36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. szeptember 8. 19:42 | Link

Leon Tim Wolf

Kinézet | szeptember 10. | Vizsgák után


Végre volt egy kis időm a vizsgák után sétálgatni és csak úgy lenni... élvezni a kint eltöltött szabadidőt... végre nem kellett tanulnom egy ideig, úgyhogy nagy örömmel töltött el a jelenlegi semmittevés. Talán pont emiatt akartam a sulitól minél távolabb kerülni, ezért úgy határoztam, hogy ellátogatok a faluba, egyenesen a Boglyas térre. Az egyébként is egy szép helyszín volt, már a vizsgák előtt kinéztem magamnak. Szép, korai őszi idő volt, végre nem volt az a dög meleg, amelyet amúgy is nehezen viseltem. A fák színes levelekbe burkolóztak, a szél kellemesen lengedezett, szóval ez pont egy olyan nap volt, amely tökéletes volt sétálás szempontjából.
~ Nem is tudom, hogy valóban jó ötlet-e felkeresni az anyámat. De úgy érzem, hogy muszáj megtudnom többet a múltamról. Jó, hogy meg tudtam beszélni a dolgokat Andrej-al, végtére is sok igazságot mondott ki, amihez én túl bátortalan voltam. Ha találkozom anyámmal talán akkor többet meg is tudhatok majd a képességemről. Talán még sem volt hülyeség elküldeni azt a baglyot neki válaszként. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy fog-e jelentkezni, de csak visszaír, ha valóban kíváncsi rám. Az már más kérdés, hogy csak érdekből keresett fel vagy igazából érdekli a sorsom. Csak olyan fura, hogy most keresett fel, idáig nem volt képes erre. ~
Ezekkel a mélyen szántó gondolatokkal ültem le az egyik padra a Boglyas téren. Nagyon jól esett kinn lenni a friss levegőn, élvezni a napsütést, amelynek nem volt akkora ereje, mint nyáron. Már nagyon hiányzott a kinn lét, a vizsgák miatt pedig nem igazán volt rá idáig alkalmam, hogy kiszabaduljak a kastély falai közül.
Hozzászólásai ebben a témában

Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2017. szeptember 8. 23:59 | Link


szeptember 10 | költözés előtt | Timmi

A falu eddig egészen békésen fogadta a már három napja őt környékező terrort. Ugyanis megérkezett Wolf, aki seperc alatt be is költözött a közeli fogadó egyik szobájába, egészen elkényelmesedve. Még a cserepes növényét, Buksit is kirakta a polcra, holott nem otthon volt. Kicsit tartott is tőle, hogy Buksi nem is fogja jó néven venni a hirtelen költözést, amibe őt be se avatták. Arról nem is beszélve, milyen durván fosztották meg a sok füsttől és szmogtól.
Tim ma először pillantott ki a függönyök közti résen, s miután döbbenten konstatálta, hogy a nap milyen lelkesen süt, inkább össze is rántotta a sötétítőt ismét. Szükségesnek érezte a kellő védelmet a szemgolyói számára, mielőtt elhagyja az amúgy számára nem túl szimpatikus szálláshelyet.
Miután tetszőleges ruhadarabokat tépett fel az amúgy nem éppen atléta alkatára, még pár pillanatig hezitált az ajtóban állva. Szinte biztos volt benne, hogy valamit elfelejtett. Ha látta volna más is, odaképzelte volna, ahogy a villanykörte kigyullad a feje fölött és felveszi a cipője másik felét is. Aztán egy lemondó sóhajjal felkapta buksit és kivágtatott az épületből, mint Don Quijote. Az éles fény miatt még a napszemüveg mögött is erősen hunyorgott, de aztán csak a reszkető levelű zöldségre pillantott, kicsit megsimogatta, hogy megnyugtassa, majd tovább haladt az utcán. Sokan furcsálkozva néztek rá, vagy méregetni kezdték a cserepest a kezében, de ő nem tűrte ezt a fajta rasszizmust. Buksi is épp olyan növény, mint bármelyik másik! Egy téren megállva sóhajtott ismét és nézett a kis társára.
- Ne szomorkodj, Buksi, szép vagy, csak nem értenek meg téged... - közölte, még egy egészen ragyogó mosolyt is villantva a cserépre.
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. szeptember 9. 00:21 | Link

Leon Tim Wolf

Kinézet | szeptember 10. | Vizsgák után



Tudtam, hogy nem jó ötlet, ha túl sokat gondolkodom azon, hogy mi lenne, ha találkoznék jóanyámmal, de bennem volt egy kis feszültség amiatt, hogy mi történik majd, ha mégis létrejön a nagy találkozás. Abban biztos voltam, hogy tartani fogom tőle a pár lépés távolságot, de nem tudtam, hogy mit fogok majd érezni vele kapcsolatban ha meglátom őt. Szeretet? Kötve hiszem, hiszen nem is foglalkozott velem idáig és nem köt hozzá semmilyen érzelmi reakció. Kötődést? Aligha, hiszen egyáltalán nem kötődöm hozzá, idáig is megvoltam nélküle. Gyűlöletet? Nem gyűlölöm, miért is utálnám? Haragot? Talán-talán, hiszen valamennyi harag van bennem az irányába, ami teljesen érthető. De az a nagy büdös helyzet, hogy a legrosszabb az az egészben, hogy semmit sem érzek iránta. Olyan, mintha kiürült volna a lelkem és egy cseppnyi érzelem sem szorult volna belé feléje... de nem akarok ennyire előre menni, majd kiderül, hogy mi lesz, ha találkozunk... ha egyáltalán sor kerül rá. Nem volt kedvem tovább ücsörögni a padon, ezért gondterhelten elindultam előre, pontosabban még mindig azon kattogott az agyam, hogy mi lesz, ha valóban összefutok majd anyámmal. Persze ilyenkor se nem láttam, se nem hallottam, csak mentem egyenesen előre, mint egy robot, aztán hirtelen azon vettem észre magam, hogy beleütközök valamibe... pontosabban valakibe és a másik pillanatban már a földön csücsülök kezemben egy cserepes növénnyel. Szóval lassított verzióban az történt, hogy összeütköztem egy fiúval, aki szerencsétlenségére pont arra járt, amerre én, aztán lezuhantam a földre, de egy gyors mozdulattal még elkaptam a cserepes növényt, mielőtt az lezuhant volna. Nem is értettem, hogy mi történt hirtelen, az se volt világos számomra, hogy hogyan tudtam elkapni azt a növényt, de valószínűleg volt még annyi lélekjelenlétem, hogy gyorsan megfogjam, hogy ne okozzak még nagyobb kárt.
- Bocsánat, itt van a növényed. Nem akartam neked ütközni, túlságosan lefoglaltak a gondolataim - nyújtottam a földön ülve feléje a növénykét. Iszonyatosan cikisen éreztem magam és biztos voltam benne, hogy a srác most jól le fogja ordítani a fejemet, amiért neki mentem. Már tényleg csak ez hiányzott ehhez a tökéletes naphoz befejezésként. Persze megkönnyebbültem volna, ha nem az történik, amire számítottam, de sejtettem, hogy most mi fog következni, így lesütve a szememet a földre, kezemben a növénnyel vártam sanyarú sorsom beteljesedését.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. szeptember 9. 00:22
Hozzászólásai ebben a témában

Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2017. szeptember 10. 00:23 | Link


szeptember 10 | költözés előtt | Timmi

A fiú megpróbálta minden erejével életben tartani a növényt az utóbbi pár hónap során és eddig egész jól is haladt. Buksi egészen a szívéhez nőtt, nagyon neheztelt volna érte, ha ezek után meghal. Még talán mérgében egy másikat is vett volna, hogy azt is Buksinak hívja, jelezve a túlvilági elődnek, hogy bizony, pótolható.
Megbámulták, sőt, volt akik össze is súgtak mögöttük, ő pedig nem értette ezt. Ha lett volna nála olyan bolyhos fülvédő akármicsoda, más biztosan rátette volna a cserépre, hogy a kis növény ne hallja, hogyan pletykálnak kettejükről a rossz nyelvek.  
A térre érve vigasztalni kezdte a fotoszintetizáló barátját, élvezve a napsütést és szinte észre sem vette, hogy nem ő az egyetlen a téren. Mert a látszólag feldúlt lány viszonylag halkan közlekedett, de annál energikusabban és a százkilencvenkettő centiméter magas külföldibe csapódott. Utóbbi a gyomrához kapott, elgondolkozott rajta, hogy kiadja a sok kormot meg kátrányt, amit a tüdeje tartalmaz, de csak üresen tátogott, kapkodva az oxigén után. Nem úgy Buksi, aki a halálba zuhant volna, ha a lány nem menti meg. De elkapta és felnyújtotta a már sokkosan lihegő srácnak. A szívéhez kapta a kezét, még mindig csak a kétségbeesés ült a vonásain.
- Te... te! Te megmentetted Buksit! - ölelte magához a cserepet, aki most akár halott is lehetett volna, ha a lány nem cselekszik elég gyorsan. Timi még így is elég nagy fáziskésésben volt a többi emberhez képest. - Azért jól vagy?
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. szeptember 10. 16:52 | Link

Leon Tim Wolf

Kinézet | szeptember 10. | Vizsgák után



Férfit még nem láttam így örülni egy cserepes növénynek, úgyhogy akaratlanul is kiült a döbbenet az arcomra, amikor magához ölelte Buksit.
- Buksi! - mondtam ki a nevet, amikor is tudatosult bennem, hogy bizony ennek a kis élőlénynek még neve is van! Azta, hát ez aztán nem semmi! Furcsállottam, hogy ennyire oda lehet lenni egy növényért, de látszott, hogy Buksi jó kezekben van és vigyáznak rá. Sajnos én nem voltam ilyen gondos, mert mellettem a növények sorra kihaltak. Vagy túlöntöztem őket vagy elfelejtettem megöntözni őket, szóval mindenképp a halál sorsára jutottak. Közben rájöttem, hogy nem is lettem lecseszve, ami nagy szó, mert idáig akiknek véletlenül nekiütköztem, azok mind leordították a fejemet. Sőt, a srác még hálás is volt, amiért megmentettem a hőn szeretett növényét.
- Igen, minden rendben van - válaszoltam neki, miközben feltápászkodtam a földről.
- Alíz vagyok. Gondoltam bemutatkozom, ha már így neked mentem. Honnan jöttél? - kérdeztem tőle miután leporoltam az ujjaimmal a ruhámat, szerencsére nem lettem nagyon poros. A fiút láthatóan nem viselte meg a lökésem, amin igazából nem is csodálkoztam, hiszen tőlem jóval magasabb volt.
- Hogyhogy Buksi lett a neve a növénynek? - érdeklődtem meg tőle, miközben a kezében lévő növényre pillantottam. Kíváncsi voltam, hogy honnan jött ez a név, ha már egyszer elnevezte a növényt.
Hozzászólásai ebben a témában

Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2017. szeptember 20. 20:14 | Link


szeptember 10 | költözés előtt | Timmi

Ugyan a probléma és a krízis hamar el lett hárítva, elsőre ez nem tűnt fel történetünk főhősének. Mert hogy, lévén még mindig fáziskésésben, Buksi életveszélyes zuhanása is csak később jutott el odáig, hogy feldolgozza, megértse. A sztori már kissé cenzúrázott, szépített verziója kapott helyet végül a szőke fejecskében: A lány elesett, ő meg elejtette ijedtében Buksit, a lány pedig hősiesen elkapta azt.
- Ja, ő buksi. - Nem teljesen értette, hogy vajon a lány honnan tudja a növény nevét, de csak lelkesen bólogatott, mielőtt még visszavette volna a kis cserepet, hogy aztán magához szorítsa erősen. A lány azt mondta, minden rendben van, erre pedig kissé felvonta a szépen ívelt szemöldökét. ~Mire mondhatta vajon ezt?~
Lepillantott a lányra, ahogyan a kezét törölgette a ruhájába, majd bemutatkozott, Leon pedig pár pillanatig nagyon is erőlködött, hogy a fejében lévő ködben el tudjon evezni a megfelelő helyig, ahol a szükséges információt tárolta a szervezete.
- Ööö... T...Timmi. Mármint így hívnak - köszörülte meg a torkát végül, mert ez volt az egyetlen, ami eszébe jutott, hogy egyszer régen bizony megfordult rá egy buliban. Sőt, mintha skandálták is volna, mikor egy kisbusz tetején guggolt, de nem esküdött volna meg rá.
- Ő választotta, rábökött a levelével a szótárban - adta elő nagy okosan a német, a lábacskáin előre-hátra billegve, mert szent meggyőződése volt, hogy így történt. Igazából ez két külön történet volt, a növény a Wilhelm névre bökött egy drámában, de ő ezt ignorálta, mert éppen egy nagy malackát tépett be a nappaliba. Illetve Buksinak csak elkezdte hívni, mikor a folyosó végén hagyta, de már annyira merevek voltak a tagjai és süppedtek lefelé a szemhéjai, így nem tudott a növény utánindulni.  
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. szeptember 23. 18:52 | Link

Leon Tim Wolf

Kinézet | szeptember 10. | Vizsgák után



- Ó, értem - néztem rá értetlen tekintettel, mert nem igazán körvonalazódott az ki bennem, hogy miért is ismételte el a srác a növénye nevét, de csak nagyokat pislogtam rá mosolyogva.
- Örvendek, Timmi - mondtam neki jókedvűen. Észrevételeztem, hogy nagyon nehezen bökte ki végül a nevét, de ezt annak tudtam be, hogy feltehetően nagy zavarban van a történtek miatt. Ezt pedig teljes mértékben meg tudtam érteni, mert valószínűleg én is így reagáltam volna le a helyzetet.
- Aztaaaa! Ilyen kis ügyes? - kérdeztem tőle meglepődve olyan hangsúllyal, mintha egy kisgyerekhez beszéltem volna.
- Hát nem semmi egy növény! - tettem hozzá felvont szemöldökkel csodálkozva. Furcsálltam ezt a nagy kötődését a növényhez, de ennek nem adtam hangot, nehogy megsértődjön, hiszen nagyon látszott rajta, hogy teljesen odavan Buksiért.
- Na, és hogy jutottál a növényhez? Vetted vagy kaptad? - érdeklődtem tőle a szemébe nézve. Érdekelt, hogy honnan szerványolta be, ha már ennyire ragaszkodott hozzá.
- És merre tartasz? - tettem fel egy újabb kérdést.
- Én csak sétálgatok, végre túl vagyok a vizsgák nagy részén, még el sem hiszem. Nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan vártam, de azért egész jól mentek a megpróbáltatások - közöltem a fiúval, hogy egy újabb beszédtémát dobjak be, ha már ilyen szerencsétlenül nekimentem. Persze a gondolataim idáig végig anyám körül cikáztak, de nem jutottam dűlőre ez ügyben. Nagy nehézséget okozott számomra, hogy jóanyám feltűnt az életemben, ráadásul olyan hirtelen tette ezt, hogy fel sem tudtam dolgozni az egészet.
Hozzászólásai ebben a témában

Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2017. október 4. 10:11 | Link


szeptember 10 | költözés előtt | Timmi

Sokszor nem volt világos az emberek számára, hogy Leon mit és miért tesz, ám ez őt - elmondása szerint - cseppet sem zavarta. Pláne, hogy most eléggé úgy érezte magát, mint aki nem is egészen Leon. Látta a lány értetlenségét, de nem tudta volna megválaszolni, hogy miért is van az. Talán egy kicsit túlzásokba esett a mai reggelivel kapcsolatban.
- Szintén - közölte, apró biccentéssel, mielőtt még végigmérte volna a lányt. Nem bámulta, csak futólag meglegeltette rajta a tekintetét, olyan gyorsan, hogy az agyának esélye sem volt rá, hogy esetleg feldolgozza, mi is állt előtte.
- Ühü - biccentett határozottan, kicsit megsimogatva a cserepet, mert hát Buksinak voltak elég érdekes megmozdulásai. Nem is akarta megemlíteni, mikor lelegelte, aztán másnapra a növény ugyanúgy nézett ki, mintha mi sem történt volna vele. - Jó társaság.
Minden külső szemlélő számára egyértelmű lehetett, hogy Alíz nem teljesen érti Leon, azaz inkább Timmy és Buksi kapcsolatát, de ezt a német nem vette észre. Túlságosan belefelejtkezett a kis hintázásba, gyanús volt, hogy annyira laza a srác, előbb vagy utóbb szétesik. Összességében nem volt csúnya fiú. Felépítésre átlagos volt, kicsit mintha vézna lenne, de épp elég erő volt benne, pont amennyire szüksége volt. A szemei valami kékes-zöld színben csillogtak és a napsütés visszacsillant a vöröses beütésű tincsekről.
- Nem emlékszem. Kaptam. Talán... - egészen elbizonytalanodott, fél pillanat alatt, miközben Buksira nézett, majd körbepillantott a nem túl népes környéken. Örült, hogy nem volt nagy tömeg és a nézőik is csak ablakokból hajoltak ki. De mi van, ha egy kacsa figyeli?
- Öm, igazából csak kijöttem levegőzni, nem ismerem a környéket - ismerte be, kissé tanácstalanul megvakargatva a fura anyajegy szerű bibit a nyakán. Ha más nem is fogható rá Timre sok jóindulattal, annyi biztos, hogy hallgatóságnak jó volt. Nagyon értett hozzá, mikor jönnek a nagy csendek, csak nem alkalmazta mindig jól őket.
- Te ilyen jó tanuló vagy? - Még egy kicsit oldalra is biccentette a fejét a kérdés közben. Nem sok olyan ismerőse volt, akinek könnyen ment a tanulás, ő például fenségesen rossz volt benne.
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. október 6. 19:52 | Link

Leon Tim Wolf

Kinézet | szeptember 10. | Vizsgák után


- Na, és milyen fajta növény? - kérdeztem tőle érdeklődve. Nem mintha annyira értettem volna hozzájuk, a kipusztításukhoz már annál inkább, de érdekelt, hogy mi az a kincs Buksiban, amitől a fiú annyira félti mindentől. Még sosem láttam ekkora kötődést növény és ember között. Állatnál már annál inkább. Egyáltalán nem ítéltem el ezt a dolgot, de azért fura volt számomra.
- Ha gondolod körbevezethetlek a terepen.... nem nagy szám. De azért van pár szép helyszín. Például szeretem a játszóteret is. A hintázásból sosem fogok kinőni - mondtam neki mosolyogva. Bizony, ha nem tartózkodott ott nagy tömeg és gyereksereg, akkor szívesen huppantam bele az egyik hintába, hogy kicsit elringatva ellazíthassam magam.
- Van ám patikánk meg piacterünk is. A vendéglátó helyeken pedig egész jó kajákat lehet kapni. Na, meg azért a csárdában még mulatni is lehet - tettem hozzá vigyorogva. Eszembe jutott, hogy ott ittam az első italomat, azt hiszem whiskey volt... aztán szerettem volna még táncolni is kicsit, de sajnos pont bejött az egyik tanárom, így jobbnak láttam, ha inkább gyorsan felszívódom, szóval nem tartott sokáig a móka.
- Ja, meg van csomó bolt is a cukorkáktól kezdve egészen a varázslény kereskedésig - tettem hozzá vidáman. Nemrég még én is itt vásároltam pár cuccot, de mostanság valahogy nem igazán fogott meg az, hogy felkeressem a különféle üzleteket és vegyek valami klassz cuccot vagy hasznosat. Pedig azért szerettem vásárolni.
- Hát, végül is jó tanuló vagyok, nem tagadom, de azért van még hova fejlődnöm - néztem a fiú kékes-zöldjébe. Közben megjegyeztem magamban, hogy szinte ugyanolyan színű a szeme, mint az enyém. Ráadásul sokkal magasabb volt nálam, így kicsit felfelé kellett néznem, amikor hozzá beszéltem, de ettől függetlenül jó kiállású volt.
- Na, és mi járatban vagy erre? Mármint a Bagolykőn? Merre szakosodtál? - kérdeztem tőle kíváncsian. Láttam, hogy azért nálam idősebb volt valamivel, így gondoltam, hogy esetleg már mestertanonc lehet.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. október 6. 22:46
Hozzászólásai ebben a témában

Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2017. október 11. 20:50 | Link


szeptember 10 | költözés előtt | Timmi

A kérdésre Buksira meredt pár pillanatig, teljesen képben volt, olyan volt, mint mikor tőle megkérdezték az anyja nevét. Na, de bízhat a lányban annyira, hogy a kezében remegő növény fajtáját elé tárja? Egyáltalán miért remeg? Az ő keze reszketett volna ennyire és még csak tudatában sem volt neki? Igen, pontosan ez történt.
- Öööö, ő egy... majd megnézem neked az enciklopédiában, mi ő - köszörülte meg a torkát, mert összességében nem igen tudott döntésre jutni. A lány viszont felajánlotta neki, hogy körbevezeti, ez pedig valahol igen jól esett neki. Elég ritkán szokták mondani neki, ő szokta másoknak, aztán már csak úgy  volt.
- Nem szoktam hintázni, tériszonyom van... de örülnék a körbevezetésnek - köhintett egyet, de már egy ideje nem érintette kínosan a dolog. Megszokta, hogy ő Leon és ha fél, abban nincs semmi szégyelleni való.
Egy pillanatra erősen törnie kellett rajta a fejét, hogy mi is az a patika. Folyton a tévésszerkrény lábára tekeredett kígyó jutott róla az eszébe, de az emlékezete biztosan megint csak csalt.
- Elég sok bolt van itt, azt hittem elég kicsi ez a dorf - közölte körbepillantva, mert hát, neki tényleg azt mondták, hogy ez egy nagyon kicsi falu. Bár, Berlint nézve viszonylag kicsi volt.
Alíz meg egy nagyon szorgos tanulónak tűnt, ezt pedig nagyra értékelte. Ő egy-két hallgatás után tudta dalok szövegét, de ha megkérdeznék, mi az az algebra, váltig állítaná, hogy a nénikéjét hívták így.
- Oh, gyógynövénytan és művészetek szakon tanulok - biccentett elégedetten. Szerette a gyógynövénytant tanulni, tényleg jól esett neki a növényekkel foglalkozni. - És te? Alapképzés?
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. október 20. 15:12 | Link

Leon Tim Wolf

Kinézet | szeptember 10. | Vizsgák után



- Oké! De el ne felejtsd közölni majd, mert nagyon kíváncsi vagyok! - mondtam a srácnak félig ugratva, félig komolyan gondolva. Egyáltalán nem értettem a növényekhez, de valamiért ők se örvendtek annak, ha a kezem ügyébe kerültek vagy netán gondoskodnom kellett volna róluk. Ó, szegény párák!
- Jujj, akkor nem fogunk felülni a hullámvasútra - válaszoltam neki sajnálkozó tekintettel a tériszonyára utalva. Tim számára az maga lenne a halál, legalábbis erre a következtetésre jutottam.
- Sok jó bolt kis helyen is elfér - köszörültem meg a torkomat, miközben a fiú kezében lévő növénykét néztem. Eszembe jutott, hogy időnként nem ártana megsétáltatnom a macskámat, legalább pórázon, de annyira lusta volt őkelme, hogy nehéz lett volna mozgásra bírni. Csak akkor éledt fel, ha kajaidő volt, netán nagy ritkán játék, mert az alvást minden más tevékenységnél jobban értékelte.
- Művészetek szakon mi az, ami a legjobban tetszik? Én fotózni szeretek, az az egyik hobbim - időnként szerettem lencsevégre kapni a számomra érdekes dolgokat, számomra a jól elkapott pillanatok jelentették a tökéletes képet.
- Igen, alapképzés, most vagyok ötödéves, ez az utolsó évem. Utána mestertanonc leszek Futurológia szakon, illetve gyakorlótanár Olive mellett LLG tárgyból. Már nagyon várom - válaszoltam neki lelkesen, még majdnem tapsoltam is hozzá. Jelen állás szerint egész jól mentek a dolgaim, mármint ami a tanulást illette.
- Szóval mikor tartsak neked idegenvezetést a faluban? Tök jó boltok vannak itt - csacsogtam jókedvűen.
Hozzászólásai ebben a témában

Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2017. október 25. 19:43 | Link


szeptember 10 | költözés előtt | Timmi

Tim érzékelte a csipkelődést a humor mögött, de nem vette magára, érettebb volt már ennél. Ugyan nem sokkal, de egy egész kicsivel egészen biztosan. Ismét buksira nézet, de nem akarta leleplezni, ez olyan volt, mintha elkottyantaná Robinként, hogy Bruce Wayne Batman.
- Sosem ültem rajta. Vicces? - kérdezte kissé bután oldalra billentve a fejét. A kérdés viszont komoly volt, sokszor ácsorgott a vidámparkokban a pénztár előtt és bámult fel a monumentális gépezetekre, de sosem volt benne elég bátorság ahhoz, hogy megváltsa a jegyét és felüljön. Bár ő nem tudta, de jobb is volt ez így, mert biztosan kihányta volna a beltartalmát.
- Jók is? Tényleg? - kérdezte, mert ugye az, hogy sok van belőlük, nem feltétlenül jelentette, hogy tényleg jó is. Ő ezzel tisztában volt, hosszú ujjait pár pillanatra a hajába futtatta, majd ismét visszaejtette a karját maga mellé.
A lány egészen lelkes volt a szakokat illetően, sokkal jobban elemében volt a tanulás gondolatára, mint Leon valaha volt... akármitőlis. Így el kellett tűnődnie a válaszon, addig is mély, kellemes hümmögést produkált magából. Már meg is ihlette magát vele, mert olyan mosolyt villantott ezt követően, hogy a fogorvos mintát is vehetett volna a szabályzóhoz.
- A zene. A zene a kedvencem az egészben - bólintott párat. Néha festeni is szokott, de másnap sosem látta a kép lényegét, így az annyira nem fogta meg. Csak színek voltak, átláthatatlan halmaz.
- Futururu micsoda? -  ismét egy kicsit magasabbra csúszott a hangja, mint ahogyan azt eredetileg tervezte, de csak megköszörülte a torkát. Látta a lány lelkesedését, aki kis híján táncra nem perdült, de nem akarta lelombozni, csak nem tudta, hogy miről is van éppen különösebben szó. Akkor szabad kérdezni, nem?
- Öm, nem tudom, mikor szeretnél? - Összességében fogalma sem volt, hogy mi lenne rá a jó válasz, hát inkább visszakérdezett.
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. október 25. 20:26 | Link

Leon Tim Wolf

Kinézet | szeptember 10. | Vizsgák után


- Nem vicces. Inkább félelmetes, de jó buli. Csomó adrenalin szabadul fel utána az emberben - feleltem neki mosolyogva, majd belegondoltam a legutóbbi hullámvasutas kalandomba és rögtön előttem volt a kép, hogy mennyire paráztam rajta és szinte remegve szálltam ki a hintából, de valahogy mégis jó élmény volt.
- Igen. Amik nekem tetszenek, azok szerintem kifejezetten jók. De tudod: kinek a pap, kinek a papné - tettem hozzá elmélázva. Jól esett volna egy kicsit mászkálni a faluban, nézelődni, vásárolgatni, esetleg beülni valahova, mert mostanság extra nagy nyomás volt rajtam és még mindig nem tudtam kiereszteni teljen magamból a fáradt gőzt. Igazán rám fért volna már egy kis kikapcsolódás, de mióta a legjobb barátnőm magántanuló lett, azóta nem igazán volt kivel elmennem erre-arra. Persze voltak barátaim, de azért Maja hiányát egyikük sem volt képes pótolni, és úgy éreztem, hogy ez már csak így marad... Mindig örültem, amikor írt vagy ha meglátogathattam, de azért az mégsem olyan volt, mint amikor napi kapcsolatban voltunk.
- Bocs, kicsit elkalandoztam - mondtam a fiúnak, mert már megint azon kaptam magam, hogy máshol jártak a gondolataim. Ez gyakran megesett velem, aki már ismert, az tudta, hogy mire számíthat, amikor összefut velem.
- Melyik a kedvenc zenei műfajod? - kérdeztem tőle, miután megtudtam, hogy szereti a zenét.
- Én mindenevő vagyok, vagyis mindent meghallgatok műfajtól, stílustól függetlenül, ami tetszik - tettem hozzá. Szerettem táncolni is, de utoljára a pubos majdnem bulizáson kívül nem igazán volt alkalmam az efféle szórakozásra.
- Futurológia. Jóslás, jövőbe látás. Képes vagyok megálmodni mások jövőjét, ezt nevezhetjük egyfajta adottságnak, bár sokszor átoknak érzem... szóval a tanítás mellett szeretnék majd segíteni a látomásaimmal másoknak - fűztem hozzá, bár nem is tudom, hogy miért mondtam ezt el a srácnak, igaz adta magát a téma. Nem mindenki tartott emiatt finoman szólva normálisnak, de ez nem is érdekelt. Végtére ez a képesség hozzám tartozott és az volt a végső célom, hogy kontrollálni tudjam a saját álmaimat, ami nagyjából működött is több-kevesebb sikerrel.
- Pénteken? Nem tudom, hogy te hogy érsz rá, de akkor viszonylag korábban végzek, így simán el tudnánk menni a faluba járni egyet - válaszoltam a fiúnak.

Hozzászólásai ebben a témában

Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2017. november 12. 23:34 | Link


szeptember 10 | költözés előtt | Timmi

Azt mondta a fiúnak, hogy a hullámvasút nem vicces, ezzel pedig a számára el is vesztette a varázsát a dolog. Amilyen magasak voltak, szinte biztos volt benne, hogy ha fel is ülne oda, vagy a teljes gyomortartalma visszaköszönne, vagy már a felfelé menet közben kikacsintana oldalra és azzal a lendülettel eszméletét vesztené.
- Igaz - bólintott elgondolkozva, hiszen sok korabeli mugliszületésű odáig volt a videojátékokért, míg ő csak hatalmas szemekkel bámult a képernyőre és folyamatosan azt kérdezgette, hogy "jó, de ezt most te csinálod? Hogy csinálod?"
- Megesik, nem gond - vonta meg a vállát Leon, nem egészen értve, mi is volt a gond, de ha így a lánynak jobb, ő szívesen biztosítja róla, hogy nem haragszik. Amúgy is rövid volt ahhoz az esze, hogy az ilyesmit tényleg komolyan vegye.
A zenére komolyabban el kellett gondolkoznia, ami nagyon nehezen ment, mintha a fogaskerekek a fejében már nagyon régen nem lettek volna megolajozva, ő pedig így hallgatná az éktelen csikorgást, ahogy lassan a fém a fémnek feszül.
- Azt hiszem, a rappet. Azt nagyon, de... leginkább a németet. Aber fogalma sincs, mindent elhallgatok - jutott a végső következtetésre, mert hát, voltak alkalmak, mikor csak feküdt a szőnyegen és nem tudta megmozdítani a kezét, ezért háromnegyed órán keresztül klezmer zenét hallgatott.
Persze, sokszor hallott már olyan boszorkányokról, akik látták a jövőt, de erről mindig az a furcsa tv adó jutott az eszébe, ahol azt mondják, hogy "tedd a kezed a képernyőre. Küldöm az energiát.... MOST!"
- Szóval nem szereted csinálni, de muszáj? Vagy szereted csinálni, de rossz? Attól tatrok, nem egészen értem - megint kezdte elveszteni a pontos kiejtések gondolatát. Nem érdekelte annyira, hogy most leüljön és megpróbálja összekotorni a maradék fókuszát, helyette csak megsimogatta Buksi egyik levelét csendesen.
- Ömm...ömm. Öm. Hát. Nekem jó a péntek, de asziszem, nem tudom, miylen nap van ma - látta be kis tűnődés után, miközben a hatalmas lábain kissé előre-hátra billegett. Nem szerette magát butának érezni, de mióta nem dolgozott, fogalma sem volt az időről.
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. december 3. 13:09 | Link

Leon Tim Wolf

Kinézet | szeptember 10. | Vizsgák után



Tim válaszait elhallgatva arra a következtetésre jutottam, hogy nem az a stresszes egyéniség, ami kifejezetten pozitívum volt rá nézve. Én sajnos ezt nem mondhattam volna el magamról, sőt, eléggé forrófejű voltam, de idővel elfogadtam a személyiségem ezen részét. Valahogy úgy voltam vele, hogy halál unalmas lenne az életem, ha tök normális lennék, legalábbis ezzel próbáltam kompenzálni azt, hogy nem voltam teljesen megelégedve magammal.
- Ó, rap! Azt is meghallgatom, ha tetszik - mondtam neki vigyorogva. Igaz elég rég hallgattam már rap-et, de abból a műfajból is voltak kedvenc számaim.
- Sajnos ez nem így működik. Ez egy velem született adottság, nem választás kérdése. Tulajdonképpen szeretem "csinálni" összességében, csak sajnos sokszor rossz jövőképeim vannak, amik rám is kihatással vannak, ez pedig nem túl kellemes érzés. Ha másoknak negatív látomást álmodsz meg, az rád is kihatással lesz. De persze szerencsére jó dolgokat is meg szoktam álmodni. Az elején nagyon kialvatlan voltam, amikor a látomások elkezdődtek, de mivel már fejlesztettem a képességemet, most már kipihentebb vagyok - próbáltam a lényegre hagyatkozva magyarázni a srácnak a dolgokat.
- Péntek? Remek! Ma vasárnap van - tájékoztattam a fiút, bár sokszor én is gondban voltam a napokkal, főként, amikor szétszórtabb voltam.
- Jön Buksi is? - kérdeztem tőle a növényre mutatva. Láttam, hogy nagyon össze vannak nőve, aranyos kis párt alkottak, még majdnem el is kuncogtam magam ezen, de szerencsére sikerült visszafognom magam. Semmi bajom nem volt a növényekkel, csak furcsálltam ezt a nagy kötődést, de úgy voltam vele, hogy ez a fiú dolga. Belegondoltam, hogy én meg folyton a szobámban hagyom a macskámat, bár nem lett volna könnyű dolgom vele, mert az evésen és az iváson kívül szinte egész nap csak aludt és lustálkodott.
- Kajálhatnánk is majd valamit, kicsit unom már a suli konyháját - mondtam Timnek, hiszen a faluban valóban kiváló kajáldák voltak, vétek lett volna nem megtömni a bendőnket valahol.
- Délelőtt vagy délután érsz rá jobban? - tettem fel egy újabb kérdést, csak a miheztartás végett, hogy én is úgy készüljek.
Hozzászólásai ebben a témában

Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2018. január 12. 12:05 | Link


szeptember 10 | költözés előtt | Timmi

A zene valami olyasmi volt, amiről Leon szívesen beszélt. Ez emberi dolog, jobb olyasmiről beszélni, ami a konfortzónádon belül van, mint olyasmikről, amik kívül esnek rajta. Ezért nem beszélt soha Wolf extrémsportokról, szárnyasokról, lányokról, nyitott terekről, kilátókról, magas helyekről, repülésről, repüléssel kapcsolatos sportokról, lányokról, kacsa jelegű szárnyasokról. Lányokról. Mégis képes volt megkérdezni Alízt erről az egész jóstehetséges dologról.
- Akkor ez olyan, mint a tüsszentés? Csak megtörténik? - Még mindig nem értette. A lány végül megmondta a németnek, hogy amúgy vasárnap van, akkor találkozzanak pénteken. Tim érezte, hogy fel kéne írni valahova, mert nem fog emlékezni, de nem volt nála toll így tényleg muszáj volt megerőltetnie magát.
A pillantása a növényre száguldott, mint egy puma, másodpercek alatt, kicsit hümmögve megrázogatta a növényt, hallgatta a levelek zörgését.
- Hm, hát nem tudom. Miért? - kérdezte kissé felvont szemöldökkel, nem igazán értette - ezt sem -, miért fontos, hogy a növény is ott lesz-e. Persze, ő szerette Buksit, de attól még nem cipelte mindenhova. Nem tenne jót a földjének se, ha folyton rázkódna a cserépben össze-vissza.
Az étel gondolatára azért Leon is kicsit felvillanyozódott, szeretett enni, főleg, ha valami finomat lehetett és nem csak mondjuk egy szelet bolti kenyéren kellett nyammogni.
- Ö, nekem jó... szerintem a péntek délután jobban hangzik, lehet, hogy óráim vannak. Viszont lassan mennem kell, megfagynak Buksi levelei - morzsolgatott meg kissé egy levelet a növényen, ami elég hideg volt, meg mutogatott is a háta mögé. Még elbúcsúzott Alíztól, mielőtt elsietett volna a szobája felé a cserepessel.


//köffii//
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér