36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 14 ... 22 23 [24] 25 26 ... 35 36 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. május 23. 23:25 | Link

Bodza Edina Gyöngyvér


 Vásároltam néhány ruhát ma, többek közt az egyenruhámat is beszereztem, melyet munkám során viselni fogok. Fehér, csípőben szabott rövid ujjú felső, térdig érő szoknya, mindkettőn a dísz szegés zöld színű, hozzá egy hajfogó, ami inkább kalap jellegű, s végül egy kényelmes lapos talpú fűzős félcipő. Ezekből két öltözetnyi, hogy míg az egyik mosásban van, a másikat viselhessem. Várom már az első napot, de ennek nyoma nem látszik rajtam, hiszen csak lelkem mélyén hagyok efféle passzióknak teret. - Jó napot! Egy étlapot kérnék. Köszönöm - mondom, amikor elhelyezkedtem az egyik asztalnál, s odalépett hozzám a pincér. Jókora papírtáskámat, melyben a vásárolt holmi van, letettem magam mellé és egyenes háttal ülve, arcomon a nyugalom vonásaival végigvezetem tekintetem a vendégeken. Főleg fiatalok, jórészt édességet falatoznak. Velem átellenben egy vörös hajú lány ül és ahogy elnézem ő is inkább a cukrászdai termékek miatt érkezett. Nem úgy mint én, aki vacsorázni szeretnék valami egyszerűt. A szállásomon nincs rendes étel, s főzni sem lehet, így maradnak az efféle helyek. Ez kellemes, hangulatos és az eddig látottak alapján biztosan színvonalas is, már ami az ennivalókat illeti. Elsimítok néhány ráncot szürke ruhámon és hajfonatomat, is megigazítom, melyet fejemen úgy vezettem körül, akár egy hajpántot és tűztem meg néhány helyen. Kisvártatva megérkezik a pincér, kezembe adja a menüt és azt mondja mindjárt jön, gondoljam át nyugodtan, de én rávetem pillantásom a lapra és megtorpanásra késztetem szavaimmal - Már döntöttem. Egy kemencében sült tejberizst kérek, szórás nélkül és egy pohár bodzás-áfonyás limonádét- közlöm, mire a férfi enyhén megrökönyödik, talán mert túl hamar határoztam, de én nem zavartatom magam. Még hangszínemen sem érezhető semmi más csak a kérés dallamossága - Ennyi lesz, köszönöm - fejezem be rendelésem, mire kisvártatva elveszi tőlem a füzetkét és mint vert had kullog vissza, hogy továbbítsa a szakácsnak választásomat. egyáltalán nem lep meg, hogy így reagál, hiszen az emberek többsége nem ilyen céltudatos, főleg nem egy olyan egyszerű dologban mint az aznapi vacsora megválasztása.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eliades Nesztor
INAKTÍV


Szinkronizált-Siket-Fotós
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 52
Írta: 2018. május 24. 21:41 | Link

Alíz

 Komálom ezt a helyet, nagyon zsír, hogy ebtársam Zsömle is bejöhet velem. Mondjuk már beszereztem azt a kütyüt, ami fordítja a jelelésem, hála a fura fószernek, Adamnak a szervízből. A medencés hepaj után pár nappal szólt, hogy toljam oda a képes felem, mert szerzett egy ketyerét. Igazából persze nagyon nagyon udvariasan írta meg egy bagolyban, de nekem az picit már sok volt. Egy szó mint száz, most nálam van és boldog vagyok, a vigyor a fejemen azóta non-stop fenn figyel. Azért hálás voltam és vagyok is neki, mert így már úgy dőlhet belőlem a sóder, hogy csak na. Megkerestem pár mappámat és előhívtam azokat a képeket is amiket pár napja a réten lőttünk az én frissen sült segítőtársammal. Rá várok, hogy letárgyaljuk, mennyit perkáljak neki. Nem hiszem, hogy túltolná a kapzsiságot, annál sokkal cukibb, egyem a szívét. Jaj nem fujj, nem eszem belsőséget, max májat, de az meg akkor jó, ha hízik szóval, a csaj zsigerei kilőve. A húgomra emlékeztet, lehet meg s mondom neki, biztos jót nevet majd rajtam miatta. Kalliopé, vagyis nekünk csak Opi is ilyen kis babaarcú és kedves locska lányka. Imádom a fejét, a kis dilinyósnak! Annyit lehet vele hülyülni, na meg piszokul jól is főz, ami komoly szempont a mi famíliánkban. Szerintem még apát is kenterbe veri, de persze a faternak ezt nem toljuk az arcába. Túl jó fej, meg önérzetes görög is és ez a kettő veszélyes kombó. Az a tipikus onnan származom, ahonnan a demokrácia, meg a tzatziki és az úzó fajta. Szóval nála a kritikát csínján kell adagolni, szódával, főleg. Szódáról jut eszembe, ideje tolni egy kis folyadékot, meg tesztelni a masinát. Csak Alíz jönne már.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"A fényképezőgép objektívje az, amely igazi valójában megmutatja a világot"

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2018. május 25. 18:43 | Link

Nesztor





Megbeszéltem pár napja Nesztorral, hogy a Pillangó-varázs Étterem és Teaház-ban fogunk találkozni. Kíváncsi voltam a képekre, amiket együtt lőttünk, és persze a fizetségegemet is meg kellett beszélnünk. Jelen esetben az anyagiaknál is jobban érdekelt az, hogy hogyan sikerültek a fotók. Kicsit elaludtam a találka előtt, úgyhogy gyorsba lezuhanyoztam, hajat mostam, elkészültem. Mindig is a pontosságomról voltam híres, idáig sose késtem sehonnan. A hajamat kiengedve hagytam, miután megszárítottam, öltözetnek egy kék szoknyát és egy hozzá illő bohókás felsőt választottam balerinacipővel. Készülődés közben úgy kapkodtam, hogy vagy ötször majdnem átestem a macskámon, aki úgy döntött, hogy mindig a lehető legjobb helyeken áll az utamba, szalad felém, vagy ült le mosakodni. miután végre elindultam, rohamléptekkel vettem az irányt az étterem felé. Amikor beléptem a helyiségbe, észrevételeztem, hogy a srác már ott volt. Gyorsan az órámra néztem, majd csalódottan megállapítottam, hogy öt percet késtem.
- Szia! Bocs a késésért. Még sose fordult elő. Tulajdonképpen te vagy az első ember, akinél ez megtörtént - üdvözöltem szomorúan, majd kihúztam a székemet és helyet foglaltam.
- Na, de mesélj, mi újság? - kérdeztem tőle érdeklődve. Közben odajött a pincér, én pedig rendeltem egy kávét magamnak.
- Jók lettek a képek? - érdeklődtem tőle izgatottan. Már nagyon vártam, hogy megmutassa őket, közben ki is ment a fejemből a késés keserű érzése.
Egyelőre nem tértem ki a pénzre, nem akartam udvariatlannak tűnni, hogy rögtön azzal indítok, de mint már említettem, jelen pillanatban jobban érdekelt a munkánk gyümölcse mint az anyagiak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2018. május 25. 20:36 | Link

Eliza

Ezért nem szereti senki a rellonosokat. Csupa lusta emberből álló csoport, akik még rosszindulatúak is. Így akarnak előre jutni, kicsikarni infókat. Néha ezért van ott a világ, ahol.
- Csodálkoztok, hogy az iskolában megvetnek titeket, rellonosokat. Nem csodálkozok, ha ilyen a hozzáállásotok a dolgokhoz, az emberekhez. Ti tudjátok, a gonoszság sem a világ. -
 Nem érdekel, mit szól erre a megnyilvánulásomra. Biztos megsértődik, mert a kritikát már nem nagyon tűrik a kis zöldikék. Önérzetesek a drágák, nem is nagyon szimpatizálok velük.
- Kezdem unni a várakozást, és a kedvem is elment az egésztől. Remélem, megéri erre az írócskára várni. További szép napot kívánok neked. Szia! -
 Nem szeretem, ha valaki vagánykodik azzal, mennyire rossz. Eliza alapvetően kedves lány lenne, ha nem abba a borzadály házba osztották volna be. Előre kifizettem, amit fogyasztottam, így nem kell a bedőlt tömegen keresztül a pulthoz mennem. Fel állok az asztaltól, majd kimegyek a teaházból, és visszaballagok a kastélyba.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Liliana Hope Krise
INAKTÍV


Kis sárkány | Éretlen Zöld Császkáló
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 193
Írta: 2018. május 26. 22:06 | Link

to: Lewy
from: Manda


Manda a szokásaihoz ma éppen nem volt hű, amikor is egy laza 8 és fél perces késéssel érte be az utcát, majd közelítette meg a teázót. Elég célirányos volt a táskájában kutakodott, hogy minél mélyebbre túrja, az amúgy előszedni kívánt papírokat, amikre aláírásokat vár. Ekkor szúrta ki a lengyelt is, aki már ott ácsorgott és vélhetően rá várt. A magassarkúi jellegzetes koppanása bizonyosan feltűnő volt, de mikor a napszemüvegét feltolta, a szemöldöke felfelé ívelt, aztán lendületből tarkón is csapta Lewyt, az már igazán várható volt.
- Mit csináltál? - kérdezte se nem kedvesen, se nem udvariasan, aztán beengedte magát a Pillangóvarázsba, várva, hogy kövesse őt a férfi. Nagyot fújtatva vonult hátra és oldalra, az egyik félreesőbb asztalhoz, majd helyet foglalva könyökölt az asztalra.
- Hallgatlak - húzta elő a papírjait, amikből fel sem nézett elsőre, mint aki csak túl akar esni az egészen, de tényleg érdekelte. Nagyon is tudta, hogy szarban a haza. Arról nem beszélve, hogy ott volt azon a meccsen, ami óta tegnapig, mikor idehívta filmszakadás volt. Tisztában volt a várható következményekkel, ennyire már ismerte, de a dohányzásnál és az önmarcangolásnál azt hitte már okosabb és felnőtt. Egyelőre úgy látja tévedett. Csak reméli, hogy nem.
- A szokásos - előzte meg a pincér kérdését, aztán hagyta, hogy a hajtó rendelését is felvegye és csak mikor magukra hagyta őket emelte rá a tekintetét az ujjait összefűzve maga előtt.
- Szarul festesz, túlságosan is. Nincs kedvem a hülyeségekhez, szóval ki vele, mi az, ami miatt személyesen intézzük ezt kivételesen, és nem volt jó, hogy elküldöm, te meg majd vissza...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eliades Nesztor
INAKTÍV


Szinkronizált-Siket-Fotós
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 52
Írta: 2018. május 30. 19:57 | Link

Alíz
 
 A leányzó késik, ez azért nem valami bölcs húzás, ha munkáról vagy zséről van szó. Nem komálom a pontatlan embereket, mert ez aláássa a tekintélyüket és, ha valaki nálam elrúgja a pöttyöst az akár meg is veheti magának az "ásd el magad" felszerelést. Oké, nem vagyok akkora tapló, hogy egy esélyt ne adnék még gátiszban, de ezt neki nem kell tudnia. - Helló csajszi, azt hittem már, hogy elraboltak a rőtsipkások útközben! - vigyorgok a totál zilált és mentegetőző lányra és végre a fordító kütyünek hála, melyet viselek karóra-karkötő és medál formájában jelelésem szavvakként, állítólag kellemes és hozzám illő férfihangon hallható - Semmi gond, megesik, hogy a csiga is elesik. Dobd le magad és fújj egyet, addig előszedem a képeket - mondom, majd jó mélyen belekotrok csalós tágítóbűbájjal feltuningolt hátizsákoba és három vasokos fotómappát és egy A/4-es méretű borítékot halászok elő, amiben a legutóbb közös ügyködésünk eredményei pihennek. Ledobom elé a cuccot, s mikor a pincér megérkezik ismét élvezkedem kicsit és rendelek magamnak egy hideg szűretlen barnasört, neki pedig 4 cent úzot, had viruljon a feje. - No lesd meg őket és halljuk mi a véleményed? - könyöklök fel várakozón, s míg ő böngészi a munkáimat én csodálom a ketyerét magamon, mint egy kisgyerek, aki a kezével meg úgy magával ismerkedik. Annyira bírom, hogy ez a három rész összeillik, egy szett igazából és teljesen pasis. Jó, ha csajos rózsaszín lenne akkor is hordanám, csak az picit cikisebb lenne, de így, ez baromi jó. Meg fogom még hálálni Adamnak, hogy beszerezte nekem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"A fényképezőgép objektívje az, amely igazi valójában megmutatja a világot"

Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
Írta: 2018. június 1. 19:17 | Link

Emerald Stone

Ez a süti nagyon finom volt, azonban nem kellett volna olyan mohón falatoznom, meglett a vége. Az apró teasüteményekkel egy baj van: morzsálódnak, és a morzsák hajlamosak rossz útvonalra térni.
Velem is ez történt, és annyira kínos, hogy pont az előtt a vendég előtt, aki velem szemben foglalt helyet.
Hát, a köhögőkoncertemmel biztos nem kelthetek valami bizalomgerjesztő látványt. Két köhögéssorozat között mutogatva próbálom jelezni elé, hogy legyen szíves egy kicsit hátba vágni. Hátha segít.
Kár, hogy a teámat már mind megittam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2018. június 1. 22:55 | Link

Nesztor





- Neeeem - mondtam vigyorogva, pironkodva, majd hozzátettem gyorsan:
- Tényleg nem késtem sehonnan sem idáig, inkább én voltam ott mindig előbb. Nem is értem mi történhetett.
Forgattam a szemeimet, miközben próbáltam megértetni vele, hogy miért van ekkora jelentősége annak, hogy ez sosem fordult még velem elő. Inkább én voltam ott korábban a megbeszélt találkáknál vagy precíz pontossággal érkeztem az adott helyszínre.
- Klassz az új kütyüd - osztottam meg az észrevételemet Nesztornak, hiszen ez a masina nagyban megkönnyítette a kommunikációt. Akárhogyan is szerezte be, bölcs és hasznos dolog volt.
Közben kifújtam magam, amíg előszedte a képeket, amelyekre rendkívül kíváncsi voltam.
- Úúúúú... szóhoz sem jutok. Állati jók lettek ezek a képek. Valóban a pillanat varázsáról szólnak. A legmegfelelőbb pillanatban lettek elkapva - ujjongtam örömömben, hogy ennyire jól sikerültek.
- Nézd ezt a két képet, ezek a kedvenceim - mutattam a srácnak lelkesen. Az egyiken a két kutyus játszott együtt felhőtlenül, a másikon pedig a párocska tagjai néztek mélyen egymás szemébe jelentőségteljesen, mintha megfeledkeztek volna az őket körülvevő világról és magáról az időről. Látszott rajtuk, hogy szenvedélyesen szeretik egymást, és az elkapott pillanatban semmi sem érdekelte őket egymáson kívül. Jó volt elkapni ezt a pillanatot, amely ritkán adatott meg az embernek.
Közben kaptam egy 4 centes úzot a kávé mellé. Nagyon örültem neki, hiszen még sosem próbáltam ki a görög nedűt, majd koccintottam a fiúval az egészségünkre.
- Hmm, ez nagyon finom - mondtam Nesztornak elégedetten, miután belekóstoltam az italomba. Isteni íze volt, még a torkomat is felmelegítette kicsit, szóval le a kalappal a görögök előtt!
- Neked melyek a kedvenc képeid? - kérdeztem vissza kíváncsian, miközben a kávémat kellő távolságra toltam az italomtól. Úgy voltam vele, hogy a végén jól jön majd a fekete Kraft, amíg az úzom el nem fogy, de addig még sok időm volt hátra.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2018. június 2. 00:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. június 2. 00:14 | Link

Bodza Edina Gyöngyvér


Jóízűen falatozom épp a tejberizsemet. A tetején lévő karamelizálódott réteget hagyva utoljára, kanalazgatom, amikor meghallom, hogy csúnyán köhögnek tőlem nem messze. A hang forrása felé fordítom fejem. Az a vörös lány az, akin megakadt a szemem rendeléskor, s láthatóan szenved. Minden bizonnyal félrenyelhetett valamit. Jelezni próbál, hogy segítsek. Azonnal cselekszem. Innivalómmal kezemben odalépek hozzá, elé teszem a poharam, majd megütögetem a hátát, hogy ezzel hátha le sikerül küzdenie azt, ami tévútra ment és a légcsövében kötött ki a nyelőcsöve helyett. Ha ez nem használ, akkor be fogom vetni a speciális műfogást, a Heimlich manővert, de csak végszükség esetén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. június 4. 22:52 | Link

Mandám  Love
#Lewy | május 30.

Azt hittem az az egy óra sosem fog eltelni. Mármint komolyan. Jó, találkoztam Linával és megint okoskodhattam egy kört, még ha segítő céllal is, de ettől nem lett sokkal jobb. A bal vállamban szinte még mindig lángolt a fájdalom és nagyon erősen hajaztam rá, hogy elővegyem a két bogyót a kabátom zsebéből, de Mandával tiszta fejjel akartam beszélni, nem pedig vigyorogva és tök készen, mint a matekházi.
Kint ácsorogtam a teázó előtt, mert ugye megbeszéltük már, hölgyek nélkül bemenni bizony illetlenség. A koppanásokra fel is kaptam a fejemet, amit aztán meg is bántam, látszott, hogy nincsen jó passzában, már érkezett is a maflás, amit amúgy nem mellesleg megérdemeltem. Ha úgy vesszük...
- Semmit - fújtam nagyot, a tarkómat dörgölve kicsit, mert meg kell hagyni, volt lendület abban a pofonban. Inkább követtem, mielőtt még kapom a párját, hogy még követni sem tudom rendesen.
- Miről is? - kérdeztem vissza, belemerülve az előttem pihenő itallapba nem sokkal később, bár teljességgel biztos voltam benne, hogy mit is akarok inni és miért pont azt. Nem tudtam pontosan, mikor is kéne ezt tálalni, halogattam és a "választás" épp elég jó albinek tűnt, hogy egy minimális időt nyerjek.
- Egy vaníliás feketetea lesz - vetettem oda foghegyről a felszolgálónak, mielőtt a hátizsákomba túrtam volna a papírok után. Nem akartam, hogy postázzák, nem jutott volna el Mandáig, a felesleges papírpazarlás pedig értelmetlen.
- Kösz a bókot, nekem is nagyon hiányoztál. És ha csak látni akartalak? - rebegtettem meg a pilláim, majd lassan kifújtam a levegőt és a leragasztott borítékot Manda elé csúsztattam. Ha megfordította, látszott rajta a klub bélyegzője és a címzés is, kézzel ráfirkantva. A neve. - Na adsza azokat a szarokat. Miket is írok épp alá?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eliades Nesztor
INAKTÍV


Szinkronizált-Siket-Fotós
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 52
Írta: 2018. június 4. 23:13 | Link

Alíz

 Nagyon odavan a csajszi a késés miatt és mossa is magát piszkosul. CSak vigyorgok egyet és legyintek, amolyan "hagyd a rákba, felejtős a téma" módon. Viszont annak tényleg örülök, hogy lelkes, mert ez azt jelenti, hogy jól meg fogjuk érteni egymást, ami a mi szakmánkban azért nem nagy hátrány. A polpozíciómat tartom nála, mert a képeim mellett a kütyüm is bejön neki. Oké, nekem is, mert így legalább nem kell Shakespeare-i szonetteket írogatnom, hogy kapjak a kezembe teszem azt egy obit fotózás közben. - Nekem ez, az és az ott - mutatok rá jelelés és annak lefordításával egy időben a sorban három képre. Az elsőn egy lopott, lágy csók van, amit stikában lőttem, amikor senki sem figyelt rám. Ebben jó vagyok, be tudok olvadni, mintha ott sem lennék. A másikon a kutyák ülnek és néznek egymásra nagy szemekkel, mintha épp kitárgyalnának valami fontosat, míg a harmadikon a velem szemben lévő lányka arcképe figyel. Az élességet a szemeire állítottam, míg a háttér elmosódott, hála az objektívnek, így kap teret a ragyogás, ami ott ül a pupilláiban. Az hiszem mind egy-egy jól elkapott kép lett. Az utolsón meg Alíz olyan kis bájos, mint a húgom. Nem tudtam kihagyni, hogy le ne kapjam. - Hogy ízlik a mi híres úzónk Virágszálam? - kérdezem és klassz látni, hogy hallja amit jelelek. Ez a masina irtó jó cucc. Már írtam is róla az otthoniaknak, meg persze arról is, hogy végre találtam valakit, aki talán nem cseszi át úgy az agyam, mint az a kis görény, aki az előző segédemnek merte hívni magát. Én vagyok a marha hogy bíztam benne. Remélem ezzel a csajszival nem esem pofára megint, mert akkor baromi pipa leszek. Épp elég volt jól beverni a kis mocsok pofáját, majd bevinni az őrsre és feljelenteni. Még megpróbálta kimagyarázni a nyomorult pondró. Azt hitte publikálni tettem félre azokat a képeket. Hogyne...

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"A fényképezőgép objektívje az, amely igazi valójában megmutatja a világot"

Liliana Hope Krise
INAKTÍV


Kis sárkány | Éretlen Zöld Császkáló
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 193
Írta: 2018. június 5. 11:31 | Link

to: Lewy Love
from: Manda


Manda nem különösebben szerette, mikor neki kell valamiben az egyszemélyes közbelépésnek lenni, de elég közel volt hozzá, hogy robbanjon. Ez külsőleg sosem látszott, de két szavából leszűrte, aki eleget dolgozott vele. És az a bizonyos kérdés a tarkón vágás mellé éppen elég volt most is a lengyelnek.
- Semmit - ismételte meg, de még mielőtt elrugaszkodott volna és a párját is megadja az előző anyai juttatásnak, inkább besétált, várva, hogy kövesse őt Lewy. Érezte, hogy ez nem lesz egy rövid menet, és ha tovább húzza az idegeit a másik, kellemes sem. A fejét megingatva tolta arrébb az elővett iratokat, aztán összefűzte az ujjait fölöttük és a kék szemek a másikéba találtak. A jobb szemöldöke enyhén megemelkedett, aztán grimaszolva egyet fújta ki a levegőt.
- Kezdjük azzal, hogy olyan szagod van, mint aki lenyelt egy gyárkéményt, vagy azzal, amiket apádról pletykálnak, de beszélhetünk az önsajnálatról is, amibe éppen süllyedsz ezerrel bele. Ó, igen, és Lili... különóráiról - nyomta meg a végén a lánya nevénél a hangsúlyt, majd hátradőlt a széken. Nem különösebben kell meglepődni, hogy mondjuk hallott Krysztof új helyéről és tevékenységeiről, azt se nehéz kikövetkeztetni, mi jöhet ebből. A VB kiesést a saját két szemével nézte végig, ettől még ez sehol nem normális szerinte. Leginkább pedig... nem egészséges. Mindjárt megint apa lesz, ő meg inkább itt rombolja magát. Nem beszélve a Krise lány próbaedzéseiről, amit Manda nem írt alá. Sehol.
- Tudom. Nincs aki megneveljen, elhiszem, hogy hiányzik. Tudod, hogy ettől kismilló lány fog a bugyijába olvadni, de ide ehhez több kell - mosolygott rá kissé gúnyosan, aztán egy mély levegő után elé tolt pár papírt még a szponzorai kapcsán.
- Sportitalnagykövet, egy pipás újítás tesztelése, jön majd két cipő, annak a papírja, hogy vállalod a kötelességeid, az én adóbevallásomhoz egy tanúzás és a lányom végrendelete, ha már valaki kviddicsezteti - nézett rá nagyon szúrósan, persze nem volt ilyen köztük, de ezen még nem lépett túl. - Nézd, eddig is tisztán játszottunk, most is elvárom. Hajlandó vagy végre csiripelni, vagy kell a harapófogó?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2018. június 8. 19:34 | Link

Nesztor





- Ó, ezek is fantasztikusak! Te jó ég! Még rólam is lőttél egy képet? Észre se vettem! Te aztán tényleg tudsz! - mondtam neki nagy mosollyal az arcomon, hiszen az összes képe nagyszerűen sikerült. Még rólam se készített idáig senki ilyen jól elkapott képet, le a kalap előtte.
- Az úzó? - kérdeztem vissza, miközben visszatértem a gondolataimból, amelyek a fotózásra terelődtek.
- Isteni! Nagyon ízlik - vágtam rá gyorsan a választ, majd elégedetten ittam egy újabb kortyot az italomból.
- Szeretnék a jövőben a fotózással minél többet foglalkozni, szeretném tovább fejleszteni a képességeimet, a tudásomat, úgyhogy nagyon jókor jött, hogy a segéded lehetek - közöltem a férfival jó kedélyűen. A jóslás mellett remek kikapcsolódást nyújtott számomra és szerettem volna előtérbe helyezni a fotózást, bíztam benne, hogy egy "jó tanár" mellett sokat fejlődhetek ezen a területen.
- Ne vedd tolakodásnak, de megkérdezhetem, mi volt a gond az előző asszisztenseddel? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel.
- Persze nem muszáj kifejtened, ha nem szeretnéd - tettem hozzá gyorsan, hiszen nem tudhattam, hogy mennyire kényes téma ez neki. Egyszerűen csak kíváncsi voltam, hogy milyen volt az elődöm. Az anyagiakra még mindig nem tértem ki, úgy voltam vele, hogy még ráér a téma és egyébként is az érdekelt a legkevésbé. Persze kellett a pénz, hogy élhessek valamiből és félre tudjak tenni majd lakbérre, de a művészet szenvedélye jóval többet jelentett számomra az anyagiaknál. Reméltem, hogy asszisztensként megfelelek majd Nesztor számára és nem okozok neki csalódást, ezért el is határoztam, hogy a lehető legjobbat próbálom kihozni magamból a közös munkánk során.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. június 26. 01:19 | Link

Mandám  Love
#Lewy | május 30.

Nem szerettem, mikor nevelve vagyok, talán Manda volt az egyetlen ember, akitől ezt eltűrtem és most ide kell érteni Levendulát is. Tőle sem. Szóval, mondhatjuk, hogy tényleg kivételes helyzetben volt a nő, aki befelé száguldott, én meg követtem.
- Nem szoktam gyárkéményeket nyelni, túl jók a gag-reflexeim. Mit pletykálnak róla? Nem tudom miről beszélsz... Mi baj a különórákkal? - kérdeztem közömbös arccal. Mert ugye nem úgy volt, hogy már minden vonását ismerem az aláírásának és minden gond nélkül hamisítottam a Helmut adta papírokra, erről szó sincs. Még a legvadabb álmaimban sem.
Nem különösebben voltam kedves, aranyos, vagy normális a felszolgálóval, más kérdés, hogy leginkább leszartam, mert könyékig voltam a táskámban és kerestem az ott lappangó ajánlatot, amit még én is kéz alatt kaptam. Persze, amit én láttam belőle, jónak tűnt, de vannak olyan kiskapuk meg ez-az, amit nem biztos, hogy magamtól észrevettem volna.
- Kár, oda a régi varázs, hm? - kérdeztem, miközben elé toltam a borítékot, majd magam elé húztam az aláfirkálnivalókat, a saját tollamat is elővéve. Nem írok alá más tollával semmit, mert balszerencsét hoz.
- Ah, már megint rajta kell hagyni azt az undorító bilétát? Ne már... - nyögtem fel, kicsit hangosabban a kelleténél, mert bár szerettem azokat a cipőket, baromira zavaró tudott lenni. Fennakadt benne a farmer, beleakadt a dzsindzsásba, rikított és éreztem, ahogy bemozog minden lépésnél. - Nem vagyok egy kib.szott madár, nem szoktam csiripelni. Szerződés ajánlat, azt akarom, hogy nézd át. Nem úgy, mint a tavalyi szezonban, hogy szedd össze a legviccesebb pontokat belőle, hanem úgy, hogy el akarok menni. Torkig vagyok a vezetőség balf.szságaival, meg azzal, hogy a negatívumot ki tudják emelni, a pozitívum meg elveszik útközben. Szeretném, ha tudnának róla, hogy igenis gondolkodom a váltáson, mert ilyen negatív közegben nem vagyok hajlandó dolgozni. És szólok, hogy a nyilatkozataim nagy része is ennek tükrében fog alakulni, ne lepődj meg!
A végére beremegett a hangom, de csak azért, mert ideges voltam, ebben semmi megbánás, vagy negatívum nem volt. Inkább hátradőltem, a mutatóujjammal a combomon dobolva. Kint volt. Senki másnak nem mondtam még el.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2018. június 26. 01:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Liliana Hope Krise
INAKTÍV


Kis sárkány | Éretlen Zöld Császkáló
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 193
Írta: 2018. július 10. 13:09 | Link

to: Lewy Love
from: Manda


A szemeit többszörösen forgatva intette le végül a magyarázkodást, hogy aztán csak leülve kezdjen reagálni, ahogy a mappáját az asztalra csapta jóformán. Igazából a papírhalom súlya miatt volt akkora a hang, de tekintélyt parancsolt. Megigazgatta a fehér ingje nyakát, hogy aztán megtámaszkodva az asztallapon meredjen a lengyelre.
- Dohányoztál, mikor úgy emlékszem az orvosi papírjaidon ennek kitüntetett szerepe van. Tudod nekem is könnyebb téged élve eladni - nézett rá sokatmondóan, most még talán más nem is tudta eldönteni, hogy ez valami anyai aggódás vagy menedzseri pénzféltés, valahol Manda se mindig tudta magáról, mikor dolgozik és mikor barát inkább. - Apád visszatért a halálból, rosszabb mint tudjuk ki és rendezkedik. Tegnap hallottam a lengyel utam alatt, hogy nagy tervei vannak a fiával, és mennyire örül neki, hogy újra együtt gondozhatják a karrierjét. Mondjuk mesélhetnél erről. Utána kitérünk az aláírásomra ezen a papíron - tolta elé Lili engedélyezős adatlapját, amint a Müncheni akadémia másolatként visszaküldött az Előkészítős teendők miatt.
Kivárt, tudta mi jön, azt viszont nem, hogy pontosan mik is a tervek most. Azért volt jó abban, amit csinált, mert akivel együtt dolgozott, azokkal tudott is, megvolt a maga szeszélyessége, de a legjobbat alkotta meg mindenkinek, ezért volt ott, ahol. Ellenben az, mikor nem csak üzleti szál kúszik egy businessbe, már nehéz.
- Oh, még mindig nagyon édes vagy, de már túl sok rajtad a karika - jegyezte meg könnyedén, hogy aztán az elvett borítékot felbontsa egy nagy sóhajjal. Nem mintha ne tudná mi van benne, sőt, ami azt illeti már szerzett magának egy majdnem ilyen példányt. Nem volt egyszerű, de megvannak a módszerei. - Pedig az a munkám kedvenc része, lelombozol - biggyesztette le a száját, ahogy ki is lettek kapcsolva a vicces részre vonatkozó megjegyzések és lehetőségek. Pedig őszintén? Az egész egy rossz vicc, ezt jól látta.
- Nekem te vagy az érdekem, téged érdekképvisellek, ha úgy érzed, gond van, akkor eszerint teszünk. De az nem megoldás, hogy dugdosod előlem, csak mert ismered a véleményem. Tisztában vagyok a helyzettel, de azzal is, hogy ha felcseszed magad, nem vagy körültekintő, leginkább magadra. Nyilatkozz, de ne ásd a vermet - nézett rá a nő egy pillanatra felvonva a szemöldökét, hogy világos volt-e mit akar. Nem hatja meg némi botrány, a negatív reklám is jobb, mint a csend. Egyszerűen a piaci értéket nem lefelé kéne vinni.
- Komolyan ezt akarod? A váltásnak vannak jobb megoldásai is...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. július 15. 00:07 | Link

Mandám  Love
#Lewy | május 30.

Felszissszentem a kijelentésre, hogy élve eladni, mert egy szálba még nem haltam bele. Más kérdés, hogy a napokban nem egy szálat szívtam el, de nem volt komolyabb bajom, vagy ha igen, sem érdekelt. Csak pár kisebbet köhintettem, rendben volt ez így.
- Nem öntöm magamra a szart, csak kavarom - közöltem összepréselve az ajkaimat, mert az, hogy megfontoltam egy ajánlatot, nem jelenti rögtön azt, hogy aláírtam a szerződést és már elé is csúsztattam, hogy minél előbb vigyen el Münchenből. Keserű pirula volt ez, amit le kellett nyelnem, nem akartam vele beszélni, de nagy pofon kell a vezetőségnek - Helmutnak. -, hogy baromi gyorsan eszméljenek. Nem az a játékos vagyok, akivel lehet szarakodni.
Nem néztem az elém tolt lapra, pontosan tudtam, hogy mi van ott, meg azt is, hogy pontosan tudom másolni Manda aláírását, minden hiba nélkül, Lilinek már csak annyi dolga volt, hogy visszavigye őket a központba.
- Ja, tudom, túl keveset alszom mostanság - sóhajtottam fel színpadiasan, de közben az ujjaim kissé ökölbe szorultak, majd ellazítottam őket, éreztem, ahogy a gyűrűm a tenyerembe mélyed pár pillanatra.  - Elhiszem, nekem is könnyebség lenne, ha nem kéne ilyen f.szságokkal foglalkozni, de mint látod, nem rajtam múlik.
Mély levegő ki, majd be, majd megint ki. Az izmok mind megfeszültek a hátamban és a karjaimon is, ahogy próbáltam higgadt maradni, de valahogy nem akart sikerülni, csak túl akartam lenni ezen az egészen. Friss levegő kellett, kihívás, elismerés. Itt ez nem jött össze.
- Nem dugdostam, Amanda, átnéztem és mérlegeltem a lehetőségeim, nekem kevés pont derogált, de te jobban értesz a jogi szarokhoz, mint én. Nem ásom a vermet, nem voltam hajlandó eddig nyilvánosság elé állni ezt illetően. Fejlődőképes vagyok, családom van, nem jár ki a luxus, hogy derékba térdeljem a karrierem. Annyit mondtam, az átigazolási időszak hozhat meglepetéseket.
Csücsörítettem, ahogy a számba haraptam belülről, majd összefontam a karjaim a mellkasomon és hátradőltem a székemen, a tekintetem előbb az asztallapon tartva, majd a nőre emelve. Okos volt, értette a dolgát, ha csak egy pillanatra is elbizonytalanított volna, már nem dolgoztunk volna együtt és most mégis az asztal másik felén ült.
- Helmut figyelmét akartam felhívni. Ha ez előtte lesz, tudom, hogy sikerült. Hallgatlak, mit javasolsz... - A tekintetem a pincérnőre siklott, majd a csészémre, tudomást sem véve róla biccentettem és a tekintetem visszakalauzoltam a menedzseremre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Liliana Hope Krise
INAKTÍV


Kis sárkány | Éretlen Zöld Császkáló
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 193
Írta: 2018. július 29. 13:48 | Link

to: Lewy Love
from: Manda


Manda remélte, hogy ez így is van és tényleg nem tapicskol nyakig a trutyiban az ügyfele. Leginkább egy nagy sóhajjal ingatta meg a fejét és lépet túl az egészen. Volt időszak, mikor anyja helyett anyja volt Lewynek is, kérés nélkül természetesen, de tudja, hogy ebből a férfi kinőtt ő meg eléggé kiesett a gyakorlatból. Túl sokat kell a sajátjaiba öljön az energiáiból. Lili se kicsit problémás és akkor még ott a három kisebb.
- Nem tudom, hogy elismeréssel adózzak-e vagy b*sszalak le még jobban ezért, de vegyük egyelőre elrendezettnek. DE! Nincs több magánakció - vonta fel a nő a szemöldökét ahogy szavanként nyomatékosította a végét. Tisztában volt vele, hogy örökké nem tarthatja távol ettől az egésztől és inkább remélt, hogy a lányát nem szippantja be. Valahogy nem csak a jó élmények élnek benne és a pozitív következmények. - A pofid még mindig igen csinos, ezek az ujjadra csúsztak - mosolyodott el halványan, de aztán csak a papírokba temetkezett.
Figyelt rá és tudta is miről beszélt, jól ismerte a Münchenieket, mennyire el tudnak szállni, ha bűnbakok kiemeléséről van szó és Lewy vérmérsékletét se kellett neki bemutatni. Igazából nem érte annyira váratlanul, mint mutatja azt. Idő kérdése volt, mikor kell megint valamiben takarítania. Eljött hát most.
- A legnagyobb meglepetés az lenne, ha csend lenne, ugye tudod? - vonta fel kérdőn az egyik szemöldökét, de aztán csak maga elé vigyorogva ingatta a fejét. Nyilván tudja, mire kíváncsi és mit kellene átnézni, ettől még továbbra se tudja komolyan venni, leginkább nem szeretné. Most nem is a klubról szól ez vagy a pénzről, inkább arról, ahogy ugrálni kellene a lehetőségek között. Senkinek nem gazdaságos kettejük közül itt.
- Tudod emlékeztetsz egy 20 éves fiúra, aki durcásan felvágta a lábait az asztalomra, karba font kézzel dünnyögött, még meg nem mutattam neki - hatásszünt, mert az mindig kell - azt a szerződését.
Manda alapvetően nem egy vidám természet de a jelenetet képtelen volt komolyan és komoran nézni, aztán Helmut neve hallatán csak ő maga is hátradőlt, majd az ujjaival aprókat dobbantott az asztallapon, mielőtt oldalra billentette volna a fejét.
- Nehezedre esett volna előbb megkérni, iiigaz? - érdeklődött a hangsúlyt az időpontra helyezve. - Miért nem küldsz engem? Tudod, hogy ha én megjelenek náluk, hívatlanul, véletlenül pár paparazzi kíséretében, az két dolgot jelenthet, akkor is, ha nem így van. Mindkettőtől leverné a víz a komplett vezetőséget nem csak a csapat körülieket, mint Helmut.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hegedüs Róza
INAKTÍV


Baj(ba)keverő róz(s)aszál
offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 20
Írta: 2018. augusztus 8. 10:26 | Link




Itt a hétvége, és ezzel itt az újabb lehetőség, hogy Róza fel tudja fedezni a birtokot, a kastélyt, a környező településeket. Szeretne jókat enni és inni, mert a héten nem nagyon volt rá ideje. Nehéz felvenni a ritmust azokkal a diákokkal, akik már év eleje óta itt vannak, és tanulnak, gyakorolnak. Nem áll jól a Rellon ház, és – igazság szerint – nem valószínű, hogy Rózi lesz egyhamar az a diák, aki változtat ezen az állapoton. Szeret új dolgokat tanulni, de nem könnyű számára úgy memorizálnia azokat, hogy rögvest használható gyakorlati tudásra tegyen szert. Jó érzés, amikor valami sikerül, és mindig kapsz egy löketet, amivel utána tovább tudsz dolgozni. Ez most hiányzik. Nincsen löket, nincsen pozitív élmény, csak a kudarc egy még nagyobb kudarcon lovagolva. Ezért is dönt úgy Őszőkesége, hogykinéz Bogolyfalvára, ahol talán olyan élményben lesz részre, ami feledteti akár egy pillanatra is ezt a hetet.
A tömött utcákon barangolva pillanathatjuk meg őt, amint mesehősként szoknyáját libegtetve, mosolyogva és dudorászva közlekedik. Nem egy ismert dal ez. Ő komponálja folyamatosan, miközben hosszú, vékony lábacskáit egymás elé pakolja, akár egy mini primadonna. A köveken pattogás egy ablak mellett hirtelen véget ér.
- Tea – suttogja csak úgy magának az észrevételt, s nagyot szippant a levegőbe.
Több sem kell a teaimádó leánynak, egy pillanat alatt benn terem a vendéglátó egységben. Színtelen ajkait nyalogatva indul el célirányosan az egyik asztal felé, ami egy megbűvölt ablak mellett található. Ahogyan kinéz az ember, egy tisztást lát, amin őzek legelnek és kisnyulak ugrálnak. Mosolyogva, állát tenyerébe támasztva nézelődik, és elégedetten dünnyög egyet-kettőt.
Egy jó ideig ennek az elfoglaltságnak él, hiszen oly’ nyugtató látvány.

Utoljára módosította:Hegedüs Róza , 2018. augusztus 8. 10:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2018. augusztus 8. 11:17 | Link

Róza



Ma valahogy különösen nehezen ébredtem fel, bár nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy mikor aludtam el. Talán a meleg miatt, talán mert hajnalig olvasgattam, ki tudja. Mindenesetre nem sok kedvem volt kidugni a lábam az ágyból. A gyomrom hangos korgása tudatta velem, hogy nem sokáig élvezhetem ki ezt az idilli állapotot. Hangos sóhajtással kísérve ki is ugrottam az ágyból és gyorsan magamra kaptam egy szoknyát és egy ujjatlan pólót. Meleg lesz ma is. Ahogy mentem lefelé a lépcsőkön kitaláltam, hogy valami új helyet keresek fel, így nem az étkező felé indultam el, hanem kifelé az épületből.
Hamarosan Bogolyfalvában találtam magam, céltalanul bolyongva nézegettem az épületeket. Egy pillantást vetettem a helyre, ahol Stellával limonádét árultunk a múltkor. Nem, oda most nincs kedvem betérni. Komótosan ballagva eljutottam a vendéglátó negyedbe, a szagok, vagyis illatok után mentem. Itt még nem jártam, szóval jó alaposan megnéztem a felhozatalt. Cukrászda, Pizzéria, gyorskajálda....nem rossz, bár a reggeli első étkezésként nem felelnek meg ezek a felhozatalok. Pillantásom a teaházra téved, ami mellett először elmentem lazán. Észre se vettem, csak most hogy visszafordulóban vagyok. Felvonom a szemöldökömet egy pillanatra, majd határozott léptekkel megcélzom az épületet.
Ahogy belépek persze rögtön felharsan a csengő, amit az ajtó fölé akasztottak. Hogy én mennyire nem szeretem ezeket! Egyszerűen zavar a hangjuk, a funkciójukkal semmi bajom.
- Öhm, a teaházba. - válaszolom a recepciós kérdésére, hogy az étterembe, vagy a teaházba kívánok-e menni. Beterel a függönyön és pár pislogás után alkalmazkodik a szemem az itteni fényviszonyokhoz. Biccentéssel köszönöm meg a segítségét, majd elindulok az asztalok és párnák között egy jó helyet keresve. Az egyik asztalnál egy lányt pillantok meg, aki kifelé bámul az ablakon. Ablakon?! Felhúzom a szemöldököm ahogy rájövök mit is látok éppen. Egy hatalmas nagy festmény, de zseniális módon elkészítve. Elsőnek ablaknak tűnik, csodálatos látképpel.
- Szia! Gyönyörű festmény igaz? - szólítom meg a lányt, ahogy odaérek hozzá. Rámosolygok és rögtön felmérem, hogy nagyjából velem egy idős lehet, és valószínűleg nem háztársam.
- Laura vagyok. Csatlakozhatom hozzád? - mutatkozok be és teszem fel a kérdést. Bár teljesen üres az egész hely és oda ülhetnék ahova akarok mégis úgy döntök hogy felbuzdulva a múltkori jól sikerült barátkozásokon, megkísérlek magam kezdeményezni egy kellemes cseverészést.
Utoljára módosította:Juhász Laura, 2018. augusztus 8. 11:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hegedüs Róza
INAKTÍV


Baj(ba)keverő róz(s)aszál
offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 20
Írta: 2018. augusztus 8. 12:13 | Link




A jelenlegi tevékenység teljességében megfelel egy meditációs gyakorlatnak. Kék szemeivel követi a kis állatokat, amik ide-oda ugrálnak a tisztáson. Milyen szívesen lenne ő is ott. Együtt ugrálnának, és élnék tovább a mesét, amit éjszaka álmodott. Amit minden éjszaka álmodik. Egy helyről szokott, ahol soha többé nem bánthatja semmi és senki. Állatokkal él, akikkel megoszthatja minden baját és búját. Nem kell többet hangját beszédre, csupán éneklésre használnia. Vastag szemöldökét szomorkáson összehúzza a gondolatra, majd felrázza magát belőle. Nem. A szomorúság nem állhat az ő felhőtlen boldogságának az útjába. Egyedül van. Nem baj. Mondjuk, lehetnének barátok, akikre támaszkodhat. De nem létfontosságú ez. Legalábbis egyelőre még nem érzi, hogy ez annyira nagy jelentőséggel bírna eddigi magányos kis életében. No, de elég is a negatív gondolatokból, inkább vissza a tisztásra, és az aranyos kis állatkákra, akik továbbra sem fognak fel semmit a rideg valóságból. Valóság. Hamarosan egy lány hangja zökkenti ki apró kicsiny világából. Odakapja szőke buksiját, miközben haja aranyosan csillogva perdül meg a levegőben. Arca mosolygósan felragyog, ahogyan meglátja az ismeretlent maga előtt. A kérdésre viszont pillanatok alatt értetlenül húzza össze barnaszín szemöldökét. Körbe néz, mintha egy légyre próbálna ráközelíteni, pedig csak a festmény keresi. Jó néhány másodpercbe telik, mire felfogja, hogy ezidáig egy képet bámult.
- Vupszi – húzza el ajkait zavarodottan. – Kellemetlen – enged el végül egy tökkelütött vigyort, miközben esetlenül nyúl tarkójához, ezzel is mutatva frusztráltságát. Szemeit rossz kiskutya módjára lesüti, és az alkotásra sandít, ahol az egyik mesebeli nyuszi tappancsába kuncogva neveti ki Rózát a figyelmetlenségéért. Rosszallóan vet még egy pillantást az állatkára, majd mosolyogva a lányra.
- Örülök, Laura – mondja ki a nevet, hogy még jobban tudatosuljon agyában. – Én Róza vagyok – mutatkozik be, majd az előtte lévő helyre mutat. – Hogyne. Mindig jól jön a társaság, nem igaz? – mosolyog, majd beletemetkezik az ét- és itallap tanulmányozásába.
- Tudsz valami jót ajánlani? – kérdi, feltételezve, Laura már járt itt korábban.
Utoljára módosította:Hegedüs Róza , 2018. augusztus 8. 13:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2018. augusztus 8. 20:17 | Link

Róza


Magam is a képet nézegetem, amíg meg nem hallom a lány válaszát. Ezek szerint nem vette észre, hogy nem egy ablakon át bámul ki. Bárki is csinálta ezt a képet, profi módon bűvölte meg.
- Nekem is csak azért tűnt fel, hogy nem valódi, mert sehol máshol nincs ablak. Márpedig ha ilyen gyönyörű táj lenne mellettünk én a tulaj helyébe mindenhova máshova is ablakot tennék, hogy ne legyen tülekedés ennél ez az egy asztalnál. Illetve, hogy ne az legyen, hogy bekukkant a leendő vendég, látja, hogy foglalt ez az asztal és inkább továbbáll. - próbálom megnyugtatni a lányt, hogy nem olyan ciki az, hogy nem vette észre. Mondjuk az is igaz, hogy az alatt az egy hónap alatt, amit eddig itt töltöttem megtanultam, hogy semmi sem az, aminek látszik. És bizony érdemes többször is rápillantani valamire, többféle szemszögből, mielőtt eldöntjük, hogy ez a dolog ez-e vagy az.
- Szintén elsős? - kérdezem meg Rózát, miközben leülök a felkínált helyre. Egy pillanatra felhúzom a szemöldökömet a költői vagy tán nem is annyira költői kérdése hallatán.
- Hát, nem feltétlenül igaz. Nagyban függ attól, hogy kikből áll az a társaság. - mondom elgondolkodva, majd mielőtt még magára vehetné a dolgot és megsértődhetne folytatom gyorsan. - Teszem azt egy csapat rablógyilkos társasága nem éppen jön jól. Vagy egy pszichopata őrülté. De, szerencséd van: egyik sem vagyok. - vigyorodom el, majd a kezembe veszem az itallapot, hogy kinézhessek valami finomat. Ami nagyon nehéznek tűnik, mivel tele van olyan nevű dolgokkal, amiket még életemben nem hallottam. Szeretem ugyan a teát, de nem vagyok annyira oda érte, hogy betéve tudjak legalább 100féle teát, amit itt felsoroltak. Vagy többet, ki tudja, számolgatni azért nem fogom a neveket.
- Hátöö. Őszintén szólva ezeknek a többségéről még életemben nem hallottam. Most vagyok itt először. Odahaza ittam már ribizlis rooibos-t, az kellemesen frissítő, ahogy látom az itt is van. A ház ajánlata a pillangó-varázs tea, azt látom. Gyümis, vaníliás, pillangó formájú sütivel. Ez sem hangzik rosszul. De lehet, hogy jobban jársz ha a pincért kérdezed meg. - hadarok zavarodottan. Nyilván a kép miatt úgy festhettem, mint aki betéve ismeri ezt a helyet, holott nem. És most emiatt kellemetlen helyzetbe kerültem. Szegény Róza tőlem vár tanácsot, hogy mit igyon, aztán persze ha valami borzalmast ajánlok akkor máris elvágtam magam a barátkozásban nála. Kínomban elkezdek hümmögni, kivételesen felismerem a háttérben halkan szóló zenét, de hamar elkalandozok, és azon kapom magam, hogy az asztallapon "zongorázom". Túl régóta nem értek billentyűkhöz az ujjaim, ha egy szám ezt váltja ki belőlem.
- Hova valósi vagy? - kérdezem meg a velem szemben ülő szöszit, majd felpillantok a megjelenő pincérre.
- Ó, igen, egy barackos fekete teát kérek sok tejjel. - adom le nála a rendelésem. A pincér kissé meghökkenve néz rám, de csak bólint egyet. Lehet, hogy itt nem szokták angolosan inni a teát? Sebaj, most lesz valaki aki úgy fogja. Ha már egyszer azt mondtam, hogy kipróbálom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hegedüs Róza
INAKTÍV


Baj(ba)keverő róz(s)aszál
offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 20
Írta: 2018. augusztus 10. 09:46 | Link




A lány következő mondatára, miszerint nincs is ablak a helyiségben, látványosan körbe forgatja a fejét, és egyetértően hümmögve biccent egyet. Érdekes, hogy nincsen ilyen látvány sehol sem, de úgy gondolta, hogy a közös jó érdekében megbűvölték az egyik ablakot, hogy ezt láthassák a vendégek. Nem lenne rossz ötlet, de ez a festmény is gyönyörű, így nincsen ok panaszra. Bizonyára igaz lehet, amit a felsőbb évesek mondanak; jobban meg kell nézni mindent, mielőtt még elhinné az elméd, amit vélni lát. Rövid gondolatmenetéből egy újabb mondat rázza fel. Pontosabban, egy kérdés. Erre ismét felnéz a menüről, egyenesen Laura szemeibe. Fontos számára a szemkontaktus, ami másoknak olykor kellemetlen is lehet. Azonban Róza úgy gondolja, hogy ez így az illendő, ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy akár egy egészséges bizalmi viszony alakuljon ki két ember között. A szem a lélek tükre, szokták mondani.
- Igen, nemrég érkeztem – válaszol bólogatva a kérdésre. Így nem kérdez vissza, hiszen úgy kérdezte, hogy „szintén” elsős-e ő. Egyértelmű, hogy évfolyamtársak.
A társaságra vonatkozó gondolatok kissé elszaladnak. Noha teljesen jogos, azért egy kicsit kiforgatta a témát. Természetesen, bólogat minden egyes szóra, mert ezektől függetlenül igaz, amit Laura mond.
- Egy pszichopata vagy egy rablógyilkos pontosan ezt válaszolná – kacsint játékosan.
Honnan is tudhatná az ember, hogy kivel van dolga? Valójában… sehonnan. Adja meg az alapvető bizalmat a másiknak. Vagy ne bízzon senkiben, aztán maximum kellemesen csalódik majd. Róza esetében az alapvető bizalom azt jelenti, hogy nem puffogva, távolságtartóan és elutasítóan bánik az emberekkel. Csupán, ha kiderül, hogy megérdemli. Persze ez nem azt jelenti, hogy azonnal kitálal minden családi titkot. Egyáltalán nem. Magáról nem szeret beszélgetni. Ekkor „fordul be” kicsit. Minden másról szívesen csacsog.
Laura sem tudja, hogy mit egyen-igyon. Erre Róza elhúzza vöröslő, vékonyka ajkait, és „aházva” hallgatja végig a másik hosszas gondolatmenetét.
- Én nagyon szeretem a teát – teszi hozzá halkan, majd megjelenik a felszolgáló.
Nyurga, fiatal alak. Biztosan nyári munka. Szemei beesettek, és látszik, hogy már a sokadik napját dolgozhatja egyhuzamban. Ismeri ezt az álmosságot és kimerültséget. Alig látható mosolyra húzza ajkait, amikor találkozik a tekintete a pincérrel, majd visszatekint Laurára, aki egy nagyon jó pontot szerzett nála. Róza szemei szinte felragyognak. El is felejt válaszolni az előző kérdésre, majd utána.
- Én egy earl greyt kérnek mandulatejjel, köszönöm – mosolyog a fiúra, aki biccent és viszi is a rendelést a pult mögé, hogy lányok hamarosan körbe fonhassák ujjaikkal a meleg bögréket. Idebenn nincsen az a borzasztó meleg, mint odakinn. Sőt, a helyiségben teljesen jó idő van. – De jó, hogy te is szereted tejjel – Rózi nem iszik tehén tejet, de például mandulatejjel is csodás lehet egy tea. Próbáld ki. Nem fogsz csalódni.
- Hova valósi vagyok? – kérdez vissza, miközben nyel egy nagyot. – Ööö, Üstösdön születtem, aztán elkerültem Talárosra – nézelődik kivételesen a teázóban össze-vissza. Látványos, hogy nem szeretne beszélni róla. Nagyot nyel ismét, majd visszanéz Laurára.
- De most már „idevalósi” – mosolyog picit megjátszottan. – És te?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2018. augusztus 10. 16:18 | Link

Róza

Zárás

Megerősít a sejtésemben, tényleg elsős. Valószínűleg viszont nem háztárs, akkor felismerném. Vagyis, elvileg felismerném. Bár ha most érkezett pár napja, akkor tuti, hogy nem. Kissé összefolyt előttem minden mostanában.
- Uhh, touché! - mondom neki nevetve a rablógyilkosos sztori lecsapására. És ez így igaz. Ha valami közveszélyes őrült lennék is azt mondanám, hogy tök normális vagyok. Nem taglalom tovább a témát, úgyis rájön előbb-utóbb magától, hogy egyik állítás sem igaz: sem őrült (vagy rablógyilkos) nem vagyok, sem normális.
- És melyik házat erősíted? Én a Navine-ba kerültem. - folytatom tovább a kérdezgetést. Ő is pont úgy van felöltözve, mint a diákok többsége: sehol egy egyenruhára emlékeztető ruhadarab, amiből rögtön lehetne látni, hogy hova is tartozik az illető. Kicsit kezd frusztráló lenni a dolog, a végén még kiderül, hogy Neki van igaza az öltözködés terén. Gyorsan megrázom a fejem, hiszen megint alaposan elkanyarodtak a gondolataim.
- Általában csak télen szoktam teázni, amikor nagyon hideg van. Kivéve ha forró csokit iszom. - felelem a vallomására az italt illetően, de tovább folytatni nem tudom, amíg a pincér el nem tűnik. Sose szerettem a kiszolgáló személyzet előtt beszélgetni. Egyrészt ő se tud a munkájára figyelni, másrészt meg ha azt szeretném, hogy ő is tudjon mindenről, akkor odamegyek hozzá beszélgetni. Róza rendelésén nem akad úgy fenn, ezek szerint az elfogadhatóbb kombináció.
- Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy szeretem-e. Még soha nem ittam tejjel a teát, de most úgy döntöttem, hogy kipróbálom. Nekem kicsit furcsa de úgy ajánlották, szóval...- válaszolom kicsit feszengve. Nálam a tea az cukros és citromleves. Sok sok citromlé, hogy egészen pontosak legyünk.
- Áhhá, egyik helyről sem hallottam még. - felelem bólogatva, ahogy sorolja a helyeket. Látom Rózán, hogy feszeng, így nem kérdezem meg, ami foglalkoztat. Boszorkány és varázsló-lakta helyek-e. A nevük alapján ugyanis erre következtetek. - Én fehérvárcsurgói vagyok. Kis pici település Székesfehérvártól nem messze. És az egyetlen varázserővel bíró személy az egész faluban.
Az idevalósin egy kicsit összehúzom a szemöldököm. Kicsit erősnek érzem azt, hogy szinte csak most érkezett, máris azt mondja, hogy idevalósi, mintha legalábbis évek óta a környéken lakna vagy hasonló. Lehet, hogy pocsék élete volt ott, ahol lakott, de az ő helyében akkor sem mondanám így.
- Á, szóval tetszik itt! Sok helyet felfedeztél már? - gondolom így értette, amit mondott, hogy nagyon szupernek tartja ezt a helyet. További kérdésekig már nem jutok el, mert ismét megjelenik a pincér, karján egy tálcával, azon a gőzölgő forró italok. Leteszi elénk, amit rendeltünk. Alaposan meghökkenek azon, ami elém kerül. Egy nagy kanna, aminek az alja csésze. A kanna tetején furcsa formájú teaszűrő. Egy kis tálkában kétféle kockacukor, és persze egy kisebb üvegcsében a tej. A hangulatomat csak a kis tányérkán lévő süti dobja fel. Oké, ezek szerint nekem kell összekotyvasztanom magamnak ezt a fura löttyöt. Igyekszem a legjobb tudásom szerint ezt megtenni, majd izgatottan kortyolok bele az italba. Szinte azonnal érzem, hogy ez nem lesz a kedvencem, ahogy furán kavarogni kezd a gyomromba.
- Uh, ez borzalmas. Bocsi, de nekem most asszem sürgősen...- mondom, majd a szám elé kapom a kezem és kirohanok a szabadba, remélve hogy a friss levegő megszünteti a hányingert.
Utoljára módosította:Juhász Laura, 2018. szeptember 17. 17:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. augusztus 21. 14:11 | Link

Mandám  Love
#Lewy | május 30.

- Nincs - fojtottam vissza a mosolyt, ami kikívánkozott, még a fejemet is kicsit leszegtem, csücsörítve kicsit az ajkammal, mert hát, eddig nagyon is úgy tűnt, hogy megúsztam ezt a balhét. Ez nem azt jelenti, hogy elbízom magam, mert még a végén alaposan pofára ejtenek, ahhoz meg semmi humorom nincsen, hogy Manda dühös legyen rá  is kicsesszen velem. Mint mondjuk, hogy leszerződik a tejberizses reklámkampányra, akik folyton nyomulnak, pedig folyton mondom, hogy laktózérzékeny vagyok. - Nem véletlen volt.
Mert életem legjobb döntése volt, hogy megházasodtam, nem bántam már nagyon rég óta semmit ezzel kapcsolatban, még ha az elején Veszna nem is könnyítette meg a dolgomat.
Kaptam az ívet, de a menedzserem volt, azt hiszem, hogy tőle ez még bőven belefért az életembe, mert hát, elég sok szart asszisztált végig velem ahhoz, hogy ezért ne akarjam letépni a fejét a helyéről. Ez pedig személyes siker is a nőne, azt hiszem.
- Ezt szívd vissza, te is tudod, hogy az utóbbi években egy rossz szavam nem volt a klubra vagy a vezetőségre! - emeltem meg a mutatóujjam kissé felháborodott arccal. Mert nem tartottam fairnek, hogy úgy állít be, mintha minden transzferablakkor tervezném elhagyni Münchent.
Aztán felhozta, hogy emlékeztetem egy srácra akkorról, aki folyton ki volt akadva mindenen, én pedig az ajkamba haraptam egy pillanatra, mielőtt még a keze után nyúltam volna az asztalon.
- Hálás is vagyok neked a sok munkáért, amit beleöltél, meg azért, hogy hittél bennem. Nélküled most nem lennék ott, ahol. De nem tetszik, hogy úgy kezelnek, mintha semmit nem tettem volna le az asztalra értük. - Pedig... Pedig. Szívem-lelkem benne volt minden egyes mérkőzésben, szakadatlanul, mikor a balesetem után felépültem is hamarabb szálltam vissza a seprűre, mint az orvos javasolta, mert szükségük volt rám. És ezt most nem éreztem, hogy figyelembe vették volna.
- Ismersz, szeretem magam kezelni a csődjeim - szusszantam fel, kicsit elszégyellve magam, ahogy oxigént erőltettem a tüdőmbe, köhhintve is egyet. Nem kellene dohányoznom, ez egy botrány, csak emésztem a szervezetem minden pozitív hatás nélkül. - Csináld. Minél előbb. Egész jó ez a tea.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. szeptember 14. 00:15 | Link

Eleonore
Kinézetem

A bagolyban megbeszélt helyen és időben várom. Egy visszafogottan elegáns púder rózsaszín ruhában vagyok, hajam pedig lazán megtűztem, tekintettel az igen meleg időre. Míg álldogálok elgondolkozom és arra jutok, hogy nincs abban semmi rossz, ha elcsevegek most egy kicsit vele, hiszen alig van időm effélékre és élek a gyanúperrel, hogy hamarosan még ennél is jobban be kell osztanom perceimet. Munka és oktatás, feltéve, hogy abból valóban lesz valami. Annak ellenére, hogy beadtam az iratokat és elfogadtam a feltételeket még mindig svindlit érzek a dolog mögött. Hamarosan azonban kiderül az igazság. Addig is dolgozom szorgalmasan tovább, s képzem magam. Jelen pillanatban épp gemmológiából, mert az egy olyan non invazív terápia, mely sok helyzetben igen hatásos tud lenni. Emellett persze emésztem magam a Krisszel történtek miatt. Az a fránya ital! Mert ugyebár már akkor kigondoltam, hogy a vajsör jobb bűnbak lesz, mint a saját butaságom. Valahogy nem megy ez nekem, s talán megérné tanácsot kérnem egy olyan nőtől, aki minden valószínűség szerint sokkal jártasabb az ilyesmiben, mint amilyen én vagyok. - Szia! Szép vagy és csinos, mint mindig! -köszöntöm, amint megérkezik az épület elé - Gyere menjünk be és nézzük meg mi jót adnak itt! - mondom kicsit a szokottnál kevésbé tartózkodó hangnemben, melyet csak a hozzám közelállókkal szoktam megütni, majd barátnőmmel együtt belépek a teaházba. Miután megtaláltuk helyünket és rendeltünk is előbb kérdezek. - Azt pletykálták odabenn a betegek, hogy átvetted a Pub vezetését, ez tényleg igaz, vagy csak a banyák szája lepcsesebb a kelleténél? - mosolygok halványan, ám smaragdzöld szemeimben az érdeklődés szikráival nézek rá, hiszen ahhoz a bizonyos vendéglátó egységhez, melyről szó van, most igen eleven emlékeim kötődnek. Eleanore is legalább olyan polihisztor, mint én ha valóban kocsmárosnő lett, hiszen emellett oktat és kutat is és még nőként is rátermetten megállja a helyét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. szeptember 14. 20:53 | Link

Emerald Stone
Újra együtt || Outfit


Pont időben érkezik, ami nem túl nagy teljesítmény, tekintve, hogy jóformán a szomszédban lakik. Kényelmesen elkészült, semmivel sem kellett kapkodnia. Már épp hozzászokott az új napi rutinjához, nem késett sehonnan, mindent el tudott rendezni, de most újra felborul minden, mivel a Bagolykőbe is be kell járnia.
Kicsit félretette a nem túl derűs gondolatait, addig biztosan, amíg a barátnőjével találkozik.
- Szia! - köszönt rá mosolyogva. - Köszönöm, de te... eszméletlen vagy. Ha több lett a férfi beteged mostanság, magadat okold - kacsintott rá vidáman.
Egy kellemes asztalnál foglalnak helyet, Ellie pedig kivételesen tudja, mit szeretne, ezért nem is húzódik el a rendelés. Mielőtt azonban lefutná a szokásos "hogy vagy" kört, Emerald megelőzi.
Elmosolyodik, ahogy a Pubra gondol. Lehet, hogy egy ideig meg kell húznia a nadrágszíjat, de semmiért sem adná vissza a helyet.
- Igazuk van, de van más is, mondjuk ez nem tudom mennyire titok az új tanév kezdetéig. Nem fogod elhinni, de házvezető is lettem - meséli kicsattanó örömmel.
Az egyetemistákat is szerette, de a kisebbeket még inkább. Nem is bánja, hogy ezzel teljesen feláldozza a fekete mágia kutatására szánt időt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. szeptember 15. 09:18 | Link

Eleonore

 
Bókját kedves mosollyal fogadom, de nem felelek rá sem elodázón, sem tiltakozón. A betegek jönnek, ha szép vagyok, ha nem. Nincs ennek köze ahhoz, hogy vele most ilyen öltözékben találkoztam. A pincértől megkapjuk rendeléseinket. A magam részéről csak teát kértem, abból is egy "Autumn kiss" névre keresztelt gyümölcsválogatást, mely birsalma darabokat, búzavirág szirmot, hibiszkuszt, és eper darabokat tartalmaz. Az italt mézzel ízesítem épp, amikor megkapom válaszát, még egy fontos információt. Felpillantok rá és elismerően biccentek. - A megfelelő ember, a megfelelő helyen - közlöm ezt mind a pub, mind a házvezetőség tekintetében gratuláció gyanánt - Melyik ház feje lettél? Várj, had próbáljam meg kitalálni! emelem fel kezem, hogy megakadályozzam a szólásban, s közben lelki szemeim előtt egy kék sálas alak képe suhan el - Hm...hm...Levita és azt is megmondom miért erre tippelek - kortyolok egyet a teából, ami kimondottan ízletes - A tudás mindenek felett, különleges jellem mindezek mellett - rámosolygok bögrém felett - Nos? eltaláltam? - kérdezem végül, s míg válaszára várok elmélázom, vajon megoszthatom-e vele a gondomat, kérhetek-e tőle tanácsokat, majd úgy döntök igen. Ő mindig is teljesen másként látott mindent, hátha ez, az enyémmel tökéletesen oppozícióban álló gondolkodásmód majd inspirálólag fog hatni. - Nem szokásom kiönteni a szívem - kezdek bele mélyet sóhajtva - De ha nem haragszol most mégis megtenném - pár pillanat alatt összeszedem mindazt, amit elmondva nem leplezem le előtte Kriszt. Ügyvédként és nővérként is fontos számomra a diszkréció, s ez civilként sincs másként  - Van egy férfi, akivel régen ismertük egymást, s pár napja újra találkoztunk a sors szeszélye folytán. Eltöltöttünk egy kellemes estét együtt. Ittam egy korsó vajsört és tudod mennyire nem bírom az italt, szóval megcsókoltam. Úgy tűnt nincs ellenére, mert viszonozta és míg be nem kísért a patika ajtajáig, olyan érzésem volt, hogy szeretné, ha ez folytatódna, de...- megnedvesítem ajkam és torkom egy korty teával mielőtt folytatnám - Neki a munkája az élete, nekem pedig itt van a nővéri és patikai munkám és mellé most fogadtam el egy vendég oktatói posztot a Sárkányölőben, Tatán. Szóval időnk egymásra nem sok lenne. Ha csak rá gondolok jól eső izgalom tölt el, ám a körülmények aggasztanak. Szerinted van értelme jobban belebonyolódnom ebbe a románcba, vagy inkább várjak, hátha megtalálom, akit nekem szánt az Isten? - nézek á reménytelin és kérdőn, mintha nála volna mennynek és pokolnak kulcsa - Mert hiszek benne, hogy létezik ilyen, csak nem tudom ő-e az a férfi...- hallgatok el, hiszen már így is túl sokat beszéltem magamhoz képest, s ezért titkon szégyenlem is magam. Amióta a faluba érkeztem furcsa változáson megyek keresztül, aminek okát és irányát nem tudom, és pontosan emiatt félek, hogy nem maradok önmagam. A hűvös nyugalom, a rezzenéstelen arc és a pengeéles elme még mindig én vagyok, de melléjük társultak olyan jellemvonások, melyek idegenek számomra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. szeptember 17. 14:07 | Link

Emerald Stone
Újra együtt || Outfit



Kissé elpirult, ahogy meghallotta Emerald bókját. Nem tagadta, hogy jól esett neki, főleg, hogy ő maga soha nem gondolta volna, hogy eddig eljut. Egyetemi előadásokat tartani teljesen más, mint egy pubot vezetni, vagy akár egy egész diáksereget.
- Igen - bólogatott mosolyogva. - Az egyik legszorgalmasabb ház, aminek nagyon örülök. Legalább nem lesznek olyan bajkeverők, mint amilyen én voltam annak idején.
Még szerencse. Ha saját magát kellene tanítania, azt se tudná, hol kezdje. Mármint a büntetéseknél, vagy az illemóra bevezetésénél.
Figyelmesen hallgatja végig a nőt, néha elmosolyodik, de a végére komor lesz. Ellie határtalanul tiszteli Emeraldot a kitartásáért, a jólelkűségéért, és még sorolhatná a nő pozitív tulajdonságait, így nem érti a szóban forgó férfit. Ha egy ilyen hölgy kopogtat az ajtaján, akkor ki kell tárni, nem pedig munkára hivatkozni.
- Emerald, szerintem, ha ennyire sokat gondolsz rá, az biztos jelenthet valamit - kezd bele. - A nagy Ő-höz még nekem sem volt szerencsém, így nem tudom, milyen érzés lehet, de ha rám hallgatsz, akkor folytatod. Persze mindig benne van a pakliban, hogy megsérülsz; ez esetben nagyon ajánlom hogy az úr jó futó legyen. Na de a lényeg, ha szeretsz vele lenni akkor élvezd ki az időt. De milyen ő egyébként? Kíváncsi vagyok arra, aki képes volt még téged is elcsábítani - fejezi be vigyorogva.
Ha Ellie fejest ugrott minden kapcsolatba, Emerald az ellentettje volt. Bár mindketten hajaztak a karrierista életmódra, a szőke sosem vetette meg a szórakozásnak ezt a módját. Éppen ezért érdekelte nagyon a titokzatos férfi.






VB karácsonyi ajándékkereső
2018. december 23.
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2018. december 23. 22:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. szeptember 17. 16:50 | Link

Eleonore

 
Elmosolyodom hallgatva egyetlen nő nemű barátomat. Annyira jellemző, hogy magát bajkeverőnek titulálja. Mindig is volt benne tűz, de ez mióta vétek? - Eleven voltál, ennyi az egész - rázom meg ellentmondón fejem - Még most is az vagy. Ez a belső tűz tesz alkalmassá ennyi fajta tevékenységre. Légy büszke rá, hogy nem a könyvek fölé görnyedve teltek el kamasz éveid, mint nekem - iszom ki bögrém tartalmát majd figyelmesen végighallgatom véleményét és tanácsát, miközben a pincér elviszi üres edényeinket és kisvártatva kihozza a süteményt, amit még pótlólag kikértem. Az meglep, hogy az igazit még ő sem találta meg, de talán valahol itt köszön vissza, hogy ő is a hivatását választotta a családalapítási tervek helyett. Másként használta ki szabadidejét. Elbűvölő lénye sok hódolót vonzott, ez is éppoly evidens, mint nálam mindennek az ellenkezője. Visszagondolva a bő pulóveres, szemüveges és visszahúzódó egykori önmagamra ez teljesen indokolt is volt. Most azonban már más vagyok, egészen más. Kérdése, mely Kriszre vonatkozik, nem lep meg. A helyében én is kíváncsi volnék. - Olyan akár egy békés kikötő, egy csendes menedék. Csupa nyugalom, derű és  udvariasság- kezdek bele a jellemzésbe. Szemeim szinte felragyognak, s hangom megtelik lágy bársonyossággal, ahogy róla beszélek. - A haja majdnem fekete, a szeme barna, a tekintete simogató és jóságos. Sokat segít másomon. Mindig is ilyen volt és velem is ennek köszönhetően barátkozott össze - elmém elfutják az emlékek - Elveszett elsős voltam, akihez ő jó szívvel közeledett - villám hegyére tűzök egy falat csokoládés Marlenkát, majd ajkamhoz emelem. Belekóstolva egy pillanatnyi mámort érzek, de arcom rezzenéstelen marad, miután visszazökkentem a valóságba, egyúttal befejeztem a Kriszről való beszámolót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. szeptember 20. 08:03 | Link

Emerald Stone
Újra együtt || Outfit



Ezzel tudott volna vitatkozni. A tudatlansága miatt meghalt egy gyerek, ezen pedig sosem fog szépíteni semmit a mostani sikerei. A november elsejei gyertyákkal nem tudja visszahozni, sem jóvátenni a hibáját.
Mint ilyenkor mindig, a seb a bal kezén sajogni kezdett, legalábbis Ellie azt érezte. Valójában sosem fájt, de az ottléte túl nagy pszichikális súlyt rakott rá, ezért is kutatta azóta is a tiltott mágiát.
Sötét gondolatait megpróbálta kiseperni a fejéből, illedelmes mosolyt varázsolt az arcára. A saját gyerekeivel nem fog történni hasonló sem, amíg lélegzik.
- Hidd el, most a fél karomat odaadnám, ha fele annyi tudásom lenne, mint neked - felelte. - De hát fiatalság, bolondság - nevetve megvonta a vállát, ezzel már majdnem megközelítette az őszinte megnyílvánulást.
Az első mondatok után Ellie végre szívből jövő mosolyt villantott fel. Igen, Emerald pont ilyen férfit érdemelt meg. Kicsit gondolkozott, hátha eszébe jut valami hasonló a régi levelezéseikből, de akármennyire kutatott a fejében, nem emlékezett, hogy Mer valaha is írt neki ellenkező neműről.
Ahogy elnézi barátnőjét már biztos abban, hogy szerelmes. De nem akar ünneprontó lenni, ő jelenleg csak a támogató szerepét tölti be.
- Nagyon rendes férfinak tűnik. De hogy keveredtetek össze ismét? Csak nyugodtan, részletesen - játékosan kacsintott a nő felé, majd evett egy falatot a saját sütijéből is. Imádta az ilyen romantikus történeteket, főleg, ha az hozzá közelállókkal esett meg.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 14 ... 22 23 [24] 25 26 ... 35 36 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed