37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 [2] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2015. november 29. 23:56 | Link

Balázs  Love

Olyan ez, mint egy tündér mese. Tegnapelőtt még éltem a normális, szürke hétköznapjaimat. Csak egy lány voltam a sok közül, aki itt él, itt tanul, itt cseperedik fel. Aztán tegnap megismertem egy szintén itt élő, tanuló, nem éppen szürkének mondható srácot. Tegnapelőtt még az is elképzelhetetlennek tűnt, hogy szóba álljon velem, most pedig...
Azt mondja, hogy legyek a barátnője. Mármint nem az a barátnő, aki csak egy szimpla barát, hanem a lány, aki mindig mellette van, aki mindig fogja a kezét, akit átölel, akit megcsókol, akihez hozzá bújhat hideg éjszakákon. Álmodom.
A józan ész azt mondja, sőt inkább követeli, hogy álljak fel és sétáljak el innen. Nem bízhatok meg vakon bárkiben, hiszen nem ismerem még annyira a világnak ezt az oldalát, könnyen megsérülhetek. És őt sem ismerem.
Míg az agyam ezen okoskodik, addig a szívem már ki is mondja a szám segítségével azt, amit akar.
- Akkor szeretnék valamiben én is az első lenni neked.
Úgy döntök, hogy lezárom az agyamnak azt a részét, amelyik a bolondságokat mondatja velem. Hiszen azok, csak sületlenségek. Itt ez a fiú, aki először is, az első pillanattól fogva udvarias velem. Másodszor pedig okos, hiszen prefektus, és ahogy beszél, a modora, ebből mindezt le lehet vonni, tehát nyilván nem a szívtörő kategóriában szerepel. És harmadszor, teljesen tökéletes!
Bár egy pillanatra felvillan az agyamban, hogy Hé! Az meg hogy lehet, hogy volt már másokkal, de kapcsolata még sosem volt? viszont ezeket a gondolatok jó mélyre rakom az agyamban, ahol már nem hallom őket.
Ad egy csókot a vállamra. A pólóm nem takarja teljesen, így a bőrömhöz, nem pedig a ruha anyagához ér a szája. Beleborzongok. Már, hogy a viharba ne akarnék mellette lenni, ha ilyen érzéseket vált ki belőlem.
Addig fészkelődöm az ölében, míg szembe nem kerülök vele. Azt hiszem, így becsúsztam a két lába közé, és terpeszben ülök, de nem érdekel. Csak az érdekel, hogy lássam őt szemtől szemben.
- Komolyan engem akarsz? - kérdezem tőle és még mielőtt válaszolhatna adok neki egy újabb csókot.
Nem bírok betelni vele.
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. december 5. 07:24 | Link

Claire  Love

Miután befejezi a fészkelődést, egy kérdést intéz felém, majd mielőtt válaszolhatnék, megcsókol. A kérdés pedig maga kicsit ellentétes a tettével. Komolyan kellene egy hős, aki mindent elviselve tájékoztatást ad, hogy mit is akar a nő. A nők túl bonyolultak. Igazából, amit akarnak, azt akarják, de lehet, csak mondják. Amire azt mondják, hogy nem akarják, azt valószínűleg akarják, csak te, bunkó ősemberivadék találd ki, hogy ők azt akarják. Ami talán, ott várják, hogy romantikusan felajánld, hogy ne tűnjenek pofátlannak, és amikor azt mondják hagyjuk, akkor kezd meg a térden csúszást, mert oltári nagy bajban vagy, haver. Aztán persze, lehet, hogy mégsem, csak ennyire futotta tőlem, első körben. Nem ismerem a nőket, és állítom, hogy soha nem is fogom.
A csókja viszont édes, hívogató. Nem állok ellen, viszonozom, de nem követelőzően. Olyan nagyon, nagyon magas volt az a labda, amit a csók előtt feldobott, hogy le kell reagálnom, muszáj. Ez a részem még az is lehet, hogy szépen lassan sírba fogja vinni szegényt.
- Nem, igazándiból csak egy program voltál. Unatkoztam, és arra gondoltam, hogy hümm, mivel szívassam meg Clairet. Aztán kipattant az isteni szikra, hogy áh, hát izguljak itt, mint egy hülye, valahogy közelítsünk afelé, hogy mi lenne, ha járnánk, csókolózzunk, majd nevessek, és mondjam meg neki, hogy csak vicc volt.
Egy hosszú pillanatig nyugodtan nézek rá, majd nevetve húzom közelebb magamhoz, és nyomok egy hatalmas puszit a homlokára.
- Hihetetlenül rossz humorom van, amúgy. Te meg bolond vagy.
Lehet amúgy, hogy sok férfi ilyen, de én nem. Nálam ez a kötődés dolog nagyon komoly. Voltam már szerelmes, kétszer is. Ellába, aki azóta is a legjobb barátom, és Cyannebe, akit szintén barátomnak tartok, annak ellenére, hogy se szó, se beszéd lépett le. Nem tudom nélkülözni a számomra fontos embereket az életemből, de ugyanakkor a lány biztos lehet benne, hogy ha ő van, számomra nem létezik más. Így vannak jól a dolgok, szerintem.
- Ne menjünk valamerre? Karácsonyi vásár például?
Bevallom, itt már egy kicsit bepunyultam, és jó lenne szívni egy kis friss oxigént, meg látni egy kis természetes fényt. Jó hely ez, csak hosszú távon van nagyon altató hatása.
Hozzászólásai ebben a témában

Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2015. december 8. 15:08 | Link

Balázs  Love

Amikor a kérdésemre először azt a választ adja, hogy nem, lefagyok. Olyan mérhetetlen ijedtség fut végig rajtam, amilyet még sohasem éreztem ezelőtt. Az agyam zárt része persze egyből az előtérbe furakodik és mást sem hallat, csak azt, hogy én megmondtam, én megmondtam!
Aztán elvigyorogja magát, közelebb húz és lenyom egy cuppanósat a homlokomra.
Most pedig olyan nyugalom jár át, amilyet szintén még sohasem éreztem. A rossz hangok visszahúzódnak a fejemben és nem hallok mást, csak a boldogságot.
Mint egy igazi pár. Mintha már ezer éve lennénk együtt. Annyira ismerős, annyira magától értetődő minden mozdulat, mindent szó.
Mégis olyan új és izgalmas. Sosem éreztem még magamat ennyire elevennek. Úgy érzem, most akár el tudnék futni a világ másik végére is, anélkül, hogy kifáradnék.
Azt tanácsolja, menjünk a karácsonyi vásárra. Én nagyon szívesen benne vagyok, kissé elültem már a fenekemet, és jó lesz felállni végre. Teljesen elgémberedtek a lábaim.
- Rendben, menjünk.
Felállunk, Ő felsegít engem. Felvesszük a kabátjainkat - az enyémet Balázs rám segíti - és elindulunk, hogy fizessünk.
Én már nyúlnék a pénzemért, de Balázs nem engedi, hiszen az első kikötése az volt, hogy Ő fizet.
A mosolygós felszolgáló lánynak odaadja a pénzt, a visszajárót nem kéri el. Elköszönünk és kilépünk az ajtón. Ám mielőtt még átlépném a küszöböt visszafordulok, és csak ennyit mondok:
- Kösz mindent!
Ha nincs ez a teaház, talán ez a nap meg sem történik. Én teljes mértékig hiszek abban, hogy mindennek oka van. Ahogyan annak is, hogy létezik ez a teaház.
Elindulunk kéz a kézben, mint egy pár, a karácsonyi vásárba. És boldog vagyok!
Sohasem akarom, hogy véget érjen ez a nap!
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 [2] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed