36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2018. augusztus 7. 17:39 | Link

Dimitri



Még nedves tincseim a fejemre tapadnak, mintha szándékosan egy marék zselét kentem volna rá, minimum hatszor. Persze. Próbáltam már, hasznos, mert végre nem úgy mutatok, mint aki a villáját a konnektorba dugta, no de... Azt onnan kiszedni! Amúgy nem értem, miért erre gondolok, miközben papucsos lábammal sietősen haladok a térre. Nemrég még egy kellemeset csobbantam a tavacskában, mondjuk, ez önhibámon kívül volt, és most a hajam melletti vizes ruháim már kevésbé  kényelmesek és nem töltenek el emlékekkel. Mondhatnám, hogy a saját sorsom ért utol, de inkább csak azok, akik nem épp arra vágytak, hogy ott kacsázzak és élvezzem, hogy nem kell az iskola falai között aszalódni. Pechemre, ők épp bulizni akartak, felsőbb évesek, elbújtak a tanárok elől és láttam én, hogy miféle üvegek voltak náluk. Értem én, értem, már nem kicsik, de nem is felnőttek, szerelmesek vagy csak épp más fűti őket, és lázadni akarnak. Én is ittam már sört, nem tagadom, itt az iskolában azonban mégsem akarok ilyen kalandokba keveredni. Azt hiszem látszik, hogy nem az a fajta vagyok, vagy mi. Béna, mondd csak ki, hogy a bénák közé illenél.
És akkor kaptam egy gáncsoló átkot, mert, bár tényleg békésen kacsáztam, a nyakam is nyúlott, hogy mit művelnek. Fenébe a kíváncsisággal és azzal, hogy itt túl sokan űzik azt, hogy kőbunkók a többiekkel. Miután kikászálódtam, csúnyát mutattam az ujjammal, majd az a srác, akinek talán tetoválás volt a nyakán, vagy valamelyik lány alkotta folt, utánam eredt. És én szaladtam, mint a nyúl. Ezzel sosincs gond, a nagyobbak már lomhák kicsit, elunják azt, hogy kergetőzni kell, meg volt fontosabb dolga is biztosan. Nem tudom, mikor hagytam le, mert a futás és az, hogy hátrapillantgatsz a hátad mögött, azt kell mondjam, csak a filmekben működik. Eleve a hosszabb haj, az adrenalin, meg az, hogy az emberek ha közlekednek az utcákon, nem ugranak félre előled. Kicsit elhittem, hogy belőlem is lehet akcióhős, aki épp menekül a gonosz ellen, csak akkor nem, amikor ütköztem azzal a valamivel. Ó, hogy egy motor. Itt? Mivan?
Nem volt öröm abban, hogy nekiszaladtam, de azt kell mondjam, annyira nem is fájt. Lehet, hogy az érdekelte, hogy jól viselem-e, nem pedig az, hogy leüvöltse a fejem? Hát ezt passzolom, így, kétrét görnyedve és zihálva. Távolabb álltam csak meg, az oldalam szorongatva és levegőért kapkodva. Oké. A maratonfutást elfelejthetjük és mára azt is, hogy emberekkel érintkezzek. Semmi jó nem sül ki belőle...
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. augusztus 8. 19:11 | Link

Elijah

Ha bárkit érdekel a sorsfordító kérdés, ami egyébként az emberiséget évezredek óta foglalkoztatja, miszerint lehet-e fagyizni és motrot vezetni egyidőben, annak kérem a figyelmét felém fordítani. Egyik kézben pálca, azzal irányítom a kormányt, másik kézben a fagyi, a fagyin meg az én fejem, ami néha szándékosan ér oda, olykor viszont a gödrök és egyéb hepehupák okozta  zökkenők és bökkenők nyomják rá a hideg, de már csordogálni kezdő finomságra. A pálcás vezetés, hogy is mondjam - hát nem az erősségem. Tudok én jó kis bűbájokat és egy harmadikos se fog soha legyőzni párbajban, de az egész ott szokott elbukni, ha nem figyelek eléggé. És most bizony nem figyelek eléggé.
Tehát ha bárkit foglalkoztat ez a nagyon releváns kérdés, akkor hamar kiderülhet számára, hogy nem lehet egyszerre fagyizni és motrot vezetni. Az elsők között fedezheti fel ezt a szenzációs fejleményt egy rohangáló idegen, aki az ő részéről valószínűleg arra volt kíváncsi, hogy vajon lehet-e rohanni úgy, hogy közben nem néz szét. Mindkét kísérlet negatív eredménnyel zárult.
- A fagyim! - kiáltom és lassított felvételként nyúlok a levegőben széles pályát leíró édesség után, ami ettől nem hatódik meg, hanem folytatja útját, aztán már a célegyenesben van, én meg ijedtemben behunyom a szemem, mert az ostya, a maradék csokis jégkrémmel előre, kiszúrta magának a szomszéd Edgár bácsi feje búbját, aki már eddig se szeretett különösebben engem, s úgy hiszem, ezen a mostani helyzet se fog javítani. A nagy izgalomban észre se veszem, hogy a motor is borulni kezdett, mert 1. nekirohant valaki, amiről bizonyított, hogy sajnos megesik, ha nem nézel a lábad elé, 2. pálcával irányítottam, amiről bizonyított, hogy nem kompatibilis a fagyizás műveletével és 3. már a bűbáj is megtört, amivel addig vezettem, úgyhogy végképp semmi esélye nem volt stabilan folytatni gurulását.
- A motrom! - kiáltom újra, ezúttal tágra nyílt szemekkel és magam előtt kitartott kézzel, hogyha már esek, ne a pofámra essek. Persze ezen nem változtat az a szomorú tény, hogy bizony a motor még mindig rám fog zuhanni, és egy föld-Dimi-Shadow szendvics szerencsétlen konklúziójával talán véget is ér a történetünk.
Hozzászólásai ebben a témában

Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2018. augusztus 9. 11:24 | Link

Dimitri



Jó, azt hiszem ezt csak én fújtam fel annyira, hogy ilyen jelenet kerekedett belőle. Vagy mégsem? Sosem gondolkodtam el azon, milyen heves, erős vérmérsékletű emberek járnak erre, hogy amúgy az agresszió vagy épp a „ki ha én nem?” jellemvonás egyes esetekben felvételi követelmény. Mert bár tök cuki emberek vannak erre, azért akad olyan, akiktől a hideg ráz ki. Egy kicsit. Brrr.. Kár, hogy nem adnak valami útmutatót arra az esetre, aki tök hülye egy ilyen bentlakásos dologhoz, meg mindenhez, ami ehhez a helyhez köthető. Bár, egyik este már kérdezgettem azonban az évfolyamtársak pont annyit tudnak, mint én, vagy épp olyan „legendákat” meg bölcseleteket, amiknek lehet alapja annyi, mint a nyugdíjasok pletykája. Minél többször hangzik el, annál durvább. Így valahogy az, hogy a Kínzókamrában - aminek létezését én nem vagyok hajlandó elismerni de meg nem keresném, hogy biztos legyek a tagadásomban – a Rellonosok szabályosan feláldozzák a gyenge gólyákat, vagy hogy a kviddicsmeccseken, amit még mindig nem igen értek, igazi vér folyik. De volt már kegyetlen gondnok, és villámszóró tekintettel ellátott tanár is. Lehet, de csak lehet, hogy nem kellene mindent elhinnem vagy ha nem is teszem, nem ezekből táplálkozni és azt gondolni, hogy aki nemrég megkergetett, a vérem akarta, vagy levinni arra a helyre és odabilincselni valamihez, hogy életemben egyszer ott maradjak olyan helyen, ahol senkit se zavarok.
Kicsit lüktet a fülemben az adrenalin meg a vérnyomásom. Extrém sportban ez lenne az a löket, amelytől teljesítményem az egekbe repít, de ez a löket totál mást ér el, és mondanom sem kell, inkább a szerencsefaktorom nőtt meg. Anyám már sipítozna, leüvöltötte volna a motoros fejét, hogy miért nem figyel, majd ugyanezt velem is, és bezárna a toronyba, hogy a légy se veszélyeztessen. A kiáltásra összerezzenek, aztán realizálom, hogy úgy néz ki, csak egy fagyit öltem meg. Oké, ez elég olcsó, egyszer visszafizetem, annyi apró mindig van nálam. Épp egy megkönnyebbült sóhajt akarok kiengedni, amikor a második felvonás már roppant félelemmel tölt el. Olyan gyorsan, hogy amikor oda merek pillantani, a nyakam belesajdul és felsikítok.
- Basszus, basszus, basszus! - megölök egy embert?! Mehetek majd egy varázslóbörtönbe, húzogathatom a strigulákat meg minden. Vagy én rendes börtönbe kerülök? Egyik sem jobb! Ismét gyors tempómat bevetve rohanok oda, mint valami hős vagy épp őrült, és elkapom a kormányt, vagyis belecsimpaszkodok. Nem, nem vagyok erős, elvileg tonnás súlyom nincs, de remélem. Remélem annyi erőm van, hogy visszafogjam a vasszörnyeteget addig, míg kimászik alóla. Kiváltképp nehéz dolog egy motorral viaskodni, vézna karom igencsak remeg, én pedig hamar kerülök a bőgés határára.
- Elbírom, csak másszon ki! Nem akarok fiatal bűnöző lenni..!
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. augusztus 24. 14:06 | Link

Elijah

Néha furcsa dolgokat produkál az agy. Ha megrémülsz, először lefagy. Mindig. Láttál már autó vagy seprű elé kerülő állatot? Csak néz rád, mint a moziban, és nem menne arrébb, te meg szakadj meg, hogy valahogy kikerüld. A következő lépés a menekülés vagy támadás. Ha még nem ütötted el azt a hülye őzet, akkor ilyenkor nekifog rohanni. Rendszerint abba az irányba, ahol kerülni próbálnád épp.
Persze mi nem vagyunk állatok - mondanád. Amúgy meg tévesen, mert azok vagyunk, emlősök, abból sem a legstrapabíróbb, egy rakás szerencsés véletlennek köszönhetjük, hogy egyáltalán létezünk, de most ettől eltekintve tény, hogy másak vagyunk. Tudunk gondolkozni. Már legalábbis egyesek. Úgy tartom, hogy én is képes vagyok erre a végtelenül fantasztikus tettre, de azért néha csak lassan kapcsol be a gondolkozóm.
Néha azonban bekapcsol, pont idejében.
- Mobiliarbus! - kiáltam, feltartott pálcás kezemet hátracsavarva a motor irányába, miközben a másik kezemmel úgy-ahogy kivédem a pofáraesést.. A motrot azonban épp próbálja megzabolázni a mi kis Usain Boltunk. Ahogy kiejtem a varázsigét, a kölyök járművestől megáll a levegőben. A járműnek ez tökéletesen megfelel, mert rá irányíottam a varázsigét, ő meg nem akar ellenkezni, na de Usain - ő viszont még meg kell küzdjön a fizika erejével. A centrifugális erő bizony elég pofátlan jószág, nem mondhatod meg neki, hogy nyugodjon le, neki időre van szüksége. Úgyhogy a fiú valószínűleg nem áll meg olyan egyszerűen, mint azt terveztem. Shadow viszont hűségesen arrébb libeg, vagy a fiúval, vagy nélküle, aztán nyekkenve lehuppan biztos távolságban tőlem.

Hozzászólásai ebben a témában

Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2018. szeptember 15. 22:51 | Link

Dimitri



Ha kapod a nyakadba, akkor kapod, ha kéred, és főképp ha nem kéred. Meleg, gőzölgő, és tudod miről beszélek. No de hogy már szinte folyamatosan? Nemigen akarom elhinni azt, hogy valóban én vagyok ennyire kerge, vagy ez a varázslóvilág? Mert bár odahaza, vagy a volt sulimban is voltak necces dolgok, itt viszont mást alig találok. Itt... valahogy nem tudom kontrollálni az egészet, és minden kicsúszik az ujjaim közül, fogalmam sincs, hogyan kellene kezelni egyes helyzeteket, dolgokat, embereket. Mély levegőt veszek, aztán? Ennyi? Mindig nő benne az, hogy jobb lenne egész végig a könyvtárban ülnöm és olvasnom, mert abba piszok kevés a rizikó. És aztán mindig akkor döbbenek rá, hogy ez a legjobb álom, amikor kint vagyok megint, és keresem a bajt. Vagy ő engem.
Kedves motor, kedves motoros! Sajnálom. Ezt kellett volna kinyögnöm, nem pedig azt, hogy mit nem szeretnék. Igazából ez az én hibám, és már így is ott vagyok, hogy elvisz a korai infarktus, és hatalmas őzike szemekkel bámulok mindenre, ami csak történik.
- Basz... - és hát, mint tudjuk, minden külföldi először köszönni tanul meg, majd káromkodni. És ki is csusszan. Nyelek egyet, majd ismét, és az, ami oly hősiesen menteni akartam, vagy nem tudom mi a fenét gondoltam, moccan. Ja hogy ennyi elég lett volna eleve? Tény, nem mágusfejjel gondolkodom, sokkal inkább azzal, mit tenne mondjuk Steven Seagal vagy a Szupercsapat. Vagy apám. Ő mondjuk biztos azzal jönne, hogy ne hívjunk rendőrt, megbeszéljük okosba. Csak nekem se pénzem, se szavazati jogom és most földem sincs a talpam alatt.
- Oké, jó! - ez inkább magamnak szól, ahogy elengedem, és a földre esve gurulok még egy kicsit, hogy a szörnyeteg ne a lábamra landoljon. Aztán nagy levegő, felülök és a gazdájára pillantok.
- Én rettentően sajnálok mindent... Minden rendben? - ez anyám hangja szinte, aki mindenkiért képes aggódni. Felkelve porolom le magam, mert az a jó a gyereklétbe, hogy sokat esel és kelsz ugyan, de egész tök jól megszokod. Van rajtam horzsolás jelenleg, kosz, de mit számít. Elhagytam a papucsom is. - Nagyon szép motor, mellesleg! - és ha lepattogott a festék, akkor jaj nekem.
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. szeptember 27. 15:14 | Link

Elijah

A gyerek a nagy akcióban sem felejtette el ékes magyar nyelvünk gyöngyszemeit. Szívemből szólt, én is hasonló dolgokat morgok félig kivehető hangerővel, csak én épp oroszul. De sokáig nem tudom ecsetelni anyanyelvem becses kincseit, mert szétterülök a földön. A kezem az első, ami kapcsolatba kerül vele, éles fájdalom jelzi, hogy valami nagyon bibis ott, én meg hangos áááával közlöm ezt a fejleményt a világgal. Azután jön a testem többi része is, a karom kicsavart pozícióban alám kerül, a fejem meg rácuppan az utcakőre. Ezen a ponton már szóhoz sem jutok, így a nagyérdemű ezúttal be kell érje a vizuális illusztrációval.
A jó hír az, hogy ennél tovább már nem zuhanhatok, legfeljebb mások szemében, azt meg letojom. A rossz hír az, hogy a fejem kellemetlenül lángol és mintha nedves is lenne, és ezt rögtön meg is nézném, csak a szabad kezem nincs épp abban az állapotban, hogy tapogatni lehessen vele.
- Minden... - fintorgó fejet vágok. Rozsdás vas íz van a számban. Uggh. Pálcás kezem fejével megtörlöm a szám és vöröslő, mikor elhúzom onnan. - Tökéletes - fejezem be a mondatot. Borzasztó meggyőző lehetek.
Shadow! Gyorsan a motorra pillantok, de az, köszöni szépen, tök jól elheverészik tőlem két méterre. Innen úgy látom, semmi baja. A karcolásokat már megszokta úgyis.
- Azért rohantál úgy, hogy megcsodáld, mi? - kérdem, szarkazmustól és vértől csöpögő szájjal. Nem mondanám, hogy kedves pillantásokat vetek a kölyökre. Látom rajta, hogy teljesen berezelt és tényleg aggódik, meg ő is kicsit beverhette magát a nagy koccanásban, de most nem érdekel. Megérdemelte, hogy megüsse magát. De muszáj volt én is pofára essek miatta?
Hozzászólásai ebben a témában

Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2018. október 1. 00:36 | Link

Dimitri



Elég sokféle verzió futott át az agyamban a pillanatok tört része alatt, és egyik sem volt kellemes. A „mi lett volna ha...” játék ilyen esetekben nem jó módszer, csupa rossz és még rosszabb dolog bukkan fel, vagy épp csak eleve a szárnyaló él élénk fantázia. Kilapult ember, kilapult én, kilapult mindenki. Még szinte azt is el tudtam képzelni, ahogy jön a robbanás, meg a sikoltozás. Persze, majd pont az következik. Azért persze akadnak nézők, de az emberek nem olyanok, hogy csak úgy rohannak segíteni. Erről láttam videókat és ijesztőek, de nem azért, mert robbanás és vér van benne, és én csak egy gyerek vagyok. Én tökre segítenék mindenkinek, akinek csak tudok, de sajnos kevésszer vesznek komolyan. Szerintem ez sem az a pillanat lesz, főleg meg kábé mindjárt toporzékolok, de az se baj. Nem gond. Most nem én vagyok a fontos. Van egy horzsolás a térdemen, a másik szimplán csak fáj, itt-ott érik a lila folt, és a tenyereim is égnek. Érzem és mégse kellemetlen, nem ér el egyelőre az agyamig a fájdalom teljessége. Na majd este... olyan leszek mint papó, akinek már az is fáj, ha levegőt veszi.
Addig is szippantok egy nagyot a poros, falusi oxigénből, míg nem fáj. Jó nagyot.
- A.. aakkor nem kell mentő, ugye? Vagy itt nincs? - aggódva nézek körbe, hogy mit lehetne ilyenkor tenni. Nem, nem kapcsol az agyam át, nem villannak be, meg amúgy is, hagyjuk már. Nem kell mentő, nem kell semmi. De mégis, az ott vér. Arcomból viszont nekem igencsak elszökik és ha nem lennék poros, akkor a fehér fal mellett nem tűnnék ki nagyon. Ha most ájulok el más vére láttán, akkor jobb ha egyenes úttal süllyedek is el! - Hogy mi? - meghökkent a kérdés. Aztán kapcsolok. A fejemet úgy rázom meg, mint a kutyák csak épp a füleim nem lebegnek, majd azzal a mozdulattal pislogok hátrafelé, abba az irányba, ahonnan jöttem. Senki sehol. Vélhetően már percek óta nem követett senki, és ezt itt jól elszúrtam. Nagyot nyelek, a tömeg, miután mindketten beszélünk, nincs robbanás se semmi, oszlani kezd. Vissza a normálisba.
- Én.. én nem vettem észre – logikus a több mázsás gépállatot levegőnek nézni? Lehetséges? - Nem figyeltem, bocsánat. Ha nagy a kár, írhatok az apukámnak, hogy... megbeszéljék, mert én nem tudom kifizetni – rugdosom a port a lábammal, és a vasparipára nézve gondterhesen sóhajtok fel. - De legalább nem robbant fel!
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. október 14. 17:22 | Link

Elijah

Most hogy így jobban megnézem a kölyköt magamnak, ő se néz ki valami jól. Csupa kosz meg horzsolás meg itt-ott vérzik is. Akaratom ellenére kezdem szarul érezni magam. Pedig az ő hibája! De... annyira szerencsétlenül néz rám, mint aki összetörte a nagyi kedvenc antik vázáját, de apróra, hogy még bűbájjal sem lehet rajta segíteni, és tudja, hogy nem lesz megverve, de valami sokkal rosszabb következik: csalódnak benne.
- Van, de nem kell - legyintek a pálcás kezemmel és kicsit jobban végignézek magamon. A tenyerem jó ronda, de helyre fog jönni. Jelenleg nem akar rendesen működni, de ez nem jelent feltétlen törést. Az arcomat megmozgatom, fintorogni kezdek, aztán megnyomkodom az orrom, megtapogatom a homlokom - áhhá, szóval itt van a baj. Annyira el van zsibbadva az egész testem, főleg nyaktól felfele, hogy tapogatás nélkül észre se vettem, honnan csorgadozik ez a meleg lé. De nem szédülök, nem látok fehér foltokat, nincs hányingerem, úgyhogy valószínűleg csak felszíni sérülés.
A fiú tekintetét követve nézem, hogy mit néz. Nincs ott senki. Mármint ott a távolban van egy néni, de az elfele megy, s amúgysem hinném, hogy miatta rohant volna.
- Kergettek? - teszem fel a leglogikusabbnak tűnő kérdést.
Mi az, hogy nem vette észre Shadowt? Felvonom a szemöldököm, hogy kérlek arckifejezést vághassak, de a homlokomba nyilall a fájdalom s felszisszenve elengedem az arcizmaim.
- Nincs semmi baja, megszokta már a koccanásokat - sunyítok a motor fele, aztán leteszem az ép tenyerem a földre, s megpróbálom kinyomni magam. Úgy állok ott, mint Bambi a jégen, de végül csak megmaradok és nem kenem oda magam megint.
- Csak a filmekben robban fel minden a legkisebb ütközésre. - Nehezen állom meg, hogy ne forgassam a szemeim, de azért felé küldök egy lapos pillantást, most érje be ezzel. - Buuummm! - Robbanós hangot adok ki, még szenvedek is mellé, már-már hanyatt vágom magam, aztán hirtelen visszaváltok komolyra s döcögöve elindulok a motorhoz.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér