36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Zephyrine Sabra Iweala
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 1. 17:25 | Link

Előbb- utóbb mindenki rájön,
hogy valami nagyon fontos dolog akkor is hiányzik,
ha sorra minden vágya teljesül.


Eseménydús. Leginkább így tudnám jellemezni az elmúlt két napot, amit az ország határain kívül töltöttem, vagyis, töltöttünk. Már tegnap kora délután elmentünk Jeremyvel, és ma kora délután értünk vissza. Az éjszaka őrület volt, tökéletesebb, mint bármelyik filmben. Sok minden történt, de a legszembetűnőbb változás mégiscsak a hajam volt, hiszen hosszú hajjal mentem el, de röviddel jöttem vissza. Úgy gondoltam, hogy az őrületbe ez bőven belefér, bár furcsa volt, még mindig nem szoktam meg, de tetszett a változás, úgy éreztem, hogy muszáj. Egészen eddig Lexiéknél voltunk, nem csináltunk semmit, csak lógtunk, pihentünk és nevettünk na meg persze Noellel játszottunk. A tündéri, szőke kis herceg azonnal belopta magát a szívembe, bár furcsa volt, de az egész annyira természetesen jött, mint ahogy az egész találkozás velük. Féltem tőle, hogy vajon mit fognak szólni hozzám, de utóbb kiderült, hogy az egész alaptalan, gyerekes félelem volt. Szerethetőek voltak, az ember könnyűnek érezte magát a társaságukban. Aztán hét óra körül úgy éreztem, most már ideje lesz őket egyedül hagyni, mégiscsak egy család voltak, ahová Jeremy is tartozott, és megérdemelték, hogy együtt töltsék az év első napjának utolsó óráit.
Vissza kellett volna mennem a kastélyban, ahogy mondtam, de mégis inkább a faluban bolyongtam. Tudtam az okát, nem volt nehéz kitalálni, valami hiányzott, jobban mondva valaki. Utáltam magamat érte, meg kellett volna elégednem volna azzal ami körbevett, mégsem tudtam. Összébb húztam magamon a meleg pulóvert, összefűztem magam előtt a kezeimet és egy pillanatra megálltam, hogy körbe nézzek. A téren voltam, néhány bátrabb emberem kívül senki nem járkált kint, szinte teljesen üres volt a tér. Mérgesen fújtam egyet, majd a legközelebbi pad felé vettem az irányt, amire vetült némi fény. Nem tétováztam, felültem a támlára és megtámaszkodtam magam mellett, miközben összepréselve a számat bámultam előre, a gondolataim pedig csapongtak, azt hittem felrobban a fejem.
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. január 1. 19:50 | Link

Zephyrine Sabra Iweala
a pad töprengő szépe

Pompásan telt a múlt éjjel. Nem voltak előzetes terveim, ám úgy sejtettem, nem unatkozom majd, ahogy máskor sem. Mondhatni már az egész világot láttam szilveszterezni. Szokásom minden évben valami egészen más vidékre látogatni, azonban amikor hosszabb távra berendezkedem valahova, az első ilyen alkalom mindig azé a helyszíné, ahol épp lakom. Egy szó, mint száz: maradtam otthon. Olyannyira, hogy a legkevesebb hajlandóságot sem mutattam a köntösből való átöltözésre. Úgyhogy ilyen lazán léptem át az újévbe, Kíra társaságában, aki valamikor tíz körül toppant be. Akadt tánc, játék, éjfélkor tűzijáték nézés a verandámon...  Igazán kellemesen telt tehát az ünnep.
Karácsony nyolcadik és az újév legelső napja van. Szeretek ilyenkor nagy sétákat tenni a havas környéken. Az előző napi mulatságokban kifáradt emberek nagy része otthonaikban pihen, most a vásár is zárva, így az utcák kifejezetten csendesek, és mindent az a kellemesen kimerült, idilli béke hat át. Bőrdzsekim zsebében tartott kézzel baktatok a kedves házak közt, mígnem a Boglyas térre érek, ahol ismerős légzésre és illatra leszek figyelmes. Lassítok bakancsos lépteimen és a pad felé tekintek, ahol Zeph üldögél a támlán, egy -Tőle megszokottan- csinos szerelésben. Az elmúlt napokban többször eszembe jutottak a kastélyban történtek és az a beszélgetés. Megállok az adventi koszorúvá avanzsált szökőkút mellett és innen szemlélem a lányt, zsebre tett kézzel állva sötét, nyurga alakommal a hóesésben.

###
Hozzászólásai ebben a témában

Zephyrine Sabra Iweala
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 1. 20:13 | Link

Előbb- utóbb mindenki rájön,
hogy valami nagyon fontos dolog akkor is hiányzik,
ha sorra minden vágya teljesül.



Valami nem hagyott nyugodni. Valami, ami ott volt, de mégis kellően távol volt, nem tudtam elkapni. A gondolat, ami kikészítette a lelkemet, fájt, égetett. Átfutott az agyamon, hogy talán rosszul döntöttem, de ez a megállapítás így helytelen volt. A dolog nem fekete-fehér volt, ennél sokkal bonyolultabb volt az egész, nem lehetett félresöpörni, de nem volt rá megoldás. Igyekeztem az utóbbi napokban félretenni, de egyre csak bekúszott a lelki szemeim elé a pillantása. Nem tudnám már visszaidézni, hogy vajon haragos volt-e, csalódott, vagy szomorú, talán mind, talán egyik sem. Azt viszont tudtam, hogy nálam hiányzott valami, nem volt kerek. Ha nem haraggal és csalódottsággal váltunk volna el, akkor ez az érzés semmis lenne. Először reménykedtem benne, hogy majd elmúlik, vagy legalább tompul a hiánya, de nem így történt. Egyelőre még nem voltam kész arra, hogy elengedjem, elhamarkodottan döntöttem. Tudtam, hogy egyszer majd el kell, egyszer majd éve lesz, de ennek még nem volt itt az ideje. Én pedig ellöktem magamtól, pedig erre egyáltalán nem volt szükség, épp csak erre nem jöttem rá.
Miközben végiggondoltam, egészen megfeledkeztem arról, hogy hol is vagyok, nem fáztam, nem éreztem semmit, de mikor visszatértem a testembe az ujjaim megmozdultak és abban a pillanatban elfogott az érzés. Valaki figyel. Valamiért mindig megéreztem, hogyha ő néz, másnál ezt egyáltalán nem vettem észre, nem tudatos volt, nem akartam így, csak egy érzés volt, ami elfogott. A szívem meglódult tőle és kirázott a hideg. Így történt ez most is, összevontam a szemöldökömet és körbepillantottam. A látási viszonyok igencsak korlátoztak, de nagy sokára kiszúrtam egy alakot, felé fordultam az egész testemmel, kicsit begörnyedtem igyekeztem bűnbánó lenni, de fogalmam sem volt, hogy kell csinálni. Mindenesetre nem akartam elutasító lenni, nem akartam, hogy azt higgye, hogy nem jöhet hozzám közelebb.
Utoljára módosította:Zephyrine Sabra Iweala, 2015. január 1. 20:15
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. január 1. 20:33 | Link

Zephyrine Sabra Iweala
a pad bűnbánó szépe

Egy ideig ebből a jó pár lépés távolságból figyelem a diáklányt, majd nyugodtan elindulok felé, zsebeimbe süllyesztett kezekkel. Észrevett engem, és nem úgy tűnik, mint aki ódzkodik a társaságomtól. Valójában a pulzusa lüktetéséből pont az ellenkezőjét veszem ki, ahogyan szemei fényéből is. Nem merném biztosra mondani, hogy rám várt itt, ám valamiért az az érzésem támad, hogy mégis így van.
- Szia... - köszönök rá egészen csöndesen. Rekedtes hangom mintha csak hópihéről hópihére surranva érne el hozzá valahogyan, beleolvadva az este neszeibe. Bár távolról is kitűnően láttam Őt, az csak valahogy most tudatosul bennem, hogy a haja nem azért ilyen rövid, mert a sála rejti a többi részét, hanem mert tényleg rövidebb.
- Hm. - hümmögök mélyről, szemlélődőn, ahogy jobban megnézem magamnak. Kissé oldalra biccentett fejjel járatom régi fényű tekintetemet tincsein, arcán.
- Jól áll. - véleményezem végül új frizuráját. Igazán kifinomult jelleget kölcsönöz neki. Valóban csinos. Noha nekem jobban tetszett a hosszú haj. Illett hozzá. Bár ez nem kevésbé, csak egészen más hatást kelt.
Többet nem mondok, csak lesütöm kissé szemem, a pad támláján üldögélő Zeph előtt állva laza terpeszemben, szűk két lépés távolságban. Fejem is lehajtom kissé, fekete tincseim jobban arcomba húzódnak. Így pillantok fel rá, szavát várva, türelemmel. Nem mondanám, hogy elküldött. Csak valahogy minden egy olyan keserű, lemondásszagú irányba terelődött, amivel kapcsolatban úgy véltem, nem segít, ha tovább egymás társaságában maradunk. Magára hagytam hát, teret adva kusza érzéseinek és gondolatainak, hogy elrendezhesse őket. Remélem, sikerül neki!
Hozzászólásai ebben a témában

Zephyrine Sabra Iweala
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 1. 20:57 | Link

Előbb- utóbb mindenki rájön,
hogy valami nagyon fontos dolog akkor is hiányzik,
ha sorra minden vágya teljesül.



Nem tudom mit miért teszek, főleg nem akkor amikor Vele vagyok. Mindig úgy képzeltem el, hogy amikor vele vagyok akkor az egy egészen más világ. Ott csak ketten vagyunk, egy buborékban és minden amit egyébként magunkkal cipelünk, az kint marad. De most nem érzem ezt. Nem tudom mit miért teszek, még mindig ugyanolyan bizonytalan vagyok, de megbántam, hogy olyan elutasító voltam vele. Úgy érzem, hogy meg kellett volna osztanom vele a kételyeimet, nem pedig eltaszítani. Helyette azonban szimplán csak ellöktem őt. Jellemző volt rám ez, de bántani egyáltalán nem akartam, mégis így sikerült. És ez nem fog elmúlni egy mosolytól, vagy néhány kedves szótól. Úgy éreztem, hogy minden amit felépítettünk, az hirtelen semmivé vált.
- Szia Adam.
Köszönök neki vissza csendesen, de tudtam, hogy megfogja hallani. Nem sietettem, nem hívtam magamhoz, azt akartam, hogy ő jöjjön magától, ha megadja nekünk az esélyt. Nem kényszerítettem volna rá, megértettem volna, ha hátat fordít és elmegy. Talán fájt volna, talán egyszerűbb lett volna. De mégis idejött hozzám, amint kimondtam a nevét, már itt is volt. Örültem neki, egy pillanatra még el is mosolyodtam, de az egész tovatűnt, akkor sem bújt elő, amikor megdicsérte a hajamat. Abban a pillanatban a hajamhoz kaptam és zavartan végigsimítottam rajta.
- Köszönöm, hirtelen ötlet volt.
Szabadkozom. Talán azért, mert tudtam, hogy szerette a hajamat. Tetszeni akartam lenni, ez nem titkolt szándékom volt. Lesütöttem a szememet, nem bírtam állni a tekintetét, ahogy nézett engem, a kék szemével, égetett. Nem tudtam mit mondhatnék, vagy mit kellene mondanom, így hát csöndben maradtam. Ott ültem előtte, lesütött szemmel görnyedt háttal, kapaszkodva magam mellett a pad támlájába.

Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. január 1. 21:40 | Link

Zephyrine Sabra Iweala
a pad mosolytalan szépe

Ezért szoktam napszemüveget hordani. Mostanában nagyon elengedtem magam és ritkán veszem fel. Pedig kéne. Az még mindig kevésbé zavarja az embereket, mint a tekintetem. Hiába ismernek, látnak sokszor, ezt a mélységet nehéz és talán lehetetlen megszokni. A lány azt mondta, neki nem gond. De nem is a gondról van szó, hanem arról, ami most is történik. Persze, Ő nem szimplán azért gubózik be ennyire, mert egy sok száz éves szempár figyeli, hanem azért, mert az enyémek azok és azért, mert nem nagyon tudok enyhíteni masszív, lélekbeható fényükön. A mi jelen helyzetünkben pedig ez nyilvánvalóan csak emel Zeph kusza érzésein. Azonban azt se tehetem meg, hogy nem nézek rá. Figyelem inkább tovább és hagyom, hogy Ő süsse le a szemeit, ha így tud védekezni.
- Az lesz, amit szeretnél. - jelentem be aztán lágy baritonomon, néhány percnyi csönd után. Tudom, hogy pontosan érti, mire célzok. Természetese nem a hajára. Már rég nem ott járunk gondolatban. Hanem a kastélyban abban a nyugalom szobában. Az ott  megfagyott levegőben, amelyet most szeretnék felmelegíteni. Persze, a felkínált lehetőségek nem korlátlanok, ám ezzel már tisztában van. Vagy folytatjuk mindazt, ami kettőnk közt van; vagy változtatunk a viszonyon és az ismeretségünk innentől kellemes, baráti lesz csupán; vagy egyszerűen elválnak útjaink. Reménykedem az első kettő valamelyikében, ám -mint mondtam- Ő dönt.
Figyelem még kicsit a hulldogáló hópelyheken át, melyekből már bőven akad az Ő és az én hajamban is, majd közelebb lépek, hogy a támlára felkapaszkodva  feldobjam rá magam a lány mellé, bakancsaim talpát a pad ülésének szélére vetve, karjaimat behajlított lábaimra ejtve. Letekintek Zephre a balomon, aztán elnézek a hófödte koszorú felé. Nem sürgetem.
Hozzászólásai ebben a témában

Zephyrine Sabra Iweala
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 1. 21:58 | Link

Előbb- utóbb mindenki rájön,
hogy valami nagyon fontos dolog akkor is hiányzik,
ha sorra minden vágya teljesül.



Nem néztem rá, képtelen voltam. Nem a tekintete zavart, nem azért nem bírtam ránézni, amiért az emberek többsége. A többi emberrel ellentétben, legalábbis azokkal akiket ő leírt nekem. Nem félek tőle, soha nem is féltem, már az első pillanatban sem. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt bennem félelem, de a távolságtartás már az első pillanatban sem volt köztünk meghatározó tényező. Én közeledtem hozzá, aztán hagytam, hogy ő közeledjen, nem löktem, nem akartam távolodni. Tudtam mi ő, tudtam, hogy mit akar, mégsem tétováztam egy percig sem azon, hogy megadjam neki. Cserébe megkaptam tőle a figyelmét, a kedvességét, a zárkózott törődést. Ez elég is volt, egy darabig legalábbis. Most azonban egy egészen más irányba egy egész más ember iránt kezdek érezni olyasmit, amit nem tudok összeegyeztetni a kettőnk viszonyával. Legalábbis akkor nem tudtam. Mindkettőjük egészen más volt, mást jelentett és rájöttem, hogy önző módon mindkettőt szeretném, legalább még egy picit.
- Nem tudom, mit akarok.
Zavartan nézegettem a cipőm orrát, majd köhintve felpillantottam a mellettem ülő férfira. Annyira különleges volt, annyira...fontos. Nem értettem miért, nem tudtam, hogy csinálta, hogyan érte el. Nem vagyok az a típus, aki bárkitől is függ, akinek szüksége volt valakire, csak azért, hogy legyen. Most sem erről volt szó, vagy legalábbis nem ebben a nyers valójában. Szerettem a közelében lenni, szerettem nézni, ahogy elidőzik rajtam a tekintete, ahogy közel húz magához, a hideg kirázott már a puszta gondolattól is.
- Nem érkezett még el annak az ideje, hogy elengedjelek.
Rossz volt, hogy ő fontosabb volt nekem, mint én neki. Ezekről a dolgokról sosem volt konkrétan szó, inkább csak érintettük, utaltunk rá. De éreztem, hogy ez lehet az érzés, és ez bántott, mert igenis fontos akartam lenni.
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. január 1. 22:17 | Link

Zephyrine Sabra Iweala
a pad ragaszkodó szépe

Hogy mi a fontos, az ugyanolyan relatív, mint még ezer más. Elmondtam neki ott a szobában, számomra mi az, ami fontos és hogy neki igenis szerepe van benne. Csak ez nem az a fontosság, amit Ő szeretne. Hiába mondanám még akárhányféleképpen, hogy nem ez számít. Ahogyan Ő azt érzi, hogy amikor együtt vagyunk, akkor csak mi létezünk, ugyanúgy én is. Közben pedig mégsem, mert pontosan ezekkel az alkalmakkal érzem úgy, hogy enyém az egész világ. Kitárul és értelmet nyer minden és én átadom magam neki. A pillanatnak. Mi ez, ha nem fontos?
Mikor bejelenti, hogy nem tudja, mit akar, úgy nézem Őt tovább, mintha nem is mondott volna semmit. Olykor arcát fürkészem, máskor eltekintek a kivilágított falombok felé, vagy éppen csak egy szemközti padra. Várom, hogy folytassa. Tudom, hogy fogja. Mikor pedig végül valóban megteszi, lesütöm a tekintetem, aprót bólintok, majd mélyen a szemébe nézek. Néhány szótlan percen át egyebet sem teszek, mint elmerülök vonásaiban, lélektükrében, aztán kiegyenesedem mellette ültömben, hogy levegyem magamról a bőrdzsekit. Elég jól be van öltözve, de egyre hidegebb van, róla pedig tudom, hogy különösen rosszul viseli ezt az időt. Úgyhogy a hátára terítem kabátomat. Rajtam így felül mindössze egy sötét póló marad. Dehát nekem mindegy.
- Hol töltötted a Szilvesztert? - váltok ezzel egy egészen hétköznapi témára, így jelezve, hogy szerintem megbeszéltük, amit meg kellett, és haladhatunk tovább. Folytathatjuk, amit eddig. Noha akad olyan tippem, hogy pont azzal az illetővel ünnepelt, aki miatt így felbolydult körülöttünk minden, ám remélem, nem gond a számára, hogy erről kérdezem. Az én számomra nem az.
Hozzászólásai ebben a témában

Zephyrine Sabra Iweala
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 1. 23:08 | Link

Előbb- utóbb mindenki rájön,
hogy valami nagyon fontos dolog akkor is hiányzik,
ha sorra minden vágya teljesül.



Türelmesen vártam a válaszra, nem tehettem mást. Nem követelőzhettem, a hiszti és társai tőlem távol álltak, így tökéletesen tettetett nyugalommal vártam, hogy történjen valami. Szerettem volna ha mond valamit és nem csak azért mert hallani akartam a hangját, hanem szükségem volt valami biztatásra. Tudni akartam, hogy jót teszek ezzel, nem csak magamnak, hanem neki is. Aztán amikor rám adta a kabátját, elmosolyodtam és összehúzta magamon, rögtön megcsapott az illata, ami szinte fejbe kólintott, rögtön elfogott a vágy, hogy hozzá bújjak. Nem láttam jelét annak, hogy ellenezné a dolgot, vagy elhúzódna, így közelebb húzódtam hozzá és a mellkasára hajtottam a fejemet. Szükségem volt néhány percre, míg tényleg realizáltam magamban, hogy helyrebillent a világ amit tönkretettem, bár tudtam, hogy bennem mindig is lesz egy törés, egy törés amiért elutasítottam, még mindig láttam magam előtt, ahogy elhúzódtam tőle. Bárcsak visszalehetne forgatni az időt! Akkor máshogy csináltam volna. Akkor is elmondtam volna neki a dolgot, csak nem így, hanem sokkal egyenesebben.
- Hm...Jeremy elvitt Párizsba. Egész éjjel buliztunk, táncoltunk, hülyültünk. Nagyon jó volt.
Nem volt bennem félsz ezzel kapcsolatban. Tudtam, hogy elmondhatom neki, mert most már tudom, hogy ez nem változtat kettőnk kapcsolatán, hogy nem esik neki rosszul. Bár furcsa erről beszélni, nincs megszokva.
- Végre táncolhattam, nagyon jó volt.
Halkan felnevettem, mert az emlék nagyon intenzív, hallom a fülemben a zenét, a villódzó fényeket a szemem előtt, hiszen alig pár órája történt. Én viszont nem kérdezek vissza, ennek pedig egyszerű oka van. Zavarna ha a szájából hallanám amit amúgy is tudok én vele ellentétben igenis féltékeny vagyok.
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. január 1. 23:38 | Link

Zephyrine Sabra Iweala
a pad bújó szépe

Közelebb húzódik hozzám. Átfogom a derekát, és államat fejéhez simítom, ahogy kényelmesen elhelyezkedik. Így már sokkal jobb. Az a bizonyos törés persze igazából nekem is az, csak ahogy a testem, úgy a szellemem is hamar regenerálódik. Nem feledem, ami történt és nem esik jól rá gondolnom, azonban nem foglalkozom vele. Most már főleg nem, hogy így üldögélünk itt a pad támláján. Jó lett volna, ha nem úgy esett volna, ahogy, főleg, milyen borzalmas fordulatot vett így az a kecsegtető helyzet, azonban tényleg legjobb nem visszatekinteni erre.
Párizsban Jeremyvel. Tehát Ő az a fiú, akit már említett. Nyugodtan szuszogva, a hóesésben gyönyörködve hallgatom a beszámolóját, miként zajlott az éjszakájuk. Pompásan hangzik. Főleg, ahogy tálalja. Mikor aztán a táncot ismét kiemeli, hümmögök egyet. Elképzelem, amint magával ragadja Őt a zene és teljesen átlényegül, belemelegszik abba, hogy egybeolvadjon vele. Szeretem a táncot.
- Megnéztelek volna. - állapítom meg merengőn, csöndesen, elé tárva gondolataimat. Egyik kezem a derekát fogja a kabátomon és az Ő kabátján át, a másikat lazán ölembe ejtve tartom, belógatva combjaim közé.
- Csak bulikon szoktál? - érdeklődöm a táncról. Hiszen azt mondta, végre megtehette. Gondolom, akkor fontos neki, hogy ilyen alkalom adódjon rá.
Hozzászólásai ebben a témában

Zephyrine Sabra Iweala
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 2. 00:11 | Link

Előbb- utóbb mindenki rájön,
hogy valami nagyon fontos dolog akkor is hiányzik,
ha sorra minden vágya teljesül.



Tényleg csodálatos volt, a maga nemében egészen egyedülálló élmény. Amíg otthon éltem, soha nem tehettem volna meg, hogy csak úgy elmegyek egy másik országba. A szüleim elég erősen fogtak, főleg az édesapám aki folyton aggódott értem, akkor is, ha a szomszédba mentem. Természetesen erről a kis kiruccanásról egyikük sem tudott, ebben a világban már nagykorú vagyok, ergo azt csinálok, amit jónak látok. Persze, ha megtudnák biztos kiakadnának, még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy büntetésből hazaparancsolnának az engedetlenségemért, de nem tervezem, hogy közlöm velük.
Egész otthonosan érzem magamat a karjában, főleg, miután ő is hozzámér, az elégedettség meleg szikraként fut végig a gerincemen és kezdi bennem felolvasztani a miatta emelt gátakat.
- Megnéztél volna?
Kérdezem tettetett felháborodással de a hangom nevet, ahogy a szemeim is. Próbálom odaképzelni a helyre ahol voltunk, de nem tudom és ez a tény valamiért szórakoztat. Annyira kontrasztban áll Adam mindennel, amit a napokban átéltem, talán azért, mert soha nem láttam társaságban. Amikor együtt vagyunk, akkor mindig csak ketten vagyunk és ez így jó.
- Háát...
Köhintek egyet, mintha csak zavarban lennék, pedig igazából csak kíváncsi vagyok, mi lesz a reakciója. Nem mondtam el neki, de csak azért, mert ez soha nem került közöttünk szóba, csak úgy benyögni meg igen furcsa lett volna. De ha már úgyis több ember tudja, akkor ő miért ne tudhatná? Felesleges ebből ügyet csinálni, csak az édesanyám azt tanácsolta, ne ez legyen az, amivel kezdek, mert az embereket itt esetleg félreérhetik.
- Nem. Nem vagyok az ugrálás híve. Utálom ha izzadt, ittas fiatalok nyomulnak nekem, az nem én stílusom. Hastáncolok, idestova 12 éve.
Felpillantok rá, kíváncsi vagyok, vajon hogy fog erre reagálni.
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. január 2. 12:25 | Link

Zephyrine Sabra Iweala
a pad színt valló szépe

Érdekes, hogy az emberek mennyire nem tudnak engem elképzelni olyan környezetben, amely a megítélésük szerint távol áll tőlem. Pedig hát attól még, hogy én vagyok, amilyen vagyok, végtelen örömöm lelem a tőlem teljesen eltérő közegekben. Lehet hangos, lehet harsány, lehet színes, lehet koszos, lehet giccses. Engem zavarni semmi nem zavar, a tapasztalás, az élmény viszont mindig kedvemre való. Kivéve, ha valakinek bántódása esik közben.
Csak bólintok egyet a játékos visszakérdezésre. Természetes, hogy megnéztem volna. Ő pedig nem bánja a megjegyzésemet, ahogyan ez a derűjéből kitűnik. Tudom, hogy szereti a szép szavakat. Tőlem viszont csak akkor kap ilyet, ha tényleg úgy gondolom. Szerencsére sokszor gondolom úgy Vele kapcsolatban.
Várom válaszát, és sötét szemöldökömön lassan, de biztosan egyre feljebb emelkedik, ahogy érzem rajta, a felelet koránt sem lesz hétköznapi. A parkban nézelődöm tovább, mígnem felfedi előttem, hogy Ő nem a szórakozóhelyeken való ugrálásért és a fülledt vonaglásokért van így oda, hanem a hastáncért, amelyet már gyerekkora óta űz. Noha részemről az előbb említetteknek is nagy híve vagyok, ez utóbbi végleg felkelti az érdeklődésemet. De nem lep meg nagyon, amit mond. Látszik a mozgásán, hogy táncol.
- Megnéznélek. - váltom az előbbi kijelentésemet jelen időre, ahogy lepillantok a rám felnéző lányra. Régi szemeim fénye koránt sem csak az egészséges, férfiúi érdeklődéstől csillog, hanem a művészet iránti tisztelettől is. Sokan alábecsülik a táncot, mert fogalmuk sincs róla, milyen kemény fizikai munka és mennyi gyakorlás áll mögötte. Szerencsére egyáltalán nem értem az ilyen emberek világnézetét.
Hozzászólásai ebben a témában

Zephyrine Sabra Iweala
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 2. 12:44 | Link

Előbb- utóbb mindenki rájön,
hogy valami nagyon fontos dolog akkor is hiányzik,
ha sorra minden vágya teljesül.



Nem mintha annak ne lenne meg a maga hangulata annak, amikor a tömegben ugrálsz, lüktet a zene, a fények pedig meg-meg villannak. Tegnap is ezt csináltuk, vagyis ezt is. Nincs ezzel semmi gond, csak én többre értékelem azt, amikor a szemek csak rám szegeződnek, miközben táncolok. Talán közönségesen hangzik, felszínesen és beképzelten, de hát ez vagyok én és ezt ő is pontosan tudja. Szomjazom a figyelmet, de az a szerencsém, hogy én sokakkal ellentétben fel is tudom hívni magamra. Ezt szoktam meg, mert egész életemben táncoltam, csak soha nem hencegtem vele és nem kezdek ezzel ismeretséget sem. Ez a részem, de ahhoz, hogy ez világossá váljon, tenni kell, ki kell érdemelni. Mint ahogy az emberek megismerik egymást, nem a részletekkel kezdik, az csak később bontakozik ki.
Nézem Adamet, ő pedig engem, a vigyor még mindig ott ül az arcomon. Mindig is szókimondó volt, egyenes és ezt nagyra értékeltem benne. Tetszett, hogy mindig kimondta amit gondol én soha nem tudtam volna ennyire egyenes lenni, de így voltam jó. Tele voltam titkokkal és ha akarta, akkor erőt és fáradtságot nem kímélve fedezte fel őket, többet tudott rólam, mint az itteni diákok többsége, de még koránt sem eleget, mindig tudtam meglepetést okozni.
- Nem fogok neked táncolni.
Nevetek fel, miközben a vállammal finoman meglököm, látom a tekintetében, hogy nem csak az érdekli, hogy én táncolok, hanem maga a tánc is, hiszen tudtam róla, hogy érdeklődő típus, szeretett tapasztalni, de ugyanakkor ott volt a bizonyos másik tekintet is, amivel újra és újra zavarba tudott hozni, ami miatt most is le kellett róla kapnom a tekintetemet.

Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. január 2. 14:00 | Link

Zephyrine Sabra Iweala
a pad derűs szépe

Valóban szerencsés a lány, hogy nem esik nehezére megkapni a figyelmet, amire vágyik. Minden adottsága megvan ahhoz, hogy számtalan bókot zsebelhessen be akármikor, legyen szó kimondottakról vagy éppen csak gesztusokban megmutatkozókról. Nem titkolom, amit gondolok, ez tény. Keveset szólok és azt nincsen kedvem hazugságokra fecsérelni.
- Kár. Bár nem is kértelek volna ilyenre. - rázom meg finoman a fejemet. Kijelentésem nem felhívás volt. Nem azért mondtam, hogy most szálljon le a padról és kezdjen nekem hastáncolni a mínuszokban, vagy hogy elvonuljunk és külön bemutatót tartson nekem. Természetesen egyik ellen sem tiltakoztam volna egy pillanatig sem, ám elvárni sem várom. Csak közöltem Vele egy tényt.
- Van rajtad kesztyű? - pillantok le a kezei felé, éppen csak annyira húzódva el Tőle, hogy közénk tekinthessek. De továbbra is derekát átkarolva tartom. Ezek a témaváltásaim különben egyáltalán nem azt szolgálják, hogy elodázzak vagy elmismásoljak dolgokat. A lényegük az, hogy elhagyjuk a felesleges átvezetéseket és hogy ne beszéljünk túl semmit. Eltársaloghattunk volna még a kapcsolatunkról és a táncról is, ám ha ennél tovább nyújtok, az általában csak a kárára van mindennek. Azt meg senki nem akarja. Mindig jól jön tehát egy dramaturgiai pont, amikor egy szép vágással témát válthatunk.
Hozzászólásai ebben a témában

Zephyrine Sabra Iweala
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 2. 14:26 | Link

Előbb- utóbb mindenki rájön,
hogy valami nagyon fontos dolog akkor is hiányzik,
ha sorra minden vágya teljesül.



- Szóval kár...
Továbbra is derűs vagyok, a mondandója második felét pedig semmisnek veszem. Ha megkérne, akkor lehet, hogy megmutatnám neki. Természetesen nem itt, hiszen sem a helyszín sem az alkalom nem jó erre, de más helyzetben talán nem utasítanám el egyenesen a dolgot, esetleg megfontolnám, kéretném magamat, szemérmesnek tettetném magamat, ami belefér a játékba. De nem lennék ilyen egyenesen elutasító. A lelki szemeim előtt megjelenik a kép, annyira valósághűen, hogy magam is meglepődöm. Épp csak egy pillanatra, de addig nagyon is valóságosnak hat. Alig láthatóan megrázom a fejemet, majd inkább a következő megjegyzésre figyelek. Felesleges elidőzni a dolgon, túlmagyarázni felesleges és beszélni is róla, legalábbis itt és most.
A kérdésre felvonom a szemöldökömet és elhúzom a kezeimet, hogy megmutassam neki a csupasz kezeimet, amiken bár kesztyű nincs, de henna annál több. Ez is a szilveszteri kis akciónk egyik része, a kezeimen fehér és metál színű minták sokasága, amik végigtudnak az ujjaimon, a kézfejemen egészen az alkaromra. Felmutatom őket, majd lassan megfordítom a kezemet, mert a jobb tenyerem is mintákat rejt. Otthon nagyon gyakran díszítettük magunkat ilyesmivel, bár kedveltebb volt az aranyszín, de így is jó. Itt azonban inkább furcsának hat, hiszen míg vallásunkból kifolyólag otthon az életünk része, díszítés, itt inkább szórakozás. De már hiányzott, határozottan.
- Kesztyűm az nincs, de a zsebemben nem fáznak a kezeim. Nem terveztem, hogy sokáig maradok itt.

Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. január 3. 00:54 | Link

Zephyrine Sabra Iweala
a pad kesztyűtlen szépe

Igazából a kinyilatkoztatásom, mely szerint megnézném Őt, részemről magában foglalta azt az igényt, melynek elé tárását azért nem fogom ennél pontosabban megejteni, hogy ne legyek tolakodó. Övé a lehetőség, ám követelni nem követelek. Mindig csak biztosítok és felkínálok.
Mikor felemeli a kezeit, sajnálattal veszem észre, hogy bizony nincs rajta kesztyű. A hennáit viszont büszkén mutatja nekem. Van is mit. Érdeklődve szemlélem meg alaposan a mintákat. Szép munka és látványos motívumok. Amilyen otthonosan hordja őket, világossá válik számomra, hogy gyakorta visel magán ilyesmit. Meglehetősen jól is áll neki.
- Hát... akkor nem tudunk hóembert építeni... - állapítom meg szomorkás, csöndes, lemondó hangon, egy sóhaj közepette, azonban ahogy rásandítok, szemeimben apró, pajkos fény világlik, ami azt üzeni a lánynak, nem tettem ám komolyan le erről. Csak valami megoldást kéne találni arra, hogyan ne fagyjon le a keze, miközben a hóval dolgozik. Talán akad rá valami bűbája. Vagy legfeljebb én építek, Ő meg dirigál. Megoldjuk.
Hozzászólásai ebben a témában

Zephyrine Sabra Iweala
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 3. 01:25 | Link

Előbb- utóbb mindenki rájön,
hogy valami nagyon fontos dolog akkor is hiányzik,
ha sorra minden vágya teljesül.



Kivárom amíg megszemlélik őket, majd visszasüllyesztem őket a kölcsön kabátba. Tényleg szeretem őket hordani, legszívesebben állandóan így járkálnék, de előbb vagy utóbb valaki úgyis megszólna érte, na meg, magamnak soha nem tudnék ilyen szép látványos mintát rajzolni, abban pedig biztos vagyok, hogy belátható közelségben ilyesmire senki nem képes, legalábbis nem úgy, ahogy én azt elvárom. Mindig a tökéletesre törekszem, az élet minden részén, miért pont ez lenne kivétel. Figyelem Adam arcát, vártam, hogy folytassa a gondolatmenetet. Amikor megcsillan az a bizonyos fény a szemében, amit csak nagyon ritkán van alkalmam megpillantani, én is elmosolyodom és egyre kíváncsibb vagyok arra, hogy mire gondolhat.
- Hóembert? Soha nem építettem még hóembert.
Kirántom a kezeimet a meleg zsebekből és izgatottan összecsapom. Láttam még itt egy párat, de csinálni még sosem csináltam. Csak halvány fogalmam van róla, hogy hogyan kell, de nem vagyok biztos abban, hogy van türelmem kivárni, amíg a pici hógolyóból nagy lesz, de mivel semminek nem vagyok elrontója, felállok a helyemről majd egy ügyes ugrással leérkezem a hóba. Egyáltalán nem számít, hogy nincs kesztyűm, nem foglalkozom vele. Valószínűleg azért, mert nem tudom, hogy milyen érzés percekig turkálni a hideg hóba. Lehet, hogy pár perc után már nem leszek ennyire lelkes, de addig is mosolyogva várom, hogy Adam csatlakozzon és megmutassa, hogy is kezdjek neki. Tényleg lelkes vagyok, még.
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. január 3. 14:04 | Link

Zephyrine Sabra Iweala
a pad lelkes szépe

Kesztyűhiány ide vagy oda, felpezsdítettem a leányzót ezzel a hóember építés dologgal. Már huppan is le a padról, tettre készen. Derűsen pillantok utána, majd komótosan követem, szépen lehúzódva ültömből, utána lépve. Körbenézek, megfelelő helyet és hómennyiséget keresve az akcióhoz. Odasétálok végül a pad mögé, a fák közé. Lehajolok és felveszek egy nagy adag havat. Méretes kezeimmel összegyúrom, aztán visszateszem a fehér földre, ahol görgetni kezdem.
- Segítesz? - pillantok fel rá, előre omlott tincseim alól. Természetesen tök egyedül is képes volnék összeállítani a hóembert, dehát ennek pont a közös élmény a lényege. Egy rész ezért invitálom rögtön, másrészt meg hát ebben a fázisban nem kell, hogy Zeph keze túl sokáig érje a havat, hiszen csak gurítani kell, és várni, hogy egyre nagyobbra duzzadjon.
- A designt rád bíznám. - bólintok, ismét a lányra tekintve. Ez természetesen azt jelenti, hogy neki kéne összegyűjtenie olyan ágakat, köveket, amiket fel akar használni a művünkhöz. Kíváncsi vagyok, hagyományos formát választ-e, vagy valami egészen újszerű megközelítést. Három részből akarja majd? Vagy egybe legyen az egész? Legyen valami különleges formája? Azt mondta, nem csinált még ilyet. Nem ez az egyetlen dolog, amit velem tesz először. Azonban mint másban, a tapasztalat hiánya itt sem jelenti az ismeretek hiányát. Szóval várom az instrukciókat.
Hozzászólásai ebben a témában

Zephyrine Sabra Iweala
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 3. 17:58 | Link

Előbb- utóbb mindenki rájön,
hogy valami nagyon fontos dolog akkor is hiányzik,
ha sorra minden vágya teljesül.



Mivel nincs ötletem, hogy hogyan kellene hozzálátni, így követem Adamet és mindent leutánozok amit ő csinál, bár én nem vagyok ennyire ügyes és gyakorlott, de kárpótol érte a lelkesedésem, az ujjaim persze rögtön lefagynak, de most nem foglalkozom vele, inkább csak úszom az élményben. Csinálunk valami produktívat, ő és én, ketten. Ez azért meglepő, mert az idő nagy részében nem beszélgetünk, vagy épp összekülönbözünk. Érzem, hogy ma még vár ránk egy beszélgetés kellemetlenebb oldala, de igyekszem nem gondolni rá, hanem inkább kiélvezni azt, amíg egész jól megférünk egymás mellett.
- Design? Van többféle hóember?
Nem mintha képen még nem láttam volna őket, vagy a falu házainak kertjében, egyszerűen csak nem tudtam, hogy a hóemberrel kapcsolatban ez a szó egyáltalán releváns lehet. Azt hittem, van neki egy alja, egy közepe, és a feje. Magam elé tudtam képzelni, ennyire azért nem volt afrikai, a készítéséhez viszont egyáltalán nem értettem, se a dekorációhoz. Így inkább lerakom a hógolyót a hóba és lehajolva gurítani kezdem, türelmetlenül, hogy dagadni kezdjen. Ettől azonban nem szűnik meg a kettőnket körülvevő fura burok, ami egyre közelebb lök hozzá. Nem tudom, miért van rám ilyen hatással, nem tudom mások hogy reagálnak a közelségére, de az biztos, hogy engem megőrjít. Mikor elmegyek mellette, a csípőmmel játékosan meglököm, majd mintha mi sem történt volna, folytatom a hóemberépítést, de nem felejtem el megajándékozni egy mosollyal.
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. január 3. 20:17 | Link

Zephyrine Sabra Iweala
a pad elhavazott szépe

Elsorolom neki, miféle hóemberek lehetnek például és közben magam is meglepődöm, mennyire jártas vagyok ebben a témában, amiről pedig valószínűleg mindenki azt hinné, túl távol áll tőlem ahhoz, hogy foglalkozzak vele. Ám nagyon úgy fest, nincs már olyan terület, amelyhez ne konyítanék valamennyit. Úgy hiszem, ez a megélt éveim számát tekintve talán koránt sem hangzik nagyképűnek. Volt időm, hogy magamra szedjek ezt-azt. Úgy igazából mindent.
Nem csak a remekművünk, de a hangulatunk is kiválóan alakul. Mikor Zeph játékosan meglök a csípőjével, aztán pedig rám mosolyog, derűsen csillogó szemekkel tekintek vissza rá, és egészen finoman odaszórom hozzá az éppen kezembe vett havat, olyan természetességgel, mintha ez az építés része lenne. Aztán szintén úgy folytatom a munkát, mintha mi sem történt volna.
A hóemberünk végül elkészül. Zeph még felteszi rá az utolsó kavicsgombot és voilá. Lesöpröm a kezemről a havat, aztán átkarolom a lány derekát, hogy együtt csodáljuk meg alkotásunkat egy lépés távolságból. Szerintem pompás lett. Kiváló dolgunk végeztével, úgy döntünk, egy kellemes, hóesésben elköltött sétával jutalmazzuk meg magunkat. Andalogva hagyjuk magunk mögött művünket és a teret...
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér