36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. december 24. 12:35 | Link

Mester kisasszony

Most hogy kibékültem anyámmal, azt hinné az ember, hogy legalább lesz annyi vér a pucájában hogy adjon egy kis pénzt a csóró fiának. Jó vicc. Amint megtudta, hogy elloptam a babkártyájukat és azzal éltem egy évig, olyan gyorsan rakott ki a lakásból, hogy csak na. Szóval most visszanyúlok gyökereimhez és kirabolok egy házat. Mármint… nem tényleg ezt fogom tenni, nem kell itt semmit se szépíteni. Hála Louiséknak eltanultam egy-két hasznos dolgot. Végül is évekig én meg a csinos kis arcom volt számukra a pénzforrás.
Igazából semmit nem tudok a házról, aligha figyelem egy pár napja. Még azt sem tudom, hogy bűvölt házról beszélünk e vagy totálisan átlagos az építmény. Abban viszont biztos vagyok, hogy a lakói kő gazdagok. Tudod, gyémántos csillár, perzsaszőnyeg meg hasonló luxuscikkek, amiknek darabja olyan magas áron van a piacon, amit még életedben nem láttál. Vagyis én láttam, hisz gazdag családból származnék. Itt fontos a feltételes mód.
- Insidiae – nem tudom miért, de suttogva mondom el a bűbájt, minek hatására szemem előtt átlátszóvá válik az ajtó, így végre jobban szemügyre vehetem a bent uralkodó állapotokat. Oh, igen. Kifejezetten jól döntöttem, hogy ezt a villát választottam. Ezzel a sok cuccal évekig úszkálhatok majd a pénzben.
Sípolás. Hangos, fülsüketítő sípolás csapja meg a fülem. Biztonsági rendszer. Darn it! Bepánikozok, hisz erre akárhogy is számíthattam volna, mégsem tettem. Pedig elég nyilvánvaló, hogy egy ilyen puccos kecó lakosai fel vannak készülve bármilyen az építményen végbemenő bűbájra. Még főleg a rablókra. Még mielőtt bármit is tehetnék, az ajtó kicsapódik, majd egy igazán csinos kisasszony dugja ki rajta a fejét. Én csak bámulok rá, pálcával a kezembe és… nos, pislogok. Egyenlőre csak ennyire telik.
- Khm… - veszem észre a kezemben lévő varázseszközt, amit gyorsan zsebre is dugok – Házaló lennék. Gondoltam érdekelné egy-két ajánlatunk – próbálom menteni a helyzetet, még nagy és széles mosolyt is varázsolok az arcomra. Az igazság viszont az, hogy a helyzet elég átlátszó, én meg semmit nem tudok a házalásról. Csak nehogy rákérdezzen.
Utoljára módosította:Theon Delacroix, 2019. december 24. 12:35
Hozzászólásai ebben a témában

Mester Aida Dorka
INAKTÍV


babygirl
offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 47
Írta: 2019. december 24. 13:38 | Link


m.a.d. // reszkessetek betörők

Ahonnan én jövök, az illetéktelen betolakodókat az ember büntetlenül lelőheti - ők behatolnak egy olyan területre, ahova alapvetően nem lenne joguk, egy olyan országban pedig, ahol mindennaposak a golyó általi tömeggyilkosságok, jobb félni, mint megijedni.
Nos, itt már aligha tehetném meg ugyanezt. Alternatívákhoz kell tehát nyúlni, hogy inkább ne is akarjanak feltörni olyan ajtókat, amiken keresztül normális körülmények között csak befelé vezetne út. Így is túl sok szerencsétlen esetről számolnak be a hírekben, a gyerekeket hát meg kell tanítani, mielőtt valóban rossz helyre csengetnének.
Vagy így, vagy úgy.
A házon ülő védelem természetesen több rétegű, és az iskolában alapszinten oktatott bűbájok legfeljebb arra lennének jók, hogy a túlbuzgó tanulók rajta gyakorolhassanak - eredménytelenül. Különben is kinek jut eszébe, hogy csak így kiraboljon egy ilyen házat? Ahogy az épületet körbeölelő illúzió működésbe lép - mindenképp meg kell majd mondanom Rubennek, hogy javítson rajta, ha majd ráér, most például elég feleslegesnek tűnik ez a nagy hűhó - megforgatva szemeim csúsztatom be a sütőbe a mai művet. Ez a szokás, munka után szeretik, ha hazaérve nem maradnak üres hassal. A pult lapja alatt végighúzva ujjaim ellenőrzöm, hogy minden a helyén van-e.
Aztán, a húsfeldolgozás után kezemben maradó, széles pengéjű, vékony élű kés nyelét megforgatva ujjaim között dőlök vállammal az előszoba falának (oké, a nagy flanc mégis jó annyiból, hogy ennyi idő alatt gond nélkül felbont egy nem túl nagy színvonalú  varázslatot), s a vérmes fegyvert tartó karom hátam mögé tartva, nyitom résnyire az ajtót, lábfejemmel egy ponton stabilan megakasztva azt.
Még csak megtörölni sem sikerült a nagy sietségben, egy tizenéves pedig mégis mivel érdemelné ki, hogy meg akarjam ijeszteni vele...?
- Kopogni talán egyszerűbb lett volna - ajkaimra bájos mosoly költözik, ahogy tekintetem végigszalad alakján. - Nem tudtam, hogy újabban már kiskorúakat is alkalmaznak - szemöldököm kérdőn megemelkedik. Nincs semmi baj az ilyen apró hazugságokkal, igazság szerint még szerencséje is van, hogy egyedül engem talált itthon.
Férfiak... Az ő türelmük roppant véges.
Hozzászólásai ebben a témában

Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. december 26. 12:01 | Link

Mester kisasszony

Esküszöm, régen jobban ment. De tényleg. Viszonylag egész jó zsebtolvaj voltam.  A kis ártatlan arcommal rengeteg embert be bírtam palizni. Ha rajta is kaptak azon, hogy kicsúsztatom a pénztárcájukat a zsebükből vagy a táskájukból, elég volt egy-két pillarebegtetés, a mese arról, hogy mennyire szegény is vagyok, és hogy éheznek otthon és máris nem kellett rendőrséget hívni. Persze ez már mind a múlté. Elért a pubertás, az egykor angyali tündöklésű arcomat most pattanások tarkítják, hangom meg-megcsúszik beszéd közben és már támogató közeg sincs a hátam mögött.
- Ehehe… valóban – nevetem el magam kínosan, jobb kezemmel a fejem hátulját vakargatva. Mosolyom széles és ártatlan, totálisan olyan képet festhetek le, mint egy valóban ügyetlen, de annál inkább szeretni való házaló fiúka.
- Családi biznisz besegítek apukámnak. Ő is itt van valamerre – persze minden szavam egy szemenszedett hazugság, de hátha a nő nem veszi észre. Oh, kérlek, csak ne vedd észre!
Bekukkantok be a nő mögött a házba, hátha rábukkanok valami árulkodó nyomra, ami elárulhatja, hogy egyedül lakik e avagy sem. Fontos információ ez, hisz ha esetleg most nem sikerülne az akció, a későbbiekben még sokra mehetek vele. Csak reménykedni tudok benne, hogy valóban nincs társasága. Még csak az kellene nekem, hogy valami kétajtós szekrénnyel éljen, aki bármelyik pillanatban úgy roppanthat össze, mint más a ropit.
Próbálom leplezni idegességemet, de még így is sikerül valamennyit kimutatnom nyugtalan természetemből, hisz hol egyik, hol másik lábamra helyezem a súlyom, ezzel furcsa, táncszerű mozdulatokat előidézve.
- Áh... - kapok fejemhez, mintha fájdalmaim lennének, majd ott helyben összegörnyedek. Az előbbi topogásomat veheti ennek előjeléül, mert én bizony annak szántam. - Ne haragudjon, de nemrég műtöttek és nagyon nagy fájdalmaim vannak még mindig - ez részben igaz is, azt viszont nem kell tudnia, hogy ez a műtét milyen jellegű volt. Ha meg is kérdezi, úgysem az igazságot fogom neki mondani.
- Van nálam gyógyszer. Esetleg kaphatnék egy pohár vizet? - Gyerünk, invitálj csak be a házba! Nem örülne annak senki, ha csak úgy magára hagynál vagy rosszabb esetben ignorálnál egy szegény, ártatlan fiút, akinek komoly fájdalmai vannak. A szomszédok beszélni kezdenének, azt pedig senki sem akarná.
Hozzászólásai ebben a témában

Mester Aida Dorka
INAKTÍV


babygirl
offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 47
Írta: 2019. december 26. 17:45 | Link


m.a.d. // reszkessetek betörők

Arcomon kedves, ám nyomokban rezignált mosoly jelenik meg, ami egyértelműen azt sugallja, nincs semmi baj, mindenki követhet el egyszer hibákat, ellenben most már szeretném, ha menne. Ami már kevésbé lehet nyilvánvaló, az az, hogy a fiú esélyesen a színlelés és hazugságok koronázatlan királynőjéhez kopogott be. Nem vagyok idióta, tudom, hogy a házalók nem próbálnak meg csak úgy, véletlenül behatolni egy mindenféleképp zárt ajtón, ennek fényében pedig az lenne az ideális, ha elfogadná, hogy lebukott, és nem próbálná meg erőltetni... ezt az egészet.
- Ó, komolyan? - egy pillanatra mintha érdeklődés csillanna tekintetemben? - És hány éves vagy? Biztosan nagyon büszke lehet rád, amiért már ilyen fiatalon kiveszed a részed - szabad kezem ujjait a megmunkált faajtó szélére fonom, ahogy beszélek. Továbbra sem tetszik különösebben a jelenléte, de ha cicázni akar, akkor jó, játszunk.
Szemöldököm megemelkedik, nem igazán tudom eldönteni, hogy ez most színjáték, vagy tartalmaz igazságot is - túlságosan nem is érdekel, ebből kifolyólag pedig bármi lehet. Nem hat meg.
- Talán meg kéne várnunk apukád, mielőtt bejönnél. Egyedül, valaki tudta nélkül belépni egy idegen házba akár veszélyes is lehet, kár lenne, ha bajod esne egy rosszul betanult szokás miatt - szám szél lebiggyed, lábammal továbbra is tartva az ajtót nyúlok ki felé, hogy gondos, gyakorlott mozdulatokkal simítsam tenyerem homlokára, mintha csak a lázát szeretném ellenőrizni. - Viszont műtét után azonnal dolgoztatni a gyereket - gondterhelten sóhajtok fel. - Remélem tudod, hogy ez nem normális és akár még komoly szövődményei is lehetnek, főleg ebben az időben... - sem a hideg, sem pedig ez a semerre nem hajló nedves levegő nem túl hatásos.
Az operációjának.
- Mondd csak, nem szeretnéd inkább, hogy felhívjam a gyerekvédelmiseket?
Hozzászólásai ebben a témában

Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. január 3. 13:58 | Link

Mester kisasszony

Arcom nyugodt és kiegyensúlyozott, azonban belül tombolok. Akarom a vagyonát, kell nekem! Az ilyenek amúgy is dúskálnak a pénzben, nem is vennék észre, ha egy két galleon eltűnne. Én már csak tudom, hogy megy ez. Apámnak az se tűnt fel, mikor lenyúltam az egyik babkártyáját, hisz az a pár millió csak amolyan lábtörlő alatt talált pár érme volt számára, semmi más. Bár ez miatt nem hibáztatom őt. Sok más miatt igen, de ezt elengedem neki, hisz nagyon sokáig én is ilyen voltam. Számomra is csak a pénz létezett, egészen addig, míg fel nem éltem az egészet. Hallgatnom kellett volna Theory-ra. Talán most nem készülnék kirabolni egy ártatlan nőt. De most már nincs visszaút.
- Nem rég töltöttem a tizenötödik születésnapomat. Sok a testvérem, én vagyok a középső gyerek. A nagyobb testvéreimnek már megvan a saját életük, a kisebbek meg még nem dolgozhatnak, így maradtam én – úgy hazudok, akár a vízfolyás. Mégis úgy tűnik, hogy a nő nem hisz nekem. Túlságosan is nyugodt ahhoz képest, hogy épp most próbálom kirabolni. Ez így nem jó. Tennem kell valamit.
- Áh! – Felszisszenek, mintha csak fájna valamim. Kezeimet a gyomromhoz kapom, majd szépen lassan összegörnyedek. Úgy csinálok, mint akinek komoly fájdalmai vannak.  Kezét kinyújtja felém, majd homlokomra nyomja azt, hogy megnézze, nincs e lázam. Ez az! Sajnálj csak meg! Most már csak az kell, hogy behívj a lakásba. Meg is jegyzem neki, hogy jó lenne, ha bemehetnék, hisz ott le tudnék pihenni és a gyógyszeremet is bevenni. Szenvedő arcom mosolyt takar, ami egy pillanat alatt fagy le a képzeletbeli arcomról, mikor a nő felajánlja, hogy várjuk meg az elméletben létező apámat. Na, csak azt ne. Így tuti le fogok bukni, Rosszul betanult szokás? Mégis mit érthet ez alatt? Ugye nem a behatolásra tett kísérleteimre utal? Már az elején lebuktam volna?
- Nem jobban lesze… - folytatnám, ám ekkor felmerül annak is a lehetősége, hogy ő gyermekvédelmieseket hív, hogy majd azok lássák el a gondom. Megrémülök, ami arcomra is kiül. Csak őket ne! Nekik nagyon hamar leesne, hogy én vagyok az a francia eltűnt kisfiú és akkor nem csak a rablásomnak lőttek, de az egész magyarországi életemnek. Azt pedig nem szeretném.
Végső elkeseredésemben eldobom magam, ezzel olyan hatást keltve, mintha elájultam volna. Fejem hangos koppanással ér a lépcsőhöz, mire fel is szesszenek, majd fájó testrészem kezdem el masszírozni. Most már biztos, hogy be fog engedni.
Hozzászólásai ebben a témában

Mester Aida Dorka
INAKTÍV


babygirl
offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 47
Írta: 2020. január 19. 11:46 | Link


m.a.d. // reszkessetek betörők

Apró bólintásokkal kísérve mondanivalóját jelzem, hogy értem és fel is fogtam amit mond – az persze más kérdéskör, hogy mennyire hat meg. Azon már teljesen felesleges elgondolkodni, mennyi valóságtartalom bújhat meg az előadtt történet mögött – a ház ura(i) nem tűri(k) meg ajtón belül az idegeneket, ez pedig azon kevés szabályok egyike, amik megszegéséből semmi szórakoztató nem származhat.
- Elég önző húzás az idősebb testvéreidtől nem segíteni a családot – ugyan nem áll szándékomban kockáztatni a családban elfoglalt pozícióm valami jött-ment gyerekért, mégsem csaphatom rá az ajtót... Csak úgy. – Az én bátyám az után sem felejtett el támogatni, hogy saját életet teremtett magának.
Részletkérdés, hogy annak szerves részét képeztem-e vagy sem. Ez viszont már nagyon régen történt, akadnak dolgok, amik megmaradtak, a legtöbb akkori öröknek hitt eszme, elképzelés viszont radikális fordulatot vett, egyikőnk sem olyan már, mint tíz évvel ezelőtt. Nincs ebben semmi abnormális, egyszerűen ilyen az élet rendje.
Ívesen megemelkedő szemöldökkel szemlélem a szenvedés kezdetét. A természet egyik legfőbb szabálya, hogy az erős él túl – ehhez hűen veszélyes bravúrként a ragadozók tulajdonságát képzi, hogy a gyenge látványos szerencsétlenkedése képes feléleszteni a szunnyadó vadászösztönt. Ennek tudatában érdekes kérdés, a fiú akkor is jó ötletnek tartaná-e a hanyatlás kimutatását, ha valaha esélye lett volna látni a National Geographic bármely adását.
Ha eddig voltak is kétségeim, mostanra egész tisztává válik a kép: ennek a gyereknek fogalma sincs az utca törvényeiről, másképp már kicsinálták volna.
- Ó, ennyire félsz a hatóságoktól? – behajtom magam mögött az ajtót, ahogy kilépve leguggolok a földön fekvőhöz. – Nézd, megértem, ha elborzaszt mindaz, amit az árvaházakról hallani meg az egész procedúrával járó... mellékhatások – ki más ismerné ezeket jobban? – De ha valóban ilyen nehéz a helyzet otthon, lehet tényleg jobb lenne az államra bízni ezt. A férjem bátyja auror, ma nálunk vacsorázik, akár meg is várhatnánk őket, biztosan tudna segíteni rajtad és a testvéreiden.
Hozzászólásai ebben a témában

Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. január 26. 19:07 | Link

Mester csaje

A mesém a fake családomról eddig hatásosnak bizonyul, de nem eléggé. Kérdései és ajánlatai mögött nincs sajnálat, csupán talán némi megvetést érzékelek. Megforgatom a szemeim, mikor a saját pereputtyáról kezd el beszélni. Még csak ez kellett nekem mára, hogy a mellett hogy tudom, neki anyagilag is jobban meg, hozzá csapjam még a sokkal kecsegtetőbb szociális helyzetet is. Remek.  
- Oh… ez… remek – színlelek némi meglepődést, hogy érezze, érdekel amit mond. Persze ennek az ellentettje igaz a valóságban. Nekem csak egy ikerhúgom van, de mostanság vele sem rózsás a helyzet. Az otthoni állapotokról pedig inkább ne is beszéljünk. Nem lenne szép felszakítani megint a sebeket. Tettem már azt eleget. Kezd kissé csendes lenni a helyzet és én ugye még be sem jutottam a házba. Szóval kell egy B terv. Hirtelen ötlettől vezérelve összegörnyedek, majd fájdalmamat tükröző hangokat hallatok. Nyögdécselek, sziszegek, miközben kezeimet a gyomromra szorítom, mintha az lenne a problémás terület. Szemeimmel néha fel-felpillantok a nőre, hogy lássam, ő mit szól a jelenethez. Kezét nyújtja felém, majd homlokomra nyomja azt, hogy megvizsgálja, van e lázam. Ha! Kérem szépen, nem véletlenül vagyok én színjátszós. Az már más kérdés, hogy nem igazán járok be, inkább a kastély mellé cigizni, de na, mégis csak nem a semmiért lettem beválogatva.
Gondolatban gúnyos mosolyt eresztek meg és már készülnék is rá, hogy na most akkor végre bemehetek a lakásba, mikor váratlan fordulat következik be. Gyámügyesek, olvasom le a szájáról, bennem meg megfagy a vér is. Louis anno sokat mesélt az árvaházról, hisz ő maga is onnan származott, majd szökött meg, mikor elég idős lett. Szóval igen, tudom, hogy milyen odabenn az élet, még ha saját bőrömön soha nem is tapasztaltam meg. Úgyhogy teljes határozottsággal vallhatom meg, hogy nem szeretnék odakerülni. Főleg, hogy minden, amit mondtam csak egy nagy hazugság része volt és amint a csaj kihívja őket és kutakodni kezdenek, talán megtalálják a valódi apám címét és, nekem meg most arra a szardarabra lenne legkevésbé szükségem. Felmegy bennem a pumpa, ideges és mérges is vagyok egyszerre. Szemeim ide-oda kapdosom, keresve valami kiutat. Aztán szép lassan elülnek bennem az érzelmek, mikor a férjéről kezd el prédikálni.
- Jó ötlet, talán ő tényleg tudna segíteni – eresztek meg egy halvány, ám szomorú mosolyt. Milyen jó is lett volna anno, ha valaki segített volna nekem, pont ahogy a nő most teszi ennek a hamis személynek. Talán akkor most nem az az ember lennék, aki, hanem egy sokkal jobb. Semmi utcagyerekek, semmi párnába sírt napok, csak nyugalom, árvaház és egy csomó idegesítő gyerek. Mondhatom kész álom.
- Esetleg segítene felkelni? Nem vagyok biztos benne, hogy egyedül menni fog – játszom tovább az agyam, ahogy a földön fetrengem, saját izzadságomban. Jó ötlet, hogy megvárom a férje bátyját, s bár vannak bennem kétségek, mégsem tartok tőle annyira. Ha mást nem, hát egy villát akkor is eltudok csórni. Lehet, hogy az is ezüstből van. Kinézem belőlük.
Utoljára módosította:Theon Delacroix, 2020. január 26. 19:09
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér