36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. február 28. 12:07 | Link

B a b e t t

Amikor elindult a munkából haza, egyáltalán nem gondolta, hogy a Boglyas tér egyik fáján fog kikötni ezen a csodaszép, verőfényes délutánon. Márpedig most határozottan ott ücsörög egy vastagabb ágon, mintha csak seprűn ülne. Ebben még nem is lenne talán semmi igazán különös, hiszen tehetné fogadásból vagy valami egészen egyedi gyakorlatként felkészülőben az újabb kviddicsidényre, mert hiába van addig még hátra jó néhány hét, a felkészülést nem lehet elég idejében kezdeni. Esetleg foghatja arra, hogy ismerkedik a helyi flórával, bár a szomszédos fák némelyike sokkal inkább indult rügyezésnek, mint ez a példány itt. Netán fészket rak, ha már főnix. A tényleges magyarázat ennél azonban sokkal hétköznapibb és sokkal Marisosabb, már ha lehet ilyet mondani, ugyanis egy megtermett, játékos kedvű kutya az oka annak, hogy most odafent lógatja a lábát és óvatosan előre dőlve körülnéz, hogy biztosan eltűnt-e már a környékről a jószág. Amikor betévedt a térre, a lógó nyelvű, borjú méretű és meglehetősen mackósan mozgó bernáthegyinek tűnő kutya valami érdekeset találhatott benne, mert amint felfedezte, meg is indult felé. Ezzel aztán kezdetét is vette az egymásba torkolló események sorozata. Az állat még nevelésre szoruló példány lehet Maris szerény véleménye szerint, bár ki tudja. Nem ért ő ehhez. Akárhogyan is, a kutya saját akaratát érvényesítve, gazdáját maga után húzva egyre csak közeledett felé, ő meg ugye köztudottan félni szokott az állatoktól, különösen, ha az a veszély fenyeget, hogy az illető állat reggelinek nézi, netán csak úgy hipsz-hopsz kilapítja. Ez a kutya nem tűnt vérengző fenevadnak egy cseppet sem, de mégis, ki tart ekkora állatot kedvencnek? Elvisz, mint a vonat. Vagy éppen elüt. Nézőpont kérdése. Menekülési útvonal kilátásban további vidám kergetőzés nélkül a szökőkút körül? A legközelebbi fa. Fel is mászott rá a lányunk úgy, hogy most már nem biztos benne, hogy meg tudná ismételni, lemászni viszont még nem szándékszik, mert mi van, ha ismét erre téved a kutyuli. Aranyosnak aranyos eb ugyan, ezt elismeri, csak ne menjen túl közel. Biztos, ami biztos, ő még marad odafent már csak ezért is. Még a kilátás sem utolsó. Időnként aztán vígan integet ismerősöknek, fülig érő szájjal köszön, mintha csak ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.  
Utoljára módosította:Bakonyi Annamária, 2016. február 28. 13:59
Hozzászólásai ebben a témában
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. február 28. 13:09 | Link

Annamari és Maszat, a bernáthegyi

Nati a falulátogatást mára tartogatta, bár szegénynek jó sok időbe tellett, mire magához tért. Még az is megtörtént vele a rellonos hámból kirúgás után, hogy fordított a reggeli rutinja sorrendjén: előbb felöltözött, és utána akart zuhanyozni, úgyhogy elölről kezdhette a műveletet. De kétségkívül megérte ez a buli, mert új embereket ismert meg, még játszottak is, bár kicsit furcsa volt ez a varázstársas neki.
Szerencsére elvileg még nem jutott el Petra, Dominik, és főképp Dávid fülébe az információ, márpedig a rellonos Dávid azért igencsak piszkálta volna, hogy szárnyat bontogatott a kis unikornis-csikócska.
Hát, ja, megvolt a Csermey-testvéreknek a maguk kis szokása, ami azt illeti, egyébként hellyel-közzel össze is tartottak.
Az a bernáthegyi bizony hozzá tartozott, legalábbis úgy döntött, hogy a némileg takarításra szoruló, lelkes és játékos kóbor állat mostantól az övé lesz, mert csak.
- Maszat, nem! Állj, hagyjad szépen békén! – fogta vissza, legalábbis próbálta engedelmességre nevelni. Azért lett Maszat a neve, mert minden méretes dagonyába belement, és eléggé maszatos is volt a jószág. Szó, ami szó, a kanegyednek nem ártott volna egy alapos fürdetés.
- Bocsi, lejöhetsz nyugodtan, nem fog bántani, nem harapós – pillogott fel ártatlanul a kislány a nagylányra, aki a fára menekült Maszat szeretetrohama elől. – Csermey Natália Babett vagyok, Navinéből. És te?
A kicsit kínos csöndet jó lett volna megtörni, bár ebbe a kategóriába Maszat lelkes ugatása nem igen tartozott bele. Remélte, hogy azért kis kedvence nem hozott akkora frászt a másik lányra. Úgy hetvenedik felszólításra a hetvenkedő kutya még hajlandó is volt engedelmeskedni, és letette tomporát a földre. Még így, ülő helyzetében is kevés híján akkora volt az ebadta, mint maga a kislány.
Maszat kutyus
Utoljára módosította:Csermey Natália Babett, 2016. február 28. 13:13
Hozzászólásai ebben a témában
Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. február 28. 14:42 | Link

B a b e t t   é s   M a s z a t

A meglehetősen nagy méretekkel bíró kutyuli nem hajlandó tovább menni, erről meggyőződhet azonnal, amint lekukkant, nem csak a sétálókat meg a szép épületeket bámulja. Sajnos az a stratégia nem válik be, hogy ha nem vesz tudomást róla, majd odébb vándorol. Talán az a fél szendvics lenne ennyire érdekes egyébként, amiről úgy gondolta, hogy majd délután, tanulás közben fogja elpusztítani? El is kezd kotorászni a zsebeiben, és előveszi az alufóliába csomagolt zsemle maradványát, amit az egyik kedves manó csomagolt össze neki hajnalban a konyhában, és kibontja. Felmordul a gyomra az illatára, de ha ezen múlik, hogy továbbra is megtartsa mind a három alapvető dimenzióját, ám legyen.
- Inkább attól félek, hogy kilapít, mert ahogy elnézem, legalább kétszer akkora, mint én. De az sem kizárt, hogy éhes, és csak a sonkás szendvicsem maradéka ilyen érdekes neki. Szóval én ezt most odaadnám neki - ajánlja fel a szendvicset kissé lefele nyújtózva. Ugyan van olyan magasan, hogy még a rellon megtermett kviddicsjátékosainak is lábujjhegyre kellene állni és alaposan kinyújtózni, hogy elérjék az ágat, de ez a legkevesebb. Jól megkapaszkodva jobbjával lelógatja a bal kezét, kicsit még ki is dől oldalra, aztán meg elengedi. A kicsomagolt szendvics aztán szét is esik a földön, de remélhetőleg a kutya ezt nem bánja, hiszen a sonka úgyis sonka marad és mégsem kell átverekednie magát az alufólián sem.
- Hát izé... én még maradnék azért inkább, amíg meg nem eszi. De nem sajátítom ki az ágat, szóval ha kedved, te is feljöhetsz ám. Szép a kilátás, de tényleg, a blöki meg csak nem viszi el a padot - gondolja végig hangosan a másik lehetőséget, majd még odébb is helyezkedik, hogy lehessen látni, hogy tényleg van ám még hely. Bár a pad tényleg kényelmesebb lenne meg biztonságosabb.
- Na jó, inkább mindjárt lemegyek, csak vegyem rá magam. Egyébként örvendek, Babett. Szólíthatlak így, ugye? Szóval a rendhagyó körülmények ellenére örülök. Bakonyi Annamari vagyok az Eridonból - mutatkozik be végre ő is, és rázna kezet is, csak hát kicsit nagy a távolság. Két tenyerén megtámaszkodva vesz aztán egy nagy levegőt, majd még egyet.
- Hogy bírsz egy ekkora kutyával? Borjúnak is elmenne, komolyan tartok tőle, hogy agyonnyom - szólal meg ismét, de azért közben megközelíti már a fa törzsét, hogy aztán lekászálódjon, csak előbb megnézi, hogy is a lesz a legbiztonságosabb.
Hozzászólásai ebben a témában
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. február 28. 14:58 | Link

Kutyakaland és Annamari Smiley

Nati kínosan elvigyorodott, mert az neki is eszébe juthatott volna, hogy a kutyusok nagy húsimádó lényecskék, és azért neki is volt kajája, amit odaadhatott volna Maszatnak.
- Nem szégyelled magad, Maszat? Te kis kunyerálós… - a kutya bűnbánó szemekkel meredt újdonsült gazdijára, aztán megajándékozta Natit egy méretes kutyaöleléssel, kis híján magával rántva a boszitanoncot.
- Persze, nyugodtan.  Amúgy nem rég fogadtam örökbe, Maszatnak hívják. De pszt, a tesóim, Dominik és Petra meg ne tudják! – tette ajkaira mutatóujját, jelezvén, hogy ez titok akart lenni. – Ők is eridonosak, mint te. Dávid, a nagyobbik bátyám meg rellonos.
Kicsit talán túl őszintének tűnhetett, de nem ártott előre figyelmeztetni a virgonc, és néhanapján igencsak bajkeverő testvérei háztársait, hogy ha esetleg egy vöri ikerpárba, meg egy vörös, hozzá hasonlatos srácba botlanának, akkor azok bizony a Csermey-populáció népes tagjai.
- Nem könnyű megbírni vele, de azon vagyok, hogy megneveljem. Talán Emmus néni és HVH-néni megengedik, hogy megtartsam. Nem tudod, hol vehetnék itt neki való holmikat? Első körben egy pórázra lenne szükségünk, meg hámra. – döntötte oldalra a fejecskéjét Natika, segítségben reménykedve, s abban, hogy talán sikerül lecsalogatnia a nem is annyira bátor főnixlánykát. Pedig bátrabbnak hitte őket, úgy elsőre, legalábbis Petrából és Dominikból kiindulva.
Hozzászólásai ebben a témában
Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. február 28. 17:20 | Link

B a b e t t   é s   M a s z a t

A jóllakott ember boldog ember, rémlik neki valami ilyesféle komoly bölcsesség, és hátha a kutyákra is igaz? A szendvicséről hajlandó lemondani ennek reményében.
- Aranyos... és nagy...on nagy - állapítja meg, miközben alaposan végigméri az ebet. Merjen lemenni? Tényleg barátságosnak tűnik, és épp bűnbánóan pislog a gazdájára, bár, ahogy érti, nem is olyan régen lett a lány a gazdája. Vajon nem csak egy véletlenül elkóborolt egyedről van szó, akit már keresnek a tulajdonosai? Megfordul a fejében a lehetőség, de nem teszi szóvá, mert akkor még talán meg is kellene keresni azokat az embereket, amire neki nem éppen van ideje. Bogolyfalva ugyan nem túl nagy és bernáthegyije sincs minden embernek, ráadásul egy ilyen kutya csak nem sétál egymagában éppen itt, de... ehh, egye fene.
- Oké, lakat a számon. De azért nem kellene körbekérdezni előbb, hogy nem hiányzik-e valakinek? Vagyis hogyha csak most lett a tied, nem tudom. Nem hiszem, hogy egy ekkora kutya csak úgy sétálna itt, amikor van bestiáriumunk meg minden - sóhajtja, mert érzi, hogy ez lesz a veszte. Mehet gazdit kutatni, amikor tanulnia kellene a vizsgáira, viszont ezzel a napi jó cselekedet is le lenne tudva.
- A tesóid is vörösek, mint te? Azt hiszem, tudom, kikről beszélsz. Másodév, nem? - tér vissza a család témaköréhez. Prefektusként többnyire tudja, legalább látásból, ha amúgy nem is, hogy kicsoda tartozik az Eridonhoz, és természetes vörösből még sincs annyira sok, hogy ne idéződjön az eszébe a nevek hallatán egy vörös hajú lány meg egy fiú, akiknek nem csak a hajszíne hasonlít.
- Van egy állatkereskedés innen nem messze, de a bestiáriumba is benézhetünk - javasolja. Talán tud róla valaki valamit, mondjuk látták már a bestiáriumban, ha valaki helyi a tulajdonosa. Egy ekkora állatnak még csak nem is lehet valami kellemes egy hálókörletben szűkölködni, ha egyáltalán beengedi a házvezető. Nem akar ő semmi jónak elrontója lenni, de ezzel is számolni kell szerinte. Ha prefektusként gondolkodik, nem értékelné például, hogy állandóan nyüsszög egy szerencsétlen állat, mert nem jó neki, vagy hiányolja a korábbi lakhelyét, gazdáit. Közben lassan sikerül meggyőznie magát, hogy nem lesz belőle kutyaeledel, mert a bernáthegyi éppen a szendvicsen nyammog jóízűen, úgyhogy lekászálódik. Beletelik néhány percbe, meg pár szálkába a tenyerében, a végén már inkább ugrik is, aztán leporolja magát.
- Na, mi legyen? - kérdezi csípőre téve a kezét, szeme sarkából időnként a kutyára pillantva. Nem szeretne semmiféle meglepetést tőle.
Hozzászólásai ebben a témában
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 1. 15:38 | Link

Kutyakaland Annamarival

Nati nem nagyon bízta volna másra a kutyust, így elgondolkodva meredt előre pár percig, csendesen. Maszat, az enyhén szólva is koszos bernáthegyi jószág nagyon a szívéhez nőtt, és még sosem volt háziállata.
- Mi lenne, ha beszélnék a házvezetőmmel és a helyettesével, hogy megtarthatom-e addig, ameddig elő nem kerül a gazdája? Nem szívesen adnám be valami ilyen helyre – vetette fel az ötletet, hátha mégis belemegy a prefektus nagylány.
- De még mennyire, hogy azok, aputól örököltük – vigyorgott a haj-kérdés hallatán, mint a vadalma. Nem lehet nem felismerni egy Csermeyt. – Pontosan. Eggyel fölöttem vannak, azaz most már harmadikba lépnek idén, ha ugyan még nem buktak meg annyi tárgyból… nem egy tanulós típus a két mákvirág.
Maszat hálásan vakkantott egyet, majd simogatásért könyörögve szimatolgatta a főnixes prefektus pracliját.
- Legyen az első verzióm, megpróbálom elhelyezni magam mellett, kiplakátozom a faluban a képét, illetve a kastélyban is körbekérdezek, hátha valaki tud valamit… Szerintem eredményesebb, mint futkosni egyik állatkereskedésből a másikba, meg a bestiáriumba. – A kislány még mindig nagyon szerette volna megtartani a Maszatnak elkeresztelt kutyust, és az állat is még mindig hálás volt a két hölgyeménynek a törődésért, pláne Annamarinak a szendvicsért.
- Kérlek! – ártatlanul igyekszik nézni a nagylányra, és még a hangszínével is játszadozik egy kicsit, hogy még inkább meghassa Annamarit. Nagyon szeretné, ha segíthetne Maszaton, hát még, ha meg is tarthatná! Szívesen vigyázna rá, etetné, itatná, plusz egyéb szükségleteit is megadná a kutyusnak. Azt a mellékletes dolgot már kihagyta a számításból, lazán elengedve füle és lelkiismerete mellett, hogy az anyja szolid szívrohamot fog kapni, ha megtudja, hogy mennyit eszik egy ilyen kutya, és hogy majdnem akkora, mint maga a kislánya. Mármint a legkisebb…
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér