36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 14 ... 22 23 [24] 25 26 ... 34 ... 56 57 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ramholcz Kirill
INAKTÍV


Óvóbácsi és tanítóbácsi
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 993
Írta: 2017. január 8. 19:43 | Link



Elég nagy sokkhatás éri a férfit azzal, amit Auróra feltár előtte. Nem mondja ki konkrétan, de egyértelművé válik számára, hisz nem buta ember. Egy ideig meg se tud szólalni, aztán kérdez, hisz fejében ezer meg egy gondolat született meg pár pillanat leforgása alatt.
- Megértem, miért nem tudtad elmondani eddig - hangjában nem érezhető semmi, se harag, se boldogság. Egyelőre nem sokat érez, még nem dolgozta fel teljesen. Nagyot nyel, és mielőtt újra megszólalna, tüzetesen szemügyre veszi a lányát.
- Olyan, mint én - súgja a nőnek, hogy Hanna ebből ne halljon meg semmit. Nem kételkedik, a hasonlóság szembetűnő. Egy kis Kirillt lát kislány formát öltve, aztán maró fájdalmat érez a mellkasa tájékán. Mindig arra vágyott, hogy családja legyen, egy pár, akit szeret és ő viszont szereti, és gyerekeket. Hát most kap egyszerre két gyereket is rövid időn belül, de stabil párkapcsolat...az nincs.
Severinre néz, a kutya már a lábuknál fekszik egy ideje csendben, és mire felnéz, Hanna is észreveszi, hogy ott van az anyukája mellett. A férfi széles mosolyt küld a kisasszony felé, aki viszonozza azt.
- Szia! Hanna, ugye? Én Kirill vagyok. Szereted a kutyusokat? - egy pillantást vet Aurórára is közben, de inkább a kislánynak tulajdonít nagyobb figyelmet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egressy Auróra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 177
Összes hsz: 612
Írta: 2017. január 8. 20:22 | Link



Csak bólint, nem mer semmi egyebet mondani, ám a meglepettséget tisztán ki lehet olvasni a tekintetéből. Arra készült, hogy Kirill magából kikelve hagyja itt őket, de képzelt bele szitkozódást, vitát és ócsárlást is. De azt legmerészebb álmaiban sem hitte, hogy Kirill elfogadja a történteket. Igaz, nem ivott előre a medve bőrére, de a jelenet bizakodásra adott okot.
Válaszul halvány mosollyal az ajkán bólint, de jelenleg szeretne inkább a háttérbe húzódni, ez valamilyen elfuserált szinten az ő nagy pillanatuk. Most találkoznak először szemtől-szemben és nem akar belerondítani. Hanna tekintete kettőjük között jár, de mikor Kirill megszólítja, csak rá figyel, óvatos 'sijja' hagyja el a száját, majd a kiskutya említésétől is toporogni kezd, kezeit a szája elé emelve vigyorog, miközben szüntelenül hajtja törökül, hogy  'kutya'.
- Megsimogathatod.
Amint megkapja az engedélyt, szinte ráveti magát az állatra, az arcát a szőrébe fúrva nevet.
- Tudod, nagyon okos kislány. Nagyon szereti a zenét, igaz, a magyar még nehézkesen megy neki, de mindent megért.
Fogalma sincs mi mondatja ezt vele. Annyira szívesen mesélne, de nem akar túlságosan rámenős lenni.
Utoljára módosította:Egressy Auróra, 2017. január 9. 01:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Birinin seninle bi problemi varsa, unutma ki, o onun problemi, senin degil.

Kornai Viktória
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Csak forrócsokit szerettem volna
Írta: 2017. január 10. 21:56
| Link

Ricsi
Kinézet


Szorosan ölelte át magát, ahogy a térre ért. Bár a szél nem fújt olyan erősen a házak között, de a lassan hulló hópelyhek csak hideget hoztak magukkal. Viki azonnal elátkozta magát, amiért nem vette át a szoknyáját. De nem volt mit tenni, egyszer csak megkívánta a forró csokit, és a legutóbbi balhéja után már nem volt kedve a házi manóktól kérni. Ráadásul még sosem járt lent Bogolyfalván, csak egyszer lerohant ide, hogy vegyen pennát, miután eltörte a sajátját.
Szemeit összeszorította, hogy lássa a boltok feliratát. Mindenfélét talált, csak épp cukrászdát nem. Pár percig nézelődnie kellet, mire kiszúrta a tér túloldalán a keresett helyet. Enyhén elmosolyodott, sietős léptekkel indult el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Árvai-Mózs Barnabás
INAKTÍV


LIGHTLY
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 86
Írta: 2017. január 12. 19:09 | Link

Beácska
- valamikor visszatérésem napjának estéjén, valamikor január végefelé -


Újra itt. Mennyire más érzés, mennyire más az összhang, a falak színeinek intenzitása, az emberek mosolya. Mintha az egész világ megváltozott volna körülöttem anélkül, hogy bármit is észleltem volna mindebből. Mintha az idő elszállt volna felettem úgy, hogy egy percet nem éltem. Mintha szép lassan mérget csepegtettek volna az ereimbe, és most érzem, hogy szúr, lüktet, sajog, fáj a szívem. A légszomj kerülget, megremegnek a lábaim, elfagynak az ujjaim. Lehet nem a világ változott meg, csupán én lettem más ember azóta, hogy ezeket az utcákat jártam egy éve. Minden bizonnyal.
Rongyos kis életemet csöppet sem féltve kerekedtem fel a kis sétára, s amint a falu macskaköveit tapostam, már ott virított a kezemben egy kisebb üveg cukrozott lé - jobb híján Fanta. Magam sem tudom, merre tartottam, de nem is nagyon figyeltem rá - valahogy a gondolataim annyira lekötöttek, hogy még azt sem vettem észre, amikor nagy pelyhekben elkezdett szállingózni a hó. Mintha az Föld mocskát akarnák eltakarni az égiek egy vendég elől, selymes, tündöklő és tiszta szőnyeggel, mely olyan nagy, hogy valóban képes lenne a bűnöket maga alá temetni. Mint mikor az ágy alá rugdossuk a levetett félpár zoknikat anyánk szeme elől, holott a szobába lépve mindketten pontosan tudjátok, mi rejtőzik az ágy alatt. Vagy nem is. Talán inkább olyan, mint mikor egy telefirkált, átsatírozott, piszkos és nyirkos papírlap helyett egy újat tesznek elénk, hátha ezúttal nem szúrod el. Hátha vagy már annyira érett, hogy vigyázol az értékre és megpróbálsz odafigyelni, mielőtt a butaságot ki kéne húznod. Mint egy új lehetőség az élettől arra, hogy ezúttal ne tékozold el, hanem becsüld meg, tiszteld és vigyázz rá.
Ilyesfajta gondolatok követték egymást komótos tempóban a fejemben, mikor leültem a tér egyik padjára. Csak ekkor szúrt szemet, jutott el az agyam tekervényéig a tény, miszerint havazik. Egykoron fekete szövetkabátomat csöppet sem féltve helyezkedtem el úgy, hogy rálátásom nyílt a szökőkútra. Egy újabb kortyot ittam. Kihalt volt a falu aznap este. Senki sem járt arra. Mintha mindenki tisztában lett volna a ténnyel, hogy honnan jövök vissza, és mindenki jobbnak látta, ha a saját kis vackában marad. Nem is baj. Maradjanak csak és szője be őket az élet hálója úgy, hogy mozdulni se bírjanak.
Utoljára módosította:Árvai-Mózs Barnabás, 2017. január 12. 19:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2017. január 12. 21:47 | Link

Barnabás


Már megint csak tornyosulnak a javítani valók, szépen lassan össze fognak csapni a fejem fölött a hullámok. Igaz, hogy tudok úszni, de úgy gondolom ebben a helyzetben édes kevés. Árral szemben meg amúgy sem tanácsos úszni. Legalább is így tartják az öregek. Én meg nem vonhatom kétségbe a tényt, hisz még túl fiatal vagyok hozzá.
Hideg, havazás és az a sok, rengeteg hó ami arra vár, hogy csak úgy összejárkálja az ember lánya. Nem tudom tovább már türtőztetni a gyermeki énemet, azt a fekete hajú kislányt aki rajongott a hóért. Felkaptam a dzsekimet, az amelyik még ebben az időben használható és nem kiáltanak a veséim egy másik után. Igaz, kiálthatnak, ha nem veszem tudomásul. És általában nem szoktam, amíg el nem jutok addig a bizonyos ágyig.
Kisuhanok a tanáriból, általában itt szoktam javítani, nem viszem magammal a szobámba azt az adag papírt. Lehet elhagynék egypárat útközben, aztán rajtam kérnénk számon. Én meg nagyon nem volna mit csináljak, hisz mégsem mondhatnám, hogy elhagytam. A még rendesen ki sem alakított tanári imidzsemből egyből óriásit zuhannék.
Hirtelen ötlettől vezérelve indulok el a falu felé. Hirtelen még meg is torpanok az iskola kapujában. Lehet ezt nekem, fut át az agyamon. Aztán rájövök már nem vagyok diák, így nyugodt szívvel bandukolok tovább a hóesésben. Úgy csinálok, mint a gyerekek, belelépek nagy élvezettel majd óvatosan emelem fel a lábam, hogy minél több maradjon meg a lábnyomomból. Tisztára mintha az előkészítőből szöktem volna, semmi felelősségtudat, tanári erények nem fedezhetőek fel bennem. Mégis úgy gondolom azok nincs bennem teljesen elveszve, megérkeznek mikor szükség van rá.
Annyira el vagyok foglalva a hóval, hogy alig veszem észre ahogy a Boglyas téren szórakozom. Nagyjából a kiengedett hajamat teljesen belepte a hó, néhol még rá is olvadt. Fenomenális ezzel mászkálni, de nem érdekel. Addig járkálok, élvezem a hóesést és azt, hogy nem takarították még el a sétányról, hogy a padokig jutok. Meglátok valakit, átfut az agyamon, hogy mit is keres ilyenkor itt. Na meg, hogy diák-e, mert ha igen, kötelességtudó tanárként  visszakísérem a kastélyba és megbüntetem. Na hát, milyen jó is lesz nekem.
- Nevet, évfolyamot, házat és visszakísérlek a körletedbe, a Fantáddal együtt. -
Nem pillantok rá, helyette jobban lefoglal a tény, hogy a hajamat próbáljam megszabadítani a hótól. De azért annyira figyelek rá, hogy ne lógjon meg. Nincsen kedvem szem elől téveszteni és futni utána. Sportolok, de ehhez túlságosan sok a hó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Árvai-Mózs Barnabás
INAKTÍV


LIGHTLY
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 86
Írta: 2017. január 12. 23:57 | Link

Beácska
- valamikor visszatérésem napjának estéjén, valamikor január végefelé -


A hó egyre nagyobb pelyhekben kezdett el esni, miközben a gondolataim vékony kis fonalát tovább szövögettem. Ahogy a sötét kabátomon megjelent a patyolat tiszta, leheletvékony réteg, arra gondoltam, hogy vajon létezik-e valamilyen tisztítóerő, ami képes megmenteni a romlott lelkem és mocskos testem. Le tudja-e valaha valami mosni rólam a retket, ami már rám száradt, megkövült, szerves részemmé vált. Létezik olyan felső erő, amely feloldozást nyújthat a bűnök alól, amely képes új lapot adni a kezembe, tiszta ruhákat vagy meleg vizet?
Ez nem igaz. Megint rosszul következtetek. Mindez nem az én bűnöm, én nem tehettem semmiről, sőt, még csak nem is csináltam semmit.
Nem. Ez sem igaz. Jobb az első gondolatmenetet folytatni, bár ha már felsőbb irányításról beszélünk, az vajon létezik? Nem csak megteremtettek minket és itt is hagytak, hogy kezdjünk magunkkal valamit, mert ez többé már nem a - nevezzük így - Teremtő dolga?
Nem figyeltem, abszolút elkalandoztam, és csak akkor hasított belém az érzés, mielőtt megszólalt volna. Épp rá tudtam emelni a tekintetem, mielőtt belekezdett volna, és csak azt követően kezdtem el ismételten a földet bámulni, hogy befejezte. Lagymatag rámosolyogtam, és valahonnan bevillant - ismerős valahonnan ez az arc.
- Mi lenne, ha ezúttal kivételt tennél és még adnál 15... vagyis inkább 20 percet még. Adok a fantából. - tessék, íme, ez az életem. Lesittelnek, egy évet lehúzok ott, kiengednek, visszajövök ide és alig 2 óra alatt máris be akarnak kasznizni. Valamilyen tréfát űz velem a sors. Nagyon nem volt kedvem még visszakullogni a nyirkos falak és modortalan emberek közé, meg egyébként is: 2 éve először látok havat és majdnem 400 nap után először ülök le egy padra anélkül, hogy körbevennének különböző identitású és beállítottságú bűnzők. - Kérlek szépen. - nem voltak se kiskutya szemek, se nyalizós hang. Nem is értem, hogy mit gondoltam, bár ... mégis: egy kérés hangzott el egy nagykorú diák által egy legalább prefektusi ranggal büszkélkedő, egyébiránt nagyon magával ragadó lány irányába. Tiszta szándékok. Még egy kicsit meg is paskoltam a padot magam mellett, hogy helyet foglalhasson. Már idejét sem tudom, mikor beszélhettem utoljára egy lánnyal kettesben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2017. január 13. 12:46 | Link

Barnabás


Mégis mit gondol rólam a padon üldögélő egyén? Valószínűleg diák, még ha nagykorú is. Hirtelen a szabályzat egy része sem ugrik be ahol a nagykorú diákok kivételek lennének. Hiába gondolom át újra és újra, semmi sem jut eszembe. Így akármennyire is esetleg nem akarom megbüntetni, felelősségre vonni, muszáj lesz megtenném. Ha nem tartom érte a hátamat. Természetesen akkora kegyben még egyetlen egy diákom se részesült és nem is fog. Nem vagyok én holmi jött ment Teréz anya XXI. századi kiadásban.
Nézem, rápillantok és arra gondolok, hogy ő vajon mire gondol. Már megint egy nyamvadt büntetés, amit kiszab egy fennhéjazó, éjszaka járkáló prefektus. Bezzeg neki senki nem néz a körmére, merre járkál, hol és mikor mit csinál. Talán ezért szerettem viselni a prefektusi tisztséget, leszámítva azokat a kényelmetlen dolgokat, mint a járőrözés, a felügyelők itt léte alatt a folyamatosan figyelmet. Abban az időben sokszor éreztem, hogy feladom, ez már túl sok nekem, valakinek másnak is kijárhatna igazán. Aztán eltelt, elmentek, én túléltem. Nem tudom, hogy más ember vagyok-e azóta. Azt viszont tudom, hogy nem kellettek ide a felügyelők. Nyűg volt az egész, ezt ők is tudták. Ami a legjobban megváltoztatott az elmúlt időben a tény, hogy sikerültek a vizsgáim, elindult az életem jó irányba és sikerül annak élnem amit mindig is szerettem volna csinálni.
Melyik énemnek engedjek? Annak amelyik ádázul megbüntetné és visszahurcolná a kastélyba vagy annak amelyik beleegyezik abba amit kér? Az ilyen helyzetekre miért nem készítenek fel a képzés során ami miatt tanár lettem? Kéne valami egyértelmű szabály amit alkalmazhatok erre a helyzetre. Sokat segíteni és nem okozna nekem gondot, hogy mit is csináljak.
- A tanárod vagyok, így ha valaki meglát minket az én felelősségemre vagyunk itt. -
Kész, győzött bennem az az énem amelyik belegyezett a kérésébe. Ezek után remélem nem kezd magázni, megijedni, eltávolódni és vissza szaladni a kastélyban. Nem ettem még diákot, hisz ha megtettem volna már rég elfogtak volna az aurorok. Börtön büntetésre ítéltek volna, pár kosza harapásért amit a diákjaimon ejtettem volna. Hűha, ez még viccnek is rossz.
- Miért vagy kint ilyenkor? -
Mivel volt annyira kedves és meglapogatta helyet mellette a padon, így elfoglalom. Közben rápillantok, ismerős valahonnan, de ez igaz a kastély majdnem teljes diákságára. Felpillantok az égre, még mindig havazik. Jóleső érzés ahogy a pelyhek elérik az arcomat majd gyorsan olvadni kezdenek. Ebből lehet megfázás lesz, de úgy sem fejezem be. Úgy látszik nem lettem még felelősség teljes felnőtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Árvai-Mózs Barnabás
INAKTÍV


LIGHTLY
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 86
Írta: 2017. január 13. 13:41 | Link

Beácska
- valamikor visszatérésem napjának estéjén, valamikor január végefelé -


Hiába hagyta el a számat egy kérés, valahogy korántsem fűztem csekély mennyiségű reményt se ahhoz, hogy beleegyezik. Miért is tenné? Fitogtathatja a hatalmát, kivillanthatja a foga fehérét, mint azok a magasabb ranggal rendelkezők, akik.. nos, szépen és finoman fogalmazva: rég nem bújtak senkivel ágyba, holott még pénzt is kapnának érte az ősi mesterségük miatt.
A hó a szemembe esett, ahogy fölfelé néztem rá, így kicsit hunyorítottam, amikor aztán az állam is majdnem leesett a beleegyezését hallván. Mondanom sem kell, miszerint némi időt igénybe vett, hogy vonásaim feletti uralmamat újra magamhoz ragadjam, de eztán közepes szélességű mosolyt villantottam az - ezek szerint - tanáromra. Hátrébb ültem a padon, hozzá közelebb eső kezem a háttámlán pihentettem, a másikkal felé nyújtottam a narancssárga cukrozott löttyöt.
- Kérsz? - Ha hezitált, akkor felsoroltam neki: nincs herpeszem, nincs nemi betegségem, nem vagyok fertőző vagy nem fertőző nyavalyával megáldva. Ha így sem kellett neki, akkor tovább szorongattam, de minden esetre szívesen megosztottam volna vele ezt a nedűt.
Egy hosszúnak tűnő pillanatig csak bámultam rá. Milyen rég láttam bárkit, aki ennyire örült volna a természet egy jelenségének, ilyen őszinte boldogsággal. Az önfeledtsége, bevallom, egy kicsit rám is hatással volt, így jómagam is az égre pillantottam. Hajamról némi hó leeshetett, talán a kabátomról is, de most még ezt is élveztem.
- Elég rég voltam a szabadban annyi ideig, ameddig jólesik. Rég dönthettem arról, hogy mit akarok csinálni, mikor akarok leülni egy padra vagy elszívni egy cigarettát. - odafordultam hozzá. Gyönyörű volt a profilja így oldalról is, és már egy cseppet sem bántam a találkozásunkat, még ha meg is büntet később. Végtére is egy éven át minden áldott nap csak megbüntettek, mondhatni már eléggé hozzászoktam, hogy minden önálló megmozdulásomért valamilyen büntetést kaptam. Csak a komolysági és erősségi skála volt változó, de hát egy fegyintézetis tűrje csak el ezeket, nem? Meg aztán.. egy bűnöző megérdemli a büntetést.
Elképzelhető, hogy elrévedt a tekintetem egy idő után. Az is lehetett, hogy már a szemeibe nézve futtattam le ezt a gondolatmenetet, de a lényeg a lényeg, hogy idővel észrevettem magam. Kicsit megköszörültem a torkom, és újra az égre néztem, hogy a gömbölyű, óriás pelyhek az arcomba, szemembe, számba eshessenek.
- Na és te? Csak a hóesést élvezed? - annyira ismerős volt, de hiába próbáltam felidézni, mikor találkoztam vele, nem jutott eszembe. Pedig nem mondhatni, hogy olyan sokat voltam az iskola falai között a legutóbbi évkezdés óta. Előbb vagy utóbb csak beugrik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ramholcz Kirill
INAKTÍV


Óvóbácsi és tanítóbácsi
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 993
Írta: 2017. január 14. 23:26 | Link



A sokk nem múlik, de legalább már képes megszólalni és meg is nyugszik, úgy néz ki. Nem tudja emiatt utálni Aurórát. Egyébként sem utálja, egyszerűen erre várt, hogy magyarázatot kapjon, amiért eltűnt. Most nem az a fontos, hogy elvette tőle, hanem hogy ott van az a csöppség, kézzel fogható és kiköpött apukája.
- Látod, ő is szeret téged - vigyorog Hannára, majd ő is megsimogatja a kutyája buksiját. Hagyja, hogy ők ketten ismerkedjenek, Severin könnyedén barátkozik vele és hagyja, hogy szeretgesse.
Közben Kirill hallgatja az apró infókat a kicsiről. Hatalmas sóhaj szalad ki belőle, és a hajába túr. Nem is tudja, mit kellene reagálnia.
- Tud rólam? Mit mondtál neki? - hangját visszafogja, mert semmi szükség arra, hogy a beszélgetésüket más, főleg a kislány meghallja. - Istenem Auróra... Elvetted a gyerekem... És most mi lesz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lepsényi Richárd Dávid
INAKTÍV


Puszedli
offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 2311
Írta: 2017. január 14. 23:32 | Link

Viktória
Trouble Maker - Trouble Maker

Mennyi a szabályszegő kislány mostanában, ezt nem hiszem el. Nem azért akartam prefektus lenni, hogy megbüntessek másokat, kivéve az öcsémet, de őt is csak heccelésből, hanem, hogy éjszaka is kint járkálhassak, nem mintha mestertanoncként azt nem tehetném meg, de értitek, így tudok segíteni a házvezetőségnek és meg is ismerem a házam tagjait, ha kérdéssel fordulnak hozzám, vagy segítségre van szükségük. Előbb Lunával akadtam össze a faluba, aki kicsit tovább szeretett volna lent lenni, mint a megengedett, most egy másik lányka szalad le, pont mikor nem szabadna. Elsősként nem járkálhatna kint, legalábbis én így tudom, főleg nem hétköznap, ami még nagyobb probléma. A falu tényleg nagyon érdekes, viszont ki kell várni a megfelelő időt, hogy lemehessen oda, kivéve, ha ott lakik, de ezt kétlem, majd megkérdezem tőle.
Gyorsan halad, nekem pedig nincs kedvem futni, így gyors léptekkel követem, egyszer csak elcsípem valahol. Meglepősök egy pillanatra mikor megáll, azonban örülök is neki, talán vége lesz a macska-egér játéknak, amiről nem is tud.
- Nem fázol ebben a szoknyában ilyenkor? – kérdezem fintorogva,ez olyan, mintha én rövidnadrágban indulnék útnak a fagyos időben, estefelé. Apropó este, mindjárt takarodó, szóval még egy pont, amivel megsértette a házirendet a kislány.
- Remélem, tudod, hogy nem kéne itt lenned, több szempontból is, szóval légyszíves áruld el nekem a neved, házad és évfolyamod, illetve az indokot, hogy mit keresel itt – ennél kedvesebben nem is kérdhetném, még azt sem mondtam, hogy induljon fel a kastély felé, hátha megfelelő oka van az itt tartózkodásának. Kezdek én is fázni, az ujjaimat kesztyűn keresztül sem érzem, szeretném minél előbb letudni ezt az egészet.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


 Berci patrónusa | Tesós táncikálás :3
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2017. január 15. 11:14 | Link

Barnabás


Végig fut az agyamon, hogy miért is mondtam igent a kérésére? Megtehettem volna, hogy ellentmondást nem tűrő hangon ráparancsolok, felkísérem a körletébe majd rásózok valami édes kis büntetést. Minden jogom meg volt hozzá, hisz a tanára vagyok, valószínű az órámra is jár. De amúgy képtelenség minden diákom arcát megjegyezni, névről nem is beszélve. Ilyesmin nem is törőm magam, a tehetségesekre emlékszem, a többi meg eltelik.
Felnevetek. Mégsem nézek úgy ki, mint a jeti vagy a legszigorúbb tanár a tanodából. Sikerült meglepetést okoznom, ami még az arcára is kiült. Eltelik egy kevés idő amíg a vonásai ura lesz, nekem ez az idő meg tökéletes arra, hogy mulassak egy kicsit rajta. Egészen nevetséges volt ahogy elveszítette uralmát. Amire visszanyeri, befejezem a nevetést és visszamosolygok rá. Sőt, egészen sármosnak tűnt ezzel a mosolyával.
- Igen. -
Hirtelen még magamat is megleptem a válaszommal, hisz nem kérdeztem éppen valami baja van-e. Ha van is, megfertőz vele vagy nem. Túlélem vagy fogjak neki nagy gyorsan a búcsúlevelemnek? Mivel igent mondtam, visszakozni már késő, így nem is teszem meg. Helyette aprót kortyolok a cukros italból majd vissza adom. A túl sok cukrozott üdítő feldob, hiperaktív leszek és a végén jobban fogok hasonlítani az előkészítősökre, mint önmagamra. Ebbe a hibába így a Boglyas tér közepén nem kéne esni.
Mostanában gyakran havazott, de sosem ennyire kitartóan. Legtöbbször amire kiértem a kastélyból már csak hűlt helye volt az egésznek. A latyakban pedig semmi kedvem nem volt ugrálni, járkálni. Így visszamentem a szorgalmik közé,  kedvem szegetten. Miért nem tudott annyit legalább havazni, hogy egy kissé kiéljem a gyermeki énemet majd dolgom végeztével ő is befejezi? Örültem volna neki, legalább valami kis boldogság lett volna csempészve a napomba.
Figyelek rá, kissé megütik szavai a fülemet. Mégis hol lehetett az elmúlt egy évben, hogy nem dönthetett arról amiről akart? Egy két kósza ötletem van, de azt mégsem feltételezhetem róla, hogy bűnöző. Ha az lenne itt már rég tele lenne a hely aurorokkal, én meg valószínűleg meglennék vádolva, mint bűntárs. Nem, nem, ilyet még gondolni se szabad. Hisz ha az lenne ami egyébként nem, meg se kínált volna a üdítővel, kirabolt volna és aztán mindenki ment volna a maga útjára.
- Hol voltál az elmúlt időben? Kérlek a cigarettázást hanyagold, azért meg kéne büntesselek. -
Én is feléje fordultam, miközben majdnem leharaptam a nyelvem. A gyermeki kíváncsiságom győzedelmeskedett az eszem felett, így pironkodva pillantottam rá. Egyáltalán nem volt köteles elmondania merre volt, de szöget ütött, hogy nem rendelkezett olyan jogaival amelyek bármely embernek járnak. Megkértem, remélem teljesíti és hanyagolni fogja a cigarettázást. Azt nem tűrném el, tényleg összeszedne egy büntetést. És amúgy sem szeretem ha valaki füstöl a közelemben, hagyják meg azt a tevékenységet a gyár kéményeknek.
- Azt, majd megyek javítani vagy aludni, még nem döntöttem el. -
Újra az arcomba hullt a hó, amit mosolyogva élveztem. Mennyire csodálatos is a természet, mi emberek pedig minden erőkkel azon vagyunk, hogy tönkre tegyük. Néha nem érdemeljük meg azt a csodát amit nyújt, hisz nem tudjuk értékelni.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Árvai-Mózs Barnabás
INAKTÍV


LIGHTLY
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 86
Írta: 2017. január 17. 11:57 | Link

Beácska
- valamikor visszatérésem napjának estéjén, valamikor január végefelé -


Őszintén nem tértem magamhoz egy ideig. Volt egy játék még régebben, a Sims, és úgy nagy hirtelen eszembe jutott, hogy ott, amikor a pár kibékült vagy valaki kedveskedett a másiknak valamivel, akkor egy kis plusz jel rajzolódott ki a fejük felett, hogy kicsit pozitívabb a kapcsolatuk. Ilyen érzésem volt, ahogy leült mellém és elfogadta az italt.
Láttam rajta azt a kis megütközést, hogy vajon hol tengethettem az elmúlt évem napjait, de ahelyett, hogy elkönyvelt volna valami utolsó szatírnak, amellett döntött, hogy megkérdez. Szimpatizáltam ezzel a hozzáállással. Mármint magával azzal, ahogy nem ítél el első látásra, hanem inkább ad egy lehetőséget, hogy magyarázatot nyújtsak az esetleges félreértések elkerülése végett. Összeszedett nőnek tűnik, aki tudja, hogy merre tart és mit akar, ám mindemellett a gyermeteg lélek ott lapul még a szíve mélyén, ami nem is olyan szőrös, mint amilyennek elsőre tűnik. Megérdemli az igazságot, ha már tartja értem a hátát, amíg fel nem megyünk a kastélyba, hát miért ne mondtam volna el neki? Az is lehetséges, hogy közrejátszott a patyolatfehér táj a maga egyedi szépségével együtt, ami lenyűgözően harmonizált a lány egészével és kisugárzásával. A pillanat hevében egyébként még azt is elfelejtettem, hogy cigizek és automatikusan rávágtam, hogy nem dohányzom.
- Vagyis de. - nem hittem, hogy tovább kell feszegetnem ezt a témát, így is elég kínos helyzetbe hoztam magam. Jobb, ha elengedjük. Kezeim kicsit összekulcsoltam magam előtt és a szemben lévő bokrokat, fákat fixíroztam.
- Tévedésből kicsit hűsölnöm kellett. De már mögöttem van. - homlokomtól indulva beletúrtam a hajamba, aztán a lopva a lányra pillantottam, hogy lássam, mit is gondol most már rólam. - És már azt hittem, soha az életben nem ülhetek egy téren a hóesésben. - egy hangyányit ekkor felé fordultam egész testemmel, de nem nagyon vagy hevesen vagy indulatosan. Tartottam tőle, hogy milyen véleménnyel van rólam az elhangzottak után, de nem tűnt előítéletesnek.
- Nem tűnik valami kecsegtető esti elfoglaltságnak a javítás. - számat is egy picurkát elhúztam - Egyébiránt Mózs Barnabás vagyok - nyújtottam felé kíváncsiságból a kezem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egressy Auróra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 177
Összes hsz: 612
Írta: 2017. január 20. 17:48 | Link



A nehezén túl van, de az "ezután" nem szerepelt a tervei között. Csak arra tudott koncentrálni, hogy túlessen rajta, de nem gondolt bele abba, hogy vajon mi fog történni abban az esetben, ha a fogadtatás pozitív lesz. Túlságosan félt az ellenkezőjétől.
- Nem mondtam neki, hogy te. Mármint, tudja, hogy létezel, egy rossz szót nem mondtam neki rólad, soha. Azt mondtam neki, hogy eljön az idő, amikor majd találkoztok és akkor tudni fogja, de nem hiszem, hogy felfogta.
Bár igen gyakran került szóba az apa dolog, gyorsan ki is merült. Hanna túl fiatal volt még ahhoz, hogy ilyen dolgokat megértsen, így hamar érdelkődését vesztette, mikor az anyukája monológokkal bombázta a rejtélyes édesapát illetően.
- Csak azt szeretném ha megismernétek egymást, már amennyire ez lehetséges. Nem akarok pénzt vagy ilyesmit, nem azért jöttünk.
Ezt azért már az elején szeretné letisztázni, mielőtt Kirill gondolatai rossz irányba mennek.
Utoljára módosította:Egressy Auróra, 2017. január 20. 17:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Birinin seninle bi problemi varsa, unutma ki, o onun problemi, senin degil.

Kornai Viktória
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. január 20. 18:55 | Link

Ricsi
Kinézet

Már épp ott volt a cukrászdánál, érezte a melegséget, a jobbnál jobb illatok megcsapták az orrát. De még a kilincsre sem tudta rárakni a kezét, megszólították.
Kicsit mérgelődve fordult a hang irányába. Nem tervezett senkivel sem találkozni, ami azt illeti, csak elvitelre akarta kérni a forró csokiját. De kivételesen nem jött be a láthatatlansága, passzív képessége épp a legrosszabbkor hagyta cserben.
- Nagyon fázok, de sietni akartam - megvonta a vállát.
Nem értette, miért állt vele szóba a fiú, de amint végignézett rajta, azonnal rájött. A kék levitás prefektusi kitűzőn megakadt a szeme, nem is tudott azonnal félre nézni.
A következő mondat hallatán megemelkedett a pulzusa, szíve heves dobogását a fülében érezte.
- Kornai Viktória vagyok - szólalt meg halkan, nyugalmat erőltetve magára. -, elsős navinés.
A földre nézett, enyhén elmosolyodott. Nem fog hazudni. Ha már rosszban jár, akkor vállalja fel. Meg amúgy is, a hazudozás nem az ő asztala.
- Csak forró csokit szeretnék inni.
Hiába volt ez az igazság, még az ő fülének is furán hangzott. Érdeklődve emelte fel a fejét, hogy lássa a levitás reakcióját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ramholcz Kirill
INAKTÍV


Óvóbácsi és tanítóbácsi
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 993
Írta: 2017. január 23. 17:12 | Link



Csendben hallgatja, mi az, amit a kislány tud róla. Róla, az apjáról. Vajon mit gondolt eddig? Hogy mindenki másnak van apukája, csak neki nem jutott? Nem, persze, Auróra biztos pótolta, de Kirillnek ez hatalmas törés, és közben mégis egy csodálatos dolog. Felfoghatatlan, de csodálatos.
Mosolyogva néz le a lányára. Nincsenek rossz érzései az anyukájával kapcsolatban, de nehezen tudja elképzelni, hogyan tovább.
- Szeretném megismerni - bólint, ez nem is kérdés. Az viszont az, hogy a nőt akarja-e a továbbiakban maga körül tudni.
- Esetleg... Eljöttök hozzám? Főzhetnénk együtt valamit, Hanna meg játszhatna Severinnel - hirtelen ötletként veti fel, aztán csak a választ várja. Reméli, hogy nincs ellene kifogása és otthonában találkozhat a kislánnyal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tóth Lola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 335
Írta: 2017. február 24. 12:00 | Link


Ahogy csak szívja és szívja a levegőt, mintha egy lufi lenne a mellkasában, hátrálok egy fél lépést, és már fel is készülök a nagy sivalkodásra, de nem, beenged. Egy fél pillanatig csak meglepetten pislogok párat, majd heves bólogatásba kezdek, és el is indulok.
- Köszönöm, köszönöm, lekötelez - ahogy elslisszanok mellette, még mindig bólogatok, mint akinél beállt a krakk. Aztán hagyom, hogy irányítgasson, és hamarosan meg is pillanthatom a hűséges házőrzőt, aki, nos, kevésbé tűnik úgy, mint egy halálos fenevad. De meg kell vallanom, hogy azok a leginkább veszélyesek, akikből ki sem néznéd, szóval valószínűleg, ha az ablakon másztam volna be, most nem lenne, amivel kimászhatnék. Énbármit kinézek belőle.
- Istenem, te disznó - ezeket a szavakat már a macskámhoz intézem, természetesen, aki a hangom hallatán felkapja a fejét, és még el is nyávogja magát. Megforgatom szemeim, motyogok valamit arról, hogy nem szép az anyjának feleselni, aztán el is indulok utána, mire megint csak nyávog egyet.
Nos, az emberek többsége azt hiszi, hogy a méretéből adódóan az állatom nehéz is, de ez nem igaz. Mármint nyilván megvan a súlya, de a teste kilencven százalékát a szőre adja ki, és valljuk meg, a szőre, na az nem nehéz. Szóval az elülső lábai mögé fel is emelem a hűtlen jószágot, és magamhoz is veszem, mintha a babám lenne.
- Öhm, elnézést a kellemetlenségekért - vissza is fordulok a ház gazdája felé, miközben elindulok arra, ahonnan jöttem. - És további szép estét, meg boldog új évet, meg mindent - nem áll szándékomban maradni, így is eleget zavartam már, meg minden bizonnyal jobb dolga is van annál, mint, hogy engem meg a macskám istápoljon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Isaac Matthew Philips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2017. április 12. 23:38 | Link

Alízom
Outfit (a hajam "kócos" kontyban, napszemüveg nélkül)


Érdekes dolog az idő. Ki tudja, ha egy perccel előbb ér ki, a kutya lehet még ott lett volna és boldogan ugrott volna a nyakába. Most viszont sír, sír a két kivarrott kezem között és próbálja összeszedni magát, elmondani, hogy hogy, s mint történtek a dolgok, én meg közben letöröltem egy (a sminkjétől) fekete könnycseppet, aminek az lett a vége, hogy lett egy vízszintes csík az egy két függőlegeset elvágva. Mindegy, el is engedtem Fannit, aki egy mély levegő után kiadta az instrukciót, majd a táskájában kezdett el kotorászni. Gondolom a pálcáját kereste. Követtem a példáját és én is előkaptam a "harci fegyveremet" és kimondtam a megfelelő varázsigét.
- Lumos -mire a pálca végéből kis fény kezdett szétterjedni. Hogy kicsit megnevettessem Fannit, támadó állásban elkezdtem két kézzel a fejem előtt lassan ide oda mozgatni a pálcámat, akár egy lézerkardot.
- Yeah, imádom, erről mindig a Star Wars ugrik be. -nevettem a tarkómat vakarva. Végre viszonylag megkomolyodva indultam el az egyre sötétebb téren, ide-oda világítva a pálcámmal.
Egy kis idő elteltével mozgást láttam egy bokorban. Alízkám felé néztem és hangtalanul, nehogy elijesszem, szavakat formáltam a számmal, majd egyre közelebb settenkedtem a bokorhoz. Remélem, hogy az a kutya, vagy ha nem is, valami ártalmatlan. Nem szeretnék így, szürkületkor összeakadni valami, vagy valaki veszélyessel...
Utoljára módosította:Isaac Matthew Philips, 2017. június 16. 09:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Varga Nóra
INAKTÍV


Főnixprefi
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 714
Írta: 2017. április 13. 23:40 | Link

Lewy Bojarsky
Péntek kora délután ^^

Hosszú és elég nehéz napom volt, teljesen kikészítettek az órák. A tananyag egyre nehezebb, többet kell írni és figyelni, hát igen, ez már nem az első évfolyam. De végre péntek van, ezért jöttem ki a faluba szétnézni. Tavaly csak ritkán jöttem le, úgyhogy nem igazán tudok még itt tájékozódni. A szobában a lányok egy kávézóról beszéltek, ahol nagyon jól készítik a forró csokit is, ennek a keresésére indultam. Valami Pillangóvarázs vagy hasonló a neve, a címet leírtam egy kis papírra, de sajnos nem találok itt semmit. Lehet, hogy tovább kéne mennem? De merre? Leülök a szökőkút melletti egyik padra gondolkodni, vajon melyik lehet a jó irány. Egyelőre tippem sincs, remélem valaki erre jár, és útbaigazít, mert már nagyon vágyom valami édes finomságra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Legaktívabb eridonos '17 ősz
Kedvenc prefektus Fannival '17 ősz
Annelie Freya Merkovszky
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2017. április 14. 22:43 | Link

DÖK kivonulás
NE ajándékozz élő állatot


Szép az idő, elég egy póló is ahhoz, hogy a diákönkormányzat tagjai a boglyas térre kivonulva kampányoljanak a jó érdekében. Méghozzá azért, mert mostanság elszaporodtak az árva állatok és ezt meg kell akadályozni.
Annelie éppen mosollyal a pofiján simogatja meg Hestiát, a maine coonját, aki hajlandó volt kijönni vele annak érdekében, hogy még több embert odacsaljanak és ezáltal az emberek rájöjjenek, hogy az állatok cukik, de elég nézni és simogatni, nem kell otthonra úgy, hogy igazából nincs rá idejük.
- Maja! Kitennétek ezt oda, kérlek? - fordul helyettese felé és mutogat az egyik föléjük magasodó fára. Ha a lány vevő rá, már nyújtja is a nyuszis plakátot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. április 15. 15:21 | Link


ruci | NE ajándékozz élő állatot 🐰


Szomorúan vette tudomásul, hogy mióta Lucával beszélő viszonyban vannak - nem, nem a lány tényét -, sokat hall róla mennyi kutyus, cica, újabban kisebb rágcsálók is náluk kötnek ki a menhelyen. Felelőtlenül magukhoz vesznek emberek állatokat, akiket aztán elhagynak. Hát hol itt az igazság? Nem ismerik az Ohana szabályait? Maja képtelen lenne valaha csak egy legyet is magára hagyni, ha az már az övé volt, akár csak kettő percre is. Azóta pedig, hogy Volt az életükbe csöppent Lewyvel különösen nehezen viseli, mi mindenre képesek az emberek, hogy mennyire hanyagok és nincs bennük elég szeretet a kis édesek felé. Nagy sóhajjal ballagott ki a térre Alíz, a többi DÖKös társa és az örök mamijuk társaságában.
- Persze! Segítesz Szöszi? - Barátnőjét kereste maga körül, aztán mikor meglelte mosolyogva pillantott rá, segít-e ebben a feladatban. el is vette a plakátot és megindult annak új célja felé. Talpig Stitchben olyan kis vidám volt, meg ünnepek, egy kis szünet és a vőlegényére ragadhat megint. Már arra az időre, mikor éppen őt nem nyírja ki az élete, Maját meg az aktuális hülyesége.
- Képzeld voltam a menhelyen múltkor beszélgetni Lucával, és láttam, hogy már két kidobott nyuszit is összeszedtek. Annyira szomorúak voltak azok a tapsik. Miért ilyen kegyetlenek az emberek?
Nézett szomorkásan a barátnőjére, miközben kicsit elmélázott ezen. Sokszor nem értette hogy van annyi rossz a világban, pláne olyan, amihez emberi szív nem lehetne elég erős. Végig lehet ezt nézni nem szomorúan?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. április 15. 15:34 | Link

NE ajándékozz élő állatot






Nem akartam kihagyni ezt az eseményt semmiképp sem, hiszen teljes mértékben egyetértettem a mondanivalójával, azaz ne ajándékozzanak az emberek egymásnak felelőtlenül élő állatot, amelyet, ha megunnak, az utcára kerül. Az esemény tiszteletére még a cicafüles hajráfomat is felvettem. Egész kellemes idő volt, se túl meleg, se túl hideg, amolyan kora tavaszias időjárás köszöntött ránk.
- Persze, segítek, add csak ide. Tudod mit? Felrakom a fára, te meg rögzíted, oké? - kérdeztem vissza kedvesen. Örültem, hogy Majácska is itt van, legalább gyorsabban eltelt így az idő és tudtunk csevegni is közben.
- Ó, ez nagyon szomorú. Szegény nyuszikák... Nem tudom, hogy hogy tudnak ennyire kegyetlenek lenni egyesek, de bízom benne, hogy visszakapják az élettől, amit csináltak, csak más formában.
Sajnáltam ezeket a szerencsétlen sorsra jutott állatkákat, sose értettem azokat, akik ilyen rossz dolgokra képesek.
- Jó lenne, ha nem történnének ilyen borzalmas dolgok a világban, de sajnos erre nincs ráhatásunk... maximum annyi, hogy felkeltjük az emberek figyelmét és segítünk a száműzött állatokon. Remélem, hogy egyszer megváltozik a világ, de mióta megjelent az ember a Földön, azóta ott a kegyetlenség is. Ja, hogy ezt hangosan mondtam? - néztem jelentőségteljesen Majára, igazából csak magamban akartam gondolkodni, de ezek szerint mégiscsak hangosan fejtettem ki a gondolatmenetemet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hunter Bailey
INAKTÍV


Mr Bailey
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 1455
Írta: 2017. április 16. 10:31 | Link

Miss Merkovszky és a DÖK


Vállán megpakolt sporttáskájával éppen a vasútállomás felé tart, ugyanis hiába minden kifogás, a frissen megszerzett prefektusi jelvény és az azzal járó kötelezettségek meg a rengeteg tanulnivaló, ami nem várhat, édesanyja számtalan levele és két fenyegető rivallója végül csak rávette, hogy az idei Húsvétot otthon töltse Londonban. Nincs igazán ínyére a dolog, mert bár szereti az ünnepi fogásokat és az otthon töltött néhány nap alatt lehetősége lesz találkozni a haverokkal is, bátyja hivatali munkáról való ömlengését a háta közepére sem kívánja. Komolyan elgondolkodóba esik néha, mégis hogyan lettek ők ketten testvérek, mikor semmi közös nincs bennük – azon kívül, hogy küllemben úgy néznek ki, mint két tojás. Az a két év, ami köztük van, soha nem volt feltűnő, nem egyszer hitték róluk azt, hogy ikrek. Hunter meg is bolondulna, mondjuk ezzel valószínűleg Charles is pont ugyanígy van.
- Hello, girls - köszön, mikor a boglyas téren áthaladva felpillant a szokatlan zsibongásra. Először megáll, majd némi bámészkodás után odasétál Anneliehez, és napszemüvegén át a lány macskájával kezd szemezni. Kevesen tudják róla, hiszen előszeretettel tagadja le, de odavan az állatokért, főként a négylábúakért, akikkel általában egyből megtalálja a közös hangot. Pillantását a DÖK elnökére emeli, míg baljával a maine coonra mutat. - Szabad?
Ha a válasz megengedő, táskáját minden gondolkodás nélkül dobja a földre, és tartja a cica orrához kezét, hogy az nyugodtan barátkozzon vele, mielőtt Hunter rapid imidzsromboló dögönyözésbe kezdene.
- Segítsek valamit? - kérdezi közben, hátha hasznát veszik a lányok. Igaz, a vonata húsz perc múlva indul, de korántsem tűnik úgy, mint aki bárhova is sietne. Széles, vidám vigyorral macskázik, tekintete hol a dolgos DÖK csapatot, hol az elnököt, de leginkább Hestiát figyeli.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Annelie Freya Merkovszky
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2017. április 16. 10:55 | Link

NE ajándékozz élő állatot
kivéve, ha az Hunter Bailey
őt passzold le minél hamarabb

Napszemüvegét feltolja a fejére mikor Maja és Alíz elvonulnak a plakáttal, hogy eleget tegyenek a kérésének. Nem vallaná be, de bírja a kis helyettesét, meg Alízt is, szóval ezen a napon kivételesen nincs semmi gondja, a jó ügy érdekében őszintén képes mosolyogni a vele dolgozókra. Sőt. Még arra a pasira is, aki látszólag utazásra készen csatlakozik be hozzájuk.
Kissé megemelkedik a szemöldöke mikor Hunter rákérdez a Hestiának történő udvarlásra. Elfojt egy vigyort és bólint. Az egyméteres macska pedig a padon ülve királynőként méri végig a hozzá közelítő férfit. Sárga szemei és pofája kritikusan vizslatja, majd néhány pillanattal később az ég felé emeli fejét, kihúzza magát. Itt már nem bírja megállni a gazdi, hogy ne nevesse el magát.
- Elfogadott szolgájának - böki oda Hunternek. Az együtt töltött hét évük alatt Anne látta már, hogy viszonyul az emberekhez. Valódi királynő, és csak az mehet hozzá közel, akit jóváhagy.
Közben körbenéz a kisasszony, a mellette elhaladók kezébe szórólapot nyom és kedvesen mosolyog. Ma még a kissé kivágott felső is szerepet kapott annak reményében, hogy így nem csak a "decukiezamacskaaaa" lányok fognak idetalálni.
- Hogy mi? - pislog vissza Baileyre. - Hunter Bailey segíteni akar? Mi az, ennyire nem akarsz elutazni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hunter Bailey
INAKTÍV


Mr Bailey
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 1455
Írta: 2017. április 16. 11:35 | Link

Miss Merkovszky és a DÖK


Hestia viselkedése nem lepi meg, hiszen a legtöbb macska pont ilyen. Épp, mint a nők. Hunter a pad és így a cica elé guggol, úgy simogatja meg a négylábú fejét, hogy egy pillanattal később már annak szőrös állát vakargassa.
- Rabszolgatartó társadalomban élünk, hiába is tagadnánk - feleli komolyan, féloldalasan pillantva fel Anneliere. Arra, hogy valójában csak viccel, egyedül a szája szegletében meghúzódó halvány mosoly utal, máskülönben egész hihetően adja elő magát. A szörnyű férfi sors! - Egy kis ezért-azért bármire képesek vagyunk. Dehát ez van.
A végére csak elvigyorodik, tekintete visszavándorol Hestiára, akinek mintha lecsukódnának a szemei...
- Élvezed, huh? - kérdezi tőle, míg közelebb hajol hozzá. A DÖK elnök hitetlenkedő hangjára szemöldökei felszaladnak, szemei kikerekednek a sötét napszemüveg mögött. Ezt a hangsúlyt kikérem magamnak! - arckifejezéssel fordul a lányhoz, és csak később, egy színpadias, fájdalmas levegővétel után szólal meg. - Nahát, képzeld!
Még egyszer megvakargatja Hestia feje búbját, majd felegyenesedik, és elpillant a dolgos lányok felé.
- Te nem mész haza? - kérdezi visszasandítva az elnökre. Csak most jön rá, hogy igazából ötlete sincs, Annelie hol lakik. Már azon kívül, hogy iskolaidőben valahol az erdőben, minden bizonnyal nomád körülmények között, aminek már a gondolata is elég ahhoz, hogy végigfusson rajta a hideg. Brrr. Egyébként is keveset tud róla, ráadásul azt a kevés információt is Kamillától szedte össze, aki érthető módon, csak bizonyos szemszögből mesélt a lányról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2017. április 16. 12:07 | Link

Nyuszimentők

Szirának ma fellépése van, így természetesen próbál és nem ér rá... Szomorú, mert lévén, hogy itt a Húsvét, nagyon is ráérnék. De mit lehet tenni? Este majd az első sorból gyönyörködöm benne, addig viszont kénytelen vagyok más programot keresni magamnak.
Bogit nem találtam az előkészítőben, azt mondták, valamilyen kirándulásra ment az osztályuk, ami tulajdonképpen jó, csakhogy így végképp nem tudom, mivel üssem el az időmet. Céltalanul kezdek hát ballagni a faluban, meg-megnézve egy-egy kirakatot, elgondolkozva azon mi változott az elmúlt években. Nosztalgikus érzés kerít hatalmába és már-már hiányzik a Bagolykő és a hangulata. Megmosolygom magam, átfut a fejemen, hogy talán benézek a kastélyba, de aztán a Boglyas téren valami másra leszek figyelmes, és egy ismerős arcot is kiszúrok, így inkább arra veszem az utam.
Anne persze elfoglalt, mint mindig, beszélget valakivel, így nem zavarom meg. Érdeklődve olvasom a plakátokat, meg a többit, és erősen elgondolkodom. Kéne egy nyúl nekünk otthonra. Mint első gyerek... Gyakorlásnak. Szirának is biztos tetszene, na meg megnézném az arcát, amikor előadás után virágcsokor helyett, egy tapsifülest adok neki. A gondolatra kiszélesedik az arcomon a mosoly, de aztán inkább a standnál ácsorgó lányokhoz fordulok.
- És... ha megígérem, hogy halála napjáig, rendesen foglalkozom vele? - szólalok meg köszönés helyett, csak mert épp hallom, hogy miről is beszélnek. Persze egyet értek velük, akik csak húsvét miatt szerzik be a nyulat, azok nagyon felelőtlenek. De magamból már kinézem, hogy megbirkózzak a nagy feladattal. Ráadásul nem is csinálnám egyedül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Annelie Freya Merkovszky
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2017. április 16. 12:26 | Link

NE ajándékozz élő állatot
kivéve, ha az Hunter Bailey
őt passzold le minél hamarabb

Az ezüst szépség talán csak gazdájára tud úgy nézni, hogy az ne legyen ennyire felsőbbrendű. Na de ők együtt alszanak, és bizony Anne leszidja rendesen, ha netán mérgében a vendégek ruhájára pisil. Hányszor kellett Noelnek arra ébredni, hogy Hestia a hasán készülődik elvégezni a dolgát...
- Férfiak... Már csak a pitizést kell megtanulnotok és talán még buksisimit is kaphattok - bólint a lány. Arcán némi megvetés bujkál, de a mosoly elfedi azt. Jobban érdekli a cél, amiért itt van, mint Hunter nőzési és ez esetben macskasimogatási szokásai.
- Egyébként segíthetsz, ha nagyon akarsz - fogja végül szaván egy vállvonás kíséretében. A kezében tartott, valamint a padra lepakolt szórólapokra mutat. Azokat kellene körbeadogatni, de igazság szerint nem nézi ki Baileyből, hogy nekiállna mosolyogva papírt adogatni egykori ágyasai kezébe.
Valójában nem tudja, hova indult a férfi, vagy nem most érkezett-e vissza, de a feltételezés úgy látszik, betalált. A visszakérdezésre viszont nem igazán tud mit mondani. Ő meg a hazalátogatás egy ideje máshogy működik. Dolgozni jár haza a cirkuszba, de a család és az ünnepek már nem játszanak nagy szerepet az életében.
- Én? Nem - lazán vállat von a kérdésre. - Egy ideje nem keresek csokit és tojást a kertben. Ja. Szar ügy.
Elvigyorodva lép közelebb hozzá, majd abból a távolságból nyomja kezébe a szórólapokat. Az ő keze ezzel felszabadul, és talán elég ez a cuki mosoly hozzá, hogy bevegye önkéntesnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2017. április 16. 20:41 | Link

Ráhel
NE ajándékozz élő állatot

Unalmában a gyerekek szintjére lesüllyedő és éppen nagyon duzzogó Frayec-et képletesen a hónom alá csapva hagyom el a kékek házát és indulok el az unikornisok felé, hogy onnan meg összeszedjem prefektus- és csapattársam és együtt tegyük tiszteltünket a diákönkormányzat újabb programján. Már nem tudom mennyire lehetne-e ezt programnak nevezni, elvégre egy nagyon nemes cél érdekében kampányolnak épp a boglyas téren, amit igazán kár lenne kihagyni, más szóval viszont jelen pillanatban nem tudnám emlegetni a ma délutáni időtöltésemet.
Frayec szokásához híven idegesen ugrándozik a lábam körül, de ezzel csupán csak azt éri el, hogy háromszor is majdnem hasra esek benne. A mellettünk elhaladó diákok szeretik megbámulni a rasekomat, amit amúgy meg is értek, mert elemi mágikus állatot nem mindennapi látni, az úriember viszont kevésbé viseli ezt olyan jól. Több éve itt él már ebben a kastélyban velem és nem is ez az első alkalom, hogy magammal vigyem valahova, mégis rosszabb a viselkedése, mint az antiszociális emberek kilencven százalékának. Mégsem tudok rá haragudni, csak felnyalábolom a zöld színű mosómedve formájú állatot és hagyom, hogy a karjaim között bújjon el, míg megérkezünk a navine előtt várakozó Ráhelhez, onnan pedig rögtön elindulunk a falu felé.
A kötelező edictumos, prefektusi, kviddicses és egyéb magazinos témák megtárgyalása közepette lassan csak leérünk a boglyas térre, az ott gyülekező lányokat pedig már messziről látni lehet. Képtelenség lenne innen eltéveszteni, hogy merre tovább, úgyhogy amennyiben Ráhelnek sem akad meg a szeme valamin, amit halaszthatatlan módon szeretne elintézni, egyenesen a dökösökhöz megyünk.
- Sziasztok! - köszönök mosolyogva a lányoknak, aztán felpillantok a Maja és Alíz által kifeszített plakátra. A kezemben ide-oda fickándozó rasekról pont annyira próbálok nem tudomást venni, amennyire csak tudok, bár nyilván neki is elég meggyőző eszközei vannak a terveim meghiúsítására: karmai végigszántják a bőröm, és habár tudok róla, hogy nincs szándékában bántani, csak nincs oda az emberekért, továbbra sem engedem, hogy menjen amerre lát. Nincs túl sok kedvem még keresgetni az erdőben, ha véget ér a kampányolás, így egyelőre tűröm a kínzást és a fájdalommal nem törődve mosolygok a többiekre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. április 17. 15:22 | Link


ruci | NE ajándékozz élő állatot 🐰


Valahol Majában egyszerre dőlt meg az „ő nem tud komoly lenni” és a „nem maradhat mindig gyerek” tézis egyszerre. Olyan ügy mellé keveredve, ami ennyire megmozgatta őt és el is keserítette, egyből tudott nagylány lenni és a legjobbat nyújtani. Persze a DÖK-ben amúgy is igyekszik, de az állatkák, hát a cukikák aztán nagyon motiválóak. Szeret Annevel és a többiekkel működni, ez a második közösség, ahol képes volt kinyitni a szájacskáját és nem elhúzódni a több embertől. Fura. De ezek mellé elég csak ránézni, a ruha, a viselkedés, a gondolatok. Örök cukiság, mit komoly gond ide. Szóval Maja.
- Ahha, tartsd kicsit jobbra, úgy nem lesz annyira ferde, kicsit csálén áll a fa. - Megfigyelte már a növény törzsét, nem volt ezzel gond, közben vigyorogva húzta elő a kis ragacsot, ami fent fogja bizony tartani a plakátokat, de így a fáknak se lesz rossz. Mindenki jól jár, a navinés lány meg lassan már tiszta greenpeace aktivistává válik. - Igen, nem ezt érdemelik, senki nem érdemeli, hogy elhagyják…
Szomorú szemekkel pillogott barátnője felé, ezt pontosan tudja mindketten mennyire át tudják érezni. Sóhajtva bólogatott, ő is így gondolja, ezért bizony büntetés járna. A kis kartondobozokból feltornyozott „asztal” mellé lépett, hogy újabb plakátot vegyen el, a táskáját pedig odébb tessékelje, mikor újabb embereket látott közeledni. Illedelmesen köszöntötte az első megérkező úriembert (Hunter), mielőtt megint a szöszire pillantott nevetve.
- Igen, hangosan. De nem baj, igazad van. Sok a rossz, nem is szeretem ezt így… Én hiszek benne, hogy majd eljön a jó is, tudod a nagy számok törvénye…vagy hogy mondják.
Azonban mielőtt jobban belemehetett volna meghallotta a nyuszis kérdést, meglepődve fordult és nézett fel a hang tulajdonosára.
- Megesküdnél mindenre, ami szent? Szeretnéd eléggé? - Gyanakvóan méregette őt a kérdés közben, hiába volt a hangja kicsit félénk Majának. Nem az a nagy társalgó. Aztán egy halvány mosollyal támaszkodott meg a dobozokon, lenyúlva a táskájába kihúzott pár hajtogatott nyuszit.
- Én lennék a legboldogabb, ha minden nyuszika, vagy csibe, vagy tengerimalac jó kezekbe és szeretetbe kerülne… de nem mindig valós az ígéret - jegyezte meg lebiggyesztett ajkakkal. Közben Bálint kezei felé nyújtott egy rózsaszín meg egy kék origamis nyuszit. Közben az érkező szőke lánynak is intett és ő is kapott rózsaszín nyuszikát, meg érdeklődő pillantásokat az állatkája kapcsán. Aztán szavait már mindkettejüknek szánta.
- Tessék, győzzünk meg másokat is, hogy haláluk napjáig vigyázni kell rájuk!
Utoljára módosította:Czettner L. Maja, 2017. április 17. 15:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. április 17. 18:01 | Link

NE ajándékozz élő állatot







- Oké, úgy csinálom. Ó, így szuper - feleltem neki boldogan, miközben jobban szemügyre vettem a fát, ami bizony tényleg eléggé csálén állt.
- Szerintem sem ezt érdemlik - sajnos az élet igazságtalan és sokszor kegyetlen. Bár ne így lenne - tettem hozzá kissé szomorkás hangnemben, majd belegondoltam, hogy milyen szörnyű és kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek ezek az állatok, akiket kidobnak, miután megunták őket.
Közben köszöntem Hunter-nek, majd rámosolyogtam Majára, amikor közölte velem, hogy reméli, eljön még az igazság ideje. Nem akartam elszomorítani, hogy ez bizony nagy valószínűséggel sosem fog eljönni, jobbnak láttam, ha inkább tartom a számat, úgyhogy bőszen bólogattam feléje. Nagyon aranyosnak tartottam, de nem akartam elvenni a pozitív hozzáállását azzal, hogy pont az ellenkezőjét közlöm vele az én szempontjaim szerint.
Abban sem hittem, hogy eljön majd a paradicsomi élet ideje, mert az emberek természetével ez lehetetlen lett volna, hiszen mindig ott volt a rossz is a jó mellett, a Mennyekben sem hittem, mert nem létezett számomra csak jó és csak rossz ember, hiszen egy személyiség nem csupán jó vagy rossz tulajdonságokból állt. Továbbá a keresztes háborúkról is megvolt a magam véleménye.
- Az ígéret kevés, de érdemes adni egy esélyt a bizalom jeleként, szóval remélem, hogy tényleg úgy lesz, ahogyan most elmondtad - válaszoltam az új jövevénynek, majd újra a plakátra fordítottam a figyelmemet. Közben köszöntem a szőke hajú lánynak is, aki nemrég érkezett.
- Így van, Maja! - válaszoltam, miközben végighallgattam, ami teljes komolysággal elhangzott a szájából.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. április 18. 04:57 | Link

Varha Nóra

Az emberiség nagy része két részre osztható: azokra, akik egész héten dolgoznak és azokra, akiknek a péntek megváltás. Én mondhatjuk, hogy mindkettőbe tartozom, mert bár a kviddics legtöbbször a hétvégéimet emészti fel, péntekkel lezárulnak a tanóráim. Tetszik az új állás, mert sokat beszélhetek arról, amit szeretek és látom az arcukon néha, hogy a halálba kívánnak az összes mondanivalómmal együtt, de nem érdekel. Miután az utolsó órámat is letudtam a hétre, összepakoltam a cuccaimat a hátizsákomba, amiben az edzőcuccaim is voltak és  a falu felé indultam. Éppen eléggé karban voltam mostanság tartva ahhoz, hogy megengedhessek magamnak a vacsi előtt némi karamellát, és ha már egyszer van egy Paradis cukorkaboltja a falunak, miért ne szerezhettem volna onnét? Tehát ebből a célból vágtam át a nemsokára meglehetősen zsufisnak látszó falun. Mit tehettem volna?
Talán gondolatban egy egészen kicsit el is kalandoztam. A menyasszonyom, a küszöbön álló költözése, meg az irányába, hogy is fog erre az anyós reagálni. Arról nem is beszélve, hogy nyakunkon a Német Kupa döntője és a gyomrom fordul ki a gondolattól. Muszáj volt megállnom egy pillanatra, hogy a fejemben keletkezett káoszban rendet tegyek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 14 ... 22 23 [24] 25 26 ... 34 ... 56 57 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér