28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] 2 3 4 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Woodarn Collenwen
INAKTÍV


Portré
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 317
Írta: 2012. október 8. 21:04 | Link

Lévai P. Benjámin

Egy kellemes őszi hétvégére különös programot terveztem. Olyasmit, ami nem túl mindennapos tőlem, de mégsem olyan ritka tett. Szabad hétvége volt, a tanévkezdés pedig a nyakunkon. Mivel semmi más különös teendőm nem akadt, már jóval előtte kitaláltam valamit. Valamit, amitől nem lesz olyan sablonos a hétvégém, hanem inkább tartalmas és vidám. Igen, azt hiszem egy ilyen szombatról álmodtam, így nem késlekedtem a megvalósításában sem. Az azt megelőző napokban nem kis körutat tettem. Afféle felderítő -vagy felkutató?- hadjáratként végigbarangoltam a kastély zegzugait, hogy társaság után nézzek. Fejemben sok név keringett, de végül beugrott egy velem egykorú prefektustársam neve, Benjaminé. Őt találtam a legalkalmasabbnak. Szimpatikus és megbízható volt, az iskolában már többször is láttam, ám mégsem ismertem eléggé. Egy köszönőviszony alakult ki, s csak egyetlen alkalommal váltottunk pár szót, de akkor is sietve. Egy nyugodt, fiús ismerkedős ebéd eddig még senkinek sem ártott meg, a Pillangó-varázsról pedig eddig csak jókat hallottam. Kastélyban töltött éveim alatt a jó hírek mellé egy halom tapasztalat is adagolódott, hiszen néhány baráti találkozónak, ismerkedésnek, magányos teázásnak vagy randevúknak volt már helyszíne. Úgy bizony... A ház már ismer engem, és én is ismerem őt. Ugyanúgy, ahogyan az évek során lassan ismerős arcokká váltak az itt dolgozó felszolgálók, recepciósok, pincérek és szakácsok, vagy egyéb alkalmazottak is. Nem beszélve a vendégseregről, hiszen a törzsvendégeket most is kívülről tudom.
Hiába kerestem a fiúcskát, mégsem sikerült megtalálnom. A nyomát viszont megleltem... Navinés ismerőseim révén eljuttattam hozzá egy rövidke levelet. Gyöngybetűkkel írtam, szépen, barátságos hangvételben megfogalmazva. Nem hagytam válaszadási lehetőséget, ami talán óriási baklövés volt a részemről, de talán a siker kulcsa is egyben. Ha a sikeré nem is, az izgalomé mindenképpen az volt, hiszen nem lehettem teljesen biztos Benjámin megjelenésében. Ha nem jött volna el, akkor sem szomorkodtam volna. Egyedül is ugyanolyan ínycsiklandozóan finom ott az étel, akárcsak társaságban.
A megadott időpontom a délután fél kettő volt. Azért az, mert valahogy úgy optimális nálam. Nincs túlságosan későn, de valahogy korán sem. Én már jóval előtte nekiálltam készülődni, s hamar útnak is indultam. Egy farmert vettem fel, világosbarna hosszú ujjúval, de magamra kaptam még egy fekete kardigánt is. Negyed kettő körül már a Pillangó-varázs előtt álltam és az órámat lestem. Szerencsére nem volt nagy forgalom. Az időjárás kissé borongósra sikeredett, no meg hűvösre is, de mégsem ez volt az eddigi leghidegebb idő.
-Jó napot! - köszöntem udvariasan, amint betoppantam az étterembe. A recepcióhoz lépve néhány mondatos szóváltás után az általam előre lefoglalt asztal felé invitált a hölgy, majd egy széles mosollyal búcsút intve távozott. Én helyet foglaltam az asztalnál, amely két fő fogadására lett kialakítva. Körülöttem nem voltak túl sokan, néhány asztalnál étkeztek csupán különféle korú és nemű vendégek. A bejárattal szembeni székre csüccsenve kezdtem bele a helyiség fürkészésébe, majd lassan az itallap felé kacsintgattam. Az étlapot még nem osztották ki, azt csak vendégem érkezésekor szerettem volna kikérni. Reméltem, hogy igent mond a levelemre és megtisztel jelenlétével. Elvégre nem kértem valami nagy dolgot...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2012. október 12. 17:26 | Link

Black kisasszony

Alaposan meglepődtem, mikor Black kisasszony ebédre hívott. Több ezer szurkoló álmodhat egy ilyen lehetőségről, de én nem tudtam mire számítsak, és azt se tudtam, hogyan viszonyuljak a helyzethez. Végtére is egy diákomról beszélünk, ettől pedig nagyon nehezen tudnék elvonatkoztatni. Nem is igazán sikerült közös hangot találnunk az eddigi egyetlen igazi találkozásunkkor, így felettébb meglepett, hogy a társaságomba kívánt eltölteni egy ebédet. Lehet, hogy a múltkor mindketten pont rossz passzban voltunk, és ez okozta a feszült hangulatot. Most mindenesetre próbálok majd türelmesebb lenni, biztos menni fog … egy darabig.
Időben szerettem volna odaérni az étterembe, kellemetlen lett volna, ha rám kell várni. Különösebben nem készültem. Talán illett volna valami kis ajándékkal viszonoznom a gesztust, de akkor meg máris randi jellegű lett volna az egész. Erről pedig szó nem lehetett. Eszünk, beszélgetünk egy jót, mint két kviddicset szerető ember, és kész.    
Az étteremben készségesen odavezettek a lefoglalt asztalhoz. Még volt egy fél óra a megbeszélt időpontig, rendeltem hát egy kávét, és elkezdtem böngészni az Edictum különkiadását. A repüléstan vizsgáról szélsőséges vélemények alakultak ki, valaki egyszerűnek találta, valaki meg egyenesen a „leggenyóbb” vizsgának. Szerintem könnyebb volt, mint a tavalyi, a sok károgó miatt némileg alacsonyabbra tettem a mércét. Persze a diákok azért diákok, mert nekik sose jó a vizsga, mindig találnak rajta kifogásolnivalót. De így is van ez rendjén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bükki Bikák - játékosmegfigyelő
Van kérdés?

Zachary Alex Williams Circle
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 563
Írta: 2012. október 22. 17:21 | Link

Amira


Kedves naplóm!
Ma volt eddigi életem legjobb napja, azt hiszem. Ugyanis prefektus lettem, ami szerintem tök jó, másfelől viszont nem. Hiszen nem szeghetek szabályt, stb. A jó dolog pedig az, hogy büntethetek és hogy 10 óra után legálisan járhatom a kastélyt. Mellesleg a jelvényem olyan szépen csillog, hogy csak na. Pedig ez a kis tárgy eddig Leonard Harris talárján volt látható, most pedig az enyémen. Lehet, hogy mérges lesz rám? Hiszen én kerültem a helyére. Majd kiderül.
Mellesleg más dolog nem nagyon történt velem, kivéve az, hogy írtam pár szorgalmit. Ja, és még egy dolgot kihagytam! Délelőtt küldtem egy levelet Amirának, amelyben meghívtam őt sütizni. Ugyanis szeretnék vele újrakezdeni mindent. Vagyis elfelejteni azt, ami régen történt, és úgy csinálni, mintha most ismerkednénk meg.
Amúgy Mirától kaptam egy kis baglyot. Szegénykémnek még nincs neve, így ki kéne találni neki valami jó kis nevecskét.

Leteszem a pennát, rácsavarom a tintára a kupakját, s becsukom a naplóm. Sietősen húzok a lábamra zoknit, s veszem fel magamra a taláromat. Ugyanis pár-perc múlva már a Pillangó-varázsban kéne ülnöm, és mire leérek a faluba az  legalább 5 percbe telik, és most nem nagyon akarok elkésni erről a találkozóról. Miután cipőt is húzok a lábamra, kinyitom a Monsters ajtaját, s kiviharzok a hálóból. Gyors léptekkel haladok végig a klubhelyiségen, majd azután a folyosókon. A folyosókon csak pár diákot látok, s azok is elvannak foglalva. Nem kell sok idő ahhoz, hogy kiérjek a kastélyból. Bogolyfalva utcáin szinte már futok, hiszen nem akarom, hogy Mira érjen előbb a kijelölt helyszínre.
Hopp! Már itt is vagyok. Kinyitom az ajtót, s belépek a hely éttermi részébe. Leülök az egyik szabad asztalhoz, s várom, hogy Amira is megjöjjön.
Utoljára módosította:Zachary Alex Williams Circle, 2012. október 22. 17:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2012. október 22. 18:04 | Link

Odett

Füttyülős jó napot a népnek! Jelentem Viktor karja ismét egyben. Mondjuk eddig se volt szanaszét, vagy darabokban, csak a csontjára volt jellemző a megszakítottság. De a bájitalok csodákra képesek. Így hát most, ha még egy kicsit fáj is és fásli szükséges még a karjára akkor is már egészségesnek mondható. Persze a kontrollra még vissza kell néznie. Hogy miért is, az már más kérdés.
Szóval kedves kisasszonyok, büszkén jelenthetem be, hogy a nagy nőcsábász teljes gőzzel bevetésen van. Szóval férfiak reszkessetek! Na, azért mondjuk nincs nagy félni való, most ez a bozontos bohóc kicsit megjavult. Vagy csak a látszat mindez? Na, majd hamarosan kiderül. Most fütyörészve póló-pulcsi-farmer együttesben téved be a teaházba, ahol egy kacsintást dob az egyik pult mögött álló lánynak, aztán az egyik asztalhoz lehuppanva már a kezében az itallappal választ ki egy teát. Még pedig az ízek varázsa az, ami leírásával kedvét elnyeri. Cseppnyi rumaroma és egy kis titkos eszencia a nyált is összefuttatja szájában. Már emeli is a kezét, hogy jelezzen, ő rendelne. Én meg addig, amíg ő rendel bedobok egy kávét, mert úgy érzem teljesen meghülyültem. Pedig az este jól kialudtam magam.
Na egy nescafét ide nekem is! Hééé, kisasszony, engem észre sem vesz! Na, még ilyet. Látjátok mesélőnek sose menjetek, olyanokká váltok, mint egy szellem. Szörnyű élet ez, higgyetek nekem!
Na, rendelés leadva, kávé belém tankolva, uccu neki. Nézzük az ide betévedőket. Talán Viktor is talál magának valami szemrevaló teremtést, ha már Merci elment az orosz sztyeppékre Amira meg... Amira.
Egy dalt halkan fütyörészve dől hátra a széken, az ablakon kitekint, lábait összekulcsolja, kezét a tarkóján összegubózza és így várja a teát, vagy éppen éppen a társaságát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szemüveges - Vidám - ExEridonos - Bátyó - Kérdések
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2012. október 28. 01:21 | Link

Niki, rendbontócska:)
Egy szabad hétvégén


Izgulok.
A randevú ötlete hirtelen és véletlen jött. Bűbájtanon egy apró butaságra közöltem Nikivel, hogy azt nem nézem el neki csak úgy, és a "megbocsátásom" ára egy tea volt itt a Pillangó-varázsban. "Randi?" - kérdezte, ami pont kapóra jött: magamtól úgysem mertem volna elhívni. Egy barátnőm volt, mióta a székbe kerültem, és az sem tartott sokáig. Nem mondom, hogy nem az én hibám volt. Talán mióta ez van velem, kicsit érzékenyebb vagyok. Mondhatni paranoiás.
Valójában mindketten levitások vagyunk, gyakorlatilag egymás szomszédságában lakunk. Akár együtt is jöhettünk volna, de valahogy berezeltem attól, miről fogunk beszélgetni az egész idevezető úton, úgyhogy inkább úgy szerveztem a dolgot, hogy csak a teaházban találkozzunk. Így legalább volt lehetőségem előtte megvenni a virágot is a faluban.
A másik aggasztó tényező az öltözékem. Az öltöny túl sok lett volna, de szakadtan sem akartam érkezni. Áthívtam pár csajt, hogy öltöztessenek fel, de olyan extrém dolgokat találtak ki, hogy valahol a vastag fux környékén végül finoman kitessékeltem őket. Szerintem jót szórakoztak rajtam. Magam kellett gondoskodnom a megfelelő szerelésről, ami általában - az utólagos visszajelzésekből ítélve - nem szerencsés választás. Az ing és a blézer mellé felvettem egy mókás színű csokornyakkendőt is, aztán részemről ámen.

Belépve a Pillangó-varázs ajtaján rögtön bepárásodott a szemüvegem. Ez egyben azt is jelentette, hogy itt végre jó meleg van. Leadtam a kabátomat a recepciósnak, aki felakasztotta egy fogasra, és balra indultam, át a nehéz függönnyel borított bejáraton. A teaházban vannak kétszemélyes kis függönyös zugok is, de úgy döntöttem, oda asztalt foglalni túlzás lenne. Még elriasztanám Nikit, ezért egyszerűen az egyik szélen lévő helyet stoppoltam le magunknak. A székből átültem le, az egyik vastag párnára. A rögtön odaforduló pultos lányt, aki bólintott a foglalásra, megkértem, rakja el valahol hátul a kerekesszékemet. Így a földön ülve pont olyan vagyok, mint bármely normális srác (akinek mondjuk gondja van a megfelelő ruhadarabok kiválasztásával, de annyi baj legyen), és nem csak Niki, de talán én is elfelejthetem egy kis időre, hogy nem mozognak a lábaim. Együtt kezdtük a sulit, ő egy évig látott sétálni, rohanni, kviddicsezni. Talán könnyedén megfeledkezik arról az apróságról, hogy ez már a múlté. Jó, tudom, ez csalás, és amúgy sem tarthatom fenn sokáig a látszatot. Hm... Esetleg ülhetnék örökre itt a teaház padlóján... Na, viccet félretéve. Ez csak egy apró füllentés, teljesen ártalmatlan, és szerintem igazán megengedhetem magamnak.
Amíg várom a hölgyeményt, beszippantom a sűrű, bágyasztó füstölőillatot. Ha nyálas, ha nem - szeretem az ilyen helyeket.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bánfai Odett Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 548
Írta: 2012. október 31. 14:04 | Link

Főszakácska




Ez a hetem kész rohanás. Elterveztem, hogy hazamegyek halottak napjára. Szinte már rituálé nálunk ez az egész. Apával előtte való nap kimegyünk a temetőbe, rendbe tesszük, letakarítjuk a sírokat, kitesszük a virágokat. Általában mindig összefutunk így délelőtt ismerősökkel, rég nem látott családtagokkal. Szóval kb. az egész délelőtt rámegy, mire végzünk. Emlékszem, amikor kicsi voltam akkor hazafelé mindig engem tolt, virág helyett én ültem a kiskocsin. Ma már nem merné bevállalni, hogy tologatja a nem pille súlyomat. Aztán a gyertyagyújtogatós nap estéjén, felcuccoljuk a gyertyákat és az egész család, anya, apa, én, kimegyünk a temetőbe, újra végigjárjuk a sírokat és meggyújtjuk a meggyújtani valót. Ilyenkor is rengeteg ismerőssel találkozunk szemben, akikkel muszáj beszélgetni egy kicsit. Hazafelé menet mindig veszünk sült gesztenyét. Szinte haza sem érünk és már csörög a telefonja valakinek, hogy jönnek unokanővéremék, mert úgyis erre jártak. Kb. 5 perc múlva meg is érkeznek és akkor elég sokáig nálunk is maradnak.
Vicces, hogy a halottak napja, hogy összehozza az embereket.
Igaz, hogy itt a faluba egy ismerősöm sincs aki meghalt, de azért hazautazásom előtt ellátogattam a temetőbe. Múltkor kiszúrtam, hogy van egy nagyon régi sír, amit már lassan benőtt a gaz, és senki nem látogatja. A felirat is nehezen olvasható, hogy ki is nyugszik ott, de bárki is az, szerintem megérdemli, hogy valaki hozzá is vigyen gyertyát. A temető előtt álló árustól vettem egy mécsest kifelé menet, miután kicsit lepucoltam a sírt. Tervbe van, hogy majd este visszamegyek és akkor gyújtom meg a mécsest, mert a sötétbe mutat jól.
A délelőttöm azzal telt, hogy bolyongtam a faluba, de délbe egyszer csak egy hatalmasat korgott a gyomrom. Úgy gondoltam egy évben egyszer megengedhetem magamnak, hogy étterembe egyek, így betértem a pillangóvarázsba. Leültem egy asztalhoz, átnyálaztam az étlapot, majd kértem egy nagy adag bolognai spagettit. A pincér felvette a rendelést és nemsokára már érkezett is, a nem túl méretes adag kaja. Csodálkozó tekintettel méregettem, kicsit beletúrtam, de még így sem lett nagyobb a rakás. Kezem hamarosan a magasba lendült és a pincér ott is termett mellettem.
- Elnézést, de igen kicsi adag kaját hozott. Ha már ennyi pénzt adok ki a kezemből, akkor legalább hadd lakjak jól. -
A pincér kellemetlen helyzetében közölte, hogy szól a főszakácsnak, mert ezt vele kell megbeszélnem. Felvettem a morcos arckifejezésem és vártam a szakácsot, aki az elképzeléseimben öreg volt, és ráncos, és morcos, és ilyesmi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Madcap nevelője | Piromágus növendék | Edictum társszerkesztő
Bentley L. Collins
INAKTÍV


I just want to feel alive.
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 25
Írta: 2012. november 1. 17:01 | Link

Amira

Nagyon próbálkoztam, hogy rendesen talpra álljak, és kimásszak a képzeletbeli gödrömből. Kicsit úgy éreztem, hogy Audrey mellett kéne lennem. Hiába van már jól... Hiányzott, és vele akartam lenni. De volt valaki, aki még Audrey-nál is jobban hiányzott. Amira. Még mindig nem voltam képes elfogadni, hogy elveszítettem. Valahogy annyira a magaménak tudtam, valahogy nekem olyan nyilvánvaló lett, hogy együtt vagyunk, és végig az volt a fejemben, hogy Amira meg fog várni. Hogy gondolhattam ekkora baromságot? Pont Amira... Pont Amira fog megvárni... Még ha levelet is írtam volna... Mit számított volna?!
Amit csak megláttam a szobámban a földhöz vágtam. Fel, s alá járkáltam, és dübörögtem a padlón. Hol a falba vertem dühömben, hol dobálóztam, hol dübörögtem. Már a sírós-szomorkodós-önutálós korszakból átléptem az "haragudjunk inkább másokra" korszakba. Hiszen azért mégiscsak nem volt épp szép dolog, hogy Amira annyit sem m ondott, hogy "rúgd ki a falábam, ne haragudj"... Nincs is igazam. Miért mondta volna...? Totál bizonytalan voltam, nem tudtam kire haragudni. Haragudjak magamra? De én sem tehetek arról, hogy Audrey beteg lett. Haragudjak Amirára? Ő meg arról nem tehet, hogy én nem írtam, és "nem bírja a magányt" - hogy szépen fogalmazzak. Vagy haragudjak Audrey-ra? Ő meg aztán pláne nem tehet róla, hogy beteg lett. Kire haragudjak? Ki hibázott? Ki tett, és mit hogy így el kellett csesszem az életem? Napok óta nem ettem, úgyhogy úgy döntöttem kimozdulok a faluba, valami étterembe, vagy valami ahhoz hasonló helyre. Az eső zuhogott, a leheletem pedig látszott a levegőben. A szürke ülepes nadrágot, fehér v-nyakú pólót, a kedvenc rózsafüzérem, egy fekete bőrdzsekit, és supra cipőt viseltem, ami elég lenge öltözetnek tűnt a minuszokhoz. Majd meg fagytam, míg leértem a faluba, és rohadtul megörültem, amikor megláttam az éttermet. Beléptem, és kifújtam magam. Nagy meglepetésemre, egyetlen egy szabad asztal volt eldugva az egyik sarokban... Azt hittem egyedül leszek. Letettem a kabátom az egyik székre, jelezve, hogy később oda leülök, de előtte még bementem a mosdóba. Csak a szokásos. Befújtam magam a kedvenc parfümömmel, ami igazából most elég szükséges volt, mert otthonról jöttem, és anyu frissen mosott ruhái felértek egy virágos kerttel, és már így is homárnak éreztem magam. Visszaültem az asztalhoz, nézegettem egy kicsit az étlapot, majd intettem a pincérnek, hogy rendelni szeretnék.
Utoljára módosította:Bentley L. Collins, 2012. november 1. 17:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bentley L. Collins
INAKTÍV


I just want to feel alive.
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 25
Írta: 2012. november 1. 17:52 | Link

Amira

A pincér nem érkezett meg rögtön, szóval még volt egy kis időm nézegetni az étlapot. A forró puncs mellett döntöttem, amire majd később mindenképp rákontrázok egy kis whiskey-cola-val. Ha puncsot iszom, rögtön megkívánom azt is. Beszarás... Dehát, mindenkinek vannak rigolyái. Nekem ez. Tovább vizslattam az étlapot. Volt rajta mindenféle kaja, de ha az ember 3 napig nem eszik, akkor ajánlatos nem marhasülttel indítani a visszaszokást. Szóval kiválasztottam a málnás-sajttortát, így képről nagyon jól nézett ki. Amikor otthon vagyok, rendszeresen a telefonom nyomom, miközben arra várok, hogy megérkezzen a pincér vagy a kaja, és feltűnően nagyokat sóhajtok, de most nem volt nálam semmi. Furcsamód nem kezdtem el rögtön újra Amirán gondolkozni. Arra gondoltam, hogy miért is vagyok itt. A mugliéletben a bizonyítványom évvégén mindig valahol a hármas és négyes között volt. Voltak barátaim, és az a lány lehetett az enyém, akit csak akartam. Itt egy ép varázslatot sem tudok kimondani úgy, hogy működjön is, egy komplett félévvel vagyok elmaradva, barátok nulla, és egy lány megsiratott. Vissza akarok menni a régi életembe. Most. Hiszen, amit az elmúlt pár napban megtanultam az az, hogy az emberek nem olyan biztos, hogy szeretnek annyira, hogy megvárjanak. Biztos a barátaim is rég elfelejtettek, és Dan-nek is van egy új legjobb spanja, akivel éjszakánként a klubbokat járja. És biztos van egy új lányok kedvence is, akinek a volt barátnőim mesélhetik, hogy én mekkora egy tapló is voltam velük. Míg ezen törtem az agyam, és hál' Istennek nem Amirán... Megjelent valaki előttem. Csak nem Amira?!
- Maximum rád. - mondtam egy szerényebb féle Bentley-mosollyal az arcomon - Ülj le nyugodtan.
A lány tekintete elég fura volt, őszintén reméltem, hogy nem a rózsás, nárciszos, jácintos, gyönyvirágos tökömtudjamis öblítőt érzi a ruhámon.
- Ecset hol van? - mosolyogtam kedvesen.
Időközben a pincér is megérkezett, hála annak a Magasságosnak. Majd' éhenhaltam.
- Egy puncsot, és egy málnás sajttortát kérek... Ha lehet. Te, Amira?
Utoljára módosította:Bentley L. Collins, 2012. november 1. 17:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. november 8. 18:39 | Link

Yarista

Csendes, szélcsendes délután volt. Nyugalom mindenhol. Csak éppen Sharlotte-nak akadt olyan kedve, hogy elindul a faluba. Újra. Nagyon sokat szokott a faluban bóklászni szabadidejében. Ha nincsenek órái akkor is, de ha oka van odamenni, akkor még jobban szereti csodálni a panorámát, a házakat, az utcákat. Minden alkalommal azt érzi, hogy ez új neki, pedig már hetek óta a faluban lakik. Talán majd megszokja, addig is csodálkozva tekint végig a házsorokon minden egyes alkalommal.
Mostani sétája leginkább a Fő utczára terjedt ki. Csak bolyongott, járkált oda-vissza, nézegette a boltok kirakatait.
Egynél megállt.
~Pillangó-varázs Étterem és Teaház.~ mondta ki gondolatban, amit olvasott. Aztán gondolkodott pár pillanatig, és bement. Ha már ennyire járkálós kedvében van, ide is be kellett néznie.
Tehát belépett, aztán gyorsan keresett magának egy asztalt. Pár pillanatig azt is nézte, mintha életében nem látott volna asztalt. Pedig a házukban is sok található. De az nem olyan, ez valamiért más volt. Leült, majd kezébe vette az étlapot. Nézegette, sokáig. Nagyon sokáig. Már ha 3 perc folyamatos bámulást egy papírlapra soknak lehet mondani.
Mint ahogy szokott, most is elmerült gondolataiban. Nem tudta eldönteni mit rendeljen. Ez elég sokáig húzódott, mert amíg gondolkodott, elméje továbbszőtte a gondolatait, és a végén már azt sem tudta, min kezdett el gondolkodni.
~Saláta, vagy marha-bélszín?~ visszhangzott fejében. De hát egyszeri alkalomként megengedheti magának, hogy ne az alakjával, hanem a finom falatokkal törődjön. Még pár pillanatot habozott, majd a lapot letéve intett a pincérnek, aki azonnal ott is termett.
-Egy adag marha-bélszínt, ezzel a bizonyos cikóriás körettel, valamint egy pohár narancslét. Köszönöm.-mondta el rendelését.
~Fú, te jó ég....Na mindegy...próbálkozni kell...Nem fontos az alakom...Majd futok reggelente és kész.~győzködte magát, hogy helyesen döntött, bár ő sem tudta, hogy sikerült-e.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Pozsony Tamás
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 33
Írta: 2012. december 16. 20:53 | Link

Oktávia


Alig pár nap alatt annyi melegség és jóérzés szorult belém, hogy félek, mérgezést kapok vagy valami hasonló. Az emberek mind olyan kedvesnek tűnnek, nem csoda, ha kicsit hiányzik a velem szemben tanúsított jó öreg flegma hozzáállás, netalán kötekedés. Szó, mi szó, a Bagolykőben elkényeztetnek. Még senki sem akarta lehúzni a fejem a wc-n, összekötni a cipőfűzőimet, töklevet önteni a házi dolgozatomra és egyéb hasonló kedvességeket. Mindenesetre nem akarom hamis biztonságérzetben ringatni magamat, úgyhogy továbbra is gyanakodva tekintek minden hozzám közelítő lényre. Az elmúlt három év a Durmstrangban nem volt hiábavaló. A kérdés csak az, hogy ezt hogy írjam meg anyámnak? Mármint eddig annyira megszoktam, hogy folyton hazudok a levelekben, hogy nevetségesnek tűnik őszintének lenni, pedig életemben először nincs okom másképp beállítani a dolgokat.
A falura már régóta kíváncsi voltam, a szabad hétvége alatt azonban csak ma délután sikerült lejutnom. Az első dolgom az volt, hogy feladtam a levelet anyámnak, ami szűkszavúan összefoglalta, hogy jól vagyok, nem kell értem aggódni, de küldjön még egy-két pár zoknit. Az ugyanis sosem árt. Aztán a nyakamba vettem a falut és minden fontosabb helyre ellátogattam, de éppen csak pár percet töltöttem a boltokban, mert se pénzem, sem időm nem volt, hogy shoppingoljak.
Mire az utolsó üzletből is kiléptem, a tanszerboltból, már elég késő volt. Mindamellett még vétek lett volna nem kihasználni az utolsó órákat, így az első szembejövő táblára ráböktem, találomra, aztán habozás nélkül benyitottam a Pillangóvarázs teázóba.
Első látásra valami nagyon flancos helynek tűnik, be sem megyek, csak állok az ajtóban és a távozást fontolgatom, de mielőtt még kiléphetnék, egy hajszálcsíkos mellényes úriember finoman megragadja a vállam és beljebb tuszkol. Persze ezt is csak finoman. Aztán darálni kezdi a szövegét, amiből én alig tudok kivenni pár szót és csak zavartan bólogatok minden második mondatára, mire ő tovább tuszkol a függöny felé, aztán eltűnik.
Meglepetten nézek körül. Az előbbi flancot és világosságot most felváltja a sötét. Erős fűszerillat csapja meg az orromat, amolyan émelyítő.
Szóval ez lesz a teaház  - állapítom meg magamban, ahogy beljebb lépek a puha bársonyszőnyegen. Egész kis hangulatos hely – döntöm el és helyet foglalok az egyik alacsony asztal mellett, majd a menüt kezdem el böngészni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Pozsony Tamás
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 33
Írta: 2012. december 16. 22:04 | Link

Csak szó nélkül forgatom a lapokat és vakargatom a fejem. Ebben az egy teázóban szinte annyiféle tea van, mint otthon a vodka. Egy-egyre egyenesen rácsodálkozom. Ilyen most tényleg létezik?
Mivel nem igazán értek a teákhoz, próbálok az ismerős kulcsszókra szorítkozni, mint a citromfű, menta, erdei gyümölcs, gyömbér... Igen, ez lesz az, a gyömbér. Az mindig az otthoni karácsonyi hangulatot idézi fel bennem. Talán meglepő, de ezen kívül nem nagyon érzek honvágyat. Jól érzem magam itt, csak most éppen megiszok egy otthon ízű teát. Nincs ebben semmi rossz.
Már intenék is a pincérnek, de a kezem véletlenül egy formás fenékbe akad. Az első pillanatban fel sem fogom, hogy mi történt. Óvatosan felpillantok és szemügyre veszem a fenék tulajdonosát is. Önkéntelenül is elpirulok, de mindenek előtt gyorsan zsebre vágom a kezem és egy nagyon halk és alig érthető elnézést motyogok és próbálom olyan kicsire összehúzni magam, amennyire csak lehet. Ekkor jut el az agyamig a lány kérdése, hogy akarok-e vele ülni. Te nagyságos Raszputyin, csak nem azt hitte, hogy fel akarom szedni? Ugye nem gondolt ennyire tahónak? Mindenesetre gondoljon is bármit, most ide akar ülni.
 - Hogyne.. ülj csak le. Bocs, hogy elfoglaltam a helyedet – kérek pár perc leforgása alatt már másodszor elnézés. Kisimítok egy belógó tincset a szememből és félrehúzom a lábamat, hogy ezzel helyet biztosítsak a jövevénynek, aki csak most van alkalmam alaposabban szemügyre venni a félhomályban.
Legalább nem egy tanárnő – könyvelem el magamban megkönnyebbülve és hogy ne legyen olyan kínos a csend, gyorsan bemutatkozok.
 - Tamás vagyok. Meglehetősen új, de te ismerősnek tűnsz valamelyik óráról. SVK vagy bájitaltan, már nem is tudom. Elsős vagy te is? - vetem fel a kérdést, bár ha tényleg rá emlékszem, akkor egyértelműnek kéne lennie.
 - Éppen rendelni készültem. Nem vársz még valakiket, nem vagyok útban? - kérdezem meg a biztonság kedvéért, mert furcsa számomra elképzelni, hogy rajtam kívül még beül egy teázóba csak úgy magányosan. Meg aztán a túl sok idegen egyszerre nem biztos, hogy jót tenne a névmemóriámnak. Így is egy csomó mindenkinek elfelejtettem a nevét, akivel eddig találkoztam.  
Utoljára módosította:Pozsony Tamás, 2012. december 16. 22:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Pethő Csongor
INAKTÍV


cakeboy.
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 19
Írta: 2013. január 9. 19:12 | Link

Odett

Mondtam már, hogy hihetetlen szerencsés vagyok, amiért irtó jófej főnököm van? Biztosan említettem. Elég sokszor megbizonyosodtam már erről a tényről. Most is neki köszönhetem, hogy nem kellett sokat gondolkodnom, hova is hívjam Odettet randira. Igen, randira. Mindig elönt a kellemes bizsergés, amikor csak rá gondolok. A randinkra. És Odettre. Az ünnepekben szerencsére volt időnk találkozni párszor, de nem sokszor maradhattunk kettesben, meg olyan igazi romantikázós dolgokban sem volt részünk. Emiatt is gondoltam úgy, itt az ideje valami szuper dolgot szervezni a kislánynak.
Zoey persze, ahogy tudomást szerzett, hogy randizgatok valakivel - jó érzéke volt ahhoz, hogy ilyeneket megtudjon, anélkül, hogy én akár egy szót is szóltam volna -, nem telt el úgy nap, hogy ne kérdezgetett volna tőlem mindenféléket. Így kiszedte azt is belőlem, mire készülök, és nyomban felajánlotta a Pillangóvarázs teaház részlegét. Én pedig némi "jajj, nem kell ám" és hasonló ellenkezések után elfogadtam az ajánlatot.
A mai nap tehát korábban zárt a teaház, én pedig már jóval Odett érkezése előtt elkezdtem a készülődést. Odett persze nem egészen tudta, mi is lesz ma este, csak annyit ígértettem meg neki, hogy idejön hozzám a munkaidőm leteltével, és majd lesz egy meglepim számára.
A készülődést nem tudtam teljes mértékben magam végezni, néha felbukkant Zoey is, és megigazított egy-egy általam már elhelyezett gyertyát, vagy titokban elhelyezett egy váza virágot az egyik asztalon, aztán mégis levette onnan, hogy az már túlzás lenne. Pedig sietnie kellett volna, mert épp színházba készülődött a férjével, vagy ilyesmi. Szerencsére a hatodik "el fogsz késni, Jonathan mérges lesz!" kijelentésem után, mosolyogva belátta, hogy boldogulok egyedül is. Azért annyit még megtett, hogy egy pálcasuhintással tűzre lobbantotta az összes gyertyát.
Mosolyogva figyeltem a nagy művet. Sok-sok kisebb-nagyobb gyertya, egy alacsony asztal középen, körülötte párnák, az asztalon mindenféle friss gyümölcsök, meg egy kisebb edény, amiben olvasztott belga csoki volt. Szerencsére némi varázslatnak köszönhetően a csoki a megfelelő állagú maradt, hosszú ideig, és így nem kellett újraolvasztással meg kavargatással bajlódni. Gondoltam, hogy beszerzek egy csoki-szökőkutat, de azt a hirtelen ötletet követő következő percben már túlzásnak gondoltam, így maradt a tálka.
Sóhajtottam egy nagyot, végignéztem minden részleten, majd gyorsan felsuhantam az öltözőbe, hogy valami elegánsat húzzak magamra.


Ruha
Utoljára módosította:Pethő Csongor, 2013. január 9. 19:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

a Pillangóvarázs főszakácsa.
Lucy Dijjas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 30
Írta: 2013. január 18. 23:44 | Link


Kőszegi Gábor (bácsi)

Ideje írnom az otthoniaknak, hogy épségben megérkeztem, és a körülményekhez képest, minden a legnagyobb rendben van. Végre a lakásom is meg van, melyet otthonosan, saját igényeimnek megfelelően berendeztem, és hogy legalább egy kicsit a családom körében érezhessem magam, néhány régi, rólunk készült képet is kiakasztottam a nappalim falára.
Úgy döntök a levelet nem otthon fogom megírni, hanem egy finom tea kíséretében. Az esti órák eljövetelekor felveszek egy fehér farmert, egy térd főlé érő fekete csizmát, egy fekete garbót. Derék alá éré fekete hajamat, magasan összefogom. Nyakam köré tekerem fehér, kötött sálam, magamra kapom fekete szövetkabátom és elindulok a Pillangó-varázs Étterem és Teaház felé. Persze a táskámba süllyesztettem némi köteg lapot, és egy tollat.
Mikor leérek, gyorsan levetkőzök és egy sarokban lévő, kétszemélyes kis asztalkához csüccsenek. A kiszolgáló hamar odalép Hozzám és mosolyogva érdeklődik a rendelésem iránt.
-Egyenlőre egy jó erős fekete teát kérnék.
Mosolyodok el,majd mihelyst eltávozik, hogy kihozhassa a rendelésem, előveszem a papírt és tollat, majd nagy fogalmazásba kezdek.

Drága Édesanya!

Ne aggódj, minden rendben, épségben haza értem. Képzeld el, már van lakásom is, nem túl nagy, de nekem pont elegendő, és igazán otthonos. A körülményekhez képest jól vagyok, bár nagyon egyedül érzem magam. Janey-vel már találkoztam, az Élete révbe érni látszik.

Remélem otthon is minden rendben, puszillak Titeket!


Kész is. Még két levél van hátra. A bátyámnak egy és édesapámnak egy. Hiányoznak. Igaziból este óta egy kérdés járkál a fejemben: Ők hiányoznak vagy egy saját család, ami már majdnem megvalósult, csupán a boldogság küszöbén, rám csapódott az ajtó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Visszatérő. Bogolyfalvi lakos. ExEridonos.Guzmó Smiley. Álmodó .
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. január 19. 21:50 | Link

Fruzsina

Nemrég láttam egy csinos lányt a klubhelyiségben. Megkérdeztem pár embert és megtudtam, hogy Fruzsinának hívják. Elhatároztam, hogy randizni hívom, és nem utasított vissza. A Bogolyfalvi teaháznál nincs tökéletesebb hely egy randihoz. Megbeszéltük, hogy ott találkozunk. Lázasan vártam a találkozót, de nagyon féltem. Még soha nem randiztam senkivel. Remélem nem fogok lebőgni. Majd aranyosnak fogom tettetni magam. A csajok szeretik az aranyos és humoros pasikat. Gondolom Fruzsina sincs másképp. Lányok szokása, de én a randi előtt mégis pár órát gondolkoztam, hogy mit vegyek fel. A kedvenc kalapomat tettem fel, hogy lazábbnak tűnjek. Lementem  a teaházba és vártam Fruzsinát. A teaházban nem volt senki rajtam kívül, ültem egy padnál és vártam.  A teaházban kellemes zene szólt, és nem volt unalmas a várakozás. Egyszer csak kinyílt az ajtő, és én reménykedtem, hogy Fruzsina fog belépni rajta.
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. február 6. 21:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. január 20. 00:35 | Link

Bianca <3
A randi 2013. 01. 18. délután

Az íróasztalomon a kis órám csipogni kezd. Ez azt jelzi, hogy már indulhatok is a Pillangó-varázsba. Tök jó lesz ez a randi. Vagyis a találkozás, amit randevúnak is lehetne mondani. De nem egészen az, mert valójában egyáltalán nem vagyok tisztában ennek a szónak a jelentésével. Jó, nem vagyok hülye, tudom, hogy mit jelent, csak azt nem, hogy hány éves kortól tekinthető randinak egy olyan esemény, ahol csak egy lány meg egy fiú találkozik, akik komolyabban érdeklődnek egymás iránt. A lényeg az, hogy már nagyon várom, hogy újra találkozzak Biancával. Mostanában elég sokat gondolok rá, szóval még az is lehet, hogy gyengéd érzelmeket táplálok iránta… Ki tudja…? Mostanában nem nagyon értem magam. Na, tehát a lényeg az, hogy már el kéne indulnom. Mellesleg kikértem Vincent véleményét, hogy hogyan jelenjek meg Bianca előtt. Nem szeretnék szakadtnak kinézni. Igaz, nincs is olyan ruhám. Szóval a nevelőapám a kékkockás ingemet ajánlotta, ami teljesen simára van vasalva. És a kék szín pont illik hozzám, szerintem. Nagyon nadrágot nem néztünk a szekrényben, megegyeztünk, abban, hogy jó lesz egy sima kékszínű farmernadrág. A cipő sem volt túl nehéz választás, hiszen télen csak bakancsba érdemes járkálni. De délelőtt még azt is megtakarítottuk, hogy egy kis apró szutyok se legyen rajta. Ám a legnagyobb gond a hajammal volt. Vincent szerint meg kellett volna fésülködnöm, de szerintem meg jó vagyok én borzos hajjal. Végül meggyőzött. A hajamat oldalra fésültük, olyan jófiúsra, ami nem is állt olyan gázul. De azt eldöntöttem, hogy nem nagyon fogom így hordani a hajamat. Szeretem, ha olyan, mint egy madárfészek.
Szóval cipőstül lerohanok a lépcsőn. Gyorsan felveszem a sötét színű kabátomat, sapkámat és sálamat, aztán el is indulok. A nap egy kicsit süt, de a melege egyáltalán nem árasztja el Bogolyfalvát. Ugyanolyan hideg van, mint decemberben. Miközben haladok, az úton egy ismerőssel vagy ismeretlennel nem állok beszélgetni, mert még a végén elkésnék. Ami azért elég gáz lenne. Hisz’ én hívtam meg őt a teaházba és még én késnék el. Pár perc múlva már ki is nyitom a Pillangó-varázs ajtaját és be is lépek az étterem részébe. Úgy beszéltük meg, hogy majd sütizünk egyet, amit természetesen én fogok állni, ugyanis Vincenttől most kaptam egy kicsivel több pénzt e kelleténél. Leülök az egyik székre és várom, hogy befusson Bianca.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Eric S. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. január 22. 19:47 | Link

Dobrai Vanda

Némi kelletlenséggel, de inkább kifejezéstelen arccal sétált be a kávézóba. Ahogy az ajtó bájos csilingeléssel becsukódott mögötte - elérve, hogy Seren egy szemforgatással reagáljon -, pillantását végigjártatta a bent ülőkön, de mivel a keresett személyt nem találta, választott magának egy asztalt az egyik sarokban és letelepedett, kipakolva azt a néhány papirost, amit magával hozott.
A pincérnőtől rendelt egy kávét, és mialatt azt a bizonyos Dobrai Vandát várta, az ablakon kibámulva  kortyolta a keserű feketét. Igazából elég furcsának tartotta, hogy az igazgató pont őt választotta ki erre a feladatra, de azzal eddig is tisztában volt vele, hogy az öregnek meglehetősen furcsa a humora. Köztudott, hogy a tanári karból Seren az egyik legmizantrópabb, leginkább társaságkerülő ember, úgyhogy nemcsak meglepetésre, de konkrétan megrökönyödésre ad okot, hogy mégis ő lett a választott személy.
Bár lehet, az igazgató úgy gondolta, egy jövendő professzor legyen arra felkészülve, hogy a tanári kar nem minden tagja könnyen kezelhető és barátságos.
Mondjuk az is lehet, hogy a cirka négy év, amit már itt eltöltött tanítással, okot ad arra, hogy megbízhatóan meg tudja ítélni, ki az, aki megfelelő személy egy posztra, mielőtt még az igazgató elé járulna az illető, és huszonnégy évével korban is közelebb volt a jelölthöz, de Seren nem áltatta magát azzal, hogy kivételes tehetsége miatt lett kijelölve. Ezt bárki meg tudja csinálni.
Órájára pillantott; Dobrai késik. Nem biztos, hogy a legjobb benyomás, amit lehet tenni, bár még nem egy állásinterjún van, csak előkészítő beszélgetésen, de akkor is. Seren pontosan öt percet volt hajlandó még várni: ha a nő lemarad róla, magára vessen, így évzáráskor neki is van mit csinálnia, és ezek közé nem tartozik, hogy üres tekintettel meredjen a semmibe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
László Dalma
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 30. 11:16 | Link

Egy szabad hétvégén
Katniss

Nagyon hideg van ma, legalábbis számomra. Amint kilépek a kastélyból, az orromon ott van a zúzmarához hasonlító csapadék, amit vigyorogva törlök le onnan, amint elindulok.
Az utam a faluba hasonlóképpen vidám, és mókás, hiszen a hóban nem lehet úgy menni, hogy ne legyek tiszta havas, mire lépek kettőt. Ekkor persze mindig lerázom magamról, és megyek tovább, aztán ha a főutcára érek, akkor toporgom le az utolsó pihéket is.
Nagyon hideg van, hidegebb, mint a kastélynál, így valami meleg helyet kéne keresni. Kezemben, magamhoz ölelve könyv, mint ahogy tőlem már megszokhatta mindenki, a sálam eltakarja a számat, a sapka a fejemen jól ráhúzva, a csizmám pedig, mintha mi sem történt volna lefele, tiszta, és száraz. Hiába, egy kis Leperex bűbáj ilyenkor tökéletesen jön.
Az első dolog, amit meglátok, egy teaház, aminek ajtaja vidáman nyílik, és szólal meg felette a csilingelő csengő, hogy jelezze új ember érkezett.
A pultnál egy kedves, fiatal nő fogad, akinek elújságolva, hogy csak egy finom meleg italt szeretnék inni, na meg talán egy finom süteményt elfogyasztani, máris egy olyan helyre kísér, ami az igényeimnek megfelel.
Leülök a puffra, székre, nem is tudom, mire, aztán minden gondolkodás nélkül leteszem magam mellé a könyvet, levetem a kabátom, sapkám, sálam, kesztyűm, miközben máris mondom, hogy mit szeretnék.
- Kérek szépen egy barackos zöld teát, jó melegen, citromlé nélkül, és kevés cukorral, valamint egy bogyós felfújtat.
Mosolygok, aztán ha elment, akkor előveszem a könyvem, szinte feltámasztom az asztalra, és olvasni kezdek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. január 30. 15:44 | Link

Joanne^^
2013.01.22. Este 7 óra táján

Ismételten - mint akkoriban oly sokszor - kedve támadt Marynek egy jó, kiadós sétához. Lassan több időt tölt Bogolyfalván, mint a kastélyban, de ez nem zavarja. Nem akadályozza ez őt semmiben, sőt! Aznap is sok felé járt-kelt, tüzetesen megvizsgálta többedszerre is a falu egyes részeit. Ma volt kint a legtovább, és ma múlt el leggyorsabban is az idő. Már este hét óra felé közeledett az idő, vagy már el is érte? Ezt nem tudja Mary, nincs rajta az órája. Viszont abban biztos, hogy éhes. Kimondhatatlanul, mit gyomorkorgása is jelez. Ennek okán pedig úgy döntött, bemegy a néhány háztömbnyire lévő étterembe. Így is tett. Amikor belépett azonban, minden dugig volt. Egy szabad asztalt sem látott, de még ismerős arcokat sem vélt felfedezni. Már épp azon volt, hogy inkább visszamegy a kastélyba, mikor megpillantott egy fiatal nőt egy szép, és aranyos kislánnyal, amint épp leadja rendelését a pincérnek. Kis hezitálás után Mary erőt vett magán, és odalépett a hölgy, és kislánya asztalához.
- Jó estét kívánok! - köszönt mosolyogva. - Elnézést, szabad ez a hely? - mutatott a fiatalasszonnyal szemben lévő ülőhelyre. Mikor az édesanya jelezte, hogy nyugodtan leülhet, Mary helyet foglalt.
- Köszönöm. - mosolygott még mindig, majd észbe kapott. - Ó, elnézést, be sem mutatkoztam! Mary Glotter vagyok! - nyújtott kezet. - Nagyon aranyos kislánya van. - Mikor a pincér kihozta a vele szemben ülők rendelését, és megkérdezte Marytől, mit kér, úgy döntött, ő is azt eszik, amit a nő a kislányával. Megkívánta, egyik kedvenc étele volt ugyan is. Amíg várta, hogy kihozzák vacsoráját, úgy döntött, beszélgetést kezdeményez, elvégre udvariatlanság lenne, hogy idepofátlankodik mások asztalához, aztán egy szót sem szól...
- Jó étvágyat! - mondta, még mindig levakarhatatlan mosollyal arcán. - Elnézést, ön itt él Bogolyfalván? - fogott bele az érdeklődésbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. január 30. 17:06 | Link

Lotte Cheesy

Miután távoztunk a lány házából elindultunk valamerre. A lányra bíztam az utat, mert még nem ismerem ezt a helyet, így igazából rajta múlott, hogy hova fogunk menni. Kicsit reménykedtem benne, hogy valami étteremszerűségbe tévedünk, mert a reggeli kimaradt. Bár olyan korán nem is tudtam volna enni. Világ életemben délben reggeliztem, valahogy sose jött össze, ez a keljünk fel nyolckor, hogy mindent a megfelelő időben tudjunk enni dolog. Viszont ha felkelek, akkor az első utam a konyhába vezet, hogy a tizenkét órás alvás fáradalmait egy szendviccsel ki tudjam pihenni.
A sétálás közben az utat figyeltem, közbe párszor a lányra pillantottam. Többnyire azon járt az agyam, hogy nem ártana megismerni kicsit jobban is. Alig tudok róla valamit, ami mondjuk fogható arra, hogy két napja ismerem. Kicsit talán elsiettem a dolgot. Nem tudnám megmondani, hogy miért, mert amikor az előző találkozáskor elváltak útjaink, megjegyeztem magamnak, hogy előbb ismerjem meg, és csak utána próbálkozzak. Most már mindegy. Nekem így is jó, de azért a nap folyamán meg akarok tudni dolgokat.
A Fő utcán a lány egy étteremmel szemben állt meg. Pillangó-varázs Étterem és Teaház. Olvastam le gyorsan a hely nevét, amikor megkérdezte, hogy bemegyünk e. Pont tökéletesnek tűnt egy reggeli elfogyasztásához.
- Menjünk. –Bólintottam, aztán elindultunk az ajtó felé. Csilingelés jelezte érkezésünket. Megvártam amíg bemegy a lány, aztán én is beléptem.
A hely pont olyan volt, mint kívülről elképzeltem. A korai időpontnak köszönhetően még nem voltak olyan sokan. Ez érthető, ilyenkor még minden normális ember alszik. Kicsit úgy tűnt, hogy az egész helyet mi keltettük.
Hamar rájöttem, hogy ahhoz, hogy valami kiadósabbat is ehessünk, az emeletet kell választanunk. A lépcsőn felérve egy idősebb férfi várt, és miután kértem egy asztalt, az egyik fal melletti asztalhoz vezetett. Velünk szembe egy kép volt a falon, ami biccentett egyet köszönés képen. A szokatlan helyzetnek köszönhetően inkább leültem, és így néztem a lányra.
- Mit szeretnél enni? -Kérdeztem egy mosoly kíséretében, és csak reméltem, hogy nem salátára fog esni a választása. Én is kinyitottam egy étlapot. Egy enyhébb sokk után, miután rájöttem, hogy minden magyarul van írva, és le kell fordítanom az ételeket, ahhoz, hogy ehetőt ehessek, nekiláttam az étel kiválasztásának. Kicsit sokáig tartott, mert nem minden nap látok ilyen szavakat.
Utoljára módosította:Eric M. Chabot, 2013. január 30. 17:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
László Dalma
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 1. 15:51 | Link

Katniss

Nekem szép nevem van? Jajj, ezt még senki sem mondta nekem. Lehajtom a vörösödés miatt a fejem is, mert nem szeretném, hogy lássa az arcomon a dolgot. A sütimen nyammogok, mikor szóba hozza a könyvemet, hogy mit is olvasok tulajdonképpen. Órákat el tudnék róla mesélni, és emiatt fellelkesedve állok neki róla fecsegni. Észre sem veszem magam.
- Hát a gemmológia az a drágakövekkel, azok jellemzőivel, kialakulásukkal foglalkozik. Én szeretem. Van benne egy kis mugli földrajz, meg ásványtan, és, óóó...
Kapok észbe mert nem is ezt kérdezte. Inkább a vámpirológia érdekli, amin viszont egy picit összeborzolom magam. Rémes dolog, és egyelőre még hallgatható, de húú, elég khm... furcsa.
Összehúzom a szemem, és a szám is, és olyan kelletlenül állok neki róla mesélni.
- Hát hol is kezdjem. Nos. Egyelőre még nem vészes. Csak arról tanultunk, hogy kik ők, miről ismerhetők meg, és ki lehet vámpír, meg ilyen tök általános dolgokat. Meg azt, hogy hogy öljünk meg egyet, ha látunk. Ami azért elég fura, mert nem hiszem, hogy pont egy tizenkét éves tini, na jó, legyen mondjuk 17, mert harmadiktól van ugye, na szóval nem hiszem, hogy egy e korú tini le tudna győzni egyet is. Előbb csavarja ki a nyakát a vámpírunk, mintsem megmozdulni tudna.
Ez egyre rémisztőbb,de igaz. Gondoljunk csak bele. Magam is belegondolok, és megint beleborzongok, mire inkább valami kellemesebb dolgot hozok fel, mint a múltkori levitás buli.
Katniss mesél, mint a gép, és néhány torokköszörülés után magam is elmondom, mit gondolok.
- Hát Aileen aranyos lány, és a programok tényleg jók voltak, viszont, khm. Az ízvilága az nem az enyém.
Mondom lehajtott fejjel, kicsit szégyellve magam, mert ennyi erővel csinálhattam volna magam is. De na. Ez az igazság. Nekem nem ízlett annyira, mint mondjuk anyué. De hát ez van, ízlések, és pofonok. De én meg nem szeretek hazudni, ezért az őszinteség.
A szobák hallatán felkapom a fejem, mert most jut eszembe, hogy nem, nekem jelenleg még saját, kis társaságos szobám nincs.
- Háát, tudod, még nem vagyok itt annyira régóta, így nincs is még olyan szobám, ahova be tudtam volna költözni. Viszont beszéltem Aileen-nel, és lehet, hogy vele megyek majd egy kecóba. Mármint szobába.
Javítom ki magam, és használok inkább szalonképes szavakat, mert a kecó, nem kicsit, hanem nagyon, nálunk használatod kifejezés a saját szobihoz. Aztán kb szóhoz sem jutok, mert máris jön a következő kérdés, hogy mit csinálok szabadidőmben.
Ezen annyit sem kell gondolkodnom, mintha azt kérdezte volna, hogy hogy hívnak, szóval máris rávágom.
- Olvasok.
És semmi mást kb. Nem szeretek annyira társaságban lenni, inkább egyedül vagyok, és olvasok. Mindent. Bármit, csak könyv legyen. Mugli, mágikus, máguskönyv, regény, vers, tananyag, bármi, csak olvasni lehessen.
Erre felcsillannak a szemeim is, aztán, hogy oldjam a dolgot, felemelem a bögrém, és nagyot kortyolok belőle. A sütim valahogy kereket oldott, így jelzem a pincérnőnek, hogy szeretnék egy újabb adagot kérni. Ő csak bólint, és már el is tűnik.
- És te, te hol laksz, és mit csinálsz szívesen? És júúúúj, mi a kedvenc tantárgyad?
Kérdezem meg tőle, amit már eddig is meg kellett volna, amikor a gemmológiáról, és vámpirológiáról beszéltünk. De csak most esett le. Szinte tapsikolok, bár visszafogom magam, szóval csak ülök a helyemen.
De a lelkecském tapsikol ám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 18. 19:54 | Link

Vanília Perwinkle



Amint elértük a teaházat, a barátnőm összecsukta vizes esernyőjét. Már sokan tolongtak bent, ezt kívülről lehetett látni.
Beléptünk az ajtón, Vaníliát előre engedtem. Kinéztem magunknak egy üres asztalt a sarokban. Nem a legjobb helyen volt, de legalább tovább beszélgethettünk kettesben.
-Vanília! Ott egy szabad asztal. Ülj le, hozom a teát. Itt felengedhetünk kicsit, jó meleg van. Hozom a két teát.
Amíg a pulthoz léptem volt időm megszemlélni a bent lévőket. Ahogy látom sok pár, néhány baráti társaság és pár tanár is betévedt az eső elől. Persze a szokásos bogolyfalvi lakosok is itt voltak.
Nem mondom, szép kis tömeg.
Visszafordultam Vanília felé, intettem neki, és rámosolyogtam. Most már tudom nincs nagy baj. Barátnőm buli szervezésben biztos nagyot fog domborítani, nekem nem is kell sokat beletennem a közösbe. Amolyan segítő leszek, aki kiáll a döntései mellett, néha terelgeti, mit is kéne még csinálni. De Ő sokkal tehetségesebb nálam és jobb a..., hát igen, szinte mindenben.
Ahogy megyek vissza az asztalunkhoz, véletlenül meglök egyik Eridonos társunk, de a teából egy csepp nem sok, annyi sem löttyent mellé.
Utam az asztalhoz ebben a tömegben amúgy elég gyorsan és lazán véget ért. Leültem Vaníliával szemben. Elé toltam a teáját, és megszólaltam.
-Szerintem az utolsó vizsganap hétvégéjén legyen a buli, akkor többen eljönnének. Biztos csak vasárnap mennek sokan haza. A szombat jó lenne.
Belehörpintettem a teába és vártam a válaszát.
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. március 3. 10:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nathaniel Aaron Loughlin
INAKTÍV


Polgármester Úr
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 995
Írta: 2013. február 26. 17:05 | Link

Nicol

     Nem hittem, hogy valaha is ilyet mondok, de a sok-sok ember közelsége pezsdítően hat az idegeimre. Régen bármit megtettünk volna érte, hogy elszabadulhassunk a nyüzsgő és zajos társainktól, most meg egyenesen jól érzem magamat a közelükben. Hiába, a túl sok magány sem jó... Azaz ha kellene, hozzá tudnék szokni, hozzá is szoktam az elmúlt hónapokban. Mióta Chris megszületett, alig tettük ki a lábunkat a házból, maximum csak akkor, hogyha vásárolni mentünk, vagy elvittük sétálni a babát. És úgy nagyon nem is hiányoztak a drága embertársaink, ameddig ide nem kerültünk. Már-már szükségszerű volt kiszakadnunk a házból, mert kezdtünk egymás idegeire menni. A baba pedig egy másik dolog. Azt hiszem, mondhatom, hogy beleszoktunk a szülő szerepbe az elmúlt időben, hiszen minden gondolatunkat lekötötte a jövevény. És akármennyire is pánikoltunk és tanácstalanok voltunk mindketten az elején, annyival jobbak lettünk az egészben. Most már egyedül az éjjeli sírásra kelés okoz nehézséget, de azt hiszem, már ennek a kezelésében is jobbak vagyunk, mint anno, amikor hazahoztuk őt.
     Eddig mindentől, és majdnem mindenkitől óvtuk Christ, de most mindketten úgy láttuk, hogy eljött az ideje annak, hogy kihozzuk végre emberek közé. Összeszedtük tehát a fontosabb dolgainkat, én összeraktam a babadolgokat, ameddig Nicol felöltöztette őt, majd babakocsiba ültettük, és szépen lassan elindultunk a falu központja felé. A jó idő hatására sok emberrel találkoztunk, volt köztük néhány ismerős arc is, de leginkább csak idegenek, akik mind amint meglátták a babát, kényszeresen mosolyogtak. A teaház felé igyekeztünk, ahol egy csendes kis asztalhoz telepedtünk le (mert azért annyira nem szeretjük az embereket)...
   - Mit kérsz? -
   Kérdeztem miután felakasztottam a kabátomat a fogasra. Ránézésre elég sokan voltak körülöttünk ahhoz, hogy jó időbe teljen a pincérnek, mire eljut hozzánk, így gyorsabbnak láttam, hogyha én megyek oda a pulthoz leadni a rendelést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Pyromágus.Ex-Rellonos.Drágaság.Christopher    
Glyniss Clarkson
INAKTÍV


Csillagszemű Vadóczka
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 35
Írta: 2013. március 10. 20:36 | Link

Imád a szabadban sétálni. Nem is bírja sokáig egyhelyben, nyugatatlan személyisége miatt folyton csak szaladna, ha tehetné. Bagolyfalva utcáin sétálgatva megpillantja a teaház feliratot. -Pillangóvarázs? Jó kis név. Amúgy már jól jönne egy frissíő.-magyarázza maga elé. Az ajtón belépve egy recepció szerűségen találja magát. Jobb lesz, ha megérdeklődi jó helyen jár-e. Leszólítja a pult mögött álló illetőt és hamarost megtudja, hogy a teázó a bal oldali részében található az épületnek. Belép a függöny mögé, megköszöni a segítséget és kiválaszt magának egy ablak melletti asztalt. Kényelembe helyezi magát és egy citromos jegesteát kér csokis keksszel a felszolgálótól. Amíg várakozik, hogy kihozzák a rendelését, addig hallgatja a kellemes muzsikát és figyeli a körülötte ülő társaságot.
A tea elfogyasztása után tovább indul, hogy visszatérhessen újdonsült házába, és kipihenhesse a nap fáradalmait.
Utoljára módosította:Samantha H. McSouthernwood, 2013. március 17. 13:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Néha, nagy ritkán magamban beszélek. Remek tanácsokat adok magamnak. Időnként még meg is fogadom őket.
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 31. 11:02 | Link

Glyniss

  A hátamra feküdtem, és rögtön játszani kezdtem a kesztyűvel. Pofozgattam jobbra balra. Hirtele abba hagytam, felálltam, és Glyniss ölébe ugrottam. Odabújtam hozzá, és simogatást vártam.  
  - Hogy tudnék eljutni a gyengélkedőbe. - gondolkodtam. - Hát persze. Rosszullétet tettetek, akkor biztos felvisz. De jó ötlet. - gondoltam, majd össze kuporodtam, és panaszosan nyávogni kezdtem. Nem akarok egy életen át macsaként élni. Holnap lesz az első anítási nap, nekem meg a hátam lesznek kötve az eszközeim és úgy szllomozokbe a termekbe. Szép is lenne.
  - Miaú! Miaú! - nyávogtam panaszosabban, mint előbb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Janey Leroy
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 1627
Írta: 2013. május 15. 17:25 | Link

Csongor

Sok időt töltök otthon. A boltba is csak ellenőrizni járok be, amikor éppen Tristannal sétálni megyünk. Úgy gondolta, hogyha már ennyi időt töltök otthon és egy halomnyi ember eszi azt, amit főzök nekik, akkor kicsit jobban megtanulok főzni. Ezt pedig a legkönnyebben úgy tehetem meg, hogy Csongortól tanulok egy-két praktikát, hiszen ő ellenőrzötten jól főz. Szóval megbeszéltem vele, hogy valamelyik nap beugrok hozzá a Pillangó-varázsba. Kényelmeset öltöttem otthon magamra, mert hát főzni az ember nem a legszebb ruhájában szokott. Ma valamiért a kék színt részesítettem inkább előnyben. Na és persze most nem éppen egy anya képét sugallom, hanem a koromnak megfelelő, ám de egy életteli lány, semmmint inkább nő látszatát keltem. De egy egy cseppet sem zavar. AZ utóbbi időben úgyis kicsit az van bennem, hogy vissza akarom pörgetni az idő kerekét. Olyan besavanyodottá vált ugyanis az életem ahhoz képest, amilyen régen volt.
Amíg a falun keresztül sétálok a házamtól a Fő utczán álló étteremig kicsit el is gondolkozok. Lassan, kényelmesen megyek. Nem kell sietnem. Megnézegetem a házakat, a kirakatokat, az embereket. Kicsit úgy érzem magam, mint egy 14 éves, aki rácsodálkozik a varázsvilágra, pedig már rég elmúltam 14 és 20 is már, a varázsvilágba pedig beleszülettem. Csak egyszerűen mostanság sokfelé áll a fejem, de most elhatároztam, hogy kikapcsolok és jól érzem majd magam. Nem törődök semmivel sem, majd ha hazaértem, akkor is ott lesznek még a megoldásra váró problémák.
Megérkezem végre az étterembe. A pulthoz sétálok és az éppen a mögött álló pincérnőnek elmondom, hogy miért is vagyok itt. Ő pedig már be is vezet a kulisszák mögé. Egy hangulatos óriási konyha tárul elém, ahol mindenki a főzéssel van elfoglalva, bár a mai nap dömpingje már lement. Direkt nem délben jöttem, hiszen akkor biztos nem tudott volna rám koncentrálni.
 - Szia! Jöttem, ahogy megbeszéltük. Ráérsz most? Vagy várjak? -
A mutatóujjam a zsebembe van akasztva. Elmosolyodom és egy egészen picikét oldalra biccentem a fejem. Nem tudom miért, de ez egy rossz szokásom, ha egy picikét zavarban vagyok, mert hát most így nem tudok mit kezdeni magammal. Nem akarok semmihez se nyúlni és lehet, hogy nem is vagyok szívesen látott a többiek számára az ő birodalmukban. Szóval próbálom ilyenkor elővenni az aranyosabbik énemet és azzal meglágyítani a környezetem. Tényleg olyan vagyok, mintha egy kislány lennék még. Őszintén szóval magamra sem ismerek, de ettől még jól érzem magam most így, ahogy vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. június 1. 19:58 | Link



Violetta


Nehéz nap volt ez a mai. Így az esti órák tájékán, úgy döntök, hogy ideje megpihennem, és erre az egyik legalkalmasabb mód a Teaház. Rengeteget dolgoztam az elmúlt időszakban, kijár egy kis lazítás. Egy feszesebb fehér farmert , egy fekete szűk szabású pólót és egy fekete magas szárú sportcipőt húzok fel, hajamat felzselézem, és kellemes illatba öltöztetem mindezt.
Hűvös idők járnak, de mindig is jól bírtam a hidegebbet, sőt már-már infantilis rajongásba fordult a tél iránti mérhetetlen nagy szeretetem, így a nyár folyamán engem nem sokan fognak a falakon túl látni. Nem bírom a hülye  kánikulát, mikor legszívesebben a bőrömet is ledobnám magamról. Hozzáteszem: csontvázként, bőr nélkül is ellenállhatatlan lennék...
Azért egy szürke kötött pulcsit a vállamra dobva lépek ki a házból. Mostanság a zenét igencsak kitöröltem az Életemből, így azzal a reménnyel indulok a Teaház felé, hogy némi alkotói tevékenységbe kezdhetek hónapos kihagyások után.
Fütyörészve sétálok egyre beljebb a falu felé, közben néhány ismerős arcot vélek felfedezni, akiknek csupán csak biccentek. Néha magam is elcsodálkozok azon a hatalmas változáson, amin átmentem, mióta Magyarországon élek, az iskola, majd  a falu határain belül. Hogy már voltam nős, és hogy voltam ismét vőlegény, persze egyikre sem gondolok vissza meleg szívvel, hiszen Janey-vel aló házasságom éretlen és dependens viszony volt csupán, míg a jegyességem egyszerűen katasztrófába torkollott. De ez vagyok én: nézz szembe vele, drága Ifens, a kötöttségek nem Neked valók. Nem hiszem, hogy mostanság bárki meg fog tudni zabolázni, vagy ha sikerülne is, csupán egy könnyed játék erejéig tehetné meg. Amolyan megújult-régi Ifens ez most. Kevésbé bunkó, de határtalanul önelégült, makacs, és szabad.
Ezen gondolatok mellett nyitok be a Teaházba, ahol ismét biccentek a kiszolgálóknak, majd az egyik sarokba huppanok. Mikor a kis felszolgáló mellém rebben, mosolyogva adom le a rendelésemet.
-Jó erős fekete tea, egy csöppnyi citrommal, cukor nélkül, a lehető legforróbban, mihamarabb.
Kacsintok Rá, majd az el is tűnik, én pedig gondolataim fölé emelkedhetek...Ismét...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zoé
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. június 18. 20:08 | Link

Kőszegi bácsi

Hosszú nap volt a cukorboltba. A hétköznapok nem szoktak annyira kemények lenni, de ma annyira tele volt a bolt, hogy egy másodpercre sem tudtam megállni. A zárás időpontja nem igazán akart elérkezni, a percek csigalassúsággal teltek és ahogy ment le a perzselő nap, egyre éhesebbe lettem. Ehettem volna valami finom cukorkát, de őszintén szólva már a gondolattól felfordult a gyomrom, így amikor beráztam, úgy éreztem nem bírom ki míg visszaérünk a kastélyba. Egy hirtelen ötlettől vezérelve tértem de az étterembe, de ahogy megcsaptak az illatok, biztos voltam benne, hogy nem fogom megbánni. Amúgy is régen ettem már valami igazi finomat és kiadósat. Helyet foglalok az egyik sarokban lévő asztalnál és az arcom elé húzom az étlapot, úgy teszek, mintha inkognitóban lennék. A helyzet valójában az, hogy senkit nem érdekel, hogy itt ülök-e vagy sem, és amikor a pincér megérkezik inkább berekesztem a játékomat. Gyorsan elhadarom, hogy pontosan mit is szeretnék enni, innivalót is rendelek hozzá majd hátradőlve halkan dobolok az ujjaimmal az asztalon. Néhány másodperces csöndes szenvedés után végül úgy döntök, hogy addig amíg várok kezdek magammal valamit. Mikor kihozzák az ananászlevemet, csöndesen megköszönöm, majd előveszek a táskámból néhány füzetet és egy tollat, majd széthajtogatva őket a bolt bevételeit és kiadásait kezdem ellenőrizni. Emmával nagy terveink vannak a jövőt illetően és úgy tűnik, egész jól haladunk ahhoz, hogy meg is valósítsuk amit akarunk. A kis számolgatás olyannyira jól sikerül, hogy azt sem veszem észre, hogy közben kihozzák a rendelésemet. Teljesen fellelkesülök a gondolattól, hogy valószínűleg a nyár folyamán leköltözhetünk a faluba. Ha Emma ezt megtudja, teljesen odáig lesz. Még ma este el kell neki mesélnem, az sem lesz túl nagy probléma, ha már alszik, ez simán megér néhány sértődött megjegyzést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. június 26. 11:13 | Link

Életem
előzmény: tavacska

- Remek ötlet.
Nem próbálom bőven kifejteni, csak örülök, hogy velem van, hogy itt lehetek vele, és hogy most megyünk enni: együtt.
Ő áll fel előbb, én pedig csupán mosolygok rá, majd hasonlóképp teszek. Nem nyújtózkodok, csak nézem, vigyorgok, mert boldog vagyok. Átölel, és én is ezt teszem. Két kezemet a derekánál átnyúlva fonom össze, de hamar a hátára kúszik fel, és ahogy húz magához én sem teszem másképp. Fejemet mellkasára hajtom, aztán már érzem is buksikmon az állát, amire automatikusan megint elmosolyodok. Magassarkúban vagyok, és még így is mennyivel magasabb nálam... mégsem frusztráló érzés a különbség, mert nem érdekel.
- Tudom... mert te is!
Ez enyhe kifejezés, de majdcsak megtanulok kezdeni azzal valamit, hogy nem lehetek mindig mellette, az lehetetlen, hogy folyton vele legyek, még ha ez is minden vágyam jelen pillanatban.
Mennyi idő telik el így, hogy állunk, és nem csinálumk semmit, mégis olyan rövidnek tűnik, majd vége szakad, és kézenfoga indulunk a Pillangóvarázs felé. Ott találkoztunk először, azaz a teaházban.. Mégis.. imádom azt a helyet. Kérdésére először csak vigyorgok, közben persze végiggondolom.
- Nem tudom igazából. Nézegettünk házakat, de vagy nem tetszett, vagy valamiért nem volt jó. De mondjuk van, ami talááán... csak ez még kezdetleges, és fogalmam sincs mi lesz. Olyan sokáig biztos nem tart már...
Tisztába vagyok vele, hogy ha leköltözünk, akkor sokkal közelebb leszek hozzá, az átjárás egyszerűbb és gyorsabb lesz. Így viszont valószínű, hogy Anyának is mihamarabb be kell mutatnom, ismerni akarja majd, aminek én persze örülök és csak remélem, hogy jól kijönnek majd. Riri szeretni fogja, szerintem.
- Képzeld... néhány napja gondoltam meglátogatlak... de nem találtalak otthon, viszont Katherinnel megismerkedtem. Nem is mondtad, hogy van egy húgod.... Kedves lány.
Jó, persze, a kezdeti nehézségek ellenére, de megoldottuk. Azt pedig nem is számonkérő hangon mondom, hogy nem említette, nem érdekel annyira, hogy fennakadjak rajta, mindent csak az aranyos énem és viselkedésemet megtartva teszek.
Haladunk, aminek eredményeképpen már a fő utcán sétálhatunk, közeledve a célhoz, majd biztosan el is érve azt, amikor nekem már azon járna agyam, mit is egyek, de nem, az most nem fontos annyira.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Köddé válik az együtt töltött idö..
#penguin owner #divorcing #mom
Merkovszky Nikoletta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 5. 17:31 | Link

"Zöld szemek" Runa és a Mesélő

Apu hiába állítja, hogy jól megvan velünk így hármasban, ezt azért nem hiszem el. Minden férfinak hiányzik egy szerető társ, akit nem pótol egy gyerek, sem egy unokahúg. Egy pillanatig sem gondolkodtam el azon, hogy az életébe avatkozom bele, bennem csak az munkált, hogy neki jobb legyen, boldogabb legyen, legyen aki szeresse, és legyen, akit ő is szerethet, de hogy ezt ő tényleg akarja-e, az őszintén szólva hidegen hagyott. Természetesen nem akartunk olyan „anyát”, aki nem felel meg nekünk, ezért apu nem tud az akciónkról, teljes titokban leteszteljük a jelentkezőket, és csak azzal hozzuk majd össze, aki minden szempontból ideálisnak tűnik nekünk. Ha eddig nem volt világos, hát elmondom, hogy Runával beszéltük ezt meg, aki majdnem testvérem, de igaziból teljesen az. Amíg nem tudtunk egymásról, mert apu csak később ismertetett össze minket, bár felesleges volt, hiszen a kastélyban is egy szobában laktunk, és most apu házához is mindkettőnknek kulcsa van. Sokszor rágtam apu fülét, hogy ne áldozza fel magát miattunk, süket fülekre talált a kérés, de szerintem leginkább csak azért, mert nem akart a keresgéléssel foglalkozni. Ezért találtuk ki Ruval, hogy majd mi megkeressük neki az igazit, de erről ő mindaddig nem tudhat, amíg meg nem találjuk. Legyen meglepetés, különben leállítaná az egész akciót. Fel is adtunk egy hirdetést az alábbi szöveggel:

Keresem életem szerelmét, azt a társat, akit körülvehetek szeretettemmel, akinek megadhatom mindazt, amire vágyik, nem csak anyagilag, hanem érzelmileg is. Mellettem biztonságot, szeretetet és izgalmakat is lelhetsz. Eddig a sportnak szenteltem az életem, nem kispályás szinten, de ezek után te lehetsz a középpont. Kisportolt, jóképű, 34 éves, aranyvérű mágus vagyok, különleges képességgel. Ha téged kereslek, küldj magadról egy fényképes bemutatkozó levelet az elérhetőségeddel, és értesítelek, hogy hol találkozzunk. Jelige: „Zöld szemek”

Az első rosta megvolt már, kilőttünk egy féltucat alkalmatlan jelentkezőt, aki vagy túl ronda volt, vagy túlságosan is szép. Illetve egyéb más miatt nem felelt meg. Megírtuk nekik a találka helyszínét, mindegyiket félóra eltéréssel hívtuk ugyanoda, a Pillangó-varázs Étterem és Teaházba. Pont a mai nap, hogy fogadnunk kell a jelentkezőket, ezért sietősre veszem a lépteimet, hogy jóval az első jelölt előtt érjek oda, mert vannak előkészületek. Hamarosan oda is érek és benyitok a hangulatos kis üzletbe, majd a legszimpatikusabb asztalnál helyet foglalok, majd a megjelenő pincérlánytól egy óriási pálcikás, zöld vattacukrot rendelek, ugyanis ez az ismertetőjel, továbbá egy túrótortát, három gombóc nutellás fagyival, és limonádét, utóbbiakat saját fogyasztásra. Már csak Ru hiányzik, aztán kezdődhet is a móka.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. október 8. 15:17 | Link

Lea

Az utolsó simításokat végzi a fekete öltönyén. Senkinek sem fog feltűnni a megjelenése, hiszen egyébként is hasonló ruhákban van, amikor tanítási idő van. Ritkán enged meg magának lazább stílust, főként olyankor, ha egyedül van, vagy, ha nem az iskolai dolgait végzi. Most viszont étterembe készül, ahol ma este 6-ra foglalt egy kétszemélyes asztalt. A tulajdonos Zoey Rutheford egy kis kedvezményt is adott a tanári mivolta miatt, amit elfogadott, bár nem lett volna rá szüksége. A lényeg a jó viszony, tudja, hogy a Bagolykő tanulója volt az azóta felcseperedett hölgy, így illendő volt a felajánlás acceptálása. Fél órával korábban indul, még beugrik egy kis csokor vadvirágért, ami az asztal fő díszét fogja alkotni a gyertya mellett. Az idős virágárus nénivel kedvesen bánik, biztos benne, hogy az asszony gondosan válogatta azokat számára. Megérkezvén az előtérbe leveti a kabátját, már csak tíz perce van hat óráig, addig pedig várja a partnerét. Egy kis szorongás van benne, nem véletlenül igazgatja az egyébként remekül álló ruháját. A pincér szól neki, hogy szabad az asztal, akár fel is mehet, de ő inkább megvárja a lányt. Amikor megérkezik Lea, egy kézcsókkal fogadja és ha van kabátja lesegíti róla.
- Szia! Örülök, hogy elfogadtad a meghívást! – közli a lánnyal, hiszen bagolyba küldött egy kedves kis meghívót neki, amit órákon át fogalmazott, pedig csak néhány sor és mondatot rejtett a kész szöveg. Talán kicsit régimódi, de a kezdeti szorongása most inkább idegességgé változott. Nagyon ritka, hogy ilyesmire adja a fejét, ettől függetlenül megpróbál természetesen viselkedni.
- Mehetünk? – kérdezi, pozitív válasz esetén pedig az emeleti lépcsők felé mutat, majd egy lépéssel lemarad az induló lány mögött, ahogy illik. Az asztalbál már ég a gyertya, a virág pedig a vázában, Vécsey pedig elégedetten ideges, még mindig. Remélhetőleg majd elmúlik nála.
- Foglalj helyet, kérlek! – kéri fel a lányt és kihúzza számára a széket is, hogy Lea kényelmesen leülhessen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] 2 3 4 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed