Ahogy belépsz a Pillangó-varázs Étterembe és Teaházba, azonnal elbűvöl a modern dizájn és az elegancia. A falakat finom szürke és fehér árnyalatok díszítik,  meghitt és barátságos atmoszférát teremtve. Az étterem központi részén egy hosszú étkezőasztal található, amelyen elegáns teríték terül el. A fehér szalvéták és a finom textúrájú terítők stílusosan kiegészítik az asztal megjelenését. A tányérok, evőeszközök és kristálytiszta poharak letisztult vonalvezetése és minőségi kialakítása az étterem eleganciáját és ízlését hangsúlyozza. Az asztal közepén található virágcsokrok frissességet és színpompát visznek az étkezőterembe, míg az apró gyertyák romantikus hangulatot teremtenek.
A helyi bár területe is lenyűgöző. Az üvegpolcokon rendezetten sorakoznak a különböző italok és koktélok, amelyek széles választékát kínálják a vendégeknek. A falakat dekoratív táblák és fényes tárgyak díszítik, ami exkluzív és modern megjelenést kölcsönöz a térnek. A stílusosan kiválasztott világítás meleg és barátságos légkört teremt, tovább fokozva az étterem vonzerejét.
Az étterem egy olyan hely, amely egyaránt alkalmas romantikus vacsorákhoz, baráti összejövetelekhez vagy akár kisebb ünnepi eseményekhez. Az étterem modern, ugyanakkor meghitt és barátságos atmoszférája garantáltan emlékezetessé teszi az itt eltöltött időt.



A Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló élményt kínál a vendégeknek, hiszen nemcsak ízletes ételekkel és italokkal, hanem különleges török kávékkal és teákkal is várja őket.
Az étterem és teaház kínálatában szerepelnek a tradicionális török kávék, amelyeket gondosan elkészítenek és csészékben tálalnak. Ezen italok gazdag aromájukkal és intenzív ízvilágukkal különleges élményt nyújtanak a kávékedvelőknek. Az étterem tapasztalt baristái hagyományos módon készítik el ezeket a kávékat, így a vendégek megismerhetik a török kávézás művészetét és hagyományait.
Emellett a teafogyasztók sem maradnak ki a különlegességekből. A Pillangó-varázs Étterem és Teaház teakínálatában szerepelnek a különböző török teák is, melyek gazdag ízvilágukkal és egzotikus aromáikkal kápráztatják el az ínyenceket. A teák frissen főzve és ízlésesen megkomponált teáscsészékben kerülnek felszolgálásra, hogy a vendégek teljes mértékben átélhessék a török teakultúrát.
A Pillangó-varázs Étterem és Teaház ezzel a különleges kínálattal tovább fokozza az étterem hangulatát és vonzerejét. Az itt eltöltött idő alatt a vendégek nemcsak finom ételeket és italokat fogyaszthatnak, hanem felfedezhetik a török kávék és teák gazdag világát is. Ez a megkapó kombináció teszi a helyet egyedülállóvá és felejthetetlenné.

Emellett a hely egyedi és varázslatos kültéri terasszal rendelkezik, mely egy gyönyörű lepkeházat idéz. Ez a különleges külső rész lehetőséget nyújt a vendégeknek, hogy a természet közelségében élvezhessék az étel- és italválasztékot.
A lepkeház a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedi jellemzője, mely kívül-belül lenyűgöző látványt nyújt. A kültéri terasz intimitása és varázsa lehetővé teszi a vendégek számára, hogy átadják magukat a természet szépségének, miközben élvezik az étterem ízletes fogásait. Az ülőalkalmatosságok és asztalok kényelmesek és elegánsak, lehetővé téve, hogy a vendégek kényelmesen étkezzenek és pihenjenek a lepkeházban. A természetes növényzet és virágok körülöttük kellemes környezetet teremtenek.
A lepkeházban való tartózkodás során a vendégek teljesen elmerülhetnek a természet nyugalmában. A hangulatos világítás és a megvilágított helyigés esténként varázslatos atmoszférát teremt. Ez egy olyan hely, ahol a vendégek eltölthetik idejüket, miközben szabadon engedik a város zaját, és élvezik az étel- és italélményeket a természet közelében.
A kültéri részben a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló lehetőséget nyújt a vendégek számára, hogy egy különleges és bájos környezetben élvezzék az étel- és italfogyasztást. Ez a részlet gazdagítja az étterem hangulatát és még emlékezetesebbé teszi a vendégek élményét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=181106#post181106][b]Vécsey András - 2013.10.08. 15:17[/b][/url]

Az utolsó simításokat végzi a fekete öltönyén. Senkinek sem fog feltűnni a megjelenése, hiszen egyébként is hasonló ruhákban van, amikor tanítási idő van. Ritkán enged meg magának lazább stílust, főként olyankor, ha egyedül van, vagy, ha nem az iskolai dolgait végzi. Most viszont étterembe készül, ahol ma este 6-ra foglalt egy kétszemélyes asztalt. A tulajdonos Zoey Rutheford egy kis kedvezményt is adott a tanári mivolta miatt, amit elfogadott, bár nem lett volna rá szüksége. A lényeg a jó viszony, tudja, hogy a Bagolykő tanulója volt az azóta felcseperedett hölgy, így illendő volt a felajánlás acceptálása. Fél órával korábban indul, még beugrik egy kis csokor vadvirágért, ami az asztal fő díszét fogja alkotni a gyertya mellett. Az idős virágárus nénivel kedvesen bánik, biztos benne, hogy az asszony gondosan válogatta azokat számára. Megérkezvén az előtérbe leveti a kabátját, már csak tíz perce van hat óráig, addig pedig várja a partnerét. Egy kis szorongás van benne, nem véletlenül igazgatja az egyébként remekül álló ruháját. A pincér szól neki, hogy szabad az asztal, akár fel is mehet, de ő inkább megvárja a lányt. Amikor megérkezik Lea, egy kézcsókkal fogadja és ha van kabátja lesegíti róla.
- Szia! Örülök, hogy elfogadtad a meghívást! – közli a lánnyal, hiszen bagolyba küldött egy kedves kis meghívót neki, amit órákon át fogalmazott, pedig csak néhány sor és mondatot rejtett a kész szöveg. Talán kicsit régimódi, de a kezdeti szorongása most inkább idegességgé változott. Nagyon ritka, hogy ilyesmire adja a fejét, ettől függetlenül megpróbál természetesen viselkedni.
- Mehetünk? – kérdezi, pozitív válasz esetén pedig az emeleti lépcsők felé mutat, majd egy lépéssel lemarad az induló lány mögött, ahogy illik. Az asztalbál már ég a gyertya, a virág pedig a vázában, Vécsey pedig elégedetten ideges, még mindig. Remélhetőleg majd elmúlik nála.
- Foglalj helyet, kérlek! – kéri fel a lányt és kihúzza számára a széket is, hogy Lea kényelmesen leülhessen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=181844#post181844][b]Vécsey András - 2013.10.09. 23:18[/b][/url]

Vécsey türelmes ember, türelme pedig kifizetődik, Lea időben érkezik, ő pedig mosolyogva fogadja a lányt. Minden rendben, elfoglalják a helyeiket és még dicséretet is kap.
- Köszönöm, örülök, hogy jól választottam, nem vagyok egy nagy öltözködő. Te pedig szokásodhoz híven lélegzetelállító vagy, a ruha pedig kiemeli a szépséged – riposztol, az őszinte szavak pedig meghatározzák saját lényét. Nem szokott hazudozni, és sokszor rosszul jön az őszintesége, vagy éppen hallgatnia kellene, de azt csak akkor tud, ha nem kérdezik. Ráadásul valóban kitett Lea magáért, így legalább ő is leküzd a feszengésén egy adagot. A lány próbálja oldani a légkör kissé beállt hangulatát, és túljuttatni mindkettőjüket a holtponton, amiért a professzor elég hálás. Sokat gondolkodott azon, hogy írjon-e egyáltalán, de a becsülete megvédése miatt muszájnak érezte. Ezzel hitegette magát, mert valójában meg akarta hívni a lányt, eltölteni vele több időt, hogy megismerje még jobban őt. Furcsának találja önmagának is, hogy vonzódni kezdett hozzá, hiszen az iskola egyébként is bőven szolgáltat ehhez lehetőséget, akár idősebb diákok, akár a tanár kollégák közül is. De mégis Lea volt az, aki valamilyen szinte megfogta, felkeltette az érdeklődését, most pedig éppen őt váratja a válaszával.
- Igen, készültem, bár nem írtam le – szégyenlős mosolyt láttat, majd mielőtt belekezdene valamibe, meghozzák az étlapot. A pincér – elegáns, fekete ruhába öltözött, karakteres arcú fiatalember – megkérdezi tőlük, hogy mit kérne inni, amíg az ételeket kiválasztják. A lány után Vécsey is rendel, ő egy fehérbort választ, de kér két aperitifet.
- Úgy tudom, hogy enélkül nem illik kezdeni az itteni mugliknál, te mit innál? – kérdezi, és furán hathat a közvetlensége, na meg a fiatalos lendülete. Vécsey simán tud magán tíz évet öregíteni a viselkedésével, de úgy tűnik a fordítottjában sem rossz. Az italok és ételek kiválasztása után – a professzor egy pálinkát kér, az étele pedig egy tavaszi rizses bourdoé – a fiatal pincér magára hagyja őket, és elindul a konyhába, hogy a rendelésüknek megfelelő ételeket elkészítsék.
- Tudom, hogy nem vagyunk muglik, most mégis… olyan hangulatom van. Ne, ne ijedj meg, most nem mászkáltam becsapdázott alagutakban – viccelődik, még fel is kacag a finom irónián, láthatólag lazult egy keveset a párhuzam-derékszög tartásából.
- A virág természetesen a tiéd – adja még tudtára a lánynak, és elégedetten dől hátra. ~ Remek nap lesz a mai. ~

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=182091#post182091][b]Vécsey András - 2013.10.10. 19:59[/b][/url]

Nem gondolta volna, hogy lesz valaki, akivel közelebbi viszonyba szeretne kerülni, a szakmai dolgokat kivéve. Most pedig magát meglepve öltözött ki, az udvariasságát elővéve segíti ki a lányt az etikett csavaros útvesztőjében, elnézve neki a kisebb hibákat. Nem, mintha ő maga ezt túl szigorúan venné, és rá kell jönnie, hogy ez elég hátráltató tényező is lehet abban, hogy Leával bármilyen viszonyba is kerüljön. Persze ez a romantikus légkör, amit maga a tulajdonos is megteremtett a falon lágy és gyér fényt nyújtó kis lámpásaival, meg az egész körítés nem arról tanúskodik, hogy a professzor nem erre vágyna. A testbeszéde is sokkal közvetlenebb, mint egyébként egy hasonló diákkal lenne, és ami a legmeglepőbb számára az az, hogy nem érzi magát feszélyezve ettől, mi több, még a hangulatát is nagyon pozitív irányba tereli. Egy kicsit elpirul és egy apró listát húz elő, néhány szót körmölt csak rá, az ő erőteljes és pontos írásával.
- Pedig el akartam titkolni, sokkal természetesebben hatott volna, ha csak úgy kérdezgetlek – elnézést kérően mosolyog, miközben a pincér felveszi a rendeléseket és egy rövid szünet áll be a beszélgetésükben. A vörösborra bólint, valóban jó választás az ételhez, bár ő maga sem egy nagy szakértő, de az ízhatást úgy gondolja, hogy kihangsúlyozhatja a vérszín nedű. Aztán próbálja oldani a hangulatot a maga módján, amire Lea vevő, Vécsey nagy megelégedésére. Még mindig nem tudja, hogy mihez kezd majd a helyzettel, vagy, hogy mit is szeretne pontosan Leától, csak abban biztos, hogy nagyon régóta ő az első, akire felfigyelt, mint nő. Semmi szakmaiság, semmi hátsó szándék, csak a társasága az, ami jól esik a férfinak. Az is igaz, hogy Kékessy kollégával is egész jól elbeszélgettek egyszer, amiből akár alakulhatott volna ki valami, de aztán a jóslástan professzor eltűnt, kérdéseket hagyva maga után. Ő pedig van annyira úriember, hogy nem kérdezősködik, így ha hivatalosan nem értesül a távozás miértjéről, akkor nem siet azt megtudni. A felvont szemöldök a kecses orrok és a mélybarna szemek valódi érdeklődést tükröznek a férfi felé, ő pedig szívesen válaszol, ha már arról kérdezik, amiért tulajdonképpen elvállalta a tanári állást. Plusz érez egy kis tartozást a lány felé azért, mert Lea kimentette őt a múltkor, de ez az, amit nem fog nagydobra verni.
- Az iskola egy sámánképzőre épült. Ennek a nyomait kutatom, és azt hiszem, hogy rá is találtam egy helyre, ami a képző egy helyisége lehetett. Azt is el tudom képzelni, hogy a romok, maguk voltak az intézmény, ha nevezhetem így, és sok szoba, még most is annak a varázsát őrzi. Az más kérdés, hogy nem voltam elég felkészült, amit bánok és amatőr hibának tartok – vallja be töredelmesen, miközben megérkeznek az italok. Megvárja, amíg a pincér felszolgálja a borokat is, és eltűnik, majd az aperitifét a lány felé nyújtja.
- Mire igyunk? – kérdezi, majd a válasz után koccint a lánnyal és lehajtja az italt. A magyar toroktisztító pirionitóként fut végig a torkán, megfestve a férfi arcát egy erősebb pírrel. De nem hal bele, volt már, hogy egyszer-egyszer koccintott az apjával is, és most egy kicsit fel is oldódik, az pedig jól jön jelen pillanatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=182731#post182731][b]Vécsey András - 2013.10.12. 13:49[/b][/url]

Zoé természetesen nevetni kezd, amikor a professzor megmutatja a „listát”. Nem tehet róla, nem szerette volna, ha esetleg egy fontosabbnak tűnő dolgot kihagyott volna. Valójában nem írt fel sok mindent, csak néhány alapkérdést, igazán nem szeretné a lányt kísérleti nyúlnak használni, még látszólag sem. Viszont a téma annyira érdekli, hogy pár kérdés erejéig felfedezze az ikertulajdonságokat a mestertanonc szemszögéből, nem mellesleg közben a beszélgetés fonalát is fel lehet venni, ha épp elveszne valahol az ebéd közben.
- Azért reménykedem, hogy nem vagyok ennyire kiismerhető – a mosolya félig szájelhúzásnak hat, félig rendes mosolynak, így aztán elég fura arcot vág, amin Lea még egyet mulatozhat. Ha így tesz, nem orrol meg rá, hanem inkább a lánnyal nevet, ahogy eddig is tette. A hangulat feszültsége kezd szépen feloldódni a kettőjükből egymásra áramló érzelmek miatt, talán egy kicsit Vécsey is lazábbra engedi magát. Emiatt is nem szól, ha éppen meglátna, meghallana valami nem odaillő dolgot Zoétől, a későbbiek során pedig megtartja magának ezt a nemes tetettet.
- Igen, elsősorban ezért, és tudom, hogy van valóságalapja. De örülök, hogy más értékek is találhatóak az iskolában – utal egyértelműen Leára, és még bele is mosolyog a lány lélektükreibe. Egyébként is a mestertanonc szemei kezdik újra a bűvkörükbe vonni a professzort, így az apróbb dolgok felett magától is elsiklik. ~ Merlin szakállára, én egy diákkal vacsorázom, de nyugodtan mondhatjuk randinak is. ~ Konstatálja magának a nyilvánvalót, azt viszont nem tudja, hogy ez most miért lett érdekes számára. Eddig is jól tudta, hogy ha ez esetleg - tehát biztosan – kiderül, akkor a pletykák hamar eljutnak bárki fülébe, és emiatt megütheti esetleg a bokáját. De mivel nem tanítja a mestertanoncot, aki már felnőtt nő, úgy gondolja, hogy ha komolyabb dolog kialakul közöttük, az nem ütközik a házirendbe. A következő meglepetés pedig akkor éri, amikor rájön, hogy szeretné ezt megtapasztalni, ergo szeretné, ha Leával közelebbi kapcsolatba merülne. Finom pír jelenik meg az arcán, amit gyorsan az aperitif megivásával próbálja álcázni.
- Nem tudom, hogy melyik jobb, legyen a ma este és az, hogy rávettelek – vigyorog, majd mindketten lehajtják a tüzes italukat. A pirulását valóban elnyomja a vörösödés, amit az ital vált ki belőle, egy nagy sóhajjal letudja magában az egészet. Abban biztos, hogy legközelebb – már ha lesz ilyen – inkább kihagyja ezt a nemes hagyományt.
- Legközelebb kihagyhatjuk ezt a részt – mondja egy kicsit mutálva, majd megköszörüli a torkát, hogy visszanyerje a saját hangját. Ezen is mosolyog egy kicsit, mert elég vicces lehetett látni Vécsey professzort, ahogy kissé erőtlenül próbál beszélni. Az önirónia is fontos állítólag, az más kérdés, hogy erről eddig nem így vélekedett, de most jobb mentsvára nincs magához. Lea sem lehet az a nagy ivós, őt is megrázta az ital, így gyorsan rápillant a listájára.
- Nézzük csak. Mesélj, hogy mi volt az első dolog, amit megéreztél a húgodról? A második pedig legyen az, hogy mi volt a legnagyobb távolság, ahonnan éreztél valamit, és be is bizonyosodott, hogy valódiak voltak? – érdeklődik, és kutató szembogaraival vizslatja a lányt. Figyelme egy kicsit elkalandozik a lány nyakár, de gyorsan visszapislant a szemeibe. Miközben válaszol Lea, megérkeznek a rendelt dolgaik, amit először a mestertanoncnak szervíroznak, majd Vécsey is megkapja a kiválasztott ételét. Udvariasan megköszöni a felszolgálást, a férfi pedig távozik is nyomban.
- Akkor jó étvágyat, és nyugodtan folytasd – szól a férfi, és amint Zoé enni kezd, ő is felhasítja a belül vörös színű húsfélét, ami egy mágikus állat hátrészéből készítettek grillezve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=183725#post183725][b]Vécsey András - 2013.10.13. 23:48[/b][/url]

- Nem? Pedig azt hittem a nők szeretik a meglepetéseket. Az is igaz, hogy nem vagyok szakértő – vele együtt húzza el a száját, így elég viccesen hat az egész, és ezen fel is kacag. Vécsey is biztos tudna meglepetésekkel szolgálni, de kötve hiszi, hogy azokat Lea értékelné. Unalmas olvasmányokról tudna ódákat zengeni, vagy egy értéktelen ásatás izgalommentes munkáját tudná ecsetelni. Ezek a legtöbb ember számára nem jelentenek semmit, Vécseynek meg ez az élete, nem véletlen az, hogy nem igazán emberközpontú. Kivéve, ha halottakról van szó, de ilyen morbid poén az eszébe sem jut. A partnere értetlensége a mondata alapján kicsit zavarba hozza, de egyből látja, hogy csak kis fricska és vicc volt a lány részéről. Megkönnyebbülten és mosolyogva válaszol így már.
- Egy pillanatra megijedtem, hogy komolyan gondolod – nevetgél. – Bár igaz, ami igaz, nézhetném így is, de erről szó sincs, természetesen. Talán kicsit álszent vagyok, hiszen listám van – mutat a kis cetlire, majd folytatja. – De valóban nem így nézlek téged – mivel nem túl ügyesen jött ki a mondatból bele is pirul kissé, majd gyorsan folytatja a vacsora elfogyasztását. Már fél a kérdéstől, mert adódik , hogy Lea rákérdezzen „Hanem hogyan?”, ami jogos is lenne, de reménykedik, hogy megússza a dolgot. Ha nem, gyorsan ki kell találnia valamit, ami nem az erőssége, de majd megoldja, úgy gondolja. Még jó, hogy feljön témának az ikerség, talán el tud vonatkoztatni a túl nyilvánvaló válaszától és végre olyan dologról beszélgetnek, amit nagyon is szeret. Persze szerette az eddigieket is, de a szakma az szakma, azzal nincs mint tenni. Ez az ő élete.
- Ez „sima” testvéreknél is előfordul, ezt nem tudom biztosra kijelenteni, hogy ikres dolog lehetett. Persze nem kizárt, csak nem vagyok benne biztos. De azért köszönöm – mosolyog diszkréten, pedig legszívesebben folytatná azzal, hogy Lea mondjon egy másik esetet, ami a legrégebbi lehet. De nem ezért vannak itt, talán majd máskor felteszi ugyanezt a kérdést.
- Ez viszont igen érdekesen hangzik. Tehát inkább emocionális dolog, roppant érdekes – tűnődik el, majd bekap két falatot és ezen járatja az agyát pár másodpercig, amíg lenyeli az újabb falatokat. Kicsit megszállottnak nézhet ki, de aztán mosolyogva felnéz, elteszi a cetlit.
- Csak még egy kérdés, nem ezért jöttünk ide, hogy nyaggassalak. Van közös álmotok, vagy láttál már meg olyan képet álmodban, vagy ébren, amit a testvéred látott? – érdeklődik, de nem teszi hozzá még azt a három kérdést, amivel kibővíteni az előzőeket. Hagyni kell másik estére is belőlük, hogy legyen indok összeülni, beszélgetni. Ő végez az étellel is közben, jólesően emeli koccintásra a poharát, és ha az megtörténik kiiszik egy adagot belőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=184793#post184793][b]Vécsey András - 2013.10.16. 08:48[/b][/url]

Vécsey megérti a lány indokait, nem lehetett eddig túl sok jóban része, ha a meglepetések túlnyomó többsége kellemetlen volt. Ezzel sajnálatára nem tud mit kezdeni, hacsak úgy nem, hogy kellemesen lepi meg a lányt ezután valamivel. De mivel? Sejtelme sincs, hogy minek örülne Lea, talán ha megkérdezné a testvérét, ő biztosan tudna olyan dolgot mondani, aminek a nővére örülne. Ezzel azonban két baj van: az egyik, hogy más is tudomást szerezne arról, hogy érdeklődik Zoé felé,  a másik pedig, hogy esetleg Zorának nem tetszene a dolog és kényelmetlen helyzetbe hozná a vele szemben ülőt.
- Talán ez most majd megváltozik – küld egy varázsos mosolyt a lánynak, tele lehetőségekkel. Kezd egyre jobban feloldódni, a hangneme is közvetlenebbé vált már egy ideje, eltűnt a határvonal, ami a tanár-diák kapcsolatot jelentette. Most már csak felnőtt beszélget, élvezve egymás társaságát, ezt egy kívülálló pontosan így gondolná. Lea egy kicsit megvicceli a professzort, de nem húzza sokáig a férfi agyát, hamar felfedi, hogy csak viccelt az egésszel. Vécsey pedig megkönnyebbülve kacag a lánnyal.
- Igen, igazad van. Nehéz levetkőznöm a tudóst, hiszen az eddigi életem erről szólt és valószínűleg így is fog folytatódni nagyrészt. De remélem ma nem okoztam eddig csalódást, hiszen azon vagyok, hogy ne régészként, kutatóként, vagy tanárként nézz rám, hanem csak egyszerűen Andrásként – Lea szemeibe nézve mondja ezt, komolyan gondolva az egészet. Nem tudja, hogy mit hoz a jövő kettőjükkel kapcsolatban, az viszont kétségkívül biztos, hogy a férfi vonzódik a mestertanonchoz valamiért. Végül is teljesen mindegy, hogy miért, hiszen nem ez a lényeg, hanem az, hogy a kapcsolódás megvan. A kérdés inkább az, hogy milyen erős ez a vonzalom, illetve meddig erősödik, mert úgy érzi, hogy az idő előrehaladtával az érzései is fokozódnak, és a hátráltató tényezők kezdenek kikopni a listából.
- Nem kell mentegetőznöd, nem vártam el, hogy tudományos választ adj – mosolyog rá Leára megértően. – Ez pontosan elég volt így, ahogy mondtad és hálás vagyok, amiért megosztod velem ezeket egy vacsora közepén, pedig nem is ilyesmikről kellene beszélgetnünk – kicsit szégyenlősbe hajlik a mosolya és iszik egy korty bort, hogy az arcát elrejtse a lány elől. Nem szeret mentegetőzni, főleg nem úgy, ha készségesen kínálják fel az információt, ráadásul a lányt nem szeretné megbántani semmi aprósággal, még ha ebben a beszélgetésben az ő részéről nem is volt bántó dolog, szándékosan biztosan nem. Zoé nekikezd a vacsorájának, így egy kis hatásszünet következik be a beszélgetésükben. Addig megvizsgálja Lea ruháját és arcát is a professzor, nem tolakodóan, de nem is feltűnésmentesen. Szeretné, ha észrevenné a másik, hogy nem semleges számára, de nem próbálkozik pofátlanul.
- Ez viszont már valóban iker tulajdonság lehet, nagyon ritka az, ha két különböző személy ugyanazt álmodja, de ha nálatok előfordult többször is, akkor ez valamiféle kapocs lehet. De most már nem faggatlak tovább ezzel. Inkább mesélj arról, hogy mit szeretsz csinálni, ha épp nem kell tanulnod, vagy iskolai ügyekkel foglalkoznod – vált kellemesebb témára, hiszen valóban nem azért jöttek el, hogy unalmas beszélgetésekkel üssék el a vacsorát.
- De mesélhetsz arról is, hogy miket szeretnél mostanában az élettől kapni, azok mindig izgalmas dolgok. Már ha nem rólam van szó – nevetgél, viccelődik, mintha nem is Vécsey Andrásról lenne szó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=185395#post185395][b]Vécsey András - 2013.10.17. 15:24[/b][/url]

Elgondolkodik a lány mondatán, aki visszadobta a labdát, nagyjából azzal a mondattal, hogy „Neked kell kezdeményezned!”, csak más szavakkal fogalmazott. ~ Tényleg, mit is kéne tennem, hogy… mihez is? Minden olyan zavaros. ~ Próbál kibújót keresni a dolog mögül, de nem bolond, nagyon is jól tudja, hogy ez egy ki nem mondott randevú. Márpedig akkor nem merülhet abban ki a kezdeményezése, hogy ő volt a meghívó, ő fizeti a vacsorát, stb. Izzadni is kezd a tenyere, amikor ezekre rádöbben, és csak zavartan állja a pillantást, arcán némi pírral.
- Engem nehéz untatni ilyen dologgal, de szólni fogok, ha sikerül. Viszont gondolj bele, hogy az már fegyvertény lenne, hehe – felnevet, mert viccesnek találja a helyzetet, komikusnak hat az egész szituáció arról, hogy ha ő unatkozik, az másnak győzelem. A bor nála is megtette a hatását, egészen ellazul, nincs már ami feszélyezteti.
- Ami azt illeti nem csak ezért hívtalak meg, különleges lennél szerintem a képességed és a születési jellemződ nélkül is – bukik ki belőle, el is van képedve magától rendesen.  Csak mosolyog a nem létező bajsza alatt, megtörve ezzel az ikres beszélgetés ütemét. A vacsora lassan véget ér mindkettőjük számára, már csak egy-egy palack bor maradt, amit miután töltött, itt hagyott a pincér nekik. Egy apró izzadságcseppet töröl le a homlokáról, ami a kialakult helyzet és a bor együttese hozott elő a bőre alól.
- Nem tudom, hogy ki Emma, de biztos valami jó ismerős lehet, mert kedvesen beszélsz róla. Nagyon sokoldalú vagy Lea – dicséri a lányt, elrejtve a szavai között rengeteg bókot róla. Valamiért nem akarja azt, hogy a mestertanonc ne tudja, hogy mit gondol róla, pedig ezt eddig nagyon is titkolta. Habár az alagútban már elmondta, de akkor kibújhatott alóla úgy, hogy rá tudta fogni az egészet a méreg okozta hallucinációra. Azóta már kiderítette, hogy a méreg szebbé tesz mindent, és a gátlásokat nullázza.
- Úgy érted, hogy én is odaköltözzek hozzátok majd? – viccelődik, így próbál egy kis menekülő utat találni a szavak erejétől. Nagyon is értette, hogy mire gondol Lea, és egyáltalán nincs ellenére a dolog, csak tartani akarja magát ahhoz, hogy ez nem egy tinirandi, hanem egy felnőttes. Nem mintha arról lenne bármilyen fogalma is, de valahogy így képzelte el magában, mielőtt találkoztak volna itt. Viszont látszik az is Leán, hogy valamiféle megerősítést, vagy elutasítást vár. Ő pedig a hét törpe legkisebbjéhez hasonul most. Néhány óráknak tűnő másodperc múlva halkan megköszörüli a torkát, és belepirulva kezd beszélni.
- Arra gondoltál, hogy… El kellene mennünk, megnézni a csillagokat? – ennél bénábban nem is fejezhette volna ki magát. ~ Gratulálok professzor, igazán jól tudsz bókolni! ~ Szidja magát, de már úgy van vele, hogy sokkal nagyobb hibát nem véthetett volna, az udvariassági nagykövetségről pedig most nyújtotta be a lemondását.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=186470#post186470][b]Vécsey András - 2013.10.19. 18:14[/b][/url]

Azon kapja magát, hogy azt nézi, Lea milyen aranyosan védekezik, hogy bújik ki a felelősség alól, amit a férfi zúdít rá a szépségével és különlegességével kapcsolatban. Nagyon szimpatikus neki az, hogy egyáltalán nem tűnik a mestertanonc rosszkislánynak, mi több, talán még túl visszafogott is, a kinézetéhez képest, ami szintén imponáló. Halványan kirajzolódó mosolya a professzornak azt jelzi, hogy élvezi a beszélgetést, a szereplőit és a bort, na meg az egész vacsora hangulatát, valóban jól érzi magát, talán úgy, mint még soha, vagy egy-egy kivételes alkalommal.
- Számomra, vagy az én értékrendemben az vagy – el is pirul egy kissé, miközben végez a vacsorájával, és lassan a borral is, aminek utolsó cseppjei is végigfolynak a nyelvén. Témát vált a professzor és a lányt kérdezni kezdi az iskolán kívüli életéről. Meglepődik, hogy valakivel botlott nyitott, azonban nem tudja, hogy ki az illető, amiről most egy kis ízelítőt kap, megtudja, hogy Lea jó barátja. ~ Biztos kedves teremtés lehet, az emberek a saját stílusukhoz idomuló társaságra vágynak. ~ Filozofál egy kicsit, pedig nem áll közel hozzá ez a tudomány. Lea viszont egyre közelebb kerül hozzá, és nem tudja ezt a bor számlájára írni. Minél többet vannak együtt, annál jobban érzi azt, hogy közel szeretne kerülni a lányhoz. Azután megszállja az őszinteségi roham professzorunkat és kinyilatkoztatja Lea iránti vonzalmát, igaz, eléggé bújtatva, de a lány nem érti félre, sőt, mintha sietősre is venné a dolgot. Ez teljesen érthető Vécsey szerint, mert megint visszatért az ő idegessége is, ami az egész szituációból adódik. Megvárja, amíg Lea elkészül és utána indul. A földszinten a lányra adja a kabátját, majd ő is felveszi a sajátját.
- Akkor csak utánad, úgyis jobban ismered a terepet bizonyos szempontból – mosolyog jókedvűen, majd a fejére csap.
- Majdnem elfelejtettem fizetni, ne haragudj! Egy pillanat és itt vagyok! – égő fejjel rohan a pulthoz és gyorsan rendezi a számlát, bőven hagyva borravalót is. Visszatér Leához és kinyitja neki az ajtót, hogy elhagyhassák a vendéglőt.