Ahogy belépsz a Pillangó-varázs Étterembe és Teaházba, azonnal elbűvöl a modern dizájn és az elegancia. A falakat finom szürke és fehér árnyalatok díszítik,  meghitt és barátságos atmoszférát teremtve. Az étterem központi részén egy hosszú étkezőasztal található, amelyen elegáns teríték terül el. A fehér szalvéták és a finom textúrájú terítők stílusosan kiegészítik az asztal megjelenését. A tányérok, evőeszközök és kristálytiszta poharak letisztult vonalvezetése és minőségi kialakítása az étterem eleganciáját és ízlését hangsúlyozza. Az asztal közepén található virágcsokrok frissességet és színpompát visznek az étkezőterembe, míg az apró gyertyák romantikus hangulatot teremtenek.
A helyi bár területe is lenyűgöző. Az üvegpolcokon rendezetten sorakoznak a különböző italok és koktélok, amelyek széles választékát kínálják a vendégeknek. A falakat dekoratív táblák és fényes tárgyak díszítik, ami exkluzív és modern megjelenést kölcsönöz a térnek. A stílusosan kiválasztott világítás meleg és barátságos légkört teremt, tovább fokozva az étterem vonzerejét.
Az étterem egy olyan hely, amely egyaránt alkalmas romantikus vacsorákhoz, baráti összejövetelekhez vagy akár kisebb ünnepi eseményekhez. Az étterem modern, ugyanakkor meghitt és barátságos atmoszférája garantáltan emlékezetessé teszi az itt eltöltött időt.



A Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló élményt kínál a vendégeknek, hiszen nemcsak ízletes ételekkel és italokkal, hanem különleges török kávékkal és teákkal is várja őket.
Az étterem és teaház kínálatában szerepelnek a tradicionális török kávék, amelyeket gondosan elkészítenek és csészékben tálalnak. Ezen italok gazdag aromájukkal és intenzív ízvilágukkal különleges élményt nyújtanak a kávékedvelőknek. Az étterem tapasztalt baristái hagyományos módon készítik el ezeket a kávékat, így a vendégek megismerhetik a török kávézás művészetét és hagyományait.
Emellett a teafogyasztók sem maradnak ki a különlegességekből. A Pillangó-varázs Étterem és Teaház teakínálatában szerepelnek a különböző török teák is, melyek gazdag ízvilágukkal és egzotikus aromáikkal kápráztatják el az ínyenceket. A teák frissen főzve és ízlésesen megkomponált teáscsészékben kerülnek felszolgálásra, hogy a vendégek teljes mértékben átélhessék a török teakultúrát.
A Pillangó-varázs Étterem és Teaház ezzel a különleges kínálattal tovább fokozza az étterem hangulatát és vonzerejét. Az itt eltöltött idő alatt a vendégek nemcsak finom ételeket és italokat fogyaszthatnak, hanem felfedezhetik a török kávék és teák gazdag világát is. Ez a megkapó kombináció teszi a helyet egyedülállóvá és felejthetetlenné.

Emellett a hely egyedi és varázslatos kültéri terasszal rendelkezik, mely egy gyönyörű lepkeházat idéz. Ez a különleges külső rész lehetőséget nyújt a vendégeknek, hogy a természet közelségében élvezhessék az étel- és italválasztékot.
A lepkeház a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedi jellemzője, mely kívül-belül lenyűgöző látványt nyújt. A kültéri terasz intimitása és varázsa lehetővé teszi a vendégek számára, hogy átadják magukat a természet szépségének, miközben élvezik az étterem ízletes fogásait. Az ülőalkalmatosságok és asztalok kényelmesek és elegánsak, lehetővé téve, hogy a vendégek kényelmesen étkezzenek és pihenjenek a lepkeházban. A természetes növényzet és virágok körülöttük kellemes környezetet teremtenek.
A lepkeházban való tartózkodás során a vendégek teljesen elmerülhetnek a természet nyugalmában. A hangulatos világítás és a megvilágított helyigés esténként varázslatos atmoszférát teremt. Ez egy olyan hely, ahol a vendégek eltölthetik idejüket, miközben szabadon engedik a város zaját, és élvezik az étel- és italélményeket a természet közelében.
A kültéri részben a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló lehetőséget nyújt a vendégek számára, hogy egy különleges és bájos környezetben élvezzék az étel- és italfogyasztást. Ez a részlet gazdagítja az étterem hangulatát és még emlékezetesebbé teszi a vendégek élményét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=11597#post11597][b]Sharlotte Johanson - 2012.11.08. 18:39[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=12723#post12723][b]Sharlotte Johanson - 2012.11.10. 12:51[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=12998#post12998][b]Sharlotte Johanson - 2012.11.10. 19:20[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=15440#post15440][b]Sharlotte Johanson - 2012.11.16. 18:21[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=17075#post17075][b]Sharlotte Johanson - 2012.11.21. 15:49[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=50949#post50949][b]Sharlotte Johanson - 2013.01.23. 15:40[/b][/url]

Több okból kifolyólag is sietősen akart távozni otthonról. Leginkább azonban bátyja miatt érezte úgy, hogy elég lesz a bemutatkozás és mehetnek is. Nem akart semmi olyat, mint előző esete. Az merőben más volt, mint az akkori, így nem is lett volna a testvérének oka arra, hogy megverje a fiút, de azonnal megnyilatkozó ellenszenve távozásra késztette. Várta, amíg Eric felveszi a gitárját, majd kezét továbbra is fogva léptek ki az ajtón. Előbb ő, majd a fiú is. Ugyanígy sétáltak tovább, bár még nem tudták, hogy hova is mennek, csak mentek. Pár lépés után a levitás kijelentésével egyetértve sóhajtott egyet.
- Nem igazán... tudod, ez hosszú történet. A lényeg, hogy nem igazán szeret fiúkkal látni, főleg nem otthon - fordult felé. Tekintete ismét cikázni kezdett a másik íriszei között. Olyan érzése volt, hogy megint nem tudja majd levenni róla szemét, és ez bizonyos ideig így is lett. Sétáltak így pár percig, semmivel sem foglalkozva, csak agya kattogott. Mindig is jeleskedett a lehetetlen helyzetekben, hetente összehozott egyet-egyet, ez pedig azokhoz képest is sok volt. Egyáltalán nem érdekelték a körülmények, az sem, hogy alig ismerte. Tulajdonképpen a nevét tudta, bár azt is hiányosan, hogy honnan származik és hogy mit szeret tenni szabadidejében, de neki ez is bőven elég volt, sőt. Ennél kevesebb is elég lett volna, csupán igéző tekintete és maximum egy név. Tervezett ugyan ennél többet megtudni róla a nap folyamán, de nem sétálgatás közben. Egyre inkább lejjebb vett a tempón, így lassan, de biztosan értek el a fő utcára. Ott mát nehezen, de levette szemét a fiúról, és körbenézett, hogyan tovább. Valamit csinálni kellene, nem járkálhatnak egész nap fel-alá. Tekintete megakadt egy megfelelőnek bizonyuló helyen, majd ismét a másikéval találkozott, azután a Pillangó-varázs ajtaja felé mutatott vele.
- Na? Bemegyünk? - tette fel a kérdést szóban is, hátha így egyértelműbb. Nem gondolta, hogy nemleges választ kap, meg éhes is volt a reggeli kihagyása miatt, így kissé bizonytalanul ugyan, de elindult abba az irányba. Lassan szedte egymás után lábait, kérdőn, de kedvesen pillantott a mellette haladóra. Kicsit fel is kellett rá néznie, amin elgondolkodva kicsit furcsállta is a dolgot. Ritka, ha bárkire is fel kell néznie magasságából adódóan, de ő még ezt is megelőzte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=55262#post55262][b]Sharlotte Johanson - 2013.01.30. 20:39[/b][/url]

Az utcán sétálva elég sokat gondolkodott alapvető dolgokon, és azokat természetesen túlbonyolította, ezért ki is tartott egy gondolatmenet az út végéig. Közben még a fiút figyelte, tekintete az útra is tévedt párszor. Nem tudta leszűrni arckifejezéséből, hogy vajon min gondolkodhat, de nem is nagyon érdekelte akkor a dolog. Végig azon járt az agya, hogy a nap folyamán szeretné jobban megismerni majd Ericet, hiszen az addig összegyűjtött információk nem bizonyultak túl soknak. Ez természetesen semmit sem befolyásolt, de azt a pici szépséghibát mégis ki akarta küszöbölni. Hamar elérték a fő utczát, a lakósortól való távolságot figyelembe véve, még akkor is, ha lassan haladtak. Felvetette, hogy nézzenek be az étterembe,  amire helyeslő válasz érkezett. Ekkor újra a fiúra nézett és elmosolyodott.
Elindultak a bejárat felé, ahol ő előre ment, elsőként lépett be a helyiségbe. Utána a fiú is, akit abban a pár másodpercben kedves pillantásával jutalmazott meg. Szeme azonban nem állt meg ott, tovább vándorolt a teaház összképét keresve. Nem látott sok embert, hiszen korán volt még. Általában nem kel ilyenkor fel, addig alszik, ameddig csak teheti. De vannak a kivételes esetek, amikor is talpon van, olyankor aztán nem lehet megállítani, és az őt körülvevő lustaság sem zavarja. Akkor a tömeg hiányát is figyelmen kívül hagyta, és mivel nem éppen egy kellemes reggeli teázás céljából választotta ezt a helyet, így útjuk az emeletre vezetett tovább.
Felértek a lépcsőn, majd a pincér segítségnyújtása után egy kicsit távolabbi, fal melletti asztalhoz sétáltak. Levetette kabátját, majd a szék támlájára helyezte és le is ült. A levitás tekinteté kereste, mert hosszú kihagyott percek után ismét el akart bennük mélyülni, akár csak egy kis időre is. Ehhez társult a jellegzetes mosolya. A kérdésre vette csak magát észre, vetett egy pillantást az étlapra, majd kicsit komolyabban elmélyedve benne próbált találni valami fogára valót.
- Szerintem baconos-sajtos rántottát – nézett fel, és válaszolta végül. - Te? - kérdezett vissza egy ismételt mosoly kíséretében. Imád mosolyogni, sokszor is csinálja, meg valószínűleg nem is olyan rossz látvány. Azokról a sajátos okokról, amik miatt csak kifejezetten neki is jó, nem is beszélve. Elgondolkodott magában, a sötét íriszekbe meredve, és a külvilágot teljesen hátrahagyva, de nem úgy festett, mint egy idióta, vagyis ezt csak remélte.
Idő közben megérkezett a pincér is, aki készen állt, hogy felvegye a rendelésüket. Még egyszer a fiúra nézett, majd úgy döntött, hogy mondja ő előbb, mit kér, aztán pedig majd Eric.
- Akkor kérnék egy sajtos-baconos rántottát és egy pohár narancslét – nézett a férfire, majd ismét a vele szemben ülőre. Amint ő is rendelt, a pincér eltűnt. Tekintete nem vándorolt tovább, megállt ott. Beszélgetéskezdeményezésben nem volt jó, várt még, hogy eszébe jusson valami. Vagy éppen, hogy a fiú közbeszól. A lényeg, hogy várt, akkor éppen mindenre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=392826#post392826][b]Sharlotte Johanson - 2014.09.26. 20:50[/b][/url]

Befejezte az iskolát, a fia betöltötte első életévét, és már három hónapja boldog kapcsolatban él. Nem gondolta volna, hogy egyszer ezt így elmondhatja majd magáról. Ugyanaz az ember, mint régen, csak sokkal boldogabb - még most is, talán most a leginkább.
Soha nem volt olyan, aki külön ünnepként tekint a hónapfordulókra, heteket számol, de az időpontokat mindig pontosan tudta, most pedig kifejezetten úgy érezte, Jamie-vel ki kell mozdulniuk. Rengeteg időt töltenek együtt, az ő házában, a fiú házában, a csárdában is, és máshol is, ez azonban megfelelő találkahelynek bizonyult.
Nincsenek sok ideje együtt, és ez aggaszthatná, ahogy oly sok más apró - vagy éppen óriási - tényező is, de önfeledten, vigyorogva várja a lefoglalt asztalnál kedvesét. Sokkal előbb érkezett, mint a megbeszélt időpont. Csak szeretett volna eljönni otthonról, és minél hamarabb megosztani örömét a másikkal.
Amikor Jace érkezéséről szerzett tudomást, akkor is a szívroham kerülgette, de akkor éppenséggel nem pozitívan nézve. A terítőre meredve egyre inkább elfogja, hogy három hónap kevés idő. Megint vigyáznia kell magára, megint nőtt a felelőssége, és most már egészen ki is van ezzel békülve, nem azt látja, hogy ez rettentően korai, még ha tudatában is van.
Ő annyit lát, hogy van számára két személy, aki a mindent jelenti. Lassan már három, és lehetnének egy család. Olyan igazi. Valójában ennél sosem vágyott többre, a gonosz, sötétté vált lelkének egy apró zugába vonult el egyetlen vágya, valamikor régen, anyja halálakor.
Valamiért azt érzi, hogy ez így már jó lesz. Ez már nem fog elromlani, és talán lesznek problémák, de képesek lesznek megoldani. Negyed év után ki meri jelenteni, és ez egy kicsit le is döbbentené, ha nem veszett volna el a rózsaszín ködben.
ilyenkor máshogyan viselkedik, hiába az erős személyisége, lehet a dolgok pozitív oldalát is nézni. Jelen pillanatban pedig csak az van előtte. Na meg az evőeszközök, amiken még mindig pihen üveges tekintete, és talán csak párjának megérkezése zökkenti majd ki az asztalra vigyorgásból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=392968#post392968][b]Sharlotte Johanson - 2014.09.26. 22:30[/b][/url]

Tulajdonképpen azt a fejet az étterem összes vendége valószínűleg kiszúrta már, amivel képes volt vigyorogva maga elé meredni, de sokaknak volt annyi eszük, hogy aztán figyelmen kívül is hagyták. Ahogy ő is mindent. Nem szándékozott foglalkozni a környezetével, elég sok dologról megfeledkezett akkor. Valószínűleg a vacsorával sem lett volna egészen tisztában, ha nem pont ezért hívja el Jamie-t.
Még a reakcióján nem is gondolkozott el, egyáltalán nem sorakoztatta fel magában a lehetséges szituációkat, pedig a nem olyan távoli jövőt már látja maga előtt, már most tudja, mi hogyan lesz. Lehetne. Ez majd még eldől, a sors hogyan akarja.
Párja is még idő előtt érkezett, azonban nem ezt vette észre előbb, hanem érintését a vállán, és azt a hangot, amit annyira szeret hallani. Reflexszerűen benne van, hogy tovább mosolyogjon, és fel is álljon, a köszönő csókot így viszonozva. Ezen a ponton nem is igen lehetne már fokozni jókedvét.
- Gondolatátvitellel, persze. Meséltem neki rólad, már várta, hogy megismerhessen.. - szarkazmus, az egészséges hülyesége, meg még gyermeki báj is érződik válaszán, de a széles vigyor szintén viszonzásra talál.
- Milyen napod volt? - komolyan érdekli, és ez látszik is rajta. Reggel óta nem is látta kedvesét, és bár most itt van, ami már minden további nélkül csodálatos, tudnia kell, elfáradt-e, csinált-e valamit. Természetesen nem számonkérés. Csak érdeklődik iránta, ennyi az egész.
- Hiányoztál.. - édes mosollyal árulja el a nyilvánvalót. Szereti inkább éreztetni, de néha  olyan szépen tud hangzani, mert mindig ott van mögötte az érzés. Most elég sok minden, egy elég tisztes káosz, de szüksége volt már a közelségére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=396242#post396242][b]Sharlotte Johanson - 2014.10.01. 08:31[/b][/url]

Nem volt nehéz viccelődnie, amúgy sem kell megerőltetnie magát a megfelelő ember mellett, most meg aztán teljesem mindegy volt. Kis rájátszással köszönte meg a dicséretet, aztán máris kedvese napja iránt érdeklődött, tovább mosolyogva persze. Valamilyen szinten megkönnyebbülten hallgatta, hogy Jamie tudott pihenni, elég sok dolga van, és erre már kevés ideje. Az új dalon pedig külön leragadtak egy pillanatra gondolatai, de erről úgy érezte később érdeklődik.
- Ennek örülök - talán felesleges, de szerinte ezt el kell mondania, hiába látszik rajta. Mint azt a kis sokatmondó szót is, amit párjától visszakap, de tudja, ennek köze sincs a sablonszöveghez, tényleg így van mindkettejük részéről.
Az időközben megjelenő pincér még időzik náluk, amíg a rendelést fel tudja venni, tőle az almás pitét, mini verzióban, de egészet. Nem normális ételre van szüksége, egy ideje érzi már ezt.
- Kicsit megfázott, de az sem akadályozza meg a rosszalkodásban a fiunkat - valóban furcsa neki is így kimondani, de együtt nevelik, hiába másé a biológiai szerep, akkor is a fiuk.
- Velem pedig minden rendben - teszi még hozzá. A következő kérdésre először szintúgy csak végigszalad az a vigyor a képén, és a táskájába nyúl, amiből egy kis fehér dobozt húz elő, és a fiú elé teszi le.
- Ajándék.. - kezd bele, majd, ha a kis dobozról lekerült a tető, és a srác megpillantotta benne a fehér babacipőcskét, akkor folytatja, ugyanazzal a jókedvvel és lelkesedéssel. - Nemsokára tényleg, igazi apuka leszel!
Na hát igen, ő ezt pozitívumnak érzi, mint most mindent, és örül a fejének, nem is igen lehet lekergetni a görbületet arcáról, kedvese reakciója azonban még válthat ki belőle elég sok mindent.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=396267#post396267][b]Sharlotte Johanson - 2014.10.01. 10:59[/b][/url]

Belegondolva, hogy a kisfiút így otthon merte hagyni bátyjával, aki sokszor ugyanazzal a habitussal áll dolgokhoz, ugyanolyan gyerekes tud lenni, de amúgy meg felelősségteljes felnőtt, ja, és akkor ott van még a húga, örökmozgó, eleven.. Náluk végül is mindenki ilyen, nyugalomnak nincs helye..
Gondolatai hamar visszatértek a jelenbe, és a kedves kérdésére elő is vette a dobozkát, örömmel, és persze egyértelműsítve a helyzetet, aranyosan. Vagyis ez volt a szándék, és nem is gondolta, hogy nem fogná fel amúgy a vele szemben ülő, mi is vár rájuk, de úgy érezte így szebb.
Szép is volt, neki. Egészen csak addig, amíg Jamie arcára nem pillantott, Elsőként a döbbent képe, aztán a mosolya is gyorsan eltűnt, és mintha csak sugározta volna a kétségbeesést. Félelmet is, amitől Lotti arca is hamar valami semleges, bár az igazat megvallva inkább meglepődött kifejezést vett fel.
- Már miért szivatnálak? Nem ittam semmit, ez az igazság - hangjában érezhető, hogy most ő illetődött meg, bár biztosan nem annyira, mint párja, azonban nem ezt a reakciót várta. Nagyon elvolt a saját ki s világában, és véleményével, nem is foglalkozva semmi mással. Abban a pillanatban vágta oldalba a gondolat, hogy lehetséges, ez így mégsem annyira volt jó. Mire észrevette magát kedvese hangja már eloszlott a levegőben, és ő maga pedig az ajtó felé tartott.
- Ne menj el, kérlek, beszéljük meg! - kiáltotta utána, nem foglalkozva a már amúgy fél percre, a ledöbbenéstől kezdve rájuk szegeződő szempárokkal. Esze ágában sem volt ott maradni, és elfogyasztani, amit rendelt, felállt, és mivel rendezve volt a dolog Jamie által, olyan gyorsan hagyta el az éttermet, ahogyan csak tudta. Körbenézett, de Ő már nem volt sehol. A házánál kereste, otthon kereste de semmi. Eltűnt, és látszólag beletörődve, hogy ezt szerelmének fel kell dolgozni, teljes kétségbeeséssel indult ő is haza.