29. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 15 ... 39 40 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Andrew Wikkensberg
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 5. 16:34 | Link

Mary

Tetszik a lányban a szétszórtsága, de már össze is szedte magát, így kezdődik is a kettőnk közötti beszélgetés. Nem az a hallgatag fajta ember, már látni rajta az első szótól fogva. Kedvelem azokat az embereket, akik szeretnek ismerkedni, és jól is csinálják, mármint kommunikatív alkatúak. Kiderül Mary a neve, és milyen szerencsésnek mondhatom magam, hogy már nem sokkal az érkezésem utáni első sétám alkalmával, már egy házbelivel futok össze, annyival nem is lehet idősebb nálam, mert kiderül, hogy egy évfolyammal felettem jár. Pár kérdést fel is tesz, e most nagyon jól esik a társasága, és  beszélgetés is.
 - Örülök, hogy nem esett bajod. Úgy egy órája foglalhattam el az átmeneti lakhelyemet, gólyalak vagy valami ilyesmi a neve, még azt sem néztem meg mi a szállásom neve, még ha nem is időzöm ott sokáig. Amit láttam a ház helyiségeiből az jött le hogy elég otthonos, bár a többi három ház belső területére is kíváncsi lennék, de egyszer biztos adódik majd egy ilyen alkalom is. -
 Eresztek el egy bizonytalan mosolyt, ha már a lány is így tett a elöbb. Mindeközben elkezdtünk, lassú sétában a tér egyik vége felé menni. Jól esnek a kérdések, csak így egyszerre soknak tűnik, de azért válaszolok rájuk. Jobb ha magányosan lófrálnék itt a faluban.
 - Jó, hogy az első ember házbeli. Ha nem probléma számodra akkor elfogadom az idegen vezetést a faluban, és a kastélyban egyaránt. Kicsit nekem még furcsa ez a világ, hiszen én mugli családból származom. Nagyszüleimig felfelé a rokonságban biztosan nem rendelkezik varázsképességekkel. Onnantól felfelé nem tudom, bár szüleim sem mondták, hogy dédszüleim azok lettek volna, a többiekről nem tudnak ők sem semmit, hiszen dédnagyapám Németországból ment át Angliába. Ezek szerint te már kiismered magad a faluban és a kastélyban, ha már engem is eltudsz vezetni. Te kedveled az iskolát, és a közeget? -
 Mesélem egy kicsit magamról is, és próbálok kommunikatív lenni. Tudok zárkózott is leni, mert néha rám jön az olyan is. Kíváncsian várom a lány reakcióját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. június 6. 22:53 | Link

Andrew

Végül nem lett baj belőle, hogy Mary nekiment a Navinésnek, a lány reményei beigazolódtak, mi szerint nem haragszik a másik. És még beszélgetni is leállt vele, így Mary még inkább felbátorodott, és örült a társaságnak. Persze imád egyedül lenni, gondolataival, és az ismerősökön, barátokon, családon, meg még sok mindenen merengeni, de a beszélgetéshez több hangulata volt.
- Csikólak. Igen, mindenki ott lakik először, amíg nem igényelhet szobát, illetve talál társakat. Igen, elég otthonos minden szeglete, én imádom. Ami pedig a többi házat illeti, nem tudni. Mindenkinek csak a saját házába van bejárása. Az itt tanulás során úgy tudom, csak egyszer lehet átkérni magunkat másikba. Azt is akkor szokás, ha megváltoztál. Máskülönben meg csak akkor juthatnál be a többi házba, ha sikerül minden bejáratot, minden embert kijátszanod. Gondolom én. - von vállat a végén. Azt mondja, ami szerinte igaz. Persze arra alapozik, amit biztosra tud, de ha esetleg téved, akkor sem nagyot. Szerinte legalábbis. Minden esetre nem szeretné félrevezetni újdonsült ismerősét.
- Egyáltalán nem, sőt! Örülök, hogy valaki végre hasznomat is veszi erre, nem csak... Vagyok. Igen, én is mugli családból jöttem. Eddig azt hittem, mindenkim mugli. De aztán, még a tavalyi évben kiderült, hogy nem igaz. Találkoztam egy lánnyal, akiről kiderült, hogy az unokanővérem, és rájöttünk, hogy közös a nagymamánk, mert... Nos, a nagyapám megcsalta az eddig vérszerintinek vélt nagymamám, és két nőtől egyszerre lett gyereke. De a nem vérszerinti nagyanyámnak meghalt a gyereke, a vérszerinti meg nem tartotta meg az övét, így a nagyapám kicserélte őket. Ezért a nem vérszerinti nagyanyám nem tudta meg, hogy a baba nem az övé, mert az övé meghalt. És az a baba, amelyikre a nagyapám kicserélte a halottat, az apukám. Ő viszont nem varázsló. Nem mondom, kusza történet... - húzta el a száját. - Bocs, nem akarlak untatni, csak jött. Igen, elég jól kiismerem magam. Nem azt mondom, vannak helyek, ahol nem voltam, vagy épp csak megfordultam, de nagyobb részt ismerek mint nem. A varázsvilágról sem tudok mindent, szerintem egy év alatt nincs honnan összeszedni ennyi információt, még akkor sem, ha itt élsz, de az alapokkal tisztában vagyok. Legalábbis, ha a suliban elmondták az alapnak nevezett részt teljes egészében, akkor igen... - bólint mellé. - Szerintem a suli nagyon király. Eszméletlenül szép a környéke, kívül-belül hangulatos, és ha sétálgatsz bent, akkor nem fogsz unatkozni sosem. Ami pedig a falut illeti, nagy kedvencem! Komolyan, ha nem lenne a falu, valószínűleg rég kipurcantam volna, még így is, hogy egy kastélyban lakhatom. - mondja, miközben lassan sétál a fiú mellett.
- Nos, merre menjünk először?
Utoljára módosította:Mary Glotter, 2013. június 6. 22:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andrew Wikkensberg
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 7. 00:03 | Link

Mary


Már az ismeretségünk elején meg tudom állapítani a lányról, hogy sokat beszél, és még társul ehhez az is, hogy szeret is. Így aranyos Mary, már ennyiből is tudom, hogy jóban leszünk, értem úgy hogy egy jó barátság alakulhat ki. Az hogy sokat beszél nem zavar, most valahogy előnyére válik, hiszen egy olyan emberre talált aki hallgatja, és jó is, mivel nem kell úgy kihúzni belőle a szavakat. Egy új embernek, mint én, jó ha egy kicsit foglalkoznak vele.
 - Nem mintha szándékomban lenne már most átmenni a másik három ház valamelyikébe, még látogatás szinten sem, megnézni azokat belülről, mivel még a saját házamat sem nagyon ismerem belülről, de gondolom a Navine ház is bővelkedik jobbnál jobb helyekkel. -
 Adok még egy kis bátorítást a lánynak arra nézve, hogy számítok rá  házunkon belül is idegenvezetőként, persze nem akarok parancsoló lenni. Annyira belemelegedett ebbe, hogy nem akarom megbántani, hogy más visz majd körbe. Lehet, hogy majd egyedül is körbe nézek, de majd kiderül mit hoz a jövő.
  - Én nem tudok arról, hogy a család annak az ágában van e boszorkány vagy varázsló, akik Angliában élnek. Nagyapám volt az első a családban apai ágon aki angliai születésű. Dédnagyapa német születésű, ő költözött át a csatornán túlra. Édesanyám pedig magyar születésű és nevelkedésű. Ő Angliában tanult, ott maradt és így ismerkedtek meg szüleim. -
 Elégnek éreztem ennyit mondani Mary-nek a családomról, még nem ismerjük egymást annyira, hogy még többet megosszak vele. Lesz még alkalmam többet is elmondani neki erről és más témáról is azt hiszem. Úgy érzem nem ez az utolsó beszélgetésünk, de nem szaladok előre.
  - Nem tudom mennyire tud nyomasztó lenni a kastély, mivel csak pár órája vagyok itt, de amennyit láttam belőle, mikor jöttem le a faluba, tuti ó hely, és sok meglepetést tartogat még a számomra. A falu is tetszik, már amennyit láttam belőle, de te majd megmutatod alaposan. - Mondom kissé sejtelmesen az utolsó mondatomat. - Nem is tudom hova menjünk, hisz nem nagyon tudom miből válasszak, biztos vagyok abban, hogy ahova viszel, az nagyon is fog tetszeni. Neked vannak kedvenc helyeid a faluban és a kastélyban? Biztos vannak. Elmondod melyek ezek? Tudok ennél jobbat is, mutasd meg. -
 Mary-n látom, jó neki hogy foglalkozhat velem, aminek örülök is, hiszen így nem veszek el, és nincs honvágyam. Annak én is örülök, hogy segít, mert így jobban boldogulok, és van egy nagyon jó társaságom is a személyében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász V. Máté
INAKTÍV


ketten egy testben
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 84
Írta: 2013. július 6. 23:05 | Link


"Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat."

Lassan, feszes háttal lépkedtem odakint a sötétben. Egy árva lélek sem volt az utcán - hiszen miért is lennének kint ilyen későn? Nem tudtam eldönteni, hogy örülök-e ennek, vagy inkább félek a helyzettől; hiszen ha jön egy rossz alak, nem tudom megvédeni magam, és még szemtanúk sincsenek...
Gondolatban gyorsan megnyugtatom magam, kicsit lehunyom a szemem menet közben, és relaxálok, ahogy Zója tanította. Csend volt, csupán valamilyen szórakozóhelyről szűrődött zene.
Igazság szerint nem is tudom, miért jöttem ki - talán mert "nevelő szüleim", Borbála és Gábor annyira akarták, hogy ne zárkózzak be teljesen a szobámba, vagy mert Zója tanácsolta, hogy időnként tegyek sétákat a faluban? Nem tudtam volna megmondani. Lehet, hogy legbelül Viktor késztet erre. Megborzongtam a gondolattól, és próbáltam magamban másra terelni a témát. Csak hogy nem nagyon volt mire. Viktorra nem gondolhatok, ugyanis görcs fog el, ha megteszem. Zójára szintén nem, ugyanis... nagyon rossz érzés. Így hát senki sem marad, akin töprenghetek, amin töprenghetek. Pedig én nem vagyok az a fajta, aki ne pörögne mindig valamin.
Hirtelen hatalmasat dörrent az ég. Összerezzentem, de kezem meg sem indult a pálca felé, pedig minden normális embernek az lett volna az első reakciója, ha így megijed. Igaz, hogy közel sem vagyok normális. Kár, hogy ezt tudom is. Illetve...
Felpillantottam az égre, azonban nem láttam a csillagokat. Esni fog? Én nem szeretem az esőt... Viktor azonban... erre a gondolatra ismét kisebb összerezzenéssel reagál a testem, de figyelmeztetem magamat, hogy Viktor nem az a személy, aki bántani tud engem, és nem is akarna. Mert nem akarna. Igaz? Nem hát. Nem mondom, hogy szeret, de csak nem akarna bántani...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mindannyiunknak megvan a magunk saját pokla.
Podmaniczky Andine
INAKTÍV


Daloló fecske
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 194
Írta: 2013. július 7. 01:02 | Link

Máté

Nem akarta, hogy így legyen, de aztán csak kellett kölcsönkérnie, ugyanis sikerült az egész tolltartóját elhagyni valamelyik padban, és mire visszament, természetesen már nem volt ott. Még jó, hogy a mobiltelefonját - ami itt ugye nem működik, csak megszokásból tartja magánál - nem cipeli mindenhová, mert már régen elhagyta volna azt is, és akkor oda a sok albumnyi zene, a telefonszámok, a képek, szóval gyakorlatilag oda lenne az élete. Ezen az igen fontos problémán elmélkedve halad a hidegebb időben. Ma még egy farmerkabátot és sapkát isfel kellett húznia ahhoz, hogy ne fázzon. Lehet persze, hogy az időjárásnak nincs is semmi baja, csak őt rázza ki a hideg, valahányszor pénzt kell költenie, ami nem a sajátja.
Jó hír azonban, hogy ez már nem lesz így sokáig, mivel van állása. Bizony ám! Dolgozik. Ezer éve nem volt ilyen büszke magára, talán utoljára akkor, amikor kiderült, hogy boszorkány, és, hogy ez a világ tényleg létezik is. A tanszerboltból kilépve hangosan köszön, aranyos a bácsitól, hogy segített megkeresni neki a legkedvezőbb megoldást, hiszen elég sok mindent kellett vennie, hiszen a tollak, pennák és ceruzák mellett pótolnia kellett a tintát és a fogyóban lévő pergament is, mivel mostanában mindenki csak házidolgozatot irat, és az egy dolog, hogy a diáknak leszakad a karja, hiszen van másik, de hogyha akkor fogy el a pergamen, amikor megjön az ihlet, és talál valamit, amit ha kimásol talán elhiszi a tanár is, hogy figyelt, na az már keményebb dió. Az ilyen briliáns segédeszközök tűnnek el egy pillanat alatt.
Közel két galleont rejtő szatyraival indul el, füles sapkájában a boglyas tér felé. hiszen még jó lenne ott is körülnézni, hátha valamit elfelejtett. Mondjuk egy kisállatot. Mindig szeretett volna valamilyet, de nem volt rá pénze, így csak nézegeti a kirakatot, majd, tekintve, hogy igen későre jár elindul visszafelé, hogy még takarodó előtt visszaérjen a kastélyba, és azon belül is a hálóba. Nem akar nagy bajt magának, ha eddig sikerült megúsznia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász V. Máté
INAKTÍV


ketten egy testben
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 84
Írta: 2013. július 7. 15:41 | Link


Ahogy elhaladtam a tanszerbolt mellett, láttam, hogy egy lány jött ki onnan. Kezében nagy szatyrokat tartott, de én nem azokra figyeltem fel, hanem az arcára. Az egyik szeme alatt anyajegy helyezkedett el, haja hosszú volt, és hullámos. Hirtelen belefeledkeztem a lány vonásaiba, nem is tudom miért. Aztán persze elkaptam a tekintetem, mert kínosnak éreztem, hogy valakit úgy bámulok, mintha most látnék először embert. Ahogy lesütöttem a szemem, megláttam, hogy szatyraiból kiesett egy színes tinta. Lehajoltam, hogy felvegyem, azonban amikor tekintetem körbefuttattam a helyen, nem láttam őt.
Kissé megijedtem. Hogy fogom most visszaadni neki az elvesztett tintát? Minden bizonnyal kellhet neki, hiszen azért veszi az ember, hogy használja. Nem láttam őt, ezért elindultam, hátha útközben megpillantom, és akkor vissza tudom adni neki. Az arcát egészen biztosan megjegyeztem. Nagyon szép lány.
Egy kis baktatás után megláttam őt; egyenesen szembe jött velem. Még távol volt, igazság szerint furcsa is, hogy rögtön kiszúrtam. Lehet, hogy csak a jellegzetes sapkája miatt.
Ekkor azonban tudatosult bennem, hogy most oda kell mennem hozzá, és meg kell szólítanom. A lelkembe maró félelem költözött, ahogy arra gondoltam, hogy mondanom kell neki valamit, még ha csak két mondatot is. Egyszeriben remegni kezdett a kezem, és izzadtam; máris azon kaptam magam, hogy nagyon bestresszeltem. Nem nagyon tudtam megemberelni magamat. Ő lesz az első ember, akihez hozzászólok - persze a pszichológusaim és a családom kivételével. Ez azért igazán nagy szó.
De csak egy tintát kell visszaadnom! Egy tinta nem olyan nagy dolog, menni fog, hiszen tudok beszélni, tudom használni a szavakat. Nem fog megenni. Erről győzködtem magam, de a lány egyre csak közeledett, én pedig minden lépése miatt egyre idegesebb és idegesebb lettem.
Egyszer csak ott volt előttem, azonban hiába próbáltam szólásra bírni magam, nem ment. Kudarcot vallottam.
Mit szólna Viktor! Még egy embert se merek megszólítani... igaza volt...
Erre a gondolatra megfordultam, és néztem a távolodó hajzuhatagot. Megszólítom, nincs mese. Visszaadom neki, amit elvesztett.
Utána mentem, azonban minden lépést egyre nehezebb volt megtenni. Még öt méter. Még három méter. Egy méter. És abban a pillanatban, mikor mögé értem, erőtlen, kissé remegő hangon megszólaltam:
- Elnézést... elhagytad ezt... - erőtlenül felé nyújtottam a tintát.
Mit ne mondjak, elég furcsán nézhettem ki. De nagyon féltem. Nem tudtam volna megmondani, mitől, de nagyon-nagyon féltem az egész kapcsolatlétesítés-dologtól.
Utoljára módosította:Juhász V. Máté, 2013. július 7. 15:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mindannyiunknak megvan a magunk saját pokla.
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 19. 21:45 | Link

Katniss L. Clare


Lassan 10 óra és én itt kószálok a Boglyas téren, az étterembe akartam menni eredetileg, de végül is meggondoltam magam, hisz láttam, hisz egyedül vagyok és általában, ha az étterembe az ember elmegy, akkor már nem egyedül. Furán néznék ki, hogy egyedül eszek miközben mindenki más a barátjával vagy a barátaival van. Ideje lenne már barátokat vagy egy barátnőt keresnem, akivel elmehetnék néha ilyen helyekre és ne kelljen rosszul éreznem amiatt magam, hogy egyedül megyek étterembe, hisz mindig lenne olyan ember aki elkísér engem. Mivel jelenleg egy ismerőst se látok, és barátnőm sincs, illetve senkivel se beszéltem meg itt találkozót, ezért inkább csak leülök egy közeli padra és nézem az embereket, a helyet. Tényleg a helyet, még sose jártam itt, pedig már elég gyakran átmentem a téren, de még sose vettem szemügyre, pedig tök jó, van egy feelingje ami magával ragadó.
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2013. október 18. 14:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 19. 21:57 | Link

Rufus Saron
A lépteim kopognak a kövezeten. Csodálkozva nézelődöm a varázslatos téren. A fényei megbabonázzák azt, aki először látja. Nem értem miért jöttem ki egy ilyen késői órán, talán csak mindig jobban vonz a város, ha ki vannak világítva a kirakatok és a szökőkút.
Halk csobogása beszökik a fülembe és békével tölt el. Nem látok senkit errefelé, a padok üresek. talán ideje lenne hazamennem, vagy betérni valahová, ahol haraphatok valamit. Beugrik a Cukrászda, de elvetem az ötletet.  Közelebb lépkedek a kúthoz, halkan, megbabonázottan. Még egyszer körbefuttatom a pillantásom a téren és a padokon. Újra senki...
~Nos, elég kihalt ez a tér.~gondolom és szorosabbra húzom magamon a vékonyka kabátot. Kicsit fázok, de a hűvös szél most jólesik, felfrissít.
Ekkor megpillantok valakit, éppen az egyik pad felé tart, majd leül rá. Ő is egyedül van. Egy srác. Nem látom az arcát, de biztos vagyok benne, hogy barna haja van. A ruháját veszem még szemügyre, aztán visszaterelem a tekintetem a baglyos kútra és a szüntelenül csobogó vízre. Elvégre, hogy néz az ki, hogy egy lány bámul egy srácot?
Keresztbe teszem a bokáim, így álldogálok egy kicsit, aztán megunom és a legközelebbi pad felé veszem az irányt, bár lehet inkább már az ágyam felé kellene. De mintha érezném, hogy nem ok nélkül jöttem ma ide, leülök és nőiesen keresztbe teszem a lábam, és türelmesen várok a megérzett dologra. A pillantásom néha visszatér a fiúhoz, de ilyenkor gyorsan másfelé pillantok, embereket keresek a szememmel.
Ruha
Utoljára módosította:Katniss L. Clare, 2013. augusztus 19. 21:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 19. 22:07 | Link

Leyla


Egy lány lépteinek kopogására leszek figyelmes és a cipőjének kopogása egyre hangosabb lesz, hisz egyre közelebb jön a térhez. Nagyon szép, és gyönyörű lány, és ahogy látom ő is egyedül van ugyanúgy, mint én. Túl sötét van már ahhoz, hogy kivehessem, hogy ismerem-e egyáltalán vagy még csak most látom őt először, de az biztos, hogy gyönyörű. Odamegy a kúthoz, majd leül ő is egy padra, észreveszem, hogy néha felém pillant, de próbál úgy tenni, mintha valami mást csinálna, én is néha ránézek, de elég furán mutatna, ha folyton őt bámulnám, még a végén rosszat gondolna rólam. veszek egy mély levegőt, amivel talán bátorságot is szippanok magamba, és elindulok a lény felé és mikor odaérek hozzá széles mosollyal az arcomon köszönök neki.
-Szia, bocsi leülhetek melléd?-teszem fel a kérdést, és ha megengedi akkor leülök mellé a padra, és folytatom a bemutatkozást.
-Rufusnak hívnak, és a Levitába járok. És te?-mosolygok rá, és remélem, hogy nem ijesztem el őt, az oltári nagy baromság, és ballépés lenen a részemről, hisz ilyen szép lányok még Angliában sincsenek, úgyhogy nyugodt szívvel mondhatom azt, hogy ő a leggyönyörűbb lány akivel életem  során találkoztam.
-Nem fázol? Egy kicsit hűvös van már így este. Amúgy, épp enni indultam, nincs kedvem velem tartani a étterembe?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 20. 14:26 | Link

Rufus

Csak üldögélek, kicsit didergek, de végül is tetszik az egész. Hangulatos az, hogy nem zsúfolt a tér, hanem inkább kihalt. Kivéve azt a srácot, aki ott ül...
Nem! Várjunk csak, már nem a padon van! Hirtelen körbepillantok, de eltelik egy másodpercbe, mire elkapom alakját a szememmel. Felém tart, a padomhoz. Nagy levegőt veszek, eltekintek a szökőkút felé, miközben megigazgatom a ruhámat. Az előbb jobban ki tudtam venni az arcát. A haja barna, ahogyan sejtettem, de most azt is megláttam, hogy dús... amolyan túrnivaló. Az ajkamba harapok, nehogy felnevessek, különben is lehet, hogy nem is ide jön. Újra oldalpillantást vetek rá, de még mindig rendületlenül tart a padomhoz. Most a szemét is meglátom, kéken csillan meg a hűvös estében. Nos, nem rossz... Illetve attól függ, mit szeretne tőlem. Amikor már csak pár lépésre jár tőlem ránézek és halványan elmosolyodom.
Megáll a padom előtt, tehát csak hozzám jött. Most már ki tudom venni a vonásait, mintha kicsit ideges lenne...Hmmm..
- Csáá! Persze ülj csak le!-mutatok a mellettem lévő üres helyre, kicst arrébb is csúszok, hogy biztosan elférjen.
- Ohh, érdekes neved van.-mondom neki, azért használtam ezt a szót, mert ha azt mondom cuki, akkor tuti kiborul...-Én is a Levitába járok, a nevem Katniss Leyla Clare.-mutatkozok be, s ahelyett, hogy kezet nyújtanék neki jobbról-balról megpuszilom. Csak kíváncsiságból tettem....
~Vajon mit fog szólni hozzá?!~somolygok magamban és érdeklődéstől csillogó szemmel nézek a szemébe.
-Hát kicsit didergek, de megvagyok, ne félts te engem!-mondom neki, de amikor felajánlja, hogy menjünk be egy étterembe felcsilan a szemem és igent mondok.
Felpattanok a padról és lenézek rá:
- Merre? Mutasd az utat, lovagom!-mondom viccesen és nevetek is magamon, halkan, de kitörő örömmel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Natacha Couteau
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 290
Írta: 2013. szeptember 27. 11:39 | Link

Polgármester úr

Tegnap már eléggé kisírtam magam ahhoz, hogy ma ne csorduljon le egy könnycsepp se az arcomon. Éjszaka aludni sem bírtam, csak néztem a plafont és számoltam a báránykákat, vagy ismét anyura gondolva sírva temettem az arcom a párna mélyére. Úgy nagyjából hajnali 3 óra lehetett, mikor végre el tudtam aludni, és onnantól kezdve, mintha fejbe vágtak volna, úgy aludtam. Az elmúlt pár héten ennyit még soha nem voltam képes pihenni, és már eléggé "magasan" járt a Nap, mikor kinyitom a szemem. Körülbelül 11 óra lehet, a szobában már senki sincs rajtam kívül. Csodálkozom, hogy ennyit képes voltam aludni, amit egy halvány, és kissé szomorkás mosollyal nyugtázom.
Idebent olyan nyomasztó minden, olyan szűkösnek tűnik most ez a szoba, hogy egyszerűen nem bírok tovább itt maradni, viszont a kastélyban sem szeretnék mászkálni, mert akkor tuti belebotlok valakibe, amihez most semmi kedvem. Így hirtelen elhatározástól vezérelve elindulok - vagyis először felöltözöm csak aztán indulok útnak - és a falu felé veszem az irányt, bár nem tudom mennyire jó ötlet, hisz a faluban is sokan vannak, de ott kevesebb az esélye, hogy egy diákkal találkozom, felnőttek meg minek is álnának szóba egy gyerekkel. A kijutás teljesen zökkenőmentes, nem találkozom senkivel, és egy kicsit szokatlan is ez a kihaltság. Mondjuk biztos sokan hazautaztak a szüleikhez, családjukhoz, ezért nem látok itt szinte senkit. Próbálok teljesen feltűnésmentes maradni,nem akarom senki figyelmét magamra vonni a viselkedésemmel, ami már amúgy sokszor előfordult az utóbbi jópár évben, de most normális lény, ember módjára viselkedem, ezért gondolatban meg is dicsérem magam, milyen ügyes vagyok, mitől persze egy halvány mosoly jelenik meg az arcomon, de az hamar el is tűnik, és visszatér a komor, semmitmondó arckifejezés, mi az utóbbi napokban kiült az arcomra. Mikor kiérek a Boglyas térre, levetem magam az egyik padra, onnan nézem a járókelőket, de ezt hamar megunom,  mivel én ülök csak egyedül ezen a padon, felfekszem rá, egyik lábamat lelógatva mellette. Csuklómról leveszem a karperecet, mit még anyutól kaptam valamelyik szülinapomra, és elkezdem tanulmányozni. Ez rossz ötletnek bizonyult, mert ettől csak emlékek törnek elő belőlem, viszont az hiányzik nekem most a legkevésbé, így dühösén hajítom félre, nem törődve azzal, hogy mit, vagy kit találok el vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mivel nő vagyok, így nem tudom mit akarok, de fenntartom a jogot hozzá, hogy hisztizzek ha nem kapom meg.

már nekem is van :3 - kérdezz
Nathaniel Aaron Loughlin
INAKTÍV


Polgármester Úr
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 995
Írta: 2013. október 6. 10:18 | Link

Natacha

   A napjaim a csendes rohanásból átalakultak egyfajta rutinná, az idő telésével mindannyian hozzászoktunk a Polgármesteri szék hátrányaival és kötelezettségeivel. Ahogy a tanács megkezdte működését talán még több dolgom volt, azonban igyekeztem egy rendszert kialakítani, hogy a családra is jusson elegendő idő. Például vasárnaponként nem dolgoztam - kivéve, ha sok volt a papírmunka, de azokat is hazavittem, és otthon intéztem el, hogyha Chris éppen aludt -, reggelente csak kilenckor indultam el, és minden este legkésőbb hétre, vagyis az esti fürdésre otthon voltam. Úgy láttam, hogy kezdtünk belerázódni, családként biztosan, valamint tanácstagként is, sorozatosan jöttek az ötletek, hogy mivel dobhatnánk fel a falu életét, és úgy gondoltam, hogy amit csinálunk, az határozottan jó. Mellette nagy-nehezen sikerült megszoknom a hirtelen rám irányult figyelmet is, ami a város vezetésével járt, és kezdtem uralni a káoszt, ami a minisztériumi kirendeltségen uralkodott még mindig. Valahol még mindig az előző - hanyag - vezetés munkáját pótolták, vagy utánuk takarítottak, de azt hiszem, hogy mindenki munkájával elégedett lehettem. Egészen gyorsan behoztuk magunkat, és nekiálltunk a saját rendelkezéseink bevezetésének.
   A mai napom is a megszokott rutinnal indult, reggel viszonylag korán felkeltünk, elmentem a boltba kenyérért, meg néhány alap dologért, amik Nicol szerint nem várhatták meg az estét, megreggeliztünk és megreggeliztettük Christophert is, még tíz perc játékra is jutott idő, majd elindultam a kirendeltség felé. A tanáccsal megint nekiálltunk a programszervezésnek, szóval zűrös napnak ígérkezett a mai, de tekintve, hogy a drága is tanácstag volt, így legalább akadt rá esély, hogy a nap folyamán összefuthatunk.
   Mint minden reggel, most is a Boglyas téren haladtam át munkába menet. Mereven az utamat nézem vastag fekete kabátomba, amire október ellenére már szükség van, és igyekszek nem körülnézni; azzal csak felbátorítanám az embereket, hogy közeledjenek, amit persze nem szeretnék. Régi rellonos antiszociális énem még mindig jelen van, bármennyire is szeretném tagadni. Azaz nem szeretném, de a szék megköveteli, hogy legyek lelkes és segítőkész. A téren áthaladva csak akkor pillantok fel, mikor valami azonosítatlan tárcsa elrepül az orrom előtt. Pillantásom azonnal követi a pálya vonalát, és meglátok a padon egy fiatal kislányt. Bár jellememmel pontosan ellenkező, hogy odamenjek hozzá, polgármesteri - és érett felnőtti - címem azt mondatja, hogy a gyerekeknek ilyenkor az iskolában kell lenniük.
   - Szép napot! -
   Köszönök neki viszonylag hangosan. Nem láttam még a lányt, ami nem is csoda, tekintve, hogy legalább egy éve, ha nem több ideje, nem látogattam meg a kastélyt. Miután Nicollal leköltöztünk a faluba, valahogyan vesztett az iskola a prioritásából, és nem tartottam szükségesnek a látogatást. Na meg viszonylag már csak kevés ismerősöm maradt a falak között...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Pyromágus.Ex-Rellonos.Drágaság.Christopher    
Natacha Couteau
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 290
Írta: 2013. október 7. 16:14 | Link

Polgármester úr

 A tegnapi és az előtti jónéhány nap szomorúságát, átváltotta valami új,teljesen más érzés. Ez a düh,és a magatehetetlenség, az érzet,hogy nem tudtam semmit tenni azért, hogy a dolgok ne így történjenek. Dühös vagyok magamra, hogy megtudtam tenni semmit, még csak elköszönni sem tudtam tőle. És dühös vagyok őrá is, amiért ilyen könnyen feladta. Egyszerűen nem tudok belenyugodni hogy Ő már nincs itt, nem láthatom őt többet, nem hallhatom a hangját. Itt ülve a padon nézem a járókelőket, s látok egy jópár kisgyereket az anyjukkal sétálni. Olyan boldognak látszanak, és ettől felfordul a gyomrom. Lehet hogy ez most kicsit önzőén hangzik, de ha én nem vagyok boldog akkor ők se legyenek azok. De közben mégis egy is örömmel telit el, hogy azoknak a gyerekeknek vannak szülei, nem nélkülözik az anyai szeretetet. Ez a kettősség egyszerűen elviselhetetlen. Belülről marcangol szét ez a két érzés, és ezt egyszerűen nem bírom tovább. A karperecem is eldobom, mert az anyura emlékeztet, és én nem akarok emlékezni,épphogy el akarom felejteni. Felnézek az égre,s legszívesebben sírnék, de egy csepp könny sem szökik ki a szememből, csak nézek teljesen semmitmondó arccal, mikor valaki köszön. Tuti hogy nekem, mert elég közelről hallom, aztán mikor elfordítom a fejem meg is látom a hang forrását. Egy férfi az. De minek jött ide? Egyáltalán nem hiányzik nekem egy felnőtt, sőt senki társasága, és szerintem neki is kisebb gondja is nagyobb, minthogy velem foglalkozzon. Ha meg le szeretne ülni, arra tökéletes a többi pad is, hisz mindegyik üres, nem fogok én senki kedvéért felülni. Ugyanolyan nyugodtsággal, mint amivel ránéztem fordítom vissza a fejem az ég felé és egy halk sóhaj után megszólalok.
- Hello. Talán zavarok? Rossz helyen fekszem? Vagy tilosban járkálok? - kérdezem teljesen semleges hangnemben, közben a felhőket bámulom, s az egyik tincsemet csavargatom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mivel nő vagyok, így nem tudom mit akarok, de fenntartom a jogot hozzá, hogy hisztizzek ha nem kapom meg.

már nekem is van :3 - kérdezz
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. október 19. 21:58 | Link

András   ~folyatatás~


Igyekszem természetesnek venni, hogy feladja rám a kabátomat és visszaszalad fizetni. Türelmesen várok, nem sietek sehová. A mai estémet neki szenteltem és ha jól alakulnak a dolgok, akkor ebből bármi lehet, akár több este is, vagy legalábbis nagyon remélem.
  - Köszönöm, azt hiszem. Annyira igyekszem nem csak ugyanazt hajtogatni, de nem megy.
Amint előreenged, előre is megyek, közben azt fontolgatom merre is mehetnénk. Végül a legközelebbi és legkényelmesebb helyszínt választom, a teret. Ott vannak padok, kellemesen sejtelmes fény és a szökőkút. Igyekszem a lépéseimet hozzá alakítani, mert szeretnék mellette menni. Talán kicsit túl sokat engedek meg magamnak, és közelebb húzódom hozzá és nem csak azért, mert hideg van épp csak nem karolok bele, pedig szívesen megtenném, sokkal kellemesebb lenne. Igyekszem nem kimutatni, mennyire nyomja a cipő a lábamat, a szoknyám minduntalan felhúzódik. Fogalmam sincs, hogy a csinos álomszerű lányok, hogy bírják naphosszat egy ilyen cuccban. Hősiesen tűröm, de csak azért, mert András megdicsérte, na meg azért, mert muszáj. Kisvártatva meg is érkezünk a Boglyas térre, felsóhajtok, amikor meglátom a padokat, de helyette inkább néhány lépéssel elő kerülök felé fordulok, és háttal megyek, hogy szemben legyünk egymással.
  - Remélem, ez jó lesz. Szeretem ezt a helyet, kellemes és így az éjszaka közepén elég üres is.
Megfordulok, felgyorsítom a lépteimet és egyenesen a szökőkúthoz megyek, leülök a szélére és belenyújtom az ujjaimat és azzal játszok, hogy hullámokat keltek az ujjaimmal, furcsa ilyen szemszögből nézni a csillagokat.
  - A víz tükrén keresztül szebbek a csillagok. Bár nincs túl sok, igencsak hideg már az idő és felhős az ég.
Szomorkásan sóhajtok fel, miközben őt nézem a szeme és a szám is mosolyog és nem a csillagok miatt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. október 22. 08:53 | Link

Lea

A professzor hamiskás mosolya azt jelzi, hogy élvezi Lea zavarát. Nem úgy, hogy a lánynak kínos legyen, hanem jó érzéssel tölti el, hogy ebben a dologban hasonlítanak nagyon is. A kabát feladása nem ütközik ellenállásba, felkapja a sajátját is utána.
- Semmi gond Lea. Én sem vagyok csúcsformában a közeledben – pirul el egy kicsit, saját magát lepi meg azzal, hogy ezt ki merte mondani. A szavaiban nem volt gúnyos él, nem degradálni akarta ezzel a mestertanonc jelenlétét, és az, hogy nem akar menekülni a közeléből szintén nem azt jelzi, hogy menekülni szeretne. Elindulnak a tér irányába, és figyeli, ahogy Lea a közelebb húzódik hozzá. Látja a ki nem mondott kérdést és a karját nyújtja kissé zavartan a partnere felé, remélhetőleg észreveszi a gesztust. Nem sokkal ezután érkeznek meg a szép szökőkúthoz, Vécsey még sosem nézte meg közelebbről. Valóban nagyon varázslatos, ahogy a baglyok, mint vízköpők üzemelnek és az egész alakzat is eltér a szokásostól.
- Tökéletes lesz, nagyon szép esténk van, bár kissé csípős az idő. Nem fázol? Magamra venném, ha miattam fázol meg – mondja kedvesen, ahogy Lea hátrál, majd a leül a szökőkút kávájára. Szavaira belenéz a víz tükrébe ő is, ahogy fodrozódik a lány keze nyomán a felülete, furcsán torzulva ragyognak a csillagok. Ő nem nyúl bele a vízbe, csak Lea kezét figyeli, ahogy finom árkot váj a tökéletes víztükörbe, de a mesterséges tavacska nem hagyja magát, és azonnal begyógyítja a sebeit. Vécseyt egy gyors regenerációra emlékezteti ez, kicsit kibillentve őt a falu realitásából. Közben mellé ül, úgy figyeli a fények táncát, majd felemeli a fejét és egy vonalba kerülnek a mosolygós páros szemei. Vécsey fejében egymás után váltakoznak a gondolatok, majd mivel nem akarja megtörni a varázst, ami kettőjük között most van, nem szólal meg. Inkább közelíteni kezd a lányhoz a fejével, és ha a másik engedi megcsókolja egy lassú, kellemes ismerkedő csókkal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. október 22. 10:54 | Link

András


Belekarolhattam volna. Bele kellett volna karolnom, mégsem tettem. Talán csak a lányos zavar az oka, vagy legalábbis ezt szerettem volna elhitetni magammal, mégsem sikerült igazán, talán inkább csak féltem. Most tudatosult bennem, hogy ő az iskola egyik tanára, nem is szabadna itt lennem. Ezekre a gondolatokra meg is remeg a kezem, de aztán a következő pillanatban megint fordul a kocka. Nem tanít engem, mestertanonc vagyok, felnőtt nő - még ha ez sokszor nem is látszik - és én döntöm el, kivel, hol, mikor mit csinálok. Senkinek semmi köze hozzá! Vele akarok lenni és kész. Érzem, ahogy leül mellém, egy pillanatra felnézek, majd vissza a kezemre. Általában nem szoktam csak úgy a vízbe nyúlkálni, főleg, ha valaki más is van a víz közelében, mivel ilyen szempontból közveszélyesnek minősülök.
  - Pedig lehetnél. Én is annyira igyekszem önmagam lenni.
Felnevetek, pedig talán nem kellene, mert ez egyáltalán nem vicces. Szeretném, ha megismerne és nem árulnék zsákbamacskát. Mert mi lesz, ha az első kiakadásomnál visszatáncol? Érhető okokból én soha nem leszek normális, vagy hétköznapi, az pedig, hogy beteges próbálok az lenni, néha következményekkel jár. Ezek az apróságon természetesen nem mutatkoznak meg egy ilyen szituációban, de elmondhatnám neki. Mégis attól félek, hogy esetleg visszatáncolna, hozzá képest elég tapasztalatlan kislány vagyok. De úgy tűnik ez most teljesen irreleváns, nem foglalkozik velem, pedig kellene. Mielőtt reagálhatnék a kérdésre, megteszem a világ legrosszabb mozzanatát, méghozzá azt, hogy a szemébe nézek. A tekintete fogva tartja az enyémet, teljesen lefagyok. Érzem, mi fog most következni, remegek és a gyomrom is ugrik egyet. Tényleg szabad ezt? Ám mielőtt ellenkezhetnék már robban a bomba, legalábbis bennem. Amint a szája az enyémhez ér, minden kétség eloszlik, ami eddig bennem volt. Azt hittem, hogy soha többé nem lesz ilyenben részem, de úgy tűnik tévedtem. Hirtelen húzódom el tőle és ijedt tekintettel nézek rá.
  - Egyáltalán nem fázom.
A kezemmel gyorsan kitapintom a nyakában lévő fókuszt és mikor megérzem a követ megnyugszom, sőt, annyira megőrülök neki, hogy ismét megcsókolom, de ebben a csókba nincs semmi lassú vagy óvatos. Az egyik kezem az arcára siklik, a másik a tarkójára és úgy húzom közelebb magamhoz.
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2013. október 22. 17:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. október 24. 12:20 | Link

Lea

Végül nem karol bele a mellette jövő szépség, így egy kicsit esetlenül húzza vissza a karját a professzor. ~ Talán fél? ~ Nem tud dűlőre jutni, csak abban, hogy ő sem önmaga teljesen, hanem kellemes bizsergés vegyül össze, némi izgalommal és ez pont elég ahhoz, hogy ne felnőtt módjára viselkedjen, hanem kibillentse őt Lea a saját határozottságából. Nem kell félteni persze, csak egy picit elbizonytalanodott, hogy biztos jó ötlet-e az, ami felé haladnak, és nem a kútra gondol.
- Nem olyan egyszerű a közeledben annak lenni – válaszol mosolyogva és figyeli a lány kacagását, ami megszabadítja a kételyektől a professzort. Érez benne mindent, érzi, hogy nem véletlenül jöttek ide, nem csak úgy mutatta meg neki ezt a szép helyet a mestertanonc. a vacsora sem véletlen volt az ő részéről, mintha egy megtervezett forgatókönyv lett róla, csak nem tájékoztatták a párost, hogy ők lesznek a főszereplők. Erre ő maga hirtelen döbben rá, és gyorsan cselekszik is, mielőtt túlságosan belegondolna ésszerű érvekbe, ami ezt a románcot lerombolhatná, vagy legalább megnehezíthetné. Megcsókolja Leát, aki pár pillant múlva mosolyogva néz rá, majd kitapogatja a nyakában lévő rubint. Tudja, hogy figyelni kell a lányra, hiszen beszéltek már erről és már amióta kijöttek az étteremből finoman bekapcsolta, egy lágy szemlehunyással aktiválta azt. Érezte már a csóknál is, hogy egymásnak feszül a két erő, de a fókusz nagyszerűen megvédte a kellemetlen találkozástól.
- Enn… - nem tudja befejezni a mondatot, mert Lea ledobja most már az udvariasságát és megteremti a legbensőbb viszont kettejük közt, önmagát adva teljesen, tagadás nélkül. Érzi, ahogy a lány keze végigsimul a tarkóján, ő maga pedig magához húzza őt. A csókját most már ő sem fogja vissza, csak hagyja sodorni magát az árral, és ki tudja mennyi idő telik el, mire elvállnak egymástól az ajkaik. A férfi szeme mosolyog, az arca sugárzik. Félresöpri Lea haját, az arcán végighúzza az ujjbegyeit.
- Jól meggondoltad? – inkább költői kérdésnek szánta, mintsem bármilyen választ kapjon, csak a csendet akarta megtörni maguk körül. Magához húzza kedvese arcát és újra megcsókolja, majd átöleli őt. A szíve hevesen zakatol, nem gondolta, hogy bárki megérinti egyszer ennyire, de az élet mindig hoz újabb csodákat. Ezzel ő is átélt egyet most.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. október 24. 17:55 | Link

András


Úgy tűnik, a lelkesedésemre ő is azonnal felel, így nem látom akadályát annak, hogy átkaroljam a nyakát és a lehető legközelebb húzódjak hozzá. Nem fogom vissza magamat, legalább nem csak a szerény, óvatos kislányt ismeri meg, hanem ezt az oldalamat is. Tudok ilyen lenni, sőt, ha felengedek és nem fogom magamat visszatartani, vagy moderálni bizonyára máshogy fogok hatni rá, mint eddig. A pillanatnak azonban túl hamar vége lesz, szégyenlősen hajtom le a fejemet de a mosolyomat nem tudom leplezni és távolabb sem igazán szándékozom ülni épp csak annyira, hogy rátudjak nézni. Azonban ez csak akkor történik meg, amikor végigsimít az arcomon és felteszi a kérdést, amire nyilván nem vár választ. Sokszor játszottam el a gondolattal, többször, mint azt be merném vallani. Mert nem volt ez egy új keletű dolog. Az első találkozásunk alkalmával is szimpatikus volt, de az i-re az tette fel a pontot amikor az alagútban összefutottunk.
  - Azt hiszem, ezt inkább nekem kellene kérdeznem tőled.
Elvigyorodom és felvonom az egyik szemöldökömet. Nem tudom, tényleg végiggondolta-e azt, hogy ezzel a kis csókkal mit kapott a nyakába. Nem mintha ez az iskola története során nem fordult volna már elő, de azért ő mégiscsak egy tanár én meg diák, ráadásul fiatalabb is vagyok egy halovány tíz évvel. De számomra valamiért nem voltak fontosak ezek a dolgok, vagy legalábbis most már nem. Tartottam magamat annyira érettnek, hogy ezt kezelni tudjam, pedig gyakran viselkedtem gyerekesen. Nem akarom klisékkel elrondítani a beszélgetést, így inkább türelmesen figyelem az arcát, hogy lejátssza magával a meccset. Pedig rongyosra beszélhetném a számat, mert csöpögős szövegből elég sok van a raktáron.
  - Nem hiszem, hogy ilyeneken kellene gondolkodnom.
Nevetne nekidöntöm a homlokomat a mellkasának, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Nincs kedvem gondolkodni, vagy nyakatekert udvariassággal foglalkozik, azt a mai estével egy jó időre abszolváltam.
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2013. október 24. 23:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. október 27. 14:54 | Link

Lea

Megtörtént. Titkon egy kicsit reménykedett benne, hogy lesz valaha olyan, akivel ennyire közel kerülhetnek egymáshoz. Ezen gondolatai akkortájt jöttek elő, amikor először megismerkedett a mestertanonccal, aki segítséget, alternatívát keresett anno a képessége megfékezésére. Kicsit kétarcú a dolog, hiszen jelenleg csak ő tudja elnyomni a lány szerzett adottságát, így van is, meg nincs is gyógyír Leának. Az megint egy új dolgot vet fel, hogy most, mikor a szívük rezdülését egy hullámhosszra próbálják – és mennyire jól sikerült ez eddig nekik! – hangolni, lehet, hogy nem is lesz szükség más jelenlétére, hiszen a lány önmagában is képes visszafojtani a képessége hátrányát, hiszen minden pozitív dolognak kell lennie negatív oldalának is. Nagyon lassan húzza el az arcát, új útvesztőbe tévedt, aminek az ingoványos térképét még nem ismeri, de abban biztos, hogy meg szeretné ismerni, méghozzá kipróbálásos módszerrel. A felvetett kérdés labdájának visszadobása szerinte nem fair teljesen, azonban érti a jogosságát.
- Nem hiszem, hogy probléma lenne. Mindketten felnőttek vagyunk, te mestertanonc és nem vagy a tanítványom. Ezzel kapcsolatban még van ötletem, a későbbiekre, de tegyük ezt félre most, nem ezért jöttünk. Visszatérve a dologra, nem hiszem, hogy kivetnivaló van ebben a dologban, úgy hallottam korábban is voltak már ilyen esetek, és egyikből sem csináltak ügyet. Mi pedig nem hiszem, hogy a folyosón fogunk kézen fogva andalogni és egymást etetjük szőlővel a Nagyteremben – Biztos benne, hogy így lesz, a munkáját mindig különválasztotta eddig… nos, mindentől. Van benne elég öntudat és az, hogy a tiszteletet fenntartsa a diákjai előtt, ehhez eddig úgy kell neki is viselkednie, ahogy ő azt a másik oldalról elvárja. Leától viszont muszáj érdeklődnie, hogy mindent jól megfontolt-e, pedig láthatóan igen. Hiszen itt van, és követ valamit, ha mást nem a szívét. Vécsey pedig nagyon reméli, hogy mégis elgondolkodott a lány ezen, és most csak egy könnyedebb választ adott. A professzort nem izgatja túlságosan az, hogy Lea fiatalabb nála, a lényeg a felnőtt kor, és ami még fontosabb az érettség, ami a mestertanoncban megvan. A nevetése magával ragadja őt is, becsatlakozik a lányhoz, még magához is öleli.
- Voltál már mugli moziban? A párok oda szoktak menni… hmm… romantikázni. Ha van kedved most, tudok egy helyet – mondja vigyorogva, miközben a lány szemeit fürkészi. El tudna benne veszi egy pillanat alatt. Hogy honnan jutott eszébe ez az ötlet, maga sem tudja, de remeknek találja. Megvárja a választ, aztán megcsókolja újra Leát, ezt most nem nagyon tudja abbahagyni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. október 28. 11:41 | Link

András


Örültem, sokkal jobban, mint az látszódott rajtam de nem akartam felkelni és ugrálni, vagy sikítani örömömben, azt Luca szokott. A tekintetemből mindent ki lehetett olvasni, hagytam, hogy az érzéseim szabadon áramoljanak a testemben, nem rejtegettem semmit, mert nem volt rá szükség. Igaz, egy kicsit féltem, mert a boldogsággal együtt járt a kiszolgáltatottság érzése is és benne rejlett a csalódás lehetősége. Nem akartam, hogy az életem egy korábbi szakaszában történt csalódás pecsételje meg ennek a kapcsolatnak az alakulását. András megérdemelte, hogy bízzak benne, de nekem is meg kellett tanulnom újra bízni, az pedig nem ment olyan egyszerűen. Ennek semmi köze nem volt hozzá, ez inkább az én csökött létemből fakadt. De megemberelem a gondolataimat és inkább arra figyelek, amit mond. Ezzel az az egyetlen probléma, hogy a tekintetem az ajkára vándorol. Akaratlanul beharapom a sajátomat, és igyekszem minden erőmmel a mondandójára figyelni és nem arra, ahogy a szavakat formálja és a rekedtes kellemes hangjára.
  - Igen, nekem is ez jutott rögtön az eszembe, az andalgás meg amúgy sem a stílusom...bár, a szőlőt szeretem.
A megjegyzésre elvigyorodom ismét, de ez a mosoly azért egy kicsivel másabb, mint az előzőek. Tényleg felesleges erről beszélnünk, inkább arra koncentrálok, hogy mennyire pofátlanul jó érzés jár át, ahogy átölel. Úgy érzem, nem vagyok egyedül és legalább nem fázom. Az aprócska ruha nem volt egészen jó ötlet, de legalább a kabátom és az ő teste véd az őszi széltől. Amikor felajánlja mozi lehetőség, felkapom a fejemet és rögtön bólintok.
  - Persze, sokszor. A húgaim imádnak moziba járni, bár ők nem azért, mert ott sötét van...
Hagyom, hogy megcsókoljon, ismét sőt, még el is nyújtom amennyire csak lehet, közben felkelek a hideg kőmederről de még akkor sem engedem el, inkább lehajolok , megfogom a kezeit és csak utána húzódom el.
  - Menjünk...de én választok.
Felhúzom és elindulunk arra, amerről jöttünk, hogy később aztán behopponálhassunk. A filmnézés lehetősége annyira nem keltette fel az érdeklődésemet, inkább az, hogy vele lehetek, az este további részében is, egy sötét teremben, ahol remélhetőleg nem lesz sok ember a kései időpontra való tekintettel.  
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2013. október 28. 12:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 30. 17:47 | Link

Luca

Ma délután volt végre egy kis időm, mert nem kellett sem a tanulással foglalkoznom, sem orvoshoz mennem a rutin ellenőrzésekre, így végre le tudtam menni a faluba vásárolgatni. Még nem látszott nagyon, hogy kisbabát várok, hiszen még csak három hónapos terhes voltam, de azért mióta abbamaradtak a reggeli rosszullétek, már sikerült visszanyernem valamicskét a súlyomból, és azért lassan, de biztosan elkezdett gömbölyödni a hasam.
Éppen ez volt az oka annak, hogy most a boltokat jártam, és tájékozódás céljából szétnéztem, hogy miféle holmik kellhetnek egy kisbabának. Volt bennem valami kis fájdalom, ahogy sétálgattam, mert mikor legutóbb azért voltam itt, hogy egy gyereknek vásároljak, akkor még velem volt Seren is, és Eirit vártuk, hogy megérkezzen a kastélyba. Olyan volt, mintha ezer éve történt volna, holott nem is telt el olyan sok idő azóta, csak... Csak fájt az egész, hiszen már egyikük sem élt.
Néha még mindig sírni akartam, de már képes voltam visszafogni magam, hogy ne mások előtt törjek ki könnyekben, így most is pár mély lélegzetet vettem, és mentem tovább. Azt olvastam, hogy nem szabad hagynom, hogy eluralkodjanak rajtam a negatív érzések, mert az nem tenne jót a gyereknek, de ez azért nem volt olyan egyszerű, főleg számomra, mert hát annyira megszokott volt, hogy valami nincs rendben. És kicsit tartottam attól is, hogy kiüt majd a kicsin a családi agybaj, mert nem tudtam azóta sem eldönteni, hogy Konnal mi csak az életünk miatt vagyunk ilyenek, vagy ez is a génekben van.
Végül belefáradtam a nézelődésbe, és amúgy sem vásároltam semmit, úgyhogy egy fagyival a kezemben leültem a téren. Igen, fagyival, mert valami agyament késztetés miatt még ebben az időben is folyton csak a hideget kívántam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
KARANTÉN


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2013. október 30. 19:06 | Link

Lyra;;


Kész van! Ezzel a dicső felkiáltással állt fel Luca az asztaltól, mikor végre sikerült egy példát kipróbálni, amit Rúnatanon hallott. Egész érdekes volt számára, meg érdekelnék, hogy az elektromos kütyüi, amiktől meg kellett válnia, hogy tudnának itt is működni. Lehet, hogy nem a legszebb szándék vezérli az érdeklődését, de legalább érdeklődik. Mikor befejezte a tanulást rátért a kellemesebb kötelezettségekre is, mióta itt van zenéről csak Kahlil bácsitól hallott komolyabban, de azt nem érezte elégnek, éppen ezért vette elő újra a kottáit, hogy fuvoláján gyakoroljon. Itt a kedvtelésnek némi köze talán ahhoz is van, hogy megnyugtatja és szórakoztatja is a dolog, meg addig sem töri semmi rosszaságon a fejét.
Takarítás, törölgetés, nővérekkel való beszélgetés, egy-két szó a háztársakkal, majd neki is vághatott a szabad délutánnak. Fellélegezhetett végre, már csak irányt kellett találni, konkrét elképzelés híján a pocakja és a kirakatok maga elé képelése húzta a falu felé. Első körben a Paradis-ba ment, ahol ma nem nővére, hanem annak barátnője, Emma volt délután, vásárolt egy zacskó gumicukrot, meg két szelet csokit, amit táskájába csúsztatott. Megköszönte, fizetett, majd ajándékötletek reményében kirakatok előtt téblábolt perceket. Hosszasan nézegette, már most gondolkodott rajta, hogy majd az ünnep közeledtének utolsó perceiben hova fog kapkodni, ugyanis hajlamos ezen szintű halogatásra.
Az andalgásnak meg a kifogyhatatlan édességes táskájának köszönhetően boldog arccal, félig teli pocival érkezett el a szökőkúthoz. Ujjival végigfésülte a vizet, majd a közeli padok felé pillantva nem mindennapi látvány tárult elé. Egy nőt látott, vagyis idősebb lányt, a lényeg, hogy már mintha látta volna az iskolában, nem tudja, mert őt nem tanítja, ha így van, tanár-e az illető, de fagyit eszik, ilyenkor. Milyen különös. Lucát ismerkedési kényszere, meg a jókedve veszi rá az elkövetkezendő mozdulatsorokra, aminek az a vége, hogy ő is leül a lányhoz közel, mosolyogva pillant rá és a fagyira, majd előhúzza az édességes zacskót és felé nyújtja, bemutatkozásnak vajon megteszi?
- Megkínálhatlak?
A tegezésben nem volt annyira biztos, de reméli a legjobbakat. Közben a szökőkútba réved, a szája pedig akaratlanul is szólásra nyílik, mert hát neki aztán beszélnie kell, nem ő lenne, ha nem hozna fel valami idevágót, ami mégsem az.
- Te hiszel a szökőkutas kívánságokban? Azt hallottam, ha valaki talál egy pénzérmét, majd azt kívánság után beledobja, teljesül…
Néz rá nagy szemekkel, miközben egy gumimaci esik Luca áldozatául. Valamiért az utóbbi időben a neve el szokott maradni, amiről nem tudja eldönteni, hogy előny vagy hátrány. A gyermeki lélek megjelenése vagy szimplán Luca szétszórtságáé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 30. 19:47 | Link

Luca

Elmerültem eszegettem a vanília fagyit, annak ellenére, hogy a nyakamba sál volt tekerve a hűvös levegő miatt, és ráadásul sosem voltam oda ezért az ízért, de most valamiért mégis ez kellett. Rémes, miket meg nem kívánok, pár napja mentolos étcsokit rágcsáltam, előtte meg a Konféle savanyított halat ettem dobozszámra, hogy már rendesen bűzlött tőle szegény Kahlil irodája. Na de most mondd egy tiszteletbeli macskának (nekem), hogy ne egyen halat.
Jó darabig bámulhattam magam előtt a földet, mert annyira elkalandoztam, hogy észre se vettem, hogy valaki leült mellém. Összerezzentem, mikor szólt hozzám, és magamban elkezdtem átkozni a saját figyelmetlenségemet, te jó ég, hiszen mostanában annyira szétszórt vagyok, hogy rémes, nem lesz ez így jó. Márpedig ha valamikor, hát most tényleg vigyáznom kellene magamra.
Szerencsére azonban a lány nem tűnt egy ádáz ellenségnek, aki most azonnal nekem akar esni, sőt, mintha már láttam volna az iskolában is, úgyhogy végül rámosolyogtam, és belekukkantottam a papírzacskóba.
- Aha, köszi - válaszoltam, miközben kihalásztam egy ánizsos darabkát (atyaég, már megint a mentol, igazán nem győzök magamon csodálkozni), aztán miután bekaptam, úgy éreztem, hogy ebből most még nagyon kéne, szóval felnéztem a lányra, kérincsélő tekintettel. - Vehetek még egyet? - pislogtam szépen, és becsületemre legyen mondva, most valóban nem jutott eszembe, hogy esetleg meg akarnak mérgezni, annyira becsületes arca volt az idegennek. Na az is biztos, hogy ő nem a rellonból jött.
A kérdését hallva aztán jól megbámultam a szökőkutat, elgondolkozva a hallottakon.
- Nem is tudom... - válaszoltam eltöprengve. - Még sohasem próbáltam kívánni, szóval ki tudja. Lehet, hogy van benne valami igazság.
Hirtelen ötlet volt csak, ahogy a lány arcát elnéztem, hogy egészen véletlenül kilökjek egy érmét a zsebemből, zsebkendő keresést színlelve. Mázlim volt, éppen a lány elő gurult, úgyhogy ha észreveszi, akkor akár kívánhat is egyet.
- Te mit kívánnál, ha teljesülne? - néztem rá kérdőn, mert most már érdekelt, hogy neki vajon mi a szíve vágya.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
KARANTÉN


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2013. október 30. 21:17 | Link

Lyra;;


Az időjárás ellenére vágyott a szabadba, ami nem meglepő, mert imád császkálni, mégis hűvös ősz van most, ami azért hagy némi kivetni valót maga után. Tartogathat elég sok betegséget, a baciknak ez az idő egy földi paradicsom, mindenesetre jól felöltözött ebből gondja ne lehessen. Még bejárta a cukorkaboltot és kiválogatta a finomságokat, addig váltott pár szót Emmával, akitől kérdezett ezt-azt, lehet, hogy kicsit kíváncsibb ma a kelleténél. A kirakatok után viszont egyből a baglyos csodához tévedt, mert oda vitték a lábai meg a gondolatai.
Az édességgel a birtokában úgy érzi magát sokszor, mintha egy olyan varázslatot tudna, amitől mindenki egyből jobb kedvre derül és barátságosabb lesz, pedig ez csak egy apróság. Olyan édes kis semmiség? Mindenesetre örömmel veszi, hogy elfogadja tőle, és ha már siker van, talán a nevét is illene elárulnia, mert sikeresen kihagyta ezen mini lépést, ismét.
- Nagyon szívesen! Egyébként én Luca vagyok.
A szabad kezét odanyújtja, mert így tartja illendőnek, kevés ilyet lát ma, ami meg is lepi, meg nem is. A saját barátai közül se mind így mutatkozik be. közben végig a mellette ülőt fürkészi tekintetével, amikor pedig még szeretne a cukorkából, egy kisebb megkönnyebbülés keretein belül szélesebb mosolyra húzódnak ajkai, majd a zacskót átadja, hogy válogasson belőle bátran.
- Te is ennyire szereted az édességet? A testvéreim mindig mondják, hogy ne vigyem túlzásba, pedig szerintem, ami ilyen jó, abból sosem lehet túl sok!
Közben kicsit tébolyodottnak tűnhet külső szemlélőként az, amit Luca témába hoz, mégis olyan dolog, amit csak nem lehet szó nélkül hagyni, meg kíváncsi is a mellette ülő mit gondol, sokat elmond az emberekről az, miben hisznek, vagy mennyire nyitottak. Persze ha nem azok, azzal sincs gond, de az olyanokkal, akikben van kíváncsiság, érdeklődés és kalandvágy sokkal-sokkal könnyebben megérteti magát Lucus is. Figyelmesen hallgatta, közben picit elrévedt a tekintete ismét a bagoly felé a szökőkúton, visszatekintés közben pedig előbb a keresgélő lányra nézett, aki éppen kérdezett is tőle.
- Hááát, olyan badarságokat, hogy pénz biztos nem, mondjuk az, hogy minden legyen édességből, nem hangzik rosszul, de biztos beleunnék….viszont van valami… Azt nagyon szeretném, ha a bátyámmal találkozhatnék, vagy többször láthatnám. Szerintem vele kapcsolatban kívánnék.
Ekkor hajtja le a fejét és veszi észre az érmét a lába mellett a földön. Elmosolyodik, majd felemeli a mellette ülő felé tartva.
- Nééézd! Hű. Odajössz velem? - Mutat a kút felé, mert már fel van csigázva teljesen, úgy érzi, ezt ki kell próbálnia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 30. 21:40 | Link

Luca

Igen, mondom én, hogy mostanában szétszórt és feledékeny vagyok, hiszen képes voltam anélkül megdézsmálni a lány édességét, hogy egyáltalán bemutatkoztam volna, pedig láthatóan én vagyok az idősebb, szóval igazán eszembe juthatott volna. Na de az is igaz, hogy sohasem az udvariasságról voltam híres.
- Jajj, ne haragudj! Én Lyra vagyok - viszonoztam a kézfogást egy mosollyal.
Teljesen biztos voltam benne, hogy a másik vagy elsős vagy másodikos, mert nem tartozott azok közé, akiknek SVK-t tanítottam ötödévesen Serent helyettesítve, tehát csakis fiatalabb lehet náluk, vagy esetleg még újonnan érkezett, de arra kevesebbet tettem volna fel. Mindenesetre nem zavart, hogy egy jóval fiatalabbal kezdtem beszélgetni, mert érdekes volt és szórakoztató, és már amúgy is meguntam, hogy egyedül legyek idelent, főleg, hogy így semmit sem mertem megvenni, mert a leghaloványabb gőzöm sem volt róla, hogy mégis mi lenne a legjobb egy kisbabának. Szégyen vagy nem szégyen, ide bizony kell majd Kahlil is, hátha az apuka szaktudás legalább valamivel megelőzi az enyém.
Aztán kaptam még a cukorból, amit újfent megköszöntem, és miután a tenyerembe gyűjtöttem még pár ánizsos darabkát, visszaadtam a lánynak a zacskót, hagy falatozzon ő is nyugodtan.
- Mostanában nagyon - bólogattam a következő kérdésre. - Eddig is szerettem, de főleg a csokit, most meg... látod, ilyen hidegben is fagyit eszem - mosolyogtam meg a tényt újfent, hogy egy félig elfogyasztott tölcsér van a másik kezemben, és mivel ettől észbe is kaptam, gyorsan eltüntettem a maradékot, mielőtt elolvadna. - Megkínáltalak volna, de nem hiszem, hogy túl gusztusos egy összenyalt fagyi, szóval inkább meghívlak majd valamire, cserébe a cukorért - javasoltam.
Örültem neki, hogy a lány nem vette észre, hogy direkt ejtettem ki az érmét, úgyhogy már csak annak szurkoltam, hogy később feltűnjön neki, hátha örül majd neki. Egek, szörnyen szentimentális lettem.
A válaszát hallva aztán bőszen bólogattam.
- Okos döntés - helyeseltem neki. - A szerényebb kívánság teljesülésére több esély van szerintem - tettem hozzá, mert hát még ha nem is varázs által, de az ilyesmi könnyebben teljesülhet. - Miért nem találkozhatsz a bátyáddal? - kíváncsiskodtam aztán, magamban megállapítva, hogy ez már bizony Kahlil hatása lesz, mert engem alapból nem szoktak érdekelni az ilyesmik, de most őszintén kérdeztem.
Aztán a lány észrevette az érmét, én meg csak csendesen mosolyogtam, és bólintottam egyet a kérdésre, mielőtt felkeltem volna, hogy odamenjek vele a kúthoz.
- Kívánj valamit, hátha teljesül - biccentettem a fejemmel a szökőkút felé.
Utoljára módosította:Lyra Castle, 2013. október 30. 21:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
KARANTÉN


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2013. október 30. 23:29 | Link

Lyra;;


Bár tény és való, hogy a belibbenése, ha hatásos is volt, de nem túl informatív. Ezt viszont a cukorkán felül a bemutatkozással is sikerült orvosolni, most már a lány nevét is tudja, Lyra. Szép név, de a hangzásából biztos benne, hogy ő is biztosan távolabbról kerülhetett ide nála.
- Szép neved van. Te is ide jártál vagy jársz iskolába?
Érdeklődik kicsit mert kíváncsi rá, ha már így összefújta őket a szél, na nem szó szerint persze. Az elején letegezte, amin nem sértődött meg, szóval, ha már végzett is, nem valószínű, hogy már tanár, vagy nagyon kedves, ettől függetlenül. Nem nagyon tudja besorolni itt még az embereket házak szerint. Magában is érez olyan tulajdonságot, ami más házhoz irányítaná, azaz nem szereti, ha meglepik és jobban örül, ha találgatások nélkül meg tud tudni dolgokat, de ha nem derül ki, akkor sem szokta zavartatni magát.
- Akkor biztos vagyok benne, hogy legalább annyira el tudnál időzni a cukorkaboltban, mint néha én. Melyik csoki a kedvenced? – közben a tölcsérre pillant mosolyogva, amit befejez Lyra, mókás, a fagyit melegben eszik, hogy lehűtse az embereket, van, aki mégis hidegben vágyik rá. Érdekesek az emberek, legalábbis különleges szokásaik vannak néha.
- Ez nagyon kedves, igen, az egy kicsit fura, egyszer mikor kicsi voltam nyalókával jártam ugyan így, azt se kínálgathattam csak úgy, miután már nekikezdtem.
Bólogat egyetértően, majd megköszöni így előre is a kedves gesztust. Alapból nem vár semmit az ilyen tetteiért cserébe, de ki tudna édességre nemet mondani, Luca helyében? Senki, na jó, talán a nővérei, de ők most nem látják! a kútról és a kívánságról fecsegés közepette találta a megcsillanó érmét a földön, amibe még a szeme is belemosolygott egy pillanatra. Mielőtt elindulna még, válaszol a bátyáról feltett kérdésre.
- Tudod, neki nagyon későn jelentkezett az ereje, így egy másik, speciális iskolába jár. Már sokat fejlődött, annyira jó lenne, ha egy helyen tanulhatnánk, mert így csak szünetekben látom őt.
Egy szomorú sóhaj hagyja el a száját, majd a kezdeti lelkes mosolyát ölti fel pillanatokkal később ismét. Az iránymutatásra elindul a kút felé. Jól megnézi az érmét, majd megszorítja. Behunyja a szemeit és jó erősen gondol a kívánságra. Szépen elmormolja magában, majd kinyitja a szemét és a szökőkútba dobja azt. Szépen visszasétál a Lyrához, és ismét leül mellé, miközben a cukros zacskóból kivesz egy kis elemózsiát.
- Olyan jó lenne….Te mit kívánnál, ha lehetne egy kívánságod?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 31. 13:05 | Link

Luca

- Köszönöm, neked is - mosolyogtam a lányra, mikor megdicsérte a nevem. - Igen, ide járok. Másodikos mestertanonc vagyok a Rellonban - bólintottam aztán. - Te elsős vagy másodikos vagy? - kérdeztem vissza még az előbbi eszmefuttatás következményeképp. Nagyon meglepődtem volna, ha rosszul lövöm be a korát.
A cukorkabolt említésére pedig még szélesebb mosoly költözött az arcomra.
- Na hallod, még szép! De az utóbbi időben be sem merek menni oda, mert felvásárolnám a komplett készletet, aztán meg majd csak gurulok a lépcsőkön lefelé - nevettem, bár volt a feltevésben némi igazság. Mert most csak gondoljuk el, ha valaki akkorka mint én, és széltében is nő, onnan már maximum labdának jó, főleg ha még a pocakja is megnő. Aztán Kahlillal így is elég furcsán festettünk együtt, hát még akkor.
- Hm... Nem is tudom... Régebben a karamellásakat szerettem nagyon, de most rákaptam mindenre, ami mentolos. Ezért nyúltam le az ánizsos gumicukraid - vigyorogtam. - Te mit szeretsz a legjobban? - érdeklődtem aztán én is. - A forrócsokival hogy állsz? Nem messze tudok egy jó helyet, ahol nagyon finomat adnak - vetettem fel, mert komolyan gondoltam, hogy szeretném viszonozni Luca kedvességét.
- Ó, értem - bólogattam, amikor mesélt a bátyjáról. - Ha ügyes lesz, akkor lehet, hogy egyszer átjöhet ide, nem? - kérdeztem aztán, mert nem voltam igazából tisztában ezekkel a dolgokkal. Annyit tudtam, hogy bizonyos szempontból a Bagolykő is speciális, csak épp a másik véglet, hiszen ide nagyon sok különleges képességű, tehetséges diák járt, persze azokon kívül, akiknek amúgy is ez lett volna a körzete. Sőt, voltak olyan családok, akik akár messziről is idehozták a gyerekeiket, csak mert ez volt a hagyomány náluk.
Örültem neki, hogy a lány tudott kívánni, és mosolyogva néztem végig a háttérből a kis rituálét. Mostanában valahogy változtam, mert régen efféle elképzelhetetlen lett volna, valószínűleg már akkor rádörrentem volna a lányra, mikor leült mellém, most viszont... Na de ezt tudjuk be a hormonoknak.
Luca aztán visszajött hozzám, és újra leültünk a padra.
- Hogy én? Hmmm... - gondolkodtam el egy pillanatra, azon töprengve, hogy mi is lenne az, amit ebben a pillanatban a legjobban szeretnék. Valójában nem volt akkora kérdés, valahogy teljesen egyértelmű, hogy mire vágytam. - Azt szeretném, ha a gyermekem egészségesen születne meg - válaszoltam lehajtott fejjel. Most, hogy Kahlillal már mindent megbeszéltünk, örültem a babának, de még mindig bennem volt az a rengeteg félelem, aminek egy részét az a tény adta, hogy hatással lehet a kicsire a vámpírméreg az ereimben, a másikat pedig az, hogy féltem, hogy minden rendben lesz-e vele pszichikailag.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
KARANTÉN


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2013. október 31. 17:39 | Link

Lyra;;


A nevéről való gondolkodás közepette jut el oda, hogy eléggé angolosnak hangzik, biztosan vannak ott rokonai, vagy onnan jött. Legalábbis erre jut Lucus magában, miközben a viszontdicséretre egy szép mosollyal reagál, majd válaszolni kezd Lyrának. Ő már jó nagy, ha másodikos mestertanonc, de azon lepődik meg a leginkább, hogy rellonos. Különös, nem érzi ezt rajta, pedig biztos abban, hogy az a jellegzetességük az érzelmeikben is lakozik. Vagy nagyon különleges Lyra vagy minimum egy a normális rellonosok közül, bár eddig kevés ilyenről hallott.
- Akkor te már nagyon nagy és okos vagy! Mi lesz belőled, mikor végzel? – mondja, miközben elfogyaszt egy cukorkát a zacskóból.
- Már másodikos vagyok a Navinések között, jó sok idő lesz, mire majd mestertanonc lehetek, de várom már!
Jókat kuncog a cukorkabolttal kapcsolatos okfejtésen, ő is sokat tölt ott, de Luca elképzelései szerint minden ember. Ott nem lehet csak befutni pár cukorkáért, mert mindig van valami új. Ha meg új, akkor ki kell próbálni, meg körülnézni, meg újra körülnézni… és így tovább. Lehetetlen ott hamar végezni, na meg üres kézzel kijönni. De azon kívül, hogy a sok cukor ártalmas, ő is tudja, hogy hizlal, borzasztó. Miért nem lehet, hogy ami finom és szeretjük, az ne hizlaljon? Örök rejtély! De ha egyszer felnő, majd kitalál egy finom édességet, ami nem hizlal! Már rajta van az ügyön, a meglévőket rendszeresen teszteli.
- Ú, azok finomak! Én egyszer ettem chilis csokit! Elment, de azért nem olyan, mint egy mogyorós, vagy fehér csokis, de lehet töltött is, vagy töltetlen, meg kerek is… szóval mindet szeretem, de most éppen a kókuszos a kedvencem.
A válaszadás közben annyit gondolt az édességre, hogy már szinte szégyellte magát, borzalmas, hogy időközönként rájön az édességimádat, akkor aztán nincs megállás. Legtöbbször érzi a környezete is, ráadásul ég bevonni is beszokta azt, mint ahogy most Lyrát is.
- Azt nagyon szeretem, és ebben a hűvös időben a legjobb!
Miközben a kútról beszélgettek és megtalálta a pénzérmét, örömmel beszélt a testvéréről. Furcsa ez az egész, a szüleik nem is tudnak varázsolni, Zoénak meg neki pedig még egy kis plusz is adatott. Nem mindennapi az egész családjuk ebben, de az iskolából már csak egy Czettner hiányzik, hogy igazán családias legyen, az pedig Benji. Ahogy elmondta már a kúthoz is ment, hogy megtegye azt, amiről hallott, mosolygósan tért aztán vissza a padhoz és ült le ismét, hogy még választ adjon arra a kérdésre.
- Lehet, remélem, hogy megtörténik. Most nem tudom, hogy halad, de szerintem ő is szeretne itt lenni, és sokat gyakorol.
Közben kíváncsisága netovábbjaként kérdez rá, mit kívánna a lány mellette. Sok mindent el tud képzelni, az emberek mikre vágyhatnak, de az előbbi helyesléséből arra következtet, hogy ő is valami olyat kívánna, aminek nagyobb értéke van tárgyaknál vagy pénznél. Nem is téved, hiszen mikor kimondja, elsőre meglepi vele Lucát. Majd széles mosollyal csap le azonnal a mondat utáni szünetre.
- Lesz kisbabád? Gratulálok! Ez annyira jó! Örülsz, gondolom, kisfiú lesz vagy kislány? Vagy ilyet még nem lehet tudni? Minek örülnél jobban?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 2. 16:05 | Link

Luca

- Tanár leszek, ha sikerül letennem a vizsgákat - válaszoltam a lány kérdésére. - És te mi szeretnél lenni majd? - kérdeztem vissza kíváncsian. Úgy véltem, hogy valami békés munka illene legjobban ehhez a kedves természethez, de végül is alig pár perce ismertem csak Lucát, úgyhogy simán lehet, hogy meglep még.
- Szerintem élvezd ki a diákéveket, mestertanoncként már nem olyan egyszerű az élet - somolyogtam csendesen a lányka vallomását hallva. Nekem ugyan kevéssé adatott meg a békés tanulás, de Seren oltalmában azért akadtak időszakok, amikor csak a tanulásra kellett összpontosítanom. Hihetetlenül hiányzott a férfi, a legjobb barátom.
- Chilis csoki? - néztem nagyot, mert ez nekem új volt, bár nem igazán hívogató. - Ó, a kókuszos jó, ráadásul azt hallottam, hogy most kókuszos forrócsokit is árulnak itt a Főutczán! - örültem meg hirtelen, mikor Luca beszámolt az aktuális kedvencéről. Így már tudtam is, hogy mit vegyek neki, ha elindulunk innen.
Én magam is nagyon szerettem a csokoládét, de nem ismertem mindenfélét, mert noha évekig nem telt el úgy nap, hogy ne lett volna egy táblával a táskámban, sosem volt pénzem különlegességeket venni. Most meg, mióta már megtehetem, sosem jutott eszembe elmélyedni a fajták sokszínűségében.
Aztán Luca elment kívánni egyet, amit én mosolyogva néztem, mikor pedig visszajött, még beszéltünk pár szót a testvéréről.
- Szerintem ha nagyon igyekszik, akkor biztos sikerülni fog neki - biztattam Lucát, és a szavaim nem csak üres csevegés voltak, hanem valóban így is gondoltam. Ha valaki fejlődni akar, és ezért mindent meg is tesz, akkor sikerülni fog neki.
Aztán az én képzeletbeli kívánságom került sorra, és a pillanatnyi csönd elég volt rá, hogy elmosolyodjak. Ezek szerint még tényleg nem látszik rajtam, hogy babát várok.
- Bizony. Hat hónap múlva - bólintottam. - Köszönöm! - vigyorogtam aztán boldogan a lányra, mikor gratulált. - Nem tudom még, hogy mi lesz, és azt hiszem nem is fogom megkérdezni az orvost - válaszoltam aztán. - Mert hogy úgy áll a helyzet, hogy én fiút szeretnék, a párom meg kislányt, úgyhogy inkább legyen meglepetés, hogy melyikünknek is lesz igaza - mondtam.
Közben elfogyott a kezemből a gumicukor, és egy darabig még üldögéltünk, utána viszont már fázni kezdtem, hát újból Lucához fordultam.
- Szeretnél akkor most inni egy csokit? Lassan nekem indulnom kell haza, de még egy pohárkával beleférne, köszönetképpen a jó beszélgetésért - mosolyogtam a lányra, a válaszát várva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2013. november 4. 12:02 | Link

Tilda
Valamelyik vasárnap

Elegem van. Minek ez az egész? Kipattannak a szemeim és felülök a gólyalaki ágyamban. A hajamat kifésülöm a kezeimmel az arcom elől és bámulok magam elé. Aztán szépen kitisztul minden, és én csak ráeszmélek, hogy már egy negyed órája ugyanabban a pózban üldögélek, figyelve, de nem felfogva a többiek sürgölődését. Nagyon idegesítőek, sokan is vannak, és áh! Csak legyintek, hogy miért is vagyok itt? Miért nem igényeltem már egy szobát, vagy fogtam össze valakikkel. Na, de kikkel? Kikászálódom az ágyból, és végignézek magamon. Kész katasztrófa, meg kell mosakodnom. Kibotorkálok a papucsomban a sürgölődő diákok között, olyan, mintha én egy belassult időben léteznék, míg ők elrohannak mellettem. A szemeimet mosom meg először és belebámulok a tükörbe.
- Uramisten – nem mondom meg mire gondolok, csak tovább folytatom a mosdást. Kicsit felfrissülök, és eszembe jut, hogy mit éreztem a felkelésem pillanatában. ~ El kell húznom innen. ~ Visszamentem a ládámhoz, kikerestem a neszesszerem, majd lezuhanyoztam, megtörölköztem, és magamra kaptam a kedvenc pólómat és hosszú nadrágom. Összepakoltam mindent, megnéztem, hogy mennyi pénzem van. Elég lesz egy darabig, ezt örömmel fogadom. ~ Elmegyek! ~ Valahogy felvillanyoz a dolog. Nagyjából mindent beteszek a ládámba, ami szükséges és elindulok kifelé, hogy elhagyjam e csodás intézményt. Felöltözök, odakint már hideg van, ládámat pedig magam után húzva indulok el kifelé, Bogolyfalvára az állomásra. Az enyémen van egy kis bűbáj, ami nagyjából tíz centivel a föld felett tartja, ha fogják a fogantyúját. Nem igazán zavar, hogy sokan furcsán néznek rám, de legtöbben mégsem tulajdonítanak neki nagy ügyet. Láttak már diákot elmenni, meg jönni is, és hétvége van, nem feltűnő igazán. Már a Boglyas Téren járok, amikor feltűnik egy utcai árus. ~ Vehettem volna a konyhán is magamhoz egy kis kaját, a fenébe. ~ Mindegy, magamhoz veszek egy kis ropogtatni valót, meg pár szendvicset, üdítőt és már folytatom is az utamat. Kíváncsi vagyok, hogy merre tudok menni majd, mindenesetre boldog mosollyal  sietek az állomás felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 15 ... 39 40 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér