36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Győri Barbara
INAKTÍV


Mother of Dragons
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 631
Írta: 2013. január 6. 13:59 | Link

Markovits.


Még csak egy napja jöttem haza, elég szokatlan minden. A falu rengeteget változott hat év alatt. Mivel itt nőttem fel, úgy ismertem már a kis falucskát, mint a tenyeremet. Legalábbis ebben hittem egészen addig, amíg egy hosszabb sétát nem tettem az újonnan létrejött üzletek, és étkezők között. A változás nincs ellenemre, azonban a kellemetlen hiányérzet máris megnyomta a piros vészjelzőt. Rossz dolog, amikor az ember az otthonába úgy tér vissza, hogy teljesen megváltozott.
Mialatt ezen töprengtem a vadiúj házamban, az ablak üvegén kopogtatni kezdtek. Kávésbögrémet a konyhapultra helyeztem, majd a köntösöm kötőjét szorosabbra húzva a hang irányába fordultam. Ákos baglya verte az üveget a csőrével. Nem számítottam levélre a bátyámtól, szemöldökömet összevonva nyitottam ki Ulrik előtt az ablakot. A friss, hideg levegő gyorsan beszökött a madárral együtt, a hideg is kirázott. Nincs túl jó idő így januárban, az egyszer biztos. Megelőzve, hogy kimenjen a jó meleg bentről, visszacsuktam, majd visszamentem a pulthoz, ahol a szárnyas elhelyezkedett.
- Mit hoztál Ulrik? - jobb kezemmel kivettem csőréből a levelet, a ballal kétszer megsimogattam a fejét. Rikácsolt egy hangosat. Mosollyal az arcomon nyitottam fel a borítékot, szemem kíváncsian csillogott. Megmondom őszintén, képekre számítottam. Már egy hete kértem a testvéremet arra, hogy küldjön friss fényképeket az unokahúgaimról, ennek ellenére egy darab kép sem pottyant ki a levél mellől. Szétnyitottam a pergament, félhangosan olvasni kezdtem.
"Barbi!
Sajnos nem tudok elszabadulni itthonról, így nem tudom betartani az ígéretemet. Ma tízre menj el a Boglyas téri szökőkúthoz!
Örök hálám,
Ákos"

Az első gondolatom az volt, hogy én nagyon nem szeretem, amikor nem vagyok beavatva a dolgokba. Semmit nem tudtam meg ebből a két mondatból. Kezdem megszokni...
Fejemet csóválva csúsztattam be a levéltartóba az első ide érkezett levelemet, eztán pedig csípőre tettem a kezeimet. Negyed kilenc volt éppen, még rengeteg időm volt tízig.
Pár perccel később a bagoly útnak indult, hosszú út állt még előtte. Nem küldtem vissza választ, Ákos úgyis tudja, hogy teljesítem amit kér. Előtte viszont még teljes nyugalomban megittam a maradék kávémat, és összedobtam egy egyszerű reggelit. Két szelet pirítóssal mindig jól indul a nap.
Télre való tekintettel meleg ruhákat készítettem ki a gardróbomban. Frissítő zuhany, és további fürdőszobai készülődések után húztam fel egy sötétkék nadrágot, fehér garbót, és föléje a fekete szövetkabátomat.
A téren nem éppen lézengésnek volt nevezhető az iskolában leáramló diákok futkározása. Nekem egy célom volt, hogy épségben, ütközéseket elkerülve megálljak a szökőkút legközelebb eső részéhez, és várjak. Szemügyre vettem a közeledőket, miközben néha-néha rápillantottam a karórámra. Vártam. Hogy mire, azt viszont még én sem tudtam.
Hozzászólásai ebben a témában

Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2013. január 6. 15:24 | Link

Győri kisasszony

A mélypontokat előbb-utóbb felemelkedésnek kell követni, ez velem is így történt. Sokszor eljátszadoztam a gondolattal, hogy akár még a tanári állás mellett is visszatérhetnék kviddicsjátékosnak, még éreztem magamban négy-öt jó évet. De ez mindig megragadt az álmodozás szintjén, egészen addig, amíg lekötött az iskolai bajnokság szervezése. Viszont miután csalódottságomban otthagytam a játékvezetést, nagyon megzuhantam. Ebből az állapotból egy váratlan fordulat menekített meg: leigazolt a Bükki Bikák csapata.
Igazi boldogság uralkodott el rajtam, kettőzött erővel kezdtem neki a munkának. Mennyivel jobb volt, mint naphosszat a kocsmában sajnáltatni magam! A nagy hírt elsők között újságoltam el legkedvesebb volt csapattársamnak, Győri Ákosnak, akivel rendszeresen tartottam bagolyban a kapcsolatot. Ő pont fordított utat járt be, nemrég vonult vissza, családot alapított, és Bogolyfalván kívántak letelepedni. Válaszlevelében megígérte, hogy a visszatérésemet személyesen is meg fogjuk, meg kell ünnepelnünk. A régi baráti körömből ezer éve nem találkoztam már senkivel, így érthetően izgatottan vártam a napot.
Nem kis nehézségek árán, de sikerült elintéznem, hogy szabad legyek a megbeszélt délelőtti időpontra. Eredetileg egy interjút kellett volna adnom a Nemzeti Kviddicsnek, de szerencsére délutánra tudtuk halasztani. Amúgy se igen fűlött a fogam az egészhez, kijöttem a gyakorlatból, hogyan kell egy újságíró előtt viselkedni. Hiába, vissza kellett még rázódnom, hogy újra könnyedén vegyem a média érdeklődését.    
Nem lehetett rám ismerni, mosolyogva, vidáman indultam el a faluba. Máskor elvártam, hogy a diákjaim köszönjenek rám előbb, most azonban én köszöntöttem őket, akikkel útközben találkoztam. Még az se zavart, ha nem köszöntek vissza. Láttam is a meglepődöttségüket az arcukon.
A téren nagy volt a mozgás, a szökőkúthoz érve azonban nem láttam Ákost. Viszont láttam valakit, aki nagyon ismerősnek tűnt. Nem, nem lehet ő, lehetetlen. Közelebb mentem hozzá, de azért tőle tisztes távolságban álltam meg, mint ahogy bármely más idegen tenné.
- Barbi? - tettem fel a kérdést, de igazából nem is rendesen a nőhöz címeztem. Ha mégis ő lenne, akkor ennyire is reagál, ha meg nem, akkor észre se kell vennie.
Hozzászólásai ebben a témában

Bükki Bikák - játékosmegfigyelő
Van kérdés?

Győri Barbara
INAKTÍV


Mother of Dragons
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 631
Írta: 2013. január 6. 15:59 | Link

Markovits.

Alapjáraton erre a napra pihenést terveztem. Ritkán, de néha a munka mellett is volt egy-egy napom, amikor azt csináltam, amit csak szerettem volna. Ezen alkalmakkor szokott előkerülni a festőállványom, ha szerencsém van, az ihlettel együtt bújik elő a ritkán használt holmiktól roskadozó szekrényből. Egyelőre nem zökkentem vissza a nyugodt életbe, és arra, hogy a szökőkutas meglepetés után is lesz a hobbimra időm, csak a téren várakozva jöttem rá.
Jobb dolgom nem volt a percek telése alatt, mint hogy a körülöttem sétálgatókat figyeljem. Talán akad köztük olyan is, akivel egy szakon vagyunk. Nem árt a háttérből információkat szerezni. Ismerős személy egy szál nem volt, azonban egy ismerős név ütötte meg a fülemet. Egy barna hajú, fiatal lány futott oda barátnőjéhez, és pusmogni kezdtek valamiről. Egy bizonyos Markovits köszönt neki, visszaköszönni már nem tudott, úgy fülig pirult. Megingattam a fejemet, hogy biztos csak rosszul hallottam, vagy csak névrokonok...
Nem telt el egy perc sem, mintha újból képzelődni kezdtem volna. A 'Barbi' megszólításra meglepetten pislogtam fel. Elfordítottam a fejemet, majd a reakcióm nem állt másból minthogy fokozatosan elmosolyodtam. Ismerős, jellegzetes vonásai egy másodperc alatt felébresztették az agyam alvó részét. Gondolhattam volna, csak össze kellett volna kapcsolnom... Persze. Ákos, és a lányok pusmogása...
- Szia... Marki - kis gondolkodás után eszembe jutott, hogyan becéztük a csapattal. Azóta nem tudom, milyen viszonyban van a becézéssel. Jobb kezemmel intettem neki, miközben közelebb mentem hozzá.
- A bátyám nem tudott eljönni - egészen úgy éreztem magam, mint anno, évekkel ezelőtt. Zavartságomat bocsánatkérő pillantással lepleztem, reméltem, hogy nem leszek melegebb éghajlatra utaztatva.
Abban a hitben voltam, hogy az csak egy kislányos dolog volt, ami mára teljesen elmúlt. Eszembe sem jutott, aminek bevallom, örültem. Nehéz időszak volt.
Hozzászólásai ebben a témában

Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2013. január 7. 13:38 | Link

Barbi

Tényleg Barbi volt. Lassan összeállt a kép, Ákos őt küldte el, ha már személyesen nem tudott eljönni. Pedig megígérte a nagy széltoló! Azt azonban meg kell hagyni, hogy keresve sem találhatott volna jobb helyettest. Kissé meglepett, hogy így egyedül elengedte a lányt a társaságomba. Barbi hiába lógott sokat a csapattal, Ákos mindig úgy féltette, mint a szeme világát. Így a fiúkkal mi is csak úgy tekinthettünk rá, mint a kishúgunkra. El is terjedt az öltözőben a mondás, ha valami hencegésre akartunk visszavágni: Persze, nekem meg megvolt Győri Barbi!
Bizonyos értelemben viszont sokat köszönhettem annak, hogy vissza kellett fognom magam. Akkoriban a nőket eszköznek tekintettem, és gátlástalanul ki is használtam őket. Barbi volt a kivétel, vele normálisan el tudtam társalogni, meg tudtam mutatni az igazi érett énemet, mint amilyen most is vagyok, ugyanakkor felszabadult maradtam.  
Viszont most már nemcsak én, hanem Barbi is egy érett felnőtt lett, Ákos is úgy gondolhatta, hogy tud magára vigyázni.
- Szia! - siettem oda hozzá most már felbátorodva, és átöleltem. Majd egy puszit is nyomtam az arcára, bár ez tőlem szokatlanul zavartan sikeredett. Hiába, most már nem ugyanaz a kislány állt előttem.    
- Meglep, hogy te tudtál időt szakítani, de a drágalátos bátyád nem. Hallottam hírét, hogy járod a világot, és fényes karriert futottál be. - a testvére mindig nagy büszkeséggel mesélt leveleiben Barbi sikereiről.
- Szóval hogyhogy itt vagy Bogolyfalván? Itt, ahol a madár se jár?  - tettem hozzá költői túlzással, mert nehezen tudtam elképzelni, hogy ugyan mit kereshet itt egy sztármodell.
- Gondban vagyok ám. Mint bizonyára tudod, ünnepelni készültünk Ákossal, és hát fiús programot terveztem. - megállt a tudományom, hogy most Barbival ugyan mit kezdhetnénk kettesben.  
Hozzászólásai ebben a témában

Bükki Bikák - játékosmegfigyelő
Van kérdés?

Győri Barbara
INAKTÍV


Mother of Dragons
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 631
Írta: 2013. január 8. 20:53 | Link

Markovits.

Rendben bevallom, libabőrös lettem amikor megölelt. Régen is megszoktuk egymást ölelni, ahogy azt barátok szokták, de így évekkel azután a szép időszak után... Arcom csak a vidámságot tükrözte, a széles mosoly sem a kameráknak volt. (Első sorban mivel nem voltak, illetve nem vettem észre, hogy lettek volna.) Álmomban nem gondoltam volna, hogy egyszer újra fogom látni. Félig-meddig viszonoztam a puszit és természetesen az ölelést is.
- Amint látod, én még nem futkosok az ikerlányaimmal a karjaimban - tártam szét a kezeimet. Ami azt illeti, cseppet sem csodálkoztam a bátyám otthonmaradásán, különben is sokat voltak az utóbbi hetekben velem a picik. Az asszonykája helyében biztos én sem néztem volna jó szemmel, hogy mással vannak az apjuk helyett a gyerekeink.
- Ákos nem mondta? A Bagolykőben fogok tanulni, ideköltöztem pár napja a faluba - kissé meglepetten tapasztaltam, hogy a karrieremről tud, arról pedig nem, hogy visszatértem Magyarországra. Nyílt titok volt már hónapok óta, hogy tervben van a pihenés, és az új út keresése.
Mielőtt még rákérdezhettem volna, hogy mi volt az oka a nagy összeröffenésüknek - illetve tervbevételének -, felhozta a kis gondot. Őszintén szólva ezen a ponton kissé feleslegesnek éreztem magam, időhúzónak, aki csak elveszi István idejét.
- Esetleg ha van időd, és kedved, megmutatom hol lakok. Voltam vásárolni, ebédet is tudunk összeütni - mivel mással nagyon nem, ezzel a tervvel rukkoltam elő. Sosem voltam egy hivatásos szakács, a visszajelzések viszont nem voltak rosszak a főztömre. Ha időm engedi, általában magam készítem el az ebédemet. Kíváncsian pislogtam kékjeimmel rá. Ha nem tetszik neki az ötlet, akkor... Majd kitalál valami kedvére valót.
Hozzászólásai ebben a témában

Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2013. január 11. 12:18 | Link

Barbi

Különleges érzés volt megölelnem a lányt, egy pillanatra úgy éreztem, mintha nem is teltek volna el hosszú évek utolsó találkozásunk óta.
- Itt fogsz tanulni? - alaposan meglepődtem, Ákos „elfelejtett” erről beszélni nekem. Biztos volt valami hátsó szándéka azzal, hogy eltitkolta előlem, ismertem már annyira.
- Sokat fogjuk akkor mostanában látni egymást, mert én meg reptant tanítok az iskolában. - villantottam meg egy mosolyt. Végre elérhető közelségbe került egy régi ismerős, és végül nem is Ákos lett az első, mint ahogy arra előzetesen számítottam.        
- Milyen szakot választottál? - Barbi általam ismert érdeklődési köre alapján ugyan volt tippem, de ez változhatott az elmúlt időszakban. Ha a modellkedésből akartam volna kiindulni, akkor lövésem se volt, hogy ugyan mit választhatott.
Ugyan én gondban voltam a hogyan továbbot illetően, Barbi viszont szerencsére nem. Meghívott ebédre a házába. Egy ilyen ajánlatot nem lehetett visszautasítani, bár egy kicsit úgy éreztem, hogy férfiként nekem kellett volna megoldást kínálni. De barátok között így is jó, nemde?  
- Óh, ez nagyon kedves tőled. Örömmel elfogadom a meghívást. - teljesen még nem tudtam felszabadultan viselkedni, de biztos voltam benne, hogy a közös ebéd segíteni fog. Egy kicsit nosztalgiázunk, felelevenítjük a régi szép emlékeket, és reményeim szerint ennyi elég is lesz ahhoz, hogy újból ráhangolódjunk egymásra.
Hozzászólásai ebben a témában

Bükki Bikák - játékosmegfigyelő
Van kérdés?

Győri Barbara
INAKTÍV


Mother of Dragons
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 631
Írta: 2013. január 12. 16:10 | Link

Markovits.

Arcomra két dolog miatt ült ki a meglepett arckifejezés; hogy a bátyám elhallgatta előle az érkezésemet, és ami még jobban ledöbbentett, hogy István a tanárom lesz.
- Ezentúl Tanár úrnak kell, hogy szólítsalak – zavartan mosolyogtam rá, különös érzés, amikor idegenek előtt tudok teljesen megnyílni és a magabiztos énemet mutatni, mellette meg... Újra annak a buta kislánynak éreztem magam, aki bármit megadott volna a nagy kviddicsezőért, de mindezt titokban kellett tartanom. Ákos meg is ölt volna, ha beszélek neki a szívügyeimről.
Beszélgetésünk alatt megállapítottam magamban, hogy nem sokat változott. Kedves, jóképű, és közvetlen maradt, amilyen mindig volt.
- Az ereklyekutató szakra jelentkeztem, mindig szerettem a történelmi dolgokat – finoman megvontam a vállam, hisz ismer. Tudja mi érdekel, legalábbis ami fiatalabb koromban érdekelt. Rémlik, hogy néha amíg ők a csapattal egy-egy taktikát dolgoztak ki, vagy kártyáztak, én a sarokban álló magas fotelben ücsörögtem a Világtörténelmi enciklopédiámat bújva.
Kíváncsi lettem volna arra a férfidologra amit eltervezett a bátyámmal való találkozás alkalmára. Azonban még ráért a faggatás, gyorsan kitaláltam, hogy jöjjön el hozzám a házamba.
- Ennek örülök.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér