30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Juniper Delaney Iredale
KARANTÉN


Baličné Juniper
offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 98
Írta: 2019. október 4. 22:32 | Link

Cameron
&

Az emberek nagy része nem szeret egyedül enni. Velem nem ez volt a helyzet, már évek óta jobb szerettem, ha ilyenkor egy kicsit magamba szállhatok, elgondolkodhatok az életemen, a tényen, hogy egyszer majd kezdenem kell magammal valamit. A lényeg az, a szájtépésen túl, hogy én igenis szeretek egyedül lenni, jobb mint olyanokkal, akiknek csalódás vagy.
Szóval most is az órák után szépen lesétáltam a faluba, a Pillangó-varászba, mert itt anno nagyon finom volt az étel és a tea is. Leültem az egyik kétszemélyes asztalhoz, majd az étlap átható böngészése után arra jutottam, hogy grillezett csirkemellet szeretnék párolt zöldségekkel és fűszervajjal.
El is kényelmesedtem az asztalomnál, az ásványvizemet kortyolgatva csendesen, kb olyan harminc perc volt, mire meghozták az ételemet, addig mélyen a jegyzeteimbe bújva foglaltam el magam. Aztán letették elém a tányérat, csak azzal az volt a gond, hogy nem zöldség volt, csirkét meg szerintem életében nem is látott! Kissé tanácstalanul pillantottam körbe. Ilyenkor mi van? Mi a protokoll a nem jól kihozott ételre?
Hozzászólásai ebben a témában

Cameron Blanc
KARANTÉN


Your local deceptionist:3
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 146
Írta: 2019. október 5. 02:45 | Link



Az emberek nagy része nem szeret egyedül enni. Én mindig is tudtam, hogy nem vagyok különleges, persze, hogy kerestem a társaságot még az asztalnál is. Amúgy is pont az a személy vagyok, akit pár óra magány is úgy le tud hozni az életről, hogy képes lesz saját magát okozni az életében valaha felmerült összes problémáiért. Még ha soha nem is voltak. Tudjátok hogy megy ez. Tinik.
Ironikus, hogy ma pont egyedül császkálok a faluban tanítás után. Engedéllyel, esküszöm. Egy könyvesboltba látogattam le, mert most érkezett meg egy kötet amit hetekkel ezelőtt rendeltem meg, és ideje volt, hogy átvegyem. Nehéz volt hozzájutni, limitált kiadás. Nem várhattam hétvégéig. Még mielőtt visszatértem volna a kastélyba beültem egy vendéglőbe bedobni valamit. Túl éhes voltam, hogy kibírjam a nagyteremig, szóval meg kellett, hogy barátkozzak a magányos étkezés gondolatával. Valamit valamiért ugyebár.
Egy nagy adag bolognai spagettit rendeltem extra paradicsomos öntettel. Míg vártam, az ablakon kifelé bámulva játszottam egy pakli francia kártyával. Csak a szokásos Cameron. Körülbelül fél órával később jelenik meg az asztalomnál a felszolgálóm, szemem sarkából látom, hogy elhelyez valamit az asztalomon, jó étvágyat kíván, én pedig elmotyogok egy köszönömöt. Túlságosan el vagyok foglalva egy az utcán egymással üvöltöző párral, hogy odafigyeljek a pincérlányra. Bunkóság, tudom. Mire feleszmélek, őt már sehol nem látom, magam elé nézve pedig a spagettimet sem. Valaki más tányérját viszont igen. Túl sok zöldség szerepel rajta, hogy húsos kajának lehessen akár csak csúfolni is, nem hiszem, hogy ennyire el lehetne rontani egy egyszerű bolognait. Tanácstalanul nézek körbe, s meg is látok egy viszonylag fiatal lányt, ki legalább annyira néz ki elveszettnek, mint én.
- Teljesen véletlen nem kívánnál meg egy fél-vega fogást? - Kérdem barátságosan, széles mosollyal tőle, mikor az asztala elé érek a tányérral a kezemben, és csak úgy kérdés nélkül lehuppanok a vele szembelevő székre. - Teljesen ingyen adnám ám. Esetleg cserélném - utalok az előtte lévő spagettire, ami haljak meg pont úgy néz ki, mint amit a fél órával ezelőtti énem rendelne. Igen, elég valószínű, hogy összekeverték a rendelésünket.
Hozzászólásai ebben a témában


avi: Felix Mallard
Juniper Delaney Iredale
KARANTÉN


Baličné Juniper
offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 98
Írta: 2019. október 6. 01:48 | Link


&

Összességében nagyon szimpatikus volt a hely hangulata, a kiszolgálás is. Gyorsak voltak, precízek és kedvesek, az árak sem voltak ijesztőek, azt hiszem, jól döntöttem, hogy itt terveztem enni. Ezzel az a kizárólagos probléma lépett fel, hogy hiába kértem nagyon szépen, még határozott is voltam, nem motyogtam, akkor mi lehetett a gond?
Már éppen szóltam volna a pincérnek, hogy itt valami nagyon elcsúszott, de ő olyan hipersebességgel volt a világ másik felén, hogy még pislogni sem volt időm, már ott sem volt. Mit nekem reklamálás! A nyakam nyújtogatva kerestem a tekintetemmel utána, de se híre, se hamva nem volt.
Helyette viszont megjelent a srác az asztalomnál, mindenféle előjel nélkül, kezében tányérral, meg egy nagyon széles mosollyal az arcán. Szinte akaratlanul kúszott az arcomra a vigyor válaszként.
- Csak ha cserébe adhatok egy szénhidrátbombát - feleltem, majdnem el is nevetve magamat, az asztal jobb oldalán felé csúsztatva a tányérat. Nem zavartatom magamat azért, mert ledobta magát, igazából nem vagyok oda az egyedüllétért. - Hányas asztalnál ültél?
A kérdés elég hamar kint volt, meg is kocogtattam a kis hatost az asztalon lévő vázán, ha esetleg olyan asztalnál ült, akár még be is nézhették a számokat.
- Jártál már itt, ez gyakori? Én évek óta nem voltam már itt. Nem mintha sokat változott volna.
Hozzászólásai ebben a témában

Cameron Blanc
KARANTÉN


Your local deceptionist:3
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 146
Írta: 2019. október 7. 00:38 | Link



Helyzet valóban komikus, nem is nagyon tudom türtőztetni magamat; amint találkoznak szemeink elnevetem magamat. Nem hinném, hogy valaha történt volna velem akár csak hasonló ehhez. Olyan már volt, hogy nem teljesen azt kaptam amit kértem, vagy egy elem lemaradt a tányérról, de hogy az étel elkészüljön, minden baki nélkül aztán végül egy másik asztalon kössön ki... Nos, ez egyedülálló.
- Legyen, na. Mit tudok tenni - teszem szét a kezemet viccelődve, játszva az áldozat szerepét, ki sosem szerette volna elfogyasztani azt a szénhidrát dús fogást. Közben zavartan tekintek magam mögé, keresve az asztalt és a rajta lévő számjelzést. Őszintén, ki szokta azt figyelni? Nem szoktam csak úgy megjegyezni ilyen jelentéktelen - ámbár ebben az esetben igen jelenték teljes - apróságokat.
- Ömm, kilences. Úgy hiszem - felelem miközben még mindig a kérdéses asztalt vizslatom. - Igen, a kilences lesz az - erősítem meg, mikor rekognizálom az ablakot melyen fél órán keresztül csak bámultam kifelé még az imént. A gondolat felettébb logikus, meglehet, hogy ezt a két számot keverték össze. Sok féle oka lehet ennek az apró félreértésnek, bár nem hinném, hogy csak ezért képes lennék lehúzni a hely értékelését. Túl megértő vagyok én ahhoz.
- Nem igazán. Ez az első alkalom. Tesznek a jó első benyomásért - felelem még mindig viccelődve. - Mit takar az évek óta? Mit csináltál eddig? - Teszem fel az ő kérdésből felmerült kérdéseimet.
- Ja igen! - kapok észbe, hogy még mindig két tányér van előttem, majd a kevésbé szimpatikusabbat - amely nyilván az övé - felé tolom. - Cameron lennék nem mellesleg. Cameron Blanc - nyújtok kezet, legmegnyerőbb mosolyommal az arcomon, melyet ismerkedéskor rendszerint használni szoktam. Jó hely amúgy ez a Pillangó-varázs. Össze hozza az embereket.
Hozzászólásai ebben a témában


avi: Felix Mallard
Juniper Delaney Iredale
KARANTÉN


Baličné Juniper
offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 98
Írta: 2019. október 22. 02:07 | Link


&

A srác kifejezetten aranyos volt, ahogy összetalálkozott a tekintetünk, el is nevette magát, ami persze ragadós volt, így rövid úton belőlem is kitört az a bizonyos kacaj. Elég abszurd volt a helyzet, nem hiszem, hogy úgy festek, mint aki minden szabad percében nagy adag tésztákat dönt le a torkán. Talán ez volt a felszolgáló baja.
- Sajnálom, hogy erre kell kényszerítselek, nem is teszem szívesen - húztam el a szám nagyon látványosan, miközben felé nyújtottam a tányért. Jó illata volt az ételnek, azt nem mondhatja nekik senki, hogy nem tették ki a lelküket, egyedül az volt a gond azt hiszem, hogy nem sikerült eltalálni a megfelelő sorszámú asztalt.
- Akkor azt hiszem, meg is oldottuk a rejtélyt. Nyithatnánk egy nyomozóirodát, ha nem jön össze az élet, szerintem sikeresek lennénk. - nevetgéltem őt figyelve, bár nem tudtam a nevét, de már együtt ebédelünk. Mégsem hívhatom Sir Spagetthinek. Persze, csábító gondolat, biztosan kevés embert neveznek el így.
El is mesélte, hogy még nem járt itt, ez az első alkalom. Van, aki ezek után nem is jönne többet, de rajta nem ezt láttam, egészen lelkesnek látszott. Mondjuk megértem, én is jól éreztem magamat, egy agresszív nénivel már mondjuk nem ez lenne a helyzet.
- Elvégeztem az alapképzést, majd pár évig otthon voltam, illetve dolgoztam a Budanekeresdi balett-társulatnál - meséltem, miközben körbepillantottam, próbáltam felidézni, mi lehet mások számára érdekes az utóbbi pár évemből. Nem sok ilyesmi volt.
- Juniper Delaney Iredale. Blanc & Iredale nyomozóiroda. Nekem szimpatikus - állapítottam meg, kissé megemelkedve és kezet is fogtam a fiúval, hasonlóan széles mosollyal. Aztán visszacsücsültem és nekiláttam a csirkém felkoncolásának nagyon elegáns mozdulatokkal, ha már egyszer visszajutott hozzám. - Gondolom a tanodában tanulsz te is. Melyik házba jársz?
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed