36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 18 ... 26 27 [28] 29 30 ... 38 ... 56 57 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2018. március 6. 17:22 | Link

Kálnoki Norina

- Nagyon helyes, ezek szerint még mindig tudatosan folyik a csapatépítés. És milyenek a mostani hajtók a Rellonban? - kíváncsi voltam egy belsős véleményére, Norinának volt összehasonlítási alapja. A legjobb hajtósora akkor volt a háznak, amikor még én is játszottam, ez persze egyértelmű.
- Itt hagyhatod végre ezt a porfészket. Én legalábbis így éreztem. Nincs itt semmi, amit a nagyvilágban is elismernek. De ha rajtam múlik, ez meg fog változni, ezért jöttem vissza. - fejtettem egy kicsit ki azt, hogy miért lettem tanár, de Norina kviddicses karrierje jobban érdekelt.
- Már két éve? Látszik, hogy nem igazán követtem a magyar csapatokat mostanában. A Viperák egy igazán patinás együttes, gratulálok! Szívesen megnézném majd az egyik meccseteket. - örültem, hogy volt csapattársam megtalálta számításait a pályán.
- Sok lehetőség van a kviddicsben akkor is, ha nem játékos vagy. Mindjárt itt vannak a seprűk. Jól jövedelmező üzletág, nekem elhiheted. - vetettem fel egy lehetséges opciót a lány előtt.
- Nem történt velem semmi érdekes. Bejártam a világot, a pálca nélküli mágia mestere lettem, elagyabugyáltam pár nyomoroncot, aztán kiadtam egy könyvet a kalandjaimról. Csupa ilyen, hétköznapi dolog. - igyekeztem szerény maradni. A könyvem igazi bestseller lett, arról Norina is hallhatott, még ha nem is olvasta. A diákjaimnak természetesen kötelező olvasmány.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2018. március 7. 12:38 | Link

Várffy-Zoller Robi

- Zsinórban három éve mi vagyunk a bajnokok, és idén is jó esélyünk van rá,
 úgyhogy nem panaszkodhatok.

És tényleg. Emlékszem Robi mindig mennyire a szívén viselte a csapat sorsát. Jót is tett neki, azóta is hírhedtek vagyunk és nemcsak a kviddics terén.
- Hát egyelőre nem terveztem itt hagyni. Van egy szép házunk a vőlegényemmel a faluban, és boldogok vagyunk itt - vonom meg a vállam.
Sosem vágytam nagyvilági életre. A csapattal úgyis gyakran megyünk ide-oda a világban, és egy-egy hosszabb út után jó végre itthon lenni. Bogolyfalva hiába egy kis névtelen falu a térképen, néha jó kisszerű életet élni a csillogás és rivaldafény helyett.
Elmosolyodom a gratuláción. Álszent lennék, ha azt mondanám hogy nem esik jól a dicséret.
Azonban nem csak velem történtek fontos dolgok az elmúlt években. Elkerekedik a szemem.
- Még hogy hétköznapi dolog! Ha mindennapi dolgok történtek volna veled,
 arról nem írtál volna könyvet.

Letelepszem a szökőkút szélére, és megpaskolom magam mellett a márványt.
- Csüccs, és mesélj. Sajnos nem igazán van időm olvasni, úgyhogy ezt rád bízom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2018. március 7. 14:04 | Link

Kálnoki Norina

- Ki lesz a Viperák következő ellenfele? - érdekelt a csapat, Norina miatt talán még a szurkolójuk is leszek.  
Úgy látszik a lány jól érezte magát Bogolyfalván, vőlegénye volt, közös házuk, és nem vágyott ennél többre. A tanodába nevelték belé ezt a szűklátókörűséget, az fix. Ha kicsit világot látna, lehet rájönne, hogy ez kevés, és még rengeteg mindenben fejlődésre lenne szükség. Na mindegy, a negatív véleményemet a faluról egyelőre megtartottam magamban.
- Ez esetben sok boldogságot! Ki a szerencsés férjjelölt? - kérdeztem rá, igyekezvén elterelni a témát a különböző véleményünkről, hiszen nem láttam értelmét vitába szállni.
Leültünk a szökőkúthoz, bár ebben az időben nem akartam sokáig itt üldögélni. A kalandjaimról azonban mindig szívesen meséltem.
- Szívesen adok a könyvemből egy dedikált példányt. Két edzés között beleolvashatsz, tökéletes kikapcsolódás. - ajánlottam fel nagylelkűen a régi ismertségünkre való tekintettel.
- Nem lenne jó ötlet, ha itt lelőnék mindent, tényleg el kell olvasni, úgy az igazi. Elmesélem például, hogyan küzdöttem meg a Kviddics Világkupa döntője alatt elszabaduló inferusokkal. Több százan köszönhetik nekem az életüket. - ezt a sztorit az óráimon is fel szoktam emlegetni, egy igazi hőstett volt, amit rögtön felkapott a világsajtó.      
- Azóta is magamon viselem a küzdelem nyomát. - megmutattam a bal karomon a heget.  
- Mivel mágikus sérülés, valószínűleg már nem fog soha teljesen begyógyulni. De nem bánom, ez volt az ára, hogy életeket menthettem. - no meg a hőstettemmel járó hírnév bőven kárpótolt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2018. március 22. 21:16 | Link

Várffy-Zoller Robi

- Legközelebb egy baráti meccsünk lesz a Hansági Hódokkal. Majd ha kijutottunk a Világkupára, szólok - nevetek. Persze semmi sem lehetetlen, jó csapat vagyunk, itt az országban a legjobbak között tartanak számon.
- Az évfolyamtársam volt, most gyógyító a suliban. William Payne. Nem tudom ismered-e - Ösztönösen elmosolyodom, - Szerencsém van vele.
Bár elég furcsa a kapcsolatunk jelenleg, hiszen mindketten sokat vagyunk távol otthonról, ő sokat túlórázik, én pedig a szabadidőm jelentős részét Visegrádon töltöm.
- Ez hihetetlen. - nézek előbb a sérülés helyére, majd rá, őszinte csodálattal, - Hát én csak gurkó okozta sérülést tudnék mutatni, de az kevésbé menő.
Felállok a betonról, mert a kabátom alja kezdi átereszteni a belőle áradó hideget.
- Jó volt találkozni végre. Most sajnos indulnom kell haza, neked is biztos van még elintéznivalód. A könyvet pedig behajtom ám! - ígérem játékos éllel a hangomban, - Biztos jó kikapcsolódás lesz.
Búcsúzásképp megölelem, majd hazafelé, a Régi negyed irányába veszem az utamat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2018. április 2. 11:56 | Link

Álomférfi

Egy újabb utazás. Bogolyfalva valahogy olyannyira a szívemhez nőtt, hogy nem tudok elszakadni tőle. És most, hogy gyakorlótanár lettem, még kevésbé tudom elvágni a szálakat.
Hallottam, hogy a hangosbemondón bemondják, hogy késik a járatom. Remek. Péntek már így is izgatott volt, és bármennyiszer hajoltam le hozzá, hogy simogatásommal megnyugtassam, inkább csak az ellenkező hatást értem el. Sóhajtottam, és a táskámban túrkáltam pár jutalomfalat után. De mire felnéztem, Péntek nekiiramodott valami macska után.
- Ne Péntek, gyere vissza! - kiálltottam a kutyus után, de az a füle botyját sem mozdította, csak rohant a másik állat után. Tehát mit tehettem volna, ha nem megyek utána? Ez a kutya teljesen rá van kergülve a cicákra, Kolosnál is ez volt a bemutatkozása. Persze csak játékból, de kezd egy kicsit kimerítő lenni, hogy amikor csak elkezd unatkozni és meglát valami állatot a nyomába ered.
Tehát így ment a macska-Péntek-Én ki a vasútállomásról, egyenesen a térre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2018. április 2. 13:46 | Link

Tánya, vagyis az unokahúgom

A reggeli sokk után egészen belejött ebbe a férfi szerepbe. Az egyetlen probléma az egésszel csak az, hogy Ármin a faluban lakik és nem szeretne belefutni saját alakjában. Na meg a tőle lopott ruhákban. Ezért dönt úgy, hogy világot lát amíg még tud és vonatra ül, megindul valamerre bulizni.
Napszemüvege mögé rejtőzve vonul végig az utcán és a téren, kerüli a kontaktust másokkal. Aztán ahogy egyre közelebb kerül a vasútállomáshoz, csak azt veszi észre, hogy nagy sebességgel közelít két állat. Egy macska, a nyomában pedig egy kutya. Úgy látszik, a macskánál ő fontosabb, hisz a kutya abban a pillanatban, hogy őt meglátja, megrohamozza és heves forgásba kezd előtte. Felugrál a lábára, Myra pedig nem tudja, mi tévő legyen. Főleg úgy, hogy lassacskán megjelenik az állat gazdája is. Tánya. A víz is leveri, hisz tudja, hogy Ármin Tánya nagybátyja, valószínűleg ismeri a kutyáját is, neki nem tudja beadni, hogy Ádám, az ikertesó messzi földről.
Biccent a közeledő nőnek, majd leguggol a kutyához és megvakargatja a hasát. Nagyjából fél perce van kitalálni, mit kezdjen a helyzettel.
- Heló Tánya - köszön rá elvigyorodva. Talán...kezdésnek...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2018. április 13. 15:13 | Link

Machay Ilián



A Boglyas téren ücsörgök egy padon, és épp egy könyvet olvasok. Közben Démon és Lucky fel - alá rohangálnak a labdát felváltva odahozva hogy újra dobjam el nekik. Őszintén szólva, ha a munka és a két kutya nem lenne nem hiszem, hogy túlzottan kimozdulnék otthonról. A sulihoz meg nincs túl sok kedvem most. Pedig lenne mit bepótolnom, de nincs hangulatom a könyvtárban, vagy valamelyik teremben kuksolni. A menhelyre meg a lovardába csak később kell mennem, így bőven van időm, egy kis olvasgatásra. Nem messze tőlem hallani a szökőkutat meg hogy a kutyák egymást kergetik a labda miatt. A következő pillanatban meg hatalmas csobbanást hallok és valamiért sejtem, hogy Démon és Lucky a bűnös. Nagyot sóhajtva teszem el a könyvet és felkelek a padról ahol eddig törökülésben ücsörögtem. Oda megyek a szökőkúthoz ahonnan épp a két bajkeverő kecmergett ki.
- Remélem most boldogok vagytok. - Nézek a két kutyára miközben oda baktattak hozzám és látom ahogy bundájukat rázzák amiből persze én is kapok. Még jó hogy egy fekete rövidnadrág meg póló van rajtam, így gyorsan megszáradok. Szemükben persze a megbánás legkisebb szikráját sem lehet látni, még mintha büszkék is lennének magukra.
- Két rosszaság. - Mondom ahogy elveszem a labdát és a szökőkúttal ellentétes irányba dobom nehogy megint bemenjenek fürödni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Machay Ilián
INAKTÍV


cillian crouch
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 114
Írta: 2018. április 15. 13:51 | Link


Helyzet a következő: szeretem az állatokat, de tényleg, amíg nem nyalnak össze, nem harapnak meg, nem leszek tőlük szőrös, szóval, ameddig távol vannak tőlem, és nem csinálnak semmit. Addig nincs semmi bajom. Viszont amikor két nagy dögnek a gazdája nem képes vigyázni a marha kutyáira, és majd' felborítják az embereket, majd mind a ketten egyszerre ugranak a kiba... khm, vízbe, ezzel rám fröcskölve a fél szökőkutat, de annyira, hogy még a marha drága cipőm is teljesen átázik, akkor nem kicsit leszek dühös. És ugyanez az ember, a gazda, aki egy idióta szőke tinilány, még meg is dicséri őket, meg meg is babusgatja, rajtam meg épp hogy nem tör ki a hisztéria, de azért elég fenyegetően nézek rá, és épp, hogy csak vissza tudom magam fogni, hogy ne kezdjek el startból kiabálni, hogy tudja hova dugja a hülye labdáját a kutyáinak. Hosszan fújom ki a levegőt, nem mintha bármit is hatna.
- Hé, te - szólok oda a lánynak, és bár, a feszültségem nem oldódott egy szemernyit sem, legalább megállom, hogy ne markoljak bele a hajába, és rángassam meg kicsit. Az agresszió rossz tanácsadó. Én pedig néha hallgatok rá, amikor szükséges, de most nem lenne egy szerencsés dolog ez, és a főnökeim sem különösebben örülnének neki.
- Legközelebb vigyázz a kutyáidra, ha már kihozod őket - mert semmit sem érnék el vele, ha azért kezdenék el sipítozni, mert lelocsoltak, ami viszont tényleg nagyon zavaró, és nem pár csepp vízről van szó, ami majd úgyis megszárad, mint neki.
- Fogalmam sincs hogyan fogod ezt helyrehozni - beszélek most már tényleg a saját sérelmemről, mert igenis idegesít, és igenis zavar, és igenis legyen felelős érte, ha már nem ügyelt a szar állataira. - De nagyon ajánlom, hogy hamar eszelj ki valamit, mert, hogy rajtam nem fogsz varázsolni, az biztos - itt pedig egy nagyon erőteljes, és közepes mágiatelítettségű mosolyt is villantok felé, vélamosolyt, ami ugyan nem kedves, de nem is az a lényeg, hanem, elvégre az erőm miatt úgysem fog eljutni odáig, hogy fennakadjon rajta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2018. április 20. 18:11 | Link

Machay Ilián


A két kutyával már épp indulnék el mikor valaki igen agresszívan utánam szólt. Én pont nem foglalkoztam vele, mert épp meg akartam gyújtani, a cigarettát mivel se ismerős sem háztársam nem volt erre, hogy papoljanak nekem. Mikor sikeres volt a kis akcióm félig hátra fordulva néztem a nekem kiabáló egyénnek, aki egy nálam jóval magasabb pasi volt élénk kék szemmel. Még az enyémnél is szikrázóbb kék volt.  Kicsit meglepődtem, majd a hangja rángatott vissza, mikor a kutyáimról beszélt. Láttam mi a problémája. Pont a szökőkútnál lehetett mikor a kutyáim csobbantak. Nagyot sóhajtottam, majd a megvakartam a tarkómat.
- Nagyon sajnálom - mondtam nyugodtan. Mai nap a depresszióm kicsit erősebb volt a szokottnál. Talán ezért nem is akadtam fel a hangnemen. Pedig ha jobb napom van akkor igen csak fenntudok akadni azon miként szólnak hozzám.
- Hidd el én sem tudom miként tudnálak kárpótolni, másodszor pedig eszembe sem jutott varázslatot használni,mivel nem vagyok jó benne. Harmadszor, neked legalább nem lesz ázott kutyaszagod - mondtam vállat vonva, ahogy körbe pillantottam, és ekkor néztem rá és láttam meg a mosolyát. Nem igazán vettem föl, hogy nem épp kedves a mosolya. Egyszerűen nem tudtam arra gondolni, hogy nem kedvességből teszi.
- Esetleg ha van valami ötleted, vagy egyéb óhaj sóhaj szólj nyugodtan - mosolyogtam én is rá, pedig nem akartam, és nem értettem mi a baj.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Alina Alexandra Krise-Flaviu
INAKTÍV


Daddy's little princess | Bezzeg az én apám...
offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 76
Írta: 2018. május 14. 20:28 | Link

Lily

Az utóbbi pár napban azt hiszem, honvágyam van. Hiányzik apa, hiányzik anya, sőt még Blanka okoskodása is. Mindig a szemét forgatja, amikor csak úgy mondok valamit, mint például, hogy olyan forró az arcom, mint a nap, ilyenkor - a szemforgatás után persze -, hozzáteszi, hogy az lehetetlen, hiszen a nap felszínének hőmérséklete 5780 kelvin, szóval esélytelen, hogy az én arcom is olyan meleg legyen. Ilyenkor én felmérgesedek és végignyalom az arcát, mert tudom, hogy utálja, aztán hátra vetem a hajam és távozok. Komolyan, még ez is hiányzik. Ezt akartam, tényleg, de azt hiszem, most kezdem érezni azt, hogy mit is jelent, távol lenni a családtól.
Bánatomban hát - mivel jobb ötletem nem akadt - lejöttem a faluba, hogy vásároljak jó pár cuccot. Nem költöttem még semmit, mióta itt vagyok, pedig apa egy csomó pénzt adott, leginkább arra, hogy ha nem érzem jól magam, akkor fizessem le a házvezetőmet, hogy hazamehessek. De ez nem lenne illendő, meg aztán annyit rajzoltam mostanában, hogy teljesen elkoptak a ceruzáim, így azt is vennem kellett. Ééés, ha már ott jártam, akkor ugyebár tinta, pergamen, tollak, füzetek és jelölölők, famentes rajzlap, műszaki rajzlap, csillám, egy csomó minden feleslegesnek gondolt, ám a legnagyobb unalomban kellő kiegészítő. Két könyv és és pár magazin. Három papírszatyornyi újdonsággal távozva tértem be a cukrászdába, ahol három nagy gombóc fagyival gazdagodtam, és most ezekkel a csodákkal együtt haladtam a tér felé. Nem sok tervem van, leginkább leülni egy napos helyre, és engedni, hogy a D-vitamin átjárja az egész testem. Fel kell töltődnöm és nem szabad megadnom azt, hogy apa elmondhassa, ő megmondta, hogy ez nem nekem való. Be kell bizonyítanom neki, hogy igenis nekem való.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Slivovics Lily
INAKTÍV


LoLilo
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 897
Írta: 2018. május 14. 21:19 | Link

Lini
Ruhácka

A gyönyörű időt kihasználva úgy döntöttem, kimegyek egy kicsit a szabadba. Nem, most nem olvasni. Kivételesen csak levegőzni. A nemrégiben kékre festett hajamat befontam, hogy ne melegítsen pluszba az is, de azért egy sapkát felvettem, mert a tövét nem sikerült normálisan megcsinálnom. De ez a sapka nem melegíti nagyon a gyönyörűséges fejbőrömet. Gondoltam sétálok egy kicsit a téren, zenét hallgatok, ilyesmi dolgaim, de amikor egy padhoz közelített az útitervem, megpillantottam egy ismerős embert.
   -Szia Lini! - mentem oda hozzá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


A Lilo és Stitch-ben élek! - Moshi szerint | A legrellonosabb levitás 2018 tavasz-nyár
Alina Alexandra Krise-Flaviu
INAKTÍV


Daddy's little princess | Bezzeg az én apám...
offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 76
Írta: 2018. május 15. 11:04 | Link

Lily

Éppen a megszólításom pillanatában érzem úgy, hogy köszönöm szépen, eléggé kellemesen meleg lett az arcom, és talán most már visszaengedhetem egy kicsit a fejem. Még jót is tesz a rám köszönés, mert hajlamos vagyok az ilyen elhatározásokat elhúzni, aztán meg szépen beáll a nyakam. A pilláimat rebegtetve kicsit szokok hozzá a fényhez, és pillantom meg a felém közeledőt.
- Lily! Szia!
Nemrég ismerkedtünk meg, de nagyon örülök az ismeretségnek, mint minden új kapcsolatnak, amit az ittlétem alatt sikerült kialakítanom. Nézem őt, és azt, hogy mennyivel másabb így, mint az egyenruhájában.
- Nagyon dögös a szerelésed.
Dicsérem meg, és komolyan is gondolom, hiszen nem sokan merik felvállalni, hogy milyenek is ők. Sokakat látok, akik feszengenek a mugli ruhájukban, és nem azért, mert nincsenek hozzászokva, hanem mert egyszerűen nem tudják, hogy miként viseljék, és azért nem, mert nem az ő stílusuk. Az érkező azonban laza és természetes, éppen olyan, amilyet egy ilyen viselet megkövetel.
- Csüccsenj le egy kicsit hozzám.
Paskolom meg a padot magam mellett, és remélem, hogy nem siet sehova, egy kicsit tényleg marad. Ezer éve nem beszélgettem csajosan, pedig ez a másik nagyon hiányzó dolog. Ruhákról, sminkekről, fiúkról való csacsogás, ez az, ami nekem nagyon hiányzik.
- Imádom a hajadat is, nem kapott frászt a házvezetőd, amikor befestetted?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Slivovics Lily
INAKTÍV


LoLilo
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 897
Írta: 2018. május 17. 19:04 | Link

Lini

   -Köszi! Te sem panaszkodhatsz! - mutattam rá a lányra, majd invitálását elfogadva lehuppantam mellé. Szeretem a feliratos pólókat, főleg ezeket az "Utálok mindenkit", "A normális unalmas" és az ilyesmiket. Hallottam hogy kérdezett valamit, én pedig elgondolkodtam rajta, mert még nem is látta. A legegyszerűbb választ adtam mégpedig:
   -Még nem, mert nem is látta. Legalább is remélem hogy nem szúrt ki. Próbálok nem a szeme elé kerülni. - vontam meg a vállam. - Mi újság van veled? - kérdeztem.
Utoljára módosította:Slivovics Lily, 2018. május 18. 11:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


A Lilo és Stitch-ben élek! - Moshi szerint | A legrellonosabb levitás 2018 tavasz-nyár
Alina Alexandra Krise-Flaviu
INAKTÍV


Daddy's little princess | Bezzeg az én apám...
offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 76
Írta: 2018. május 20. 17:39 | Link

Lily

- Köszönöm, ez nagyon kedves tőled.
Szeretem, amikor megdicsérnek, ez is hiányzik otthonról. Sokat kényeztettek, és azt hiszem, ez annyira alappá vált, hogy a hiánya csak még jobban növelte a honvágyamat. De most jó, mert most újra tudok mosolyogni. Az élet mégiscsak szép, és minden tökéletes. Engem azt hiszem, elég könnyű jó kedvre deríteni.
- Akkor jó nagy kihívást választottál magadnak? Eléggé feltűnő.
Vigyorodok el, de nem gonoszkodásból, eléggé vicces, hogy bujkál előle, kíváncsi vagyok, hogy meddig fog ez sikerülni neki, és mit fog mondani akkor a házvezetője, amikor szembetalálkozik a kék hajával.
- Ne aggódj, vannak itt extrémebb emberek is, az egyik fiún például láttam egy csomó mozgó tetoválást, és a Rellon házában is van olyan lány, akinek színes a haja, ráadásul neki állandóan más és más. Szóval csak nem fognak veszekedni veled, vagy ha mégis, akkor mondd meg, hogy nem te vagy az egyetlen, és ez kék, tutira imádni fogják.
Remélem, hogy segítek neki egy kicsit magabiztosabb lenni. Szerintem nagyon jó választás ez a kék, jól tette, hogy belevágott. Ki tudja, még a végén én is teszek egy kis zöldet a hajamba, de még nem tudom.
- Találkoztam egy fiúval, képzeld, az Árnyas sétányon. Véletlenül, mármint tudom, általában ezek véletlenül történnek. Nagyon szép haja van és nagyon morcosnak próbálja mutatni magát. Eléggé felkeltette a figyelmemet. Remélem, még találkozok vele, mert látni akarom mosolyogni. Illetve, vásároltam pár dolgot a suliba.
Először nem is akartam elmondani az Erik herceges dolgot senkinek, de azon gondolkozom, hogy talán, ha több embernek elmondom, előbb vagy utóbb valaki ráismer, és azt mondja, tudja, kiről beszélek, és akkor elmondja, hogy ki is ő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Slivovics Lily
INAKTÍV


LoLilo
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 897
Írta: 2018. május 25. 18:35 | Link

Lini

   -Mozgó tetoválás? - néztem rá hitetlenkedve. Még sosem hallottam olyat, hogy egy tetoválás mozog!
   -Hmm... mesélj még! Kíváncsi vagyok! - vigyorogtam. Attól hogy még nem látszik nagyon rajtam, érdekelnek az ilyen témák. Tudom, hogy én egyedül fogok megöregedni hatvan gitárral, de ez most mellékes. Örülök annak, ha más boldog. Jó, nem mindig, csak akkor ha nem egy népművészeti cserépedényről van szó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


A Lilo és Stitch-ben élek! - Moshi szerint | A legrellonosabb levitás 2018 tavasz-nyár
Alina Alexandra Krise-Flaviu
INAKTÍV


Daddy's little princess | Bezzeg az én apám...
offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 76
Írta: 2018. május 26. 20:21 | Link

Lily

- Igen, mozgó. Nem csak a képeket tudják megbűvölni. Anyukám egyik másod vagy lehet, hogy harmad is van... szóval az egyik távoli unokatestvére, ő például mozgó festményeket csinál. De nem portrékat, hanem tájképeket. Gyönyörű szépeket.
Imádom azokat a képeket, otthon az én falamon is lóg pár kisebb, meg egy nagy, amin egy végtelennek tűnő víz van, háttérben egy sziget halvány körvonalaival, és mindig olyan napszak van a képen, mint kint. Imádom, mert gyönyörű és annyira másnak hat mindig. Néha esik rajta, máskor befagy a víz és korcsolyázók jelennek meg rajta. Magammal csak egy fa ábrázolást hoztam, ami szintén az évszaknak megfelelő színekben játszik, és állítólag a hangulatommal is összefüggésben van. Jobban utána kellene olvasnom, mert egyelőre csak azt tudom, hogy változatos és szép.
- Hasonló eljárással, mint ezek a képek, vannak tetoválások is. Anyukámnak is van egy mozgó, egy sárkány a bal csuklóján, még akkor csináltatta, amikor itt volt diák. A sárkány pedig önállóan mozog, néha nagyon lusta, egész nap csak alszik, máskor repked. Egy kicsi baba sárkány. Egy nap én is szeretnék majd egyet, de még nem találtam meg az igazit, ami engem jellemezne.
Nem akarok felelőtlenül, csak mert úgy érzem, hogy jól áll csinálni valamit a testemmel, majd ha tényleg úgy érzem, hogy kell, akkor valósítom meg. Sokkal jobban akarok vigyázni magamra annál, mint, hogy csak felelőtlenül éljek. Viszont tudom, hogy ha egy nap meglesz az, ami én vagyok, egy pillanatig sem fogok habozni.
- Te vágysz valami hasonlóra?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Slivovics Lily
INAKTÍV


LoLilo
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 897
Írta: 2018. május 29. 21:49 | Link

Lini

   -Hmm.. nem is tudom. Talán egyszer majd egy feliratot, vagy egy hullócsillagot valahova a kezemre. - mondtam. Elgondolkoztatott egy kicsit a kérdése, de ezek közül az egyiket lehet valamikor, évek múlva tetováltatok magamra. Nem is gondolkoztam ilyeneken. És hogy mozgó portrék léteznek, azt tudtam, de azt, hogy mozgó tájképek is vannak. Biztos gyönyörűek lehetnek!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


A Lilo és Stitch-ben élek! - Moshi szerint | A legrellonosabb levitás 2018 tavasz-nyár
Alina Alexandra Krise-Flaviu
INAKTÍV


Daddy's little princess | Bezzeg az én apám...
offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 76
Írta: 2018. június 3. 11:36 | Link

Lily

- A hullócsillag nagyon jól hangzik.
Ez is képzelem, ahogy szépen elkezdi a csillag élete utolsó útját, és azt a gyönyörű pillanatot, amikor beleveszik a lány bőrébe. Persze még fiatal, még odébb van. De tetszik az elképzelés.
- Ha meglesz, feltétlenül mutasd majd meg!
Persze fogalmam sincs, hogy hol leszek pár év múlva, az itt létem rövidtávú most, aztán még nem tudom, hogy mi lesz mondjuk a következő tanévben. Ha akarok, maradhatok, ha nem, akkor nem. Amúgy is, apám ha akarom azt is elintézi, hogy már holnap újra Lengyelországban legyek, a régi iskolámban, a régi egyenruhámban. Csak mondanom kell neki. Szerintem ő lenne a legboldogabb, ha így történne. De nem, nem adhatom fel, az nem illik hozzám, én inkább küzdő személyiség vagyok. Olyan, aki be akarja bizonyítani a világnak, hogy igenis neki van igaza. Ilyennek kell lennem, és kész.
- Azt hiszem, lassan jobb lesz, ha visszaindulunk a suliba. Vagy van még valami dolgod?
Én mindenesetre befejeztem a fagyimat, pihentem is eleget a nagy shoppingolás után, szóval úgy érzem, hogy itt az ideje a továbbindulásnak. Még tanulnom is kellene, és azt nem lehet úgy, hogy közben itt lent üldögélek, holnap állítólag nagyon szivatós dogát fogunk írni bűbájtanból, és nem engedhetem meg magamnak, hogy leromoljon az átlagom. Felkelve felveszem a cuccaimat, és ha Lily is visszaindulna, akkor együtt indulunk fel, azonban, ha még van elintéznivalója, akkor elköszönök tőle, és egyedül lépek a kastélyba vezető útra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Celestyna M. Czerny
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2018. június 16. 00:42 | Link

Mr Westwood
her | a téren

A héten a harmadik nap volt, mikor be kellett jönnöm órát tartani, meg kicsit figyelgettem rájuk addig is, míg az udvaron voltak játszani. Kellett, mert mostanság nagyon divatos lett az egymás ráncigálása, aminek mindig sírás volt a vége, nálam meg már csak két egyszarvús zsepi volt, nem volt kapacitásom több gyerek megmentésére. Szóval kicsit fel is lélegeztem, mikor végre vége volt a napnak, különösebb incidens nélkül és a cuccaim összeszedve kisétálhattam az ajtón. Az egyik kislány még rajzolt is nekem, amit gondosan összehajtva a táskámba csúsztattam.
A játszótérből mára eleget láttam, így mikor a csodás időnek köszönhetően úgy döntöttem, hogy kicsit leülök, csak a padok jöhettek szóba a szökőkút körül. A lenge szellő némi vízpermettel is kecsegtetett, ahogy előhalásztam a táskámból a kis zacskónyi étcsokiba mártott epret, meg az ásványvizem. A lábaim törökülésbe húzva döntöttem kissé a nap felé az arcom és mosolyodtam el szélesen, azt hiszem, mondhatom, hogy szép napunk van ma. Még a nénik sem szóltak egy rossz sót sem erre járva. Igazából nem is nagyon voltak a téren rajtam kívül, leginkább csak áthaladtak rajta az emberek, akikre nem is sok figyelmet szenteltem. Lehetséges, hogy kellett volna, helyette inkább kihalásztam egy epret és az ajkaim közé toltam, kellemesen felsóhajtva. Édesség.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2018. június 16. 00:53 | Link

Idegen ismerős
kinézet | egyszer

Hála az égnek, lassan, de biztosan a nap elér arra a szakaszára, amivel már tudok is mit kezdeni. Szeretek elemizni, szeretem az óráim, de járnak bizonyos plusz kötelezettségek, amiket ki nem állhatok. Mikor meg kell mozdulni és rendbe vágni magam, mert a titkárnő megint közli, hogy felnőhetnék vagy a hivatalnok megkérdezi, hogy ezzel a cuccal a gyerekeknél vágódok-e be. Nem mellesleg éppen csak le nem pedofilozott pár hónapja, de ezt inkább jegeljük. Emelje fel a kezét, aki utál dolgozni a hivatalnokokkal, az enyém éppen az égre mutat, és most a másikat is, aki mindemellett a mai napot magára szánta volna. Szintén zenész. Az egyik idős hölgy furcsán nézett fel rám, éppen ezért kedélyesen integettem neki le és köszöntem jó előre, miután kikerültem őt és a vonszolt szatyrát. Nagyon szépen tudok rájuk mosolyogni, ők meg ezt értékelik, legyen meg az örömük, ha már nekem ma nem jött össze. Megtettem a szükséges vizitet a mindenhol, leadtam a tanoncok havi jelentését, tulajdonképpen a napra fel is szabadultam, de jelenleg semmihez nem volt még igazán hangulatom, szegényes volt mostanában az ihletem is, így otthon minden félbemaradva várt a csodára. Most meg helyette éppen körül sem nézve jártam körbe a kutat, mielőtt elterebélyesedtem volna egy padon. Hiba volt.
Nem kellett több olyan fél percnél, hogy kiszúrjak valakit, akiből csak némi lábat meg egy zacskót láttam, de ez elég volt - az biztos, hogy nő. Az állam dörzsölve néztem egy darabig oldalról, mire inkább kihasználva a hely adta előnyöket, kicsit toltam a vízsugáron, így a pár kósza csepp helyett, egész kis permet lepte el őt én meg vigyorogva dőltem ültő helyemből jobbra, hogy jobban lássam az eredményt és kicsit sem pofátlanul kivegyek egy epret a zacskójából. Nem szokásom alapvetően random nőket csesztetni, de valahogy olyan érzésem volt, ez nem valami véletlen ismeretlen.
És ahogy egyre többet láttam belőle, mert már engedték a nap sugarai... Ha.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2018. június 16. 00:55 | Link

Mr Westwood
her | a téren

Éppen hogy csak elkényelmesedtem volna, mint egy gyík a napon, magamba szívva némi D-vitamint, meg jó kedvet, a néni hangosan elgurult a közelben, amire azért fel is pillantottam. Aztán utána folytattam is a nézelődést, meg a táplálkozást, nem sok figyelmet fordítva a külvilágra, csak a perifériás látásom tisztelt meg azzal, hogy azért felhívja a figyelmem az érkezőre, aki gondolkodás nélkül le is ült a padomra. Jó, nincs rajta a nevem, meg nem is sajátítom ki, de akkor is én voltam itt korábban!
Az egész addig kellemes permet kicsit besűrüsödött és így bizony már nem kicsit volt hideg, a szürke pólóm is hirtelen váltott több foltban sötétbe, én meg kissé felvinnyogva dobtam le a rózsaszín pipős tappancsaimat a földre. Kicsit meg is rángattam a felsőm előre, nem is tudom, mennyire volt ez utólag jó ötlet, de abban a pillanatban nem gondoltam át a dolgot. A pasas keze meg már... az epreim közt járt.
- Már elnézést?! Az az én... öm... helló - pilláztam kissé megilletődve a mellettem ülőre. Egyrészt, közelebb ült, mint azt elsőre gondoltam volna, másrészt meg... meg hát. - Az az... éneprem volt.
Egyrészt szerettem volna most hirtelen egy váltásfelsőt, egy rendes sportcipőt, némi teret és a csokis gyümölcsöm vissza! Hirtelen azt sem tudtam, hova kéne nézzek, de aztán a tekintetem csak valahogy visszatévedt a szürkés szempárhoz.
- De tényleg. De ha már itt vagy... - felé nyújtottam a zacskót, hogy kér-e még, a szabad kezemmel ismét kínosan megcibálva a pólóm, hogy ne feszüljön már annyira. Kevés sikerrel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2018. június 16. 00:56 | Link

Idegen ismerős
kinézet | egyszer

Az, hogy zavartassam magam, nem igazán tartozott a szótáram azon kötetébe, amit használok is. Valahol biztos szerepelt, olyan 14 éves koromig még élek is a gyanúperrel, hogy meg is esett velem, ettől még elmúlt. Inkább ki se mondjuk, annak már hány éve. Ellenben, most is ugyan azzal a lelkesedéssel tudtam az emberekhez közelíteni, azt hiszem ezért is nem orrolt meg rám soha, senki a faluban, az idős nénik is inkább mosolyogtak rám üvöltözés helyett, elég jól kijövök az emberekkel. Igen, azokkal is, akiknek nem a bevált heló, rég láttalakkal köszönök, mint most sem.
- Tudom - jegyeztem meg vidáman, végig se hagyva mondani elsőre a kis szövegét, de már egész széles vigyor ült az arcomra, mikor végül mégis befejezte a mondókáját. Kérdés nélkül csúsztam közelebb a padon, éppen csak neki nem ütközve, aztán megtámaszkodtam mögöttünk a támlán félig, a másik kezem meg a térdemen nyugtattam, miután eltüntettem azt a lopott epret. Aztán rám nézett, én meg csak vigyorogtam rá vissza, hogy iiigen, tessék, várom a folytatást. Egyrészt, nem fut össze az ember egy utolsó utáni faluban régi ismerősökkel, másrészt már korábban is feltűnt, hogy nem az a minden emberre érdeklődő és könnyen oldódó típus csak úgy.
- Nem, éppen elég volt az az egy. Az epren meg a napfényen túl, mit keresel az isten háta mögött? Itt nincs kit vezetni... meg mit látni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2018. június 16. 01:12 | Link

Mr Westwood
her | a téren

Éppen hogy csak belekezdtem a zavart, ám annál elszántabb hebegésbe, azt illetően, hogy az az én magántulajdonom, és bizony, ha elveszi, azt csúnyán megjárja, aztán félbeszakított. Rá is kaptam a pillantásomat, azzal a nézéssel, amivel a kölykökre szoktam nézni, amikor éppen nem bírnak magukkal... hiba volt.
- Ennyi? Tudod? - préseltem össze az ajkaim egy pár pillanatra, de a mosoly árnyéka már ott csüngött a szám szegletében. Ha eddig nem ült volna elég közel, még tett rá egy lapáttal és épp hogy csak a combja nem simult az enyémnek, miután közelebb csúszott. - Nem telik már új nadrágra sem?
A mutatóujjammal eközben a térdénél lévő lyukra böktem, látványosan elkámpicsorodott fejet vágva. Persze, egy pillanatig sem vettem komolyan az egészet, hiszen eddig is megállt a saját lábán, csak ha már piszkál, nekem is szabad kicsit, nem? Csak egy nagyon kicsit.
- Epren és napfényen élek, több sem kell! Ezt pedig kérdezhetném én is... de nem szeretem, ha hazudsz. Nincs mit látni? - kérdeztem vissza kételkedve, végigmérve ezúttal jóval látványosabban. Ha másért nem, ezért a látványért már megérte volna, de én nem adom alá a pacit, helyette inkább hátradőltem, kinyújtózva kicsit a napfényen. - Dolgozni voltam. Ez pedig, ha jól sejtem, te voltál...
Azzal összemarkoltam a mellkasomon a nedves, sötét anyagot kicsit, hogy felhívjam a figyelmét a problémára. Nem,mintha nem tudná, gondolom a baglyok nem vicces kedvükben tolták errefelé a vizet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2018. június 16. 01:14 | Link

Idegen ismerős
kinézet | egyszer

Nehezen ment, hogy ne vigyorogja még jobban az arcra, amit éppen produkált. Nem voltam benne biztos, hogy ez nekem lett tervezve, de inkább aranyos volt, mint bármilyen szempontból hatásos. Bólintottam párat a visszakérdezéseire, aztán lazán eltártam a karjaim, hogy bizony. Ennyi. Nem is zavartattam magam a közelebb-jövetellel sem.
- Drágább, mint epret lopni - emelgettem meg a szemöldökeim, mielőtt a padon elkényelmesedve a fejem is hátravetettem, a lábaim meg szétdobtam, így figyeltem csak oldalra a lányra, mikor az éppen beszélni kezdett. Változott, azt hiszem nem tegnap volt már, hogy utoljára láttam, de vannak dolgok, amiket megjegyez az ember és meg is ismer, nagyon is jól.
- Meg kell hagyni, elég jól tart - mértem végig, mielőtt a kérdésére csak nevetve ingattam volna a fejem, majd látványosan körbenéztem. - Azt hittem ennél nagyobb dolgok vonzanak. Hazudni? Mégis miben?
Már egészen érdekelt, mit is várt volna, ami szerinte igencsak távol áll tőlem, éppen ezért vissza is hajoltam az alkarjaimmal a lábaimon megtámaszkodva. Közben meg is lepett, amit hallottam.
- Itt dolgozol? Már az utcában? - kérdeztem kissé meglepődve, ami azt illeti, elképzelésem sem volt, mi lett belőle mostanra. Az elmúlt éveim nekem sem szóltak másról, mint a keresésről meg leginkább saját magamról, de most ezért aztán senki nem hibáztathat.
- Hm… furcsa dolgok szoktak történni a közelemben… de azt hittem, ezt már tudod - hajoltam kicsit közelebb, de azért még tartva távolságot, mielőtt visszakézből kapok egy macskakarmolást. Most igazán nem hiányzott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2018. június 16. 01:16 | Link

Mr Westwood
her | a téren

A pofátlan bólogatásra csak felhorkantam, megemelve a kezem, majd visszaejtve az ölembe, hogy tessék, teljesen komolyan kérdezek valamit, erre elvigyorodva bólogat. Még elégedett is magával, hogy milyen kis ügyes és őszinte volt, én meg csak próbálom magam tartani a sértettséghez. Nagyon kevés sikerrel.
- Ennyire nem jött be a tanári pálya? Anno pedig mintha nem lettek volna anyagi problémáid - csücsörítettem elgondolkozva, majd megvontam kicsit a vállamat. Nem mintha én tudnék bármi ilyesmiről, most látom az embert életemben először! Ennyi idősen. Hazudni nagyon csúnya dolog, a gyerekeket is arra tanítjuk, hogy ne, akkor nekem miért kéne?
- Néha egy-két sajtburger is lecsúszik mellé, de lényegében igen - bizergáltam a zacskót pár pillanatig, mielőtt visszanéztem volna Axelre. Most kinevetett? Mintha komolyan más se vonzott volna, csak a történelmi helyszínek meg a pezsgőfürdők. - Nem mindig a méret a lényeg, minőségre utazom. Most mondtad, hogy itt nincs látnivaló. Én azért találtam.
Kicsit meg is vontam a vállamat, mielőtt még egy újabb epret toltam volna az arcocskámba, legalább addig sem beszélek össze meg vissza mindenféle hülyeséget.
- Ott - böktem nemes egyszerűséggel az előkészítő felé, ahonnét még mindig szállngózott egy pár gyerkőc kifelé, lelkesen lengetve a táskáikat, amikben egyelőre nem igen voltak komoly mennyiségű könyvek. Ő kérdezett, én válaszoltam, nem kezdtem komoly fejtegetésbe, arról, mit és miért.
- Egy egyszerű helló is megtette volna, itt ültél a pad másik felén, Westwood - nyomtam meg a megszólítást kicsit jobban, mint terveztem. A lengyel akcentus azért eléggé kiérződött még mindig. Hm, hát azt hiszem, van még hova fejlődni. Mélyebb levegőt vettem, kicsit jobban hátra is dőlve a háttámlának, ha már egyszer a karját elvette onnan. Annyira nem megy a gondolkodás dolog, mikor érzem valaki lélegzetét a bőrömön.
Utoljára módosította:Celestyna M. Czerny, 2018. június 16. 01:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2018. június 16. 01:27 | Link

Idegen ismerős
kinézet | egyszer

- Most sincsenek, amúgy is, még abból is eléltem, most meg úgy az akkorinak a háromszorosát keresem - számolgattam fejben, de nem voltam biztos az összegekben. Az egyszer eléggé biztos, hogy most háromszor annyi a melóm, és akkor se voltam eleresztve, ahhoz képest, amikbe itt be lehet fektetni, jól kerestem. De ezt nem lehet összehasonlítani az otthoni viszonyokkal. Rá néztem, de közben hol a kezére, hol az ölében nyugvó gyümölcsre vándorolt a tekintetem, néha akaratlanul is teljesen elterelődik, pedig nem szándékos. Nem tudtam komolyan venni, egyszerűen lehet berögzülésnek venni, pedig nem vagyok ennyire a megszokások híve, sőt, ami azt illeti nagyban kerülöm őket egy jó ideje.
- Már megijedtem, hogy anyád fénnyel élőnek nevelt - grimaszoltam egy kört, mielőtt hátravetve a fejem az eget néztem volna kissé hunyorogva. A napszemüveg ma elmaradt, pedig kicsit sem ártott volna. Lustán fordítottam vissza a fejem, mielőtt sikerült volna felröhögnöm, bár próbáltam köhögésnek álcázni az öklöm a szám elé nevelve. - Ezt az olyan elkeseredett nők szokták mindenre kifogásnak használni, akiknek már csak ez maradt - néztem rá sokatmondóan és egy kicsit talán választ is vártam a fel nem tett kérdésre. Érdekelt mi van vele, ez nem vicc volt, de kissé megütköztem a munka részén a dolgának.
- Mit csinálsz te ott? - vontam össze a szemöldökeim, aztán nagyot sóhajtva ingattam a fejem, ahogy a lábaimon támaszkodtam. A helló túl egyszerű lett volna, egy köszönés semmitmondóbb annál is, ha csak ide ülök.
- Milyen hivatalosak lettünk hirtelen. Hát... Helló, Cel - vigyorogtam rá, még talán egészen úgy is sikerült mint elég sok évvel ezelőtt, elsőre. Már majdnem déjà vu.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2018. június 16. 01:31 | Link

Mr Westwood
her | a téren

- Az nem rossz - feleltem, kicsit olyan semleges hangon. Soha nem különösebben érdekelt a pénzügyi helyzete, valószínűleg azért, mert a családomnak elég volt. Most sem különösebben, nem mintha amúgy is bármi közöm lett volna hozzá.
- Nem, nem igazán nevelt semmire - ráztam meg a fejemet, összepréselve az ajkaim. Nem akartam anyáról beszélni, mert bár viszonylag sűrűn találkoztunk, bizonyos dolgok után nem tudtunk egymásra már ugyanúgy nézni. Kicsit jobban is szemügyre vettem, amikor az eget fürkészte, talán jobban is a kelleténél. Aztán felnevetett, én pedig visszakaptam a tekintetemet sürgősen a szökőkútra, mint akit éppen rajtakaptak valami rosszon. Éreztem a pillantását magamon, majd rá is néztem, mielőtt rántottam volna egyet a vállamon. - A legjobb családban is előfordul. Nem mindenki nyitogathat olyan gyakran slicceket, mint más kilincset.
Olyan fura volt neki ilyenről beszélni, kicsit olyan volt, mintha tegnap beszéltünk volna utoljára és ehhez olyan morbidnak tűnt az elképzelés is, hogy én, valakivel, aki... más. Szóval kicsit fel is lélegeztem, amikor úgy tűnt, érdekli a munka dolog. Arról valahogy kevésbé tűnt nehéznek beszélni.
- Tanítok, mugli és mágusismeretet. Az egyetemhez kellett gyakorlati hely és az egyik ismerősöm szólt pár szót az érdekemben. - Túl bonyolult lett volna most elmagyarázni, hogy nem is teljesen az én ismerősöm, hanem rokoné, nem is volt fontos. Magán az előkészítőn volt a hangsúly.
Az a mosoly és a köszönés nagyon is övön aluli volt, úgy éreztem magam, mint akit gyomorszájon vágtak, össze akartam gömbölyödni egy kicsi gombócba és elbújni a sarokba, ahol senki nem lát. Ugyanakkor éreztem, ahogy a szívem a fülemben dörömböl.
- De kis humoros valaki... Direkt piszkálsz? - kérdeztem kicsit talán kétségbeesett fejjel is, mielőtt eltettem volna a táskámba az epreket. Nosztalgia, de az a fajta, amitől ölelés kell, amit amúgy nem kaptam, nem járt. Akkor miért jó ez? De azért kihúztam magam és elmosolyodtam, olyan szikrázóan, mielőtt feltettem volna azt a bizonyos, akkor napi-rutinhoz tartozó kérdést. - Alkottál ma valami szépet, apu?
Na, most vagyunk egálban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2018. június 16. 01:34 | Link

Idegen ismerős
kinézet | egyszer

Időkitöltő. Csupán ennyi volt ez az egész, mert senkit nem érdekelt és fontos se volt a szempontunkból, de érezhető volt, hogy valahogy nem haladnánk nélküle semerre. Nem mintha így igen.
- Nocsak, pedig azt hittem a legfőbb célja valami ilyesmi - mosolyogtam gúnyosan a kút felé, ahogy kicsit megingattam a fejem. Nyilván nem a fényevésre célzok, de a nő sok dolog lett számomra, csak túl pozitív nem. Vannak emberek, akiknek ha az orruk elé tolod, hogy ki vagy vagy éppen milyen, az is kevés. Nyilván ezzel akkor sem tehettem volna nála semmit, ha akarok, pedig nincs hosszú listám azokról, akikkel nem jövök ki, vagy éppen nem kedvelnek.
Tudtam, hogy néz, különösebben meg sem lepett talán, én is ezt tettem egy darabig vele, mikor csak úgy idevágódtam, csak vele ellentétben kicsit túl elégedetten vigyorogtam felé fordulva, még elkapva a félrenézése pillanatát is. Aranyos volt ezzel, még mindig. Hiába telt el közel nyolc-kilenc év, nekem nem mondja senki, hogy annyira nagy változáson ment volna át.
- Olyan gyakran? - emelkedett meg a szemöldököm egy pillanatra, ahogy a kút vizébe bámultam. Az adott esőfüggöny lassabban hullt alá éppen, majd visszaállt a normálisra, nem mintha közöm lenne hozzá, nekem semmihez.
Azt hiszem az okostojás sztárkviddicses, aki éppen repülni tanítja az embereket, mikor pár napja a mi a helyzet kérdésre a semmi különöset válaszolta vigyorogva, nem gondolta át. Vagy de.
- Egyetem? Woah, hogy megnőtt valaki. Szereted, mármint úgy igazán? - Nem tudtam hogy állok a dologgal, igazából előbb néztem ki belőle valami olyat, amivel mindig újat kereshet magának, vagy akár azt, hogy körülutazza a világot még az előtt, hogy bármit kezd magával. Édesek voltak már akkor is a vágyai. Aztán eltártam a kezeim majd a tenyereim mutattam felé megadóan, én aztán nem csináltam semmit. Aztán viszont igencsak rosszalló pillantást kapott, mielőtt egy nagyobbat sóhajtva visszadőltem volna mellé a fejem felé fordítva.
- Nem - a válasz egyszerű volt és tömör, nem olyan, amit bármire adni szoktam, meg is dörzsöltem a tarkóm mielőtt megvontam a vállam. De azért pár pillanat után sikerült még a jelzőt meghálálván megint az aurája felé dőlnöm mosolyogva. - De még lehet fogok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2018. június 16. 01:35 | Link

Mr Westwood
her | a téren

Tudtam, hogy ha van valaki, aki még annyira sem ért egyet anyám egykor döntéseivel, mint én, akkor az Dustin. És akármennyire is próbált semlegesnek látszani, ez még most is kiütött rajta egy kicsit. A hangjában legalábbis nagyon, valahogy eltűnt belőle a pozitív felhang.
- Hát, lehet, hogy próbálkozott, csak nem hajlottam rá - vontam meg a vállamat, mintha ez annyira természetes lenne. Akkor volt egy év, amikor nem voltam hajlandó tudomást venni a létezéséről és ő ezt rosszul tolerálta. Néha a nevelő célzatú rángatás is előkerült, aztán apám összeveszett vele, hogy ezzel nem fog semmire menni, csak hagyjon békében lecsillapodni. Ő talán kicsit jobban megértett. A tekintetem közben Axelen tartottam, próbáltam bepótolni, feldolgozni, hogy mi is változott rajta az utóbbi években. Természetesen csak addig, míg nem figyelt rám, amint megtörtént, már kaptam is vissza a fejem a vízre.
- Persze! Minden este más ágyában alszom el, mer igénylem a figyelmet és csak így kapom meg rendesen. Van, hogy egyszerre akár két pasival is! - lódítottam nagyot, majd felsóhajtottam, a kezeim piszkálva kicsit és megráztam a fejemet. Nem szerettem volna kamuzni neki, ilyesmiről pláne nem. - Nem... mármint, leginkább senkivel, nekem ez nem megy. Próbáltam és... csak nem.
Azt hiszem még ez a kijelentés is elég merész, a csókolózásnál tovább nem igen jutottunk a sráccal, de legalább ráfoghatom most, hogy én törtem magam és hiába.
Kicsit ki is húztam magam, mikor meglepődött, elmosolyodtam, ez afféle dícséretnek tűnt, de aztán csak hátradőltem és a fejemet a támlára billentettem.
- Szeretek a gyerekekkel foglalkozni. Dolgoztam is közben, egy évet apáék cégénél, jártam pár helyen... jó volt, csak nem foglalt le eléggé, azt hiszem. Majd talán egy pár év múlva. Még mindig nem jártam Burmában - fogalmam sincs, ez utóbbit miért kellett hozzátennem, de kicsit kihallatszott a csalódottság a hangomból. Valahogy úgy terveztem, még bejárok pár helyet, aztán közbejött az egyetem.
Nem tudom, szándékosan piszkált-e oda nekem, annyi biztos, hogy egy hatalmas gombóc keletkezett a gyomromban és szinte reflex volt, hogy visszaszóljak, valami olyat, ami legalább ennyire kényes terep neki, mint nekem. Lutri volt, vagy bejön, vagy nem, de végül mégis bejött. Nem mondom, hogy büszke voltam magamra érte. A rosszalló pillantás után még annyira sem, az ajkamba haraptam, éreztem, ahogy elvörösödök.
- Igen? És mit fogsz? - kérdeztem vissza érdeklődve, felé pillantva, mielőtt apró sóhajjal a keze után nyúltam volna. Csak egy pár másodpercre érintettem meg, mielőtt visszahúztam volna, de kellett. Tényleg itt volt. Kicsit inkább lejjebb húztam a meggyötört szürke póló ujját, de ahhoz nem volt elég, hogy bármit is takarjon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2018. június 16. 01:40 | Link

Idegen ismerős
kinézet | egyszer

Egyszerre lepett meg és nem a dolog az anyja kapcsán. A nőt nem tartottam kifejezetten eszesnek, meg leginkább normálisnak se a szó szoros értelmében, de a véleményemet hosszabban inkább megtartottam mindig magamnak. Nem igen vannak olyan emberek, akikkel rossz lenne a viszonyom, nem szoktam okot adni arra, hogy utáljanak vagy elítéljenek, de van, aki anélkül megteszi, hogy kinyitnám a szám. Már majdnem sajnálom, de nem tudom.
- Nem kell kiszínezni, de ha neked ettől jobb - sóhajtottam fel. Nekem ez is jó, igazából csendben is maradhatnék, de azt hiszem mindketten tudjuk, hogy az nem fog megtörténni. - Próbáltad? Hm… Senkivel? - kénytelen voltam a kezem a szám felé emelni, mintha csak vakaróznék, de csak nem illet volna telibe vigyorognom a témát.
Voltak dolgok, amiket szerettem, meg persze olyanok is, amiket nem az életem során, de az, ahogy még akkor sem tudott úgy rám nézni, hogy utána ne érezze furcsán magát, miután már nálam lakott, nem az utóbbi kategóriába tartozott. Talán szándékosan is felejtettem végül rajta a szemeim, de kicsit magammal is kellett volna mit kezdjek, mert nem volt valami felüdülően könnyen a reakcióm, de én úgy éreztem ez normális, mert miért ne lehetnék ilyen? Persze ezzel többen vitatkoznának, mint akik nem, ellenben érdekelt. Valahogy nem csak a jelen, hanem úgy tényleg, minden, az, mik, vagy éppen kik próbálták formálni, vagy megváltoztatni. Amire leginkább semmi szükség nem lett volna soha. Úgy volt mestermű. Az éjjeli nevetéssel, a ránccal az orrán, mikor nem tetszett neki valami, vagy éppen azzal a zavarral, ami most is lassan kiütközött rajta.
- Később sikerül, annak is eljön az ideje, ügyes vagy, babydoll, látod hova eljutottál - néztem felé, most nem méregetve vagy éppen azon dolgozva, hogy zavarban legyen, egyszerűen a tekintetét, a szemeit, a haját figyeltem, de csak nem bírta ki, én meg kénytelen voltam megróni, ami hatásosabb is volt, mint emlékeztem, mennyire szokott.
- Hm? Szeretnél valamit? - nyúltam finoman az álla alá, hogy felém fordítsam a fejét, amit éppen igyekezet kicsit se az irányomba, pláne, ahogy közben le kellett pillantanom a kezére, a kezeinkre. Meg is mosolyogtam a dolgot.
- Talán befejezek egy képet, ami elég régen vár már rá… meglátom még addig. Nem volt túl sok szabadidőm - ami nem igaz teljesen, de tény, hogy egy ideje inkább a meló volt és nem az, ami olyan életszagú.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 18 ... 26 27 [28] 29 30 ... 38 ... 56 57 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér