28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! 🎃
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 23 ... 31 32 [33] 34 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Blossom Miles
Bogolyfalvi lakos, Független prefektus, Bogolyfalvi Tanács tag, Gyógyító



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 158
Írta: 2019. április 28. 22:12 | Link

Annelie
Ma nyugisabb napom volt. A borongós időre való tekintettel az iskolásokat és előkészítőseket sem vitték ki, ezzel csökkentve a problémák számát. Csak néhány beteg lézengett a rendelőben, de a fekvőbeteg legtöbbje is aludt. Nem csodáltam, engem is kellően fárasztott a napsütés hiánya, de pár pohár teával ki lehetett bírni. Épp a Boglyas téren vágok át, mikor ismerős hang üti meg a fülem. Abba az irányba is fordulok, hogy mindenképpen láthassam azokat, akik ilyen időjárásban is kijárnak. Hamar meglátom a gyerekeket, mire egy halvány mosolyt is megeresztek. Fontosnak tartom én is, hogy a pöttömökkel eleget legyünk levegőn, nekik is kell és programnak sem rossz. Már épp fordulnék meg és indulnék a Mancs-helyre szeretett kiskutyámért, de ekkor jövök rá, hogy a hang azért volt olyan ismerős, mert Annelie-hez tartozott. Ezek szerint ő is picikkel van itt, engem pedig nagyon is érdekel mi lehet velük. Laney nálam született, de sosem fogom elfelejteni azt az esetet. Sokan küzdöttük a kicsiért, de igazán bátor volt és mivel még mindig hozzám járnak kontrollra, tudom hogy ügyesen fejlődik. Lépteimet megfordítva gyalogolok az anyuka és a kicsik felé.
- Sziasztok! - köszönök oda vidáman, majd Sammy-re pillantok. Nagy csábító, mondták már nekem a szülei is, de így elnézve, még a végén az előkészítőben is pszichológust kell alkalmaznunk az összetört szívű lánykák számára. - Hogy vagytok?   
Utoljára módosította:Blossom Miles, 2019. május 19. 13:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Annelie West
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Queen of Dragons | Heda
offline
RPG hsz: 419
Összes hsz: 10443
Írta: 2019. május 7. 12:52 | Link

Blossom

Nem könnyű két kicsi nevelése egyedül. Kilencven százalékban egyedül neveli, mintha az apjuk hétvégi apuka lenne, akivel csak a gyerekek miatt találkoznak. Semmi nincs rendben köztük és Annie nem tudja, hogy a gyerekek ebből mit érzékelnek. Velük próbál száz százalékosan teljesíteni, vinni őket ide-oda, játszani velük, amikor csak lehet.
A helyzethez képest rendben vannak a dolgok, legalábbis Sammyvel és Laneyvel. A gyógyítók odafigyelnek a kislányra, megtesznek mindent azért, hogy jobb ütemben fejlődjön és úgy látszik, beválnak a programok. A tesójával nincsenek ilyen gondok, nála inkább az akaratosság az, amivel meg kell küzdeni.
- Blossom, szia! - mosolyog a gyógyítóra Annie. Hátrapillant a hátán vigyorgó gyerkőcre, aki kis kezét nyújtja a nő felé. - Nagyon jól, levezetjük épp a felgyűlt energiát.
Mosolyogva figyeli a nőt, akinek hálával tartozik. Túl sok idő telt el Laney születése és aközött, mikor végre a kezében tarthatta. Amíg ő maga is az életéért küzdött, míg összeszedte magát és megengedték, hogy átköltözzön az ispotály egészen más részébe végig a gyógyítók, köztük Blossom figyelt Laneyre.
- És te? Nincs valami jó kedved - állapítja meg homlokát ráncolva miközben alig észrevehetően végigméri a nőt. Igaz, nem ismeri túlzottan, de ezt olvassa le az arcáról. Talán az időjárás az oka.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Blossom Miles
Bogolyfalvi lakos, Független prefektus, Bogolyfalvi Tanács tag, Gyógyító



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 158
Írta: 2019. május 19. 13:27 | Link

Annelie
Kicsit fáradtan mosolygok vissza Annie-re, majd Laney-re is. Aranyos kislány, és ahogy hallom más gyógyítóktól, ügyesen fejlődik. Már legapróbb korában is harcos volt, akárcsak az anyja. Nem ismerem tökéletesen a családot, éppen annyit tudok róluk, amennyit szakmailag anno tudnom kellett, de a memóriám még mindig jó. Laney pici kezét nyújtja felém, mire én cserébe a mutatóujjamat tartom neki. Ilyenkor jól jön a magasságom és az ezzel járó viszonylag hosszú karom, hiszen úgy is elérem a picit, hogy nem kell az anyukája arcába másznom.
- A friss levegő mindig jól jön - bólogatok serényen, mivel egyetértek a felvetéssel, hogy amíg nem lehetetleníti el valami a kinti életet, addig bizony élvezni kell mindent, amit a lakás falain kívül találunk. Én is leegyszerűsíthetném a sok mászkálást, nem hiába tanultam meg hoppanálni, de jobban szeretek sétálni, főleg munka után. Olyankor mindig jól jön kicsit kiüríteni a fejemet és elengedni a nyüzsgést. Nyilván mindezt azért, hogy másnap újult erővel kezdhessek neki.
- Köszönöm, jól vagyok, csak nem aludtam túl sokat az éjszaka - mondom, egy halvány, ámde keserű mosollyal az arcomon. Egy kutya anyukájának sem könnyű. Gyorsan kiegészítem, hogy a nő is értse. - A kutyám tegnap véletlenül leejtette az egyik kaktuszt a házban, úgyhogy az estém arra ment rá, hogy tüskéket szedtem ki a mancsából, aztán egész este fenn maradtam vele, mert sajnos nem volt otthon semmi bájitalnak való - egyáltalán nem bánom, hogy ezt kellett csinálnom, mert nagyon szeretem Monát, de tény, hogy ma kicsit fáradtabb és nyűgösebb voltam, mint máskor.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Daliah Elisabeth Payne
Előkészítős, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 83
Írta: 2019. május 24. 18:49 | Link

L U C A


Mikor a kutyusnak gondolom elege lett a tisztálkodásból, magamat is törölgetni kezdem. Kicsit furcsán nézek a kutyus pózaira, vajon mit akarhat vele? Talán... hogy fessem le? Vállat vonva veszek elő a mappámból egy másik lapot, és elkezdem festeni. Hupsz, a füleit kicsit elrontottam, de kit érdekel? Csak magamnak festek, nem valami hű de nagy közönségnek. Mondjuk jó lenne egyszer úgy festeni, hogy úgy tényleg, sok embernek megmutatom. Jó, soha nem leszek olyan mint Da Vinci vagy Van Gogh, de kit érdekel?
Aki erre jár, az nem biztos hogy épelméjűnek néz, hogy tiszta festékesen egy pózoló kutyust festek. Á kit érdekel? A kutyus cuki, és nem hiszem hogy rossz neki, mert magától kezdett el pózolgatni.
Nagyon rákoncentrálok, még a nyelvemet is kitolom ahogy festek. Persze sokszor nézek a kutyusra, aki nem tudom mikor fog ráunni arra hogy itt pózol egy kislánynak aki mindenféle színben festi. Mert nem is látom továbbra sem, lehet teljesen lehetetlen színei lesznek szegénynek.
- Te valami modell-kutyus vagy? - nevetek, és most úristen, megint a kutyushoz beszélek, ez furcsa. Vagy lehet hogy tök normális, csak én hiszem azt hogy nem az? De lehet ma még nem normális, holnap meg az lesz a legnagyobb divat hogy mindenki állatokhoz beszél? Ki tudja?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bornemissza Luca
Bogolyfalvi lakos, Független boszorkány


Kutyamama
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
Írta: 2019. május 27. 18:27 | Link

Daliah


A pózokat egymás után váltja, nagyjából úgy ötpercenként, inkább fotómodellt játszva így, mint festőmúzsát, de hát a lány védelmére legyen szólva, hogy ugyan ki a nyenyere tudna ott állni egy helyben mondjuk tizenöt vagy ne adja ég húsz percig is, meg se moccanva, meg se rezdülve, csupán bambán meredve állni és hagyni, hogy az egyedüli mozgás a testen csak a szél fútta szőrszálak legyenek. Nem, nem, ezt Luca elképzelni sem bírta, így pózai rövidek voltak, azonban nem mozdult annyira drasztikusan sokat, így ha Daliah ügyes lesz, akár össze is tud rakni egy ügyesebb végeredményt az izgő-mozgó ebről.
Amikor úgy a hatodik pózt is megunta Luca önkéntes módon véget vetett a modellkedésnek. Aprócska, kunkori lábacskáin attól függetlenül, hogy a kislány befejezte-e a művét vagy sem, odatipegett hozzá. Néhányat vakkantott, majd hurkatestével mókás-ügyetlen módon feltornázta valahogy magát a padra. Egy-két szín nyilván a földre esett, mert hát, mégiscsak egy mini dombérről volt szó, de azért már sokkal ügyesebben ült le a lány mellé, mint az előbb.
Aztán szépen elkezdte szemlélni a filmet jobbról is, meg balról is. Azonban kicsit sántított neki a dolog. Igaz, kutya módban úgy látott, mint egy kutya, de még így sem stimmelt minden, szóval hamar átalakult, mit sem törődve azzal, hogy esetleg megrémítette ezzel a kislányt.
- Cleo vörös nem rózsaszín - pislogott le Daliahra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

acuo1_1280.png
Daliah Elisabeth Payne
Előkészítős, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 83
Írta: 2019. június 17. 21:43 | Link

L U C A


Teljesen rákoncentrálok az alkotásra. Észre se venném a nőt, aki úgy kb a semmiből itt mellettem termett, csak amikor megszólal. Egy hatalmasat sikítva ugrok fel a padról, a festmény meg a földön köt ki, arccal lefelé. Király, most a járda tiszta festék lesz.
- C...Cleo? Az ki? - mondom olyan halkan hogy talán meg se hallja a hangocskámat. Mert nem lehet hangnak nevezni, csak hangocskának. Cleo talán a kutya lenne? Gondolom, mert őt festettem. - Ne...Nem látom a szí...neket. - felveszem a festményemet a földről. Szépen összefestékezte, de legalább maradt valami a papíron is. - Csak véletlenszerűen használom a színeket. - motyogom, és folytatom közben a csodálatos és utánozhatatlan Kutya-Mona Lisát. Jó, azért nem fogok soha se annyira szépen festeni vagy rajzolni, mint da Vinci. De nem is kell, vagy a világnak kettő da Vinci kellene?
Körbenézek, a kutyus sehol, csak a nő. Meg kellene talán kérdezni tőle, nem látta-e. De én, megkérdezni egy ismeretlent? Hát az elég furcsi lenne, főleg tőlem. Mástól még persze oké lenne, mástól, aki nem olyan mint én. De mondjuk senki sem olyan mint én, mert nincs két tökéletesen egyforma ember, se kívülről se belülről. És nem is lesz soha életben.
De hogyha jobban belegondolok, az előbb kérdeztem meg egy idegent valamiről. Az "Az ki?" az kérdésnek számít, ugye? Hát ott van a végén a kérdőjel, úgyhogy igen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bornemissza Luca
Bogolyfalvi lakos, Független boszorkány


Kutyamama
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
Írta: 2019. július 10. 12:04 | Link

Daliah


Amikor Daliah sikít, akkor Luca is sikít, csak azért, mert a kislány is azt tette s beiszkol a pad mögé, onnan kukucskál ki a földön heverő rajzlapot vizslatva.
- Jaj ne, ugye nem ment tönkre? - sopánkodik, félúton elfelejtve, hogy amúgy ő kicsit meg van ijedve, csak mert a lány is meg van ijedve.
- A kutya a rajzodról, Cleo a neve -  világosítja fel vigyorogva a kis boszorkát.
- Nem látsz színeket? Mondjuk én se mindig, a kutyák nagyon szürkén látják a világot, a színek fakóbbak meg minden ilyesmi - amint a kislány visszaül a padra Luca is mellé ül, nem törődve a személyes térrel vagy aurával, olyan közel hajol, hogy lássa a kicsit elmaszatolódott rajzot.
- Amúgy elég mókás úgy is, mert aztán tök nagy meglepetés lesz emberként, hogy milyen színű foltokba tapicskoltam bele. Egyszer mondjuk beleittam egy kislány gyümölcslevébe amiről kiderült, hogy amúgy kávé volt és a lány nem is volt kicsi, hanem egy idős néni, akinek végigköptem a szoknyáját kávéval. Lehet mondjuk ehhez nem csak a színvakságnak volt köze? - csak fecseg és fecseg, mondja a magáét, majd hirtelen nagyot nyekken és elnémul.
- Üssenek meg a medvebocsok, de buta vagyok, hát be sem mutatkoztam, lehet nem is szabad idegenekkel szóba állnod. Luca vagyok - előbb megtörli a kezét, amolyan reflexszerűen mert 80% az esélye, hogy Luca keze állandóan piszkos majd a kislány felé nyújtja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

acuo1_1280.png
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
offline
RPG hsz: 149
Összes hsz: 341
Írta: 2019. szeptember 13. 22:04 | Link

Random kisasszony

Csajozz úgy, mint Vajda Ricsi!
Sosem szép dolog elbukni egy fogadást, főleg, ha nagyon benne vagy a sikerbe, meg a nyerő szériába. Azt hiszem, a kártyát próbálom így ignorálni az életemből, főleg mivel nemrég nyílt egy hely, ami arra alkalmas, hogy elbukjam minden megtakarításom, vagy lecsukjanak, ha zsigerből számolni kezdem a lapokat. Erről nem tehetek, berögzült. Fogadásokat kötök. Semmi pénz, csak a jóöreg szivatást. Szivatjuk egymást mindennel, amivel csak lehet, és párszor ebbe a vendégeinket is belevonjuk. Persze nem sokszor, azért mi is szeretnénk, ha még lenne forgalmunk. De mondjuk azt eléggé szeretik, amikor részesei lehetnek a megvicceléseknek és elbukott fogadásoknak.
Ebből a bevezetőből már mindenki kitalálhatta, hogy mi történt. Igen, elbuktam egy elég tutinak tűnő fogadást. Biztos voltam a sikerben, és mi lett a vége? Bumm, szívtad! A fogadást bukónak azt mondtuk, úgy kell csinálnia, mint ahogy a kampányidőszakban ifjabb Vajda Richárd járt el. Neki is bejött, még nekem is bejöhet. Éppen ezért most egy hatalmas csokor vörös rózsa és a legszebb öltönyöm kíséretében járom az utcákat, és osztogatok minden nőneműnek egy-egy virágot és mondok egy-egy bókot. Az arány eddig egész jó, csak három férj/barát/vőlegény fenyegetett meg halálosan. De hatan mondták, hogy még nem próbálták a pizzériát, de beugranak egyszer. Kettős a mérce jelenleg.
- Szerintem nincs még egy ember a világon, aki ennyire gyönyörű szemeket kapott az angyaloktól, mint te.
Nyújtom a szökőkút mellett álló fiatal nőnek a rózsámat, remélve, hogy nem öl meg. Egyedül áll, egyelőre nem látok felém fújtatva közeledő férjet. Még az is lehet, hogy szerencsém lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Perge Vanessza
Házvezető Levita, Tanár, Illúziómágus



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 70
Írta: 2019. szeptember 14. 20:47 | Link

Lily
Reggeli piac ✦ NesszaFit


Mint minden nap, ma is óraműszerűen felébredtem négykor. Hajat mostam, reggeliztem és hat óra magasságában elindultam a piacra. A csárdában megszállni nagyon kényelmes választás volt, de a kifinomult ízlésemnek sokszor nem felel meg az ottani kínálat. Talán a tulaj nem örül, hogy magamnak készítem el a vegán ételeimet, de még nem tette szóvá. Amúgy sem maradok már sokáig, talán már a szünetben felköltözhetek a kastélyba.
A piacon megint Bandi bácsi standjánál kezdtem. Zöldségekért jöttem, de olyan gyönyörű gyümölcsei szoktak lenni, hogy nem tudok nem bevásárolni. Egy körtét rágcsálva álltam tovább most már tényleg zöldségre vadászva. A snidlingeket nézve guggoltam le az egyik láda előtt, de nem voltam túlságosan lenyűgözve. Oldalra sandítottam, ahol egy manót véltem felfedezni. Csak nem fogja leharapni a fejem, ha kérdezek tőle. De hát puding próbája az evés ugyebár.
- Szerinted ezek mennyire lehetnek frissek? - kérdeztem suttogva, hogy azért az árus ne halljon meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lily
Speciális karakter


Lilyke, a vándor
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 46
Írta: 2019. szeptember 15. 09:59 | Link

Vanessza

Szép napnak indult ez a mai. Igazán sok dolgom nem is akadt, így amikor elfogyott a répa, természetes, hogy engem küldtek el a zöldségeshez. Általában az iskola szolgáltatja a hozzávalókat, most viszont nagyon sok répát használtunk, és nem volt idő új adagot rendelni.
 Sietős léptekkel mentem a piacra. Kivételesen nem nézelődtem, és nem kerestem segítségre szorulókat, mert éppen dolgoztam.
 Mikor odaértem a keresett standhoz, éppen kértem volna tíz kiló répát, mikor megszólítottak. Hiába mondtam, hogy nem keresek segítségért kiáltozókat, hogyha engem keresnek fel, nincs mit tenni.
 Kötelességtudón még elkértem a répaadagomat, és amíg az árus egy zsákba pakolta, a snidling felé fordultam.
 Eléggé fonnyadtnak látszott, és a foltjai sem voltak biztatóak. Megráztam fejemet, és halkan dünnyögve feleltem.
 - Asszonyom, ezek aligha maiak. Esetleg... egy hónaposak. - Sajnos nem mindig hoznak friss zöldséget. Ezért én nem igazán haragszok, de egy ember lehet, hogy rossz néven veszi.
 Közben az árus leadja a zsákot, ami nagyobb, mint én, legalább egy manófejjel, hogyha a manó füleit is beleszámítjuk.
 Egy kicsit elszámoltam magamat a nagy buzgóságban. Nem tudok magam után lebegtetni egy ekkora zsákot, de még húzni sem. A manók általában nem kérnek segítséget, hanem megpróbálják megoldani a saját problémáikat. Most viszont eléggé rá voltam szorulva az emberi erőre. Torkomat ici-picit megköszörülöm, és kissé szégyenlősen fordulok vissza a hölgy felé.
- Elnézést. Tudna... segíteni egy kicsit? - nyelek egyet - Eltudná hozni ezt a zsákot a kastély területének széléig? - Onnan már elmehetek segítségért, a falu közepén viszont csak nem hagyok egy zsák répát.
Utoljára módosította:Lily, 2019. szeptember 15. 15:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Visszatértem, ahonnan jöttem.
Perge Vanessza
Házvezető Levita, Tanár, Illúziómágus



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 70
Írta: 2019. szeptember 15. 20:25 | Link

Lily
Reggeli piac ✦ NesszaFit


Csücsörítve tettem vissza a snidlinget, nem voltam éppenséggel boldog. Persze ilyenkor mindig szerencsés, hogy több árus is van, valahol csak találok frisset!
- Hát azt azért egy picit sokallanám - ismertem be azért. Fonnyadt volt, de talán csak egy hete lehetett itt kint. Nem is csoda, hogy eddig még nem vettem semmit ennél a standnál. - De ezek a répák tényleg elég jól néznek ki - mutattam a sárga zöldségekre, amit a manó kapott.
Beismerem, hogy azt hittem, hogy itt vége is lesz a gyors találkozásnak, így én is a répák felé fordultam. Nagyon régen nem csináltam már répatortát, talán most itt az ideje.
Leporoltam a lábaimat, majd felálltam kis recsegés-ropogás közepette. Komolyan, a térdeim biztos be fogják adni a kulcsot még azelőtt, hogy a szívem leállna. Picit elpirulva fordultam a manó felé, amikor magára vonta a figyelmem. Elkerekedett szemekkel néztem végig, kellett pár pillanat, míg kapcsoltam. A csizmámból előhúztam a pálcámat, és a megfelelő mozdulat után a répák a levegőbe emelkedtek.
- Persze, hogy segítek, ne viccelj. Viszont akkor már én is veszek egy keveset, azt még meg tudod várni? - kérlelve néztem rá, hátha belefér még neki ez az öt perc.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Halty L. Zaina
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 75
Írta: 2019. szeptember 16. 12:22 | Link

Rózsa osztogatós férfi
#hogy_mi? #ohGod #helpmepls


Gondolván, hogy mi baj történhetne, ha sétálgatok egyet a faluban, mosolyogva indultam el. Eddig nemigen volt alkalmam felfedezni a kicsiny falut, mert mindig volt valami dolog, de így, hogy a cikket sikerült még időben leadnom az Edictumnak és a többi kiadónak is, talán egy kis sétát megérdemelhetek. Óvatosan battyogok a szökőkút felé, megtartva a két méter távolságot, mielőtt beleesnék - mert igen, képes vagyok rá -, és csillogó szemekkel csodálom a vizet nyugalomban. Nem tudom, hogy a tisztáson kívül meglátogattam-e itt bármi mást eddig, de úgy érzem, ha már tombol a vénasszonyok nyara, akkor megérdemelhetem egy kicsit és kiélvezhetem. Ez egészen addig működőképes is, amíg egy öltönyös férfi nem lép oda hozzám, rózsával a kezében. Mondom öltönyös! Megilletődött tekintetemet emelem rá, hogy aztán rögtön le is süssem szemeimet. Tudom, hogy ez egy kis falu és bármi megtörténhet, de azért erre nem számít az ember lánya, ha eljön egyet sétálgatni a délután folyamán. Érzem, ahogy a vörös legszembetűnőbb árnyalata kezdi el beborítani arcomat, amikor meghallom a bókot, és hirtelen zavaromban összeszorítom szemeimet. Mély levegőt véve, de fejemet továbbra sem felemelve, veszem el a felém nyújtott rózsát.
- Köszönöm - motyogom a macskakőnek, kezemet rögtön visszatéve magam mellé, immár rózsával benne. Hogy mit köszönök? Valószínűleg a bókot is és a rózsát is, hiába nem merek a férfi szemébe nézni, pedig tudom, hogy így lenne illendő. Egyszerűen nem megy, bármennyire is szeretném megnézni az illetőt, aki ennyire kedves, és... nem. Nincs és. Mély levegőt veszek, halkan kifújom azt, majd feltekintek az előttem álló férfira, hogy egy halvány és zavart mosoly mellett, talán magabiztosabban is, de megköszönjem ismét.
- Köszönöm, nagyon szép - óvatosan emelem orrom felé a rózsát, hogy egy jókorát szívjak be illatából. Kellemes, olyan rózsás illatú, mint amilyen illatot egy ember vár egy rózsától. Nos igen, inkább ne menjünk bele.
Utoljára módosította:Dr. Halty L. Zaina, 2019. szeptember 16. 20:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lily
Speciális karakter


Lilyke, a vándor
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 46
Írta: 2019. szeptember 17. 18:24 | Link

Vanessza

Aprót bólintok, amikor azt mondja, nincsen egy hónapos. A manó is tévedhet, ezzel nincs is gond.
 Répás megjegyzésére elmosolyodok, és lopva a zsák felé pislogok. Bizony, szerencsénk van a kastélyban, hogy legalább a keresett zöldségből szép mennyiséget tartanak a piacon.
 Mikor feláll, aggódva nézek rá, mert meghallom a térde roppanását.
 Hálás mosolyra húzódik a szám, amint a répás zsák a levegőbe emelkedik. Bárcsak a manók is tudnának így varázsolni! De vajon jó lenne az nekünk? Nem tudom.
- Persze, hogy megtudom! - felelem, és mosolyom már fültől fülig ér. Mi az nekem, egy-két perc? Otthon volt, hogy mire volt gazdám hajlandó volt elrészletezni a feladatomat. Sokszor elvárta, hogy pár szóból megértsem, mit szeretne. Akkor mondjuk jól jött volna egy kis legillimencia.
 - Igazán kedves öntől, hogy segít. Tudja, az iskolába viszem. A diákok nevében köszönöm! - Nem, nem érzem túlzásnak, akármennyire is annak tűnik.
 Beszéd közben hátralépek egy lépést.
 - Maga mit csinál a répákból? - Remélem, hogy nem túl személyes kérdés. Nem szeretném, hogyha tolakodónak gondolna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Visszatértem, ahonnan jöttem.
Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Színjátszós, Másodikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 351
Írta: 2019. szeptember 23. 13:52 | Link

Gerda

Outfit |


Leveszem kalapom, majd leteszem magam elé. Kiveszem hegedűmet a tartójából és vállamnak nyomva felkészülök az előadásra. Másik kezembe veszem a vonót; kezdődhet a show.
Sosem gondoltam volna, hogy valamikor majd a megélhetésért fogok zenélni. Igazából azt se, hogy valaha örömömet lelem majd benne. A hegedülés számomra eleinte nyűg volt, hisz nem önszántamból, hanem szüleim unszolására kezdtem bele. Heti, sőt, napi zeneórák, otthoni kínkeserves gyakorlás, és az ehhez hasonló borzalmak közepette telt el rövid gyerekkorom. Aztán a hegedű már csak egy ürügy volt. Apám kifogása arra, hogy az éjszaka közepén kirángasson biztonságot adó kis szobácskámból és messze a megszokott hajléktól olyanokat műveljen velem, amelyeket egy gyereknek sosem szabadna megtapasztalni. Kezem a gondolatra megremeg, a vonó leszalad a hangszerről. Az ez idő tájt körém gyűlt falusiak közül sokan érthetetlenül, néhányan pedig lenézően néznek rám. Nem értik, ez miért történt. Megrázom fejem, és onnan folytatom a dalt, ahol abba hagytam. Hiába mondta nekem már százszor el Charlotte, hogy nőjek fel és tegyem magam túl a dolgon, hogy aztán én billentsem seggbe apámat, nem megy. Olyan lelki sérülést hagyott ez bennem, ami alól nem hiszem, hogy valaha is ki fogok gyógyulni.
Befejezem a dalt, meghajolok, a közönség tapsol, majd az emberek szétszélednek. Belenézek az előttem heverő fejfedőbe. Jó, ha egy szolidabb ebédre való van benne, nem sok. Nagyot sóhajtok, majd leülök a szökőkút tövébe. Beletúrok kiengedett hosszú barna hajamba. Hogy fogok így pénzt keresni? Hogy törlesztem az adósságaimat? Mióta lefogyott az egyenlegem, a helyzet csak egyre rosszabb lett. Adósság adósság után, nekem pedig egy fityingem sincs, amiből törleszthetnék. Mi tagadás, elég nagy bajban vagyok.
Kezeim remegnek. Lehajtom fejem, majd mancsaimmal közrefogom azt.

Utoljára módosította:Theon Delacroix, 2019. szeptember 23. 13:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Drinóczi Gerda Vivien
Mestertanonc Rellon (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc


megtört terromágus
offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 35
Írta: 2019. szeptember 23. 14:42 | Link

Theon
a klasszik és a punk rock

Olyan rég járt Bogolyfalván, hogy már meg sem ismeri a helyet. Persze az iskolában töltött évei nem múltak el nyomtalanul, csak akkoriban a falu állt egy fő és két kis utcából, mostanra meg már társaslakások és -házak vannak, megannyi üzlet, már szinte városkának mondható. Éppen ezért úgy dönt, nem lesz rest feltérképezni a megváltozott viszonyokat, úgyhogy egyszerűen felcsapja fejére a fejhallgatóját és csatlakoztatja telefonjához. Szerencsére, bár a készülék új, megbűvöltette, így a spotify hasít rajta, mintha muszáj volna. Irdatlan hangerőn üvölt fülében az Alvin és a mókusok Rendet a fejekben című száma, ő pedig ritmusosan lépked és rázza rá a fejét. Milyen rég is volt, hogy ennyire szabadon közlekedett! Kezeit bőrdzsekijének zsebébe mélyeszti és kedélyes hangulatban rója az utcákat, néhány bolt előtt meg-megáll, sőt egy helyre még be is megy.
Ahogy halad előre, végül a Boglyas téren köt ki, ahol, bár hallani nem hallja, egy barna hajú srác hegedül. Ismerősnek tűnik, mintha már látta volna a kastélyba érkezése óta... Kicsit lassít léptein és a dal végére ér oda, fejéről könnyedén húzza le a fejhallgatót, ami így most nyakában pihen. A zene persze tovább üvölt, de ezúttal a The Grenma Nincsen minden rendben-je. Hiába, igazi punk rocker a csaj. Tisztes távolságból figyeli, ahogy az összegyűltek oszlani kezdenek, majd Theon kissé meggyötörten huppan le a szökőkút szélére. Valamit tehetne érte.
Végül lazán odasétál és nem sokkal előtte megáll, zsebéből kiszed pár galleont és ügyelve, hogy hangosan koppanjon a kalapban a többi érmén, beledobja őket. Ha eddig nem, ezzel talán sikerül magára vonnia háztársának figyelmét. - Azért annyira nem volt rossz, hogy magadba roskadj - elmosolyodik, de egyelőre nem nagyon tesz semmit. Az látható, hogy az előadás nem aratott osztatlan sikert, már a kalapban nyugvó összeg alapján, sőt, igazából méltatlanul keveset kapott. Úgy tűnik, a válság ide is elért, vagy az emberek csak fukarabbak, mint voltak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Színjátszós, Másodikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 351
Írta: 2019. szeptember 23. 17:25 | Link

Gerda

Outfit |

Remegő kezekkel túrok bele hajamba. Esküszöm, ha így folytatom lassan meg fogok őrülni. Sosem gondoltam volna, hogy pénz nélkül ilyen nehéz az élet. Az hittem a galleonok olyanok, mint az alma. A fán teremnek és bármikor szedhetsz belőlük, ha úgy tartja kedved. Hatalmasat tévedtem és ezt csak most realizálom igazán. Theory nem tudom hogy tűri a helyzetet, igazából el sem mondtam még neki. Nem azért, mert nem merem, hanem mert ő rosszabbul élné meg a helyzetet mint én. A kishúgomat pedig megvédem, még ha bele roskadok, akkor is. Lehet, nem vagyok a legjobb bátyó, de teszem amit tennem kell, bár lehet, hogy néha csak utólag.
Hirtelen pénzcsörgést hallok. Biztos csak valaki lopni akarja az eddig megtakarított összeget, így gyorsan fel is kapom a fejem, hogy ráüvöltsek, azonban gyorsan visszakozok, mikor meglátom, hogy valaki nem ki, hanem betett a kalapba.
- Hé, te ne… Akarom mondani, kösz – igazítom meg ingem gallérját, miközben ajkamra kiül a rám oly’ jellemző mosoly.
- Ha akarod, játszhatom neked is valamit, Szépségem – blöh, ez nyálas volt, de na, hátha ezzel kifacsarhatok még néhány aprót a zsebéből. Felpattanok ültemből, majd a hangszer után nyúlok, mikor megcsapja a fülem valamiféle ricsaj. Tekintetem cikázik, ahogy keresi a hang forrását, majd elég gyorsan meg is állapodik a lány nyakában található fejhallgatón. Fülelek pár percig, próbálom beazonosítani a műfajt. Punk rock.
- Kemény csaj vagy, igaz e? – Nevetem el magam, rámutatva a hölgyemény kiegészítőjére. – Mit szólnál, ha eljátszanám neked a kedvenc rock slágeredet? – Lerakom óvatosan hegedőmet, majd pár lépéssel közelebb lépek hozzá, már annyira, hogy benne legyek a személyes terében.

 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
offline
RPG hsz: 149
Összes hsz: 341
Írta: 2019. szeptember 23. 17:44 | Link

Random kisasszony


Annyira bájos. Hirtelen ez a szó ugrik be róla, hogy olyan kedvesen ártatlan és édes, hogy bátran kijelenthetem, ilyen női egyeddel itt időtlen idők óta nem volt dolgom. Már éppen azon kezdtem gondolkozni, hogy ezek a lányok elvesztek, vagy éppenséggel ki vannak tiltva Bogolyfalváról, amikor hirtelen megjelenik ő. Vajon csak rendszerhiba, és nem vették észre, hogy ő egy kedves és őszintén ártatlan hölgy, vagy éppen körözés alatt áll? Talán szólnom kellene neki, hogy bújjon el, nehogy átformálják, és tapadós döggé váljon. Nem hiszem, hogy csak álca lenne, amit mutat, ennyire nem lehet ez természetes valami, ami nem igaz.
- Nem foglak bántani, ne félj tőlem.
Hogy is lennék képes bántani? Nem mintha alapból szándékomba állna bárkit is bántani, szó sincs erről, de abban egészen biztos vagyok, hogy ő lenne az utolsók egyike a földön, akit mégis bántanék, ha úgy alakul. Hogy érezze, tényleg ártatlan vagyok, a levegőt segítégül hívva simítom meg az orcáját csak egy pillanatig, nem akarok illetlennek tűnni.
- Jól állnak a színei.
Teszem még hozzá kedvesen, mielőtt ellépnék mellette, hogy megkönnyebbüljön, tényleg nem vagyok valami furcsa szatír, de egy pillanattal később vissza is fordulok hozzá. Ismerős, mintha láttam volna már valahol. Nem élőben, inkább nyomtatásban. Nem is ő, hanem ami belőle fakad, az őt körülvevő nyugodt és mégis borzongató aura az, ami olyannyira ismerős. Talán csak bolond vagyok.
- Neked adom az összeset.
Jelentem ki határozottan, vissza lépve, felé nyújtva a csokrot. Ő az első, aki úgy illetődik meg, hogy az bennem is nyomot hagy, így ha elfogadja, csak boldoggá tesz, viszont azt hiszem jobb lenne, ha ezek után inkább mennék, mert semmi kedvem megdönteni az előbbi elméletet, mely szerint én egy rendes fiú vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Drinóczi Gerda Vivien
Mestertanonc Rellon (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc


megtört terromágus
offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 35
Írta: 2019. szeptember 23. 17:57 | Link

Theon
a klasszik és a punk rock

A kedvesség sohasem kifizetődő, ezt már meg kellett volna tanulnia. A köszönetnyilvánítás annyira nem hatja meg, de a következő mondattól a hideg végigfut a hátán. Szépségem. Pfuj. Mielőtt azonban elfintorodna, természetesen végigjátssza magában a miérteket. Nyilván le akarják venni a lábáról, úgyis van pénze, dobhatna még a kalapba. Igen, ez mondjuk a tér túl felén ácsorgó, szőke, kék szemű, kicsit butácska leányzónál tök működőképes. Ha Gerdának is annyi agysejtje lenne, minden bizonnyal nem lenne gondja ezzel a verzióval, csak sajnos neki több jutott. Megint rá kell jönnie, hogy rossz sorban ácsorgott az osztogatásnál.
- Nyűgözz le - felvonja fél szemöldökét és lazán ácsorog, várva, mi fog következni ezután. Elő a hegedű, már épp várná, hogy rittyent valami klasszikust a srác, mikor látja, hogy egy pillanatra lefagy. Pár pillanatig értetlenül pislog, majd leesik, hogy a fejhallgatójából továbbra is maximum hangerőn üvölt a zene. Hoppá. Ezek után már egyáltalán nincs kedve lehalkítani. Annyira megszokta, hogy szól valami, egyszerűen észre sem vette, hogy nem kapcsolta ki. Természetes hangok füleinek.
- Mint a kád széle - bólint és elmosolyodik, a kérdésre pedig rögtön nyitná a száját, ekkor viszont Theon óriási hibát követ el. A szépségem még elment, tegyük fel, hogy egyik fülén be, másikon ki. De az, hogy a személyes terébe tolakodik, szinte egyből kiveri Gerdánál a biztosítékot. Bevillan egy kép, ahogy Boldizsár lendíti a kezét, hogy megüsse őt. Ugyan csak pillanat töredéke az egész, a nő szemei kitágulnak és automatikusan lép el olyan gyorsasággal, ami már szinte ijesztő. - Nem - olyan határozottan csendül hangja, mely már szinte fenyegetőbe csap át. Valószínűleg háztársa könnyedén leveheti, hogy a tiltakozás mire vonatkozott, elvégre a rellonos reakciója egyértelműen válasz Theon közeledésére. - Játszhatsz, de a helyedről - szemeivel a szökőkút felé pillant, jelezve, hogy a helye ott van. Legalábbis Gerda idealista világában a srácnak semmi keresnivalója nincs a magánszférájában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Halty L. Zaina
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 75
Írta: 2019. szeptember 23. 18:15 | Link

Rózsa osztogatós férfi
#hogy_mi? #ohGod #helpmepls


Bántani? Félni tőle? Mégis... szemeim kikerekednek, ahogy eljut a tudatomig a probléma forrása, és csak meredten nézek az előttem állóra. Én nem félek tőle, elképzelni sem tudnám, hogy bántani szeretne, amikor rózsát osztogat a nőknek a tér közepén. Mégis a viselkedésem vezetett minket idáig, így valahogy illene korrigálnom ezt. Igen, illene, ám hogyan? Ilyen helyzetben örülök, ha levegőt nem felejtek el venni, nem hogy még neki álljak magyarázni, nem félek tőled, csak ilyen vagyok, és zavarba hoztál, és nem tudok mit kezdeni a helyzettel.
- Én... én nem félek - harapom be alsó ajkamat mondatom végére, hogy pilláim ismét a macskakőnek a különleges mintázatát fürkésszék. Semmi extra amúgy, egyszerű, fekete, csúszós macskakő. Olyan, amin télen kitöröd a nyakadat. - Csak, öm... nem szoktam hozzá ehhez - mélyet lélegzem, majd pár másodperc múlva rezzenek össze, ahogy megérzem egy lágy szellő érintését arcomon. Reflexszerűen nyúlok oda, meglepődött és zavart tekintetemet a férfira emelem. Ezt mégis hogyan? Hiszen meg sem mozdult, nem csinált semmit, nem mormolt semmilyen bűbájt, de én biztos, hogy éreztem valamit az arcomon, amit ő idézett elő.
- Köszönöm - ajkaim kissé elnyílva maradnak a szó végére, mert még most sem tudom mi történt az előbb. Valami vagy valaki hozzám ért, de a férfi nem moccant, és én totálisan nem értem, hogy most mégis mi történik. Oké, mit szoktam érteni, ami ilyen vagy ehhez hasonló szituáció, de értitek, nem? Elmegy mellettem, illata megcsapja az orromat, és ahogy meglátom arcának profilját egy furcsa érzés kerít hatalmába. Mintha láttam volna már őt valahol. Valamikor. Ez elég tág, de mégis, olyan ismerős... hirtelen fordul vissza én pedig gyorsan lesütöm pillantásomat, nehogy azt higgye, hogy bámultam. Ez történt, de akkor sem kell hinni, nemhogy még tudnia!
- Ó - szorítok rá az egy szál rózsára kezemben. - Ez igazán kedves tőled, de nem szükséges ám - mosolyodom el lágyan. - Biztos van valaki, akinek szívesebben adnád - fejemet oldalra biccentve mosolygok tovább, mert bár a gesztus komolyan nagyon kedves, de nem hiszem, hogy ezt a rengeteg rózsát rám kellene pazarolni. Szinte biztos vagyok abban, hogy van valaki az életében, mert amikor... hm. Mikor is? Szemeim összeszűkülnek, alsó ajkamat beharapom, majd egy mély lélegzetvétel után szólalok csak meg.
- Ne haragudj - lépek hozzá közelebb egy lépéssel. - De nem találkoztunk mi már valahol?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Színjátszós, Másodikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 351
Írta: 2019. szeptember 24. 09:14 | Link

Gerda

Outfit

Szeretem a kihívásokat, így szemem azonnal felcsillan, mikor a lány lenyűgözést említ. Felkapom hegedűm, hogy akkor most én olyan műsort fogok iderittyenteni, amitől rögtön maga alá csinál, hisz csak tizennégy évnyi gyakorlat van az ujjaimban, mikor valami ricsaj csapja meg a fülem. Pislogok jobbra-balra, próbálom beazonosítani a hang forrását, majd igazán gyorsan meg is állapodok a nő nyakában pihenő fejhallgatón. Hangos, ütemes zaj árad a kis készülékből. El kell telnie néhány másodpercnek, mire felismerem a műfajt; punk rock. Elmosolyodom, majd meg is jegyzem, milyen kemény leánynak tetszik lenni. Elnevetem magam megjegyzésén. Tényleg nem tűnik valami díjbirkózónak, de ki tudja, lehet valami másban jeleskedik nagyon. Mondjuk megeshet, hogy ő jobban ért az átkokhoz és mindenféle bűbájokhoz, mint én. Bár ez kicsit sem nagy elismerés, hisz nálam mindenki jobb. Komolyan, szerintem még a kviblik is.
Fel sem tűnik, hogy valószínűleg valami rosszat léptem, mivel számomra olyan, mint személyes tér nem nagyon létezik. Csak akkor csap arcon a felismerés, mikor a nő kábé ugyanazokat a tüneteket kezdi el produkálni, mint amelyeket én is szoktam apám emlékére.
- Jól van… - nyújtom ki karomat elé, miután kicsit visszább léptem, hangomban érezni lehet egyfajta szelídséget, mely’ igazán ritkán csatlakozik kislányos baritonomhoz. Nem szeretném sehogy sem bántani, ezt próbálom testtartásommal is tudtára adni. Olyan ez, mint mikor egy tigrist próbálsz megszelídíteni. Óvatosnak kell lenni.
- Akkor ezt figyeld – csapom állam alá a hangszert, majd kezdek bele a dalba, mely lehetőleg elnyeri a másik tetszését. Szép nyugodtan indítom, majd fokozatosan kezdek begyorsulni, már-már úgy, hogy a kezem is alig látszik, ahogy a vonót húzom. Régen még hallottam ezt a számot, s bár az enyém nem elektronikus hangszer, talán sikerül megfognom és visszaadnom ugyanazt az eszenciát, mint amit akkor hallottam. Bár kíséret nélkül kicsit nehéz, de azért megpróbálom, hisz csak én vagyok Theon Delacroix és olyat, hogy kudarc, még hírül sem ismerek.

 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Drinóczi Gerda Vivien
Mestertanonc Rellon (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc


megtört terromágus
offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 35
Írta: 2019. szeptember 24. 19:28 | Link

Theon
a klasszik és a punk rock

Ahogy Theon láthatóan felfogja a kapott jeleket és hátrébb lép, hirtelen Gerda is megkönnyebbül. Bár automatikus védekezése alább hagy, vállai még mindig merevek és tekintete továbbra is gyanakvó. Akár egy űzött vad, úgy viselkedik, de látva, hogy a vadász visszahúzódik, ő is bátrabb lesz, ismét. Ugyan nem mondja ki, valahol mélyen azt gondolja: köszönöm. Bár az igazán jó kérdés, hogy mit, elvégre a srác olyan könnyen hatolt be a személyes szférájába, hogy rossz volt nézni. Ilyet egy idegennel jó esetben nem tesz az ember, elég nagy udvariatlanság.
- Halljuk - kíváncsian vonja fel fél szemöldökét, ahogy a rellonos ismét hegedűt ragad és a húrok közé csap. Kell neki egy kis idő, míg felismeri a számot, mert nagyon rég hallgatott már Green Dayt, de ahogy megérkezik a felismerés, elmosolyodik. Megvárja, hogy a refrénig érjen, utána pedig automatikusan, igazodva Theonhoz csatlakozik be. - Sometimes I give myself the creeps, sometimes my mind plays tricks on me, it all keeps adding up, I think I'm cracking up, am I just paranoid? Or am I just stoned? - bár nem énekelt be, hangja így is tisztán cseng. Nem az a vékony, angyali, de nem is egy ősmetálos screamer hangja ez. Kissé karcos, kellően erős, sok lehetőséget rejtő. Ha lenne nála zongora, komplett feldolgozást is tudnának csinálni, mert szinte érzi, ahogy ujjai a zene ritmusára és dallamára mozognak. Önkéntelenül történik mindez, észre sem veszi. Ahogy pedig a fiú hegedül tovább, ő pedig énekel, néhányan ismét köréjük gyűlnek. Ezen felbuzdulva kicsit arrébb lép, hogy egymás mellé kerüljenek, de még pár lépés távolságban, az emberek pedig könnyen bele tudják dobni aprójukat a kalapba. Egyesek mosolyogva tovább mennek, mások meg-megállnak, és vannak, akik le is cövekelnek. Amikor befejezik, akkor a kis tömeg egy gyér tapssal jutalmazza őket. Vannak, akik tovább is állnak, de akad olyan is, aki a folytatásra vár.
- Nos? - kérdőn pillant Theon felé, mert ha a srác benne van, részéről mehet tovább. Úgy tűnik, ha milliomosok nem is lesznek, annyi pénzt biztos összegyűjtenek majd, hogy a rellonos ne lógó orral térjen vissza oda, ahonnan jött.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Perge Vanessza
Házvezető Levita, Tanár, Illúziómágus



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 70
Írta: 2019. szeptember 24. 21:41 | Link

Lily
Reggeli piac ✦ NesszaFit


Csak mosolyogva biccentettem a manónak egyet, hogy aztán az árushoz fordulva elvegyek jó pár darabot. Ha már itt járunk egy jó húsleves sose rossz, de mivel a húst nem eszem meg, több zöldség kell. Érdekes fordulat, nemde?
- Csak ennyit szeretnék - nyújtottam oda a pénzt a néninek, aki nem nézett rám túl jó szemmel. Talán mégis hallotta a snidlingről a megjegyzésem? Ez van mamó, friss árut kellene tartani. És most az egyszer azt kívántam, bárcsak hallaná a gondolataim, hogy ne kelljen hangosan is kimondanom.
Miután végeztem, a sajátjaimat is a többihez fogtam, úgy indultam meg a kastély felé.
- Hát a diákok nem tudom, mennyire örülhetnek majd a sok répának - nevettem el magam. - Beismerem, hogy gyerekként én sem kedveltem annyira. De másra nincs is szükséged, ugye? - torpantam meg egy pillanatra. Ha jól tudom, ugyanúgy szállítmányokat kapnak az iskolában is, mint a kórházakban, így ha a répa elfogyott, talán másra is lehet igény.
Manóval még nem beszélgettem ennyit, és biztos vagyok benne, hogy le is fogom majd jegyezni a blogomon, hogy az olvasóim is bátran kezdjenek bele. Nagyon aranyos kis házimanó ez a Lily is.
- Hát ami biztos, hogy tortát fogok belőle sütni. Kóstoltál már répatortát? - kérdeztem vissza. - Ha nektek kell elkészíteni az ételeket, attól még megkóstolhatjátok és ehettek belőle, ugye? - halványan összevontam a szemöldököm, mert érdekelt. Nem voltam nagy manójogi aktivista, de hát vegán se voltam mindig. Mindent el lehet kezdeni egyszer.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kapitány Valentina
Aurortanonc, Auror, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 63
Írta: 2019. szeptember 26. 10:03 | Link




Nem sűrűn érzek késztetést kényszermozgásra, de most mégis a táskám pántját birizgálom sétálás közben a mutatóujjammal. Nem jó ez így, nagyon nem. Imádom, hogy a húgom ennyire közel van, és a családi mizériát sikerült teljesen kizárni az életünkből, de miért van kutyája? Miért nem volt jó neki egy hörcsög? Hogy várja el így, hogy bármikor is benézzek hozzá? De még csak nem is egy kis pomerániai, vagy bichon kellett neki, de nem ám. Valami nagy...
Álljunk meg egy pillanatra. Fejemet oldalra billentve néztem meg a velem szemben sétáló nőt, és mivel teljesen máshol jártam, kellett egy másodperc, míg kapcsoltam.
- Ophelia! - szóltam neki vidáman. Ezer éve nem találkoztunk már; igazából mióta elütötték. Én teljesen el voltam havazva, gondolom neki sem lehetett egyszerű az élet.
Kikerültem egy párocskát, hogy az egykori mentorommal szemben lehessek. Tettem még pár lépést felé, hogy aztán lazán tisztelegjek előtte.
- Hogy s mint? Már felépültél teljesen, ugye? - kérdeztem, ahogy végignéztem rajta. Igazából egészen úgy tűnt, hogy minden rendben van vele, ami azért megnyugtatott. Nem sikerült megtalálni, hogy ki ütötte el, pedig Isten látja lelkem, minden követ megmozgattam. Vagy valamilyen nagy kutyáról van itt szó - fúj, már megint! -, vagy tényleg csak szerencsések voltak azok az idióták.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Színjátszós, Másodikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 351
Írta: 2019. szeptember 27. 21:32 | Link

Gerda

Outfit


A vonó szinte siklik a húrokon, kezem olyan gyorsan jár a dal ritmusára. Élvezem a dolgot, nagyon is, szinte már melegséggel tölt el. Furcsa ezt így még gondolatban is megfogalmazni, hisz mostanság semmi sem tudta felhevíteni testemet a hancúrozáson kívül. Sőt, egyáltalán rég éreztem a zenéhez köthetően bármit is, kivéve persze az undort. Most viszont nyugodtan kijelenthetem, hogy boldog vagyok, mert végre nem kényszerből, hanem saját akaratomból csinálom azt, amit. A dal tán nem pontosan az ő zsánerének tökéletes másolata, de valami azt megközelítőt biztos vagyok, hogy sikerül a helyszínre varázsolnom. Green Day. Otthon ilyeneket sosem hallgathattam, nem volt elég Delacroix-os a felhozatal, ahogy anyám mindig mondta, így kénytelen voltam a klasszikusokon felnőni. Egészen odáig, míg nem találkoztam Louissal és kis bandájával. Ők azt csináltak, amit akartak és akkor, amikor akarták, semmi sem állíthatta meg őket. Náluk hallottam először a rock zene létezéséről, mint ahogy sok máséról is egyben.  Megtanultam más műfajokat is, s bár még sosem játszottam őket a tradicionális úton, talán mégsem olyan rossz, amit most a közönség hall. Ugyan már, miket beszélek? Minden, amit én csinálok, az csak jó lehet, még szép, hogy ez is az! Meg sem lepődöm, mikor a hölgy beáll hozzám énekelni. Be kell, hogy valljam, egyáltalán nem rossz, amit hallok és had mondjam el, hogy nálam kritikusabb emberrel ritkán találkozik az ember, ha zenéről van szó. Nem tehetek róla, belém diktálták a tanáraim. Viszont Gerda hangja tökéletes ehhez a feldolgozáshoz, meg úgy magában sem lehet nagyon rossz. Így viszont kettecskén sikerül valami csodálatosat alkotnunk, melyre az utca embere is felfigyel. Lassan, de biztosan gyülekeznek az emberek, némelyikük csak bámészkodik, mások felismerik a dalt és a lánnyal együtt kezdenek el danolni. Percek múlva a varázslat elillan, mikor a vonót befejezésképpen elhúzom, majd gyorsan leveszem a hegedűről.
- Köszönöm, köszönöm! Virágokat az öltözőmbe kérném – hajolok meg jó mélyen, közben kezemmel színpadias mutogatásba kezdek. –Ja, és tapsolják meg kedves énekesnőmet is! – Mondom, miközben szememmel számolom a pénzérméket, melyek szépen gyűlnek a kalapomban. Szinte látni lehet a pillantásomban a dollárjeleket, mikor tekintetemet végül Gerdára emelem.
- Kifejezetten nem rossz – húzom el számat, hogy azért csak ne én legyek a saját kis ego buste-je, meg mert egy átkozott makacs ember vagyok, aki hangosan sosem mondana komolyan semmi szépet sem a másiknak. A fejemben azt gondolok, amit, de nem kell azt mindenkinek tudnia. Persze a buta legilimentorok ez alól kivételek. Kösz ismét, Denis.
- Mit szólnál esetleg még egyhez? – Kapom fel ismét a célszerszámot, hisz még közel sem gyűlt össze annyi galleon, mint amennyi nekem kéne. Igen, elég nagy bajban és sok-sok adósságban vagyok. Talán nem kellett volna boltokat felvásárolnom…?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
offline
RPG hsz: 149
Összes hsz: 341
Írta: 2019. szeptember 28. 10:10 | Link

Random kisasszony


- Nem? Nincs senki, aki ilyen kedves dolgokat tegyen veled?
Komolyan elcsodálkoztat, hogy egy ilyen kivételes és bájos nőnek nincs párja, aki elhalmozza mindennel, amivel egy nőt csak el lehet halmozni. Én megtenném, ha ő lenne a párom, hiszen látszik rajta, hogy olyan nő, aki igazán igényli és megérdemli, hogy sok törődést kapjon, és nem azért, mert elvárja, éppen ellenkezőleg. Mindig csodálom az ennyire ártatlan hölgyeket. A finom nőket, akik ízlésesek és természetesek. Tudom, én minden nőt istenítek valamiért, de ez így helyes, a nők csodálatosak, különlegesek és imádni valóak.  
- Mindenképpen neked szeretném adni őket, mert az egész faluban te érdemled meg a leginkább, hogy a rózsák hozzád kerüljenek.
Ebben biztos vagyok, hiszen ilyen kivételes nő itt nincs másik, és ha valaki igazán és őszintén fog örülni a rózsáknak, akkor az ő. A lényeg annyi lenne a fogadásban, hogy osztogassam el a rózsákat, de azt nem mondták, hogy egyetlen nőnek nem adhatok akár egy tucat rózsát is. Gondolom Vajda Ricsi nem így csinálta, hiszen tanácstag lett, aki több szavazatot kapott, mint a polgármester, szóval nyilván valamit nagyon tud a fiú. De én nem akarok már másokat kergetni a rózsával, ha a rózsák gazdáját egyetlen személyben megtaláltam. Ez a személy pedig az előttem álló, zavarban lévő lány, akinek komolyan olyan szemei vannak, hogy simán elhiszem neki, korábbi életében angyal volt.
- Különleges rózsák, ha földbe teszed őket, megerednek, és csodás és erős rózsává válnak, koratavasszal nyílnak, a tavasz hírnökeként, és egészen az ősz utolsó napjáig virágoznak. Legalábbis az idős néni, akitől vettem, ezt mondta.
Hogy valóban így van-e nem tudom, de tesztelés alatt van, mert vettem hatot magamnak is, és mér ki is ültettem őket a kertbe, azóta pedig új kedcvenc helye van Chleonak is.
- Nem hiszem, ha csak nem voltál Bagolyköves.
Velem nem sok helyen találkozhatott egy ilyen lány. Kizártnak tartom, hogy egy kaszinóba dolgozott volna, ahol megfordultam, látszik rajt, hogy ez nem az ő asztala.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Donovan
Független boszorkány, Okklumentor, Auror


elmezáró | kardos menyecske
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 127
Írta: 2019. szeptember 28. 11:37 | Link

Kapitány Valentina

Üres lap vagyok, pár rápöttyentett tintapacával. Még ennyi kezelés után is, csak a családom tagjaira emlékszem és rájuk is nagyon halványan. Pedig tényleg kitettek magukért. Meséltek, fotókat mutogattak. Igen, olyan pucér babafotókat meg maszatos tortaevősöket is, amiktől inkább a röhögés kapott el mint, hogy emlékeztem volna bármire. Mindig mellettem volt egyikük. Orpheus vitt a kezelésekre, addig a többiek főztek meg mostak rám, ami nagyon ciki, de nem utasítottam vissza, mert jól jött a segítség. Apám birkákat megszégyenítő türelemmel mesélt az aurorságomról, és bármekkora baromságot kérdeztem válaszolt. Anyám a "látnok" pedig - úristen, hogy nőttünk mi fel mellette ép elmével, na mindegy - szóval ő megjósolta, hogy minden eszembe fog jutni és olyan leszek, mint régen. Ahha, csak épp a mikort nem látta. Na igen, a lényeg marad ki mindig. Pár hétig bírtam a családi körülrajongást. A természetem nem változott, ezt is anyám mondta, amikor a lehető legkedvesebben kitettem őket a lakrészemből. Most arra vágyom, hogy újra magamra találja a szó minden értelmében és ehhez nyugalomra van szükségem és csendre. Most épp sétálgatok, hogy hátha beugrik valami az itteni életemről, amikor is valaki a nevemen - amit szoknom kell még - megszólít. Odafordulok és egy nagyon szép vörös hajú lányt pillantok meg, aki kedvesen mosolyog rám. Basszus, ki lehet?- Öhmm, szia! - köszönök rá tétován és kerülöm el ezzel nevének kimondását. Hiába kutatok a gondolataim zagyvaságai közt nem villan be más csak egy matrjoska baba képe. Vicces mert ilyesmim szerintem sosem volt és nagyon nem is illik a mostani helyzethez. Mindegy, ugorjunk. Ő megtette, mert arról kérdez, hogy felépültem-e már. Ez bizarr. Ismer engem és tudja mi történt velem. - Lassan de biztosan haladok vele - válaszolom megint kicsit bizonytalanul. Arcomra kiül szerintem minden. Főleg az, hogy lilám sincs kicsoda is ő igazából. Jó lenne tudni, mert akkor nem érezném magam ilyen idiótának. Bárki miatt is vesztettem el az emlékezetemet, az jól kicseszett velem és most biztos nagyon elégedett. Én meg bámulhatok mindenkire, mint borjú az új kapura. Még jó, hogy a nyálam nem csöpög.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Halty L. Zaina
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 75
Írta: 2019. szeptember 28. 12:15 | Link

Rózsa osztogatós férfi
#hogy_mi? #ohGod #helpmepls


- Egyelőre nemigen van senki az életemben - nevetek fel halkan, hogy saját zavaromat, és számomra a szituáció kellemetlenségét leplezzem. Ez a szingliség kezd egyre kellemetlenebb lenni, főleg mióta nem csak anyám és apám kérdezgeti folyamatosan, hogy van-e valaki az életemben, hanem mindenki más is, akivel valaha összefutok. Pedig, és mivel őszinte típusnak tartom magam, elmondom, hogy elég jól meg vagyok egyedül is, jelenleg nem hiszem, hogy szükségem lenne bárkire magam mellé. Rendben, néha érzem a magány súlyát a vállaimon, de ez elenyésző és mindig fel is találom magam. Van időm olvasni, Spike-ra, magamra. És az utolsó a legfontosabb. Végre van egy kis pihi az életemben, amit jelenleg és egyelőre semmi pénzért nem adnék oda senkinek.
- Húha - párat toporogva, szemeimet lesütve latolgatom az esélyeimet, majd egy féloldalas mosollyal nézek fel a férfira. - Köszönöm - nyúlok a rózsákért, hogy azt az egyetlen egy szálat hozzájuk illesztve szagoljak bele. Mélyet szívok illatukból, ami megtölti tüdőmet. Pár másodpercig lehunyt szemekkel élvezem az illatokat, majd belemosolygok a rózsákba, mielőtt pillantásomat a férfira emelném, aki folytatja. Ha elültem őket, akkor megerednek?
- Azta! - csapom össze tenyereimet, mint egy kislány, szemeim csillogása biztos elárul mennyire örülök is ennek az ajándéknak. Amint haza érek első dolgom lesz elültetni őket, és már azt is tudom, hogy hova. A bejárati ajtóig vezető út mellé fogom elosztani a rózsákat, szépen, egyenlő távolságra egymástól, ahogy azt illik, és ha megjön a tavasz, akkor - remélhetőleg - rögtön szólnak is majd nekem. - Ez nagyon klassz! Remélem a néni igazat mondott - komorodom el egy pillanatra, de hamar elmúlik, mert csak arra tudok gondolni mennyire szép lesz az út mellett, amikor erejük teljében virágba borítják az ajtóm felé vezető utat.
- Az voltam - összeszűkölő szemeimet a férfi arcára emelem, hogy meg tudjam magamnak nézni még jobban. Ismerős, ismerős, oké, és talán már azt is tudhatom, hogy a Bagolykőről, de akkor miért nem ugrik be? - Halty Lianna Zaina. Üdv - nyújtom felé jobb kezemet mosolyogva, nagyon figyelve arra, hogy másik kezemből egyetlen rózsa se csússzon ki. - Melyik házba jártál? - ha erre a kérdésre kapok választ, talán könnyebben be tudom azonosítani, a név után meg főleg. Mert ha ismerjük egymást régebbről, akkor ez egy csodálatos nap és talán nem leszek olyan egyedül, mint a kisujjam. Ami ugye nem probléma, de azért az ember mégis csak társas lény, na!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
offline
RPG hsz: 149
Összes hsz: 341
Írta: 2019. szeptember 30. 19:06 | Link

Random kisasszony


- Ne haragudj, nem azért mondtam, csak… szóval ezen a helyen a normális lányokat olyan gyorsan elkapkodják, hogy időd sincs kimondani, hogy “helló”.
Ezzel pedig szerintem senki se vitatkozhat, mert valóban így van. Egyrészt, nagyon kevés lány van, akinek nincs valami szembetűnő defektje, az ilyen példányokat azonnal el is viszik, ami teljesen érthető. Én is, ha kikapnék egy ilyen példányt, lehet, hogy a pincében tartanám, nehogy valaki lecsapjon rá. És tarthat bárki morbidnak, mondjuk ki, a gondolatnak van alapja. Ráadásul, aki ismeri az elmúlt hónapok eseményeit, vagy akár az elmúlt évekét, csak bólogatna, hogy teljesen jogos a gondolat tőlem, hogy így cselekszem.
- Én is, mert komolyan mondom, hogy ilyen őszinte örömet se láttam mostanában senki arcán.
Sokminden megjelenik a fejemben, hogy mennyire bájos, mennyire gyermeki, mennyire ártatlan, mennyire szép és mennyire kívánatos. Szívem szerint a karjaimba zárnám, és óvnám őt a világtól, hogy mindig ilyen maradjon. Mindenféle szexualitástól mentesen, színtisztán azért, mert csodálatos. Igen, mint minden nő, ő is tetszik, de tudom, hogy nem kellene a magamfajtával kezdenie, mert én régen pont arra vágytam, ami ő, de jelenleg annyira nem vagyok egyben lelkileg, hogy nem tudnám elképzelni, hogy kezdjünk egymással. Mert ő sérülne. Én egy sérült ember vagyok, akivel ha most bárki kezd, csak sebeket ejt, karcolásokat. Nem szeretném bántani, érzem, hogy őt semmiképpen sem, és csak remélni merem, hogy bárkit is zár majd a szívébe, az is annyira fogja látni az értékeit, mint most én, és nem akarja majd őt bántani. Csak ne, simán csak ne bántsa meg, ne formálja át, ne akarja, hogy más legyen, mint aki. Mert most igazán csodálatos.
- Frank Arie Martin.
Fogom meg a kezét gyorsan és finoman, hogy ne sérüljön, ne érezze kényelmetlenül magát. Viszont az, hogy ide járt meglep, reméltem, hogy nem, és akkor tovább gondolkozunk, hogy hol találkozhattunk.
- Levita. A tizennégyesekkel. Leonie Rohr, Andretzky Kori, Keith Coltrane. És te?
Szeretem az évfolyamtársaimat, igazán jó évfolyam volt a miénk, összetartó, tele szerelmekkel, kalandokkal. Kiváló diákéveket tudhatunk mind magunk mögött. A neve is ismerős valahonnan, de nem tudom, hogy honnan. Talán tényleg az iskolából.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lily
Speciális karakter


Lilyke, a vándor
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 46
Írta: 2019. október 2. 12:49 | Link

Vanessza

Türelmesen várom, amíg megveszi amit szeretne, és közben nézelődök. Egyelőre ráérek, a többiek úgyis csinálnak mást is a répás dolgokon kívül.
 Megjegyzésére kicsit elszégyellem magamat. Nem vagyok hibás, egyik manó sem hibás ebben, csak már megint azok az ösztönök még régebbről. Mikor nevet, azért én is elmosolyodok, és kérdésére már így bólintok.
 - Ennyire van szükségünk csak. Minden másból van még bőven.
 Szerencsére. Vajon mennyit tud ellebegtetni egy boszorkány? Nem vagyok annyira jártas a pálcamágiában, viszon megkérdezni inkább nem kérdezem meg.
- Kóstoltam, igen. Szerintem nagyon finom, kár, hogy nem jutok hozzá többször. - Nem panaszkodni szeretnék, a világért sem! Csak megjegyeztem valamit. Remélem nem veszi annak.
 Lassan elindulunk, én pedig késve, de felelek.
 - Persze, megkóstolhatjuk, de csak nagyon keveset. És például a szendvicseket nem lehet. - Ez így nekem megfelel. Eszem ágában sincsen panaszkodni az iskolára. Vagy ezt már mondtam?
 Miközben haladunk, valamiért nqgyon jó kedvem lesz, és füleimet kicsit elkezdem lengetni a lépéseim ritmusára.
 Egy könnyű, vidám napnak nézek elébe szerintem.
- Valójában engem csak ritkán engednek a tűzhely közelébe. Általában ide-oda viszek dolgokat. - Picit megvonom a vállamat, és megyek tovább.
- Maga szeret főzni? - Hogyha ez nem túl személyes, akkor nagyon boldog leszek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Visszatértem, ahonnan jöttem.
Dr. Halty L. Zaina
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 75
Írta: 2019. október 3. 17:01 | Link

Rózsa osztogatós férfi
#hogy_mi? #ohGod #helpmepls


- Neked volt - vonom meg vállaimat mosolyogva. Csak felsandítani merek rá, azért mert ügyesen reagáltam, még nem lettem bátrabb a kérdéssel kapcsolatban, főleg, hogy elég kényes témát érintettünk. Egy faluban nem kellene meglepődnöm azon, hogy ennyire hamar "elkapkodják" a normálisabb lányokat, mégis meg vagyok. Egy azért, mert ezt ilyen nyíltan közli, és kettő, mert ezek szerint én is normálisnak minősülök, ami igen jól esik a lelkemnek, valamint három az előttem álló férfi nőtlen. A harmadikat azért ilyen nehéz elhinnem, mert, aki ilyen kedves az mégis hogy lehet egyedül? Virágot osztogat egy tér közepén, mindenféle ok nélkül, és ha van is oka, akkor sem kell tudnom róla.
- Ezt örömmel hallom - szorongatom a csokrot kezemben. - És azt is, hogy feldobtalak - mosolyodom el halványan. A rózsa illata tölti meg tüdőmet minden lélegzetvételnél. Nem is volt olyan rossz döntés kijönni sétálni egyet, bármennyire is ijesztő és zavarba ejtő volt a helyzet az elején, mostanra kellemes csevejjé alakult az egész, amit nem is bánok. Erre van most szükségem, társaságra. Talán nem is kívánhatnék magamnak jobbat, mint az előttem álló, aki nem erőltet semmit, bocsánatot kér, ha úgy van, udvarias, és mérhetetlenül aranyos. Komolyan. Borzasztóan cuki. Nem is értem, hogy az itteni nők esetleg vakok? Első benyomásra ebben a férfiban minden meg van, ami egy nőnek kellhet az életében.
A névre, mintha megmozdulna valami agyamban, de rögtön tovább is illan, esélyem sincs megfogni és tovább csűrni-csavarni, hogy vajon miért olyan ismerős. Egészen addig tart ez az állapot, amíg nem folytatja, és a nevek, amiket felsorol, nekem is éppoly ismerősek, mint ahogy ezek szerint neki.
- Navine, tizennégy - engedem el melegséget áraszót kezét a kézfogás után, majd orr ráncolva emelem rá pillantásomat és egy halvány mosollyal tekintek fel rá. - Nincs kedved átjönni egy kávéra, esetleg teára? Szeretném ezeket vízbe tenni, mielőtt a kezeim között halnak meg, amíg el tudom őket ültetni - emelem meg kissé a csokrot felé, hogy egyértelmű legyen. Nem szívesen szakítanám meg a beszélgetést, és jobb nem jutott eszembe, minthogy átugorjon pár órácskára, így legalább a beszélgetést sem kell megszakítanunk, de lehet... - Nem muszáj, csak gondoltam... - ahogy bele kezdek a magyarázkodásba, úgy hagyom abba rögtön is azt, alsó ajkamra ráharapva. Ennél kellemetlenebb úgysem lehet, csak csendben lesütöm tekintetemet, hogy ismét a macskaköveket számolgassam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 23 ... 31 32 [33] 34 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér