A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

Undi az időjárás. Pontosan olyan, amitől csak nyomott lesz a kedved, a hangulatod, az öltözködésed, a mindened. Mert retek idő van. Hideg van, kissé ködös és semmit nem tudsz kezdeni magaddal, mert ilyenkor még az élettől is elmegy a kedved, nemhogy boldog legyél amiatt, amiért tél van. Na igen, ez a legtöbb ember, de én kérlek, imádom a hideget, imádom a telet, imádom ezt a szürke, semmilyen időt. Kicsit jobban imádnám, ha esne legalább egy kis hó, de így is megfelel végül is a dolog, mert... mert megfelel. Nincs jó érvem, egyszerűen csak jó. Nincs semmi teendőm, nagyjából a cuccaimat is kipakoltam már, kezd összeállni a szerelemház úgy, ahogy egész végig elképzeltem, és ennél nagyobb boldogság nekem nem is kell. Küldtem képeket apámnak, aki csak annyit közölt, hogy illik hozzám, majd bátyám benyomta a "fúj, de lányos" mondatot, én meg nem kaptam szikrát. Hát ember, szerinted milyen lenne, amikor lány vagyok? És amúgy is bekaphatja, mert tökéletes ízlésem és stílusom van, amit ő is tud, főleg annak tudatában, hogy ezt az egyetlen egy dolgot köszönhetem anyámnak őszintén. Mást semmit. Szabad olyat kimondani, hogy amióta elváltak apámmal, sokkal boldogabb az életünk? Nem? Nem illik? Na mindegy, már így is elhangzott elég sokszor, szóval nem hiszem, hogy plusz egy osztana vagy szorozna a dologban. Mert boldogok vagyunk ám. Nincs az alapvető feszültség senki között, amikor hazaérünk, vagyis én csak értem, mert egy ideje nem mentem haza, de mellettem szóljon, hogy napi szinten tartom a kapcsolatot a család hímnemű tagjaival. Nélkülem valószínűleg már a ház is a lángok martalékává lett volna...
Tehát mivel az idő tökéletes, a kedvem pedig egyre csak jobb és jobb, kabátomat magamra kapva indulok el boldogan a tér felé, hogy valami történjen is velem, ha már itt lakom, de időm még nem volt körbenézni. Most pedig van, így intek a kíváncsiskodó szomszédoknak, akik az ablakból hesszelgetnek, mert szerintem azt hiszik, hogy sötétített vagy nem is tudom, de esküszöm, hogy mindent látok, ha telibe az ablakban áll, és minden lépésemet követi. Mindegy, szóval vidáman integetek, vidáman lépegetek a tér felé, hogy majd én ott ráérek dönteni arról, hogy merre tovább. Ez addig nagyon jó terv volt, amíg a térre nem értem. És most? Valaki? Egy ötlet esetleg? Egy jel? Bármi jöhet, ördög, csak valami apróságot, mert nehogy már az első utamon be kelljen ülnöm a pubba meginni valamit. Az tök ciki lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=789437#post789437][b]Bajnóczi Kimoriah - 2020.01.16. 18:50[/b][/url]

Undi az időjárás. Pontosan olyan, amitől csak nyomott lesz a kedved, a hangulatod, az öltözködésed, a mindened. Mert retek idő van. Hideg van, kissé ködös és semmit nem tudsz kezdeni magaddal, mert ilyenkor még az élettől is elmegy a kedved, nemhogy boldog legyél amiatt, amiért tél van. Na igen, ez a legtöbb ember, de én kérlek, imádom a hideget, imádom a telet, imádom ezt a szürke, semmilyen időt. Kicsit jobban imádnám, ha esne legalább egy kis hó, de így is megfelel végül is a dolog, mert... mert megfelel. Nincs jó érvem, egyszerűen csak jó. Nincs semmi teendőm, nagyjából a cuccaimat is kipakoltam már, kezd összeállni a szerelemház úgy, ahogy egész végig elképzeltem, és ennél nagyobb boldogság nekem nem is kell. Küldtem képeket apámnak, aki csak annyit közölt, hogy illik hozzám, majd bátyám benyomta a "fúj, de lányos" mondatot, én meg nem kaptam szikrát. Hát ember, szerinted milyen lenne, amikor lány vagyok? És amúgy is bekaphatja, mert tökéletes ízlésem és stílusom van, amit ő is tud, főleg annak tudatában, hogy ezt az egyetlen egy dolgot köszönhetem anyámnak őszintén. Mást semmit. Szabad olyat kimondani, hogy amióta elváltak apámmal, sokkal boldogabb az életünk? Nem? Nem illik? Na mindegy, már így is elhangzott elég sokszor, szóval nem hiszem, hogy plusz egy osztana vagy szorozna a dologban. Mert boldogok vagyunk ám. Nincs az alapvető feszültség senki között, amikor hazaérünk, vagyis én csak értem, mert egy ideje nem mentem haza, de mellettem szóljon, hogy napi szinten tartom a kapcsolatot a család hímnemű tagjaival. Nélkülem valószínűleg már a ház is a lángok martalékává lett volna...
Tehát mivel az idő tökéletes, a kedvem pedig egyre csak jobb és jobb, kabátomat magamra kapva indulok el boldogan a tér felé, hogy valami történjen is velem, ha már itt lakom, de időm még nem volt körbenézni. Most pedig van, így intek a kíváncsiskodó szomszédoknak, akik az ablakból hesszelgetnek, mert szerintem azt hiszik, hogy sötétített vagy nem is tudom, de esküszöm, hogy mindent látok, ha telibe az ablakban áll, és minden lépésemet követi. Mindegy, szóval vidáman integetek, vidáman lépegetek a tér felé, hogy majd én ott ráérek dönteni arról, hogy merre tovább. Ez addig nagyon jó terv volt, amíg a térre nem értem. És most? Valaki? Egy ötlet esetleg? Egy jel? Bármi jöhet, ördög, csak valami apróságot, mert nehogy már az első utamon be kelljen ülnöm a pubba meginni valamit. Az tök ciki lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=789730#post789730][b]Quinn Ashwood - 2020.01.18. 18:06[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=789818#post789818][b]Bajnóczi Kimoriah - 2020.01.18. 23:02[/b][/url]

Állok a tér közepén és még mindig jelre várok, de közben úgy csinálok, mint aki vár valakire, hogy ne legyen kellemetlen. Mert amúgy fogalmam sincsen, hogy mihez kezdjek most, pillantásom így is sokkal gyakrabban fordul a pub felé, mint kellene, és az egyedül iváshoz talán még nem jutottam el. Esetleg ötven év múlva már belefér, de még csak nem kellene az alkoholba fojtanom unalmamat, amikor megannyi lehetőségem lenne lefoglalni magam. Gondolom én. Vagyis gondoltam én, amikor ideköltöztem. Ráadásul valami beazonosíthatatlan mindenféle is esni kezd az égből, tenyeremet felfelé fordítva, majd fejemet is konstatálom, hogy valóban. Mélyet szusszanva emelem vissza fejemet a térre, mert ha vissza kell mennem Pestre, hogy feltaláljam magam, komolyan feladom az itt élést, ami még el sem kezdődött igazán. Nincs valami sok időm mégsem ezen elmélkedni, mert megjelenik Ő.
A férfi, akinek halvány mosoly pihen ajkain, tekintetünk találkozik, el sem ereszti, le sem tudnám róla venni, majd szélesedik az a mosoly, végül még szemöldöke is megemelkedik, amolyan „jössz?” kérdésként, szinte üvölt felém. Elnyílt ajkakkal, kissé megilletődött tekintettel figyelem, ahogy a rádió a padra kerül, az esernyő fölé, végül a férfi a zene ritmusára kezdi el levenni a ruháit, nem törődve azzal, hogy egy tér közepén állunk, mindenhol emberek mászkálnak, mert nekik van dolguk és tudják, merre tartanak. Szóval a férfi táncol, én pedig pár másodpercig figyelem csak, mert a következő pillanatban már ringó csípővel, pontosan követve a zene ritmusát veszem le a kabátomat felé tartva, akárha egy divatbemutatón lennék minimum. Csak ott nem vetkőznek. Már így is megáztam félig, akkor csináljam rendesen, ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=790004#post790004][b]Quinn Ashwood - 2020.01.20. 19:12[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=790154#post790154][b]Bajnóczi Kimoriah - 2020.01.22. 09:59[/b][/url]

Ha eddig aggódtam amiatt, hogy itt élésem elég rövid lesz, ha már az első napokban nem tudom magam feltalálni, akkor hatalmasat tévedtem. Pedig aggódtam miatta. Amikor az ötlet felmerült még egyáltalán nem, eszembe sem jutott aggódni, csak az járt a fejemben, hogy visszatérek oda, ahonnan indultam, teljesen más emberként. Új élményeket szerzek, új barátokat, ismerősöket, kapcsolatokat, élem a kis életemet a növényeimmel, bejárok az egyetemre, tanulok és minden jóság. Na igen, csak lehet az új élményt nem így kellett volna elképzelni. Jázmin sem ilyen élményre vágyott valószínűleg Aladdinnal, ahogy én sem az ismeretlennel, de ha már a kabátom a földön kötött ki, akkor bizony mozogni kell, nincs mese. Nem is gondoltam át igazából, hogy mit is csinálunk valójában, amikor a férfi szélesen elmosolyodik, én pedig a felém nyújtott kezet elfogadva lépek hozzá közelebb, majd még közelebb, ahogy magához ránt. Szélesen mosolyogva, már-már teljesen elázva, majd nevetve emelem fel fejemet, miközben ő kezét emeli a magasba, nem törődve azzal, hogy az arcomra repül a jéghideg bármi is. Hagyom, hogy vezessen, úgy idomulok hozzá, mint egy hajlékony nádszál. Kipörget, vizes tincseim csapna arcomba, de nem érdekel, csak nevetek az egészen, és ahogy mögém kerül a férfi, mosolyom szélesebb lesz, főleg, amikor meghallom rekedtes hangját.
- Te sem vagy semmi – kicsit fordítom csak hátra fejemet, hogy biztosan meghallja, ajkaim szinte arcának csontját érintik, de éppen nem. Kezeim felcsúsznak alkarján, csuklója környékén állnak meg pihenni, ahogy folyamatosan a zene és a férfi által adott ritmusra ringatom magamat. Ez vajon olyan történet, amit egy lány nem mesél el az apjának vagy a bátyjának? Tudja a franc, igaz? Mert, hogy én el fogom, abban is biztos vagyok, még annak ellenére is, hogy tudom mennyire ki lesz akadva mindkettő. Ismernek, úgyhogy meglepődve legalább nem lesznek. Új élmények, úgy ám!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=790621#post790621][b]Quinn Ashwood - 2020.01.25. 23:16[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=790729#post790729][b]Bajnóczi Kimoriah - 2020.01.26. 19:59[/b][/url]

És ilyenkor tudom csak azt tanácsolni minden nőnek, hogy ha kiugrasz valahova elfoglalni magad, akkor nem kell smink. Mert ugye, vannak a vízálló sminkek, rendben, de ha úgy indulsz el, hogy nem esik, majd jön a krach, akkor megszívtad. Nekem jelenleg nem kell aggódnom, csak élvezni a férfi mozgását és közelségét, ahogy még az esőn keresztül is, egy-egy közelebbi pillanatban megcsapja orromat bőrének illata. Lehet nem is bőréjé, franc sem tudja, nem fontos, nem érdekel, csak ahogy megérzem az elektromosságot gerincem mentén fel s le futni, ahogy közelebb von magához. Csak szemem sarkából látom meg a mosolyt, ami engem is mosolygásra késztet, hogy fejemet hátra vetve támasszam a férfi vállának, akinek orra óvatosan szánkázik végig nyakam vonalának mentén, amitől a már-már zavarbaejtő bizsergés csusszan végig rajtam ismét, hogy végül felerősítse egy észrevétlen puszival. Hideg ajkai érintik hideg bőrömet, de összetéveszthetetlen érzés.
Ami hirtelen megszakad, mert ismét kipörget, majd épphogy megtalálva az egyensúlyomat eresztem el a biztos kezet, hogy észrevegyem végül magamat és a körülöttünk lévőeket is. Széles mosollyal, a dallam ritmusára mozogva követem végig forgolódva, ahogy a férfi mozog, majd ahogy elkapja a nénit, végül a kislányt, én sem vagyok rest megfogni egy éppen felém tartó férfi kezét, hogy bizony akkor, ő is táncol, ahogy körülöttünk még megannyian. Nevetve fordítom fejem az ég felé, ahogy a férfi megforgat, végül kezem ismét az ő tenyerébe csusszan, de tekintetem le nem venném róla. Nem, nem, nem hagyhatom, hogy csak úgy eltűnjön minden szó nélkül. Tudni akarom ki ő, így barnáimat le nem veszem róla. Nem mehetsz el. Elkaplak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=790821#post790821][b]Quinn Ashwood - 2020.01.27. 19:52[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=790922#post790922][b]Bajnóczi Kimoriah - 2020.01.28. 16:06[/b][/url]

Nem tud érdekelni, hogy furcsábbnál furcsább pillantásokat kapunk, mert mi bizony esernyő nélkül és elég lengén öltözve élvezzük az eső adta lehetőséget, míg mások csak ide-oda lődörögnek az ernyőjük alatt. Nem fontos, mert ők is élvezik, csak éppen máshogy, de ez az én felszabadult örömömet egyáltalán nem befolyásolja, ami átjár, amikor csak a férfire pillantok. Na, nem arra, aki éppen velem ropja, hanem arra, aki belerángatott ebbe az egészbe, pedig meg sem erőltette magát, elég volt egy mosoly, egy kérdő tekintet, és már ringó csípővel indultam meg felé, mint valami rossz bemutatón.
A férfival nevetek, mint egy rendes őrült. Biztos vagyok abban, hogy nem csak egy megfázást, de még egy tüdőgyulladásért is simán bevállalnám ezt az egészet még egyszer. Fiatal vagyok, hát mikor élvezkedjek, ha nem most? Hetven évesen is megtehetném, ez tény, de azért ott már eléggé le van korlátozódva az ember, minthogy ugrálva és nevetve táncikáljon az esőben idegenekkel. Szinte ösztönszerűen távolodom el a férfitól, hogy visszatérjek ahhoz, aki megbabonázott mindenkit, majd teljesen hozzá simulva élvezzem ki a pillanatot, amit ad, amit adott nekem. Elmosolyodom érintését, akaratlan követem minden mozdulatát, fel sem tűnik, hogy a pad felé terelget, de a mozgása egy pillanatra sem áll meg. Tekintetem nem tudom levenni róla, elveszek a pillantásban, amit nekem intéz, szinte ver a víz a hűvösben, amikor ajkai csak egyre közelebb és közelebb merészkednek enyéimhez. De végül semmi nem történik, csak elvigyorodik, s mintha álmodtam volna az egészet ürül ki a tér szépen lassan. Mindenki megy tovább a dolgára, én pedig fejemet rázva, nevetve pillantok fel az égre a férfi hátáról.
- Ez komoly? – a kérdés költői, választ aligha várok, így teljesen elázva, fejemre lapult hajjal indulok meg a kabátomért, amit vállamra dobok, mert már elég indokolatlan lenne felhúzni, majd elindulok hazafelé. Egy forró fürdő nem árthat egy ilyen után, talán a merev végtagjaim is megköszönik majd. Pár lépés után pillantok hátra vállam felett, de a férfit már sehol nem látom. Elmosolyodom. El foglak kapni.