Ahogy belépsz a Pillangó-varázs Étterembe és Teaházba, azonnal elbűvöl a modern dizájn és az elegancia. A falakat finom szürke és fehér árnyalatok díszítik,  meghitt és barátságos atmoszférát teremtve. Az étterem központi részén egy hosszú étkezőasztal található, amelyen elegáns teríték terül el. A fehér szalvéták és a finom textúrájú terítők stílusosan kiegészítik az asztal megjelenését. A tányérok, evőeszközök és kristálytiszta poharak letisztult vonalvezetése és minőségi kialakítása az étterem eleganciáját és ízlését hangsúlyozza. Az asztal közepén található virágcsokrok frissességet és színpompát visznek az étkezőterembe, míg az apró gyertyák romantikus hangulatot teremtenek.
A helyi bár területe is lenyűgöző. Az üvegpolcokon rendezetten sorakoznak a különböző italok és koktélok, amelyek széles választékát kínálják a vendégeknek. A falakat dekoratív táblák és fényes tárgyak díszítik, ami exkluzív és modern megjelenést kölcsönöz a térnek. A stílusosan kiválasztott világítás meleg és barátságos légkört teremt, tovább fokozva az étterem vonzerejét.
Az étterem egy olyan hely, amely egyaránt alkalmas romantikus vacsorákhoz, baráti összejövetelekhez vagy akár kisebb ünnepi eseményekhez. Az étterem modern, ugyanakkor meghitt és barátságos atmoszférája garantáltan emlékezetessé teszi az itt eltöltött időt.



A Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló élményt kínál a vendégeknek, hiszen nemcsak ízletes ételekkel és italokkal, hanem különleges török kávékkal és teákkal is várja őket.
Az étterem és teaház kínálatában szerepelnek a tradicionális török kávék, amelyeket gondosan elkészítenek és csészékben tálalnak. Ezen italok gazdag aromájukkal és intenzív ízvilágukkal különleges élményt nyújtanak a kávékedvelőknek. Az étterem tapasztalt baristái hagyományos módon készítik el ezeket a kávékat, így a vendégek megismerhetik a török kávézás művészetét és hagyományait.
Emellett a teafogyasztók sem maradnak ki a különlegességekből. A Pillangó-varázs Étterem és Teaház teakínálatában szerepelnek a különböző török teák is, melyek gazdag ízvilágukkal és egzotikus aromáikkal kápráztatják el az ínyenceket. A teák frissen főzve és ízlésesen megkomponált teáscsészékben kerülnek felszolgálásra, hogy a vendégek teljes mértékben átélhessék a török teakultúrát.
A Pillangó-varázs Étterem és Teaház ezzel a különleges kínálattal tovább fokozza az étterem hangulatát és vonzerejét. Az itt eltöltött idő alatt a vendégek nemcsak finom ételeket és italokat fogyaszthatnak, hanem felfedezhetik a török kávék és teák gazdag világát is. Ez a megkapó kombináció teszi a helyet egyedülállóvá és felejthetetlenné.

Emellett a hely egyedi és varázslatos kültéri terasszal rendelkezik, mely egy gyönyörű lepkeházat idéz. Ez a különleges külső rész lehetőséget nyújt a vendégeknek, hogy a természet közelségében élvezhessék az étel- és italválasztékot.
A lepkeház a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedi jellemzője, mely kívül-belül lenyűgöző látványt nyújt. A kültéri terasz intimitása és varázsa lehetővé teszi a vendégek számára, hogy átadják magukat a természet szépségének, miközben élvezik az étterem ízletes fogásait. Az ülőalkalmatosságok és asztalok kényelmesek és elegánsak, lehetővé téve, hogy a vendégek kényelmesen étkezzenek és pihenjenek a lepkeházban. A természetes növényzet és virágok körülöttük kellemes környezetet teremtenek.
A lepkeházban való tartózkodás során a vendégek teljesen elmerülhetnek a természet nyugalmában. A hangulatos világítás és a megvilágított helyigés esténként varázslatos atmoszférát teremt. Ez egy olyan hely, ahol a vendégek eltölthetik idejüket, miközben szabadon engedik a város zaját, és élvezik az étel- és italélményeket a természet közelében.
A kültéri részben a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló lehetőséget nyújt a vendégek számára, hogy egy különleges és bájos környezetben élvezzék az étel- és italfogyasztást. Ez a részlet gazdagítja az étterem hangulatát és még emlékezetesebbé teszi a vendégek élményét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=822235#post822235][b]Farkasházy Teodor - 2020.11.30. 16:14[/b][/url]

Biccent egyet, de nem erősíti meg vagy cáfolja Zsófit. Alapvető emberi tulajdonság, hogyha látunk valamit, az kivált belőlünk érzéseket, ezek az érzések pedig automatikusan generálnak véleményt. Gyakran megesik, hogy egy, az utcán sétáló alakot megpillantva rossz érzésünk lesz és kellemetlennek, taszítónak gondoljuk, közben lehet, hogy a világ egyik legkedvesebb, legjóravalóbb embere. Egyszerűen csak volt egy megérzésünk, ami előítéletté fajult és olyan tulajdonságokkal ruháztuk fel az illetőt, amelyekkel nem rendelkezik. Mindennapok.
- Örvendek, Teodor. Remélem nem haragszol meg, ha mostantól tegezlek - könnyeden mosolyodik el, ebből pedig kitűnni látszik, mennyire közvetlen is valójában. Az ügyfelei többségével is tegeződik a terápia folyamán és azon kívül is, lévén nem ez határozza meg munkakapcsolatukat.
- Nem, épp egy érdekfeszítő cikket olvastam terápiás módszerekkel kapcsolatban. De szívesen fogadom a társaságot - be is csukja a kiadványt, hogy hetykén az asztal szélére dobja. Nem az a mozdulat ez, amikor valamit lecsapunk, hiszen a lapok finoman puffannak az üvegen, ő pedig kényelmesen hátradől. - Szóval az az úriember az... Édesapád? - ügyelvén arra, hogy ne legyen teljesen egyértelmű, hogy Vasváry-ról csevegnek, észrevétlenül mutat a pincérnők gyűrűjében ácsorgó férfira. Mi tagadás, nem kételkedik abban, hogy sármosnak tartják és bomlanak utána, mert bár heteroszexuális, azt azért még ő is meg tudja mondani, ha valaki jól nézni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=833714#post833714][b]Alexander Burton - 2021.07.04. 18:45[/b][/url]

Annyira ízlett a múltkor itt vásárolt tészta, hogy muszáj vagyok megint betérnem ide. Igaz, a teázáshoz meleg van, csak épp nem nekem, nem hiszem, hogy itt az én ízlésem szerint fogják azt elkészíteni. Egy próbát megér. De majd csak később, most a cukkini-tésztára vágyom.
Laza inget, sortot viselek, semmi extra, minden értékem a zsebeimbe tömködve. Ujjaim még néhol feketék, eléggé nehezen tudom a tintát levakarni róluk, viszont mindenképp őrült késztetést éreztem, hogy egyes részleteket ecset helyett ujjbegyemmel fessek oda. Ennek ára, hogy most úgy nézek ki, mint egy jó munkás, akinek nemrég ért véget a heti műszaka és ki sem látszik belőle. Az itteni nyarak nekem túlságosan forróak, karomon látni és arcomon, hogy vörösebb árnyalatra égett fel, hajam pedig világosabb, néhol már-már szőkés tincsekbe fordult át. Az angol nyarak sokkalta másabbak, rövidebbek is ugyan. Ott ha napsütés van, ki kell használni, olyankor tele minden park, minden apró fűszálon telepszik valaki. Mókusok futnak némi elemózsiáért kíváncsian, nem olyan riadtan, mint az itteni példányok. Hiányzik, így terveim szerint, jövő hétvégén hazalátogatok, eltöltöm a hétvégét és pár napot a családi házban, találkozom ottani barátokkal, művésztérsakkal. De ez még messze, addig itt kell helytállnom.
Az étteremhez érve térek be, ahol fura felállás fogad. Egy hölgy kezd kiabálni, csapja le élesen a villáját és kapkodja össze a táskáját. Ó-ó. Szerelemféltés, megcsalás, bármi lehet, az utolsó szó a döntő, soha többé ne keresse. Se nem lát, se nem hall, a férfi könyörgő szavát főleg nem, és engem sem lát, mert nekem csattan, én pedig akaratlanul tántorodok hátra. Nem vagyok dühös, a harag tesz ilyet és tudom, ha nyugalomba jönne a nő, elnézést kérne. Vagy nem. A kis kilengés közben, sikerül hátsómmal egy széknek ütköznöm, ami nem üresen csikorogva libben arrébb, hanem nagyon is ülnek rajta. Hátam egy fejnek koccan, persze, ezek már rettentő szelíd érintések. Sóhajtok egy nagyot és maradok én az udvarias.
- Elnézést kérek, de elgázoltak – fordulok a széken ülő felé ellépve, majd ekkor ismerem fel. - Ó, szia Zsófi. Téged is látni itt? - mosolygom felé, bár van valami, a tekintetében, ami legutóbb nem volt ott. Talán őt is valami hév kínozza? - Mi újság veled? - lépek arrébb, beszélve, mert a férfi ekkor ugrik fel, dob némi pénzt az asztalra és sietve távozik, hangos szavakkal kísérve. A fejem rázom meg, és szinte felsóhajt az étterem, főleg a kiszolgálók.
- Micsoda műsor – jegyzem meg, apró vigyorral a lány felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=833818#post833818][b]Bernáthy Zsófia - 2021.07.05. 22:26[/b][/url]

Azt hiszem, joggal nevezhetjük ezt életem egyik legrosszabb napjának. Egyedül ültem egy olyan étteremben, ahova máskor sosem mentem, rémálmaim ruhájában, amit nagyanyám vett, mert szerinte csinos vagyok benne. De a legfontosabb: nem tükrözi a személyiségemet, és nem túl rövid, mint a saját szoknyáim. Sosem engedték volna, hogy olyan ruhában menjek, ami nekem tetszik, pedig sosem tartottam kihívónak az öltözködésemet. Ők úgy tűnik igen. Lídia persze sehol sem volt, anya szerint a távolból gondolt rám és támogatott. Én nem éreztem. Szerintem gőze sem volt hol vagyok, ha pedig igen, eszébe sem jutott, hogy én nem akarok ott lenni. És, hogy mégis hol? Hát egy Erdélyi kis ház kertjében, teát szürcsölgetve egy balfék harmincas hapsival. Valóban furcsa képet fest. A szüleim szerint azonban sajnos nem, mert úgy gondolták, szépen beillik a kérőim sorába, ami sajnálatukra nem túl hosszú. Az Álmosnak keresztelt srácra nem is lehetett volna illőbb nevet találni. Körülbelül háromszor szólalt meg, amúgy csak tömte a kikerekedett pofájába a teasüteményt, és néha kulturáltan felásított. Nem csoda, hogy egyik család sem akarta hozzá adni a lányát. Azonban ha nekem nem akad jobb kérőm, a szüleim vészmegoldásként simán hozzá adnak, hiszen, bár hírneve Álmos családjának sincsen, pénzük annál több, így amint megörököli öregedő apja vagyonát, még dolgoznia sem kell majd, amire amúgy nem hiszem, hogy képes. A randi végeztével a szüleimnek persze eszükbe sem jutott megkérdezni, milyen volt, hogy éreztem magam? Áh, lehet, hogy jobb is így, mert amit válaszul kaptak volna, azt nem biztos, hogy jól tolerálták volna.
Azonnal eljöttem, nem próbáltam meg csevegni a családommal. Vissza Bogolyfalvára egyenest. Az első étterembe ültem be, aminek kilincsét érte a kezem. Bort rendeltem valami tésztával, de az ételt éppen csak megpiszkáltam. Üveges tekintettel bámultam a veszekedő párra a borospoharam fölött, akik túlharsogták a hangszigetelő bűbájokat is. Szerencsétlenségemre pont az az ajtó mellett sikerült letelepednem, így az elviharzó nő pont mellettem rohant ki, nekem lökve az éppen belépő srácot. Csak akkor fordultam a navinés felé, és ismertem fel, mikor a nevemen szólított.
- Kivételes alkalom, hogy erre látni - mosolyodtam el halványan. - Ülj le nyugodtan, ha egyedül vagy - mutattam a szemközti székre. Merthogy egyszemélyes asztalokat nem tettek ki. Különösen szánalmas látványt festhettem, ahogy ott üldögéltem, egyedül egy két főre előkészített asztallal, fancsali képpel egy üveg bor társaságában. Pont úgy nézhettem ki, mint egy frissen elvált anyuka. Bár ahhoz előbb meg kéne házasodnom, amire reményeim szerint a lehető legkésőbb kerül sor. - Kérdésedre pedig nem biztos, hogy az őszinte válaszom a legudvariasabb. - Halvány mosolyom keserűbe csap át, ahogy kiiszom poharamból az utolsó csepp vörös folyadékot. - Inkább csak annyit mondok, hogy megvagyok. Na, és veled mi újság? - Ha már a szüleim az udvariasságot várják el tőlem, megkapják így is, méghozzá akaratom ellenére! Amúgy sem akartam ráborítani Alexre azt, ami bennem volt, mert minden bizonnyal többé nem akart volna beszélni velem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=836467#post836467][b]Alexander Burton - 2021.08.31. 18:59[/b][/url]

Ez a kis intermezzo olyan életszerű, amilyen csak lehet, sosem gondoltam volna, hogy megélek errefelé ilyet. Mindig úgy néztem, hogy ez a hely igencsak nyugalmas és minden elkerüli, mintha a világnak egy olyan szeglete lenne, ahová nem ér el a valós világ, csak egy vászonra festett fantázia, ahol minden úgy megy, ahogy annak mennie kell. Nem mintha bánnám, hogy a valódi világ, a rossz, a kellemetlen be-betörne, mert az én alkotásaimba is belemásznak, ha akarom, ha nem. Sötét színek, sötét mozdulatok, vagy éppen bármi más, ami csak ott lehet. Ahogy elnézem az alakokat, úgy képzelem őket a vászonra, csak nem éppen úgy, ahogy azt az ember gondolná: színekben, formákban, vagy épp csak ecsetvonásokban. De hamar kiszaggatom magam ebből az egészből, azzal, hogy ütközöm és tekintetem végül egy sokkal kellemesebb alak felé fordítom. Nem mondom, hogy minden szempontból ismerem és tudom, mi jellemzi őt, viszont tekintetem nem tudja nem meglátni, hogy valami mégis akad, valami ott lebeg és ül mellette, mint egy rossz árnyék amellett, amely minden nap kíséri. Nem ezzel kezdem viszont, senkinek sem hiányzik az, hogy azzal rontsanak rá, hogy látni a gondot. Arcom vidám, mint ahogy már megszokhatta ő is, bárki is, tekintetem érdeklődően csillan, mégsem tolakodó, hogy mindenképp ott és mellette kell lennem. Vagy épp akarok. Mégsem mozdulok és megyek távolabb, mégsem hagyom csak úgy magam mögött. Megragad a dolog és nem enged, az pedig talán a véletlen műve, már ha létezik, hogy itt vagyok és ma.
- Kivételes? Más a törzshelyed? - játszom a szavakkal, mert nem tudhatom, merre jár szívesen. Úgy néz ki, most mind a kettőnknek erre kellett, ebben a pillanatban. Különös. De nem lehetetlen, olyan talán számomra nem létezik. - Ó, köszönöm. Igen, egyedül vagyok és szerencsémre te is. Mármint, ne haragudj – javítom ki magam, mert hát, nemigen illik olyat mondani, hogy valaki legyen azért egyedül egy ilyen helyen, mert nekem az kedvez. Mégis kicsúszott. Ahogy a szék is, amire le is ülve foglalok helyet. Egyelőre nem foglalkoztat az étel, csak a kérdés, amelyre feljebb csusszan a szemöldököm.
- Ne fogd vissza magad. Bizonyára hallottam már csúnyább szavakat is – mosolyodom el, bár ez jobban igazolja a megérzésem, mint bármi. Nem kellemes. - Velem nincs semmi újdonság, vagy épp bármi. Létezem és alkotok, kiderül, mi célból – mert a művészetet nem lehet irányítani, ahogy néha a kezem, az ujjaim sem. Nem is bánom. A pohárra pillantok.
- Megengeded, hogy meghívjalak egy italra, az ebédre és közben, ha lehetséges, könnyíts a lelkeden? - nem kell beszélnie, néha elég egy társaság is, akinek minden eszébe jutó dologról beszélhet. Hátha.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=837263#post837263][b]Bernáthy Zsófia - 2021.09.25. 11:41[/b][/url]

Kérdésére csak megráztam a fejem. Ha törzshelyet kellett volna mondanom, valószínűleg a bárka volna az, ott fordultam meg a legtöbbet, már csak munkából adódóan is.
- Legtöbbet a Noé Bárkájában vagyok. - Halvány mosollyal fordultam felé, ám talán ő is észrevette, hogy a mosoly inkább csak udvariasság, mint valódi öröm jele. Egészen addig, míg el nem ejtette udvariatlannak nevezhető mondatát.
Őszinte volt, ahogy kimondta, én pedig sokkal jobban örültem neki, mintha udvariaskodott volna. Természetesnek éreztem, nekem pedig kellett a természetesség, miután az egész napomat bájcsevegéssel töltöttem. Tetszett Alex őszintesége és természetessége, még annak ellenére is, hogy vidámsága igencsak elütött az én hangulatomtól. Körülöttem a levegő szinte vibrált, míg neki őszintén jó kedve volt. Nem akartam volna lelombozni, rápakolni a terhemet, a beszéd gondolata azonban nagyon csábító volt. Feszített belülről az egész, a mindennapi események, az, amivé az életem vált az elmúlt pár hónapban.
- Rendben. És köszönöm - mosolyodtam el, most már őszintén. Egy ebédmeghívásra nem tudtam nemet mondani, ahogy még egy pohár borra sem. A beszédbe viszont nem sikerült belekezdenem, bármennyire is szerettem volna. - Nem is tudom, mivel kezdjem - sóhajtottam, miközben még egy pohár bort töltöttem magamnak. Kérdőn pillantottam aztán Alexre, kér-e ő is, hiszen nem egyedül kéne elfogyasztanom az italt.
- A lényeg annyi, hogy a családom úgy döntött, ideje romba dönteni az életemet - nevettem fel kényszeresen. Azt nem terveztem kifejteni neki, miért is döntöttek így. A Verénához való kapcsolatomat inkább fedje homály a nagyvilág számára, Bogolyfalván azonban nincsenek titkok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=837342#post837342][b]Alexander Burton - 2021.09.26. 14:50[/b][/url]

A bárka, amire annak idején mindenki kívánkozott volna. Szerintem elég ironikus egy ilyen helyre ilyen névvel nyitni bármit, azonban mégsem. Hiszen ki tudja, kik lelnek épp ott és menedéket, ha nem is özönvíz elől, legyen az bármi más. Most ez a hely is kissé az, még ha nekem erről fogalmam sincs, vagy nem lehet.
- Ott is dolgozol, ha jól tudom – említem meg, hiszen akár lehetne csalás is azt nevezni annak, ami egyben pénzt is ad. Mégsem az, hiszen szeret ott dolgozni, kényszerből sehol sem kell lenni, dolgozni meg főleg. Vagyis, részben igaz ez, hiszen a létezés valahol sok mindentől függ. - Én ritkábban járok ilyen helyekre, mint illene, mégis néha úgy érzem, mindet ismerem – nézek körbe, bár itt valójában kevesebbet léteztem. Így talán az én helyem is a bárka, a menedék, ha jönne az áradat. Valami akad a szavak mögött, a mosoly és úgy a pillantása mögött, azonban nem lehet kirángatni azokat, nem éppen arra valók. A szavaknak maguktól kell jönniük, így hagyok nekik időt. Enni jöttem, kapóra jön az, amit kellemes étkezés közben teremtünk idő. A felkínált lehetőséggel pedig úgy és akkor él, amikor szeretne, szerencsémre pedig, ez hamarabb is érkezik, épp most és épp ma.
- Ugyan – rázom meg a fejem a köszönetére. Ez egyszerű gesztus, szinte már unalmasnak is mondható, azonban van, amikor mindennél többet jelent. Talán én leszek ma a bárka, nem is egy hely, nem is egy valódi hajó. Reméljük, hogy nem süllyedek el.
- Azzal kezd, ami legjobban feszít, ami a legrosszabb. Utána már csak könnyebb lesz, feltéve ha az én fülemnek való és ki is szeretnéd mondani – mert erre még mindig nem kötelezhető. Bólintok, amikor bort kíván tölteni és emelem fel a kezem, amikor jelzem, hogy elég. Elvéve kortyolok aprót, ízlelem és úgy vélem, ez kiváló lesz a tésztámhoz később is.
- Ó, már nem hangzik jól. Csak nem máshová kívánnak küldeni? - nevesebb iskola, szebb hely, költözés, bármi lehet. Közben megérkezik a pincér és hamar ki is kérem amit szeretnék, megvárom, míg Zsófi is így tesz, majd csak ez után fordítom vissza tekintetem felé.
- Én mindig úgy vélem, elég érett valaki saját döntéseket hozni. De a család ereje is nagy és fontosak ők is. Kérdés, megéri-e, hogy engedj nekik – csak bölcseletekben beszélek, mégis, talán ebben van a kulcs.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=839297#post839297][b]Bánki Barnabás - 2021.11.23. 10:46[/b][/url]

Ha az embernek van egy húga, aki történetesen hiperaktív, azt gondolja magáról, hogy hatalmas szerelemguru és Zorkának hívják.. Nos, az biztos lehet abban, hogy rövid időn belül kerül fel olyan oldalakra a képe és bemutatkozása, mint a boszitárskereső vagy kerül telefonjára a witchder applikáció. Barnabásnak fogalma sem volt egy ideig arról, hogy ugyan már miért csipog annyit azon a bosszantó hangján a készülök és írogatja ki, hogy egyezés, illetve miért kap baglyokat, melyekben ők képei és bemutatkozásai vannak. Aztán egy csodálatos őszi napon, mikor szőke testvére berobbant az ajtón azt kiabálva, hogy RANDID LESZ! minden értelmet nyert. Az a mocs..mocskosul szerethető nőszemély addig-addig levelezgetett, üzengetett, küldött füstjeleket egy másik nővel, míg randevút beszélt le vele Barnabás háta mögött. A férfi általában minden helyzetben képes úriember maradni, de abban a pillanatban, mikor ezen szavak eljutottak tudatáig.. mosolya nem volt a legőszintébb, s a száját elhagyó szavak nem voltak olyanok, melyeket az ember szívesen vetne papírra.
Vonakodott. Ó, de még mennyire húzta a fülét, száját és khm a farkát is, mert ez egyáltalán nem az ő asztala, de az sem kenyere, hogyha már a nevében meg van valami beszélve, azt csak úgy elfelejtse. Ezért van itt. Bárgyú vigyorral, sportzakóban, frissen fésülve, borostás pofával és nézegeti a hölgyeket. Képet nem kapott, de nem ám. A szőkeség volt annyira pofátlan, hogy csak paraméterekkel látta el, így esik meg az, hogy Barnabás odalép az első nőhöz, kire a leírás illik és lássanak csodát ki az?
- Hát ez kicseszett jó - semmi köszönés, semmi tiszteletteljes bemutatkozás, csak egy hatalmas röhögés tör ki belőle, ahogy tekintetét végigjártatja a nőn. - Mindig is tudtam, hogy a húgom nem normális és klinikai eset, de hogy volt képes bejátszani, hogy megkért téged erre... - és még mindig nevet, mintha csak egy komédiát nézne kívülről. - Fizetett neked azért, hogy elgyere és a bolondját jártasd velem? Mennyit adott? Meddig kell elmenned? Csak egy vacsora és ennyi vagy esetleg több héten, hónapon át húzódó valamire kért meg, hogy aztán adegy ti jót röhögjetek, adkettő a férjednek legyen még egy oka arra, hogy kicsináljon? - vezeti végül érdeklőd tekintetét Mrs Brightmorera immár egészen komolyan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=839299#post839299][b]Catherine Hope Brightmore - 2021.11.23. 11:49[/b][/url]

Hogy is fogalmazzam meg finoman? Ha most egy pohár cukros limonádét innék, attól is úgy beállnék, mint Kati néni a dianáscukortól, de tényleg. Hát komolyan mondom, hogy szétzsibbadt az agyam, és bármennyire is mondtam, hogy én ezt egyedül nem vagyok hajlandó végigcsinálni, a végén mégis egyedül mentem, ami azt jelenti, hogy Denis-t annyira, de annyira meg fogom verni, hogy... igen, én ütöm, ő meg nevet, csodás felállás lesz. De a lényeg, hogy éhes vagyok, szomjas vagyok, fáradt vagyok, és amúgy is, mindenki elmehet a... oda.
Ahhoz azonban, hogy egyek is, ne csak igyak, ételnek kellene lennie a hűtőben, ami nincs, mert Jason valahol a fellegek felett van, meg amúgy is férfi, én meg hát ugye a nő, aki vezeti a háztartást, gyereket nevel, próbálja a nem létező, de annál problémásabb szerelmi életét egyben tartani, és még dolgozik is. Hát mikor volt nekem időm bevásárolni? Semmikor. Így hát a problémát elengedve, az apámtól szabadulva, de még mindig úgy, mintha nem lenne agyam se semennyire se, haladok előre, és szánt szándékomban áll, hogy a Benzsay vegyes kínálatát nézzem meg, de aztán egy hatalmas korulás és vége...
~ SÜTI. Sütisütisüti... KÉREK.~
Aham, nos, terhes nem vagyok, de hát a hasam azt fogadja csak el, amihez kedve van, én nem tudok nem azt enni, amit vágyok, és bár csinálhatnék én is, de mi lenne, ha most inkább másét enném? Meg ihatnék egy teát, azt a finom epreset. Úúú igen, az tökéletes lenne. Megpróbálom kihúzni magam, és emberivé változni, hogy aztán amikor úgy érzem, rendben vagyok, belépjek, megjött a díva, ilyen ez. Vidám mosoly, pedig ez ebben az állapotban külön művészet, és már libbenek is tovább, hogy aztán teljesen kipattanjon a szemem, mert olyan szinten rám ripakodik Barnabás, hogy csak pislogni tudok, és azt sem értem, hogy most mi van.
- Héhéhéhé! Egy, Zorka teljesen rendben van, ha a bátyámmal szétmennek, az én asszonyom lesz. Kettő, mi a fene bajod van neked?! Komoly erőfeszítéseimnek hála, még életben vagy. Sőt, Annie még nálam is jobban védett, szóval gyakorlatilag érinthetetlen vagy. És három, mivan? Mit adott és mit kell csinálnom?!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=839447#post839447][b]Bánki Barnabás - 2021.11.27. 17:19[/b][/url]

– Várjá’ már – emeli fel jobbját, hogy ezzel is érzékeltesse Cath most tényleg ne folytassa. – A TE BÁTYÁDDAL VAN EGYÜTT? – talán a kelleténél kissé hangosabban teszi fel a kérdést, mert hát elég sok szempár szegeződik rá. Tudta ő, hogy van valaki, de a szőke nem volt hajlandó elárulni ki az. Most viszont már sok minden kezd világossá válni a számára. – Jézusom, hát ezért hiszi magáról azt, hogy mekkora isten király a szerelemben és kerítésben. Beszarok – pedig aztán Barnabás mindig igyekszik úriember módjára kifejezni magát, de ez az a helyzet, amikor esélye nincs rá.
– Annie? – repíti vissza a cudar valóságba ez az egyetlen egy név, s szinte érzi, hogy mennyire veri a víz, még paranoiásan körbe is néz, hogy rajta kívül hallotta-e még valaki, mert ha igen, akkor bizonyos, hogy rövid időn belül máglyára kerül. – Azért, ha nem gond, nem kopognék be a jó öreg Dennishez egy üveg whiskeyvel, hogy legyünk már spanok – hogy is ne, bolond lenne, ennyi erővel a saját porhüvelyét is megkereshetné, mert ezer százalékig biztos abba, hogy nem a női nem szavainak hatása miatt él még, hanem inkább azért, mert eddig elkerülték egymást. De már várja azt a pillanatot, mikor az idősebb Brightmore berobbantja a pizzázó ajtaját és az egész kócerájt rádönti élettelen testére. Komolyan. Erre készül.
– Hát tudod.. – veszi vissza most már lendületét kissé, hogy beszélgetésük már ne jusson el máshoz. – Tökéletesen illik rád a leírás, mondjuk ez a rózsaszín elég sokk a szemeimnek, de hát ilyen vagy.. Mit lehet ezzel tenni? – s ezzel nem leszólni kívánja, csupán beletörődik abba, hogy mindenkinek más és más az ízlése. – Szóval mit mondott Zorka, mit kellene csinálnod? Elhitetni, hogy mennyire jófej vagyok, meg magadba bolondítani? Vagy csak iszogatni, enni kicsit? Tudod eléggé nehezen vettem rá magam, hogy egy általa szervezett randin részt vegyek és most, hogy leesett valószínűleg csak poén az egész, még inkább megy el tőle a kedvem… – pedig már az idefele úton egészen beleélte magát abba, hogy lesz egy jó estéje. Nem mintha Cathtel bármiféle baj lenne, sőt.. De azért mégiscsak Brightmore.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=839520#post839520][b]Catherine Hope Brightmore - 2021.11.29. 12:26[/b][/url]

Olyan nagyon meglep a mozdulat, hogy tényleg befogom és csak nagy szemekkel pislogok rá, mint aki nem érti, hogy most mégis mi a fene történik. Megjegyzem, hogy tényleg nem értem, azonban jegyzőkönyvbe szeretném vetetni, hogy én nem ritkán hallgatok el, szóval nevezzük ezt most ünnepi pillanatnak, de azért ne lovalja bele magát senki, mert Catherine Hope Brightmore, született Payne majd akkor hallgat, amikor ő akarja.
- Igen?
Nem tudtam, hogy ez ennyire titkos, vagy, hogy egyáltalán titkos, mert hát miért is lenne az, elvégre, ez egy teljesen természetes, és véleményem szerint várható dolog volt. Jó, nem várható, de, amikor megértettem a nagy összefüggéseket, akkor azért egyből kiverte nálam a cukiságmérőt, és hát a bátyám eleve kiszokta, szóval ez az egész helyzet csak tovább doppingolt. De most nem tetszik Barnabás reakciója, szóval összehúzva a szemeimet, csípőre vágott kezekkel nézek rá.
- Hé, a bátyám teljesen rendben van, egy nagy mackó, hatalmas szívvel. Az az egész ember szőrből meg szívből áll, szóval igenis jó tanácsadó az, aki őt választja. Különben is, ő egy Payne, nem Brightmore.
Na nem mintha nekem olyan nagy bajom lenne a Brightmore névvel, de mondjuk nekem nem is kell attól tartanom, hogy Denis elkattan, és… ja nem ide. Jobb családban is megesik, hogy hirtelen él a halottnak hitt testvér, és te egészen véletlenül tudtad, de nem mondtad el, majd pár hónap, igen HÓNAP után úgy gondoltad, hogy előrukkolsz ezzel az aprócska, tényleg, szinte lényegtelen információval. Vajon miért nem prankelem meg azzal, hogy terhes vagyok? Eléggé szeretem az életem, maradjunk ennyiben.
- Azt ne mondd, hogy tőle is tartasz… nyugi, nincs itt, Indiában keresi önmagát, vagy mi.
Legutóbb legalábbis ott volt, és azt mondta, hogy nem is nagyon hiszi, hogy ez a helyzet változna. Talán karácsonyra hazajön, de szereti a fűszereket meg a légkört. Én nem szólhatok egy szót se, mert én is elmentem megtalálni önmagam, és ez eléggé jól sikerült. Éppen mondanék neki valami kedveset, de akkor meg a rózsaszínre szól be, és megint megemelkedik a szemöldököm. Szerda van, szerdán pedig kell valami rózsaszínt viselni. Jó, hát lehet, hogy kicsit sok rózsaszín, de attól még szép.
- Ééés kifúj.
Amikor a mondat végére ér, nyugodtan szólalok meg, és ujjaimat összeérintve jelzem neki, hogy ennyi elég is volt, és most akkor én jövök, ha már úgy elég sok mindent feltételez rólam.
- Szerinted a testvéred egy akkora állat, hogy miután tudja, hogy nehézségeid vannak, még beléd is rúg egyet? Ugyan, és, szerintem, ha Payne lesz, erre a szintre akkor se süllyed le, mi inkább összetartóak vagyunk. Én süteményt és teát kívántam, szóval bejöttem ide, ahol ezeket árulják. Manapság egy cseppet bonyolult magánélettel rendelkezem, nem hiszem, hogy még meg kéne koronázni a férjem húgának volt vőlegényével a dolgot. Nem mintha nem illenél be a sorba, de lehet, hogy most egy kicsit rendeznem kellene a soraimat mielőtt kamikaze akciókba kezdek. Szóval, újra a piacon?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=839687#post839687][b]Bánki Barnabás - 2021.12.02. 13:25[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=840534#post840534][b]Catherine Hope Brightmore - 2021.12.22. 10:08[/b][/url]

- Meredek? Ezt csak azért gondolod, mert nem láttad még őket együtt. A bátyám olyan aranyosan néz rá, hogy azt nem is lehet szavakkal leírni. Komolyan mondom neked, ha látnád, elhinnéd, hogy nagyon is lehet, hogy Payne lesz.
Én legalábbis nagyon szurkolok ennek, mert lehet, hogy Zorka egy hurrikán, viszont Jason életébe pont egy olyan nő kell, aki ennyire nagyon intenzív és aktív, akivel nem unatkozik, aki feldobja a mindennapokat. Én őket tökéletesnek képzelem együtt, és nagyon remélem, hogy mind a ketten révbe érnek a másik által. Itt az ideje, hogy Jas és Zorcsi is boldogok legyenek, és az biztos, hogy én teljes mellszélességgel mellettük állok majd.
- Nem lehet kezelni, ha hozzám szól valaki?
Egy kicsit megemelem a szemöldökeimet, és nem tudom eldönteni, hogy most csak nagyon bonyolult vagyok szerinte, vagy szimplán leostobázott. Nagyon remélem, hogy az előbbi, és valljuk be, bár Annie sosem mondta el, hogy ők ketten hogyan találtak egymásra, őszintén, ötletem sincs, hogy hogyan sikerült, de azt viszont látom, hogy ők is jól összeillettek, vagyis hát, illettek volna, ha kitartóbbak, mert nekik meg ilyen “nem értem én a másik nemet” összehangolódásuk van.
- Ja, hogy a nőket? Ne is akard, mi sem értjük magunkat. Valójában elmebetegek vagyunk, csak a jóisten adott nekünk mellet és mosolyt, hogy kiiktassuk a gyanakvásotokat. De nyugi, tényleg mi sem értjük magunkat, olyan, mintha egész életünkben a tinédzser hormonjaink száguldoznának egy végtelen hullámvasúton. Én se kezdenék nővel, veszélyes és bonyolult játék.
Éppen ezért nem érti az ember a leszbikusokat sem, mert ott aztán két nő kerül bele ebbe a végtelen spirálba, ami talán még veszélyesebb, mint egy ellentétes nemű felállás. De nem tudom, nem ismerem belülről a dolgot, csak magamból indulhatok ki, és azt tudom, hogy én nem akarok magammal lenni.
- Engem nem zavar, ha maradsz. Mármint, nem sok alkalmunk volt beszélgetni addig, amíg úgy volt, hogy rokonok leszünk, de most ebben az átmeneti állapotban, amikor még nem tudjuk, hogy végül azok leszünk-e, szóval, nincs kedved meginni valamit?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=841459#post841459][b]Széplaki Alíz - 2022.01.01. 16:07[/b][/url]

Elég zord idő volt odakint, úgy gondoltam beülök teázni egyet a teaházba. Persze nem teljesen céltalanul mentem oda, hanem kevertem a kellemeset a hasznossal. Elvittem magammal a legújabb képeimet, amiket különböző emberekről, tárgyakról fotóztam, hogy kiválogathassam őket a következő kiállításomra. A vendéglátó helyre belépve máris rendeltem magamnak egy citromos teát, és leültem a sarokban lévő asztalhoz. Ki is borítottam az asztalra a táskám tartalmát, így pillanatok alatt ellepte az asztalt a különböző fekete-fehér képek sokasága. Nagy gonddal kellett kiválogatnom, hogy mely képek érdemesek arra, hogy kiállítsam őket a galériába. Nem volt egyszerű feladat, mert még szakmai szemmel nézve sem tudtam csomó fotóról eldönteni, hogy melyek közülük a legjobbak. Nagy beleéléssel kezdem el szortírozni a képeket. Egy adagot belőlük le is borítottam véletlenül az asztalról. Felálltam a helyemről, és gyorsan elkezdtem összeszedni őket. Remélem, hogy nincs elátkozva ez a nap, idáig ugyanis nem jártam sikerrel semmivel, ráadásul minden kiesett a kezemből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=841486#post841486][b]Ágoston Simon - 2022.01.01. 20:47[/b][/url]

Ma is, mint általában minden szerdai napon el szoktam jönni megebédelni az étterembe. Ez már rendszeres szokásomé vált, mivel ezen a napon csak kettő órám van ugyanazzal az évfolyammal, azután szabad vagyok. Mivel nem ragyog a napsugár ezen a téli délutánon, sokkal sötétebb van mint a korábbi napokban. Kabátomat tépázza szél, a sálamat már majdnem lerángatja rólam amikor benyitok a kellemes meleget adó vendéglőbe. Hangosan köszönök minden kedves ott lévő embernek, mint ahogy érkező vendégeknek azt illik. Már a bejáratnál leveszem a téli felszerelést, és a pulóveremet is. Úgy nézek ki így, mint egy izompacsirta, mivel túl toltam az elmúlt időben az edzést. Sok energiát leszív, amit a finom ételekkel szoktam itt visszanyerni. A bécsi szeletet kívánom hasábburgonyával, vagy is ezt fogom megrendelni. Desszertnek egy könnyebb túrótortácskára gondoltam, vagy ami éppen megtalálható a napi menüben, abból nem fogok variációt csinálni. Amint elhaladok egy asztal mellett mely felett egy szőke hosszú hajú nő áll, már fordulok is vissza, mikor meghallom a papírok suhanását a földön. Azonnal lehajolok mellé és segíteni kezdek a felszedésben, közben pedig elámulok mert mesteri fotókat pillanatok meg, amit egy nagyon tehetséges fotós készíthetett.
- Nahát! Ezeket mind te csináltad? Ha igen elismerésem, mert remek munka! A megbízóid nagyon elégedettek lehetnek veled. – mondom, és az utolsó kupacot visszahelyezem az asztalra, majd felállva nyújtom a jobbomat a nőnek.
- Nagyon örülök, Ágoston Simon vagyok! Tanár a Bagolykőben. – helyesbítek a bemutatkozás mellé az ifjú hölgynek, aki friss végzősnek tűnik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=841492#post841492][b]Széplaki Alíz - 2022.01.01. 21:48[/b][/url]

Miközben próbáltam minél gyorsabban összeszedni a fényképeimet, segítő kézre találtam egy igencsak helyes férfi kíséretében, akivel még sohasem volt alkalmam találkozni. Még a képeimet is megdicsérte, én pedig csak pironkodva folytattam a többi fotó felszedését a padlóról. Biztos voltam benne, hogy nagyon menő élete lehet, és olyan hölgyeményekkel ismerkedhet meg, akikkel csak akar... De térjünk is vissza a realitás talajára... Szóval nagy hévvel szedegettem össze a képeket, amelyben végül a férfi is segített. Engem ugyan nem volt könnyű lenyűgözni, márha akart is volna valaki, ugyanis nem voltam egy könnyű eset. A jóslás hallatán pedig a legtöbben jó messzire menekültek. De miért szaladtam ennyire előre?  Mert egyszerűen hülye vagyok... csupán a képeimet szedte össze segítségül. Úgyis le fog koccolni...
- Köszönöm, igyekszem. Igazából kiválogatni jöttem ide a képeimet a következő kiállításhoz. De nincs egyszerű dolgom - sóhajtottam egy nagyot, majd belekapaszkodtam a jobbjába.
- Szóval tanár a Bagolykőben. Örvendek. Én is majdnem tanár lettem... hosszú ideig voltam LLG tanársegéd, majd végül mást hozott a sors. Mit tanít az iskolában? - kérdeztem tőle kíváncsian. Közben újra kitettem az asztalra a képeket, hátha most sikerül kiválasztani közülük a jobbakat.
-  Nos, engem Alíznak hívnak. Mondja, önt mely képek fogják meg? Vannak embert és tárgyakat ábrázoló képek is - mutattam meg a férfinak a képeim, hátha valami hasznos hozzászólással tud szolgálni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=841531#post841531][b]Ágoston Simon - 2022.01.02. 04:21[/b][/url]

Nagyon kedvelem a művészeteket, melyek közül természetesen nem áll tőlem távol a fotózás művészete. Nincs is jobb dolog, mint megörökíteni egy élményt, amit évtizedekkel később is nézegethetünk. Manapság már nem készítenek igazi fényképeket, mindenki a telefonjában tárolja az emlékeit. Így biztonságos, de azért megvan a hangulata a papírra nyomott tintának is. A nő igazán jó szögből készíti el őket, ami látszik rajtuk tehát nem amatőrhöz van szerencsém, ezzel foglalkozhat. Túl szépek, hogy hobbiból készítse őket azért annyira nem érhet rá a mindennapi munka után. Jobban szemügyre veszem a szemben álló hölgyeményt, aki kitűnik a többiek közül. Csinos és fiatal. Férfiként úgy gondolom ez roppant előnyös lehet a hölgyeknél, bár a férfiak ilyen esetben csak marakodni tudnak  egymással, hogy ki udvaroljon a szépségnek. Nem utasítanám vissza egy ilyen bájos lány közeledését, aki elragadó személyiségnek tűnik így első látásra. Hiába vagyok itt pár hónapja, még nem hozott össze minket a sors. Talán így kellett lennie.
- Nehéz lesz a dolgod, mert egytől-egyig fantasztikusak lettek. Ugye nem zavarlak? – kérdezem, reménykedve hogy nem vagyok a terhére, bár megértem ha csendben és magányban szeretne dolgozni. Bár többen is beszélgetnek körülöttünk, én úgy érzem jónak ha rákérdezek.
- Bizony, tanár. Mágiatörténetet tanítok az iskolában, az a szaktárgyam. Na, és mit hozott a sors? – kíváncsiskodom a lánynál. Mindig szeretek új történeteket hallani másoktól, melyben megosztják velem az életüknek valamennyi mozzanatát.
- Tetszenek a munkáid, de kérlek ne magázz, tegezz nyugodtan ha nem jelent gondot. Megtisztelnél vele. Sokkal jobban kedvelem az emberekről készült műveket. A tárgyaknak ugyebár nincsenek érzelmei, és nincs szebb egy érzelmet ábrázoló képnél. – osztom meg vele az álláspontomat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=841577#post841577][b]Széplaki Alíz - 2022.01.02. 18:56[/b][/url]

Úgy tűnt, hogy a férfi nem csupán művelt volt, hanem érdeklődő, és segítőkész is.
- Köszönöm. Nyugodtan üljön le, sőt, remek lenne, ha segítene kiválogatni a jobban sikerült képeket. Külső szemlélőként bizonyára más megközelítésben látja a képeket mint én. Mint azt láthatja csupán fekete-fehér képekkel dolgozom, ugyanis azok a puritán valóságot tárják az ember elé mindenféle körítés nélkül. Elsősorban azt kellene kitalálnom, hogy mi legyen a kiállítás témája, mely érzelmi állapot legyen a középpontban - magyaráztam szinte levegőt se véve. Magamhoz képest elég sokat csacsogtam, reméltem, hogy ez nem zavarta a másikat.
- Rendben, tegeződjünk - fogadtam el a felajánlást, így azért mégiscsak közvetlenebb módon tudtuk folytatni a társalgást.
- A mágiatörténet érdekes, ámde velős tantárgy - feleltem kissé nosztalgikusan, majd kissé összeszorult a gyomrom, mikor visszakérdezett. Most jött el az a pont, hogy vagy zakkantnak néz, ha nem hisz a jóslásban, vagy nem. El se tudja képzelni, hogy mennyi szenvedést okozott számomra a képességem. Mennyi rémes látomásom, álmatlan éjszakám volt miatta. Ha nem lett volna mellettem Attila, már rég beleőrültem volna. Végig segített abban különböző módszerekkel, hogy megfelelően uralni tudjam a képességemet.
- Nos, nem csak LLG tanársegéd voltam, hanem jóslástan tanonc is. Kiemelt figyelemmel foglalkozott velem a jóslástan tanárom a képességem miatt - kezdtem el mesélni, kissé remegő hangon, miközben a teámat bámultam erőteljesen. Tudtam, hogy tiszteletlenség nem a másik szemébe nézni ilyenkor, de nehezemre esett közölni vele, hogy nem vagyok egy átlagos, egyszerű eset.
- Szóval tudok jósolni teafűből, kártyából, és a többi. Viszont van egy képességem, ami sokáig megkeserítette az életemet, most már eljutottam oda a jóslástan tanárom segítségével, hogy ne kerekedjen felül rajtam. Igaz, még most is vannak kemény éjszakáim, de elvagyok. Kénytelen vagyok ezzel együtt élni. Tudom, furán hangzik, de képes vagyok megálmodni mások jövőjét, ami bizony sokszor nem pozitív végkimenetelű - pillantottam gyorsan a férfira, és vártam, hogy mi lesz a reakciója. Vajon itt marad vagy ketyósnak, nehéz esetnek gondol, és úgy elhúz innen, hogy csak úgy porzik utána az út? Azt még meg sem említettem neki, hogy szó szerint nem volt gyerekszobám sem. Ez vagyok én, mindig is kilógtam abból a bizonyos sorból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=841792#post841792][b]Ágoston Simon - 2022.01.06. 14:35[/b][/url]

Őszintén örülök neki, hogy ennyire kedves és közvetlen hölgy társaságában költhetem el az ebédemet, de természetesen vigyázva hogy ne okozzak kárt a képeiben. Gödröcskéim meg-meg rezzenek az ajánlatra, hogy segítsek kiválasztani a legjobb műveket, amelyek az asztalon terülnek el. Valóban kedves felajánlás, de szerintem ő sokkal jobban el van egyedül ezzel a feladattal. Attól még hogy szeretem a művészeteket, nincs meg mindenhez az a látószögem mint egy hozzáértőnek. Sejtettem hogy egy kiállításról lehet szó, hiszen akkor nem rakta volna ki az egy tucat fotót az asztalra, és nem állna felette tanakodottan. A szomszédos asztalra kérem ki az ebédemet, de mivel még forró a nő asztalánál ácsorgok, és hallgatom őt.
- Ezzel bizony csak egyet tudok érteni. Nem is néznék ki belőlem hogy ezt a tárgyat tanítom. Te például milyen tanárnak gondolnál? – kíváncsiskodom nevetgélve, várva a választ. Ismételten csak rá összpontosítok, és meghallom az Attila nevet. Emlékszem egy ilyen nevű oktatóra, aki néhány évvel ezelőtt tanította a Jóslástan tárgyat, is kifejezetten diákjai kedvence volt a pedagógusok között. Miközben beszél hozzám, érzek egy bizsergést valahol a karomban, mintha valamennyire rázna a hideg. Úgy érzem hogy felkeltette az érdeklődésemet, és reménykedem is benne hogy jobban meg tudjuk majd ismerni a másikat. Talán el kellene hívnom majd a beszélgetés végére vacsorázni? Elvégre egykorúak vagyunk nagyjából, miért lenne baj ha ismerkednénk? A balommal hajamba túrva zavaromban a jobbomat a zsebembe süllyesztem, és az elmondott rövid történet után szóhoz jutok. Az elmondottak megleptek kissé, bár nagy a világ, és sokrétűek vagyunk.
- Megálmodod mások jövőjét? El tudom képzelni mennyire szörnyű lehet, egy részről áldás más részről átok. Viszont ha többet nem szeretnél róla beszélni, nem fogom erőltetni. És mondd csak, ha kérek ki magamnak egy teát teafűvel, jósolnál nekem? Persze, csak ha pár percig tart. Hiszen első a fotók kiválasztása, nem akarlak zavarni tényleg. – mondom, várva a válaszát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=841804#post841804][b]Széplaki Alíz - 2022.01.06. 21:56[/b][/url]

A másik olyannyira lekötötte a figyelmemet, hogy kezdett a háttérbe szorulni a tökéletes képek kiválasztásának dilemmája. Ez nekem csak jót tett, mert mostanság túlságosan a munkára koncentráltam, és egyszerűen képtelen voltam kikapcsolni, folyton csak az elvégzendő teendőkön járt az agyam. Simonban volt valamiféle titokzatosság, emellett rendkívül pozitív személyiség volt, ez pedig nagyon elnyerte a tetszésemet. Úgy éreztem, hogy végre sikerül kibújni abból a bizonyos csigaházból, ahová egy jó ideje bezárkóztam. Megnyerő volt a mosolya, a viselkedése, és a külleme is, de azért próbáltam óvatos lenni vele, hiszen jól tudtam, hogy egy ismerkedés elején mindenki a szebbik felét mutatja. Egyáltalán volt neki bármiféle árnyoldala? Ismerkedni akart vagy csupán túlgondoltam a dolgot? Lehet, volt már valakije, ugyan Alíz, térj már észhez, ekkorra szerencse nem érhet, hogy valaki olyan érdeklődik irántad, aki rövid idő alatt ennyire lenyűgöz... Fentről lehet nagyot pofára esni, ezt már jól megtanultam.
- Elemi mágia. Ne kérdezd, miért, valahogy az ugrott be rólad - vágtam rá gyorsan. Magam sem értettem, hogy miért pont ez a tantárgy csúszott ki rögtön a számon, de talán azért, mert még abban a témakörben tudtam volna őt igazán elképzelni. Miután elmeséltem neki, hogy mi is a helyzet velem, a legnagyobb meglepetésemre nem menekült el mindent hátrahagyva, hanem pont ugyanaz a kifejezés hagyta el a száját, amit annó én is a képességem kapcsán emlegettem.
- Szóval nem rohansz el azok után, amiket hallottál rólam? Tudod, most nagyon megleptél ezzel, mert általában a férfiak, az emberek ezt szokták csinálni - néztem a szemébe őszinte csodálkozással.
- Csupa meglepetés vagy... Amint az imént mondtál, én is ugyanezen az állásponton voltam, illetve vagyok. Ez a képesség egyben áldás és átok is. Nem vagyok egy egyszerű eset. Alaptermészetileg sem, na meg már csak emiatt sem - mosolyogtam rá szemeimet lesütve. Bizony, kemény fába vágta a fejszét, amikor idejött hozzám, csak erről ő még mit sem sejt.
- Egyáltalán nem zavarsz, sőt... Örülök a társaságodnak - tekintettem rá egy nagy mosoly kíséretében. Jaj, már megint miket hordok itt össze... Nem viselkedhetek tud, mint egy tinédzser, abból már rég kinőttem.
- Vagyis szuperül jön a segítség! - javítottam ki magam a torkomat köszörülve. Azért mégse lássa már a nyilvánvalót bár már lehet, elkéstem vele. Általában egy határozott, karakán nő voltam, magam sem értettem, mi történt most velem.
- Na, és mivel töltöd szívesen a szabadidődet azon kívül, hogy másoknak segítesz, amikor a padlóról szedegetik össze a képeiket? - kérdeztem tőle vidoran, miközben a szőke hajzuhatagomat babráltam.
- Szívesen jósolok, ha szeretnéd. Ráérek kiválasztani a képeket. A kajával viszont vigyázz, nem mindig találják el az ízeket. Van, amikor otthon jobbat alkotok. De azért igyekeznek... Viszont a teáik nagyon finomak. Szóval, ha hozol teát, szívesen állok a rendelkezésedre - feleltem neki egy biztató mosollyal újból a szemébe nézve. Vajon fogunk még valaha találkozni vagy ez a kora délutáni találka csak egyszeri alkalom, és ha jósoltam neki megy mindenki tovább a dolgára? Mindenesetre a férfi felkeltette az érdeklődésem, úgy éreztem, szeretném jobban megismerni, de tudtam, hogy az élet nem habos torta, illetve kívánságműsor, így arra az eshetőségre is próbáltam magam felkészíteni lélekben, hogy esetleg nem érdeklem annyira, és hamarosan örökre tovább áll. Ilyen az élet, lutri az egész, mindenki játssza a maga szerepét benne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=842286#post842286][b]Ágoston Simon - 2022.01.16. 11:37[/b][/url]

A következő pillanatban csörömpölést hallok, majd miután magam mögé nézek észreveszem hogy a konyhalány eltört egy porcelánt. Biztosan levonják a fizetéséből, bár egy ilyen apróság miatt biztos nem haragudhat meg a főnőke. Az étkezdékben gyakorta előfordul, és erről sajnos eszembe jut hogyha egy étterembe sokan járnak, akkor inkább a mennyiségre figyelnek oda jobban mint a minőségre. Mivel ebben az időben nem vagyunk zsúfoltan a helyiségben, gondolom nem kell megszakadni a szakácsnak a főzés közben, van ideje mindenre nem kell kapkodnia. Halványka de bíztató mosolyt küldök szegény lány felé, aki miután összeszedi a törmeléket, elviharzik a konyhába sopánkodva. Szemeimet újra a fiatal nő képeire szegezem, az egészről egy történet kerekedik ki előttem. Szinte a fejemben filmezek, annyira nosztalgikus érzéseket kelt bennem a papírra nyomtatott tinta, ami megenged egy kis bepillantást a fotós látóterébe. Hiszem, hogy vannak akik fotósnak születnek, és vannak akik beletanulnak. A szomszédos asztalról lelopok egy csomag cukrot, amit nyilván a kávékhoz tettek ki, hiszen még az ételem forró. Kibontom a vékony tasakot, és tartalma egy részét a számba töltöm, amikor már ugorhatok is vissza szalvétához, mivel sót öntöttem a számba. Beleköptem a sós nyálamat, majd a sarokban lévő kukához sétálok hogy beledobjam. Visszatérve hideg vizet iszok, és grimaszolva várom hogy kitűnjön a számból a sónak az íze.
- Na ez nem volt kellemes. Igen? Elemi mágia? Hüm-hüm. Értem, bár én nem igazán tudnám magam elképzelni magamat elemi mágia tanárként, mert nem érzem közel hozzá magamat. Képzeld, ha nem Mágiatörténet tanár lettem volna, akkor Bestiakutató – osztom meg vele a régi gondolatimat. Ezekről már nagyon régen gondolkodtam, ötödévben amikor a pályaválasztás állt előttem. Vacilláltam néhány napig a kettő között, de úgy voltam vele ha már van egy bestiakutató a családban, legyen egy Mágiatörténész is.
- Elrohanni? Eszemben sincs, ebédelni jöttem és nagy örömömre szolgál hogy van társaságom. Nem értem miért kellene elmennem? – kérdőn tekintek rá, bár értem hogy mire gondolt. lehet sok elutasítást kapott amikor barátkozni próbált. Velem ilyen baj nem lesz, mivel nekem nem jelent problémát, sőt örülök neki hogy van egy barátom aki különleges képeségekkel rendelkezik. Megmosolygom amikor meglepetésnek nevez, bár nem tagadom hogy jól esik. Miközben hallgatom, észreveszem hogy a társaságomban mintha megnyílna. Ennél boldogabb nem is lehetek.
- Na akkor szívesen segítek neked! Én is örülök a te társaságodnak. Hogy mivel töltöm az időmet? Dolgozatok, szorgalmi feladatok javításával, olvasással, kertgondozással, főzéssel és leginkább pihenéssel, ha van időm. És te? – mondom tréfálkozva, bár éppen eleget ülhetek a tanári asztalnál tanítás közben így nem panaszkodhatok.
- Megjegyzem, vigyázok. Akkor egy pillanat, már is hozom – kacsintok a szemébe, majd elsietek a pincérhölgy irányába a pulthoz

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=842371#post842371][b]Széplaki Alíz - 2022.01.17. 21:59[/b][/url]

A csörömpölésre gyorsan felkaptam a fejem, megpillantottam, amint a konyhalány eltört egy porcelánt. Sajnáltam szegényt így ismeretlenül is, mivel minden bizonnyal fáradt volt már vagy dekoncertrált. Emiatt remélhetőleg nem fog bajba kerülni, már ha elég empatikus a főnöke. Mikor legutóbb találkoztam Dana-val, és elkezdett dolgozni részmunkaidőben a kávézóban, vele is megesett, hogy elejtett egy-két csészét, de a felettese rendes volt, és elnézte neki. Csak annyi volt a kérése, hogy ha lehet,ez ne ismétlődjön meg túl gyakran, illetve figyeljen oda jobban, mit csinál.
- Édes a száj, sós az élet? - nevettem el magam, miután végignéztem, ahogyan a két ételízesítőt véletlenül összekeverte.
- Bocs, ezt nem hagyhattam ki... amúgy könnyű összekeverni a kettőt, mert nagyon hasonló a csomagolásuk - tettem hozzá immár abbahagyva a nevetgélést.
- Azt meghiszem. Szerintem igazából reakció szempontjából nem is a rossz íz áll az elsődleges helyen, hanem az, hogy nem azt kaptad, amire számítottál. Ha sós ételre készülsz, és édeset kapsz helyette ugyanabban a csomagolásban, akkor is a reakció számít igazán... bár akkor az undort a meglepettség érzése váltja fel. Na jó, nem filozofálok tovább ilyen jelentéktelen dolgokról - zártam rövidre a témát ez esetben. Időnként képes voltam elmerengeni különböző érdektelen témákon is...
- A bestiakutató is izgalmasan hangzik. Végül hogy döntötted el, hogy mágiatörténet tanár leszel? Talán, ha nincs ez a képesség, na meg a fotózás iránti szenvedély, akkor lehet, hogy most kollégák lennénk, és LLG-t tanítanék - tekintettem elmerengve a férfira. Kiskoromban nem tudtam,mi szeretnék lenni, nem volt semmilyen hőn áhított szakma előttem, mint a legtöbb embernek. Akkoriban amire vágytam, a csend, békesség, és nyugalom volt. Na, meg persze egy szerető család... bár legbelül mindig abban reménykedtem, hogy eljönnek értem a szüleim az árvaházba, hogy véglegesen magukhoz vegyenek,de ez sosem történt meg.
- Nos, az az igazság, hogy sok embert megrémít a képességem, vagy egyszerűen kettyósnak hisznek, emiatt, inkább gyorsan lelépnek, meg sem akarnak ismerni. Megbélyegezni könnyű az embert és ismeretlenül ítélkezni felette... - válaszoltam meg Simon kérdését kissé keserű szájízzel, mivel felszínre törtek a régi emlékek, tapasztalatok.
- Akkor ebben hasonlítunk - tűnt fel egy vidám mosoly a szám gödröcskéjéből.
- Az én időtöltésem főként a fotózás, természetjárás, olvasás, úszás, futás, versírás, főzöcsézés, és egyéb őrült dolgok. Milyen helyeken jártál már? Milyen jellegű könyveket szeretsz? Miket termelsz a kertedben? - tettem fel pár kérdést kíváncsian.
- Én lakásban lakom, ahol sajnos nincs kert. Van egy cicám, imádom, jó fej, de iszonyatosan lusta - osztottam meg ezt a kis információt az új barátommal. Ezt a gyönyörű lakóhelyet még jóanyámnak köszönhettem, aki képtelen volt felelősségteljes szülő lenni. Amikor rám talált, elmesélt mindent, ígért fűt-fát, végül eltűnt, és lelkiismeret furdalás gyanánt egy nagyobb összeget hagyott rám.  Az elején visszaküldtem volna neki a fizetőeszközt, de mivel fogalmam sem volt róla, hova tűnt, így éltem a lehetőséggel, és egy idő után vettem magamnak egy saját lakást a faluban.
- Rendben, várok addig - szóltam oda a férfinak, miközben vártam, hogy idehozza a teát, hogy aztán jósolhassak neki. Azt már megfigyeltem, hogy az emberek nagyon szeretnék tudni előre a jövőjüket. Ezekkel a módszerekkel is remekül meg lehetett jósolni azt, de csupán képlékenyen, nagy vonalakban körvonalazva azt. Viszont az a képességemel konkrétumokat voltam képes megálmodni. Pontosan láttam előre, kivel mi fog megtörténni. Ha nem ismertem az adott személyt, akkor ha megláttam valahol, máris beazonosíthatóvá vált számomra. Igaz, ennél a képességnél véletlenszerű volt az, hogy épp ki volt a középpontban, hiszen nem én irányítottam az álmaimat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=842936#post842936][b]Ágoston Simon - 2022.01.29. 18:01[/b][/url]

Nincs is tisztában vele a szőkeség, hogy mennyire felkeltette a figyelmemet. Mivel a férfi nemet erősítem, és nem vonzódom a saját nememhez, azaz heteroszexuális vagyok teljes mértékben biztos lehet benne, hogy tetszik nekem. Válogatós vagyok a hölgyek terén, kevés dolog az ami megfog egy hölgyben, és az is első találkozáskor válik el. Itt minden rendben, hiszen most találkoztunk először és már is szinte jó baráti kapcsolatba keveredtünk. Mi az ami megfogott benne? Szem a lélek tükre, így természetes hogy a szemei ejtettek rabul annyira amennyire lehet így húsz perc után. Nagyon jól áll neki a mosolygás annyi szent, remélem sosem fogja bánat érni őt az életében, és meg fogja találni a maga boldogságát, az útját. Örülnék neki ha a jövőben többet találkoznánk, kialakulna egy barátság és az még milyen jó lenne ha vele lennék. Simon, Simon most ismerted meg egy kicsit állj már meg! Első találkozáskor nem illik randira hívni egy nőt. Vagy lehet? Teljesen zavarban vagyok, köhécseléssel próbálom leplezni.
- Pont ahogyan mondod – nevetem el magam a fordulatos kis szóviccén, hiszen tényleg megragadta a lényeget ebben a rövid megfogalmazásban.
- Ugyan, megnevettettél. Köszönöm – fordulok felé és mondom.
- De, filozofálj csak nyugodtan mert szívesen hallgatom. Szerintem nagyon jó társaság vagy, sosem lehet hátrány ha valaki bőbeszédű. Tartsd meg ezt a jó szokásod kérlek – osztom meg vele a gondolatomat. A folyadék segített, már alig lehet valamit érezni az imént történt kis bakiból. Volt már rosszabb is, mikor kiskoromban csibész voltam, és felszívtam a sót az orromba. Nagy baj nem lett, nem akkor amikor pezsgőtablettát dugtam fel az orrlyukamba. Volt ám sírás-rívás aznap, visszagondolni is rossz.
- Az előbb is erre gondoltam. Nos, azért mert már van egy bestiakutató a családban és sokkal jobban elvoltam akkoriban a könyvek társaságában – magyarázom a lánynak, hiszen így is van. Nem is bántam meg a döntésemet, mivel rajongok a tárgyamért és még jobban a definíciókért. Okostojásnak jó lenni, ezzel is le lehet nyűgözni a gyengébbik nemet.
- Ezek jól hangzanak, bár én nem tudok úszni. Melyikre válaszoljak előbb? Összefoglalom. Bejártam már majdnem egész országot, a történelmi jellegű könyveket kedvelem és zöldségeket termelek. Kielégítő volt a válaszadás?  - kérdezem a hölgyeményre kacsintva.
- És milyen ott lakni? Ez jó, mert szeretem a lusta cicákat – nevetek fel, merte lég viccesen hangzanak az imént kiejtett szavak. Már semmin nem lepődök meg a beszélgetésben, annyira felszabadultnak érzem magam a jelenlétében hogy hihetetlen. Kikérem a teát, és visszajövök hozzá. Amint helyet foglalok a konyhalány ki is hozza a rendelést, így Alíz felé fordulok és a csészére mutatok, jelezve hogy övé a terep.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=843037#post843037][b]Széplaki Alíz - 2022.01.31. 23:53[/b][/url]

Bírtam Simonban, hogy értette a poént, ugyanis mások sokszor piszkálódásnak vették az úgymond vicces beszólásaimat. Persze szerettem az emberek agyát húzni, de kifejezetten díjaztam, amikor valaki különbséget tudott tenni az ugratás és az ártatlan viccelődés között. Az utóbbi időben kissé visszavettem magamból, mert rájöttem, sokszor jobb, ha kevesebbet mutatok magamból mások felé, ugyanis a legtöbb embernek nem tetszett a határozott, és olykor spontán stílusom. Illetve azt is kitapasztalam az évek során, hogy a legtöbb férfi nem kedveli a céltudatos, karakán nőket, akik képesek magukért kiállni, és nem szorulnak a védelmükre, ezen kívül van saját véleményük, nem csupán bólogatnak. Nos, mivel nem tartoztam ebbe a férfiak által preferált kategóriába, valamint rendelkeztem egy bizonyos képzettséggel is, így igazán tartós kapcsolatot sosem tudtam kialakítani senkivel sem. Vagy el voltam átkozva, vagy egyszerűen nem találtam még meg a megfelelő személyt, aki elfogadott volna olyannak, amilyen valójában vagyok. Simon reakciói viszont megleptek, hiszen még mindig nem lépett le mellőlem, és úgy tűnt, hogy valóban kíváncsi rám. Vagy csupán kivárja, míg jósolok neki, aztán érdektelenné válok számára? Próbáltam nem agyalni ezen, mert egyrészt előbb vagy utóbb ez úgyis kiderül, másrészt nem tűnt olyan embernek, aki kihasznál másokat. Ahhoz túl kedves és segítőkész volt, na meg őszinte.
- Igenis tanár úr, ígérem, megtartom ezt a jó szokásom! - kacsintottam felé vigyorogva, majd zavaromat leplezve elkezdtem játékosan dobolni az ujjaimmal az asztalon. Magam sem értettem, miért voltam zavarban a társaságában, valószínűleg azért, mert elnyerte a tetszésemet már elsőre, és nem akartam elijeszteni magam mellől. Ráadásul remekül éreztem magam a társaságában, és reméltem, hogy lesz majd időnk jobban megismerni egymást, hogy jobban betekintést nyerhessen az életembe, de egyelőre ez csupán egy vágyálom maradt számomra.
- Egyszer majd elmesélhetnéd a kedvenc könyvbéli sztoridat Persze, ha van ilyen... ami a legjobban magával ragadott - mosolyogtam Simonra. Kíváncsi voltam, hogy melyik volt a legkedvesebb könyve, melyik mű ragadta igazán meg.
- Örülök, hogy szereted a cicákat. Kloé ugyanis sokat jelent nekem. A nevelőkanyám adta nekem, mikor megkezdtem itt a tanulmányaimat - feleltem a férfinak, majd gyorsan el is csendesedtem, mivel egy újabb dolog szaladt ki magamról a számon, amiről a másik fél még nem tudott, azaz a múltamról. Őt elnézve valószínűleg szerető családban nőtt fel, hisz mesélt is róla egy picit, én pedig teljesen eltérő háttérrel rendelkeztem ezen a téren.
- Nagyon is az. Lenne még ezekkel kapcsolatban is bőven kérdésem, de nem akarlak lefárasztani - kacsintottam vissza egy huncut mosollyal az arcomon.
- Szóval egész jó lakásban lakni. Legalábbis az én otthonom tágas, van bőven tér benne. A szomszédok rendesek és elég csendesek, nincs okom panaszra. Persze időnként, ha hangosabbak, áthallatszik ez-az, de nem zavaróan. A berendezés a saját stílusomat tükrözi, szeretem az eleganciát a modern stílussal ötvözni, na meg a rendet is - meséltem a férfinak nagy beleéléssel. Persze mindez nem valósulhatott volna meg anyám nélkül vagy csak jóval később valamiféle szerencse során. Ezt az információt azonban egyelőre megtartottam magamnak. Közben meghozták Simon teáját, így sima ügy volt a jóslás. Ki is ittam a teát a csészéből, miután átvettem tőle azt néhány perc várakozás után, hogy hűljön valamennyit. Ezután kavartam a kiskanállal hármat a teafüvön. Ráfordítottam a csészét a csészealjra egy gyors mozdulattal, és vártam egy percet. Ezután visszafordítottam a csészét.
- A teafű alakzataból azt látom, hogy valaki nagyon fel fogja fordítani az életedet. Annyit tudok még ehhez hozzáfűzni, hogy ez pozitív hatással lesz rád, és ezáltal te is fejlődni fogsz valamiféle irányba - emeltem zöldjeimet a férfira. Azta, de izgi, vajon ki lesz rá ekkorra hatással? Mindenesetre már most irigyeltem az illetőt.
- Azt viszont tudnod kell, hogy az álmaimmal sokkal pontosabb jövőképet tudok adni bármiről. Viszont az nem kívánságműsor, hanem magától jön, amikor épp akar, ha egyáltalán jön. Ez elég lutri, ugyanis teljesen véletlenszerűen, váratlanul jönnek ezek az álmok - közöltem vele, hogy tudja mi a helyzet ezen a téren.
- Nos, remélem sikerült kielégítő választ adnom a kérdésedre, legalábbis ideiglenesen. Segítesz kiválogatni a képeket? - kérdeztem tőle kíváncsi tekintettel. Hiszen az elején megígérte, hogy segít majd benne. Reméltem, hogy nem ez volt az első és utolsó találkozásunk. Ez persze már nem csupán rajtam múlott, kivártam, milyen reakciókra számíthatok a férfi részéről. Persze volt még időnk bőven, de úgy voltam vele, hogy egyelőre teljes mértékben rá hagyom a döntést, hogyan alakuljon a találkozásunk elkövetkezendő része.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=844137#post844137][b]Adele Nadia Krise - 2022.03.06. 21:07[/b][/url]

Vattai Júlia
- a W&J veszekedés másnapján -

A délutáni teázásra az esküvő szervezése alatt szokott rá igazán. Madlen és az angolos berögzülései hoztak némi kellemes frissességet a mindennapjaiba a megannyi apró döccenő mellé. A teaház egyik kellemes, süppedős foteljében foglal helyet, előtte kávé, és egy, még üres, szintén kényelmesnek látszó másik fotel. Meghívta Vattai Júliát egy kellemes kis beszélgetésre ugyanis.
Végignézve zaklatott vején tegnap, idejét látta ismét változtatni egy csöppet a dolgok menetén. Épp csak egy picikét, annyira, hogy William a jó vágányon maradjon, és továbbra is csak annyira legyen kiegyensúlyozatlan, amennyit még kezelni lehet. Ennek a kényes egyensúlynak pedig ez a tehetséges kislány kulcsfontosságú szereplője, akárhogy is nézi. Ideje összeismerkedniük.
Míg vár a lány érkezésére, rendel egy szelet hamis dobostortát is, kivételesen szabályt szegve az édesség kerülésére vonatkozóan. Alapvetően nem túl édesszájú, de a dobos az dobos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=844145#post844145][b]Vattai Júlia - 2022.03.07. 00:09[/b][/url]

Magda
Jucika|
______________________________________________________

Nem túl rózsás a hangulatom a tegnapiak után. Még este átugrottam Adélhoz, ennél többet viszont a nőért nem tehetek. Remélem Will nem fogja bántani, ha pedig igen, Adél használja majd a pálcát és elintézi.
A levél ami ma reggel jött csak még inkább rátett a napom borzalmas minősítésére. Adél anyja találkozni akar velem. Először azt hittem viccel. Aztán ahogy közeledett az idő, kezdtem azon agyalni, hogy mégis miről tudna velem csevegni. Semmi más nem jutott eszembe, minthogy az, hogy takarodjak ki William életéből és hagyjam kibontakozni Adélt. Mi mást tudna mondani egy anya, a veje szeretőjének?
Szóval habár eleinte nem akartam, most mégis itt állok a cukrászda ajtajában. Konkrétan a pofon elé jöttem.
Nagy levegőt veszek, aztán előveszem bűbájos mosolyomat, sőt hajam hosszát is megtolom, hogy még édesebb és göndörebb legyen. Így masírozok oda az asztalhoz állok meg szembe a nővel.
- Magdalena, ha nem tévedek, ugye? - csivitelő hangon szólalok meg és kinyújtom felé a kezemet. Gyerünk te boszorkány, teríts ki minden lapodat, akkor se fogsz tudni megszabadulni tőlem amíg meg nem unom Williamet. De ha sokáig baszogatsz, lehet Adélt is megszerzem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=844146#post844146][b]Adele Nadia Krise - 2022.03.07. 00:21[/b][/url]

Épphogy befejezi a sütemény felét, mikor végre betoppan a várva-várt hölgy. Nyugodt mozdulatokkal teszi le a süteményes kisvillát, még gyorsan megtörli a szalvétával a szája szélét, aztán felemelkedik, hogy fogadja a kéznyújtást, arcán sugárzó, meleg mosollyal.
- Júlia, drágám, nagyon örülök, hogy el tudtál jönni! Foglalj, helyet, kérlek! Kávét, teát, süteményt? - Közben egy laza, könnyed mozdulattal int a pincérnek, hogy rendelni szeretnének. Természetesen állja, hiszen ő hívta ide Júliát, magától értetődő, hogy a vendége.
- Remélem, nem tartalak fel, vagy rángattalak el valami fontos mellől? - Noha az arckifejezése csöppnyi aggodalmat sem sugall, inkább kellemes és baráti, mint egy joviális anyuka, aki épp a lánya barátnőjével készül összedugni a fejét, hogy szülinapi party-t szervezzenek a gyermekének.
Egyelőre még nem vág bele a mondandó közepébe, hadd oldódjon a hangulat kissé, Júlia is érkezzen meg fejben is, kicsit engedje ki a gőzt, már ha van benne. Nem sietnek sehová, részéről biztos nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=844147#post844147][b]Vattai Júlia - 2022.03.07. 00:45[/b][/url]

Magda
Jucika| 1
______________________________________________________

Valami hasonló fogadtatásra számítottam. Amikor a pincér odaér leadok egy rendelést egy sós karamellás sziruppal ízesített cappuccinora mellé pedig egy erdei gyümölcsös mousset is kikértem. Ha már ő állja akkor nyilván nem fogom visszautasítani az ilyesmit.
Közben végig báj mosolygok. A kérdésre pedig még halkan el is kuncogom magamat.
- Ugyan dehogy, a vizsgaidőszak ebből a szempontból igen kellemes, hiszen az időmet is teljes mértékben én oszthatom be - ami igaz is, csak retek sürgősen tanulnom kéne, mert el fogok hasalni a picsába.
A pincér hamarosan érkezik a kávéval és a süteménnyel. Egyelőre az utóbbit az asztalon hagyom, viszont az italt magamhoz vége kényelmesen hátradőlök a fotelben. - Szinte biztos vagyok benne, hogy tudod de szeretnék rávilágítani arra, hogy nem vagyok aranyvérű, csak egy apró félvér. Így feleslegesek a teátrális kerülőutak. Mennyit galleont szeretnél felajánlani, hogy leszálljak Williamről? - belekortyolok a kávéba. Így remélem élét veszem a fenyegetéseknek, hiszen elsőre úgy tűnhet,hogy hajlok a lefizetésre. Bár őszintén, pusztán kíváncsi vagyok mennyit ér meg neki Will és Adél közös boldogsága.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=844148#post844148][b]Adele Nadia Krise - 2022.03.07. 00:57[/b][/url]

- Nagyszerű, nagyszerű! Sok sikert hozzá, csak ügyesen! - Elégedett, főleg Júlia bájmosolyával és a ténnyel, hogy legalább megerőlteti magát, hogy kedvesen és simulékonyan viselkedjen. A jó modor, és főleg az okos hozzáállás mindig is előkelő helyen szerepeltek a fontossági listáján a céltudatosság, határozottság és leleményesség mellett.
Végül kellemesen hamar el is hagyják a felesleges manírokat és üres frázisokat, Júlia in medias res vág bele a kis megbeszélésükbe. Magda szemei huncut mód összehúzódnak, a mosolya elégedett színezetet ölt, eltűnik belőle a báj is, de még mindig kedves, csupán már sokkal őszintébbnek hathat.
- Semennyit. - Az utolsó falat dobostortát komótos elégedettséggel veszi a szájába, és rágja meg, majd nyeli le, hogy folytassa a megkezdett gondolatmenetét. - Azt szeretném, ha beszélgetnénk a vejemről, és a kislányom meg Willel alkotott érdekes háromszögedről. Mert roppant érdekes... és természetesen mondanom sem kell, teljesen elfogadott ki nem mondottan. Hisz mindketten felnőttek vagyunk, drágám, nem kell mellébeszélnem neked. Ha William veled érzi igazán jól magát, nekünk semmi kifogásunk ellene. - Most a kávéja következik, hogy újabb szünetet iktasson be, és hagyjon némi esélyt Júliának kételkedni, esetleg hitetlenkedni, vagy épp elcsodálkozni, ha szeretne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=844149#post844149][b]Vattai Júlia - 2022.03.07. 01:39[/b][/url]

Magda
Jucika|
______________________________________________________

Biccentek megköszönve a szurkolást. Azonban sokáig nem áll szándékomban ezt a mézes-mázas bájcsevegést folytathatni. Csinálja az akinek két anyja van vagy legalábbis egy időnyerője.
Mosolyom nem csitul, csak szavaim utalnak arra, hogy paraszt mód kukába vágom ezt a sok felesleges kört. A nő arca megváltozik, talán még szimpatikusabb lesz, mint eddig volt. De a külső nem minden és az ilyen mamáktól tudom, hogy jobb mindig a legrosszabbat várni. Ezért is lepődök enyhén meg, amikor azt mondja nem akar fizetni. Arcomra halvány meglepetés szökik, aztán hamar vissza a mosoly.
-Milyen kár - újabb korty, míg ingatom a fejemet. Hát nézzenek oda nem kapok Kriséért cserébe pénzt. Igaz tegnap végül kibékültünk azt hiszem, vagy valami hasonló, de a a nem leszek a barátod, fuck off szöveg maradt volna, most legalább kaptam volna pénzt is mellé, mert lekopok róla. Így viszont még mindig nem kapok semmit pedig tele vagyok aranyvérűekkel. Rémes. Egyenesen rémes.
Míg hallgatom a tényleges célt addig enyhén ráncolt homlokkal iszogatom a kávémat, csak, hogy elfoglaljam valamivel magamat. Beszélni a hármasunkról.
- Ez kedves. Sajnos nem hiszem, hogy nagyon tudnék beszélni a hármasról. Bár Adél roppant édes teremtés, lecsapták a kezemről, ha jól tudom épp valaki más karjai között keresi a boldogságot - előre dőlök, hogy a villáért nyúljak és egy kis szeletet kihasítsak a süteményből. Nem hiszem, hogy ne tudna Eliasról. Engem tud, akkor őt is tudja. Mind a ketten ott voltunk az esküvőn és azóta is a kiválasztott pár körül kolbászolunk. Legalábbis azt hiszem Elli is azt teszi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=844153#post844153][b]Adele Nadia Krise - 2022.03.07. 11:07[/b][/url]

Magda szemei hol a süteményre, hol Júliára pillantanak, lustán váltakozva, mintha abszolút ráérne. Valójában minden egyes alkalommal egyre több és több részletet fedez fel Júliával kapcsolatban: milyen fiatal, milyen rendezettek a vonásai, de még mindig meg-megrezzennek a meglepettségre. Tetszik neki Júlia merészsége, ahogy beleáll a helyzetbe, és esze ágában sincs behódolni. Bárcsak az ő kedves kislányában is megvolna ez a jó tulajdonság ilyen formájában.
- Persze persze. - Legyint némileg félresöprően a kijelentésre. Tud róla. Nyilván. Adél a családi birtokra is behozta azt a problémásnak tűnő fiatalembert és ő egyáltalán nem nézi jó szemmel, hogy ismételten egy kolonc került a képbe. - De úgy vettem észre, veled igen jó viszonyt ápol a kicsikém, míg William... nos, tudjuk, mi történt az esküvőn. - Visszahelyezi a kávéscsészét a kis tálkájára.
- Szimpatikus megoldást választottál akkor. - És persze az inas nem felejtett el beszámolni róla neki. - Ám attól félek, Williamünk memóriája megrázta magát. - Magda nem is tudja, mennyire így van.
- Summa summarum - A kávét egy kissé arrébb tolja, ujjait összefűzi, könyökeit feltámasztja az asztalra, és az állát az összefűzött ujjaira fekteti, hogy Júliával farkasszemet nézhessen. - szeretném, ha megmaradnátok a jelenlegi felállásban. Nagyon kedvező volna. Nem azt kérem, hogy távozz a képből, hanem, hogy mindenképp maradj még egy darabig. Persze... - Egy pillanatra megáll, a szemében táncoló fény pedig acélosabb színezetet ölt. - ... ha unokám születne, nagyon szeretném, ha Adél lenne az édesanyja. - Annak ellenére, hogy pártolja William viszonyát (jó stresszlevezetésnek tartja), soha, egyetlen szóval sem mondta, hogy a gyermek ne a lányáé legyen. Ez számára is legalább olyan fontos, mint Madlennek a vérvonal.
- Természetesen nem kérem ingyen a jóindulatod, Júlia. Egy kellemes egyezség alapja a kiegyenlítettség. Érdekelne, mit kérsz cserébe azért, hogy némileg őrködj a két kis drágám nyugalma felett? -