29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Velencei-tavi tali! Részletek a Varázslatos találkozók témában Cool
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 21 ... 29 30 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. augusztus 20. 18:15 | Link

Levendula

Hihetetlen, hogy mennyire figyelmetlen vagyok. Már nem először fordult elő, hogy elgondolkozok és nem figyelek a környezetemre, igaz, eddig még nem mentem neki senkinek. Most azonban nem így történt. Bagolyfalván menve a házakat figyeltem és nem az utat, aminek meg is lett a következménye. Nekimentem egy lánynak. Szerencsére én jártam rosszabbul, ugyanis megbotlottam a lábában és a földre estem. Ahogy láttam neki nem esett baja, ő talpon maradt, persze attól még megfájdulhatott valamije. Gyorsan felálltam és bocsánatot kértem tőle, ami újabb kínos pillanatot okozott. Elfelejtettem, hogy Magyarországon nem szokás meghajolgatni mások előtt. Biztos hülyének nézett.
Féltem, hogy mérges lesz rám és hogy be fog szólni, de nem így lett. Egyáltalán nem zavarta az eset, sőt, még be is mutatkozott és beszélgetést is kezdeményezett.
Megtudtam, hogy Levendulának hívják. Milyen szép név, ha jól tudom egy van ilyen virág is. Bár ebben nem vagyok biztos, mén nem élek olyan régóta Magyarországon.
- Szia! - Köszöntem én is neki. - Remélem nem esett bajod. - Nagyon röstellem, amiért nekimentem. Lehet tényleg nem kellett volna felállnom az íróasztalom elől.
- Én Dasha vagyok. - Mutatkoztam be végre én is.
Megkérdezte, hogy merre tartok. A nagy hirtelenek után már el kellett gondolkodnom, hogy miért is indultam el. Természetesen eszembe jutott, ami újra meghozta a kedvemet.
- A Pillangó-varázsba megyek. - Még magam sem tudom, hogy melyik részébe akarok bemenni, az étterembe vagy a teaház részébe, nekem mindkettő jól esne most.
- És te? Merre tartasz? - Kérdeztem vissza kíváncsian.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nánásy Levendula
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 399
Dasha
Írta: 2014. augusztus 21. 14:11
| Link

Szegény lány sikeresen elbotlott a lábamban. Ráadásul elkezdett hajlongani előttem bocsánatkérés közben. Gondolom nem rég óta élhet Magyaroszágon. Ő is bemutatkozott. Mint kiderült Dasha-nak hívják. Akkor jól emlékeztem, mert már emlegették az Eridonban páran.
Ne szégyeld magad miatta ez előfordulhat. Nyugi semmi bajom nem történt. Megsérültél valahol? Értem. Én is pont oda tartok, mert jól esne egy finom tea. Miért nem megyünk együtt tovább?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Levy
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. augusztus 21. 17:32 | Link

Levendula

Levendula megerősítette, hogy semmi baja sincs. Hála az égnek. Ez segített egy kicsit, hogy elfelejtsem ezt a szörnyű találkozást. Jól bemutatkoztam neki.
Megkérdezte, hogy nekem sem esett-e bajom. Nagyon kedves lány, valami azt súgja, hogy az Eridon ház tagja.
- Dehogy, kutya bajom. Ne aggódj miattam. - mondtam mosolyogva.
Megemlítettem neki, hogy a Pillangó-varázsba tartok. Hatalmas véletlen, hogy ő is pont azt választotta célpontjának. Meglepődtem, nem tagadom. Biztos ő is hasonló cipőben jár, mint én, azaz a nagy tanulás közben megszomjazott és kicsit kimozdult. Felvetette az ötletet, hogy ne menjünk-e együtt. Milyen kedves tőle.
- Az jó lenne, menjünk. – Kis szünet, majd folytattam. – Gondolom, te a teaház részébe szeretnél menni. Vagyis azt mondtad, hogy szívesen meginnál egy teát. Akkor menjünk oda, én úgy sem tudtam dönteni.
- Azzal el is indultunk. Nem kellett sokat sétálnunk, a Varázs viszonylag közel volt. Odaérve kinyitom az ajtót, amire megszólalt az érkezésünket jelző csengő. Udvariasan megvárom, amíg Levendula belép, majd utána én is követem. Egy kis helyiségbe érkeztünk. Nem erre számítottam, ezért a lányhoz fordulok.
- Te már voltál itt? Tudod, hogy merre kell menni? – Valószínűleg a kérdésemet meghallotta a recepción lévő emberke is, ugyanis rögtön odalépett hozzánk és megkérdezte, hogy melyik részbe szeretnénk menni. Mondtuk neki, hogy a teaházat néztük ki magunknak, amire szinte azonnal rámutatott egy balra lévő, vastag függönyre. Megköszöntem a gyors eligazítást és Levendulára nézem.  
- Menjünk?
Utoljára módosította:Dasha Fresmoon, 2014. augusztus 21. 17:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2014. augusztus 26. 21:18 | Link

Lilla

Az ajtó fölött megszólalt a csengő, de az épületben enélkül is szinte mindenki felkapta a fejét arra, ahogy kintről valaki szabályosan berontott. Nem egyszerűen bejött, nem. A fürge, hosszú lábakon kacsázó, lángoló hajú lány úgy száguldott át a helyiségen, hogy többeknek félre kellett ugrania előle, és a pult mögött álló férfi is a falnak hátrált, attól tartva, hogy az ámokfutó átesik az asztalon és rajta köt ki.
De Ella lefékezett, és megtámaszkodott a pulton két kézzel. Egy pillanatig így imbolygott, majd váratlanul felkapta a tekintetét - a férfi ismét összerezzent -, és valamit mormolt. A pult mögött álló férfi erre óvatosan közelebb hajolt, és egy Pardon? kérdést hallatott, mire Ella elkiáltotta magát:
- Mondom kávé! Ugye van kávéjuk?!
Valami érthetetlen csoda folytán nem hajították ki, hanem beljebb invitálták a bal oldalon található vastag függönyön túlra, ahol kellemesen émelyítő illatok úsztak a levegőben, és az egésznek olyan atmoszférája volt, hogy Ella kis híján orra bukott és elaludt ott helyben.
Persze nála ez teljesen elmebeteg módon működött. Mikor kezdett kifogyni az energiából (vagyis túl régen, mikor már legalább négy órája nem jutott koffeinhez), amolyan vésztartalékra kapcsolt, és egészen a lemerülés pillanatáig úgy pörgött, mint a ringlispíl, aztán hirtelen, mint akit sóbálvány- vagy kábító átokkal sújtottak, összecsuklott és nyöszörögve ott maradt, ahol épp volt.
És most kiderült, hogy elfogyott Véda kávéja! Ella első körben a szomszédokat rohanta le nagynénje legnagyobb örömére, aztán jutott csak el odáig, hogy felkeresse ezt a helyet (mivel a szomszédoknak nem tetszett az elvetemült kifejezés az arcán valamiért, amikor a kávé szót nyöszögve verte az ajtajukat).
- Kérnék öt hosszút, extra cukorral és tejszínnel, két kapucsínót, egy egy forró csokit - adta le rendelését, aztán rájött, hogy így túl sokáig fog tartani, mire elkészülnek vele. - A forró csokit mégse, és elég lesz az egyikbe extra cukor. A többibe jó a majdnem extra is.
Szerencsére viszonylag hamar megérkezett a rendelése, és ott ült egyedül annyi koffeinnel, amivel kilőhette volna magát a világűrbe. Végre mosoly terült el arcán, ahogy beleszimatolt a már kellemesebb levegőbe (ami közvetlenül az orra alatt volt, hiszen oda dugta a kávéját).
Utoljára módosította:Szendrei Ella, 2014. augusztus 26. 22:34
Hozzászólásai ebben a témában

Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. augusztus 27. 20:56 | Link

Gwen Laura Kimiko Jones - 2014.05.09. 23:00
Sheela Lengrond

A családjáról nem szeret beszélni, de azt elárulja, hogy élnek a szülei, csak nem szereti őket. Ezt nem értem, és szerintem nem én vagyok a hülye. Vagy mégis? De nem. Ha nekem élnének, a szüleim biztos szeretném és tisztelném őket. Egy falatot rakok a számba, majd miután lenyelem, ismét hozzá fordulok.
- Gondolom, nem szeretnéd elmondani, hogy miért nem szereted őket - előre tudom mit fog mondani, de azért hátha válaszol rá - És azt elárulod, hogy miket szeretsz? - érdeklődöm tapintatosan és kedvesen, hátha elárul, pár darabkát a múltjából. Nem hiszem, hogy a legjobb barátnőjeként fog tekinteni rám, de tudnia kell, hogy rám mindig számíthat. Én mindig meghallgatom - És a kígyóról szólva, ha szeretnéd, megmutathatom - próbálok vele kedves lenni.


Gwen Laura Kimiko Jones

Na igen. Nem szívesen beszélnék arról, miért nem szeretem őket. Nagyon sok dolgot vétettek ellenem azért, amiért erre sem méltatom, ami fájó múltam legnagyobb részét kiteszi. A legnagyobb talán az, hogy úgy érzem, elfordultak tőlem. A szeretet nagyon sok mindenhez nyújtana szilárd alapot, ám ebből nem kaptam eleget, ezért kissé elhagyatottnak tartom magam. De ezt pillanatra elfeledem, és kissé meg is könnyebbülök, amikor hirtelen új kérdést tesz fel a lány. Ezt már szívesebben válaszolom meg, míg előbbi kérdését igyekszek figyelmen kívül hagyni.
- Egyedül sétálgatni, és gondolkodni az életen - felelem halkan az asztalt fixírozva, majd nagyot sóhajtok. Nem tagadom, szeretek filózni, de sosem vallottam volna be senkinek. Így hát neki ezt félve teszem csak meg. Erre tekinthetünk úgy is, hogy apró hálám jele, amiért végül nem ment el.
- Annak örülnék. Az a kedvenc állatom - pillantok fel rá ezután - De ez maradjon későbbre - legyintek végül, majd felállok, és lassan odébbállok minden további szó nélkül. Mélyen gondolataimba mélyedek, reménykedve abban, hogy ez a nap talán jobb lesz, mint az eddigiek voltak.
Utoljára módosította:Sheela Lengrond, 2014. szeptember 7. 13:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2014. szeptember 20. 18:49 | Link

Zoé



Régen nem tette már ki a lábát a kastélyból csupán a szórakozás kedvéért. Éppen elég régen ahhoz, hogy így az őszi időjárás megérkeztével rávegye magát, hogy fogja Zoét és a "változatosság gyönyörködtet"-elvet felhasználva rávegye egy falusi kirándulásra. Persze, az ex-navinés nála határozottabban többször mozdult ki az iskola falai közül, már csak a bolt miatt is, de neki ez a cselekedet valahogy a nyári hónapokban kimaradt. Nem szerette azt a néhány hónapot, az ő ízlésének túlontúl meleg volt kint, és ez arra ösztönözte a diákokat, meg a falulakókat, hogy tömeges tobzódásba kezdjenek. Ő pedig a tömeget sosem kedvelte, legtöbbször igyekezte elkerülni. Így maradt a B-terv, és egyedül akkor hagyta el az alagsori lakrészét, mikor a szükségletei erre késztették - ezt is igyekezett többnyire titokban tartani, hogy ne kelljen magát szembetalálnia egy bizonyos mélybarna szempár ítélő pillantásával.
Mert mostanában akármennyire is hajlandó volt a határaikat feszegetni, tudta, hogy nem vihetik túlzásba. Akarta, hazudna, ha ezt tagadná... Hiszen ki ne akarta volna a friss, életerőadó vért, ami ráadásul közvetlenül az egyetlen embertől jön, akit huzamosabb időn keresztül is képes megtűrni a közelében? Ezerszer jobb, kényelmesebb, egyszerűbb és magától értetődőbb volt Zoé véréből inni, mint eljárni a kastélyból a sötét éjszakák leple alatt, és vadászni, holmi random idegen véréből élni. De volt egy határ, amit egyszerűen nem léphetett túl anélkül, hogy tartósabban bántaná Zoét, és azt a határvonalat ő szentként tisztelte. Még akkor is, ha a legidősebb Czettner rengetegszer hadakozott ellene.
Ki kellett szakadniuk onnan, az egész patthelyzetből, amibe már éppen elég régen belekerültek. Mindkettőjüknek szüksége volt egy kis környezetváltozásra, erre a célra pedig éppen eléggé tökéletesen megfelelt a falu. Egy egyszerű sötét farmert, és világosszürke inget visel, semmi különlegeset, éppen eleget ahhoz, hogy beolvadjon a tömegbe - már amennyire ez itt lehetséges. Az úriember még mindig él benne, úgyhogy miután az ajtót kinyitva előreengedi Zoét, a székét is kihúzza, ahogy a helyiség egyik hátsó asztalához sétálnak, és csak utána foglal ő is helyet.
- Mit iszol? - kérdezi egy apró félmosollyal a vele szembenülőtől, ahogy a pincér feléjük közelít. Nem volt kifejezetten az az étterembe járós ember - azaz félvámpír -, de azért sejtette, hogyha vért rendelne, nem olyan lelkesen szolgálnák ki, így saját magának csupán egy scotch-ot kér, és Zoé választására várva visszafordítja rá a tekintetét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2014. szeptember 20. 19:18 | Link

Asher
ruha



A napját sem tudom, mikor viselkedtünk utoljára normális párként és mentünk el valamerre. Asher nem igazán volt az a típus, akivel csak úgy ki lehet mozdulni, én pont ezért nem is erőltettem. Nekem tökéletes volt, elbújva, ott ahol nem láthat senki. Az utóbbi időben azonban egyre érett bennem az elhatározás, hogy elmondjam neki, mire készülök, egyúttal nem titkolt szándékom volt próbára is tenni. Az idő halad és én vele ellentétben öregszem, változom, hiába próbáltuk ezt figyelmen kívül hagyni. Ugyanakkor, ma egyáltalán nem volt kedvem veszekedni, csupán megakartam vele beszélni valamit, ami valószínűleg mindkettőnk életére hatással lesz.
- Köszönöm.
A legszebb mosolyommal ajándékoztam meg, mikor előre engedett, pláne mikor még a széket is kihúzta nekem. Imádtam, hogy olyan múlt századi, nem őskövület, nem több száz éves, pusztán abból a korból maradt meg nekem, ahová mindig is vágytam. Láss csodát, a természet mindig talál valamiféle egyensúlyt. Nem odaszülettem, de kaptam valakit, aki első kézből tud róla beszélni. Kicsit izgultam, amikor leültem, megigazgattam a szoknyámat és az ujjaimmal idegesen doboltam az asztalon. Nem szerettem átvágni, de tudni akartam, hogy jól döntök-e.
- Egy teát kérek.
Mindegy volt milyet, ha már egyszer teázóba jöttünk, akkor lepjenek meg. A figyelmemet nem kerülte el, hogy Ő viszont rögtön rárepült a whiskyre.
- Utálom az ízét, és a szagát is.
Egyetlen egyszer ittam meg a kesernyés, aranyló folyadékot, mindketten élénken emlékszünk arra az estére. Akkor dőlt el mindent. Talán most is azt kellene innom, hogy tudjuk, megint egy mérföldkő előtt állunk.
- Beszélni akartam veled. Tudod, hogy idén végezni fogok a mestertanonc képzésen...
Lógva hagytam a mondat végét, türelmesen figyeltem a reakcióját, vártam, hogy neki essen le először, közben igyekeztem nagyon szomorú arcot vágni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2014. szeptember 20. 19:31 | Link

Zoé



Bár magának sem szívesen vallaná be, egészen jól esett, hogy végre nem az iskola megszokott, monoton kőfalai között múlatták az időt. Persze, annak is megvolt a maga oka, hiszen még mindig Zoé tanárának számított, és ezt néhányan még mindig nem nézték jó szemmel - főleg a mások életébe belemászó, az igazságot elferdítő szipirtyók. Így igyekeztek a kapcsolatukat zárt ajtók mögött tartani, nem okozni nagy feltűnést, és csak olyankor mozdulni ki, mikor biztosak voltak benne, hogy senki szemét nem szúrják. Nem, nem tartották titokban, nem titkoltak semmit. Erre mutat az is, hogy nem is annyira régen meglátogatták együtt Zoé családját. Egyszerűen csak nem dörgölték mások arcába a tényt, hogy együtt vannak - bár ez akkor is így történt volna, ha nem egy tanár-diák kapcsolatról van szó, hiszen egyikük sem volt az a felvágós típus. Néha azonban nekik is kellett a változatosság, és éppen ezért mozdultak végre ki a hűvös alagsorból.
Bólint a pincér felé, ahogy Zoé is leadja a rendelést, és az asztalon lévő étlap felé nyúl, hogy a lány felé tolja. Ő maga nem tervezett itt semmit sem fogyasztani. Nem azért, mert nem lenne rá képes - félvámpírként az emberi étel legalább olyan elemi összetevő volt a számára, mint a vér -, egyszerűen csak most másra vágyott. Olyan valamire, amihez ez nem a megfelelő helynek tűnt. Maradt tehát a whiskeynél, hiszen az alkohol köztudottan elnyomja a vámpíréhséget - legalábbis egy kis időre. Sokan ezt tévhitnek gondolták, ő azonban tapasztalatból tudott volna róla beszélni, hogy nagyon is így van.
- De a hatása jó. - Pillant Zoéra egy nyomatékosító pillantással. Tudja, hogy az alkoholtartalmú, erős ital nem tartozott a lány kedvencei közé, csupán egyetlen egyszer tudta ráerőszakolni, akkor is a szélsőséges helyzet miatt. Ő azonban szerette - vagyis fogalmazzunk úgy, hogy már régen megszokta az ízét. Olyan volt neki, mint az egyszerű halandóknak a víz, vagyis talán még fontosabb. Ha nem akarta, hogy a vérengző fenevad előtörjön belőle, ezzel visszatarthatta. Bár most még talán nem volt annyira durva a helyzet, hogy a visszatartó hatásra szüksége legyen.
- Igen, és? Végre nem köthetnek belénk - von vállat. Mindig úgy gondolta, hogy mikor végez az iskolával, Zoé itt marad a faluban, és dolgozni kezd a szakmájában, vagy esetleg együtt elköltöznek innen valahová, hiszen ő sem nagyon ragaszkodott a tanításhoz. A szomorú hangnem azonban arra készteti, hogy összeráncolja a homlokát és kérdőn pillantson a lányra, nem igazán értve, hogy mit akar mondani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2014. szeptember 20. 19:49 | Link

Asher
ruha


- A hatása..
Elfintorodtam. Én nem érzek tőle mást, csak hányingert és szédülést. Már ha egyszer letudom nyelni. Utáltam az alkoholt, soha nem ittam egy pohárnál többet. Talán ennek a képességem volt az oka, hiszen ha ittam, nem tudtam kontrollálni, de már eleve az íze miatt sem érzek késztetést arra, hogy fogyasszam. Ashernek persze egészen más volt, ő annyit ivott abból a förtelemből, hogy egy hétköznapi ember biztos, hogy fejre állt volna tőle. Ezzel csillapította a szomjúságát, ezt eddig is tudtam, de nem akartam, hogy ez a téma kerüljön most terítékre. Egy normális páros voltunk, vagy legalábbis szerettem volna, ha most az egyszer azok leszünk.
- Eddig nem érdekelt, hogy ki köt belénk is ki nem. Most nem erről van szó.
Megráztam a fejemet és hátradőlve mélyet sóhajtottam. Soha nem érdekel különösebben a minket ért kritika, tudtam, hogy sokan gondolták úgy a faluban, hogy ez rossz dolog, tanár és diák nem lehet egy pár, mert helytelen. De ha megtiltották volna, se változott volna semmi, akkor is vele maradtam volna. Az egyetlen ami megtudta volna változtatni az ebbéli meggyőződésemet, az a családom volt. De ők sem szóltak semmi rosszat, a szüleim és a testvéreim is viszonylag hamar feldolgozták a dolgot. Az volt nekik a legfontosabb, hogy boldog legyek. Ha pedig én a boldogságot olyan ember mellett találom meg, aki legalább 60 évvel idősebb nálam, a tanárom és még félvámpír is, ám legyen. Mindig furcsák voltunk, mindannyian, az összes Czettner, ez is csak egy újabb jele volt.
- Nyilvánvalóan nem lehetek többé...a tanársegéded. El tudod ezt fogadni?
A hangomból úgy tűnt, mintha valami sokkal komolyabb lappangna a "tanársegéd" szó mögött, mint valójában. Tudtam, hogy ezzel mélységesen megfogom bántani és haragudni fog. De tudnom kellett, hogy jól döntök, mindig tudtam, hogy szeret és éreztem is, de szorult helyzetben mutatkozott meg az ember, vagy jelen esetben valami olyasmi, igazi valója.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2014. szeptember 20. 20:16 | Link

Zoé



- Rám más hatással van, mint rád, te is tudod. - Mondhatná, hogy azért, mert félvámpír, azonban valószínűleg nem ez az egyetlen oka a dolognak. Alapból a férfiak hajlamosabbak szeretni a whiskeyt, míg a nők a gyengébb, nőiesebb italoknál maradnak, és lehet, hogy ez érezteti a hatását az itallal kapcsolatban most is. Ő már emberként is kedvelte, bár akkor még meglehetősen korlátozott mennyiségben lehetett kapni, nem úgy, mint most. Mára már sokkal egyszerűbbé vált a hozzájutás, főleg a kastélyban, ahol a manók kérés nélkül töltik meg újra és újra a szobájában található kristályüveget, ami kár tagadni, de egy hét alatt általában kiürül. Soha senki sem mondta neki, hogy fogja vissza az ivászatot, hiszen nem olyan rá a hatása, mint az emberekre. Ő nem igazán képes lerészegedni, a sárga földig inni magát, így nem is okoz problémát a fogyasztása. Nem úgy, mint a navinésnek, akinek egyetlen egy pohár is elég volt - ami akkor nagyon is jól jött.
- Akkor miről van szó? - kérdezi arcán még mindig a kérdő pillantással. Kezd belezavarodni a dologba, ötlete sincs, hogy hová fognak kilyukadni. Ez is egy azon pillanatok közül, amikor eldobná legszívesebben a modorát, és kikutatná Zoé gondolatai közül, hogy mi is jár a fejében. Sosem szerette a meglepetés erejét, jobban kedvelte, hogyha tisztában van mások következő lépésével. Ez pedig különösen igaz volt Zoéra, aki az egyetlen lélegző embernek számított, akit megtűrt a társaságában huzamosabb ideig - több éve, hogyha utánaszámolnak.
- Miért ne tudnám? Eddig sem voltál kifejezetten a tanársegédem. - Vagy talán csak a legelején az egésznek, amíg nem volt közöttük semmi. Vagy legalábbis semmi kimondott. Persze, Zoé utána is többet tanult a vámpírokról, mint a többi diák, de a közöttük lévő viszony nem korlátozódott a tanár-tanársegéd kapcsolatra. Sokkal több volt annál, és így maga a tanársegédi tisztség nagyon is a háttérbe szorult. Persze, így fennáll majd a probléma, hogy új tanársegéd után kell majd néznie, de ez csak a jövő zenéje.
- Miről van szó valójában? - Sürgeti, ez tény. Sosem szerette, ha megvárakoztatták, eltitkoltak előle valamit, főleg nem, hogyha egy ilyen komoly - vagy legalábbis komolynak tűnő - témáról volt szó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2014. szeptember 20. 20:28 | Link

Asher
ruha


- Rád nem úgy, mint rám.
Sosem értettem azokat az embereket, akik csak úgy elkezdenek vedelni, mert élvezik, hogy hangosak és bátrak lesznek tőle, hogy utána meggondolatlan dolgokat tegyenek, pusztán azért, mert másnap a "bocsánat részeg voltam" kifogás tökéletesen működik. Nem éltem vele és ezután sem fogok. Igaz, akadtak alkalmak, de csak ritkán és okkal.
- Ez egy kissé...
Legszívesebben most rögtön megmondta volna neki igazat. Elmondtam volna, hogy mennyire szeretem és, hogy soha nem fogom elhagyni, még akkor sem, ha ő kéri. De tudtam, hogy ebből a szempontból nem vagyunk egyformák. Számomra sokkal inkább imponált, mikor nem tartotta tiszteletben az érzéseimet. Igen, tudom, fordítva működöm, mint a legtöbb ember, de ez az igazság. Neki nem féltem bevallani, illetve nem kellett ragoznom, mert ő pontosan tudta. Mindketten hamar megtaláltuk a szerepünket ebben a kapcsolatban, a szerepet, amibe beleillettünk. Nem kellett erőlködni, nem ment nyögvenyelősen, olyan volt, mint amilyennek lennie kellett, tökéletes. Lehet, hogy sok nő ettől elnyomva érezné magát, de nem én egyáltalán nem voltam ilyen. Csak az volt a fontos, hogy ő boldog legyen. De vajon tényleg az volt?
- Ha azt mondanám, hogy szeretném egyedül megpróbálni, elengednél?
Most már kénytelen voltam a szemébe nézni. Minden idegszálam tiltakozott az ellen, hogy hazudjak neki, de muszáj volt. Tudni akartam, hogy reagál, hiszen mostantól tényleg minden más lesz, csak épp nem úgy, ahogy most ő gondolja. Utáltam átverni, sosem tettem, mert féltem a reakciótól, most is tartok tőle, de eddig még nem hazudtam neki és nem is fogok.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2014. szeptember 20. 21:47 | Link

Zoé




Mivel gyorsabban gyógyult az átlag emberenél és nem is nagyon voltak rá kihatással az egészségkárosító dolgok, neki nem kellett rá odafigyelnie, hogy mennyit iszik. Egyébként is bőven voltak veszélyesebb dolgok az életében, és, hogyha egyszer majd odajut, hogy meg kell halnia valamitől, fogadni mert volna rá, hogy az nem a májkárosodás lesz, hanem sokkal inkább mondjuk valamilyen erőszakos természetű dolog. Mondjuk egy vámpír bosszúja, vagy egyebek.
A kérdő, és kissé talán rideg pillantását még mindig nem fordítja el Zoé szemeiről, ott próbál a témára utaló nyomok után kutakodni. Réges-régen megfogadta, hogy tiszteletben tartja Zoé privát szféráját és nem mászik bele a gondolataiba. Valahogy nem tűnt fairnek, még akkor sem, ha egy kis gondolatolvasással nagyon is sok bosszúságtól meg tudta volna kímélni saját magát - és talán néhány veszekedéstől mindkettőjüket. Most sem kellett volna sok mindent csinálnia... a lány talán észre sem vette volna, hogyha csupán néhány másodperc erejéig belepillant a fejébe, esetleg kiolvassa, hogy mire is gondol, mi a célja, mit tervez tenni. Nem került volna számára sok energiába, és már tudná is, hogy mi az a nagyon komoly téma, amit meg kell beszélniük. De nem. Megígérte magának és Zoénak is, hogy nem fogja megtenni. Attól még, hogy félvámpír, nem pedig egy normális ember, megegyeztek abban, hogy megpróbálják a kapcsolatukat normálisan kezelni. A normalitásba pedig a gondolatolvasás még egy minimális szinten sem fér bele.
Ahogy a kérdés kicsúszik Zoé száján, néhány pillanatig, talán percekig is csak megmerevedve nézi még mindig az arcát, jeleket keresve. Hogy elengedné-e? Nem. Teljességgel kizárt. Van az a mondás, hogy, ha szeretsz valamit, engedd el, és, ha visszajön, akkor a tiéd, ha nem, akkor sosem volt a tiéd. Mindig úgy értelmezte ezt a gondolatot, mint a lehető legnagyobb hülyeséget, amit ember mondhat. Ha szeretsz valamit, vagy esetünkben, valakit, ne engedd el. Miért tennéd?  A whiskey-s poharáért nyúl, és egy húzásra önti le a torkán az égető italt, csak utána nyitja szólásra a száját.
- Nem - válaszolja nemes egyszerűséggel mélyen Zoé szemeibe nézve, majd egy száraz nevetés után egy keserű félmosollyal folytatja. - Túl önző vagyok hozzá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2014. szeptember 20. 22:16 | Link

Asher
ruha


Türelmetlenül várom a választ, bár kicsit félek is a reakciótól. Hiába ismertem Ashert viszonylag jól, attól még gyakran tudott meglepetéseket okozni. A fejemben pedig egymást követték a rémesebbnél-rémesebb gondolatok. Mi lesz, ha elenged? Mi lesz ha felidegesíti magát és egyszerűen itt hagy? Az a néhány perc, amíg csöndben figyelte a tekintetemet annyira idegtépő volt, hogy legszívesebben felsikítottam volna. Figyeltem, ahogy kiissza a maradék whiskyt a poharából, közben megérkezik a pincér a teámmal, a beállt csendben rendelek még egy pohár whiskyt Ashernek. Végül, mikor már lemondtam arról, hogy valaha is választ kapok a feltett kérdésre, megszólalt. Az pedig, amit mondott, mindennél boldogabbá tett, majdnem felsikoltottam a boldogságtól. Elfojtottam egy apró mosolyt, előredőltem és felvontam a szemöldökömet.
- Akkor sem engednél el, hogy könyörögnék?
Akaratlanul is kinyújtottam az asztalon a kezemet felé, de mikor megérkezett a pincér a második pohár itallal, inkább visszahúztam és beízesítve a teámat itta belőle egy kortyot, csak addig tereltem el a figyelmemet a beállt feszültségről, amíg vendégünk volt, mikor a pincér hátat fordított és elment azonnal visszatért a kettőnk közt feszültség. Szinte lehetetlen volt, hogy csak én érzem, neki is éreznie kellett. Lehet, hogy ez talán másokat megrémítene, vagy furcsállná, de nekem sokkal inkább imponált. Jó volt, hogy nem csak ő van rám ilyen hatással, hanem én is rá. Mindig is féltem attól, hogy egyszer csak úgy dönt, hogy nekem normálisan kell élnem, és váratlanul itt hagy, biztos, hogy addig mennék utána, amíg meg nem találom, akkor is, ha életem hátralévő részét ezzel kellene töltenem, egy csöppet sem érdekelt.
- Hogy akadályoznád meg?
Igyekszem még mindig komoly arcot vágni. Beletúrok a hajamba, ezzel próbálom leplezni a hirtelen támadt zavaromat, de biztos vagyok benne, hogy hallja a felgyorsult szívdobogásomat és látja a kezem remegését.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2014. szeptember 20. 22:35 | Link

Zoé



Az apró mosolynak az elfojtása nem kerüli el a figyelmét, de kellően komolynak érzi a témát ahhoz, hogy ne tegye szóvá. Nem érti, hogy mi ennek az egésznek a lényege. Bár tény, hogy ő sosem volt olyan verbális az érzésivel kapcsolatban, mint Zoé, bízott benne, hogy a lány tudja, mit is érez iránta és mennyire fontos neki. Hiszen hogy ne lenne fontos? Ő az egyetlen - és tényleg az egyetlen - ember azóta, hogy a rokonsága kihalt, és a barátai is eltűntek többé-kevésbé a Föld felszínéről, akit tényleg közel engedett magához. Akivel tényleg sok időt töltött, akivel most már több, mint két éve tölti a mindennapjainak nagyobb hányadát. És, amit felépítettek, amit kitaláltak, az egész jól működik úgy, ahogy van, miért is változtatna ezen? Bár nem túl gyakran járnak ilyen dolgok a fejében, így hirtelen biztos benne, hogy nem lenne képes Zoét elengedni. Nem így, nem bármi ok nélkül. Nem úgy, hogy teljesen tisztában van vele, hogy a lány szereti őt, valamint a saját érzései sem akadályok. Nem úgy, hogy tudja, hogy semmi akadály nincs közöttük - a nyilvánvalón kívül, aminek az áthidalását eléggé jól megoldották a múltban is.
- Nem - állítja sziklaszilárd bizonyossággal. Ha komolyan odáig fajulna a helyzet - ami nem valószínű, hogy valaha is megtörténik -, akkor sem hagyná, hogy Zoé menjen. Inkább, mikor végképp kilátástalannak gondolja a kettőjük kapcsolatát, fogná magát, és egyik éjszaka minden szó nélkül ott hagyná a navinést az ágyában, ahová annyira jól beillik. Nem tartja magát képesnek a búcsúzásra, éppen elégben volt része, mikor eltemetett a környezetében szinte mindenkit, aki valaha fontos volt számára. Nem kellett több búcsúzás.
- Ezt most komolyan kérdezed? - Pillant rá immár egy sokkal őszintébb mosollyal az arcán. A pincér járkálása elkerüli a figyelmét, de az újonnan teli poharat ujjai közé véve lötykölni kezdi benne az aranyló italt, a pillantását a folyadékra fordítva. Félvámpír volt, megáldva éles, emberfeletti érzékekkel, és teljesen biztos volt benne, hogy vissza tudná tartani Zoét, hogyha akarná. Még nagyon meg sem kellene erőltetnie magát, hiszen mellőle nem igazán lehet elszökni.
- Honnan jött ez az egész? - kérdezi, ahogy a pillantását az ujjai között tartott kristálypohárról visszafordítja Zoé mélybarna szemeibe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2014. szeptember 21. 11:51 | Link

Asher
ruha


Tényleg működött. Magam sem hittem el az elején, hogy másunk is lehet, azon kívül, hogy betegesen vonzódunk egymáshoz. Az elején nem hittem benne, illetve magunkba, nem gondoltam volna, hogy évek távlatából gondolhatunk vissza az első lépéseinkre. Feladtam érte körülbelül mindent, beáldoztam neki minden szabad akaratomat, aztán rájöttem, hogy mellette sokkal inkább önmagam tudok lenni, mint bárki más mellett. Kívülről sokkal furcsábban hatott az egész, mint én belülről annak éreztem. Tudtam, hogy szereti, ha megmondhatja mit csináljak, ugyanakkor élvezte, ha ellenkezem egy kicsit. Megtalálni a kettő tökéletes elegyét, talán ez volt a kulcs. Idővel megtanultam, mit szabad és mit nem, ő ugyanezt tette, mindketten tanultunk. Nem volt könnyű, de határozottan megérte.
- Szóval nem..
Bólogatok párat, mintha bármit is fel kellene dolgoznom a válaszon. Igazából egyszerűen csak majd kiugrok a saját bőrömből a boldogságtól. Legszívesebben táncra perdülnék mindenki előtt, de az kicsit kellemetlen lenne, szóval ezt inkább megtartom későbbre. A mosoly az arcomon most mér félreérhetetlen, gondolhattam volna, hogy nem fogom tudni sokáig húzni ez a dolgot.
- Igazából komolyan, mert érdekel.
Félig az ajkamba harapva pillantok körbe, de szerencsére senki nem ül a közelünkben, mégis akaratlanul is csöndesebbre veszem a hangomat. Majd míg várok a válaszra, előveszek egy pergament a táskámból, széthajtogatom és felé nyújtom.
- Kíváncsi voltam, hogy ezek után mennyire gondolod komolyan.
Nagy áldozat volt részemről, és ezt ő is tudta. Igazából soha nem vágytam erre, különösebben nem vonzott a pálya sem, csak maradni akartam, mellette.
- Tudja tanár úr, furcsa lesz nem a tanítványának lenni.
Soha nem szólítottam így, már az elején sem. Hiszen amikor megismertem elfelejtette velem közölni, hogy ezért van a kastélyban, utána pedig nem volt fontos.Ráadásul nem szerettem a Vámpírológiát, vagy legalábbis a hivatalos órákat nem.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2014. szeptember 21. 20:00 | Link

Zoé



Nem stílusa tippelgetni. Sosem akarta kitalálni, hogy a másik mit akar, találgatózni, puhatolózni a sötétségben. Inkább kiolvasta az illető fejéből a választ a kérdéseire, vagy megvárta, amíg saját szándékából elmondja - bár utóbbi ritkábban fordult elő -, de nem találgatott. Nem akart mellélőni, teljesen mást elképzelni és másra számítani, így ez volt a megoldás. A legtöbb esetbe egészen türelmesen várakozott, hiszen ideje az volt bőven, ha mása nem is. Most azonban, annak ellenére, hogy még alig fél órája ültek az étteremben, kezdett türelmetlen lenni Zoéval szemben. Tudni akarta, hogy mire megy ki az egész. Válaszolgatott a kissé abszurdumnak tűnő kérdéseire, eddig tűrte, hogy a navinés kihozza a helyzetből, amit ki akart hozni - és ami előtte egyelőre még titok volt. De most elégnek tűnt, tudni akarta, hogy mi is ennek az egésznek a lényege.
Még mindig, arckifejezésén nem változtatva, vagyis szemöldökét enyhén felhúzva, szemeiben kérdő pillantással várja Zoé válaszát. Nem a körítésre kíváncsi, elhiszi, hogy tényleg érdekelte a dolog, de akkor sem így adta volna elő, ha csak erről van szó. Lennie kellett tehát valami másnak a háttérben, és ez az, ami őt legjobban érdekelte. Tanult emberként - tanárként, ha úgy tetszik -, mindig a tudást hajszolta, és nem tett jót a lelkének, hogyha információt, ráadásul értékeset tartottak vissza tőle. Az pedig különösen nem tetszett neki, hogy ezt Zoé tette.
- Csak, hogy tudd, zavar, hogy kétségbe vonod az elkötelezettségemet irántad - jegyzi meg egy félmosollyal az arcán, ami azonban nem marad ott sokáig. Bár a lány más szélesen vigyorog, ő még nem tudja ilyen gyorsan elengedni a komoly témát. Főleg azért, mert az igazi válaszra még mindig várni kell, bár nem is tudja, hogy Zoé ki akarja-e egyáltalán fejteni az okait. A pregamenre pillantva aztán egy csapásra megszállja a nyugalom.
- Tudja kisasszony, örülni fogok neki, hogy már nem lesz a tanítványom. Csapnivaló egy diák volt - ereszt meg Zoé felé egy vigyort, ami részben a megszólításának is szól. Tény, sosem volt közöttük formális a viszony és ez így volt jól. Nem változtatna rajta semmit, még akkor sem, ha megtehetné. Ennek az egésznek így kellett megtörténnie.
Utoljára módosította:Asher Noah Wayde, 2014. szeptember 21. 20:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2014. szeptember 21. 22:00 | Link

Asher
ruha


- Ismerem az érzéseidet irántam.
Vágok vissza szinte azonnal. Talán nem kellene ennyire szemtelennek lennem, de valamiért kicsúszott a számon. Miért is? Talán mert így van. Soha nem beszéltünk arról, mi fog történni öt vagy tíz év múlva, hol fogunk tartani, még arról se, hogy a jövőhéten mit fogunk csinálni. Velünk a dolgok csak úgy megtörténtek, így, egyszerűen. Ráadásul sokszor pont épp azon veszekedtünk, mert nem értünk egyet a jövőnket illetően, mármint, a közös jövőnket illetően, természetesen. Mert bevallom őszintén én nélküle semmiféle jövőt nem terveztem, bár ezt ő is pontosan tudta. Csöndben, mosollyal az arcomon vártam, hogy végigolvassa azt a néhány kósza sort és végre leessen neki a dolog. Szerettem volna neki azonnal elmondani, de egészen eddig nem voltam biztos abban, hogy én ezt akarom csinálni. De aztán rájöttem, hogy kezdetnek nem rossz. Végtére is, nem örökre szól, nem muszáj itt megöregednem, lehet ez éppen csak egy állomás. Ki tudja? Mindenesetre azt most is tudom, hogy nem akarok tőle messze lenni és nem akarok tőle eltávolodni, semmilyen értelemben. Egyszóval szeretném fenntartani a mostani állapotot, de ezt csak egyféleképp tehettem meg, hát megtettem. Az pedig, hogy vajon mi lesz velünk egy vagy két év múlva. Ki tudja? Lehet, hogy már régen nem leszünk itt, de az is lehet, hogy megtaláljuk itt a helyünket. Arra pedig, hogy mi lesz tíz év múlva, még mindig csak rettegve merek gondolni, hiszen akkor már idősebbnek fogok látszódni, mint ő. De nem akarom most ilyen dolgokkal tönkretenni a hangulatot, helyette inkább belemegyek a játékba.
- Be kell vallanom tanár úr, hogy nem szeretem a vámpírológiát, sosem szerettem.
Bizony. Helyette inkább aludtam, olvastam, vagy bármi mást csináltam, csak ne kelljen bennem. Szerencsémre a tanárom elnéző volt velem. Valószínűleg soha nem fogom megtudni, hogy milyen lehet Asher valódi tanárként, de valamiért nem is vágyom rá.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2014. szeptember 26. 20:50 | Link

Szívem <3
~bemutatós helyett bejelentős~
ruha


Befejezte az iskolát, a fia betöltötte első életévét, és már három hónapja boldog kapcsolatban él. Nem gondolta volna, hogy egyszer ezt így elmondhatja majd magáról. Ugyanaz az ember, mint régen, csak sokkal boldogabb - még most is, talán most a leginkább.
Soha nem volt olyan, aki külön ünnepként tekint a hónapfordulókra, heteket számol, de az időpontokat mindig pontosan tudta, most pedig kifejezetten úgy érezte, Jamie-vel ki kell mozdulniuk. Rengeteg időt töltenek együtt, az ő házában, a fiú házában, a csárdában is, és máshol is, ez azonban megfelelő találkahelynek bizonyult.
Nincsenek sok ideje együtt, és ez aggaszthatná, ahogy oly sok más apró - vagy éppen óriási - tényező is, de önfeledten, vigyorogva várja a lefoglalt asztalnál kedvesét. Sokkal előbb érkezett, mint a megbeszélt időpont. Csak szeretett volna eljönni otthonról, és minél hamarabb megosztani örömét a másikkal.
Amikor Jace érkezéséről szerzett tudomást, akkor is a szívroham kerülgette, de akkor éppenséggel nem pozitívan nézve. A terítőre meredve egyre inkább elfogja, hogy három hónap kevés idő. Megint vigyáznia kell magára, megint nőtt a felelőssége, és most már egészen ki is van ezzel békülve, nem azt látja, hogy ez rettentően korai, még ha tudatában is van.
Ő annyit lát, hogy van számára két személy, aki a mindent jelenti. Lassan már három, és lehetnének egy család. Olyan igazi. Valójában ennél sosem vágyott többre, a gonosz, sötétté vált lelkének egy apró zugába vonult el egyetlen vágya, valamikor régen, anyja halálakor.
Valamiért azt érzi, hogy ez így már jó lesz. Ez már nem fog elromlani, és talán lesznek problémák, de képesek lesznek megoldani. Negyed év után ki meri jelenteni, és ez egy kicsit le is döbbentené, ha nem veszett volna el a rózsaszín ködben.
ilyenkor máshogyan viselkedik, hiába az erős személyisége, lehet a dolgok pozitív oldalát is nézni. Jelen pillanatban pedig csak az van előtte. Na meg az evőeszközök, amiken még mindig pihen üveges tekintete, és talán csak párjának megérkezése zökkenti majd ki az asztalra vigyorgásból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2014. szeptember 26. 21:36 | Link

Gyönyörűm <3

A napjaim egyre jobban teltek. Igaz, hogy mindig volt valami program, mert a bandával kellett menni, aztán ugye a csárda, és persze a család... A család. Hm... Eddig a családot nekem Elliot és Bogárka jelentették, főként az unokaöcsém. Nap mint nap találkozunk, ha mást nem akkor a banda miatt, de Bogit egyre ritkábban látom. Haza kéne látogatni, mert az előző óta is eltelt már vagy egy hónap. Akkor mutattam be a szüleimnek Sharlotte szőkeséget, és Jace királyfit. (Hú, Merlin szakállára, ez nagyon gáz megfogalmazás volt.)
A család pedig az utóbbi két személlyel bővült. Nehéz számomra még mindig, hogy sokszor ébredek két kis mancsra, ami éppen a szememet próbálja kivájni a helyéről. Jace imádni való, Lotte pedig egy igazi pár, akit minden férfi akarna maga mellé. Minden irónia, és vicc nélkül tudom azt mondani, hogy eljött az időm, és szerelmes vagyok. Persze nem így gondoltam...Huszonegy vagyok, még bőven élhetnék, erre a nyakamba varrt ez a kis boszorkány egy kölyköt. Annak ellenére, hogy alig pár hónapja ismerem, megszerettem, szóval bizony, ő is a családom része. Gondolhatjátok, milyen nehéz volt ez beadagolni Elliotnak...
Ezen a szép - igazából undorító - borongós napon bőven jutott időm arra, hogy a házban téliesítsek (értsd: rendet rakjak), és forró fürdő után lassan elkészüljek az asszonnyal való randira. Nem tudtam, mi olyan fontos, de mertem volna az okén kívül mást mondani a pillangó étteremre.
Farmerban, sötétkék ingben, és vékonyabb szövetkabátban slattyogtam el az étteremig, gondoltam majd jól beelőzöm a lányt...aha, persze! Ahogy beléptem az ajtón és körbenéztem, megpillantottam őt egy asztalnál. Meredten bámulta az evőeszközöket, és mosolygott. Hűha! Összevont szemöldökkel lépkedtem hozzá.
- Megérkeztem - érintettem meg a vállát vigyorogva. Egy köszönőcsókot nyomtam ajkaira, aztán a kabátomat a székre tettem, és helyet is foglaltam.
- Mi volt ez a nagy vigyorgás? Beszélgettél a villával? Heló villa, Jamie vagyok - a köszönést már elég komolyan céloztam az eszköznek, de Sharlotte-ra nézve széles mosoly ült ki az arcomra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2014. szeptember 26. 22:30 | Link

Szívem<3
~bemutatós helyett bejelentős~


Tulajdonképpen azt a fejet az étterem összes vendége valószínűleg kiszúrta már, amivel képes volt vigyorogva maga elé meredni, de sokaknak volt annyi eszük, hogy aztán figyelmen kívül is hagyták. Ahogy ő is mindent. Nem szándékozott foglalkozni a környezetével, elég sok dologról megfeledkezett akkor. Valószínűleg a vacsorával sem lett volna egészen tisztában, ha nem pont ezért hívja el Jamie-t.
Még a reakcióján nem is gondolkozott el, egyáltalán nem sorakoztatta fel magában a lehetséges szituációkat, pedig a nem olyan távoli jövőt már látja maga előtt, már most tudja, mi hogyan lesz. Lehetne. Ez majd még eldől, a sors hogyan akarja.
Párja is még idő előtt érkezett, azonban nem ezt vette észre előbb, hanem érintését a vállán, és azt a hangot, amit annyira szeret hallani. Reflexszerűen benne van, hogy tovább mosolyogjon, és fel is álljon, a köszönő csókot így viszonozva. Ezen a ponton nem is igen lehetne már fokozni jókedvét.
- Gondolatátvitellel, persze. Meséltem neki rólad, már várta, hogy megismerhessen.. - szarkazmus, az egészséges hülyesége, meg még gyermeki báj is érződik válaszán, de a széles vigyor szintén viszonzásra talál.
- Milyen napod volt? - komolyan érdekli, és ez látszik is rajta. Reggel óta nem is látta kedvesét, és bár most itt van, ami már minden további nélkül csodálatos, tudnia kell, elfáradt-e, csinált-e valamit. Természetesen nem számonkérés. Csak érdeklődik iránta, ennyi az egész.
- Hiányoztál.. - édes mosollyal árulja el a nyilvánvalót. Szereti inkább éreztetni, de néha  olyan szépen tud hangzani, mert mindig ott van mögötte az érzés. Most elég sok minden, egy elég tisztes káosz, de szüksége volt már a közelségére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. szeptember 28. 15:29 | Link

Sky

Örülök, hogy végre túlestem a vizsgáimon, és évfolyamot léphettem. Nem volt nehéz dolgom, de könnyű sem. Némelyik kérdés sorozat eléggé kifogott rajtam, lassanként elhitetve velem: sosem megyek át. Most pedig ismét a Főutczán sétálok, egyedül, céltalanul. Ahogy eddig tettem. Be kell ismernem, sosem hittem volna, hogy később aztán letáborozom a Pillangó-varázs teaházánál. Megállok az ajtó előtt, Gwenen morfondírozva. Ő az a lány, akivel beszélgettem itt már elég régen. Először egy pancsert láttam benne, majd rájöttem, hogy tényleg pancser. Végül ahelyett hogy hagytam volna lelépni, azt akartam, maradjon. Elért nálam valamit: ha nem is teljesen, de kitárulkoztam előtte. Később Moondance-nél is ez lett a helyzet, ezért mielőtt betérnék, nagy lépésre szánom el magam. Önszántamból küldök neki egy baglyot, végül belépek és megkérem a pultnál álló göndör, szőke hajú nőt, aki kérésemre rögtön az asztalhoz vezet. Nekem az alacsonyabb nem jön be, inkább a klasszikus, ami előtt szék is van, s ezt nem vagyok rest kinyilvánítani.
Hamarosan felbukkan a pincér. Helyet foglalok, leadom rendelésem, ezután hátradőlve várakozásba fogok. Csak arra várok, hogy felbukkanjon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2014. szeptember 28. 16:00 | Link

Sheela

Nyugodtan fekszem az ágyamon, és olvasgatok. A nagyi küldött egy levelet, néhány képpel a barátaimról, Meg a városról. Kiteszem őket ágyam mellett a falra, majd hirtelen egy bagoly repül be a szoba ablakán. Kutyám azonnal felpattan, és izgatott csaholásba kezd mintha nem vettem volna észre a jövevényt. Sikeresen elveszem tőle a levelet, majd el is repül. Huh. Egy nap két levél? Rekord. Gondolkodom. Sheela neve van rajta, ezért kinyitom, hogy mit akarhat. Elolvasom és emésztgetem a dolgot egy darabig. Azt akarja, hogy a teázóba menjek? Vajon mi olyan sürgős. Gondolkodom tovább. – Mind egy. Amúgy sem ártana, hogy lazítsak egy kicsit a sikeres vizsgák után. – Nézek kutyámra, aki vakkant kettőt. Felveszem a ruhámat, majd elindulunk a faluba. Néha játszunk egy kicsit útközben, majd megállok az épület előtt. Kinyitom az ajtót, és belépek, hogy körbe nézzek. A teázó részen megpillantom, Sheelát és oda megyek hozzá. – Szia, miért hívtál? – kérdeztem tőle, kíváncsin. Addig démon befekszik az asztal alá ahol senkinek nincs útban. Kíváncsian várom a Navinés lány magyarázatát. Mert nem szokása csak úgy baglyot küldeni és lehívni a faluba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. szeptember 28. 16:46 | Link

Sky

Hál' Istennek nincs kevés bennem a türelemből. Persze bizonyos tényezők meglepően könnyen tudják ezt a tulajdonságomat befolyásolni, de kivételesen nem érzem olyan borzalmasan magam. No de mik is azok a tényezők? Lássuk csak: az emberek unalmas locsogása, a környezet kinézete, és a saját hangulatom. Mondhatni, picivel jobb kedvem van ma, mint eddig bármikor, akkor főleg, ahogy betoppan levelem címzettje, így jelenleg egyik sem tud zavarni, vagy befolyásolni. Nyugodtan várom, míg helyet foglal velem szemben, rég nem látott ebe pedig behúzódik az asztal alá. Érzem, ahogy fejét lábfejemre hajtja.
- Szóóval nem tévesztett célt a bagoly - állapítom meg köszönés helyett, előredőlve a faszékben. Kezeimmel az asztalra könyökölök - Mondtad, hogy egyszer elmehetnénk valahova. Ma meg erre jártam, és izé... Nos... - zavartan dörzsölgetni kezdem a tarkóm. Nem tudom mit szólna hozzá, ha kifejteném az idehívás okát, ami egyébként végtelenül egyszerű. Sokáig habozok a válaszadással, végül nagy levegőt veszek, meg erőt gyűjtök.
- Gondoltam meghívlak - vontam vállat végül. Időközben megérkezik a pincér. Leteszi elém a gőzölgő kamilla teát amit meg is köszönök, ezután Moonhoz fordul kérdő pillantásokkal.
Utoljára módosította:Sheela Lengrond, 2014. szeptember 28. 16:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2014. szeptember 28. 17:12 | Link

Sheela

Kíváncsian várom, a választ, ami meg is lep. Tényleg mondtam neki, hogy elmehetnénk, valahová de nem gondoltam, hogy ő fog meghívni.
- Oh, rendben. Amúgy sikerültek a vizsgáid? Én átmentem, igaz a repüléstan T minősítésű lett, ahogy vártam. – mondom, majd a pincérhez fordulok.- Én egy zöld teát kérnék. – mondom, majd el is megy. – A nagyi majd kiugrott a bőréből mikor megtudta, hogy sikerültek a vizsgák, bár a repüléstannak nem örül. A nagyapa meg persze szóra sem méltatta. Neki az volt a lényeg hogy átmentem, és nem törődött az eredményekkel. És képzeld még apámtól is kaptam egy levelet, amiben kifejtette, hogy mennyire büszke rám. – mondom bár nem is értem miért osztom meg vele ezeket a dolgokat. Talán mert a látszat ellenére még is bízom benne. Elvégre Démon is megbízik benne. – Ja és majd elfelejtettem. Múltkor eszembe jutott, hogy mondtad még nem jártál Alaszkában. Hoztam neked egy kisebb képgyűjteményt a tájról. És Nomeról. Tudom nem olyan mintha ott lennél, de a legjobb helyeket össze gyűjtöttem. A nagyival csináltuk a fotókat. – mondom, és oda adom neki.
Utoljára módosította:Moondance Williams, 2014. szeptember 28. 17:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2014. szeptember 28. 19:34 | Link

Zoé



A választ hallván csupán egy kérdő és kissé talán rideg pillantást vet Zoéra, ahogy ott ül vele szemben, szélesen vigyorogva, mint a gyerek, aki éppen kapott egy új játékot az anyjától. Nem érti. Fogalma sincs róla, hogy, ha ennyire bizonyoson állítja, hogy tudja, hogy mit érez iránta, mégis mire volt jó az elmúlt órának a nem kevés idegtépő pillanata. Próbálja megfejteni, próbál rájönni, kitalálni, hogy mi is járhat mégis Zoé - és tőle elvonatkoztatva, általánosan a nők - fejében, de egyszerűen még több, mint hetven évnyi tapasztalattal a háta mögött sincs a leghalványabb fogalma sem róla.
- Akkor mégis mire ment ki ez az egész?! - Egyszerűen nem érti, hogy mire volt jó a drámai hangulat, miért kellett úgy tennie Zoénak, mintha távozni akarna, mikor a valóságban semmi ilyenről sincs szó. Szimplán csak tanárként fog továbbra a kastélyban maradni, nem pedig diákként. Persze, más lesz, hozzá kell majd szokniuk ehhez az új helyzethez is, de lesznek előnyei. Például most már nyilvánosan is folytathatják akár a kapcsolatukat - nem mintha bármelyikük is a folyosókon mászkálva akarna bevonni másokat a magánéletükbe.
- Valóban? Valamiért a gyakorlati "órákon" nem így éreztem. - Mosolyog rá egy kicsit gúnyos, nagyon önelégült félmosollyal az arcán. Sosem volt titok előtte, hogy Zoé nem szerette a tantárgyát, még annak ellenére sem, hogy tanársegéd volt. Arra a pozícióra is csak azért jelentkezett anno, hogy őt idegesítse - és láthatja mindenki, hogy ennek ellenére is hova jutottak el. Ez is egy olyan dolog, egy olyan esemény volt az életükben, amit nem irányíthattak. Valami olyan, aminek egyszerűen csak meg kellett történnie és egyiküknek sem volt beleszólásuk. Nem is akartak beleszólni, egyikük sem. Sodródtak az árral az elmúlt két évben, ugyanúgy, ahogyan most is teszik.
- Így viszont úgy tűnik, hogy új tanársegéd után kell majd néznem. Bár fogadni mernék rá, hogy szinte bárki lelkesebben csinálná, mint te - mondja kicsit elgondolkozva, felidézve Zoé tanársegédi hozzájárulását a tantárgy tanításához - bár a vizsgák javításán kívül nem túl sok jut az eszébe. Nem teszi hozzá, de úgy gondolja, hogy az a bizonyos hozzájárulás megvolt, csupán nem az életüknek azon a színterén, ahol kellett volna lennie. Inkább egy sokkal privátabb környezetben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2014. szeptember 30. 20:49 | Link

Gyönyörűm <3


Ahogy mindig, most is ugrattam kedvesemet már a köszönés percében. Unalmas az élet, ha az ember nem viccelődik eleget, és nehéz olyan lányt találni, aki el is viseli ezt.
- Fejlődsz, fejlődsz, igen - minden erőmmel azon voltam, hogy a lehető legjobb "most elgondolkodtam" arckifejezést mutassam felé, de ez pár másodpercig tartott csupán, majd helyét visszakaparintotta a széles vigyor.
- Jó volt, pihentem. Ma úgy döntöttünk a srácokkal, hogy elkerüljük egymást - egy röpke sóhaj szaladt ki a számon. - Készülünk egy új dallal a karácsonyi turnéra.
Ilyen ez a popszakma. Aha... Őszintén szólva én nem akartam volna ezt az egészet. Van egy csárdám, abból megéltem volna, de így meg alig jut rá időm. Sok koncertünk van mostanság, és már a mi kis falunkban is egyre több lány súg össze a hátunk mögött, ha az utcán találkozunk. Holott nem lettünk semmivel többek, mint voltunk, csak van egy porfogó díjunk, meg visszahallom a saját hangomat sok helyen.
- Nekem is hiányoztál - gondolatmenetemből az ő kis kedves, sokat kifejező szavacskája zökkentett vissza a valóságba. Ekkor megjelent a pincér is, aki még egy jó egy percet ácsorgott mellettünk, mire sikerült választanunk. Én személy szerint egy habos csokitortát választottam fekete teával.
- Ne haragudj, veled minden rendben? A fiunk jól van? - ahogy kimondtam, a gyomrom felére szűkült. Ha most nálam lett volna a naptáram, tuti felírtam volna, hogy "az első alkalom amikor a fiunknak hívtam Jace-t". - Szóval miért vigyorogtál annyira a semmibe? Van valami?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2014. október 1. 08:31 | Link

Szívem<3
~bemutatós helyett bejelentős~


Nem volt nehéz viccelődnie, amúgy sem kell megerőltetnie magát a megfelelő ember mellett, most meg aztán teljesem mindegy volt. Kis rájátszással köszönte meg a dicséretet, aztán máris kedvese napja iránt érdeklődött, tovább mosolyogva persze. Valamilyen szinten megkönnyebbülten hallgatta, hogy Jamie tudott pihenni, elég sok dolga van, és erre már kevés ideje. Az új dalon pedig külön leragadtak egy pillanatra gondolatai, de erről úgy érezte később érdeklődik.
- Ennek örülök - talán felesleges, de szerinte ezt el kell mondania, hiába látszik rajta. Mint azt a kis sokatmondó szót is, amit párjától visszakap, de tudja, ennek köze sincs a sablonszöveghez, tényleg így van mindkettejük részéről.
Az időközben megjelenő pincér még időzik náluk, amíg a rendelést fel tudja venni, tőle az almás pitét, mini verzióban, de egészet. Nem normális ételre van szüksége, egy ideje érzi már ezt.
- Kicsit megfázott, de az sem akadályozza meg a rosszalkodásban a fiunkat - valóban furcsa neki is így kimondani, de együtt nevelik, hiába másé a biológiai szerep, akkor is a fiuk.
- Velem pedig minden rendben - teszi még hozzá. A következő kérdésre először szintúgy csak végigszalad az a vigyor a képén, és a táskájába nyúl, amiből egy kis fehér dobozt húz elő, és a fiú elé teszi le.
- Ajándék.. - kezd bele, majd, ha a kis dobozról lekerült a tető, és a srác megpillantotta benne a fehér babacipőcskét, akkor folytatja, ugyanazzal a jókedvvel és lelkesedéssel. - Nemsokára tényleg, igazi apuka leszel!
Na hát igen, ő ezt pozitívumnak érzi, mint most mindent, és örül a fejének, nem is igen lehet lekergetni a görbületet arcáról, kedvese reakciója azonban még válthat ki belőle elég sok mindent.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2014. október 1. 10:24 | Link

Gyönyörűm


Mindjg boldog vagyok amikor a közelemben van ez a szőke lány, és örömmel tölt el, hogy elfogad mindent, ami velem járó tényező. A nehézkesen induló apaszerep, a folytonosan változó időbeosztás... Az életem fenekestől felfordult, ő pedig mellettem áll, és ez nagyon jó érzés.
- Szuper kiskölyök - vigyorogtam, mert elképzeltem Jace-t ahogy tüsszögve porrá zúzza az egész házat. Szeretek vele lenni, hasonlítunk, mintha a sajátom lenne.
Ahogy az elbambulásra terelődött a szó, még nem éreztem semmi különöset. Mit is kellett volna? Az agyam mindenre koncentrált, csak a megfejtésre nem. Lotte sokszor vidám, meg elvarázsolt, igazi tünemény.
Arcomon állandó vigyor ült, előredőlve ültem, arcának minden rezdülését figyelve. Valami egészen másra számítottam, mint amit kaptam.
Elém csúsztatott egy fehér dobozt, de még mindig vigyorogtam. Reméltem, hogy valami kis lepedőakrobatikához fűződő dolog lapul benne. Végülis...igen.
Éreztem, hogy testem megmerevedett abban a pillanatban ahogy a dobozból kikandikált a két kis cipő, és kedvesem száját elhagyta az a bizonyos "apuka leszel" mondat. Arcomról lefagyott a mosoly. Meredten bámultam a hófehér tipegőket, majd nagyot nyeltem. Mély levegővétellel álltam fel az asztaltól, remegtem is.
- Ugye csak szivatsz? Ez nem lehet komoly. Bájitalt iszol...ittál egyáltalán? - hangom elég kétségbeesett volt, és elég hangos ahhoz, hogy mindenki aki a pillangóban tartózkodott, minket nézzen. Érzések sokasága kavargott bennem ebben a pár percben.
- Én most lelépek... - meg se vártam a reakcióját, a pincérnek odaszóltam, hogy a rendelésünket írja a számlámhoz, aztán az idegességtől majdnem szétrobbanó fejjel kiviharzottam az étteremből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2014. október 1. 10:59 | Link

Szívem<3
~bemutatós helyett bejelentős~


Belegondolva, hogy a kisfiút így otthon merte hagyni bátyjával, aki sokszor ugyanazzal a habitussal áll dolgokhoz, ugyanolyan gyerekes tud lenni, de amúgy meg felelősségteljes felnőtt, ja, és akkor ott van még a húga, örökmozgó, eleven.. Náluk végül is mindenki ilyen, nyugalomnak nincs helye..
Gondolatai hamar visszatértek a jelenbe, és a kedves kérdésére elő is vette a dobozkát, örömmel, és persze egyértelműsítve a helyzetet, aranyosan. Vagyis ez volt a szándék, és nem is gondolta, hogy nem fogná fel amúgy a vele szemben ülő, mi is vár rájuk, de úgy érezte így szebb.
Szép is volt, neki. Egészen csak addig, amíg Jamie arcára nem pillantott, Elsőként a döbbent képe, aztán a mosolya is gyorsan eltűnt, és mintha csak sugározta volna a kétségbeesést. Félelmet is, amitől Lotti arca is hamar valami semleges, bár az igazat megvallva inkább meglepődött kifejezést vett fel.
- Már miért szivatnálak? Nem ittam semmit, ez az igazság - hangjában érezhető, hogy most ő illetődött meg, bár biztosan nem annyira, mint párja, azonban nem ezt a reakciót várta. Nagyon elvolt a saját ki s világában, és véleményével, nem is foglalkozva semmi mással. Abban a pillanatban vágta oldalba a gondolat, hogy lehetséges, ez így mégsem annyira volt jó. Mire észrevette magát kedvese hangja már eloszlott a levegőben, és ő maga pedig az ajtó felé tartott.
- Ne menj el, kérlek, beszéljük meg! - kiáltotta utána, nem foglalkozva a már amúgy fél percre, a ledöbbenéstől kezdve rájuk szegeződő szempárokkal. Esze ágában sem volt ott maradni, és elfogyasztani, amit rendelt, felállt, és mivel rendezve volt a dolog Jamie által, olyan gyorsan hagyta el az éttermet, ahogyan csak tudta. Körbenézett, de Ő már nem volt sehol. A házánál kereste, otthon kereste de semmi. Eltűnt, és látszólag beletörődve, hogy ezt szerelmének fel kell dolgozni, teljes kétségbeeséssel indult ő is haza.
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2014. október 3. 20:03 | Link

Asher
ruha


Rákönyökölök az asztalra, közelebb hajolok hozzá, mintha csak egy titkot akarnék neki súgni. A tekintete fogva tartja az enyémet, mindig nehezemre esett hosszú távon a szemébe nézni, mert vagy zavarba jöttem, vagy ösztönösen lesunytam a szememet. Most viszont erőt veszek magamon, félretolom a forró teás kancsót, mintha tényleges akadály lenne kettőnk között.
- Az kétségeid és a gondolataid zavarnak.
Még koppantok is az ujjammal az asztalon a hatás kedvéért, majd szépen visszahúzódom és kortyolok egyet a teámból. Bár én nem voltam gondolatolvasó sem pedig legilimentor és nem is vágytam erre a képességre soha, azért tudtam, hogy korábban sokszor gondolkodott a kettőnk között lévő szakadékon. Pont ezért féltem annyira. Mára már ez az érzés csitulni látszott, de ettől függetlenül még mindig jelen volt valahol a gondolataim közöt, mint egy idegesítő kis szálka az ujjbegyben. Tudtam, hogy zavarta, hogy én gyorsabban öregszem, mint ő és a köztünk lévő korkülönbség sem volt épp a segítségemre. De azzal, hogy most rákérdeztem, minden egyéb befolyásoltság nélkül, egy kicsit megnyugodtam. Nem hazudna nekem, akkor sem, ha számomra kedvezőtlen választ kapnék, ezt pontosan tudtam.
- Ne mondj ilyet.
Most viszont azon volt a sor, hogy elpiruljak. Lehajtottam a fejemet, és úgy tettem, mintha a hajamat tűrném a fülem mögé. Ebben a pillanatban biztos, hogy képtelen lettem volna ránézni. Helyette inkább pironkodva körbenéztem, mintha azt akarnám ellenőrizni, hogy hallotta-e valaki az elszólást.
- Akkor lehet tanársegéded, ha nekem is.
Már a puszta gondolattól is megborzongok. Még az kellene, hogy valami szőke cicalány rázza magát előtte, kellemesen hosszú lábakkal. Hiszen mi lett abból is, hogy én lettem a tanársegéde? Nem mintha nem bíznék benne, szó sincs róla, inkább a másik delikvensben nem bízok meg ehhez.
- Továbbá, szükségem lenne egy helyre, ahol meghúzhatom magam...
Nem folytatom, mert abban reménykedem, hogy felajánlja, hogy továbbra is elfoglalhatom a mostani helyemet, sőt, ami azt illeti, tartósabban is. Itt már nem cicózásról van szó, hanem komoly összeköltözésről, na nem mintha eddig nem úgy lettünk volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 21 ... 29 30 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed