36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Elliot A. J. Wayne
INAKTÍV


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1065
Írta: 2020. január 27. 13:31 | Link

~ Niko ~


Sok felesleges papírmunka… nem csak a suliban, de még a hivatalnál is. Persze, a munkám másik fele ezzel jár, mert mégsem elég jelentés az, ha szóban elmondja az ember a történteket. Azt sem értem, hogy a Merengő miért van akkor… Ott még át is élhetnék a dolgokat az agyasok. Mondjuk így belegondolva ebbe az egészbe, inkább megkímélném őket. Még a végén elsápadnak a sok átok láttán. Hát igen, az aktakukacok kevésbé tudják elképzelni azt, hogy mik is történhetnek a terepen. Személy szerint néhányat magammal vinnék egyszer… csak azt nem tudnám garantálni, hogy túl is élnék azt. No mindegy.
Csikkemet elpöcköltem, még mielőtt beléptem volna a faluban kihelyezett hivatalba. Korábban hoppanáltam már ide a Minisztériumtól, kezemben a csomó aktával, amit az itteni felettesemnek kellett leszállítanom. Mint valami futár. Az persze nem érdekli őket, hogy nem tudok azonnal ugrani, mikor csettintenek. Nekem még ott van az iskola. A lurkókat meg kell tanítanom a megfelelő bűbájokra és átkokra, no meg arra, hogyan védjék meg magukat. Van pár tehetség is, de van, kiknek nehezebben megy az elsajátítás. Erre van a korrepetálás… de amikor futárnak használnak, lehetetlen küldetés. ”Hát de úgy is ott laksz a faluban, nem? Igazán elvihetnéd…” Persze, de mit kapok én ezért cserébe? Még több aktát, amit cipelhettem.
Morranva dobtam is a felettesem asztalára azokat, majd adtam át az üzenetet, meg a kérelmet, hogy a hétre hagyjanak békén. Szeretném a szabad pillanataimat a családommal tölteni, főleg Riley-val. Mostanában úgy is elhanyagoltam… noha ez nem igazán hatja meg szerintem. Eddig nem is tudtam a létezéséről, mégis megvolt nélkülem. Az idő viszont kárpótolt, és amint szélnek eresztettek, már suhantam is kifele az épületből. Annyira jól esett, hogy nem kéretnek majd a héten, hogy boldogságom pillanatában neki is ütköztem valakinek, ahogyan a tér felé haladtam. – Uhm… bocsánat –pillantottam az illetőre. Még a jólneveltség… az persze, röhejes vagyok. Az már elmúlt. Szép volt, elmúlt, pont. A személy viszont ismerősnek tűnt, és jobban megnézve, döbbenten figyeltem tovább. – Nocsak… Niko! Ezer meg egy éve nem láttalak. Egyben van még a csárdám? –Valószínűleg ledöbbentettem kérdésemmel. Mikor visszatértem ide, nem igazán néztem körül, nem jártam be még annyira a falut és a csárdát sem látogattam meg. Azt hiszem itt lesz az ideje újra megnézni azt a helyet.
Hozzászólásai ebben a témában

Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2020. február 1. 08:22 | Link

Elliot

Nehezen indult ez a nap. A délelőttöt kivette, hogy vigyázzon az unokahúgára és a kutyákat is megfuttassa. Szüksége van a nyugalomra, mostanság alig van otthon, de Annával sem olyan a viszonyuk, hogy szívesen menne korán haza. Ez van, ha valaki eljátssza a felesége bizalmát.
Még van egy órája azelőtt, hogy Noah meghozná Lenát, addig Csizmával és Kalózzal a faluban sétálgat. Egyik kezében egy szál cigaretta, a másikban a két kutya póráza. Csoda, hogy ilyen jól neveltek és nem kódorognak el, de ez mind Anna érdeme, ha Nikon múlna, már rég valamelyik pocsolyában fürdene ő is és az állatok is.
Na jó, talán ez már a harmadik szál, amit szív miközben beér a térre. Ebben a napsütésben hunyorog egy kissé, de legalább nem fagy le a keze. Arra azonban nem számít, hogy valaki szó szerint belefut. Mélyen szívja be a levegőt miközben az illető felé fordul és vonásai csak akkor enyhülnek meg, amikor felismeri a volt főnökét.
- Azt hittem, már meghaltál - vigyorog. - Az én csárdám áll még és testvére is van Nekeresden - megnyomja az 'én' szócskát miközben fél szemöldökét felvonja.
Rég volt már, amikor Elliot lelépett és rég volt az is, hogy Niko főnökké lépett elő. Végig is néz a férfin, változott, talán fel sem ismerte volna ha csak látja.
- Mit keresel itt, talán ki akarsz vásárolni? - kérdez rá két slukk között.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Elliot A. J. Wayne
INAKTÍV


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1065
Írta: 2020. február 13. 11:12 | Link

~ Niko ~


Megannyi emléket szereztem ebben a faluban, és fájó szívvel hagytam is itt a helyet. Köztük a csárdát is, de az élet úgy kívánta, hogy meghozzam azt a lépést. Ám most újra itt vagyok és ki gondolta volna, hogy hamarabb botlok bele abba a személybe, akire hagytam az egészet, mint hittem. Meglepetésként akartam berobbanni az ivóba, ehelyett a téren futottam bele Nikoba. Szó szerint.
– Hamarabb kell felkelnie valakinek ahhoz, hogy engem eltegyen lábalól –kuncogtam fel halkan. Milyen kedves tőle, hogy már halottnak hitt… Mondjuk azt, hogy vannak is egy jó páran, akik ezt szeretnék, de mint mondtam: korábban kell ehhez felkelniük. – Nocsak. Egész jól megy akkor a csárda. Nem is gondoltam volna, hogy lesz valaha testvére. Gratulálok. –Minden elismerésem az övé, hiszen a jelek szerint elég jól felfuttatta azt a helyet. Elvégre az ember nem fektet olyan dologba pénzt, ami nem jövedelmező. Közben, ha a kutyusok engedték, kaptak buksisimit, nehogy azt higgyék, hogy őket nem vettem észre.
– Akar a fene kivásárolni. Rád hagytam, a tiéd a hely –nyomtam meg egy picit a „tiéd” szócskát. Egyáltalán nem azért jöttem vissza, hogy elvegyem tőle azt, amit rá bíztam. Kellene a fenének még egy nyűg. – Visszaköltöztem a családommal, mert ide szólított az aurori munka. Na meg tanítom a suliban a lurkókat, hogyan ne átkozzák szét egymást. Veled mi a helyzet? –dobtam vissza neki a kérdést, közben fejemmel biccentettem, hogy induljunk meg valamerre. Még az hiányozna, hogy valamelyik aktakukac véletlen utánam szalad a megígért pihenőm ellenére.
Hozzászólásai ebben a témában

Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2020. február 18. 20:14 | Link

Elliot

- Ejj de kemény lett valaki - szemöldökét kissé megemeli, s mosolyog mellé.
Rég volt már, hogy utoljára találkoztak akkoriban még nem ilyen volt a férfi. Legalábbis nem így emlékszik rá, de lehet, hogy már csak halványulnak az emlékképek a fejében. Nem lenne meglepő.
Büszkén meséli, mi lett a csárdával és a testvérével, az életben valójában ez a két dolog a büszkesége. Na meg a felesége, ha már saját magára nem lehet az. Legalábbis az életére biztosan nem. A csárdák megléte szépen fedi a sötétséget, ami a háttérben bujkál, megmérgezve ezzel szépen lassan az élete nagy részét.
- Ez igen. Elpuhultál, vagy mi? - csipkelődik a régi főnökével. - Van gyereked?
Direkt próbálja cukkolni a férfit, mindössze barátilag, persze. Megvonja a vállát miközben a csikket a macskakőre ejti és eltapossa. Egy újabb szálat vesz elő, a dobozt pedig Elliot felé nyújtja, ha rágyújtana.
- Én azóta is itt vagyok. A társaslakásban élünk Annával meg a kutyákkal, ő ír, én csárdázok.
Ennél többet nem nagyon tud mondani az életéről, olyat biztosan nem, ami publikus lenne, főleg nem egy auror előtt. Nincs ellene kifogása, hogy odébb álljanak, de lustán indul tovább immár a férfi társaságában.
- És eddig merre jártál?
Most döbben rá, hogy igazából semmit nem tud a férfiról az alapokon kívül. Jóban voltak, de sosem töltöttek időt együtt, nem beszélgettek úgy igazán.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér