29. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! 🖋️
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Bentley L. Collins
INAKTÍV


I just want to feel alive.
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 25
Írta: 2012. november 1. 17:01 | Link

Amira

Nagyon próbálkoztam, hogy rendesen talpra álljak, és kimásszak a képzeletbeli gödrömből. Kicsit úgy éreztem, hogy Audrey mellett kéne lennem. Hiába van már jól... Hiányzott, és vele akartam lenni. De volt valaki, aki még Audrey-nál is jobban hiányzott. Amira. Még mindig nem voltam képes elfogadni, hogy elveszítettem. Valahogy annyira a magaménak tudtam, valahogy nekem olyan nyilvánvaló lett, hogy együtt vagyunk, és végig az volt a fejemben, hogy Amira meg fog várni. Hogy gondolhattam ekkora baromságot? Pont Amira... Pont Amira fog megvárni... Még ha levelet is írtam volna... Mit számított volna?!
Amit csak megláttam a szobámban a földhöz vágtam. Fel, s alá járkáltam, és dübörögtem a padlón. Hol a falba vertem dühömben, hol dobálóztam, hol dübörögtem. Már a sírós-szomorkodós-önutálós korszakból átléptem az "haragudjunk inkább másokra" korszakba. Hiszen azért mégiscsak nem volt épp szép dolog, hogy Amira annyit sem m ondott, hogy "rúgd ki a falábam, ne haragudj"... Nincs is igazam. Miért mondta volna...? Totál bizonytalan voltam, nem tudtam kire haragudni. Haragudjak magamra? De én sem tehetek arról, hogy Audrey beteg lett. Haragudjak Amirára? Ő meg arról nem tehet, hogy én nem írtam, és "nem bírja a magányt" - hogy szépen fogalmazzak. Vagy haragudjak Audrey-ra? Ő meg aztán pláne nem tehet róla, hogy beteg lett. Kire haragudjak? Ki hibázott? Ki tett, és mit hogy így el kellett csesszem az életem? Napok óta nem ettem, úgyhogy úgy döntöttem kimozdulok a faluba, valami étterembe, vagy valami ahhoz hasonló helyre. Az eső zuhogott, a leheletem pedig látszott a levegőben. A szürke ülepes nadrágot, fehér v-nyakú pólót, a kedvenc rózsafüzérem, egy fekete bőrdzsekit, és supra cipőt viseltem, ami elég lenge öltözetnek tűnt a minuszokhoz. Majd meg fagytam, míg leértem a faluba, és rohadtul megörültem, amikor megláttam az éttermet. Beléptem, és kifújtam magam. Nagy meglepetésemre, egyetlen egy szabad asztal volt eldugva az egyik sarokban... Azt hittem egyedül leszek. Letettem a kabátom az egyik székre, jelezve, hogy később oda leülök, de előtte még bementem a mosdóba. Csak a szokásos. Befújtam magam a kedvenc parfümömmel, ami igazából most elég szükséges volt, mert otthonról jöttem, és anyu frissen mosott ruhái felértek egy virágos kerttel, és már így is homárnak éreztem magam. Visszaültem az asztalhoz, nézegettem egy kicsit az étlapot, majd intettem a pincérnek, hogy rendelni szeretnék.
Utoljára módosította:Bentley L. Collins, 2012. november 1. 17:02
Hozzászólásai ebben a témában
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. november 1. 17:32 | Link

Bentley
nov. 3.

Hűvös idő, de hétvége. A szabad lejárás miatt a falu tömve volt, mégis a fekete prefektuskisasszony ott akarta csillapítani sétálni vágyó hangulatát. Most nem az erdőn keresztülvezető rövidítőn ment le, hanem a normális úton, ahol végig azt nézte, hogy hogyan futkosnak körülötte a többiek. Ja igen, ők azért futkostak, mert esett az eső, és vélhetőleg nem volt szándékukban szétázni. Amira ezt megoldotta, vízlepergető bűbájt használt a kalapján, amit a fejére húzott. Haját a sálja alá rejtette, esélye sem volt rá, hogy elázzon ismét feketében pompázó hajkoronája. Arcát sem érte a víz, csak a csizmája ázott kissé el, meg a táskája. Mellékes.
Az ajándékboltba tért be először, ahonnan egy kis ajándékdobozzal távozott. Kilépve a boltból megkordult a hasa, és megkívánta a csokitortát. Hümmögött párat, amit az eső hangja elnyomott, majd átsietett a Pillangó-varázsba. Mikor legutóbb itt járt, az eléggé emlékezetes volt...már kíváncsi volt rá, hogy Zachary után ki lesz a következő, akinek egy muffint nyom a képébe...
Az ajtón belépve első dolga volt, hogy levette a fejéről a kalapot, majd meglazította a sálját. Közben körbenézett az étteremben, és szúrós szemekkel nézte azokat, akik elfoglaltak minden szabad asztalt. Végül egy túlságosan ismerős arcon akadt meg a szeme. Bentley. Felsóhajtott, majd a pincérhez sétált. Megmondta, mit szeretne, aztán odasétált a sráchoz.
-Szia -kedvesen rámosolygott, aztán fejével a szabad szék felé bökött. -Szabad lesz? Vagy vársz valakit?

Mira ruci
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2012. november 1. 17:32
Hozzászólásai ebben a témában
Bentley L. Collins
INAKTÍV


I just want to feel alive.
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 25
Írta: 2012. november 1. 18:56 | Link

Amira

Mosolyogva hallgattam, ahogy Amira az állatkáiról mesélt. Kedvem lett volna valami ahhoz hasonló poént elejteni, hogy "jé, hát neked van szíved?", de inkább nem. Örültem neki, hogy nem emlegeti fel a tegnapi sírós-jelenetemet. Az kéne még csak. Fú, halál ciki.
- Csapja hozzá a számlámhoz, amit a hölgy kért. - mondtam a pincérnek mosolyogva, majd visszanéztem Amirára - Mostanában elég gyakran váltogatod a hajszíned... Ha tegnap nem foglalt volna le, hogy visszakönyörögjem magam, szóvá is tettem volna, hogy valami gyötrelem volt az a vörös haj...! - röhögtem, és bekaptam egy darab kis... öhm... mi is az? Egy ilyen kis nemtudommit, ami az asztalra volt téve a vendégeknek kis tányérkákban. Minden asztalra egy-egy kis tányérral. Olyan színes bevonatú mogyoróknak tűntek, de ennek gyakorlatilag hányás íze volt. Hamar bele is köptem egy szalvétába, és közben olyan fejet vágtam, mint amikor Audrey pukizik, és megérzi a saját pukija szagát. Amira arcán egy elrejtett kis mosolyt láttam megjelenni... ettől én is vigyorogni kezdtem, majd megtöröltem a szám.
- Ne vigyorogj, a hajad se nézett ki ennél jobban...! - tettem a szeme elé a kiköpött "cukorkát" a szalvétában. Úgy oltogattam, mint egy jó spant. Hiszen, ha már együtt nem lehetünk... Legaláb barátok maradjunk. Akármilyen debil, hülye barátok is.
- Amúgy... Ezt úgy mondom, mint egy 16 éves kissrác, és nem úgy, mint az a fiú, aki tegnap úgy bőgött neked, mint egy szerelmes kiskutya... - elővettem a Bentley-mosolyt - Tök jó volt veled múltkor a kísértetházban... - mélyen a szemébe néztem, vártam, hogy mit fog mondani. Lehet, hogy nekem viszont ezt egyáltalán nem is kellett volna mondani. Szerintem pontosan tudja, hogy mennyire jó is volt nekem múltkor a kísértetházban. Olyan... Frankón tök pontosan. De azért mégiscsak akartam, hogy tudja.
- Megbűntetni? Miért? Sírásért már bünti jár? Ne már... - röhögtem - Ne vedd magadra, a Titanic-on is sírtam.
Próbáltam elviccelni a tegnapit, pedig igazából rohadtul nem tartottam viccesnek... Hiába, a férfi büszkeség...
Utoljára módosította:Bentley L. Collins, 2012. november 1. 18:57
Hozzászólásai ebben a témában
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. november 1. 19:30 | Link

Bentley

Örült neki a leányzó, hogy Bentley nem unottan hallgatta végig amit összehablatyolt az állatairól, akiket igazából mindennél jobban szeret. Végre mosolyogni látta, aminek nagyon örült.
A fizetős dologra csak egy furcsa pillantást küldött a srác felé, de jobban felakadt azon, amit a hajáról mondott.
-Jaj cica, ha gyakran váltogatnám a hajam színét, akkor most nem az eredeti lenne. Amúgy meg a vörös tök passzolt a ruhámhoz, és még úgy is dögös voltam -csak Miramosollyal az arcán megvonta a vállát, aztán hátradőlt a széken. -Még el is ájultak tőlem -ezt nem hagyhatta el a megjegyzésből, főleg mivel igaz volt. Habár az nem a haja miatt volt, hanem inkább a bejelentéstől, amit szerencsétlen barátjának tett. Szegény Zach...ahogy visszakérdezett, hogy terheees? Amira igazából képen röhögte volna...
A következő pillanatban Mira felnevetett, méghozzá azon, hogy Bentley milyen fejet vágott a cukor kiköpése után. Vajon mire számított?
-A hajam tökéletes, nem úgy mint a te nyúzott fejed -mondta kuncogva, a szemébe nézve. -Néha rád férne egy tükörbenézés -halál komoly fejjel mérte végig Bentleyt az arcától egészen a hasa közepéig, ameddig látszott az asztalnál ülve.
Kíváncsian figyelte a fiú arcát, meg a beszédét, először nem tudta, hogy mit akar mondani. Összevonta a szemöldökét, és amikor kimondta a teljesen egyértelmű megjegyzést, fogsorát kivillantva elmosolyodott.
-Tudom. Mondták már -olyan természetességgel mondta, mintha egy mindennapos dologról lenne szó. Mintha a fésülködésről beszélgetnének, habár egész más került terítékre.
Nem akart belemenni a többibe, úgy volt vele, hogy jobb lesz nem kedveskedni a sráccal, hátha úgy könnyebben csillapodnak az érzései. Mert ő kitart Kristóf mellett, és nincs szándékában otthagyni hirtelen felindulásból.
-Nem a sírás miatt, azért inkább megvetés járna. Ha nem lennék ilyen cuki. Viszont prefektus vagyok, ezt ne felejtsd el...és te meg olyankor tartózkodtál a faluban, amikor nem volt rá engedélyed.
Hozzászólásai ebben a témában
Bentley L. Collins
INAKTÍV


I just want to feel alive.
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 25
Írta: 2012. november 1. 19:59 | Link

Amira

- Hát... én is majdnem elájultam tegnap, amikor megláttalak a véres ruciban, meg azzal a narancssárga hajjal... Részvétem a srácért. - röhögtem.
Most már eléggé el tudtam lazulni, már nem volt bennem az a kis félelem, ami még eléggé gyötört, mikor Amira leült az asztalhoz. Időközben megjött, amit rendeltünk. Beleszívtam a szívószálba, amit a puncshoz adtak, és leégette a nyelvem. Köhécselni kezdtem, és halkan káromkodni, miközben hülyére röhögtem magam azon, hogy milyen béna is vagyok. Félretettem a pulcsot, de a szívószálat kiszedtem belőle. Leszedtem róla a pulcsot, majd rágni kezdtem. Rossz szokás. Felvoltam háromszor egymás után a szamöldököm és Amirára néztem. Csak egy célzó pillantást vetettem rá, miközben vigyorogtam, csak hogy zavarba hozzam a lányt. Imádtam rágni a szívószálakat... Ha tehetném mindig tartanék magamnál egyet.
- Mit nézel, te se csináltad jobban. - röhögtem.
Meglepett, hogy Amira a kisértetházban történtekre célzó kijelentésemre csak annyit mondott, hogy "tudom, mondták már". Ezek szerint neki csak ennyit jelentett... Nem mutattam ki, hogy szarul esik. Na, nem mintha én jobb lennék a bunkó célzásaimmal... De ugye az emberek legtöbbször nem azt mondják, amit éreznek.
- Vess meg, drágám... Akkor nem is sírok többet... - kacagtam, és megejtettem egy két szipogást, és a nem létező könnyeim is letöröltem - Na, persze... Te meg kiskorúakat rontasz meg, az jobb?
Hozzászólásai ebben a témában
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. november 1. 20:44 | Link

Bentley

-Az vörös, nem narancssárga -mondta helyesbítve a fekete rellonos. Utálja amikor valaki összetéveszti az alapvető színeket. Nem lehet valaki ennyire béna...
-Zach-nek meg csak megmondtam, hogy együtt vagyunk Krisivel és úton van a gyerek -lazán vállat vont, direkt nem tette hozzá, hogy amúgy csak viccelt. Látni akarta Bentley képét amikor ezt hallja. Vagy nem hisz neki, vagy ő is lefordul a székről. Több esélyes a dolog.
Szerencsétlen srác annyira béna volt, hogy Amira megállás nélkül nevetett rajta. Viszont amikor beszélt, azt mindig úgy tette, hogy az arca, és a hangja is halál komoly volt. Színésznőnek fog menni, habár nem is mindig színészkedik. Csak a sokfajta arcát kivételes módon tudja használni.
Aztán a szívószálas dologra először csak fejcsóválva reagált, majd végignyalta ajkát, és beharapta. Egyik pillanatról a másikra viszont átnyúlt az asztal felett, és egy nagy taslit kevert le a srácnak. Ismét egy szép jelent, habár ezt azért annyian nem látták. Maximum hallani lehetett.
-Ezt magad sem gondolod komolyan -féloldalas mosoly, na meg egy kacsintás, Mira pedig lassan a szájához emelte a csokitorta egy kis darabját a villája segítségével. -Hmmm...isteni -behunyt szemmel élvezte az első falatot, és vissza is rakta a helyére a villát, de persze előtte lenyalta róla a csokit.
-Ne is, nem vagy te egy...na mindegy -legyintett inkább, mielőtt befejezte volna a mondatot, ugyanis egy elég találó kifejezést akart volna használni, ami egy prefektus szájából nem helyénvaló.
-Kiskorúakat? Egyikük sem volt még fiatalabb nálam -flegmán reagált a megjegyzésre, egyáltalán nem tartotta igaznak. Sőt. Karba tett kezekkel jelezte, hogy jobb lenne, ha nem magyarázna. Közben pedig már sok dolgon járt az agya, például azon, hogy mi lenne a tökéletes büntetés számára.
-De ha ennyire nagy a szád, akkor nagyon szívesen találkozok veled a gyenguszon, az ágytálakat ki lehet sikálni néha...
Hozzászólásai ebben a témában
Bentley L. Collins
INAKTÍV


I just want to feel alive.
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 25
Írta: 2012. november 1. 21:26 | Link

Amira

- Milyen gyerek? - önkénytelenül is Amira hasára néztem, mintha lehetne látni egy gyereket a bőrön keresztül, vagy őszintén szólva nem is tudom, hogy miért néztem oda, de megtettem. Röhögni kezdtem, habár totál nem tartottam viccesnek. Átnyúltam az asztalon, és megböktem a lány vállát. - Csak nem? Cukikrisi bezavarta a lényeget? - röhögtem - Eszméletlen ronda gyereketek lesz.
Tovább röhögtem, de belülről körülbelül kettészakadtam. Egyelőre még nem fájt a dolog, csak totál kiakadtam. Amira gyereket fog szülni annak a srácnak, akivel nem több, mint kb 1-2 hónapja jár? Felnéztem a lányra, és már kicsit halkabban nevetgéltem. Láttam a szemébe azt a kis huncutságot. Reméltem, hogy csak viccelt...
- Drágám, ami rossz az rossz... Nem mondod el a másiknak, mert szereted... De, ha egyértelműen visszautasít - levágtam egy darab málnatortát a villával, és Amira szájába tettem - Utána nyugodtan meg lehet neki mondani, hogy szarul csinálja. - röhögtem, és vártam, hogy mit fog rám önteni: a puncsot, vagy a hányásízű cukorkákat. De inkább pofon vágott. Először meglepetten néztem, de ez nem tartott tovább 5 másodpercnél.
- Ah! Aucs? - nevettem - Kihasználod, hogy nem ütök meg lányokat, mi? - felálltam totál komoly arccal, és hozzásétáltam. Közel hajoltam hozzá, is a combját simogattam. Olyan közel hajoltam hozzá, hogy a szánk már majdnem összeért.
- Elhitted. - mondtam csábosan és halkan, majd mint egy őrült elkezdtem csikizni. Abba sem hagytam majdhogynem 2 percig.
- Amúgy azt hittem erősebb vagy!
Hozzászólásai ebben a témában
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. november 1. 21:47 | Link

Bentley

-Tökéletes gyerekünk lesz, gondolj bele, ha a tiéd lenne, olyan tojásfeje lenne, hogy a Zsebpiszok közbe rohangálnék eladni -mondta széles vigyorral az arcán. Tudta ő nagyon jól, hogy egyikük részéről sem igazi egy a nevetés, meg a mosoly, hiszen Bentleynek a szemeiből kilehetett olvasni az érzéseit, Amira pedig...neki egyszerűen nem volt humora jelen helyzetben hozzá, hogy ezzel viccelődjön.
-Ühüm, ühüm -teli szájjal bólogatott, ugyanis Bentley egy szó nélkül a szájába tömte a sütije egy darabját. Megtörölte a száját, majd kimondta azt, amit akart. -Hiába magyarázod most ezt, Bentley, a szavaidnak semmi értelme. Sőt...azért az a fej... -ahogy eszébe jutott az akkori Bentley arca, a szája elé kellett kapnia a kezét, hogy ne hangosan vihogjon fel. -Szóval...hiába erőlködsz -nem tudta rendesen visszafojtani a nevetést, aztán még az a bizonyos pofon is elcsattant. Csak úgy kihasználta a leányzó a pillanatot, nem haragudott ő semmiért.
Viszont amikor felállt, akkor már azért meglepődött, hogy most mégis mit akar. Persze azt tudta, hogy megütni nem fogja, viszont mást simán kinézett belőle.
A kezét egyből megfogta, amikor nekiállt a combját simogatni, de a fejével nem hátrált. Állta a pillantását, erősen nézett a szemébe.
-Ne! -felakadtak a szemei amikor megérezte, hogy a legutálatosabb fegyvert veti be ellene a srác. Yarista az egyetlen, aki tudja, hogy ez a legrosszabb, amivel kínozni lehet őt, és nem is akarta, hogy bárki más megtudja.
Bentley úgy kínozta, hogy Amira már hang nélkül nevetett egy idő után, aztán pedig a nevetés már igazából sírássá alakult. Totálisan rosszul volt attól, hogy megmoccanni sem bírt, így amikor végre eleresztette, gyorsan megtörölte a szemeit, és magassarkú csizmájával a legfájóbb pontját találta el a "támadójának". Kizárt, hogy ezt ne érezte volna meg annyira, hogy ne bánja meg amit a lánnyal csinált pár percen keresztül.
-Ja, mert én bőgtem el magam amiért egy csaj "nem várt rám" -a levegőben idézőjeleket mutatott ujjaival, és erősen gesztikulálva fordult vissza az asztal felé úgy, hogy nekilásson a sütinek ténylegesen.
Hozzászólásai ebben a témában
Bentley L. Collins
INAKTÍV


I just want to feel alive.
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 25
Írta: 2012. november 1. 22:15 | Link

Amira

- Tojásfeje? - nevettem - Nekünk egyáltalán semmilyen gyerekünk sem lett volna, Amira. - fordítottam kicsit komolyabbra a hangnememet - Szerinted hagytam volna, hogy gyereket szülj nekem, és elcseszd az egész életed vele? Én annál jobban szerettelek. - vontam meg a vállam - De azért majd mutasd meg a narancssárga hajú Quasimodo fejű gyereketeket... Megtanítom majd hazudni, mert hogy az anyjától nem fog tudni megtanulni, arra fogadni mernék... - kacagtam, de ebbe csak reménykedni tudtam, hogy Amira most hazudik. Ha egy valamihez értek, akkor az a blöffölés...
- Jaj, ne csináld már! - csaptam le a villát a tányérhoz, és fakadtam ki a röhögéstől - Szenvedtem! Az a fej a szenvedésemnek szólt! - bekaptam egy falat sütit, és rágni kezdtem a villát, aminek elég durva hangja volt - Látod, te is így csinálod! Pont így, nézd - rágtam egyre erősebben - Majd lesd el, hogy hogy csinálja Quasimodo, mikor cicizik... Illetve, a gyereketek.
Annyira viccet akartam csinálni az egészből, hogy már tényleg viccesnek tartottam. Elképzelni Amirát, mint anya? Egy ilyen nevű apával, hogy Kristóf?!
- Jut eszembe... Egyáltalán milyen egy hülye név ez, hogy Kristóf?! Hallgasd: Bentley! - húztam ki magam, és tettem a kezemmel egy olyan mozdulatot, mint az operaénekesek, ezt persze mind halál határozott és komoly fejjel - Kristóf... - összerogytam, mint egy alapból görbehátú 200 éves néni, aki unja magát a moziban, majd megismételtem - Bentley! Kristóf! Bentley... Kristóf... Oké elég, totál hülyén hangzó név!
Miután én megtaláltam Amira gyengepontját, ő is az enyémet. Összerogytam a földön, és aki eddig nem minket bámult, az is megrettenve nézett felénk. Ezt rohadtul eltalálta. Csak nyögdécseltem, és próbáltam hátrakúszni a lánytól, akinek ha most a bugyijában nem az lenne ami, laposra verném.
- Ah... Basz... Basszus... Ouh... De látod... Ez még mindig jobb volt, mint a kísértetházban... Sokkal kellemesebb... - mondtam szakadozva, miközben a kezem a két lábam között tartottam, és összeráncoltam a szemöldököm fájdalmamban. A kezem a lány felé nyújtottam, és igyekeztem a legkedvesebb arcom elővenni - Segítesz felállni?
Utoljára módosította:Bentley L. Collins, 2012. november 1. 22:18
Hozzászólásai ebben a témában
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. november 2. 13:02 | Link

Bentley

-Nem fogom bemutatni, nem kell, hogy az ő életébe is belerondíts. Lesz annak a gyereknek elég tanárjelöltje, ne félj -a hasához tette a kezét, bár ez már teljesen önkéntelenül történt. Az utóbbi időben megszokássá vált Amiránál ez.
-Jól elvagy amúgy? Ez már inkább gagyi, mint vicces -mondta fintorral az arcán. Nem nagyon tartotta már az elején sem viccesnek, és ez volt az a pont, hogy totálisan kiszeretett Bentleyből, ha még eddig nem tette volna... Egy ilyen gyerekes emberhez nem ő való, sőt. Leginkább menekülőre fogta volna most, és maradhatott volna ez a srác is egy emlék, akiről nem sokat tud, és semmi érzelem nincs köztük. Habár Amira részéről a megvetésen kívül nem volt más, most nagyon úgy volt vele.
-A Bentley név forró...süt belőle a mögöttes tartalom, mintha csaj lennél. És ne merd leszólni Kristófot, mert esküszöm elhíresztelek rólad egyet s mást... Én őt szeretem -szemei szikrákat szórtak, ha szemmel lehetne ölni, akkor ez a barom már régen halott lenne. Nem érdekelte, hogy róla miket hord össze, na de az, hogy úgy beszélt a barátjáról...ha nem egy étteremben lettek volna, ráugrott volna, hogy kikaparja a szemét. Úgyis tökéletesen élesre van mindig reszelve a körme, sikerült már Zacharynek is maradandót alkotni ezzel a nyakára... Mint egy anyatigris, olyan volt jelenleg.
Csikizést kapott, amitől már majdnem ott halt meg a széken szerencsétlen lány. Komolyan ennél még nem talált gyengébb pontot magán, pedig aztán fizikailag sem egy szuperhős típus. Gyenge mint a harmat.
Csak a srác nem számolt vele, hogy mennyivel rosszabbul jár azzal, ha ezt Amira visszaadja neki... A feketeség kárörvendően vigyorgott le rá két falat csokitorta közben.
-Segíts magadon, Merlin is megsegít -megingatta a fejét, cseppet sem volt olyan hangulatban, hogy bárhogy is felsegítse a srácot a földről, na meg látta benne, hogy ez csak valami trükk.
-Na de köszi a társalgást, megkeresem inkább Kristófot, beszélnünk kell a babáról -a nevet hangsúlyozta, majd összeszedte a cuccait, és még egy utolsó döfés képpen nem átlépte Bentleyt, hanem rálépett. Most azért megkímélte azt a tájékot, és inkább a gyomrát vette célba.
Elégedetten sétált ki az étteremből, a kalapját visszatette a fejére, és más szórakozás után nézett.
Hozzászólásai ebben a témában
Bentley L. Collins
INAKTÍV


I just want to feel alive.
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 25
Írta: 2012. november 2. 13:36 | Link

Amira

Nem kell, hogy az ő életébe is belerondíts...
Túl nagy szavak voltak ezek egy hűvös szombat délutáni puncsozgatáshoz. Ezt az egészet úgy fogtam fel, mintha egy volt pár, jelenleg már csak haverok, kifiguráznák a kapcsolatukat, és hülyére oltanák egymást... Plusz még egy kis verekedés. Belefér. De úgy tűnik, Amira is csak egy csúnya álarc, mint az összes többi lány. Nem az, akinek magát mutatja. Róla mindig azt gondoltam, hogy más. Hiszen eddig nem találkoztam laza csajokkal, és Amirát annak hittem. De ő sem volt más, mint az összes többi. 16 évesen gyereket fog szülni egy srácnak, akivel nem több, mint 2 hónapja jár, egy ártalmatlan csikizésért, és viccelődésért megüt, megrugdos, és rám lép. Őszintén érdekelt, hogy mindezt azért tette, hogy segítsen nekem teljes mértékben kiszeretni belőle, vagy talán csak mert gyűlöl, amiért kifiguráztam... Csak mert tényleg nem láttam értelmét, hogy miért kell így viselkednie. Boci szemekkel néztem a földről fel Amirára, habár nem önszántamból. A meglepettség és csalódás ilyen tekintetet váltott ki belőlem. Hamar felálltam kéz nélkül, és néztem a lányt. Nem volt a szememben lenézés, sértettség vagy meglepettség. Csalódottan néztem rá, s ha valaki fürkészte volna a tekintetem hosszú percekig észre vehette volna benne az elrejtett fájdalmat és megtörtséget. Mindez nem annak szólt, hogy rosszul esett, hogy Amira így bánt el velem, mert arra maximum szánalommal gondolok vissza. Fájt kiszeretni belőle. Fájt rájönnöm, hogy ki is ő valójában... Egyáltalán nem az, akit én keresek. Minden, amit iránta éreztem, minden, amit neki mondtam, a könnyek egy másik lánynak szóltak. Annak, akit eljátszott. Annak a laza, jófej, gyönyörű lánynak... És nem annak, aki sír, ha megcsikizik, és 1-2 beszólogatásért már üt-ver-rug-harap-karmol, mint egy veszett macska.
Figyeltem, ahogy kiviharzik megszokott fenékriszálással az étteremből. Becsapta az ajtót maga mögött, és ezzel örökre kizárta magát a szívemből.
Utoljára módosította:Bentley L. Collins, 2012. november 2. 13:38
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed