28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! 🎃
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] 2 3 4 5 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2012. október 21. 10:35 | Link

Kumagoro ^^


Mostanában olyan elveszettnek, és magányosnak érzem magam. Eddig csak a szobámban kuksoltam, és nézegettem azt a fotóalbumot, amit én készítettem. Sok kép volt benne a szüleimről, a nagymamámról, és akadt még egy-kettő Loláról is. Szinte minden este elejtettem pár könnycseppet a szeretteimért. Olyan elfuserált sorsom van, hogy ilyen szerintem senkinek sincs. Amint egy kicsit is megszabadulok egy rossz dologtól, jön a következő. Hosszútávon ezt nem nagyon fogom bírni, hiszen még olyan kicsi vagyok. Csupa jó dolognak kéne történnie velem. Mellesleg mostanában ki sem mozdultam Janey házából. Néha-néha lementem a boltba, de amúgy bezárkóztam a szobámba, és inkább olvastam, feküdtem, játszottam. Vagy épp Stark-kal, Janey kutyusával foglalkoztam. Ezért nincs is barátom. Hogy is lenne? Mindenki idősebb nálam, és gondolom senki sem szeretne egy 12 évessel barátkozni. Ezért alig várom, hogy bekerüljek a Bagolykőbe. Akkor biztos lesznek haverjaim, akikkel jól ellehetek.
Most éppen a konyhában ülök, és a kakaós-csigámat eszem. Az előttem lévő bögrében pedig kakaó található. A csigának már csak a külseje maradt, amit nem annyira szeretek, ezért otthagyom a tányéromon. Viszont a kakaót megiszom. A mai nap folyamán ki akarok menni a faluba, ugyanis elég régóta nem dugtam ki az orrom, és itt az ideje, hogy végre járjak egyet. Felmegyek a szobámba, s a szekrényemből előhúzok egy sima kék színű pólót, egy kockás inget, és egy sötét farmert. Ezeket mind magamra öltöm, s lemegyek az emeletről. Megkeresem a tornacipőm, s miután azt is felveszem, kimegyek az ajtón. Szívok egy nagyot a friss levegőből, s elindulok a Boglyas tér felé. Csak pár embert látok az utcákon, akik sietve igyekeznek valahová. Én pedig lazán lépkedek a járdán. Pár perc alatt meg is érkezem a kijelölt helyre. Helyet foglalok az egyik padon, s a szökőkutat bámulom.
Utoljára módosította:Lasch Gergely, 2012. október 21. 10:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Zachary Alex Williams Circle
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 563
Írta: 2012. október 22. 22:34 | Link

Mira:(

Ennyire még sosem aláztak meg engem. Volt olyan napom a mugli sulimban amikor piszkáltak, vagy esetleg valami más megalázó dolgot csináltak. De az előbb helyben elástam volna magam. Az emberek röhögtek rajtam, Amira pedig mosolygott. Pedig azt hittem, hogy Mira fogja magát rosszul érezni, s sírni fog, de nem. Nem így történt. A másik dolog ami még fájt, hogy nagyképűnek nevezett. Még soha, senki nem mondta ezt nekem. Legtöbbször szerény voltam, s nem szaladt el velem a ló. De ha már Amira mondja azt, hogy nagy a képem, akkor elhiszem. Az még fáj is kicsit... sőt, nagyon.
Most épp lehajtott fejjel, sírva lépkedek Bogolyfalva utcáján. Fiú létemre nem szabadna sírnom, dehát nem tudom visszatartani a könnyeim. Egyszerűen nem megy. Maguktól folynak végig az arcomon, aztán leérnek a földre. Sajnos ezeket nem tudom megállítani. Leírhatatlanul szégyellem magam a történtek miatt. Ahogy bántam Amirával... nem engedhettem volna meg ezt magamnak. Igaza van. Attól még, hogy lett egy jelvényem, nem kéne így beszélnem. Beletúrok a hajamba, letörlöm az arcomról a könnyeimet, s egyszer csak megállok. Ugyanis Amira fekete haját pillantom meg. Épp igyekszik vissza a kastélyba. Talán megkéne várnom, hogy elmenjen, s csak azután menjek én? Nem tudom... Nem akarom, hogy meglásson. Így is rosszul érzem magam, és ha Mira meglátna, akkor rosszabbul. Egyszerűen nincs merszem odatolni a képem. Biztos látni se akar. Várom, hogy Amira eltávolodjon tőlem, ám ekkor eszembe jut, hogy mit mondott nekem kiskoromban anya: Ha megbántasz valakit, ne légy nyúl, s menj oda hozzá. Kérj tőle elnézést, aztán meglátod, újra jól fogod érezni magad. Igaza van anyának. Amíg nem kérek elnézést Mirától, addig rosszul fogom érezni magam.
Ezért veszek egy mély levegőt, s halk de gyors léptekkel odasétálok a lányhoz. Mikor utolérem, megfogom a kezét, s magam felé fordítom. Nem mondok semmit, csak a leányzó zöld szemeit nézem.
Utoljára módosította:Zachary Alex Williams Circle, 2012. október 22. 22:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Róbert
Igazgatóhelyettes, Tanár, Szertelen Szfinxek csapattag, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 374
Összes hsz: 1826
Írta: 2012. október 25. 16:45 | Link

Bánfai Odett Zoé

Magyar Mágus Vasutak, mi? Kénytelen voltam vegyülni az első osztályon is mindenféle jött-menttel. Elérték, hogy többet eszem ágába se jusson a nyavalyás kis vonatukra ülni. Biztosítsanak szépen külön fülkét az aranyvérűeknek, jobb helyeken így szokás.
Bogolyfalvára érkezés után gyorsan le is szálltam és végigszáguldottam az állomás épületén. Semmi nézelődés, csak előre, minél távolabb ezektől. Szerencsére nem volt semmi csomagom, így könnyen mozogtam. Majd utólag küldnek el hazulról néhány dolgot, a nagyon szükségeseket meg megveszem helyben. Az állomás előtti téren megállva azonban megrökönyödtem, egy ilyen porfészekben ugyan mit lehet megvenni?  Te jó ég, hová kerültem!
Le kellet higgadnom. Kedvem lett volna behúzni egyet valakinek, ez mindig bevált, ha gyorsan akartam levezetni a feszkót. Másik kedvenc módszerem volt összetörni valamit, elő is kaptam a pálcámat, és kinéztem magamnak egy kőből készült bagolyfigurát a szökőkút szélén.
- Bombarda! - kiáltottam, minden idegességemet beleadva. A szobrocska pillanatok alatt apró darabokra tört. Úgyis van belőlük száz másik, ugyan ki a franc hiányolná ezt az egyet? Nekem erre most szükségem volt, és nem érdekel, hogy ez tulajdonképpen vandalizmus. Legalább megtudhatta mindenki, hogy megjöttem. Különben is, nevetve kifizetném a kárt, ha bárki számon kéri, sőt akár egy ennél ezerszer nagyobb szökőkutat is építtethetnék, ha úgy tartaná kedvem.
Leültem egy padra, és elégedetten szemléltem a pusztításom eredményét. Nyugodt voltam, a vonatra szállás óta először. Annyira nem is olyan vészes ez a hely, meg fogom szokni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Várffy-Zoller Róbert
Igazgatóhelyettes, Tanár, Szertelen Szfinxek csapattag, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 374
Összes hsz: 1826
Írta: 2012. október 27. 19:24 | Link

Bánfai Odett Zoé

A szerelmes voltál a bagolyban típusú kijelentésem elég gyengére sikerült. Meglátszott, hogy még nem voltam isten igazából bemelegedve. Viszont a három galleon már elérte a kívánt hatást, a lány vette az adást. Az már csak hab volt a tortán, ahogy lehuppant a földre. Egy kicsit meg is sajnáltam, de szerencsére gyorsan elmúlt.
Tévedtem, amikor azt hittem, hogy a teljes vereség tudatában felhagy a további küzdelemmel. Képes volt utánam jönni és a nyakamba ugorva ütlegelni. Nem sokon múlt, hogy hasra essek, de begörnyedve sikerült megtartanom az egyensúlyomat és feltartott kezeimmel úgy-ahogy védeni az ütéseit. Miután leugrott rólam, szemből is betámadott, egy rúgással kívánta elérni, hogy legfeljebb keresztapa lehessek. A rúgása azonban nem ért célt, még idejében odakaptam a kezem, bár így a csuklóm bánta. Viszont annyira gyorsan történt az egész, hogy ő simán hihette azt, hogy eltalált a legérzékenyebb pontomon, így ezt ki is kívántam használni. Miután kaptam még egy erősnek szánt, de gyengécske ütést, következhetett a nagy halál eljátszása. Beláttam, hogy egy nagyon makacs nőszeméllyel van dolgom, az erőszak csak további erőszakot szülne. Ezért döntöttem úgy, hogy higgye csak azt, hogy legyőzött. Néha meg kellett alázkodni, hogy később még magasabbra lehessen emelkedni. Ez is egy ilyen pillanat volt. De el fogom érni, hogy a végén a lány fogja hibásnak érezni magát, sőt talán még bocsánatot is kér.  
Elterültem a földön, és oldalra dőlve lassan összegubóztam, mint akinek hatalmas fájdalmai vannak. A hitelesség kedvéért még nyögtem is hozzá néhányat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Várffy-Zoller Róbert
Igazgatóhelyettes, Tanár, Szertelen Szfinxek csapattag, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 374
Összes hsz: 1826
Írta: 2012. november 1. 19:29 | Link

Monique Mélanie Mercier

- Ez nagyon fájt. - szóltam támadómhoz még a földön fekve. Sajnáltatni próbáltam magam, szerintem tökéletesre is sikerült az alakítás.
Váratlanul megszólalt egy durva hang, hogy guruljunk arrébb. Remek, úgy látszik itt senki se bírja befogni, még nem tudják ki vagyok. Sebaj, előbb-utóbb meg fogják tanulni, hogy ki a főnök. Lassan tápászkodtam fel, de mire ez megtörtént, támadóm nemes egyszerűséggel lelépett. Egy cseppnyi sajnálatot se mutatott irányomban. Gyönyörű, mondhatom.
Mindegy, legalább felvilágosítom ezt a másikat, hogy velem hogyan beszéljen. Egy hideg pillantással végigmértem, és meg kellett állapítanom, hogy az öltözéke röhejes. De volt valami, talán a franciás akcentus, ami miatt úgy éreztem, hogy nem kell egyből a legrosszabb énemet mutatnom.
- Azt hiszed az akcentussal menőbb vagy? - ez tőlem még egy egészen visszafogott kérdés volt, jelen helyzetben. Bár ahhoz biztos elég, hogy ebből is sértődés legyen. Nem tudom, miért olyan érzékeny mindenki. Én például ritkán sértődök meg. Rögtön elégtételt szoktam venni.
A lány nyaktól lefelé egész jó kis bőrnek látszott, főleg a csíkos, feszes nadrág vált előnyére. Viszont a feje erőteljesen zacskóért kiáltott. Tűzoltásra azért így is megtenné.
- Bár nem a te hibád, hogy nem tudtad kivel beszélsz. Várffy-Zoller Róbert. - mutatkoztam be egy meghajlás kíséretében. Tulajdonképpen nem számítottam rá, hogy a nevem bármit is mond a világ eme eldugott kis szegletében, de azt nagyon előtudtam adni, hogy én rendkívül fontos személy vagyok, és már ez is tiszteletet tudott parancsolni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Várffy-Zoller Róbert
Igazgatóhelyettes, Tanár, Szertelen Szfinxek csapattag, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 374
Összes hsz: 1826
Írta: 2012. november 2. 11:45 | Link

Monique Mélanie Mercier

Nesze nekem, kár volt eljátszanom, hogy megvertek, rögtön fel is használták ellenem. Nem az én napom volt, ez már látszott, eddig minden a visszájára sült el, mint ahogyan elképzeltem. A lehető legváltozatosabb negatív jelzőket aggatták rám, még talán a szemétláda volt a legvisszafogottabb.
- Mercier? - alaposan meglepődtem, hogy a jól ismert francia nemes család tagja állt előttem. Monique Mercier. Igen, ő Flore Mercier, a híres modell lánya lesz. Dolgozott már együtt anyámmal, talán lurkó korunkban össze is futottunk már Moniquekal.  
- Hé, veled nem akarok balhézni. Legalább mi, aranyvérűek tartsunk össze. - próbáltam egy fajta béke jobbot nyújtani, még túl új voltam itt ahhoz, hogy megengedhessem magamnak az összeveszést egy befolyásos család tagjával.
- Csak tudod, ez a ruha. Nem egy Mercierre vall. - nem bírtam magamban tartani, hogy számomra képtelenség volt összeegyeztetni a nevet az öltözékével. Kifinomultabb, elegánsabb viseletet vártam volna el.
- Kiakadtam, ennyi az egész. Idefelé úton kénytelen voltam származásomhoz méltatlan körülmények között utazni. Utána meg belém kötött az az útszéli cafka. - mentegetőztem, de ezt kell tennem, ha azt szerettem volna, hogy bocsánatot nyerhessek. Bíztam benne, hogy végre valahára eredményes lesz a szövegelésem, Moniquenak át kell érezni, milyen feszültség gyűlhetett fel bennem, és éppen ezért megértést fog mutatni.  
- A patikába indultál? Engedd meg, hogy álljam a költségeidet. Valami kenőcs úgyis kell a csuklómra. - az a kis vakarék rendesen eltrafálta, kezdett bedagadni.
- Mit hozhatok? Várj meg itt kint nyugodtan. - átváltottam gáláns üzemmódba, ez volt tőlem a maximum, amit tehettem a megbékélés érdekében. Persze benne volt a pakliban, hogy olyasmire lenne szüksége a lánynak, amit nem szívesen fedne fel előttem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. november 25. 15:20 | Link

Görgő
11. 19.

Sietős léptekkel haladt a rellonos lányka végig a Boglyas téren már kora reggel. Még volt negyed órája az első óra kezdete előtt, amit mindenképpen kiakart használni. Vagyis elfelejtette a hétvégén elintézni a bevásárlást, így le kellett sietnie, minden feltűnés nélkül.
Nem igazán volt ínyére a dolog, hogy korábban felkeljen azért, hogy aztán lerohanjon a faluba, de hát ő tehetett róla. Sikerült leöntenie az összes pergamenjét kakaóval. Felmerült a kérdés benne is, hogy kölcsön kellene kérnie valakitől, de elég finnyás ilyen téren is...csak az a jó, amit ő választ, és csakis az illatosat szereti használni.
Talárja a táskájába volt begyömöszölve, egy sima fekete dzsekit viselt piros egyberuhája fölött. Vékony fekete harisnyát, és bokacsizmát viselt lábain. A haja a nagy sietség közepette repkedve próbálta tartani a lépést a lánnyal.
Eléggé belefeledkezett a gondolataiba, ezért nem vette észre a pocsolyákat, amiket az előző napi eső hagyott maga után. Az egyikbe olyan tökéletesen beletrappolt, hogy a víz felcsapott egészen a combja közepéig, így az élénkpiros ruha is össze lett koszolva.
-Merlin csapjon ketté egy villámmal! -csattant fel dühösen, és egyáltalán nem foglalkozott vele, hogy hányan nézik meg, vagy egyáltalán hányan vannak körülötte. Természetesen a pálcáját sikerült a Sárkányfészekben hagynia, és ez csak akkor jutott el a tudatáig, amikor leguggolt a pocsolya mellett közvetlenül, és felkutatta az egész táskáját. A fejét fogva próbálta kitalálni, hogy hogyan ússza meg a késést...már megint.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 2. 23:11 | Link

Gil


Sohasem akartam igazán vámpír lenni. Volt valami ebben a létformában, ami már azelőtt taszítani kezdett, hogy valójában megtapasztaltam volna létezésem lényegét. Mindenki másképpen nevezi. Lehet önsajnálat, zavarodottság, vagy csak az a bizonyos érzés, hogy az egész világ ellenem fordult; mindez azonban cseppet sem volt igaz. Senki sem harcolt, csak és kizárólag én magam. Minél mélyebbre akartam ásni azt, aki igazán vagyok és szerettem volna olyan lenni, mint egy átlagos ember. A professzornak igaza volt, ez egyenesen lehetetlen. Miért mutatnék egy maszkot, mikor önmagában a létezésem is puszta véletlenek sorozata. Valamilyen oknál fogva mindig belekeveredtem a legrosszabbakba.
Azt hiszem, ez az oka, hogy ezt a fiút annyira közel éreztem magamhoz. Ő is pontosan ugyanilyen. Talán nem annyira akaratos és manipulatív, de ő is csak beleesik a csapdába, amit egészen véletlen épített saját magának. Én is ugyanígy tettem. Már bántam, de ez senkit sem érdekelt. Az emberek szépen lassan eltűntek és semmivé váltak a számomra. Vérbank. Élelem. Élet. Ennyit jelentettek, semmi többet.
-Hidd el, nálad többet senki sem lát. –biztosítottam.
Gondosan ügyeltem rá, hogy azok, akik valamilyen véletlen folytán eljutnak a közelembe ne ismerhessen ki igazán. Elrejtettem előlük a valódi arcomat vagy így, vagy úgy. A végeredmény azonban magáért beszélt. Daviden kívül senki sem tudott róla, mi is vagyok valójában. Ez pedig nem sok. Ha megölnének, valószínűleg senki sem keresne. Szomorú, de igaz.
Komoly tekintettel hallgattam végig a fiú kis monológját, de nem reagáltam semmit. Meg sem moccantam, akárcsak egy kőszobor ültem végig a kifakadását, majd hagytam, hogy menjen. Egy pár percig. Amíg rendbe tettem a gondolataimat. Nem sietett sehova, én pedig akkor is könnyedén beérhettem volna, ha futva próbál elmenekülni előlem. Beismerem, ez nagy előny; a gyorsaság, a kifinomult szaglás és a tökéletes látás.
Ezúttal is, mint mindig már készen volt a terv, mindössze egérutat adtam neki, lehetőséget, hogy meggondolja, miket vág a fejemhez, amikor feltűnök mellette és esélyt, hogy megnyugodjon és tisztázza magában a helyzetet.
Mintha startpisztoly dördült volna el, máris ott álltam a fiú mellett és felvettem a tempóját, mindez nem vett igénybe többet két másodpercnél.
-Nem akarok győzni. –cövekeltem le a tér közepén és kezemet a mellkasára helyeztem, hogy őt is megállásra kényszerítsem. –Ha szeretném, könnyedén legyőzhetnélek, anélkül, hogy komolyabb erőfeszítést kellene tennem. Most nem akartam győzni. –fúrtam fenyőzöld tekintetem az övébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 14. 14:40 | Link

Valentin

Boldog volt. Felejtett. Nem teljesen magától igaz, hanem az alkohol segítségével, de végre kiszabadult a burokból. Mire testvére visszaér, nagyon nagy változásokon fog keresztülmenni. De egy nem változott és változik soha. Sétálni bármikor és bárhol hajlandó. Főleg hétvégeken, vagy mikor nincs iskola. Olyankor kötetlenül mászkál, ám most nem volt ötlete. Így csak ment előre, és nézte az utat, amin lépdel. Néha becsúszott a képbe fekete csizmája és kék farmerja, de fehér kabátját nem látta addig, míg tekintetét fel nem emelte. Kiért a Boglyas térre. Sokszor járt már erre, de sosem ált meg, csak rohant tovább. Most hirtelen támadt olyam kedve, hogy leül nézegelödni egy padra. Kiválasztotta, aztán odament és leült. Gondolatai kerítették hatalmába. Nincs vele itt senki, mégsincsen egyedül. Van testvére, de máshol. Van apja, de ö sincs ott. Anyja fentről nézi. Nincs párja, de vannak barátai. Neki ez pedig megfelel. Változtatna, de  nem rajta múlik. Így csak vár. Nézi az arrafelé haladókat, és gondolatai azonnal elterelődnek. A tanulás, és a közelgő ünnepek a téma. Hiszen ez a valóság. Tanulni van itt, na meg élni.
Utoljára módosította:Csapó Anna, 2012. december 18. 18:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Győri Barbara
INAKTÍV


Mother of Dragons
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 631
Írta: 2013. január 6. 13:59 | Link

Markovits.


Még csak egy napja jöttem haza, elég szokatlan minden. A falu rengeteget változott hat év alatt. Mivel itt nőttem fel, úgy ismertem már a kis falucskát, mint a tenyeremet. Legalábbis ebben hittem egészen addig, amíg egy hosszabb sétát nem tettem az újonnan létrejött üzletek, és étkezők között. A változás nincs ellenemre, azonban a kellemetlen hiányérzet máris megnyomta a piros vészjelzőt. Rossz dolog, amikor az ember az otthonába úgy tér vissza, hogy teljesen megváltozott.
Mialatt ezen töprengtem a vadiúj házamban, az ablak üvegén kopogtatni kezdtek. Kávésbögrémet a konyhapultra helyeztem, majd a köntösöm kötőjét szorosabbra húzva a hang irányába fordultam. Ákos baglya verte az üveget a csőrével. Nem számítottam levélre a bátyámtól, szemöldökömet összevonva nyitottam ki Ulrik előtt az ablakot. A friss, hideg levegő gyorsan beszökött a madárral együtt, a hideg is kirázott. Nincs túl jó idő így januárban, az egyszer biztos. Megelőzve, hogy kimenjen a jó meleg bentről, visszacsuktam, majd visszamentem a pulthoz, ahol a szárnyas elhelyezkedett.
- Mit hoztál Ulrik? - jobb kezemmel kivettem csőréből a levelet, a ballal kétszer megsimogattam a fejét. Rikácsolt egy hangosat. Mosollyal az arcomon nyitottam fel a borítékot, szemem kíváncsian csillogott. Megmondom őszintén, képekre számítottam. Már egy hete kértem a testvéremet arra, hogy küldjön friss fényképeket az unokahúgaimról, ennek ellenére egy darab kép sem pottyant ki a levél mellől. Szétnyitottam a pergament, félhangosan olvasni kezdtem.
"Barbi!
Sajnos nem tudok elszabadulni itthonról, így nem tudom betartani az ígéretemet. Ma tízre menj el a Boglyas téri szökőkúthoz!
Örök hálám,
Ákos"

Az első gondolatom az volt, hogy én nagyon nem szeretem, amikor nem vagyok beavatva a dolgokba. Semmit nem tudtam meg ebből a két mondatból. Kezdem megszokni...
Fejemet csóválva csúsztattam be a levéltartóba az első ide érkezett levelemet, eztán pedig csípőre tettem a kezeimet. Negyed kilenc volt éppen, még rengeteg időm volt tízig.
Pár perccel később a bagoly útnak indult, hosszú út állt még előtte. Nem küldtem vissza választ, Ákos úgyis tudja, hogy teljesítem amit kér. Előtte viszont még teljes nyugalomban megittam a maradék kávémat, és összedobtam egy egyszerű reggelit. Két szelet pirítóssal mindig jól indul a nap.
Télre való tekintettel meleg ruhákat készítettem ki a gardróbomban. Frissítő zuhany, és további fürdőszobai készülődések után húztam fel egy sötétkék nadrágot, fehér garbót, és föléje a fekete szövetkabátomat.
A téren nem éppen lézengésnek volt nevezhető az iskolában leáramló diákok futkározása. Nekem egy célom volt, hogy épségben, ütközéseket elkerülve megálljak a szökőkút legközelebb eső részéhez, és várjak. Szemügyre vettem a közeledőket, miközben néha-néha rápillantottam a karórámra. Vártam. Hogy mire, azt viszont még én sem tudtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. január 11. 21:57 | Link

Lotte

Estefelé járt. Csak pár órája vagyok itt, ez idő alatt leginkább kipakoltam a bőröndjeimből, elrendeztem a dolgaimat az új helyen. Mára csak ennyit terveztem. Hosszú volt az út Franciaországból ide, ezért szerettem volna kipihenni a fáradalmaimat. Korán befeküdtem az ágyba, de nem jött álom a szememre. Ezért inkább felöltöztem, és elindultam. Úti célom nem volt. Csak sétálni akartam, kiszellőztetni a fejem. Otthon is ezt csináltam. Ha nem tudtam aludni kimentem sétálni Párizs csodálatos utcáira, amik este szebbek, mint bármikor. Fekete szövetkabátommal beleolvadtam a tájba. Elképzeltem, hogy Párizsban sétálok. Minden más volt, ezért nehezen ment. És így csak jobban hiányzott a szülőhazám. Nem vagyok az a nagyon anyuci kisfia típus, de azért mégis. Hosszú időre hagytam ott őket, és nem a szomszédba vannak. Az biztos, hogy az első leendő alkalommal hazamegyek egy kicsit.
Észrevettem egy előttem sétáló alakot. Körbe néztem, hogy kiderítsem, merre vagyok. Abban a pillanatban rájöttem, hogy annyira elmerültem a gondolataimban, hogy nem figyeltem arra, merre visz az utam. Beletúrtam a hajamba. Ez egy érdekes este lesz. Az előttem sétáló lányra pillantottam. Iskoláskorúnak tűnt. Vagy ha nem is az biztos tud segíteni, hogy merre van a suli. Követni kezdtem. Kicsit lemaradtam tőle, hogy ne legyek olyan feltűnő, próbáltam minél jobban beleolvadni a környezetbe.
Otthon csak egyszer tévedtem el, akkor még kicsi voltam. Az volt az első ilyen esti sétám. Akkor tudtam, hogy hol vagyok, csak azt nem, hogy merre felé jutok haza. Most rosszabb a helyzet. Fogalmam sincs, hogy hol vagyok, és hogy hol van a „haza”. Szerencsére anyuék követtek, és amikor meglátták elszomorodott arcom, akkor felfedték kilétüket, és hazavittek.
A lány közben leült egy padra. Kicsit haboztam. Ezek szerint nem akar még visszamenni. Elfordultam, egy fát néztem, közben gondolkodtam. Leüljek a lány mellé vagy menjek tovább, hátha visszajutok a Bagolykőbe. Végül elindultam.
Leültem a lány mellé, aztán ránéztem.
- Salut! Eric vagyok. Remélem, nem baj, hogy ideültem. Csak kicsit eltévedtem, gondoltam pihenek. –Mosolyogtam a lányra. Aztán belenéztem a szemébe. A tekintete azonnal magával ragadott. Szokatlan érzés kerített hatalmába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. január 12. 11:41 | Link

Lotte

Amikor a lány szemébe néztem furcsa érzés kerített hatalmába. Fogalmam se volt, hogy mit csináljak. Mondjak valamit, vagy várjam meg, amíg a lány kérdez valamit? Még sose voltam ilyen helyzetbe. Mindenkivel fél pillanat alatt megtaláltam a közös hangnemet, nem voltam zavarba, és nem éreztem ezt. Akkor tudnám, hogy pontosan mi is ez a valami, ami miatt a szívverésem kihagy néha egy-egy ütemet.
A lány is bemutatkozott, és megnyugtatott, hogy nem zavarom. Mosoly került az arcomra. Az a tipikus Eric mosoly. Kínos csend telepedett közénk. Vagyis lehet, hogy csak én éreztem kínosnak. Mi van velem? Azonnal meg szoktam találni a közös hangot, most meg mintha el lennék varázsolva.
Szerencsére a lány megtörte a csendet.
- Igen, ide járok. Pontosabban ma jöttem. Te is ide jársz? -Kérdeztem. Az a baj velem, hogy amikor izgulok, és úgy beszélek valami más nyelven, akkor sokkal jobban lehet hallani az akcentusom és franciához híven hadarok is egy kicsit. Remélem, azért értette, amit mondtam, de a biztonság kedvéért azért elmondtam, hogy mi a helyzet.
- Franciaországból jöttem, azért beszélek ilyen... ömm... -elhúztam a számat, mert nem jutott eszembe a szó. -Cocasse... fura! Igen, ezért beszélek ilyen fura akcentussal. Bocsi, néha nem jut eszembe a megfelelő szó... -mentegetőztem. Éreztem, hogy égek. Szerencse, hogy sötét volt, így nem látszódik, ha elpirulok. És most szerintem elpirultam. Ha észreveszi, majd a hidegre fogom. Utálom, ha nem jut eszembe egy szó magyarul. Pedig otthon letettem egy felsőfokú magyar nyelvvizsgát. Az is majdnem hibátlan lett, szóval nem lenne szabad tévesztenem. Csak még fura, hogy mindenki magyarul beszél. Nem vagyok ehhez hozzászokva. De az biztos, hogy mire itt végzek profin fogok beszélni magyarul. Vagy még jobban összezavarnak.
Utoljára módosította:Eric M. Chabot, 2013. január 12. 11:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. január 12. 15:56 | Link

Lotte

Kicsit zavarban voltam, ráadásul az ülés is kellemetlen volt. A mai korizós balesetem nem volt túl kellemes, a legtöbb részem még mindig fáj. A legtöbb sérülést a hátsó felem szerezte. Ami rossz, mert azzal nem igen tudok mit kezdeni. A csuklómat bekötöttem, kicsit enyhült a fájdalom, de a többi részemen... Rágondolni is rossz.
- Levitás lettem. Te melyikbe jársz? -Kérdeztem. A mosoly az arcomon maradt. Kicsit kezdtem feloldódni. Eddig csak a lány kérdezett, ami egy kicsit zavart. Én vagyok a fiú, nekem kéne kérdeznem. A lány válasza után, még mielőtt kialakult volna a kínos csend, én is kérdeztem.
- Miket szoktál csinálni szabadidődben? -Érdeklődtem. Előre dőltem, könyökeimmel megtámaszkodtam a combjaimon, és így néztem a lányra. Ez volt a legkényelmesebb ülés, így csak a hátam fájt egy kicsit. Bal kezemmel a másik csuklómat fogtam, és kicsit masszíroztam. Közben feltűnés nélkül végignéztem a lányon. Kabátján keresztül is látszott, hogy nagyon jó alakja van, és magasnak is tűnt. Ülve nem tudtam megállapítani, hogy mekkora, de nálam csak nem magasabb. Aztán újra a szemébe néztem. Válasza közben megfigyeltem a mögötte lévő területet. Rájöttem, hogy fogalmam sincs, hogy hol vagyok. Szerencsémre a lány is Bagolyköves, így remélhetőleg egy felé fogunk menni. De még nem akarok. Attól függetlenül, hogy érthetetlen okokból zavarban vagyok, jól érzem magam. Boldog vagyok. És ezt szerintem a lány hozza ki belőlem.
Utoljára módosította:Eric M. Chabot, 2013. január 12. 15:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. január 12. 20:06 | Link

Lotte

Néztem a lányt. Szinte eltévedtem szemei ragyogásában. Nem tudom miért, de ezt éreztem, hogy közelebb kell hozzá mennem. Aztán felfogtam, hogy mit gondoltam, és magamban leszidtam magam. Miket gondolok én? Alig ismerem öt perce, és máris közelebb akarok hozzá kerülni? Ez nem én vagyok. Mi történik?
A kérdésemre nem tudtam válaszolni, de az biztos volt, hogy a lány az oka a kavargó érzéseimnek. Kérdésemre hamar válaszolt. Így már értem, hogy miért sétált a sötétben. A kérdést én is megkaptam.
- Sportolni. Bármit, bárhol. Vagy gitározni -Feleltem mosolyogva. A zongorázást nem említettem, azt annyira nem szeretem. Inkább gitározok. És nagyon ritkán, havonta egyszer, talán énekelek is hozzá. Talán. Az iskolában művészi képzést is kaptunk, de valahogy az énekléssel sosem voltam jóba. Elég nekem a gitár, amin egy kis ideig nem fogok játszani. A balesetem miatt fáj a kezem. Szerintem nincs eltörve, csak meghúzódhatott, vagy nem tudom, minden esetre ilyen kézzel nem tudok játszani.
Ahogy újra belenézek a lány szemébe még jobban elfog az érzés, hogy menjek hozzá közelebb. Még csak pár perce ültünk le, de arra gondoltam, hogy ha sétálnánk, akkor kicsit közelebb tudnék menni hozzá. Az elég feltűnő lenne, ha itt közelebb csúsznék hozzá. Kezd világossá válni, hogy mit érzek. Lehet, hogy szerelmes vagyok? Amikor Charlotte-t megismertem, nem éreztem így. Pedig ő volt az első szerelmem. Vagy az csak gyermekszerelem volt. Ez más. Most amatőrnek érzem magam. Mintha tényleg először ismerkednék.
- Nincs kedved sétálni egy kicsit? -Néztem a lányra. Kicsit féltem attól, hogy visszautasít, de akkor itt maradunk, és itt beszélgetünk. Nekem mindegy, hacsak nem küld el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. január 13. 16:01 | Link

Lotte

Lotte beleegyezett a sétába, aminek nagyon örültem. Felálltam én is, és a lány mellé léptem, mert közben ő kicsit előrehaladt. Közel álltam hozzá, kezünk majdnem összeért, de még nem fogtam meg. Lehet, hogy csak udvarias akart lenni, ezért bólintott rá a sétára. Ezt a gondolatot próbáltam elhessegetni, el akartan hitetni magammal, hogy igen is lehet ebből valami. Hirtelen eszembe jutott egy "terv". Kicsit elmosolyodtam, ez mindig bejön.
Ránéztem a mellettem sétáló lányra, aki szintén engem nézett. Szeme csillogott, ami még jobban behálózta a józan eszemet. Abban a pillanatban, ahogy csak egy pillanatra az útra nézett, az a kis hang a fejemben jelzett, hogy talán beszélgetni kellene.
- Későre jár, vissza kellene menni az iskolába, mert azt hiszem olvastam valamit erről a házirendben. -Okos és jól nevelt levitáshoz híven belelapoztam a házirendbe, de nem sokat jegyeztem meg belőle. Annyira azért nem vagyok szorgalmas, és a szabályokat nem szeretem. Nem is nagyon szoktam betartani őket, csak hát első nap megszegni nem biztos, hogy jó. Lesz még baj velem, az évek alatt amit itt töltök, ez biztos.
Az utat, hogy merre menjünk a lányra bízom. Fogalmam sincs, hogy hol vagyunk, és nem akarok még jobban eltévedni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. január 13. 20:13 | Link

Lotte

Lassan sétáltunk. Minek siessek, ha tudom, hogy úgy hamarabb el kell válnunk. Ráérek. Már az sem érdekel, ha nem érek vissza tíz előtt. Majd kimagyarázom valami olyasmivel, hogy még nem volt időm elolvasni a házirendet, és nem tudtam, hogy van ilyen szabály. Elhinnék, hiszen ez az első napom.
Nem zavart, hogy nem beszélünk, és már nem is éreztem kínosnak ezt a csendet. Lassan lépkedtem mellette, közben őt néztem. Nem voltam sokkal magasabb nála, csak pár centivel, amin először egy kicsit meglepődtem. Régen volt olyan, hogy a mellettem álló személy kevesebb, mint tíz centivel volt kisebb nálam.
- Akkor elkísérlek, aztán majd valahogy csak visszajutok a épületbe. -Mosolyodtam el.
Először kicsit meglepett az, hogy a faluban lakik, bár nem tudom miért. Kicsit el is szomorodtam, mert így kevesebbet sétálhatok vele, de ez nem látszott rajtam. Arcomon továbbra is a jellegzetes mosolyom ült, és a lány arcát fürkésztem. Gondolataim aztán arra terelődtek, hogy vajon mit gondolhat az akcentusomról meg a francia szokásaimról. Vagyis nem tudom, hogy csak nálunk szokás e hazakísérni a gyengébbik nem képviselőit, mindenesetre most hazakísérem. El kéne olvasnom egy magyar szokásokról szóló könyvet. Nem, inkább nem fogok. Teljesen jók nekem a francia szokások, azokhoz vagyok szokva.
Elmosolyodok ahogy a lány arcán megjelenik a mosolya. Szinte le sem veszem róla a szemem, ami engem egyelőre nem zavar, és úgy tűnik, hogy a lányt se, mert viszonozza a pillantásaimat és még mosolyog is. A visszaúttal lesznek csak problémák, mert már jó nagy távolságot megtettünk a padtól, nem emlékszem, hogy merre mentünk. De ez most nem is érdekel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. február 1. 20:05 | Link

Varzela

Gyönyörű a mai nap. Napfény szikrázik, a madarak csivitelnek. Kórusuk, gyönyörű dallammá kovácsolódik össze, mely dallamot aztán a lágyszél tovasodorja, hogy minél több ember hallgathassa eme csodát. Nyugalom és békesség vesz körül. A parkban körülnézve, ezernyi virág ontja édes illatát. A közelükben méhek döngicsélnek. Gyűjtik be a virágport, hogy utána finom mézet készítsenek belőle. Csapatmunkában példát lehet venni róluk. Csendben sétálgattam. Most jöttem, az egyik cukrászdából, ahol ittam egy frissítő teát és ettem egy kis sütit. Az ízek még mindig a számban vannak. Az ilyen napokon, mint a mai az ember örül, hogy élhet. Ráadásul ilyenkor lehet gondolkodni. Elmélkedni az élet nagy dolgairól, vagy csak egy kicsit lazítani. Kiszabadulni a hétköznapok monotonitásából. Vannak olyan napok, amikor úgy érzed, hogy az élet egy mókuskerék, amiből nem tudsz kiszállni. Ilyenkor úgy érzed, hogy elporladsz, de fel a fejjel, mert lesz még jobb. Ez a nap határozottan a jobb napok közé tartozik. Miután elfáradtam, leültem egy kis padra. A kezembe vettem pár morzsát, mire egy kis madár rá szállt a csuklómra és elkezdett eszegetni a tenyeremből. Miután végzett ráugrott az ujjamra, majd tovaszállt a végtelenbe. Milyen jó lenne, ha lennének szárnyaim! Elszállhatnék, a problémák elöl. De, a menekülés nem megoldás. Nem oldd meg semmit. Ki kell állnod és szembe kell nézned velük. Csak így győzhetsz. Sokszor átéltem már. De, mostanában nem kell. Amióta itt vagyok, béke és nyugalom vesz körül. Felállok és tovább sétálok a téren. Figyelem az embereket. Beszélgetnek, a gyerekek futkároznak az úton. Boldogság leng a levegőben.Majd meglátok egy lányt. Nem ismerem, de szimpatikusnak tűnik. Egyedül sétálgat. Lehet, hogy új és még nincs barátja? Hiszen, fiatalnak tűnik. Ha, régebb óta itt lenne biztos láttam volna már.Mindegy is. Lényeg a lényeg, hogy szóba elegyedek vele. Megkérdezhetem tőle, nem kell találgatnom. Találgatásokból lesznek a pletykák, amikből a pedig nem származik semmi jó.
-Szia, Katniss vagyok? Téged hogy hívnak?-Egyszerű kérdés, mégis minden ismeretség és barátság alapja. Furcsa dolgok ezek. Ugyanezt kérdezed meg, mikor a leendő barátoddal vagy a leendő ellenségeddel ismerkedsz meg. A kapcsolatod alakulása csak rajtatok áll. Amit vet az ember, azt aratja. Ez itt is ugyanúgy igaz, mint az élet bármely más területén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. február 1. 20:54 | Link

Varzela

-Elsős vagyok, de szívesen mesélek neked az iskoláról. Szívesen válaszolok a kérdéseidre is, ha vannak. Mire vagy kíváncsi?-Igazam volt, hogy valószínűleg új. De, jó végre valakinek segíthetek. Annyian segítettek már nekem, jó lesz most kipróbálni a másik szerepet is.
-Melyik házba kerültél és milyen tantárgyakat vettél föl?-Enélkül az információk nélkül nehéz lesz mesélnem, de mindenesetre, a legfontosabb információkat a nélkül is el tudom mondani. De, először is mély levegő és szedd össze a gondolataidat Katniss, mert nem zúdíthatod rá egyszerre a sok információt, mert összezavarodhat. Csak szépen lassan és higgadtan.
-Vannak tárgyak, amiket fölvettél. Ezekből fogsz majd vizsgázni is, de erről az örökbefogadód fog majd neked többet mondani. Tényleg, van már örökbefogadód?-Mert, ha nem akkor keríteni kell egyet, teszem hozzá gondolatban.
-Ezenkívül, nem tudom, melyik házban laksz, de a Levitában mi szoktunk különböző bulikat szervezni. Ilyenkor az összes Levitás eljön. Beszélgetünk, játszunk meg ilyenek. Én az egyik ilyen alkalmon ismertem meg a mostani legjobb barátnőmet, akivel az óta közös szobánk van. A szobákról jut eszembe, hogy egy idő után, lehet saját szobád, azokkal, akikkel összefogtok. Nagyon jó móka egy saját szoba, csak ti barátnők. Rengeteget beszélgethettek és jobban megismerhetitek egymást. Ezen kívül lejöhetsz ide a faluba, beülhetsz egy cukrászdába, vagy csak sétálgathatsz, mint most.-Na, ennyi információ elég is lesz neki egyelőre. Csendben sétálunk tovább, hagyom, hogy megeméssze a hallottakat és, ha van kérdése, akkor azt föl tudja rakni. Az andalító madárcsicsergés kíséri utunkat. Semmi sem fogható ehhez a nagyszerű muzsikához.
-Akarsz madarat etetni, miközben beszélgetünk?-Ajánlom fel,miközben kicsomagolom a madáreleséget...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. február 8. 20:42 | Link

Cassie Blackwell

Fáradtan indultam útnak a délutáni órákban. Pár órája keltem fel, aztán egy kiadós ebéd után elindultam sétálni. Olyan helyet választottam, amit már ismerek, most nem volt kedvem eltévedni. A Boglyas tér felé fordultam, közben edzéstervet állítottam össze a fejemben. Bár hamar rájöttem, hogy a kinti edzéshez hideg van, ha meg bent edzek, akkor minden törik körülöttem. Lehetne már kicsit melegebb.
Kinéztem egy padot, amihez odamentem, majd leültem. Pár pillanatig sajnáltam, hogy nem hoztam gitárt, végül inkább örültem neki. Hideg van, lefagyna az ujjam, ha sokat játszanék, mellesleg az sem biztos, hogy a gitárnak jót tesz ez a szél.
Reméltem, hogy Sharlotte véletlenül pont most tesz látogatást arra a helyre, ahol minden kezdődött, de ez sok idő elteltével sem lett így, ezért inkább tovább indultam.
A tér közepén egy szökőkút állt. Félmosoly csúszott az arcomra. Elindultam a kút felé. Régen az edzéseken sokat voltunk vízközelben. Néha szökőkútban is harcoltunk. Valami hasonló volt a tervem most is. Beleállni nem akartam, mert azért hideg van, de a széle tökéletes gyakorlórész. Amikor odaértem, körülnéztem, hogy sokan figyelnek e, aztán felálltam a peremére. Kicsit vizes volt, csúszott is, de a sok egyensúly-gyakorlatnak köszönhetően minden gond nélkül megálltam rajta. Vettem egy kis lendületet, aztán elrugaszkodva csináltam egy hátra szaltót. Guggolásba érkeztem, ahonnan ismét felugrottam, és az egyik lábamat magam alá húzva, a másikat kinyújtva pördültem egyet a levegőben. Ismét guggolásba érkeztem. A mozdulatsor után felálltam, és elsétáltam egy padhoz. Nem fáradtam el, de pár ember felém nézett, így inkább félre vonultam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ikimono Galeti
INAKTÍV


énekes madárka
offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 338
Írta: 2013. február 11. 15:32 | Link

Zsolt Smiley

Hosszú kihagyás után tértem ismét vissza a kastély falai közé. Újév előtt kaptam a szüleimtől egy baglyot, amiben egy repülőjegy volt Japánba. Egyik pillanatról a másikra tűntem el, hogy mielőbb hazarepülhessek. Röviden összefoglalva isteni érzés volt találkozni a családommal, és velük ünnepelni az Újévet. Azonban egyszer minden jónak vége szakad. Tegnap ismét repülőre ültem, és visszatértem a Bagolykőre, hogy folytassam a tanulmányokat. Még aznap kiderült, hogy volt egy meccsünk, amiről szomorúan hallottam, hisz megőrülök a kviddicsért.
A mai reggelem kicsit nehezebben indult, mert ismét át kellett állnom a magyar időszámításra. A délelőttöm akárcsak a tanórák gyorsan elszállt és már ebédidő után voltunk jóval, mikor úgy véltem, ideje lenézni a faluba. Gyors elhatározás után  felkaptam a kabátom, nyakam köré tekertem egy sálat, majd lerohantam a lépcsőn. Pár arc utánam fordult, de nem nagyon zavart. Jól esett, hogy egy kicsit megmozgatom a tagjaimat. Nagyot szippantottam a hideg, szinte tavaszi levegőből, mikor kiléptem a főbejáraton. Nem is emlékeztetett a kinti táj arra, hogy tél lenne. Mintha a tavasz közepén jártunk volna. Csak kicsit hidegebb volt. Nagy léptekkel megindultam lefelé, a falu felé. Legutoljára tavaly nyáron járhattam ott. A bájos kis faluba leérve a főteret céloztam meg, ahol most a nyári tömegekhez képest alig egy-két ember szállingózott. Ezt a heves szélrohamoknak tudtam be, amelyek néha az én sálam végét is elkapták. A Tér szélén az egyik fa mellett megálltam, ahol valamennyire szélárnyékba kerültem. Onnan nézegettem csendben, egy mosollyal az arcomon az embereket, a kisgyerekeket, akik a szökőkútba dobtak néha egy-egy knútot, hátha teljesül a kívánságuk. Mégiscsak hiányzott nekem ez a hely.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 17. 16:39 | Link

Vanília Perwinkle


A mai nap teljesen más mint a többi. Épphogy elkezdődött a vizsgaidőszak, amikor már három beadandómon túl is vagyok. Ez nagy szám a részemről. Eddig mindent az utolsó pillanatra hagytam. De most más a helyzet.
A kastélyból kiérve a faluba, pontosan tudtam hova is tartok. Nem álltam meg a főutcán nézelődni, egyenesen a Boglyas térre vettem az irányt.
Karórámra néztem és megnyugtatólag vettem észre, jó negyed órával korábban értem ide, mint ahogy terveztem.
Vanília Perwinkle!
Hihetetlen de igaz, vele volt találkozóm. Egyik Eridonos társammal üzent, hogy itt vár rám. Valami fontos dolog lehet, mert ilyen messze az iskolától még nem találkoztunk. Gondolom nem akarja, hogy megzavarjanak minket.
De aztán lehet, hogy csak beszélgetni akar valakivel, akinek kiöntheti a szívét.
Tudja, hogy bennem bízhat, hiszen már régóta ismer. Titkainkat rábíztuk eddig is egymásra, és nem is adtuk tovább másnak. Együtt próbáltuk megoldani azokat.
Micsoda barátság alakult ki köztünk pár hónap alatt.
Hihetetlen, de mellette nem hiányzanak az Angliai barátaim, akiket az iskola miatt hagytam távol.
Ránézek újra az órámra, örömmel látom már csak három perc és Ő is itt lesz.
Biztos?
Persze, kettőnk közül Ő az aki mindig pontos.
Már látom is, kissé sietősen jön felém.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. február 22. 21:30 | Link

Beush *-*

Igen, igen és igeeeeeen!!!
Még délelőtt jött egy levél az iskolától, hogy felvételt nyertem, a Bagolykő Mágustanodába és a Navine házba fogok járni. Bizooony!! Így hát biztos nagyon sok időt fogok eltölteni Endrével és Hellával. Sajnos Biancával csak hétvégenként tudok találkozni és Janey-ékkel is. Csak ez az egy dolog rossz abban, hogy sulis leszek. De legalább sok-sok diákkal ismerkedek meg és biztos szerzek egy csomó barátot. A Navinesek pedig biztos aranyosak lesznek. Mondjuk, azt nem tudom, hogy a tanárok milyenek lesznek, de biztos Ők is nagyon kedvesek. Még nem tudom, hogy milyen tantárgyakat szeretnék fölvenni, de a Melodimágia biztos köztük lesz.
Amúgy Endrével megbeszéltem még délelőtt, hogy eljön értem és együtt megyünk be a suliba. Útközben majd megkérdezem, hogy milyen az ottani élet és mindent kitudok tőle. Tényleg annyira várom már. Egész álló nap csak az iskolára gondoltam és Janeyéket is ezzel untattam. Mellesleg még délben bepakoltam a bőröndömbe, hogy nehogy kimaradjon valami.
Ó, már ennyi az idő, indulnom kell. Megfogom a két nagy bőröndömet és kihúzom a szobámból, aztán le a lépcsőn. Janeyt jól megpuszilgatom, Vincenttel kezet fogok és kilépek az ajtón. Még integetek nekik, aztán tényleg elindulok. A nap rásüt az arcomra, de azért nincs meleg. Sajnos a tél utolsó hónapja van, aztán elolvad az összes hó és minden csupa vizes és sáros lesz. Nem szeretem a tavaszt, latyakos. Ám a mosolyom – ami egésznap kinn ült az arcomon - nem tud leolvadni. Aki szembe jön velem, biztos azt gondolja, hogy mi történt a számmal. Talán úgy ragadt? Szinte ugrálva közeledek a tér felé, mert úgy beszéltem meg Endrével, hogy ott fogunk találkozni. Nem kell sokat ugrálnom/gyalogolnom, pár perc alatt meg is érkezem. Helyet foglalok az egyik padon és várom Endrét, hogy együtt bemenjünk a suliba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Eric S. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. március 28. 21:17 | Link

Lyra
Valamikor a nem túl távoli jövőben


Eirian két nap múlva itt lesz, ő pedig közel semmit nem tett azért, hogy előkészítse az érkezését. Tegnap már egészen pánikhangulatban kereste fel a könyvtárat, amikor ráébredt, hogy bizony fogalma sincs, mit szeret egy nyolcéves, és mire van szüksége - az ő fejében egy gyerek két és tizenhárom éves kora között közel ugyanolyan, csak kicsit mindig magasabb.
Először próbált találni valami használható könyvet a témában, de miután meggyőződhetett róla, hogy a "miarákotvegyekegynyolcévesnek" című kötet épp nem létezett, megpróbálkozott a mugli szakirodalommal, amit A Google a barátod! címszóval lehetne összegezni. Úgy tippelt, olyan orbitális különbség nem lehet a varázstalan és a mágusok között felnőtt gyerekek között, úgyhogy egy közeli városba hoppanált, hogy internetkávézót keressen gondjára-bajára.
Nem volt túl gyakorlott a számítógépek terén, az indítógombot jó néhány percig kereste, de szerencsére tízujjas gépelő volt - eggyel írt, kilenccel gondolkodott -, így meglehetősen gyorsan - épp csak évszázadok kérdése volt - bepötyögte az őt érdeklő adatokat, és a negyvenedik próbálkozásra sikerült is olyan formában összerendezni a kulcsszavakat - érdekes, az ill-have-an-eight-year-old-oh-my-gosh-what-the-hell-should-i-do nem tartozott közéjük -, hogy a kereső értelmes találatot adjon ki - épp csak hasznavehetetlen volt az egész. Oké, egyetlen megfogadásra érdemes javaslat mégis volt, mégpedig hogy ha játékot akar neki venni, azt a kislánnyal együtt tegye, de egyébként sem tervezett besétálni a Bambi játékkereskedésbe, hogy hazatérjen egy kétméteres plüssnyúllal, és beállítsa az irodája sarkába, hogy amíg Eirian nem is, legalább a nyuszi mellette legyen.
Már-már megsiratta saját kezdetleges elmebaját, majd otthagyta az internetkávézót és visszahoppanált Bogolyfalvára. Ehhez egy női kézre lesz szüksége - kár, hogy nem szó szerint, mert valószínűleg hamarabb szerzett egy levágott kacsót, minthogy rávegyen valakit, kísérje el vásárlókörútra. A legtöbben valószínűleg egyébként is belefulladnának a szarkazmusba az első öt percben.
Nem volt más választása, mint Lyrához fordulni a kérdésben, aki vállalkozott rá, hogy elkíséri erre a cseppet sem sétagaloppnak ígérkező útra. Megállt egy százasbolt előtt, hogy az alapvető dolgokkal kezdjék a vásárlást, majd Lyrára pillantott.
 - Még visszafordulhatsz - közölte vigyorogva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2013. április 11. 13:17 | Link

Dwayne

Péntek este van. Igen szép az idő, még így, nyolc felé is. Ma nem csinált sok mindent, elvitte a lányát iskolába, később csak két kislánnyal beszélgetett, az egyiknek válnak a szülei és emiatt romlanak a jegyei, a másik kislánynak beilleszkedési problémái vannak, délután jött Kriszta, hogy elvigye Minát a hétvégére, minden áprilisban van egy hétvége, amikor elmennek kirándulni, és ez most se maradt el. Délután kicsit velük volt, megnéztek egy-két házat Krisztának, aki lehet, hogy ide költözik. Szeretne valami változatosságot az életébe, és ez elég nagynak bizonyulna. Öt körül elindultak, csak vasárnap délután érnek vissza, szóval az övé az egész hétvége.
Mit is tesz ilyenkor? Kicsit kikapcsol. Hatra össze is kapja magát. A fekete-fehér híve, csak éppen fordítva, mint ahogy az iskolákban kötelezik az embereket. Egy fehér miniszoknyát választ, fekete felsővel és cipővel. A szemét csak finoman kihúzza és kiemeli, az ajkaira azonban vörös rúzst használ és már indulhat is.

***


Kicsivel több, mint másfél órával később a kocsmából sétál a tér felé, ahol az utóbbi napokban jól rákészültek a tavaszra. Egy-egy virág már ki is nyílt, örülve a jó időnek. A kabátját többször is megpróbálta összefogni, de valahogy mindig mellé ment valami, és az ötödik alkalom után csak kuncogva legyintett egyet, jelezve, hogy nem is érdekli a dolog. Kifizette az elfogyasztott mennyiséget, majd mivel nem talált érdekes társaságot, idő előtt visszaindul a kastélyba. Nem is volt nagyon kedve hozzá, csak ki szeretett volna mozdulni,de ha az ember nem talál érdekes partnert, a dolog sem olyan érdekes.
Menet közben kicsit imbolyog, nincs rosszul, most még abban a szakaszban van, amikor jól érzi magát, és nem érzi azt, hogy nemsokára nagyon kellemetlen lesz a közérzete. Elérve a padokat leül az egyik közelbe lévőre, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve elfekszik. A lábait keresztbe teszi, a táskáját a feje alá téve, érdeklődve tekint az egyre sötétedő égboltra.
Utoljára módosította:Dr. Mácsai Zója, 2013. április 11. 13:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Keith Coltrane
Független varázsló, Ördög ügyvédje, Staff, Programszervező


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4621
Írta: 2013. április 19. 20:08 | Link

Sharlotte
április 19. péntek, délután 15 óra környékén

Már a harmadik hete lézeng a kastélyban, mikor a diákságot végre rá merik engedni a falura. Ő maga az egész napot meglehetős izgatottsággal tűrte végig, és ennek megfelelően az utolsó óráján, Bűbájtanon virágeső helyett gyökeres növény-záport eresztett a többiek feje fölé, úgyhogy a tanára óráról órára kezd egyre biztosabb lenni abban, hogy Keith mindezt direkt csinálja. Kicsengő után szívélyesen felhívta rá a figyelmét, hogy az ügyessége nem mentesíti a büntetőmunka alól, amivel ő maga különben teljes mértékig egyetért, bár nem mondhatni, hogy ezen a gyönyörű napon különösen megrázta volna a hír; ahogy a professzornak is mondta, őszintén örülne, ha tényleg szándékosan képes lenne ilyesmikre, de mivel azok kivételével, akiket felgyújt, a többség azért elég jókat szokott szórakozni a játékain, azt kell mondja, hogy félig-meddig így is megéri.
Az elvárásoknak megfelelően az elsők között lépi át az iskola kapuját, és mély, megkönnyebbült sóhaj tör fel belőle, mikor az arca végre szemtől szemben találkozik a Nappal. Abban mindig is profi volt, hogy teljesen belelovalja magát a felszabadító szabadságérzetbe, úgyhogy most is életcéljának tekinti, hogy mindent megnézzen, megfogdosson, megszagoljon ami elé kerül, és lehetőség szerint beszélgessen is vele. Mire a boglyas térre ér, az alaktalan színes oldaltáskája már tömve van a különböző méretű és hatású édességekkel, friss kottákkal, a füle egy ingyen kipróbálható bájital hatására tűhegyesen virít, a ruhája pedig...nos, az ugyanolyan furcsa, mint induláskor; az egyszerű, fekete csőnadrágja tele van a látszólag nagyon is házilag készített kisebb-nagyobb szakadásokkal, bár úgy tűnik, hogy a nadrág belső része kék anyaggal van bevonva, ezek a szakadásoknál elég jellegzetesen látszanak. Emberi felső helyett egy kék inget vett magára, aminek a hátulja egy zongorista szmokingjához hasonlatos, kiegészítésképp pedig két kék pecsétgyűrűt és egy be nem kötött, lógó nyakkendőt vett fel - ha közelebb megyünk (már ha közelebb akarunk menni hozzá, a fültől-fülig érő, életvidám, bár kissé őrült vigyora ellenére) látszik, hogy ez utóbbi oda is van varrva az inghez, garantálva ezzel, hogy véletlenül se hagyja el a fontos díszítőelemet.
- Húúú! - Egy sráchoz képest azért meglepő magasságban kurjant fel, miközben ritmusos, ugrálós járásával jól körbejárja a tér közepére kipakolt szobrot. Elég kezdetleges szobrászati munkának tartja, mindenesetre illik a hangulathoz, úgyhogy még önmagát is megkíméli attól, hogy részletekbe menően elemezze a műalkotást - helyette mondjuk remek ötletnek találja, hogy halkan dudorásszon egy vidám blues-szerű muzsikát, és letáborozzon a szobor előtt, hogy legyen ideje kitalálni, merre menjen tovább. Vajon a falu polgármestere mennyire nyitott arra, hogy Keith becsengesse hozzá egy teára?
 
Utoljára módosította:Keith Coltrane, 2013. április 19. 20:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 20. 18:11 | Link

Bárki, aki sütit szeretne venni
Bünti ^^"


Bár jól elbeszélgettem Amirával, tudtam, hogy nem úszhatom meg büntetés nélkül azt az estét. Addig még oké, hogy süteményt kell árulnom, és a bevétel az iskoláé, de, hogy ezt superman jelmezben, már elég röhejes. Na, de nem vitatkoztam vele, mert még mindig jobb ilyen jelmezben, mint mondjuk hercegnőnek öltözve, vagy tudjam is én, hogy milyen nevetséges lányos jelmezek vannak még. A sütisdobozok megvoltak, be volt árazva is, nekem csak el kellett adni. Nem valami eget rengető feladat, csak legyen valaki, aki vesz is. A jelmez is pipa, és már azon fáradozok, hogy valahol felállítsam az asztalt, és megkezdjem az árusítást. A Fő utzán nincs túl sok hely, és az irányt a tér felé veszem. Néhányan meg is bámultak, hogy miért így sétálok végig a járdán, de nem mondhattam azt nekik, rossz voltam, és ez a büntetésem. Csak megvontam a vállamat, és mentem tovább, egészen a térig. Ott betámadtam az egyik padot, ahol jó hűvös van, felállítottam a kis asztalt, kipakoltam a süteményes dobozokat, leültem a padra, és vártam. Nem fogok én senkit sem követni, hogy vegye meg, nem az én stílusom. Szerintem, egész forgalmas helyen vagyok ahhoz, hogy sokat eladjak. Az ára sem olyan vészes, és még én is vennék magamnak, ha nem lenne benne mogyoróveszély. Telt-múlt az idő, de sehol nem láttam egyetlenegy ismerőst sem, akit magamhoz tudtam volna hívni, hogy ne unatkozzak. A dobozok szépen fogynak, már 25-tel eladtam, de még mindig megvan a háromnegyede. Amira, addig úgy sem enged vissza, ameddig el nem adom mindet, és ha rajta múlik, egész este itt fogok dekkolni… takarodóig biztosan. Unottan dőlök rá az asztalra, és nézem azokat az embereket, akik elhaladnak előttem. Mindegyikre reménykedve tekintek, hogy legalább egy dobozzal vegyen, de nem sűrűn akarnak megállni. Bár jönne valaki, aki megveszi a maradék 75 dobozzal, és mehetnék már vissza a szobámba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. június 5. 01:33 | Link

Andrew

Tanult eleget, és igencsak unta már magát szobájában. Szobatársai is el voltak foglalva, ihlete meg kedve nem volt a rajzoláshoz, és épp aznap reggel írt szüleinek, így baglya még nem érkezett meg a válasszal, egy szó mint száz, semmi értelmeset nem tudott csinálni. Gondolkodott rajta, hogy el kéne ugrani valamelyik konyhába, és sütni valami finomat, például mézes kockát, vagy főzni túrós laskát. A faluban viszont rég volt, így úgy döntött, inkább kikecmereg zugából, s meglátogatja a szívéhez és kastélyhoz egyaránt oly közel álló települést. ~ Körül kéne nézni, biztos sok minden történt, mióta arra jártam! ~ Kapta hát magát, kék toppjára rákanyarította barna ingét, felhúzta a legelső, kényelmes farmerját, belebújt kedvenc tornacipőjébe, felvett még egy fehér pulóvert, s az utat nyaka közé véve vette célba Bogolyfalvát. Beleszimatolt az ugyan nem valami meleg, de annál frissebb levegőbe, és az otthonra gondolt. A házukra, a szüleire, nővérére, kutyájára, axolotljaira, majd beúszott a képbe szeretett unokahúga is. Végül a személyek egymást sorozatosan váltva érkeztek el a Bagolykövesekig. Az emlékeken merengve nézelődött, s lassacskán elérte a Boglyasteret is. Itt nem töltött sok időt a múltban, inkább csak átsétált rajta mindig, meg sem szemlélve a helyet. Ez hiba volt, hisz nem egy csúf része a falunak, sőt! Körbesétálta a szökőkutat, alaposan szemügyre véve minden apró részletét. Sajnos rossz szokásához híven nem nézett maga elé, így akaratlanul is – mondjuk, máshogy nem is tehette volna – nekiment valakinek.
- Bocsi! – fordult arra, reflexből a kérdéses illető után kapja, hogy amennyiben elesne, meg tudja tartani. Kicsit megijedt, nem csinált e valami kárt az illetőben, esetleges cuccában. ~ Mary, miért nem tudsz odafigyelni! ~ mondta magának mérgesen. Hiába, ez már csak ilyen. Persze nem sokszor fordul elő, hogy fellökjön valakit, de azért nem is szokatlan.
- Jól vagy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász V. Máté
INAKTÍV


ketten egy testben
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 84
Írta: 2013. július 6. 23:05 | Link


"Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat."

Lassan, feszes háttal lépkedtem odakint a sötétben. Egy árva lélek sem volt az utcán - hiszen miért is lennének kint ilyen későn? Nem tudtam eldönteni, hogy örülök-e ennek, vagy inkább félek a helyzettől; hiszen ha jön egy rossz alak, nem tudom megvédeni magam, és még szemtanúk sincsenek...
Gondolatban gyorsan megnyugtatom magam, kicsit lehunyom a szemem menet közben, és relaxálok, ahogy Zója tanította. Csend volt, csupán valamilyen szórakozóhelyről szűrődött zene.
Igazság szerint nem is tudom, miért jöttem ki - talán mert "nevelő szüleim", Borbála és Gábor annyira akarták, hogy ne zárkózzak be teljesen a szobámba, vagy mert Zója tanácsolta, hogy időnként tegyek sétákat a faluban? Nem tudtam volna megmondani. Lehet, hogy legbelül Viktor késztet erre. Megborzongtam a gondolattól, és próbáltam magamban másra terelni a témát. Csak hogy nem nagyon volt mire. Viktorra nem gondolhatok, ugyanis görcs fog el, ha megteszem. Zójára szintén nem, ugyanis... nagyon rossz érzés. Így hát senki sem marad, akin töprenghetek, amin töprenghetek. Pedig én nem vagyok az a fajta, aki ne pörögne mindig valamin.
Hirtelen hatalmasat dörrent az ég. Összerezzentem, de kezem meg sem indult a pálca felé, pedig minden normális embernek az lett volna az első reakciója, ha így megijed. Igaz, hogy közel sem vagyok normális. Kár, hogy ezt tudom is. Illetve...
Felpillantottam az égre, azonban nem láttam a csillagokat. Esni fog? Én nem szeretem az esőt... Viktor azonban... erre a gondolatra ismét kisebb összerezzenéssel reagál a testem, de figyelmeztetem magamat, hogy Viktor nem az a személy, aki bántani tud engem, és nem is akarna. Mert nem akarna. Igaz? Nem hát. Nem mondom, hogy szeret, de csak nem akarna bántani...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mindannyiunknak megvan a magunk saját pokla.
Natacha Couteau
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 290
Írta: 2013. szeptember 27. 11:39 | Link

Polgármester úr

Tegnap már eléggé kisírtam magam ahhoz, hogy ma ne csorduljon le egy könnycsepp se az arcomon. Éjszaka aludni sem bírtam, csak néztem a plafont és számoltam a báránykákat, vagy ismét anyura gondolva sírva temettem az arcom a párna mélyére. Úgy nagyjából hajnali 3 óra lehetett, mikor végre el tudtam aludni, és onnantól kezdve, mintha fejbe vágtak volna, úgy aludtam. Az elmúlt pár héten ennyit még soha nem voltam képes pihenni, és már eléggé "magasan" járt a Nap, mikor kinyitom a szemem. Körülbelül 11 óra lehet, a szobában már senki sincs rajtam kívül. Csodálkozom, hogy ennyit képes voltam aludni, amit egy halvány, és kissé szomorkás mosollyal nyugtázom.
Idebent olyan nyomasztó minden, olyan szűkösnek tűnik most ez a szoba, hogy egyszerűen nem bírok tovább itt maradni, viszont a kastélyban sem szeretnék mászkálni, mert akkor tuti belebotlok valakibe, amihez most semmi kedvem. Így hirtelen elhatározástól vezérelve elindulok - vagyis először felöltözöm csak aztán indulok útnak - és a falu felé veszem az irányt, bár nem tudom mennyire jó ötlet, hisz a faluban is sokan vannak, de ott kevesebb az esélye, hogy egy diákkal találkozom, felnőttek meg minek is álnának szóba egy gyerekkel. A kijutás teljesen zökkenőmentes, nem találkozom senkivel, és egy kicsit szokatlan is ez a kihaltság. Mondjuk biztos sokan hazautaztak a szüleikhez, családjukhoz, ezért nem látok itt szinte senkit. Próbálok teljesen feltűnésmentes maradni,nem akarom senki figyelmét magamra vonni a viselkedésemmel, ami már amúgy sokszor előfordult az utóbbi jópár évben, de most normális lény, ember módjára viselkedem, ezért gondolatban meg is dicsérem magam, milyen ügyes vagyok, mitől persze egy halvány mosoly jelenik meg az arcomon, de az hamar el is tűnik, és visszatér a komor, semmitmondó arckifejezés, mi az utóbbi napokban kiült az arcomra. Mikor kiérek a Boglyas térre, levetem magam az egyik padra, onnan nézem a járókelőket, de ezt hamar megunom,  mivel én ülök csak egyedül ezen a padon, felfekszem rá, egyik lábamat lelógatva mellette. Csuklómról leveszem a karperecet, mit még anyutól kaptam valamelyik szülinapomra, és elkezdem tanulmányozni. Ez rossz ötletnek bizonyult, mert ettől csak emlékek törnek elő belőlem, viszont az hiányzik nekem most a legkevésbé, így dühösén hajítom félre, nem törődve azzal, hogy mit, vagy kit találok el vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mivel nő vagyok, így nem tudom mit akarok, de fenntartom a jogot hozzá, hogy hisztizzek ha nem kapom meg.

már nekem is van :3 - kérdezz
Czettner L. Zoé
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. október 19. 21:58 | Link

András   ~folyatatás~


Igyekszem természetesnek venni, hogy feladja rám a kabátomat és visszaszalad fizetni. Türelmesen várok, nem sietek sehová. A mai estémet neki szenteltem és ha jól alakulnak a dolgok, akkor ebből bármi lehet, akár több este is, vagy legalábbis nagyon remélem.
  - Köszönöm, azt hiszem. Annyira igyekszem nem csak ugyanazt hajtogatni, de nem megy.
Amint előreenged, előre is megyek, közben azt fontolgatom merre is mehetnénk. Végül a legközelebbi és legkényelmesebb helyszínt választom, a teret. Ott vannak padok, kellemesen sejtelmes fény és a szökőkút. Igyekszem a lépéseimet hozzá alakítani, mert szeretnék mellette menni. Talán kicsit túl sokat engedek meg magamnak, és közelebb húzódom hozzá és nem csak azért, mert hideg van épp csak nem karolok bele, pedig szívesen megtenném, sokkal kellemesebb lenne. Igyekszem nem kimutatni, mennyire nyomja a cipő a lábamat, a szoknyám minduntalan felhúzódik. Fogalmam sincs, hogy a csinos álomszerű lányok, hogy bírják naphosszat egy ilyen cuccban. Hősiesen tűröm, de csak azért, mert András megdicsérte, na meg azért, mert muszáj. Kisvártatva meg is érkezünk a Boglyas térre, felsóhajtok, amikor meglátom a padokat, de helyette inkább néhány lépéssel elő kerülök felé fordulok, és háttal megyek, hogy szemben legyünk egymással.
  - Remélem, ez jó lesz. Szeretem ezt a helyet, kellemes és így az éjszaka közepén elég üres is.
Megfordulok, felgyorsítom a lépteimet és egyenesen a szökőkúthoz megyek, leülök a szélére és belenyújtom az ujjaimat és azzal játszok, hogy hullámokat keltek az ujjaimmal, furcsa ilyen szemszögből nézni a csillagokat.
  - A víz tükrén keresztül szebbek a csillagok. Bár nincs túl sok, igencsak hideg már az idő és felhős az ég.
Szomorkásan sóhajtok fel, miközben őt nézem a szeme és a szám is mosolyog és nem a csillagok miatt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] 2 3 4 5 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér