29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Nagy baj van, kérem, riadó! Halló, halló, már megint egy Évnyitó!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 12 13 [14] 15 16 ... 24 ... 28 29 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Szenyorrríta Nagy-Máday Kata
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 110
Írta: 2015. április 2. 15:36 | Link

Kilián
Forrcsoki pajti *-*


Leül a fiúval szemben és a pincéreket kezdi figyelni. Az ilyen forgalmas helyeken sok időbe telik, mire valaki fel figyel rá, de türelmesen vár. Közben újra a fiúra tekint, de nem érti a kérdést. Lehet, sőt biztos, hogy ő a buta, de nem tudja elképzelni, hogy valaki nem szereti ezt az italt. Ami mindenféle ízben kapható, a hideg időkben felmelegít és jobb lesz tőle a kedved.
- Ühm... tea. De, ha megkérdezed, lehet, hogy van más is - próbál normálisan válaszolni, de az arcáról könnyen le, lehet olvasni a meglepettséget. - Viszont, ha vársz, pár percet mehetünk máshova is. Ahová te szeretnél.
Arcán újra megjelenik a mosoly, főleg, mikor az egyik kiszolgáló melléjük lép. A lányka rögtön a téli italokra szegezi a tekintetét, de nem tudja eldönteni, hogy milyen csokit igyon. Volt, amit már megkóstolt és ízlett neki, de szeretne újakat is kipróbálni, így nehéz a döntés. Végül az utóbbinál dönt és rendel egy chilis italt, mert azt mondják nagyon finom. Bár Kata minden édességet szeret, ezért ez is a kedvence lesz, valószínű.
- Hogy érted, hogy random megnyilvánulás? - kérdez vissza, mert nem teljesen érti a kérdést. Az igaz, hogy idegen emberekre nem szokott ugrálni, de ezt nem nevezhetjük randomnak. Szerinte legalábbis. - Eltaláltad! Nem te voltál a célpontom. Az egyik ismerősömet akartam meglepni.
Ő így okoz meglepetést másoknak. Messziről ráugrik a hátukra és, ha sikerül nem esik le. De ez általában nem így van, tehát sokszor landol a fenekén. Nem a legkellemesebb érzés, de a cél szentesíti az eszközt és ez nem is akkora tragédia.
- De kösz, hogy elkaptál. Nem szoktak ilyen gyorsan reagálni - köszöni meg a dolgot, majd a közeledő és gőzölgő italára tekint. - Köszönöm!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emily Blue
INAKTÍV


Alice Greenwood
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 20
Írta: 2015. július 26. 07:40 | Link

Lith

Végighallgatta a lányt, majd elindult vele a tömött utcán, az orra után. Csakhamar elértek egy szakaszhoz, ahol vendéglők fogadták őket. Em be is ment a Lith által ajánlott Pillangó-varázs Étterem és Teaházba, és a lányra pillantott.
- Most...? Én nem ismerem itt a járást... - Őszintén szólva nem a varázskonyhával volt a baj, hanem azzal, hogy... Hogy Mily még nem nagyon járt étteremben, vagy a néhány alkalommal se ő intézte a rendelést. Ott legalább hallgathatta, hogy a szülei hogy kérik... De hát itt más, nem? Bár gondolta, hogy ha Lith is először jár a faluban, akkor ő se evett még nagyon itt...
- Mit is mondtál a származásoddal kapcsolatban, Lith? - Ezt csak úgy érdeklődésből kérdezi, mert hát először azt mondta, hogy mugliivadék, aztán arról mesél, hogy már várta, hogy ide járjon, mert a dédanyja is... Szóval Mily teljesen összezavarodott.
- Ki volt az utolsó varázsképességgel rendelkező családtag, rajtad kívül? De tudod, most csak az egyenes szálat számítjuk a családfán, nagybácsi, másodunokatestvér kizárva. - Mily hallott már róla, hogy aranyvérű nemesek körében használatos a negyed- és nyolcadvér kifejezés, és ha ez igaz, akkor biztos használhatja ő is. Reméli, hogy ezzel nem szeg meg semmilyen szabályt, ha leül egy szabad asztalhoz, majd amíg a lány, válaszol, az étlapot nézegeti.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tüszőfűi Lilith
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4690
Írta: 2015. július 26. 08:15 | Link

Elmentünk a Pillangó-varázs Étterem és Teaházba. Tekintve, hogy dél körül jár, az utcák eléggé tömöttek.
- Most bemegyünk az étterem részlegére. Nyugi, én is először járok erre - bátorítóan rámosolygok. Nálam eddig az étteremben evés kimerült annyiban, hogy az Öreg Nyomdász Vendéglőben ebédeltem néha a volt osztálytársaimmal.
-Azt, hogy a dédim boszorkány és amióta az eszemet tudom, mindig mesélt a varázsvilágról. Tudod, a családunkban mindig is kihagyott 2-4 generációt a mágia, de mindig vissza tért - megvárom a következő kérdését, közben pedig azon gondolkodom, hogy miért van összezavarodva.
- A dédinagymamám, ugye. Aztán meg én sem otthon sem máshol nem használok olyan kifejezéseket, hogy negyed-, vagy nyolcadvér. Van még valami kérdésed? - Rámosolyodok, majd leülünk egy asztalhoz és elkezdem nézni a kapott két étlap egyikét. Remélem nem érzi magát kellemetlenül, hogy mugliivadék. És, mi van attól, hogy valaki mugli születésű? Szerintem semmi.
Utoljára módosította:Tüszőfűi Lilith, 2015. augusztus 21. 09:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emily Blue
INAKTÍV


Alice Greenwood
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 20
Írta: 2015. július 26. 08:33 | Link

Lith

- Pontosan nyolcadvér vagy. - Jelentette be, miközben lapozott. Annyi minden van itt, és mind ki szeretné próbálni! Csakhogy a pénztárcája erre nem ad engedélyt... Mennyi is van benne? Talán 5 galleon? Valakivel mugli pénzről váltott a kastélyban. Sajnos könnyen át lehet vágni Emily-t, mivel itt ő nem tudja, hogy mi mennyit ér...
- Mit szólnál mondjuk egy finom citromfű-teához? Hidd el, nagyon finom!
Az ételek közül nem tudok dönteni. Te neked melyik tetszik?
- Tényleg teljesen tanácstalan volt. És nem csak az ételt illetően. Hamarosan vizsgaidőszak, és ő meg beleáshatja magát a tanulnivalóba. Csak reménykedni lehet, hogy nem kap T-t. Jobbat biztos nem.  
- Megvan a délutáni napirend. Gitározunk, majd elmegyünk a könyvtárba, és megpróbálunk tanulni. Lith, hamarosan vizsgaidőszak! - Túlságosan izgult, és úgy érezte, hátránnyal indul a többi gyerekkel szemben. Hamarosan jött a pincér, és várta a rendelést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tüszőfűi Lilith
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4690
Írta: 2015. július 26. 08:59 | Link

Emily
Aki jó hatással van rám

Pénztárca

- Te ilyen gyorsan kiszámoltad, hogy hányad vér vagyok?  Kész vége, ha matek dogát kellene írni, te fogod! - Vigyorogva mondom. Aztán újra komoly leszek. Úgy tűnik, Live egész jó hatással van rám. Vagy legalábbis, nem voltak hirtelen hangulat változásaim. De hát, még nem szabad ezt a kifejezést elhamarkodni. A ruhám egyik eddig láthatatlan zsebéből előveszek egy pillangó mintás pénztárcát. Abban van ha jól tudom  legalább tíz galleon. Meg pár sarló és két tucatnyi knút.
- Felőlem. Végül is, szeretem a citromfüvet, citromfű teát pedig még nem kóstoltam. Egy nagy adag bolognai spagettit fogok enni.  Miért nem tudsz dönteni, mert bőség zavara van? Ha igen, akkor eljövünk ide többször is. Végül is, még  legalább 4 évet ide járunk - rámosolyodok.
- Oké. A tanuláshoz én nem annyit tennék hozzá, de az is rám fér már. Amúgy is, van ahol rengeteg a tananyag van ahol meg nincs is a tantárgyaim között. A gitározáshoz pedig pedig csak annyit kérdeznék, hogy majd mit gitározzak el? - Ez igaz. Tanulni is kellene, de már kétszer átolvasta a tananyagot. Gyakorolni is gyakorolt egyedül. Még be fog küldeni ma pár szorgalmit aztán meg menjen el valahova a tanulás. De hát, van egy olyan barátom, aki szinte biztos, hogy elrángat tanulni. Sőt, már biztos. De legalább gitározni fogok. Ami pedig tökjó.
Utoljára módosította:Tüszőfűi Lilith, 2015. augusztus 21. 09:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 655
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. augusztus 4. 21:45 | Link

Ági^^



Elmélyében máris túlpattantak az idegszálacskák, s úgy érezte minden egyes eltelő másodperccel csak egy újabb szalmaszínű hajszál hagyja el túlterhelt koponyáját. Agytekervényeiben más sem sétálgatott, csak a csillagzatok, bolygók, és égi jegyek szerinti jellemzése az embereknek. Pedig még csak az első tíz oldalnál tartott. Hogy rettegett volna Várkonyitól? Az egy igen enyhe kifejezés, olyan, mint amikor az orvosok azt mondják a tűre, hogy olyan mint egy szúnyogcsípés. Jó kis kamu, azt meg kell hagyni. Hacsak nem egy akkora moszkítóról van szó mint az ember feje, és a kis szívókája meg nem egyezik egy disznóvágó kés méreteivel. Na akkor lehet szúnyogcsípésnek nevezni eme eljárást, mely alatt az ember feje telljesen elzsibbad- nem mintha nem lenne eléggé zsibbadt az asztonómiától- és nem lát semmit, és olyan öt perc múlva elveszti az eszméletét. Viszont most ne gondoljunk ezekre. Kamilla épp próbál rózsaszín csillámpónikra koncentrálni, meg virágokra, vagy akármire aminek semmi köze nincs az egyre vészesebben közeledő vizsgájához. Szájához emelte kézfejét, s igyekezett minél diszkrétebben ásítani ahogy lehunyta szemeit, s ujjait a gőzölgő teáscsészéjére fonta. Erdeigyümölcs citrommal és mézzel. Titokban az istenek is ilyenre vágynak. Megnyugtatja az embert, és ellazítja, és feloldja, meg minden. Felmelígiti egy hideg téli napon.. Bár most elég meleg nyári nap van, de azért jó időnként a hidegre is gondolni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2015. augusztus 4. 22:39 | Link



Csak úgy ültem ott. Céltalanul, mintha valami nem is tudom mi lennék. Azon gondolkodom, hogy minek nincs értelme, de úgy igazából mindennek van, úgyhogy nem tudok példát mondani. Vagy ha nagyon akarnék, akkor ahhoz túl sokáig kellene gondolkodnom, az viszont azért nem lenne jó, mert nem haladna előre a történetszál. Pedig milyen hosszú gondolatmenetet sikerült szülnöm a semmiről, mi? Na mindegy, a lényeg az egészből úgyis csak annyi, hogy az egyik meleg nyári napon a Pillangó-varázsban tartózkodtam.
A magam részéről egyedül, de persze nem volt üres a hely. Rögtön eszembe jutott, hogy azóta se kérdeztem meg a tulajdonostól, miért van az a kötőjel ennek a helynek a nevében. Ez némileg elszomorított, de persze nem vette el a rendeléstől a kedvem. A kiszolgálás most is nagyon udvarias volt, ezt nem hízelgésből mondom. Mivel nem vagyunk milliomosok, csak egy csésze teára telik. Az arabok is forró italt isznak a hőségben, nem pedig hideget, hogy ne legyen annyira melegük. Ezt egy marokkói nyaralásunkon hallottam, s most megosztanám, mint közérdekű közleményt.
Csendes voltam, talán észre se vett volna senki. Mások idegesítése, vagy csak a zavarba ejtés céljából elkezdtem az itt egybegyűltek szuggerálását. Sorról sorra futtattam végig szempáromat a teázgatókon. Egy arc itt, egy arc ott. Egyik se túl ismerős, frissen a faluba költözött alakok, netán turisták. Aztán észrevettem Kamillát. Elvigyorodtam, majd jó hangosan szörcsögni kezdtem az italom. Arra gondoltam, vajon emlékszik-e még rám a szigetről? Ó, a sziget... Mintha nem is velem történt volna az egész. Távol mindentől, de mégis együtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 655
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. augusztus 4. 22:55 | Link

Ági^^



Összességében nagyon belemerült a folyadék ízvilágának részletekbe bontásába, mármár azon agyalt, hogy a málnabokrot lepisilte-e egy medve. Bár jobban belegondolva erre lehet nem volt annyira nagyon kíváncsi, mármint azt beszívta a növény és átadta a gyümölcsnek.. Egyezzünk meg abban, hogy nem ürített a tövébe. Az mindenkinek jobb lesz. Ha nem félt volna attól, hogy egytől egyig mindenki hülyének nézi, ha egyszercsak elkezd random röhögni a saját gondolataitól, akkor most ott fuldokolna a fal mellett. Ám mint minden ilyen orbitális marhaságát, ezt is kénytelen volt abbahagyni, amikor a kellemes csendet egy- vagy inkább több-, nem épp oda illő hang zavarta meg. Valahogy olyan volt az egész, mint amikor elkezd esni az eső, s az addig tisztának vélt pocsolya aljáról felkavarja a koszt, és rájössz hogy nem is tiszta. Hogy miért hasonlított ez az egész erre, arra még nem jött rá, de majd ha pihentebb lesz biztos meg fogja találni az összeköttetést. Aki a puszta gondolatokat össze tudja kötni az illuminátival, az erre is képes lesz. Kissé bosszúsan kereste a hang gazdáját, majd mikor tekintete találkozott Gostiéval, önkéntelenül is viszonozta a másik vigyorát. Hiába, ez egy ragájos dolog, még akkor is ha az ember agykapacitása egyezik egy zombiéval, és ezt tükrözi az arca is.
- Mond el, hogy melyik jegyben születtél, és én kimerítő jellemrajzot fogok elédtárni.- jelentette ki köszöntésül, miután átsétált a fiúhoz, s lehuppant vele szembe.- Ez nagyon úgy hangzott, mint egy reklám?- ráncolta össze szemöldökét. Óóó, Madagaszkár, meg a cápamentes övezete. Ahol amúgy lehet, hogy vannak gyilkos halak, csak őket nem találták meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2015. augusztus 5. 00:07 | Link



Bunkó voltam, tudom, de néha kell egy kicsit rosszalkodni is. Itt a faluban nem érzem annyira megkötve magam, szörcsögni meg jólesett. Miért ne szörcsöghetnék? Én nem láttam kiírást erről, amikor beléptem a szobába, úgyhogy pardon, folytattam. Egészen addig, amíg Kamilla is figyelmes lett a hang forrására, azaz rám. Ettől fogva már csak vigyorogtam, de azt minden eddiginél jobban. Nehezen hittem volna el, hogy nekem támad ezen viselkedésem után, azt azonban sokkal inkább, hogy átköltözik ide és újból beszélgetni kezdünk.
Így legyen ötösöm a lottón - áthuppant a velem szemben elhelyezkedő székre. Erre rögtön reagálnom kellett valahogyan.
- Mondtam, hogy szabad az a hely? - persze a vak is láthatta, hogy egyedül voltam és jelen pillanatban senkire se vártam, de attól még remek érzéssel töltött el, hogy cukkolhattam a lányt. Aki egyébként szintén elemében volt aznap, mert köszönésképpen valami ultra nagy baromsággal indított. Először lehőköltem, aztán vettem az adást.
- Izé, Rák vagyok - kezeim ollókká formálva csattogtattam füleitől néhány centire, mindehhez valósághű ráktekintettel. (Ami nem volt más, mint fogvillantós, gürrögős és szúrós szemű arc)
- Inkább egy olcsó netes cucc. Mesélj inkább, milyen teát iszol? Van valami különösebb oka annak, hogy itt vagy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 655
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. augusztus 5. 10:06 | Link

Ági^^



Komolyan, ahogy ott ült és vigyorgott egészen addig, amíg Kamilla át nem cuccolt hozzá, a lány fejében az is megfordult, hogy valami bekattant a fiúnál és most bosszút akar állni valamiért, vagy el akarja rabolni.. Bár miért akarná elrabolni, amikor ott van neki Adri? Rabolgassa csak a barátnőjét, ne egy Kamillát. Bár ha bosszút akar állni, akkor lehet, hogy őt rabolja el hamarabb, mint a szobatársát. Most ha valaki olvas a gondolataiban- ami nem lehetetlen- biztos kiröhögi. De hát ez van, eléggé félelmetes tud lenni, ha valaki csak ül és villogtatja a fogait az emberre. Mikor leánykánk leült úgy a puha dologra, hogy még a teáját sem löttyentette ki, a másikra szentelte figyelmét, csakhamar meghallotta a kérdést is. Felvonta szemöldökét, s mosolyát visszafolytva billentette oldalra fejét. Mindezt egy időben. Ugye milyen bonyolult mozdulatsor?
- Nem úgy nézel ki, mint akit szétvet az izgatottság, úgy vár valakire. Szóval az illető vagy elment vécére, vagy nem akarsz vele találkozni, vagy nem létezik. Ha úgy nézzük, semmiképp nem lehetek a terhedre.- vont vállat. Szó mi szó, visszavághatott volna valami sokkal frappánsabbal is, elvégre ő egy Farkas, méghozzá Kamilla is, többre képes. Csak most valahogy nem mentek neki az ilyen dolgok.- Hacsak nem egy titkos találka kellős közepén vagy. Hmmmmmmmm, mit szólna ahoz Adri.- jelent meg egy mosoly arcán, amit gonosznak is lehetett volna mondani, ha a másik nem ismeri a lányt, aki pontosan tisztában volt azzal, hogy Gosti soha nem tenne ilyet. Vagy ha mégis, akkor pedig i ő, hogy ezt feltálalja a másik barátnőjének. Az egészhez semmi köze nem lenne, így nem avatkozna bele, és ha mégis kötné valami szál a helyzethez, akkor sem tenne ilyet. Az mindenkinek rossz lenne. Remélve, hogy háztársa ezt nem vette komolyan- elvégre tőle semmi ilyet nem szabad komolyan venni- elméjében keresgélni kezdett a horoszkópját jellemző sorok után.
- Anyukáddal tuti jó a kapcsolatod.- kezdett bele kissé hunyorogva, a hatás kedvéért. Ha az ember jobban odafigyelt, hangjában fellelhető volt még egy kevéske irigység is. Kiskorában minden, amire vágyott az az volt, hogy jóba legyen az anyjával, és az hercegnőnek, vagy manónak, vagy akárminek szólítsa, csak ne szörnyszülöttnek.- Nosztalgikus vagy, és az első randitokon biztos volt gyertya, meg félhomály, meg ilyenek. Ömmm.... Lehet, hogy van egy csomó cuccod, amit már ki akartál régebben dobni, de utána rájöttél, hogy fontosak neked. Az is lehet, hogy mosol, főzöl, takarítol, bár ebben nem vagyok annyira biztos. Ömm.. Még most is lehet egy enyhe honvágyad?- az utolsó már inkább kérdés volt mint mondat. Remélte, hogy nem keverte össze a rákot mondjuk a Bakkal, vagy az Oroszlánnal. Az nem lett volna valami szerencsés.- Ja és elméletileg sértődékeny kell legyél.- jutott eszébe, majd összeráncolta homlokát. Mi van, ha mégis megsértődött az Adris megjegyzésre?- Ugye nem haragudtál meg?- kortyolt bele teájában, ahogy hátradőlve pislogott a másikra. Megkönnyebbülten felsóhajtott, mikor az közölte véleményét a kezdőmondatról.
- Hála az égnek, már kezdtem félni, hogy hasonlít a Teleshophoz vagy az Ezo tévéhez. Astroshow.- forgatta meg szemeit. Jól esett valaki olyannal beszélni, akinek tudnia kell ezeket az eszement műsorokat. Tényleg, azok vajon még futnak az iparban, vagy eltűntek az éterben?
- Erdeigyümölcs citrommal és mézzel. A földi menyország. - vont vállat, majd megrázta fejét a következő kérdésre. Csak itt van. Hogy pihenjen. Bár a füstölőktől már fájni kezdett a feje. Asztrológia és füstölők egy helyen, ez sosem hangzik jól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2015. augusztus 5. 13:47 | Link



Társaságom hozzám hasonló elevenséggel kommunikált. Közben azt vettem észre, hogy a kezemben szorongatott teáscsésze szinte teljesen kiürült, úgy látszik elhamarkodtam a fogyasztást. Nem tudom, hogy merjek-e egy újat rendelni, mert akkor már tényleg jelentősen lecsökkenne a zsebpénzem mennyisége, és ki tudja hogy milyen egyéb váratlan kiadások csúszhatnak be még ebben a hónapban, aminek a végét egyelőre még nem láttam, úgyhogy pláne nagy elővigyázatossággal spóroltam. Kapásból a vizsgaidőszak jutott eszembe, hogy majd venni kell hozzá pennát, tintát, tartalékpennát, tartaléktintát, nagy csomag papírost, néhány üres jegyzetfüzetet, és szerintem szőlőcukorból és flakonos teából sem ártana felfegyverkeznem. Alapdolgok, amelyek a kabaláimmal együtt meghozzák a kívánt sikert, de ha ezúttal az egyik is hiányozni fog mellőlem a padról, roppant ideges leszek.
- Érezd magad otthon - dőltem hátra, hogy egy nagyot nyújtóztathassam felsőbb végtagjaimat. Olyan kényelmesnek találtam azokat a székeket... Mindig szeretem a teaházban eltölteni az időt. Talán a többi vendégnek se vagyok zavaró általánosságban. Ezúttal különben is megfogyatkozott már a számuk, a helyiség azon részében már csak mi ketten tartózkodtunk. Mindenkit elüldöztem, vagy csak éppen dolguk akadt? Nem akartam az igazsággal foglalkozni.
- Dehogyis! Én hűséges vagyok! Soha nem csalnám meg az én Adrikámat! - kaptam fel a vizet, s nagyokat hadonászva magyaráztam az igazam. Rendesen kibuktam, hogy ilyeneket feltételez... Pont tőlem? Szerintem én vagyok az egyik legrendesebb férfiú a Bagolykő várában, nagyon csúnya dolog ilyesmikkel gyanúsítani. És ha meg is csalnám, azt vajon pont a falu egyik legforgalmasabb helyén tenném? Ennyire hülye nem vagyok!
Közben Kamilla megcsillogtatta jóstehetségét. Mindenfélét összehordott, ami állítólag jellemző volt rám. Kihúztam magam a székemben és figyelmesen hallgattam őt, igyekezve egy pókerarcot felvenni. Miután végzett, elmondtam a véleményem.
- Először is, horoszkópos könyvet én is kaptam, a nagymamám adta oda karácsonyra, de csak mert ő is Rák és neki már nem kellett a polcra. Szóval ha tudni akarom a tulajdonságaimat, akkor szépen utánanézek. Másodszor, ezeket már mind tudtam, és szerintem elég sokan tudják már. Mi a garancia arra, hogy nem kérdeztél meg valakit rólam? Mondjuk a barátnőmet? - magyaráztam elszántan, felvont szemöldökkel - Harmadszor, ez nem a reklám helye, ja és amúgy nem haragszom, és mindentől eltekintve egész jól eltaláltad, de csak mert szerencséd volt! - duzzogtam némi csalódottsággal, mert azt gondoltam, hogy jobban fog hibázni. Ez a lány tényleg belém láthat, vagy nagyon jók az ismertségei.
- Ezek után jössz nekem egy teával - jelentettem ki makacsul.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 655
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. augusztus 5. 14:09 | Link



Na jó. Lehet, hogy kicsit túlságosan is messzire ment. Szája lebiggyedt, s a szürke íriszekben tiszta megbánás csillogott. Ő azt nem gondolta komolyan, egyáltalán nem. Ő csak megpróbált viccelni, ám úgy tűnik nem nagyon jött be. Pedig tényleg nem akart semmi rosszat s az, hogy megbántsa a másikat még csak meg sem fordult fejében, csak akkor jutott eszébe mikor az csapkodni kezdett azzal fenyegetve, hogy puszta véletlenségből leveri.
- Ne haragudj.- nyöszörögte, s hallatszott hangján, hogy menten elbőgi magát a puszta bűntudattól. Elég hamar fel lehetett benne kelteni, főleg az ilyen kivételesen élénk pillanataiban.- Nem gondoltam komolyan.- tette hozzá, ahogy bizonytalanul belekortyolt a teájába merő vigasztalásképp. Bár mikor felvázolta mit is sejt a fiúról a horoszkópja alapján szemeiben még lelkesség és izgatottság csillogott remélve, hogy eltalálta, ám mindezek mostanra kihunytak, mint amikor kiég egy villanykörte, vagy elfogy a gyertya s kialszik a láng. Legszivesebben megkérdezte volna tőle, hogy miért beszélne már Adrival róla, vagy bárki másról, bárki mással, ám ezt meghagyta magának. Még a végén az is csak egy rossz mondat lenne, valami amit a másik félreért.
- Következőre hibázni fogok.- mosolyodott el kissé bizonytalanul remélve, hogy ezzel kiengeszteli a másikat. A teás kijelentésre sűrűn bólogatni kezdett.
- És akkor nem leszel megsértődve? És nem fogsz haragudni sem?- kérdezett rá, elvégre jobb mindenben biztosra lenni. És amúgy is, ő nem szeretett senkivel sem rosszban lenni, főleg nem egy olyan emberrel, akivel egy házban laknak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2015. augusztus 5. 14:40 | Link



Atyaég, ezt még én sem gondoltam. Most komolyan megbántottam egy lányt? Na ne... Nagyon nem az az ember vagyok, aki miatt rossz kedve kell valakinek legyen. Látszott is rajtam, hogy engem is nyomasztani kezdett Kamilla kedve. Most félreértett? De hát na, azért tényleg durva feltételezés volt azt képzelni, hogy megcsalni járok ide a barátnőmet. Lehet poénkodni, jó is az, de ilyeeet!
- Ugyan már! Azt hiszed megsértődöm ilyeneken? Csak meglep... Ne gondolj ilyenekre. Nem ismersz akkor - pislogtam nagyokat, aztán próbáltam kiverni a fejemből az előzményeket. Tudtam jól, hogy csak szórakozni szeretett volna, ezért nem is tűntem már se szomorúnak, se megsértődöttnek. Túltettem magam rajta. Az én hangulatom úgy általában ilyen... Igyekszem csak a jóra gondolni, minek lógassam az orrom? Nagyon csúnyaságot kell ahhoz művelni, hogy engem megbántsanak, de akkor kő kövön nem marad, ez tény. Egyébként ilyen még sosem történt, úgyhogy ennyit erről.
- Ahogy gondolod... Inkább arról mesélj, hogy mi újság az iskolában. Hogy tetszik a kastély, amiről még a tengerparton meséltem? Olyan, amilyennek elképzelted? Vannak már barátaid? Beilleszkedtél a házba? Van valami esetleges... lelki problémád, amit szívesen megosztanál a te segítőkész, útbaigazító és mókás jelvényeseddel? -ehhez már közelebb kellett tolnom a széket és halkabban kellett beszélnem, elvégre tök ártatlanul kezdtem a magánéletében kotorászni. De ha már a horoszkóp és a jellemvilág volt a téma, akkor ő miért ne kerülhetne terítékre?
- El lesz felejtve a múlt, most inkább a jelennel és a jövővel foglalkozzunk! Ki vele, mi bántja a lelked. Én segítek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 655
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. augusztus 5. 15:28 | Link



Bár az is lehet, hogy túlreagálta ezt az egészet. Felettébb hajlamos az ilyenekre. Átlépni egy láthatatlan határt, érzékenyebben viseltetni dolgok iránt, mindez nap mint nap megeshet vele.
- Csak tényleg nem úgy gondoltam, egyáltalán nem nézek ki belőled ilyeneket.- rázta meg fejét, szemei méretei még mindíg egy dióéval vetekedtek.- És tényleg hozok neked teát. Mármint, érted na.- tette hozzá, ám a szavak valahogy még mindíg nem akartak előjönni, így az egész mondandója leginkább egy értelmetlen fecsegéshez hasonlított. Sokadjára megfogadta magában, hogy legközelebb mindent kétszer is átgondol, mielőtt hangot adna neki annak ellenére, hogy tudta, ez maximum tizenöt percig fog tartani. Ellenben a jelenlegi hangulatával. A naívsága után ez volt a második legrosszabb tulajdonsága. Rettentő hamar, egyik percről a másikra képes megváltozni a kedve, s ha egyszer mardossa valami, akkor az jó ideig ott is marad. Szó sincs arról, hogy haragtartó lenne, vagy esetleg a másikat hibáztatná emiatt. Az egész csupán annyi, hogy amúgy sem egetrengető önbecsülése még mélyebbre taszítódik s rádöbben, mennyire is gyerekes és idegesítő tud lenni. Mindezt persze önmagával beszéli meg, így esélye sincs megtudni mi a véleménye egy adott személynek erről az egészről. Az egészben az a legviccesebb, hogy mindigis megvolt a véleménye az ilyen emberekről, s szépen lassan ő is ilyenné vált. Azzal a különbséggel, hogy ő senkinek nem beszélt a problémáiról illetve a lehető legtávolabb állt tőle az önmaga sajnáltatása. Szerencséjére jött is a kérdésáradat, ami legalább egy kis időre elterelte figyelmét az önpusztításról. Halvány mosolyt varázsolt arcára, ahogy a vele szemben űlőre vonva figyelmét vállat vont.
- Jó nagy. És igen, eléggé. Mondjuk nem hittem, hogy ennyi folyósó lesz, meg lépcső, meg ilyenek. De végülis gondoltam rá, hogy hasonlítani fog egy labirintushoz.- gondolkodott el megint egy pillanatra, majd folytatta.- Jól érzem magam.- bár mindenhol jól érezte magát, ahol nem volt ott az anyja. Akire lassan már még haragudni is elfelejtett. Szomorú sem volt amiatt, amiért megkeserítette az életét. Egyszerűen semlegessé vállt. Bár biztos volt benne, hogy amint újra haza kerül, az az asszony fel fogja hozni a sérelmeit és a szemére hányni. Amik hol is kezdődtek, lássuk csak.. Nehéz a döntés aközött, hogy megszületett és aközött, amikor megtudta, hogy az édes pici lánya boszorkány. Ágoston most nagyon emlékeztette a volt pszichológusára, még bagolykő előttről, s egy pillanatig leírhatatlan vágyat érzett arra, hogy kiöntse a szívét. Utálta, egyszerűen utálta mikor ilyen volt, túlságosan is érzékennyé vállt a külvilággal szemben, s annyira, annyira el akarta mondani valakinek az egészet. Az álítólagos evészavart, amit mások közöltek vele, ő viszont minden erejével tagadta és ellenkezett, meg a családját, mindent. Eljutott odáig, hogy már csak a hangokat kellett volna kiadnia, megfogalmazni mindazt, ami ebben a szerencsétlen viselkedésében benne tombol, ám egyszerűen képtelen volt rá. A szavak megakadtak torkán abban a szorító gátban, ami mindigis ott volt, ha erre került sor. Kissé összerezzenve rázta meg fejét mikor rájött, hogy már percek óta néz kifejezéstelen arccal a lassan kihűlő folyadékba, majd ismét vállat vont.
- Nincs semmi fontos.- nézett a másikra. Hazudni. Na azt nagyon tudta annak ellenére, hogy mindigis utálta. Mondjuk most biztos nem fogja elhinni neki, talán ha nem kalandoztak volna el a gondolatai. Az is lehet, hogy a fiú még beszélt is hozzá közben, vagy esetleg kitört egy háború, bár felőle akár egy meteor is becsapódhatott volna a közvetlen közelébe, akkor sem vette volna észre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2015. augusztus 5. 18:20 | Link



- Igazán nem kell, majd rendelek én magam. Nem szép dolog lányokon eltartani magam - jegyeztem meg, miután pontot tehettünk a félreértéses, megsértődős ügy végére. Már csak egy dolgot sajnáltam, az pedig a túl korán kiszürcsölt teám, ezentúl csak az üres csészét szorongathattam.
Általánosságokról kezdtünk beszélgetni. Szerintem jobb ilyenekről, mint a horoszkópról. Eszembe jutott, hogy az iskola egy nagyon jó téma lehet, így ha feldobom nála akkor hosszas párbeszédek is kialakulhatnak. Kényelmesen elhelyezkedtem az ülőhelyemen, aztán feltettem neki egy csomó kérdést. Tudnia kellett, hogy velem aztán mindent megoszthat, mert ha arról van szó, akkor hallgatok mint a sír. Szeretek segíteni másokon. Pszichológus persze nem szívesen lennék, bár már gondolkodtam ilyenen is. Annyi embert ismerek, annyi történetet hallok és annyi feladatot vállalok, hogy a jövőben simán elképzelhető lenne. De ahhoz túl sokat kellene tanulnom. Nekem tanárként tökéletes lesz.
- Örülök. Félsz a vizsgáktól? Nemsokára másodikos leszel, szerinted is gyorsan telik az idő? Én meg mehetek mestertanoncnak... Nagy dög leszek - sóhajtottam, s még az élettől is elment a kedvem a sok tanulnivalóra gondolva. Nagyon nehéz lesz majd, hogy sokkal többet kell tanuljak, de nagyon izgatottan várom azt az időszakot is. Végre nem fognak rám vonatkozni az átlag diákhoz való szabályok. Felnőtt leszek, igazi felnőtt!
Észrevettem, hogy Kamilla kifejezéstelenül bámul maga elé. Mintha valamin nagyon gondolkodott volna. Csak nincs valami baj? Egek, rögtön segítenem kell, terelni a témát, esetleg még jobban erőltetni, hogy mondja el és ne mentegetőzzön.
- Pedig nem úgy néz ki... De nem erőltetem, hogy elmondd. Csak hátha tényleg jobb lenne. Persze nem az én dolgom - vontam vállat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 655
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. augusztus 5. 20:25 | Link

Ági


Elmosolyodott a másik kijelentésére, majd újra vállat vont. Hát ha nem, akkor nem. Sosem volt az a fajta, aki nagyon erőltette a dolgokat. Felajánlotta, hogy tényleg kifizeti neki, visszautasította, ez van. A téma átterelődött valami sokkal semlegesebb dologra, amiért hálás volt. Letette a csészéjét a kis asztalkára, majd összefonva ujjait ejtette kezét ölébe.
- Az, hogy félek, nem kifejezés.- rázta meg fejét, kissé kínosan elmosolyodva. Igazából az is lehet, hogy nem is egy akkora nagy dolog, mint ahogy ő azt elképzeli. Ám bármikor fennállhat az eset, hogy a fejében levő hatalmas kavalkádnak köszönhetően össze fogja keverni az anyagokat, és csupa értelmetlen dolgokat fog írni a kérdőívre.- Igen, még csak most érkeztem Madagaszkárra, és máris tele van az agyam bűbájokkal, meg seprűkkel, számokkal..- rázta meg fejét. Mondjuk senki nem mondta, hogy könnyű lesz.. Az újabb kijelentésre nem állta meg, hogy fel ne kuncogjon. Nem kinevetni akarta, egyszerűen csak jött a késztetés fentről. Ez egy olyan dolog nála, amit nem lehet kontrolálni, és általában a leglehetetlenebb és legrosszabb élethelyzetekben tör elő.- Bocsáss meg, nem téged nevetlek.- rázta meg gyorsan fejét, ezzel megelőzve egy újabb szerencsétlen helyzetet. Még egy félreértés tényleg nem jönne jól.
A másik bíztatására, miszerint beszéljen arról, ami már évek óta bántja elhúzta száját, s inkább elnézett mellette, a falat szemlélve. Nagyon.. Érdekes. Mély levegőt vett, ahogy újra és újra megfogalmazta magában, majd megrázta fejét. Képtelen rá, egyszerűen, fizikailag képtelen.
- Eddig nem nagyon beszéltem róla senkinek. Nem arról van szó, hogy nem bízok benned, vagy valami. Egyszerűen csak.. Nem vagyok képes rá.- mosolyodott el bocsánatkérően. Az igazság, amit még magának sem akart bevallani valójában az, hogy félt az egésztől. Ez volt a lehető legnagyobb titka- bár az evészavara látszott rajta, mármint negyvenhárom kilóval nem nevezhető se izmosnak, sem pedig húsosnak-, s valósággal rettegett attól. Ez úgy hangzik mint egy rossz életunt, depressziós duma? Kétség kívül. Hogy Kamilla ilyen lett volna? Egyáltalán nem. Már rég túltette magát az egészen. Persze ettől függetlenül valahol még fájt, de elfogadta a helyzetet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2015. augusztus 5. 23:11 | Link



Hát igen, a vizsgaidőszak. Közeleg, ezt mindannyian tudjuk. Kamillának pedig ez lesz az első nagy megmérettetése a kastélyban. Egyáltalán nem lepődtem meg, hogy izgul és fél is egyszerre. Pedig nem kell ám annyira! Az évek során kitapasztaltam már a tanárok módszereit, nem eggyel pedig szorosabbra fűztem a viszonyomat. Megismernek minket egy idő után, aztán valahogy meg is kedvelnek minket, bár ez nagyban függ a mi hozzáállásunktól is. Én jó gyerek vagyok, szorgalmas is, nem kitűnő tanuló de azért büszke lehet rám a családom.
Furcsán viselkedett. Biztos a téma hozta ki belőle. Ezt elnéztem neki, úgyhogy úgy tettem, mintha rettenetesen el lettem volna foglalva az asztalterítő tanulmányozásában.
- Bele fogsz rázódni, ahogy mindenki más is - mondtam neki, hogy egy kissé bátorítsam őt, de már a lelki problémáknál tartottunk. Megmondtam, hogy számíthat rám, ott leszek lelki szemetesládának vagy akárminek. Az okát nem tudom, de én szinte mindenkivel rendes vagyok. A navinésekkel különösen, hiszen az egy házba járók tartsanak már össze, nem? Meg hát biztos a kötelességtől is belém ivódott ez. Fokozatosan hatással van a személyiségemre az a sok szabályzat és elv, amit követnem kell. Vlaaaaa.
- Nem is próbáltad még elmondani valakinek? Vagy nem is érzed úgy, hogy elmondhatnád? Van ám iskolapszichológus is. Hozzá esetleg, ha fordulnál? Ő sok emberen segített már, tényleg ajánlani tudom.
Még egy kissé erőlködtem és kérlelően néztem rá, hogy gondolja meg magát. Itt a soha vissza nem térő alkalom arra, hogy kiöntse a lelkét. Senki nem hallja rajtunk kívül, mert diákok és iskolai dolgozók most nincsenek benn.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 655
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. augusztus 5. 23:38 | Link

Gosti, a lelki szemetesládám


Na jó, ez már kezdett nevetségessé vállni. Gyerünk Kamilla, ha belekezdtél, hát mond el. Összeszorította ajkait, ahogy kapargatni kezdte tenyerén a bőrt. A vizsga mindahoz képest, amit itt készül kiadni magából egy kis muslica. Mondhatná azt is, hogy "nem értenéd", meg egyéb ilyen emeletes marhaságok, de akkor végképp szánalmasnak tüntetné fel magát. Szerinte legalábbis.
- Jártam már pszichológushoz. Bagolykő előtt.- sóhajtott fel. Kész, ennyi, megadta magát, a legappróbb nyomástól. Jellemző.- És ugye csak apám varázsló. Anyám egyszerű mugli. És amikor összeházasodtak, még nem tudta, hogy apám nem olyan mint ő. De persze utána megtudta. Elfogadta, remélve, hogy a lánya "normális" lesz.- mormolta, felszisszenve a "normális" szócskánál.- Viszont utána kiderült, hogy mégsem lettem normális. És ennyi.- vont vállat, szomorúan elmosolyodva.- Egyik napról a másikra változott meg. Azt mondta korcs vagyok. Szörnyszülött.- halkult szinte suttogássá hangja, ahogy könnyei mardosni kezdték torkát, majd szemeit is.- Lehet, hogy nem hangzik akkora nagy was ist dasnak, de akkor is. Egy anyának szeretnie kéne a gyerekét, nem? Annyira... Szánalmasnak érzem magam.- sóhajtott fel, kerülve a fiú tekintetét. Tessék. Itt volt. Elmondta. Sajnáltatta magát. Pont azt csinálta, amitől undorodott.- Beszélünk valami másról?- rázta meg fejét, ahogy egy kicsit a kelleténél erőtelljesebben törölte meg arcát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2015. augusztus 6. 13:46 | Link



Úgy tűnt, megtörik a jég. A sok kérlelés végre meghozta részemről az eredményt és elértem, hogy Kamilla elmesélje nekem a problémáját. Hivatalosan is a lelki szemetesládája lettem, hurrá. De tudni akartam én az igazságot? Lehet, hogy jobb lett volna hagyni ezt a témát, legalábbis az én oldalamról. Neki biztos hasznos, hogy elmondhatta valakinek. Legalább egy fordulópont, hogy erőt vett magán és őszintén beszél egy úgymond idegennek.
Tudván, hogy komoly dolgokról van szó, most félretettem a humorosabb énem. Nagyon nem lett volna szép visszaélnem a helyzettel, elviccelődve a szituációt. Csendben hallgattam, a létező legfelnőttesebb arcommal. Csodálkoztam, nem hittem a fülemnek. Hagytam, hogy kibeszélje magából ami bántja, nem vágtam közbe, csak a végén ragadtam magamhoz a szót.
- Ó - horgasztottam le a fejem - Ez tényleg nem túl kellemes. És azóta semmi se változott? Hát, amúgy rengeteg rossz anya van a világon, szerencsére az enyém nagyon jó fej. A rokonait nem válogathatja meg az ember, szokták mondani. Ha netán megmutatnád neki, hogy milyen menő dolog is varázsolni? Vagy beszélnél apukáddal, mert gondolom ő megért és beszél anyukáddal is erről.
Nem tudtam megoldást kínálni neki, de hogy is lett volna várható? Egy biccentéssel megköszöntem őszinteségét, aztán a kérésének engedelmeskedve témát váltottunk. Túl sok negatív dolog volt ez egyszerre.
- Rendben, akkor beszéljünk másról. Mondjuk miről? Találjunk valami vidámabb témát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 655
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. augusztus 6. 14:04 | Link

Gosti, a lelki szemetesládám.


Ahogy kimondta, szinte azonnal meg is bánta. Remek, most a másik nagy valószínűséggel azt hiszi róla, hogy valami önpusztító depressziós, érvágós kis akárki. Nem mintha baja lett volna az ilyen emberekkel, egyszerűen csak ő nem volt ilyen. Szerette az életét, szerette önmagát az egészséges keretek között, szerette azokat akik körüleötte vannak. Az anyját mondjuk nem, de arra ugye megvolt a saját maga oka. Amit mostmár az egyik prefektusa is tudott. Megkérte volna, hogy ne mondja el senkinek, de bízott abban, hogy Ágoston nem fogja fogni magát, és elújságolni az első szembejövő embernek. Nem tűnt olyannak. Persze nem mintha olyan sok élettapasztalatot szerzett volna eddig az embereket illetően. Viszont mostmár megtörtént, ez van. Nem tudja visszaforgatni az időt, és meg nem történtté tenni az eseményeket. Az élet megy tovább. Micsoda világrengető gondolatok. Edictumba velük.
Mikor a fiú felvetett néhány esetleges megoldást, amik talán működhetnének, megrázta fejét. És most kivételesen tényleg átgondolta, mit fog mondani. Nem akart olyannak tűnni, aki mindenáron el akarja hitetni vele, hogy tizenöt évesen milyen világfájdalmas, meg satöbbi. Főleg nem úgy, hogy ezek nem is igazak.
- Próbálkoztam. Nem ment. Az egész semlegessé vált.- vonta meg vállát, remélve, hogy tényleg úgy hangzott, amilyennek szánta. Vidámabb téma, vidámabb téma.. Lássuk csak.
- Mi volt eddigi életed legboldogabb pillanata?- mosolyodott el. Ez elég vidám kell legyen. Más boldogabb dolog jelenleg nem igazán jut eszébe. És amúgy is, ezzel talán többet meg fog tudni a másikról. Elvégre, ha már elmondott neki egy ennyire komoly dolgot, még akkor is, ha ezzel leginkább önmagának tett jót. Megelőlegezte a bizalmával. Ez azért elég érzékeny dolog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2015. augusztus 12. 14:44 | Link



Ez tehát a helyzet más családoknál. Eddig sem éltem vakon, nem dugtam homokba a fejem, pontosan tisztában voltam az idejáró diákok helyzetével anélkül, hogy tiszteletlenül vájkáltam volna magánéletükben. Ez csak egyszerűen így működik egy zárt közösségben. Hall az ember dolgokat, de a folyószerűen ömlengő információmennyiség működéséről és általános jellemzőiről órákig tudnék mesélni. Annyi biztos, hogy én nem kavarok semmit. Őszintén bízhatnak bennem a többiek.
Sajnos nem tudtam átérezni úgy a problémáját, mert ilyet még sosem tapasztaltam. Akármilyen hülye megoldáson is törtem a fejem, Kamilla gondja megoldhatatlannak és megfejthetetlennek látszott. Lehetséges, hogy túlságosan váratlanul ért egy ilyen komoly probléma. Itt vagyok a vizsgaidőszak előtt, kényelmesen teáztam, erre a nyakamba zúdul ez is. Nem számítottam rá, bármennyire is hittem benne.
- A kastélyban legalább nem kell sokat látnod. Idővel pedig rendeződik az otthoni ügyed - mivel láttam, hogy nem sokat tudok tenni, ennyiben hagytam. Mélyet sóhajtottam, kínomban mosolyra húztam a szám, aztán a vidámabb témaként felbukkanó új kérdésére kaptam oda tekintetem.
- De rég gondolkodtam már ilyenen! Hát... Mondjuk... Szerintem amikor összejöttem a barátnőmmel. Vagy amikor összegyűltek a testvéreim és az unokatestvéreim és egész nap csak játszottunk. Sok ilyen volt.
Az asztalra könyökölve szegeztem le szempáromat, miután rám tört ez a nosztalgikus érzés. Azóta rengeteget változtunk, a testvéreimnek már alig maradt ideje rám. Egyedül a húgom tartja magát, ő még cuki. Aztán idővel ő is kamaszodni fog. Az lesz a vége mindennek.
- És neked?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 655
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. augusztus 17. 11:56 | Link

Gosti, a lelki szemetesládám
- ez amúgy csúnyán hangzik :C-


Lehet, hogy kérdezhetett volna másról is, vagy mondjuk beszélhettek volna az időjárásról, mert ha süt a nap az is lehet egy boldog téma, nem? Viszont akkor pillanatnyilag jobb nem jutott eszébe, és szinte amint kimondta a kérdést, sejtette mi lesz a válasz. Vagyis a válasz egy része. Halvány mosollyal arcán hallgatta, s megpróbálni elképzelni a Fandler-családot, ahogy egy rakás mini-Fandler szaladgál a házban vagy annak környékén. Azután visszatért a téma rá.
- Amikor először varázsoltam, és apa akkor kivételesen otthon volt, és mindenki szitkozódott, amiért nincs áram, ő meg mintha valami hős lennék szorongatott meg a vállára kapott meg minden.- vált szélesebbé a mosolya, ahogy az apjára gondolt. Gondolkodni kezdett, hogy mik lehettek eddig még azok a jelenetek, amik bekerülhetnek ebbe a kategóriába.- Még amikor megkaptam a levelet.- tette hozzá némi hallgatás után.-Azt hiszem ennyi.- vont vállat. Boldog téma, másik boldog téma... Süt a nap. Bár ezt biztos ő is észrevette. Jó, hogy most bezzeg nem tud járni a szája, mint ahogy máskor szokott. A másikra nézett, szinte segélykérően, hátha annak van valami ötlete. Mert ugye nem lenne a legszerencsésebb, ha mondjuk rájuk telepedne az a fajta bizonyos kínos csend, ami a lány esetében ritkán szokott ugyan előfordulni, ám nem volt lehetetlen.
- Valami új.. Téma?- kérdezte egy apró sóhaj kíséretében. Ez nem az a fajta "beszéljünk már másról légyszike" sóhaj volt, hanem inkább az a "csináljunk valami izgit" levegőkieresztés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 465
Írta: 2015. augusztus 19. 14:20 | Link

Nomusa Eshe Baako
az újdonsült csajom

Úgy vágom ki a teaház-étterem ajtaját, mintha egy krimóba érkeztem volna. Eltévesztettem a házszámot, ez nem a pub és nem a csárda. Mindegy, kaja van, az a lényeg. Kopog a szemem. Oda is libbenek hát könnyed, o-lábú lépteimmel a helyes kisasszonyhoz és közlöm vele, hogy éhezem. Ez esetben az étterem részt ajánlja nekem, és kecsesen int egyet a megfelelő irányba. Megköszönöm a kedvességét és bókolgatok neki egy keveset. Csak a szokásos. Elvált férfi vagyok, megtehetem. Bár ha nem lennék az, akkor is megtehetném. Csak akkor retteghetnék, mikor veti rám magát az asszony egy sarok mögül a sodrófával. Na mintha ez annyira jellemző lett volna a házasságomra. Más eszközök voltak.
Felbaktatok a lépcsőkön és jé, már megint egy fogadtatás. Most egy idősebb úr személyében. Vele is elédelgek kicsit, hiszen csak mert vén, meg csak mert ipse, miért maradjon ki ebből az élményből? Tény, nem igazán tudja hová tenni, kissé zavarba hozom, ám ez nekem pont kapóra jön. Körbe pillanthatok alaposabban a vendégeken, az asztalokon, levonva következtetéseimet.
- Foglalt asztalt? - kérdezi, igazítva ruháján, nézegetve a listát.
- Igen, ott a barátnőm. - bólogatok, és rámutatok egy igazán szemrevaló, egymagában üldögélő, ében bőrű nőszemélyre, aztán már lapogatom is meg hálásan az öreg csóka vállát, és indulok kiválasztott helyemre.
- Helló drágám! Megjöttem. - köszönök rá hangosan a csajomra, csak hogy biztosan hallja még a bejáratban ácsorgó fogadóbizottság is. Meg akkor már mindenki. Mert miért ne? Levágom magam a szemben lévő székre és már marom is fel az étlapot.
- Tetszett ez a hely, több szempontból is és Ön úgysem vár senkit, szóval... - hajolok át az asztal fölött, vállat vonva, elsuttogva a nőnek, mégis hogyan merészeltem csak így letenni magam ide. Tisztában vagyok vele, hogy ez a magyarázat igazából édes kevés lehet és a modoromon semmiképp sem szépít, sőt. Főleg azon a részén akadhat fenn, hogy én egyébként honnan vagyok olyan biztos benne, hogy ő nem vár senkit? Megfigyelés. Tudom és kész. Ez a munkám. Elég az hozzá, legfeljebb elküld, ha számára ez így kellemetlen. Aztán én meg vagy elmegyek, vagy nem. Minden esetre ez igazán nem volna szép dolog a barátnőmtől. Még ha ő eddig nem is tudta, hogy az. Ahogy én sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV


Állat és varázslény gyógyító ˇ Éjfélhercegnő
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
Írta: 2015. augusztus 19. 18:06 | Link

A pasim... várjunk csak???

Csak egy nyugalmas étkezést szeretett volna.
Nem túl gyakori, hogy Nomusa Eshe Baako nem főz, vagy nincsen dugig a hűtője mindenféle válogatott nyalánksággal, vagy ha így is van, egyet sem kívánna belőle... de ez egy ilyen nap. Na és mostanság nem is mozdult ki különösebben sokat. Már csak több okból kifolyólag sem. Nem mondhatni, hogy félne, de azért aggódik az utóbbi időben néhány dolog miatt. De a lakásában és az irodájában sem kuksolhat ítéletnapig, és őt nem is olyan fából faragták, aki mondvacsinált, felnagyzolt indokok miatt bujkálni kezd, mint egy szökött fegyenc.
Így hát az éttermi látogatás mellett döntött. És nem volt kedve szólni egy barátjának sem. Kino rengeteget dolgozik mostanában, Kristóf el van tűnve, Konsi pedig az esküvőjét szervezi gőzerővel. Pearl ki sem látszik a könyvhalmok alól, Adam pedig éjszakai lény, akihez nem fog csak úgy beállítani, hogy "halihó, enni készültem, harapna ön is valamit?". Bár a válasz egy ilyen mód feltett kérdésre lehetséges, hogy igen volna.
De szó mi szó, most egyik dolgot sem akarta túlkombinálni. Ezért kicsípte magát, - Miért is ne? Erős, független nő, aki megteheti. - és ezüst flitterekkel teleszórt, fekete ruhájában, magassarkú szandáljában, kiegyenesített, hátán végig simuló hajkoronájában indul el, hogy lakomázzon egyet. Minden rendben is volt eddig. Járt már itt, bár nem ezen a részlegen. Kedves emlékeket idézett fel az egyik részleg, ahogy afelé pillantott, de most nem az volt a cél. És önmagukban nem is volnának annyira érdekesek azok a giccses pillangók.
Azt asztalt már előtte lefoglalta bagolyban pár órája, biztos, ami biztos. Így csak fel kellett libbennie az emeletre, és leülnie a mutatott asztalhoz. Egészen élvezte most az egyedüllétet. Néha ilyen is kell. Mindenhol boldogan csacsogó párocskák, - az egyik sarokban nyíltan egymás szájában, hogy arra késztessék őt, háttal üljön le nekik - évfordulót ünneplő házasok, és egy két különc, akik épp nem romantikázni jöttek el idáig.
Nahát, ilyen is létezik...
Rendel egy alma martinit, és egy kis gránátalma levet hozzá. Az alkohol csak az íze miatt érkezik majd, nem tervezett semmilyen aljasodást az estére. Csak lazít egy icipicit. Azaz, hogy lazítana...
De egészen hangosan érkezik meg valaki. Nem néz oda, csak homlok ráncolva nézi az étlapot, hogy tudjon valami harapnivalót is rendelni, ha majd visszatér a pincér az italaival.
Ám mielőtt igazán belemélyedhetne a "tejszínes csirkemell, vagy párolt tőkehal" című fantasztikusan izgalmas gondolatmenetébe, az előbbi zaj forrása az asztalánál jelenik meg, és minden további nélkül ledobja magát hozzá. És szemtelenül "ledrágámozza".
Nessa leereszti arca elől az étlapot, és felvont szemöldökkel némán bámulja a férfit, aki már az étlapot nézegeti. Mégis mi a...?
Hogy nem vár senkit? Ő nem vár senkit??? Tényleg nem.
Az étlap halk puffanással landol az asztalon, de a nő ujjai még mindig rajta vannak a két szélén. Megköszörüli a torkát, továbbra is a férfit fürkészve.
Hunyorog egy kicsit, és néhány másodperc eltelik, mire megszólal egy gyors gondolat lefuttatás következtében.
- Késtél drágám. Már majdnem rendeltem nélküled. Na és a gyerekek? Otthon? Azt ne mondd, hogy megint bébiszitter nélkül hagytad ott őket! Hogy lehetsz ilyen felelőtlen?! - az utóbbi két mondatot, már halálra vált arccal, és fennhangon mondja, hogy hadd hallják azok, akik imént a "drágámat" is.
Kezdi érteni, hogy mire mehet itt ki a játék. Szélesen elmosolyodik, és csábosan néz az előtte ülő férfira, majd elengedi az étlapot, és halkabban szólal meg, hogy csak ő hallja.
- Szóval? Egy szál virágot elvártam volna, ha már idecsörtet hozzám, mint egy randalló. Vagy kezdhetné egy bemutatkozással. Mert gondolom maradni akar. Ha már ilyen gyorsan a drágája lettem. Hm... - oldalra dönti a fejét.
- Furcsa, pedig nem emlékszem, hogy valaha is megcsókolt volna. Biztosan olyan jó volt, hogy sokkot kaptam.
Nos, igen. Vannak helyzetek, amik kihozzák a csípős Nessát, és ez pont olyan helyzet. De az biztos, hogy nem unatkozik. Játék? A játék az mindig rendben van, ha van értelme.
Utoljára módosította:Nomusa Eshe Baako, 2015. augusztus 19. 18:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 465
Írta: 2015. augusztus 19. 21:39 | Link

Nomusa Eshe Baako
az én csípős csajom

Dudolászva merülnék el a kínálatban, amikor a nőcske rám ripakodik a kölykeink miatt. Mert hát ugye vannak. Ez csak természetes. Ciccegek egyet, nyűglődőn, hogy ugyan hagyjon már békén ezzel a szokásos műsorral. Közben az arcom elé emelem az étlapot, így próbálva elbújni az ál-szidalmazás elől.
- Ah... - sóhajtok fel kéjesen a kínálat egyik pontjához érve, mindezt már aközben, hogy benyújtotta igényét arra a szál világra, rátért a nevem követelésére és a nem létező csókunkról elmélkedik. Ami ha megesett volna, tényleg sokkot kapott volna. Szóval erre bólogatok is önelégülten egy sort, ám tekintetem le sem veszem a menüről. Megint sóhajtok egyet.
- Van nokedlijük, marhapörköltjük és uborkasalátájuk is. - mormogom a felfedezéstől szinte megrészegülten, hiszen számomra ez az étkek alfája és omegája. Áhítatosan pislogok azokra az áldott betűkre, amik felfedték előttem ezen rendelés lehetőségét, aztán az égbe lendítem a kezem. Csaknem leesek a székemről, így intve magunkhoz a pincért.
- Rothman Anton. Auror. - intézem el a bemutatkozást, miközben leengedem a kezem. Nem mintha feltétlen a melója kéne, hogy fémjelezzen valakit, mivel azonban engem nagyon is jellemez, így ezt tartottam kiemelendőnek.
- Magácska meg annak a bestiaszalonnak a tulajdonosa. - lengetem meg felé ujjaimat, végigmutatva rajta, aztán oldalra biccentem a fejem, szinte vállamhoz érintve, és rávillantom a leányzóra rémes mosolyomat, amit elvileg csábosnak szánok. De tudom, hogy nem az. Bár érdekes mód, sokaknak bejött már.
- Bakó? Bákó? - vonom össze szemöldököm, ahogy próbálom kitalálni a neve ejtését. Közben érkezik hozzánk végre a pincér.
- Hát nem siette el! - közlöm vele, ahogy ideér.
- Édes? - adom át a lehetőséget, hisz hölgyeké az elsőbbség.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV


Állat és varázslény gyógyító ˇ Éjfélhercegnő
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
Írta: 2015. augusztus 20. 15:43 | Link

Nem létező gyermekeim apja

A férfi nem reagál szavakkal a dorgálásra.
A férfi csak olyan arcot vág, mintha ez a kis műsor közöttük valóban megszokott volna már, és nem most beszélnének életükben először. Meghökkenthetné ez a dolog, felháborodhatna vagy elküldhetné melegebb éghajlatra. De ehelyett csak harsányan felnevet. Csilingelő hangon kacag, rövidke ideig, aztán fejcsóválva nézi az ismeretlent. Különös figura, de nem érzékel ártó szándékot felőle. Egyszerűen csak furcsa. És egy kissé tapló, de meglehetősen szórakoztatónak tűnik. Legalábbis ez Nessa első benyomása róla.
A kéjes felsóhajtásra csak összevonja szemöldökét, aztán maga előtt fonja össze ujjait az asztalon.
- Az milyen? - teszi fel a valóban érdeklődő kérdést. Még sosem kóstolta, és nem is főzött olyat. Valamilyen magyaros étel lehet, ő pedig mindig vevő az újdonságra. Leplezetlenül bámulja mindeközben a férfit. Egy gonoszkás mosoly meg is jelenik a szája szegletében a bemutatkozást hallva.
- Auror... miért is nem lepődöm meg ezen? A Boszorkány Bosszantó Ügyosztályon? - kérdezi olyan komolynak szánt arccal, mintha valóban létezne ilyen.
- Téves. Bestiárium. A szalonban eladnak. Én megjavítok, ha úgy vesszük. Maga utánam nézett? - hunyorog, és eddig folyamatosan mosolygó tekintete gyanakvóvá válik hirtelen. Ki tudja ki ez az ember itt előtte, és messziről jött idegen azt mond, amit akar. Talán nem is auror. Vagy valami elmebeteg, aki felakarja szedni, és ez a taktikája hozzá.
Nem, ez biztosan nem igaz... túl ostoba taktika volna. Ez a pasi pedig nem tűnik hülyének. Anton?
- Maradjunk a Nessánál. Ne próbálja meg kiejteni a nevem. Még beletörne az a remekül forgó nyelve. És igazán unalmas volna azután a napom.
Szúrós pillantást vet a férfira, ahogy az ledorongolja az érkező pincért, aki le is teszi a nő elé megrendelt italait.
- Bocsásson meg az úrnak, van egyfajta... khm... betegsége... - magyaráz a pincérnek majd kedves, rezdületlen mosollyal fordul el a férfitól Anton felé.
- Azt eszem, amit Te, édes. - nyom el egy grimaszolt mosolyt, ami szándékosan mesterkélt, és alaposan megnyomja mondatában az utolsó szót.
- De tudod, semmi olyat, amiben tojás van, meg uborka, az érzékenységed miatt... és a hússal is vigyáznod kell, tudod a gyógyító által előírt diéta... - fordul közben vissza a pincér felé negédes mosollyal.
-...sajnos már nem mai kakas az én életem értelme.
Na jó, ez talán kissé gonosz volt. De hát ő akart odaülni. Csak úgy.
Utoljára módosította:Nomusa Eshe Baako, 2015. augusztus 20. 15:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 465
Írta: 2015. augusztus 20. 23:16 | Link

Nomusa Eshe Baako
az én túlbuzgó nőm

Hogy milyen a marhapörkölt nokedlivel és uborkasalátával? Azt hiszem, erről ódáktól kezdve regényeken át dalokat tudnék zengeni, ám ahelyett, hogy ilyesmikre pazarlom a saját vagy mások idejét, inkább a saját és mások szájába nyomnám ezt az ételremeket. Tapasztalják meg! Ezt csak így lehet. Éppen ezért újdonsült csajomnak sem felelek, csak idült mosollyal lélegzem egy mélyet, ahogy lelki szemeim ötlik rendelésem és szinte már érzem is ízét a számban. Az erőltetett, ügyosztályos poénjára harsányan, kényszeredetten felnevetek, majd hirtelen hagyom abba.
- Csak láttam már ott. - vonok vállat a gyanakvó kérdésre. Attól még persze, hogy ott volt a bestiáriumnál, még nem kéne, hogy a tulaja legyen, de ahogy a kirakaton át láttam, ahogy másokkal beszél, a testtartásából, a kisugárzásából, a mozdulataiból és még ezer jelből leszűrtem, amit kellett. Övé a hely. Meg hát a név is passzolt hozzá.
Elvigyorodom a nyelvemmel kapcsolatos levezetésére és meghúzogatom párszor a szemöldököm, aztán letámasztok egyik kezemmel a combomra és így nézek fel az érkező pincérre, kendőzetlenül fürkészve. Teszem mindezt zavarba ejtően, egészen addig, míg az én drágám le nem tilt a vágyott ebédem minden összetevőjéről.
- A gyógyító, mi? Akivel olyan gyakran kell egyeztetned rólam meg a főzeteimről. Persze, mindig személyesen. És mindig éjjel. - válik egyre keményebbé, becsmérlőbbé hangom és hidegen nézek végig a nőcskén, majd elintem a pincért, hogy csipkedje már magát, ne hallgatózzon itt.
- Egy szavát se higgye! Jöhet minden! - szólok még utána, mikor már elindult, nehogy aztán még tényleg lespóroljon nekem akármit a kajámból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 412
Összes hsz: 1033
Írta: 2015. augusztus 21. 23:27 | Link



Első kérdése az volt, hogy mi történt velem; hajamban motoszkáló kezem a tarkómra csúszott zavarom jeléül. Aztán mikor rájöttem, hogy túl fáradt vagyok ahhoz, hogy zavarban legyek a bénaságom miatt, nemes egyszerűséggel kijelentettem:
- Hipogriffsz*rba estem. - Bár nem szokásom káromkodni, ez így kimondva mégis olyan vicces volt, hogy (talán a fáradtság miatt, vagy azért, mert mégis lehet némi humorérzékem) kiröhögtem magamat, s abban a kivételes lelkiállapotban voltam, amikor egyáltalán nem sértődtem meg, ha Sebby is kinevette szerencsétlenségem.
Mikor abbahagytam a nevetést (ez igen hamar következett be), végigmértem Sebbyt, pontosabban csak az arcát; szemei alatt akkora karikák húzódtak, hogy hirtelen megijedtem, hogy esetleg megverték.
- Veled mi történt? - kérdeztem feszülten, bár legszívesebben egyből azt érdeklődtem volna meg, hogy bántotta-e valaki; azonban ennyire én sem lehetek aggodalmaskodó. Aztán eleresztett egy félmondatot, amire összevontam a szemöldököm. - Bájital?
Az a tény már meg sem lepett, hogy bájitalokról beszélt (azt hiszem, a Bordeaux kétszeri felajánlása Garethtől megmagyaráz mindent), ezzel a kérdéssel csupán a lötty fajtáját akartam megtudni. Amint ez megtörtént, bólintottam egyet, tudomásul véve a problémát.
A "meghívlak" szó elhangzásakor igencsak kellemetlenül feszült meg az amúgy is kicsire zsugorodott gyomrom, bár elsőre nem nagyon értettem, miért. A jegyzeteket ekkor besüllyesztettem a táskámba, ezzel is időt nyervén, majd mikor felnéztem, kezeim valahogy automatikusan a hátam mögé kerültek, s jobb kezem a bal alkaromba kapaszkodott. Zavart kéztartás. Miért használok én ilyet?
- Öhm, nem vagyok éhes... - közöltem végül, aztán rájöttem, hogy ez milyen hülyén hangzott. - ...de lehet, hogy egy teát megiszok.
Nem tudom, hogy Sebby következő mondata miatt miért ugrott össze ismét a gyomrom, mindenesetre egy visszafogott mosoly kíséretében bólintottam egyet, kezem pedig feljebb kúszott a könyökhajlatomig. Nem tetszik ez nekem, egyáltalán nem tetszik.
Amennyiben Sebby elindult, mindenképpen felvettem vele a tempót - miközben beléptünk az épületbe, a másik a megfázásomról érdeklődött, ami nagyon furcsa érzést keltett bennem, mintha már ismerném ezt a szituációt - olvastam volna róla, vagy valami ilyesmi.
- Hát, már nem olyan vészes. - közöltem végül, s ezt megtoldottam egy szipogással.
A recepciónál az étterem felé irányítottak minket, s amikor beléptünk, egyszerre úgy éreztem, mintha valami lidérces álomba csöppentem volna. Odabent rengeteg pár ült a gyertyával díszített asztaloknál, lágy zene szólt, sokan nevettek - nekem meg lassan leesett, hogy miért okozott bennem valamicske zavart a meghívás felajánlása, a kikapcsolódás emlegetése, meg az udvarias érdeklődés a náthámról.
Zavartan köszörültem meg a torkom, s Sebbyre pillantottam, arra várván, hogy csináljon valamit, mármint válasszon asztalt, vagy ilyenek. Öööh... nem mintha... azt hinném hogy ez bármiféle... izé lenne. Beülök a mostohatesómmal vacsorázni. Ez koránt sem... olyan izé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Jared S. Nightingale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3237
Írta: 2015. augusztus 22. 00:41 | Link



- Hogy mi? - nézett nagyot, de aztán sikerült feldolgozni, amit hallott, és nagyon erősen próbálta visszafogni a nevetést, de mikor Ricsiből is kitört, akkor ő sem bírta tovább és kitört belőle a röhögés. - Úgy hallottam a muglik úgy tartják, hogy ha sz*rba nyúlsz akkor szerencséd lesz. Neked akkor most extra méretű szerencséd lesz szerintem - felelte, miközben lemászott a padról. Mostanra már egészen jól volt, de az arcáról nem tudta eltüntetni a fáradtság nyomait, amit a másik észre is vett.
- Túlóra túlóra hátán - felelte. - Az egész világ most őrült meg, rengeteg papírmunka... Nekem meg folyton fáj tőle a fejem - válaszolt. Nagyrészt a görnyedésnek köszönheti ezt valószínűleg, de attól, hogy tudja, mitől van, még nem lesz jobb. - A fejfájásra ittam bájitalt, de az a mellékhatása, hogy nagyon éhes lesz utána az ember - magyarázta aztán, mikor Ricsi rákérdezett.
Közben elindultak a bejárat felé, de a másik fiú válaszát nem tudta szó nélkül hagyni.
- Pedig nem ártana többet enned, ki van az összes bordád - jegyezte meg, mert hát a múltkori úszásoktatás során ez feltűnt neki, de ennek ellenére nem fogja a másikra erőltetni a vacsorát. - De ha csak teát kérsz, nekem úgy is jó - eresztett meg egy félmosolyt, miközben határozott léptekkel bement az ajtón és szétnézett, hogy most mi legyen.
Szerencsére egy pincér hamar a segítségükre sietett és hamarosan már az éttermi rész bejáratánál álltak, ahol Jared gyorsan felmérte a terepet. Sokan voltak bent, de nem is realizálta, hogy többnyire párok, csak letelepedett egy asztalhoz, úgy, hogy lássa a kijáratot, mert ez már olyan megszokás volt nála, aztán elkezdte nézegetni az étlapot.
- Rendelj, amit szeretnél, ma kaptam fizetést, úgyhogy nem probléma - mondta Ricsinek, mert nem szerette volna, ha az merő udvariaskodásból olyat kér, amire nem is vágyik igazából, csak hogy ne legyen kínos, hogy meghívta. Ennyit igazán megérdemel, ha már ahelyett, hogy engedte volna fürödni menni, még elrángatta magával enni.
Ő maga hamarosan kiválasztott egy egyszerű rántott húst körettel, ami úgy tűnt, hogy viszonylag hamar kész is lesz, aztán amíg várni voltak kénytelenek, addig tűnődve nézett Ricsire.
- Eddig még csak munka ürügyén voltam igazi étteremben - jelentette ki végül, mint aki most realizálja, hogy hol is ülnek.
Utoljára módosította:Jared S. Nightingale, 2015. augusztus 22. 00:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 412
Összes hsz: 1033
Írta: 2015. augusztus 22. 10:00 | Link



Sebby velem nevetett a nyomoromon, ami egy színfolt volt depresszív fáradtságom közepette; afféle feloldozás volt ez a rossz kedv alól, még ha csak időlegesen is.
- Már nem ártana. - közöltem, mikor abbahagytuk a nevetést, utalván ezzel arra, hogy mostanában elkerül a szerencse, feltéve, hogy egyáltalán létezik - ugyanis az utóbbi időben e fogalom létezését is kérdőre vontam.
Az aktatologatás sem éppen a legkellemesebb munka, engem legalábbis megölne az unalom, ha csak rendszereznem kéne a papírokat - bár nem tudtam pontosan, mit is dolgozik Sebby, mégis megértettem fáradtsága okát, ami tőlem hatalmas szó volt, főleg ilyen fáradtan.
- Mindjárt szünet. Csak pár vizsga és kész. - motyogtam afféle biztatásképp. Ez tartotta bennem is a lelket nagyjából, hogy mindjárt eltakarodhatunk innen, bár ez kevés vigasz volt a griffpotyadékos eset után.
Megjegyzésére igencsak feszült lettem, s lesütöttem a tekintetem, hogy a rajtam lógó inget kezdjem fixírozni. Amikor a Bagolykőre jöttem, ez az ing még abszolút jó volt rám, most viszont lóg rajtam. Zavartan igazítottam meg a gallérját, majd húztam le az alsó szegélyénél fogva, hogy egy kicsit jobban rám lapuljon.
- Szoktam enni... - ...csak nem túl gyakran. Mostanában se időm, se kedvem nincs ehhez; azt hiszem, mindannyian ismerjük az érzést, mikor éhesek vagyunk, de nincs kedvünk táplálékot lapátolni magunkba. Nos, engem mostanában mindig ez az érzés kapott el a nagytermi étkezések alkalmával. Főleg a Rellon asztalánál.
Végül beléptünk az épületbe, ő ment elöl, én pedig követtem őt. A gyertyafényes teremben igencsak kellemetlenül kezdtem érezni magam. Sebby habozás nélkül elindult az egyik asztal felé, de nem tudtam eldönteni, hogy felfogta-e egyáltalán a körülményeket, vagy olyan fáradt, hogy mindezek kívül esnek a feldolgozási küszöbön. Egy halk sóhaj kíséretében követtem az általa választott asztalhoz, majd mikor leültünk, nagyvonalúan megjegyezte, hogy azt választok, amit szeretnék. Aha, persze. Nyilvánvalóan valami drága dolgot választok, főleg, ha meghív. A szomorú az a dologban, hogy én még nem kaptam fizetést, ergo alig volt pénzem, így hát még visszautasítani sem tudtam volna a meghívást - kivéve, ha nem rendelek semmit. Valahogy ez az előzékenység olyan kellemetlenül érintett, hogy fel is néztem Sebbyre, s már nyitottam a számat, hogy megmondjam; nem kérek semmit... ő viszont elmélyülten nézegette az étlapot, úgyhogy inkább zavartan lehajtottam a fejem, és én is a betűket kezdtem fixírozni.
Végül megmaradtam a fekete teánál, kissé döcögősen leadva a rendelést. Nem kéne rosszul éreznem magam, ezt sejtettem, de mégis, olyan zavart voltam...
- Én is csak egyszer-egyszer, Márkékkal. - feszengtem. Gyakorlatilag egy kezemen meg tudom számolni, hányszor mentünk étterembe; akkor is csak valami családi hülyeség ürügyén, mondjuk amikor a nagynéném összeházasodott egy pasival, vagy amikor az egyik mit tudom én milyen rokonom megkapta a szakképesítését, vagy ilyesmik.
Feszülten vártam az étel és a tea kiérkezését; mindezt az asztalon összekulcsolódó kezeim fejezték ki, majd később a pulzusom ütemére doboló mutatóujjam. Feszültség. Meg kéne szólaljak? Öööh...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában




Oldalak: « 1 2 ... 12 13 [14] 15 16 ... 24 ... 28 29 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed