36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Pethő Csongor
INAKTÍV


cakeboy.
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 19
Írta: 2013. január 9. 19:12 | Link

Odett

Mondtam már, hogy hihetetlen szerencsés vagyok, amiért irtó jófej főnököm van? Biztosan említettem. Elég sokszor megbizonyosodtam már erről a tényről. Most is neki köszönhetem, hogy nem kellett sokat gondolkodnom, hova is hívjam Odettet randira. Igen, randira. Mindig elönt a kellemes bizsergés, amikor csak rá gondolok. A randinkra. És Odettre. Az ünnepekben szerencsére volt időnk találkozni párszor, de nem sokszor maradhattunk kettesben, meg olyan igazi romantikázós dolgokban sem volt részünk. Emiatt is gondoltam úgy, itt az ideje valami szuper dolgot szervezni a kislánynak.
Zoey persze, ahogy tudomást szerzett, hogy randizgatok valakivel - jó érzéke volt ahhoz, hogy ilyeneket megtudjon, anélkül, hogy én akár egy szót is szóltam volna -, nem telt el úgy nap, hogy ne kérdezgetett volna tőlem mindenféléket. Így kiszedte azt is belőlem, mire készülök, és nyomban felajánlotta a Pillangóvarázs teaház részlegét. Én pedig némi "jajj, nem kell ám" és hasonló ellenkezések után elfogadtam az ajánlatot.
A mai nap tehát korábban zárt a teaház, én pedig már jóval Odett érkezése előtt elkezdtem a készülődést. Odett persze nem egészen tudta, mi is lesz ma este, csak annyit ígértettem meg neki, hogy idejön hozzám a munkaidőm leteltével, és majd lesz egy meglepim számára.
A készülődést nem tudtam teljes mértékben magam végezni, néha felbukkant Zoey is, és megigazított egy-egy általam már elhelyezett gyertyát, vagy titokban elhelyezett egy váza virágot az egyik asztalon, aztán mégis levette onnan, hogy az már túlzás lenne. Pedig sietnie kellett volna, mert épp színházba készülődött a férjével, vagy ilyesmi. Szerencsére a hatodik "el fogsz késni, Jonathan mérges lesz!" kijelentésem után, mosolyogva belátta, hogy boldogulok egyedül is. Azért annyit még megtett, hogy egy pálcasuhintással tűzre lobbantotta az összes gyertyát.
Mosolyogva figyeltem a nagy művet. Sok-sok kisebb-nagyobb gyertya, egy alacsony asztal középen, körülötte párnák, az asztalon mindenféle friss gyümölcsök, meg egy kisebb edény, amiben olvasztott belga csoki volt. Szerencsére némi varázslatnak köszönhetően a csoki a megfelelő állagú maradt, hosszú ideig, és így nem kellett újraolvasztással meg kavargatással bajlódni. Gondoltam, hogy beszerzek egy csoki-szökőkutat, de azt a hirtelen ötletet követő következő percben már túlzásnak gondoltam, így maradt a tálka.
Sóhajtottam egy nagyot, végignéztem minden részleten, majd gyorsan felsuhantam az öltözőbe, hogy valami elegánsat húzzak magamra.


Ruha
Utoljára módosította:Pethő Csongor, 2013. január 9. 19:17
Hozzászólásai ebben a témában

a Pillangóvarázs főszakácsa.
Bánfai Odett Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 548
Írta: 2013. január 9. 19:35 | Link

Főszakácskám




Az, hogy izgatott voltam ma, nem kifejezés. Egész nap hányingerem volt, remegtem, és rosszabb voltam, mint 100 nő, akinél éppen piros betűs napok vannak. Csongival már jó ideje együtt vagyunk, volt már jó pár randink. Mindig ilyen sétálgatós, iszogatós, beszélgetős. Addig még nem nagyon jutottunk el, hogy vacsizós, nagyon romantikus estét tartsunk. Valahol legbelül én pedig ma valami ilyesmire számítok. Emellett az izgalmam legnagyobb oka az, hogy egy nagy lépésre szántam el magam. Szeretnék végre tényleg nagylány lenni. Bár ebbe Csonginak is van némi beleszólása. Az ünnepeket is amennyire tudtuk együtt töltöttük. Én voltam Rózsa néninél, aki egy iszonyatosan finom ünnepi vacsorát dobott össze. De lehet, hogy Csongi főzte azt is, csak Rózsa néni aratta le a babérokat. Az idős néni nagyon fifikás, és olyanokra képes, amiket ki sem nézne belőle az ember lánya. Ő nagyon kedvel engem, legalábbis én úgy vettem észre. Remélem nem csak színleli. Otthon anyáéknak is megmondtam, hogy van valakim. Nem rajongtak a gondolatért túlzottan, és anya azonnal le is ült beszélgetni velem, a szokásos butaságokról. Én csak okosan pislogtam, és nagyokat bólogattam, amikor magyarázott. Eléggé kellemetlenül éreztem magam, de muszáj volt végighallgatnom. Így valamennyire megnyugszanak.
Visszatérve a karácsonyhoz: Csonginak ajándékba vettem neki egy bőr karkötőt, melyen van egy "medál", melybe bele van gravírozva, hogy: Cs+O. Lehet nyálas, de jobb nem jutott eszembe. Sose voltam jó ajándékvásárlásban.
Na de a mai napi tevékenységemhez visszakanyarodva: Több, mint 1 órán keresztül elfoglaltam a fürdőszobát. Ez alatt letusoltam, kisminkeltem magam, megcsináltam a hajam. Sokkal többet szöszmötöltem magammal, mint amennyit szoktam. Mintha az esküvőmre készülődnék. Felhúztam az egyik kedvenc halvány rózsaszín ruhámat. Egyszer egy esküvőre vettem, akkor volt rajtam először utoljára. A harisnyával nem keveset szenvedtem. A magassarkú cipőt betettem egy szatyorba, kézben vittem le a faluig. Lábamon addig egy téli csizma díszelgett. Nem illett a ruhához, de legalább meleg volt. Magamra kaptam a téli kabátomat, aztán elindultam le a faluba. Ahogy közeledtem egyre jobban remegni kezdtem. Hatalmasakat nyelve érkeztem meg a teaház elé. Ott gyorsan cipőt váltottam, majd benyitottam. Tekintetemmel azonnal Csongit kerestem, akit hamar meg is találtam. Széles mosollyal indultam meg felé, majd beugrottam a nyakába és egy nagy csókot adtam neki.
- Nagyon elegáns ma az Úr! - közöltem vele nagyon széles, sok wattos mosolyommal,adtam neki még egy puszit, majd körbenéztem a helyiségben.
- Azta! -
Ennyit sikerült kinyögnöm a sok gyertya láttán. Csongi rendesen kitett magáért.
- Ezt így mind egyedül? ... Miattam? -
Nem kicsit voltam meghatódva. Még sose tettek ilyesmit miattam.

Öltözet
Utoljára módosította:Bánfai Odett Zoé, 2013. január 9. 19:39
Hozzászólásai ebben a témában

Madcap nevelője | Piromágus növendék | Edictum társszerkesztő
Pethő Csongor
INAKTÍV


cakeboy.
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 19
Írta: 2013. január 9. 21:55 | Link

kisOdett <3

Miközben öltözködtem, eszembe jutott, hogy Odett valószínűleg a századik felpróbált ruhájában jelenik majd meg. Mert hiába nem árultam el neki semmit a meglepiből, biztos voltam benne, hogy nem hisz abban: csak egy egyszerű hazakísérésről van szó. Tuti kiöltözik, és tuti egész nap ezzel vacakolt. Míg én a szekrényemben talált első inget, egy mellényt, meg egy passzoló nadrágot hoztam magammal ma. Jót mosolyogtam ezen, miközben egyre jobban izgultam, vahon tetszeni fog-e Odettnek a teaház; nem tartja-e elcsépeltnek, unalmasnak, esetleg túl nyálasnak? Nem stresszeltem azért túl magam. Nem olyan lánynak ismertem meg, akinek az ilyen dolgok ne nyernék el a tetszését. Ha meg valami nem tetszik neki, kap egy kis pizzát, és rendben lesz minden.
Öltözés után lerobogtam a lépcsőn, rápillantottam az órára - húha, mindjárt itt lesz. Megálltam, nem messze a bejárattól, és vártam, közben pedig szórakozottan a karkötőmmel játszottam, amit Odett-től kaptam karácsonyra. Fél szemmel az ajtót, fél szemmel az előkészített díszletet figyeltem.
Végül betoppant Odett, azzal a cuki és lelkes mosolyával, amit annyira szerettem. Viszonoztam a csókot, közben jó szorosan magamhoz öleltem, mintha csak ezer éve láttam volna utoljára.
- A Kisasszony sem panaszkodhat! Sőt, gyorsan el kell rejtenem, nehogy egy errejáró szemet vessen magára! - Nevettem el magam, miközben egyik karommal átkaroltam Odett derekát, és egy puszit nyomtam az arcára.
Határtalan örömmel töltött el a lány reakciója.
- Nem, ez a másik barátnőmnek készült, a te meglepid fent van az emeleten... - hm, azt hiszem ez egy elég bénára sikerült viccelődés volt, de sosem voltam túl jó a humor terén.
- Nem ám! - helyesbítettem gyorsan, még mielőtt megdobálna a magassarkúival.
- Miattad készült, persze. Tetszik, ugye? - pillantottam rá, ahogy beljebb vezettem a helyiségben. A teaházban a szokásos szerint kellemes füstölő-illat terjengett, és a gyertyák nagyon dobtak a hangulaton - ezt így gondolatban még egyszer megállapítottam magamnak.
Hellyel kínáltam Odettet, majd mikor leült, én is ugyanígy tettem. Nem szembe vele, hanem mellette, hogy a közelében lehessek.
- Na, és ez hányadik ruha, amit felvettél, mielőtt idejöttél? - nem, nem bírtam megállni, hogy ne húzzam ezzel egy kicsit. Remélem, jól burcizik emiatt, mert olyankor nagyom aranyos!
Hozzászólásai ebben a témában

a Pillangóvarázs főszakácsa.
Bánfai Odett Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 548
Írta: 2013. január 10. 16:28 | Link

Nagyon jól esett amikor Csongi jó szorosan megölelt. Erre lenne nekem szükségem minden nap, minden percében. Tudom, hogy nem lehet, meg egy idő után nagyon sok lenne, de mégis olyan jó belegondolni. A kapcsolatokat képes elrontani az, ha a két fél folyton együtt van. Megunhatják egymást, és nem lesz akkora öröm, amikor találkoznak. Így, hogy hetente csak párszor látjuk egymást, akkor is csak pár órára, nos el sem lehet képzelni, hogy így mennyire várom, hogy újra láthassam.
A dicséretemre Csongi is egy bókkal reagál, ami nagyon jól esik. Felnevetek, amikor közli, hogy el kell rejtenie, nehogy valaki másnak is megtetszek. Annyira aranyos, hogy mindjárt megzabálom. Átkarolja a derekam, és én is így teszek, valamint a pusziját én is egy puszival viszonozom.
Teljesen leesik az állam a helyiség láttán, és ezt meg is jegyzem neki. Azonban erre egy érdekes választ kapok. Durcás arccal nézek rá, szemeim összeszűkülnek. Természetesen csak megjátszott az egész, tudom, hogy nekem csinálta, és nincs másik lány a képben. Vagyis inkább remélem, hogy nincs. Még pontosabban: ajánlom neki, hogy ne legyen, különben elbúcsúzhat a férfiasságától.
-Kac-kac... Nagyon poénos ma valaki! -
Ezt még hozzáteszem durcásan, de nem tudok sokáig így nézni rá. Újra elmosolyodom, majd egy újabb puszit adok neki. Lehet kicsit sok lesz?! Ajaj.
A kérdésére, hogy tetszik e, odettos sok wattos mosolyt küldök felé, majd átkarolom a nyakát, és egy nagy cuppanós puszit adok neki a szájára, végül közlöm vele a közlendőt.
- Nagyon! ... Köszönöm! -
Amikor Csongi hellyel kínált, akkor leülök, majd Csongi is helyt foglal mellettem. Amint mindketten lehelyezkedünk Csongi keze után nyúlok, és összefonom ujjainkat. Sajna nem bírok magammal és egy újabb puszit adok neki a szájára, amit ha nem ellenez akkor átváltok csókká.
Egy újabb vicces kérdés érkezik irányomban, amin kissé felkacagok.
- Csak ezt! Előre megálmodtam, hogy miben akarok jönni. Nem izgultam túl a randinkat. -
Ejjejj Odett, nem szép dolog hazudni! Nem is tudok hazudni. Ha ügyes Csongi akkor észreveszi a jeleket. De csak az izgulásban hazudtam, a ruhában nem!
- Te nem kérdezem meg, hogy hányat próbáltál fel. Gondolom ezt az egyet, mint ahogy én is. Na és amúgy mit terveztél mára?! -
Kíváncsi tekintettel nézek rá, és izgatottan várom a választ.
Hozzászólásai ebben a témában

Madcap nevelője | Piromágus növendék | Edictum társszerkesztő
Pethő Csongor
INAKTÍV


cakeboy.
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 19
Írta: 2013. január 21. 19:20 | Link

Odettem

Aprót kuncogtam a kis durcázásán, az pedig újfent örömmel töltött el, hogy tényleg tetszett neki mindez, amivel készültem.
- Megérdemled! - Mosolyodtam el. Ujjaink összefonódtak, a puha bőr érintése áramütésként ért, mintha az eddigi érzéseim: a kellemes izgatottság, a szívdobogás és elvarázsolódás nem lett volna elég, most minden sokkal jobban felerősödött. A csókja pedig csak hab volt a tortán.
Hirtelen fordult velem minden. Egy másik világba csöppentünk. Tudjátok, ezek azok a pillanatok, amikor mindegy mi van körülöttünk, az ember azt érzi, hogy csak ő és a mellette ülő, nevető angyal létezik a földön. Szinte megbűvölve néztem Odettet. A szívem nagyot dobbant minden egyes mosolyán és kacagásán. Arcvonásait most minden eddiginél részletesebben láttam. A mélybarna őzikeszemekben el tudtam volna veszni, s talán most el is vesztem. Tudjátok még mit imádtam nagyon? A kacagását, és a gödröcskéket a szája sarkaiban, amik akkor jelentek meg, mikor mosolygott.
Furcsa volt az egész. Mintha egy filmben lettem volna. Minden lelassult, és valahonnan mintha zenét is hallottam volna. Valami szerelmes számot. Nem igazán tudtam arra figyelni, amit mondott, csupán hangfoszlányok értek el hozzám. Bársonyos hangok, mint valami földöntúli zene.
Végül csak a kérdése jutott el hozzám úgy, hogy kizökkentsen ebből az elvarázsolt állapotomból. Hogy mit terveztem mára? Nos, az jó kérdés. Nem tudom, ez az információ törlődött a gondolataim közül, és az agyam ellenkezett, hogy én most ezen a kérdésen gondolkodjak, pedig azért volt egy forgatókönyvem az estét illetően; a gyümölcsök sem hiába várakoztak az asztalon.
Csak elmosolyodtam, hüvelykujjammal végigsimítottam Odett kézfejének szélét; a keze még mindig az én összezárt tenyeremben pihent. Másik kezemet pedig mindeközben felemeltem, ujjaimmal szórakozottan játszadoztam a lány egyik hajtincsével. Nem sokáig. Próbáltam tűrtőztetni magam, tényleg. De aztán a gondolataimat elöntötte a vágyakozás. Közelebb húzódtam Odetthez. A puha arc hozzásimult az enyémhez. Mélyen magamba szívtam hajának vattacukorra emlékeztető illatát, miközben az előbb a hajtincsével játszó kezemmel végigsimítottam a lány karján. Orrom ezután Odett bőrét célozta meg, hogy kapjon egy keveset a puha arc érintésének élvezetéből.
Bőrömön éreztem a lány meleg lélegzetét. Ahogy én, úgy minden bizonnyal ő sem tudott nyugodtan levegőt venni.
Mikor újra kinyitottam eddig lehunyt szemeimet, és a kicsilány őzikeszemeibe pillantottam, ott volt végem, megint.
Lassan közelítettem a számmal ajkaihoz. Előbb egy kis puszit adtam, majd még egyet, aztán hirtelen magamhoz húztam. A puszi pedig heves csókba váltott át. Kezeim hol a lány nyakát, hol a hátát, hol a karját simogatták. Bennem pedig egyre hangosabb lett, hogy többet, többet és többet akarok! Ahogy tudatosult bennem ez, hirtelen abbahagytam mindent, ellöktem magam Odettől. Győzött a lelkiismeretem, ami azt sugallta, ezt nem szabad.
- Öhm... - Tekintetem az asztalon lévő gyümölcsökre tévedt.
- Mit szólnál egy kis csokihoz és gyümölcshöz?
Utoljára módosította:Pethő Csongor, 2013. január 21. 19:23
Hozzászólásai ebben a témában

a Pillangóvarázs főszakácsa.
Bánfai Odett Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 548
Írta: 2013. január 21. 21:06 | Link

Csongi mintha egyik pillanatról a másikra megváltozott volna. Hiába beszéltem hozzá, mintha megszűnt volna működni az agya. Se kép, se hang, se semmi. Csak úgy volt a teaházban, bár neki így elnézve az is mindegy lett volna, ha egy disznósólban van éppen. Kérdő, értetlen tekintettel bámultam rá, de hamar én is totálisan megszűntem létezni. Amikor szabad kezével elkezdi csavargatni a hajam, akkor kellemes bizsergés fut át egész testemen. Pár pillanatra le is hunyom a szemem. Azt hittem az idő múlásával ez az érzés egyre kevésbé lesz ennyire intenzív, de így fél év elmúltával sem akar lanyhulni a dolog. Most így belegondolva elég jól bírta Csongi. Már jó ideje "húzom az agyát", de még mindig mellettem van. Azért ez egy férfitől nem semmi teljesítmény. A legtöbb 1 hónapig húzza, aztán ha nem jön össze amit akar, akkor viszlát. Éppen ezért is határoztam el magam! Nem akarom, hogy tovább "szenvedjen".
Amikor közelebb jön érzem, hogy majdnem kiugrik a szíve. Vagyis csak sejtem, mert konkrétan nem érzem, és nem is hallom. A légzésének a gyorsasága enged arra következtetni, hogy felfokozott állapotban van. Ezt természetesen rám is rám ragasztja pár pillanat alatt.
Egyik percről a másikra az én szívem is majdnem kiugrik a helyéről. A külvilág zajai megszűnnek és csak a szívem dobogását hallom a fejemben. Ez így hülyén hangzik, de nem tudom szebben megfogalmazni. Amikor megcsókol, Úr Isten... az az érzés. Hirtelen olyan izgalom és egyben félelem fogott el, hogy elkezdtem remegni. De nem picit, hanem úgy nagyon durván, és nem rövid ideg, hanem folyamatosan. Olyan érzés, mintha nagyon fáznék. Ha éppen nem csókolna akkor biztos, hogy a fogaim is vacognának. Minden bizonnyal az izgalom hozta ki belőlem ezt az érzést, mert még sosem történt meg ez velem.
A remegés nem csillapodott hanem egyre durvább lett, mint ahogy a szívverésem és így a légzésem is. De ekkor...  Csongi egyszer csak ellöki magát tőlem. Kétségbeesetten, kérdően, rémülten, meghökkenve nézek rá, mert nem értem.
- Mi... mi baj?! Rosszat csináltam?! -
Kislányosan hangzik, de nem tehetek róla. Nem tudtam másra gondolni csak arra, hogy én csináltam rosszat. Lehet nem kellett volna a csók közben ennyire szorosan átkarolnom a nyakát, majd valami mást csináltam rosszul. Ez van akkor ha az ember lánya tapasztalatlan.
Még mindig összezavarodva bámulok a drágára, feldobja, hogy csoki és gyümölcs. Nagyon jól tudja, hogy a hasam a mindenem és a kajával le lehet venni a lábamról, főleg ha az édesség. Ezt ki is használja. Kissé csalódottan vagy inkább szomorúan válaszolok neki, de igyekszem egy mosolyt erőltetni az arcomra.
- Jöhet! -
Hozzászólásai ebben a témában

Madcap nevelője | Piromágus növendék | Edictum társszerkesztő
Pethő Csongor
INAKTÍV


cakeboy.
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 19
Írta: 2013. január 24. 17:36 | Link

Odett


Tiszta hülyének érzem magam, vagyis nem egészen, csak idegesít ez a folyton felmerülő hezitálás bennem. És, hogy ezzel Odettet is bizonytalanná teszem. Na tessék, az iménti kérdése is ezt támasztja alá!
- Nem, nem! - Vágtam közbe amint lehetett, hogy egy percig se gondolja tovább azt, hogy ő tett valami rosszat. Jobb kezemet felemelve, és végigsimítva ujjaimmal arcán, próbáltam nyomatékot adni szavaimnak. Álla alá tettem kezemet, felemelve fejét, hogy a szemembe nézzen, és én is az övébe.
- Te nem csináltál semmi rosszat! Ezt verd is ki a fejedből, rendben? - Határozott voltam, és őszintén beszéltem. S amint valami beleegyező jelet mutatott felém, hogy nem emészti magát a történtek miatt, leeresztettem a kezem, és egy puszit nyomtam az orrára.
Biztosra veszem, hogy a magyarázatom nem volt túl kielégítő a lány számára. Nekem sem lett volna az. Lényegében meg sem indokoltam azt, miért húzódtam el hirtelen, úgyhogy nem lehettem biztos benne, hogy Odettet megnyugtatta az iménti kijelentésem, miszerint ő nem tett semmi rosszat.
Mindenesetre ahelyett, hogy tovább magyarázkodtam volna, kezembe kaptam egy villát az asztalról, beleböktem egy szép piros eperbe, majd jól megforgattam a csokiban. bal tenyeremet a villás kezem alá tartottam, nehogy a csoki Odett ruhájára csöppenjen, a lány felé irányítottam az édességet, és reméltem, el is fogadja ezt tőlem. Ha nem teszi, akkor majd az én számban fog landolni az édesség.
Nem várakoztatom ám sokáig Odettet, főleg nem hagyom kételyek között, úgyhogy az újabb csokis gyümölcs adag elkészítése közben ismét megszólalok.
- Tudod, csak azt akarom, hogy minden jó legyen, neked... - Ez alkalommal egy banán darab kerül a villára.
- Hogy ne csak arra emlékezz, hogy letámadtalak... nem mintha nem szeretném legszívesebben kihagyni a többi eltervezett programot, és rögtön rátérni a lényegre. - Fél szemmel Odettre pillantok, incselkedő mosollyal számon. A banán immáron a csokiban úszkált vidáman.
- Ámde én olyan ember vagyok, aki azt az elvet vallja, hogy egy jó randinak meg kell adni a módját. És különben sem kell sietni, miénk az egész épület, egész éjjel. - Kezemet ismét felemeltem, és az előbbi módon, a lány felé irányítottam a banánt.
Reméltem, hogy most már tényleg látja ő is, miért húzódtam el valójában, és eltűnik az arcáról az a pici csalódott szomorúság, ami még ott bujkált a mosolya mögött.
- Hogy áll a kisasszony a tánccal? - Tettem fel aztán nemsokára a kérdést.

Utoljára módosította:Pethő Csongor, 2013. január 24. 17:41
Hozzászólásai ebben a témában

a Pillangóvarázs főszakácsa.
Bánfai Odett Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 548
Írta: 2013. január 25. 15:17 | Link

A kérdésemre, hogy rosszat csináltam e, nemleges választ kapok. Ennek ellenére nem sikerült megnyugodnom. Nem tudom mi baja van, nem tudom mi történt az imént, és ez a tudatlanság cseppet sem édes. Szomorú tekintettel meredek magam elé egészen addig, amíg Csongi fel nem emeli a fejem és nem néz a szemembe. Pillantását viszonozom, egy ideig "farkasszemet nézünk", majd egy nem túl meggyőző mosolyt küldök felé. Vagyis én igyekeztem meggyőzően mosolyogni, de nem tudtam "hazudni".
- Rendben! -
Még ezt is hozzáteszem, majd egy puszi cuppan az orromon.Egy nagyot sóhajtok, és közben figyelem, hogy mit ügyködik mellettem ez az Adonisz. A villával éppen kinyír egy epret, ami után csokis halotti lepelbe öltöztet. A hulla hamarosan az én szám felé közelít, majd benne is landol.
- Már csak az hiányzik, hogy brümmögj, mint a repülők. Anya mindig ilyet játszott velem kiskoromban. -
Egy széles vigyor jelenik meg arcomon, miközben Csongi egy banánt nyír ki. Lefoglal az ügyködése, de ekkor a hangja is megüti a fülem. Szemeibe nézek és komolyan figyelem mit is mond. Miután elhallgatott egy mély sóhaj szakad fel belőlem, mely mellé egy szemforgatást társítok.
- Nekem tök jó minden, emiatt ne aggódj! -
Egy sokat sejtető mosolyt küldök felé, majd a kezében lévő villáért nyúlok. Reményeim szerint elengedi. Ha ez így történik, akkor leteszem a villát a többi gyümölcs tetejére, majd közelebb hajolok Csongihoz.
- Ne agyalj már annyit! - suttogom, mivel ilyen közelségben már ezt is simán meghallja, majd egy puszit adok előbb a nyakára, majd a szájára. A puszi lassan átvált csókba ha ő is benne van a dologban.
Ezután egy olyan kérdés érkezik felém, amin elkezdek kacagni.
- Nem tudok táncolni! Nem szeretek táncolni! Szóval ha nem gond akkor azt mellőzzük! -
Kérlelő tekintettel nézek rá, és imádkozom, hogy ne kelljen ma táncolnom.
Hozzászólásai ebben a témában

Madcap nevelője | Piromágus növendék | Edictum társszerkesztő
Pethő Csongor
INAKTÍV


cakeboy.
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 19
Írta: 2013. január 27. 17:41 | Link

Odettke.

Felnevetek.
- Ajj, pedig épp azt terveztem, hogy a következő falatnál brümmögök meg zümmögök... - Jelentem ki, de rögtön hozzácsapom a "ne vedd ám komolyan ezt a kijelentést"-nézést a mondandómhoz. Isten ments, hogy az anyukája jusson eszembe rólam! Főleg most.
A sóhajtástól és a szemforgatástól komolyan megijedek, várom, hogy kitörjön az Odett-hurrikán és leüvöltse a fejem, amiért ilyen szerencsétlenkedős vagyok. Na jó, ez csak költői túlzás volt, nem ennyire vészes a helyzet. Ám azért engedelmesen elengedem a kezemből a villát a lány jelzésére.
- Értettem, főnök! - Jegyzem meg viccesen, mosolyogva. Hiába én vagyok az idősebb, azért most rá kell jönnöm, hogy Odett valamiben felnőttebben viselkedik, mint én. Bár lehet csak amiatt, mert nem ő a pasi, az idősebb pasi, és nem ő van ebben a helyzetben, amiben én. Mindenesetre az tény, hogy néha túlságosan maximalista vagyok dolgokban, és manapság már nem csak a munka terén törekszem arra, hogy minden tökéletes legyen és ne ejtsek hibát. Néha ebből vissza kell venni. Hagyom, hogy puszit adjon a nyakamra, hogy megcsókoljon. Visszacsókolok. Majd még egyszer. Aztán hagyom beszélni.
- A kisasszony ezzel egy világot tört össze bennem. - Szipogok színpadiasan, megbántott fejet vágva. Ám ez az ál-durcázás nem tart sokáig. Felpattanok a helyemről, megfogom Odett kezét, és ha kell, de erőszakkal is talpra állítom.
- Nyugi! Nem kell táncolnod! - Jelentem ki, még mielőtt kinyithatná a száját.
- Csak egy pörgés, na! Nem fog fájni! Egy kicsit... - Emelem fel egyik kezét, hogy tudjon egyet fordulni. A kedvemért ezt igazán megtehetné, aztán tényleg hagyom! Igaz, ha nagyon ellenkezik, egy kicsit csalódva, de leengedem majd a kezem, és a jelenet ugyanúgy folytatódik tovább, mintha mosolyogva pördülne egyet a kedvemért.
A folytatásban pedig: magamhoz húzom, és megcsókolom. Jobb kezemmel közben végigsimítok a hátán, lefelé, egészen addig, míg a kezem elér. Majd óvatosan félretűrőm a haját, hogy hozzáférhessek a nyakához. Apró puszi. Majd még egy. Ám még mielőtt tovább mennék, ott hagyom egy pillanatra Odettet, hogy a teaház bejáratát jelentő függönyhöz lépjek. Azt sokat sejtető mosollyal elhúzom - és ezután már csak találgatni lehet, mi is történt odabent a gyertyafényben.
Hozzászólásai ebben a témában

a Pillangóvarázs főszakácsa.

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed