28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2012. október 28. 01:21 | Link

Niki, rendbontócska:)
Egy szabad hétvégén


Izgulok.
A randevú ötlete hirtelen és véletlen jött. Bűbájtanon egy apró butaságra közöltem Nikivel, hogy azt nem nézem el neki csak úgy, és a "megbocsátásom" ára egy tea volt itt a Pillangó-varázsban. "Randi?" - kérdezte, ami pont kapóra jött: magamtól úgysem mertem volna elhívni. Egy barátnőm volt, mióta a székbe kerültem, és az sem tartott sokáig. Nem mondom, hogy nem az én hibám volt. Talán mióta ez van velem, kicsit érzékenyebb vagyok. Mondhatni paranoiás.
Valójában mindketten levitások vagyunk, gyakorlatilag egymás szomszédságában lakunk. Akár együtt is jöhettünk volna, de valahogy berezeltem attól, miről fogunk beszélgetni az egész idevezető úton, úgyhogy inkább úgy szerveztem a dolgot, hogy csak a teaházban találkozzunk. Így legalább volt lehetőségem előtte megvenni a virágot is a faluban.
A másik aggasztó tényező az öltözékem. Az öltöny túl sok lett volna, de szakadtan sem akartam érkezni. Áthívtam pár csajt, hogy öltöztessenek fel, de olyan extrém dolgokat találtak ki, hogy valahol a vastag fux környékén végül finoman kitessékeltem őket. Szerintem jót szórakoztak rajtam. Magam kellett gondoskodnom a megfelelő szerelésről, ami általában - az utólagos visszajelzésekből ítélve - nem szerencsés választás. Az ing és a blézer mellé felvettem egy mókás színű csokornyakkendőt is, aztán részemről ámen.

Belépve a Pillangó-varázs ajtaján rögtön bepárásodott a szemüvegem. Ez egyben azt is jelentette, hogy itt végre jó meleg van. Leadtam a kabátomat a recepciósnak, aki felakasztotta egy fogasra, és balra indultam, át a nehéz függönnyel borított bejáraton. A teaházban vannak kétszemélyes kis függönyös zugok is, de úgy döntöttem, oda asztalt foglalni túlzás lenne. Még elriasztanám Nikit, ezért egyszerűen az egyik szélen lévő helyet stoppoltam le magunknak. A székből átültem le, az egyik vastag párnára. A rögtön odaforduló pultos lányt, aki bólintott a foglalásra, megkértem, rakja el valahol hátul a kerekesszékemet. Így a földön ülve pont olyan vagyok, mint bármely normális srác (akinek mondjuk gondja van a megfelelő ruhadarabok kiválasztásával, de annyi baj legyen), és nem csak Niki, de talán én is elfelejthetem egy kis időre, hogy nem mozognak a lábaim. Együtt kezdtük a sulit, ő egy évig látott sétálni, rohanni, kviddicsezni. Talán könnyedén megfeledkezik arról az apróságról, hogy ez már a múlté. Jó, tudom, ez csalás, és amúgy sem tarthatom fenn sokáig a látszatot. Hm... Esetleg ülhetnék örökre itt a teaház padlóján... Na, viccet félretéve. Ez csak egy apró füllentés, teljesen ártalmatlan, és szerintem igazán megengedhetem magamnak.
Amíg várom a hölgyeményt, beszippantom a sűrű, bágyasztó füstölőillatot. Ha nyálas, ha nem - szeretem az ilyen helyeket.

Hozzászólásai ebben a témában

Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 28. 12:22 | Link

Alexecske Smiley

~Nem, ez nem randi.~ Nyugatom magam. ~Csak megiszunk egy teát, meg beszélgetünk. Ki kell végre mozdulnom, mert előbb-utóbb megőrülök bezárva. Nem mehetsz ide, nem mehetsz oda...most viszont ott kell lenned, de ne késs...!! Hogy utálom ezt. Aztán, ha mégis késel, akkor félhetsz a büntetéstől.~ Csak nem rég múltak el a vizsgák, máris a tanulás veszi el az összes időmet. Az sem ártana, ha egyszer kialudhatnám magam végre. Jenna sincs sehol a Jóslástan beszippantotta, mint valami vákuum, még vele sem tudok szórakozni kicsit. Egyedül meg csak óraszám ülök a szobámban és magolok. Csak a tantárgyak változnak. Hol Bűbájtan, hol Mugliismeret. Kész katasztrófa.
Tanácstalanul állok a szekrény előtt, mit is vegyek fel? ~Alex vajon miben lesz? Ez végül is nem egy estély, még csak nem is egy puccos hely. Ah! Jó lenne egy olyan bűbáj, ami nem engedné, hogy a nem megfelelő ruhadarabot vegyem ki a szekrényből. Vagy egyenesen kiugrana, amit aznap viselnem kell!~ Aztán egy fehér blúz mellett döntök, azt bármikor, bárhová fel lehet venni, na, meg az örök darab, a feszülős farmer, nem túl kihívó, de mutat valamit. Kis kabátka, mert azért nincs már olyan meleg, egy utolsó ellenőrzés a tükörben. ~Hát ez van.~ Indulhatok. ~Miért nem mentünk le egyszerűen a konyhába? Ott is megihattunk volna egy bögre teát.Mitől vagyok ennyire feszült?~ Régen voltam már ebben a helyzetben, de pont most, pont így, azok után, amik történtek. Nem kellett volna. ~Persze ott van Yar. de az, azért más. Yar mindig is Yar marad, se több, se kevesebb. A legjobb...izé. Kész, megőrültem.~ Zaklatottan loholok a folyosón, remélem, hogy nem ütközöm Alex-ba. Azt hiszem, akkor sírva fakadnék és bezárkóznék a szobámba. Egy hétre legalább. Szerencsére nem,hogy Alex-el, de még senki más emberfiával sem találkozom. Elérve az iskola kapujáig, kilököm a vasajtót, de zárva. ~Ez intő jel. Nem szabad elmennem.~ Rángatom még azért a biztonság kedvéért, aztán mégis enged...~Ja fordítva nyílik. Tiszta hülye vagyok.~ Majdnem futva teszem meg a hátralévő utat a teázóig, magam sem tudom az okát és nem értem, hátha elhagyhatom a feszültséget, ami dolgozik bennem. Torkomban dobogó szívvel és lihegve nyitok be az üzletbe, intek, hogy nem válok meg még a kabátkámtól, kicsit alul öltöztem. A függöny előtt megállva, mély lélegzetet veszek és belépek a félhomályos, tömény füstölő illatú helyiségbe. Először nem is látom a fiút,lehet, hogy nem ért még ide, aztán felfedezem a földön, akarom mondani egy párnán ülve. Hálát adok a józan eszemnek, hogy nem miniszoknyában jöttem.
-Szia Alex!- Mondom tettetett lazasággal, aztán lezuppanok mellé a másik párnára.
-Mi újság- teszem fel az általam is hőn utált kérdést, amire nincs helyes válasz.
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2012. október 28. 15:21 | Link

Hegyi EzNemRandi Nikolett Wink

Niki nem spilázza túl a dolgot, ettől ismét ideges kattogásba kezd az agyam. Vajon mit gondol? Mit hisz? Mit akar?
Egy pillanatra az arcomhoz érintem a tenyerem, de mintha csak félresöpörnék onnan valamit. Ellenőriznem kell, lángol-e az arcom, vörös-e a fejem, vagy legalább kívülről nem látszik az, hogy milyen hülyén érzem magam. Annyira nem meleg, na, egy pont.
Most valami szépet kéne mondanom, de kiürült az agyam. Jézus, miért nincs arról könyv, hogy hogyan kapcsold ki a paragépet, hogy normális emberi lényként viselkedhess épp, amikor a leginkább szükség lenne rá? Jó, akkor ezt ugorjuk. A mellettem a földön nyugvó egy szál fehér rózsát veszem elő helyette, és átnyújtom az asztal fölött a lánynak.
- Ezt neked hoztam - próbálok a szemébe nézni, nagyjából sikerül is.
Na jó, ezt most fejezd be Alex. Ismered egy éve. Vagyis ismerted egy évig egy éve. Ugyanaz a lány, tele érdekes történésekkel abból az időből, amikor nem találkoztatok. Belevaló - talán épp ez tetszik benne. Lesz miről beszélni. Ha meg nem jön össze? Attól még haverkodhattok ugyanúgy. Előfordul az ilyesmi.
Hát... nem mondom, hogy ettől sikerült megemberelnem magam, de majd lesz valami.
- Örülök a hétvégének. Weaver szétszed minket az órákon - felelem kérdésére. - Még egy nap pihi, és megint a mókuskerék.
- Kész van már a harminc centis dolgozatod SVK-ból? - a legutóbbi alkalommal a pasi minden évfolyamnak kiosztotta ezt az extra feladatot, mintha amúgy nem lenne elég tanulnivalónk.
Közben megérkezik a felszolgáló csajszi, és kiosztja mindkettőnknek az itallapot. Felveszem és kinyitom a sajátom, de közben igyekszem nem elmulasztani a szemben ülő egyetlen rezdülését sem.
- Mit kérsz?
Utoljára módosította:Dolánszky Alex, 2012. november 1. 19:34
Hozzászólásai ebben a témában

Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 29. 15:13 | Link

CsakEgyTeaAlex

Talán a füstölő illata vagy a teák keveredő gőze megnyugtat. Még pár mély levegő és visszanyerem régi önmagam. Hogy ez jó-e valakinek vagy éppen rossz, az már más kérdés. Viszont most annyira el vagyok foglalva magammal,hogy még ha ordítana is a srácról, akkor sem tűnne fel nekem, hogy zavarban van vagy épp el is pirult. Ha észre is venném, betudnám a melegnek vagy hogy most jött be a hidegről és megcsípte az arcát. Elhelyezkedek mellette az alacsony párnán, aztán szórakozottan nézek rá, mikor előkap egy fehér rózsát. Szóhoz sem jutok a döbbenettől és újra erőt vesz rajtam a para.
-Mi ez? Ne már! Ez komoly? De én nem számítottam erre... nem kellet volna, igazán...Alex...Úristen! -Dadogok össze-vissza. - Csak egy teáról volt szó! ...Hát köszönöm! Aranyos vagy. Hol voltál te tavaly?- Kérdezem és a bíbor színből kezd egy kicsit visszatérni az eredeti arcszínem. Két éve ismerem, de még csak most került rá sor, hogy egyáltalán hosszabban elbeszélgessünk, meg hogy sulin kívül is találkozzunk. Jórészt én vagyok a hibás, mert nem vagyok egy társasági ember, bármennyire is annak látszom...vagy még se? Szeretek bolondozni, meg húzni az emberek agyát, de az igazán jó társaság magamnak, én vagyok. A kis egoista.
Elveszem a virágot és remegő kézzel leteszem a másik oldalamra. Az SVK-s mondatára viszont ránézek és elkerekedik a szemem.
-Nem mondod? Tényleg? Te csupa meglepetés vagy nekem. Én nem is tudtam a 30 centis dolgozatról, lehet, hogy épp máshova figyeltem.- Húzom meg a vállam. Nem gyakran, de előfordul, hogy lemaradok a házi feladatról, meg sok esetben az óráról is, de akinek 12 tantárgya van, az örül, ha észben tartja, hogy mikor melyik terembe kell mennie. Hát még, hogy házi feladat...
-Nem tartozik a kedvenc tárgyaim közé, de felvettem, mert fontos. Weaver tanár úr, meg már csak ilyen. Nincs tekintettel a szegény güriző diákokra, hogy vannak más tantárgyak is. És mi volt a téma? Ha már szóba hoztad, meg kéne írnom.- Közben megjelenik a felszolgáló lány az itallappal és Alex várakozóan rám néz.
-Mit is, mit is? Egy pillangóvarázs teát kérek, finom mézes sütivel.-Mondom mosolyogva és miután Alex is rendelt, szigorú arccal nyomatékosítom.
-Én hívtalak meg, ezt ne felejtsd el! Ne merj fizetni a végén! - fenyegetem meg viccesen az ujjammal.
- És melyik a kedvenc tárgyad, amúgy?- Próbálom beindítani a társalgást egy semlegesebb témával.
Utoljára módosította:Inedra Pote, 2012. november 13. 18:46
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2012. október 30. 19:33 | Link

Niki

Meglepem a virággal. Talán nem szereti a rózsát. Na mindegy. Nem érek rá ezen filózni, mert kérdez.
- Lábadoztam - mondom neki és elmosolyodom a kis szóviccen. Próbálom rendszabályozni a számat, mert egyszer-kétszer megkaptam már, hogy túl morbid vagyok, és nem kéne a saját nyomoromon szórakoznom. Hát ki szórakozzon rajta, ha nem én? Egy idegent talán gyomron vágnék érte, de a baráti körömben ez normális. Nevetni jobb, mint sírni, nem?
Könnyen lehet, hogy ő nem tud az egészről, hiszen nem reklámoztam, és nem is kerestem fel a sulitársaimat az egy év kihagyás idején. Gyorsan összefoglalom.
- Volt egy kis balesetem. Azóta nem tudok járni - mutatok a lábaimra, amik így, hogy nem kell semmit csinálniuk, nem is tűnnek olyan haszontalannak. - Egy év kellett hozzá, hogy anyám összeszedje magát, és visszaengedjen a Bagolykőbe. Addig mugli suliba jártam.
Valójában nekem is kellett idő, hogy én összeszedjem magamat, de észrevétlenül kihagyom ezt az apróságot. Nem voltam túl kedves akkoriban a környezetemmel, és nem is szívesen emlékszem rá. Már jobban vagyok.
Kicsit meglep, hogy a lány, aki évek óta iskolaelső (kiderítettem, tavaly is az volt), letojja, miből kell készülni órákra.
- Hogy csinálod? Hogy tanulhatsz ilyen jól, ha nem is figyelsz órán?
Próbálok nem bunkó lenni, ezért igyekszem elvenni a szavaim élét.
- Bármilyen használható tippet elfogadok - vigyorgok.
- Az energiavarázslatokról kell írni. Igazából nem is tananyag, kutatómunka. Nem mintha lenne ideje az embernek varázslattal feltöltenie az energiáját, miközben épp heves varázslópárbajban van - morgok, persze tudom, hogy hasznosak ezek az igék, csak amiatt vagyok mérges, hogy hétvégére ilyennel szopatnak minket.
- Miért nem szereted az SVK-t? Szerintem a leghasznosabb. És akkor mit szeretsz igazán?
A rendelés után (egy Bátrak Szerencséje teát kértem, mert állítólag minden ötvenedikbe tesznek egy csepp Felix Felicis-t, mondjuk máshonnan meg azt hallani, hogy aki ezt elhiszi, az hülye) visszatérünk a tantárgyakra.
- Nekem pont a sötét varázslatok kivédése - húzom meg a számat. Sajnálom, hogy ő meg ezt nem szereti. - Nem árt az önvédelem. Főleg Budapesten.
Igazából sosem történt velem semmi otthon. Soha nem jöttek nekem, maximum csúnyán néztek rám. De eleget hallani, kik járkálnak a nyílt utcán, és hogy mik történnek szerencsétlenekkel.
Hozzászólásai ebben a témában

Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 31. 01:18 | Link

Alexisz

-Miii! Lázadoztál?- Fokozom a hangulatot egy újabb szóviccel, ha neki lehet, akkor tán nekem is. Elmondja, hogy balesete volt, de miért nem tudok én erről semmit? Nem mintha kéne, de elég nagy híre lehetett, csak valamiért biztosan nem figyeltem. Én meg a humánum, meg az empátia? Na, jó, ha megemberelem magam, azért nem vagyok tapló. Nem akarom a balesetről faggatni, ha elmondja, elmondja, ha nem, akkor nem. Hátha a rossz emlékek még nem múltak el benne. Bár ki szokta mondani, hogy kell a szembesítés, mert megerősít? ...Ezt most mégis kihagyom.
-Jól tudom, hogy kviddicseztél?- Szegezem neki a kérdést. Még nem múlt el teljesen a játék iránti lázam, de hatásos szert szedtem ellene és most már tudok úgy beszélni róla, hogy ne indítson be nagy érzelmeket bennem, de még én is lábadozom, mint Alex,  csak a nyavalyámat kviddicsnek hívják.
-Csak SVK-n nem figyelek, de ezt ne kösd Weaver professzor orrára, meg aztán A tanársegédségem Felagund prof mellett, nem múlt el nyomtalanul. Ha jó leszel, beavatlak néhány trükkbe.- Kacsintok rá és rejtélyesen mosolygok, lehajtva aztán a fejem. Nem egészen legális, amit csinálok, de hatásos és talán a prof sejti, de biztosat nem tud. Remélem, hogy titok is marad.
Az energiavarázslásokról írandó esszé teljesen ledöbbent, talán nem is voltam órán, hogy ennyire nem rémlik belőle semmi?! Vagy megártott valami bájital kutyulék, amiket iszom mostanában. Kezdek aggódni emiatt.
-Alapból nem szeretem a sötét varázslatokat, csinálni sem, meg kivédeni sem. Az, hogy nincs fekete mágia, csak a szándék teszi azzá, szerintem nem fedi teljesen a valóságot. Te el tudod képzelni a Crutiatus átok jó szándékú használatát? Mert én nem, még akkor sem, ha védekezem. Jó, mondjuk az eleve tiltott átok, de akkor is...-
Alex egy "Bátrak szerencséje" teáját rendel. ~Nem tudom, ha lesz benne Felix Felicis, akkor mit fog kifecsegni? Vagy velem akarja megkóstoltatni? Jó kérdés. És, hogy én mit fecsegnék ki tőle, abba jobb nem belegondolni...Hogy én ekkora sügér vagyok,már keverem a bájitalokat. Tényleg van valami komoly baj velem.~
-Melyik a kedvenc tárgyam?- Kérdezek vissza, miután a felszolgáló hölgy elment a teákért. Késve reagáltam a kíváncsiskodására, mert eléggé megijedtem, hogy rejtélyes tünetek kezdenek kiütközni rajtam. ~Remélem, hogy ez csak az utóbbi napok feszültsége és a vizsgák, meg a stressz hatása. Ha tényleg komolyabb a baj, akkor elég kemény pácban vagyok.~
-Szerettem a Jóslástant, meg a MitVallást is, de most mindkettőből kiábrándultam. Az elsőből a tanárnő miatt, a másikból, mert már nem Felagund tanítja. Nincs gondom a másik tanerővel sem, de elfogult vagyok, na. Neked mi a véleményed Fédra néniről?- Teszem fel a kérdést, mert őszintén érdekel a válasza. Azok után, ami órán történt, meg különösen, és sokat megadtam volna érte, ha a Felx Felicis helyett, igazság szérum kerülne Alex teájába valahogy.
Utoljára módosította:Hegyi Nikoletta, 2012. október 31. 11:08
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2012. november 1. 17:40 | Link

Görög lettem?:)
Niki, bájitalkeverő:)


- Aha, kviddicseztem - felelem kérdésére -, de csak hobbiszinten. Akkor játszogattam, ha magunk voltunk levitások. Először akartam jelentkezni a csapatba, de megütötték a fülemet a pletykák, milyen nagy veszekedésbe meg sírás-rívásba torkollott anno a játék, és hogy egy ideig szünetelt is emiatt a verseny. Elsős fejjel úgy gondoltam, nekem ez nem hiányzik.
Elgondolkodom azon, amit most mondtam. Elég régen volt már, és milyen jelentéktelennek tűnik ez az egész. De hallottam, hogy amikor nem voltam itt, akkor is voltak háborgók. Nem szállok le a témáról.
- Asszem elég bölcs voltam. Komolyan szoktam venni a meccseket, de nem lenne kedvem olyanokkal játszani, akik a sérelmeiket átviszik a magánéletbe is, és ha meglátnak a folyosón, rád küldenek egy ragyaszórót. A kosárlabda úgyis jobban érdekel.
- Viszont téged láttalak repülni. Most is csinálod, ugye? Hallottam, vád érte a játékvezetőt. Tudsz erről valamit?
- Nagyon jó leszek - ígérem neki cinkos vigyorral, és mindenfélék eszembe jutnak, de lapozok.
Tetszik a kép, ami kialakul a fejemben Nikiről, mikor azt mondja, nem szereti a sötét varázslatokat. Olyan szelíd, védtelennek tűnik. És egyáltalán nem illeszkedik abba, amit eddig róla hittem, úgyhogy nem ítélek gyorsan.
- Azért kivédeni hasznos lenne, nem? Vagy mindig lesz, aki megvéd téged? Vállalkozom! - kacsintok rá.
Elgondolkodtat a meglátásaival a fekete mágiáról. Emlékszem, akkor, elsőben nekem is zavaros volt ez, de elfogadtam azt, amit a tanár mondott. Ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem a szakértő szavait?
- Esetleg ha egy gonosz emberen alkalmazod? - érzem én is, hogy az érvelés sántít. Miért kellene egy fehér mágusnak ehhez folyamodnia? - Vagy egyáltalán a főbenjárók beletartoznak ebbe a kategorizálásba, hogy mikor fehér, mikor fekete a felhasználás?
Tudom, most osztályozó vizsgáztam a nyáron, de már ki is hullott a fejemből, mit is tanultunk erről.
- Nekem nem esett nehezemre elfogadni a szavait. Ha már itt tartunk, én a bűbájcsoportosítást nem értem bűbájtanon. Szerintem az azonnaliság és időlegesség nem zárják ki egymást, egyszerűen nem ugyanarról a végéről fogjuk meg a dolgot. Egy varázslat miért ne lehetne azonnal keletkező, de csak ideiglenesen ható? A Protego asszem azonnali. Az rendben, hogy azonnal létrejön, de csak időlegesen marad fenn. Most akkor mi van?
Erre rákérdezhettem volna bűbájtanórán, de valahogy elmaradt. Biztosan azon merengtem, mekkora mázli, hogy ilyen könnyedén az ölembe hullt a randi Nikivel. Jól megpakolom a teámat cukorral, és belekortyolok. Az ember másnak érzi magát, ha szerencseszérumot iszik? Én nem érzek semmit. A következő pillanatban majdnem kiköpöm a teát, de helyette csak jól félrenyelek attól, amit hallok.
- Nemár! - hörgök, amikor végre sikerül befejeznem a köhögést. - Felagund egy szadista, én direkt nem is vettem fel nála tárgyat idén. Téged hogy vett rá, hogy kedveld?
Tényleg megdöbbenek ezen. Felagundot mindenki utálja. Vagyis két éve még így volt. Elismerem, hogy ért ahhoz, amit csinál, de piszok szigorú, és az embernek az az érzése, direkt élvezi, ha kínozhatja a diákokat.
- Kékessy? Nekem nincs bajom vele. Rendes, küldött anyagot is, hogy készülhessek, és nem lenéző, ha az ember nem tud valamit. Neked mi bajod vele? Nagyon bediliztél azon az ingás gyakorlaton. Okosnak tűnik, rendesen leadja az anyagot és segítőkész, mit kívánhat még az ember gyereke?
Hozzászólásai ebben a témában

Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 2. 14:03 | Link

Alexisz a görög

Élénk egyetértéssel bólogatok Alex fejtegetésére a kviddiccsel kapcsolatban, de van pár dolog, amiben nem értek egyet vele. Nem baj, nem kell, hogy mindenki ossza a véleményem ezen a téren, attól én még nem fogom megváltoztatni azt.
- Nem hiszem, hogy bárki a folyosón megátkozott volna, mert lőttél egy gólt, ha egyáltalán hajtó voltál.- Elképesztő, hogy milyen keveset tudok róla, még azt sem, hogy melyik poszton játszott. Nem mintha ez lenne a legfontosabb, amit tudnom, kéne róla, de ha már kviddics, akkor itt az ideje, hogy elmondja.
-Én sem kaptam soha támadást emiatt.- Az „emiatt” szócskát kicsit megnyomva, figyeltem a hatást a srác arcán. A következő kérdésére kicsit jobban kezdtem fészkelődni a széken és legszívesebben máshol lettem volna vagy magara kaptam volna a láthatatlanná tévő köpenyem, ha lett volna olyanom. De, mint hogy a szembesülést nem kerülhetem el sem most, sem a későbbiekben, be kellett vallanom az igazat. Ha emiatt leszek kevésbé szimpatikus a számára, derüljön ki most. A számba tömtem az időközben megérkezett mézes sütim nagyobbik felét. Hátha segít bátorságot önteni belém, aztán belefogtam.
-Az igazából én voltam. Most már nem vagyok biztos benne, hogy jól tettem, amit tettem, de ha nem teszem meg, akkor sem lett volna jobb a helyzet. Örülök, hogy abbahagytam, talán tényleg nem nekem való sport ez. Egyelőre még várat magára, hogy a Tanár úrral teljesen rendezzem a kérdést és beszéljek vele erről, de érthető okból még csak keveset haladtak előre a béke tárgyalások. Akkor ezt éreztem és, ami a szívemen, az a számon, ezt ő is tudja. Sokszor kellemetlen, sokszor hasznos. -Aztán szerencsére más köti le a figyelméét, enyhe kis csalásom, amit a tanulás során használok. Ártalmatlan bájital, legalábbis eddig az volt, de ha a túlfogyasztás, mértéktelenség miatt, most káros mellékhatásai ütköznek ki rajtam, akkor nem is annyira ártalmatlan. Valakit meg kéne kérdeznem erről. Talán Felagund professzort, de akkor be kell vallanom neki mindent és annak ő sem fog örülni, meg én sem, annak, amit utána fogok kapni tőle. Kicsit szorongva gondolok a jövőre, ami nem is sokáig várat magára, ha nem javulnak a tüneteim, mindenesetre a szedését abba kell hagynom egy időre. Alex azonban, velem ellentétben nem ragadt le ennél a pontnál, hanem tovább viszi a beszélgetés szálát és már a fekete és fehér mágia közti különbséget feszegeti, megjegyzésem nyomán.
-Valóban, én sem értem ezt. A gonosz embernek ugyanúgy fáj, az, amit teszel vele és nem hiszem, hogy ez felment téged a vádak alól, hogy csak védekezésből okozol fájdalmat. Ha a gonoszság eszközeivel élsz, te is gonosz leszel. -Ez brutális így hallani, de ezt gondolom a dologról és, ami a szívemen, az a számon, mint tudjuk és csak később foglalkozom a következményekkel.
-Nem hiszek abban, hogy bárki komolyan megtámadhatna, de ha lesz ilyen, akkor csak neked fogok szólni megígérem. - Visszakacsintok és remélem, hogy ezzel lezárjuk a témát, mert már nincs tovább, még a bűbájok csoportosítását veti fel beszélgető társam. De ezzel nem tudok mit kezdeni.
-Van ráció abban, amit mondasz és tényleg meg kellett volna kérdezni a prof-ot, biztosan adott volna rá magyarázatot. Nekem látod ez eszembe se jutott. Ebből is látszik, hogy néha, de csak néha okosabb vagy, mint én.- Húzom kicsit az agyát a levitásnak és elnevetem magam. Kezd számomra sokkal több lenni, mint egy ismerős vagy háztárs, és ha még dumálunk párszor, ki tudja mi is kialakulhat, de ne menjünk ennyire a dolgok elébe. Nagyon megfontolom, hogy kezdjek-e kapcsolatot. Az érzelmi dolgok mindig bonyolultak és heves természetemet ismerve, nem látok garanciát, hogy ezt bármelyik fiú is hosszú távon kibírja és annak csak az én szenvedésem lesz a vége. Töprengésemből egy fulladásos roham lendít ki, amit Alex produkál mellettem, majdnem rám köpve a teáját. Először nem is értettem, hogy mi a nyelési nehézség oka, míg el nem mondta két fuldoklás között.
-ÁÁÁ! Felagund tényleg nagyon szigorú. Nyugodtan elhiheted, hogy időnként félek tőle, de azért mindig igazságos. És sokat lehet tőle tanulni, ha ügyes vagy. Ki kell érdemelni a bizalmát, aztán pedig megfelelni az elvárásainak. Tudni kell, hogy mit tolerál és mit nem. Nem egyszerű eset, de azt, ha valaki rendesen tanul és aztán a vizsgákon bizonyít, azt a legnagyobb mértékben honorálja is. És egy tanár legyen szigorú! -Zárom le a Felagundról szóló esszémet. Nem szeretném a srácot téves elképzelésekbe ringatni a profról semmilyen téren. Nem árt, ha tisztában van a tényekkel. Sok pletyka kering az öreg körül, és van közte igazság is, de ferdítés is, nem kevés.
-Szerintem egyáltalán nem dili volt. Csak ilyen vagyok. Lehet, hogy igazad van és tényleg jó fej, nekem más volt akkor, ott a tapasztalatom és mással is szoktam dilizni. -Vigyorgok rá
Utoljára módosította:Hegyi Nikoletta, 2012. november 2. 15:01
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2012. november 4. 18:01 | Link

Niki, szintén isten(nő)ség.:D

- Azért nem is átkoztak volna meg, de ha lőttem volna tíz gólt zsinórban, azért már talán - vigyorgok. Én nagyon is el tudom képzelni, hogy a Rellon szétszedett volna dühében.
- De ez mondjuk nem fordulhatott volna elő, mert a terelőség jobban tetszett. És ha egy rellonost izomból lecsapok a seprűről, azért már tuti kijárt volna egy jó kis átok a folyosón - most nevetek az ötleten, de legörbülne a szám, ha tényleg megtörtént volna a dolog.
- Hát mi miatt kaptál? Fogom a célzást a mondatában. A következőkben asszem meg is válaszolódik a dolog. Kezdem úgy érezni, hogy Niki valami botrányhőssé nőtte ki magát, míg nem voltam a suliban. Talán rosszul választottam? Már a katasztrófális mugliismeretórán is elgondolkodtam ezen egy pillanatra. Az arcát fixírozom. Most egyáltalán nem tűnik olyannak. Békésnek, kedvesnek látom. A magyarázata valamelyest javít azért az összképen. És különben is, ha mugliismereten és jóslástanon nem is, lehet, hogy a kviddicsben igaza volt. Hiszen nyilván nem ő egyedül elégedetlenkedett.
Biztosan kellemetlen ez a téma, úgyhogy próbálom gyorsan félresöpörni.
- Néha? Okosabb nálad? - nevetek a képtelenségen. - Először is: örültem, hogy egyáltalán átengedtek az osztályozón, és most másodikos lehetek, nem kell ismételnem. Másrészt: igazán nem kell engem dicsérgetned, már amúgy is kedvellek.
A Felagundos jellemrajz még nem győzött meg teljesen.
- Majd figyelem a pasast - ígérem meg azért, de kételkedem, hogy hirtelen kiderülne róla, mégsem olyan szemét, mint ahogy generációk óta mindenki ismeri. Szilvi a mai napig borzongva mesél a bájitaltanórákról.
- Cserébe te előlegezd meg a bizalmat Kékessynek!
Rédeyt és a mugliismeretet inkább meg sem említem. Nem akarom elrontani a hangulatot, és főleg nem akarom hallani, hogy vélekedik utólag az esetről. Attól tartok, nem tetszene, amit hallanék.
A teám fogyóban van. Egyetlen teáról volt szó, de úgy érzem, nem sikerül rosszul ez a találkozó, miért ne lehetne folytatni? Nem reagáltam a fizetős megjegyzésére, de nem tervezem engedni, hogy ő állja a fogyasztásunkat.
- Nem kérsz még valamit?
Hozzászólásai ebben a témában

Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 8. 01:27 | Link

Csak egyszerűen Alex Smiley

-És lőttél volna tíz gólt zsinórban? Már ne is haragudj, ezt nem hiszem el, pláne, ha nem is hajtó voltál- Húzom tovább az agyát. Kezdek belemelegedni a beszélgetésbe és a srácba is. Mintha ezer éve dumcsiznánk már itt, de közben, alighogy egy órája. Kaján mosolyomat egy furcsa érzés fagyasztja az arcomra. Kicsit émelygős, szédülős és mintha megmozdult volna a padló. Földrengés van, vagy mi a fene? Riadtan próbálok az asztal lábába kapaszkodni, és vigyázni, hogy Alex ne vegyen észre semmit.
-Ha egy rellonost leütsz, még imába is foglalják a neved a többi ház lakói, csak Yarral kéne vigyáznod, mert akkor még az is lehet, hogy én is megátkoználak. – Vigyorgok kicsit vigyázva, az előbb is akkor kezdődött a baj, amikor nevettem rajta. ~Ez valami büntetés a gunyorosságom miatt?~ Ám amilyen hamar jött a baj, olyan hamar el is múlik, de nem lenne jó, ha újra megismétlődne a röpke rosszullét. Alex figyelmét nem kerüli a nyomatékosításom, gondoltam, nem ma jött le a falvédőről, de annyira nem akarok belemenni a témába, elég amit elmondtam. Úgyis hamarosan fülébe jut a pletyka, vagy így, vagy úgy és akkor remélem, hogy újra rákérdez, mielőtt bármit elhinne.
-Nem azért dicsérgetlek, olyannak ismersz? Tudod, hogy megmondom azt is, ha mást gondolok, mint amit hallani szeretnél, akár te vagy bárki. Legyen az tanár vagy diák. Bebizonyítottam a Mugliismeret órán, de nem azért, hogy most tudjál hinni nekem. -Mosolygok és lehajtom a fejem. Kicsit talán el is pirulok, nem szeretném, ha ezt észrevenné. Mert bár, ami a szívemen, a számon, de érzelmi ügyekben szemérmes vagyok.
-Tudod, nem nagyon találkoztam még olyan sráccal, aki akkora hatással volt rám, mint te, és nem mondom meg, hogy ez pozitív vagy negatív.- Mondom és kinyújtom rá a nyelvem. Aztán megint elkap a szédülés. Ezúttal talán látványosabb a műsor. Igyekszem palástolni a kétségbeesést az arcomon. ~Biztosan csak fáradt vagyok, túl hajszoltam magam vagy valami ilyesmi. Lefekszem és holnapra el is múlik.~ Nyugtatom magam, gondolatban.
-Figyeled a pasast? Mi vagy te? FBI?- Kacagok óvatosan, már a fejem se a régi, mintha ezer darázs költözött volna bele. Kezd melegem is lenni, ezért kibújok a kis kabátkámból. ~Jól befűtöttek ide.~ Alexre nézek.
-Neked nincs meleged? Úgy fűtenek itt, hogy mindjárt leizzadok teljesen.- Kortyolok párat a teámból, a folyadék jól esik, bár biztosan szerencsésebb lett volna valami jegeces ital.
-Azért Felagund messze van Kékessytől. Egy lapon nem lehet őket említeni. Nincs bajon a tanárnővel, de azért az öreg jóval tapasztaltabb. És legalább nem volt unalmas a Bájitaltan óra..- Ezúttal már a saját viccemen se tudok nevetni, annyira rosszul érzem magam. Alex kérdése is csak mintha valami zárt ajtón keresztül jutna el hozzám. Az arca is olyan furcsa. Hol eltűnik, hol megjelenik. ~Ez valami új bűbáj, de hol tanulta?~ Ez az utolsó értelmes gondolat, ami megjelenik a tudatomban, aztán elsötétül minden és elájulok. Ha van egy kis szerencsém, a fiú lesz olyan ügyes, hogy elkap.
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2012. november 13. 13:58 | Link

Nikike, szédelgős

Piszkál engem, hiszen az nem kétséges, hogy érti a viccet. Még ilyet!
- Olyan jól tereltem, hogy azt már gólként könyvelték el a bírók - lököm ki a képtelen marhaságot vigyorogva.
Tényleg piszkál - vonom le a következtetést, amikor megtalálja a jelenlegi egyetlen gyenge pontomat. Részletesen végigkérdezhetné, mit éreztem a lábam elvesztésétől annak visszanövesztéséig, no meg hogyan kezeltem a megváltozott helyzetemet. Hogy kit szerettem, ki hagyott cserben, ki alázott meg, ki vágott át életem során. Egyik sem hatna meg, de ez a Yarista gyerek nagyon a bögyömben van. Úgy érzem, folyamatosan csatákat vesztek ellene. Tudom, hogy paranoid vagyok, és nem is ismerem, de nem is akarom. Tudni sem akarok arról a nagyképű gyökérről, mégis mindig képbe kerül. Nem csak itt, mindenhol. Kviddicsász, külföldi szerződés, nők, vizsgajegyek...
Persze az egész annyira nem érdekelt volna, de most megint eszembe jut az egyetlen, ami tényleg számított: Niki simán kivonult vele a teremből. Hogy is felejthettem el ezt? Fejre is állhatok, az sem számítana, nem nyerhetek Mr Tökéllyel szemben. Elejtettem egy-egy megjegyzést, amiből kiderülhetne, vajon egyáltalán gondol-e rám Niki úgy, de nem lettem okosabb a válaszokból.
Na tessék. Akkora hatással, de nem mondom meg, pozitív vagy negatív? Meg fogok őszülni. És olyan arckifejezést is vág hozzá, hogy végleg elvesztem a nyomokat. Minden csajon ilyen nehéz kiigazodni, vagy csak rajta?
- Egész végig kabátban ültél, talán azért - világítok rá a nyilvánvalóra, amikor azt mondja, meleg van. Nem túl meghitt kabátban ülni egy teaházban, de megszoktam már, hogy a lányok milyen fázósak, a tanórákon is gyakran ülnek dupla rétegben, ezért nem vettem zokon, hogy nem helyezi kényelembe magát. Most meg melege van.
Kattan, hogy valami baj van vele. Remeg a hangja nevetés közben, és egyik pillanatról a másikra elég rosszul néz ki.
- Hé! Mi a gond? Hé!
Mintha itt sem lenne, mintha valahová mögém nézne, és nem is látna engem, Felényúlok, hogy megrázzam a vállát. Szerencsére ezt az időpontot választja a kidőlésre, mert így el tudom kapni, mielőtt lefejelné az asztalt. És nincs hova tovább. Nem tudok így megmozdulni. Segítségért kiáltok. Azonnal megjelenik a rendelésfekvevős lány. Tehetetlenül nézem, ahogy lefekteti a párnákra Nikit, felpolcolja a lábát, vizet hoz, amit letesz az asztalra, és legyezgetni kezdi az arcát egy itallappal. Én pedig nem tehetek semmit.
A teaház további látogatói tuti minket bámulnak, de nem akarok felnézni rájuk. Odakúszok a fejéhez, de rögtön rámszólnak, hogy hagyjak neki levegőt. Kicsit távolabbról nézhetem csak, ahogy a pincérnő sertepertél.

Hozzászólásai ebben a témában

Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 18. 01:17 | Link

Alex

Majdnem csak szótlanul ül mellettem már a vége felé. Látszik rajta, hogy valami bántja Alexet vagy rosszat mondtam volna? A hullámokban rám törő rosszullétek sem könnyítik meg a kommunikációt, könnyen lehet, hogy nem válogattam meg a szavaimat. De ebben a helyzetben senki ne csodálkozzon azon, ha nem repkedek cicerói magasságokban az eszmecserénél, amikor örülök, ha egy értelmes betűt ki tudok préselni az ajkaim közül úgy, hogy ne látszódjék rajtam semmi. Gondolom meg is oldom valahogy, mert eddig nincs semmi gond, de legbelül érzem mégis rajta, hogy nem stimmel valami. Talán többet várt ettől az első találkozástól, mint amit adni akartam és tudtam, vagy nem tudom, hogy mi lehet a baj. Van velem elég, ehhez kétség sem fér, de hogy a sok közül épp most melyik, az kérdés. Mivel a rosszullétek nem múlnak, csak sűrűsödnek, ki kell találnom valamit. Hivatkozom a melegre és Alex segít előzékenyen levenni rólam a kabátot, de nem felejti el megjegyezni, hogy már rég le kellett volna vennem, akkor nem érezném, hogy túl meleg van. Magamban hozzáteszem, hogy rajtam valószínűleg nem segített volna. A pár korty tea se használ és egyre ijedtebben jövök rá a keserű tényre, hogy visszavonhatatlanul el fogok ájulni. Ekkora blamázst, itt a teázó majdnem közepén. Jó kis látványosság leszek. Egyszer már rám fogták, hogy szenzáció hajhász vagyok, hát most az Isten se mossa le rólam. Még jó, hogy a humoromat nem veszítem el még ilyen hatványozottan válságos pillanatban sem. Agyő Világ! Szép volt veled! Agyő Alex! Ne haragudj! Baromi kellemetlen lehet ez neked. De már nem látom az arcát sem, csak elmosódott foltokat, a hangokat sem hallom, aztán már a sötétet se érzékelem, mert ahhoz is tudatomnál kéne, hogy legyek. Azt se látom, hogy pillanatok alatt, hogy bolydul fel a teázó, nem látom az ijedt és elégedett arcokat. Akik örülnek belül, hogy a jó időben voltak jó helyen. Egy kis extra élmény, felár nélkül. Lefektetnek, felpolcolják a lábamat. Most, ha ébren lennék, lenne ezzel kapcsolatban is pár gunyoros megjegyzésem, de most ez is szünetel. Ám egy ilyen állandóan pörgő agy nem pihenhet sokáig. A legyezés nem sokat használ, inkább a vízszintbe helyezés. Lassan oszlik a sötét köd és fölém hajoló arcok jelennek meg előttem. Alex-é is köztük, akkor ez még nem a mennyország. Nem vagyok csalódott, jobb itt most és kicsit megnyugszom, bár a teremben én vagyok a legnyugodtabb, mégis nekem lenne jogom a legidegesebbnek lenni. Érthetetlen ez az egész. Pont fordítva működik minden. Iszom egy kis vizet a felém nyújtott pohárból és feltápászkodom. Kicsit még kába vagyok, de ez érthető. Mikor elül körülöttem a feltűnés vihara, félve pislantok Alexre.
-Ne haragudj, hogy ilyen kellemetlen helyzetbe hoztalak! Én sem tudom, hogy mi történt. Illetve ….talán. Elmesélem, csak menjünk innen valami nyugisabb helyre!-
Fizetek, míg Alex összeszedi magát és ha ő is akarja, távozunk a teázóból.

Köszönöm a játékot! Smiley
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed