36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2016. szeptember 13. 19:35 | Link

Manólak

Slatty-slatty, lépkedett a lány a félhomályba forduló utcán, gondolataiba merülve, és kávéjába, melyet egy sárga bögréből iszogatott. Nem az övé volt, de ez éppenséggel több ruhadarabjáról szintén elmondható volt, és egyéb más cuccáról is. Nem ellopta őket, legalábbis ő sosem gondolta, hogy azt tenné, a tulajdonosokat pedig nem nagyon kérdezte.
Nem is sejtette, hogy szándékán kívül éppen hazafelé vitte azt a bögrét, ugyanis épp háztársa, Manó lakásához tartott. A navinés srác nem volt túl ügyes, ha varázslásról volt szó, ezért Ella a nem túl mágiabiztos ajtón viszonylag könnyen túljutott, de most arra ért oda, hogy még elő se kell vennie pálcáját.
Nem volt már szokása "betörni" Manóhoz, még akkor sem, ha általában tudta, mikor nem fogja ott találni a srácot, ezúttal a szükség vezette oda. Kissé váratlanul érte a zuhi a nap során, szó szerint derült égből, ha nem is villámcsapásként. Viszont vizes lett, ami nem tett jót pyromágusi büszkeségének sem, a cipőjéről, zoknijáról nem is beszélve. A póló már megszáradt rajta, és csak haja ziláltsága, valamint a cuppugó lábbeli emlékeztetett a sajnálatos esetre.
Benyitott a lakásba, majd behahózott, kissé megkésve még koppantott is egyet az ajtófélfán.
- Szia Manó, itt vagy? - kérdezte, majd beengedte magát, és fél lábon ugrálva nekilátott, hogy megszabaduljon csukájától. Mivel jobbjában a kávét egyensúlyozta, ez egyrészt elég lenyűgöző látvány volt (egy csepp kávét se löttyentett ki), másrészt a cipőtől való megszabadulásban viszonylag eredménytelennek tűnt.
- Nincs egész véletlenül egy pár felesleges zoknid? Az se baj, ha nem egy pár, csak kettő legyen.
Utoljára módosította:Szendrei Ella, 2016. szeptember 13. 21:13
Hozzászólásai ebben a témában

Regős Manó
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 428
Írta: 2016. október 9. 13:54 | Link

öltözet

- Itt vagyok! - kiáltott ki. Megismerte Ella hangját, meg is örült neki. Mióta megbeszélték, hogy a lánynak nem kéne random, kérés nélkül csöveznie Manó lakásában, végre újra érdekes csevegésről és elemi mágia gyakorlásról szólhatott a kapcsolatuk. Nem mintha olyan nagy barátok lettek volna, egyrészt a szétszórt Ella is sokfelé állt egyszerre, másrészt Manónak annyit kellett tanulnia, hogy csak a legközelebbi barátaira volt ideje, és még velük sem mindig sikerült összeegyeztetni az órarendet. (A negyedikes nem tudta, hogy Ella még egy ideig használta az ágyát, úgyhogy az éjszakázások nem a fehér hajú udvarias kérésére szűntek meg, de pozitív viszonyuk szempontjából ez jobb is így.)
Manó kilépegetett az előszobába, mezítlába néha csattant egyet a parkettán. Meglátta a kócos látogatót, de egyelőre nem vett észre rajta semmi különöset. Ella fél lábon ugrálva, kávéval a kezében egy cipőt próbált levenni.
- Inkább ülj le! - ajánlotta gyorsan a házigazda a cipőtartó szekrénykére mutatva az ajtó mellett.
- Hova lett a zoknid? - kérdezte aztán, amikor a felsőbb éves ilyetén igényét benyújtotta. - Őőő... szerintem nincs számodra zoknim.
Nemigen tárolt itt ruhákat, egy szennyes párja volt, azt meg nem szívesen adta volna oda. De hát Ellának megvolt a lábán a ruhadarab. És lassan Manó összerakta a képet. A nadrág is foltos volt még, ahol összeértek látogatója lábai, és a tincsekben álló haj is árulkodó lehetett, de azért ellenőrzésképp rákérdezett.
- Eláztál? Ne szárítsam meg?
Vízmágusként egyértelmű volt számára, hogy a víz kivonásával oldaná meg a helyzetet. De Ella...?
- De hát... piromágus vagy! És te még a pálcád is tudod használni - jutott eszébe a kevésbé evidens megoldás is.
Hozzászólásai ebben a témában

Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2016. október 9. 14:56 | Link

Manólak

Az ugrálást épp csak egy pillanatra félbeszakítva vigyorgott rá Ella a ház, vagyis inkább csak lakás urára, mikor az kisétált a fogadtatására. Úgy tűnt, Manó szívélyesebben látja így, hogy ő van itt előbb, mintsem a lány.
Ella a kis szekrényre pillantott, és elmorfondírozott egy másodpercre azon, hogy vajon ez mindig itt volt-e.
- Köszi! - mondta végül, és odaugrált a cipőtartóhoz, majd ledobta magát rá, kissé bevágva farokcsontját is. Fájdalmas arcot vágva kacarászott egy sort saját bénaságán.
- Au.. egy kicsit jobban is ki lehetne párnázva a tomporom.
Közben Manó zoknija hollétéről érdeklődőtt, amit a lány nem rögtön tudott hova tenni, pláne, mivel nem tette még sehova a szóban forgó ruhadarabot, épp csak a cipőjétől sikerült megválnia. Mindenesetre azért rápillantott zoknis lábára, hátha valóban nincs rajta. De rajta volt.
Mielőtt azonban magyarázkodásba kellett volna fognia, Manó kapcsolt, bizonyára észrevette a tócsát, amit Ella produkált az előszobában mostanra. Kérdése mondjuk így is furán hangzott, de a lány nem az a fajta volt, aki gunyorosan felelt volna erre, igazából eszébe se jutott, hogy bosszankodnia kellene az elég egyértelmű tény megallapításán.
- Ó, hát igen. Légyszi! - vigyorodott el, majd végszóra le is rántotta az egyik zoknit lábáról, egyenest Manó felé kitartva, jól szétfröcskölve a vizet róla a srác felé. - Ú, bocsi!
Lecsupaszította másik lábát is, majd sarkára állva nekiállt a haját kibontani a vizes csomókból.
Közben félszegen vigyorgott a hajhuzatag mögött.
- Jóó, tudom, csak hát.. kínos lenne, ha véletlenül felgyújtanám a ruhámat - ismerte el védekezésképp. - Az ilyen aprólékos dolgok még most sem igazán mennek, tudod. A pálcám pediiiig...
El kellett gondolkodnia, hol is látta utoljára a varázseszközt, de sajna fogalma sem volt róla. Eszébe jutott ugyan, hogy egy invitoval magához húzza, de aztán rájött, hogy ahhoz pálca kéne, majd lassan arra is, hogy ez a feltétel teljesülne, eleve nem lenne szüksége a varázslatra.
Végülis csak megrántotta vállát.
- Izé.. ezeket is levegyem, vagy rajtam is meg tudod szárítani? - rángatta meg kicsit nadrágját.
Hozzászólásai ebben a témában

Regős Manó
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 428
Írta: 2016. október 23. 12:42 | Link

öltözet

Ella szokásos bolondosságával intézi a cipős szekrényre való rácsodálkozást, leülést, és a cipőtől való megszabadulást is. Megjegyzi, hogy jobban is ki lehetne párnázva a tompora. Manó erre nem szól semmit, de magában azt mondja: "Ezt biztos nem gondolod komolyan. Ki akarna kövér lenni?"
A gondolathoz társuló furcsa fintora hamar eltűnik, mert ekkor érti meg, mit is szeretne tőle Ella és miért.
A lány hamar megmagyarázza, miért nem fordult a kézenfekvő megoldáshoz, jelesül hogy leszáríthatta volna különleges képességével az esővizet magáról. Manó a szeleburdisága ellenére az elemi mágiával kapcsolatban mindig sokkal erősebbnek és ügyesebbnek gondolta magánál a navinés felsőbb évest. Most meglepődött, hogy Ella ennyire nem bízik magában. Ha valamit, sosem feltételezte róla, hogy alulbecsülné saját képességeit. De ezt sem tette szóvá, csak segítőkészen lehuppant Ella mellé. A levett zoknikat a kezébe fogta, és egy pillantás alatt kivonta belőlük a vizet.
- Ne ne! - hevesen reagált a nadráglevevős ajánlatra.
Bár látta már alu löltözve Ellát (amikor az az ágyában potyázott, míg ő nem volt itthon), akkor is elég kínosan érezte magát.
Hozzá sem kellett érnie a ruhadarabhoz, Ella érezhette, hogy az újra száraz lesz. Két tenyere közé fogott néhány hajtincset, és így elintézte azt is, hogy Ella haja újra a régi legyen. A kócon ilyen módon nem segíthetett.
- Nahát, a bögrém! Köszi! - mondta, miután felpattant a cipőtartóról, és észrevette a sárga pekerájt a lány mellett.
- Ó. Kávé van benne. - állapította meg megilletődve. Elláé, vagy a lány neki hozta? Ezt nem tudta eldönteni, úgyhogy csak letette a konyhapultra. Ehhez ki sem kellett lépnie az előszobából, hiszen az apró főzőfülke mint a folyosó folytatása, egy boltíven át elérhető volt.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér