36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] 2 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2015. november 10. 17:26 | Link

Ervin  Love

Hát itt vagyok a Pillangó-varázs előtt. Körül nézek, de őt nem látom. Vajon már bent van? Itt van már? Azt érzem, nem bírok bemenni, mintha földbe gyökerezett volna a lábam.
Egész nap ebben az idegállapotban vagyok. Próbáltam figyelni az órákon, csevegni a többiekkel, de minden gondolatom csak egy dologra fókuszált. Ervinre.
Ervin. Annyira hihetetlen, annyira nevetségesnek érzem magam. Nem is ismerem őt, azt sem tudom, mire számíthatok, mégis egész nap lázban égek.
Vajon miről fogunk beszélgetni? Mit fogunk csinálni? Ugyan olyan ijesztő lesz, mint a múltkor?
Rájöttem, hogy ezekre a kérdésekre csak akkor kapok választ, ha már vele leszek.
Egész éjszaka nem aludtam, mert annyira izgultam. Reggel, amikor felkeltem és a tükörbe néztem, azt hittem rosszul leszek. Az éjszakai ébrenléttől a szemem alatt hatalmas lila karikák éktelenkedtek, úgy néztem ki, mintha beteg lennék. Ez az állapot mostanra sem változott, pedig reggel felkentem a szokásos vörös rúzst az ajkaimra és egy kis púdert is tettem az arcomra. A hajamat kiengedve hagytam, abban reménykedve, hogy így nem fognak feltűnni a kialvatlanságom jelei.
Ez a kísérletem viszont kudarcnak bizonyult, miután ma hárman is megjegyezték, hogy rosszul festek.
Igazából a kinézetem az utolsó, ami most foglalkoztat. Jobban érdekel az, hogy rávegyem a lábaimat a járásra, mert ha itt kint maradok, akkor nem fogom látni ma Ervint, pedig nagyon vártam már ezt a percet. Azóta, amióta csak elbúcsúzott tőlem egy puszi kíséretével.
Mély levegőt veszek, lépek kettőt az ajtó felé, ráteszem a kilincsre a kezemet és belépek.
Bent egy mosolygós lány fogad, megmondom neki, hogy teázni szeretnék és bekísér a teázós részbe. Gyorsan felmérem a terepet, Ő még nincs itt. Egy eldugott, kétszemélyes helyhez vezet a lány, miután megmondom neki, hogy várok valakit. Leültet, de még nem kérek semmit, majd ha Ervin is megjön, szóval a lány magamra hagy.
Én pedig várok, türelmetlenül várok.
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. november 10. 21:57 | Link

Claire Love

Nem mondom, hogy nem jutott eszembe a lány a mai napon kismilliószor, főleg az a része, hogy eljön-e egyáltalán, de én tisztességes férfiember lévén köszönöm szépen, kiválóan aludtam. Egyet tegnap délután, egyet éjjel, egyet pedig ma a délutáni óráim helyett. Szerezhetnék persze igazolást, de ha bemegyek a gyengélkedőre, félő, hogy bent is tartanak. Akkor már inkább vegyenek elő az "előéletem" miatt, mint hogy ezt most kihagyjam.
Szóval a jó kis szundi után felkelve zuhanyzom egy nagyot, meg telefújom magam mindennel, ami elveszi a kamaszkori testszag tipikus illatkompozícióját. Visszatérve a szobámba szépen felöltözök, majd a kabátomat is magamra terítve indulok neki a nagy sétának. Nem is tudom, hányra beszéltük meg, mégis van egy furcsa biológiai órám, hogy nem tudok késni, szóval biztos vagyok benne, hogy időben vagyok.
Az iskola kapujánál még arra is szakítok időt, hogy egy lányt megállítva megkérdezzem tőle, hogy jó-e az illatom. Először furcsán néz rám, de aztán bizonytalanul közelebb hajolva megszaglászik és megállapítja, hogy jó. Egy sármos félmosolyt és egy köszit adok cserébe, majd indulok is tovább. Cukik ezek a levitások, mindig olyan kedvesen alkotnak véleményt. Ezen a gondolatmeneten, és azon, hogy felidézem a kedvenc levitásaimat érkezek meg a faluba. Menet közben lepacsizok pár ismerőssel, majd széles vigyorral lépek be a Pillangóvarázsba, ahol egy kedves lányka fogad. Elmondom neki a szituációt, vázolom a lányt, és szerencsére sikeresen azonosítja is, így mikor az asztalhoz kísér neki is nyomok egy ellenállhatatlan félmosolyt - köszönöm apám, hogy valami hasznosra is megtanítottál - és egy köszit, majd a kabátot a háttámlára téve lehuppanok a lánnyal szembeni székre. Természetesen nagyon szépen mosolygok rá is.  
- Örülök, hogy eljöttél.
Nem mondom neki, hogy tartottam tőle, hogy nem fog, inkább felé nyújtom az itallapot, hogy válasszon nyugodtan.
- Akár minden teából kérhetsz. Szigorúan én állom a mai napot. Nem vitatkozom.
Naná, hogy nem, majd itt még nekiáll fizetni is, amikor én hívtam el. Az szépen kérem ki van zárva. Úriember vagyok, annak nevelt a drága anyám, hát tartom is magam ehhez.
Utoljára módosította:Lasch Ervin Balázs, 2015. november 11. 21:43
Hozzászólásai ebben a témában

Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2015. november 10. 22:34 | Link

Ervin  Love

Megérkezett, itt van. Itt ül velem szemben, közel hozzám. Annyira közel, hogy érzem az illatát. A pacsulija biztos egy kicsit megborult a kezében, mert tömény férfi illata van. Nem zavar, édes illatú, csak az én orromnak egy kicsit sok. Majd elpárolog. A fontos az, hogy végre itt van velem. Ahogy az itallapot nézegetem azon kapom magamat, hogy vigyorgok, mint a vadalma, úgyhogy gyorsan össze is szedem magamat és összehúzott szemöldökkel nagyon komolyan a bámulom a különböző ízű teákat. Fölöslegesen, persze. Úgyis tudom, hogy milyen teát szeretnék inni. Pontosabban, hogy melyik az a tea, amit megiszok.
- Zöld teát kérek, nagyon sok citrommal, cukor nélkül. Kicsi korom óta csak ezt az egyfajta teát iszom, ezt szeretem. Bár lehet, hogy szeretnék más fajtát is, de Will bácsikám mindig ilyet készített, így én is ezt ittam. Mindenesetre ilyet szeretnék kérni.
Meglepődök magamon. Az izgalmam, az aggályaim egy szempillantás alatt elmúltak. Úgy érzem, feloldódtam, akárcsak a nyelvem is.
Ervin szívdöglesztően néz ki, ami viszont kissé elvonja a figyelmemet mindenről.
Amikor a pincérlány odakísérte Ervint az asztalhoz, hálája jeléül egy olyan mosolyt küldött a lány felé, amitől ő fülig vörösödött én pedig kis híján leestem a székről.
A póló, amit visel, feszül a mellkasán, a karján. Az arcán hatalmas vigyor terül szét, amikor rám néz. Látom a fogait, nagyon szép fogsora van, ápolt és ez tetszik.
-Te milyen teát iszol majd? - kérdezem tőle.
Sokkal összeszedettebb vagyok, mint amilyen egész nap voltam. A fáradtságom is elmúlt, felélénkültem. Kedvem támadt énekelni és táncolni, olyan nyugalom töltött el, amilyen nagyon régen nem. És mindez azért, mert Ő itt van, mert eljött. Féltem, hogy átver és nem jön el. De megérkezett, itt van.
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. november 11. 21:41 | Link

Claire Love

- Ennyire közel állsz Will bácsikádhoz?
Remélem nem nyúlok olyan témába, amibe nem kellene, pedig amúgy hajlamos vagyok rá. Erre valahogy nem tanítottak meg, így elég sokszor sikerül beletaposnom olyan lelki világokba, amilyenekbe nem akarok. És már javuló tendenciát mutatok. Kifejezetten jót tett nekem, hogy a Durmstrang után most egy jóval koedukáltabb helyen találtam meg a régi - új önmagam, mert így már tudok az esetek egy részében normális ember is lenni. Meg nem is akarok én taposni, csak mondjuk érdekel ez a Will bácsi. Biztos fontos szerepet játszott a velem szemben ülő lány életében, ha csak így hajlandó meginni a teát. Különben inna mondjuk epreset is, sok cukorral.
- Hm. Mondjuk legyen...
Fogalmam sincs, hogy milyet innék, pedig fent a kastélyban is gondolkoztam ezen. Sőt álmomban egyszer, talán abban, amelyiket az óráim helyett álmodtam teát ittam. De valami pocsék szirupos lötty volt, amitől rosszul lettem. Meg kell ezt fontolni.
- Szerintem ezt a furcsa nevű negyvenhármasat. Az összetevői alapján nem édes annyira, maximum a barack. Szerintem az tök rendben van.
Aztán ha meg nem, akkor majd keresek valami mást. Összecsukva a lehetőségek tárházát pillantok fel az előbbi lányra, aki már szárnyal is hozzánk, én pedig leadom a rendelésünket. Szépen jegyzeteli, és jelzi, hogy olyan tíz percet kell várnunk. Teljesen belefér a dolog. Az a legkevesebb, ha valaki vár tíz percet. A múltkor valami gubanc volt, és háromnegyed órát vártam. Mondjuk én olyan ráérős gyerek vagyok, de ahhoz képest a tíz perc semmi.
- Addig akkor el kell ütnünk az időt.
Villantom a mosolyom a lányra, azt a fajtát, ahol a fogsoromat is megnézheti. Az egyetlen pontom, amit a szüleim profin összehoztak, és az egyetlen, ahonnan még se gurkó, se emberi ököl nem vert ki egyet sem.
- Mit szólnál, ha kérdezz - feleleket játszanánk? Kezd te, kérdezhetsz tőlem hármat, én válaszolok, és utána fordítva. Jó?
Hozzászólásai ebben a témában

Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2015. november 11. 22:16 | Link

Ervin  Love

-Rendben, akkor játsszunk ilyet. Mivel te már fel is tetted az első kérdésedet, válaszolok is rá.
Mielőtt elkezdenék mesélni, nyelek egy nagyot.
Hol is kezdjem? Nem tudom, hogy belemehetek-e a részletekbe, hiszen alig ismerjük egymást. Viszont valahol el kell kezdeni az ismerkedést és, ha már ilyet játszunk, minek takargassam az életemet. Szóval belevágok.
- Will az én nagybátyám. Az édesanyám testvére, a bátyja. Amióta elmentek a szüleim, azóta ő viseli a gondomat. Ő nem csak a nagybátyám, hanem az apám, a testvérem és a barátom is egyben. Mindig mellettem van, ha szükségem van rá. Ő tanított meg járni, beszélni, kviddicsezni és főzni is. Mindent, amit tudok a világról, ő tanította. Az életem is kevés arra, hogy ezt megháláljam neki. Szóval igen, eléggé közel állunk egymáshoz Will bácsival.
A mondat végén érzem, hogy összeszorul a torkom. Eszembe jutnak a szüleim is és elfog a szomorúság. Könnyek szöknek a szemembe.
Veszek egy mély levegőt és kifújom. Megtörlöm a szemeimet és Ervinre nézek.
-Sajnálom! - kérek elnézést és baromira kínosan érzem magamat.
Itt ülsz egy hihetetlenül jó sráccal és te sírsz? Gratulálok!
-Te jössz! - terelem rá a szót. - Balázs? Honnan van a második neved? És miért nem ezt használod?
Közben a pincérlány kihozta nekünk a gőzölgő teákat. Egyet letesz Ervin elé, egyet pedig elém és mellé kapunk egy-egy süteményt is.
- Köszönjük! - mondom neki, ő pedig elmegy a dolgára.
A bögrére fonom a kezeimet, az oldala meleg, jól esik. Beszívom a tea finom illatát és felpillantok Ervinre. Várom a kérdéseimre a választ.  /justify]
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. november 12. 09:33 | Link

Claire Love

Figyelmesen hallgatom a lánykát, egyből megértem, hogy mit jelent az, amikor azt mondja elmentek. Tudom, hogy nem a boltba és nem világot látni. Mégis, olyan szépen, tisztán beszél, egészen a végéig, hogy az csodálatra méltó, és egy kicsit sem tartom helytelennek, hogy megkönnyezi a mondatait, vagy éppen szomorúbbá válik.
- Nagyon szerencsés vagy, hogy van egy Will bácsid, aki ezek alapján simán leátkozza azt, aki árt neked. Erre nem árt felkészülni.
Nekem, vagy bárkinek, aki a lány közelébe akar kerülni. Különleges lány, alapból is megérdemli, hogy jól bánjanak vele, de így, hogy van mögötte egy férfi, aki ennyire a gondját viseli, kétszer annyira. Valahol mélyen, ismeretlenül is hálás vagyok a férfinek, hogy ennyire odafigyelt erre a lányra. Meg persze a sorsnak is, hogy az utamba ejtette. Bár fogalmam sincs, hogy mi lesz még ebből, vagy hogyan alakul az egész, de tény, hogy egy kis időre kiszakított a megszokott menetből, amiért hihetetlenül hálás vagyok neki.
- Öhm… A szüleim gyűlölik egymást, ezért van két nevem. Apám az Ervint erőltette, anyám a Balázst. Mind a kettőre hallgatok, azon szólítasz, amelyiken szeretnél. Amúgy két szülinapom is van, mert abban se tudtak megegyezni. Az egyik szülőm január 14-én köszönt fel, míg a másik január 15-én. Tiszta őrület. És ezek az emberek utánam még egy gyereket összehoztak.
Szegény öcsém is megszívta velük, bár ő jó gyerek volt, a nap közepén született, esélyt se adva arra, hogy ilyen apróságokon is összekaphassanak. Azt hiszem kettőnk közül ő az értelmesebb ilyen szempontból, vagy lehet csak a mázlistább. Utánam rájött az univerzum, hogy ezt nem kell még egyszer elsütni.
- Amiért én az Ervint preferálom, az egyszerűen csak annyi, hogy harmadéves koromig a Durmstrangba jártam, és az Ervint egyszerűbb nemzetköziesíteni, mint a Balázst. Itt viszont hívnak így is úgy is.  
Én pedig hallgatok rá. Főleg a Balázsra, ami a korosztályunkban sokkal elterjedtebb, mint az Ervin. Mondjuk, én szeretem mind a két nevem, de szerintem egyik sem illik hozzám. Viszont ez már amolyan mellékes dolog. Közben a teák is megérkeznek, amiket szépen megköszönünk a lánynak, aki hozta őket.
- Mit szeretsz csinálni a szabadidődben?

Hozzászólásai ebben a témában

Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2015. november 12. 14:50 | Link

Ervin  Love

Miután elmeséli, hogy eléggé rossz szülők mellett nőtt fel rájövök, hogy persze, meg kell ismernünk egymást, de lehet rossz ötlet volt egyből a család témába beletrappolni.
- Sajnálom, hogy a szüleid így viselkedtek veled, de nézd a jó oldalát! Valahogy mégiscsak sikerült összehozniuk egy nagyjából életrevaló fiút, aki még ráadásul prefektus is. Ez azért jelent valamit, nem? - vigyorgok a bögrém mögül, amit most a számhoz emelek inni. Próbálom egy kis viccel terelni a komoly témát.
- Egyébként nekem személy szerint jobban tetszik a Balázs név. Inkább Balázsos vagy, mint Ervines. Szóval lehet, hogy mostantól inkább Balázs leszel az Ervin helyett. Ó, és két születésnapod van. Nem mindenki ilyen mázlista, mint te, hogy kétszeresen ünnepeljen, vagy dupla ajándékot kapjon.
- Viccet félretéve, sajnálom, hogy ilyenek a szüleid. De biztosan téged és a testvéredet nagyon szeretik és ez a legfontosabb!
Mindenemet odaadnám azért, hogy legyenek szüleim. Még akkor is, ha utálják egymást és ez rossz, de akkor is. Életben vannak, lélegeznek, mellettem vannak.
- Nagyon sokszor szoktam énekelni. Bár ezt nem csak a szabadidőmben teszem, hanem állandóan. Imádok énekelni. Olyan sokat szoktam, hogy elég sűrűn berekedek a nap végére és akkor pár napig csak tátogok, de teljesen megéri. Régebben jártam zenetanárhoz, az szabadidős tevékenység volt, de sajnos a hölgy már túl idős és most világ körüli utazáson vannak a férjével.
- Főként olvasni szoktam, verseket. Nagyon szeretem őket. Vagy pedig kötök és horgolok. Nézd csak ezt a sálat! - a székem támlájáról leakasztom a piros és arany színű sálamat. - Én horgoltam. Nagyon jó kikapcsolódás és hasznos dolgokat lehet készíteni saját kezűleg.
- Van plüss állatod? -bugyuta kérdés, de rettentően érdekel a válasz.
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. november 12. 21:53 | Link

Claire  Love

- Nagyjából?
Persze figyeltem én a többire is, de ez ragadt meg a legjobban. Szóval nagyjából életrevaló. Hát ez gyönyörű, komolyan mondom. Én itt udvarolnék neki, ő meg már az elején ilyen. Esküszöm mindjárt fogok egy fejszét, és aprítok itt neki fát, hogy lássa milyen életre való vagyok, mágia nélkül. Jó, ez csak egy hirtelen jött ötlet, jól megbántotta az önérzetemet.
- Amúgy voltak vicces részei is a dolognak. Nem sok, de akadt. Egy idő után nagyon jól tudtam szórakozni rajtuk. Meg aztán, folyton feszegettem a határaimat, játszottam a szüleim idegein, úgyhogy olyan volt a gyerekkorom, mint egy vidámpark.
Csak ugye az a fránya Durmstrangos időszak, az nem kellett volna bele az egészbe, mert bizony abból nem sok jó származik. Lényem egy része akkor meghalt, mert hiába vagyok hasonló, mint voltam, ugyanolyan már sosem leszek. Ezt pedig nem is lesz könnyű megbocsátanom se nekik, se az ottaniaknak. Lassan viszont elfogadom az éveket, tanultam belőlük, és tudom, hogy én miképp nem akar eljárni a jövőben.
- Állok elébe. Ha neked Balázsos vagyok, akkor legyek Balázs. Az Ervin amúgy komoly, férfias, ideális, ha tanár vagy szülő, esetleg kettő az egyben ordítozni akar veled. A Balázs meg olyan cukorfiús.
Ezt egy lány mondta nekem, akkor kezdtem én is kipróbálni, hogy tényleg, van benne valami. Az Ervin tök hivatalos, a Balázs meg tök jófiús. Ilyen szempontból jól választottak a szüleim, hiszen minden lettem.
- Elképzeltem, hogy milyen lenne, ha most csak itt tátognál mellettem. Nagyon vicces lenne.
Persze ő nem nevetne ilyen jót, mint én, és félek most is, hogy esetleg megdob valamivel, ezért gyorsan felemelem a kezem védekezőn. Nem mintha fájna, kivéve ha a cukortartót vágja hozzám, ami az asztalon van. Az mély nyom lenne úgy érzem.
- Ezt komolyan te csináltad? Mármint a két kezeddel? Varázslat nélkül?
Mindig elcsodálkozom, hogy a nők ilyen csodálatos dolgokat képesek alkotni, és hogy legtöbbjük mennyire kreatív. Egyszerűen én nem is tudom felfogni, hogy érthetnek ennyi mindenhez.
- Megrendelésre is csinálsz? Mert akkor veled csináltatnám meg az új sálamat. Legalább egyedi lenne.
Oké, nyilván a házam színei lennének, de mégis olyan egyedi és szép lenne. Még én magam is irigykednék rá.
- Van, egy nagyon csúnya baglyom. Szerintem öregebb, mint én, és már a szemei sem eredetiek, de imádom. És van unikornis nevem is. Komolyan. Sunshine Twinkle Toes. Hm... hogyan képzeled el magad tíz év múlva?
Utoljára módosította:Lasch Ervin Balázs, 2015. november 12. 21:54
Hozzászólásai ebben a témában

Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2015. november 12. 22:32 | Link

Balázs  Love

Látom, hogy sikerült őt megbántanom az életrevalós megjegyzésemmel, pedig egyáltalán nem állt szándékomban bántani őt. Néha mondják, hogy sajátos a humorom és csak én értem a viccet. Én kifejezetten szeretem, hogy nem feltétlenül szembetűnően poénkodok, így fejtörést tudok okozni másoknak, hogy mit miért mondtam. Nem vagyok így annyira egyszerű és felszínes.
- Ne haragudj, Balázs! Nem akartalak megbántani, ezt csak viccnek szántam. Sokszor mondják, hogy rosszak a vicceim, de hidd el, ha meg akarlak sérteni, arról tudni fogsz. Szóval elnézést kérek!
- Szívesen csinálok neked sálat, ha szeretnéd. Örömet okozok neked ezzel és én is jól szórakozom közben. A házad színeiben kéred? Mert akkor holnap akár már neki is állhatok, úgyis jön a sálas időszak.
- Szóval egy bagoly? Nagyon aranyos lehet, azzal is alszol vagy csak kuporog szegény az ágyad végében? Én nagyon a szívemen viselem a plüssök sorsát, nagyon jó barátok tudnak lenni, ők aztán senkinek nem mondják vissza a titkaidat. - lehet ezt nem kellett volna mondanom, hiszen ez úgy hangzott, mintha egy bolond mondta volna. - Úgy értem, hogy nagyon aranyosak a plüssök. - próbálom menteni a menthetőt, de ez nem igazán jön össze.
Szégyenlősen lesütöm a szememet és arra koncentrálok, hogy ne piruljak el. Kortyolok a teámból egy jó nagyot és utána folytatom csak.
- 10 év múlva szeretnék már a család alapítás szélén állni. Szeretnék gyerekeket, annyit, amennyit csak lehet. Talán ezzel próbálnám meg kompenzálni, hogy az én családom csonka. Szeretnék majd életem szerelmével összeházasodni és boldogan éldegélni valahol messze innen a hegyekben életünk végéig. Tudom, ez kissé idillien hangzik, de tényleg erre vágyom a leginkább. Munka tekintetben pedig szeretnék én is auror lenni, akárcsak a szüleim. Úgy érzem, hogy emiatt büszkék lennének rám és biztos vagyok benne, hogy látni fognak onnan fentről.
- Mesélj Durmstrangról, kérlek! És így nem kettőt kérdeztem, mert a plüssös rész kérdés volt, de ez felszólítás szóval nem köthetsz belém! És nyugalom, ez megint csak vicces megjegyzés volt.
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. november 14. 14:34 | Link

Claire Love

- Nem vagyok ám sértődős fajta, ahhoz valami nagyon nagy otrombaságot kell tenned, hogy én megsértődjek.
Ez bizony igaz, nagyon kevés alkalom volt, amikor tényleg megsértődtem. Az ilyenek nem azok, az pedig, akiről tényleg tudom, hogy meg akart bántani, azt szépen szembe röhögöm, és így ő az, aki megsértődik. Navinés vagyok, de nem annyira nyámnyila, mint ahogy előadják az emberek. Igazságtalanul bélyegeznek meg minket, és bizony ők azok, akik ilyenkor a legjobban meglepődnek.
- Pont arra gondoltam, hogy a házam színeiben kellene, mert akkor nagyon menő lennék. A legtöbb gyerek a boltban veszik a kész sálat, mindenkié egyforma. Persze vannak, akik belevarrják a nevüket, vagy a kezdőbetűjüket, de ennyi. Ezzel viszont nagyon egyedi lennék, és azt nagyon imádnám.
A kérdése a plüssállatnál volt érdekes, de hogy hogyan bánok vele, az még érdekesebb. Mit is mondhatnék erre, ha fiús akarok lenni, akkor chöchösök, ha neki tetsző, akkor hazudok és felmagasztalom a puszta kezemmel a plüssnek épített három emeletes, tornyos kastélymodellt, ha viszont őszinte, lehet ellövöm a lehetőségeimet, bár azt se tudom, hogy akarok-e még bármi komolyabbat. Elsőre megfogott a lány, de előbb jobban meg akarom ismerni. Elég volt nekem mostanában a Cyanne eset ahhoz, hogy ne szeressek csak úgy bele a másikba. Előbb bizony meg kell ismernem.
- Az ágyam felett egy szögön lóg. Jól érzi ott magát.
Teszem hozzá gyorsan, mielőtt még plüsskínzónak tartana. Pedig tényleg jó ott neki.
- Ne magyarázkodj, igazad van, tényleg megőrzik a titkainkat.
Ez már igaz. A baglyom is rengeteg titkot őriz, hiszen az első időkben csak ő volt nekem. Aztán jött Ella, de az Ellás titkaimat is el kellett mondanom valakinek, majd a Cyanne titkaimat is. Szóval igen, ez a bagoly nagyon jó a titkok megtartásában.
- Nem félsz, hogy az aurorkodás és a kviddics csapatnyi gyerek nem fér majd össze?
Érdeklődöm az idilli elbeszélés végén. Nekem is nagyon tetszik amit lefestett, és valahogy így vagyok én is vele. Nincsenek nagy igényeim, idilli jövőre vágyom.
- Öhm, a Durmstrang kemény. Úgy értem, az egy fiú iskola. Kemény kézzel bánnak az emberekkel. Fegyelem van, feszítő csend, és katonás érzés. Odakerülni külföldiként, úgy, hogy az anyád akar jó pontot szerezni a pasijánál, ezt pedig mindenki tudja, nem szerencsés. Én ráadásul egy alacsony, duckó gyerek voltam. Szemüveggel, fogszabályzóval. Ideális lúzergyerek. Néhány évig ez ment, aztán megmakacsoltam magam. Megnyúltam, fogytam, elkezdtem keményen edzeni. Ott nincsenek lányok, valamivel el kell foglalni magad. Lekerült a fogszabályzóm, a szemüvegemet már csak olvasáshoz használom, elkezdtem kviddicsezni. Az ellenlábasaim szépen lassan megfogyatkoztak. Azonban nem tűntek el teljesen. Aztán a végén volt egy elég durva eset. Senki sem hallotta meg, amit mondtam, nem nekem hittek. Én pedig kirúgattam magam.
A végére még a vállamat is megvontam, mintha nem lenne nagy cucc, de valahol belül örökre nagy marad az emléke.
- Anyám persze úgy adta elő, hogy javasolták az iskolaváltást, de ezt azért mondja, hogy ne sérüljön a megítélése.  
Hozzászólásai ebben a témában

Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2015. november 15. 20:49 | Link

Balázs  Love

Meghökkenek, amikor egyetért a véleményemmel a plüssállatokról. Azt hittem, abban a minutumban megköszöni a teát, fizet és elfut. Jól esik, hogy végre találkoztam valakivel, független attól, hogy fiú vagy lány az illető, aki egy kicsit hasonlóan gondolkozik, mint én. Nem hittem volna, hogy akad ilyen.És mégis! Na, már megérte eljönnöm.
- Örülök, hogy jól bánsz a baglyoddal. Bár a szögre akasztás kicsit morbid nekem, de hát mégiscsak egy madárról beszélünk. Ők szeretnek a magasban lenni.
- Valahogy nem tudlak elképzelni picinek és ducinak. - állapítom meg. Ő valahogy nem az a fajta, az ember azt hinné, hogy egy ilyen fiú már az anyaméhben ennyire tökéletes volt. - De, ha az is voltál. Sosem értettem, miért kell ezért cikizni valakit. Ez nem ok arra, hogy lenézzünk másokat. Fogszabályzód volt, de legalább tettél az ellen, hogy szépek legyenek a fogaid például. Nem születhet mindenki tökéletes génekkel, bár, ahogy elnézlek, neked csak idő kellett, hogy elbújjanak azok a gének.
Nem hiszek a saját fülemnek. Ezt tényleg kimondtam. Pórbálok mosolyogni, hogy ne vegye észre a kétségbeesésemet, de ez a mosoly inkább hasonlíthat vicsorgásra valószínűleg. Egyre jobban mászok elő a kis csigaházamból és ez lehet neki nincs az ínyére. Gyorsan témát váltok és válaszolok a kérdésére.
- Nos, erre még nem gondoltam. Talán előbb kiaurorkodom magamat és, majd csak utána a gyerekek. Azért egy kviddics csapatnyi lurkót nem szeretnék, aztán ki tudja. Ezt majd az életem alakítja. Ahogy esik, úgy puffan. Nem szoktam az életem minden percét megszervezni. Erre vágyom, ezt mindenféleképpen szeretném és törekszem is arra, hogy megvalósítsam. Az időzítés és a hogyant, azt majd az életem alakítja. Szeretek úgy gondolni a jövőmre, hogy egy izgalmas utazás lesz.
Fejben meg is van a következő kérdésem, de nem tudom, feltegyem-e neki. Félek, hogy direkt nem fejtette ki jobban azt a durva esetet, amiről beszélt. Viszont az a vállvonogatás valahogy nem tűnt túl valódinak. Úgy érzem, mintha nem lett volna őszinte és, ha elmondja, hátha le tudok venni egy púpot a hátáról. Szóval úgy döntök, hogy megkérdezem tőle.
- Mi volt az a durva eset, amiről beszéltél? Persze, ha nem akarsz, nem kell válaszolnod rá, nem szeretnék erőszakos vagy túlságosan kíváncsi lenni. Ha erre nem szeretnél válaszolni, akkor áruld el kérlek a baglyod nevét! Én az összes plüssömnek adok nevet.
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. november 17. 12:45 | Link

Claire  Love

- Megnyugtató, hogy így gondolod, eléggé kellemetlenül éreztem magam a szögre akasztás miatt, de akkor nincs akkora para .
Jó, hát azért tény, szépen, lassan, sőt nem is olyan lassan, hiszen a varázsvilágban már mindenképpen nagykorúvá válva, fiúként mégsem aludhatok plüssel. Ez pont ugyanolyan, mint ahogy a vasútmodelljeimet és legóimat is be kellett dobozolnom, amíg meg nem születik a fiam, vagy a fiús lányom, akivel aztán a kellő életkorában újra elővehetem. Persze azért nem telik el úgy év, hogy ne vennék valamennyit még hozzá a tetemes gyűjteményemhez, de hát ezeket a furcsa hobbikat ráér majd megtudni akkor, amikor már nem először ülünk le egymással szemben.
- Te most udvarolsz nekem!
Jelentem ki lelkesen, csak azért is kidugva a fogsorom. Tény és való, büszke is vagyok rá, hogy ilyen szép fogakkal rendelkezem, minden egyes fogorvosi székben töltött idő megérte. Viszont ez a lányka nagyon bájos, így hát illik a bókot viszonozni is. A kabátzsebembe nyúlok, előveszem a fekete pénztárcám, és kinyitva egy képet halászok elő belőle, amit elé tolok.
- Az a kis piszkavas gyerek, az öcsém, a szüleim, tisztes két gyereknyi távolságra egymástól, és az a duckó az meg a kis Ervinke. Amúgy én sem értem, sosem néztem azt, hogy valaki milyen kívülről…vagyis de, hazudok. Ezeket a totál igénytelen srácokat nem értem. És még jót is röhögnek rajta. Azt hiszem, ezen a téren túl sznob vagyok.
Témát terel és terelődök én is a témával, figyelek rá miközben elrakom a képet, ha már kinézelődte magát. A képen amúgy egyedül apám lehet ismerős neki, aki szinte semmit sem változott, és elég gyakran elhalad a folyosón. Ha mondjuk tanul mágiatörit, akkor még tanítja is. Jó gének, vagy mi a szösz. Remélem azért én is sokáig meg tudom őrizni a jelenlegi kinézetem, mert ahhoz, hogy felnőtt legyek, még nem érzem késznek magam, és bizony a külső elég rendesen be tud keverni.
- Azért az elismerendő, hogy ennyire jól átlátod a helyzetet. Mármint, reálisan. Sok olyan ismerősöm van, aki, olyan, bumm bele, lesz, ami lesz típus, és igazából nincs felkészülve semmire. Én ennél biztonságibb ember vagyok. Persze nem gondolom át én se annyira a dolgokat, meg nincs minden levezetve hónapra pontosan, de mégis, szeretem úgy csinálni a fontos dolgokat, hogy azok később se legyenek negatív hatással a  jövőmre.
Persze nem mindent, az utóbbi időben is számos dolgot csináltam úgy, hogy annak komoly kockázatai voltak, de eddig – és ezt most láthatatlanul lekopogom – megúsztam a dolgot. A kérdése nem ér váratlanul, de azért reméltem, hogy annál jobb vagyok, hogy csak úgy visszakérdezzen ilyen hamar.
- Gaspar. Nem Gáspár, hanem Gaspar. Mintha valami komoly külföldi tudós lenne.
Kicsit megvakarom a tarkómat, miközben iszok egy kortyot a teámból.
- Egy nap majd elmondom, jó? Még egyelőre magammal is meg kéne beszélnem a dolgot, és az se ment eddig. De ha már okés lesz, akkor elmondom.
Remélem ez elég neki, mert jelenleg szörnyen zavarba hozott a lehetőség is, hogy én erről most beszéljek. Korai még, és ki tudja mikor lesz ez jobb.
- Um. Kik a kedvenc plüsseid és hogyan szerezted meg őket?  Ééés Kérsz valamilyen sütit? Mert én ennék valamilyet, ha te is.  
Hozzászólásai ebben a témában

Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2015. november 17. 14:33 | Link

Balázs  Love

Egy képet tol elém, hogy megmutassa nekem a családját. Az ember azt hinné, hogy ez a család egy nagyon boldog és kiegyensúlyozott család. A képen mind a négyen mosolyognak, boldognak tűnnek.
A kis srác Balázs mellett egy vékonyka, de nagyon tündéri gyerek.
Egyik szélen az édesapja áll, mosoly és elégedettség ül ki az arcára.
Másik szélen édesanyja, szintén boldognak tűnik.
És ott van a kis duci, fogszabályzós Balázska is. Erőlködöm, de nem tudom visszatartani a mosolyomat. Aközött a kisfiú és a mostani nagyfiú között csak annyi a hasonlóság, hogy egyforma hajuk van. Tényleg teljesen máshogy nézett ki akkor, de véleményem szerint elbűvölő gyerek volt már akkor is.
- Tündéri! - jegyzem meg halkan, de nem hiszem, hogy hallotta volna, egyébként is, elég volt mára a bókokból.
- Ha nem szeretnél beszélni róla, nem kell. Egyáltalán nem kell. Ne haragudj rám, nem akartam tolakodó lenni. - és innentől kezdve lezártnak tekintem ezt a témát. Majd, ha készen áll rá és el akarja mondani, úgyis elfogja. Jól esik minden embernek, ha elmondhatja valakinek, mi nyomja a szívét.
Én is ilyen vagyok, mindig Will bácsit, vagy a nagyszüleimet találtam meg minden egyes apró problémámmal, gondolataimmal. A nagypapám ekkor mondta mindig azt, hogy olyan vagyok, mint a papám. Őt sem lehetett lelőni, állandóan csak beszélt és beszélt.
Sokszor ejtettek el ilyen morzsákat a nagyszüleim és Will is, hogy olyan a hangom, mint a mamámé, az orromat is tőle örököltem, meg a szépségemet. A papámnak köszönhetem, hogy olykor forrófejű vagyok és azt, hogy mindig kiállok az igazamért, és hasonlók. Ezzel erősítették meg bennem mindig a szüleim jelenlétét az egész életemben.
- A legkedvesebb plüssöm egy ütött-kopott, vajszínű ülőmaci. A papámtól kaptam, amikor megszülettem és kisbabaként valami olyasmit gügyögtem neki, hogy bumm-bumm, szóval a neve Bumm. Kreatív, mi?!
- Aztán van még egy, amit a nagyszüleimtől és Will bácsikámtól kaptam, az egy hatalmas medve. De komolyan, nagyobb, mint te. Azzal a macival sokat aludtam együtt, pontosabban rajta, mert akkora nagy. Még ma is kényelmesen elférnék rajta, szerintem. Az ő neve Benjamin.
- Akkor ott van még Géza, ő egy panda. Hisztis, aki azért kapta a nevét, mert olyan morcos képet vág, mintha hisztizne. Nelly, Pufók, Zénó, Hanga és még tudnám sorolni. Összesen 67 darab plüssmedvém van. Külön szobájuk is van, képzeld csak el!
- A süti amúgy jól hangzik, bármi jöhet, mindent megeszek. Olyat kérek, amilyet te, csak ne azt a pillangósat, mert azt nincs szívem megenni.
- Hogy hogy van nálad egy kép a családodról? Nem félsz, hogy elveszíted esetleg?
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. november 17. 22:08 | Link

Claire  Love

- Nem vagy tolakodó, nem azért mondtam, meg persze, jobb lenne beszélni róla, csak még nem most. Majd egy nap.
Furcsa egyébként, mert ez a dolgot még Ellával se osztottam meg, pedig ő aztán tud mindent rólam. Például a szerelmeimet, vágyaimat, minden ilyesmit, ám valahogy ez mégsem került soha szóba. Vagyis egyszer, amikor közöltem vele, hogy rossz fiú vagyok, ezért kicsaptak, ő pedig nevetett. Aztán szépen túllendültünk a történeten, és inkább tettem itt dolgokat, hogy inkább azokról essen szó, és ne másról. És - önmagamat is meglepve - működött a dolog. Egészen mostanáig nem hozta senki szóba a dolgot, és ez jól is volt így. Fura, mert valahogy Claire-ben megbízom, pedig szinte nem is ismerem, érzem, hogy elmondhatnám neki, megértene, de ugyanakkor van bennem egy félsz is, hogy mi van ha más lesz ettől minden.
Nem tudom persze, hogy mi minden, de valami mindenképpen, hiszen én magam is más lettem ettől az egésztől, és nagyon sok időbe telt, mire újra képes voltam mosolyogni, és hinni az emberekbe. Nagyon sokat segített ebben az, hogy itt vagyok, ide járok, hogy körbe vesznek olyan emberek, mint ez a lány itt velem szemben.
- Szerintem aranyos. Amíg nem azért hívod Bummnak, mert elagyabugyálod.
Nem is biztos, hogy manapság használják még az elagyabugyálnit, mint szót, de mégis, most valahogy ez jött a nyelvemre.
- Külön szobája van a plüssmedvéidnek?
Egy kicsit hitetlenkedve nézek rá, bár ha van közte nagyobb is, mint én, akkor bizony szükség is van arra, hogy külön szobájuk legyen. Különben is, a medvéknek is vannak jogaik. Majd felvetem az általános jogvédő aktivistánknak, hogy tiltakozzon már egy kört a plüssmackók miatt is.
- Simán elférnél rajta, mert szerintem akkor is elférnél, ha rám feküdnél.
Ahogy elnézem hosszában is, szélességében is bőven, de persze, ezt nem teszem hozzá. Különben is, bőven elég az, hogy belegondolok abba, mit is mondtam éppen. Nem vagyok normális, még mindig.
- Azt nekem sem, szóval, hm. Mindjárt jövök.
Jól is esik, hogy felkelek egy kicsit, és odasétálhatok a lányokhoz, hogy egy kis segítséget kérjek tőlük. Nem telik bele egy percbe se, és máris visszatérek egy kevés mintával, de rengeteg színnel ellátott sütivel.
- Ez olyan, mintha egy csillámpóni köpött volna a tányérodra. Állítólag az íze nem rossz, ideális a krém - piskóta arány, és kellemesen vajas.
Ezt mondták kint, én pedig igyekeztem mindent észben tartani, amíg visszaléptem ide. Mondjuk a csillámpónis rész saját volt, és belegondolva eléggé árulkodó is, hogy azt nem kint mondták, de hát legalább van benne valami saját.
- Amúgy nem félek tőle. Annyiszor hagytam már el, hogy el se tudom mondani, és mindig visszatért hozzám. Ez amúgy az egyetlen normálisabb képünk, szóval valahogy mindig megmarad nekem. Mi az, amit a legjobban szeretsz az Eridonban?
Hozzászólásai ebben a témában

Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2015. november 18. 16:25 | Link

Balázs  Love

Borzalmasan örülök, hogy felállt az asztaltól a sütik miatt, mert egy kissé megdöbbentett a kijelentése, miszerint, ha ráfeküdnék, elférnék rajta.
Miért mondott ilyet? Ilyenek járnak a fejében? Azt akarja, hogy ráfeküdjek? Nem túlságosan korai ez? Mégis mit jelent az, hogy ráfeküdni?
Érzem, hogy megint kerülget a pánikroham. Hatalmas gombóc van a torkomban és a szívverésem annyira gyors és hangos, hogy félek, az egész teaház hallja.
Ezzel a mondatával beleültette a bogarat a fülembe.
Ahogy odamegy a pincérlányokhoz végig őt figyelem, hogy mennyire szép tartása van, milyen szépen jár. A hátán feszül a pólója és kirajzolódnak az izmok a hátán.
Felsóhajtok mélázásomból és rájövök, egy ilyen srác, aki ennyire szép, mert hát igenis szép ez a fiú, nem fog leállni egy olyan lánnyal, mint én. Egy olyan kaliberű barátnőt fog keresni magának, amilyen ő, nem egy szürke kisegeret.
Na meg különben is. Hova gondolok? Hiszen nem is ismerjük egymást, lehet, hogy ha mélyebben megismerem, akkor nem is fog tetszeni, amit látok, nem is tudom, hogy beengedném-e őt az életembe. Teljesen fölösleges ilyeneken gondolkoznom, habár a ráfekvős ötlettől kissé mámorosak lettek a gondolataim.
Visszarángatom magamat a földre, mire visszaér.
A kezében kettő tányér és azokon kettő, valami hihetetlenül ronda, színes sütemény.
- Úr Isten! - tör ki belőlem a nevetés. Nem tudom, miért, de egyszerűen nevetségesen néz ki ez a süteménynek nem mondható színkavalkád.
De azért megkóstolom, miután a hirtelen jött röhögőgörcsnek vége.
- Hm, ez tényleg nagyon finom. - motyogom teli szájjal.
Csendben elfogyasztjuk mind a ketten, lenyelem az utolsó falatot is. Kortyolok egyet a teámból, mert a cukortól összeragadt a szám is és folytatom a csevegést.
- Ha valaki azt kérdezi tőled, mit szeretsz a saját házadban, akkor az olyan, mintha a saját számodra jó tulajdonságaidat mondanád el, nem? Mármint azért kerültem az Eridonba, mert olyan vagyok, amilyen. Mindegy, a lényeg, hogy szeretem benne azt, hogy annyi vakmerő ember jár ide. Hogy mindenki szeret versenyezni, mindenki kiáll a maga igazáért. Nem is a házat magát, hanem azokat a jellemeket szeretem, akik szintén Eridonosok. Dióhéjban így ennyit.
Azt nem teszem hozzá, hogy még azért is szeretem, és reméltem, hogy ebbe a házba kerülök, mert a mamám és az egész családja is Eridonos volt. Persze, ha Rellonos lettem volna, akkor sincs semmi baj, de nagyon reméltem, hogy méltó leszek az Eridonhoz. És így lett végül, legnagyobb megkönnyebbülésemre, na meg persze a családoméra.
- Egyébként biztosan elférnék rajtad, ha rád feküdnék. Kipróbáljuk? - ez elég vakmerő volt tőlem, de ha már egyszer Eridonos vagyok, na meg már kimondtam, nincs visszaút.
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. november 19. 18:59 | Link

Claire Love

- Hát én próbáltam őket rávenni, hogy valami mást adjanak, de biztosítottak, hogy ez bizony jó lesz.
Nem is értem, hogy miért adták ezt a sok normális sütemény közül, viszont remélem, hogy nem szórakoznak velem, és legalább tényleg jó. Nem gondoltam volna, hogy én egy lánnyal ilyet fogok enni, vagy, hogy egyáltalán pénzt adok egy ilyen csicsás valamire, főleg nem, hogy az egy sütemény lesz. A lány bájosan kacarászik, ami azért legyőzi azt a részt, hogy tartok ettől az egésztől. Ha rossz is, hát legalább nevettünk egy jót.
- Azért ne állj az erkély korlátján fél lábon, miközben a véleményedet hangoztatod, és akkor jók leszünk.  De amúgy igen, olyasmi, bár nem tudom. Én bírom a navinében, hogy békés, és nyugodt, pedig én nem mindig vagyok az, sőt, mostanában inkább ilyen gyerünk, csináljuk meg, most azonnal és nagyon gyorsan ember vagyok. De lehet ez is csak egy átmeneti állapot.
Az mondjuk igaz, hogy a jámborság és a megbocsátás meg van bennem, és igen, imádom a ház hangulatát, de nem vallom magam teljesen navinésnek. Igaz, hogy én nem a kezdetektől vagyok itt, lehet ez is befolyásolta a döntést, vagy a sok minden, ami akkor a fejemben kavargott. Ha a süveg például a fejembe látott abban az időben, akkor biztos, hogy okkal nem tett a Rellonba vagy az Eridonba. A sütemény pedig tényleg jó, én egy kicsit lemaradva kezdem el Clairetől, mégis a férfi méretű falatoknak köszönhetően előbb fejezem be. Na, most már ezt is elmondhatom magamról, ettem valamit, ami totálisan színes volt. Gyönyörű. Legközelebb a falatozóba megyünk, ott nincsenek ilyen élénk kompozíciók.
- Itt?
A kérdés visszakérdezése előtt mélyet nyelek, olyan mélyet, hogy szerintem még a csillagvizsgálóban is látták a pillanatnyi zavarom. Ez a nem mindegy. Itt van egy kedves, de visszafogottnak tűnő lány, bájos meg minden, aztán egyszer csak közli velem, hogy rám feküdne. Hát na szép. Azt hiszem ha ezt most meglépem, Will bácsi lepuffant.
- Üljünk át oda a párnás részre, akkor nem néznek ránk furán.
Mert ha most itt elfekszem a padlón, ő meg rám, akkor tutira, de ha fogjuk magunkat és kicsit beljebb vonulunk, akkor maximum azt hiszik, hogy jól megy ez a randi dolog.
- Amúgy Will bácsi tud gödröt ásni?
Félvállról kérdezem, pedig hú, de mennyire nagyon érdekel a válasz. Mert ha igen, akkor az éjjeli utolsó vonatot még elérem. Ennek ziher, hogy híre megy a faluban. Nem mintha bánnám.

Hozzászólásai ebben a témában

Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2015. november 19. 19:36 | Link

Balázs  Love

Végre nyeregben érzem magam. Ilyen vagyok én, nehezen mászok elő a csigaházamból, de ha egyszer megteszem, akkor aztán kihozom magamból a maximumot.
Ahogyan most is. Eleinte féltem, hogy mi fog történni és még magamat is megleptem, hogy ennyire hamar kinyílt a szám. Túlságosan is hamar. Bár fiúval még sohasem ismerkedtem ezelőtt, legalábbis nem így. Nem tudtam, mire számítsak, se tőle, sem pedig magamtól. Viszont a helyzet most úgy áll, hogy Balázs az, aki megszeppent, szóval kihasználom az alkalmat addig, amíg ilyen bátor vagyok.
- Még sohasem láttam Willt kezében egy ásóval. Ezt főként a nagypapám szokta csinálni, de csak azért, mert ő még a régi időkben élt, amikor az emberek nem egyből a pálcájukért nyúltak, ha valami nehézséggel álltak szemben. De Will tud gödröt ásni a pálcájával, ha ezt lehet így fogalmazni, méghozzá elég mély gödröket. - értettem a kérdésben a célzást, szóval most próbálok ráijeszteni.
Egyszer Will bácsi tényleg ásott egy hatalmas gödröt a pálcája segítségével, de csakis miattam. Abból a sok homokból, amit kiásott, egy hatalmas várat építettünk, volt vagy 10 tornya, 2 bejárata és 4 alagútja. Egyébként nem, nem tud gödröt ásni, pontosabban neki nem fog gödröt ásni, hiszen miért tenné? Nem tett semmi rosszat az unokahúga ellen.
- Szóval azt mondod, hogy a párnák kényelmesebbek lennének? Mondasz valamit. Mondjuk, ha az asztalra feküdnél fel, az mókásabb lenne szerintem.
Igazság szerint maga az ötlet, hogy ráfeküdjek már az egészen mókás, nem ha még ezt az asztalon gyakorolnánk, na az aztán abszurd lenne.
A következő kérdés már megfogalmazódott a fejemben, csak a végrehajtásától félek. Nem szeretném, ha azt hinné, ennyire merész vagyok, mert ez nincs így. A szívem a torkomban dobog, ahogy ránézek és gondolatban még mindig szitkozódom, mert nem bírom felfogni, miért vált ki belőlem ilyen érzést.
Aztán döntök. Pontosabban nem is döntök, egyszerűen csak cselekszem.
Ledöntöm az utolsó kortyot, ami maradt a teámból, majd felállok.
- Na, akkor átülünk? - és barátságos mosollyal nyújtom felé a kezemet.
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. november 21. 15:52 | Link

Claire  Love

- Ó tényleg a pálcája.
Néha megfeledkezem a tényről, hogy a varázsvilágban nem úgy megy ám, hogy fogok egy ásót és elásom a nem kívánatos személyt. Ott megteszi egy pálca, és egy jól tudott varázsigesorozat is. Hát nagyon szép kilátásaim vannak már most, de kár ezen még ilyen korán kétségbeesni.
- Ha az asztalra feküdnék, akkor kitiltanának.
Persze tény, hogy mókásabb lenne, és én vigyorogva válaszolok neki. Nem vagyok én beszűkült látókörű ember, csak simán, nem akarom, hogy most valaki belénk kössön, pedig valóban marha vicces lenne. Majd maximum belógunk a suliban az egyik tanterembe, és ott állunk neki az asztalon fetrengeni, vagy ha nem lennék prefektus, éppenséggel belógnék én a tanórájára is, majd felpattannék az asztalra. Aztán ha elkapnak, mennék büntetőmunkára. Ez a jelvény, mely most is a zsebemben lapul, úgy tűnik egy furcsa gátlóként szolgál.
- Hm? Persze, át.
Felkelve elkapom a kezét, és hagyom, hogy ő vezessen, ő válassza ki a megfelelő helyet arra, hogy megnézzük, elférne-e rajtam. Milyen furcsa kijelentés ez. Hihetetlen, hogy tényleg ez a cél vezérel minket. Végül dönt, én pedig a kezét el sem engedve húzom le magammal. Először csak magam mellé tudom, amíg elhelyezkedek, majd egy nagyon gyors mozdulattal rántom magamra. Persze arra vigyázok, hogy neki ne legyen baja, meg hát azért nekem se, csak éppen arra is odafigyelek, hogy ne legyen lehetősége meggondolni magát.
- Nos, hölgyem, helyezkedjen el, ahogy kényelmes.
Elvégre én csak az ölembe húztam, hogy neki hogy jó, azt neki kell eldöntenie. Én jelen pillanatban kényelmesen vagyok, a hátam és a fejem nekivetve a falnak, egy nagyobb párna tölti ki az űrt, ami a hátam alsó része, és a föld között van, míg a jobb lábam kinyújtva, a bal pedig behajlítva pihen. Jobb is, hogy átültünk, így sokkal, de sokkal kényelmesebb az egész, és hirtelen már egy asztal sincs közöttünk.
- Remélem azzal számoltál, hogy ha így lát meg minket valaki, akkor simán elterjeszti, hogy együtt vagyunk.

Hozzászólásai ebben a témában

Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2015. november 22. 18:53 | Link

Balázs  Love

Hihetetlen!
Olyan gyorsan történik minden, hogy időm sincsen felfogni.
Megragadja a kezemet, a párnákhoz vezet, leül, húz magával, majd megragadja a derekamat és hopp, már az ölében is ülök.
Az agyamig sem jutottak el a történések és máris azon kaptam magamat, hogy Balázs ölében ülök.
Nem is gondoltam még pár órával ezelőtt, hogy ez lesz a vége egy teázásnak. Legmerészebb álmaimban sem fordult meg a fejemben.
Az agyam tiltakozik ez ellen, hiszen összességében alig pár órája ismerem ezt a fiút, és nekem ilyenben még sohasem volt részem. Még sohasem ültem egy fiú ölében, pláne nem egy ilyenében.
Ahogy itt ülök, közel hozzá, érzem a leheletét az arcomon. Tea illatú, kellemes. Így, ennyire közelről, sokkal szebbnek tűnik. De komolyan, gyönyörű ez a srác. Hibátlan arcbőr, hibátlan fogak, szép és barátságos mosoly, gyönyörű szemek. Ki tudna ellenállni neki?
Az agyam tiltakozik, de a testem nem. A kezét a derekamon pihenteti és az érintésétől bizsereg a derekam, az érzés végig száguld minden egyes porcikámon. Annyira megrészegít ez az új és ismeretlen érzés, hogy nem vagyok képes tisztán gondolkozni.
- Kényelmes így. - suttogom neki, nem jön ki hangosabb szó a torkomon, olyan izgatott vagyok.
- Nem érdekel, azt hisz mindenki, amit csak akar.
Sohasem érdekelt, hogy ki, milyen véleménnyel van rólam, vagy a dolgaimról. Csak azoknak a véleményére adok, akik hozzám közel állnak, akikben megbízom. Legtöbbször sajnos megyek a saját fejem után, a saját hibáimból tanulok, és most is ezt teszem.
Tudom, hogy butaság, hogy nem szabadna ezt tennem, de ebben a pillanatban csak mi létezünk ezen a világon. Nincs itt rajtunk kívül senki, a teaház üres, az egész világ üres. Csak ő és én. Nem jutnak eszembe józan érvek, se a következmények.
Közel hajolok, annyira, hogy összeér az orrunk, és halkan megkérdezem tőle:
- És neked jó így?
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. november 24. 11:16 | Link

Claire  Love


Olykor jobb, hogy az ember nem hallja a másik gondolatatit, és hiába akarnám hallani most, hogy miket gondol a lány, jobb, hogy nem történik meg. Valószínűleg a gondolatai eleje miatt inkább el akarnék futni, a vége miatt meg pirulni. Jobb ez most így, töprengve azon, hogy vajon mennyire lehet zavarban. Az biztos, hogy nem egy olyan lány, aki mindennap ezt csinálja, sőt, abban se vagyok biztos, hogy valaha is csinált ilyet. A gondolat aranyos, és perverz egyszerre. Azért nagyon remélem, hogy nem én leszek az, akit vasv(w)illával (rossz szópoén, sajnálom) kergetnek, mert elrontottam a királylányt. Nem is vagyok mondjuk sárkány, elég unikornisszerű vagyok. Szép meg minden, ugyebár.
- Hm? Mi?
Az viszont, hogy ilyen közel hajol, egy hosszú pillanatra kiűzi a vért a fejemből, ám igyekszem még időben visszafordítani a dolgot, nem akarok bambának tűnni ugyanis. Elég gázos lenne, ha betrollosodnék és csak bambán bájolognék, csak mert egy lány ül az ölemben. Nem férfias az kérem szépen. A lány pedig nem is főnix, hanem inkább sárkány, azzal, ahogy az orrunk összeér, és ahogy azokkal a nagy szemeivel a szemembe néz. Komolyan mondom, feszegeti a határait elég rendesen. Ráadásul suttog, és tudjuk, hogy számos férfinak ennél több már tényleg nem kell. Suttog, odanyomja a pofiját, és néz azokkal a szemekkel. Én is érzem, ahogy a tarkóm forrósodik a hármas kombinációtól, ha most átölelné a nyakam, tuti megégetné magát. Még szerencse, hogy nincs valami fura képességem, mondjuk a spontán öngyulladás. Marha ciki lenne, ha itt zavaromban elkezdenék lángolni. Sok mindent láttam már, de még mindig meg tudtak zavarni. Ű
- Teljesen kényelmes.
Jegyzem meg nyugodtan, ami egy hatalmas gratulációt érdemel, ugyanis a torkomban dobog a szívem izgalmamban, mégis igyekszem úgy csinálni, mintha nem akarnék menten kiugrani a bőrömből.
- Um, és te? Elférsz rajtam, kényelmesen?

Hozzászólásai ebben a témában

Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2015. november 24. 12:54 | Link

Balázs  Love

Borzalmasan nagy bizalmat ad, hogy látom rajta, mennyire megijedt tőlem. Pontosabban nem is megijedt, hanem nem tudja hová tenni a hirtelen jött magabiztosságomat. Ez még jobban késztet arra, hogy folytassam a játékot és, hogy Balázst még jobban hergeljem.
Úgy érzem, én már egyáltalán nem félek, hajt előre az adrenalin és a kíváncsiságom. Kíváncsi vagyok, meddig húzhatom ezt a dolgot nála. Vajon ő fog leállítani engem, vagy én torpanok meg?
Fölösleges ezen gondolkoznom, lesz, ami lesz.
- Nagyon is kényelmes itt. - suttogom neki még mindig olyan közelről, hogy összeérjen az orrunk. - De tudod mit? Így azt hiszem kényelmesebb lenne. - és az egyik karomat a mellkasára teszem, a másikkal pedig átkarolom a nyakát. Az orrom már nem az ő orra hegyéhez ér hozzá, hanem az arcához.
- Nem jobb így? - suttogom, de ekkor már a fülébe, az ajkam szinte súrolja a fülcimpáját.
Ha most a családom, a barátaim, azok, akik komolyan ismernek látnának...nem hinnének a szemüknek. És én is alig hiszem el. Soha senki nem volt ilyen hatással rám, mint Balázs, így soha nem is kerültem ilyen közel senkihez. Mármint testileg. És ilyet sem csináltam még, mégis mintha ösztönből jönne, hogy hogyan csavarjak egy pasit az ujjaim köré. És, ahogy Balázsra nézek úgy veszem észre, hogy ez sikerül is.
Ahogy itt ülök az ölében, érzem az illatát ( ami mostanra már nem olyan tömény, kifejezetten finom illatú ), érzem a tenyerem alatt a bőre melegét, olyan érzés, mintha már minden egyes porcikáját, minden gondolatát ismerném ennek a fiúnak, mégis kiszámíthatatlan, mert nem tudhatom, hogy mi fog történni a következő pillanatban. Ledob magáról, megköszöni az estét és elmegy, vagy pedig még közelebb húz magához.
Vajon ő is azt érzi, amit én?
Elhúzódok tőle, mélyen a szemébe nézek. Próbálom kitalálni, mire gondolhat, mi jár most a fejében.
A gyönyörű szemei belefúródnak az enyéimbe és majdnem olyat teszek, amit talán nem kellene, de az utolsó pillanatban megállok. Újra közel van az arcunk egymáshoz, közel van a szám az övéhez.
- Mi legyen most, Balázs? - kérdezem, hiszen még mindig játszunk, azt hiszem.
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. november 24. 17:54 | Link

Claire  Love

Már éppen eljutok arra a pontra, hogy oké, most éppen minden kényelmes és jó, amikor hirtelen megint változtat. Komolyan, ti nők nem tudtok legalább egy kicsit nyugton maradni? Átkarolja a zavartól vöröslő nyakam, a mellkasára teszi a kezét, ami mellesleg nem is baj mert így talán nem fog kiugrani a szívem, a helyes kis orrocskáját pedig pofátlanul hozzányomja az arcomhoz, és suttog. Nem akarja abbahagyni a suttogást, én pedig érzem, hogy az eddig meghűlni látszó vérem most éppen eljutott a forráspontig. Férfi legyen a talpán, aki ezt ki bírja. Komolyan mondom, hogy most már lassan a dicső férfi nép egyik legelismertebb tagjává kellene tenniük engem ezért.
Egy ideig nyugodtan tűröm, hogy fészkelődjön, majd egyre nyugtalanabbul imádkozok, hogy nekem semmim se rezzenjen. Hiba volt ebbe az egészbe belemenni, hatalmas hiba. Honnan gondoltam én, a balga hős, hogy majd nem akarom megcsókolni a királylányt, aki gyakorlatilag a számba adja a száját. Én viszont nem állok kötélnek, mert még a végén elszaladna, inkább a legnyugodtabb hangomon, állva a tekintetét nézek rá.
- Rendeljünk még valamit.
Szívem szerint suttognék, hogy neki is legyen rossz, de félő, hogy nem menne a dolog mindenféle plusz elem nélkül, így csak gyorsan elkapom a derekát, és úgy dőlök előre, hogy ő is egy pillanatra ülő helyzetbe kerüljön, majd vissza a megszerzett étlappal. A művelet közben persze finoman magamhoz húzom, hogy azért elszaladni ne akarjon, aztán visszahajolva megint felveszem a kényelmes pózom, felhúzott lábammal még ráérősnek hatóan, ám igazándiból rém idegesen, mozgok valami egyszerű ritmusra. Ez amolyan gondolatelvonó tevékenység nálam.
- Amúgy nagyon hamis kis boszorka vagy te. Nem tudom eldönteni, hogy ez, amit most teszel igaz-e vagy csak színjáték.
Viszont határozottan élvezetes, de ezt nem teszem hozzá, inkább a lehetőségeket bogarászom, várva, hogy mit reagál.

Hozzászólásai ebben a témában

Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2015. november 24. 18:32 | Link

Balázs  Love

Egy pillanatra megijedek, mert szinte kilök az öléből engem, hogy elvegyen a legközelebbi asztalról egy étlapot.
Most komolyan. Egy étlapot, ilyenkor? Vagyis itallapot.
Viszont nem tudja tagadni, hogy valójában majd' kiugrik a bőréből, mert éreztem, hogy dobog a szíve, amikor a kezem a mellkasán volt.
Kissé lesújtva ülök mellette, úgy érzem visszautasított, de a keze még mindig nem ereszti a derekamat.
Összezavarodtam. Udvarias talán, ezért nem enged el? Vagy csak tényleg megijedt tőlem? Pont ő? Hiszen egy nőcsábász ezzel az isteni mosollyal a képén. Akkor meg velem van a baj?
Próbálom összeszedni magamat és nem mutatni a csalódottságomat. De miért is lennék csalódott? Hiszen ez tényleg egy elég merész lépés volt tőlem, de mostantól visszafogom magamat. Hiba volt ennyire előre szaladnom és megmutatnom, mi játszódik le a fejemben, mit tennék vele.
Visszakalauzolom magamat a valóságba és az itallapra pillantok, amit a kezében tart. Összefolynak a betűk, túlságosan is magam alatt vagyok, hogy válogassak, ezért úgy döntök, még egy teát kérnék.
- Egy ugyanolyan tea, amit most ittam, tökéletes lesz. - motyogom alig érthetően.
Kissé kihúzom magamat és mély levegőt veszek. Próbálom kitisztítani a fejemet és a megsértődött képet lemosni az arcomról.
Viszont a következő mondatára akaratlanul is, de elmosolyodok.
Mégiscsak érdekli őt, mi volt ez az előbb. És rosszul gondol rá. Játszani akartam, igen, de ez nem jelenti azt, hogy ne lett volna igaz. Ahogy az ölében ültem ellenállhatatlan vágyat éreztem a közelségére, ezért tettem, és úgy éreztem egy pillanatig, mintha ő is akarná. Tévedtem. Újra lángra lobban bennem a sértődöttség.
- Már miért lenne színjáték? - kérdezem egy kis éllel a hangomban. - Nem ismersz, nem vagyok olyan, mint a "többi lány". Teljesen igazi és a valóság volt az, amit az előbb tettem.
Fészkelődök egy kicsit, úgy érzem rossz fordulatot tettünk, lehet ideje lenne visszavonulni.
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. november 24. 20:08 | Link

Claire Love

Arra, hogy ugyanolyan teát iszik, elmosolyodom. Hát persze, maradjunk a biztonsági zónán belül, viszont a másik kérdéses esetnél nagyon zavaros. Nem tudom elképzelni sem, hogy mit akar és ez Merlinre, hihetetlenül bosszantó. Hosszan nézem őt, de a lányka, aki nem az, aki az előbb kiszolgált már ott is van, én pedig leadom a rendelésem, melyben most nálam egy epres tea szerepel. Ha már itt vagyok, hát akkor válogatok, és kipróbálok mindent.
- Tüzes amazon.
Jegyzem meg az ölemben pihenő lánynak, ám mivel ez baromira félreérthető, így egy aprócska sóhaj után folytatom is.
- Meg akarlak csókolni. Sőt, úgy érzem, hogy sosem akarlak elereszteni, hogy ez így tökéletes.
A szabad kezemmel végigmutatok magunkon. Ha zavar valami, akkor hajlamos vagyok a nagy gesztusokat tenni, de arra vigyázok, hogy a másiknak ne essen baja. Még a végén elterjed az is, hogy asszonyverő vagyok. Na, az lenne csak a vicces téma, így közeledve a rettegett családi karácsonyi vacsihoz. Már alig várom így is, hogy leüljünk, és idő előtt üvöltözés legyen belőle.
- Milyen a többi lány?
A kérdésem teljesen őszinte. Fogalmam sincs, hogy mégis milyennek kellene lenniük. Ha megnézem az életem nőit, akkor vannak keményen négyen. Az első az anyám, aki munkamániás és kiabálós, és gyakorlatilag pincsinek nézi a férfit, akivel él. Van Ella, aki szórakoztató, szabad. Van Karina, aki szintén szórakoztató és szabad, és nyílt is. És ott van Cyanne, a megfejthetetlen, aki olyan pillanatok alatt tűnt el az életemből, hogy a jelenlétét se volt időm felfogni. Kettő – kettő az állás, de nem tudom, hogy milyenek is azok a „többi lányok”.
- Nem akarok olyat csinálni, amit te nem akarsz. Ha megtörténik, akkor az egész negatívba fordul át. Nekem ez a női elme meg logika homályos. Én férfi vagyok. A kimondott dolgokat értem, nem az ilyen kacifántosakat.
Higgadtan, sőt teljesen kedvesen beszélek, elvégre nem veszekszünk mi, nem is lenne sok értelme, mert nincs is igazán min. Szerintem.
- És most, ha azzal a baromsággal jössz, hogy az arcodról kellett volna leolvasnom, hogy mi történt tegnapelőtt bájitaltan órán, esküszöm, kiröhöglek.
  
Hozzászólásai ebben a témában

Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2015. november 24. 21:02 | Link

Balázs  Love

Meg akarlak csókolni.
Sohasem mondott ilyet senki nekem. Vagyis, de. Egyszer. Egy öt éves kisfiú, aki a nagymamámék szomszédjában lakott. Ez pár éve történt, a születésnapomon. Meleg nyári nap volt és a nagyszüleim kerti bulit tartottak a tiszteletemre. A kisfiú és az anyukája is ott voltak. Thomas, a kisfiú neve, odajött hozzám, a kezembe nyomott egy csokor fadarabot és így szólt: Meg akajjak tókolni. Annyira édes volt, hogy az elmondhatatlan. Odanyújtottam neki az arcomat és ő nyomott rá egy nagy, nyálas puszit.
De most Balázs mondja ezt. Az a srác, akit alig pár napja szúrtam ki a szökőkútnál, akitől egy kissé meg voltam ijedve, aki egy félisten, mert hát az. Ő. Ő meg akar csókolni engem.
Amit ezek után mond már szinte nem is hallom. Teljesen lezsibbad az agyam, az érzékszerveim, a testem minden porcikája.  
Biztosan befejezte a mondandóját, mert most csendben van és kérdőn néz rám.
Nem bírom levenni róla a szememet. Azon gondolkozom, vajon milyen lehet a csókja.
A szájára téved a tekintetem. Olyan szép íves és ápolt is. Annyira vonz. Milyen lenne az első csók? Érzéki vagy durva? És én vajon, hogy csókolok? Még sohasem csókolóztam. Ettől megijedek. Mi van, ha borzalmas vagyok?  
Meg akarlak csókolni.
Ez valahogy visszaadja az önbizalmamat. Valahol el kell kezdeni ezt a csókolózós témát és úgy néz ki, eljött az idő.
A szívem a torkomban dobog, remeg mindenem és a gyomrom kisebbre zsugorodott,  mint egy üveg golyó. De újra közel hajolok hozzá.
- Akkor csókolj! - adom az utasítást alig hallható hangon.
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. november 25. 22:05 | Link

Claire  Love

Kérdőn nézek rá, elvégre kimondtam mindent, amit ki akartam, ő meg csak néz. Akkor most így lesz? Nézzük egymást, ameddig valaki el nem pislogja magát, és akkor az lesz a vesztes? És mit kap a nyertes? Aztán hirtelen előrébb lép a dolog, azzal, hogy kimondja a dolgot. Akaratlanul is apró mosoly kúszik az arcomra, és szabad kezemmel finoman végigsimítok az arcán, hogy egy kicsit oldjam a várakozásból adódó feszültséget. Mert az mindig van. Legyen az első csók vagy éppen az utolsó, mindig van egy kis várakozási feszültség.
Szólásra nyitom a számat, nem is tudom, mit mondanék, vagy, hogy egyáltalán van-e jó szó, mondat, amit itt mondani kellhet. Nem tudom, így csak tátogok egy aprót, mint egy hal, majd visszacsukom a számat, és lopva megnyalom az ajkaimat. Végül is, egyszer mindent el kell kezdeni, és azóta, hogy ma megláttam az jár a fejemben, hogy igen is, meg akarom csókolni. Most meg itt van a lehetőség, és én habozok.
Finoman feljebb húzom, hogy kényelmes közelségbe kerülhessünk. Úgy játszik velem, mint valami kis cica az egérrel. Most azonban fordul a kocka. Én hajolok közelebb, és nézek mélyen a szemébe. A tekintetem mindvégig a szemét figyeli, ahogy olyan közel hajolok hozzá, hogy a lehelete melegíti az arcomat. Nem állok meg, azonban nincs semmi drámai, semmi filmes csók, semmi, még zene se.
A szabad kezemmel finoman megemelem az állát, és finoman megcsókolom az alsó ajkát. A kezem feljebb csúszik, a füle mögé tűrök egy tincset, és végigsimítva a fül mögötti területen csókolom meg a felső ajkát is. Majd még egyszer ezt a mozdulatot megismételem, és finoman arrébb húzódom, de csak olyan távolságba, hogy lássam az arcmimikáját.
- Ez lesz az első?
Tény, hogy ez nem rendes csók volt, inkább csak szájra puszi, de el kellett indítani a folyamatot, és igen, most még jobban akarom, hogy megcsókolhassam, de ha jól tippelem ez az első alkalom számára, és nem akarom lerohanni. Nincs baj azzal, ha az első, hiszen akkor csak a tempót kell lassítani. Egyszerűen vigyázni akarok rá.
Hozzászólásai ebben a témában

Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2015. november 26. 13:50 | Link

Balázs  Love

Mosolyog. Azzal az ellenállhatatlan, fogkivillantós mosolyával mosolyog. Fogalmam sincs, hogy jót mondtam-e, azért teszi, vagy csak kinevet. Izgatottan várom, mi fog történni.
Ekkor felemeli a kezét és megfogja az arcomat. Az érintése lángra lobbantja a bőrömet ott, ahol megérintett és az egész testemet. Egy idegen, de fantasztikus érzés terjed szét bennem. Ezt hívják vágynak?
Kinyitja a száját egy pillanatra, most fog megtörténni, de végül visszacsukja. Ismét megrémülök. Talán éppen azon töri a fejét, miként utasítson vissza kedvesen, hogy ne bántson meg.
Megnyalja az ajkát és ebből valahogy már tudom, meg fog csókolni. A nagymamám mindig azt mondta, hogy egy nő megérzi, ha egy férfi közeledni akar felé. És tessék. Olyan biztos vagyok abban, hogy meg fog csókolni, mint abban, hogy itt ülök az ölében.
Viszont, ahogy erre rájövök, jön a felismerés és szívem szerint inkább elfutnék.
Én nem vagyok az a nagy csókolózós fajta. Én még soha senkit nem csókoltam meg. Mi van, ha nem fog tetszeni neki?
De nincs sok időm ezen rágódni, mert a másik kezével felemeli az államat és már meg is történik.
Az ajka finoman hozzáér az enyémhez. Olyan lágy, olyan forró a csókja. Csak egy pillanatig tart, mégis mintha ezer év telt volna el. A fejem teljesen kiürül, nem foglalkozom sem a külvilággal, sem azzal, hogy mások megláthatnak, hiszen itt van Ervin, éppen most csókol. Titkon erre várok, amióta megláttam.
Amilyen gyorsan jött, olyan hamar abba is marad. Sokáig csukva tartom a szememet, kiélvezem még a pillanatot. Aztán kinyitom és ő néz rám. Megkérdezi, hogy ez lesz-e az első. Elpirulok és bólintok.
Igaza van, ez csak egy szájra puszi volt inkább, mintsem csók, de ez is elég ahhoz, hogy felébredjen bennem a nő és én vegyem át az irányítást.
A kezem felcsúszik a nyakáról a hajához és egy kicsit közelebb húzom a fejét az enyémhez. A másik kezem elengedi a mellkasát és a nyakára téved.
- Most én jövök!
És már csókolom is, tényleg csókolom. Próbálok nem arra gondolni, hogy ügyetlen vagyok, csak rá koncentrálok és az érzésre. A szánk újra összeér, közre fogom az ajkaimmal az övéit és elveszek benne egy érzéki csókolózás közepette.
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. november 27. 12:45 | Link

Claire  :L

Egyik pillanatról a másikra megkapom azt, hogy most ő jön. Nincs is időm gondolkozni. Eridonos. Nem, erre nem tudok mást mondani, mert egyszerűen az. A kapkodás, az irányítás átvétele, a nagy belefogás, és a gyorsaság, ez mind olyan. Úgy érzem magam, mint Eugene az Aranyhajban – igen, valamiért látok én ilyeneket is -, amikor a végén Aranyhaj lekapja. Megadóan hagyom magam, és meg sem fordul egy pillanatig sem a fejemben, hogy ellenkezzek. Azt hiszem, elég rég vártunk már erre.
- Nyugi.
Alig tudom ezt az egy szót kinyögni, ezt is akkor csak, amikor már szabályosan fuldoklom az oxigén hiányától. Hihetetlen, hogy mit tesz az valakivel, ha elindul nála egy folyamat. Magamat látom benne. A suta kisgyerek kapott egy csókocskát egy széplánytól és máris mindent meg akart adni neki. Most is ilyesmi a helyzet. Csak most én vagyok a széplány, pontosabban fiú, aki megkap mindent.
A csók maga nem volt rossz. Nagyon könnyen lehet, hogy rövid úton olyan lesz, amitől az ember az agyát még ennél is jobban eldobja. Nem emlékszem már pontosan, hogy csúsztam lejjebb, vagy mikor történt meg az, hogy ennyire magamhoz húztam a lányt. Nem akarom elengedni, nem akarom átengedni másnak. Ő nekem kell, ebben egyre biztosabb vagyok.
- Nem semmi vagy.
Végigsimítok finoman az arcélén, és halványan mosolygok hozzá. Muszáj egy kis időt nyerjek, hogy a hirtelen jött csók után. Nagyon élveztem, komolyan, és nagyon kába is lettem tőle hirtelen. Ez volt az első csókja, és fiatalabb mint én, ezt észbe kell tartanom. Szerencsére nem vagyok egy állat, aki azonnal, de rögtön meg is akarja rontani a kiszemelt példányát.
- Khm… és csak egy csókot akartál, meg rám feküdni vagy mást is?
Jaj, de kétértelmű, ahogy kimondom, rögtön rá is eszmélek, hogy ez így nagyon nem lesz jó. Ráadásul pont most gondoltam arra, hogy nem szabad egyelőre tovább menni, mert ő még fiatal ehhez.
- Mármint kapcsolatra gondoltam.
Hozzászólásai ebben a témában

Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2015. november 27. 13:53 | Link

Balázs  Love

Felnevetek. De abból a harsány és hangos fajtából. Megcsókolt, megcsókoltam, és a jelek szerint tetszett neki, hiszen levegőt alig kap és látszik rajta, mennyire szétszórt. És én is így érzek, csodálatos volt! Mindig is egy ilyen csókra vágytam, ami eleinte óvatos, majd átcsap szenvedélyesbe. És - bár nem tudom, pontosan milyen is - ez bizony szenvedély volt a javából. Erre kitör belőlem a röhögőgörcs. Nem vagyok normális!
De nem bírom visszafojtani. Annyira abszurd a kérdése, annyira hihetetlen. És szívem szerint rögtön a karjaiba ugranék és követelném, hogy vegyen el, mert egyszerűen ő a tökéletes pasi, de valami a háttérben azt súgja, ne ennyire gyorsan. Tényleg nem vagyok normális!
Miután nagy nehezen megnyugszom, próbálom komolyra venni a témát.
- Ne haragudj, csak ez a kérdés olyan... - de a torkomra forr a szó. Most hirtelen valami azt súgja, mégiscsak meg kellene próbálni.
- Te szeretnél kapcsolatot? - dobom vissza a labdát, mert nem tudom, mégis milyen választ vár tőlem.
Nem vagyok biztos abban, hogy ez jó ötlet lenne - mondja a józan ész. Hiszen nem is ismerem, ki tudja, mi sülhet ki belőle, talán rosszra is fordulhatnak a dolgok, amit nem szeretnék. Nem sűrűn szokott jó származni a túl gyors döntésekből és lépésekből.
Viszont egy láthatatlan, megfoghatatlan szál már most hozzá köt. Miért ne próbálhatnám meg? A szívem azt diktálja, hogy igenis létezik szerelem első látásra. És, ha ez az, akkor nem akarom elszalasztani.
Viszont azt sem tudom pontosan, mi is az a szerelem.
Epekedve várom a válaszát és csak reménykedni tudok benne, hogy ő szeretne engem. És nem csak egy-egy délutánokra csókolózni, hanem mások előtt is, felvállalni szeretne.
- Én szerintem ez nem csak egyszerű, jelentéktelen csók volt. És nem csak azért, mert számomra ez volt az első. Mert igen, neked a sokadik, de úgy éreztem, neked sem volt közömbös. Jól éreztem?
Furcsa. Így kell ezt egyáltalán. A nagy, első csók után megbeszéljük, kinek, milyen érzés volt? Mert, ha már itt tartunk, számomra ez egy olyan emlék lesz, amire életem végig emlékezni fogok.
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. november 29. 17:59 | Link

Claire  Love

Amikor elkezd nevetni, akkor egy hosszú pillanatig a megrökönyödés őszintén kiül az arcomra. Nem csak úgy kislányosan kuncog, hanem rendesen nevet. Elgondolkodtató, hogy rajtam, vagy a helyzeten, vagy mégis min. Nem tűnik túl biztatónak a dolog. Vissza is kérdez, pedig ezt nem biztos, hogy meg tudom válaszolni. Mármint igen, határozottan, és igen, határozottan vele akarok kapcsolatot, de miután nevetett, olyan hosszan, és bármennyire is édesen, nem tudom, hogy mit akarhatnék.
Szólásra nyitom a számat, mikor már úgy érzem, hogy az arcom és a hangom is meg tudja ütni a normálist. Hang azonban nem jön ki rajta, mivel ő szólal meg előbb, még szerencse, mert a kialakult káoszosnak ható helyzetet egész szépen a helyére billenti, így már legalább azt tudom válaszolni, amit komolyan is gondolok.
- Nem voltál közömbös. Sem te, sem a csók.
Tény, hogy nekem nem volt olyan izgalmakkal teli várakozós napom, mint a másiknak, de amikor ideértem, akkor minden előjött. Ő járt jobban. Mire találkoztunk, neki általánossá vált, hogy elkezdett izgulni, míg nekem akkor jött az egész, méghozzá hatalmas áradatban. Mostanra pedig csak még idegesebb lettem, de persze meg kellett őriznem legalább a külvilág felé a nyugodtság látszatát. Ha kint is az lett volna, ami bent, akkor valószínűleg olyan gyorsan beszéltem volna, és szinte rángattam volna őt magamhoz, mint egy rossz komédia pocsék szereplője. Így viszont, egész szépen alakult ez az egész. És azt hiszem jobb is, hogy nem csaptam át hirtelen öntudatra ébredő eridonosba.
- Szeretném, ha hivatalosan is a barátnőm lennél.
Válaszolom végül, az ajkaim szélén bujkáló mosollyal. Csak kint van a dolog, és nagyon ajánlom, hogy ő is ezt válaszolja, hiszen a kérdés neki is fel van téve, és be kell vallanom, hogy nagyon belelelkesültem már a ténybe, hogy egy pár leszünk. Feljebb csúszok egy kicsit, ülő helyzetbe tornázva magam, miközben tartom Claire-t a derekánál, és még egy puszit is nyomok a vállára.
- Amúgy, lehet, hogy csókban nem, de párkapcsolatban az első lennél nekem.

Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] 2 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed