29. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Bánfai Odett Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 548
Írta: 2012. október 22. 18:26 | Link

Viktor




Úgy döntöttem, hogy kiélvezem az utolsó meleg, nyárias napokat. Szinte minden nap lenn voltam a faluban. A minap az ajándékboltba tévedtem be, hátha találok valamit amivel gyengíthetem a pirosságot és a fájdalmat a csuklómon, ahol immár egy tetoválás díszeleg.
Ma pedig azért keveredtem le, mert megkívántam egy teaházas teát, mert ez más, mint amit a suliba gyártanak a manók. Na meg egy kis séta is kell néha az embernek. A testmozgás fontos!
Egy nagy séta után megfáradva térek be a teaházba. Azonnal egy ablak melletti asztalt szúrok ki. Odatipegek, majd leülök. Gyorsan átlapozom az itallapot és hamarosan a kezem a magasba lendül, ezzel jelezve, hogy rendelni szeretnék. Szinte velem egyszerre egy másik kéz is megjelenik a magasban. A fiatal lány természetesen a fiatal sráchoz megy oda... pedig én előbb jeleztem, hogy rendelni akarok. Dühös tekintettel méregetem a csajt, majd a pasit is. A kezem még mindig a magasban, de a lány úgy tesz, mintha ott se lennék. Felveszi a fiú rendelését, majd elsiet legyártani a rendelést.
- Persze így könnyű... Egy kacsintás, két bók és máris a te óhajaidat lesik. Fúúú de utálom ezt... -
Ezt a pár mondatocskát a szemben lévő asztalnál ülő sráchoz intézem és még mindig csúnyán méregetem. Az utolsó mondatot már szinte suttogva a "bajszom" alatt motyogva mondom el, szóval ezt csak akkor hallhatta, ha van valami ilyen természetfeletti képessége. Kezemet leengedem és duzzogva fonom össze karjaimat mellkasom előtt.
Szál megtekintése

Madcap nevelője | Piromágus növendék | Edictum társszerkesztő
Bánfai Odett Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 548
Írta: 2012. október 31. 14:04 | Link

Főszakácska




Ez a hetem kész rohanás. Elterveztem, hogy hazamegyek halottak napjára. Szinte már rituálé nálunk ez az egész. Apával előtte való nap kimegyünk a temetőbe, rendbe tesszük, letakarítjuk a sírokat, kitesszük a virágokat. Általában mindig összefutunk így délelőtt ismerősökkel, rég nem látott családtagokkal. Szóval kb. az egész délelőtt rámegy, mire végzünk. Emlékszem, amikor kicsi voltam akkor hazafelé mindig engem tolt, virág helyett én ültem a kiskocsin. Ma már nem merné bevállalni, hogy tologatja a nem pille súlyomat. Aztán a gyertyagyújtogatós nap estéjén, felcuccoljuk a gyertyákat és az egész család, anya, apa, én, kimegyünk a temetőbe, újra végigjárjuk a sírokat és meggyújtjuk a meggyújtani valót. Ilyenkor is rengeteg ismerőssel találkozunk szemben, akikkel muszáj beszélgetni egy kicsit. Hazafelé menet mindig veszünk sült gesztenyét. Szinte haza sem érünk és már csörög a telefonja valakinek, hogy jönnek unokanővéremék, mert úgyis erre jártak. Kb. 5 perc múlva meg is érkeznek és akkor elég sokáig nálunk is maradnak.
Vicces, hogy a halottak napja, hogy összehozza az embereket.
Igaz, hogy itt a faluba egy ismerősöm sincs aki meghalt, de azért hazautazásom előtt ellátogattam a temetőbe. Múltkor kiszúrtam, hogy van egy nagyon régi sír, amit már lassan benőtt a gaz, és senki nem látogatja. A felirat is nehezen olvasható, hogy ki is nyugszik ott, de bárki is az, szerintem megérdemli, hogy valaki hozzá is vigyen gyertyát. A temető előtt álló árustól vettem egy mécsest kifelé menet, miután kicsit lepucoltam a sírt. Tervbe van, hogy majd este visszamegyek és akkor gyújtom meg a mécsest, mert a sötétbe mutat jól.
A délelőttöm azzal telt, hogy bolyongtam a faluba, de délbe egyszer csak egy hatalmasat korgott a gyomrom. Úgy gondoltam egy évben egyszer megengedhetem magamnak, hogy étterembe egyek, így betértem a pillangóvarázsba. Leültem egy asztalhoz, átnyálaztam az étlapot, majd kértem egy nagy adag bolognai spagettit. A pincér felvette a rendelést és nemsokára már érkezett is, a nem túl méretes adag kaja. Csodálkozó tekintettel méregettem, kicsit beletúrtam, de még így sem lett nagyobb a rakás. Kezem hamarosan a magasba lendült és a pincér ott is termett mellettem.
- Elnézést, de igen kicsi adag kaját hozott. Ha már ennyi pénzt adok ki a kezemből, akkor legalább hadd lakjak jól. -
A pincér kellemetlen helyzetében közölte, hogy szól a főszakácsnak, mert ezt vele kell megbeszélnem. Felvettem a morcos arckifejezésem és vártam a szakácsot, aki az elképzeléseimben öreg volt, és ráncos, és morcos, és ilyesmi.
Szál megtekintése

Madcap nevelője | Piromágus növendék | Edictum társszerkesztő
Bánfai Odett Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 548
Írta: 2012. november 1. 18:27 | Link

Kicsit esik csak le az állam amikor egy fiatal, nagyon fiatal srác sétál ki a konyhából és lépked oda hozzám. Az öltözetből ítélve nem pincér, hanem inkább olyan szakácsformának tűnt. Na de most akkor hol marad az öreg, morcos, Gordon Ramsayhez hasonló figura, akit én vártam?! Mondjuk jobban örülök neki. Talán még kicsi fel is csillan a szemem, és a haragom is elszáll a tetovált karú, kócos srác láttán. A kislányos megjegyzése után nagyon durván szúrós szemmel meredek az arcába.
- Hidd el, ez a KISLÁNY háromszor ekkora adagot is meg tud enni... Bebizonyítom, de csak akkor ha te állod. -
Félreértés elkerülése véget, nem felkérés ez a keringőre, vagy invitálás egy randira, ahol ugyebár a fiúnak kell fizetni. Ez inkább "Challenge accept!" megjegyzésem volt. Majd figyelmesen hallgatom végig a bemutatkozást és a felkínált lehetőséget. Sunyi mosoly terül el az arcomon, miközben Csongor mondja a magáét.
- Bánfai Odett vagyok, a vendég, aki élne a felkínált lehetőséggel. -
Sunyi mosolyom szélesre váltott, majd hátratoltam a széket, felálltam, felemeltem a tányéromat és a főszakács mellé léptem.
- Csak utánad! -
Kezemmel abba az irányba mutatok, ahonnan Ő érkezett az előbb, ezután pedig várok, hogy elinduljon. Ha indul akkor ment közben nem bírok csendben maradni. A hallgatás nem az erősségem.
- Amúgy hány éves vagy? Elég fiatalnak tűnsz. Kezdő szakács vagy? Tuti... csak azért mertél ilyen keveset. -
Ó igen, kicsit csipkelődök is már vele. Kíváncsi vagyok, hogy hogyan bírja az ilyesmit. Ha nem tűri a kötekedést, akkor nincs is miről beszélgetnünk. Akkor csak merek magamnak egy még egyszer ekkora adagot és távozom. Ha meg jó fej, és laza... nos...
Szál megtekintése

Madcap nevelője | Piromágus növendék | Edictum társszerkesztő
Bánfai Odett Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 548
Írta: 2012. november 11. 13:59 | Link

Idegesített, hogy az én idegességemet mosolyogva viszonozza. Ne mosolyogjon! Ez itt most nem a mosolygás ideje! Még jobban felbosszant amikor újra lekislányoz. Fejem lassan el kezd vörösödni a méregtől, ami felszabadul bennem. Most szerintem simán képes lennék megcsinálni azt a tűzsárkányt, amit az első elemi mágia órán akartam. Akkor nem voltam ennyire dühös, mint most. Egyszer csak hangosan kikeltem önmagamból.
- Nem vagyok kislány!!!! –
Na jó, valójában az vagyok, de én nem tartom annak magam. Igaz, csak 17 éves vagyok, és más értelemben is még kislány vagyok, de akkor is! Ne nevezzen engem kislánynak! Most azért mert olyan bájos, aranyos arcom van?!  Akkor ennyi erővel én is lekisfiúzhatnám. Nem lehet több 22nél… Ha mégis akkor jól tartja magát.. lehet a botox teszi.
Hamarosan túlesünk a bemutatkozáson, és meg is lettem invitálva a konyhába, hogy megehessem a hatalmas kupac spagettimet.
Természetesen én sem bírom ki, hogy ne piszkálódjak egy kicsit a fiúval, és meg ne említsem, hogy mennyire gyereknek tűnik. Ha már ő is lekislányozott engem, akkor kölcsön kenyér visszajár! De ezzel  csak annyit értem el, hogy ki lettem nevetve! Az igazat megvallva nagyon felhúzta a srác az agyam, de mégis elnyerte a tetszésemet. A laza stílusa miatt felettébb szimpatikus. No meg a kinézete sem kutya. Amúgy sajnos ilyen vagyok. Nagyon hamar oda tudok lenni valakiért, még egy ismeretlenért is. Aztán ilyenkor eljátszok a gondolattal, hogy mi lenne ha. Ezek a fellángolások szinte havi rendszerességgel előbukkannak, egy ideig maradnak, aztán elmúlnak. Az akkor olyan jó érzés, de mikor rájövök, hogy halott az ügy, akkor kissé elkeseredek. Igyekszem végre felnőni, és nem odalenni minden helyes pasiért, de nehéz. Csongor magyaráz valamit, de nem nagyon figyelek oda. Sikeresen elkalandoznak a gondolataim, így csak egy „Ühüm…”-öt nyögök be a mondatok végén.
Végre megérkezünk a konyhába, ahol igen nagy a sürgés meg a forgás. Mindenki rohangál, tesz meg vesz, kutyul, vág, reszel.  Olyan, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva. Még sose voltam így egy étterem konyhájában sem, így kicsit leesik az állam, de nem szó szerint.
- Tyű! – ennyit sikerül kinyögnöm, majd az instrukciókat félig meddig felfogva követem Csongort. Én bambulok jobbra, meg balra, kapkodom a fejem minden irányba, tényleg, mint egy kisgyerek, de nemsokára egy nagy kupac kaja landol előttem.
- Na ez már adag! Itt egyem meg, hogy lásd, vagy vigyem ki egy asztalhoz? –
Reménykedtem, hogy itt benn fogyaszthatom el, ezek után semmi kedvem nem volt kimenni. Itt legalább van élet!
- Te nem eszel velem? –
Sunyi mosoly kíséretében pillantok a szakácskára, majd villámat beleszúrom a tésztába és elkezdem felcsavarni.
Szál megtekintése

Madcap nevelője | Piromágus növendék | Edictum társszerkesztő
Bánfai Odett Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 548
Írta: 2013. január 9. 19:35 | Link

Főszakácskám




Az, hogy izgatott voltam ma, nem kifejezés. Egész nap hányingerem volt, remegtem, és rosszabb voltam, mint 100 nő, akinél éppen piros betűs napok vannak. Csongival már jó ideje együtt vagyunk, volt már jó pár randink. Mindig ilyen sétálgatós, iszogatós, beszélgetős. Addig még nem nagyon jutottunk el, hogy vacsizós, nagyon romantikus estét tartsunk. Valahol legbelül én pedig ma valami ilyesmire számítok. Emellett az izgalmam legnagyobb oka az, hogy egy nagy lépésre szántam el magam. Szeretnék végre tényleg nagylány lenni. Bár ebbe Csonginak is van némi beleszólása. Az ünnepeket is amennyire tudtuk együtt töltöttük. Én voltam Rózsa néninél, aki egy iszonyatosan finom ünnepi vacsorát dobott össze. De lehet, hogy Csongi főzte azt is, csak Rózsa néni aratta le a babérokat. Az idős néni nagyon fifikás, és olyanokra képes, amiket ki sem nézne belőle az ember lánya. Ő nagyon kedvel engem, legalábbis én úgy vettem észre. Remélem nem csak színleli. Otthon anyáéknak is megmondtam, hogy van valakim. Nem rajongtak a gondolatért túlzottan, és anya azonnal le is ült beszélgetni velem, a szokásos butaságokról. Én csak okosan pislogtam, és nagyokat bólogattam, amikor magyarázott. Eléggé kellemetlenül éreztem magam, de muszáj volt végighallgatnom. Így valamennyire megnyugszanak.
Visszatérve a karácsonyhoz: Csonginak ajándékba vettem neki egy bőr karkötőt, melyen van egy "medál", melybe bele van gravírozva, hogy: Cs+O. Lehet nyálas, de jobb nem jutott eszembe. Sose voltam jó ajándékvásárlásban.
Na de a mai napi tevékenységemhez visszakanyarodva: Több, mint 1 órán keresztül elfoglaltam a fürdőszobát. Ez alatt letusoltam, kisminkeltem magam, megcsináltam a hajam. Sokkal többet szöszmötöltem magammal, mint amennyit szoktam. Mintha az esküvőmre készülődnék. Felhúztam az egyik kedvenc halvány rózsaszín ruhámat. Egyszer egy esküvőre vettem, akkor volt rajtam először utoljára. A harisnyával nem keveset szenvedtem. A magassarkú cipőt betettem egy szatyorba, kézben vittem le a faluig. Lábamon addig egy téli csizma díszelgett. Nem illett a ruhához, de legalább meleg volt. Magamra kaptam a téli kabátomat, aztán elindultam le a faluba. Ahogy közeledtem egyre jobban remegni kezdtem. Hatalmasakat nyelve érkeztem meg a teaház elé. Ott gyorsan cipőt váltottam, majd benyitottam. Tekintetemmel azonnal Csongit kerestem, akit hamar meg is találtam. Széles mosollyal indultam meg felé, majd beugrottam a nyakába és egy nagy csókot adtam neki.
- Nagyon elegáns ma az Úr! - közöltem vele nagyon széles, sok wattos mosolyommal,adtam neki még egy puszit, majd körbenéztem a helyiségben.
- Azta! -
Ennyit sikerült kinyögnöm a sok gyertya láttán. Csongi rendesen kitett magáért.
- Ezt így mind egyedül? ... Miattam? -
Nem kicsit voltam meghatódva. Még sose tettek ilyesmit miattam.

Öltözet
Utoljára módosította:Bánfai Odett Zoé, 2013. január 9. 19:39 Szál megtekintése

Madcap nevelője | Piromágus növendék | Edictum társszerkesztő
Bánfai Odett Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 548
Írta: 2013. január 10. 16:28 | Link

Nagyon jól esett amikor Csongi jó szorosan megölelt. Erre lenne nekem szükségem minden nap, minden percében. Tudom, hogy nem lehet, meg egy idő után nagyon sok lenne, de mégis olyan jó belegondolni. A kapcsolatokat képes elrontani az, ha a két fél folyton együtt van. Megunhatják egymást, és nem lesz akkora öröm, amikor találkoznak. Így, hogy hetente csak párszor látjuk egymást, akkor is csak pár órára, nos el sem lehet képzelni, hogy így mennyire várom, hogy újra láthassam.
A dicséretemre Csongi is egy bókkal reagál, ami nagyon jól esik. Felnevetek, amikor közli, hogy el kell rejtenie, nehogy valaki másnak is megtetszek. Annyira aranyos, hogy mindjárt megzabálom. Átkarolja a derekam, és én is így teszek, valamint a pusziját én is egy puszival viszonozom.
Teljesen leesik az állam a helyiség láttán, és ezt meg is jegyzem neki. Azonban erre egy érdekes választ kapok. Durcás arccal nézek rá, szemeim összeszűkülnek. Természetesen csak megjátszott az egész, tudom, hogy nekem csinálta, és nincs másik lány a képben. Vagyis inkább remélem, hogy nincs. Még pontosabban: ajánlom neki, hogy ne legyen, különben elbúcsúzhat a férfiasságától.
-Kac-kac... Nagyon poénos ma valaki! -
Ezt még hozzáteszem durcásan, de nem tudok sokáig így nézni rá. Újra elmosolyodom, majd egy újabb puszit adok neki. Lehet kicsit sok lesz?! Ajaj.
A kérdésére, hogy tetszik e, odettos sok wattos mosolyt küldök felé, majd átkarolom a nyakát, és egy nagy cuppanós puszit adok neki a szájára, végül közlöm vele a közlendőt.
- Nagyon! ... Köszönöm! -
Amikor Csongi hellyel kínált, akkor leülök, majd Csongi is helyt foglal mellettem. Amint mindketten lehelyezkedünk Csongi keze után nyúlok, és összefonom ujjainkat. Sajna nem bírok magammal és egy újabb puszit adok neki a szájára, amit ha nem ellenez akkor átváltok csókká.
Egy újabb vicces kérdés érkezik irányomban, amin kissé felkacagok.
- Csak ezt! Előre megálmodtam, hogy miben akarok jönni. Nem izgultam túl a randinkat. -
Ejjejj Odett, nem szép dolog hazudni! Nem is tudok hazudni. Ha ügyes Csongi akkor észreveszi a jeleket. De csak az izgulásban hazudtam, a ruhában nem!
- Te nem kérdezem meg, hogy hányat próbáltál fel. Gondolom ezt az egyet, mint ahogy én is. Na és amúgy mit terveztél mára?! -
Kíváncsi tekintettel nézek rá, és izgatottan várom a választ.
Szál megtekintése

Madcap nevelője | Piromágus növendék | Edictum társszerkesztő
Bánfai Odett Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 548
Írta: 2013. január 21. 21:06 | Link

Csongi mintha egyik pillanatról a másikra megváltozott volna. Hiába beszéltem hozzá, mintha megszűnt volna működni az agya. Se kép, se hang, se semmi. Csak úgy volt a teaházban, bár neki így elnézve az is mindegy lett volna, ha egy disznósólban van éppen. Kérdő, értetlen tekintettel bámultam rá, de hamar én is totálisan megszűntem létezni. Amikor szabad kezével elkezdi csavargatni a hajam, akkor kellemes bizsergés fut át egész testemen. Pár pillanatra le is hunyom a szemem. Azt hittem az idő múlásával ez az érzés egyre kevésbé lesz ennyire intenzív, de így fél év elmúltával sem akar lanyhulni a dolog. Most így belegondolva elég jól bírta Csongi. Már jó ideje "húzom az agyát", de még mindig mellettem van. Azért ez egy férfitől nem semmi teljesítmény. A legtöbb 1 hónapig húzza, aztán ha nem jön össze amit akar, akkor viszlát. Éppen ezért is határoztam el magam! Nem akarom, hogy tovább "szenvedjen".
Amikor közelebb jön érzem, hogy majdnem kiugrik a szíve. Vagyis csak sejtem, mert konkrétan nem érzem, és nem is hallom. A légzésének a gyorsasága enged arra következtetni, hogy felfokozott állapotban van. Ezt természetesen rám is rám ragasztja pár pillanat alatt.
Egyik percről a másikra az én szívem is majdnem kiugrik a helyéről. A külvilág zajai megszűnnek és csak a szívem dobogását hallom a fejemben. Ez így hülyén hangzik, de nem tudom szebben megfogalmazni. Amikor megcsókol, Úr Isten... az az érzés. Hirtelen olyan izgalom és egyben félelem fogott el, hogy elkezdtem remegni. De nem picit, hanem úgy nagyon durván, és nem rövid ideg, hanem folyamatosan. Olyan érzés, mintha nagyon fáznék. Ha éppen nem csókolna akkor biztos, hogy a fogaim is vacognának. Minden bizonnyal az izgalom hozta ki belőlem ezt az érzést, mert még sosem történt meg ez velem.
A remegés nem csillapodott hanem egyre durvább lett, mint ahogy a szívverésem és így a légzésem is. De ekkor...  Csongi egyszer csak ellöki magát tőlem. Kétségbeesetten, kérdően, rémülten, meghökkenve nézek rá, mert nem értem.
- Mi... mi baj?! Rosszat csináltam?! -
Kislányosan hangzik, de nem tehetek róla. Nem tudtam másra gondolni csak arra, hogy én csináltam rosszat. Lehet nem kellett volna a csók közben ennyire szorosan átkarolnom a nyakát, majd valami mást csináltam rosszul. Ez van akkor ha az ember lánya tapasztalatlan.
Még mindig összezavarodva bámulok a drágára, feldobja, hogy csoki és gyümölcs. Nagyon jól tudja, hogy a hasam a mindenem és a kajával le lehet venni a lábamról, főleg ha az édesség. Ezt ki is használja. Kissé csalódottan vagy inkább szomorúan válaszolok neki, de igyekszem egy mosolyt erőltetni az arcomra.
- Jöhet! -
Szál megtekintése

Madcap nevelője | Piromágus növendék | Edictum társszerkesztő
Bánfai Odett Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 548
Írta: 2013. január 25. 15:17 | Link

A kérdésemre, hogy rosszat csináltam e, nemleges választ kapok. Ennek ellenére nem sikerült megnyugodnom. Nem tudom mi baja van, nem tudom mi történt az imént, és ez a tudatlanság cseppet sem édes. Szomorú tekintettel meredek magam elé egészen addig, amíg Csongi fel nem emeli a fejem és nem néz a szemembe. Pillantását viszonozom, egy ideig "farkasszemet nézünk", majd egy nem túl meggyőző mosolyt küldök felé. Vagyis én igyekeztem meggyőzően mosolyogni, de nem tudtam "hazudni".
- Rendben! -
Még ezt is hozzáteszem, majd egy puszi cuppan az orromon.Egy nagyot sóhajtok, és közben figyelem, hogy mit ügyködik mellettem ez az Adonisz. A villával éppen kinyír egy epret, ami után csokis halotti lepelbe öltöztet. A hulla hamarosan az én szám felé közelít, majd benne is landol.
- Már csak az hiányzik, hogy brümmögj, mint a repülők. Anya mindig ilyet játszott velem kiskoromban. -
Egy széles vigyor jelenik meg arcomon, miközben Csongi egy banánt nyír ki. Lefoglal az ügyködése, de ekkor a hangja is megüti a fülem. Szemeibe nézek és komolyan figyelem mit is mond. Miután elhallgatott egy mély sóhaj szakad fel belőlem, mely mellé egy szemforgatást társítok.
- Nekem tök jó minden, emiatt ne aggódj! -
Egy sokat sejtető mosolyt küldök felé, majd a kezében lévő villáért nyúlok. Reményeim szerint elengedi. Ha ez így történik, akkor leteszem a villát a többi gyümölcs tetejére, majd közelebb hajolok Csongihoz.
- Ne agyalj már annyit! - suttogom, mivel ilyen közelségben már ezt is simán meghallja, majd egy puszit adok előbb a nyakára, majd a szájára. A puszi lassan átvált csókba ha ő is benne van a dologban.
Ezután egy olyan kérdés érkezik felém, amin elkezdek kacagni.
- Nem tudok táncolni! Nem szeretek táncolni! Szóval ha nem gond akkor azt mellőzzük! -
Kérlelő tekintettel nézek rá, és imádkozom, hogy ne kelljen ma táncolnom.
Szál megtekintése

Madcap nevelője | Piromágus növendék | Edictum társszerkesztő

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed