36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Hegedüs Róza
INAKTÍV


Baj(ba)keverő róz(s)aszál
offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 20
Írta: 2018. augusztus 8. 10:26 | Link




Itt a hétvége, és ezzel itt az újabb lehetőség, hogy Róza fel tudja fedezni a birtokot, a kastélyt, a környező településeket. Szeretne jókat enni és inni, mert a héten nem nagyon volt rá ideje. Nehéz felvenni a ritmust azokkal a diákokkal, akik már év eleje óta itt vannak, és tanulnak, gyakorolnak. Nem áll jól a Rellon ház, és – igazság szerint – nem valószínű, hogy Rózi lesz egyhamar az a diák, aki változtat ezen az állapoton. Szeret új dolgokat tanulni, de nem könnyű számára úgy memorizálnia azokat, hogy rögvest használható gyakorlati tudásra tegyen szert. Jó érzés, amikor valami sikerül, és mindig kapsz egy löketet, amivel utána tovább tudsz dolgozni. Ez most hiányzik. Nincsen löket, nincsen pozitív élmény, csak a kudarc egy még nagyobb kudarcon lovagolva. Ezért is dönt úgy Őszőkesége, hogykinéz Bogolyfalvára, ahol talán olyan élményben lesz részre, ami feledteti akár egy pillanatra is ezt a hetet.
A tömött utcákon barangolva pillanathatjuk meg őt, amint mesehősként szoknyáját libegtetve, mosolyogva és dudorászva közlekedik. Nem egy ismert dal ez. Ő komponálja folyamatosan, miközben hosszú, vékony lábacskáit egymás elé pakolja, akár egy mini primadonna. A köveken pattogás egy ablak mellett hirtelen véget ér.
- Tea – suttogja csak úgy magának az észrevételt, s nagyot szippant a levegőbe.
Több sem kell a teaimádó leánynak, egy pillanat alatt benn terem a vendéglátó egységben. Színtelen ajkait nyalogatva indul el célirányosan az egyik asztal felé, ami egy megbűvölt ablak mellett található. Ahogyan kinéz az ember, egy tisztást lát, amin őzek legelnek és kisnyulak ugrálnak. Mosolyogva, állát tenyerébe támasztva nézelődik, és elégedetten dünnyög egyet-kettőt.
Egy jó ideig ennek az elfoglaltságnak él, hiszen oly’ nyugtató látvány.

Utoljára módosította:Hegedüs Róza , 2018. augusztus 8. 10:31
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2018. augusztus 8. 11:17 | Link

Róza



Ma valahogy különösen nehezen ébredtem fel, bár nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy mikor aludtam el. Talán a meleg miatt, talán mert hajnalig olvasgattam, ki tudja. Mindenesetre nem sok kedvem volt kidugni a lábam az ágyból. A gyomrom hangos korgása tudatta velem, hogy nem sokáig élvezhetem ki ezt az idilli állapotot. Hangos sóhajtással kísérve ki is ugrottam az ágyból és gyorsan magamra kaptam egy szoknyát és egy ujjatlan pólót. Meleg lesz ma is. Ahogy mentem lefelé a lépcsőkön kitaláltam, hogy valami új helyet keresek fel, így nem az étkező felé indultam el, hanem kifelé az épületből.
Hamarosan Bogolyfalvában találtam magam, céltalanul bolyongva nézegettem az épületeket. Egy pillantást vetettem a helyre, ahol Stellával limonádét árultunk a múltkor. Nem, oda most nincs kedvem betérni. Komótosan ballagva eljutottam a vendéglátó negyedbe, a szagok, vagyis illatok után mentem. Itt még nem jártam, szóval jó alaposan megnéztem a felhozatalt. Cukrászda, Pizzéria, gyorskajálda....nem rossz, bár a reggeli első étkezésként nem felelnek meg ezek a felhozatalok. Pillantásom a teaházra téved, ami mellett először elmentem lazán. Észre se vettem, csak most hogy visszafordulóban vagyok. Felvonom a szemöldökömet egy pillanatra, majd határozott léptekkel megcélzom az épületet.
Ahogy belépek persze rögtön felharsan a csengő, amit az ajtó fölé akasztottak. Hogy én mennyire nem szeretem ezeket! Egyszerűen zavar a hangjuk, a funkciójukkal semmi bajom.
- Öhm, a teaházba. - válaszolom a recepciós kérdésére, hogy az étterembe, vagy a teaházba kívánok-e menni. Beterel a függönyön és pár pislogás után alkalmazkodik a szemem az itteni fényviszonyokhoz. Biccentéssel köszönöm meg a segítségét, majd elindulok az asztalok és párnák között egy jó helyet keresve. Az egyik asztalnál egy lányt pillantok meg, aki kifelé bámul az ablakon. Ablakon?! Felhúzom a szemöldököm ahogy rájövök mit is látok éppen. Egy hatalmas nagy festmény, de zseniális módon elkészítve. Elsőnek ablaknak tűnik, csodálatos látképpel.
- Szia! Gyönyörű festmény igaz? - szólítom meg a lányt, ahogy odaérek hozzá. Rámosolygok és rögtön felmérem, hogy nagyjából velem egy idős lehet, és valószínűleg nem háztársam.
- Laura vagyok. Csatlakozhatom hozzád? - mutatkozok be és teszem fel a kérdést. Bár teljesen üres az egész hely és oda ülhetnék ahova akarok mégis úgy döntök hogy felbuzdulva a múltkori jól sikerült barátkozásokon, megkísérlek magam kezdeményezni egy kellemes cseverészést.
Utoljára módosította:Juhász Laura, 2018. augusztus 8. 11:17
Hozzászólásai ebben a témában
Hegedüs Róza
INAKTÍV


Baj(ba)keverő róz(s)aszál
offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 20
Írta: 2018. augusztus 8. 12:13 | Link




A jelenlegi tevékenység teljességében megfelel egy meditációs gyakorlatnak. Kék szemeivel követi a kis állatokat, amik ide-oda ugrálnak a tisztáson. Milyen szívesen lenne ő is ott. Együtt ugrálnának, és élnék tovább a mesét, amit éjszaka álmodott. Amit minden éjszaka álmodik. Egy helyről szokott, ahol soha többé nem bánthatja semmi és senki. Állatokkal él, akikkel megoszthatja minden baját és búját. Nem kell többet hangját beszédre, csupán éneklésre használnia. Vastag szemöldökét szomorkáson összehúzza a gondolatra, majd felrázza magát belőle. Nem. A szomorúság nem állhat az ő felhőtlen boldogságának az útjába. Egyedül van. Nem baj. Mondjuk, lehetnének barátok, akikre támaszkodhat. De nem létfontosságú ez. Legalábbis egyelőre még nem érzi, hogy ez annyira nagy jelentőséggel bírna eddigi magányos kis életében. No, de elég is a negatív gondolatokból, inkább vissza a tisztásra, és az aranyos kis állatkákra, akik továbbra sem fognak fel semmit a rideg valóságból. Valóság. Hamarosan egy lány hangja zökkenti ki apró kicsiny világából. Odakapja szőke buksiját, miközben haja aranyosan csillogva perdül meg a levegőben. Arca mosolygósan felragyog, ahogyan meglátja az ismeretlent maga előtt. A kérdésre viszont pillanatok alatt értetlenül húzza össze barnaszín szemöldökét. Körbe néz, mintha egy légyre próbálna ráközelíteni, pedig csak a festmény keresi. Jó néhány másodpercbe telik, mire felfogja, hogy ezidáig egy képet bámult.
- Vupszi – húzza el ajkait zavarodottan. – Kellemetlen – enged el végül egy tökkelütött vigyort, miközben esetlenül nyúl tarkójához, ezzel is mutatva frusztráltságát. Szemeit rossz kiskutya módjára lesüti, és az alkotásra sandít, ahol az egyik mesebeli nyuszi tappancsába kuncogva neveti ki Rózát a figyelmetlenségéért. Rosszallóan vet még egy pillantást az állatkára, majd mosolyogva a lányra.
- Örülök, Laura – mondja ki a nevet, hogy még jobban tudatosuljon agyában. – Én Róza vagyok – mutatkozik be, majd az előtte lévő helyre mutat. – Hogyne. Mindig jól jön a társaság, nem igaz? – mosolyog, majd beletemetkezik az ét- és itallap tanulmányozásába.
- Tudsz valami jót ajánlani? – kérdi, feltételezve, Laura már járt itt korábban.
Utoljára módosította:Hegedüs Róza , 2018. augusztus 8. 13:37
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2018. augusztus 8. 20:17 | Link

Róza


Magam is a képet nézegetem, amíg meg nem hallom a lány válaszát. Ezek szerint nem vette észre, hogy nem egy ablakon át bámul ki. Bárki is csinálta ezt a képet, profi módon bűvölte meg.
- Nekem is csak azért tűnt fel, hogy nem valódi, mert sehol máshol nincs ablak. Márpedig ha ilyen gyönyörű táj lenne mellettünk én a tulaj helyébe mindenhova máshova is ablakot tennék, hogy ne legyen tülekedés ennél ez az egy asztalnál. Illetve, hogy ne az legyen, hogy bekukkant a leendő vendég, látja, hogy foglalt ez az asztal és inkább továbbáll. - próbálom megnyugtatni a lányt, hogy nem olyan ciki az, hogy nem vette észre. Mondjuk az is igaz, hogy az alatt az egy hónap alatt, amit eddig itt töltöttem megtanultam, hogy semmi sem az, aminek látszik. És bizony érdemes többször is rápillantani valamire, többféle szemszögből, mielőtt eldöntjük, hogy ez a dolog ez-e vagy az.
- Szintén elsős? - kérdezem meg Rózát, miközben leülök a felkínált helyre. Egy pillanatra felhúzom a szemöldökömet a költői vagy tán nem is annyira költői kérdése hallatán.
- Hát, nem feltétlenül igaz. Nagyban függ attól, hogy kikből áll az a társaság. - mondom elgondolkodva, majd mielőtt még magára vehetné a dolgot és megsértődhetne folytatom gyorsan. - Teszem azt egy csapat rablógyilkos társasága nem éppen jön jól. Vagy egy pszichopata őrülté. De, szerencséd van: egyik sem vagyok. - vigyorodom el, majd a kezembe veszem az itallapot, hogy kinézhessek valami finomat. Ami nagyon nehéznek tűnik, mivel tele van olyan nevű dolgokkal, amiket még életemben nem hallottam. Szeretem ugyan a teát, de nem vagyok annyira oda érte, hogy betéve tudjak legalább 100féle teát, amit itt felsoroltak. Vagy többet, ki tudja, számolgatni azért nem fogom a neveket.
- Hátöö. Őszintén szólva ezeknek a többségéről még életemben nem hallottam. Most vagyok itt először. Odahaza ittam már ribizlis rooibos-t, az kellemesen frissítő, ahogy látom az itt is van. A ház ajánlata a pillangó-varázs tea, azt látom. Gyümis, vaníliás, pillangó formájú sütivel. Ez sem hangzik rosszul. De lehet, hogy jobban jársz ha a pincért kérdezed meg. - hadarok zavarodottan. Nyilván a kép miatt úgy festhettem, mint aki betéve ismeri ezt a helyet, holott nem. És most emiatt kellemetlen helyzetbe kerültem. Szegény Róza tőlem vár tanácsot, hogy mit igyon, aztán persze ha valami borzalmast ajánlok akkor máris elvágtam magam a barátkozásban nála. Kínomban elkezdek hümmögni, kivételesen felismerem a háttérben halkan szóló zenét, de hamar elkalandozok, és azon kapom magam, hogy az asztallapon "zongorázom". Túl régóta nem értek billentyűkhöz az ujjaim, ha egy szám ezt váltja ki belőlem.
- Hova valósi vagy? - kérdezem meg a velem szemben ülő szöszit, majd felpillantok a megjelenő pincérre.
- Ó, igen, egy barackos fekete teát kérek sok tejjel. - adom le nála a rendelésem. A pincér kissé meghökkenve néz rám, de csak bólint egyet. Lehet, hogy itt nem szokták angolosan inni a teát? Sebaj, most lesz valaki aki úgy fogja. Ha már egyszer azt mondtam, hogy kipróbálom.
Hozzászólásai ebben a témában
Hegedüs Róza
INAKTÍV


Baj(ba)keverő róz(s)aszál
offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 20
Írta: 2018. augusztus 10. 09:46 | Link




A lány következő mondatára, miszerint nincs is ablak a helyiségben, látványosan körbe forgatja a fejét, és egyetértően hümmögve biccent egyet. Érdekes, hogy nincsen ilyen látvány sehol sem, de úgy gondolta, hogy a közös jó érdekében megbűvölték az egyik ablakot, hogy ezt láthassák a vendégek. Nem lenne rossz ötlet, de ez a festmény is gyönyörű, így nincsen ok panaszra. Bizonyára igaz lehet, amit a felsőbb évesek mondanak; jobban meg kell nézni mindent, mielőtt még elhinné az elméd, amit vélni lát. Rövid gondolatmenetéből egy újabb mondat rázza fel. Pontosabban, egy kérdés. Erre ismét felnéz a menüről, egyenesen Laura szemeibe. Fontos számára a szemkontaktus, ami másoknak olykor kellemetlen is lehet. Azonban Róza úgy gondolja, hogy ez így az illendő, ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy akár egy egészséges bizalmi viszony alakuljon ki két ember között. A szem a lélek tükre, szokták mondani.
- Igen, nemrég érkeztem – válaszol bólogatva a kérdésre. Így nem kérdez vissza, hiszen úgy kérdezte, hogy „szintén” elsős-e ő. Egyértelmű, hogy évfolyamtársak.
A társaságra vonatkozó gondolatok kissé elszaladnak. Noha teljesen jogos, azért egy kicsit kiforgatta a témát. Természetesen, bólogat minden egyes szóra, mert ezektől függetlenül igaz, amit Laura mond.
- Egy pszichopata vagy egy rablógyilkos pontosan ezt válaszolná – kacsint játékosan.
Honnan is tudhatná az ember, hogy kivel van dolga? Valójában… sehonnan. Adja meg az alapvető bizalmat a másiknak. Vagy ne bízzon senkiben, aztán maximum kellemesen csalódik majd. Róza esetében az alapvető bizalom azt jelenti, hogy nem puffogva, távolságtartóan és elutasítóan bánik az emberekkel. Csupán, ha kiderül, hogy megérdemli. Persze ez nem azt jelenti, hogy azonnal kitálal minden családi titkot. Egyáltalán nem. Magáról nem szeret beszélgetni. Ekkor „fordul be” kicsit. Minden másról szívesen csacsog.
Laura sem tudja, hogy mit egyen-igyon. Erre Róza elhúzza vöröslő, vékonyka ajkait, és „aházva” hallgatja végig a másik hosszas gondolatmenetét.
- Én nagyon szeretem a teát – teszi hozzá halkan, majd megjelenik a felszolgáló.
Nyurga, fiatal alak. Biztosan nyári munka. Szemei beesettek, és látszik, hogy már a sokadik napját dolgozhatja egyhuzamban. Ismeri ezt az álmosságot és kimerültséget. Alig látható mosolyra húzza ajkait, amikor találkozik a tekintete a pincérrel, majd visszatekint Laurára, aki egy nagyon jó pontot szerzett nála. Róza szemei szinte felragyognak. El is felejt válaszolni az előző kérdésre, majd utána.
- Én egy earl greyt kérnek mandulatejjel, köszönöm – mosolyog a fiúra, aki biccent és viszi is a rendelést a pult mögé, hogy lányok hamarosan körbe fonhassák ujjaikkal a meleg bögréket. Idebenn nincsen az a borzasztó meleg, mint odakinn. Sőt, a helyiségben teljesen jó idő van. – De jó, hogy te is szereted tejjel – Rózi nem iszik tehén tejet, de például mandulatejjel is csodás lehet egy tea. Próbáld ki. Nem fogsz csalódni.
- Hova valósi vagyok? – kérdez vissza, miközben nyel egy nagyot. – Ööö, Üstösdön születtem, aztán elkerültem Talárosra – nézelődik kivételesen a teázóban össze-vissza. Látványos, hogy nem szeretne beszélni róla. Nagyot nyel ismét, majd visszanéz Laurára.
- De most már „idevalósi” – mosolyog picit megjátszottan. – És te?
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2018. augusztus 10. 16:18 | Link

Róza

Zárás

Megerősít a sejtésemben, tényleg elsős. Valószínűleg viszont nem háztárs, akkor felismerném. Vagyis, elvileg felismerném. Bár ha most érkezett pár napja, akkor tuti, hogy nem. Kissé összefolyt előttem minden mostanában.
- Uhh, touché! - mondom neki nevetve a rablógyilkosos sztori lecsapására. És ez így igaz. Ha valami közveszélyes őrült lennék is azt mondanám, hogy tök normális vagyok. Nem taglalom tovább a témát, úgyis rájön előbb-utóbb magától, hogy egyik állítás sem igaz: sem őrült (vagy rablógyilkos) nem vagyok, sem normális.
- És melyik házat erősíted? Én a Navine-ba kerültem. - folytatom tovább a kérdezgetést. Ő is pont úgy van felöltözve, mint a diákok többsége: sehol egy egyenruhára emlékeztető ruhadarab, amiből rögtön lehetne látni, hogy hova is tartozik az illető. Kicsit kezd frusztráló lenni a dolog, a végén még kiderül, hogy Neki van igaza az öltözködés terén. Gyorsan megrázom a fejem, hiszen megint alaposan elkanyarodtak a gondolataim.
- Általában csak télen szoktam teázni, amikor nagyon hideg van. Kivéve ha forró csokit iszom. - felelem a vallomására az italt illetően, de tovább folytatni nem tudom, amíg a pincér el nem tűnik. Sose szerettem a kiszolgáló személyzet előtt beszélgetni. Egyrészt ő se tud a munkájára figyelni, másrészt meg ha azt szeretném, hogy ő is tudjon mindenről, akkor odamegyek hozzá beszélgetni. Róza rendelésén nem akad úgy fenn, ezek szerint az elfogadhatóbb kombináció.
- Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy szeretem-e. Még soha nem ittam tejjel a teát, de most úgy döntöttem, hogy kipróbálom. Nekem kicsit furcsa de úgy ajánlották, szóval...- válaszolom kicsit feszengve. Nálam a tea az cukros és citromleves. Sok sok citromlé, hogy egészen pontosak legyünk.
- Áhhá, egyik helyről sem hallottam még. - felelem bólogatva, ahogy sorolja a helyeket. Látom Rózán, hogy feszeng, így nem kérdezem meg, ami foglalkoztat. Boszorkány és varázsló-lakta helyek-e. A nevük alapján ugyanis erre következtetek. - Én fehérvárcsurgói vagyok. Kis pici település Székesfehérvártól nem messze. És az egyetlen varázserővel bíró személy az egész faluban.
Az idevalósin egy kicsit összehúzom a szemöldököm. Kicsit erősnek érzem azt, hogy szinte csak most érkezett, máris azt mondja, hogy idevalósi, mintha legalábbis évek óta a környéken lakna vagy hasonló. Lehet, hogy pocsék élete volt ott, ahol lakott, de az ő helyében akkor sem mondanám így.
- Á, szóval tetszik itt! Sok helyet felfedeztél már? - gondolom így értette, amit mondott, hogy nagyon szupernek tartja ezt a helyet. További kérdésekig már nem jutok el, mert ismét megjelenik a pincér, karján egy tálcával, azon a gőzölgő forró italok. Leteszi elénk, amit rendeltünk. Alaposan meghökkenek azon, ami elém kerül. Egy nagy kanna, aminek az alja csésze. A kanna tetején furcsa formájú teaszűrő. Egy kis tálkában kétféle kockacukor, és persze egy kisebb üvegcsében a tej. A hangulatomat csak a kis tányérkán lévő süti dobja fel. Oké, ezek szerint nekem kell összekotyvasztanom magamnak ezt a fura löttyöt. Igyekszem a legjobb tudásom szerint ezt megtenni, majd izgatottan kortyolok bele az italba. Szinte azonnal érzem, hogy ez nem lesz a kedvencem, ahogy furán kavarogni kezd a gyomromba.
- Uh, ez borzalmas. Bocsi, de nekem most asszem sürgősen...- mondom, majd a szám elé kapom a kezem és kirohanok a szabadba, remélve hogy a friss levegő megszünteti a hányingert.
Utoljára módosította:Juhász Laura, 2018. szeptember 17. 17:22
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed