A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

Bogolyfalvi Vajsörfesztivál

A Boglyas tér fesztiváli ünneplőbe öltözött - a fákat girlandszerű, színváltó égősorok kötik össze, alattuk pedig árusok bódéi sorakoznak.

Minden bódén felirat hirdeti, honnan érkeztek és milyen portékáik vannak - a vajsörök mellett harapnivalók is bőséggel találhatóak, sörkorcsolyák, édességek, a robbanócukortól az édesgyökér pálcáig minden finomságról gondoskodtak a hazai és külföldi serfőzők, cukrászok, csaposok és felszolgálók. Aki pedig nem a számtalan vajsörök egyikéből szeretne fogyasztani, az nyugodtan érdeklődhet egyéb specialitások iránt, vagy ha épp valami klasszikust, egy limonádét, egy kávét szeretne, azzal is szolgálhatnak.


A sorban megtalálható két, valamivel nagyobb bódé is, egyikben a bogolyfalvi Máguscsárda, a másikban pedig a Pub képviselete kapott helyet.
A bódék közötti részeken magas asztalok várják a söröző népséget, ám a fákon túli füves térség is alkalmas hely arra, hogy leheveredjünk és kellemesen elfogyaszthassuk italainkat-ételeinket.


A művelődési ház előtt felállított színpadon esténként a falu tehetségei, Bogolyfalva Csillagai lépnek fel: 13-án (szombaton) Artemisia Rubya professzor, 14-én (vasárnap) pedig Choi Min Jong.

A fesztivál ideje alatt minden nap 10-kor nyitnak az árusok, zárás pedig este 11-kor lesz. Ez alól kivétel az utolsó nap, amikor egészen hajnalig lehet ropni a táncot.

//A fesztiválra érkezők ettől a hozzászólástól kezdjék játékaik szálazást! Álmodóilag a rendezvény augusztus 12-én veszi kezdetét és kifulladásig tart. Mindenki (főként a kiskorú diákság) tartsa szem előtt, hogy a vajsör alkoholmentes!//

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=612264#post612264][b]Bogolyfalva Mágustanácsa - 2016.08.12. 23:20[/b][/url]

Bogolyfalvi Vajsörfesztivál

A Boglyas tér fesztiváli ünneplőbe öltözött - a fákat girlandszerű, színváltó égősorok kötik össze, alattuk pedig árusok bódéi sorakoznak.

Minden bódén felirat hirdeti, honnan érkeztek és milyen portékáik vannak - a vajsörök mellett harapnivalók is bőséggel találhatóak, sörkorcsolyák, édességek, a robbanócukortól az édesgyökér pálcáig minden finomságról gondoskodtak a hazai és külföldi serfőzők, cukrászok, csaposok és felszolgálók. Aki pedig nem a számtalan vajsörök egyikéből szeretne fogyasztani, az nyugodtan érdeklődhet egyéb specialitások iránt, vagy ha épp valami klasszikust, egy limonádét, egy kávét szeretne, azzal is szolgálhatnak.


A sorban megtalálható két, valamivel nagyobb bódé is, egyikben a bogolyfalvi Máguscsárda, a másikban pedig a Pub képviselete kapott helyet.
A bódék közötti részeken magas asztalok várják a söröző népséget, ám a fákon túli füves térség is alkalmas hely arra, hogy leheveredjünk és kellemesen elfogyaszthassuk italainkat-ételeinket.


A művelődési ház előtt felállított színpadon esténként a falu tehetségei, Bogolyfalva Csillagai lépnek fel: 13-án (szombaton) Artemisia Rubya professzor, 14-én (vasárnap) pedig Choi Min Jong.

A fesztivál ideje alatt minden nap 10-kor nyitnak az árusok, zárás pedig este 11-kor lesz. Ez alól kivétel az utolsó nap, amikor egészen hajnalig lehet ropni a táncot.

//A fesztiválra érkezők ettől a hozzászólástól kezdjék játékaik szálazást! Álmodóilag a rendezvény augusztus 12-én veszi kezdetét és kifulladásig tart. Mindenki (főként a kiskorú diákság) tartsa szem előtt, hogy a vajsör alkoholmentes!//

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=612282#post612282][b]Moondance Williams - 2016.08.13. 11:16[/b][/url]

Mivel jó idő volt és Démonnak is mehetnékje volt úgy döntöttem lemegyek a fesztiválra. Ezért felöltöztem és elindultam a faluba. Néhány Levitás társammal találkoztam, de csak köszöntünk és már robogtam is tovább, hogy utolérjem a rohanó kutyát. Ahogy leértünk a faluba, kicsit körbe néztem. Páran imádattal körül rajongták az izgága kutyát, aminek nagyon örült és még potya kaja is csurrant – cseppent neki. Egyszóval jól éreztem én is és ő is magát. Vettem magamnak egy vajsört és megálltam egy üres asztalnál és onnan figyeltem a tömeget. Mindenhol nevetgélő és csacsogó embereket láttam. Vajon Sheela is lejön? Vagy inkább elbújt valahol? Utóbbi közelebb áll a valósághoz. Ha a kutya nem lenne én se jöttem volna le. Gondolkodtam magamban. Démon nem messze tőlem szimatolgatta az egyik bódé ajtaját. Hirtelen valami puffanást lehetett hallani amitől megrémült a kutya és teljes sebességgel felém rohant.
- Démon ne! – kiáltottam rá de késő volt és a nyakamba vetette magát. Nem volt időm megtámasztani magam így mikor az ölembe ugrott hiába kaptam el én a földön kötöttem ki és a kutya teljesen hozzám préselődve feküdt rajtam. – Démon… - Nyöszörögtem és megpróbáltam legalább felülni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=612480#post612480][b]Barabás Dália Vanda - 2016.08.14. 13:14[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=612497#post612497][b]Partay Alfréd Benedek - 2016.08.14. 13:59[/b][/url]

Nagyon szenvedek, nem tudok mit kezdeni magammal. Az ágyamon fekve gondolkozom, mi tévő legyek. Vajsör fesztivál van a faluban, talán érdemes lenne lemennem. A kastélyban sem találnék senkit, mert mindenki lement a faluba, aki meg itt maradt bent, az nem nagyon moccan ki a szobájából, vagy tanul. Megerőltetem magam, felkapok pár ruhát, és nem nagy kedvvel megyek ki a szobámból. Nem mondom azt, hogy sietnék, de nem is csiga lassan lépek ki a folyosóra. Le a lépcsőn, és már kint is vagyok a kastélyból. Irány a falu. Ettől a kis mozgástól már megjött a kedvem, hogy emberek közé menjek. A fesztivál erre nagyon is jó program, csak ne legyenek túl sokan. Nem nagy távolságot kell megtenni a kastélytól a faluig, így hamar leérek. Nem kell keresni, hol találom a rendezvényt, elég követni a sok embert. Felpezsdülök az emberek sokaságától, megjött a kedvem az egészhez. Nézelődök a standok között, milyen vajsört is lenne érdemes vennem. Vettem is az egyik szimpatikus helyen egy korsó nedűt. Az első korty után tudtam, visszatérek még ehhez a kimérőhöz. Padot keresek, az egyiknél látom, hogy egy lány fekszik, rajta egy kutyával. Egy másik ül mellette a padon, nem értem miért nem segít neki. Egy okkal több, hogy odamenjek, és legyen társaságom. Lány mellé lépek, a sört letéve megszólítom.
- Sziasztok! Segíthetek neked valamiben? -
 Kérdezem meg illedelmesen, a válaszára várva. Lehet, a kérdés nélküli segítség jobb lenne neki.
- Még be sem mutatkoztam. Én Partay Alfréd Benedek vagyok, másodéves Navinés. -
A földön fekvő leányzónak lehet, ez nem olyan információ most, ami olyan életbe vágó lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=612501#post612501][b]Moondance Williams - 2016.08.14. 14:11[/b][/url]

Démon ijedtében hanyatt döntött én meg a nem kis súlya alatt elterültem a földön. Egy háztársamat pillantottam meg, először ahogy megpróbáltam felülni. A nevét nem tudom, csak hogy Levitás. Majd egy Navinés fiú is megjelenik.
- Sziasztok, kösz nem szükséges. Démon csak megrémült egy eldurranó lufitól. Nem igazán bírja a hangos zajokat. – Mondtam, és ahogy nagy nehezen végre sikerült felkelnem, leporoltam magamat.
- Amúgy Moondance Williams vagyok harmadéves Levita diák. De általában csak Sky – nak vagy Moon – nak szólítanak. Ez a nagyra nőtt öleb pedig Démon. – Mondtam vigyorogva. A kutya is kezdett megnyugodni, ahogy a két jövevénnyel beszélgettem.
- Köszi hogy próbáltatok segíteni. Nem mindig lehet bírni vele. És nem sokan hajlandóak segítséget nyújtani, pláne ha nem egy házból valók vagyunk. Ezért külön örülök neked. – Mosolyogtam a fiúra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=612643#post612643][b]Rothman Anton - 2016.08.15. 11:17[/b][/url]

Vajsörfesztivál Bogolyfalván? Ó, ki nem hagynám. Mindegy, hogy nyár vagy tél, meleg vagy hideg, jó vagy rossz, egészség vagy betegség, gazdagság vagy szegénység: a vajsör mindig vajsör. Ezzel pedig nyilvánvalóan csak egy hülye vitatkozna. Abból meg sok van. De gyertek csak! Én meg addig ballagok a falu főterére vegyülni, ismerkedni. Az sem igazán szokott zavarni, ha másoknak nincs ilyen szándéka velem. Nekem attól még van velük. Így jártak.
Beérvén a fesztiváli forgatagba, zsebre vágott kézzel trappolok a bódék közt, szemlélve az árusokat, kínálataikat. Elérek aztán a belgák standjáig, ami több mint ígéretesnek tűnik. Nehogy azt higgye persze bárki, hogy lecserélem a hazai árusainkat. Dehogy! Csak megcsalom őket. Miután kikértem a korsómat, azt szopogatva ballagok tovább, és terveim szerint estére hazatérek az én drága nejemhez vagyis -az iménti metaforát folytatva- a napomat a helyi pub vagy csárda kitelepülésénél zárom, miután letudtam kalandozásomat a külhoni ízek közt.
- Isteni. - fordulok oda, orrom alatt habbajusszal egy középkorú boszorkányhoz, aki zavartan rám mosolyog, bólogat és inkább eloldalaz. Lenyalom a számat és kortyolgatok tovább, gátlástalanul fürkészve a környezetemet, ahogy mindig. Az embereknek általában az a benyomása rólam még az idegen helyeken is, hogy járatos vagyok ott, vagy akár az enyém az egész kóceráj. Hiszen úgy járok-kelek akárhol, mintha a többiek mind az én területemre tévedtek volna. Ez igazából így is van. Legalábbis mindent az én területemnek tekintek, ahová beteszem a lábam. Hiszen megfigyelni, tanulmányozni, kihallgatni bárhol és bárkit lehet. Kihallgatószobám az egész világ - ha úgy tetszik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=612734#post612734][b]Simfel Karina - 2016.08.15. 22:01[/b][/url]

Amikor először mesélte a főni, hogy nekünk majd itt dolgoznunk kell, az első kérdésem az volt, hogy lehet - e dirndl-t viselni. Imádom ezt a szép és valljuk be szexi ruhát, így amikor áldást kaptam azonnal szaladtam anyához, hogy adja oda nekem az övét. Mostanában nagyon elment a jelmezek irányába ez a ruha is, de egy szép, eredeti, német dirndl igazán különlegessé teszi a hangulatot.
Amikor megkaptam, addógtam, hogy nem lesz jó rám, hogy nem fogom tudni felhúzni. Végül csak sikerült, simán. Csípőben be kellett venni belőle, mellben pedig kicsit kiengedni, így egy szép blúzt is kerítettem hozzá, mert néküle túlzás lett volna, ahogy kinézek. Az első pillanattól, hogy készen volt a ruha, nagyon éreztem, hogy megvan közöttünk az a plusz, ami ahhoz kellett, hogy tényleg tudjam viselni a ruhát.
- Helló!
Köszöntem rá kicsit hangosabban a navinés lányra. Ez a legtöbb embert megállásra kényszeríti, és nem ő az első, akit ma megállítok. Kicxsit talán akaratosnak is tűnhet, ha valaki nézi a munkásságomat, de hát a jó üzlethez rámenősség kell.
- Van kedved megkóstolni a legújabb vajsör különlegességeket? Ez az egyik nagy kedvencem, helyi ízvilág, misztikus, testes, férfias íz, mégsem bántó. Intenzív. A neve "Az éjszaka titka". Főleg olyan növények ízesítik, melyek éjjel nyílnak. Ízre inkább édeskésnek, de nem kifejezetten édesnek mondanám. Ha inkább édesebbre vágysz, akkor javasolom ezt, főként pirosgyümölcsök vannak benne, a neve "nyári csók". Finom, édes, emlékeket idéző. Már ha csak az illatát szagolod is meg, felidézheti az elmúlt heteket.
A legtöbbet kívülről megtanultam, minden más kötő szöveg improvizáció. Még jó, hogy spontán vagyok, és tudok összefüggően, meggyőzően beszélni, hiszen ilyenkor fontos a magabiztosság is.  
- Tölthetek esetleg kóstolót?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=612738#post612738][b]Széplaki Alíz - 2016.08.15. 22:33[/b][/url]

Ruha

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=612907#post612907][b]Eördögh Lars Tobias - 2016.08.17. 16:11[/b][/url]

Az ilyen fesztiválok előnye, hogy úgy szociális események, hogy különösebb szocializálódást mégsem igényelnek. Jól el lehet rejtőzni a tömegben, ügyesen szlalomozva az ismerősök között anélkül, hogy bárki észrevenne. És közben mégsem marad ki az ember semmiből.
Tobias abban a reményben dugta az orrát a Boglyas térre, hogy talán van egy skandináv bódé is, ahol a hőn szeretett lángnyelv whiskys vajsört kikérheti pult alól. Mindig tesznek bele valami extrát, amitől olyan igazi… otthonos lesz. Ő is próbálta már reprodukálni házilag, de mégsem ugyanolyan. Már az egyik sort végigjárta, eredménytelenül, és épp hátraarcot csinált, hogy elkerüljön egy kotnyeles eridonost, aki valamiért rendszerint úgy hiszi, hogy ők ketten jó barátok, amikor lendületesen belefutott valakibe.
- Bocsánat. - épp csak kivehetően morog maga elé lesütött szemekkel, láthatóan úgy érzi, nem az ő hibája az egész - miért állt olyan közel? Csak nem a sarkában toporgott? Még nincs akkora tömeg, hogy ne férjenek el ketten szépen egymás mellett. Mielőtt továbbrobogna, vet egy gyors pillantást az illetőre, de véletlenül hosszabb ideig felejti rajta a tekintetét, mint tervezte. Még nem találkoztak, legalábbis nem hivatalosan, de már látta. Nem kell eidetikus memória ahhoz, hogy megjegyezz egy ilyen karikalábú figurát. Mindig úgy néz ki, mint aki épp beleüti az orrát olyan dolgokba, amikhez semmi köze. Most is ez az érzés keríti hatalmába Tobiast. Gyanúsan végigméri, óvatosan kerülve a szemkontaktust.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=613060#post613060][b]Barabás Dália Vanda - 2016.08.18. 18:11[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=613063#post613063][b]Simfel Karina - 2016.08.18. 19:09[/b][/url]

- Remek, máris töltök.
Vannak kint ugyan kóstolók, de abba valami furcsa lötty van öntve. Nem mérgező meg nem káros, ha megissza az ember, de azért van ott inkább, hogy idevonzza az embereket. Hiszen nagyon szépen néznek ki a nap végén is, mintha éppen csak most lettek volna kitöltve, de azért mégiscsak éri őket nap meg minden. Lehajolok, a mágiával megbűvölt kancsókból veszek ki egyet, és töltök a lánynak, majd átnyújtom neki a poharat.
- Azóta, hogy elkezdtük őket kitalálni. A fesztiválra szerettünk volna pár különlegességgel készülni, így záróra után nekiálltunk az ízvilágokat kitalálni.
Az elnevezések is innen jöttek, igaz akkor már nagyon fáradtak voltunk, és gyakorlatilag percekig nevettünk azon, hogy legyen Pandicorn magic ízű is. Végül azért a bohókás és másnap már nem annyira vicces neveket persze elvetettük.
- Ez amúgy a főnököm kedvence.
Ezért is kapta ezt a nevet, ő olyan kis titokzatos, éjszakai lény. Persze nem vámpír, nem úgy értettem, csak én valahogy mindig éjjel találkozom vele. Nagyon örülök, hogy felvett, mert imádok ott dolgozni, sokkal kinyíltabb lettem. Korrekt ember, tudja, hogy végzős vagyok, így mindig úgy alakítja a beosztásomat, hogy tudjak tanulni. Szóval nagyon rendes tőle minden. Én pedig simán tudtam pénzt gyűjteni, és nagyon jó érzés, hogy a jövőben is számítanak rám.
- Na, hogy ízlik?
Kérdezem, egy kicsit hagyva időt neki, hogy elmélkedjen az ízeken.
- Lehet kapni amúgy itt egy csomó félét. Van palackos kiszerelés is, sőt, ami a másik nagy kedvencem, minden ízből egy kicsi, két decis ízválogatás, díszcsomagolásban. Nem is drága, egy galleon csak, és lehet ajándékba is adni. Nézd.
Most csak megfordulok, majd gyorsan vissza egy kis dobozzal a kezemben.
- Ez tengerparti dekorral készült, de van Bagolyköves házaknak megfelelő, erdős meg naptáras fajta is, ami iskolai tanévre van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=613168#post613168][b]Széplaki Alíz - 2016.08.19. 21:14[/b][/url]

Ruha

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=613344#post613344][b]Rothman Anton - 2016.08.21. 12:05[/b][/url]

Még jó, hogy a fele adag nektár már régen lecsúszott a torkomon, hiszen így nem borítom magamra, mikor valaki nekem jön. Oké, ha nem direkt jövettem volna magamnak, talán telibe öntöm a zakómat. Így viszont nem lett baj. Hogy miért megyek neki ál-véletlenül bárkinek egy tömegben? Mert ez a valaki koránt sem bárki. Ha aurorságomból kifolyólag (hiszen rajta van a Parancsnokság Érdemesszemmeltartani listáján) nem tudnám pontosan, hogy ez a srác Eördögh Lars Tobias, egy északi csodabogár, aki szeret vámpírokkal barátkozni, akkor is nekimentem volna. Olyan kisugárzása van, ami szinte kiált érte, hogy nekimenjek. Mások olyannyira nem veszik észre egy ilyen sokaságban, hogy egyszerű árnyékának vélik. Nekem azonban pont az ilyen árnyékok keltik fel a figyelmemet.
- Simán lecsukathatnám gondatlanságból elkövetett, emberiség elleni bűncselekményért, ha ebből egy csepp is kárba veszett volna. - közlöm vele hivatalos hangon, szabad kezemmel hadonászva, miközben ő lesütött szemmel végigmér engem.
- Rothman Anton. - nyújtom oda lenyugvó jobbomat hirtelen és éles váltással jelenik meg arcomon egy negédes vigyor, ami igazából az ábrázatomat tekintve inkább egy vészjósló vicsornak tűnik. Ez pedig igazából közelebb is áll a valósághoz.
- Csak hogy tudja, kit fog meghívni. - teszem hozzá mellékesen, még legyintek is hozzá, aztán legurítom a maradék italomat, hogy ne legyen semmi akadálya annak, hogy máris érkezhessen a vigaszkör.
- Lepjen meg! - mosolygok rá csaknem kihívóan. Még a szemöldökömet is húzogatom hozzá. Mindeközben pontosan tudom, hogy tudja, mi a hivatásom és mi ez a közvetlenkedés. Hogy miért szúrtam ki. Habár egy vadidegennel is simán megtenném ugyanezt, itt mindketten tisztában vagyunk vele, mire megy ki a játék. Ez az adottsága, nem igaz? Hasonlóan átlát az embereken, mint én. Csak míg nálam ez tanult, neki ez állapot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=613549#post613549][b]Simfel Karina - 2016.08.21. 22:47[/b][/url]

- Máris.
Ahogy elővettem az üveget ismét, a mosolyom széles vigyorrá vált. Nincs benne, és még jó is, hogy nincs benne, mert így folyton ellenőrizgetni kellene, hogy ki hány éves, tele lenne hamis személyikkel a környék, és én meg csak bolonddá válnék a barátaim akaratossága miatt. Elég sok makacs emberrel bírom körülvenni magam, ám ez mostanáig fel sem tűnt. Csak akkor, amikor először belegondoltam, hogy mi lenne, ha ebben az itókában lenne alkohol.
- Amúgy nincs, ebben igazad van. Sokan azt hiszik, hogy van. Ami viccessé teszi őket, mert isznak, és ettől felbátorodnak, placebó hatása van annak, hogy "sör"-nek hívják. Aztán persze, ha nem úgy jön össze a dolog, akkor magyarázkodnak, hogy a vajsör a hibás. Ez kisebb korban mókás persze, de igazából szép, hogy ilyen hatása van.
Nekem nagyon tetszenek a bátor gyerekek, akik így válnak azzá. Sokaknak segített ez, láttam én is bátortalan fiút, aki a vajsör miatt mutatta meg, hogy milyen is ő valójában, és a legszebb az volt, hogy rá kellett jönnie, elfogadják olyannak, amilyen.
- Umm, Vadász Csenger Richárd. Nem tudom, hogy mondd-e valamit a neve. Én nem ismertem őt korábban, csak hallottam, hogy új ember veszi át a pubot, és hogy keres diákokat is, akik neki dolgozhatnak. Szóval elmentem hozzá egyik este. Tök jófej volt, már a próbanap alatt otthon éreztem magam, így nagyon reméltem, hogy felvesznek.
És felvettek, azóta pedig a szüleim azon aggodalmányak is megmutattam, hogy alaptalan, mely szerint ez majd nem lesz jó hatással a tanulmányaimra. Nem lett semmi gáz belőle, jól teljesítek, sőt nagyon jól. Az alapképzés naaagy vizsgáját, vagyis a varázstani alapismereteket már teljesítettem is. A mandragórákat meg jól megutáltam, mert miattuk csak 99%-os a vizsgám. Szóval még pár vizsga és kész is. Utána jön egy felvételi elbeszélgetés, egy órarend összeállítás, és munkabeosztás. Nagyon várom már, mert imádom azt az idegeskedéssel teli időszakot. Tudom, hogy ez beteg dolog, de hát mindenkinek kell valami furcsa hobbi.
- Inkább dolgozom, de attól még simán ki is kapcsolódok, szerencsére majdnem mindannyiunknak jó, hogy kint vagyunk, és hogy dolgozunk itt, így lesz olyan, amikor a barátokkal mászkálok kicsit. Mit láttál eddig? Van valami izgalmas?
Eddig nyitás előtt értem ide mindig, és későn megyek el, amikor a legtöbben már bezártak, szóval az izgalmas részről lemaradok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=613682#post613682][b]Artemisia Rubya - 2016.08.23. 00:37[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=613699#post613699][b]Eördögh Lars Tobias - 2016.08.23. 10:42[/b][/url]

Úgy néz fel a férfira, mintha az épp azt javasolta volna, tangózzanak egyet a zsúfolt téren. Irritált szemforgatással elnéz róla; tudja, hogy mi lesz, ha reagál. Úgyhogy lenyeli a frissen odakészített, csípős megjegyzését, elraktározza nehezebb - vagy épp könnyebb - időkre. Lagymatagon az orra alá dugja a férfi a jobbját, miközben közli a nevét. A lehető leglátványosabb frusztráltsággal elfogadja, erősen megszorítja, miközben felpillant rá, állva a tekintetét. Ő nem közli vele a nevét. Minek? Úgyis tudja. Legalább legyen egyértelmű, hogy mindketten pontosan tudják, hogy a másik kicsoda. Auror, egyértelműen. Biztosan a Mások Idegeire Menés Főosztályának parancsnoka. Egy ilyen kaliberű ember képességei nem maradhatnak kiaknázatlanok. Úgy néz az le rá, mintha épp most túrta volna fel a fehérneműs fiókját és nagyon elégedett lenne önmagával.

Egy pillanatig elengedi énjét és átlép a másikba. Önmagával néz farkasszemet. Minden vele van tele. A szájának rándulása, szemének rebbenése, minden mikró arckifejezése, amit tudatosan erőltetett vonásaira, de olyan is, amiről észre se vette, hogy ott vannak. Visszamenekül biztonságot jelentő elmepalotájába, onnan méregeti. Jobban kell vigyázzon vele, mint gondolta. Mégiscsak tangózni fognak.
 
Ő állt az útjába, ki sem ömlött az itala - nem meglepő módon -, aztán még meghivatja magát egy következő körre. Nem, azt lesheti, hogy a legfinomabb whiskys vajsör titkaiba bevezesse. Az az ő titka. Majd valami vattacukros förmedvényt sóz a nyakába. A kihívó szemöldökhuzogatásra negédesen elmosolyodik. Nem áll jól neki, pontosan ezért teszi.
- Örömmel - közli nagyvonalúan és meg is indul az első bódé felé, ahol még nem járt. Lesújtó felismeréssel veszi tudomásul, hogy az pontosan az, amit keresett. Valószínűleg nem fog egyhamar lekopni az auror a nyakáról, ő pedig nem akart egész este kint időzni. És egyébként is - nem kéne alkoholtartalmú italokat fogyasszon. A szeme sarkából végigméri a férfit. Nem árulná be. Megfelelő fizetség ellenében legalábbis.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=614157#post614157][b]Rothman Anton - 2016.08.26. 13:25[/b][/url]

Minden mozdulatommal, minden nyikkanásommal, sőt minden ki nem mondott szavammal is az idegeit rágcsálom. A legkedvesebb csemegémet. Nincs is ennél jobb egy jó kis ital mellé. Csak jönne már az újabb korsó. De nem kell rá sokat várjak, frissen szerzett barátom indul is a bódék felé. Már persze miután jól megempatizált engem. Úgy hiszem, ezt tehette az imént. Sétát tett páratlan, fényes elmém otthonos, pofátlan közegében. Aztán gyorsan továbbállt.
Végigmérem néhányszor hátulról, meg oldalról, ahogy lépdelek vele a célunk felé, és közben ezen az ő adottságán merengek. Úgy látom, nem áldásként, se nem átokként éli meg, hanem egyszerű állapotként, amit már elfogadott. Ha ostoba lennék, pampoghatnék azon, hogy vajon miért nem aknázza ki jobban ezt a lehetőséget, amivel született, miközben én güriztem azért, hogy szert tegyek az emberolvasás, átlátás képességére. Azonban egészen máshogy élünk meg valamit, ami mindig a részünk volt, mint azt, amit meg akarunk szerezni és végül a mienk lesz.
Attól tartok, talán megpróbál majd valami rémes löttyre befizetni, ám szerintem meg fogja gondolni magát, ha máskor nem, az utolsó pillanatban. Egyes aurorokkal még csak-csak elhülyéskedik az ember, de nem mindegyikkel érdemes. Velem valószínűleg nem. Bár sose lehet nálam tudni. Talán ez is zavarhatja őt bennem. Átlát rajtam, mint egy palackon, csak éppen más szemszögből nézve meg-meg csillantom a fényt és jól a szemébe tűzök vele.
- Melyik a kedvenc skandináv vajsöre? - érdeklődöm erre, hiszen ezen a fesztiválon ez a beszélgetéstéma adott. Meg se próbálok úgy tenni, mintha nem tudnám, hová valósi, ő meg meg sem próbál úgy tenni, mintha nem tudná, hogy tudom. Szeretem, amikor nincs terelgetés. Bár azt is szeretem, ha van. Minden jó nekem, csak érdekes legyen. Mivel azonban minden érdekes, ezért minden jó.
Úgy látom, valami csibészséget fontolgat itt az orrom előtt, és látva, visszafogott figyelme az itallap mely részére irányul, hamar összerakom a képet. Orráncolva bólogatok. Merész, merész. Ezen a véleményemen kívül viszont nem lehet túl sokat megtudni arról, beköpném.e, vagy ha nem is köpném be, felhasználnám-e ellene valahogy a dolgot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=614927#post614927][b]Eördögh Lars Tobias - 2016.08.31. 10:23[/b][/url]

Olyan emberként, aki szeret mindig az árnyékban maradni, végtelenül feszélyezi ez a hirtelen jött figyelem. Maga a figyelem még hagyján, de az, ahogy figyeli őt az auror, attól erős késztetést érez arra, hogy elhopponáljon szó nélkül. Már ha tudna. Még az amputoportálás veszélyével is megérné. De tudja, hogyha eltűnik, akkor perceken belül újra ott nyüzsögne mellette a karikalábaival. Lerázhatatlan. Más módszerhez kell folyamodnia.
Lecövekel a bódé előtti sorban, miközben egy gyors pillantással végigméri az italkínálatot. Az Ördögi Vajsör névre keresztelt valami lesz a nyerő. Mindig egy rejtelmes nevet adnak neki, hogyha illetéktelenek rendelnék, ők ne bukjanak le, hanem egyszerűen egy pikáns vajsört szolgálnak fel. Mostmár csak az nem világos, hogy őt illetéktelennek tekintenék-e egy aurorral a nyakában. A kérdésre csak rábök a fejével a táblára, tekintetével jelezve, hogy melyikre is gondolt. Nem mintha nem tudná Rothman magától is.
Közben lassan lebontogatja a falakat, amely közte és a külvilág között húzódik. Szabad átjárást akar kettejük elméje között, lehetőleg egyirányú forgalommal és anélkül, hogy becsatlakozna még a téren nyüzsgő valamennyi ember is a buliba. Anélkül, hogy ránézne, megpróbál diszkréten ráhangolódni az aurorra. Hirtelen minden sokkal fényesebb, sokkal színesebb, izgalmasabb lesz, mintha valaki felhúzta volna egy tévékészüléken a hangot és a szaturációt egyszerre. Önmagát látja oldalból, meg hátulról, egy morcos, magába forduló alakot, aki abszolút nem illik a fesztivál nyüzsgő népsége közé. Elfordul önmagától, most nem erre kíváncsi. Tovább megy, besétál az elme folyosóján a hátsó szobák felé, óvatosan, nem rontva be mindenhova, csak méregetve az ajtókat. Rengeteg van belőlük. Különböző méretű és színű, mintha nem ugyanaz lenne a tulajdonosuk. Valószínűleg így is van.
Egy hang húzza vissza a saját testébe, zavartan pislogni kezd, majd felemeli a tekintetét. A pultos fogyatkozó türelemmel várja a rendelést.
- Két Ördögit kérnénk - vakarózni kezd a zsebében pénz után - Szolgálaton kívül van - teszi hozzá, Rothmanra bökve a fejével, remélve, hogy ennyiből megértik, veszélytelen a helyzet. Ő pedig csak remélni tudja, hogy tényleg az. A pultos elfordul, a hátától nem látni, mit készít, de hamarosan eléjük tesz két teljesen hagyományos kinézetű vajsört. Tobias leteszi a fizetséget, majd elvéve a saját korsóját, ellép a bódétól és lassan belekortyol. Végigkúszik a forró ital a torkán, le a nyelőcsövén, bele a gyomrába, ahonnan szétárad minden tagjába, elzsibbasztva és felpezsdítve egyszerre. Az igazit adták.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=615169#post615169][b]Rothman Anton - 2016.09.01. 18:49[/b][/url]

Rezzenéstelen arccal figyelem az eseményeket a háttérből. Már amennyire az én arcom tud olyan lenni a folyton rángó izmaimmal és az állandó grimaszolásommal. Mikor végül a kis patánk leadja a rendelést és hozzáfűzi, amit hozzáfűz, csak ajkaimat összeszorítva mosolygok. Keating-arcot vágok, ha úgy tetszik.
Még nem teljesen tudom, mire megy ki ez a suskus a csapos meg a srác között, ám hamar fény derül mindenre, amint emelem korsóm, majd bele is kóstolok. Hmm. Rossz fiú vagy, Tobias. Nagyon rossz fiú.
Elismerően bólogatok. Nem vert át. Jól tette. Talán rosszkedvem támadt volna tőle, ami meglehet, látszani nem látszott volna rajtam, csak éppen a körülöttem lévők idegein, amiken még lelkesebben roptam volna megszokott táncomat.
- Nyugi, nem boldogítom túl soká. - közlöm, megtámaszkodva egy könyöklőn.
- Csak ha már így összefutottunk... - vonok vállat, és semmiféle törekvést nem mutatok arra, hogy befejezzem a mondatomat. Tudja ő. Meg akartam ismerni egy kicsit közelebbről. Összekötöttem a kellemest a hasznossal, és egy korsó vajsör mellett élvezem a lehengerlő társaságát. Hogy ebből melyik a kellemes és melyik a hasznos rész, azt mindenki döntse el maga.
Egy ideig most némán kortyolgatom az italomat, hol a forgatagot szemlélve, hol a fiút stírölve. Nagyon kíváncsi lennék egyre s másra. Mondjuk arra, milyen lenne terepen. Lepipálna vajon engem? Vagy csak másként jeleskedne?
- Nem vonzza az aurorság, mi? - kérdezem, megosztva vele sokadik gondolatomat, dehát az előzményeket úgyis tudja, feltételezem. Míg válaszát várom, kedélyesen iszogatok tovább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=615573#post615573][b]Eördögh Lars Tobias - 2016.09.04. 12:50[/b][/url]

Jólesőn kortyolgatja az italát, remélve közben, hogy nem pirul ki az arca tőle, mint szokott. Jobban járt volna, ha nem éhgyomorra teszi mindezt. A huszonévesek életerejével és szervezetük tűrőképességével felvértezve tán senkinek se fog feltűnni. Az pedig, hogy az auror nem fogja beköpni, az egyértelmű. Mostmár cinkostársak.
Tudja, mit akar tőle az auror. A képességét akarja felmérni. Hát tegye, Tobias nem áll ellen. A pofátlan stírölést halvérű nyugalommal fogadja, várakozón tekintve fel a mellette lépdelő alakra. Közben észrevétlen ő is a másik képességét méregeti. Azért mert tanult és nem veleszületett, nem lesz kevesebb, sőt. Sokan szeretnék megtanulni az emberolvasás tálentumát. Szinte senkinek sem sikerül. Hajlam és tehetség nélkül nem fog menni. Tehát végülis nem teljesen tanult a dolog - csak továbbfejlesztett. Aurorként kétségtelenül előnyére válik. És ha Rothmann képessége előny a szakmában, akkor a Tobiasé a royal flös. Egy mugli rendőrakadémián történelmet írna. Talán még aurorként is. Mindezzel tisztában van. A karrierlehetőség nem tölti el izgalommal. A hatalom, vagyon, siker mind hidegen hagyja. Tudja, hogy mivel járna számára. Az ár nagy lenne. Túl nagy. Mint amikor a póker találkozik az orosz rulettel. Végzetes játszma. Kiszállni lehetetlen, ha egyszer belépsz a mókuskerékbe. A zöld asztal nem enged és addig pörög a tár, míg az az egy golyó kerül a csőbe. Tudni fogod, még mielőtt eldördül a lövés. Hiába van a legerősebb lapkombináció a kezedben, ha az ellenfél teljesen más játékot játszik és csal közben. És te nem tehetsz semmit ellene, csak piszokjól teszed a dolgod és reméled, hogy a szerencséd kitart még egy kis ideig.
A kérdés úgy illeszkedik gondolatmenetébe, mintha fennhangon elmélkedett volna.
- Vonzani? Nem, nem vonz - hangja suttogó, épphogy kivehető a lármázó tömegben. Szerencse, hogy a férfi fittyet hány a személyes zóna szabadságára, így biztosan nem szalasztotta el a választ.
Vajon melyikük lenne jobb terepen? Számítana-e valamit is? Ez nem verseny. Lehetnének... partnerek. Igen, társak. A gondolat feszélyezni kezdi Tobiast, mégsem tudja levakarni. Tudja, hogy van benne igazság.
- Nem kedvtelésből akarok auror lenni - lehet, hogy a férfi élvezi, amit csinál, de Tobiasnak pokol lesz. Mégsem tér ki előle. Nem tudja pontosan, miért nem, de annyira biztos benne, mint addig soha semmiben. Nem hisz a sorsban, sem a küldetéstudatban. Nincs messiás-szindrómája, még csak mártír sem óhajt lenni. De tudja, hogy amire képes, az egyedi, és nem hagyhatja parlagon, kiaknázatlanul. Használhatná bármire. Hát akkor miért ne használja jóra?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=615694#post615694][b]Rothman Anton - 2016.09.04. 23:32[/b][/url]

Azt hihetnénk, ezzel a nemleges válasszal már vége is a feleletnek. Csakhogy mi, akiket Rothman Antonnak hívnak és akik már a korsó felét magukba diktálták, nem hisszük így. Minket nem vernek át a puszta szavak. Mi még várunk valamire. Folytatásra. Ez pedig hamar megérkezik.
- Sejtettem. - dünnyögöm és kortyolok.
- Nem igazán az a kedvtelésből akármit is csináló típus. - közlöm habbajusszal. Természetesen nem szó szerint értem, amit mondok. Hiszen tudom, hogy van, amiben azért örömét leli. Pusztán jól esik heccelni ezzel a savanyú pofival, amit általában a puszta létezéséhez vág. Ellentétben velem, akinek meg a nap huszonnégy órájában olyan tenyérbemászóan eleven ábrázata van, hogy azt a legtöbbek szerint csak péklapáttal lehetne és kéne helyretenni.
- És hogy lesz auror, ha nagy lesz? - érdeklődöm meg, mik a tervei pontosan. Elvégzi szépen a mesterképzést, aztán esetleg a Szent Györgyöt, majd beballag a Parancsnokságra a csilli-villi okleveleivel, hogy a kedves jó főparancsnok bácsi munkát ajánlhasson neki? Vagy esetleg megragadja a fesztivál forgatagában, szerény személyem formájában előállt lehetőséget? Hiszen jól tudja, hogy ez most itt az, nemde? Meglehet, más valaki kedvéért a homlokomra kéne tetoválnom, hogy rájöjjön, viszont ezt a fiút pont azért találta most meg az alkalom, mert átlát a vajsörhabos szájú, piszkálódó rétegeken és akkor is tudná, mi az ábra, ha egy szót sem szólnék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=616093#post616093][b]Széplaki Alíz - 2016.09.08. 13:53[/b][/url]

Ruha

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=616418#post616418][b]Eördögh Lars Tobias - 2016.09.10. 13:48[/b][/url]

Megereszt az auror felé egy mostviccel?-arckifejezést, pedig tudja, hogy igaza van. Mármint azzal együtt, amit nem csak mond, hanem gondol. Igen, nem fogja kedvelni, amit csinál. Nem fogják idős korában vállveregetve nyugdíjba küldeni. Nem fog odáig eljutni. Különösebben nincsenek is ilyen tervei. Vannak fontosabb dolgok is annál, mint a boldog, nyugodt létezés. Az a híres fehér kerítéses álomélet nem olyanoknak van kitalálva, mint Tobias. De nem is olyanoknak, mint Rothman. Folyton a szomszédok kerítésével lenne elfoglalva, a hátsó kertjükben sompolyogna, azzal se törődve, ha közben a saját kócerája leég. Nem téveszti meg Tobiast ez az infantilis vigyorgás.
A kérdésre eltekint a tömeg feje fölött. Lassan legurítja a vajsöre maradékát, elmélázva a szájánál tartva az üres korsót. Lenne ára a segítségének. Minek nincs? Az arányok számítanak csak. Hogy megéri-e.
- Lesznek ellenzői - egyelőre kitér a válasz elől, hisz ő maga sincs tisztában a hogyannal. Szíve szerint a hosszú, rögös utat választaná. De itt van egy lehetőség a rövidítésre. Az anyja egy másik lehetőség. Egy megoldhatatlannak hitt ügy bravúros megoldásával mindenkit levehetne a lábáról. Könnyen elérhetné, hogy senki ne lapozzon bele az aktájába, csak tárt karokkal és kegyes ignoranciával felvegyék soraikba. Vagy kijárja a mesterképzést, jelentkezik a Szent Györgybe úgy, mint mindenki más, és addig gürizik, amíg nem tudják csak úgy elutasítani a jelentkezését a Parancsnokságra. Látni fogják a potenciált, nem csak a pszichiáteri jelentést. Inkompetens rendvédelemre.
Nem, nem fogja hagyni. Bebizonyítja, hogy tévednek. Komor, elszánt arckifejezéssel a férfi fele fordul, felpillant rá, zöldjeiből a kétely utolsó szikrája is kialszik.
- De maga segít szembeszállni velük - megjegyzése szebb napokon akár kérés, óhaj, könyörgés is lehetett volna. Ma, most és itt, kettejük között, tényként hangzik el. Tisztában van vele a fiú, hogy ezt nem fogja megtenni a férfi csak úgy, szívességből, puszta jelenlétével okozott örömök által kifizetve. Ez egy üzleti megbeszélés. Mindenki kiteszi maga elé az asztalra az ajánlatát, aztán vagy kezet ráznak, vagy elsétálnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=616592#post616592][b]Rothman Anton - 2016.09.11. 11:07[/b][/url]

Ó, de még hányan. A Parancsnokságon -és általában mindenhol- sokkal jobban szeretik a könnyen kezelhető hülyéket, mint a bajos zseniket. Végülis mit számít, milyen hamar vagy jól van megoldva egy ügy, ha közben akadnak bukkanók? Össze se lehet hasonlítani azzal a bárgyún mámoros érzéssel, amikor hónapok nyűglődése és tesze-toszasága után végre előkerül egy nyom, egy bizonyíték és bíróság elé állíthatunk valakit; vagy már az illető sem bírja kivárni és feladja magát. De legalább addig békében elvoltunk, lubickolva ostobaságunk és lustaságunk langymeleg vizében. Hú, ez a fiú kihozza belőlem a költőt. A kiskutya képével kipiszkálja a két fogam közül a míves gondolatokat. Azt sem tudtam, hogy oda voltak beragadva.
- Drágám, ehhez még csak fel se kell rúgni a napirendemet. - mondom neki szinte szemrehányóan, ahogy közli a tényt. Azt reméltem, legalább beírhatok valami újdonságok a naptáramba, így viszont továbbra is azzal lesz tele, amivel eddig: 10:00 kollegák bosszantása, 11:00 szabályok áthágása, 12:30 ebéd, 14:00 felettesek kikészítése, 16:00 általános zrikálások, 18:00 hazafelé menet a civilek zaklatása stb.
- Vissza a gyökerekhez! - csapom megüresedett korsómat az állópultra, ezzel jelentve be, hogy irányomat a csárda bódéja felé veszem. Ja, egyébként a kis üzleti tárgyalásunkat pedig egyelőre lezártam. Hiszen mindketten tudjuk, mi az ábra. Benne vagyok a dologban. Már azelőtt benne voltam, hogy találkoztunk. Merlin, amennyire unalmas, annyira üdítő is, hogy a másik fél még akkor is megért, ha egy szót sem szólok! Az esetek 99%ban az embereknek gőzük sincs, mit akarok mondani, miért mondom és mire gondolok. Oké, ludas vagyok benne, hiszen nem könnyítem meg a helyzetüket, dehát ez soha nem is szándékom.
- Egy extra habosat nekem meg a barátomnak! - robbanok oda a csaposhoz, miután átlökdöstem magam a tömegen. A fószer az orra alatt motyogva, fintorogva énisüdvözlömözik egyet és már nyúl is a korsókért, hogy megtöltse őket. Nem szereti, ha a vendég nem köszön, csak rögtön rendel. Mint a vendéglátósok és eladók mindegyike. Meg úgy mindenki. Engem viszont baromira nem érdekel, ő mit szeret, amíg én vagyok a vendég. Nem vagyok ám ekkora tapló, csak akinél tudom, hogy biztos megorrol és pofákat fog vágni, vagy talán még meg is szól, azokkal direkt kikezdek. Majd ha kedvesen mosolyogva kiszolgál, a modoromtól függetlenül, és nem hiszi azt, hogy itt ő az első, akkor olyan hangosan és szépen fogom üdvözölni meg kéremköszönömözni, hogy visszasírja még, amikor nem tettem. Különben meg nem muszáj ám nála költenem a pénzem. Mindegy is, az italaink közelegnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=616814#post616814][b]Eördögh Lars Tobias - 2016.09.12. 09:31[/b][/url]

A szemrehányásra csak felvonja a szemöldökét, némán kérdezve, hogy ez most kihívás? Ha a férfi sokat akar melózni vele, ő szívesen eleget tesz a kérésnek. Sőt, annyira nem is kell fáradjon vele. Csak hozni fogja a formáját. Nem tűnik Rothman annak a megbánós típusnak, de majd ezután ihletet fog kapni egy rossz életdöntések-lista indításához.
Persze, megtehetné Tobias, hogy nem nehezíti meg a férfi életét és ezzel kettejük munkáját. De túl erős a kísértés. Észrevétlen átvette már azt a piszkálódó stílusát. Ha Merlin kegyes, ennyi elég lesz és nem fogja még a járását is átvenni.
Megadóan vonul utána a csárda bódéja felé, rosszalló pillantások kereszttüzében. Rothman vág utat nekik a tömegben, de mire az emberek észbe kapnak, már csak a fiút látják, amint az embererdőben hasított ösvényen oldalaz, így természetesen ő kapja a szemforgatásokat és a morgó megjegyzéseket. Van egy olyan érzése, hogy ez rendszeresen elő fog fordulni, ha valahol együtt jelennek meg. Jó lesz kéznél tartani a pálcáját.
Míg a söröket csapolják, elmélázva figyeli az auror profilját a szeme sarkából. Elképesztő a különbség közöttük. Mint két távoli Naprendszer. Mégcsak köszönőviszonyban sincsenek egymással. Míg őt bosszúság és szorongás tölt el, ha emberek közé kerül, a férfi elemében van. Csak úgy kivirágzik, ha valakinek az idegeire mehet. Nyilván nem szadista hajlamból teszi. Szereti felhúzni az embereket, mint játékokat, hogy aztán elengedje és figyelje, mikor esnek le az asztal széléről. Ha nem lenne hatása annak, amit csinál, biztosan abbahagyná. Egy bábmester. Ahova csak a lábát beteszi, mindenki az ő táncát kezdi el ropni. Ha Tobias kerül emberek közé, az ellenkezőjét éri el - ő ropja mások táncát. Nem szokott irigykedni, de ez a könnyed manipulálás mégiscsak kívánatos tulajdonság. Majd kitanulja. Remélhetőleg nem fogja hamarabb megátkozni vagy letaszítani egy szikláról. Bár ahogy elnézi, kevésbé lesz alkalma sziklákra mászni vele, sokkal inkább bárszékekre. Mindenesetre nem lesz unalmas. Bábmester és tanítványa.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=617216#post617216][b]Rothman Anton - 2016.09.13. 21:43[/b][/url]

Szeretem a furcsa párokat. Mint amilyenek például mi vagyunk. Persze, nagyon szép, amikor két emberben rengeteg a közös és teljes harmóniában megvannak, vagy éppen pont a hasonlóság miatt egymás idegeire mennek. Klassz, de koránt sincs annyi izgalom és kiszámíthatatlan tényező, mint azoknál a társaknál, akik ég és föld. Úgyhogy örülök, hogy végre nyélbe ütöttem ezt a megismerkedést, mert már rég izgatta a fantáziámat.
Italainkat kortyolgatva a továbbiakban csak semmiségekről beszélgetünk. Jobban mondva én jártatom a szám, ő meg sejtelmesen mormog valamit olykor. De nekem ez így tökéletes. Nagyon jól elvagyok. Még a szokásosnál is jobban. És nem csak azért, mert ha nem egymagam, hanem valakivel vagyok, akkor könnyebb megfigyelni a környezetemet. Márpedig ez így van. Nem olyan feltűnő, aki társaságban van, mint aki egyedül vegyül. De szóval nem csak ezért lelem kedvem még inkább a fesztiválban. Hanem az új játszópajtásom miatt. Jól esik néha emberemre találni. Nem mondom, szeretek elökörködni a kisiskolások között, azt színlelve, hogy közéjük tartozom. Azonban üdítő tud lenni néha egy-egy felnőtt társasága, akinek feltűnik, hogy idősebb vagyok, mint aminek kiadom magam. És nem csak abból, hogy zakót hordok. De félreértés ne essék, nem nézem ám le a kisiskolásokat. Néha irigylem is őket talán. Nem fenékig tejfel felnőttnek lenni.
Mulat a falu, koccannak a korsók, hömpölyög az élet. A bábmester és tanítványa pedig még egy szűk órán át kapaszkodik a vajsörébe, szórakozottan figyelve a kedves, tudatlan népséget, akik még akkor sem veszik észre a drótjaikat, amikor megbotlanak bennük. Bájosak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=618553#post618553][b]Chloé M. Saint-Laurent - 2016.09.17. 18:37[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=618628#post618628][b]Adrian Ivanorovics Black - 2016.09.17. 20:05[/b][/url]

Az nem járja, hogy itt ez a sörfesztivál, és én nem veszek részt rajta, mert nincs kivel. Vagyis lenne kivel, de amikor nekem jó, akkor Aidennek nem, szóval én most eljöttem ide egyedül, és remélem, hogy találkozok valakivel. Pénztárcám a zsebemben, nem igazán félek attól, hogy valaki elnyúlja egyrészt azért, mert azonnal észrevenném, másrészt pedig mert az illető bizonyára reflexből kapna egy könyököt az orrába. Jobbomban a telefonom, balomban pedig a hamburgerem, amit nagyban tömök is be - anélkül, hogy összepiszkolnám az arcom, ez a profizmus, kérem szépen -, amíg pötyögök a készülék képernyőjén. Komolyan mondom, már bánom, hogy frissítettem IOS tízre, olyan csúnyák lettek az emojik..
Befejezem az üzenetet, elküldöm, a fekete készüléket szintén zsebembe csúsztatom, majd felemelve fejem pillogok körbe. Hát jó, ha nem találok rövid időn belül valakit, akkor csak úgy random odamegyek valakihez és eljátszom, hogy ismerjük egymást. Jobban belegondolva vicces lenne, lehet megcsinálom. Ilyen halál lazán lépkedek az emberek között, elmosolyodva biccentek a kuncogó kislányoknak, aztán megyek is tovább, elfelejtve az arcukat. Közben nézek én a lábam elé is, így történik meg, hogy megpillantom azt a gyönyörű kutyát. És ha valaki ismer - elég kevesen ismernek úgy rendesen -, akkor tudhatja, hogy mennyire tudom imádni a kutyákat.
- Hát szia - elvigyorodva guggolok le az állat elé, s szabad kezemmel megsimogatom a buksiját, megveregetem a nyakát.
- Hm, kérsz? - látom én, hogy nézi a kajám, szóval ki is csípek egy darabkát a húsból, s ujjaim közt nyújtom oda neki. Nem olyannak tűnik, mint aki leharapja a fél kezem, vagy valami. Már a kutya.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=618797#post618797][b]Chloé M. Saint-Laurent - 2016.09.18. 08:55[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=618840#post618840][b]Adrian Ivanorovics Black - 2016.09.18. 11:13[/b][/url]

Én amúgy jól nevelt gyerek vagyok, de tényleg. Most is bizonyára először a nővel foglalkoztam volna, ha mondjuk a kutyáját pórázon tartja, elvégre amúgy elég sok itt az ember. Szóval ja, nem igazán volt honnan tudjam, hogy ő a gazdája. Amikor meghallom a hangját, megemelem szemöldökeim, s még egyszer megpaskolva a kutya fejét egyenesedek fel. Keresek egy zsebkendőt a zsebeimben, megtörlöm a kezem, nem akarom az eb nyálát a gatyámba törölni. Drága volt.
A nővéremmel ellentétben engem a szüleim neveltek. Akik angolok. Aranyvérű britek, és kényesen ügyeltek erre a francia kérdésre - és ahogy az akcentusából kiveszem, ő francia. Szép, de francia, de istenemre legyen mondva, ha nem verték volna belém az ilyen dolgokat, nem lenne startból antipatikus.
- Bocsásson meg őfelsége - bár a mondat eleje még egész komolynak indul, az utolsó szóba keveredik némi gúny és irónia, mint valami sav. Ha neki szabad, akkor nekem is, pedig általában nem szoktam így viselkedni, főleg nem lányokkal. Ha az edzőm látná, most biztos akkora nyaklevest lehúzna nekem, hogy öt métert csúsznék a földön, de nem látja. Remélem.
Lehetnék talpnyaló. Tényleg lehetnék, de a szüleim valószínűleg leköpnének érte, mert francia. Felemelem kezeim, jelezve ártatlanságom.
- Nyilván meg van mérgezve - megforgatom szemeim, közben azért továbbra is bőszen keresem az embereket magunk körül; tulajdonképpen jobban örülnék egy kedvesebb arcnak.
Szándékosan nyomom meg hangomban az angol akcentust, vicces, hogy beszélhetnénk az anyanyelvünkön is. Elvégre tanultam franciát, angolul pedig mindenki tud, de nem, mi magyarul csináljuk. Vicceske.