36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. július 17. 22:10 | Link

LAURA
péntek késő délután | az étterem előtt | x

Mindössze néhány napja annak, hogy a Fénylő Lelkek Udvarában összejöttünk Lauval. Ez milyen menőn meg lazán hangzik, miközben igazából az volt, hogy én valahogy elnyökögtem a kérdésem, lenne-e a barátnőm, ő meg igent mondott. Ez így talán sokaknak nem fest annyira királyul, számomra viszont tökéletes volt. Hogy azóta mi változott? Különös ez, mert elvileg érdemben semmi. Ugyanúgy nagyon örülünk egymásnak, amikor találkozunk, a programjaink sem módosultak. Talán csak kicsit többször vagy bátrabban érintjük meg egymást. Ami viszont mindenképpen új, az a hozzáállásunk. Az, hogy hogyan látjuk egymást. Mennyire érdekes, milyen más lesz minden ettől. Az, hogy a másik mostantól már az a bizonyos valaki. Ugyanaz a szeretet, csak egy más színt kapott. Más ízt.
Terveim közt szerepelt ugyebár, hogy mondjuk randira hívom és ott kérdezem meg. Ezt noha elvetettem ebben a formában, viszont egy ilyen találka ötlete akkor is nagyon megtetszett. Főleg, hogy rájöttem, olyanok is randizhatnak, akik már együtt vannak. Sőt! Az úgy még jobb. Szerintem legalábbis. Tegnap tehát, amikor összefutottunk, elhívtam őt. Irtóra izgultam előtte. Mondjuk kellemesen.
Ma pedig itt a nagy nap! Suli után hazaugrottam, összekészültem, átöltöztem és ki is lépek most a hivatal kapuján, sétálva a Pillangó-varázs felé. Kellemes az idő, egy sima fekete ingben, sötét nadrágban érkezem. Egészen elegáns vagyok, hiszen egy ilyen helyre és alkalomra illik. Lábamon viszont sárga-szürke-fekete csukám feszít. Nem hanyagság ez a részemről, csak úgy gondoltam, ez így jól fest. Nem akartam az uniformishoz tartozó cipőmben jönni, pedig az az egyetlen komolyabb lábbelim. De lehet, ha lett volna másik komolyabb, akkor is inkább ebben jövök. Elég az hozzá, azért kicsíptem magam eléggé. Még parümöt is tettem fel. Egy kicsit csak, mert nagyon erős. Mármint koncentrált. Hiszen meglehetősen nívós holmi. Gondoltam, megéri, hiszen kevés is elég belőle és úgyra használom nyakra-főre. Mármint pont oda használom, csak van ez a mondás és ... oké, hagyjuk. A lényeg, hogy hasonlít a tusfürdőmre, ami szintén finom friss. Tehát illatosan, tisztán, viszonylag jól fésülten (az nem marad úgy soha sokáig), csinosan és főleg vidáman érek a bejárat elé és nézelődöm körbe, közeleg-e már a vacsorapartnerem. Mondjuk szerintem korán van még.
Lehet különben, sokak szerint sablonos, hogy egy étterembe invitáltam. Ez nem extra, ez nem kreatív. Nekem viszont ugye soha nem volt gondom azzal, hogy tetszen az, ami mindennapi, ami népszerű és ami magától értetődő. Ugyanígy tetszik az is, ami nem az. Ami biztos, hogy engem ez nem akadályozott a választásban. Talán egy kicsit meg is ragadott a hagyományossága. Étteremben randevúzni romantikus. Egyébként is, ha ez olyan lerágott csont, akkor miért vagyok így besózva? Miért vagyok így feldobva?  Alig várom, hogy ideérjen. Sarkamról lábujjamra dülöngélek, lóbálom karjaimat és olykor igazítok kicsit szemüvegemen.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. július 18. 00:44 | Link

LAURA
péntek késő délután | az étterembe lépve | x

Tisztára elábrándozom, miközben pislogok körbe az utcán. Olyannyira, hogy bár odanézek a közeledő lányra, csak pár pillanat múlva esik le, hogy az ő. Ekkorra már rám is köszön. Abbahagyom a dülöngélést és nagy mosollyal, egy intéssel fordulok felé. Szemöldököm kiemelkedik fekete szemüvegkeretem fölé, számat enyhén eltátom.
Jó ég, de gyönyörű!
- Szia - köszönök vissza révetegen.
- Hú, köszi - pillantok le ingemre és lesimítom kicsit mellkasomon.
- Te pedig... őrülten csinos - tekintek végig újra és újra a szép ruháján, összefogott haján és csodálom arcát, amit a sminkje kihangsúlyoz. Nem nyomja el őt, nem takarja, hanem erősíti. Főleg a szemeit. Azok csak úgy világítanak. Pislogok aztán pár gyorsat és feljebb nyomom okulárémat az orromon, ahogy megpróbálom rendezni magam, felhagyva a lány bamba szemlélésével.
- Ezt neked hoztam - varázsolok elő a hátam mögül egy lótuszcsokrot. Igazából egyetlen, szép nagy, fehér virág virít a jellegzetes, pajzs alakú levelek között. Amit marokra tud fogni alul, az egy tartó, amiben a növény gyökere van rejtve vízben. Zöldes szalag fogja körbe. A lótusz illata pedig igazán finom. Passzolnak a lánnyal. Ebben is.
- Elég kivenned a tartóból, egy tál vízre fektetned és tök jól elvan benne - árulom el neki, hogy ez nem egy olyan növény, ami csak pár napig bírja. Sajnáltam volna olyat adni neki. Ez meg igazán illik hozzá szerintem. Remélem, tetszik neki!
- Hölgyem? - fordulok aztán katonásan az ajtó irányába és nyújtom neki vigyorogva jobb könyökömet, hogy belém karolhasson. Utánanéztem, mert úgy tudtam, a jobbat illik, és kiderült, jól gondoltam. Huh, irtó sok mindennek utánanéztem, hogy biztosra menjek. Igen, ha nagyon tudni akarjátok, eltöltöttem némi időt a könyvtárban emiatt. Nagyon érdekes dolgok vannak.
Kitárul előttünk a bejárat, és amint belépünk, a recepciónál egy kedves boszorkány köszönt minket. Elmondom neki, hogy az étterembe jöttünk, ő pedig int nekünk a felfele tartó lépcső irányába, hogy arra parancsoljunk. Megköszönöm és indulhatunk. Végignézek a fenti folyosón sorakozó festményeken. Néha magam mellé mosolygok a lányra. A terem előtt megint fogad minket valaki.
- Szép jó estét! Foglalásunk van Thomas Middleton névre - közlöm az idős, elegáns úrral, aki pálcájával az előtte lévő listára bök. Nevem felragyog rajta.
- Erre tessék - int nekünk barátságosan, hogy menjünk utána. Odavezet minket. Ahogy elénk kerül, vidáman nézek össze Laurával. Hát ez valami irtó klassz! Tudom, sokan feszengenek ilyen helyeken és én se járnék minden nap ide, viszont szerintem igazán felemelő néha így megadni a módját. Ki kell ezt is próbálni, meg kell ezt is élni. Helyes kis kétszemélyes asztalt kapunk az ablak mellett. Már lépek is és kihúzom Launak a széket. A sikkes varázsló erre elismerően biccent nekem, mire szélesen rávigyorgok. Ezek szerint jól csinálom. Leülök a lánnyal szemben. A férfi biztosít róla minket, hogy mindjárt jön a pincér, addig is elénk lebegteti a menüt, az italoknál nyitva.
- Köszönjük - bólintok neki és fogom a kínálatot, mielőtt viszont elmerülnék benne, körbenézek kicsit, igazítva szemüvegemen, aztán Laurára tekintek, fülig érő szájjal. Már most eszméletlen klassz ez a randevú szerintem és még csak most kezdődött.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. július 18. 21:08 | Link

LAURA
péntek késő délután | asztalunknál az étteremben | x

Pontosan tudom, hogy semmi baj nem lenne akkor sem, ha nem adnám meg a módját az udvarlásnak. Sőt, lefogadom, van olyan, aki haragudna is rám érte, hogy ezt csinálom. Mármint kaptam én már el ilyen beszélgetésfoszlányokat lányoktól a folyosón. Hogy az ilyen az nyálas és hogy ők inkább várnak valami egyedit, valami újszerűt. Viszont mivel soha sem tettem dolgokat azért, mert elvárták, hanem mindig azt tettem, ami nekem a legjobban esett, amit én legjobbnak éreztem, ezt itt aztán főleg nem akarom másképp intézni. Az őszintétlen lenne, alakoskodás. Ha pedig van valami, ami távol áll tőlem, az ez. Lau arra számíthat tőlem, amire eddig is: teszem, ami tetszik és amit szeretek. Semmit nem azért, mert az illem úgy diktálja és mert muszáj. Hanem azért, mert szerintem klassz. Jól esik vacsorázni vinnem, jól esik virágot adnom. Talán pont a hagyományossága miatt. Olyan szépek ezek.
Tudom, mit jelképez a lótusz. Mindenképpen valami vízi virágot akartam neki hozni és ahogy utánaolvastam, ez mennyire egy tiszta és megbecsült növény a különféle kultúrákban, egyből beleszerettem. Tudtam, ez kell, ezt akarom adni neki. Ő pedig örül neki, aminek meg én örülök. Illik hozzá nagyon.
Pompásan érzem magam. Egyelőre minden teljesen úgy halad, mint elképzeltem. Nem botlok meg egy lépcsőben sem, Lau lábára sem lépek, az asztalfoglalásunkkal is minden rendben van, és ami a legfontosabb: úgy tűnik, partnerem is jól érzi magát. Igen, nívós ez az étterem, a falu egyéb helyeihez képest mindenképp, viszont szerintem nem túl puccos. Nincs az az érzésed, hogy kinéznének innen. Hiába vagyunk bagolyköves lurkók, nem pedig mondjuk hivatali dolgozók dísztalárban vagy ilyesmi.
Mikor kitaláltam ezt az egészet, nem az lebegett előttem elsősorban, hogy imponáljak Laurának. Hú, ez így most gorombán hangozhat, de megmagyarázom: nem azért csináltam, hogy lenyűgözzem és a lábaim elé omoljon érte, hanem azért, hogy boldoggá tegyem. Hogy jól érezzük magunkat együtt egy különleges estén. Ahogy ajándékot is szeretek adni, mégsem lételemem, hogy lássam, ahogy a másik kibontja és lelkesedik érte. Persze, nagyon jó, ha láthatom, azonban ez nem rólam szól. Nem azért adom, hogy hálálkodjon. Úgyhogy, amikor magunkra maradunk a menüvel, és a lány azt mondja, fantasztikus vagyok, a szívverésem kihagy egy ütemet. Megilletődötten nézek rá lencséim mögül, hálásan mosolyogva rá a dícséretért. Már attól majd' kicsattanok, hogy így ragyogni látom, az, hogy szavakkal is megerősíti, mennyire tetszik neki ez, csak hab a tortán.
- Már... már volt pár ötletem, de az elmúlt egy-két napban alakult így - felelem, körbepillantva kicsit az étteremben. Igazából a Fénylő Lelkek Udvara után este már a randin meditáltam és hamar kiválasztottam a helyszínt, úgyhogy másnap már jöttem is asztalt foglalni meg ezek. - Örülök, hogy tetszik itt - teszem még hozzá és majdnem azt mondom, hogy "ha tetszik", viszont tényleg el kell felejtenem az ilyen bizonytalankodást. Hiszen most mondta, hogy igen. Nem így kerek-perec, viszont a lényeg akkor is ez és látszik is rajta.
Ráncolom kicsit a homlokom. Mi az az aperitif? Jaj ne, pedig olvastam arról is az etikettről szóló kötetben az éttermi résznél. Ám, ahogy folytatja, világossá válik. Á, hát persze, az az ilyen alkoholos innivaló étkezés előtt.
- Én maradnék üdítőnél vagy gyümölcslénél - bólogatok. - De ha te szeretnél mást... - hagyom fenn hangsúlyom, hiszen azt kér, amit csak szeretne. Nem kell hozzám alkalmazkodnia. Oké, alkoholosat nyilván nem érdemes kérnie, hiszen úgysem kapnánk. Egzotikus gyümölcslére esik a választásunk. Ezt el is mondom az érkező pincérnek és visszamerülünk a kínálatba.
- Megkóstolnék valami magyarosat. Ritkán eszem ilyeneket - vetítem előre a lánynak, én valószínűleg mire adom le a voksom. Persze, ebédnél a Nagyteremben volt már szerencsém ehhez-ahhoz, ám nem éltem túl sűrűn a lehetőséggel, hiszen elég nemzetközi ott is a konyha, annyi mindent lehet mindig kipróbálni. Ahogy olvasom az étlapot, érdekes ötletem támad. Előveszem pálcámat és odanyomom végét ezüstkeresztemre ingemen át. Elnyomom a hatását. Nem fordít most semmit. Se nekem másokat, se engem másoknak. Így az írott szót is idegennek olvasom most. Minden, ami eddig ismerős volt, ismeretlen lesz.
- What is that csirkepaprikás? - érkezik angolul kérdésem az ételt illetően, a közismert fogást pedig "szörköpáprikász"-nak ejtem. Azt se tudom, Lau tud-e angolul, én nem tudok magyarul, ez szerintem hallható, szóval, igazából szegény hiába fog válaszolni, nem fogom megérteni. Istenem, de fura ez. Még soha nem próbáltam. Mármint csak utcán, egymagam. Úgy nem, hogy éppen társalogtam valakivel. Pedig így most teljes valónkban hallhatjuk egymást. Eddig a fordítóbűbájnak köszönhetően hiába beszéltünk két külön nyelven, egyszerűen értettük, amit a másik mond. Ő hallotta, hogy én valószínűleg angolul beszélek, én meg hallottam, hogy ő magyarul beszél, viszont az agyamba már teljesen magától értetődően jutott el minden. Mintha több rétege lett volna a közléseinknek. Ez most letisztul. Egyetlen réteg marad. Most csak az én félreismerhetetlen, londoni angolom van meg a lány ékes magyarja.
- Thank you. I mean... - mosolygok fel az italainkkal megérkező pincérre, majd mikor rájövök, hogy még mindig blokkolom a bűbájt, elvonom onnan pálcám. - Köszönjük - mondom el még egyszer, nem mintha ne lett volna ez valószínűleg anyanyelvemen is érthető. Megérdeklődi, választottunk-e már. Mivel sikerült, közlöm vele először Lau kívánságát, majd az enyémet. Klassz lesz az a csirkepaprikás uborkával. Felveszi rendelésünket és elviszi az egyik menüt, ne legyen útban, a másikat meg egy tartóba inti mellettünk, hogy azért itt legyen nekünk, ha még eszünkbe jut valami. Meg amikor esetleg kiválasztjuk a desszertet.
- Egészségedre - emelem poharam csinos asztaltársaságom felé, hogy koccintsunk. Meg is tesszük, egymás szemébe nézve, aztán jóízűen kortyolunk. Számat nyalogvatva rakom félre innivalómat, majd előszerzem zsebemből szemüvegem tokját és belehajtom. Félretolom az asztalon. Megdörzsölgetem kicsit orrnyergem. Hiába, le kell vegyem azért pár óránként. Most pedig már úgyis jól megszemléltem a helyet, ahol vagyunk. Amiben... vagyis akiben meg főleg gyönyörködni akarok, ő itt ül előttem. Remekül látom.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. július 18. 22:57 | Link

LAURA
péntek késő délután | asztalunknál az étteremben | x

Eldöntöttem, hogy már csak azért is el fogom néha tompítani a fordító-bűbájomat, hogy ő angolul beszéljen hozzám. Hiába nem értem meg teljesen, igazán elragadó az akcentusa. Nagyon különleges. Szeretném még hallani így beszélni. Szerintem látja rajtam, mennyire értékelem, hogy az anyanyelvemen felel nekem és hogy ez a gesztus minden kis nehézségért kárpótol. Az élmény meg tényleg igazán elvarázsol.
Viszonzom a jó étvágyat kívánást, azonban az változatlan, hogy ez magamtól nem jut eszembe. Hiszen nálunk nem szokás. Nekilátok a valóban mennyeinek tűnő, elegánsnak felszolgált ételnek és megemelt szemöldökkel hümmögök. Szokatlan ízvilág ez nekem továbbra is, ám kétségtelenül tetszik.
- Mm - dünnyögöm a kérdésre, felmutatva egy ujjam, ám ezzel csak azt jelzem, hogy mindjárt válaszolok, párdon, csak még tele a szám - Ó, köszi - hajolok is rá a felém tartott villára, számba vonva fogaimmal a falatot. Elismerően bólogatok. Tök jó ez is. Talán még pikánsabb, mint az enyém, de baromi finom. Éppen csak lenyelem a falatot, már szúrkálok össze én is neki egy összeállítást, aztán megemelt szemöldökkel nyújtom felé, hogy ugye kér ő is.
Komótosan fogyasztjuk el a főételt. Szerencsére nem adtak szörnyen nagy adagot, viszont kevés sem volt. Pont kellemes. Nem érzem úgy, hogy kipukkadok vagy menten elalszom, ám éhes sem maradtam. Elégedetten sóhajtok, félrehajtva üres tányéromon evőeszközeimet. A pincér látja, hogy végeztünk, jön összeszedni az edényeket. Megköszönöm neki ezt is. Érdeklődik, desszertet kérünk-e. Rápillantok asztaltársaságomra. A varázsló látja, még ki kell ezt találnunk, szóval visszalebegteti elénk a félretett menüt és ígéri, hamarosan visszajön, addig gondoljuk ki. Hamar kiderül, mindketten szívesen elfogyasztanánk még egy kis édességet. Naná. Tudvalevő, hogy az máshova megy.
- Egy tiramisut a hölgynek, én meg egy áfonyás sajttortát kérek szépen - adom le a rendelésünket. Innink az még van elég. Éppen csak lélegzetvételnyi időnk van boldogan pislogni kicsit egymásra és szótváltani semmiségekről, már jönnek is a finomságok. Nyilvánvaló, hogy ezekből is adunk kóstolót egymásnak.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. július 19. 00:33 | Link

LAURA
péntek este | asztalunknál az étteremben | x

Még jó, hogy mielőtt rendeltem, felhívta rá a figyelmemet, hogy ezt általában valamennyire csípősen készítik, úgyhogy nekem se kellett több és kértem a pincért, hogy lehetőleg az enyém egyáltalán ne legyen csípős. Huh, nekem aztán mondhatják valamire, hogy az csak kellemesen csíp. Nekem ilyen nem létezik. Vagy teszi, vagy nem. Jobban mondva: vagy kibírhatatlanul teszi, vagy nehezen elviselhetően teszi, vagy nem teszi. Ez van, nekem sajnos rontja az élményt. Mindez most a javaslatáról jut eszembe.
- Oké. Kipróbálom majd - bólogatok, ám nem túl lelkesen. Hiszen pont, hogy tetszett benne, milyen lágy ez a már tapasztalt magyar ízekhez képest. Félek, a tejföl nélkül túl különleges íze lenne nekem. De ki fogom próbálni. Különben, ha már magyar kaják: nagyjából minden csirkepaprikás falat után meg kellett töröljem magam szalvétával és ettől függetlenül még most is úgy érzem, maszatos vagyok. Pedig biztosan nem.
Egymás villáiról ettünk, bizony. Egészen simán.
Zseniálisak az édességek is, tényleg. Jól átkóstolunk megint a másikhoz. Pompásan választottunk. Bár valószínű, nehezen foghattunk volna itt mellé. Nagyon ráérősen eszegetem a sajttortámat, a szalvétát előszeretettel használva továbbra is. A lány kicsit előbb végez. Felhívom rá a figyelmét, hogy félbehagyta a történetet, pedig érdekel a folytatást. Legalább, míg majszolok, tartson szóval. Mondjuk tőlem üldögélhetünk csendben is, ugyanolyan jó. Meg valóban, zene is szól. Érdekes.
Az utolsó falatok egyike előtt bedobom, hogy lehet, én még kérek valamit inni. Részemről ugyanis nem iparkodom elhagyni az éttermet még. Szerintem üldögélhetnénk itt valameddig. Úgysem érdemes ugrálni ilyenkor. Mikor tehát végeztem én is a desszertemmel, kérek még egy pohár sütőtöklevet a pincértől magamnak, meg persze a szőkének is, amit szeretne, ha szeretne.
- Bocsánat, mindjárt jövök, elugrom mosdóba - veszem fel a szemüvegem és állok fel helyemről, elindulva. Nézelődöm, vajon merre kell mennem. A bejáratnál álló úr sejti, mit keresek, így mutat nekem a megfelelő irányba. Hálásan biccentek neki. Alig egy-két percet vagyok távol, főleg arcot akartam mosni. Meg azért, ha már ott vagyok, megnézem magam a tükörben, hátratúrom kicsit hajam, mintha bármit számítana, egy perc múlva ugyanúgy áll majd, mint előtte. Visszatérve megsimítom a lány vállát, ahogy mellé érek, lemosolyogva rá és visszaülök szépen, levéve szemüvegem. Közben az italaink megérkeztek. Kortyolok kicsit.
- Tényleg, olvastad azt a cikket? - kérdezek rá, ahogy ez eszembe jut. Hiszen azóta megjelent az Edictum. - Mármint... tudod, szóval azt - nyomom meg az utolsó szót, ahogy kissé zavartan mosolyogva próbálom pontosítani, mire gondolok. Ehhez mondjuk talán praktikusabb lenne elmondani az újság címét, a rovatot, a cikkírót vagy akár a tartalmat is. Dehát ki tud ilyeneket előkaparni a fejéből most? Szerintem érti így is. Szusszanón vigyorogva megrázom kicsit a fejem, az iromány tartalmára reagálva. A festmények már megint alkottak.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. július 19. 20:35 | Link

LAURA
péntek este | asztalunknál az étteremben | x

Ó, ne, Benito! Nevetek kicsit, mert teljesen magam előtt látom a piros csillámos sárkányleopárdot. Adjon magára egy csodacica is, nincs ezzel baj. Minden esetre a képet feltétlenül látni akarom róla.
- Szerintem vigyázz! Ha beszédbe elegyedsz velük, még több okot adsz arra, hogy variáljanak - intem óva ettől a lányt. Nincs mit tenni velük, nem lehet gátat vetni a pletykáiknak. Ők már csak ilyenek.
Sütőtöklevemet kortyolgatva hallgatom tovább Laut és megemelem kicsit szemöldököm. Szóval nem is ismeri a srácot. Megkönnyebbülten mosolyodok el. Hogy miért, az elég összetett. Egy része az, hogy eszerint nem is tetszhet neki, ami viszont fontosabb, hogy nem véletlen nem tudtam a fiúról. Mármint arról, hogy szerepet játszik az életében. Mert nem játszik. Bár az a helyzet, ha mégis mindkettő igaz lenne, akkor sem lenne nagy gond szerintem. Örülni se örülnék, de ki sem akadnék. Hiszen akárhogy is, mi randevúzunk most. Velem van itt. Csak ez számít.
- Azért volt a cikkben igazság - hívom fel erre a figyelmét csöndesen.
- Tényleg nagyon kedvellek - vigyorodok el, idézve a szavakat. Igen, hiszen erről is írtak. Hogy gyengéd érzelmeket kezdtem táplálni a szöszi iránt. Így is lett. Meglehet, a keretekbe zárt alakok jós képességekkel is bírnak. Vagy csak annyi mindent hordanak össze, hogy egy része be kell jöjjön? Oké, ez valószínűbb.
- Igazán? A karkötőddel? - érdeklődöm, picit közelebb hajolva, az asztalra könyökölve, és lepillantok csuklója felé. Felmerült már bennem egyszer-kétszer a kinti találkozásunk óta, hogy vajon itt nem lesz-e baj a vizezésével. Nem amiatt, hogy mások mit szólnak, csak hogy neki ne legyen kellemetlen.
- Van kedved majd még sétálni kicsit? - kérdezek rá a továbbiakra, hiszen remek az idő, kellemes az este és van még pár óránk takarodóig.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. július 19. 21:54 | Link

LAURA
péntek este | asztalunknál az étteremben | x

Csillámos leszek a Benito szeretgetéstől? Ezt a kockázatot vállalom.
Érdekes, mennyi jelentése és mélysége van egy-egy szónak. Az, hogy valaki kedvel valakit, sokszor okoz csalódást vagy okoz keserű mellékízt. Hiszen, miért csak kedveli? Miért nem szereti vagy imádja vagy van oda érte? Azonban egyáltalán nem mindegy, hogyan mondja az ember. Mint ahogy semmit sem mindegy, hogyan mondunk. Jó, persze, én ezt most a cikkből idézve mondtam így, ezt a kifejezést használva, ettől még tény, hogy ahogyan egymásnak mondjuk most, az minden, csak nem szomorúságra vagy félelégedettségre okot adó. Ó, nagyon nem! Ahogy mi mondjuk most, átható tekintettel, önfeledten, az bizony... hát az már valami.
- Kiválóan alakítod - bólogatok Lau barátnő szerepére, hülyéskedve. Vagyis csak részint hülyéskedve, hiszen az elismerésem teljesen komoly. - Keresve se találtam volna tökéletesebbet - viccelődöm tovább, ám némileg talán zavaromat is próbálom leplezni vele, akaratlanul. Tényleg felkértem barátnőmnek. Tényleg megléptem ezt. Megléptem és sikerült. Nem tudom, mikor fogom ezt teljesen elhinni.
- Az előbb? - kérdezek vissza. Mikor előbb jött jól a karkötő?
Ahogy nyújtja nekem kezét mutatásra, megfogom csuklóját a köves ékszer alatt és így tartom magamnak, hogy jól megszemlélhessem. Izgalmasan tekergőzik.
- Hű - véleményezem, amit megtudok a csecsebecséről. Elengedem  a lány kezét és hátrább dőlök. Homlokráncolva figyelem, mikor látom, hogy valami nem stimmel neki.
- Ú, te nem kéred őket? - hajolok rögvest vissza hozzá, várva, hogy a számba nyomja a pillecukrokat. Ez majdnem sikerül, az egyik kibucskázik a kanálból az akció közben. Fújva hümmögök, elkerekedő szemmel, teli szájjal, miközben a nevetést is vissza kell fojtanom. Gyorsan felkapom a szökevényt, ami szerencsére a szalvétára pottyant. Azt is beakpom és vigyorogva rágom a puha cukrokat, körbelesve picit. Pfuh, szerintem nem vette észre senki, mit művelünk.
- Szuper ötlet - bólintok a tavat illetően, sugárzó arccal. Örülök, hogy jön velem sétálni, nagyon nem szeretném még, ha véget érne ez az este.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. július 19. 23:20 | Link

LAURA
péntek este | asztalunknál az étteremben | x

- Oscar színészeknek ad díjat? - találgatok, ugyanis erről az eseményről még nem hallottam. Azonban úgy sejtem, valami ilyesmi. Színházi elismerés. Esetleg filmes? Nem töprengek ezen most mélyebben. Nem is érek rá, hiszen viszonoznom kell a fejhajtást a hercegnőnek, utána meg jót vigyorogni magunkon.
Természetesen zavarba jövök én is a válaszától, alap. Csak picit, amolyan szemlesütve mosolygósan, de akkor is. Elmondhatatlanul boldoggá tesz, hogy az érzés kölcsönös. Felemelő úgy is kedvelni valakit, ha ő nem feltétlen vonzódik hozzád ugyanolyan mértékben. Már maga az érzés fantasztikus, ha valaki így megragad. Ha pedig a másik is így van veled, az felér egy csodával.
Rázom csak a fejem teliszájjal, szuszogón nevetve, kezem kicsit arcom elé vonva olykor, mintha attól félnék, kibukik egy pillecukor ajkaim közül. Ja a fejem azért rázom, mert nem őt nevetem ki. Hanem úgy az egészet. A derűm pedig csak gördíti magát tovább. Egyre súlyosbodik. Nehéz leállni.
- Nem is tudom - bizonytalankodok a víz uralását illetően. Hiszen látszik, mennyire keverem ezeket az elemis dolgokat, néha teljesen beléjük zavarodom. A nagy erő pedig nagy felelősséggel jár. Nem tudom, érdemes-e a kezembe adni ilyet. Vágom, nem a Bodzapálcát kínálja nekem, azonban akkor sem vagyok biztos ebben az egészben.
- Mutasd meg inkább őt! - csapok le a lehetőségre.
- Aztán meglátjuk - vonok vállat, hiszen nem akarom elvetni annak az esélyét, hogy aztán mégis kedvet kapjak, csak jelenleg inkább némi aggodalommal tölt el a gondolat. Ebben megállapodunk, és abban is, hogy lehet, lassan indulhatnánk.
Összeszedem a bátorságom és intek a pincérnek mosolyogva, hogy elkérjem a számlát. Felhörpintjük még az innivalóinkat, és Lau úgy dönt, maga is felkeresi a mosdót, mielőtt mennénk. Míg ő távol van, én visszaveszem szemüvegem, és elrendezem az anyagiakat. Kicsit örülök is neki, hogy így alakult. Eleve bajban vagyok a számolgatással, hát még ha valaki vár rám közben. Így azonban viszonylag hamar megtalálom a megfelelő érméket. Hagyok persze borravalót is. Mire ismét felbukkan a szőke, a pincér éppen kedélyesen sétál el tőlem, én meg a tárcámat rakom el. A lány kiengedte a haját. Gyönyörködve nézek kicsit végig rajta, aztán felállok, szedhetjük magunkat és megyünk kifele. Most nem nyújtogatom külön a könyökömet bár, de akármikor szívesen veszem, ha belém karol. Szorosan oldalán bandukolok, nyitva neki minden elénk kerülő ajtót, mígnem elhagyjuk a remek kis éttermet, hogy a tó felé andalogjunk.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. december 14. 21:40 | Link

ANNIE
délutáni ajándékbeszerző körút | #ohthanksperfectGIF

Egy-két napja megbeszéltük a Brightmore lánnyal, hogy esetleg együtt bevethetnénk magunkat a faluba a héten egy kis karácsonyi bevásárlásra, úgyhogy most ezt tesszük. Egyikünknek sem volt sok órája ma, tökéletes az alkalom. Már lóbálok is pár ajándékos zacskót a kezemben, mire megérkezünk a teházba, tartom neki az ajtót. Részemről ide mindenképpen be akartam ugrani, neki pedig nem volt ellenvetése. Belépve már tekerem le navinés sálam, gombolom ki kabátomat és nemsokára belépünk az elfüggönyözött helyiségbe. Mosolygósan üdvözlöm a pult mögött álló hölgyet.
- Miben segíthetek? - kérdezi is tőlünk, ahogy egyből megállok nála.
- Majd szeretnék vinni néhány teából, de... egyelőre kigondolom. Köszönöm - bólogatok neki, pislogva a mögötte a polcokon ülő széles kínálatra.
- Nézd, így könnyebb lesz! Válogass csak - vesz elő egy dobozkát, amelyben felsorakoznak a különféle füvek kis filterekben.
- Ó, köszönöm. Pompás - mosolygok még szélesebben és már meg is kezdem a tallózásukat, közben Anniere sandítva, ő fog-e itt venni valamit, meg esetleg szeretne-e ő is teákat szaglászni. Kicsit arrébb húzódom minden esetre, hogy kedvére megtehesse velem együtt, ha akarja.
Érdekesen oldjuk meg különben ezt a vásárolgatást különben. Legalábbis legelső aggodalmaim egyike az volt, hogy lehet, nem kéne olyannal ajándékot venni menni, akinek szintén szeretnék készülni valamivel. Végül valahogy úgy történik az egész, hogy mindketten jól megnézegetünk mindent minden boltban, azonban, hogy végül mi kerül a másikunk kosarába, nem lessük meg. Amolyan néma egyezség. Hiszen azt sem tudom, ő számít-e rá, hogy fog kapni tőlem valamit, én pedig egyáltalán nem gondolkozom azon, ő fog-e nekem adni. Vagy hogy bárki fog. Ilyenkor mindig tök elfelejtem, hogy én is kapok majd esetleg ajándékokat, annyira lefoglal a karácsonyra készülődés, a hangulat, a beszerzés, adás öröme.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. december 18. 21:30 | Link

ANNIE
délutáni ajándékbeszerző körút | #teatalkGIF

Egy narancsosat vonok éppen orromhoz és jólesően hümmögök. Aztán támogatóan bólogatok a megihletődésére. A tea fantasztikusan klassz ajándék szerintem. Főleg, ha tudod, nagyjából ki mit szeret. Ha nem, akkor is. Mert még ha valaki nem is nagy teás, valószínűleg eljön az a pillanat, amikor szívesen fogyaszt el egy bögrével egy hűsebb napon és kényelmesedik el, pihen picit, talán még eszébe is jutsz, miközben kortyolgat.
- Változó, de inkább a fekete teákat szeretem. Earl Grey, English Breakfast meg ír-krém. Viszont tök érdekes, mert egy ideig nem igazán kedveltem a rooibost, aztán az elmúlt egy-két évben tök szívesen iszom - ered meg a nyelvem rögvest. Eleve szeretem lázasan mondani a magamét, hát még, ha mondjuk teáról meg időjárásról van szó, ugyebár.
- Mindent sok cukorral és a feketéket tejszínnel - teszem hozzá ezt az igazán fontos infót. - Citromot nem szoktam - rázom a fejem, arcomon egy kis fintorral. Mások meg a tejszínre fintorognak, tudom. Oké, nekem semmi bajom a citrommal különben, simán megiszom úgy is, ha azzal kapom, viszont eszembe nem jutna úgy ízesíteni magamtól. - Neked? - kérdezek vissza, ahogy rájövök, ezt nem tettem meg. Az a helyzet, a világ iránti általános lelkesedésem miatt sokaknak fel sem tűnik, de én nagyon keveset érdeklődöm, kérdezgetek és sokszor visszakérdezni sem szoktam. Úgy kell külön emlékeztetni magam rá, hogy megtegyem. Viszont ez nem szokott baj lenni, ahogy nézem, mert a másik úgyis szívesen nyilatkozik enélkül is. Hiszen látja rajtam, attól még érdekel és figyelemmel hallgatom, hogy külön nem kérdezem.
- Tényleg olyan - hunyorgok, orráncolva a dohos szekrényre, majd nevetek kicsit. - Vegyél valakinek, akit nem annyira szeretsz - viccelődöm. Annak nyilván semmit sem veszel, akit nem bírsz. Ugye?
- Ú, ez jó - kerekedik el a szemem és hevesen nyomok oda Annienek egy mangós őszibarackosat, ami a Napfalat nevet viseli.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. december 22. 00:40 | Link

ANNIE
délutáni ajándékbeszerző körút | #iwouldliketobuyGIF

Tágra nyílt tekintettel, mosolyogva hallgatom.
- Mondjuk azt kipróbálnám - fontolgatom ezt a megszívott citromkarikás megoldást. Mert a citromos tea az ugye nekem nem annyira, viszont a teás citromból mi baj lehet? Persze, cukorba mártokatva. Na most nyelek egy nagyot, összefutott rendesen a nyál a számban. Ez persze fokozódik, ahogy szagolgatjuk meg véleményezzük tovább az egyik teafüvet a másik után. Éjjeli mámor? Micsoda nevek! Finom ez is. Sok van itt, amit nem innék túl gyakran, viszont olykor egy-egy bögrével szívesen fogyasztok.
- Ha választottunk, iszunk is valamit? - dobom be az ötletet, mögénk nézve a csalogató vendégtérre. - Megérdemeljük szerintem - bólogatok vidáman, lepillantva az ajándékszatyrokra, amiket a kezemben szorongatok. Jártunk ma már pár helyen és eléggé eredményesek vagyunk.
- Kérek szépen tíz kis zacskót ebből, szintén tizet a Nap falatból és... - kezdem el sorolni a göndörhajú boszorkánynak, mikből viszek, ő pedig már áll is neki kimérni, csomagolni. Csillogó szemekkel figyelem, szívva magamba az adagolás közben felszálló, csodás illatokat. Jókedvűen nézek össze olykor Annievel. Persze, van, amelyik igényemet gyorsan visszavonom, mert meggondolom magam és picit a variálásomtól meg is zavarodom.
- Köszönöm. Bocsánat. A - a - a többit még kitalálom - jön is rám némi szokásos hebegés, ahogy leblokkolok egy kicsit. - A-addig nyugodtan jöhet a hölgy - intek előzékenyen kedves háztársamnak. - Már ha tudod már - teszem hozzá gyorsan, ezeket a szavakat már hozzá intézve.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. december 25. 22:24 | Link

ANNIE
délutáni teázás az ajándékbeszerző körút közben | #justchatinGIF

Dehogy érzem kínosnak! Szeretem, amikor valaki ilyen jóízűen nevet, meg egyáltalán, ha önfeledten létezik. Úgyhogy igazán szükségtelen visszafognia magát. Kellemesen elmosolygok csak rajta.
- Rendben - támogatom az egymást meglepős ötletet bőszen rögvest.
Miután háztársam befejezte a rendelést, folytatom tovább én is az enyémet, hiszen addigra sikeresen kitalálom. Aztán szintén fizetek. Most nekiláthatok agyalni, mit kérjek Annienek. Ám közbeveti ezt a teaház megvevős dolgot, amire csak vidáman pislogok, körbenézve. Felelni viszont nem tudok rá, bár talán nem is várja. Részemről sem vagyok egy hosszú távra tervezős, viszont én egyszerűen azért nem, mert annyira a jelenben élek. Keveset töprengek a jövőmön.
Csak hümmögök teára, amiről mesélni kezd. Vagy akkor most ezt akarja kérni nekem? Nem vagyok biztos. Minden esetre elmondom a pult mögött álló boszorkánynak, hogy be is ülnénk kicsit, ő pedig kéri, akkor mondjuk csak meg, mit szeretnénk és készítik is. Leadom a rendelésem a lány teájára, ő is kikéri az enyémet és megyünk egy jó kis helyet keresni. Javaslom a puffos részt.
Miután kényelmesen elhelyezkedtünk meg leraktuk a cuccainkat, már hozzák is nekünk a meleg inniket. Annie elé egy Erdei séta nevű, gyümölcsös tea kerül a kannába.
- És? Hogy lesz a karácsony nálatok? - érdeklődöm tőle, miközben az italomat ízesítem. Tudom, hogy elég bonyolultak náluk a viszonyok, szóval talán az ünnepi program sem éppen egyszerű. Azon se csodálkoznék, ha még nem tudná.

// awh, megtiszteltetés //
Szál megtekintése
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. december 30. 22:37 | Link

ANNIE
délutáni teázás az ajándékbeszerző körút közben | #justchatinGIF

Mivel narancsos, amit kapok, ebbe kivételesen most nem kerül tejszín. Pedig szokásom nekem a gyümölcsteákat is megbolondítani vele, ez viszont most tényleg túlzásnak tűnne. Marad az alapos cukrozás.
- Zúzmarás hóbagoly! Dehát miért indulsz olyan korán? - döbbenek meg ezen a hajnali útrakelésen. A reggeli ébredés eleve egy kényes téma nálam, karácsonykor pedig egyenesen kínzásnak tűnik. Belekóstolok végül az eddig kevergetett teámba, miután fújogattam kicsit, és jólesően hümmögök.
- De... jó lenne, ha menne, nem? - kérdezek rá Denisre, miután mosolyogva végighallgattam. A lány kicsit mintha olyan távolságtartóan taglalná ezt, pedig, gondolom, nem mindegy, találkozik-e vele az ünnep alatt vagy sem.
- Ahogy szoktuk - derül fel rögvest ábrázatom, ahogy ő is érdeklődik a mi karácsonyunkról - Délelőtt teszünk-veszünk, készülődünk, délután feldíszítjük a fát, elmegyünk pásztorjátékra, mikor hazaértünk, gyertyát gyújtunk, imádkozunk, felolvasok, megvacsorázunk, utána társasozunk, filmet nézünk vagy csak beszélgetünk, majd elballagunk éjféli misére. Reggel aztán ajándékbontogatás és egész napos pihi - vázolom ragyogó arccal az apával közös programot. Noha már közkeletű, hogy Liam bácsi nemrég örökbefogadott, azért ritkán emlegetem még apa-ként, ezt inkább csak magamban hangoztatom. Egyelőre. Mondjuk ott már jó ideje.
- Csak... idén már a kutyusommal kiegészülve - teszem ezt hozzá, arcomon szende kis mosollyal, ahogy bejelentem új állatkámat Annienek. Most láttam elérkezettnek az időt. Elhoztuk pedig már néhány napja a menhelyről, azonban tudhatja, nem vagyok az a rögtön mindennel elbüszkélkedő meg gyorsan mindenkivel megosztó fajta. Főleg ilyesmivel nem, amit még próbálok magamban rendezni. Annyit mondtam eddig neki, hogy lehet, lesz kutyám. Hát, már van. Várakozón pislogok rá, mit szól ehhez.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2020. január 5. 23:05 | Link

ANNIE
délutáni teázás az ajándékbeszerző körút közben | #justchatinGIF

- Sűrű kis program - állapítom meg, hangomban semmi rosszalással. Nekem mondjuk sok lenne így szerintem, de az én vagyok. Ki tudja, a lány talán élvezi a nyüzsit. Remélem, hogy élvezi! Különben nem lenne túl kedvező ez a karácsonyi időszak neki.
- Mi még huszonhatodikán is főleg otthon leszünk. Meg Lau átjön vacsorázni - teszem hozzá lelkesen, ahogy ez eszembe ötlik. Meghívtam barátnőmet hozzánk az ünnep második napjára, ő meg persze örömmel fogadta el.
Erősen összefut szemöldököm, amikor kiderül, miért nincs most oda a bátyja gondolatáért éppen Annie. Látszik rajtam, ahogy próbálom összerakni ezt az egészet, viszont eléggé nehezemre esik. Kortyolok a teámból, hátha az segít. Legalább abban, hogy valamit tudjak erre felelni. Viszont ezt végül feladom. Ám háztársam talán amúgy is látja rajtam, mennyire meghökkentett ez a ráállítósdi.
- Betlehemes - használom rá a kifejezést, amit mi ismerünk. Nativity play. Mivel viszont a magyar miserendben pásztorjáték-ként volt mindigis feltüntetve és a fordítómedálom érdekesen adta ezt vissza nekem, hajlamos vagyok sheperds play-ként emlegetni. Valahogy így rögzült. Bocsánatkérően pislogok a lányra, amiért ilyen furán mondtam. De így már tudja, miről beszélek, igaz?
- Herceg egy szürke, másfél éves pitbull. Kis izomköteg - mesélek róla mosolygó szeretettel. Heszegnek ejtem, az első e-t kicsit ő-sen. Mivel így hívják, erre hallgat, ezen nincs mit tolmácsolnia a keresztemnek, ám az eljut teázótársamhoz, hogy prince a jelentése a nevének.- Nem, ott nem lesz velem. Mivel nem lakok bent, nincs okom őt is magam körül tartani. Egyelőre Rileyhoz adom be ilyenkor napközbenre. A kertjében tök jól elvan - magyarázom, milyen megoldást találtunk ki és ahogy ragyogok, nyilvánvaló, hogy úgy fogom vissza magam, hogy ne vigyem itt valami feltűnő túlzásba örömömet.
- Ha végeztünk, eljössz velem érte? - vetem fel az ötletet. Akkor azon nyomban találkozhat is vele, nem kell itt külön időpontokat meg alkalmakat keresni.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2020. január 19. 21:52 | Link

ANNIE
délutáni teázás az ajándékbeszerző körút közben | #justchatinGIF

Picit szájelhúzva hallgatom, hogy rosszul volt mostanában, viszont nem kezdek el sajnálkozni vagy kérdezgetni erről. Tényleg, nem szoktam. Egyszerűen csak meghallgatom. Mosolygót szusszanok a szemforgatáson. Kedves tőlük mondjuk szerintem, hogy figyelnek rá és biztos vagyok benne, hogy Annie is értékeli mindezt, annak ellenére, hogy alapvetően bosszantja.
- Öm... - akadok meg kicsit a válaszadásban. Bemutatni? Nem volt bemutatás. Mármint... - Aludt már nálam olyankor is, amikor még nem volt... még nem volt a barátnőm - mosolygok, kicsit zavarban. A mai napig bizarr és különleges a számomra, hogy kedvesem van. Olykor tök lazán emlegetem, mert nem gondolok bele, viszont, ha kicsit is teszem, jön ez a szemlesütős somolygás. - Úgyhogy már akkor megismerkedtek Liam bácsival - bólogatok, elgondolkozva ezen. - Tényleg, te mikor jössz át? - kérdezem vidáman, teljesen úgy, mint aki már hívta magához ott aludni a lányt, csak még nem találtak rá alkalmat. Pedig a helyzet az, hogy én csak hiszem, hogy ez megtörtént, mert annyira készültem rá, hogy végül alappá vált, hogy megtettem. Pedig nem.
- Előadás Jézus születéséről - foglalom össze röviden, ám nem részletezem, csak bólogatok az utánaolvasást illetően. Nem akarom megfosztani az élménytől, hogy ő maga fedezze fel, pontosan mi is ez és miként zajlik.
- Azok! Arany pofák - csattanok fel szinte, mert úgy megörülök neki, hogy ezt mondja. - De képzeld, a legtöbben nagyon félnek tőlük - mesélem kissé szomorúan. Tény, hogy elég jelentőségteljes felépítésük van, viszont az én kutyusom hihetetlen szelíd, békés. Biztos képes lenne persze nagy kárt okozni valakiben, ám kizárólag akkor, ha az illető jó okot ad rá.
- Persze - felelem vidáman. Már hogy ne játszhatna vele?
- Hát... nekem már csak egy kortyom van - közlöm és fel is hörpintem, utána vállat vonva, hogy tessék, részemről már semmi akadálya, hogy menjünk. - Te be szeretnél még menni valamelyik boltba? - kérdezek azért rá erre, ugyanis szerintem én megvagyok most egyelőre. Otthon kell majd átnéznem, hiányzik-e még valami. Úgyhogy tőlem tényleg mehetünk akár már most a kutyusomért.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2020. január 25. 21:18 | Link

ANNIE
délutáni teázás az ajándékbeszerző körút közben | #justchatinGIF

Szemöldökösszevonva pislogok a véleményére.
- Hm. Nem, nem igazán - töprengek el ezen, más-e így az, amikor Lau nálunk alszik. Más-e, hogy a kedvesemként tölti nálunk az estét. De nem az. Nyilván, amikor magunkra maradunk, igen. Akkor összebújunk meg ilyenek. Viszont tényleg csak akkor. Különben egyáltalán nem. Úgyhogy, amikor apával vacsorázunk meg elvagyunk mind a nappaliban, az ugyanolyan élmény mindenkinek, mint amilyen bármikor volt. A szobámba pedig nem nyitna be soha Liam bácsi, ha becsukom az ajtót.
- Mármint... értem, hogy érted. És... oké, kicsit talán más - teszem azért hozzá, mert ha belegondolok, akkor nyilván izgi. Olykor észreveszem például, ahogy apa nézeget minket és látom rajta, hogy nem úgy néz minket, mintha egy barátommal figyelne engem éppen. Ilyenek vannak. Ez igaz. És olyankor bennem is tudatosul. Különben viszont egyszerűen csak csodás és természetes.
- Persze, hogy szeretném. De... már mondtam neked, hogy örülnék, ha átjönnél, nem? - fürkészem őt, immáron kételkedve abban, hogy megtettem ezt. - Akarni akartam, igazából már rég, csak ezek szerint elfelejtettem - vallom meg, bocsánatkérő mosollyal. Dehogy azért mondom, hogy nehogy rosszul érezze magát! Csak erről jutott most eszembe. Egyszerűen a nálam alvásról. Jól sejti, hogy én nem állnék elő ilyennel mindössze azért, hogy megfeleljek valaminek. Meg semmivel nem állnék elő ezért. Hanem mert szeretném.
- Igen, az úgy nagyon klassz lenne - bólogatok az időpont latolgatására, némi gondolkodás után. Az ünnepek lecsengését követően tökéletes. - Pompás évkezdés - vigyorgok, hiszen lelkesít az elképzelés, hogy végre vendégként köszönthetem majd az otthononban, amit annyira szeretek. Ja és én teljesen abban vagyok, hogy nálam is alszik. Viszont ezt valószínűleg nem mondtam így egyértelműen. Nem tudom.
Előítélet, bizony. Elhúzom a szám, hiszen így van. Most, hogy mondja, a kisebb termetű ebektől én is jobban tartanék. Már ha tartanék én bármelyiktől. Ezt még jól átbeszéljük, és mivel kiderül, hogy mára vége a shoppingolásnak, így fizetünk, felkerekedünk és megyünk az én édes kutyusomhoz, bemutatni neki Anniet.
Szál megtekintése

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed