36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2015. augusztus 19. 14:20 | Link

Nomusa Eshe Baako
az újdonsült csajom

Úgy vágom ki a teaház-étterem ajtaját, mintha egy krimóba érkeztem volna. Eltévesztettem a házszámot, ez nem a pub és nem a csárda. Mindegy, kaja van, az a lényeg. Kopog a szemem. Oda is libbenek hát könnyed, o-lábú lépteimmel a helyes kisasszonyhoz és közlöm vele, hogy éhezem. Ez esetben az étterem részt ajánlja nekem, és kecsesen int egyet a megfelelő irányba. Megköszönöm a kedvességét és bókolgatok neki egy keveset. Csak a szokásos. Elvált férfi vagyok, megtehetem. Bár ha nem lennék az, akkor is megtehetném. Csak akkor retteghetnék, mikor veti rám magát az asszony egy sarok mögül a sodrófával. Na mintha ez annyira jellemző lett volna a házasságomra. Más eszközök voltak.
Felbaktatok a lépcsőkön és jé, már megint egy fogadtatás. Most egy idősebb úr személyében. Vele is elédelgek kicsit, hiszen csak mert vén, meg csak mert ipse, miért maradjon ki ebből az élményből? Tény, nem igazán tudja hová tenni, kissé zavarba hozom, ám ez nekem pont kapóra jön. Körbe pillanthatok alaposabban a vendégeken, az asztalokon, levonva következtetéseimet.
- Foglalt asztalt? - kérdezi, igazítva ruháján, nézegetve a listát.
- Igen, ott a barátnőm. - bólogatok, és rámutatok egy igazán szemrevaló, egymagában üldögélő, ében bőrű nőszemélyre, aztán már lapogatom is meg hálásan az öreg csóka vállát, és indulok kiválasztott helyemre.
- Helló drágám! Megjöttem. - köszönök rá hangosan a csajomra, csak hogy biztosan hallja még a bejáratban ácsorgó fogadóbizottság is. Meg akkor már mindenki. Mert miért ne? Levágom magam a szemben lévő székre és már marom is fel az étlapot.
- Tetszett ez a hely, több szempontból is és Ön úgysem vár senkit, szóval... - hajolok át az asztal fölött, vállat vonva, elsuttogva a nőnek, mégis hogyan merészeltem csak így letenni magam ide. Tisztában vagyok vele, hogy ez a magyarázat igazából édes kevés lehet és a modoromon semmiképp sem szépít, sőt. Főleg azon a részén akadhat fenn, hogy én egyébként honnan vagyok olyan biztos benne, hogy ő nem vár senkit? Megfigyelés. Tudom és kész. Ez a munkám. Elég az hozzá, legfeljebb elküld, ha számára ez így kellemetlen. Aztán én meg vagy elmegyek, vagy nem. Minden esetre ez igazán nem volna szép dolog a barátnőmtől. Még ha ő eddig nem is tudta, hogy az. Ahogy én sem.
Szál megtekintése

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2015. augusztus 19. 21:39 | Link

Nomusa Eshe Baako
az én csípős csajom

Dudolászva merülnék el a kínálatban, amikor a nőcske rám ripakodik a kölykeink miatt. Mert hát ugye vannak. Ez csak természetes. Ciccegek egyet, nyűglődőn, hogy ugyan hagyjon már békén ezzel a szokásos műsorral. Közben az arcom elé emelem az étlapot, így próbálva elbújni az ál-szidalmazás elől.
- Ah... - sóhajtok fel kéjesen a kínálat egyik pontjához érve, mindezt már aközben, hogy benyújtotta igényét arra a szál világra, rátért a nevem követelésére és a nem létező csókunkról elmélkedik. Ami ha megesett volna, tényleg sokkot kapott volna. Szóval erre bólogatok is önelégülten egy sort, ám tekintetem le sem veszem a menüről. Megint sóhajtok egyet.
- Van nokedlijük, marhapörköltjük és uborkasalátájuk is. - mormogom a felfedezéstől szinte megrészegülten, hiszen számomra ez az étkek alfája és omegája. Áhítatosan pislogok azokra az áldott betűkre, amik felfedték előttem ezen rendelés lehetőségét, aztán az égbe lendítem a kezem. Csaknem leesek a székemről, így intve magunkhoz a pincért.
- Rothman Anton. Auror. - intézem el a bemutatkozást, miközben leengedem a kezem. Nem mintha feltétlen a melója kéne, hogy fémjelezzen valakit, mivel azonban engem nagyon is jellemez, így ezt tartottam kiemelendőnek.
- Magácska meg annak a bestiaszalonnak a tulajdonosa. - lengetem meg felé ujjaimat, végigmutatva rajta, aztán oldalra biccentem a fejem, szinte vállamhoz érintve, és rávillantom a leányzóra rémes mosolyomat, amit elvileg csábosnak szánok. De tudom, hogy nem az. Bár érdekes mód, sokaknak bejött már.
- Bakó? Bákó? - vonom össze szemöldököm, ahogy próbálom kitalálni a neve ejtését. Közben érkezik hozzánk végre a pincér.
- Hát nem siette el! - közlöm vele, ahogy ideér.
- Édes? - adom át a lehetőséget, hisz hölgyeké az elsőbbség.
Szál megtekintése

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2015. augusztus 20. 23:16 | Link

Nomusa Eshe Baako
az én túlbuzgó nőm

Hogy milyen a marhapörkölt nokedlivel és uborkasalátával? Azt hiszem, erről ódáktól kezdve regényeken át dalokat tudnék zengeni, ám ahelyett, hogy ilyesmikre pazarlom a saját vagy mások idejét, inkább a saját és mások szájába nyomnám ezt az ételremeket. Tapasztalják meg! Ezt csak így lehet. Éppen ezért újdonsült csajomnak sem felelek, csak idült mosollyal lélegzem egy mélyet, ahogy lelki szemeim ötlik rendelésem és szinte már érzem is ízét a számban. Az erőltetett, ügyosztályos poénjára harsányan, kényszeredetten felnevetek, majd hirtelen hagyom abba.
- Csak láttam már ott. - vonok vállat a gyanakvó kérdésre. Attól még persze, hogy ott volt a bestiáriumnál, még nem kéne, hogy a tulaja legyen, de ahogy a kirakaton át láttam, ahogy másokkal beszél, a testtartásából, a kisugárzásából, a mozdulataiból és még ezer jelből leszűrtem, amit kellett. Övé a hely. Meg hát a név is passzolt hozzá.
Elvigyorodom a nyelvemmel kapcsolatos levezetésére és meghúzogatom párszor a szemöldököm, aztán letámasztok egyik kezemmel a combomra és így nézek fel az érkező pincérre, kendőzetlenül fürkészve. Teszem mindezt zavarba ejtően, egészen addig, míg az én drágám le nem tilt a vágyott ebédem minden összetevőjéről.
- A gyógyító, mi? Akivel olyan gyakran kell egyeztetned rólam meg a főzeteimről. Persze, mindig személyesen. És mindig éjjel. - válik egyre keményebbé, becsmérlőbbé hangom és hidegen nézek végig a nőcskén, majd elintem a pincért, hogy csipkedje már magát, ne hallgatózzon itt.
- Egy szavát se higgye! Jöhet minden! - szólok még utána, mikor már elindult, nehogy aztán még tényleg lespóroljon nekem akármit a kajámból.
Szál megtekintése

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2015. szeptember 6. 21:13 | Link

Nomusa Eshe Baako
az én szelídülő asszonykám

A visszavágását már túl laposnak tartom ahhoz, hogy reagáljak rá, úgyhogy csak sóhajtva veszem magamhoz az asztalról az odakészített kendőt és tűröm a nyakam alá. Mindig leeszem magam, akárhogy vigyázok. Bár ezt az akárhogy vigyázást nem valami sűrűn alkalmazom. Mégis ki akar ilyenekkel foglalkozni, amikor az étel élvezetével van elfoglalva?
Együtt eszünk, bizony. Mikor az ében szépség ezt megállapítja, szélesen rávigyorgok. Igen, megnyert engem. Biztosan nem gondolta, hogy ilyen csodálatos ajándék hullik az ölébe a mai nap folyamán. Megkapom közben a saját italomat. Emelem poharam a nő felé, aztán meghúzom. Mármint az italomat.
- Ilyen elbűvölő? - kérdezek vissza.
- Ó, igen. Mindig. - bólogatok.
- És? Kegyed hova valósi? - pillantok végig rajta.
- Kitalálom... - mutatok rá, mielőtt még megszólalhatna.
- Szeged, ugye? Szeged környéki. - vonom össze tudományosan a szemöldökömet, teljes meggyőződéssel szemlélve őt. Persze, nem vagyok meggyőződve. Közel sem. Egy-néhány kilométerrel arrébbra tippelném a származási helyét. Azonban egyáltalán nem azért, ami mások számára a legszembetűnőbb. Hiszen az echte magyarok is hordanak flitteres rucikat. Milyen hülyeség ebből bármit levonni? Tréfát félretéve: nem egy vagy két jelleg, hanem megfigyeléseim összessége árulkodik arról, hogy bizony a velem szemben ülő hölgyemény nem szegedi. Még csak nem is magyar. Hogy akkor minek dobok be ilyeneket? Mert látni akarom, mit szól hozzá. Igazából mindig minden erre megy ki.
Szál megtekintése

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2015. szeptember 29. 14:42 | Link

Nomusa Eshe Baako
az én hatalmas baklövésem

Fapofával hallgatom a monológját, néha kortyolva egyet italomból. Egy idő után aztán nézelődni kezdek a pincér után, hogy mikor jön már a kaja. Meg olykor az órámra is rápillantok, hogy utána sóhajthassak egy aprót. Aztán a kis beszéde egyik momentumától kezdve, mikor is a színvakságom feltételezett hiányával hozakodik elő, szemöldökömet megemelve hallgatom őt tovább.
- Hát ezt nem hiszem el... - fújtatok végül egyet, és tökéletesen figyelmen kívül az akaratos, követelőző kérdését a kilétemről, amit ez az okoskodó, Cyrano stílusú kis önjellemzés megelőzött. Magamat kielemzem, ha kell, de hogy más tegye, azt nem tűröm el! Ugyan, hagyjuk már.
- Ez nem lehet igaz. - rázom a fejem kitartóan, és felháborodva nézek körbe, idegesen dobolva az ujjaimmal. Pont elcsípem az érkező pincér látványát. Jókor jön. Hamarosan már rakja is le elénk a rendeléseinket. Hálám jeléül torz mosollyal biccentek a felszolgálónak. Igazítok még a nyakamba akasztott kendőn, és már veszem is magamhoz az evőeszközöket. Fejemet tovább rázva, már-már ingerülten állok neki a mennyei fogásnak. Erőszakosan döföm villámat a nokedlikbe.
- Egy rasszistát vettem feleségül. - morgom a tányéromnak.
Szál megtekintése


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed