36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Radetzky Bercel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 558
Írta: 2019. december 23. 14:10 | Link

Babóca

Csak azért, mert az őseid valamikor a múltban megunták a vándorlást, megálltak ezen a helyen, letelepedtek, és közösséget hoztak létre, majd aktívan segítettek a falu kiépülésében, amikor kitalálták, hogy ez a hely legyen egy mágusfalu, az nem azt jelenti, hogy te is olyan vagy, mint ők, és buzogva indulsz el hajnali fél háromkor, ráadásul tanítási napon, hogy feldíszítsd a környéket. De hát mi, hithű Radetzky-k már csak ilyen kis buzgómócsingok vagyunk.
Éjjel negyed kettőkor ébresztő, fél óra összekészülés, a harmincadik percben megkezdődött az eligazítás - nevetsz tudom, de így volt -, felosztották az utcákat közöttünk, csoportbontás, és indulás kettő tizenötkor. Eléggé megviselt, mit ne mondjak, pedig tudtam, hogy eljön ez a hajnal is, de legalább Médit kaptam, szóval annyi esélyem van, hogy legalább jól érezzem magam, még akkor is, ha pont a Boglyas teret húztuk, ami azért nem olyan egyszerű, mint az utcák.
- Tavaly is, idén is. Szerintem kellene egy új hagyomány, ami azt jelentené, hogy az édesanyád többet nem húzhat, mert ha jövőre is ő marad otthon a tizenkét éven aluliakkal, akkor az már bunda.
Jegyzem meg neki fáradtságtól rekedt hangon, miközben a gömbdíszeket pakolászom nagysági sorrendben, művészien, egy egyezményes jelet alkotva belőlük a hóba - középső ujjad, tudod te - amit csak akkor láthat valaki, ha éppen egy tetőről készül leugrani. Szóval úgy tippelem, senki.
Apa és anya a hivatalt díszítik, az ugye külön biznisz. Benjamin a Macskabagoly, Balázs a Tündérmanót, mag a feleségeik a Holdfény utcát húzták, és éreztem én, hogy Médivel szerencsém van, de be foglya húzni a teret. Annyira éreztem.
- Hol a csúcsdísz?
Hozzászólásai ebben a témában

Radetzky Médi
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


hercegnő
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 385
Írta: 2019. december 24. 17:34 | Link

Brümi

Iiimádom a karácsonyt! A fények, a díszek, a dalok, amiket énekelünk. Minden olyan szép és teljessé teszi a hóesés, amit lefekvés óta figyelek. Na jó, lefeküdtem, aztán izgalmamban és talán az esti kakaó hatására inkább felkeltem és az ablakban ültem a nagy pelyheket figyelve.
Gondoltam rá, hogy átmegyek Bercihez és megkérem, hogy mesélje el a napját úgy, mintha egy mesekönyvből olvasná, de tudom milyen morcos tud lenni ilyenkor. Az év egyik legcsodásabb napja. A díszítés!
Az álmoskás pofiját csipkedem, hogy felébredjen miközben felosztják köztünk az utcákat. A család nagy részének már a hócipője tele van az egésszel, de én borzasztóan élvezem. Végig vigyorogva, a hulló pelyheket nyalogatva sétálok a Brümi mellett a csatatérre, ami csak egy ideig lesz az, amikor a "jól van az úgy" felkiáltással feldobálja a boákat a fákra és haza akar indulni.
- A mi? - kérdezem a hóban fekve. Néhány pillanat alatt hanyatt vágtam magam és egymás mellett már a harmadik hóangyal díszeleg. - Ja, az...hozom! - mintha mi sem történt volna, pattanok fel és rohanok a dobozokhoz. Vetek egy pillantást a gömbökre, a szememet forgatom.
- Kedves uram, fellebegtetne a csúcshoz? - mert bizony én szeretem egyből felrakni a díszeket a fára, gondolkodás és szervezés nélkül. Annál nagyobb szórakozás pedig nincs is, mint felrakni a fára a csúcsdíszt. Brümi pedig a legcukibb a világon, aki minden évben hagyja is ezt nekem.
Hozzászólásai ebben a témában

Radetzky Bercel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 558
Írta: 2019. december 25. 08:30 | Link

Babóca

Miközben én egy csodálatos középső ujját mutató kezet csinálok a hóba  díszekből, addig ő angyalkázik a hóban, apám pedig valószínűleg a mindent látó szemével minket vizslat, és panaszkodik anyának, hogy mennyire alkalmatlanok vagyunk a feladatra, és mekkora csalódás ez neki. Pedig aztán egy szót se szólhat, úgy mentem a minisztériumi gyakorlatra, mintha más vágyam se lett volna, és bólintó kiskutyaként a politikára is, az, hogy fizetek magamnak egy második szakot meg igazából senkire se tartozik. Egy ember tudja, a hóangyalka, és úgy vélem, hogy Balázs sejti, hogy van valami, csak még nem tudja, hogy mi. Mert ő ilyen magyarázat-kreátor, tehát amikor megkérdeztem egy sárkányos ügyben a véleményét, elkezdett nagyon gyanakodni. Nagyon nagyon.
- Tiszta hó lett a hajad.
Mosolyodom el - igen, képesség, bárkinek megy, kivéve apát -, mikor a szaladó törpére nézek. Ha az embernek csak unokahúgai vannak, akkor bizony megesik az, hogy az ember érzékenyebbé válik. De csak velük, és most Médi az én legértékesebb és legérzékenyebb pontom is. Felé fordulva előhalászom a felrúnázott telefonomat a zsebemből, és felé fordulva, átnyújtom neki.
- Csinálj már egy képet utána a díszekről. Azt hiszem, minden a helyére került. Tudod a kódot.
Mert, hogy a szülinapja, nem akartam valami hozzám nem kapcsolódót beállítani, teljesen felesleges lett volna, úgyis elfelejtem, viszont Médi születésnapjára nagyon kevesen gondolnak nálam, pedig elég jó kulcs.
- Álljon célba katona! Kilövésre felkészülni! Öt, négy, három, kettő, egy.
Mielőtt megtenném, ajkaimmal megérintem a hársfa pálcát, az első pillanattól ez egy hagyomány nálam, nagyon kötődöm hozzá, jobban, mint az életemhez, szóval elég ironikus lesz, ha egy nap őt védelmezve halok meg. Közben persze, megkezdem a lebegtetést, hogy elhelyezze a csúcsdíszt.
Hozzászólásai ebben a témában

Radetzky Médi
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


hercegnő
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 385
Írta: 2019. december 25. 12:36 | Link

Brümi

Nem számít, ki mit mond, én nulla óra alvás után is olyan lelkesen szaladok ki a térre, mintha egy ötévesnek mondanák, hogy kibonthatja a karácsonyi ajándékait. Szerintem idővel Bercire is átragad a lelkesedésem, csak ébredjen fel úgy igazán.
- Nem baj, szépen csillog - vigyorgok a kedvenc tesómra. Igaz, csak egy kis ideig csillog a hó a vörös tincseimben, aztán vízzé válik, de hát Merlinkére, itt van velem a legügyesebb varázsló, akit csak ismerek, ő majd megszárít, ahogy ismerem.
Katonásan vigyázzba vágom magam egyik kezemben a csúcsdísszel, a másikban a telefonnal. Anya megtiltotta, hogy nekem is lehessen még legalább két évig ilyen mugli eszközöm, ami csak azért szomorú, mert így kénytelen vagyok Brümién készíteni a szelfiket. Külön mappát nyithatna rólam lassacskán.
- És elküldjem Nagyapának? - nevetek fel a földtől elemelkedve. Imádom ezt, lábaimmal kalimpálva úszok a levegőben. Első a dísz, az kerül a helyére, aztán készítek pár képet minden szögből a díszekről.
- Brümi! Mosolyogj! - kérem szépen, miközben ráfókuszálva készítek néhány képet róla is. Mondjuk ki, fotogén a drágám. - Nagyon szép vagy.
Hozzászólásai ebben a témában

Radetzky Bercel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 558
Írta: 2019. december 25. 13:51 | Link

Babóca

Nem tudok vitatkozni vele, valóban szépen csillog a hó amíg vízzé nem válik, és meg nem fázik. De tudjuk, hogy az nem fog megtörténni, mert én annál jóval előbb megszárítom őt, még csak ellenkezni sem lesz ideje. Nem mintha otthon akarna maradni, még zöldfülű, ilyenkor még minden izgalmas.
- Feltétlenül.
Nem mintha érdekelné, vagy nem mintha érdekelne, hogy érdekli, még karácsonyt is ezzel a képpel fogok kívánni minden kedves ismerősömnek. Mert korán van még ahhoz, hogy én lelkes legyek. Viszont neki, Médinek engedelmesen mosolygok, hogy örüljön, van egy csomó közös képünk is, és néha azon gondolkozom, hogy mennyivel másabb az az arc, aki a képekről néz vissza. Mennyire nem én vagyok. Vagy, pont, hogy az volna tán a valóság? Bármi lehetséges. Magam sem gondolok bele, hogy melyik lehet az igazság.
- Szép. Ha egy fiú nem tetszik neki, mondd, hogy szép, és hidd el, lelohad a lelkesedése.
Mert a fiúk nem szépek szeretnek lenni, hanem megragadóak, olyanok, akik szívesen lesznek egy nő gondolatának központjában, mert nem tudják tagadni vonzalmukat. De nem azért, mert szépek, ez olyan kiábrándító kijelentés. De gyerek még, nem tudhatja, viszont ma is megérte felkelnie, mert elmondhattam ezt neki.
- Na gyere le, dobáljuk fel őket gyorsan.
Merthogy ezek a gömbök olyanok, hogy csak jól kell dobnod őket, ahogy közel érnek a fához, felakasztják magukat. Médi pedig lejön, ha szeretne, ha nem, mivel én lebegtettem fel, rajtam múlik a dolog. Ahogy leér elmosolyodom, de nem nyúlok a telefonért, mert tudom, hogy én fogok inkább dolgozni, ő meg fotókat csinál.
- Tudsz titkot tartani?  
Hozzászólásai ebben a témában

Radetzky Médi
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


hercegnő
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 385
Írta: 2020. január 8. 10:45 | Link

Brümi

- Miért? Egy fiú nem lehet szép? Szerintem te szép vagy. Egyenes az orrod, a füled sem áll el... - nézegetem az arcát miközben ráncolom a homlokom. Az egész családunk szép, még jó, hogy nem a Brümim lóg ki a sorból, nem igaz? Már rég kellene, hogy legyen mellette egy szép lány, akivel tervezhetném az esküvőjüket... Csak Bercel ne tudjon róla.
- Még neee! - szállok a levegőben, meg forgok is, de a mókának hamar vége. Orromat felhúzva bököm oldalba a könyökömmel. Telefonján továbbra is meg van nyitva a kamera és ha akarja, ha nem, a díszítés minden pillanatát megörökítem, az első dobásról természetesen videó is készül. Így teljes a kép.
Egy időre a zsebembe bújik a mobil, míg én is feldobálok pár gömböt. Vicces, ahogy felakasztják magukat, mintha ők is ezt akarnák. Vajon milyen lehet? Nem fáznak a hidegben? Dehogy...hisz erre készültek. Az az életcéljuk, hogy pár hétig a fán lógjanak és gyönyörködhessenek bennük a járókelők. Én is szeretnék következő életemben karácsonyfadísz lenni.
- Titok?! - hangom megemelkedik, szemem elkerekedik. Bercire nézek és teljes testemmel felé fordulok. - Másét nem, a tiédet biztosan - bólogatok és várom, mi lehet a titka. Új barátnő? Remélem!
Hozzászólásai ebben a témában

Radetzky Bercel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 558
Írta: 2020. január 11. 17:08 | Link

Babóca

- Nem. Egy fiú nem szép. Egy fiú lehet jóképű, meg sármos, meg férfiasan karakteres, de semmi esetre sem szép. Az olyan lányos fogalom.
Persze, dicséretes, hogy egyenes lett az orrom, még úgy is, hogy már vagy négyszer volt eltörve, meg, hogy a fülem sem áll el, mert azzal valóban nehéz bármit is kezdeni, de attól még nem szeretném, ha Médike ott állna Manci néni meg Bözsi néni mellett, és arról cseverészne, hogy én szép vagyok. Mondanám, hogy ha így indítok, sosem lesz barátnőm, de várjuk ki a végét, én szinteket vagyok képes megugrani ebben a témában.
- Kétezer-tizenkilenc, december. Az évtized utolsó első gömbdobása.
Fordulok vigyorogva a kamera felé, mert tudom, hogy ez sokat jelent neki, és igazából nekem is. Jó visszanézni ezeket a pillanatokat olyankor, mikor a csendes magány iránti igény nő. Nem mondom ki, sőt ha kérdeznék se felelnék semmit, de ilyen alkalmakkor sokszor a Botonddal közös képeinket nézem, mert bár csak pár év volt kettőnk közös kalandja, mégis, olyan, mintha most is velem lenne. Mintha az lenne a küldetésem, hogy örökké emlékezzek és emlékeztessek rá. Hogy mások se felejtsék el.
- Van egy lány.
Kezdem, és itt csendben is maradok, mert tudom, hogy alig várta, hogy ezt a mondatot kimondjam, így ha szeretné most kiélni magát, akkor nyugodtan megteheti, és csendben figyelem, és várom a ponotot, amikor folytathatom.
- Akit nem ismerek.
Elvigyorodom, mert tudom, hogy nem erre a folytatásra gondolt, és sajnálom, én most túlságosan élvezem ezt a helyzetet. És igen, most jön a bomba:
- De feleségül kell vennem.
Elpillantok apáék felé, jelezve, hogy nem az én ötletem volt, hanem bizony az ott díszítő férfié, aki olyan természetességgel közölte ezt vele, mint anya, amikor elszalaszt kenyérért.
- Szóval, hat nap múlva megismerem. Leszel a lelki támaszom? Tudod, ha nagyon gázos lenne. Így is az, de félek, rosszabb lesz.
Hozzászólásai ebben a témában

Radetzky Médi
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


hercegnő
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 385
Írta: 2020. január 14. 17:55 | Link

Brümi

Fél szemöldököm felvonva hallgatom a felvilágosítást. Ezért Berci apa helyett az apám, hát honnan tudhatnám meg az élet nagy dolgait, ha nem lenne? Szóval egy fiúra nem mondjuk, hogy szép. De...
- Legyen. Radetzky Bercel, férfiasan karakteres, sármos és szépen jóképű vagy - vigyorgok rá, mint a tejbetök. Tudja jól, hogy hidegen hagynak a fiúk (még) és ő az egyetlen, akit úgy látok, mint egy igazi festményt, egy csodálatos embert. Na jó, ezt azért így, ebben a formában nem kötném az orrára.
Szerencse, hogy vele tölthetem a szabadidőm jó részét, meg azt is, amit kötelezően kint kell eltöltenünk. Biztos, hogy amint kialudta magát, máris úgy fogja visszanézni a videót, hogy közben arra gondol, milyen jó is volt.
A hír hallatán aztán lesokkolódok. Akartam, hogy lány legyen, hogy majd jó barátnők legyünk és a koszorúslány lehessek, de nem abban a formában, ahogy azt Berci most előadja. A szám is elnyílik, szempilláimra hópelyhek fagynak. Míg várt és lelkendeztem két mondat között, az öröm megvolt, remélhetőleg a kiabálásomra nem ébredt fel a fél falu...de ez?! Milyen folytatás ez?!
- Hogy mi a csoda? - fejemet rázva, karjaimat kitárva nézek rá, remélve, hogy csak rosszul hallottam. - Ez gonoszság. Nem vehetsz el valakit, mert azt mondják. Nem is ismered... - mondom, mintha ő nem tudná ezt magától is. Eszeveszett járkálásba kezdek és pufogok, meg magyarázok magamban, mint valami kattant, de basszus!
- Legalább megmutatták, hogy néz ki? Remélem legalább szép lány és nem egy rusnya, vén banya... - tovább pufogok. Már nem is érdekel, miért vagyunk itt kint. Megtorpanok a nagybátyám előtt és átölelem a derekát, fejem a mellkasára hajtom.
- Mindig - válaszolom egyszerűen. Mindig mellette leszek, ahogy azt ő tette.
Hozzászólásai ebben a témában

Radetzky Bercel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 558
Írta: 2020. január 17. 13:07 | Link

Babóca

- Nagyon szépen köszönöm.
Még meg is hajolok kicsit, bár fogalmam sincs, hogyan lehet valaki szépen jóképű, de engedjük most el ezt a kis pluszt. Mondjuk de, el tudom, de a szépen jóképűek szerintem azok a babaarcú fiúk, akiknél nagyon necces, hogy igazándiból a fiúkat vagy a lányokat szeretik-e, a csúnyán jóképűek meg mondjuk olyanok, mint Volkov, aki személy szerint nekem nem nagyon kiemelkedő látvány, de a lányokról mégis leolvad róla valamiért a bugyi. Mondjuk tény, hogy felnőttként én is valami hozzá hasonló akarnék lenni, ha már jóképűnek lettem titulálva. Szóval nem szépen, hanem olyan volkovosan jóképű. Tényleg, a kviddicses jelentkezést is meg kellene fontolni, ha már így eszembe jutott, mert nyilván azért annak még lenne egy sansz, hogy ha máshol nem is, akkor itt még játsszak. Csak nem vagyok elképzelhetetlen egy iskolai meccsen. De vajon érdemes-e sebeket feltépni? Ezért nem is adtam még be. Mert sosem lehetek eléggé biztos, ha erről a témáról van szó.
- Semmit sem tudok róla.
Válaszolom teljesen őszintén, majd itt el is hallgatok, mert valamit azért mégis, de az a valami nem sok. Pontosabban lehetne sok is, de igazság szerint ahhoz meg kéne erőltetnem magam, ahhoz pedig nincs elég affinitásom. Helyette inkább lefoglalom magam azzal, hogy megöleljem Médit, és egy nyugtató puszit nyomjak a feje tetejére. Csak vele vagyok ilyen. Köztünk olyan kötelék van, amiről tudom, hogy senki mással nem élhetem át, és nem is akarom átélni. Ő az én legkedvesebb rokonom. Ő tud mindent, a sárkánytant, hogy a kviddicsen gondolkozom a balesetem után, egyszerűen nincs olyan titok, amit vele ne osztanék meg.
- Remélem nem banya. Vagy ha igen, akkor nagyon öreg és nagy vagyont örökölök, amiből veszünk magunknak egy sárkányrezervátumot, rendben?
Valami vígaszságunk is legyen, ha már egyszer így alakult. Kicsit még ringatom, de nem állhatunk így egész nap, bármennyire is szeretnénk.
- Dobjuk fel a maradék díszeket, aztán igyunk egy forró kakaót. Most még nincs az életünkben a rút banya, használjuk ki.
Hozzászólásai ebben a témában

Radetzky Médi
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


hercegnő
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 385
Írta: 2020. január 20. 19:38 | Link

Brümi

Csúnya, naaagyon csúnya dolog ez. Elveszik tőlem a férfit, aki az enyém, de csak az enyém és egy olyan lány veszi el, aki lehet, hogy egy gonosz banya. Nem tudom, engedhetem-e, de Bercinek nem szólhatok róla akkor sem, ha mondjuk hajhullajtó bájitalt keverek a reggeli kávéjába, akkor a sarokba küldene. Vagy lehet, hogy tetszene neki az ötletem?
- Jó! Vállalom, hogy a nászéjszakán bemegyek és párnát nyomok az arcába. Megmenetelek, esküszöm - mondom határozottan, az orromat és a homlokomat egyszerre ráncolva a koncentrációban. Tudom, hogy ilyenkor sosem vesz komolyan és azt mondja, Apa vágott mindig ilyen képet, pedig én komolyan gondolom. Sőt. Remélem egy banya és meg lehet így oldani.
- Kell nekünk egy rezi - gondolkodok el egy pillanatra jobban és máris enyhülnek a vonásaim. Nagyon bírnám és tudom, hogy Brümi is ha sárkányok között élhetnénk le az életünket. Egyszer, ha nagy leszek, csatlakozok hozzá a rezervátumban és olyanok leszünk, mint Apa.
Nagy levegőt véve bújok még hozzá amíg meg nem szakítja a pillanatot, pedig még el tudtam volna viselni a szeretgetését. Mindig ő lesz az egyetlen fiú, aki megölelhet, senki más. Kivéve a nagyapát, talán. Jó, meg a család többi fiútagja is fiú, ők is meg szoktak ölelni, ha születésnapom van, vagy csak úgy...
- Kakaó! - vigyorogva ugrok egyet és kezdek ujjongásba. A falusiak nagy örömére a némaság teljes hiányában, Pokémon labdaként kezdem el dobálni a díszeket a fára. Egészen csinos képet ad, büszke vagyok a teljesítményünkre, azért ez nem kis dolog. - Megérdemeljük a habot és a mályvacukrokat is bele szerintem.
Hozzászólásai ebben a témában

Radetzky Bercel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 558
Írta: 2020. január 21. 20:48 | Link

Babóca

- Pont a nászéjszakán? Eléggé furcsa lenne, ha ott lennél, nem?
Bár mondjuk lehet, hogy tényleg még mielőtt a lelkem teljesen összeomlik kell meglépni a szabaduláshoz vezető út első lépését, és ehhez egy arcba nyomott párna azt hiszem több, mint tökéletes. Hirtelen nagyon csábítóvá válik ennek az ötletnek az alkalmazása. Mosolyogva nézem őt, mert ott van benne Botond. Mindene olyan, a mozdulatai, a gondolatai, a mimikája. A bátyám igaz, élő emléke nem is én vagyok sokszor, hanem Médi, ő az, aki igazán megmutatja, hogy a testvérem úgy is, hogy nincs itt fizikailag, köztünk él még most is.
- Kell.
Nem szaporítom tovább a dolgot, mert mind a ketten tudjuk, hogy mennyire sok mindent jelentene nekünk, ha lenne egy, de tudom, valahol mélyen tudom, hogy anya szívét éppen azzal törnénk össze, ha lenne egy rezervátumunk. A sárkánykutatást sem tudja, a másodszakot a saját pénzemből fizetem, az összes felszerelést az iskolában egy haveromnál őrzöm, hogy még csak véletlenül se derüljön ki, mit is tanulok én. A nyári gyakorlatot pedig még nem is emlegettem, mert abban biztos vagyok, hogy arra nem lenne bocsánat, ha kiderülne, hogy egy rezervátumban töltöm a nyarat. Már ha addig nem derül ki, és törik el a gerincemet, amiért hülyeségeken gondolkozom.
- Mindent IS Babóca.  
Nem csak a habot, és nem csak a mályvacukrot, de a reszeléket is, a csokiszószt is, és mindent, amit csak lehet rá kérni. Vele képes lennék elmenni csokoládéországba, és ott agyonzabálni magam édességgel, hogy aztán vígan csorogjunk le a csokoládé patakon, mint két hatalmas gömbőc.
- Na, szép munkát végeztünk.
Állapítom meg elégedetten, ahogy látom, hogy a többiek is közelítenek felénk. Míg ők haza mennek, mi megszerezzük a kakaóinkat, és mindenki boldogan éli ezt a napot, bár ez az a nap, amikor előbb vagy utóbb, de minden Radetzky elszundít párszor fél percre.


// Love Love Love //
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér