36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Pozsony Tamás
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 33
Írta: 2012. december 16. 20:53 | Link

Oktávia


Alig pár nap alatt annyi melegség és jóérzés szorult belém, hogy félek, mérgezést kapok vagy valami hasonló. Az emberek mind olyan kedvesnek tűnnek, nem csoda, ha kicsit hiányzik a velem szemben tanúsított jó öreg flegma hozzáállás, netalán kötekedés. Szó, mi szó, a Bagolykőben elkényeztetnek. Még senki sem akarta lehúzni a fejem a wc-n, összekötni a cipőfűzőimet, töklevet önteni a házi dolgozatomra és egyéb hasonló kedvességeket. Mindenesetre nem akarom hamis biztonságérzetben ringatni magamat, úgyhogy továbbra is gyanakodva tekintek minden hozzám közelítő lényre. Az elmúlt három év a Durmstrangban nem volt hiábavaló. A kérdés csak az, hogy ezt hogy írjam meg anyámnak? Mármint eddig annyira megszoktam, hogy folyton hazudok a levelekben, hogy nevetségesnek tűnik őszintének lenni, pedig életemben először nincs okom másképp beállítani a dolgokat.
A falura már régóta kíváncsi voltam, a szabad hétvége alatt azonban csak ma délután sikerült lejutnom. Az első dolgom az volt, hogy feladtam a levelet anyámnak, ami szűkszavúan összefoglalta, hogy jól vagyok, nem kell értem aggódni, de küldjön még egy-két pár zoknit. Az ugyanis sosem árt. Aztán a nyakamba vettem a falut és minden fontosabb helyre ellátogattam, de éppen csak pár percet töltöttem a boltokban, mert se pénzem, sem időm nem volt, hogy shoppingoljak.
Mire az utolsó üzletből is kiléptem, a tanszerboltból, már elég késő volt. Mindamellett még vétek lett volna nem kihasználni az utolsó órákat, így az első szembejövő táblára ráböktem, találomra, aztán habozás nélkül benyitottam a Pillangóvarázs teázóba.
Első látásra valami nagyon flancos helynek tűnik, be sem megyek, csak állok az ajtóban és a távozást fontolgatom, de mielőtt még kiléphetnék, egy hajszálcsíkos mellényes úriember finoman megragadja a vállam és beljebb tuszkol. Persze ezt is csak finoman. Aztán darálni kezdi a szövegét, amiből én alig tudok kivenni pár szót és csak zavartan bólogatok minden második mondatára, mire ő tovább tuszkol a függöny felé, aztán eltűnik.
Meglepetten nézek körül. Az előbbi flancot és világosságot most felváltja a sötét. Erős fűszerillat csapja meg az orromat, amolyan émelyítő.
Szóval ez lesz a teaház  - állapítom meg magamban, ahogy beljebb lépek a puha bársonyszőnyegen. Egész kis hangulatos hely – döntöm el és helyet foglalok az egyik alacsony asztal mellett, majd a menüt kezdem el böngészni.
Hozzászólásai ebben a témában
Harmati Oktávia
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 16. 21:32 | Link

Tamás

Nem gondolom, hogy komolyan kellene vennem, amit Panni mondott. Vagyis értem én, de olyan nehéz...nehéz várni, főleg, amikor már belekóstoltál a jóba, és épp el tudnád képzelni a még jobbat. Persze, hogy ilyenkor kell visszavonulnod, de persze úgy, hogy a szálakat így is mozgathasd egy kicsit. Mintha pengeélen táncolnék. Ilyenkor szoktam felmenni egy nagy domb tetejére, a karjaimat széttárni, és hagyom, hogy a szél megpróbáljon elfújni. Ezután elkezdek pörögni, még szédülten nem rogyok a Földre. Kinyitom a szemem, és várom, hogy történjen valami. de persze sosem történik semmi, ami előrébb vinne. Csak sodródom az élettel, és próbálok helyes dönteni, reagálni az adott eseményekre. Ha le kellene írnom, azt mondanám, hogy egy folyóban lévő kavicsokon ugrálok, de sosem tudom, mikor bukkan elő egy kavics. Csak ácsorgom az éppen alattam lévőn, aztán amikor egy előbukkan, vagy kettő, akkor valamelyikre ráugrom. Kiszámíthatatlan a sors, és aki ennek az ellenkezőjét mondja, az nem lát tisztán.
Nehéz hetem volt, vagy inkább lassan hónapom. Elég volt, ki szeretnék már szállni az érzelmi hullámvasútból. Itt a December, a Karácsony, és még mindig megvan a hiányérzetem. Annak érdekében, hogy ezt palástoljam, illetve hogy eltereljem a figyelmem a rosszról, a Teaházba igyekszem, mert "egy jó tea sose rossz". Unokabátyáméknál ittam a minap olyan gyümölcsteát, hogy a füleim majd kettéálltak tőle. Gyakran jövök ide, mert egy jó tea, és a megfelelő hangulat egyenlő egy lelki fürdéssel. Egyesek erre azt mondják, hogy a pizza és egy jó film,de nem hiszem, hogy a léleknek a pizza kell. Attól csak kidőlsz. Fura dolog ez az Endorfin. Ahogy megérkezem a szokásos kis asztalomhoz, feltűnik, hogy valaki már helyet foglalt nála.
- Csak nem neked is tetszik az asztal? Az illatok miatt van. Itt lehet a legerősebben érezni. Szeretnél egyedül lenni, vagy ideülhetek?
Nem szívesen mondanék le az asztalomról, de persze szívesen ülök máshova is. A kellő hangulatot bárhol megteremtem magamnak, főleg ha ez egy teázóban van.  
  
Utoljára módosította:Harmati Oktávia, 2012. december 16. 21:32
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed