Lucyhugi <3

Sikeresen elkésik a megbeszélt találkahelyről.
Még napnyugta előtt akartak az unokahúgával összefutni, de már sötétedik, mire kiér az iskolából. Vagy negyedórát késik, de mire a Boglyas térre ér, még sehol sem látja Lucyt.
Lassan, kavargó örvényben hullanak alá a csillogó pelyhecskék az égből, a fehér felhők pedig, melyeket narancssárágra színezett a falu fénye, lassan gomolyognak az égen, akár egy hatalmas, felhőnyáj.
Egy ideig álldogál egy helyben, majd a hidegtől ugrálhatnékja támad. Nem igazán foglalkozik vele, hogy lököttnek gondolják e, hiszen majd megfagy. Aztán eszébe jut a B terv, azaz a sétálás, amit ha megtesz, szintén segít, és kevésbé fogják hülyének nézni. Így sétálgat a szökőkút körül kicsit körbe körbe, majd amikor már jó háromnegyedóra eltelik, előveszi a pálcáját, és meggyújtja a melegítő kis lángocskát a hegyén. A varázseszköz vidáman pattog egyet, amiért gazdája előveszi, majd engedelmesen bocsájtja is felé a finom melegséget.
Egy icipicit kiolvad az arca is ennek hála, és már kevésbé látja mókátlannak a szájából kikavargó leheletet is. Aztán végül, amikor már kezdené feladni, megpillantja a lányt. Már azon kezdett agyalni, hogy Lucy talán visszament a kastélyba egy órával ezelőtt, vagy el is felejtette a találkozót, de végre itt van. Fagyott mosollyal arcán köszönti a lányt, és integetne is neki, ha nem meredtek volna meg az ujjai a hidegtől.
- Szia! - köszönti. - Egy kicsit késtél, csak egy órát kábé... de semmi gond, tavasszal majd kiolvadok.

Lucyhugi <3

Sikeresen elkésik a megbeszélt találkahelyről.
Még napnyugta előtt akartak az unokahúgával összefutni, de már sötétedik, mire kiér az iskolából. Vagy negyedórát késik, de mire a Boglyas térre ér, még sehol sem látja Lucyt.
Lassan, kavargó örvényben hullanak alá a csillogó pelyhecskék az égből, a fehér felhők pedig, melyeket narancssárágra színezett a falu fénye, lassan gomolyognak az égen, akár egy hatalmas, felhőnyáj.
Egy ideig álldogál egy helyben, majd a hidegtől ugrálhatnékja támad. Nem igazán foglalkozik vele, hogy lököttnek gondolják e, hiszen majd megfagy. Aztán eszébe jut a B terv, azaz a sétálás, amit ha megtesz, szintén segít, és kevésbé fogják hülyének nézni. Így sétálgat a szökőkút körül kicsit körbe körbe, majd amikor már jó háromnegyedóra eltelik, előveszi a pálcáját, és meggyújtja a melegítő kis lángocskát a hegyén. A varázseszköz vidáman pattog egyet, amiért gazdája előveszi, majd engedelmesen bocsájtja is felé a finom melegséget.
Egy icipicit kiolvad az arca is ennek hála, és már kevésbé látja mókátlannak a szájából kikavargó leheletet is. Aztán végül, amikor már kezdené feladni, megpillantja a lányt. Már azon kezdett agyalni, hogy Lucy talán visszament a kastélyba egy órával ezelőtt, vagy el is felejtette a találkozót, de végre itt van. Fagyott mosollyal arcán köszönti a lányt, és integetne is neki, ha nem meredtek volna meg az ujjai a hidegtől.
- Szia! - köszönti. - Egy kicsit késtél, csak egy órát kábé... de semmi gond, tavasszal majd kiolvadok.

Szétfagyott uncsitesócskám <3

Igen, az ott Derek. Hál' istennek, remélem nem haragszik nagyon az egy órás bealvásom miatt.
- Szia! Bocsi hogy ennyit késtem, de kiment a fejemből a találkozás, és véletlenül elaludtam, Luke keltett fel. Remélem nem fagytál meg nagyon. - válaszoltam sajnálkozva. - Még egy kicsit szét kell fagynod pár perc erejéig, aztán elmehetünk mondjuk vajsörözni. De ha gondolod előre mehetsz, amíg én megsétáltatom egy kicsit Lukeot. Egyébként sokat vártál rám? - kérdeztem.
Sajnálom, hogy szegény Dereknek ennyit kellet rám várnia ebben a hidegben, és még most is megváratom azzal, hogy sétáltatom Lukeot. Ezért is mondtam neki, hogy menjen előre ha szeretne, nehogy még jobban megfagyjon. Mindenesetre úgy látom Lukenak nagyon tetszik Derek. Egyfolytában szimatolja és ugrándozik. Nem gyakran csinál ilyet, de most már nagyon felpörgött.
- Luke! - húztam vissza egy kicsit, nehogy összekoszolja Derek nadrágját. Viszont ennek ellenére sem hagyta abba.
- Bocsi, nagyon szereti az embereket, és innen te vagy az első akivel találkozott. - mondtam Dereknek. Azóta amióta elhoztam otthonról még nem láttam ilyen boldognak itt. Biztos hiányzott már neki a társaság. Szegény szinte egész nap be van zárva, de most látszik rajta, hogy nagyon örül ennek a kis kiruccanásnak.

Lucyhugi, aki megakar ölni <3 XD

- Áh, semmi baj. - rázza meg a fejét Derek a lány szabadkozását hallva. - Azt hiszem elvesztettem egy két végtagot, és talán már üszkösödik a lábam is, de úgysincs szükségem rá, ha seprűn ülök. - vonja meg a vállát vigyorogva. - Még nyugodtan aludhattál volna egy-két órát, miattam igazán ne kelj fel máskor! Tök jó itt egyedül, a hó, meg a mínusz negyven fok... - húzza még kicsit Lucyt.
- Ugyan, alig egy órát. - vigyorog most már egyre szélesebben, majd elkerekednek nagy, szürke szemei, ahogy a kiskutyára néz. - De még jó, hogy van egy ilyen remek ébresztőd!
Leguggol Lukehoz - tudja, hogy így hívják, hisz az előbb hallotta - majd alaposan meggyöntöli az ugráló szőrgombócot.
- Nem is mondtad, hogy hoztál egy kutyát a suliba! Nem tudom Hekatéval, hogy jönnének ki, ő a cicám. Karácsonyra kaptam az egyik csapattársamtól.
Nevetve vakargatja meg az állatka füle tövét, majd mikor Luke alaposan összeugrálta már, ami Dereket látszólag cseppet sem érdekli, pedig elég sárosak a tappancsok, a fiú újra feláll, és Lucy felé hajol.
- Már úgy érzem magam, mint egy jégkocka, úgyhogy nem oszt nem szoroz még egy két perc a frigóban! - mondja arra célozva, ő ugyan nem bánja, ha várnak amíg a kis mufurc kiereszti a gondjait.
- Egyébként a vajsör nagyon jól hangzik. De te fizetsz! Most nem akarok gavallérkodni, majdnem meghaltam miattad! - túloz szándékosan, és szokás szerint vigyorogva. Bár már nem igazán érzi az arcát, és a hidegtől még a combjába is belehasít a fájdalom. Még mindig nem gyógyult be teljesen a horzsolás meg a zúzódás, amit a pályán szerzett. Reméli, hogy Lucy nem akarja felemlegetni a dolgot.

Kis haldokló uncsitesóm <3   (bocsika xD)

Mosolygok rá. Tudom hogy Derek csak viccel, de egy kicsit tényleg rosszul érzem magam a késés miatt. Még nem késtem soha sem ennyit, és pont most kellett? Hát persze. A leghidegebb napon az évben.
Úgy látom Dereknek is tetszik Luke. Úgy látszik legalább ne zavarja, hogy teljesen összeugrálták.
- Szereti a cicákat, szóval szerintem biztosan ellenének. Otthon is van egy vele egy idős macskám, Bella. Ők együtt nőttek fel, így imádja őket. De igazából mindent szeret, ami él és mozog. - feleltem Dereknek mosolyogva. Bármivel el tud játszani, legyen az madár, cica, sün, béka vagy akár egy hörcsög. Semelyiket sem bántja, nem eszi meg, (már amelyiket meg tudná enni) csak játszik vele. Ha akarja a másik állat, ha nem. Luke már csak ilyen.
- Rendben. - mosolyogtam, majd elindultam a füves rész felé. Azonnal jött is utánam a kutyuskám, és boldogan szaladt a fűre. Egy darabig ott kapargatta a földet, majd szaladgált egy kicsit.
- Persze, úgy gondoltam eleve hogy én fizetek. - mosolyogtam. Közben az egyik bolt felé pillantottam, majd megláttam a hajamat. Szanaszét állt. Ez várható volt. Nem volt rá időm hogy jól megcsináljam, de már nem érdekel, hogy néz ki. Az a lényeg, hogy van. Már Luke is jókedvűen szaladt vissza hozzám. Gondoltam, akkor most már végzett.
- Akkor mehetünk? - kérdeztem mosolyogva.