36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 16 ... 24 25 [26] 27 28 ... 35 36 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Jack W. Everleigh
INAKTÍV


A holló | Bennszülött
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 102
Írta: 2019. január 17. 08:46 | Link

A.K.
A tinder, a vörös meg ő


Jack a szemben ülő lány mosolyra húzódó ajkait figyeli. Pillantását, igaz, újra meg újra elkapja róluk, hogy a tenyerei között gőzölgő kókuszos italra süsse, de hiába, ha az minduntalan visszatalál hozzájuk. Nem, gondolja, nem Virginiát látja benne, nem ő ül most vele szemben, és nem ő mosolyog valami kedves-viccesen, amit az előbb mondott.
A szemben ülő lány vörös haján megcsillan a szomszédos lámpa fénye, és Jack addig tiszta tekintete elhomályosodik. A múlt és jelen összeolvad, és ő beleréved az emlékek meg a soha meg sem történt, képzelt pillanatok hamuszürke kavalkádjába.
Virginia nemcsak az élete. Ő a mindene. Aki miatt reggelente felkel a Nap, aki beragyogja a házat, aki, ha elsétál a kietlen földeken, lábnyoma alatt virágfonal nyílik. Ő az egyik legkedvesebb lélek, akit valaha is ismerhetett. És most nincs itt. Lassan már... mióta is, hogy a világ színét veszítette? Alig több, mint egy éve. Ő azóta nem tud írni. Elfelejtette hogyan kell élni. Úgy, mint azelőtt. Boldognak lenni csupán a létezés erejétől, és a gondolattól, hogy az egész bebarangolni való világ rád vár. Milyen sebezhető is egy ember. Testestől-lelkestől.
Jack elmosolyodva emeli vissza barna szemeit a lányra, majd halkan el is neveti magát.
- Semmi bonyolult nincs bennem - feleli őszintén. És tényleg így is érzi, még annak ellenére is, hogy a legtöbb ember furcsának, zavarodottnak és ijesztően különcnek tartja őt. Tudja, hogy visszafogottsága, életfilozófiája, meg hogy a szomszédaitól messze, az erdőbe nyúló utca legeslegvégén, egy maga eszkábálta fakunyhóban lakik, aminek az ebédlője felett plafon helyett a szabad ég van... tudja. Azt is, hogy vannak, akik számára ez barbárság, akár világtalanság is talán. Mintha megragadt volna egy másik életben.
- Mindent - mondja, és a bögrét ajkaihoz emelve, hangosan szürcsöl bele a forró csokiba. - Ha lehet. Szeretnék olvasni tőled és rólad is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. január 17. 16:17 | Link

Jack W. Everleigh


Tovább a hsz-hez...
Utoljára módosította:Andretzky Korinna, 2019. január 17. 20:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jack W. Everleigh
INAKTÍV


A holló | Bennszülött
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 102
Írta: 2019. január 17. 18:41 | Link

A.K.
A tinder, a vörös meg ő


A férfi testén végigfut a hideg, melynek nyomán a pamuting alatt minden egyes gyöngécske szőrszála megemelkedik. Pedig a szemben ülő lány csak beszél. Nem ér hozzá, nem húzza végig ujjait mellkasán, vagy csókol bele nyakának legérzékenyebb szegletébe. Csak a hangját és a szavait használja, a gondolatait adja. Nem suttog forrón a fülébe, hogy le kelljen hunynia sötét szemeit, mégis, a libabőr úgy kel életre és borítja be Jack testének egész felületét, mintha nem egy kávézó meghitt kis asztalkájánál kerülnék folyton egymás tekintetét, hanem otthon, az aprómintás ágyneműn csókolóznának meztelen, és az odabent foltokban égő gyertyafény visszatükröződne a már sötét ablaküvegen. Jack hallja torkán kiszökő, el nem sóhajtott sóhaját, ujjbegyein érzi a másik forró bőrének tapintását, és észre sem veszi, hogy a valóságban, abban a kis kávézóban, ahol alig mer felpillantani Korinna szemeibe, annyira szorítja poharát, hogy ujjvégei elsárgultak, tekintetét pedig képtelen levenni az övébe kapaszkodó kék szempárról.
Elnyílt ajkait összezárja, és míg enged a szorításon, zavartan nyel egy nagyot. Szemeit lesüti, megkocogtatja a pohár száját, aztán köhintve elfordul, és kinéz a legközelebbi ablakon. Sötétedik. Gondolatai gyorsak, hónapok óta először érzi, hogy pennára és pergamenre van szüksége ahhoz, hogy elkaphassa őket.
- Nem gondoltál még arra, hogy önéletrajzok helyett valami mással foglalkozz? - pillant fel egyenesen a lány tekintetébe, és bár szívesen mondana valami mást, ami valamelyest kapcsolódik is ahhoz, amiről Korinna beszélt, képtelen rá. A torka szorít, és mintha a mostanában egyébként is messzi járó szavait sem érné el. Csak lassan pislog, az asztalra könyökölve, ujjaival orrát és arcának egy részét körberajzolva  bámulja a nőt, aki többre hivatott mások életének sorokba foglalásánál. Már biztos benne, hogy Korinna tehetséges író, és fűti a vágy, hogy kezei között foghassa a lány eredeti kéziratát. Elképzeli, ahogy házikója legfelső emeletén, a régi, nehéz íróasztalánál üldögélve orrához emeli a papírtömeget, és mélyen a tintába szívva még megérzi bennük a nőt. A halhatatlan, kívánatos lelket, aki után a vágyakozás talán még válhat éltető kínná.
Elkalandozásából Jacket a lány kipirult bőre hozza vissza a jelenbe. Szájához emeli kókuszos italát, majd néhány félhangos szürcsölés után, a már üres pohár alja koppan az asztalon. A férfi köhintve igazít vissza egy előrehulló tincset füle mögé, azután Korinnára néz. A pillantása kiismerhetetlen, egyszerre vágyakozó és száraz, forró és hideg, amolyan délibáb, amibe bármit beleképzelhetsz. Keze azonban mozdul, és az üres pohár melletti felhullámosodott szalvétát lassan áttolja a lány elé.
- Ha leírnád a címed... - motyogja az orra alatt, és újra hangosan kell nyelnie. Nem érti, de most nem is keres, sőt egyáltalán nem is akar válaszokat. Hagyja, hadd bontakozzon csak ki magától az, aminek kettejük között ki kell.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. január 17. 20:48 | Link

Jack W. Everleigh


Tovább a hsz-hez...
Utoljára módosította:Andretzky Korinna, 2019. január 17. 20:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Blossom Miles
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. január 20. 18:58 | Link

Jasmine
Mona ma kivételesen kedvesen viselkedett velem. Akkor sem akart eltenni láb alól, amikor délután nekiálltam öltözni, pedig biztosan érezte ő is, hogy ebből belátható időn belül indulás lesz. Amikor felöltöztem és kisminkeltem magam a találkozóra, csendben tűrte a nyakörvet és a pórázt is. Direkt előbb indultunk, hogy mindenképp legyen időnk sétálni a faluban. Boldogan futkározott körülöttem és néhány embert meg is szaglászott. Olyan, mint egy szeszélyes kamasz, ha reggel úgy kel fel, akkor egész nap aranyos, néha meg pont az ellenkezője. Olykor én is rácsodálkozom, milyen szép ez a hely, pedig tizennégy éves korom óta itt élek. Az egyetemi idő alatt ugyan elmentem innen, de hamar vissza is tértem. Szerettem egyetemre járni, bár a napjaim majdhogynem csak tanulásból álltak. Tanulásból és gyakorlatozásból, hiszen nagyon ragaszkodtam az elméletemhez, miszerint minél előbb a kezemben szeretném tudni a papírjaim és praktizálni. Nos, ez sikerült, tekintve, hogy itt vagyok huszonhárom évesen és dolgozom, már teljes munkaidőben. Az iskola utolsó évében találtam ki, hogy gyógyító akarok lenni, és nem adtam fel, pedig az akkori jegyeimet elnézve, sokan nem hittek bennem, de dacból azért is megcsináltam. Be akartam bizonyítani, hogy mindenre képes vagyok.
- Mona, gyere! – hívtam magam mellé a kiskutyát, ugyanis már indulnunk kellett a kávézóba, ahol egy találkozót beszéltem meg az egyik volt szaktársammal. Nem tudtam túl sok barátságot kötni a rengeteg tanulás mellett, de valahogy Jasmine-nel összeakadtunk, és azóta tartjuk a kapcsolatot. A kávézó felé még többször is megálltunk, néztünk más ebeket, pisilt és mivel nagyon akart jutalomfalatot belement abba is, hogy bemutassa a trükköket, amiket a kutyasuliban tanult. Monát akkor vettem, amikor Bogolyfalvára költöztem. Nem akartam egyedül lenni, ő meg csak szembejött velem a neten. Egyszerűen nem tudtam megállni, ezért elhoztam és azóta színesítjük egymás napjait. A kávéházban elirányítottak minket balra és furcsa módon senkit nem kellett arról meggyőznöm, hogy a kutyám nem fog vérengzést rendezni, ami igazán feldobott. Nagyon ritkán engednek be minket bárhová szájkosár nélkül, volt is egy a táskámban végszükség esetére, bár Mona nagyon nem szívleli a tárgyat. Úgy láttam, a lány még nem jött meg, ezért leültünk egy tetszőleges asztalhoz. Én lehuppantam egy kék párnára és az ölembe vettem a kutyám. Elkezdtem böngészni az itallapot, bár addig nem akartam rendelni, amíg Jasmine meg nem érkezik.

Utoljára módosította:Blossom Miles, 2019. május 6. 11:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
Írta: 2019. január 27. 21:04 | Link



Szeszélyes, ennek mondhatnám leginkább az időjárást, amibe hol belekerültem, hol ki belőle. Sokat utaztam az országban az elmúlt napokban, leginkább azért, mert próbáltam elintézni minden utolsó simítást a gyakorlataimat illetően. Jelenésem volt a fővárosban, hogy letudjak egy hetet az ottani ispotályban, és ezután végleg a Bogolyfalva kicsiny csapatát erősíthessem. Ahogy elsétáltam a kis boltok mellett mosolygósan lestem keresztül egy-egy kirakati ablakon, majd a megfelelő után elfordultam, hogy célállomásom is meglegyen. Nem volt nagy a hely, szerencsére hamar kiismertem mit és merre találhatok meg.
- Jó napot - köszöntem előre egy idősebb hölgynek, aki a teázóban éppen szembe érkezett velem belépéskor, majd mosolyogva kívánt hasonló kedveseket és hagyott is tovább menni befelé. Kigomboltam a fehér szövetkabátom, ami a látszat ellenére nagyon meleg és kényelmes, majd kibújva belőle a fogasra lógattam. A sálam letekerve néztem körbe, hogy végül kiszúrjam a lányt és a kis kutyát, akiről egyelőre még csak hallottam, de vártam már a beszámolót, hogy is viselik egymást. Sosem voltak nagy barátságaim, de nagyon örültem neki, hogy azon a bizonyos anatómia gyakorlati órán a padtársam, majd a kísérletező csapatom tagja lett.
- Szia! - Blo rendes és szorgalmas lány volt, könnyű volt vele megtalálni a hangot és ez a mai napig sincs másként. Mosolyogva sétáltam oda és egyből meg is öleltem, mielőtt még leültem volna mellé az általa választott asztalhoz. - Mi újság veletek? Örülök neki, hogy a munka ellenére el tudtál szakadni kicsit - jegyeztem meg, hogy aztán a másik itallapot fellapozva hamar ki is szúrjam, amiért én hajlandó vagyok teázókba és kávézókba járni. Mikor a rendelést felvevő leányzó odasétált egyből határozottan el is mondtam a kívánságaim a chai latte-m iránt, majd a barnát figyeltem magam előtt, ő mit is iszik ma.
Utoljára módosította:Jasmine A. Jhaveri, 2019. január 30. 21:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Blossom Miles
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. február 1. 20:05 | Link

Jasmine
Az egyetemről tényleg nincs sok emlékem. Leginkább a szobámban voltam, keveset aludtam és próbáltam a legjobb formámat nyújtani az órákon. Elvileg az egyetem az ember életének legszebb időszaka, akkor szerzi a legtöbb barátját, de nálam ez valahogy nagyon nem így történt. Én csak már magam mögött akartam tudni az egész oktatást, amiből már igazán elegem volt, úgyhogy megállás nélkül tanultam és gyakorlatoztam egyben. Amikor nem tudtam elmenni az előadásra, általában Jasmine jegyzeteiből tanultam. Az egészből ő hiányzott leginkább. Nem volt célom kapcsolatokat kiépíteni, ő csak jött és az anatómia órák alatt szépen összebarátkoztunk. Erősen szorítottam magamhoz, amikor megérkezett hozzánk.
- Szia, Jas! – elmosolyodtam, ahogy leült velem szembe. Az elmúlt hónapokban csak üzenetek útján tudtunk kommunikálni, úgyhogy jólesett, hogy végre élőben is láthattam őt.
- Hát, még én mennyire örülök, hogy kicsit ki tudtam szabadulni a rendelőből. Egyszer eljöhetnél arrafelé, nagyon szép lett – meséltem, de az első kérdésére még nem tudtam válaszolni a pincérnő gyors megjelenése miatt. Egyszerű feketeteát kértem, általában azt iszom. A kávé nem a kedvencem, főleg a megrögzötten kávégyűlölő egyetemi tanárom után, aki annyit mesélt az ital negatív hatásairól, hogy már nem is iszom azt. Csak akkor vágtam bele újra a beszédbe, amikor a hölgy mosolyogva távozott.  
- Köszönjünk, megvagyunk. Ő a híres Mona Lisa, és bár néha tök bunkó, azért vannak kedves napjai is. Meg úgy alapjába véve szeretjük egymást – mutattam az állatra. Jasmine-nel azt is megosztottam, mikor elmentem érte, úgyhogy tudja ki ő, csak még élőben nem találkoztak. – És Te hogy vagy? Mindjárt vége a gyakorlatodnak, nem?

Utoljára módosította:Blossom Miles, 2019. május 6. 11:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. február 11. 16:47 | Link

Jonathan


Elhívtam. Egy ebédben még igazán nincs semmi, és a mai világban tényleg hülyeségnek tartom, hogy meg kell várni, míg a férfi teszi ezt meg. A mai fiúk, legalább is a korombeliek, lassan már menstruálni fognak - egy két fehér hollót -, leszámítva, szóval még csak azt se merem elvárni, hogy valamilyen módon kicseréljenek egy villanykörtét.
És hiába mondja azt Lili, kivel mennyire passzolnék, a korombeliek között nem is találtam senkit, akin rajta maradt volna a tekintetem. Ellenben a Belgával. Jó, neki már a kisugárzása is olyan, hogy az ember, ha akarja se tudja nem észrevenni. A stílusa viszont akár taszító lehet, ha az ember lánya nem mozgott még világ életében se olyan körökben, ahol ez a stílus mondhatni teljesen normális. Nekem meg akad némi tapasztalatom abban, hogy kell kezelni egy ízig vérig aranyvérűt - lévén én is az vagyok -, így nem tudtam megriadni. Annyira azért nem tudtam kicsípni magam, mert hogy a gyászidőszak nálam szent. Nem, nem csak azért, mert ezt el is várják tőlem, hanem mert én érzem úgy, hogy ily' módon is meg kell adnom a végtiszteletet. Azért van bennem egy egészséges kíváncsiság, hogy vajon eljön-e. Mert, hogy nem traktáltam levelekkel, meg semmilyen furmányos módszert nem eszeltem ki, csupán elé álltam, és megkérdeztem. Mégis mi veszteni valóm lehetne?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Szeretlek!
- Hol?
-Mi?
-Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
Írta: 2019. február 12. 16:17 | Link



Furcsa, hogy két ember, akik egy időben naponta találkoztak, majd mikor újra összehozná az élet nagy kihagyás után az isten háta mögött történik mindez. Nem volt bajom ezzel a községgel, mai azt illeti biztos voltam benne, hogy megvannak a maga szépségei, de ahhoz még nem volt elég szerencsém. Nem ma, hanem úgy egyébként, jártam már itt, de az iskolás éveim amúgy is sokszor szeretném elfelejteni. Az egyetem hozzám közelebb állt, könnyebb volt lelkileg és emberileg, bár nyilván mindenki máshogy éli ezt meg. Örültem azoknak, akiket megismertem és a sikereiknek is, velük tudtam értékelni őket.
- Ami azt illeti - kezdtem bele sejtelmesen, de az érdeklődésem és a pincér lány kicsit félbe szabta a gondolataim, így elsőre elmaradt a nagy és drámai indítás. Biztosan meg lett volna pedig az a nagyon visongós öröm, részemről legalábbis meg van mert én elég boldog vagyok tőle.
- Hát heló, Mona - hajoltam kicsit lejjebb, hogy közelebb kerüljek hozzá, a kezem pedig elé tartottam, hogy felmérhesse ki és mi vagyok, csak óvatosan. Aztán ha engedte, megsimogattam a szép kis fejecskéjét mielőtt nagy mosollyal továbbra is visszaegyenesedtem volna a helyemre. - Az a lényeg, hogy veled rendben legyen, a többi ember amúgy is fura - intettem is le hanyagul, majd ezután el is nevettem magam. Kicsit vicc, kicsit nem. Tényleg tudtam a gondolattal azonosulni, de ennyire rossz nem volt azért a helyzet.
- Ó! A rendelő - emeltem fel a mutatóujjam, hogy végre eszembe jutott, amit elkezdtem. - Jó is hogy mondtad, meséltem, hogy én még gyakorlat közben vagyok, nos, februártól itt lesz Will embereként én is a rendelőben - néztem rá széles vigyorral és büszkén. - Meglepetés? - kétkedő, kissé kérdő hangsúllyal ejtettem ki a szót végül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Blossom Miles
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. február 13. 13:58 | Link

Jasmine
Azt mondják, azok az igazi barátok, akik sok hónap kihagyás után is ott tudják folytatni, ahol abbahagyták. Persze, mi Jasmine-nel nem hagytuk abba, mert mindig tartottuk a kapcsolatot, üzenetben meg ahol csak tudtuk, de annyira jól esett újra látni. Az pedig még jobb volt, hogy nem keletkeztek unalmas, kellemetlen beszélgetések, hanem egyszerűen csak találkoztunk, mintha semmi sem történt volna. Boldogan néztem, ahogy Mona engedte magát megsimogatni. Mostanában nem fordul el annyira az emberektől, szerintem érzi, kiket szeretek és az ő társaságukat nem bánja.
- Igaz is, gondolkodtam azon, hogy szerzek mellé egy barátot, de most jó ketten – bólintottam a kijelentésre. Talán ha több állattal találkozott, akkor hozok még valakit, de az nem a napokban lesz. Szerintem fejlődőképes, a Mancs-helyre is egyre többet viszem, az önkéntesek pedig arról számolnak be, hogy gyakrabban szagolgat más ebekkel, sőt egyszer le is videózták, hogy játszott egy spániellel. Ha nem lenne fényképes bizonyíték, simán elhinném, hogy csak engem akarnak megnyugtatni, miszerint nyit a többiek felé, közben nem is, de így nincs kétségem. Hasonlít rám, olyan kis visszahúzódó, néha bántó, de amúgy nem rossz szándékú egyed. Nekem sem volt túl sok barátom soha, most viszont itt van Jas is például, és tapasztalatból mondhatom, hogy nagyon jó érzés, hogy van nekem.
- Tessék? Ez meglepetés, a javából. Kicsit lesokkoltál, de hihetetlenül örülök. Akkor mostantól egy épületben fogunk dolgozni? – elmosolyodtam, amikor elképzeltem a képet, ahogy Jasmine a rendelő folyosóin intézi a gyógyítói tennivalóit. Talán kicsit hangosan örültem a hírnek, mert páran ránk kapták a tekintetüket, de perpillanat nem zavart. Felpattantam és még szorosabban megöleltem, mint először.
- És melyik osztályra fognak betenni? – tettem fel az első kérdést, ami eszembe jutott, amikor visszahuppantam a helyemre. Kíváncsi voltam mindenre, ami vele történt, de szépen sorjában jöttek a kérdéseim.

Utoljára módosította:Blossom Miles, 2019. május 6. 11:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2019. február 13. 17:54 | Link

- ¤ -
Charlotte Elisabeth Felagund
- ¤ -

Az egyik háztársam elhívott randira. Mondhatnánk, hogy csak egy baráti ebédre, azonban ugyan már, ki az, aki egy csaknem idegent elhív egy étterembe, ha csak nem sóvárog utána. Ráadásul, ha az elhívott illető én vagyok, nincs is miről beszélnünk. Ez randi. Nem az első eset, hogy nem én kezdeményezek. Több lány (meg pár srác) is csalogatott már ilyen-olyan találkákra, azonban a felével közöltem, hogy értékelem a jó ízlésüket, de sokat képzelnek magukról; a maradékuk jó részének meg csak azért adtam be a derekam, mert érdekelt, mit hoz az alkalom; ebből következik, hogy voltak azért olyan szerencsések is, akiknek azért mondtam igen, mert a vonzódás viszonzott volt. Nincs ez másképp a Felagund lánynál sem.
Nem mondom, hogy magamtól eszembe jutott volna kezdeni vele. Rendben, ez eleve kevésszer jut eszembe, hiszen nem szorulok rá. Jönnek maguktól. Mint most is. Márpedig szeretem a dolgokat tálcán kapni. Nem vagyok az a fajta, akinek kell a kihívás meg az erőfeszítés. Úgy vagyok vele, hogy ami jár az jár. Nekem pedig jár, hogy ilyen szemrevaló és stílusos teremtések ebédre invitáljanak.
- Üdv - mosolygok rá a lányra, miután megérkezem. Természetesen késve. Viszont, amikor megérkezem, bárki rájöhet, hogy érdemes volt rám várni. Legalábbis nekem ez a szent meggyőződésem.
- Hm. Van valamilyen dress-code, amiről nem tudok? - pillantok végig gyanakvón a fekete bőrbe öltözött prefektuson, miközben lecsúsztatom a kabátomat a vállamról, ami kötelességtudóan a fogasra lebeg.
- Szabad? - nyúlok Charlotte bőrdzsekije felé, hogy lesegítsem.
Részemről egyébként lakcipőt, fekete nadrágot, világoskék inget, fekete mellényt és szálcsíkos zakót viselek. Avatatlan szemek azt hihetnék, nagyon kiöltöztem, ám nekem ez nem számít annak. Ha feszítettebb szabású öltönyben lennék, nyakkendővel és még mondjuk dísztalár is volna rajtam, na az már okot adhatna a "kicsípett" jelzőre. De ez, ami rajtam van? Ugyan. Csak felkaptam valamit.

* * *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
Írta: 2019. február 18. 13:25 | Link



Nehéz volt a tekintetem még beszéd közben is Blo-n tartani, és nem untatott vagy hasonló, hanem tényleg édes kis rosszcsont volt vele. Olyan hamis volt, ahogy hol felém szagolt a levegőben hol apró nyüszítéssel visszavonulót fújt. Én szívesen ismerkedem, ezzel aztán nincs gond, valószínűleg ha nincs ekkora motivációm pályaválasztáskor, akkor még állatorvos is lehettem volna. Vagy egy sima kutyakozmetikus. Nem kell lenézni, nagyon szép szakma ám az is. Rengeteg ilyen van és tisztelem azokat, akik csak egy csavarhúzót is megemelnek életükben, nem csak az én kezem van élet meg halál fölött.
- Meg szokta érni. A volt koleszos szobatársamnak volt egy nyula, aztán vett mellé egy cicát és összeszoktatta őket, addig a nyuszi karmolt meg oda is kapott, azóta meg? - nevettem el magam legyintve is egyet, jelezve, mennyire eltűnt ez. Debora és az ő állatai elég maradandó élményt hagytak, mert rendesek voltak velem, szerettem a lányt és vele lakni, sajnáltam is, mikor az előző vizsgaidőszak végén elköszöntünk, mert ő befejezte az egyetemet. Elment kutatni valahova messze, most éppen fanatikusan vadássza a lehetőségeit a sellők tanulmányozásának. Blo után ő állt hozzám a legközelebb, furcsa módon olyan jó érzésem volt tőle, hogy jó emberek vesznek körül és tényleg a barátaimnak mondhatom őket.
- Az, kellett egy kis segítség, de elfogadták a jelentkezésem és már Willel is egyeztettem - bólintottam párat, mielőtt viszonoztam volna boldogan az ölelést. Ezt jól megtanultuk szerintem, a közös öröm az mindig jó, sajnos volt óra, amikor ellentéten is osztoztunk, de itt vagyunk, és miből lesz a cserebogár?
- Igen, egy helyen. Három helyet kellett megjelölnöm, a gyermekosztályt, a varázslények okozta sebesülések ellátását és a bájital – mérgezések specifikus csapatát jelöltem meg, még nem tudom hova kerülök, vagy több helyre-e - meséltem el neki végül a teljes történetet, ahogy lassan visszaültünk és a nénik is visszafordultak a teáik és kávéik fölé, sőt, a pincérlány a magunkét is kihúzta, én pedig megköszönve neki fordultam vissza a barátnőmhöz.
- Ha választhatnék a varázslények okozta balesetek elég nagy kihívás, de itt talán a gyerekekkel lenne elég munkám - mert ismer, ha én dolgozom, nem tudok megülni és a várakozás nem a barátom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Blossom Miles
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. február 19. 20:24 | Link

Jasmine
- Még a végén meggyőzöl, és tényleg szerzek valakit. Mondjuk a főbérlőnk azt mondta, hogy nem kell állat a házába, aztán megmutattam neki Monát, amivel sikerült meggyőzni, de nem tudom, mennyire lelkesedne egy következő piciért – meséltem Jas-nek. Nyilván ő is ismerte a történetet, mondhatni ő az egyetlen oka annak, hogy nem kaptam idegösszeroppanást költözésnél. A sok doboz, az emlékek, a használhatatlan tárgyak, amiket napokig kell szortírozni, a lakásszerzés és a kipakolás, amikor találtál végre valamit. Kisállattal nem egyszerű akárhová bekerülni, mert egyből csúnyán néznek rád, amint megemlíted a négylábú jelenlétét.
- Oh, értem – mondtam, miután én is megköszöntem a pincérlánynak a teákat, és újra teljes figyelmemet a barátnőmre fordítottam. Én a szülészet és nőgyógyászat, a gyermekgyógyászatot, illetve az átkok és rontások kezelését jelöltem meg, de udvariasan közöltem, miszerint az elsőt csinálnám a legszívesebben, ők meg nem kötekedtek velem.
- Szerintem elmesélheted nekik, hogy a gyerekek része vonz a legjobban, én is hasonlóan tettem, és láss csodát, odakerültem, ahová szerettem volna. Mondjuk most is sokat segítek be máshol, igazából ahol csak tudok, ott vagyok – bólintottam, bár a lány valószínűleg tudta. Sosem voltam képes csak a saját feladatkörömet végezni, főleg ha készen voltam vele. A legtöbb órán megcsináltam előre a feladatokat, ami most sem változott.
- A gyerekek cukik. Itt van az iskola, az előkészítő és tőlem is mehetnének hozzád a pöttömök – helyeseltem, hiszen volt esély, hogy én is arra az osztályra kerülök. Támogattam az ötletet, hogy Jas közéjük menjen, a kislányok nagyon felnéznek a nőkre, és ha jó passzban fogja ki őket, akkor a legtöbb gyerek édes.
Utoljára módosította:Blossom Miles, 2019. május 6. 11:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2019. február 24. 10:30 | Link

Tánya

Csak akkor kezdtem el felfogni, hogy ez most tényleg egy normális randi, amikor Tánya belém karolt. Nem volt ilyenben részem, már jó ideje. A szokatlanság ellenére egyelőre kellemes érzés töltött el, reméltem, hogy ez így is maradt végig az este folyamán.
Az asztalunk megfelelő volt, ebben a falunak mondott porfészekben úgyis ez a maximum, amit el lehetett várni. Igyekeztem azért kedves arcot vágni a pincérnek. Feltűnt, hogy partnerem meglehetősen zavartan lapozgatta az étlapot, a helyzet megoldásért kiáltott.
- Mit szólnál egy aperitifhez? Utána könnyebb lesz a választás. Egy pohár száraz pezsgő szerintem meg fogja hozni az étvágyunkat. - miután sikerült megbeszélnünk az aperitif kérdését, és a pincér elment az italokért, nyíltabban szólhattam.
- Nem vagy elégedett az étlappal? Tudom, hogy ez a hely nem éppen főnyeremény, úgyhogy le is léphetünk akár. - szerettem volna, hogy Tánya élvezze az estét, és ha ehhez távoznunk kellett, akkor távozni is fogunk.
- Nekem úgyis csak az számít, hogy veled lehessek. - tettem hozzá, miközben megfogtam a szőke szépség kezét az asztal fölött, és mélyen a szemébe néztem. Tényleg semmi másra nem vágytam most, csak arra, hogy kettesben legyek a nővel, aki iránt olyan érzések voltak kialakulóban bennem, amiket már nagyon rég, vagy talán soha nem is tapasztaltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Jeanette Bergström
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 94
Írta: 2019. február 26. 11:30 | Link

::Angelica
egy szerencsétlen nap délutánján

Igaz, hogy még csak két napja jöttem vissza, de azt hiszem még elég sokáig fura érzésem lesz, mintha valami új lenne, holott évekig itt éltem. Nem is tudom azt mondani, hogy valami más lenne a faluban, szimplán csak az más, hogy itt vagyok, az egész költözés. Jó, igazából csak helyváltoztatás, mert minden itt várt a lakásban, amit anyámtől kaptam, érintetlenül - pont, ahogy hagytam.
Valójában azért maradt minden úgy, mert én elterveztem, hogy rendszeres visszajáró leszek, aztán mindig jött valami munka, ami miatt az irodát sem volt időm elhagyni, nem még Svédországot. Most pedig éppen egy munka miatt vagyok itt megint, és nem is bánom. Nem tudom meddig maradok, de tudtam, hogy ezzel fog járni, ha több felelősséget kapok, na meg ha sikereket akarok elérni.
Nem is vesztegetem az időmet, az első megbeszélést meg is ejtjük az új kollégával. Apám meggyőződése, hogy nagyon jól ki fogunk jönni, ami tényleg nem ártana a sikeres együttműködéshez, viszont én egyelőre csak szakmai szempontból tudok nyilatkozni. Megvan az összhang, gyorsan haladunk, még egy hatalmas papírköteget is kapok tőle mindenféle kimutatásokról, szóval ezután ahelyett, hogy bármilyen erőfeszítést tennék munkatársam megismerésére, a Pillangóba térek be, méghozzá egyedül.
Elképzelve már meg is van, ahogy találok magamnak egy csendes kis sarkot, ahol áttanulmányozhatom az egészet a kedvenc teám társaságában. Közben azonban túlságosan belemerülök a fejemben lejátszódó képsorokba, észre sem véve, hogy még mindig a bejárat közelében állok, és a betérők vagy távozni vágyók is próbálnak kikerülni. Van, aki kevesebb sikerrel manőverezik el mellettem, meglökve a kezem, ezzel pedig azt eredményezve, hogy körülbelül 200 oldalnyi papír hullik szét minden irányba a földön. Mivel ezzel már biztos, hogy legalább a közelben ülők figyelmét maradéktalanul magamra vontam, inkább gyorsan neki is állok szedegetni össze a jegyzeteket, közben önkéntelenül is kinevetve magamat, amivel szerintem a helyzeten és a megítélésemen sem segítek, de már mindegy. Legalább jól szórakozok magamon.
Utoljára módosította:Jeanette Bergström, 2019. február 26. 11:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2019. február 27. 21:39 | Link

Jeanette Bergstörm

Túl vagyok az utolsó vizsgámon is, már csak a kiérdemelt pihenés van hátra. Úgyhogy le is sétáltam jó fáradtan a cukrászdába.
 Első évem elején is jártam itt, és úgy emlékszem rá, mintha csak tegnap történt volna. Összefutottam Daviddel, aki idén valahogy eltűnt. Tavaly egészen jól elvoltunk...
 Miközben ábrándozok, nekimegyek majdnem egy felnőttnek, aki éppen valami papírokat szedeget. Nem én löktem ki őket a kezéből, de azért lehajolok segíteni.
- Szép napot! - Unom a folytonos "jónapotozást", és bár a felnőttnek nem indulhatott valami jól ez a délután, azért csak nem haragszik meg a kívánságért.
- Nem baj, ha segítek? - Kérdezem, de már szedegetem is a papirokat. Egészen hamar össze is gyűjtöm őket, és átnyújtom.
- Angelica Black Wing vagyok. Örülök a találkozásnak. - Huh. Ez azért érdekes... az ember nem áll le beszélgetni minden vadidegennel, akinek segít. Igaz, velem ez már megtörtént.
 Egy piszkos üstöt nem tudtam kitakarítani, végül odajött egy nálam kicsit idősebb boszi, elintézte a koszt, és utána jókat beszélgettünk. De ő gyerek volt, most pedig egy felnőtt áll előttem.
 Egy "kicsit" késve ugyan, de kinyújtom a kezemet, és fáradtan elmosolyodok. Három vizsgát tudhatok magam mögött. Legalábbis ma. Tegnap négyet tettem le, úgyhogy igazán nem várhatja el tőlem senki, hogy táncot járjak és énekeljek. Beszélgetni és barátkozni viszont szerintem még van energiám.
 Aropó energia... régen ruccantunk össze Moonékkal. Újra kéne egy kis összejövetel, persze csak ha ők is benne vannak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
Írta: 2019. március 5. 19:25 | Link



- Ehhez állítólag értek. Nem hiszek az ilyen pletykáknak - ingattam meg mosolyogva a fejem, de azért egy egészen kicsit büszkén is feszítettem ott. Hittem benne, hogy azért van meggyőzőképességem annyi, amennyire az életben bármikor szükségem lehet, de nem szándékosan tettem a használatát most éppen. Máskor meg ritkán kell pluszt bevessek, általában amiben szeretném, ha bizalmat kapnék, erősen remélem, hogy elég ennyi, az igazság és a tények, hogy értek ahhoz, amit elmondok. Leginkább a páciensekre igaz ez, mindegy, hogy kicsik vagy éppen nagyok.
Aztán kint is volt a hír, a tény, hogy hamarosan én is itt leszek, bár, hogy pontosan milyen úton, az egy másik kérdés. Tényleg eléggé éreztem mind a három pályát a magamévá is tudtam volna tenni, éreztem, ha kell, teljesítek ugyanolyan lelkesen, de biztos vannak preferenciák, ahogy bárkiben. Egyelőre az eredeti célom még messze volt, azt hiszem a végső pálya megtalálása nem ezen a döntésen fog múlni, a végére megtudom, hiszen addig mindenbe is bele kell kóstoljak.
- Határozott voltál, azt pedig szeretik. De őszintén? fogalmam sincs, tényleg jobban érdekel-e az egyik, mint a másik. Szeretnék segíteni, örülnék, ha már benne lennék a körforgásban - aztán bízom benne hogy alakul. Érezni fogom munka közben bizonyosan, mi az, amit több szívvel, több lélekkel csinálok. Aztán az is lehet, hogy teljesen kiábrándulok, pedig nem szeretnék hátra lépdelni. Akkor sem, ha a szüleim biztosítottak róla, ha más út mellett döntenék mégis, ugyanúgy támogatnak. Hisznek bennem, de tudják, hogy nem megyek egyszerű járáson.
- Igen, nagyon sok a kisgyerek, belefutottam egy kisebb csoportba a délelőtt folyamán is - mosolyodtam el, ahogy magam elé húztam az italom és óvatosan, lévén nem hűlt az még annyira ki, bele is kortyoltam. - Sok a beteg egyébként? Már ahhoz képest, hogy nem olyan nagy község ez, de közben mégis. Iskolák, munkahelyek...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2019. március 9. 22:10 | Link

Robi


Kicsit feszengve éreztem magam egy ilyen helyen. Persze, nem mindig lehetett, hogy az ember lánya csak bulikban találkozik emberekkel, de az egész túl sok volt nekem. Olyan valódi, amilyenre először nem akartam ezt a kapcsolatot.
- Igen, az lehet, hogy jó lesz - Az alkoholban mindig bíztam. Bizalmat adott a legkisebb korty is belőle, hogy én márpedig tökéletes vagyok. Egyik ismerősöm meg is jegyezte, hogy jó lehet nekem, mert nem kell sokat költenem és máris részeg vagyok. Így van ez, ha az ember nem a rendes ütemben szocializálódik és ismeri meg az italokat.
- Nincs semmi baj a hellyel - mosolyogtam a férfira, ahogy megfogta a kezem. Nem húztam el, igazából legszívesebben még közelebb is húztam volna. - Csak tudod... én soha nem ettem húst. És nem is szeretném kipróbálni - húztam fel az orrom. Elrettentett még a gondolata is, hogy valamikor is a számba kell tennem egy falatot egy nyusziból vagy egy kis csibéből. - És itt nincs semmi más, csak hús - suttogtam még gyorsan, mielőtt visszaért volna a pincér. Nem szerettem volna, ha a kis problémámról ország-világ - vagy legalábbis Bogolyfalva pletykás tagjai - tudott volna.
- Deee... ehetünk desszertet. Amúgy is azzal a legjobb kezdeni
- próbáltam menteni a menthetőt. A pincér odaért, és kitöltött nekik az italból. Megállt, és várta, hogy mi lesz a kérés, de egyenlőre nem kaptam még meg Robi válaszát a felvetésemre, a pincér túl gyorsan tért vissza. Szóval csak néztem a férfit, és vártam, hogy most megyünk, vagy sütizünk. Igazából el tudtam képzelni egy romantikus sétát is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Blossom Miles
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. március 10. 14:02 | Link

Jasmine

- Pont annyira, amennyire kell - mosolyodtam el. Az egyetemen egész jól bele lehet tanulni az ilyen dolgokba, de a meggyőzésnek is van egy csomó fajtája. Jas például kedvesen beszél rá, a végén nem is kételkedsz az igazában. Én ennél kicsit erőszakosabb vagyok, nem engedek a negyvennyolcból, ha tudom, hogy igazam van. Gyakran a Bagolykőben is ezért kerültem bajba, de jó részei is vannak, mert hamar megtaláltam a területet, ami érdekel, és ezt nem tartottam magamban, mikor arra került a sor.
- Szerintem itt van a legnagyobb esélyed arra, hogy valóban rájöjj, mi foglalkoztat. Simán próbálkozhatsz különböző területeken. Én biztosan segíteni fogok neked, de másokkal sem lesz baj - átérzem Jasmine helyzetét. Hiába voltam elkötelezett, mikor idekerültem, fogalmam sem volt, hogy mi történik, ha valami nem úgy sül el, ahogy azt előre elterveztem. Egy csomó mindent felteszünk a munkára; évekig tanulunk, de azt valahogy senki nem meséli el, hogy mi lesz, ha ez így mégsem jön be.
- Nyilván szezontól függ, de azért nem szoktunk unatkozni. Ugyan van iskolai gyógyító, de gyakran a diákok is lejönnek a rendelőbe. Olyan lehetetlen dolgokban és helyeken képesek megsérülni, hogy az hihetetlen - néztem a lányra, akiről eszembe jutott, hogy nekem is van egy teám, úgyhogy magam elé húztam. Elkezdtem kevergetni az italt, miközben újabb téma jutott eszembe.
- Azt hiszem, még nem meséltem neked, de beadtam a jelentkezésemet az előkészítőbe, hogy a két nagyobb osztálynak tarthassak szakkört a bájitaltan érdekességeiről - nem hiszem, hogy túl sokan illetnék a bájitaltan az érdekes jelzővel, mindenesetre én mindig Félagund prof egyik kedvence voltam. Eléggé idegesített is, főleg mikor csak én kaptam K-t a vizsgákon vagy csak nekem sikerült egy főzet, de valahogy sikerült túlélnem, most meg nem is lehetnék hálásabb, hogy ilyen furcsa ízléssel áldott meg a sors.
Utoljára módosította:Blossom Miles, 2019. május 6. 11:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
Írta: 2019. március 10. 15:00 | Link



- Remélem - tettem még hozzá, bár ezt már nem olyan biztosan, mint az összes többit. Ha teljesen őszinte kell legyek, én nem mindig éreztem azt, hogy nekem manipulatívnak kell lennem, szerettem volna, ha tettek és érvek önmagukért beszélnek, de elég korán megtapasztaltam, hogy ez ebben a világban kevés. Így kopott ki az életemből a vallás, majd egy része az udvariasságnak is. Persze nem arról van szó, hogy ne lennék rá képes, de sokat ingadozom a kultúrám elvárta magatartás és a normál emberi között. Már az, hogy sokakkal tegeződöm egy bukkanó lenne, amiért nem lenne rám bárki büszke. De örülök, hogy a szüleim felfogása modern. Mondjuk ha nem az lenne, örökbe se fogadtak volna.
- Én is ebben reménykedem. Tudod, kicsit ebből, kicsit abból, aztán az alappal már össze is tudom hasonlítani a szakterületeket - bólogattam aprókat, ahogy a már meglévő italomból kortyoltam újabb aprókat. Kellemes íze volt, nem volt túl forró és túl édes sem, így egészen éreztem, ahogy csak kellemesen bizsergeti a torkom, ahogy egy-egy korty után nyeltem. Aztán csak felnevettem kicsit az iskolásokba belegondolva.
- Hidd el, ez nem csak az ő tehetségük, láttam Pesten, az ispotályban is csodákat már - emeltem is fel a mutatóujjam, mintha csak figyelemfelhívó és figyelmeztető lennék, pedig csak tényeket közöltem. Még nem tudtam megszokni, hogy az emberek milyen meglepőek, pedig ebben az életben és munkában ideje lenne. Egy másikban majd pihentetőbb élet jut biztosan, talán ott okom se lenne ennyire ezért küzdeni. Óvatosan tettem le a csészét kicsit igazítva is rajta, ahogy néztem a kezeim között, mielőtt megint rá emeltem volna a tekintetem.
- Tényleg? Waho, ez meglepő. Bár eddig is tudtam, hogy remekül kijössz a kicsikkel és szereted is őket. Ha csak fele ilyen határozottan állsz oda, mint a pályaválasztáshoz, biztos nyert ügyed van - biztattam, mert hát mit is tenne egy barát? Nyilván én hittem is benne, hogy igazam van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2019. március 11. 18:36 | Link

Tánya

- Óh, ha ezt előre tudom, akkor nem ide jövünk. - szabadkoztam egy sort, miután kiderült, hogy Tánya nem eszik húst. Úgy tűnt, feszélyezte a dolog, pedig nem volt ebben semmi szégyellnivaló. Legszívesebben kérdőre vontam volna a pincért, hogy miért nem gondolnak a húst nem fogyasztó vendégekre, de végül is beláttam, hogy nem lenne a legjobb ötlet jelenetet rendezni.  
- A sertéshúst egyébként én sem szívesen eszem meg. - közismert, hogy a sertések a legvarázstalanabb teremtmények közé tartoznak, és az aranyvérűek rendszerint ki sem állhatják őket.      
Valamit illett rendelni, ha már bejöttünk, úgyhogy vevő voltam a desszertre.
- Akkor együnk desszertet! Válassz valamit nekem is, lepj meg! - kacsintottam. Nem voltam kimondottan édesszájú, de partnerem ízlésében maximálisan megbíztam.
A pincér távozása után a pohárhoz nyúltam, hogy koccintsuk.
- Mondtam már, hogy irtó szexi vagy ebben a fekete ruhában? - szóltam, majd lehúztam az italt. Ha rajtam múlik, gyorsan oldottá fog válni a hangulat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Jeanette Bergström
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 94
Írta: 2019. március 14. 18:52 | Link

::Angelica

Nem mondom, hogy meglep a dolog, hogy bárki idejön hozzám egy ilyen alakítás után, és bár lehet, hogy én vagyok túl ítélkező és negatív, nem segítséget várnék ilyenkor, holott ugye az lenne a normális és az illő. Ahogy a lány is tesz, de nem csak felajánlja a segítségét, még rá is kérdez, hogy egyáltalán megteheti-e.
- Szia! Természetesen. Köszönöm szépen!
Jól esik, hogy van valaki, akinek nem okoz fáradtságot, hogy segítsen helyrehozni egy ilyen kis hibát, amit ráadásul még csak nem is ő okozott. Vele tényleg egész gyorsan megy is a dolog, szinte észre sem veszem és az összes papír megvan, a maradékot pedig nyújtja át nekem. Átveszem és elteszem, eszembe nem jutna most azzal foglalkoznom, hogy az eredeti sorrendbe visszapakolásszam őket.
Rövid időn belül pedig már másodszorra lep meg a segítségem, de persze ahogy az előző, ez is pozitív meglepetés.
- Jeanette Bergström, szintén örülök, bár más körülmények között talán menne még jobban is.
Valójában azért így is eléggé, és a korábbi kellemetlen érzésnek is búcsút intettem már, mosolyogva és egészen feloldódva sikerül reagálnom Angelica bemutatkozására. Azt sem szeretném, ha ő érezné magát frusztrálva, mivel láthatóan fiatalabb nálam, én is csak ember vagyok és nem harapok, sőt. Nagyon kis aranyos tudok lenni. Most is teszek egy próbát.
- Megengeded, hogy meghívjalak mondjuk egy teára - vagy amit éppen szeretnél - a segítségedért cserébe?
Újból mosolyogva szólok hozzá, remélve persze, hogy nem ijesztem el. Még nem ismerem ugyan válaszát, de fejemmel egy üres asztal felé biccentek, jelezve, hogy oda akár le is ülhetünk, amennyiben nem utasítja vissza az ajánlatomat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2019. március 17. 19:26 | Link

Robi


Örülök, hogy a férfinek is tetszik az ötletem. - Lássuk csak... - veszem újra a kezembe az étlapot, és ezúttal a számomra is érdekes részt kezdem el vizsgálni. Erőssen koncentrálok, szemem összeszűkítem, és szám csücsörítve oldalra húzom. - Szereted a fagyit? Mert ez a brownie fagyival elég jól hangzik - jegyzem meg, de hát nem lehet mindenki olyan édesszájú, mint én. - Úúú, és van Panacotta is - böktem az étlapra, és azt hiszem ezzel el is dőlt, hogy mit rendelünk. Vagyis pontosabban én mit.
A pincér csak bólintott a rendelésre, arcán nem tükröződött meglepetés, hogy csak desszertért jöttünk. Kiöntötte italainkat, és már ott sem volt. Robihoz hasonlóan én is a poharamért nyúltam.
- Reméltem, hogy tetszeni fog. Nem mindenki kedvéért húzok fel szoknyát - mosolyodtan el féloldalasan, és az asztal alatt lábammal megsimítottam az övét. Beleittam a poharamba. Kellemes, bizsergető érzés volt, ahogy az ital legurult a torkomon, s mire leraktam az asztalra a poharat, már ott is volt a desszertünk.
Egy kis darabot leválasztottam a többitől, és Várffy-ra néztem. - Meg akarod kóstolni? - kérdeztem, és felé nyújtottam az evőeszközt, rajta a saját kis sütimmel. Régi szokás volt már Kolos és köztem, hogy megkóstoltuk mindig azt is, amit a másik kért. Persze azért azzal mégiscsak emeltem a tétet, hogy Robival én kóstoltattam volna meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2019. március 17. 22:08 | Link

Guinevere Frances Yazel



Nem igazán volt hangulatom egész nap az ágyamban feküdni, pedig megtehettem volna. Miután sikeresen levizsgáztam mindenből, hirtelen annyi szabadidő szakadt rám, mint még soha. Legalábbis a tanulási időszakban nem sok időm volt bármire is, úgyhogy ez az időszak számomra Hawaii volt. Miután felkeltem, lefürödtem, fogat mostam és megcsináltam a többi teendőmet, majd úgy döntöttem, hogy kicsit kitakarítom a szobámat, addig is elfoglalva magamat valami értelmesnek nevezhető tevékenységgel. Legalább 2 órába beletelt, mire végeztem, hiszen a tanulás mellett csupán minimális rendet tudtam tartani, most pedig valóban elég időm volt arra, hogy alaposan kitakarítsak mindenhol. Miután végeztem, átöltöztem egy trendi, ámde kényelmes melegítő ruhába, majd a teaház felé vettem az irányt. Mióta Maja elment nem igazán találtam fel magam, senki társasága sem volt hozzá fogható és már fél szavakból is megértettük egymást, nagyon hiányzott. A helyiségbe érte némi zsibongás ütötte meg a fülemet, nagyon sokan tartózkodtak rajtam kívül ott. Persze én voltam egyedül magányos farkas, a többiek csapatostul ülték körbe a környező asztalokat. Szerencsémre találtam magamnak egy szabad asztalt, amelyet rögvest el is foglaltam. Igazából nem hoztam magammal semmit, még könyvet sem, úgyhogy kissé unatkozva hallgattam a körülöttem lévő diákok és felnőttek csevegését. Persze nem akartam hallgatózni, de képtelenség lett volna nem hallani zajos beszélgetéseiket. Olyan zsivaj volt a helyiségben, hogy majdnem megfájdult tőle a fejem. Azon gondolkodtam, hogy talán át kellene mennem valahova máshova, ahol nincs ekkora zaj. Egyelőre azonban ötletem se volt, hogy hova mehetnék, úgyhogy még üldögéltem egy kicsit a helyemen. Rossz érzés volt egyedül lenni, pedig általában feltaláltam magam minden helyzetben, de most nem igazán örültem annak, hogy magamra vagyok utalva. Talán az engem körbevevő társaság váltotta ki ezt az érzést belőlem, de valahogy nem volt kedvem egyedül tovább üldögélni ezen a helyen.
Hozzászólásai ebben a témában

Blossom Miles
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. március 22. 20:56 | Link

Jasmine
A kijelentésére csak egy biztatónak szánt mosollyal reagáltam. Szerintem az ismerőseim közül Jasmine-nek van az egyik leginkább elviselhető és szerethető természete, főleg ha az ember tisztában van minden szarral, amin átment. Talán a sors fintora, hogy nekem kevesebb jutott az élet hülyeségéből, mégis én kerültem folyton bajba vagy összetűzésbe valakivel.
- A rendelőben nem vagyunk túl sokan gyógyítók, úgyhogy észrevétlenül cserélgethetsz osztályok meg minden között. Biztos vagyok benne, hogy hamar megtalálod a saját utad - újabban azt vettem észre magamon, hogy egyre több motivációs szöveget mantráztam, másoknak és magamnak is. Mindig negatív, de legalább realista személy voltam, ám az utóbbi időben próbálkozok meggyőzni mindenkit, hogy az élet szebbik oldalát figyeljék. Közben belekortyoltam a teámba, ami igazán kellemesen esett. A meleg ital kicsit még jobban felmelegített, ízre pedig a természetes és megszokott fekete tea volt. Nem is vágytam valami különlegességre vagy változásra. Engem például kifejezetten zavart, mikor egy étteremben a jól megszokott és megszeretett ételeket megpróbálják feldobni valami új ötlettel, így örültem, hogy az én kedvencemet már nem igazán lehet variálni.
- A repülés a legrosszabb. Órán még csak-csak figyelnek rájuk, ott kevesen sérülnek meg, de a kviddicses edzésekről és a meccsekről tömegesen jönnek le - már ha képesek lejönni gondoltam, de inkább nem mondtam ki hangosan. Az első repülésem nekem sem volt túl fényes, de nem is erőltettem. Anyám úgysem örült volna, ha valamiféle seprűs karrierbe kezdek. Az abszurd történetek pedig napestig tudnám sorolni, miközben nem is vagyok olyan régóta itt.
- Hát, reménykedek benne. Kissé furcsa lesz, az egyetemről is úgy mentem el, hogy soha többet nem fogom betenni a lábam egy iskolába, most mégis simán beadtam a jelentkezésemet - váltottam át szentimentálisba. Nagyon jól esett, hogy Jas így támogatott, bár tudom, hogy ellentétes esetben ugyanígy tennék. Az öt évnyi AMS megtette a hatását, erősen összetartunk és mindenben támogatjuk egymást.
Utoljára módosította:Blossom Miles, 2019. május 6. 11:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
Írta: 2019. március 23. 23:13 | Link



A pozitív személyek mindig olyan jó töltetet adnak az embernek, nekem is, szükség van rá, főleg mikor kicsit is olyan, mintha a világod nem lenne megfelelő alapokra helyezve. Nem éreztem semmi tragédiát az életemben, a legtöbbet, amit kaphattam az élettől minden irányból megéltem már szerintem, egyszerűen kicsit tanácstalannak láttam magam a döntési képességeim figyelembe véve. Nem tudtam azt sem, mi lesz velem a jövőben ha vége itt meg Pesten a gyakorlatnak. Hova kerülök, vagy hova sem? elmehetek-e haza misszióra, vagy ezt ki kell lőnöm, mint rengeteg helyet. Volt mit a család miatt, volt amit más okból, de nem egyszerű.
- Fogalmam sincs honnan van benned ennyi bizalom mindenki és minden felé, de imádom - nevettem el magam, majd csak nagyokat bólogattam, mert egyetértettem minden szavával ismeretlenül is. Tudtam, ha valaki, akkor ő ezt átlátja, ezért is volt az első, akit beavattam jobban ebbe. Persze még Willel leülünk annak kapcsán, mik lesznek a feladataim és mit mer rám bízni, de őt se tegnap ismertem meg, szerintem biztos hamar megegyezünk.
- A varázslósportok nem feltétlen egészség s csontbarát hobbik. Azt hiszem hiába élünk tovább, mint a muglik, lerövidítjük magunknak, nehogy fura legyen és feltűnjön - osztottam meg vele a hirtelen jött, kissé meredek nézeteim, de vicces volt, ebben biztos vagyok. Mondjuk alapból kettőnk közül szerintem nem én vagyok a jó humorral áldott, de egymáséban nem leltünk szerintem még bajt. Közben óvatosan, de lelkesen nyújtottam a kezem Mona irányába. - Lehet nekem is szereznem kellene egy kis barátot - néztem kisit tanácstalanul a barátnőmre, vajon ez mennyire jó ötlet. Én is egyedül vagyok mint ő, végül is.
- Szerintem egész más, mikor tanulói kötelesség és el kell viseld mindazt, mait a társak meg az oktatók helyeznek a válladra, mint mikor csak a kollégák vannak, és sok gyerek. Akik alapvetően édesek 14 év alatt - vontam meg a vállam kicsit, ha valamit mind a ketten kedveltünk a munkánkban, szerintem azok a picik voltak, tényleg hálás teremtések, megéri nekik jobbá tenni az életet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Blossom Miles
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. március 29. 17:20 | Link

Jasmine
- Oh, ha én azt tudnám - nevettem fel én is, majd belekezdtem a mondandómba. Mindig az a fajta voltam, aki ha egy témáról tud beszélni, akkor alig lehet elhallgattatni. A gyógyítás pedig pont ilyen. Egyszerűen rajongok a munkámért, semmiért nem cserélném el, pedig közel sem a legkönnyebb.
- Pontosan, mintha direkt csinálnánk. Vajon ki találta ki, hogy majdnem minden varázslóhobbinak veszélyesnek kell lennie? - jó, talán a varázslósakk nem veszélyes, de az kevésbé is elterjedt, mint a kviddics. Nekem például sosem volt célom összetörni magam pontokért, de sokaknak biztosan imponál ez az életstílus. Néztem, ahogy Jas és Mona aranyosan ismerkednek egymással, miközben tovább iszogattam a teámat.
- Én egyértelműen az ügy mellett állok. Persze, néha nehéz még egy kis életről gondoskodni, de a kontra lista eltörpül a pozitívumok mellett - bólogattam serényen a felvetésre. Tényleg bolondulok a kutyámért és szerintem mindenkinek meg kellene tapasztalnia, milyen egy aprósággal élni.
- Igen, én is ebben reménykedem. Ha jól emlékszem, tizennégy előtt még én is betartottam a szabályokat - mosolyodtam el. Igazából a munkámban is sok gyerekkel foglalkozok, akik irtózatosan édesek, és mindegyiket szeretem. Nagyon remélem, hogy az előkészítőben is hasonlóan kedves gyerekekkel lesz dolgom.
Utoljára módosította:Blossom Miles, 2019. május 6. 11:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
Írta: 2019. április 1. 00:21 | Link



Talán mindenkinek azt kéne egyszer megtalálni, amit a barátnőmnek láthatóan már sikerült, vagyis nekem így tűnt. Nem csak tudott, de akart is beszélni arról, amiben élt, amit dolgozott. Szerette tenni a kötelességét és nem tehet volt és egy muszáj, én is hasonlóan láttam. Sokan buktak el az egyetemen, mert hiába voltak alapvetően szorgalmasak, a kitartás kevés, hogy életben is tartsd a hivatásod. Egyszerűen ha túlgörcsölöd vagy elveszik az elszántságod, nem mész semmire utána.
- Fogalmam sincs. De végülis neki köszönhető az is, hogy mi ilyen keresettek vagyunk a szakmában. Sőt - emeltem is fel a mutatóujjam, de megint csak nevetnem kellett. Külön ág alakult ki a gyógyítók körében például, de a pályaválasztás azon szakaszában se a kviddicsesekért - pedig sokan nagyon rajongtak - se a sportban való munkáért nem dobtam magam hanyatt. Lehet bennem van a hiba, valahogy a világban az értékrendem inkább a rend, béke egészség tendenciákat ütögette és a szórakozás nekem olyan többedrangúnak tűnt. Akkor is, mikor szép mosolyt vettem fel egy-egy kolis bulihoz, meg tényleg milyen király, és akkor is, mikor ugyanezen alkalmon valaki már majdnem elhitte, hogy én meg ő… csak katasztrófa vagyok, tudom.
- Igen, azt hiszem az egyetlen kontra, ami hirtelenjében állva maradó indok, már az anyagiakon kívül egyelőre, az az időm - vontam aprón vállat, de tudtam, ha ő megoldott végül, bizonyosan van lehetőség rá. Nyilván kevesebbet kell majd itt 12 órában, vagy többen helyt állni, mint a pesti környezetben, de ha egy év után úgy adódik, és mennem kell, más életbe egy állatot is belerángatni? Nem tudom egyszerre akarom is és nem. Van pár csodálatosan szép kutyus és cicus is, igazság szerint nem is tudom, milyen gazdi vagyok inkább. sosem gondoltam bele.
- Talán csak a szülinapod után lettél ilyen bűnös - néztem rá cinkosan, mintha tudnám és érteném, pedig ennyire régről nincs meg minden ismeretem, de az tény, hogy egy bentlakásos iskola, egy kollégium, egy új közeg sokat formál az emberen. Nem is hibáztatom a kisembereket, de lényegesen egyszerűbb szerintem megfogni a kisebb korosztályt. - Ide is költöztél már?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Blossom Miles
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. április 15. 17:11 | Link

Jasmine
- Mindenben van valami szép - bólogattam én is serényen. Sosem voltam a mágussportok nagy rajongója, amikor pedig megláttam a sérüléseket, a maga csúnya valójukban, eldöntöttem, hogy soha, de soha nem ülök seprűre. Az viszont tény, hogy elég jól kerestem rajtuk diákkoromban is. A tanárok nem lelkesedtek azért, amikor kifosztottam a raktárt, de nem volt bizonyítékuk ellenem, így nem is tehettek semmit. A kviddicsesek pedig mindig féltek, hogy kisebb-nagyobb sérülések miatt nem engedik majd őket pályára. Erre jöttem én, aki viszonylag alacsony fizetésért, ámde titokban megoldottam a problémát. Mindannyian jól jártunk, és a lebukás veszélye sem állt fenn, hiszen ha az egyik büntetőmunkára ment, az óhatatlanul magával vonta a másikat is.
- Ha anyagiakkal lenne probléma, akkor nyugodtan szólj, szívesen besegítek, aztán amikor tudod, visszafizeted. De biztos vagyok, hogy Will is adna előleget - böktem ki végül. Nem szerettem anyagiakról beszélni, mindig úgy éreztem ilyenkor magam, mintha apámmal beszélnék. Nem is szerettem beszélni arról, hogy nekem mennyi van, mert nekem sem vettek meg mindent. Leginkább az én érdemem volt, hogy pénzhez jutottam.
- Itt van a Mancs-hely a közelben. Tulajdonképpen egy állat napközi, de Mona eléggé élvezi. Egész nap azt csinál, amit szeretne, aztán megyek érte - reagáltam az idővel kapcsolatos felvetésére. Valóban, néha tök nehéz összeegyeztetni két életet, de szerintem csak akarat kérdése. Persze, sokkal jobb lenne mindkettőnknek, ha velem jöhetne dolgozni, de a rendelő nem pont ilyen hely. Így jutottunk erre a kompromisszumra, ami azért egészen kielégítő.
- Hát, még rendezkedünk. Egy társaslakásban vagyunk most. Otthonos és a többiekkel is jóban vagyunk, de ha egyszer kicsit háttérbe szorítom a karrierem és a magánéletemre koncentrálok, akkor szeretnék egy saját kuckót - feleltem Jas-nek. Tényleg imádtam a szobánkat és meglepően kényelmes volt, hogyha elfelejtem, hogy lekapcsoltam-e a villanyt a szobámban, akkor csak felhívom valamelyik lakótársamat. Szerencsére kolesz hangulata sem volt és tök jó embereket fogtunk ki, akik nem ordították le a fejemet, amiért késő este érkeztem haza, mert ügyeltem, aztán a nagy sietségben felrúgtam Mona vizes fémtálcáját. Nem csak nagy zajt csapott, de éjfélkor még fel is kellett mosnom, a fürdés és egyéb hangos, esti tennivalók mellett.
- És te találtál már szállást?   
Utoljára módosította:Blossom Miles, 2019. május 6. 11:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kapitány Valentina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. április 19. 21:08 | Link


Wape fun || Tünci



Elkéstem.
Képes voltam elkésni a munka miatt, ami amúgy megőrjít. Nem tudom, hogy lehet ezt hosszú éveken keresztül csinálni, nekem már ez a pár hónap is a lelki békémbe került. Hiába volt eszméletlen minden egyes edzés Liammel, amikor reggel be kellett menni a hivatalba, minden egyes alkalommal úgy éreztem magam, mint aki egy gyászmenet tagja. Változatosságot akartam, erre ennél monotonabb cselekvést keresve sem találhattam volna. Ma is egész nap az órát figyeltem, hátha végre elszabadulhatok, de persze, hogy az utolsó fél órában kellett sürgősen feladnom ugyanazt a levelet - persze külön-külön leírva - az összes többi minisztériumi kirendeltségre. Mint valami félnótás kezdő! A nyomozás terén talán tényleg kezdő voltam, de nem holmi gyakornok.
Mindenesetre az a tíz perc késés megbocsájtható még, szóval nem kapkodtam a lábamat. Talán bocsánatot kérek, de nem ér meg egy találkozó sem annyit, hogy egy az átlagnál is szánalmasabb nap után lélekvesztve fussak.
A vendéglátó negyedbe érve már kicsit nézelődtem, hátha kiszúrom itt vagy ott a legnagyobb Payne-t. A cukrászda előtt csak egy pillanatra torpantam meg, gyorsan eldöntöttem, hogy majd ha nyitva lesznek még, amikor végeztünk, akkor fogok sütit venni. Addig meg megteszi a vízipipa is, amúgy sem próbáltam már ezer éve.
Utoljára módosította:Kapitány Valentina, 2019. április 19. 21:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 16 ... 24 25 [26] 27 28 ... 35 36 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed