36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. június 1. 19:58 | Link



Violetta


Nehéz nap volt ez a mai. Így az esti órák tájékán, úgy döntök, hogy ideje megpihennem, és erre az egyik legalkalmasabb mód a Teaház. Rengeteget dolgoztam az elmúlt időszakban, kijár egy kis lazítás. Egy feszesebb fehér farmert , egy fekete szűk szabású pólót és egy fekete magas szárú sportcipőt húzok fel, hajamat felzselézem, és kellemes illatba öltöztetem mindezt.
Hűvös idők járnak, de mindig is jól bírtam a hidegebbet, sőt már-már infantilis rajongásba fordult a tél iránti mérhetetlen nagy szeretetem, így a nyár folyamán engem nem sokan fognak a falakon túl látni. Nem bírom a hülye  kánikulát, mikor legszívesebben a bőrömet is ledobnám magamról. Hozzáteszem: csontvázként, bőr nélkül is ellenállhatatlan lennék...
Azért egy szürke kötött pulcsit a vállamra dobva lépek ki a házból. Mostanság a zenét igencsak kitöröltem az Életemből, így azzal a reménnyel indulok a Teaház felé, hogy némi alkotói tevékenységbe kezdhetek hónapos kihagyások után.
Fütyörészve sétálok egyre beljebb a falu felé, közben néhány ismerős arcot vélek felfedezni, akiknek csupán csak biccentek. Néha magam is elcsodálkozok azon a hatalmas változáson, amin átmentem, mióta Magyarországon élek, az iskola, majd  a falu határain belül. Hogy már voltam nős, és hogy voltam ismét vőlegény, persze egyikre sem gondolok vissza meleg szívvel, hiszen Janey-vel aló házasságom éretlen és dependens viszony volt csupán, míg a jegyességem egyszerűen katasztrófába torkollott. De ez vagyok én: nézz szembe vele, drága Ifens, a kötöttségek nem Neked valók. Nem hiszem, hogy mostanság bárki meg fog tudni zabolázni, vagy ha sikerülne is, csupán egy könnyed játék erejéig tehetné meg. Amolyan megújult-régi Ifens ez most. Kevésbé bunkó, de határtalanul önelégült, makacs, és szabad.
Ezen gondolatok mellett nyitok be a Teaházba, ahol ismét biccentek a kiszolgálóknak, majd az egyik sarokba huppanok. Mikor a kis felszolgáló mellém rebben, mosolyogva adom le a rendelésemet.
-Jó erős fekete tea, egy csöppnyi citrommal, cukor nélkül, a lehető legforróbban, mihamarabb.
Kacsintok Rá, majd az el is tűnik, én pedig gondolataim fölé emelkedhetek...Ismét...
Hozzászólásai ebben a témában

Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. június 1. 20:49 | Link

Richard
ruha

Mostanság elég sokat járok a faluba, függetlenül a megsokasodott tanulnivalóimtól meg az általános dolgaimtól. Most két szakon is tanulok, és egyik sem az, amit elkezdtem, bár talán hasonlít. Jogi asszisztens is lehetnék, ha végzek, de a mágiatörténet tanárság jobban vonz. Ez az, amit éppen annyira szeretek, mint a zenét, gitározni. Éppen ezért most a hangszeremmel indulok el így estefelé járva, és a térre kiülve gyakorlok egy keveset, csak úgy játszok rajta valamit, ami talán tükrözi a hangulatomat is, olyan egysíkú. Mit is mondhatnék, hamar megunom, talán az itteniek szerencséjére is, de visszaballagni a kastélyba nem szándékozom még. Ha már történetesen táska és pénz is van nálam, akkor valahova betérek rögvest, egy darabig csak sétálgatva próbálok választani, és végül a Teaház ajtaján nyitok be, immáron gitárommal a hátamon. Egy ekkora valami talán kicsit zavaró is lehet egy ilyen helyen, de engem nem zavar, hurcolászom szívesen, ha nem tetszik pedig van az az egyszerű megoldás, hogy nem kell rámnézni.
Nincsenek túl sokan, de egy férfi azért rögtön feltűnik, nem is tudom miért. Igazából mindenkin külön végigtekintek. Talán nem nézhetek ki én sem szörnyűen, fel van kötve a hajam lazán majdnem a fejem tetejére, csak nem áll mindenfelé. Vagy a gitár miatt néznek hirtelen többen is engem, csak az a férfi nem. Mintha gondolkodna valamin a semmibe meredve.
Tőle nem is olyan távoli, sőt, inkább közeli asztalhoz ülök le lassan, magam mellett a széken gondosan elhelyezve a kicsi kincsemet, majd ahogy egy felszolgálólányka, agy minek is nevezzem megérkezik csak mosolygok, és mondom is rögtön.
- Fekete teát kérnék, sok citrom, sok cukor. Köszönöm.
Szinte megszokás, hogy mindent megköszönjek, pedig talán nem is kellene. Furcsa vagyok ilyen szempontból, túl jó, kezdenem kéne ezzel is valamit. Amíg az italom megérkezik, mert ugye időközben a lány eltűnt a mellettem heverő hangszert figyelem csupán. Olyan érzés fog el, mintha valami külső erő kényszerítene, hogy játsszak rajta, de nem teszem, kicsit furcsa lenne. Tekintgetek közben körbe, természetes, hogy figyelek, a környezetem iránt érdeklődök, de mégis ez a furcsa idegen ragadja meg a tekintetem, ott marad, hiába is vonszolnám tovább az embereken.
Utoljára módosította:Erdős-Prinz Violetta, 2013. június 3. 11:31
Hozzászólásai ebben a témában

Köddé válik az együtt töltött idö..
#penguin owner #divorcing #mom
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. június 2. 15:31 | Link



Violetta


Észre sem veszem, hogy az étterem ajtaja nyikorgó hangon nyílik ki és nyilván  való valaki be is lépett azon, mert nem sokkal ezt követően egy hozzám közeli asztalhoz tartozó széket húznak ki. Persze a tér érzékeléséhez csak a hangokra hagyatkozok, így aligha vonhatok le megfelelő tényállásokat.
Nem nézek fel. Valahogy nem tud érdekelni, ki fia-borja tért be ide. Csak agyalok, csak görcsösen erőltetem a dallamok megpendítését a fejemben, de ideje belátnom: ma nem fogok nagy hangzásoknak teret adni, mert a mély gondolataim máshol járnak. Egészen máshol. Még a volt menyasszonyom körül lebegnek és a fájó, viharos elválásunk szülte sebeket próbálja sürgős léptekkel enyhíteni. Persze eltelt idő, és én léptem ki belőle, de néha rám törnek a gondolatok, az a sok szép emlék, és olyankor igen gyötrelmes szabadulni a fojtó magány keserű lététől. Korlátaimmal és eddigi Életemmel azonban, a hibákkal együtt, tudom; szembe kell néznem. Hogy végre lezárhassam mindezeket. Csendben, végleg.
Aztán a felszolgáló zökkent ki, dallamos hangján elsuttog valamit, melyet egy mosollyal erősít meg, de a szavak már nem értek el a tudatomig. Nem érdekel. Leteszi elém a kért teát, majd ismét motyog valamit. Felnézek rá, s mintha érteném, biccentek a fejemmel, pedig voltaképpen nem figyeltem. Egy cseppet sem. Így akár a halálos ítéletemre is rábiccenthettem volna. Mikor a kisasszony távozik, belekortyolok a forró italba, majd visszateszem a helyére. Éppen, mikor a csészét visszarakom, tekintetem egy lány tekintetébe botlik. Kerekded arcocska, szőke hajzuhatag, és gitár. Észre sem veszem, hogy tán percek is eltelnek úgy, hogy a szemem le sem veszem a lányról, de aztán lenézek a teámra. Szemre való hölgyemény, és ha a régi mivoltomat előtérbe engedném, minden bizonnyal már ott is ülnék mellette és pofátlan stílusomban, egyáltalán nem visszafogottan hangot adnék szépségének, de a szélsőség ebbéli megnyilvánulása már nem rám vallana. Így ismét kortyolok egyet a teába, majd előveszem a nálam lévő számláimat, egy papírt és egy tollat, majd összeírom az ehavi rezsi-kiadásokat. Addig is lekötöm magam valamivel, és nem percekig bámulom az előttem üldögélő teremtést.
Hozzászólásai ebben a témában

Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. június 3. 11:29 | Link

Ifens

Végképp nem értem, miért köti le tekintetem ennyire az idegen férfi. Alig néhány méterrel előttem ül egy másik asztalnál, tekintetünk pedig vagy percekig egymáséiba fúródnak, és voltaképp nem csinálunk semmit. Amikor azonban lenéz a teájára és is hasonlóképpen teszek, és még a fejem is megrázom egy kicsit, tudomásul véve, hogy nem tudom mit csinálok. Vagyis inkább a miértjére nem tudnék választ adni. Csendben kortyolok csak a nem is kicsit forróra sikeredett italomból, de még mindig csak nézem, le sem veszem róla a szemem. Talán zavaró lehet neki a bámulás, még nekem is az, főleg, hogy mellette életbevágó késztetést érzek a gitározásra is, mintha nem lennék normális. Valamit ír, de nem érdekel, csak figyelem, bár már tekintetemet elég sokszor leemelve róla, csészémre vagy hangszeremre fókuszálva.
Az biztos, hogy most itt a teaházban nem fogok nekiállni zenélni, tényleg borzasztóan furcsa lenne, és az egy dolog, hogy nem játszok rosszul és van önbizalmam, de az nem biztos, hogy a tulaj esetleg ilyen jó véleménnyel lenne a dologról. A teámat biztosan elfogyasztom, finom hiszen, na meg imádom is. Nem akartam kávét kérni, ha már teaház, nem vetjük meg ezt sem, na meg nem is hagyok semmit. Vele viszont nem tudom mit kezdjek. Jó nézni? Normális vagyok? Nem, dehogy, most már komolyan megkérdőjelezem magamat és a gondolkodásmódomat.
Nem tudom akarok-e szólni, beszélni, bármit is mondani, jelen pillanatban nem érzem magamat képesnek rá, és ahogy pillanatokra elbambulok ez csak biztosabbá válik. Próbálkozom olyan nyugtató módszerrel, hogy szemem lecsukom és mély levegőket veszek, persze amennyire lehet feltűnés nélkül, majd ismét kitekintek a világba, de Ő marad a központ. Kínos, zavaró, furcsa, vagy nem is tudom milyen érzés ez, hogy tudom, hogy nem kellene bámulnom, de semmit sem tudok ellene tenni. Nézegetek körbe-körbe, de mágnesként vonz vissza. Sokszor már teám felszínének fodrozódása az, amivel próbálom magamat lekötni, kisebb-nagyobb sikerrel, azaz inkább előbbi.
Hozzászólásai ebben a témában

Köddé válik az együtt töltött idö..
#penguin owner #divorcing #mom
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. június 3. 12:09 | Link



Violetta

Ezzel is idő előtt végzek, így már nem is tudom, mi az, amivel le tudnám kötni a figyelmemet a lányon kívül. Ismét lassan, kimérve végig nézem, majd akaratlanul is a szemeibe akadok, és egy félmosolyra húzom a számat. Hátra dőlök, beletúrok a hajamba, majd miután tekintetemet ismét elfordítom az ismeretlen lányról, a mosoly is eltűnik az arcomról.
Az utolsó kortyot is kiiszom a csészémből, majd határozott mozdulattal leteszem azt. Felállok, összeszedem a dolgaimat, és tán úgy tűnhet elindulok a teaházból, de mikor a lány asztalához érek, a háta mögött megállok, kaján vigyorral megszólalok:
-Ifens. Leülhetek a bájos hölgy mellé?
Mikor a lány a hangra felém fordul, rákacsintok, és mihelyst megengedi, hogy leüljek mellé, helyet is foglalok. Miért vagyok ilyen biztos a dolgomban? Mert le sem vette a szemét rólam, nem hiszem, hogy visszautasítaná magányos estéjén az én nagyszerű társaságomat. Aztán megpillantom a gitárt és természetesen nem tudok sokáig ellenállni a kísértésnek.
-Szabad?
Mosolyodok el, és mire a lány észbe kapna, már a combomon is van a hangszer és játszani kezdek rajt egy ismert számot. Nem hiszem, hogy a bent lévőknek zavaró lenne, mert a játékom és hangom is...mondjuk ki; magával ragadó, de azért próbálok a lehető leghalkabb és legdiszkrétebb lenni.
Egyre jobban élem bele magamat a dalba. Mindig is ilyen voltam, könnyen magával ragadnak a dallamok, és ahogy énekelek, hosszabb időre a lány szemeibe nézek, észre sem véve, hogy egyre hangosabb a játékom.

Zene
Hozzászólásai ebben a témában

Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. június 3. 14:11 | Link

Ifens

Ahogy feláll, teljes mértékben olyan látszatot kelt, mintha menni akarna, és ahogy elindul mintha még meg is nyugodnék valahol belül, hogy nem kell tovább gyötörnöm magam a hülyeségemmel, de aztán mégsem. Nem is követem tekintetemmel, hanem nyugodtan kortyolok egyet a teámból még, az pedig mondhatni szívütésként ér, mikor hangot hallok, ráadásul a hátam mögött álló idegentől ered, akit eddig bámultam. Fejem természetesen rögtön abba az irányba fordítom, majd innen követem tekintetemmel tovább.
- Violetta. Persze.
Igazából csak vigyorogni tudok, megszólalni tényleg nem lennék képes, de nem is akarok, jó ez most így még. Ahogy leül mellém rögtön kérdez újra, de még nem is tudok válaszolni, gitárom a kezében van és el is kezd játszani.
- Igen...
Alig hallható válasz, talán hozzám ér el a hangterjedelem, hozzá biztosan nem, de ez már tényleg mindegy. Ahogy játszik igazából mintha megszűnne minden és csak a zenével foglalkozok, a dallal, na meg persze vele. Igazán jó hangja van, és a játéka is lenyűgöző. Első látásra nem vártam volna, de vannak azért még ilyen kellemes meglepetések. Látom azt is, hogy eléggé beleéli magát a dalba, ami az egyre hangosabb előadásmódban meg is nyilvánul, így pillanatokra magamban fordítom a szöveget, hogy még értsem is. Jó azért ilyenkor, hogy sok nyelven beszél, de az angol egy alap, és most, hogy már tudom mi a helyzet, arra is tudok következtetni, hogy valószínűleg tapasztalta is, milyen ez, ha már ekkora beleéléssel énekel. Be kell vallanom, először nem rémlik, mi lehet ez a szám, de egy idő után rájövök bizony, és ahogy a szöveget is elmém valamely mély zugából előkotrom először alig hallhatóan, majd bátrabban éneklek vele. Eredetileg ez egy férfielőadós mű, de nem érdekel, ha zene, akkor engem nem lehet visszafogni, hátráltatni, korlátozni, énekelnem kell. Remélem azért Ifenst sem zavarja, hogy becsatlakozom, meg persze azt a csekély számú vendéget és az eladókat meg minden ittlévőt sem, bár hogy őszinte legyek, ez utóbbiak véleménye nem is érdekel. Ha folytatjuk tovább, már a következő ötletem is megvan, de ezek csak pillanatnyi tervek, nem tudom még mi lesz, bár a jelen a fontos, az a lényeg most.
Hozzászólásai ebben a témában

Köddé válik az együtt töltött idö..
#penguin owner #divorcing #mom
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. június 3. 14:54 | Link



Violetta


Csak egyre hangosabban énekelek. Élvezem a zenét, azt, hogy általa mindig ki tudom zárni a világot, hogy általa minden olyan egyszerű és megoldott lesz hirtelen. Hogy mindig kicsit újra élhetem az emlékeimet. Egészen más utakat járok be vele, és néha ez már-már megrészegít. Becsukott szemmel énekelek, a hajlítások, rekesztések pedig pont ott vannak elrejtve, ahol azoknak lenniük kell. Elég régóta foglalkozok ezzel, nem okoz gondot, sőt. Aztán elmosolyodok, mikor meghallom a lány tisztán csengő hangját, ránézek és mosolyogva kacsintok rá, majd jön a refrén és már úgy énekeljük együtt, mintha mindig is együtt dolgoztunk volna. Egyre jobban mosolygok. A refrént követő második résznél pedig csak gitározok, és hagyom, hogy a lány énekeljen, hiszen hamar észre veszem, hogy ismeri a dalt. Ennek pedig nagyon örülök, mert az egyik kedvenc előadóm énekli. Violetta dalába csak néha aláénekelek, hogy minél színesebbé tegyem a dalt, majd a refrénnél ismét hallható lesz mély orgánumom.
Lassan véget ér a szám. Nem is foglalkozok a környezettel, csak a zenére és az előttem ülőre összpontosítok. Ahogyan közeledek a vége felé, finoman elhalkítom a hangom, végül néhány akkorddal le is zárom azt. Az eredeti szám zongorázva van, de nagyon könnyű volt átírnom a gitárra és meg kell hagyni remek kis produkciót nyújtottunk úgy, hogy nem is ismerjük egymást. De a dallamok közelebb hozhatnak két embert, mint a szavak.
Csak elmosolyodok arra, hogy mindenki tapsban tör ki, majd csak csendben mosolygok a lány szemeibe, és ismét lefogok egy akkordot.
Ez a dal csibészebb, dallamosabb, játékosabb, pörgősebb, mint az előző, és egy nagyon régi szám. Remélhetőleg ezt is ismerni fogja az előttem ülő. Bár nem nagyon érdekelt a környezetem, de meg kell hagyni, felszabadultabb lettem a tapsot követően, és már teljes produkcióval szolgálhatok.

Zene .
Hozzászólásai ebben a témában

Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. június 3. 15:25 | Link

Ifens

Furcsa, hogy még így ismeretlenül is milyen jól hangzik, amit itt művelünk, pedig igazából ez csak annyit tesz, hogy énekelgetünk, részemről hódolok egy nagy szenvedélyemnek ezen belül. Lételemem,és már magában az felszabadít, hogy tehetem. Végig csak mosolygok, a szemkontaktust tartva, majd ahogy a refrén utáni második részt rám hagyja magabiztosan éneklem ki a megfelelő hangokat, ahogyan azt régen az énektanáromnál is. Csak ez most már, sokkal felszabadítóbb itt zenélni. Ahogy a dal végére érünk igazán már engem az sem zavar, a környezetet rég kizártam, vele együtt halkítom el én is a hangom, majd csak vigyorgok tovább, és arra eszmélek, hogy az ideiglenes kis közönségünk tapsol, nem is mondhatnám, hogy visszafogottan és halkan.
Eszembe sem jut már, hogy igyak, vagy bármi mást is csináljak ezen kívül, mint eddig, és meg sem tudok szólalni, mert újból belekezd a gitározásba, viszont az előzőtől mondhatni ég és föld különbséggel bíró számot játszik.
Még szerencséje van, hogy ezt is ismerem, mondhatni alapismereti kötelező mű, vagy csak én érzem így, de ezt már sokkalta felszabadultabban és boldogan éneklem vele együtt. Nincs szükségem rá, hogy az énektudásomat bárhonnan is előkaparjam, folyamatosan csiszolom, és most már a gyakorlás is megvolt az előzővel. Felőlem egész este csinálhatnánk ezt, én élvezem.
Még jó, hogy több dologra is tudok egyszerre koncentrálni, így ahogy számat a dalszövegben sorban egymás után következő szavak hagyják el, úgy agyam valami teljesen más témát ölel fel, méghozzá azt veszi végig, hogy nem is ismerem ezt az alakot, váltottunk ha maximum nyolc szót összesen, és tessék.
Ahogy vele együtt kezdtem, bizonyos részeknél periodikusan én hallgatok és vigyorgok, de azt nem mondhatom, hogy nyugodtan, a ritmus magával ragad, szépen csendben ülni nem is tudnék. Azonban ez a dal sem tart sokáig, azaz a végtelenségig, inkább úgy fogalmaznék, mivel így, hogy az ember előadja és nem csak hallgatja másképp érezni. Az ismételt taps mintha várható is lett volna, vagy természetes, de nem érdekel.
Az az igazság, hogy nekem mindenféléhez lenne kedvem éneklés terén, tehát csak mosolygok, és egy félpillanaton belül úgy döntök, hogy mégiscsak lehúzok még egy nagy korty teát, ami már el is hűlt, meg ez volt az utója, és így most ismételten tekintetét keresve nézek rá, várva, hogy megint elkezd-e valamit, vagy nem. Utóbbi esetben nekem van ötletem, saját dal, szívesen előadom, hangulatzenének is tökéletes, de vevő vagyok én egyéb ötletekre is.
Hozzászólásai ebben a témában

Köddé válik az együtt töltött idö..
#penguin owner #divorcing #mom
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. június 3. 15:43 | Link



Violetta


A pörgős számra több embernek a lába megmozdult, ami nem is meglepő. A taps mellett ez a másik felemelő érzés. Ha a hétköznapokba belesavanyodott emberek szívét egy kicsit megdobbantod, ha kizökkented Őket a problémáikból, s ezáltal magadat is. Néha az a legjobb, ha csak kizárod a múltad, a jelened, és a jövődbe egy kicsit sem gondolsz bele. Felpattansz egy hangjegyre és hagyod, hogy oda vigyen, ahova csak akar. Baj a zenéből sosem lehet.
Lassan véget ér a szám, és csak mosolygok a tapson, de a szememet nem veszem le a lány tekintetéről. Ismét csend emelkedik felénk. Már régen zenéltem, így nehéz tőlem megszabadulni. Az is lehet, hogy az előttem ülőnek kezd elege lenni abból, hogy hangszerét sajátomként használom, de csak úgy jönnek a gondolatok és emlékek, velük együtt pedig a dallamok. Ismét az egyik kedvencemhez térek vissza és mikor csend emelkedik felénk, csak egy akkord kíséretében lesz hallható mély hangom:

If you ever leave me, baby,
Leave some morphine at my door
'Cause it would take a whole lot of medication
To realize what we used to have,
We don't have it anymore.


Hangom lágy, a lelkek mélyéig hatoló. A dalszöveg ismét a szerelem árnyabb oldalát idézheti, és tán úgy is hathat, mintha Violettának énekelném, de ez így is van rendjén. A zene mindig is közelebb hozta az embereket. Figyelem emelkedik rám, én pedig csak énekelem a dalt, hatalmas beleéléssel, néha becsukom a szemeimet is, és úgy adom bele minden gondolatomat.


A szám végéhez közeledve a szokásos módon, magamhoz és a dalhoz méltóan fejezem be, majd a taps közepette csak mosolyogva kacsintok a lányra, és felé nyújtom a hangszerét is.
-Köszönöm.
Suttogom oda neki, még mindig mosolyogva, majd pedig beletúrok a hajamba, és összefonott kézzel dőlök hátra a széken.

Zene .
Hozzászólásai ebben a témában

Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. június 3. 17:27 | Link

Ifens

Valami ilyesmit vártam ténylegesen, hogy nem hagyja abba. Csak reménykedtem benne, de kivételesen hangot is adtam volna a dolognak, mert ha zene, akkor zene, és valóban eltűnik minden korlát, a határok. Na itt olyan nincsen, és ahogy hallgatom amibe újonnan belekezd azt a görbületet szerintem már le sem lehetne vakarni arcomról. Furcsán gyegéd és kedves, lágy hangzása van most ennek a dalnak, jó értelemben persze, és nagyonis tetszik. Én ezt nem is ismerem, na meg nem is akarnék belerondítani, hadd énelekelje csak el, én pedig figyelem, élvezem az előadást. Még ha olyan érzésem is lenne mondanivalóját tekintve, hogy nekem is szólhat, de ezt betudom Ifens természetesnek ható tudásának, mivel itt a légyeg, hogy átadd a dal mondanivalóját, és ez neki nagyon jól megy. Magam részéről már nem tudom mi lehet a heyzet, de nem problémázok én ilyeneken, hanem inkább megtapsolom, ahogy a szám végére ér, egyetemben a többi ittlévővel.
- Bármikor.
Hatalmas mosoly kíséretében veszem át, azaz vissza a hangszerem, majd egy cseppet elgondolkodok, és hozzá hasonlóan combomra fektetem elsőképp. Ez valamiféle saját alkotás lesz most, csak át kell még gondolnom, mert Vivi adta alá a ritmust mindig, ráadásul nem is gitárral.

- I'm coming up only to hold you under.
And coming up only to show you wrong.
And to you is hard: we wonder...
To know you all wrong, we warn.
Really to late to call, so we wait for...
morning to wake you. Is all we got.
To know me as hardlly golden.
Is to know me all wrong, they warn.


Megszokott énekhangomon adom elő, noha sokkal jobban, magasabb képzettségi szinten, mint mikor ez megíródott. Ide az eredeti szöveg helyett egy kisebb gitárszólót iktatok be pár akkorddal, nem bonyolítok túl semmit, hosszú lenne. Ezután folytatom csak a refrénnel, azaz az első versszak első részének megismétlésével, majd hangomat fokozatosan visszaveszem és még néhány akkordnyi játékot hozzácsapva zárom a dalt. Természetes az is, hogy végig Ifenst figyeltem, na meg a taps is, most pedig nem mondhatnám, hogy van ötletem hogyan tovább. Énekeljek még? Érzem a késztetést, de.. nem tudom.


zene
Hozzászólásai ebben a témában

Köddé válik az együtt töltött idö..
#penguin owner #divorcing #mom
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. június 3. 20:56 | Link



Violetta


Csak mosolygok a lány válaszán, majd belekezd egy számba és a mosoly töretlen lesz arcomon. Csendben figyelem a lány minden rezdülését, ahogyan a hangja cseng, és ahogyan a szemei megcsillannak minden egyes hang után és ez a legfelemelőbb benne. A tapsvihar után, félmosollyal nézek Violettára és elismerően biccentek egyet, majd csak halkan suttogom neki:
-Gratulálok, Kedves!
Kacsintok rá végül, aztán ismét körülölel minket a teaház moraja, ami némiképpen mindig visszaránt a realitás talajára, egy racionális világ túlontúl kocka, szabályos eszméi közé, amik sosem fértek meg igazán a zene dallamos, kalandos létével.
Aztán finoman veszem ki a lány kezéből a gitárt, ami ismét a combomon pihen. Aztán mosolyogva a lány tekintetébe fúrom a sajátomat, ismét kacsintok és belekezdek egy nagyon régi és szintén nagyon ismert számba, amit minden bizonnyal Ő is dúdolni fog. Az eddigiek is nagyon jól álltak a stílusomhoz és hangomhoz, de ez valahogyan nagyon jónak hat, így a moraj ismét szűnni látszik, és mindenki tekintet ránk szegeződik.

I walk this empty street
On the Boulevard of Broken Dreams
Where the city sleeps
And I'm the only one and I walk...


Néha a gitár és a lány között cikázik a tekintetem. Ismét Violettára emelem, és rá kacsintok, majd némi akkord után felcsendül a második rész is, még nem a dalnak ismét vége szakad, én pedig mosolyogva szólalok meg.
-Most építek egy stúdiót. Gibson a szerelmem. Marshall erősítők. És miegymás.
Aztán előkapok a hátsó zsebemből egy névjegykártyát, melyen a címem is szerepel.
-Keress meg!
Kacsintok rá, átnyújtom a gitárját, és amilyen gyorsan idejöttem, olyan gyorsan távozok, az ajtó már csukódik is. Miért történt mindez így? Mert így van meg az igazán kerek varázsa, s ha Violetta bármit is szeretne, fel fog keresni.
Hozzászólásai ebben a témában

Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. június 4. 16:17 | Link

Ifens

Ismert számok után előrukkolok valami sajáttal, meg még nem is sikerül rosszul, dicséretet kapok érte. Nem a megszokott szavakkal, megszokott módon, de a helyzet sem mindennapi, és nem is zavar. Csak vigyorgok, és egy 'te sem vagy semmi' semmi megjegyzést még súgva kap ő is, ahogy intézte felém az előbbit.
Nem is ő lenne már szerintem, ha nem venné ismét kézbe a gitárt és kezdene bele még valamibe, aminek dallama megint csak tőlem szintén hallható hamarost, de ismételten hagyom kibontakozni, mint eddig, és dúdolom csendesen mosolyogva rá.
Ahogy a dalnak vége szakad mintha várnám, hogy megint az a csend letelepedjen kicsit, de nem történik ilyesmi, mert megszólal, csak most beszédhangján. Ezen néhány kijelentésével azonnal felkelti az érdeklődésemet, majd ahogy hátsó zsebéből előkotor valamit, ami mint kiderül névjegykártya szemem is felcsillan. A kacsintást tulajdonképpen csak most észlelem, bár rémlik, hogy már kicsivel korábbról is van ilyen emlékem, percekkel vagy csak kevéssel.
A gitáromat átveszem újból, majd csak figyelem, ahogy mondhatni sietősen, azaz inkább gyorsan távozik. Az, hogy feltűnés nélkül, már nem elmondható, mivel a rögtönzött kis produkciónk után természetes, hogy egy ideig még ránk tapadnak tekintetek, miután elmegy már csak rám. Pár másodperc telik csak egy úgy, hogy bámulom a papírt a kezemben. Richard J. Ifens, és itt lakik a faluban, mint gondoltam. Diáknak nem tudtam volna elképzelni, de csak vigyorgok ki a fejemből, és ahogy összeszedem magam kissé már le is lépek. A fizetést régen elintéztem, tehát nem kell aggódnom, csupán nyugodtan elindulok vissza a kastélyba.
Hozzászólásai ebben a témában

Köddé válik az együtt töltött idö..
#penguin owner #divorcing #mom

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed