27. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 23 ... 31 32 [33] Le | Téma száljai | Témaleírás
Blossom Miles
Bogolyfalvi lakos, Független prefektus, Bogolyfalvi Tanács tag, Gyógyító



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 158
Írta: 2019. április 28. 22:12 | Link

Annelie
Ma nyugisabb napom volt. A borongós időre való tekintettel az iskolásokat és előkészítőseket sem vitték ki, ezzel csökkentve a problémák számát. Csak néhány beteg lézengett a rendelőben, de a fekvőbeteg legtöbbje is aludt. Nem csodáltam, engem is kellően fárasztott a napsütés hiánya, de pár pohár teával ki lehetett bírni. Épp a Boglyas téren vágok át, mikor ismerős hang üti meg a fülem. Abba az irányba is fordulok, hogy mindenképpen láthassam azokat, akik ilyen időjárásban is kijárnak. Hamar meglátom a gyerekeket, mire egy halvány mosolyt is megeresztek. Fontosnak tartom én is, hogy a pöttömökkel eleget legyünk levegőn, nekik is kell és programnak sem rossz. Már épp fordulnék meg és indulnék a Mancs-helyre szeretett kiskutyámért, de ekkor jövök rá, hogy a hang azért volt olyan ismerős, mert Annelie-hez tartozott. Ezek szerint ő is picikkel van itt, engem pedig nagyon is érdekel mi lehet velük. Laney nálam született, de sosem fogom elfelejteni azt az esetet. Sokan küzdöttük a kicsiért, de igazán bátor volt és mivel még mindig hozzám járnak kontrollra, tudom hogy ügyesen fejlődik. Lépteimet megfordítva gyalogolok az anyuka és a kicsik felé.
- Sziasztok! - köszönök oda vidáman, majd Sammy-re pillantok. Nagy csábító, mondták már nekem a szülei is, de így elnézve, még a végén az előkészítőben is pszichológust kell alkalmaznunk az összetört szívű lánykák számára. - Hogy vagytok?   
Utoljára módosította:Blossom Miles, 2019. május 19. 13:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Annelie West
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Queen of Dragons | Heda
offline
RPG hsz: 417
Összes hsz: 10429
Írta: 2019. május 7. 12:52 | Link

Blossom

Nem könnyű két kicsi nevelése egyedül. Kilencven százalékban egyedül neveli, mintha az apjuk hétvégi apuka lenne, akivel csak a gyerekek miatt találkoznak. Semmi nincs rendben köztük és Annie nem tudja, hogy a gyerekek ebből mit érzékelnek. Velük próbál száz százalékosan teljesíteni, vinni őket ide-oda, játszani velük, amikor csak lehet.
A helyzethez képest rendben vannak a dolgok, legalábbis Sammyvel és Laneyvel. A gyógyítók odafigyelnek a kislányra, megtesznek mindent azért, hogy jobb ütemben fejlődjön és úgy látszik, beválnak a programok. A tesójával nincsenek ilyen gondok, nála inkább az akaratosság az, amivel meg kell küzdeni.
- Blossom, szia! - mosolyog a gyógyítóra Annie. Hátrapillant a hátán vigyorgó gyerkőcre, aki kis kezét nyújtja a nő felé. - Nagyon jól, levezetjük épp a felgyűlt energiát.
Mosolyogva figyeli a nőt, akinek hálával tartozik. Túl sok idő telt el Laney születése és aközött, mikor végre a kezében tarthatta. Amíg ő maga is az életéért küzdött, míg összeszedte magát és megengedték, hogy átköltözzön az ispotály egészen más részébe végig a gyógyítók, köztük Blossom figyelt Laneyre.
- És te? Nincs valami jó kedved - állapítja meg homlokát ráncolva miközben alig észrevehetően végigméri a nőt. Igaz, nem ismeri túlzottan, de ezt olvassa le az arcáról. Talán az időjárás az oka.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Blossom Miles
Bogolyfalvi lakos, Független prefektus, Bogolyfalvi Tanács tag, Gyógyító



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 158
Írta: 2019. május 19. 13:27 | Link

Annelie
Kicsit fáradtan mosolygok vissza Annie-re, majd Laney-re is. Aranyos kislány, és ahogy hallom más gyógyítóktól, ügyesen fejlődik. Már legapróbb korában is harcos volt, akárcsak az anyja. Nem ismerem tökéletesen a családot, éppen annyit tudok róluk, amennyit szakmailag anno tudnom kellett, de a memóriám még mindig jó. Laney pici kezét nyújtja felém, mire én cserébe a mutatóujjamat tartom neki. Ilyenkor jól jön a magasságom és az ezzel járó viszonylag hosszú karom, hiszen úgy is elérem a picit, hogy nem kell az anyukája arcába másznom.
- A friss levegő mindig jól jön - bólogatok serényen, mivel egyetértek a felvetéssel, hogy amíg nem lehetetleníti el valami a kinti életet, addig bizony élvezni kell mindent, amit a lakás falain kívül találunk. Én is leegyszerűsíthetném a sok mászkálást, nem hiába tanultam meg hoppanálni, de jobban szeretek sétálni, főleg munka után. Olyankor mindig jól jön kicsit kiüríteni a fejemet és elengedni a nyüzsgést. Nyilván mindezt azért, hogy másnap újult erővel kezdhessek neki.
- Köszönöm, jól vagyok, csak nem aludtam túl sokat az éjszaka - mondom, egy halvány, ámde keserű mosollyal az arcomon. Egy kutya anyukájának sem könnyű. Gyorsan kiegészítem, hogy a nő is értse. - A kutyám tegnap véletlenül leejtette az egyik kaktuszt a házban, úgyhogy az estém arra ment rá, hogy tüskéket szedtem ki a mancsából, aztán egész este fenn maradtam vele, mert sajnos nem volt otthon semmi bájitalnak való - egyáltalán nem bánom, hogy ezt kellett csinálnom, mert nagyon szeretem Monát, de tény, hogy ma kicsit fáradtabb és nyűgösebb voltam, mint máskor.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Daliah Elisabeth Payne
Előkészítős, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 82
Írta: 2019. május 24. 18:49 | Link

L U C A


Mikor a kutyusnak gondolom elege lett a tisztálkodásból, magamat is törölgetni kezdem. Kicsit furcsán nézek a kutyus pózaira, vajon mit akarhat vele? Talán... hogy fessem le? Vállat vonva veszek elő a mappámból egy másik lapot, és elkezdem festeni. Hupsz, a füleit kicsit elrontottam, de kit érdekel? Csak magamnak festek, nem valami hű de nagy közönségnek. Mondjuk jó lenne egyszer úgy festeni, hogy úgy tényleg, sok embernek megmutatom. Jó, soha nem leszek olyan mint Da Vinci vagy Van Gogh, de kit érdekel?
Aki erre jár, az nem biztos hogy épelméjűnek néz, hogy tiszta festékesen egy pózoló kutyust festek. Á kit érdekel? A kutyus cuki, és nem hiszem hogy rossz neki, mert magától kezdett el pózolgatni.
Nagyon rákoncentrálok, még a nyelvemet is kitolom ahogy festek. Persze sokszor nézek a kutyusra, aki nem tudom mikor fog ráunni arra hogy itt pózol egy kislánynak aki mindenféle színben festi. Mert nem is látom továbbra sem, lehet teljesen lehetetlen színei lesznek szegénynek.
- Te valami modell-kutyus vagy? - nevetek, és most úristen, megint a kutyushoz beszélek, ez furcsa. Vagy lehet hogy tök normális, csak én hiszem azt hogy nem az? De lehet ma még nem normális, holnap meg az lesz a legnagyobb divat hogy mindenki állatokhoz beszél? Ki tudja?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bornemissza Luca
Bogolyfalvi lakos, Független boszorkány


Kutyamama
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
Írta: 2019. május 27. 18:27 | Link

Daliah


A pózokat egymás után váltja, nagyjából úgy ötpercenként, inkább fotómodellt játszva így, mint festőmúzsát, de hát a lány védelmére legyen szólva, hogy ugyan ki a nyenyere tudna ott állni egy helyben mondjuk tizenöt vagy ne adja ég húsz percig is, meg se moccanva, meg se rezdülve, csupán bambán meredve állni és hagyni, hogy az egyedüli mozgás a testen csak a szél fútta szőrszálak legyenek. Nem, nem, ezt Luca elképzelni sem bírta, így pózai rövidek voltak, azonban nem mozdult annyira drasztikusan sokat, így ha Daliah ügyes lesz, akár össze is tud rakni egy ügyesebb végeredményt az izgő-mozgó ebről.
Amikor úgy a hatodik pózt is megunta Luca önkéntes módon véget vetett a modellkedésnek. Aprócska, kunkori lábacskáin attól függetlenül, hogy a kislány befejezte-e a művét vagy sem, odatipegett hozzá. Néhányat vakkantott, majd hurkatestével mókás-ügyetlen módon feltornázta valahogy magát a padra. Egy-két szín nyilván a földre esett, mert hát, mégiscsak egy mini dombérről volt szó, de azért már sokkal ügyesebben ült le a lány mellé, mint az előbb.
Aztán szépen elkezdte szemlélni a filmet jobbról is, meg balról is. Azonban kicsit sántított neki a dolog. Igaz, kutya módban úgy látott, mint egy kutya, de még így sem stimmelt minden, szóval hamar átalakult, mit sem törődve azzal, hogy esetleg megrémítette ezzel a kislányt.
- Cleo vörös nem rózsaszín - pislogott le Daliahra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

acuo1_1280.png
Daliah Elisabeth Payne
Előkészítős, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 82
Írta: 2019. június 17. 21:43 | Link

L U C A


Teljesen rákoncentrálok az alkotásra. Észre se venném a nőt, aki úgy kb a semmiből itt mellettem termett, csak amikor megszólal. Egy hatalmasat sikítva ugrok fel a padról, a festmény meg a földön köt ki, arccal lefelé. Király, most a járda tiszta festék lesz.
- C...Cleo? Az ki? - mondom olyan halkan hogy talán meg se hallja a hangocskámat. Mert nem lehet hangnak nevezni, csak hangocskának. Cleo talán a kutya lenne? Gondolom, mert őt festettem. - Ne...Nem látom a szí...neket. - felveszem a festményemet a földről. Szépen összefestékezte, de legalább maradt valami a papíron is. - Csak véletlenszerűen használom a színeket. - motyogom, és folytatom közben a csodálatos és utánozhatatlan Kutya-Mona Lisát. Jó, azért nem fogok soha se annyira szépen festeni vagy rajzolni, mint da Vinci. De nem is kell, vagy a világnak kettő da Vinci kellene?
Körbenézek, a kutyus sehol, csak a nő. Meg kellene talán kérdezni tőle, nem látta-e. De én, megkérdezni egy ismeretlent? Hát az elég furcsi lenne, főleg tőlem. Mástól még persze oké lenne, mástól, aki nem olyan mint én. De mondjuk senki sem olyan mint én, mert nincs két tökéletesen egyforma ember, se kívülről se belülről. És nem is lesz soha életben.
De hogyha jobban belegondolok, az előbb kérdeztem meg egy idegent valamiről. Az "Az ki?" az kérdésnek számít, ugye? Hát ott van a végén a kérdőjel, úgyhogy igen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bornemissza Luca
Bogolyfalvi lakos, Független boszorkány


Kutyamama
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
Írta: 2019. július 10. 12:04 | Link

Daliah


Amikor Daliah sikít, akkor Luca is sikít, csak azért, mert a kislány is azt tette s beiszkol a pad mögé, onnan kukucskál ki a földön heverő rajzlapot vizslatva.
- Jaj ne, ugye nem ment tönkre? - sopánkodik, félúton elfelejtve, hogy amúgy ő kicsit meg van ijedve, csak mert a lány is meg van ijedve.
- A kutya a rajzodról, Cleo a neve -  világosítja fel vigyorogva a kis boszorkát.
- Nem látsz színeket? Mondjuk én se mindig, a kutyák nagyon szürkén látják a világot, a színek fakóbbak meg minden ilyesmi - amint a kislány visszaül a padra Luca is mellé ül, nem törődve a személyes térrel vagy aurával, olyan közel hajol, hogy lássa a kicsit elmaszatolódott rajzot.
- Amúgy elég mókás úgy is, mert aztán tök nagy meglepetés lesz emberként, hogy milyen színű foltokba tapicskoltam bele. Egyszer mondjuk beleittam egy kislány gyümölcslevébe amiről kiderült, hogy amúgy kávé volt és a lány nem is volt kicsi, hanem egy idős néni, akinek végigköptem a szoknyáját kávéval. Lehet mondjuk ehhez nem csak a színvakságnak volt köze? - csak fecseg és fecseg, mondja a magáét, majd hirtelen nagyot nyekken és elnémul.
- Üssenek meg a medvebocsok, de buta vagyok, hát be sem mutatkoztam, lehet nem is szabad idegenekkel szóba állnod. Luca vagyok - előbb megtörli a kezét, amolyan reflexszerűen mert 80% az esélye, hogy Luca keze állandóan piszkos majd a kislány felé nyújtja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

acuo1_1280.png

Oldalak: « 1 2 ... 23 ... 31 32 [33] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér