28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Woodarn Collenwen
INAKTÍV


Portré
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 317
Írta: 2012. október 8. 21:04 | Link

Lévai P. Benjámin

Egy kellemes őszi hétvégére különös programot terveztem. Olyasmit, ami nem túl mindennapos tőlem, de mégsem olyan ritka tett. Szabad hétvége volt, a tanévkezdés pedig a nyakunkon. Mivel semmi más különös teendőm nem akadt, már jóval előtte kitaláltam valamit. Valamit, amitől nem lesz olyan sablonos a hétvégém, hanem inkább tartalmas és vidám. Igen, azt hiszem egy ilyen szombatról álmodtam, így nem késlekedtem a megvalósításában sem. Az azt megelőző napokban nem kis körutat tettem. Afféle felderítő -vagy felkutató?- hadjáratként végigbarangoltam a kastély zegzugait, hogy társaság után nézzek. Fejemben sok név keringett, de végül beugrott egy velem egykorú prefektustársam neve, Benjaminé. Őt találtam a legalkalmasabbnak. Szimpatikus és megbízható volt, az iskolában már többször is láttam, ám mégsem ismertem eléggé. Egy köszönőviszony alakult ki, s csak egyetlen alkalommal váltottunk pár szót, de akkor is sietve. Egy nyugodt, fiús ismerkedős ebéd eddig még senkinek sem ártott meg, a Pillangó-varázsról pedig eddig csak jókat hallottam. Kastélyban töltött éveim alatt a jó hírek mellé egy halom tapasztalat is adagolódott, hiszen néhány baráti találkozónak, ismerkedésnek, magányos teázásnak vagy randevúknak volt már helyszíne. Úgy bizony... A ház már ismer engem, és én is ismerem őt. Ugyanúgy, ahogyan az évek során lassan ismerős arcokká váltak az itt dolgozó felszolgálók, recepciósok, pincérek és szakácsok, vagy egyéb alkalmazottak is. Nem beszélve a vendégseregről, hiszen a törzsvendégeket most is kívülről tudom.
Hiába kerestem a fiúcskát, mégsem sikerült megtalálnom. A nyomát viszont megleltem... Navinés ismerőseim révén eljuttattam hozzá egy rövidke levelet. Gyöngybetűkkel írtam, szépen, barátságos hangvételben megfogalmazva. Nem hagytam válaszadási lehetőséget, ami talán óriási baklövés volt a részemről, de talán a siker kulcsa is egyben. Ha a sikeré nem is, az izgalomé mindenképpen az volt, hiszen nem lehettem teljesen biztos Benjámin megjelenésében. Ha nem jött volna el, akkor sem szomorkodtam volna. Egyedül is ugyanolyan ínycsiklandozóan finom ott az étel, akárcsak társaságban.
A megadott időpontom a délután fél kettő volt. Azért az, mert valahogy úgy optimális nálam. Nincs túlságosan későn, de valahogy korán sem. Én már jóval előtte nekiálltam készülődni, s hamar útnak is indultam. Egy farmert vettem fel, világosbarna hosszú ujjúval, de magamra kaptam még egy fekete kardigánt is. Negyed kettő körül már a Pillangó-varázs előtt álltam és az órámat lestem. Szerencsére nem volt nagy forgalom. Az időjárás kissé borongósra sikeredett, no meg hűvösre is, de mégsem ez volt az eddigi leghidegebb idő.
-Jó napot! - köszöntem udvariasan, amint betoppantam az étterembe. A recepcióhoz lépve néhány mondatos szóváltás után az általam előre lefoglalt asztal felé invitált a hölgy, majd egy széles mosollyal búcsút intve távozott. Én helyet foglaltam az asztalnál, amely két fő fogadására lett kialakítva. Körülöttem nem voltak túl sokan, néhány asztalnál étkeztek csupán különféle korú és nemű vendégek. A bejárattal szembeni székre csüccsenve kezdtem bele a helyiség fürkészésébe, majd lassan az itallap felé kacsintgattam. Az étlapot még nem osztották ki, azt csak vendégem érkezésekor szerettem volna kikérni. Reméltem, hogy igent mond a levelemre és megtisztel jelenlétével. Elvégre nem kértem valami nagy dolgot...
Hozzászólásai ebben a témában
Lévai P. Benjámin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 9. 12:23 | Link

Woodarn Collenwen;


Új tanév, új feladatok, méghozzá nem is kevés. Épp, hogy csak vége lett a vizsgaidőszaknak, máris újra a kastély falai között találtam magam. A szünidő Bogolyfalván nem volt valami tartalmas, így én nem is bántam, hogy vissza kell térnünk az ódon kastélyba. Szerettem ott lenni, már az volt az otthonom.
Az első iskolai hétvégére semmi különöset nem terveztem, mivel egyébként is volt bőven teendőm, de aztán rájöttem, hogy le kéne néznem a faluba is, mert néhány dolgot sikeresen elfelejtettem megvenni. Mivel egyedül nem szerettem volna leballagni, gondoltam írok Vivinek, hogy kísérjen el, és már épp nyúltam volna a pennám után, mikor észrevettem az asztalon egy fehéres borítékot, rajta a saját, tulajdon nevemet hirdető gyöngybetűkkel.
Ejha, elmehetne jósnőnek...
Eszembe se jutott először, hogy a levelet nem Vivi küldte, de mikor közelebbről is szemügyre vettem a kis boríték tartalmát, rá kellet döbbennem, hogy azok a betűk még véletlenül se hasonlítanak unokahúgom macskakaparásához. Villámgyorsan átfutottam a rövid ám rendkívül határozott meghívást, majd újra és újra elolvastam, de leginkább az aláírás volt az, amin sokat elidőzött a tekintetem. Először nem is rémlett a név: Woodarn Collenwen, aztán mint a villám, úgy csapott belém a felismerés. Ja, hogy az a Wood, a Levitás prefektustársam. Váltottunk már pár szót futólag, és az is rémlett, hogy egy évfolyamba járunk, de a meghívását mégse tudtam igazán hova tenni, hisz nem is vagyunk valami jóba, barátok meg pláne nem, de miért is ne, gondoltam, hisz ez egy jó ötlet! Ráadásul a Pillangóban remek a kaja, na meg igazából választási lehetőséget se hagyott a Levitás.
Tehát összekaptam magam, felvettem egy egyszerű, sötétkék nadrágot, egy szürke pólót, felkaptam a tornacipőim, majd belebújtam a fekete dzsekimbe, és már indultam is.
Egy volt csak a gond: a megadott időpont fél 2 volt, a levelet viszont kb. 1-kor sikerült elolvasnom. Persze azt, hogy elkéstem, már csak akkor vettem észre, mikor leértem a Pillangóhoz. Ha ezt tudtam volna, valószínűleg nem sétálok olyan ráérősen lefelé...
Mikor beléptem az ajtón, egyből a recepciós feje fölött lévő órára terelődött a tekintetem, ami kárörvendve hirdette, hogy 5 perc múlva háromnegyed 2 lesz.
 - Remek... - Morogtam magam elé, majd körbepillantottam, remélvén, hogy Wood azért még nem lépett le. Bár érthető lett volna, mégse tett így. A recepciós már épp sietett volna a segítségemre, mikor észrevettem a fiút, aki az egyik kétszemélyes asztalnál ült. Halványan rámosolyogtam a recepciós hölgyre, jelezvén, hogy nincs szükségem segítségre, majd lassú, némileg bizonytalan léptekkel közelítettem meg a várakozó Levitást.
 - Wood? Bocs, hogy késtem... - Nem akartam mentegetőzni, az nem vallana rám, így aztán csak megrándítottam a vállaim, magamban arra gondolva, hogy még szerencse, hogy ilyen hamar ideértem, mert totál véletlenül sikerült csak elolvasnom azt a levelet.
Odanyújtottam neki a jobbomat, hogy üdvözlésképp kezet rázhassunk, - valami udvariasság szorult azért belém, na - aztán ha a formaságokon átestünk, le is ülök.
Hozzászólásai ebben a témában
Woodarn Collenwen
INAKTÍV


Portré
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 317
Írta: 2012. október 11. 14:26 | Link

Lévai P. Benjámin

Remekül elücsörögtem az asztalomnál. Az egyetlen aprócska baj csak az volt, hogy egyedül... Nem voltam letört, kifejezéstelen arccal bámultam ki az ablakon. Vártam a fiút, de hiába pillantottam újra és újra az órámra, nem akart jönni. Az idő pedig még rá is tett egy lapáttal a maga sietségével. Én mégsem bántam... Örültem, hogy békés hétvégém lehet, mindenféle teendők nélkül. Még nagyon az elején vagyunk a tanévnek, nem kell úgy sietni. Ráadásul nincs ember, aki számon kérne, hogy miért nem tanulok. Ráérek... Majd... Így sem teljesítek túl rosszul, sőt! De majd jövőre aztán összekapom magam, s a szünidőt is a magolással fogom tölteni. Kemény lehet az az ötödik évfolyam! Főleg, ha az embernek vannak tervei. Ó, azok a szép sárkányok... De egyelőre ezek csak álmok, sok harc kell még a megvalósulásához. De menni fog, érzem. A szerencse velem van.
Gondolkodtam a sulin, de a gyomrom közbeszólt. A kaján kezdett el járni az eszem. Nagy hiba volt, hogy nem kértem még ki az étlapot. Benjit azonban még mindig vártam, s nem akartam érkezése előtt a kezemben tartani. Végül aztán felkaptam a fejem, mert hangzavar jött az előtér felől. Tudtam, hogy ő lesz az. És tényleg ő volt!
Amint meglátott, széles vigyorral integetni kezdtem felé, s rögvest magamhoz invitáltam. Felálltam a székemről, kezet fogtam vele, majd visszaültem - immár társaságommal- az asztalhoz.
-Jaj, ne butáskodj! Nem várattál meg... -mosolyogtam rá. Alig késett többet tíz percnél, egyáltalán nem volt hiba. Nekem nem kellett volna annyira korán jönnöm, de én már csak ilyen vagyok. A fiút végigmérve bele is kezdtem a mondandómba, mivel belső késztetést éreztem. Úgy véltem maradt egy tisztázatlan kérdés, hogy mit keresünk mi itt és most a Pillangó-varázsban. Furcsa és kellemetlen szituáció volt ez számomra is, mert nem tudtam mit mondani neki. Csak szimplán elhívtam őt ebédelni, így nem tudtam túl nagy magyarázatot adni. Egy kissé habozva, de kinyögtem pár mondatot, s miután elhagyták számat a szavak, máris megkönnyebbültem.
-Remélem nem rángattalak ki a kastélyból, de gondoltam a hétvégén ebédelhetünk együtt. Nem nagyon ismerjük egymást, de szinte naponta összefutunk. Ebédkor meg mindenki ráér... Remélem nem baj... -mondtam egy félénk mosoly kíséretében, majd egy kicsit más témához érve folytattam- Jöhetnek az étlapok? - s már jeleztem is a pincérnek, aki lelkesen a kezünkbe nyomott két darabot. Magam elé tettem és elkezdtem tanulmányozni, fel-fel pillantva a fiúra. Nem akartam letámadni a kérdéseimmel, de egy témát semmiképp sem akartam elkerülni.
-Kviddics hogy megy? Úgy tudom játszol valamelyik csapatban. Melyikben is? Ezekkel az új csapatokkal úgy megkevertek, hogy már elveszítettem a fonalat... Legalább a csapattagok jó fejek? -érdeklődtem tőle kíváncsian, bár sosem szerettem igazán ezt a sportot. Nyomon követem a meccseket, bajnokságokat az iskolán belül és kívül, de nagyjából ennyi.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed