36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2016. március 1. 17:24 | Link

Noel

Valamikor még a kirándulás alatt felmerült, hogy majd ha visszajövünk, menjünk el valamerre kajálni. Sok lehetőség nem volt, de már akkor tudtam, hogy a Pillangóvarázsba akarok jönni. Egyrészt Zoey egy fantasztikus nő, másrészt a teaház része szuper, harmadrészt, mindig is el akartam ide jönni enni, de valahogy mindig máshogy alakultak a dolgok. Talán azért, hogy Noellel jöjjek ide először.
Miközben sétálunk felfelé a lépcsőkön, kigombolom fehér kabátomat. Nagyon szép kabát, de a csomó hóra emlékeztet, ami annyira azért nem volt szép, vagyis de, nagyon is szép volt, csak a hó volt egy idő után túl sok. Valahogy annyi mindenben meggátolt. Nem szeretek belegondolni a hidegbe, pedig ha azt nézzük, az anyai ágon ősi orosz vélacsalád sarja vagyok. Na nem mintha nála jelentene bármit is bármelyik is. Negyedvélaként csak annyi a kiváltságom, hogy egy ideig idősebbnek nézek ki a koromnál, aztán nagyon sokáig megragadok a sokkal fiatalabb, mint a kora résznél.
- Jó napot! Ombozi néven van a foglalás.
Az idősebb úr elmosolyodik és bólint.
- Igen, igen, már itt is van az úr. Odavezetem.
Nagyon elegáns a hely, legalábbis nagyon annak hat, hiszen az asztalomhoz kísérnek, és nem csak azt mondják, hogy ott van hátul. Követem őt, lopva nézem a festményeket, akik mind békésen teázgatnak vagy ebédelnek. A mai alkalomra egy V nyakú, enyhén dekoltált mélykék ruhát választottam, fekete harisnyával és csizmával. A hajam oldalra van fésülve, és be van fonva.
- Én öhm...
Csak egy pillantást vetek rá, és máris szólni szeretnék a bácsinak, hogy egy másik Ombozihoz jöttem, de amint jobban megnézem, látom, hogy ez bizony ő. Csak eltűnt a haja. Tarzanból herceg lett.
- ... helló.
Bizalmatlanul ugyan, de helyet foglalok szembe az új külsővel, amit tüzetesen el is kezdek nézni, hiszen olyan más lett így. Felnőttesebb. Mit is keresek én itt? Nem tudom.
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2016. március 2. 08:28 | Link

Minabella

Hiába beszéltek róla olyan sokat, Svédországban végül nem jutottak el sehova, aminek legnagyobb oka talán a számtalan kültéri helyszín és az egyetlen darab kocsma volt, mint beülős, ismerkedős hely. Oda pedig semmi szín alatt nem akarta elvinni Minát. A füstös, külföldi csárda nem illett volna egy első randevúhoz, vagy nevezzék bárhogy is, a találkozó megkívánta, hogy a végzős kellő odafigyeléssel válasszon éttermet.
A levitás még régebben említette Bogolyfalva teaházát, amit Noel már ismert, volt néhányszor ott, és bár nem hagyott benne túlontúl mély nyomot a hely, nem volt ellenére, hogy ott töltsenek egy estét. Pár nappal ezelőtt személyesen jött asztalt foglalni; az étterem lehetőleg legszebb, legeldugottabb sarkába kért kétfős asztalt, ahol most kissé türelmetlenül, folyton-folyvást az órájára pillantva várakozik.
Egy díszes, elegáns gramofonból halk, kellemes zene szól, de a férfiú izgatottságát nem képes lecsitítani. Támlának döntött háttal bámul ki az ablakon, a kinti, lassan már sötétségbe boruló fákat, éppen csak kivilágított utcácskát fürkészi. Gondolatai valahol a vasárnap délután és az azt követő napoknál járnak. Sára szavai visszhangoznak a fejében, a kezében tartott ollót látja maga előtt és a szökőkútba hulló, göndör fürtöket, amiktől nővére minden további kérdezősködés nélkül megszabadította.
Percekkel később meghallja a közeledő cipősarkak kopogását, és a tükröződő ablaküvegről Mina felé fordul. Megköszöni a pincérnek, hogy odakísérte hozzá őt, és kér még néhány percet maguknak, hogy választani tudjanak az étlapról.
- Szia – mosolyodik el, s ahogy a lány végignéz rajta, egy zavarodott mozdulattal hajába túr. Ujjai szokatlanul hamar végigszántanak a tincsek között, szíve hevesen dobog izgalmában. – Sára levágta vasárnap. Furcsa még, de szeretem.
Nem magyarázkodik, egyszerűen csak közöl, mosolya beszéd közben kiszélesedik borostás arcán. Ha a haja és azzal együtt a fizimiskája más is lett, a mosolya és pillantása ugyanaz maradt.
- Remélem, így is van kedved velem vacsorázni – kérdőn felhúzott szemöldökkel jegyzi meg, de szavai inkább játékosak, mintsem komoly szándékúak. Valójában egy pillanatig sem gondolja úgy, hogy emiatt a csekélység miatt Mina a hazamenetel mellett döntene. Felnevetve folytatja, pillantása a mélyen dekoltált ruha gyönyört okozó domborulataira esik. – Csinos vagy, csak nem tudom hosszútávon hogy fogom tudni tartani a szemkontaktust.
Visszapillant Mina tekintetébe, hagyja, hogy szavak nélkül, egyedül a szemükkel üzenjenek. Keze az asztalon pihen, a zene lágyan bújik közéjük.
Hozzászólásai ebben a témában

Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2016. március 2. 17:32 | Link

Kurta hajú Noelke Kiss

- Miért vágta le?
Kedvesen kérdezem, az étlap szélét birizgálva zavaromban. Mintha az eltűnt tincshossz valamit végérvényesen megváltoztatott volna. Noel felnőttesebb lett. Noel felnőtt. Én még gyerek vagyok, még papíron is csak kölyök, és most, egy hosszú pillanatra minden eddigi magabiztosságom elszállt. Tudom, hogy én is felnőttesebb lettem, másabb. A serdülő kor jótékony hatásai is kijöttek rajtam, nem csak a rosszak, és most mégis megint olyan kicsit, mintha szakadék lenne közöttünk. Kifelé nem mutatom a belső zavart, miért is tenném? Mit érnék el azzal, ha megmutatnám Noelnek, hogy valami belül most nem oké.
Hiszen itt vagyunk, ezen a szép helyen, a helyen, amit én kértem tőle. Nem ellenkezdett egy pillanatig sem, sőt. Asztalt foglalt, és szépen, rendesen csináljuk a dolgot. Randizunk. Ki hitte volna, hogy a kis Mincsikét egy nap majd randizni viszi valaki, és nézzünk csak oda, mégis megtörténik.
- Nem, igazából nem nagyon van.
Jegyzem meg mímelt szemforgatással a dolgot. Attól még, hogy felnőttesebb, ő Noel, tudom, hogy a haja miatt nem fordult ki teljesen magából, sőt, akárhonnan is nézem, csak még vonzóbbá vált. Zavartan csavargatom a hajam alját, tudtam, hogy az a leghelyesebb, ha így fonom be, mert akkor tudok játszani vele, ha ideges leszek.
- Igazából azon gondolkozom, hogy vajon vár-e valakire az a nagyon vörös hajú lány nem messze a bejárattól. Iszonyú szép haja van.
Azt hiszem a neve Anita vagy Andrea, vagy valami ilyesmi. Egy évvel idősebb nálam, de sokszor van egymás közelében az óránk. Olyan lány, aki mindenkinek feltűnik. Az arca tiszta szeplő, a szeme zöld és nagyon vörös a haja, ami az eredeti színe. Ha fiú lennék, nem is kérdéses, hogy vele akarnék járni. De ez csak olyan lányos megállapítás ám. Nem kell egyből kombinálni, hogy én csak hülyítem Noelt, mert nem, és remélem, hogy fordítva sem.
- Anya is azt mondta, amikor előkerültem a szekrényéből, hogy kicsit merész, de nagyon szeretem a színét.
És ez máris egy nagyszerű érv arra, hogy miért hozzuk zavarba a másikat azzal, hogy kicsit kidobjuk, amink van. Mert szép a színe. Ennél szebb női választ szerintem nem is adhattam volna. Ahogy a pillantásunk találkozik, muszáj elmosolyodnom, egyszerűen csak van benne valami, ami leírhatatlan és vonzó, és uh, nem tudom megmagyarázni. Valahogy mindig eszembe jut ilyenkor, hogy mi történt volna, ha nem ijedek meg, hogy mit tettünk volna mi ketten.
- Jó, hogy végre hazajöttünk.
Jegyzem meg a beálló csendbe, miközben a kezem én is az asztalra pakolom. A filmekben így szokott lenni, a két kéz ott van, aztán a fiú megfogja a lányét. De vajon jól csinálom, feszült vagyok. Azt akarom, hogy jó legyen, hogy Noel akarjon, ahogy mondta.

Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2016. március 13. 08:15 | Link

Minabella

A kérdésre elválasztja tekintetét az érdeklődő szempártól, és egy távolabbi asztal felé pillantva vesz egy mély lélegzetet. Nehéz megmagyarázni, miért is volt szükség arra, hogy megszabaduljon a hosszú hajától. Talán, ha megpróbálná sem érthetné Sárán és rajta kívül más, hiszen aligha akad olyan személy, akinek bepillantást engednének testvéri kötelékük erejébe és titokzatosságába. Kettejüknek sokszor mondaniuk sem kell ahhoz semmit, hogy a másik pontosan tudja mit érez, mire vágyik, mire van szüksége. A döntés, hogy levágják az ő rá oly jellemző hosszú, göndör fürtöket is szavak nélkül fogalmazódott meg közöttük.
Ujjai a sótartóval játszanak, mikor végül visszatalál Mina szemeihez, és elmosolyodva megvonja vállait.
- Itt volt az ideje - mondja, míg ajkait összepréselve lebiggyeszti és vállai újra megrándulnak. - Már nem én voltam, ráadásul gyerekkorom óta nem volt rövid hajam. Egyszerűen csak tudtam, hogy szükség van erre.
Utolsó szavainál még szokatlanul rövid haja felé nyúl, hosszú ujjai végigszántanak a beállított tincsek között, majd leengedi karját, és Minára mosolyog.
- Hm? - visszakérdez ugyan, de már követi is a levitás pillantását. A vörös lány valóban szembetűnő, de nem azért, mert olyan szép. A haja felviszi, kiemeli a tömegből, hogyne, azonban ez a végzős rellonost egyáltalán nem hozza lázba. - Ez olyan női dolog, hogy itt vagyok veled, és te más lányokat ajánlgatsz nekem?
Felvont szemöldökkel, ajkán bujkáló vigyorral kérdezi, de még mielőtt Mina megválaszolhatná azt, továbbfűzi szavait.
- Egyébként is... miért rajta gondolkozol? Nem is értem..., engedd el magad - mondja kissé értetlenül, hiszen neki jelenleg semmi más nem fordul meg a fejében, mint a szemben ülő lány és az előttük álló este. - Ti folyton gondolkoztok, kombináltok, ötletem nincs, hogy van erőtök ennyi mindenre egyszerre.
Megcsóválja a fejét, majd lepillant és kinyitja az étlapot. Még nem tudja mit kíván, nem is igazán éhes, úgyhogy gyorsan ellapoz a nehéz, húsos ételekről a tésztafélék felé.
- És anyukád tudja, hogy velem vagy? - kíváncsian pillant fel, érdekli, hogy vajon Zója mit szól ahhoz, hogy a lánya és ő végül mégis egy randevún kötöttek ki. - Nem mintha bánnám, kedvelem őt.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2016. március 13. 11:02
Hozzászólásai ebben a témában

Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2016. március 15. 17:23 | Link

Noel


- Ez ismerős. Egész életemben növesztettem a hajam, aztán fogtam, és megszabadultam a felétől, ráadásul világosabb is lett. Nem bántam meg, és szerintem te sem fogod, mert jól áll.
Emlékszem rá, milyen volt az első pillanat, amikor a lányok végeztek. Egyik este történt, az amerikai cserediákságom alatt. Változást akartam, és lett is. Elővették az ollót, és vettek hajfestéket. Nem tudtam, hogy mit akarnak csinálni, de rájuk bíztam magam. Behunytam a szemem, és meg tudtam állni, hogy a végéig ne keressek olyan felületet, ahol megláthatom magam. Ki is sminkeltek, finoman, de rajtam a finom is látványos volt, hiszen előtte maximum az epres szájfényem volt olyan, ami nagylányos, és azt is általában lenyalogattam. Akkor viszont, amikor kinyithattam a szemem, akkor láttam meg először azt, mennyire hasonlítok anyára. A szemem, az állam apáé, a fejformám, a vonásaim anyáé, egyfajta ideális keveréküknek láttam magam akkor este.
- Neked? Ki mondta, hogy neked lesz?
Felelem tettetett meglepődéssel, de csakhamar elvigyorodok szélesen, elvégre nem gondolom azt se komolyan, hogy nekem lenne. Csak jó egy kicsit húzni az agyát, meg oldani a feszültséget. Istenem, szörnyen feszült vagyok, hiszen korábban soha, senki sem hívott randizni, sosem éreztem ennyire különlegesnek magam, és most Noel megtette, és ha nem is működik ez a dolog valami miatt, nekem egy életre szóló emlék már most, már maga a tény is, hogy meghívott. De akarom, hogy sikerüljön, csak igyekszem mindenképpen pozitívan nézni a dolgot.
- Nagyon furcsán vagyunk összerakva. Bár kikapcsolhatnám ezt a sok gondolatot és kombinálást. Annyira jó lenne nem azon agyalni, hogy mit gondolsz, ha rám nézel, vagy vajon jó-e így a hajam, vagy nincs-e valami nagy gáz az arcomon, amit észre se vettem, csak elindultam, és jól leégetlek. Egyszerűen hihetetlen, hogy mennyi mindenen vagyunk képesek agyalni.
Ez csak úgy kitört belőlem, egy kis ízelítő, mely azt mutatja, hogy mennyi minden jár most a fejemben. Nagyon jó, nem igaz? Borzalmasan zavar ez a sok minden gondolat, és nem akarom elszúrni ezt az estét, de nem tudok nem kombinálni.
- Tudja, hogy veled vagyok itt. És ő is kedvel. Mondtam neki, hog yegy rendes srác elhívott vacsorázni, ő pedig azt felelte, hogy üdvözlöm Noelt. Szóval tudja, és nincs vele baja, aminek örülök.
Azt nem tudom mondani, hogy „veled vagyok”, mert az nekem mást jelent, valami olyat, amit pár perc és néhány csók után nem biztos, hogy még ideje volna firtatni. Vagy mégis? Nem tudom, inkább csak rápillantok az étlapra.
- Valamilyen pennét ennék, és te?
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed