Ahogy belépsz a Pillangó-varázs Étterembe és Teaházba, azonnal elbűvöl a modern dizájn és az elegancia. A falakat finom szürke és fehér árnyalatok díszítik,  meghitt és barátságos atmoszférát teremtve. Az étterem központi részén egy hosszú étkezőasztal található, amelyen elegáns teríték terül el. A fehér szalvéták és a finom textúrájú terítők stílusosan kiegészítik az asztal megjelenését. A tányérok, evőeszközök és kristálytiszta poharak letisztult vonalvezetése és minőségi kialakítása az étterem eleganciáját és ízlését hangsúlyozza. Az asztal közepén található virágcsokrok frissességet és színpompát visznek az étkezőterembe, míg az apró gyertyák romantikus hangulatot teremtenek.
A helyi bár területe is lenyűgöző. Az üvegpolcokon rendezetten sorakoznak a különböző italok és koktélok, amelyek széles választékát kínálják a vendégeknek. A falakat dekoratív táblák és fényes tárgyak díszítik, ami exkluzív és modern megjelenést kölcsönöz a térnek. A stílusosan kiválasztott világítás meleg és barátságos légkört teremt, tovább fokozva az étterem vonzerejét.
Az étterem egy olyan hely, amely egyaránt alkalmas romantikus vacsorákhoz, baráti összejövetelekhez vagy akár kisebb ünnepi eseményekhez. Az étterem modern, ugyanakkor meghitt és barátságos atmoszférája garantáltan emlékezetessé teszi az itt eltöltött időt.



A Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló élményt kínál a vendégeknek, hiszen nemcsak ízletes ételekkel és italokkal, hanem különleges török kávékkal és teákkal is várja őket.
Az étterem és teaház kínálatában szerepelnek a tradicionális török kávék, amelyeket gondosan elkészítenek és csészékben tálalnak. Ezen italok gazdag aromájukkal és intenzív ízvilágukkal különleges élményt nyújtanak a kávékedvelőknek. Az étterem tapasztalt baristái hagyományos módon készítik el ezeket a kávékat, így a vendégek megismerhetik a török kávézás művészetét és hagyományait.
Emellett a teafogyasztók sem maradnak ki a különlegességekből. A Pillangó-varázs Étterem és Teaház teakínálatában szerepelnek a különböző török teák is, melyek gazdag ízvilágukkal és egzotikus aromáikkal kápráztatják el az ínyenceket. A teák frissen főzve és ízlésesen megkomponált teáscsészékben kerülnek felszolgálásra, hogy a vendégek teljes mértékben átélhessék a török teakultúrát.
A Pillangó-varázs Étterem és Teaház ezzel a különleges kínálattal tovább fokozza az étterem hangulatát és vonzerejét. Az itt eltöltött idő alatt a vendégek nemcsak finom ételeket és italokat fogyaszthatnak, hanem felfedezhetik a török kávék és teák gazdag világát is. Ez a megkapó kombináció teszi a helyet egyedülállóvá és felejthetetlenné.

Emellett a hely egyedi és varázslatos kültéri terasszal rendelkezik, mely egy gyönyörű lepkeházat idéz. Ez a különleges külső rész lehetőséget nyújt a vendégeknek, hogy a természet közelségében élvezhessék az étel- és italválasztékot.
A lepkeház a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedi jellemzője, mely kívül-belül lenyűgöző látványt nyújt. A kültéri terasz intimitása és varázsa lehetővé teszi a vendégek számára, hogy átadják magukat a természet szépségének, miközben élvezik az étterem ízletes fogásait. Az ülőalkalmatosságok és asztalok kényelmesek és elegánsak, lehetővé téve, hogy a vendégek kényelmesen étkezzenek és pihenjenek a lepkeházban. A természetes növényzet és virágok körülöttük kellemes környezetet teremtenek.
A lepkeházban való tartózkodás során a vendégek teljesen elmerülhetnek a természet nyugalmában. A hangulatos világítás és a megvilágított helyigés esténként varázslatos atmoszférát teremt. Ez egy olyan hely, ahol a vendégek eltölthetik idejüket, miközben szabadon engedik a város zaját, és élvezik az étel- és italélményeket a természet közelében.
A kültéri részben a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló lehetőséget nyújt a vendégek számára, hogy egy különleges és bájos környezetben élvezzék az étel- és italfogyasztást. Ez a részlet gazdagítja az étterem hangulatát és még emlékezetesebbé teszi a vendégek élményét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=591688#post591688][b]Cameron Wallace - 2016.05.04. 12:32[/b][/url]

Unottan pislog maga elé, majd éppen hátraigazítja nemrégiben rövidre vágott, egyelőre szőkében pompázó tincseit, amikor felbukkan a lány. Karját leengedve dől kissé hátrébb, eltűnik unott arckifejezése, helyét érdeklődő  ábrázat veszi át, és meg sem próbál úgy tenni, mintha nem bámulná a másikat. Alaposan végig is méri tetőtől talpig, mielőtt megszólalna egyáltalán.
- Hűűűha - szalad ki a száján mindenekelőtt, miközben elégedett mosoly jelenik meg az arcán. - Úgy értem, igazán jól nézel ki. Helló - hagyja a köszönést a végére, mégiscsak elsődlegesnek tartja közölni, miért is nem óhajtja levenni a másikról a tekintetét. A randi ötlete egész hirtelen elhatározásból született, ami azt illeti, de ebben a percben kifejezetten nem bánja, hogy rákérdezett.
- Megváratni? Nem, dehogy - néz a lány szemébe ismét visszakönyökölve jobb kezével az asztalra, hogy megtámassza állát tenyerében. Az előtte heverő itallapot már átfutotta, így szabad kezével fordít egyet rajta és a lány elé tolja, válasszon ő is, addig is teljesen lazán bámulja tovább. Kitett magáért, amit ő ilyen módon értékel éppen.
- Tudod, állhatnál nekem egyszer modellt, ha van kedved - jegyzi meg aztán, majd a felbukkanó pincérhez fordul. - Az az ír különlegesség lesz a bourbonnel - közli, arra nem véve már a fáradtságot, hogy esetleg a pontos nevet is mondja, végtére is egyetlen ilyen opciót látott a listában, csak tudja a másik, miről beszél.
- Na és mit is tanulsz egyébként? - érdeklődik, mert végtére is az ilyen alapvető dolgokat sem tudja, csak azt, hogy pár évvel alatta járt a lány, szintén a Rellonban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=591701#post591701][b]Állia Szipenni - 2016.05.04. 15:40[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=592453#post592453][b]Szervezői Mesélő - 2016.05.07. 21:51[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=593188#post593188][b]Artemisia Rubya - 2016.05.10. 22:47[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=595477#post595477][b]Cameron Wallace - 2016.05.21. 19:50[/b][/url]

Mély, több évnyi cigarettázás után kissé karcos altja éppen olyan megtévesztő, akárcsak arcvonásai és általában minden lágy ívet nélkülöző mozdulatai. Hogy értékeli a szép látványt, azt hamar szavakba is önti gondolkodás nélkül, közben pedig kitartóan bámulja a lányt, végigjártatva rajta halványkék íriszeit. Hazudna, ha azt mondaná, hogy most csak lehetséges modellt lát benne, vonalakra esve szét és formákra. Dehogyis. Ez a tekintet a lány szépségének adózik csodálattal és elismeréssel, csupán meglehetősen színtelen változatban. Nem igyekszik különösebben csomagolni, színezni, vonalait lágyítani, hogy talán kevésbé tűnjön annak, mint ami valójában. Nem esett szerelembe első látásra, de másodikra sem. Nem is fog. Fellángolásra talán még képes, hirtelen jött vágyra, ami aztán ugyanolyan gyorsan múlik is el, és ezt sem szándékszik szép szavak mögé rejteni. Udvaroljanak a trubadúrok, középkorból szalajtott lovagok és kihalóban lévő úriemberek, ő megmarad a kalandoknál. Hogy miért is lépett ki addigi szokásaiból egy szép szőke hajzuhatag és a vörös rúzzsal színezett ajkak hazug ígéretéért, maga sem tudja, de visszatérni biztos nem fog. Éppen eléggé eleven még az az emlék, hiába igyekszik a múltba szorítani minden erejével. Állát tenyerébe támasztva vizslatja inkább a lányt tovább igyekezve mégis valamiféle beszélgetést kialakítani, noha neki bőven meggyőző a kinézete is ahhoz, hogy legalább egy csókot lopjon majd tőle. Vagy maradjon inkább annál, hogy megfesti vonásait? Talán megoldható mindkettő. Elmosolyodik a válasz hallatán, ez legalább máris pipa.
- Szereted a bestiákat? Vigyázz velük, kár lenne ezért a szépségért - villant újabb mosolyt a lányra hízelegve, majd bólint a kérdésre válaszul.
- Igen, nekik írok időnként. Meg festek és szabadidőmben fordítgatok is - válaszolja kihúzva magát büszkén, végtére is ő az elmúlt pár év alatt tanult meg magyarul is, és úgy érzi, egész szépen beszéli mostanra. Nem az anyanyelve, néha még bajban van kifejezésekkel, bizonyos szavakkal, de mi az már? Apróság. - Na és te mihez kezdesz, ha végzel?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=596531#post596531][b]Balósy Pamina - 2016.05.25. 20:32[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=596543#post596543][b]Ren Donovan - 2016.05.25. 20:58[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=596546#post596546][b]Balósy Pamina - 2016.05.25. 21:13[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=607196#post607196][b]Návay L. Viktor - 2016.07.06. 16:37[/b][/url]

Előzmény - Fő utcza

Az imént még beszélt a macskámhoz, hallottam a hangját, nem csak képzeltem, hát nem igazán értem, mi is történt éppen, amiért képtelen megszólalni. Úgy tűnik, valami okból igazán nehezére esik, pedig igyekszem nem az ijesztő házvezetőnek lenni. Más ötletem nincs is, mitől némult meg hirtelen, már amennyiben nem olyan természetű a gond, amivel legfeljebb Zója tudna mit kezdeni vagy hasonló végzettségű szakember, ami én nem vagyok. Mi több, viselkedéselemzést is vajmi keveset tanultam, és azt sem iskolai keretek között, hanem Matthew-től. Saját viselkedéselemzőm volt, bármilyen kérdésem is akadt, most meg boldogulhatok magam, láthatóan nem éppen sok sikerrel. Még jó, hogy legalább a teára bólogatni kezd, és kicsit fellélegzek. Ahogy a szája szeglete ráng, az aggaszt ugyan kicsit, ki tudja, mikor tör ki belőle a sírás, de egy tea mellett talán akad rá némi remény, hogy megnyugszik és nem leszek én a mumusa.
- Szeretnéd vissza még egy kicsit Őrnagyot? Én simogathatom még úgyis eleget aztán - ajánlom fel, miközben elindulok a teázó felé, intve, hogy kövessen. Remélem, hogy nem lesz túl nagy gond a négylábú vendég, mert az ajtó előtt aligha hagyom, még a végén ismét elkóborol. Bajt különben sem csinál, ha szem előtt van, csak engem igyekszik bosszantani, másoktól meg simogatást kunyerál. A lányra például kifejezetten kíváncsi, nyújtogatja a nyakát felé, hagyná, hogy megsimogassák. Élvezi a figyelmet, ez tagadhatatlan.
- Huh, hát most figyelni kell majd erre a figyeleméhez szőrgombócra, hogy ne császkáljon el és véletlen se verjen le semmit, de ha nem muszáj, nem szeretném hordozóba tuszkolni, mert a bezártságot rosszul viseli. Ugye te? - simogatom meg a macskám nyakát, majd kérek egy Earl Grey-t, aztán visszafordulok a lányhoz. Csak tudnám, honnan tűnik olyan ismerősnek, de hiába töprengek, nem jut eszembe.
- Na és szereted a cicákat? - kérdezem végül, hátha ettől kevésbé támad sírhatnékja, mintha azt kérdezném meg, hogy eridonos-e vagy sem.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=609289#post609289][b]Farkas Kamilla - 2016.07.18. 17:14[/b][/url]

Az a baj, hogy én nem félek tőle, vagyis nem jobban mint úgy általában a többi embertől. És ő valószínűleg azt hiszi, hogy azért van ez, mert házvezető, és mert tanár, és nem is tudom, de igazából meg mondom, semmi ilyen nincs, csak ő is ilyen két lábon járó beszélő félelmetes bácsi. És én akarok vele beszélni, tényleg, egyrészt mert milyen dolog már az, hogy csak úgy belógok az eridonba és nem társalgok vele, másrészt meg, hogy tudja, hogy én bírom őt és nem kifejezetten miatta viselkedek így, és annyira sírhatnékom van ettől a magatehetetlenségtől. Ezért is bólintok rá a teára, abban a reményben, hogy akkor majd meg fog jönni a hangom, meg a nemlétező bátorságom is.
A macskás kérdésre megint csak bólogatni kezdek, ki is nyújtom kezem, hogy átvehessem a cicát. Mert ha még nem mondtam volna, szeretem a macskákat, annak ellenére, hogy nekem nincs. De Sherlockal is tök jól megvagyunk, imádom, ahogy befekszik az ölembe meg elkezd dorombolni ahogy meglát, tündéri egy állatka. Szóval ja, röviden mondva szeretem ezeket a négylábú szőrcsomókat, bárki bármit mondjon. Amennyiben tényleg megkapom Őrnagyot, magamhoz is ölelem, úgy, hogy ne legyen neki kényelmetlen, mert amúgy márt tökre megtanultam hogyan kell tartani egy macskát meg minden. Hát tiszta profi vagyok. Ujjaim belesüppednek a vörös, meleg bundába, egyik kezemmel megvakargatom az állatka állát. Az újabb kérdésre, ami az iménti gondolataimra vonatkozik, újra bólogatni kezdek ahogy felpillantok a házvezetőre, aztán vissza az ölemben levő cukorgolyóra.
Remélem, hogy nem akar egy emberekkel teli helyen ülni, mert az bizony nem könnyíti meg egyikőnk dolgát sem. Az újabb kérdésre megint bólintok, a mozdulatom igenlő hümmögés (!!!) kíséri, ami még mindig nem mondható beszédnek, még mindig több mint a semmi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=612254#post612254][b]Návay L. Viktor - 2016.08.12. 21:56[/b][/url]

Egyre kínosabbnak érzem, hogy ilyen roppant sokat beszél. Egész pontosan egyetlen hozzám intézett szó sem hagyta el a száját, amióta csak megszólítottam, amit nem tudok mire vélni. Mint aki megnémult. Fura. Ennyire ijesztő csak nem vagyok azért. Vagy mégis? Csak remélni merem, hogy a tea megoldja a nyelvét, vagy legalább Őrnagy, mint azok a terápiás állatok, de tudja a fene. Egész profin öleli a macskámat, amikor ismét kezébe kaparinthatja. Még a végén elédesgeti tőlem a macskámat, megszólalni viszont továbbra sem hajlandó, csak bólogat. Jó, rendben, mondjuk, hogy az is több, mint ha nem válaszolna, de azért már tényleg frusztráló is, nem csupán kellemetlen, hogy ilyen nehézkesen működik ez a társalgási kísérlet. A teázó ilyenkor egész csendes, tömeg határozottan nincs, és amíg a macskám nem botlik bele semmibe sem, amiben nem kellene, remélhetőleg még őt is megtűrik, bár úgy tűnik, egyelőre egész jól érzi magát a lány karjaiban és nem igazán akarja felfedezni a helyet. Az itallapot át se nézem, levendulateát kérek, még mielőtt meggondolnám magam és egyebet választanék, majd az asztalra támaszkodva pillantok a társaságomra. Eldöntendő kérdésekkel tán még jutnék is valamire, és amint megfordul a fejemben a gondolat, már meg is szólalok.
- Neked is van macskád? - kérdezem. - Úgy tűnik, eléggé értesz hozzájuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=612299#post612299][b]Farkas Kamilla - 2016.08.13. 12:49[/b][/url]

A vörös cica dorombolva fekszik el az ölemben, mire elmosolyodva folytatom a simogatását. Lehet egy ilyen mágnes vagyok, megtalálom mások macskáit, aztán azok megszeretnek engem. Legalábbis nem utálnak, annyira éppen nem értek hozzájuk.
A kérdésére felkapom a fejem, rá nézek, majd a terem belsejét mérem fel. Hát.. Annyira sokan nincsenek, talán ha elég halkan beszélek.. Talán. A szám belsejét harapdálva rázom meg fejem, újra lenézek a macskára. Nem mondhatom azt, hogy csak úgy bejárok a házába, mármint az eridonba macskázni, mert.. Mert csak.
- Az apámnak van egy kutyája - miután jó párszor elgyakoroltam magamban a mondatot halkan, egészen halkan meg is szólalok, felpillantok rá, mintegy kíváncsian, hogy hallotta-e. Mert én nem szívesen ismételném el, az biztos. Most így egyszerre ennyi beszéd pont elég is volt. Amúgy meg minden állatot szeretek, mármint az ilyen kedves meg aranyos állatokat, akik csak tűrik ha nyúzzák meg simogatják meg szeretik őket, és ők meg viszont szeretnek, és ez így jó.
- Meg egyszer vigyáztam egy barátom macskájára - egy hétig. Amikor Sherlock úgy döntött, hogy felfedezőútra megy, én meg szintén rátaláltam, és ameddig kiderítettem, hogy kié, foglalkoztam vele. Ő meg cserébe elhordta a zoknijaim, de amúgy nem volt vele baj, szeretem azt a cicát is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=613295#post613295][b]Návay L. Viktor - 2016.08.20. 20:54[/b][/url]

Felkapja a fejét a kérdésre, de ismét csend a válasz, inkább a termet méri fel. Kezdem azt hinni, hogy egyszerűbb lesz, ha csak csendben teázgatunk, és feladom a próbálkozást, ha már a bólogatást vagy fejrázást is mellőzi, így meglehetősen meglep, hogy a következő pillanatban mégis megszólal. Alleluját éppen nem zengek ettől a kisebb csodának is beillő történéstől, de azért még mosolyra húzom a szám örömömben, hiszen végre válaszolt. Éppen csak hallom, de azért hála az égnek nincs zaj, és süket sem vagyok, a néhány elnyelt végződés ellenére meg össze tudom még rakni a mondat lényegét. Az apjának van kutyája.
- A kutyák is aranyosak. A szüleimnek kettő is van. Két hatalmasra nőtt labrador - válaszolom némileg részletezve is, hogy bizony a kutyákkal is van némi kapcsolatom, még ha jelen pillanatban három cica büszke gazdája is vagyok éppen, és kutya híján. Még egy négylábút már nem is tudom, hová tennék a toronyszobában, amit így is kellőképpen fel tud forgatni ez a három szőrmók is. Őrnagy közben továbbra is élvezi a figyelmet. Az újabb kijelentése aztán már valamivel hangosabb, és továbbra is mosolyogva bólogatok rá.
- Azt néha én is szoktam. Bár már van három macskám, egy-kettő még elfér pluszban, ha úgy adódik - állapítom meg elgondolkodva. - Mondjuk az egyik ilyen cica, akire néha van szerencsém vigyázni, egy több mint tíz kilós ragdoll. Na ő éppenséggel két macskát is kitesz, Őrnagy feleakkora ha van, de iszonyúan aranyos cica ő is - mesélek, ha már ki tudja, mikor szólal meg ismét aztán, ha megszólal még egyáltalán, és cicákról egyébként is akad mit mondani mindig, legalábbis én úgy érzem, hogy akad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=614814#post614814][b]Farkas Kamilla - 2016.08.30. 14:48[/b][/url]

Továbbra is mosolytalan arccal hallgatom, de azért a labradorok említésére egy kicsit felfelé rándul szám széle. Szeretem a kutyákat. Nagyon szeretem a kutyákat, és jelenleg úgy gondolom, hogy az egyetlen élőlények, akik nem hagynak el csak úgy. Nem mint az emberek.
Ha szeretnéd, majd bemutatlak Mayának - hangzik a gondolat a fejemben, de nem talál hangokra. A szám ismét összezárul, és nem marad más, csak a csend, amivel körbeveszem magam, mint egy puha, meleg takaróval. Egy kicsit mintha lejjebb is csúsznék, mintha csak el akarnék rejtőzni a betévedtek szemei elől.
Sherlock is hatalmas. És ilyen hatalmas, puha, puffos bundája van, és ő is így bújik az emberhez, mint Őrnagy. Mintha éreznék, hogy szeretem őket. Belekortyolok az időközben kihozott gyümölcsteámba - rámutattam a menüben mit kérek, és abból tök jól megértették -, s amikor abbahagyja a beszédet, felpillantok rá a csupor pereme fölül, szinte már várakozva, hogy folytassa. Lényegében szeretek másokat hallgatni, amikor van kedvem, és valljuk be, most inkább van kedvem őt hallgatni, mint neki beszélni. Vagy úgy bárki másnak beszélni. Meg amúgy nekem már nem is nagyon van mit mondjak a macskákról. Mármint nekem nincs, én csak összeszedem őket az utcán, utána meg visszaadom őket a gazdáiknak. Szóval így most duplán nem szólalok meg, csak iszom az almás-fahéjas teám, és remélem, hogy neki nem apadtak el a gondolatai.
- Te tanár is vagy, igaz? - pár eltelt perc után összevonva szemöldökeim, ismét szinte suttogva kérdezek. Jó, lehet, hogy furának fogja tartani ezt a hirtelen váltást, én is annak tartom, de ez eszembe jutott, és muszájnak éreztem megkérdezni. Mert ha az, akkor lehet mégsem kéne csak így tegeznem, meg csak így teázgatni vele, mert fene tudja.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=616321#post616321][b]Návay L. Viktor - 2016.09.09. 21:20[/b][/url]

Úgy tűnik, szereti az állatokat, amivel pillanatnyilag meg is nyert magának. Megemlítem a labradorokat, mire kicsit felfele is rándul a szája széle, ha jól látom. Nem pontosan értem, mi a gond, talán valami egészségügyi lehet, mármint ilyen mentális, vagy micsoda, de nem értek ezekhez. Legilimenciával talán többet tudnék meg, elvégre az ilyen esetekre számítva vágtam bele a tanulásba évekkel ezelőtt, azonban etikusnak kicsit sem érzem, hogy csak úgy beleolvassak a gondolataiba, mert tanoncként némi erőfeszítés árán képes lennék rá. Inkább az állatokról mesélek tovább, hátha egy ilyen téma meg Őrnagy dorombolása segít neki elérni, hogy ne szorongjon annyira, vagy akármi is okozza ezt az állapotot.
- Medve már egész idős egyébként, vagy tíz éve megvan, és hatalmas, de nagyon nyugodt meg barátságos állat, Herceg viszont alig három éves, játékos, és néha az az érzésem, nincs tudatában a saját erejének. Amikor hazamegyek, mindig annyira örül, hogy nem bírja ki, amíg odaérek hozzá, viszont azzal a lendülettel, amivel megindul, képes ledönteni a lábamról - ecsetelem neki, mi is a helyzet a kutyáinkkal otthon. - A húgomnak meg van egy bichonja ráadásnak, Vackor. Aranyos kis fehér szőrcsomó, most itt is van vele, amióta elsős lett a tanodában - folytatom, ha már belekezdtem. Végtére is ennyi sok állattal sem ér kihagyni egyet sem, és akkor még nem is beszéltem a macskáimról, akik pillanatnyilag a leginkább közel állnak a szívemhez, lévén, hogy más nincs is. Minek? Ott a munka, meg a két macskám, és ha így folytatom, hamarosan a harmadik is meglesz, ráadásul az egész Eridon. Nem is hiányzik Matthew annyira, mint gondoltam. A gondolatra nagy levegőt veszek, majd lassan fújom ki, elhessegetve az egészet, és inkább rá is térek a macskáimra.
- A cicáim viszont az igazi kedvenceim. Őrnagy már negyedik éves, és a szívem csücske, akármilyen szemtelen is. Kiskorában folyton belemászott minden bögrémbe, most meg folyton elkóborol, ha úgy tartja kedve. Pamacs sokkal félénkebb, nehéz kimozdítani a szobámból is, annyira nem szereti az idegeneket, és ha minden igaz, hamarosan lesz egy harmadik cicám is, egy hosszúszőrű csonkafarkú amerikai kiscica - részletezek. Mégiscsak jobb, mint a kínos hallgatás, és egymás bámulása, hátha a másik megszólal. Belekortyolok aztán a teámba, majd kissé meglep a témaváltás, de bólintok. Legalább beszél, ez is valami.
- Igen. Túlélési alapismereteket igyekszem tanítani a rendészeti szakirányon a mestertanoncoknak - válaszolom leengedve a csészét az asztalra egyelőre, és megfordul a fejemben néhány lehetséges kérdés, ha már ezt felvetette. - Hányadikos is vagy? - kérdezem végül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=616323#post616323][b]Farkas Kamilla - 2016.09.09. 21:39[/b][/url]

Amúgy nem tudom, mikor kezdődött ez bennem, hogy megnyugtat, ha valaki beszél hozzám, de most is elég masszívan működik. Lehet, hogy a rémálmaim miatt is van, elvégre így van mibe kapaszkodnom, és tudom, hogy ébren vagyok. Vagy nem tudom, de ez elég kézzelfogható magyarázatnak tűnik.
Szóval nagyban hallgatom, ahogy mesél, a végére egész halványan még el is mosolyodom. Aki a kutyákat szereti, az rossz ember nem lehet, tartja a mondás, és ő eléggé úgy tűnik, mint aki nagyon szereti őket. Szóval én így most megengedem magamnak, hogy csak így mosolyogjak, főleg, ha más nagyon nem is látja.
Aztán ahogy egy pillanatra megváltozik az arca, le is olvad a kezdetleges görbe az arcomról, mintha csak miattam lenne, mert valami rosszat csináltam. Szürke szemeim egy kicsit még ki is tágulnak, aztán inkább megint kortyolok a teámból. És a kérdésemre választ is kapok, igen, tanár. Lesütöm szemeim, érzem, ahogy melegség árad szét az arcomon aminek hatására egy picit még ki is pirulhatok. Hát szép vagyok, mit ne mondjak, csak így letegezni egy tanárt. Azért remélem nem vette rosszul, nem mintha amúgy úgy tűnne, de az emberek elég jól tudják leplezni az érzéseiket. A kérdésére felpillantok, még a szemöldököm is megemelem.
- Harmadikos - felelem halkan, ismét lejjebb csúszva egy leheletnyivel. Hát igen, nem nagyon tanít, szóval talán emiatt még el is lehet nézni a ""hirtelen"" közvetlenségem.
- Öhm - megköszörülöm torkom, aztán szürkéimmel megint rá pislogok, ahogy gombóc nő a torkomban - ne haragudj..on - egy picit ugyan megakadok, de egész jól megy ez a magázódás dolog. Ja. Nem mintha amúgy olyan sokat beszélnék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=616696#post616696][b]Návay L. Viktor - 2016.09.11. 20:17[/b][/url]

Fogalmam sincs, mi történik, de mielőtt még rátérnék arra, hogy mi is a helyzet a macskáimmal, leolvad arcáról az a halvány mosoly is, amit a labradorok említése az arcára csalt. Ötletem sincs, mit tehettem, vagy mondhattam, de azért egész lelkesen mesélek a macskáimról is, miközben a teáját kortyolgatja, majd a kérdésére is válaszolok. Hogy eddig tegezett, most nagyon is meglep, hogy hirtelen bocsánatkérés közepette kezd magázni.
- Jaj, tegezz csak. Nem vagyok még annyira vén, hogy magázni kelljen, a diákjaim se teszik. Csak arra próbáltam rájönni, hogy honnan is tűnsz ismerősnek, de a diákom ezek szerint nem lehetnél véletlen sem - töprengek el hangosan. Talán csak az iskola falai között láttam futólag, tudja a fene, esetleg a tanáriban.
- Ugye nem vagy eridonos. Elég jó a memóriám, de ha valaki nem éppen bajkeverő vagy problémás diák, esetleg nem ismerem korábbról, nem biztos, hogy emlékezni fogok rá. Tudod, van az a szürke zóna, ahová azok az emberek kerülnek, akikkel nincs semmi baj, és hát sajna azokat könnyebb megjegyezni, akikkel sok a gond, többször bukkannak fel nálam ebből-abból adódóan - magyarázom, mert már igazán nem vagyok benne biztos, mi az, amitől megszólal, és mi az, amitől még inkább befele fordul és csendesebb lesz. Furcsa. Talán már csak emiatt is tudnám, ha eridonos lenne. Hajaj. Megvakargatom a tarkóm tanácstalanul, ez a beszélgetés meglehetősen céltalannak tűnik, de azért még próbálkozom egyelőre, amíg csak túl sok ember be nem gyűl. Látni rajta, hogy nincs ínyére a nagy társaság, mielőtt megfutamodna, talán egyszerűbb, ha távozunk és hagyom a macskával foglalkozni, amíg vissza nem érünk az iskolába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=618587#post618587][b]Nadine Rohr - 2016.09.17. 19:13[/b][/url]

Noha egy teát mindenki képes magának otthon elkészíteni, Nadine most mégis valami hangulatos, különlegesebb helyre vágyik. A mai nap megfáradt papírmunkája után különben is megérdemli, hogy kicsit kimozduljon és helyet foglaljon a nyugalom szigetén. Mostanában sokkal inkább az otthonülős könyvmoly-munka a jellemző rá. Túl sokat kellett kutatnia az elmúlt időszakban, így jól esik szemét pihentetnie. Könnyedén, kényelmesen sétál a teaház felé. Öltözéke egyszerű; piros, csíkos hosszú ujjú egy fekete szoknyával. Megáll időnként bámészkodni, köszönni egy-egy ismerősnek, szomszédnak. Késő délutánra jár már az idő, belépve a teaházba Nadine rögtön rendel magának egy fahéjas-szilvás teakölteményt, hogy aztán helyet foglalva az egyik asztalnál belemerüljön gondolatai tengerébe. Némi csendes ízlelgetés és szemlélődés után előveszi a táskájában lapuló könyvet, és közelebb húzva a gyertyát olvasni kezd. Olvasott már ő Shakespeare-t, de inkább drámákat, és a minap egy szonettkötet került a kezei közé, amibe első pillantásra beleszeretett, így rögtön megvette. A könyv különlegessége, hogy az egyik oldalon magyarul a másikon eredeti angolban szerepelnek a művek. Nadine igazán élvezi, ahogy igyekszik kibogozni az angol, nehéz nyelvezetet, és szereti megcsodálni a fordítás szépségeit. Időnként bele-belekortyolva a teába megáll, gondolkodik, és körbenéz. Kifejezetten jól esik lenyugtatnia gondolatoktól zsibongó agyát, még ha a félhomály nem is a legtökéletesebb az olvasáshoz. Pálcájával éppen varázsolhatna fényt, de nem akarja zavarni a többi vendéget, így marad a gyertyánál. Így különben is jobban megadja a hely varázsát. Nem gyakran jár ide, de úgy érzi ezen a szokásán ideje változtatni, hiszen igazán megnyugtató ez a hely.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=618804#post618804][b]Chloé M. Saint-Laurent - 2016.09.18. 09:21[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=620015#post620015][b]Nadine Rohr - 2016.09.20. 20:50[/b][/url]

Shakespeare igazi felüdülés a lány elméjének. A tea pedig tökéletesen angolossá varázsolja az estét is. Lapoz egyet, majd belekortyol a teájába, miközben belekezd még egy költeménybe. Hihetetlen mennyire magával tudja ragadni, le tudja nyűgözni egy-egy vers.
Éppen végez egy szonettel, és még a hatása alatt bámulja az oldalt, mikor érzékeli, hogy valaki egészen közel lép hozzá. Nem néz föl az illetőre, csak mikor meghallja a hangját is. Akkor azonban mosolyogva fordítja arcát a kellemes hangú idegen felé. Na igen, ahogy tekintetével gyorsan végigméri a szőke hölgyet, rögtön megállapítja, hogy nem akárki méltatta szóra, hiszen van benne valami... különleges. Egy igazi jelenség. Nem tudja pontosan mi az, amitől annyira megragadó, de azt tagadni sem tudná, hogy nagyon szépek a vonásai. Az arcára nézve egy pillanat alatt megállapítja, hogy még az iskolában látta őt pár éve, de sosem elegyedtek szóba, maximum a folyosón találkoztak, vagy az eridonban. Valahogy más körökben mozogtak. Kicsit lassan kapcsol a barna, és mikor indul tovább a másik, csak akkor nyitja szólásra a száját.
- Nem volt túl nehézkes az angol része? - kérdezi, habár nem tudja, hogy az ismeretlen is angolul olvasta-e, eredetiben, avagy sem. - Egyébként, ha nincs ellenedre, itt még van egy szabad hely – int fejével a vele szemben üresen árválkodó székre. Tulajdonképpen nem bánja a társaságot, úgyis olyan kevésszer megy emberek közé. Néha nem árt, ha van más társasága is, mint a poros pergamenek meg könyvek. Persze félreértés ne essék, nagyon szereti a könyveket. De tényleg, talán annak idején még jobb helye lett volna a Levitában is akár, de azért tudatosan az Eridont le nem cserélné semmire. Ha a szőke helyet foglal, akkor úgy illik, hogy bemutatkozzon, így felé nyújtja a kezét.
- Nadine Rohr vagyok – mondja, és ajkaira ismételten mosoly fonódik. - Véletlenül nem itt tanultál Bagolykőben? Vagy még tanulsz? - Veti fel bizonytalanul, hiszen az is előfordulhat, hogy még mindig mestertanonc a szőke. Tulajdonképpen Nadine biztos benne, hogy bagolykövessel (vagy ex-bagolykövessel) van dolga, hiszen nem tud nem emlékezni, de mégiscsak illendőbbnek tartja, ha így teszi fel a kérdést, és nem rögtön azzal kezdi, hogy leírja a pontos helyzetet, mikor először látta az arcát.
A röpke beszélgetést követően a két nő vidáman köszön el egymástól, hogy aztán mindketten menjenek a dolgukra. Nadine fejében kellemes emlékként marad meg a teadélután.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=648983#post648983][b]Tóth Alexandra - 2016.12.17. 19:04[/b][/url]

Nem próbál meg úgy tenni, mintha minden rendben lenne, ahhoz túlságosan gyermeki még. Nem figyel arra, mit mond ki, mivel bánthat meg másokat, csak őszinte, ahogy egész életében is volt. Emiatt a leginkább egyértelmű, hogy ő viseli a legkevésbé jól a káoszos helyzetet, a bizonytalanságot. Fogalma sincs, mi lesz most, hogyan mennek tovább a dolgok, de nem is ezt próbálja kitalálni. Azon jár az agya egész nap, hogyan lehetne minden a régi.
Hogyan hozhatná rendbe azt, amit elrontott. Hiszen egyértelműen az ő hibája az egész, nem hülye ő, csak gyerek. Folyamatosan ő volt a pont, ahol a szálak összeértek, ahol a szikrák kipattantak és kirobbant a veszekedés. Még akkor is, ha sokszor igyekezett tenni ez ellen, úgy gondolja, csinálhatta volna ügyesebben. Veszekedhetett volna kevesebbet a testvéreivel, hogy kevesebbszer védjék meg őt a szülei, ezzel újabb konfliktusokat generálva. Bánthatta volna őket kevesebbet, lehetett volna jobb gyerek, tanulhatott volna még egy icipicit jobban. Annyi mindent tehetett volna, mindegyiktől azt reméli, hogy elkerülhette volna ezt az egészet.
Mindenki azt mondogatja, hogy nem az ő hibája, ne érezze rosszul magát. De amikor visszakérdez, hogy akkor kié, arra már senkinek nincs válasza. Amikor azt kérdezi, miért, miért kell ezt csinálni, arra sincs válasz. Csend. Zavart pillantások. Magyarázkodás. Mind lassan mászik be a bőre alá, és csak erősíti a bűntudatát, a bizonytalanságait, és egyszerűen eluralkodnak rajta az érzések.
Hihetetlenül hiányzik neki az anyukája. Hogy minden reggel, amikor felkel, ott legyen, csináljon neki reggelit, lássa a mosolyát, kapjon egy ölelést és egy puszit, mielőtt még iskolába indul. Hiányzik neki Csongi, és az összes többi barátja, aki elment az iskolába. Nem szereti már az előkészítőt, pedig idáig rajongott érte, most viszont híre ment a történteknek és ott is mindenki hímestojásként bánik vele. Próbálnak tapintatosak lenni, ezzel még inkább azt éreztetve benne, hogy most igenis világvége van. Armageddon, pusztulás - és ez csakis az ő hibája, senki másé.
Annak ellenére, hogy több időt tölt most otthon, mint már nagyon régóta, iszonyú magányos. Emberek veszik körül, a családja, akiket szeret, akkor mégis hogy lehet magányos? Semmi értelme, mégis így van. És mindenki próbálja felvidítani, ettől pedig csak még rosszabb lesz. Ahogy az is, hogy az apja ugyanúgy dolgozik tovább, ignorálja a helyzetet, a világot, hátha akkor nem kell megküzdenie vele.
Ma kaptak pénzt tőle, hogy menjenek el a Pillangóvarázsba, foglalt asztalt, majd ő is kiugrik, és négyesben esznek. Mert meg kell tartani a csodás, idilli család illúzióját, legalábbis erre igyekszik. Gábornak nem volt hangulata ehhez, úgyhogy Lolával kettesben érkezik meg, csendesen battyog oda az asztalhoz, és ül le. Kicsinek érzi magát a székhez képest - mindig is kisebb volt, mint a társai, aprócska lány. De ennyire kicsinek és jelentéktelennek sosem érezte még magát a világban.
Ahogy telnek a percek, egyre idegesebben kapargatja a szék szélét.
- Szerinted eljön? - kérdezi Lolát egy idő után, tétován. - Lehet rendelnünk kellene, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=651039#post651039][b]Tóth Lola - 2016.12.26. 13:11[/b][/url]

Elegem van már ebből az egészből. A szüleim személyes drámájából, anyám hülyeségéből, apám munkamániájából, mindenből. Legszívesebben kimennék egy hatalmas hegyre, és csak sikítanék, amíg kiadok magamból mindent, ameddig csak van levegő a tüdőmben, és erő az izmaimban. És Alexa a legrosszabb. Ahogy magára veszi, mintha az ő hibája lenne, pedig nem az övé. Mindannyiunké. Viszont ezt nincs, hogy elmagyaráznod egy olyan gyereknek, mint ő.
Felsóhajtok, teljesen elveszettnek érzem magam ezen a helyen. Ebben a helyzetben. Engem nem arra teremtettek, hogy ilyeneket éljek át, könyörgöm, a legnagyobb drámám az volt, mikor a bátyám eltörte a kedvenc bögrém és fiatalabb voltam, mint most a húgom. A számat harapdálva hajtom le fejem, és hagyom, hogy leülepedjen közénk a csend. Mert fogalmam sincs, mit csináljak, vagy mit mondjak, ami jó, és amivel el is érek valamit. A kérdésére felpillantok, veszek egy újabb mély levegőt. Hogy eljön-e? Nem hiszem. Vagy elfelejti, vagy inkább marad tovább dolgozni, mert úgy könnyebb.
- Nem tudom - meg kell köszörülnöm a torkom, hogy érthető legyen a válaszom, elhúzva szám kerülöm a tekintetét, mintha legalábbis tettem volna valami rosszat, és szégyellnem kéne magam miatta.
- Mit kérsz? - sóhaj, menü kinyitása, olvasás.
Egyik sem ragad meg a fejemben, vagy ötször újraolvasok egy sort.
Egyre rosszabb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=660999#post660999][b]Czettner L. Maja - 2017.02.19. 21:16[/b][/url]

Haj, haj, haj. Nem panaszszó, hanem bizony a frizura. Hatalmas szerencséje van ennek a leányzónak, hogy ennyi jutott neki, mert ahány szál kihullott az elmúlt pár napban, azt már senki nem pótolhatja. Alig aludt valamit tegnapig, hála a buta vizsgáknak. Borzasztóan izgult, görcsben volt a hasa és se inni, se enni nem tudott rendesen. Utálja ezt az időszakot, ráadásul falfehéren toporgott pár háztársával a folyosókon még mondjuk a szóbelire várt. Kezei, lábai remegtek, borzalmas volt. Se meccs kezdetén pályára lépés előtt, se táncon, mielőtt kilép kezdeni nem érzett ilyet soha. Volt benne egészséges drukk mindig, de nem ezeken a szinteken. Most ráadásul a saját kis agyára is ment már azzal, hogy mennyire szeretné megmutatni, milyen ügyes. És ezt nem annyira magának elsősorban, no.
Most viszont mindezek ellenére ki akart ugrani a bőréből, hatalmas mosollyal az arcán vonult le a faluba és tartott célirányosan a Pillangóvarázsba. Nagyon-nagyon örült a nyúzottsága ellenére is Lewynek, mint mindig, és igazából már azon forgott a buksija, hogy slisszolhatna haza például a Jóslástan vizsga helyett. Megérkezve belökte az ajtót, fejét a csengőre emelte fel egy pillanatra, aztán önállósította magát, hiszen bent is megvárhatja a barátját igazán. Illedelmes lányként köszönt és miután átkísérték a teaházba egy félreeső és üres részre sétált, ott csüccsent le lábait féloldalasan maga alá húzva. Egyelőre nem szándékozott rendelni, bár most nagyon csábító lett valami jó sok koffeint is tartalmazó fekete tea a számára, bármennyire is nincs oda érte. Kiveszett szerencsétlenből az energiája nagyrésze, de sebaj, kialudta magát múltéjjel, az már fél siker. Kisimította a ruhája ráncát, amikor a közeli függönyről egy pillangó szállt a vállára, azt csodálta vigyorogva még el nem szállt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=661038#post661038][b]Lewy Bojarski - 2017.02.20. 01:20[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=661040#post661040][b]Czettner L. Maja - 2017.02.20. 01:48[/b][/url]

Nehéz lett volna körülírni, mennyire van most pontosan képben Maja, mivel eléggé el van általában is csúszva, nem még most. Miután visszajöttek Párizsból az első pár napban még egészen lelkesen és energikusan vetette magát a dolgokba, aztán ez valahogy kiveszett belőle, két nappal ezelőtt pedig végleg elfogyott. Nyűg lett az egész, szenvedés és a vártnál is nagyobb teher. Borzalmasan gyűlölte ezt az időszakot. A teaházban üldögélve csak kezeivel a combjain dobolt kicsit, egészen addig még a pillangó el nem szállt, és lépteket nem hallott, de csak mikor egész közel ért látta meg teljes valójában párját.
- Sziiiia Drága. Tényleg? - Mosolyogva nyúlt a keze után, hogy csak egy kicsit megszoríthassa, aztán hagyta is leülni. Fogalma sincs amúgy mikor is indult, és mikorra jött, már zsongott a feje, és mióta megbeszélték nem is nagyon tudott máson agyalni, még jó, hogy nem reggel korán jött ide. Képes lett volna rá, ez az egyetlen probléma. - Utálom. Rettenetesen. Ki fogok pusztulni. Ha csak nem…
Nagy sóhaj és szomorkás tekintet kíséretében jelentette ki ezt úgy az egész iskola-feladatok-tárgyak-vizsga-leterheltség együttesre. Legszívesebben felrugdosna néha mindent maga körül a szobában, bebújna a takarója alá és megvárná még minden elmúlik. Egyelőre azzal nem hozakodik elő, hogy is áll, de mindent a maga idejében. Az egyetlen motivációja talán a közeledő szünet, és hogy elmehet haza, meg többet lehet Lewyvel is. Utóbbi nyilván kellően felvillanyozná, előbbi meg azért, mert kicsit már sok neki is meg Ririnek is, hogy hangos szomszédságnak örvendenek.
- Nagyon hiányoztál. Mi újság? Hogy mentek az edzések? Mikor lesz meccs legközelebb?
Mindig olyan természetesen jön ez az érdeklődés belőle, hogy azon már nem is lehet csodálkozni. Ráadásul tényleg nagyon kíváncsi és szívesebben hall valami jót is már a sok hülyeség után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=661041#post661041][b]Lewy Bojarski - 2017.02.20. 02:19[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=661042#post661042][b]Czettner L. Maja - 2017.02.20. 03:07[/b][/url]

Azt mondják a lustaság fél egészség, utólag rá kell jönnie Majának, hogy ez közel sincs így. Ha halogat az ember, halmozza a munkát későbbre, azt, amit korábban se volt humora megcsinálni a leginkább. Pár éve még sokszor tett olyan meggondolatlan fogadalmakat, hogy majd legközelebb időben kezd el készülni, apránként és nem leheli ki a lelkét. Valahogy mégsem alakult így sosem, ez pedig őszinte szomorúsággal tölti el. Valahogy próbál építkezni ebből a „már nincs sok hátra” mentalitásból, de annyira nem nyugtatták meg.
- Persze, vagy így, vagy úgy… Azt se tudtam ma reggel, milyen nap van. Még most se vagyok benne biztos, a tegnapot végaludtam, mert előtte volt úgy két nap a héten, hogy azalatt három vizsgán estünk át, plusz még egy edzés is aztán… - Inkább panasz szerű nyöszörgésre sikerül, mintsem ismertetőjére a helyzetének. Amit azért hamar megbán és bocsánatkérőn pillog kicsit. – Befejeztem ám a nagyhalált.
Biztosította is róla Lewyt, hogy nem akar jobban elmélyedni ebben, aztán kihúzta a táskájából a belegyömöszölt lapokat, amin bizony az aláírt bizonyítékai szerepelnek, hogy igenis nem csak a szokott tanulásutálatba fáradt el. Meglepően jól teljesített, vélhetően ennyi a teteje és innen már nem lesz még szebb, de ez is valami. Négy kiváló az ő lelkének több, mint elég jelenleg. Oda is csúsztatta a fiú elé elvigyorodva, az ajkait harapdálva, aztán figyelmesen hallgatta a beszámolót.
- Ouch. Ez nagyon rosszul hangzik, azért megmarad? Mert az egy dolog, hogy szerintetek masszívak vagytok, de senki nincs acélból! - Mormogj kicsit, miközben a saját itallappéldányára pillog, de azért az időpontokat próbálja valahova bezsúfolni a fejébe. Kiszórt ilyen butaságokat, mint az átváltoztatástan alapvető szabályai, hogy beférjenek, de sikerült! - Nagy meccs lesz, vagy csak úúúgy? Addigra már én is kivégződök, hál’ Istennek.
Már persze ez takarja, hogy „vége a vizsgaidőszakomnak a hét második felében és hawaii van”. Csak még mindig nem, nem tudja megtalálni a főszálat. Pedig ő aztán tényleg a pozitívabb személyiség. Közben figyel, de fogalma sincs mi legyen. Látott pár jól kinézőt, de fogalma sincs, mint úgy általában.
- Nem tudom, választasz te valami finit? Ú, csak legyen hozzá keksz, a keksz jó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=661044#post661044][b]Lewy Bojarski - 2017.02.20. 04:13[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=661052#post661052][b]Czettner L. Maja - 2017.02.20. 13:06[/b][/url]

- Nem, igazából csak még szerencsétlenebbnek. De mindjárt elmúlik, remélem.
Kicsit elgondolkodott, de annyira fájni tudott neki még ez is, hogy inkább elengedte a dolgot. Sóhajtva rázta is mellé a fejét, igazából ebben ennyi van, tavaly sokkal-sokkal többet szenvedett a dupla ennyivel, és ott az utolsó vizsga után több napig totál kóma volt, itt azért ez reméli nem jön el.
- Valaki kénytelen volt. - Ezt egyszerre mondja saját magára nézve leszúróan és kellemetlen élményként, de tény, hogy nem szórakoztató, viszont hasznos tevékenység. Főleg mikor az ember beteg, vagy csak pihenésre van kényszerítve és sok az ideje. Kivárta még Lewy szépen megcsodálja az eredményeit, türelmesen várt még el is mosolyodott, ami csak egyre szélesebb lett, főleg mikor megkapta a dicséretet, nem csak szavakban. De átterelt a témát inkább, jobban szerette a lengyelt hallgatni, még ha furcsa módon a legtöbb alkalommal ő maga is rengeteget beszélt. Néha értelmesen is.
- Hát nem is tudom… - kezdett bele leplezve az örömét, de aztán pár pillanat múlva vigyorogva folytatta. - hogy mire mennél a fő szurkolód nélkül. Mehetnék pomponokkal is, de piros-fehér szerkóm még nincs. Bár ami késik, nem jön időben.
Cseppet sem kell attól félni, hogy ebből bármit ne gondolna Maja komolyan, a fejében már kész koreográfiákat tudna gyártani, de mint az korábban kiderült, jelenleg korlátozottak a megabyte-ok odabent, így egyelőre még szortírozás van helyfelszabadítás érdekében. Döntenie kéne fejben, hogy a Némó első fél óráját tartja meg, aminek felét átsírta, vagy Nicolas Flamel életét, ami még vizsga terén előtte van. Hát… maradjunk annyiban, hogy „P. Sherman 42 Wallaby Way, Sydney”. Khm.
- Ez nagyon tetszik, ilyet szeretnék. - Ez egészen könnyen ment, bár magától rá nem jött volna különben, simán átlapozta, miközben válogatott. Igazság szerint elég felületes olvasó tud lenni még egy itallapnál is. Ha a lustaságért néha díjat osztanának, valószínű sorban állhatna a legjobb öt jelölt között érte. Aztán nem érezve annyira jól magát azzal az asztallal kettejük között előre billent és a térdeire nehezedve félig megkerülte az asztalt, hogy Lewy mellé csúszva huppanjon le újra, még egy hatalmas puszit is nyomva az arcára, amit annyira nem akart abbahagyni se, hát na. Mikor elhajolt a közelebbi kezével letörölte barátja arcát a puszi helyén, volt miért. A szájfény cuki dolog. Szépen csillog, jó illata van, amúgy finom is és kegyetlenül ragadós. Majdnem olyan, mint Maja.
- A meccs után el foglak rabolni egy napra legalább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=661283#post661283][b]Lewy Bojarski - 2017.02.21. 00:02[/b][/url]