28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Figyelem! Iskolai dolgozók, Bogolyfalva vezetése és felelősök kerestetnek! Ezen kívül kikerült a JV pályázat is, csekkoljátok a híreknél! Wink
U.i.: ez is beleszámít a multiakcióba!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Park Ha Eun
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 420
Írta: 2014. április 17. 13:23 | Link

Vattacukorúrfi

Már egy ideje itt vagyok, és még semmi érdemlegeset nem csináltam. És ez így nagyon nem jó. Valamit tényleg tennem kéne már, pedig semmi kedvem. El kéne kezdeni tanulni már, mert nem akarok mindent az utolsó pillanatra hagyni. De most azt sem akarok. Tavasz van, jó idő, tökéletes arra, hogy a szabadban legyünk. A szabadban, és olvasunk. Ott legalább nem botlom bele a tesómba se, kivéve, ha ő is úgy gondolja, hogy a szabadban jobb lenni, és teljesen véletlenül összetalálkozunk. Ahhoz meg egyáltalán nincs kedvem.
Elindulok, kezemben egy könyvvel, gyorsan haladok, mert már sikerült megjegyeznem az útvonalat, és térképet is csináltam, ami persze még nem teljes, de majd, egyszer az lesz. Most szemüveg is van rajtam, amit amúgy ha lehet a szekrényem mélyére ások el, mert nagyon nem szeretem hordani. De néha muszáj. Például, ha olvasok, és hát ez most egy ilyen alkalom. Hogy még véletlenül se lássa meg senki a szemüveget, egy kalapot is a szemembe húzok, hogy csak én lássak, de mások ne lássák a szemem, és a szemüveget. Tökéletes.
Miközben lassan sétálok az úton, végig olvasom az egyik kedvenc könyvem. Jonathan Stroud Bartimaeus könyvsorozata fenomenális. Nagyon szeretem mind a négy részét, de a kedvencem akkor is az első része marad. Nagyon tetszik az egész történet, és a szereplők is. Már sokszor elolvastam, de nem tudom egyszerűen letenni. A sokadik alkalommal is ugyanolyan élvezetes, mint elsőnek.
Nem is igazán figyelek arra, hogy merre megyek, csak olvasok, és próbálok senkinek se nekimenni. Végül a Boglyas téren lyukadok ki, és úgy döntök, hogy itt megállok, s leülök az egyik szabad padra. Még a lábamat is felhúzom, hogy senkit se zavarjak meg, és tovább olvasom eme nagyszerű történetet.
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Vattacukorúrfi Bálint
Gyógyító, Végzett Hallgató, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 14117
Írta: 2014. április 18. 19:25 | Link

Park Ha Eun (박하은)

Végreee-végreee kiszabadultam a kastélyból. Na jó, nem ez az első alakom, de most a várost is felfedezhetem. Egész nap mászkáltam, és a saját készítésű szendvicsemet ettem, mert ebben biztosan nincs semmi, amit nem ehetnék. Bár megmondom őszintén elhaladtam pár üzlet mellett, ami csalogatott, de bírtam magammal. Inkább nézelődtem, és megfogadtam, hogy nem költök semmire, de végül az egyik kirakatban megláttam egy nyakláncot, és azt muszáj volt megvennem, mert sikított róla, hogy "Ashley nyakába való". Hogy pontosan miért is éreztem így, azt nem tudnám megmondani, de nem is számít. Bementem, és megvettem, nagy örömömben majdnem adtam az eladónak is két puszit, de valamiért tiltakozott, így végül egy vállvonással, magamhoz vettem az apró díszcsomagolásba rejtett ékszert, majd beletettem a táskámba. Bizony ám!!! Táskám is van, mert a szendókat abba raktam bele. Meg mert szerintem nagyon menő. Még akkor is, ha nem éppen cuki, csak szimpla fekete. Én meg úgy nézek ki, mint bármikor máskor: fekete-fehér kockás, hosszú ujjú ing - még annyira nincs meleg, hogy rövidet vegyek fel - és kék színű farmer, mert ha nem a kastélyban vagyok, akkor nem erőszakol rám senki sem talárt. Nem szeretem olyan unalmasak... Na mindegy. Amúgy cipő is van rajtam, meg napszemüveg, és elégedett vagyok nagyon, mert a kirakat üvegekben nézve, még a hajam sem fújta szét - annyira - az a kis szellő, ami lengedez.
Rövid séta után ki is érek egy térre, ahol előbb megszemlélem a kutat. Igazán izgalmas ez a sok kis bagoly, és rengeteg ötletem lesz tőle, bár egyik értelmetlenebb, mint a másik. Inkább keresek egy padot, és leülök megenni az uzsonnámat is, nehogy baj legyen, amiért nem tartom a "diétát". Erre a gondolatra megint mosoly ül ki az arcomra, közben meg szét is nézek, hova ülhetnék. A legtöbb padon párosával ülnek, azonban az egyiken csak egy kalapos lány ücsörög, így arra veszem a irányt, s mikor odaérek megkérdezem:
- Sziaa! Vársz valakit, vagy esetleg leülhetek? - mosolygok és várom, hogy felnézzen. Lehet zavarja majd, hogy megzavartam olvasás közben, de olyan szépen süt a nap, nem lehet morcos egy ilyen apróság miatt!
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Park Ha Eun
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 420
Írta: 2014. április 18. 20:15 | Link

Bálint

Mondtam már, hogy mennyire szeretem ezt a könyvet? Szinte minden oldalát kívülről fújom. Annyira de annyira jó, és vicces is. A kedvencem belőle már az első pillanattól fogva Bartimaeus, és ez nem is csoda, hisz erős, és nagyon pimasz, ami nálam egy jó pont egy karakter szemszögéből. De persze a szíve mélyén - ha egyáltalán van szíve, mert ő egy dzsinn, szóval nem biztos, bár... ki tudja - egész jó ember, illetve dzsinn. Viszont az a kis kölyök annyira egy... huuuu, nagyon tenyérbe mászó képe van, noha ez csak egy könyv, de ha igazi, élő ember lenne, tuti jól képen vágnám. Jó, persze, igaz, hogy egy tehetséges varázsló, de ahogy én megismertem, nagyon nem tetszik. Egyedül a ravaszsága jön be nekem.
Tetszik, ahogy a muglik képzelik el a varázsvilágot, és egyrészt ez is fogott meg a könyvben. Még persze az izgalmak, amit tartogat mind a négy rész. Fenomenális! Le sem bírom tenni a könyvet, nm is figyelek a környezetemre, miközben olvasok, nem zavarhat meg senki. Ha meg mégis, azt megbánja. És mit ad Isten, egyszercsak egy srác szólít meg, én pedig úgy teszek, mintha semmi sem történt volna. Csak ezt az oldalt hadd fejezzem be. Aztán mikor sikerül, szép lassan nézek fel, semmit se sietve el, abban reménykedve, hogy talán továbbállt. De nem, még mindig itt van.
- Talán úgy nézek ki, mint aki vár valakit? - kérdezem unott, és cseppet se kedves hangnemben. Megzavart, és nagyon nem szeretem, ha megzavarnak olvasás közben. - Ülj. Csak kérlek ne zavarj - fordítom vissza a tekintetem a könyv soraira, remélve, hogy ennyivel elégedett lesz a fiú, és végre békénhagy.
Utoljára módosította:Park Ha Eun, 2014. április 18. 20:17
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Vattacukorúrfi Bálint
Gyógyító, Végzett Hallgató, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 14117
Írta: 2014. április 24. 10:42 | Link

Park Ha Eun (박하은)

Annyira szuper, hogy jó idő van, hogy süt a nap, hogy csiripelnek a madarak, és hogy kint vagyok a szabad levegőn. Annyira, de annyira, hogy rá is gyújtanék, csakhogy egy, nem dohányzom - vagyis de, de nem, érti mindenki, ugye? - kettő, nincs cigim. Kivételesen azonban az élet ezen kegyetlensége sem zavar, hiszen a dohányzás amúgy is rossz dolog, és ugye, én nem dohányzom. Nem is értem, miért jutott ez most eszembe, na mindegy.
Meg van a nyaklánc, és meg van a padom is, még ha nem is teljesen üres. És igazán kedves vagyok, hogy megkérdezem, nem vár-e valakit, mert sosem lehet tudni. Még ha nem is néz ki úgy, attól még lehet, csak az unaloműzés végett olvas. Az unalom pedig fakadhat abból, hogy nem szeret várni. Teljesen logikus, nem igaz? Na de, azt mondja nem vár senkit, és ez szuper, mert így leülhetek.
Le is teszem magam szépen a padra, aztán felé fordulok. Figyelem ahogy visszafordul a könyvhöz és azon gondolkozom, vajon miért feltételezi rólam, hogy zavarnám? Sosem tennék ilyet! Még akkor sem, ha amúgy nagyon kíváncsivá tett, mert erősen koreainak látszik, meg mert a könyv is nagyon izgalmas lehet, ha ennyire beledugja az orrát.
Közelebb is csúszom, és a válla felett belepislogok a könyvbe, hátha sikerül elcsípnem pár mondatot. Titokban reménykedem, hogy koreai betűkkel találkozom majd, de akkor sem csalódom nagyot, ha esetleg magyarul írott könyvet olvas.
Egyébként meg, lehet, hogy ma az ördög bújt belém, mert bár nem szokásom másokat zavarni, most mégis beszélgethetnékem van, szóval ha csak nem lökött félre abban a fél percben, amíg belepislogtam a könyvébe, most egészen közel az arcához megkérdezem.
- Amúgy, miért vagy ilyen morcos? Ollllyaaaan szép idő van! Te meg itt bezárkózol, és ebben a nagy kalapban egész biztos elkerül az összes D-vitamin! - pedig az fontos. Nagyon fontos. Ezt neki is tudnia kéne!
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Park Ha Eun
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 420
Írta: 2014. április 25. 16:03 | Link

Bálint

 Mégis hogy gondolhattam, hogy ha kijövök a szabadba, friss levegőre, akkor nem fognak megzavarni. Persze ilyen nincs. Mindig akad valaki, aki úgy gondolja, hogy nyugodtan odamehet teljesen idegen emberekhez. Na, most ez a srác is ilyen. Megengedem neki, hogy maradjon, de csak abban az esetben, ha nem zavar. Még egy picit arrébb is csúszom, hogy a lehető legmesszebb lehessek tőle.
De sajnos csak nem hagy békén, és órmótlanul belemászik az aurámba azzal, hogy közelebb is csúszik. Na, jó.... Nem fogom magam ezen idegesíteni, de azért krákogással jelzem, hogy jobban tenné, ha eltávolodna tőlem. Próbálok nem tudomást venni róla, így csak sóhajtok egyet, s tovább olvasok. Ha beleolvas a könyvbe láthatja, hogy magyarul van. Nem, sajnos nem koreaiul van. Azt nem is tudnám elolvasni. Vagyis... A betűket természetesen tudom, és el tudom olvasni, azonban már megérteni nem igazán tudom. Persze, most jön az a kérdés, hogy miért nem tudok koreaiul, ha egyszer az vagyok. Na, hát azért, mert én egész életemben itt éltem Magyarországon, és ezt a nyelvet tanultam, hallottam mindig is. Bár anyáék egyszer próbálkoztak, hogy megtanuljunk koreaiul, és hát... Nem jártak szerencsével. Persze néhány dolgot megértek, és el is tudok mondani, de valljuk be, az nagyon kevés. Nem mintha olyan nagyon hiányozna az életemből az a nyelv.
Szóval, ott tartottunk, hogy épp békésen olvasok, és ez a srác bele mászik a személyes terembe. És nagyon zavar. Becsukom a könyvet, de persze az ujjammal megjelölöm, hogy hol tartok, s azt, mintegy válaszfalként használva kettőnk közé teszem, azzal próbálom kicsit eltolni magamtól.
- Nem vagyok morcos, és nem érdekel, hogy elkerül-e a D-vitamin, vagy sem. Vili? Viszont úgy látom, te nem ismered a személyes tér fogalmát... - valami nagyon nem stimmel ezzel a fiúval, de nagyon. Remélem nem mind ilyen, mert az nagyon... gáz lenne.
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Vattacukorúrfi Bálint
Gyógyító, Végzett Hallgató, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 14117
Írta: 2014. május 5. 09:49 | Link

Park Ha Eun (박하은)

Ah, pedig már azt hittem rám mosolyog a szerencse, mert végre találtam valakit - na jó, nem ő az első, de most ő van itt - akivel hasonlítunk, mert ugye ő koreai! Annyira annak látszik, nem lehet más! Szóval lenne közös témánk, nyelv, kultúra, zene... Bár lehet nem rajong ezekért a dolgokért, mert magyar nyelvű könyvet olvas. Látom, ahogy belelesek a könyvében. Krákog is, ami fura, mert várnám, hogy akkor most mond valamit, de nem. Pedig mondhatna, szívesen beszélgetek. Sőőőt! Meg is puszilom. Már csak azért is, mert akármilyen morcos, jó az illata. De milyen jó ám! Na meg, ha kapna puszit, tuti nem lenne ilyen bezárkózott. Se napfényt nem akar, se velem társalogni. Még ilyet!
- Én ismerem, de nem volt rád írva, hogy "extra nagy személyes térrel rendelkezem." - felelem és megvonom a vállam. Aztán csakhogy lássa, mennyire jó fej vagyok, kicsit arrébb csúszom, hogy ne zavarjam a "személyes terét". Pff... Na ebből látszik, hogy nem magyar. Vagy nem tudom. Tényleg régen éltem már itt. Meg lányok között is. De az már a múlt, én meg a jelenre koncentrálok.
- Szóval, mit olvasol, kedves... "nem vagyok morcos, és egyébként is hagyjál már békén?" - kérdezem vigyorogva, felé fordulva, az egyik lábam felhúzva a padra. Igen, észrevettem, hogy zavarom. De nem, nem hiszem el, hogy nem morcos. És nem miattam morcos. Már akkor is az volt, amikor jöttem. Ez pedig rossz, és nekem szent küldetésem, hogy kizökkentem ebből az állapotból, és elérem, hogy mosolyogjon! Ha megölelném sokkal jobban érezné magát, de mivel kitiltott a személyes teréből, ez még várat magára. Persze nem sokáig. Mert, mert nem akarom hogy sokáig mellőzni kelljen. Félre ne értsen senki, nem akarok tőle semmi komolyabbat, csak egy ölelés, egy puszi, meg sok-sok mosolygás. Sokkal tökéletesebb lenne a világ!
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Park Ha Eun
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 420
Írta: 2014. május 27. 18:03 | Link

Bálint



Nem is akarom elhinni, hogy ez a fiú koreai. Úgy viselkedik, mint akinek nincs minden rendben ott bent, a fejében. Biztos nincs ki mind a négy kereke, mert ha teljesen normális lenne, tuti nem viselkedne így. Vagy de... Remélem nem, és ez csak egy átmeneti állapot, és hamar elmúlik. Meg persze azt is remélem, hogy nem botlom minden sarkon ilyen agyalágyultakba. El sem akarom hinni, hogy ő is koreai. Egyszerűen nem lehet. Pedig nagyon úgy néz ki. Vagy csak valamilyen félvér, és nem teljesen koreai. Ebben biztos vagyok.
Az ember egyszer szeretne nyugodtan pihenni, és olvasni, de persze akkor is megzavarják. Talán nem a legjobb választás volt a Boglyas tér. Na de mindegy is. Viszont ha ez a fiú nem hagy békén, és tovább idegesít, esküszöm nem állok jót magamért.
- Na ide figyelj! - Fordulok a srác felé, könyvem az ölembe fektetem, és az ujjammal jelölöm meg, hogy hol tartok. Ha ide néz, akkor egyenesen a szemébe nézek, tekintetem egy pillanatra sem veszem el. - "Extra nagy személyes térrel rendelkezem". És ajánlom, hogy tartds meg ezt a távolságot, különben.... Elég vastag ez a könyv, és nem félek használni - igen, megtehetném, hogy fejbe vágom a könyvvel. Attól talán észhez térne, és nem viselkedne így. De hogy tényleg meg is tenném? Nem. Isten őrizz. Túl drága számomra ez a könyv, még a végén megsérülne. Igen, a könyv... Nem is a fiú. Az ő testi épsége egyáltalán nem érdekel.
Chh... Nem, még mindig nem vagyok morcos, nem is voltam, és nem is leszek. Csak egyszerűen idegesít az egész lénye, zavarja az aurám, és a személyes terem, ami egyesekkel ellentétben igen nagy, és nem bírom, ha valaki belemászik. Meg mindig a könyv. Miért érdekli ennyire, hogy én mit olvasok? Hát legyen. Ha ennyit akar, megkaphatja, azt legyen boldog.
- Jonathan Stroud: Bartimaeus - tömör, és rövid válasz volt, érje is be ennyivel. Ha többet akar tudni róla, akkor utánakeres, én nem vagyok hajlandó mást mondani.
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
Gyógyító, Végzett Hallgató, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 14117
Írta: 2014. június 6. 23:51 | Link

Park Ha Eun (박하은)

Vannak fura emberek. Ő is ez a kategória. Vagy nem tudom. Mégis csak lehetne kicsit nyitottabb. Persze lehet én is túlzásba estem, de na, ha egyszer egy szép napon ennyire begubózik, elképzelni sem tudom mit csinál, ha esik az eső?
- Aaaah! - még a számat is eltartom aztán odébb csúszom, persze rájöttem már korábban a megnyilvánulásából, hogy mi a szitu, de hadd élvezze fél percig, hogy... hát nem tudom mit, de remélem élvezi, aztán fűzöm csak hozzá - Kár lenne a könyvért.
Aztán megvonom a vállam, és mivel nagyon kis magába forduló, próbálok nem foglalkozni vele, de végül a kíváncsiság győz és megkérdezem mit is olvas. Feltételezem megtiszteltetésnek kéne vennem, hogy egyáltalán válaszra méltat. Felhúzom a szemöldököm, úgy vizsgálom tovább, de nem fejti ki bővebben, és sajnos a cím, meg a szerző sem mondott semmit. Szerintem megjegyezni sem fogom, mert ahogy válaszolt abból nem érzem, hogy lelkesednem kéne a könyvért, vagy hogy ő lelkesedne. S mivel hosszabban nem fejti ki, néhány másodperc után lemondóan sóhajtok. Már-már megfordul a fejemben, hogy felállok és itt hagyom elvégre egyértelmű, hogy nem fogunk beszélgetni, amikor az órám csipogása emlékeztet rá, hogy uzsonnázni akartam, és ezért ültem le mellé. A pálcámmal elhallgattatom a ketyerét, és elő is keresem a táskámból az enni-innivalómat.
Magam mellé pakolok mindent, vagyis inkább közénk, és remélem, ez megnyugtatja, mert így nagyobb lesz köztünk a távolság. Egy csomag keksz is kerül a padra, s bár nem volt eddig kedves, miután kibontom, felpillantok ismét a lányra, aztán vissza a kekszre, majd újra rá, és egy szemforgatás után, megszólítom ismét.
- Kérsz? - felemelem a zacskót, kissé felé döntve. Ezzel is jelezve, hogy komolyan gondolom. Ennyit egyedül úgysem eszem meg, és azt sem szeretném ha szétgurulna a táskámban...
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér