A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=191432#post191432][b]Lyra Castle - 2013.10.30. 17:47[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=194179#post194179][b]Gryllus Annabell - 2013.11.04. 12:02[/b][/url]

Elegem van. Minek ez az egész? Kipattannak a szemeim és felülök a gólyalaki ágyamban. A hajamat kifésülöm a kezeimmel az arcom elől és bámulok magam elé. Aztán szépen kitisztul minden, és én csak ráeszmélek, hogy már egy negyed órája ugyanabban a pózban üldögélek, figyelve, de nem felfogva a többiek sürgölődését. Nagyon idegesítőek, sokan is vannak, és áh! Csak legyintek, hogy miért is vagyok itt? Miért nem igényeltem már egy szobát, vagy fogtam össze valakikkel. Na, de kikkel? Kikászálódom az ágyból, és végignézek magamon. Kész katasztrófa, meg kell mosakodnom. Kibotorkálok a papucsomban a sürgölődő diákok között, olyan, mintha én egy belassult időben léteznék, míg ők elrohannak mellettem. A szemeimet mosom meg először és belebámulok a tükörbe.
- Uramisten – nem mondom meg mire gondolok, csak tovább folytatom a mosdást. Kicsit felfrissülök, és eszembe jut, hogy mit éreztem a felkelésem pillanatában. ~ El kell húznom innen. ~ Visszamentem a ládámhoz, kikerestem a neszesszerem, majd lezuhanyoztam, megtörölköztem, és magamra kaptam a kedvenc pólómat és hosszú nadrágom. Összepakoltam mindent, megnéztem, hogy mennyi pénzem van. Elég lesz egy darabig, ezt örömmel fogadom. ~ Elmegyek! ~ Valahogy felvillanyoz a dolog. Nagyjából mindent beteszek a ládámba, ami szükséges és elindulok kifelé, hogy elhagyjam e csodás intézményt. Felöltözök, odakint már hideg van, ládámat pedig magam után húzva indulok el kifelé, Bogolyfalvára az állomásra. Az enyémen van egy kis bűbáj, ami nagyjából tíz centivel a föld felett tartja, ha fogják a fogantyúját. Nem igazán zavar, hogy sokan furcsán néznek rám, de legtöbben mégsem tulajdonítanak neki nagy ügyet. Láttak már diákot elmenni, meg jönni is, és hétvége van, nem feltűnő igazán. Már a Boglyas Téren járok, amikor feltűnik egy utcai árus. ~ Vehettem volna a konyhán is magamhoz egy kis kaját, a fenébe. ~ Mindegy, magamhoz veszek egy kis ropogtatni valót, meg pár szendvicset, üdítőt és már folytatom is az utamat. Kíváncsi vagyok, hogy merre tudok menni majd, mindenesetre boldog mosollyal  sietek az állomás felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=196653#post196653][b]Mesélő - 2013.11.08. 20:11[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=198083#post198083][b]Aileen Aurora - 2013.11.11. 14:45[/b][/url]

- Kész, elegem van - sóhajtom félhangosan, miközben feltápászkodom a földről, és megpróbálom kitisztítani a vizes foltot a nadrágomból. A vékony farmeranyag annyira magába szívta a pocsolya sáros vizét, hogy hidegétől dideregni kezdek. Bezzeg, mikor eljöttem a kastélyból, még olyan melegem volt, mintha lázas lennék. Ez is annak a hülye átoknak a hibája. A testem működésének alapvető rendszere kezd felborulni, és még szerencsésnek mondhatom magam, hogy egyelőre csak összezavarodnak a funkciók, és nem állnak le.
A nadrágom a térdemtől kezdődően egy hatalmas foltban csurom víz, mert siettemben elestem, és mázlimra pont egy hatalmas pocsolyába térdeltem bele. Nem is egyszerű pocsolya volt, hiszen havazott az este, így elég hideg volt hozzá, hogy a víz felszínén vékony jégréteg képződjön. A lábamat nem sértette meg, mikor ezt átszakítottam, hiszen még csupán egy vékony hártya volt, de a víz elég hideg hozzá, hogy emiatt meg is fázhatnék.
Egy evapores-szel nagyjából eltüntetem a ruhámból a vizet, bár a kosz attól még ott marad. Hatalmasat tüsszentve, könnyes szemekkel nézek körül, de csak néhány általam ismeretlen falulakó lézeng a környéken. Persze direkt jöttem el egyedül a toronyból, nem volt kedvem senkihez, illetve olyannyira rossz hangulatban keltem, hogy nem akartam mások hangulatát elrontani. Alexre pedig nem akartam ráerőltetni magam, bár mostanában szinte ő az egyetlen, akivel beszélőviszonyban vagyok. Mégis, valahogy a beszélgetéseink olyan furcsák mostanában. Biztos az én hibám egyébként. Folyton megjátszom, hogy nincs semmi baj, miközben mindketten tudjuk, hogy ez nincs így. Biztos vagyok benne, hogy nagyon félt engem, és emiatt egy nagyon kicsit már bánom, hogy elmondtam neki. Nem akartam ennyire elszomorítani őt, bár arról nem én tehetek, hogy nem sokkal később Dalma is elment. Kicsit mérges is vagyok a lányra, hogy megbántotta Alexemet.
Gondolataim főleg a betegségem, valamint Alex körül forognak, elvégre rajtuk kívül nem sok minden tud lekötni mostanában. A tanóráknak sem látom értelmét, elvégre minek tanulni, ha majd úgy sem fogom használni az egészet. Bár a gemmológiát oktató tanárnő felkeltette érdeklődésemet, nagyon szívesen tanulnék nála gyógyítást. Ezt az álmomat még nem felejtettem el.
Mivel kezdek tényleg nagyon fázni, előveszem a zsebemből a kesztyűimet, amiket még apámtól kaptam egy éve karácsonyra. Miközben felhúzom őket jéghideg kezeimre, majdnem felnevetek: rózsaszínűek. Erről eszembe jut az a furcsa srác, aki ki nem állhatja ezt a színt. Kezdek biztos lenni benne, hogy ez fóbia. Vajon mi történhetett vele, ami miatt megutálta ezt a színt? Lehet, hogy gyerekkorában rózsaszín szörnyekkel ijesztgették?
Ettől a gondolattól egy pillanatra elmosolyodok, bár nem szívből, és könnyeimet sem tudom tovább visszatartani. Gyorsan előkapok egy zsebkendőt, hogy eltüntessem őket, mielőtt az arcomra fagynának. Újra körülnézve megpillantom a rózsaszínt utáló srácot. Szinte késztetést érzek, hogy integessek neki az általa utált színben pompázó kesztyűimmel. De aztán inkább hagyom, elfordulok tőle, és megpróbálom eldönteni, hogy most merre tovább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=207509#post207509][b]Bogolyfalva Mágustanácsa - 2013.12.01. 18:32[/b][/url]

Az advent eljövetelével és a karácsony vészes közeledtével kicsiny falucskánk külseje is változásnak indult, hála az itt lakóknak és a Bogolyfalvi tanács lelkes tagjainak. Közös erőfeszítéssel díszítették fel az utcákat, az épületeket kívülről, még a gyönyörű szökőkutat is a tér közepén fények játsszák körbe, a vízzel szaloncukor csordogál néha elénk, és a környező fenyőkön is díszek lógnak. Egy nagy adventi koszorú található a Boglyas téren, a Magyar Mágiaügyi Minisztérium - Bogolyfalvi Kirendeltségénél, amin, az adventi hétvégéken mindig meggyullad a megfelelő számú gyertya. A közös utcadíszítésen kívül, a karácsonyfa feldíszítésével is foglalkoznak hétvégenként, ahogy közeledik a karácsony, az egész ezüstszínekben pompázik, a leggyönyörűbb gömbök, a legszebb angyalkák, elképesztő csillagok, és számos grinland borítja be, amikkel csak karácsonyra lesz teljes az összkép.
Minden hétvégén, így az elsőn is kézműves programok, mint díszek, kesztyűk, plüssmacik készítése; nagy ajándékvásár, amin minden megszokott bolt kis standja ott van, meg különböző vándorárusoké, akik idén mi falunkat választották erre a célra. Édességek, meglepetés tárgyak, sütik, italok, itt minden megtalálható! Továbbá a vásár szélén helyet kapott egy Jóssátor, ahova a legbátrabbak betérhetnek, hogy előremutatást, tanácsot vagy csak egy kis kíváncsiskodásra választ kaphassanak az idős boszorkától, aki tetemes jutalom fejében, igen szépet jövendöl bárkinek. Természetesen egy kiállított betlehemessel is készültek, ami pompásan fest kivilágítva egy késő délutáni vagy esti séta közben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=217955#post217955][b]Axel Sebastian Sjölander - 2013.12.23. 20:56[/b][/url]

Valaki most határozottan jól szórakoztatónak találhatja ezt a kis műsort. Még. A bosszú emlegetésére vesz egy nagy levegőt, és olyan arckifejezést is ritkán látni nála, mint abban a percben, amikor ezt kifújja. Mint amikor a bika előtt meglengetik egy viadalon a piros szövetet. Gyakorlatilag tényleg vörös köd lebeg a szeme előtt, egy ilyen cselekedettel csak ezt lehet nála kiváltani, amitől aztán a legkevésbé sem fog túlgondolni semmit. Az a valaki, aki ezt viccesnek találja, nagyon meg fogja még járni vele, az holtbiztos.
- Iiigen, a bosszút pont erre találták ki. - ismétli meg a mondatot beleegyezően, majd a zsebébe mélyeszti a gyantás tégelyt, és a papírfecnit is az irománnyal, ha visszakapta.
- Aha, én is. - mondja inkább automatikusan a folytatásra, a figyelmét ugyanis jobban leköti az esőfelhőnek tűnő szürke fellegek közelgése, amik szép lassan elkezdik ellepni az égboltot és nem sok jót ígérnek egy hegedű testi épségét illetően. Elég határozott léptekkel halad az utca vége felé, még sietősre is veszi a lépéseit, ha már a felhők felbukkantak, aztán az utca végén megáll szétnézni. Mostanra jut csak el az is, hogy a fiú az imént mit is mondott pontosan, mert bár bólogatott, arra sem figyelt igazán.
- Kösz amúgy, hogy segítesz. - szusszant megint egy nagyot, majd szétnéz, bár nem sok elképzelése van még róla, hogy merre is induljon.
- Már azon sem lepődnék meg, ha a hegedűm a tónál lenne, vagy tudom is én. Nem lehetett nagy kunszt ellopni a gólyalakból, főleg, ha még ott is lakik netán ez a vadbarom. Csak tudnám, mi a fene idegesíti egy hegedűben, amikor gyakorolni a melodimágia terembe járok, mert annak tökéletes az akusztikája. - morog, a végére már épp hogy nem csikorgatja a fogát, csak a grimasza emlékeztet vicsorgásra. Annyira idegesíti most ez az egész, hogy még le sem tud igazán nyugodni és higgadtabban gondolkodni, mert ahányszor eszébe jut, hogy mennyire értékes az a hegedű, amit ez a bizonyos Angyalka ellopott, mindig újra az egekbe ugrik az adrenalinszintje.
- Jó. - bólint rá a javaslatra, elgondolkodva néz szét még egyszer, ám még mindig tanácstalan, amikor nekiindul a téren átvágni, a lehető legfigyelmesebben próbálva szétnézni. A Fő utczán is az egyik cégérhez kötözte fel a levélbe csomagolva a tégelyt az a lökött alak, nem kizárt, hogy most is valami hasonlóra lehet számítani. Lakóházak vannak itt, boltok, ilyesmik. Vajon hová lehet elrejtve a következő üzenet és egyáltalán mi lesz az. A vonó? Egy levél? A hegedű? Tényleg reméli, hogy nem darabjaiban találja meg, mert vissza tudja ő szerelni a húrokat is, ha kell, de mégse szeretné szétszedve látni Hieronymust. Szerencsétlen hegedű jobb sorsra érdemes annál. A szökőkútra nem is akar gondolni, mint lehetőségre, még szerencse, hogy hamarabb megy neki a szó szoros értelmében a vonónak. Ezt is fellógatták éppen az egyik fa ágára, és még csinos kis masnit is sikerült gyártani egy darab pergamenből a végére, beleillesztve a vonóba. Na szép. Felmordul, aztán megpróbálja minél gyorsabban leszedni a vonót onnan, de valahogy csak nem akar sikerülni, hogy szétjöjjön a csomó, amivel a fonalat ráerősítették. Ha lenne kése... hirtelen végig is tapogatja a zsebeit, de fene, hogy nincs, még véletlenül sem, sőt, az égvilágon semmi olyat nem talál, aminek egy kicsit is éle lenne és használhatná. Nagyszerű. Inkább a papírt szedi ki végül egyszer óvatosan, széthajtogatja, majd a elkerekedett szemekkel pislog a tartalmára. "Már melegszik, mint a hegedűd alatt a talaj... vagy valami más.... hullámzik? Ha szeded a lábad, még az esti eső előtt begyűjtheted a stégről. Csak aztán bele ne essen a vízbe. - Angyalka"
- Úgy tudtam, hogy valahol vízközelben lesz... a fenébe is. Van egy késed? Vagy bármi, ami éles? Már nincs türelmem lebogozni innen a vonót... - pillant kérdőn Noelre, hátha a fiú tud ebben segíteni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=233210#post233210][b]Yarista Palarn - 2014.02.04. 22:13[/b][/url]

Eljött a nap, amikor egy újabb vizsgát kell tennie. Alig, hogy megszerezte az animágus státuszt, máris egy újabb megmérettetés várja, a hoppanálási jogosítvány megszerezése. Hazudna, ha azt állítaná, hogy nem izgul egy kicsit, de Holló prof nagyon jó mesterük volt, bízik magában és az eddig tanultakban. A faluban kell megjelenniük délelőtt tizenegyre hivatalosak, ezért Yar Katival tíz harmincat beszélt meg. Ő persze már húszkor ott van és várja, hogy megérkezzen a barátja, már mindenre fel van készülve, amire csak lehetséges. Nem igazán öltözött ki, meleg ruhában van, a megbűvölt bőrkabátjában és bőrnadrágjában várakozik a navinésre, aki időben érkezik.
- Szia! Felkészültél? Úgy csináld, hogy bármikor, ha kellesz majd, tudjál jönni hozzám Svédországba, szóval sok múlik ma rajtad – vigyorog, alig észrevehető idegességgel a szája szegletében, de gyorsan megöleli a lányt, úgyis ritkán látják egymást így ötödévre. Persze, ha kell a sors is összehozza őket, például a minap a kviddicspályán találkoztak.
- Ja, amúgy még mindig jó a karom – ugratja a lányt, miközben elindulnak a kacskaringós úton a faluba, a Boglyas térhez, ahol a vizsga lesz. Az odaérkezésükig már csak akkor szólal meg legközelebb, ha kérdezik, néhány perc múlva pedig a helyszínen is vannak, már messziről kiszúrja Holló professzor komor alakját. Yarista üdvözöl mindenkit, persze először a professzort, aki rövid beszéd után elmondja a feladatot. Először neki kell megcsinálnia a feladatot, aztán jön a barátja.
-  Ne aggódj, menni fog – kacsint a lányra, bár valószínűleg magát próbálja meggyőzni, nem pedig a navinést. A szíve egy kissé hevesebben ver, de megérkezett, eljött a perc, amiért tanult, szóval maximális koncentrációval áll a dologhoz. Újra előveszi az eddig bevált módszerét, megnézi magának a kút bal oldalát, pár másodpercig rögzíti is magában. Majd előveszi a három C-t és elképzeli a folyamatot. Jól megnézi magának a helyet, rákoncentrál, majd egyelőre elméletben elképzeli, hogy hogyan is fog történni az egész. Aztán behunyja a szemét, és újra a semmire, az űrre, a csillagokra gondol, majd az utóbbit is kizárja a gondolatai közül. Mikor már teljesen csendes az elméje, újból felidézi a célt, ami ott lebeg a szemei előtt, szinte egyszerre csinálja a képzeletével a folyamatot a fizikai aspektusával együtt. Amint látja magát eltűnni és megérkezni máris belefordul a semmibe, és ha minden jól megy, a kút bal oldalára érkezik meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=239340#post239340][b]Pethő Abigél - 2014.02.16. 21:48[/b][/url]

Bárcsak felugrott volna a vonatra mégis, mint ahogy az abban a pillanatban megfordult a fejében, mikor a mozdony sípolt kettőt (ő pedig összerezzent, mert mindig megijedt ilyenkor, még akkor is, ha előre készült rá...)! Ám ő csak állt a peronon, a világoskék kabátjában, a sáltól alig látszódott az arca, és nem tett mást, mint belenyugvóan integetett a távolodó kis ablaknak, a kis ablak mögötti Csongornak. Valamiért most nagyon nehéz volt elválnia Csongortól, pedig az utóbbi időben sok időt töltöttek el egymás nélkül. Hiába volt szó csupán néhány napról, Abigélnek mégis nehéz lett a szíve. Talán így nevezik ezt, nem is tudta pontosan. Annyi bizonyos volt azonban, hogy ez az érzés az eléggé rosszak közé tartozott.
Még egy darabig álldogált az állomáson, emberek mentek el mellette, akkor rezdült össze másodszor a mai nap folyamán, mikor valaki köszönt neki.
Szia, Abi!
A hang tulajdonosát azonban már nem látta, elvitte a tömeg, messze tőle. Azért elsuttogott egy sziát, hátha mégis eljut a címzetthez. Erről eszébe jutott, milyen vicces lenne, ha a szavakat is szállíthatnák a baglyok. Nem is kéne leveleket írni! Bár ő szeretett levelezni, és szívecskéket írni az i-k fölé. Igaz, nem minden i betű jutott erre a sorsra, csak amikor a lány keze megkívánta a szívek rajzolását. Eszébe jutott, hogy még maradt a Valentin-napi sütiből, amit Csongorral alkottak, úgyhogy kicsit megmelengette a lelkét, hogy az este sütizni és kakaózni fog. És majd megkéri Rózsa nénit, hogy meséljen neki, merthogy ma őnála fog aludni. A vizsgaidőszak kissé szabadabbá tette, és ezt ki is szerette volna használni. Idén azért készített egy vizsganaptárat, amelyre gondosan, és színes ceruzákkal feljegyezte vizsgái dátumát, hogy még véletlenül se járjon úgy mint másodikban, hogy elfelejtett megjelenni Bájitaltanon. Igaz, hogy most nem is volt ilyen tárgya…
Bambán nézte, ahogy a következő vonat berobog az állomásra, majd a felismerésre, hogy: ez a  vonat majd el is indul, és ha elindul, megint kiadja azt az ijesztő hangot; hamar összekapta magát, és szedte apró lábait, ahogy csak bírta, hogy jó messzire tudhassa maga mögött a vasútállomást. Ez olyannyira jól sikerült neki, hogy szinte másodpercek alatt (vagyis csak ő érezte ennyinek a hősies futását) egy téren találta magát. Ez volt a Boglyas tér, ha jól emlékezett, bár nem sűrűn fordult meg erre. Viszont a szökőkúthoz már volt szerencséje, és rémlett is neki, hogy van egy bagoly a tetején.
- Áhhá! – adta jelét a felismerésnek, hogy valóban ott a bagoly. Baglyok! Sok-sok-sok. Igazából most az történt, hogy a lány fejét ellepték a baglyokkal kapcsolatos gondolatok, amikbe jobb, ha nem folyik bele az olvasó.
Kicsit kikapcsolt Abigélnek a külvilág, így észre sem vette, hogy időközben már nem is a földön, hanem a szökőkút peremén állt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=263239#post263239][b]Weöres Ioana Médea - 2014.03.31. 19:01[/b][/url]

Daphne
öltözet.

Mondtam már, hogy imádom a kígyókat? Életem legjobb születésnapja talán az volt, amikor tizenegy évesen apa azt mondta, hogy valószínű, hogy a Slytherin sorait bővíteném, akárcsak ő valamikor régen, bár fogalmam sincs, miért járt oda és nem is beszél róla, a lényeg viszont az, hogy mindez a kolozsvári Állattani Múzeum alagsori viváriumában hangzott el, miközben az orromat a terrárium üvegének nyomva bámultam egy Aspidites melanocephalust, amint éppen nagyon lassan megszabadulni igyekezett régi bőrétől. Azóta minden évben ott töltjük a születésnapom legalább felét, sőt pár éve még azt is elintézte nekem, hogy az említett feketefejű pitont ideadják nekem kerek öt percre. Ahogy ott tekergett a nyakamban, elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, egyszer beszerzek egyet kedvencnek. Kértem is aput, de most jobbnak látta Hermészt nekem ajándékozni, kígyó helyett pedig csak a telefonomra kaptam olyan nagyon aranyos külső borítót, ami éppen olyan, mint egy kígyó bőre. Imádom. Kár, hogy a telefon éppen semmire sem használható jobbára, hiába nyújtózom vele jobbra-balra, mintha valami láthatatlan ellenséggel hadakoznék, és mindezt egy pad tetején fél lábon egyensúlyozva, miközben másik lábfejem éppen beakasztottam a pad háttámlájába, mert úgy kevesebb az esélye, hogy lepottyanok. Még szerencse, hogy ezt farmerban művelem és nem szoknyában. Jel kellene. Internetet akarok, a fenébe is. Nem az a gond, hogy függő lennék, csak jó lenne elérni azt a nyomorult blogot, amire majd egyszer írni kellene a közeljövőben éppen a kígyókról, vagyis pontosabban arról az egyről, amit nemrégiben a réten elkaptam. Persze, jelen pillanatban még azt sem látom, hányan néztek rá mostanig, valaki szólt-e hozzá a legutóbbi bejegyzésemhez, vagy egyáltalán bármelyikhez. Nem mondhatom, hogy nagy az olvasóim köre, de az a kevés, aki van, hűséges olvasó, nem illene elhanyagolnom őket.
- Indulj már el. - noszogatom a telefont, majd kikapcsolom, újra elindítom, hátha majd most megszállja a Szentlélek, és csak sikerül felpillantanom pár percre a világhálóra. Lassan éledezik, és ahogy előre nyúlok, mintha pislákolna a legrövidebb vonalka a négyből, ami azt jelzi, hogy van hálózat errefelé.
- Huh, na végre. Leszel szíves elindulni. - dünnyögöm félhangosan, közben pedig még egy félcentit előre nyúlok, remélve, hogy nem ezen múlik ingatag egyensúlyom és még ez a fránya telefon sem makacsolja meg magát és dobja ki ismét, hogy nincs hálózat, legfeljebb segélyhívást indíthatok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=268286#post268286][b]Radits Krisztián - 2014.04.06. 20:53[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=277264#post277264][b]Park Ha Eun - 2014.04.17. 13:23[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=279209#post279209][b]Gyarmathi Zsombor Xavér - 2014.04.20. 11:57[/b][/url]

Felkérem egy táncra Zsófit, és örülnék, ha csendben érnénk a végére, de ez úgy tűnik, nem fog sikerülni. Nem hiányzik egy jelenet, viszont anélkül is tudunk mi olyat kérdezni egymástól, hogy valahogy megfagy a levegő körülöttünk. Meglepetten pislogok rá, homlokomat ráncolva. Mit akar az jelenteni, hogy ismer? Nem tehetek talán semmi olyat, ami nem fér bele abba a képbe, amit eddig rólam alkotott. Megrázom a fejem kissé, hogy kiverjem belőle a nem szükséges gondolatokat, majd ha már ennyire kíváncsi, elmondom, amit amúgy is elmondanék. Pontosabban a végét már nem is mondom, hiszen megcsókolom, mert fogalmam sincs, hogy közölhetném másként vele, hogy eljutottam arra a pontra, amikor már nem tekinteném csak barátnak, szívesebben lépnék túl ezen az állapoton, és ettől csak még fontosabb lenne számomra. Talán pont így kellene, de nem találom a szavakat, hát marad a másik ötletem. Egy fél percig a fellegekben érzem magam, hiszen átkarolja a nyakam viszonozva a csókot, aztán a következő fél percben meg fejemre szakad az ég is, amikor eltaszít és közli, hogy ezt nem lehet, mert kapcsolata van. Lefagyok a tánctér kellős közepén, szóra nyitom a szám, de azt se tudom, mit mondhatnék, csak bámulok utána. Mások meg engem bámulnak, mint valami szerencsétlent. Máskor már régen mondtam volna valami szépet, vagy behúztam volna egyet valakinek, hogy ennyire ne unatkozzanak már, de most az egyetlen, teljese koponyámat betöltő gondolatom az, hogy ennek miért kell így lennie. Már legalább öt perces egérutat nyert, amikor utat törve a tömegben összeszedem az ajándékom, és rohanni kezdek utána. Ezt nem hagyhatom ennyiben. Nem tudom ennyiben hagyni. Tudnom kell ki az. És mióta? Egyáltalán miért nem mondta. Lihegve érem utol, de nem bírom visszafogni magam, még pár méterrel lemaradva tőle megszólalok.
- Ki az? - kérdezem, aztán be is érem. Hirtelen el se tudom dönteni, hogy dühös vagyok azért, mert nem mondott semmit erről a másikról, vagy kétségbeesett, mert úgy érzem, hogy elveszítem éppen, pedig még csak mostanában kezdtem ráébredni, hogy mennyire is vonz. Az is lehet, hogy mindkettő, de amekkora káosz van éppen bennem, tényleg nem tudnám megmondani. Ahogy beértem, a keze után nyúlok, majd megállok és remélhetőleg ő is.
- Zsófi... miért nem mondtál semmit erről? Róla... - kérdezem, hatalmas szemekkel bámulva rá. Szeretném tudni, hogy csak nem tartotta említésre érdemesnek az egészet, vagy eltitkolta, vagy mégis mi volt ez az egész. Ha tudom, talán kétszer is meggondolom azt is, hogy elhívjam-e ide, de így most csak bonyolultnak tűnik az egész és reménytelennek. Szeretnék tisztán látni.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=292060#post292060][b]Kilt Zoltán - 2014.05.12. 19:14[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=295300#post295300][b]Aniella Zornania - 2014.05.18. 15:42[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=295477#post295477][b]Aniella Zornania - 2014.05.18. 18:17[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=296098#post296098][b]Nagy Bátor Đominic - 2014.05.19. 20:06[/b][/url]

A jó időre való tekintettel úgy gondoltam, hogy sétálok egyet a faluban, de hogy ezt ne tegyem egyedül, ezért írtam egy baglyot Ágostonnak, hogy találkozhatnánk a téren. Olyan régen beszélgettünk már, hogy ideje bepótolni mindezt. Jó, ez így nem teljesen igaz, mert a DÖK-ön belül tárgyalunk, csak ott nem a hétköznapi dolgokról, hanem a programok szervezéséről. Mennyi macera van ezzel a cserediákos izével is… na mindegy.
Szóval reggel elküldtem a baglyot a levéllel, miszerint délután kettőkor várom a Boglyas téren. Ágoston az egyetlen, aki nem érdemli meg a mogorva, és Rellonos stílusomat. Elsők között ismertem meg, ő még a régi arcomat ismeri. Az egyetlen olyan alkalom, mikor a régi Đominic felszínre tör, mégpedig a találkozás a régi ismerőssel. A reggeli készülődés megvolt, öltözékem egyszerű: fehér felső, fekete térdnadrág és a kedvenc cipőm. A baj ott volt, hogy nálam a reggel az délben kezdődött, így máris késésben vagyok. Tony válaszát már nem várom meg, hogy eljön-e vagy sem, majd ki fog derülni, ha a téren vagyok. Biztos vagyok benne, hogy nem hagyna ki egy találkozót a régi ismerősével, csak én nem tudom, hogy volt-e valami programja, ami közbevágott. Sebaj, majd kiderül.
Kiléptem az ajtón, bezártam, és a kulcsokat gondosan a zsebembe rejtettem. Utána jött a kedvencem, mikor késésben vagyok: az átalakulás. A gyakorlás még mindig nem árt, így némi koncentráció, mély levegővétel, és voilá; máris négy lábon, és bundában szaladok előre a falu lelke felé. Tony nem tud róla, hogy már képes vagyok teljes mértékben felvenni a tigris alakomat, ezért nagyon kíváncsi leszek arra a reakcióra, amit vág, ha meglátott. A lakósoron rohantam végig, úgy közelítettem meg a teret. Mikor odaértem, lassú sétálással kerestem szabad helyet, ahol meghúzhatom magam Ágoston érkezéséig. Az emberek, főleg a fiatalabbak, elkerülnek, némelyikük félelemmel szemlél. Nem csodálom, hiszen nem minden nap sétál el mellettük egy tigris. Az is meglep, hogy sok felnőtt is elámul, hiszen nyilván le kéne esnie nekik, hogy animágus van közöttük. No mindegy, hiszen kiszemeltem magamnak egy fa tövét, ahova árnyék vetül. Le is telepedek a gyepre, hogy aztán onnan szemlélhessem a terepet, várva Ágostont, a régi jó barátomat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=303015#post303015][b]Alegria C. Martinez - 2014.05.31. 20:37[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=306226#post306226][b]Wessinger Lilla - 2014.06.05. 16:17[/b][/url]

Adam

Még mindig nem kereste fel az Igazgató urat, s bár ez valójában elkerülhetetlennek tűnik ahhoz, hogy elkezdhesse itteni, egészen új, önálló életét, most még minden fontosabbnak látszik a hétköznapok fojtogató rutinszerűségénél. A házban a költözés maradványai ugyanúgy állnak, mint az első napon, azóta sem pakolt helyére semmit, minden pontosan úgy hever a padlón, mint amikor édesanyja magára hagyta őt velük. Napjait a faluban tölti, a ház egyelőre másodlagos, egy hely, ahol - már amennyire tud az újszerűség miatt - alszik éjjelente, ahol pihenhet és ebédet főzhet magának, ha éppen nem a faluban szemel ki magának egy új vendéglőt, s kóstolja meg annak ízeit.
Lilla ma kivételesen nem a falut járta, helyette kis kertjét vette szemügyre, fákat ültetett és zöldségeket palántált, majd konyhájából nappalijába vonszolta a porcelánokkal, képkeretekkel és egyéb díszekkel megrakott dobozokat, hogy elférve a helyiségben, gyümölcslevest főzzön magának. Ebéd után a kanapéjára dőlve heverészett, kezében egy mugli által írt könyvvel, s lábait lógatva merült el kedvenc szerelmi történetében. Szerette a romantikus regényeket, a nőket pedig, akik heves tiltakozásban törtek ki, ha valaki megkérdezte tőlük, olvasnak-e szerelmes fikciókat, csodálta. Egy szép történet beférkőzik az olvasó szívébe, és ő maga is utazóvá válik, a történet részesévé lesz, nevet, ha a kedvenc hőse boldog, és sír, ha annak fáj. Dosztojevszkij 19. századi műve, a Bűn és bűnhődés folyton megríkatta az érzékeny lelkű nőt, és bár rongyosra forgatta a kötetet, minden újraolvasásnál úgy érezte, hogy mind jobban megismeri azt a tizennégy napot, mely a történetet öleli fel. Még egyszer sem járt Oroszországban, de a szegénység az első gondolat, ami valószínűleg az iromány miatt, de eszébe jut az országról. Szívesen segítene az ottani embereken, belenyúlna a szálakba, hogy boldogabbá tegye a részeseit. De nem tehet semmit.
- Ez csak egy történet - jelenti ki halkan, talán, hogy megnyugtassa kedélyeit, miközben felül a kanapén, elfeküdt hajába beletúr, végtagjait kinyújtóztatja, a könyvet pedig a telepakolt dohányzóasztalra teszi. Észre sem vette, hogy időközben beesteledett, arról pedig fogalma sincs, hogy az óra lassan éjfélt üt. Az olvasottak miatti zaklatott lelkiállapota arra sarkallja, hogy éjszakai túrát tegyen, az úti cél lényegében mindegy, csak válaszokat találjon, holott jól tudja, hogy a leírtakra nem felelhet senki. Fekete pulóvert húz otthoni melegítőjére, a házat kulcsra zárja, majd elindul a sötétben. Sem pálca, sem tárca nincs nála, hiszen csak sétára indul, amihez Szegeden sohasem volt szüksége egyikre sem. A már nyugvó házak között egyenesen a falu központja felé indul, ahol miután minden üzlet zárva pihen, kénytelen leülni a boglyas-téri szökőkút peremére. Egyik kezét a hűvös vízbe lógatja, tekintete a szökőkút díszét figyeli, de csak nézi, látni csak az elméjében zűrzavart keltő, gyilkos Raszkolnyikovot látja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=327308#post327308][b]Renée Faraday - 2014.07.01. 03:58[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=332408#post332408][b]Katie Runa Blackwood - 2014.07.07. 12:44[/b][/url]

Mostanában annyira megszaporodtak a teendői, hogy jóformán azt sem tudja, merre kapjon: közelednek a vizsgák, természetesen ismét minden fellelhető tantárgyra beiratkozott, ezzel pedig tonnányi ismételni valója akadt. Nem mintha eddig nem tanult volna, pusztán felkészülni a vizsgákra alap dolog, ha nem óhajt évet ismételni. Az iskolai teendői mellé betársult egy új feladata is: ajándékot kell keresnie az apjának és a mostohájának a közelgő látogatás idejére. Őszintén szólva remeg a gyomra már a viszontlátás gondolatától is tekintve, hogy múltkor előjött az elemi mágiája és az apja jóformán úgy tekintett rá, mint a Sátán gyermekére szokás. Ilyen körülmények között valóságos terrornak érzi, hogy James nyaggatja egy látogatásért mondván, beszélniük kell. Kell? Nem szeretné, egyetlen porcikája sem kívánja, de mégis csak az édesapja. Illendő volna meghallgatnia, mit akar mondani neki. Attól külön tart, hogyan tálalja majd Ádámnak ezt az angliai vizitelést- a nagybátyja még nálánál is jobban haragszik az apjára a tömény elutasítás és beszűkültség miatt.
Úgy kelt fel ma reggel, hogy lemegy a faluba és az Axellel már régóta tervezett hétvégi kiruccanással egybeköti az ajándékvásárlást is. Olyan kevés időt töltenek együtt manapság a párkapcsolataik és az iskolai teendőik miatt, hogy lassan azt is elfelejtik, hogyan néz ki a másik... Neem, ez Runánál képtelenség. Ha akarná, sem tudná kiverni a fejéből legjobb barátja vonásait. Beleégett az agyába Axel minden egyes rezdülése, még a mosolyráncai is a szája körül, meg a hegedűhúroktól megkeményedett bőrréteg az ujjain. A lelke egyrészt megnyugodott már a puszta gondolattól is, hogy együtt mennek lófrálni a faluba, másfelől viszont ott a gyomorideg a közelgő utazási dátum miatt. Ugyan csak pár napig tartózkodik angol földön, mégis már most alvási zavarai vannak tőle, és ha nem töltene olyan sok időt kedvese megnyugtató közelségében, éjszakákon át sírná tele a párnáját, mert ezerféle ronda jelenet száguldana át az agyán a viszontlátás örömére. Talán ma kiböki azt is Axelnek, hogy utazni fog, meg Gregről is ejthet pár szót... bár nagyon gátlásos e téren, nem nagyon akaródzik beszélnie a magánéletéről szinte senkinek. Nincs megszokva vele, hogy meséljen a szerelméről- elég friss szerelméről, az elsőről ráadásul.
Pontban déli tizenegy órakor lecövekel a Boglyas tér nyugati részén, a placcon, és kiereszti magából a mai napi sokadik sóhaját. Hosszú, szénfekete haja halcsontos fonatban függ a jobb oldalán, csipkés fehér bolerója halványkék blúzán szinte világít, s a zöld szoknya mellé olyan hatást kelt, mintha átigazolt volna félig a Rellonba. Nos, bejárása végül is van a házba, mikor Greg beszökteti. A szandálokkal is megbarátkozott időközben, így most két sarura emlékeztető darab virít a patácskáin- igazán nőies külsővel rendelkezik, jót tesz neki a szerelem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=339533#post339533][b]Lavia Stark - 2014.07.19. 17:03[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=358365#post358365][b]Saragob Kíra - 2014.08.14. 18:16[/b][/url]

Esős hétköznap délután. Illetve, ebben a pillanatban épp nem esik, de a sűrű, puha takaróként terpeszkedő felhők az égen, szinte bármelyik pillanatban sírni kezdhetnek. Kírát azonban ez jelenleg nem zavarja. Ez pedig mindazok számára meglepő lehet, akik nem is olyan rég még látták hanyatt-homlok menekülni egy egyszerű kis nyári zápor elől. Pedig most nem is csak egyszerű záporra, hanem lassú, kitartó esőzésre van kilátás. Már esett is a nap folyamán, aminek számos pocsolya meg a nedves fű állít tanúbizonyságot.
Az a nedves fű, amelyben Kíra tartózkodik. A Boglyas téren egy pad mögött, félig az egyik bokor takarásában ücsörög a földön kezédben egy rajztömbbel meg egy ceruzával. Sosem volt kiemelkedő tehetsége a rajzoláshoz, de azért többnyire felismerhető, hogy mit szeretnének ábrázolni a firkálmányai. Nem mintha olyan jellemző lenne rá, hogy rajzolgat, ez is inkább olyasmi, ami iránt néha napján elfogja a lelkesedés. Szóval ül csendesen a fűben, hullámos, nagy lobonca laza kontyba kötve a feje tetején, a cerura a szájából lóg, már egy ideje nyammog a végén, és közben meredten bámul a semmibe. Legalábbis egy külső szemlélődő szerint a semmibe. Ő azonban nem így érzi, hiszen ő a pad támláján lévő résen kukkol keresztül. De egyelőre még nem sikerült megpillantania azt a bizonyos dolgot, amit papírra szeretne vetni. Ugyanis az jelenleg az eltökélt szándéka, hogy illusztrálja, megfigyeli, tanulmányozza a boglyokat. Mindenre fel van készülve, nála van a pálcája is, amivel már korábban szórt magára egy leperexet, mert elázni azért nem szeretne nagyon, ha nem muszáj.
~ Gyerünk, mi lesz már~ Sürgeti gondolatban a rejtélyes kis állatkákat, miközben azzal szórakozik, hogy a nyelve segítségével különféleképpen mozgassa a szájából kilógó írószert.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=402496#post402496][b]Weissen Adél - 2014.10.12. 12:57[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=409405#post409405][b]Matthew G. Kinsey - 2014.10.25. 00:49[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=419250#post419250][b]Simfel Kristóf - 2014.11.11. 16:02[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=430534#post430534][b]Ombozi Zsigmond - 2014.12.03. 18:41[/b][/url]

A csárdában zárórát diktál a már maga is kissé tintás állapotban pakolászó vendéglátós. Az asztalokról az utolsó poharakat is tálcára szedi, mozdulatai közben egyesével helyükre tolja a székeket, és vállán pihenő ronggyal sorban letörli az itt-ott nedves felületeket. Rajta kívül már senki sincs a kocsmában, így kedvére táncolhat kedvenc zenéire, melyek a sarokban álló ósdi gramofonból hangzanak fel. Csípője ring, a tálcával forog, s halkan dúdolászik, míg a mosogatóhoz nem ér. Ott tisztára öblíti a poharakat, elmossa a nap végére mindig ragadó tálcát, végezetül hideg rongyával a pultot is áttörli. Aztán végignéz az ivóban, és miután mindent rendben talál, a gramofonhoz sétál, hogy az utolsó dalt kegyetlenül megszakítva, elnémítsa azt. A fények leoltódnak, az ajtó zárul, Zsigmond pedig összegombolja magán szövetkabátját, és némi édeskés ízt felbüfögve útnak indul a sötétségben.
Haza még mindig nem szívesen menne, a kosznál és a mosatlantól roskadozó pultnál minden hívogatóbbnak tűnik. Az, hogy a tiszta ruhái napokon belül elfogynak, még oké, de hogy egy hete nincs használható kávéskanala, az téboly. Léptei csendesek. Egészen halkan dalol valami érthetetlen, mugli nótát, néhány percre teljesen el is feledkezik magáról. A Boglyas tér felé halad, úgy tervezi, hogy hazatérése előtt még leül a szökőkútnál, és elszív egy szál kellemes cigarettát. A tökéletes tervbe azonban hamar hiba csúszik, merthogy akárhogy is kotorászik zsebeiben, nem találja az életmentő szálakat. A francba.
- Hé, van egy szál cigid? - nagy reményekkel kérdezi a tér közepén csobogó kút környékén időző lánykát. Odalép hozzá, magához hű nyugalommal néz a kis feketére, tintás tekintetében bizakodás tükröződik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=441170#post441170][b]Amanda Meggie Philips - 2014.12.24. 16:55[/b][/url]

Spanyolország.
Teltek és múltak a napok, egészen belejött a dolgaiba, bár az elején alig bíztak rá valamit, vagy leginkább csak azt, hogy figyeljen. A csapat tagjaival, akiknél dolgozott, hamar összehaverkodott, nem is volt gondja a beilleszkedéssel, hiszen még minimális nyelvismerete is volt, bár az angol-német bőven elég volt. Tagadhatatlan, hogy az elején érdekes módon hiányolta Benjit és a random felbukkanásait, amit Lili miatt néha elkövet, de a kislány is, meg ő is megszokták a dolgot, bár látszólag Manda vette egyszerűen inkább.
Újra Magyarországon.
Nagyon furcsa és szomorú tény, hogy ismét ide keveredtek, tekintve mennyire jól ment minden az apró és eléggé hihetetlen döntése után, hogy Spanyolországba utazott gyakorlatra, Kiva közelébe. Mondhatni a napjaik elég hamar visszaálltak a megszokott kerékvágásba, Amanda magára talált, ismerkedett és dolgozott, építgette a leendő karrierjét és kapcsolatait, az exeridonos a szabadideje egy részében meg Lilicsőszködött. Mondhatni nem változott semmi ott, aztán jött a baleset. Amint hírt kapott róla, szinte azonnal rohant barátnőjéhez, és azóta is homályosak az ottani történések, de végig mellette volt az ispotályban is. Pontosan úgy, ahogy anno őt támogatta az argentin.
Már pár napja itthon vannak, ma pedig Szenteste lesz, Kiva pedig romokban hever. Kérdés sem volt, hogy itt lesz majd mellette, mégis úgy lépett ki házukból Manda, hogy szüksége van Lilivel egy kis magányra. Barátnője lepihent, neki is kell egy kis alvás, mire újra magával maradna meg már otthon lesznek. Első útja a Pillangóvarázsba vezetett, Lilivel a kezében, aki vidáman gügyögött és formálta a szavakat, már egészen jól haladt a dologgal, már egész érthető hangadásai a magánhangzókkal, de még semmi komoly előrelépés. Furcsa módon mosolygott Manda, mikor rá-rápillantott. azonban se a kislány, se ő nem bírt sokáig egy helyben maradni, így felöltöztette a metamorf leánykáját, majd ő is kabátba bújt és elindultak a térre sétálni. Meglepő módon nem volt kifejezetten zord telük, de hideg, süvítő szél az akadt azért. Magához szorította gyermekét, aztán egy-egy bolt kirakatára pillantott, még hiányzott ajándék a fa alól, de egyelőre úgy volt vele, nem sieti el még így sem, 26-án látja úgy is legközelebb az illetőket, Angelina meg... csak reméli, hogy felbukkan majd. Hiányzik a testvére neki. El is bambult kicsikét, nem is figyelt ki vagy mi felé halad éppen...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=443478#post443478][b]Grace Erin Green - 2014.12.28. 18:08[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=445888#post445888][b]Szendrei Ella - 2014.12.31. 22:11[/b][/url]

Szilveszter este volt, Ella pedig épp a hatszázadik kávéját kortyolta körülbelül, legalábbis ugribugri, kerge-berge nyurga-burga módon, mintha fejében őrült muzsikára rótta volna eszement tömegek táncukat, úgy mozgott, kerülgette az embereket, és akinek mégis nekiment, attól nevetve bocsánatot kért, majd ment tovább.
Pedig aztán kicsit sem volt ekkora buli a faluban. A téren sokan jártak-keltek, muzsikazene szólt, és egy-két árus is kivonult portékáival, hogy színes füstöt okádó dudákat, apró kis petárdákat - de nem azokat a veszélyes és teljesen béna mugli fajtákat - színes fejfedőket, és kiegészítőket áruljanak. Volt olyan álarc is, mely rövid időre viselője hangját is elváltoztatta, hogy azt az állatot idézze, melyet a maszk megformált. Nyilvánvalóan páran túl hamar szerezték be a farsangi cuccokat is, a lényeg, hogy volt minden. Persze enni és innivaló is.
Kávéjával végezve, az üres csészét elhajítva - mely egy rajta hagyott bűbájnak hála nyomban gombává változott a földön - már fel is kapott egy pohár pezsegő italt, és kicsit többet is adva fizetségül - Véda pénze volt, nem az övé - már suhant is tovább.
A tér felett mágikus számok ragyogtak, melyeket bárhonnét is néztek az ünnepségre érkezők, mind ugyanúgy láthatták: 2014.
Ella alig győzött nézelődni, pedig nem most először látott hasonlót, de mégiscsak ez volt az első, melyet ebben az országban csodálhatott meg. Ráadásul közelről, ugyanis ezeddig lengyelben anyja nemigen engedte sehová az éjszaka közepén, Véda azonban ha próbált is szigorú lenni, nem fogta olyan rövid pórázon keresztlányát, hogy az ne tudja kiszórakozni magát.
Nem sok volt már hátra ebből az évből, és Ellának minden oka megvolt az ünneplésre. Lezárta élete egy szakaszát, és most minden egyszerűen csak fantasztikus volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=446199#post446199][b]Zephyrine Sabra Iweala - 2015.01.01. 17:25[/b][/url]

Eseménydús. Leginkább így tudnám jellemezni az elmúlt két napot, amit az ország határain kívül töltöttem, vagyis, töltöttünk. Már tegnap kora délután elmentünk Jeremyvel, és ma kora délután értünk vissza. Az éjszaka őrület volt, tökéletesebb, mint bármelyik filmben. Sok minden történt, de a legszembetűnőbb változás mégiscsak a hajam volt, hiszen hosszú hajjal mentem el, de röviddel jöttem vissza. Úgy gondoltam, hogy az őrületbe ez bőven belefér, bár furcsa volt, még mindig nem szoktam meg, de tetszett a változás, úgy éreztem, hogy muszáj. Egészen eddig Lexiéknél voltunk, nem csináltunk semmit, csak lógtunk, pihentünk és nevettünk na meg persze Noellel játszottunk. A tündéri, szőke kis herceg azonnal belopta magát a szívembe, bár furcsa volt, de az egész annyira természetesen jött, mint ahogy az egész találkozás velük. Féltem tőle, hogy vajon mit fognak szólni hozzám, de utóbb kiderült, hogy az egész alaptalan, gyerekes félelem volt. Szerethetőek voltak, az ember könnyűnek érezte magát a társaságukban. Aztán hét óra körül úgy éreztem, most már ideje lesz őket egyedül hagyni, mégiscsak egy család voltak, ahová Jeremy is tartozott, és megérdemelték, hogy együtt töltsék az év első napjának utolsó óráit.
Vissza kellett volna mennem a kastélyban, ahogy mondtam, de mégis inkább a faluban bolyongtam. Tudtam az okát, nem volt nehéz kitalálni, valami hiányzott, jobban mondva valaki. Utáltam magamat érte, meg kellett volna elégednem volna azzal ami körbevett, mégsem tudtam. Összébb húztam magamon a meleg pulóvert, összefűztem magam előtt a kezeimet és egy pillanatra megálltam, hogy körbe nézzek. A téren voltam, néhány bátrabb emberem kívül senki nem járkált kint, szinte teljesen üres volt a tér. Mérgesen fújtam egyet, majd a legközelebbi pad felé vettem az irányt, amire vetült némi fény. Nem tétováztam, felültem a támlára és megtámaszkodtam magam mellett, miközben összepréselve a számat bámultam előre, a gondolataim pedig csapongtak, azt hittem felrobban a fejem.