A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

Valaki most határozottan jól szórakoztatónak találhatja ezt a kis műsort. Még. A bosszú emlegetésére vesz egy nagy levegőt, és olyan arckifejezést is ritkán látni nála, mint abban a percben, amikor ezt kifújja. Mint amikor a bika előtt meglengetik egy viadalon a piros szövetet. Gyakorlatilag tényleg vörös köd lebeg a szeme előtt, egy ilyen cselekedettel csak ezt lehet nála kiváltani, amitől aztán a legkevésbé sem fog túlgondolni semmit. Az a valaki, aki ezt viccesnek találja, nagyon meg fogja még járni vele, az holtbiztos.
- Iiigen, a bosszút pont erre találták ki. - ismétli meg a mondatot beleegyezően, majd a zsebébe mélyeszti a gyantás tégelyt, és a papírfecnit is az irománnyal, ha visszakapta.
- Aha, én is. - mondja inkább automatikusan a folytatásra, a figyelmét ugyanis jobban leköti az esőfelhőnek tűnő szürke fellegek közelgése, amik szép lassan elkezdik ellepni az égboltot és nem sok jót ígérnek egy hegedű testi épségét illetően. Elég határozott léptekkel halad az utca vége felé, még sietősre is veszi a lépéseit, ha már a felhők felbukkantak, aztán az utca végén megáll szétnézni. Mostanra jut csak el az is, hogy a fiú az imént mit is mondott pontosan, mert bár bólogatott, arra sem figyelt igazán.
- Kösz amúgy, hogy segítesz. - szusszant megint egy nagyot, majd szétnéz, bár nem sok elképzelése van még róla, hogy merre is induljon.
- Már azon sem lepődnék meg, ha a hegedűm a tónál lenne, vagy tudom is én. Nem lehetett nagy kunszt ellopni a gólyalakból, főleg, ha még ott is lakik netán ez a vadbarom. Csak tudnám, mi a fene idegesíti egy hegedűben, amikor gyakorolni a melodimágia terembe járok, mert annak tökéletes az akusztikája. - morog, a végére már épp hogy nem csikorgatja a fogát, csak a grimasza emlékeztet vicsorgásra. Annyira idegesíti most ez az egész, hogy még le sem tud igazán nyugodni és higgadtabban gondolkodni, mert ahányszor eszébe jut, hogy mennyire értékes az a hegedű, amit ez a bizonyos Angyalka ellopott, mindig újra az egekbe ugrik az adrenalinszintje.
- Jó. - bólint rá a javaslatra, elgondolkodva néz szét még egyszer, ám még mindig tanácstalan, amikor nekiindul a téren átvágni, a lehető legfigyelmesebben próbálva szétnézni. A Fő utczán is az egyik cégérhez kötözte fel a levélbe csomagolva a tégelyt az a lökött alak, nem kizárt, hogy most is valami hasonlóra lehet számítani. Lakóházak vannak itt, boltok, ilyesmik. Vajon hová lehet elrejtve a következő üzenet és egyáltalán mi lesz az. A vonó? Egy levél? A hegedű? Tényleg reméli, hogy nem darabjaiban találja meg, mert vissza tudja ő szerelni a húrokat is, ha kell, de mégse szeretné szétszedve látni Hieronymust. Szerencsétlen hegedű jobb sorsra érdemes annál. A szökőkútra nem is akar gondolni, mint lehetőségre, még szerencse, hogy hamarabb megy neki a szó szoros értelmében a vonónak. Ezt is fellógatták éppen az egyik fa ágára, és még csinos kis masnit is sikerült gyártani egy darab pergamenből a végére, beleillesztve a vonóba. Na szép. Felmordul, aztán megpróbálja minél gyorsabban leszedni a vonót onnan, de valahogy csak nem akar sikerülni, hogy szétjöjjön a csomó, amivel a fonalat ráerősítették. Ha lenne kése... hirtelen végig is tapogatja a zsebeit, de fene, hogy nincs, még véletlenül sem, sőt, az égvilágon semmi olyat nem talál, aminek egy kicsit is éle lenne és használhatná. Nagyszerű. Inkább a papírt szedi ki végül egyszer óvatosan, széthajtogatja, majd a elkerekedett szemekkel pislog a tartalmára. "Már melegszik, mint a hegedűd alatt a talaj... vagy valami más.... hullámzik? Ha szeded a lábad, még az esti eső előtt begyűjtheted a stégről. Csak aztán bele ne essen a vízbe. - Angyalka"
- Úgy tudtam, hogy valahol vízközelben lesz... a fenébe is. Van egy késed? Vagy bármi, ami éles? Már nincs türelmem lebogozni innen a vonót... - pillant kérdőn Noelre, hátha a fiú tud ebben segíteni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=217955#post217955][b]Axel Sebastian Sjölander - 2013.12.23. 20:56[/b][/url]

Valaki most határozottan jól szórakoztatónak találhatja ezt a kis műsort. Még. A bosszú emlegetésére vesz egy nagy levegőt, és olyan arckifejezést is ritkán látni nála, mint abban a percben, amikor ezt kifújja. Mint amikor a bika előtt meglengetik egy viadalon a piros szövetet. Gyakorlatilag tényleg vörös köd lebeg a szeme előtt, egy ilyen cselekedettel csak ezt lehet nála kiváltani, amitől aztán a legkevésbé sem fog túlgondolni semmit. Az a valaki, aki ezt viccesnek találja, nagyon meg fogja még járni vele, az holtbiztos.
- Iiigen, a bosszút pont erre találták ki. - ismétli meg a mondatot beleegyezően, majd a zsebébe mélyeszti a gyantás tégelyt, és a papírfecnit is az irománnyal, ha visszakapta.
- Aha, én is. - mondja inkább automatikusan a folytatásra, a figyelmét ugyanis jobban leköti az esőfelhőnek tűnő szürke fellegek közelgése, amik szép lassan elkezdik ellepni az égboltot és nem sok jót ígérnek egy hegedű testi épségét illetően. Elég határozott léptekkel halad az utca vége felé, még sietősre is veszi a lépéseit, ha már a felhők felbukkantak, aztán az utca végén megáll szétnézni. Mostanra jut csak el az is, hogy a fiú az imént mit is mondott pontosan, mert bár bólogatott, arra sem figyelt igazán.
- Kösz amúgy, hogy segítesz. - szusszant megint egy nagyot, majd szétnéz, bár nem sok elképzelése van még róla, hogy merre is induljon.
- Már azon sem lepődnék meg, ha a hegedűm a tónál lenne, vagy tudom is én. Nem lehetett nagy kunszt ellopni a gólyalakból, főleg, ha még ott is lakik netán ez a vadbarom. Csak tudnám, mi a fene idegesíti egy hegedűben, amikor gyakorolni a melodimágia terembe járok, mert annak tökéletes az akusztikája. - morog, a végére már épp hogy nem csikorgatja a fogát, csak a grimasza emlékeztet vicsorgásra. Annyira idegesíti most ez az egész, hogy még le sem tud igazán nyugodni és higgadtabban gondolkodni, mert ahányszor eszébe jut, hogy mennyire értékes az a hegedű, amit ez a bizonyos Angyalka ellopott, mindig újra az egekbe ugrik az adrenalinszintje.
- Jó. - bólint rá a javaslatra, elgondolkodva néz szét még egyszer, ám még mindig tanácstalan, amikor nekiindul a téren átvágni, a lehető legfigyelmesebben próbálva szétnézni. A Fő utczán is az egyik cégérhez kötözte fel a levélbe csomagolva a tégelyt az a lökött alak, nem kizárt, hogy most is valami hasonlóra lehet számítani. Lakóházak vannak itt, boltok, ilyesmik. Vajon hová lehet elrejtve a következő üzenet és egyáltalán mi lesz az. A vonó? Egy levél? A hegedű? Tényleg reméli, hogy nem darabjaiban találja meg, mert vissza tudja ő szerelni a húrokat is, ha kell, de mégse szeretné szétszedve látni Hieronymust. Szerencsétlen hegedű jobb sorsra érdemes annál. A szökőkútra nem is akar gondolni, mint lehetőségre, még szerencse, hogy hamarabb megy neki a szó szoros értelmében a vonónak. Ezt is fellógatták éppen az egyik fa ágára, és még csinos kis masnit is sikerült gyártani egy darab pergamenből a végére, beleillesztve a vonóba. Na szép. Felmordul, aztán megpróbálja minél gyorsabban leszedni a vonót onnan, de valahogy csak nem akar sikerülni, hogy szétjöjjön a csomó, amivel a fonalat ráerősítették. Ha lenne kése... hirtelen végig is tapogatja a zsebeit, de fene, hogy nincs, még véletlenül sem, sőt, az égvilágon semmi olyat nem talál, aminek egy kicsit is éle lenne és használhatná. Nagyszerű. Inkább a papírt szedi ki végül egyszer óvatosan, széthajtogatja, majd a elkerekedett szemekkel pislog a tartalmára. "Már melegszik, mint a hegedűd alatt a talaj... vagy valami más.... hullámzik? Ha szeded a lábad, még az esti eső előtt begyűjtheted a stégről. Csak aztán bele ne essen a vízbe. - Angyalka"
- Úgy tudtam, hogy valahol vízközelben lesz... a fenébe is. Van egy késed? Vagy bármi, ami éles? Már nincs türelmem lebogozni innen a vonót... - pillant kérdőn Noelre, hátha a fiú tud ebben segíteni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=228133#post228133][b]Ombozi Noel - 2014.01.18. 14:06[/b][/url]

Axel

Akármilyen visszahúzódnak, és birkatürelműnek tűnik is Axel, a tűz az ő nyugodt tekintetében is képes lángra lobbanni, ha egy olyan fél ébreszti azt, mint Noel. Ő maga bosszúszomjas, és hamarosan az ellopott hegedűjét kereső háztársa is azzá válik.
- És sok más egyébre.
Egészíti ki a szőke szavait, és villant egy gyorsan suhanó mosolyt amúgy komor arcán. Figyeli társaságának szavait, miközben igyekszik jó hallgatóság lenni, aki minden helyzetben a legjobb megoldással tud előrukkolni, a legjobb segítséggel tud szolgálni.
- Nincs mit, örülök, hogy itt vagyok.
Feltartja jobb tenyerét, ezzel is jelezvén, hogy szívesen tölti szabadidejét Axellel, és nagyon reméli, hogy sikerrel járnak. Fordított helyzetben bizonyára üvöltözne, vagy sikoltó némaságban menne neki a szembejövőknek. Agresszív természetét nem tudja kitől örökölte, családja rendkívül szereti a nyugalmat, és mindenre megoldásnak gondolják a felek közötti beszélgetést. A nagy francokat. A pálca és az ököl a megoldás, és csak ezután jöhet a beszélgetés, leginkább arról, hogy a szerencsétlen delikvens milyen módon szeretne átgyalogolni a pokolba.
- Nem biztos, hogy a hegedűd idegesíti - kezd bele mondandójába, miután elnémul a másodéves fiú. Szavait egy halk sóhaj után folytatja. - Talán inkább te nem tetszel neki. Lehet, hogy mondtál neki valamit, ami nem tetszett neki, vagy nekimentél a folyosón a nagyterembe menet. Kíváncsi vagyok erre a srácra, általában jól kijövök az ilyen szemtelen alakokkal.
Nem biztos, hogy ezt Axel előtt kellett volna mondania, de ez az igazság, ha bárkivel barátságba került élete során, az mindig csíntalan, 'ellenzéki' figura volt, akivel aztán mások orra alatt törtek borsot, és annak szenvedésén, tehetetlenségén röhögtek. Azóta sokat változott, megtanulta tisztelni az embereket, de ha elhúzzák előtte a mézes madzagot, neki annyi, nincs olyan gaztett, olyan szeleburdi játék, aminek ellent tudna állni.
- Ez vért kívánna, de félő, hogy nem az övé folyna, hanem a miénk.
Halkan beszél, az idegességtől megfeszült másodéves talán nem is hallja szavait, ami egyáltalán nem baj, most úgyis csak semmiségeket oszt meg, amivel valós célja nincs.
A vonó végül előkerül, egy a borús ég alatt álló fa ágára kötötték fel, mire Noel kénytelen-kelletlen is elmosolyodik. Nem tud mit tenni, tetszik neki a gonosz fél stílusa. Megrázza fejét, és zsebéből előhúzza egyetlen szerelmét, a világ legfontosabb tárgyát.
- Diffindo - céloz a vonót tartó madzagra, baljával magát a vonót tartva. A madzag gyorsan, szakadó hangot hallatva engedi el Axel féltett kincsét, amit azonnal át is ad a fiúnak. - Mit ír? A tónál lesz?
Nem lenne meglepő, ha ma este úszniuk is kellene, ennek az ötletnek viszont egyáltalán nem örül. Nem a vízzel van a baja, nem is azzal, hogy lassan rájuk sötétedik. Sokkal inkább a tó mélyén alvó élőlényektől undorodik, még a hideg is kirázza.
- Hát jó, Angyalka nem viccel. Menjünk, ne késlekedjünk, így is korom sötétben fogunk visszaérni a Rellonba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=229120#post229120][b]Axel Sebastian Sjölander - 2014.01.23. 14:06[/b][/url]

Noel

A bosszú emlegetése megteszi a maga hatását. Persze egyszer a hegedűt kell megtalálni, aztán utána kideríteni, ki is volt ez az önjelölt áldozat, mert hogy elintézi, hogy ezt megemlegesse, az biztos. A kiegészítésre unottan bólint rá, neki annyira nem pálya ez a lehetőség, ha higgadt, nem igazán látja értelmét sem, mert olyan lavinát tud elindítani, ami aztán minden egyes lépéssel csak még valami rosszabbat eredményez. Nem hiányzik. Ennél megfontoltabb is, és nem áll érdekében bárkivel is összerúgni a port, csak hát ha már érdekeknél tartunk, akkor elsődleges az, hogy a hegedűjét épségben visszakapja, és ne okozzon csalódást az őt támogató nagybátyjának, akitől kapta, elvégre szentül megígérte, hogy a jó pár ezer koronás hangszerre mindennél jobban fog vigyázni. Csak remélni meri, hogy nem azt kell legközelebb elmesélnie neki, hogy hupsz, véletlenül tönkrement az Amatija, amikor valaki úgy döntött, kipróbálja, mennyire bírja a nedves környezetet. Belegondolni is rossz, ezért is jön jól a segítség ebben a kritikus pillanatban. Összeráncolja a homlokát idegesen, amikor arra tér ki Noel, hogy talán nem is a hegedű idegesíti, és szusszant egyet. Akárhogy számolja, nem sűrűn mond olyat, ami másoknak ne tetszene, ahhoz általában  elég jól alkalmazkodik az igényekhez, azokban a ritka esetekben meg, amikor ez nem így van - na az a kevés ember nem valószínű, hogy ezt tenné, mert egyik se rellonos, és mindegyikük a szemébe mondja, ha valami nem tetszik. Logikusan gondolkodva ez valamelyik idióta zöld lesz, akiket meglehetősen fárasztónak talál, unalmasnak és kiszámíthatónak.
- Akármi is az, ami nem tetszik neki, mondhatná a szemembe is, mert már most sem találom viccesnek, hogy a hegedűmet kellett elvinnie. Az a hegedű csak néhány száz éves, egy kisebb vagyont ér, és ha tönkremegy... - elharapja a folytatást, fölöslegesnek érzi azt ecsetelni, hogy neki annyi, ha tönkremegy, ahogy a fenyegetőzést is hirtelen, miközben még mindig nincs meg a hegedű. Erre pazarolni az időt, amikor láthatólag jön az eső - nem okos döntés. Az, hogy Noel kivel jön ki jól, vagy kivel nem, csakis rá tartozik, biztos lenne helyzet, amikor még ő is viccesnek találná ezt az egészet, csak hát az a hegedű... a téren szerencsére a vonót is sikerül megtalálni, bár a mellékelt levél továbbra sem ígér sok jót Hieronymusnak, amitől ismét csak az égbe szökik az adrenalinszintje. Nem is boldogul a madzaggal hirtelen, még jó, hogy Neol besegít egy kis varázslattal, így pillanatokon belül a kezében van a hangszer eme tartozéka. Ennyivel is kevesebbet kell megtalálni, ám annál aggasztóbb, hogy fogy az idő, és a hangszer még nincs meg. Csak el ne ázzon, ez minden imája most, abban a reményben, hogy valami égi hatalom csak meghallgatja és netán még eleget is tesz a kérésnek. Hirtelen oda se figyel arra, hogy mit mond Noel, csak az jut el az agyáig, hogy valamit közölt, a félszavakat is lassan fogja fel, úgy pislogva rá egy pillanatig, mintha most csöppent volna az események kellős közepébe.
- Hogy... mi? Aaa... este? Nem kellene... a stégen lesz. - kezdi összeszedni magát és közölni, merre is induljanak, majd zsebébe gyűri a papírt, szó szerint és szétnéz felmérni, pontosan hol is áll, merre kell indulnia, a következő pillanatban pedig gyors léptekkel indul neki a megteendő útnak. Még jó, hogy a stég nem valami nagy területet ölel fel, de az eddigiek alapján van egy olyan sejtése, hogy Angyalkától sok minden kitelik, mert angyalkának a glóriája kezdett kiégni, vagy vajon volt neki olyan egyáltalán?