Ahogy belépsz a Pillangó-varázs Étterembe és Teaházba, azonnal elbűvöl a modern dizájn és az elegancia. A falakat finom szürke és fehér árnyalatok díszítik,  meghitt és barátságos atmoszférát teremtve. Az étterem központi részén egy hosszú étkezőasztal található, amelyen elegáns teríték terül el. A fehér szalvéták és a finom textúrájú terítők stílusosan kiegészítik az asztal megjelenését. A tányérok, evőeszközök és kristálytiszta poharak letisztult vonalvezetése és minőségi kialakítása az étterem eleganciáját és ízlését hangsúlyozza. Az asztal közepén található virágcsokrok frissességet és színpompát visznek az étkezőterembe, míg az apró gyertyák romantikus hangulatot teremtenek.
A helyi bár területe is lenyűgöző. Az üvegpolcokon rendezetten sorakoznak a különböző italok és koktélok, amelyek széles választékát kínálják a vendégeknek. A falakat dekoratív táblák és fényes tárgyak díszítik, ami exkluzív és modern megjelenést kölcsönöz a térnek. A stílusosan kiválasztott világítás meleg és barátságos légkört teremt, tovább fokozva az étterem vonzerejét.
Az étterem egy olyan hely, amely egyaránt alkalmas romantikus vacsorákhoz, baráti összejövetelekhez vagy akár kisebb ünnepi eseményekhez. Az étterem modern, ugyanakkor meghitt és barátságos atmoszférája garantáltan emlékezetessé teszi az itt eltöltött időt.



A Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló élményt kínál a vendégeknek, hiszen nemcsak ízletes ételekkel és italokkal, hanem különleges török kávékkal és teákkal is várja őket.
Az étterem és teaház kínálatában szerepelnek a tradicionális török kávék, amelyeket gondosan elkészítenek és csészékben tálalnak. Ezen italok gazdag aromájukkal és intenzív ízvilágukkal különleges élményt nyújtanak a kávékedvelőknek. Az étterem tapasztalt baristái hagyományos módon készítik el ezeket a kávékat, így a vendégek megismerhetik a török kávézás művészetét és hagyományait.
Emellett a teafogyasztók sem maradnak ki a különlegességekből. A Pillangó-varázs Étterem és Teaház teakínálatában szerepelnek a különböző török teák is, melyek gazdag ízvilágukkal és egzotikus aromáikkal kápráztatják el az ínyenceket. A teák frissen főzve és ízlésesen megkomponált teáscsészékben kerülnek felszolgálásra, hogy a vendégek teljes mértékben átélhessék a török teakultúrát.
A Pillangó-varázs Étterem és Teaház ezzel a különleges kínálattal tovább fokozza az étterem hangulatát és vonzerejét. Az itt eltöltött idő alatt a vendégek nemcsak finom ételeket és italokat fogyaszthatnak, hanem felfedezhetik a török kávék és teák gazdag világát is. Ez a megkapó kombináció teszi a helyet egyedülállóvá és felejthetetlenné.

Emellett a hely egyedi és varázslatos kültéri terasszal rendelkezik, mely egy gyönyörű lepkeházat idéz. Ez a különleges külső rész lehetőséget nyújt a vendégeknek, hogy a természet közelségében élvezhessék az étel- és italválasztékot.
A lepkeház a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedi jellemzője, mely kívül-belül lenyűgöző látványt nyújt. A kültéri terasz intimitása és varázsa lehetővé teszi a vendégek számára, hogy átadják magukat a természet szépségének, miközben élvezik az étterem ízletes fogásait. Az ülőalkalmatosságok és asztalok kényelmesek és elegánsak, lehetővé téve, hogy a vendégek kényelmesen étkezzenek és pihenjenek a lepkeházban. A természetes növényzet és virágok körülöttük kellemes környezetet teremtenek.
A lepkeházban való tartózkodás során a vendégek teljesen elmerülhetnek a természet nyugalmában. A hangulatos világítás és a megvilágított helyigés esténként varázslatos atmoszférát teremt. Ez egy olyan hely, ahol a vendégek eltölthetik idejüket, miközben szabadon engedik a város zaját, és élvezik az étel- és italélményeket a természet közelében.
A kültéri részben a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló lehetőséget nyújt a vendégek számára, hogy egy különleges és bájos környezetben élvezzék az étel- és italfogyasztást. Ez a részlet gazdagítja az étterem hangulatát és még emlékezetesebbé teszi a vendégek élményét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=746684#post746684][b]Jack W. Everleigh - 2019.01.16. 20:43[/b][/url]

A.K.
A tinder, a vörös meg ő

Sol már nyaggatja egy ideje a tinderrel. Arra, hogy túl öreg, túl csalódott és túl kiábrándult az ilyesfajta randevúzáshoz - használja még egyáltalán valaki ezt a szót; randevúzás, rajta kívül? - , csak somolyogva a fejét csóválja, és azt mondja, borotválkozzon meg, húzzon inget és higgye el: jó lesz.
Átlépve a kávézó küszöbét, oldalra igazít egy félhosszú tincset, ami állandóan takarja a szemét, és hevesen verdeső szívvel körbepillant.
Pont úgy néz ki, mint Virginia.
A szíve a torkában, a végtagjai zsibbadnak, és megfordul a fejében, hogy visszafordul.
Időzik egy keveset ott az ajtóban. Tétován billeg egyik lábáról a másikra, és a kabátja már majdnem leszakadt gombját szorongatva megnézi magának a hely összes dísztárgyát, festményét és az asztalokra kikészített barnacukros zacskóját, de közben vissza-visszapillant a vörös hajzuhatag felé. A semmivel szöszmötöl, húzza az időt.
Végül, mikor már mindent megnézett magának kétszer is, bizonytalanul elindul a csendes, meghitt sarokba, és a nő mellé érve oldalasan lenéz rá. Megköszörüli a torkát, és úgy, alulról pillantgat fel rá.
Nem tudja, az ismeretlen nő őt várta-e. Nem tudja, hogy az alapján az egyetlen kép alapján, amit a húga, Sol kitett róla a tinderre, ilyennek képzelte-e.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=746688#post746688][b]Jack W. Everleigh - 2019.01.16. 20:50[/b][/url]

A.K.
A tinder, a vörös meg ő

- Én lennék - mondja, és felé nyújtja a kezét, hogy finoman rászorítson az ujjaira. - És te lennél Korinna?
Egy pillanatra elfordul, ellenőrzi, hogy az ajtó a helyén van-e még, majd a sálat egy halk sóhaj kíséretében letekeri a nyakából, és a kabátjával együtt felakasztja az asztaluk melletti fogasra.
Nem tudja, furcsa érzés ez az egész, itt lenni egy idegennel, akiről jóformán semmit sem tud, és aki valószínűleg nem is arra számított, amit kapott. Egyébként sem érzi, hogy készen állna bármire is, dehát...
- Régóta vársz? - kérdezi fészkelődés közben, az itallapért nyúlva. A mögül les át a nőre. Meg néha az ajtóra is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=746690#post746690][b]Jack W. Everleigh - 2019.01.16. 20:54[/b][/url]

A.K.
A tinder, a vörös meg ő

Nem tudja eldönteni, hogy Korinna valóban örül-e, vagy csak mondja, mert a civilizált világban szokás mondani.
- Szakmai ártalom? - kérdezi az itallapot leeresztve, a tekintete fürkésző, talán kíváncsi. Neki még órája sincs. Ahhoz, amit csinál, jobban mondva, amit mostanában egyáltalán nem csinál, nincs szüksége órára. Igazából azt sem tudja, milyen nap van ma.
A nő kérdésére elneveti magát, majd lesüti a szemét. Egy tincs visszahullik az arcába.
- Nem akartam eljönni - vallja be. - Vagyis de. Az egyik pillanatban akartam, a másikban meg nem.
Míg az itallap sarkát morzsolja, felpillant a nőre. A szemében tisztaság és érdeklődés csillan.
- Nem ilyennek képzeltél? - kérdezi rekedtes, félszeg hangon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=746692#post746692][b]Jack W. Everleigh - 2019.01.16. 20:57[/b][/url]

A.K.
A tinder, a vörös meg ő

A széktámla megreccsen, ahogy hátát nekitámasztja. Kinyújtott kezeivel az asztal szélébe kapaszkodik, ingujja alól feltűnik egy tetoválás kivehetetlen részlete.
- Ez vicces - jegyzi meg halkan, és bár ajkai nevetésre húzódnak, és még fogai is kivillannak, ő maga nem nevet. - Én is írok.
Írna. Ha nem feneklett volna meg az élete, mikor Virginia elhagyta, és ismét tetszenének neki saját, papírra vetett szavai. Mintha azok nem lennének abszolút üresek. Írna, ha tudna, és nem csak úgy csinálna, mint akinek bármi köze is van a könyvekhez.
- Legalább emlékezni fogsz rám - szája szegletében apró mosollyal pillant fel Korinnára, és némi hatásszünet után folytatja. - A legkínosabb randevúit soha nem felejti el az ember, nem?
Fogalma sincs. Neki világéletében csak egyetlenegy volt, ami után nyolc teljes évig párkapcsolatban élt.
- Tessék? - szemöldökei összefutnak ráncolt homloka alatt. Nem emlékszik, hogy a kép készítése előtt megborotválkozott-e. Lehet. Halk nevetéssel szólal meg ismét. - Én meg attól féltem, túl idős vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=746699#post746699][b]Jack W. Everleigh - 2019.01.16. 21:18[/b][/url]

A.K.
A tinder, a vörös meg ő

Észre sem veszi, hogy miután felpillant a nőre, szemei annak arcán ragadnak. Tekintete a mosolyra nyúló szájról az övét kutató íriszekre vándorol, és rajtuk, bennük állapodik meg. Elmosolyodik, a teste egyszerre felenged. Nem tudja, hogy a nő szavai, a hangja, vagy csak egy óvatlan pillanat az oka, de előredől, és az asztal szélére könyökölve közelebb merészkedik a másikhoz.
Randevú - mondja a nő, és ő nem hisz a fülének. Pillantása megkomolyodik, szemeiben a folytatás utáni vágy csillog, és úgy néz a másikra, mint egy izgalmas, könyvre, amelyre váratlanul bukkant a fénytelen padlás legmélyebb zugában, és belelapozván észrevétlen ült le egy poros ládára, hogy órákkal később a letehetetlen könyvvel együtt álljon fel, és másszon le a padlás recsegő létráján.
- Mondd, volna kedved levelezni velem? - kérdezi később, miután nevetve lesüti a szemét, majd visszapillant Korinnára. A hangja csendes, torkába gombóc nőtt. Hirtelen saját kérdését is nyeglének érzi, mintha ismét az a béna kamaszfiú lenne, aki egy Fülöp-szigeteki törzsben szocializálódott, és aki alig ismerve ezt a világot úgy nézett a lányokra, akár a napfényre. Vízcseppek ők, a Hold foltjai. Talányok, a mindenség míves kulcsai. - Van egy hollóm. Megbízható és bárhová eltalál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=746704#post746704][b]Jack W. Everleigh - 2019.01.16. 21:24[/b][/url]

A.K.
A tinder, a vörös meg ő

A nő válasza villámként csap közéjük; az gyors és hangos, ami Jacket mosolygásra készteti. A férfi szája azonban csak lassan mozdul, mintha nem tudná hogyan kell. Először csak a felső ajka rezdül, az is esetlenül, és az az alig hallható nevetős hang, ami a mozdulatot kíséri, éppolyan vérszegény, éppolyan, mint amilyen ő is. Megfakult tinta az összegyűrt, kidobott, majd a kukából kihalászott és apró fecnikre széttépett pergamenen. Darabokban hullott a padlóra, és a világ egy pillanat alatt veszítette el minden színét. Virginia magával vitte az életét, és most, ebben a meghitt kávézóban, ahol a pincér már percek óta próbálja felvenni vele a szemkontaktust, úgy érzi, újra megdobbant a szíve. Hosszú idő óta először. Korántsem a szerelem miatt, hanem mert a szemben ülő lélek a sajátjához hasonló kabátot hord.
- Egy éjjel hozzám csapódott - kicsit megvonja a vállát, ezzel is azt üzenve, hogy bár talán nem akarta, egyáltalán nem bánja a dolgot. A szájaszéle halvány mosolyra görbül. - Azóta összenőttünk. Érez engem, ismeri a gondolataimat, tudod.
A pincér időközben melléjük ér, köhint egyet, és várakozó tekintetét rájuk szegezi. Jack felnéz rá, majd Korinnára pillant.
- Kókuszos forró csoki? - kérdezi a nőtől. Ő maga él-hal a kókuszért, és már csak a gyümölcs említésére is megindul a nyáltermelése.
A nő előző kérdésén csak azután kezd el igazán gondolkozni, hogy ismét kettesben maradnak. Ajkait összeszorítja, és elpillantva a közeli ablak felé, néhány percre elcsendesül. Tekintete a messzibe réved, tudatlanul is hunyorog, ujjaival az itallapon dobol.
- A tintát választanám - feleli végül. Válasza lassú és vontatott, úgy tűnhet, nem biztos abban, hogy jól választott. Írhatna vérrel is meg festékkel, de az igazság az, hogy már annyira hozzászokott a tinta illatához, hogy a hiánya soha nem hagyná nyugodni. Érezné az orrában, holott az csak valami régi emlék volna. Visszafordul Korinnához. - És te?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=746706#post746706][b]Jack W. Everleigh - 2019.01.16. 21:29[/b][/url]

A.K.
A tinder, a vörös meg ő

Most mondja, hogy tizenkét éves volt, mikor először boltban járt? Akármilyenben, ugyanolyan az összes. Mint egy hatalmas ketrec, ahová a tömeg önként csődül be. Fiatalkorában megrémítették az emberek, a sokaság a plázákban, a forgalom az utakon, még a betonnak is szaga volt, a hangok pedig kiszűrhetetlenül zúdultak rá. Ő már akkor is inkább mint állat tekintett magára, nem mint ember. Keveset beszélt, mindig csak figyelt, és kerülte azt a világot, amit kényszernek érzett. Őt kitaszították az otthonából, ahová nem a születés jogával érkezett és ahová sohasem tartozott igazán, mégis hosszú éveken át vágyott oda vissza.
Azóta megszokta azt, ami van. Az írás segített, a szavakban rálelt a biztonságra, a hangokra és dallamokra, és tizenhét éves korában találkozott Virginiával is. Sokáig a szerencse fiának érezte magát, nem volt nála boldogabb ember, a tömegvilág egyik napról a másikra ragyogóvá vált, a szerelem elbódította őt, és hamis megnyugvásba ringatta. Lehet igaz valami, ami egyszer elmúlik?
- Walid különleges madár - jegyzi meg. Lelki szemei előtt fekete tollak suhannak át, orrában megérzi a hús és takarópihék jellegzetes illatát. - Légy vele óvatos. Figyel és ért.
Ahogyan Jack is. Figyelmesen hallgatja Korinnát, tekintetét végig rajta tartja, arcáról semmit sem lehet leolvasni. Vonásai nyugodtak, fakó bőre kisimult, csak a szemei és az, ahogyan néz a szemben ülő nőre sejtetik, vajon mi játszódik le az arc mögött. Odabent felkavarodott a sötét tó régóta mozdulatlanul álló vize. Valaki apró kavicsokkal dobálja, és a felszín körívben rezdül. Újra meg újra.
A kérdés meglepi, és majdnem visszakérdez, hogy tessék?, helyette azonban csak mered tovább a zavarba jövő nőre, akit váratlanul lányként kezd látni. Nem kislányként, kamaszként. Aki érettebb a kortársainál, afféle öreg lélek, ahogy a törzsben mondták, és aki már sokadjára született le a Földre.
- Jack vagyok - mondja egyszerűen, derűs hangon, ajkai jobboldalán finom, bujkáló mosollyal. - Mindenkinek mást jelentek. Valakinek senki, valakinek a Hold vagyok. Egyszer majd elmondod, szerinted ki vagyok.
Nem szeretné hozzátenni, hogy ha úgy alakul, ha megismerik egymást, ha találkoznak még egyszer, ha azok a levelek valóban megíródnak. Ő úgy gondolja, a világ összes élőlénye szoros és kevésbé szoros fonalhálóban helyezkedik el, és mindenki mindenkivel összeköttetésben van. Ok-okozat, tett és hatás.
- Elolvashatom a könyveidet? - kérdezi később, már a gőzölgő forró csokoládé fölül átpillantva Korinnára. Furcsa kérdés lehet ez, de számára az írás az egyik legintimebb kapcsolat. Olyantól olvasni, akit ismersz, egészen mást jelent, mint vadidegentől, akinek a neve semmit sem mond.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=746715#post746715][b]Jack W. Everleigh - 2019.01.17. 08:46[/b][/url]

A.K.
A tinder, a vörös meg ő

Jack a szemben ülő lány mosolyra húzódó ajkait figyeli. Pillantását, igaz, újra meg újra elkapja róluk, hogy a tenyerei között gőzölgő kókuszos italra süsse, de hiába, ha az minduntalan visszatalál hozzájuk. Nem, gondolja, nem Virginiát látja benne, nem ő ül most vele szemben, és nem ő mosolyog valami kedves-viccesen, amit az előbb mondott.
A szemben ülő lány vörös haján megcsillan a szomszédos lámpa fénye, és Jack addig tiszta tekintete elhomályosodik. A múlt és jelen összeolvad, és ő beleréved az emlékek meg a soha meg sem történt, képzelt pillanatok hamuszürke kavalkádjába.
Virginia nemcsak az élete. Ő a mindene. Aki miatt reggelente felkel a Nap, aki beragyogja a házat, aki, ha elsétál a kietlen földeken, lábnyoma alatt virágfonal nyílik. Ő az egyik legkedvesebb lélek, akit valaha is ismerhetett. És most nincs itt. Lassan már... mióta is, hogy a világ színét veszítette? Alig több, mint egy éve. Ő azóta nem tud írni. Elfelejtette hogyan kell élni. Úgy, mint azelőtt. Boldognak lenni csupán a létezés erejétől, és a gondolattól, hogy az egész bebarangolni való világ rád vár. Milyen sebezhető is egy ember. Testestől-lelkestől.
Jack elmosolyodva emeli vissza barna szemeit a lányra, majd halkan el is neveti magát.
- Semmi bonyolult nincs bennem - feleli őszintén. És tényleg így is érzi, még annak ellenére is, hogy a legtöbb ember furcsának, zavarodottnak és ijesztően különcnek tartja őt. Tudja, hogy visszafogottsága, életfilozófiája, meg hogy a szomszédaitól messze, az erdőbe nyúló utca legeslegvégén, egy maga eszkábálta fakunyhóban lakik, aminek az ebédlője felett plafon helyett a szabad ég van... tudja. Azt is, hogy vannak, akik számára ez barbárság, akár világtalanság is talán. Mintha megragadt volna egy másik életben.
- Mindent - mondja, és a bögrét ajkaihoz emelve, hangosan szürcsöl bele a forró csokiba. - Ha lehet. Szeretnék olvasni tőled és rólad is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=746732#post746732][b]Jack W. Everleigh - 2019.01.17. 18:41[/b][/url]

A.K.
A tinder, a vörös meg ő

A férfi testén végigfut a hideg, melynek nyomán a pamuting alatt minden egyes gyöngécske szőrszála megemelkedik. Pedig a szemben ülő lány csak beszél. Nem ér hozzá, nem húzza végig ujjait mellkasán, vagy csókol bele nyakának legérzékenyebb szegletébe. Csak a hangját és a szavait használja, a gondolatait adja. Nem suttog forrón a fülébe, hogy le kelljen hunynia sötét szemeit, mégis, a libabőr úgy kel életre és borítja be Jack testének egész felületét, mintha nem egy kávézó meghitt kis asztalkájánál kerülnék folyton egymás tekintetét, hanem otthon, az aprómintás ágyneműn csókolóznának meztelen, és az odabent foltokban égő gyertyafény visszatükröződne a már sötét ablaküvegen. Jack hallja torkán kiszökő, el nem sóhajtott sóhaját, ujjbegyein érzi a másik forró bőrének tapintását, és észre sem veszi, hogy a valóságban, abban a kis kávézóban, ahol alig mer felpillantani Korinna szemeibe, annyira szorítja poharát, hogy ujjvégei elsárgultak, tekintetét pedig képtelen levenni az övébe kapaszkodó kék szempárról.
Elnyílt ajkait összezárja, és míg enged a szorításon, zavartan nyel egy nagyot. Szemeit lesüti, megkocogtatja a pohár száját, aztán köhintve elfordul, és kinéz a legközelebbi ablakon. Sötétedik. Gondolatai gyorsak, hónapok óta először érzi, hogy pennára és pergamenre van szüksége ahhoz, hogy elkaphassa őket.
- Nem gondoltál még arra, hogy önéletrajzok helyett valami mással foglalkozz? - pillant fel egyenesen a lány tekintetébe, és bár szívesen mondana valami mást, ami valamelyest kapcsolódik is ahhoz, amiről Korinna beszélt, képtelen rá. A torka szorít, és mintha a mostanában egyébként is messzi járó szavait sem érné el. Csak lassan pislog, az asztalra könyökölve, ujjaival orrát és arcának egy részét körberajzolva  bámulja a nőt, aki többre hivatott mások életének sorokba foglalásánál. Már biztos benne, hogy Korinna tehetséges író, és fűti a vágy, hogy kezei között foghassa a lány eredeti kéziratát. Elképzeli, ahogy házikója legfelső emeletén, a régi, nehéz íróasztalánál üldögélve orrához emeli a papírtömeget, és mélyen a tintába szívva még megérzi bennük a nőt. A halhatatlan, kívánatos lelket, aki után a vágyakozás talán még válhat éltető kínná.
Elkalandozásából Jacket a lány kipirult bőre hozza vissza a jelenbe. Szájához emeli kókuszos italát, majd néhány félhangos szürcsölés után, a már üres pohár alja koppan az asztalon. A férfi köhintve igazít vissza egy előrehulló tincset füle mögé, azután Korinnára néz. A pillantása kiismerhetetlen, egyszerre vágyakozó és száraz, forró és hideg, amolyan délibáb, amibe bármit beleképzelhetsz. Keze azonban mozdul, és az üres pohár melletti felhullámosodott szalvétát lassan áttolja a lány elé.
- Ha leírnád a címed... - motyogja az orra alatt, és újra hangosan kell nyelnie. Nem érti, de most nem is keres, sőt egyáltalán nem is akar válaszokat. Hagyja, hadd bontakozzon csak ki magától az, aminek kettejük között ki kell.