36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 15 ... 23 ... 35 36 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. február 14. 22:46 | Link

Adam Kensington

Nem, a navinés szimplán gyakorlatias. Mert ha a másik nem jön el, mert nem ér rá, vagy mert eleve át akarta vágni, és most röhög a háta mögött lehetőleg az összes barátjával - ő attól még itt van, és ha már itt van, akkor eltölt itt egy kis időt. A helyzetre vonatkoztatva mindezt, ugyan nem hiszi, hogy Adam csak vicceskedni próbált ezzel a meghívással, de ki tudja, addig még bármi szembejöhetett volna vele, míg ideér.

De úgy néz ki, nem történt semmi. Az jó. Akkor nem fog itt ülni igazából nem kukán, mert el van ő magában is. De így azért sokkal jobb estének néz elébe, mint a szokásos kijárós esetei, amikor egyedül elmegy valahova, ott egyedül van valahol, majd egyedül hazagyalogol. Ugyan értékeli ő az egyedüllétet, de ilyenkor a hazamenetelnél a világ frissen kiporszívózott helynek tűnik, ahonnan épp a jó dolgokat takarították el. Nem jó érzés.

 - Szia. - köszön vissza magányos üldögélésből kirángatva, kissé dekoncentráltan. Ez a tegezés dolog azért érdekesen sikerült. Minden szabálynak ellenmond, de mivel levélben nem körülményeskedett, most már mindegy is lenne. Hát legfeljebb kijavítják. Lehet.

 - Igen. - pislant a frissen kikapott teára, miután megköszönte a pincérnőnek. Persze lehet elmefuttatásokat írni, hogy a lányról mennyit le lehet szűrni egy tea alapján, és igazából az nagyon érdekes lenne. Hogy nem spéci dolgokat iszik, hanem a jellemének megfelelően egy szimpla, hagyományos-szerű, egyáltalán nem feltűnő, majdnem unalmas dolgot kért ki. Az igazság az, hogy ez egy ismert dolog; olyan, amihez bármikor vissza lehet nyúlni, nem kötődik semmihez és senkihez. Neutrális terep.

Jó, hogy összerakja magát, elbabrál kicsit az ízesítőkkel, de nem használ semmit. Pedig micsoda jó pótcselekvés a cukor elkavargatása, mindig van mit csinálni beszélgetés közben. De hát ő már csak ilyen tüntetően puritán lelkületű.

 - Örülök, hogy eljöttél. - mondja aztán egyszerűen, mert ez a igazság. Nem gondolkozott ő sokat, hogy miért és hova és mikor; ha hívják, ő megy, ilyen egyszerű. Nem mond ő nemet; ha otthon próbálkozott vele, szimplán lecsorgott a szüleiről; ha meg valaki találkozót kért tőle, barátnő vagy rejtélyes módon esetleg valaki más is, hát elment. Neki ez a dolga. Azért nem szeretett volna most úgy járni, mint néha sikerült, hogy szó nélkül otthagyták. Azzal sincs semmi baj, benne van a pakliban, csak elrontja az elkövetkezendő két napját. Adam ne hagyja ott szó nélkül, ha lehet. Benne van a pakliban, de akkor menjen az a pakli a csudába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. február 14. 23:10 | Link

Rozsos Annamária
a teázó csendestárs

Nem zavar sem a tegezés, sem a sziázás. Mint azt már többször megállapítottam, rám nehezen vonatkozna bármilyen szabály. Nem vagyok fiatal, azonban öregnek tekinthető sem. A korom már nem az a mérték, amit kategorizálni lehetne, így nem is kell. Szóval bármilyen forma megállja a helyét. Megszoktam, hogy van, aki csípőből közvetlen stílust üt meg, míg egyesek magáznak, vagy éppen bácsiznak. Kinek mi tetszik. Kivéve persze, ha belém kötnek. Olyankor mások a szabályok, bár tény, olyankor a fontos is más.
A lányt mintha meglepné, hogy itt vagyok. Vagy talán nem is az, hogy meglepi, csak mintha megkönnyebbülne attól, hogy megjelentem, ahogyan azt megbeszéltük. Biztos nem mindig így esik vele. Furcsák az emberek. Mi okuk így átverni valakit, főleg, ha az történetesen egy olyan helyes kis boszorkány, mint a velem szemben ülő? Jó, nyilván mások másként látják. Sajnos. De én nem ők vagyok.
- Ez csak természetes. - bólintok mélyet, végig a szemébe nézve régi tekintetemmel, arra felelvén így, hogy örül annak, hogy eljöttem. Hiszen én hívtam meg. Szóval inkább én mondhatnám ezt. De most már nem mondom, mert így már túlzónak hatna, amolyan egymás körbenyalogatásának, hiába igaz. Az ilyen megnyilvánulásoktól pedig ódzkodom. Úgy hiszem, a navinés nem is várja el. Érti ő abból, amit mondtam és ahogyan nézem őt.
- Voltál már itt ezelőtt? - érdeklődöm meg tőle, körbetekintve kicsit a jellegzetes, párnás, kis asztalos, teaházi belső téren, amelyben pillangók röppennek ide-oda. Visszanézek Annára aztán, várva válaszát, és figyelve, ahogy elvan az ízesítőkkel, kellékekkel, viszont felhasználni nem használja őket. Ahogy békésen üldögélek vele szemben, végtagjaim persze túllógnak a berendezéseken. Főleg a térdeim állnak nagyon ki, ahogy törökülésben tartom magam, lazán egyenes háttal, hol a combjaimra, hol közéjük ejtett kezekkel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. február 14. 23:30 | Link

Adam Kensington

 - Egyszer benéztem, hogy ezt is lássam. - van a jól ismert ellenszenve a teázók felé, amik rettenetesen mű-barátságosak, ezek a pillangók viszont nem is próbálnak természetesnek vagy dizájnosnak hatni. Ezek repkedő pillangók, ezen már nem lehet segíteni. A boszorkány viszont rendes, és a tea jó. Jó, mit járom én itt körbe a dolgokat, nem jött az egyszeri kötelező látogatáson kívül, mert kivel. Ha mégis akadt valaki, akivel időnként elbeszélgetett, akkor meg nem itt. Jobb is, mert ezek a pillangók... nem, köszöni szépen.

Adam a navinés érzése szerint úgy kilóg a párnás-habos teázóból, mint a disznóvágás a panellakásból. Egyszerűen az se nem. Másrészről meg, mi mutathatná meg jobban, hogy a vele szemben ülő mennyire folyamatos, mint az, hogy a színtelensége, kisugárzása ennyire kirí és ő csak itt van és szépen elüldögél az említett párnákon. Alkalmazkodik.

Rokon vonás, na.

 - Még egyszer köszönöm a naplót. Jó ötlet volt. - mert a szóban kimondott dolog azért többet ér, mint a leírt, és még mindig fogalma sincs, hogy ez az egész, hogy ő itt elvan egy Adam-kaliberű lénnyel, hogy jött össze, erre számított úgy a legkevésbé, de nem bánja egyáltalán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. február 15. 00:04 | Link

Rozsos Annamária
a teázó csendestárs

Örülök, hogy ahogy egyre több időt töltök itt, egyre kevesebb magyarázatra szorul a személyem. A tanoda nagy része az Edictum miatt ismer, a falusiak meg a Kins&Kens révén és amiatt, mert köztük járok, és nem titkolom, mi vagyok. Éppen ezért a nagy részük már tudja, hogyan álljon hozzám és minek tulajdonítsa az olyan kirívó jegyeimet, mint a kisugárzásom, a bőröm sápadtsága, vagy éppen a szemeim különleges, megmagyarázhatatlan fénye. Azt gondolom, a velem szemben ülő lányka szintén tisztában van azzal, hogy vámpír vagyok. Az első találkozásunknál még talán nem volt, azóta viszont valamilyen módon világossá lett számára. Kérdezgetni azonban nem kérdezget és kétségeket sem látok a szemében. Ez jól van így, persze az ellenkezője sem zavarna.
Bólogatok csak feleletére, ismét körbepillantva közben. Tény és való, elvileg nem igazán passzolok ebbe a környezetbe, gyakorlatilag viszont nincs hely, ahova ne illenék. Pontosan azért, mert alkalmazkodom. Elfogadom a körülményeket és létezem bennük. Ettől pedig egészen olyan hatást keltek, mintha odavaló lennék.
- Végre felhasználhattam őket. - bólogatok, ahogy szóba hozza a naplót.
- Pár évtizede szereztem be a füzeteket, mert érdekesnek találtam ezt a megoldást. Feleslegesen viszont nem akartam írni beléjük. - tárom elé, nyugodtan ecsetelve szép magyarsággal, csak egészen enyhe angol akcentussal levelezőalkalmatosságaink történetét. Megtehettem volna, hogy tesztelem a tárgyakat, hiszen a mindenem a kísérletezés, de gyakran megesik, hogy valamit félreteszek és kipróbálom, mikor eljön az ideje. Nem vagyok egy türelmetlen alkat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. február 15. 00:30 | Link

Adam Kensington


 - És azóta nem is használtad? - lepődik meg annyira, hogy hát ez kiszalad a száján. Mert fölösleges volt. Van, akinek pár évtized ugye nem akkora nagy ügy. A kommunikációt meg megoldotta mondjuk máshogy. Mindegy már. Inkább belekortyol szegény teába, ha már egyszer idehozták.

Még nem jutott eszébe, hogy mit csináljon a füzetével, ha egyszer megunják egymást, és abbahagyják a szabadidős elfoglaltságukat, de most felötlött benne a gondolat. Valószínűleg visszaküldi majd neki, vagy elhagyja. Tudja már annyira, hogy főni fog a feje tizenakárhány év múlva, hogy miket nem volt képes összehordani, és ilyesmiről nem akar dokumentumokat őrizgetni. Mármint nem a kamaszkori szenvelgéseiről, hanem a kamaszkori szenvelgéseiről Adammel. Nem illik bele a konzervatív jövőképfelfogásába. Gyerek, férj, kis közösség. Nem fér össze az ilyesmi.

 - Mi alapján választod meg, hol maradsz meg? - ez a hirtelen gondolat a család, gyerek, férj triumvirátusról ragadósabb, mint gondolta. Az elmúlt percben tűnődve nézegette hol a teáját, hol beszélgetőtársát. Neki van egy meghatározott útja, amit nagy valószínűséggel végigcsinál majd. Adamnek ilyene nincsen, és így hirtelen megüti a gondolat, hogy keserves lehet leélni az örökkévalóságot.



Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. február 15. 19:18 | Link

Rozsos Annamária
a teázó csendestárs

A léptékek. Mindig visszaköszön, mennyire különböznek az embereknél és nálam. Nem szoktam hangsúlyozni és tapintatosan kezelem, hiszen tudom, milyen felfoghatatlan a számukra. Viszont nyilván nem fogok mellébeszélni sem a tényeket tekintve. Ha kérdeznek, válaszolok. Ha felvetnek egy témát, reagálok. Ilyenkor pedig megesik, hogy felfedek valami számukra elképesztőt, amit bár eddig is nyilván sejtettek, mégis más hallani tőlem. Mint most az évtizedek kérdése. Hagyom leülepedni a lányban, amennyire lehet.
Egyáltalán nem gondolok arra, mi lesz a jövőben. Tudom, ők teszik. Asztaltársaságom főleg. Sok emberhez hasonlóan kész tervei vannak, amiknek mint tudjuk a sorsa leginkább csak kudarc és csúf csőd, de tanulság. Ha halandó volnék sem terveznék. Ugyanígy csak tenném, amit jónak látok és kihoznám mindenből a kellemes maximumot. Ők azonban ábrándokat, elképzeléseket kergetnek, aztán amint elérték, gyakran fásultak lesznek, mert rájönnek, talán nem is erre kellett volna törekedjenek. Persze, van, akinek bejön. Talán a navinésnek is be fog. Nem venném rossz néven, ha a levelezésünk végével visszaadná nekem a füzetet, hiszen jól ismerem már a halandók aggodalmaskodásait és feszengéseit. Mondhatnám rájuk nagyképűen, hogy hülyeségek, mert igazából azok is, de... nekik mások a vélt vagy valós értékeik.
- Inkább a hely választ engem. - felelem nyugodt baritonomon.
- Már pár nap után világossá válik számomra, megtűrnek-e ott. - mesélem mindezt olyan rezzenéstelenül, mintha azt válaszoltam volna, éghajlat, zajszint vagy épp földrajzi fekvés alapján döntök. Ez a luxus azonban soha nem adatott meg nekem. Noha nincsenek is nagyon ilyen szempontjaim. Nyilván a sarkvidékekre vagy az Egyenlítőhöz sem érdemes költöznöm, hisz az előbbieken néha le se megy a nap, a másikon meg rengeteg ideig van fenn. Ezen kívül viszont nincs sok megkötésem. Éltem én már mindenütt. Hol több, hol kevesebb ideig. Hiszen megtehetem. Nem marasztal sehol semmi és senki. Egy idő után kihalnak mellőlem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. február 15. 21:01 | Link

Adam Kensington

Így van, a léptékek. Ő nem teheti meg, hogy azt csinál, amit akar, mert nincs rá ideje. Ahhoz ugyanis a legjobb először rájönni, hogy mit is akar, és ahhoz rengeteg idő kell. Az neki nincs. Meg ő töredelmesen bevallja, hogy a járt út mindig kényelmesebb, mint a járatlan. Nem kell ugye gondolkozni meg mi lett volna hásat játszani. Így is lehet, persze, de nem sok értelme van.

 - Persze. Ne haragudj. - rázza meg a fejét a válasz után. Ő kérte, meg is kapta. Gondolja ugyan, hogy Adam annyira nem érzékenykedik ezen, bár aztán ki tudja, hogy ő mit miről gondol, de azért elég keményen hangzott. De hát igaza van, persze, nála biztos nem az az első szempont, hogy hegyvidéken telepedjen meg vagy tengerparton, hanem először ahol lehet. Ó, gyerekek, ilyenkor látszik, hogy kettejük ég és föld.

Inkább issza azt a szerencsétlen teát. Néha azért meglepi, hogy mennyire szürreális dolgok tudnak előfordulni. A tea legalább valami normális és hétköznapi.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. február 16. 01:07 | Link

Rozsos Annamária
a teázó csendestárs

Finoman megrázom a fejem, így jelezve, hogy ugyan, semmi gond. Nagyon értékelem, ha valaki tapintatos, engem viszont már annyi minden ért, hogy nehezen érint bármi érzékenyen. Mindenről megvan a véleményem és akadnak érzéseim, ám ez utóbbiak egy nagyon alapvető szinten mozognak csupán. Amolyan fásult kábán keringenek bennem, langyosan. Már mindenhez hozzá vagyok szokva és igazán semmin nem izgatom magam. Akadnak kitöréseim egy-egy helyzetben, de azok sem olyan jelentősek, mint amilyennek látszanak. Csak néha jól esik úgy tennem, mintha engem is mélyen tudna érinteni valami. Aztán lehet, inkább csak másokat nyugtatok ezekkel a megnyilvánulásokkal, hogy mégse csak az jusson eszükre rólam a vámpírságom mellett, hogy pszichopata vagyok. Hiszen természetesen az vagyok, csak éppen ez koránt sem kell olyan rémes legyen, mint amit a szó hallatán az emberek ehhez társítanak. Igaz, azt nem mondhatom, hogy nem vagyok elvetemült vagy sorozatgyilkos, azonban tény és való, hogy szelíd szörnyeteg vagyok.
Csöndesen pillantok körbe a teaház barátságos terében, majd a velem szemben ülőn állapodik meg tekintetem, és őt figyelem némán. Nem szólok most egy darabig. Hagyom, hogy szokja a jelenlétem meg a velem kapcsolatos gondolatokat. Ráadásul különben is már így is rekordot döntöttünk a váltott szavak mennyiségében ezen az estén. Úgyhogy csak ücsörgök a párnán, és fejemet kissé oldalra biccentve nézegetem Annát. Nem tolakodón, sem tanulmányozón, hanem csak úgy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. február 16. 16:22 | Link

Adam Kensington

Ez egy beszélgetős hely. Jó, van hozzá tea olyan esetekre, amikor valaki elszólja magát, de végeredményben mégis csak azért építették, hogy társas élet mellett jobban szórd a pénzt. És ő szépen beadta a derekát, és beszélt. És akkor ennyi egy darabig elég is volt.

Nem kérdezik meg random a nevét, és nem kérdik, honnan jött, és mi a kedvenc csokija, bár az utóbbit mondjuk nem szokta bánni. Nem akarnak róla semmi teljesen fölöslegeset megtudni, csak azért, mert beszélni kell, mert ugye két ember között a csönd mindjárt azt jelenti, hogy zavar van az erőben. Olyankor persze ő is mindenfélét mond, hogy kitöltse az időt, amíg annyira rá nem unnak egymásra, hogy képesek legyenek elmenni. Ha néha valaki nem úgy kezdi az estét, hogy a nevét kérdi, amit perceken belül úgyis elfelejt, hanem valahogy máshogy, teszem azt elég ijesztően lehordja a pulóverét vagy szimplán együtt pocskondiázzák a karácsonyt, azt nagyon tudja értékeli.

Mivel nem tudja, mit mondjon, az okosabb és ritkábban használt utat választja, és szépen csendben marad. És minden addiginál jobban bánja, hogy nem tud rajzolni. Ez egy nagyszerű téma lenne, látja is maga előtt: a háttér egy habos-babos-kispárnás teaház szégyentelenül ízléstelen felszálló pillangókkal, az előtérben pedig egy párnán ücsörög egy fekete, hosszú tagú, nyugodt teremtés, aki lehetőleg minden ponton elüt a háttértől. Szinte viszket a tenyere papír és ceruza után. Kell neki ez a kép, és kész.
Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2015. február 16. 16:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. február 16. 16:56 | Link

Rozsos Annamária
a teázó csendestárs

Gyakran látom az embereken a megrökönyödést amiatt, hogy nem kérdezgetem őket az adataikról, dehát azoknál körülbelül mindent fontosabbnak tartok, ráadásul ezeknek a bizonyos adatoknak a jó részét simán leszűröm abból, amit látok, hogy aztán ezekkel mit se foglalkozzak. Hiszen nem érdekes. Sokkal érdekesebb, ki mit szeret, hogyan mosolyodik el, milyen szavakat használ, mitől csillan fel a szeme, igazgatja-e a ruháját, mitől jön zavarba, mik az elvei, hogyan látja a világot. Ezekről pedig néha sokkal többet megtudni akár szótlanul, ha pedig mégis megkezdődik egy beszélgetés, részemről szeretek inkább az ilyen momentumokra szorítkozni. Együtt gondolkodni, elemezni, filozofálni. Minden másra ott a bólintás meg a fejrázás, amitől a legtöbben idegbajt kapnak, hiszen miért nem szólalok már meg végre? Hallgatok itt sokat tudóan, biztos lenézem őket. Pedig nem feltétlenül.
- Mit szólnál egy asszociációs játékhoz? - vetem fel aztán békés hangomon, hosszú percek teaházi hangulattól zsibongó csöndje után. Szeretek játszani, bármennyire nem néznék ki belőlem a legtöbben. Mindegy, hogy sakk, kártya, társas vagy ilyen szóbeli. Ellazít, kikapcsol, közben pedig ezerszer többet megtudsz a másikról, mintha elkérnéd az anyakönyvi kivonatát, az igazolványait és minden orvosi aktáját.
- Mondok szavakat és te mindig rávágod, ami először az eszedbe jut róluk. Aztán cserélünk. - magyarázom el az egészen egyszerű szabályt, bár nem hiszem, hogy ne volna tisztában vele, vagy ne sejtette volna. Azonban így a tiszta sor. Régi fényű szemeimmel barátságosan kémlelem őt, várva, benne van-e.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. február 16. 21:16 | Link

Adam Kensington

Asszociációs játék? Nézd csak. Már nagyon régen játszott ilyet. Sokat mond a játékostársak pillanatnyi hangulatáról, problémáiról, és ennek tükrében is kell nézni, különben hamar kifárad, hiszen csak szavakat mondanak körítés nélkül. Adammel meg plusz érdekes lesz, mert kíváncsi a másik gondolattársításaira. Meg mondjuk, a magáéira is.

 - Szívesen. - mosolyodik el és néz a másikra várakozóan, és közben előpróbát tart. Ilyen játék előtt mindig szokott. Csak hogy lássa, működik-e az agya, és hogy a válaszok még mindig saját magának is meglepőek-e. Mert többnyire azok, ő maga két szó között a legritkább esetben érez kapcsolatot, nemhogy még rá is jöjjön, miért pont az jutott az eszébe.

Navine - okkersárga. Jó, ő vizuális típus, és a sokféle árnyalatú sárga közül, ami a lakhelyén fogadja, uralkodó ez az ocsmány árnyalat, itt kér elnézést mindenkitől, akit ez sérthetett. Ez nem volt meglepő. Másikat.

Zöld - haragoszöld fű, amit a réthez kapcsol. Erre se nehéz rájönni, hiszen ott futott össze először a beszélgetőtársával, pedig este volt és latyak, de az már mindegy. A mai nap nem a meglepő asszociációk napja lesz, de legalább képes ugrálni a mentális lexikonjában. Az jó.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. február 16. 21:39 | Link

Rozsos Annamária
a teázó csendestárs

Benne van a játékban. Pompás. Látom az izgatott csillogást a szemében. Kíváncsi az elkövetkezendőkre. Akárcsak én. Bólintok hát neki, lesütöm pár pillanatra a szemem, helyezkedve törökülésemben, mígnem kicsit előre dőlök, lekönyökölve magam elé a teázó asztalra, összekulcsolt kezeimet rásimítva. Ezzel némileg közelebb hajolok társaságomhoz. Aprót köszörülök torkomon -nem mintha szükségem lenne rá- és a szemébe nézek, néhány arcomba lógó tincs mögül.
- Cukor. - adom meg az első szót könnyedén.
- Bogolyfalva. - folytatom. Minden bemondás között megvárom, míg felel rá. Míg közli azt a szót, amely eszébe jut az általam megadottról. Meg persze tartok mindig egy kis hatásszünetet, hagyva lógni a levegőben közlését és pár pillanatot arra, hogy egy biccentéssel, pislogással lereagáljam, figyelve helyes vonásait velem szemben. Így, hogy könyökölök, egy magasságban vagyunk.
- Szövetséges... Kanóc... Amszterdam... Szomjúság... Ügyetlen... - érkeznek egymás után a legkülönfélébb kifejezések nyugodt baritonomon.
- Mozart... Nyugat... Király... Felelősség... Búvóhely. - zárom egyelőre a sort. Körülöttünk eközben a többi asztalnál a vendégek iszogatnak, csevegnek, nevetgélnek, azonban nem igazán figyelek rájuk. Háttérzaj mindössze. Most csak mi vagyunk ketten meg a játékunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. február 16. 22:04 | Link

Adam Kensington

   Cukor  - Kristály. - vágja rá, úgy,hogy azt illik, csípőből, és magában a szemét forgatva, még egy ilyen hülye asszociációt, há kristálycukor, érted. Kis ugrások.
   Bogolyfalva - Lehetőség. - erre pislog kettőt, mert mégis miért, de aztán megállapodik magával abban, hogy lehetőség elmenni a kastélyból pár órára. Hogy nem állás- vagy életlehetőségről van szó, abban egészen biztos.
   Szövetséges - Háború. - na, ebből sokat lehetne kihozni, ha lélekelemzésről lenne szó, de az igazság nagyon egyszerűen egy történelmi szófordulatban keresendő.
   Kanóc - Gyertya. - mosolyodik el, mert erre nem olyan sok lehetőség kínálkozik.
   Amszterdam - Fények. - éjszakai város inkább, ahogy ő hallotta.
   Szomjúság  - Száraz.
   Ügyetlen - Botlás. - gondol itt a híres küszöbön áteséseire általános iskolából. De jó volt, mások is kiröhögték és ő is kiröhögte magát. Ez egy egyéni adottság, más ilyet nem hiszi, hogy tudna.
  Mozart - Golyó. - fiatal nemzedék ő, aki szándékosan nem hallgat komolyzenét, de a hasát azt szereti. Már nem szégyelli, műveletlen kontár, és?
   Nyugat - Naplemente.
   Király - Trón. - sok lépcsővel, magasan.
   Felelősség - Nyomás. - de még milyen.
   Búvóhely - Menekülés. - és pánik, azt megismeri, helló.

Csak úgy kapta a szavakat, de ahogy visszahallja a saját válaszait, nem sikerült nagyokat ugrálni, megmaradt az egyszerű társításoknál. Nem baj, nem az méri az intelligenciát, csak rejtélyre számított. Majd máskor. Most ő jön; ez is a játék része, mert azt mondja, ami eszébe jut, nem gondolkozik mindenféle lehetőségen.

Fény. Rét. Falu. Füst. Felhő. Vihar. Eső. Falevél. Ősz. Hideg. Bor.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. február 16. 23:29 | Link

Rozsos Annamária
a teázó csendestárs

A válaszok egyike sem túl meglepő, noha nem is vártam ilyet. Mindet teljesen rendjén valónak találom, bár mit ne találnék rendben? Ha kézenfekvő, amit mond, akkor azért; ha meg valami egészen bizarr vagy különc képzettársítás, akkor meg azért. Mindennek van értelme és létjogosultsága, a levont következtetés a lényeg. Ezekből az asszociációkból pedig azt a következtetést vonom le, hogy Anna elméje földhöz ragadtan, teljesen praktikusan működik és jól csatol. Az iméntiekből legalábbis ez derül ki. Lássuk, velem mi a helyzet.
~ Fény. - Világosság. - ezen nincs mit sokat magyarázni, bár kitelhetett volna tőlem valami fájdalmas reakció, ez tény. De akárhogy a sötétség gyermeke vagyok, nem ez jut róla eszembe. Ahhoz túl szabadon gondolkodó bestia vagyok.
~ Rét. - Kerülgetés. - igen, a találkozásunk. Tekintetem elmosolyodik.
~ Falu. - Emberek. - mint személyek és mint faj.
~ Füst. - Pápa. - az egyházfő megválasztásának jelzése a fehér füsttel.
~ Felhő. - Takar. - elfedi a napot vagy épp a csillagokat.
~ Vihar. - Szép új világ. - idézem Shakespeare említett művéből a híres kifejezést.
~ Eső. - London. - mindkettőt szeretem, és egyik nincs a másik nélkül.
~ Falevél. - Ér. - amik végigfutnak rajta, akár az emberek bőre alatt, kínálgatva magukat nekem. De próbálok nem elkalandozni, figyelek a továbbiakra.
~ Ősz. - Nyugalom - talán a kedvenc évszakom. Az illatok, a színek, az elmúlás.
~ Hideg. - Kéz. - természetesen az én kezemre gondolok. Ha a sápadtságom, szemem fénye, érdekes kisugárzásom, vagy más jellegzetességem ne volna elég árulkodó, amint hozzáérek valakihez, minimum gyanakodni kezd.  
~ Bor. - Krisztus vére. - élek ismét egy vallásos kifejezéssel. Egy fajtámbelitől ezek elég bizarrul hathatnak. Főleg, hogy ahogy kiejtem őket, nem lobbanok egyből lángra. Dehát ez csak tévhit. Ettől függetlenül persze vámpírtársaim általában tényleg távol tartják magukat Isten szolgáitól, otthonától, ereklyéitől. Nem fér össze velük.
Ahogy megvagyok a lánytól kapott szavakkal, ismét Ő következik. Felemelem karjaimat az asztalról, újra kiegyenesedve ültömben. Kezeimet hosszú combjaimra teszem. Megnedvesítem ajkaimat és lustát pislogok
- Forr... Hús... Barátság... Occam borotvája... Méreg... Javít... Ünnep... Harry Potter... Csapágy... Halhatatlan. - tárom elé csöndesen, ráérősen az újabb kínálatot, hallgatva őszinte megnyilvánulásait velük kapcsolatban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. február 17. 14:12 | Link

Adam Kensington

Nézz oda, ez érdekes. Itt is vannak egyszerű társítások, de többnyire azért meglepőek, új szemszögből asszociál olyan, többnyire adott dolgokra is, mint a füst. A navinés ugyan nem tudhatja, mik a kapcsolódások a szavak között, de van annyi képzelőereje, hogy összealkosson valamit. Hogy aztán az különbözik-e attól, amit a másik eredetileg gondol, vagy sem, az már mindegy. Ez a szójáték is csak olyan, mint a szokásos beszélgetés: két malomban őröl két ember midig és kivétel nélkül.

  Forr - gyöngyöz. Így van, praktikus, forr a víz a lábasban. Valaki legyen már földhözragadt is itt.
  Hús- vér. Itt is a konyha ugrik be, visszakozással és undorral vegyest, mert ez a nyers hús dolog, ami lehetne az övé is, és neki fel kéne dolgozni.. nem.
  Barátság - meleg.
  Occam borotvája - sallang.
  Méreg - mar. Ez a méreg dolog mindig piszkálta a fantáziáját, és megfelelő mennyiségű detektívregény elolvasása után elkezdte nem szeretni a darazsakat. Ott mindig ciánnal irtották szegényeket, meg akkor már egymást is. Ő nem azt választaná. Valami lassabbat. Ha mondjuk ő venné be..
  Javít - ront. Abban amúgy is sokkal jobb, mint a javításban.
  Ünnep - Krisztus. - talán mert a legközelebbi a húsvét vagy mert tavasszal született, de erre bibliai jelenetek ugranak be.
  Harry Potter - magas. Kevésbé vizuálisan fogalmazva, őszintén tiszteli és csodálja, és felnéz rá.
  Csapágy - vas.
  Halhatatlan - nem. Mert nem természetes, nem megfelelő, nem lehetséges a mugli esze szerint, pedig hát dehogynem, és irtózik tőle. És ez egy önszuggesztív nem is, mert nagyon kívánatosan hangzik, és ezt nem szabad.

Még egy kört? Figyelmesen nézi a másikat, és kezét a gyakorlatilag üres csészéje mellett nyugtatva mondja sorra a szavakat, ami éppen felbukkan az agyában.

Perem. Zene. Föld. Élet. Oklevél. Tanítás. Gyerek. Játék. Freud.
Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2015. február 17. 14:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. február 17. 17:24 | Link

Rozsos Annamária
a teázó csendestárs

Most már akadnak meglepőbb társításai és olyanok, amikből egyre és egyre több mindenre derül fény. Főleg Occam borotvájánál és az ünnepnél merengek el egy másodpercre, hogy csak utána folytassam a felsorolást. A halhatatlanra adott, elutasító válasz pedig kifejezetten érdekes, és látom a tekintetében, mennyi mindent hordoz ez magában. Na de ismét én következem.
~ Perem. - Leesik. - rögtön egy alak ugrott be, aki egy szakadék vagy épület szélén áll, és egyensúlyát vesztve alábukik, vagy éppen letaszítják.
~ Zene. - Hangulat. - meghatározza a szerzését, aztán a kész mű pedig kölcsönzi ezt a hangulatot. A zenéhez hangulat kell és hangulatot teremt. A zene által minden más színben tűnik fel. A zene érzéseket hív elő, erősít fel.
~ Föld. - Bolygó. - amit szívesen megszemlélnék egyszer a világűrből.
~ Élet. - Lét. - az embereknek sokkal inkább elfogadható kifejezés az, hogy én létezem, mint az, hogy élek. Holott én mind a kettőt igaznak tartom magamra.
~ Oklevél. - Elismerés. - legalábbis egy írott formája.
~ Tanítás. - Adni. - átadni a tudást. Az egyik legnagyobb ajándék.
~ Gyerek. - Kezdet. - vágom rá nyugodtan, holott igazából az idegen szóval holtversenyben jutott ez eszembe. Azonban az átfogó gondolkodás győzött a személyes hozzáállás felett. A gyermek egy olyan új kezdet, amit én nem adtam meg és soha nem is adhatok meg a világnak, és Isten igazából eszem ágában sincs. Még a magam módján sem. Hiszen, ha átváltoztatok valakit, a Gyermekem volna. Ilyen terveim viszont szintén nincsenek. De persze megesni megeshet.
~ Játék. - Kikapcsolódás. - ami ellazít és szórakoztat.
~ Freud. - Szex. - hagyom a szót egyszerűen kigördülni számon.
- Utolsó kör. - jelentem be aztán az asszociálással kapcsolatban. Három a Magyar Igazság és még nagyon sok minden három. Mindig érdemes nem megállni kettőnél és nem tovább menni négyig, azonban nem kívánok most ezzel kapcsolatban sem filozofikus, sem memetikai, sem monthy pythoni fejtegetésekbe belemenni.
- Köd... Sors... Kíván... Edgar Allan Poe... Diadal... Szerep... Öngyilkosság... Fej... Herceg... Sóhaj... Féreglyuk... Alázat. - zárom az újabb komótos felsorolást, várva megnyilvánulásait, majd az utolsó feladványokat, amelyeket nekem szán. Továbbra is csak ücsörgök vele szemben a párnán, és mit sem törődöm a repdeső pillangókkal, a csészék zörejeivel, a kanalak koccanásával, a beszélgetőkkel. Csak az ő és a saját gondolataimat figyelem. Minket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. február 17. 21:05 | Link

Adam Kensington

A freudi társítás különösen kedvére van, mert akkor ez így röviden le is írta az alapokat.

  Köd - nedves. Egy egész ősz reggeli kép ugrik be, szinte tapinthatóan, de azt nem lehet egy szóban leírni, úgyhogy marad ennél.
  Sors - kerék. Persze, ott a szófordulat, de megint csak az az eset áll fenn, hogy erről az egy szóról beugrott érzéseiről hosszasan tudna értekezni, aminek lényege röviden a kapálózás lenne.
  Kíván - akar. Nem mondjuk ezt így ki, szól a jól ismert mantra, amit a felnőttek mondanak a gyereknek, de ugyan már. A kívánás finomkodás annak leplezésére, amit igenis nagyon akarunk.
  Edgar Allan Poe - holló. Ez reflex. Tudna miről mesélni, ha lenne rá több szava.
  Diadal - hatalom. A győzelem csak siker; a diadalhoz viszont leigázást köt.
  Szerep - halál. Na, akkor egy társítás, amit ő se ért. De pillanatnyilag egészen biztos ebben az asszociációban.
  Öngyilkosság - dráma. Ez egy elég drámai és feltűnősködő út elfelé; ráadásul semmire se jó. Csak ront a dolgokon. Mondhatni, felesleges. Felesleges dráma. Oldd meg csendesebben.
  Fej - agy. Beugrik a káposzta is rögtön utána, de az agy jobban illik  a helyzethez.
  Herceg - kisebb. Nem számítva a hercegségeket, a hercegnek kisebb hatalma van, mint a királynak. Azaz hangozzék akármilyen jól, nem elég jó, kevés. A kis hatalommániás kisleányzó.
  Sóhaj - vágy.
  Féreglyuk - párhuzamos világok. Olvasott, de főleg nézett egy pár sci-fi témájú elmeszüleményt; a nem áltudományos részével nincs tisztában, és nem is érdekli különösebben.
  Alázat - roskad. Az agya félig még a hercegnél időzik, a hagyományos hierarchiánál; de a munka, hivatás iránti alázatot is képszerűen képzeli el. És nem hisz benne. Vagy nem annyira; ez még homályos.

Utolsó kör. Egész szépen belejöttek, pedig először nem tűnt ígéretesnek a dolog. Ezt elrakja későbbre; jól jöhet még.

Hártya. Sírás. Kapar. Kendő. Dohos. Harmadik. Iszony. Húsvét. Feltámadás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. február 18. 11:52 | Link

Rozsos Annamária
a teázó csendestárs

Érdekes, érdekes. Egyre-egyre érdekesebb. Tényleg belejöttünk. Már azoknak a társításoknak is megvan a maga pikantériája és különlegessége, amelyek önmagukban hagyományosnak tűnnek. Hangulatuk a játék lendületében áll. Abban, hogy belemelegedtünk és mintha egyre jobban kitárulkoznánk. Főleg a lány. Nekem nem nagyon van hova tárulkoznom.
Van néhány momentum, amelyre úgy döntök, majd visszatérek. Ha nem most, majd a levelezéseinkben. Néhány asszociációja megragadt bennem. Nem feltétlen kéne ezt magyarázni, hiszen önmagában helytálló, azonban kár volna egy-egy remek témát veszni hagyni, ha már egyszer megmozgatják az elmémet. Most viszont tényleg nem maradok itt náluk, hanem koncentrálok az utolsó részre. Én jövök.
~ Hártya. - erre nem vágok rá rögtön valamit, csak lesütöm a szemem egy pillanatra. Veszélyes egy játék ez. Igazából kifejezetten illetlen. Nem hiába nem szokás azonnal a világba ontani, amit gondolunk. Úgy marad csak rend, ha megfelelő köntösbe öltöztetjük mondandónkat, vagy hallgatunk. Ennek a játéknak viszont a nyers őszinteség az alapszabálya. Mód viszont akad rá, hogy az ember közben mégis úriember maradjon...
- A másodikat mondom, ami eszembe jut. - közlöm vele jelentőségteljes tekintettel, ahogy nyugodtan visszaemelem rá pillantásom.
- Réteg. - bólintok, könnyen túllépve a kis megakadáson. Mehetünk tovább.
~ Sírás. - Vétek. - jutnak eszembe olyan könnyek, amiket én okoztam.
~ Kapar. - Köröm. - szinte hallom, ahogy sercegve súrlódik a fának.
~ Kendő. - Hölgy. - sokszor láttam, miként nyújtják át kecsesen a lovagoknak.
~ Dohos. - Pince. - mondom egyszerűen, színtelenül, magától értetődőn.
~ Harmadik. - Beteljesülés. - a szent, bűvös szám, amely mindenkor megjelenik, mindenhol jelen van. Eddig számolunk, ennyiszer próbálkozunk, ennyi részre tagolunk... és sorolhatnánk még ezt napestig.
~ Iszony. - Undor. - közlöm, ahogy rögvest elhűlt, torz arcok ugranak be.
~ Húsvét. - Feltámadás. - ejtem a szót kellemes áhítattal.
~ Feltámadás. - kapom vissza a szót.
- Élet. - suttogom révetegen, szinte lehelve csupán. Ahogy Jézus mondta, én vagyok a feltámadás és az élet. Számomra a feltámadás az élet. Meghaltam és feltámadtam, új életet kapva. Megmenekültem. Ami velem történt, nem átok. Ami velem történt, az áldás. Mert az élet áldás, bármilyen hitvány alak próbálja is meg elhitetni velem, hogy halott vagyok és hogy az enyém nem élet. Pedig ugyanannyira élet, mint az övé vagy bárkié. Ahogy ezek a gondolatok elmémben kavarognak és tompán lüktető érzésekkel töltenek meg, régi tekintetem homályossá válik, és úgy pislogok Annára, hogy abból egyértelműen kivehető, nem teljesen vagyok most jelen időben és térben. De lassacskán visszatérek. Legalább annyira, hogy a velem szemben ülő diáklány jelenlétét befogadjam.
Utoljára módosította:Adam Kensington, 2015. február 19. 12:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. február 18. 18:55 | Link

Adam Kensington

Zavar az erőben, gondolja magában, ahogy a másik megakadását figyeli, aztán ő akad meg a nagy nézésben, mert egyszerre húzza fel a szemöldökét, és próbálja visszatartani a nevetését. Hát, ez is egy variáció, ez tény, olyan, amire ő nem is gondolt. De hát kinek mi.

Vannak szokásos és egyedi asszociációk, ahogy eddig is. A hölgyön elmosolyodik, milyen régimódi társítás, de hiszen a szó is az volt, és a vele szemben ülő is az. Sikerült egy közös pontot is találniuk, ami után ki-kinek van rá ideje, hogy a játék végével eltűnődjön. Adam azon, amin, a navinés meg azon, hogy ezzel az utolsó feladvánnyal sikerült beletrafálnia valami olyanba, amihez ő kevés és kevés is lesz. A nyilvánvaló bibliai képeken túl ugyanis itt ül valakivel, aki a maga módján.. nem, itt megakasztja magát. Kevés ő ehhez, ez amúgy is a szokásos módon szégyentelenül összetett egy valami.

Amolyan üdvözlésként elmosolyodik, ahogy a másik lélekben is visszatér a teaázóba. Nna, egy újabb teljesen halva holt ötletet sikerült feléleszteniük, mert levelezés meg asszociációs játék, az smafu, kérem szépen, és akkor kiderül, hogy bizonyos esetekben egész jó dolog is kisülhet belőlük.

 - Nem mennénk ki egy kicsit? - nyit egy újabb fejezetet a ma estében, ami lehet lezáró fejezet is, ahogy a másik gondolja. A teaház viszont zsúfolt lett emberekkel és háttérzajjal és mindenféle gondolatokkal, és tudná értékelni a tágasabb kinti légkört.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. február 19. 12:24 | Link

Rozsos Annamária
a teázó csendestárs

Egy mosoly. Ez fogad a gondolataimból való visszatéréskor. Számmal nem, de tekintetemmel és egy barátságos pislogással viszonzom a gesztust. A kérdésbe ágyazott javaslatra csak egy mély, úrias bólintással felelek. Ahogyan ő szeretné. Meg persze nekem sincsen ellenemre a távozás, amely ismét egy kellemes sétával kecsegtet. Ez szinte már szokásunk.
Felkelünk a párnákról, a pulthoz megyünk, és a farzsebemből hanyagul elővett varázslópénzekkel rendezem a számlát, korrekt borravalót hagyva. Ahogy ezzel megvagyok, mehetünk a kabátunkért, holminkért. Mikor már minden rajtunk van, és indulásra készen állunk az előtérben, könyökömet Annának nyújtom, hogy belém karolhassunk és kilépdeljünk az utcára.
Innentől pedig szó bennszakad, hang fennakad, bár ami ilyenkor köztünk megesik, koránt sem ennyire drámai, hanem magától értetődő és jó. A magunkhoz képest sok váltott szó után most visszatérünk a csöndhöz, amely ugyanannyira természetes közegünk, ha nem még inkább az. Ennek ellenére a ma esti játék és beszélgetés szerintem nem hogy éket vert közénk, hanem elmélyítette, megszilárdította ezt a mi különleges viszonyunkat, megtartva közben minden értéket. Hiszen ugyanolyan háborítatlanul andalgunk tovább, nyugodtan létezve egymás oldalán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. február 26. 21:40 | Link

Á l o m t ü n d é r *_*

Egy ideje baglyozik már az egyik háztársával, ami egy kölcsönösen hasznos kapcsolat. Neki vannak gondjai a magyarával, a lánynak pedig az angolja nem az igazi, így tudták segíteni egymást, bár levelek formájában azért nem az igazi. Minden esetre a hosszas beszélgetések már Reynek sem voltak elegek, szóval egyhamar úgy döntött, elhívja őt egy kellemes helyre. Már felderítette a falut, milyen lehetőségek vannak, de akkor is olyan snassznak érezte a gyorsétterembe hívni egy lányt randizni... pedig ő azt élvezte volna leginkább. De előzékeny ő, még mennyire, hogy az, szóval valami kellemesebb helyet választott.
A Pillangó-varázs pont tökéletes helynek tűnt, hiszen ha csak egy finom teára van kedve Szirának, akkor is tökéletesen megfelel, de ha enni szeretne valamit, van étterem része is. Ez amúgy is olyan menő hely, amitől a csajok hátast szoktak dobni. Neki pedig nincs annál nagyobb élmény, ha a lány, akivel tölti az idejét, jól érzi magát. Hogy mennyi mindenre vette már rá magát emiatt? Sok-sok dologra.
De a kis teaházzal semmi baja. Megírta a lánynak, mikor találkozzanak, és hogy mi lesz rajta, hogy felismerje. Így belép, kedves mosollyal köszön és le is csüccsen az egyik kényelmesnek tűnő kis sarokba. Egyelőre nem kér semmit, elmondja, hogy vár valakit és vár.. vár... hogy kicsodát? Na azt nem tudja. Persze javából tudja, hogy egy barna hajú lánykát kell keresnie, de Magyarországon azoknak száma szembetűnően magas. Szóval ezzel nincs kisegítve, de valahogy bízik abban, ha meglátja a lányt, tudja majd, hogy ő az. Az asztalon dobol kicsit, miközben azon morfondírozik, mi lesz, ha Szira nem az esete? De azonnal meg is születik a válasz: akkor majd beszélget egy jót és hosszút egy kedves lánnyal, ő azt is tökre totálisan élvezni fogja. Egy kis tea, vagy vacsora... visszakíséri a kastélyba, mint egy jófiú, már azon jár az esze, hogy talán lop majd egy csókot, vagy legalább egy puszit, csak hogy jól aludjon el.
Álmodozó? Abszolút, de igyekszik meg is valósítani az álmait, de még mennyire!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. február 26. 22:31 | Link


Estélyi


Hosszabb baglyozás alatt már nagyjából megismerkedtem ezzel az angol fiúval, aki most találkozóra invitált. Persze beleegyeztem, mert éppen nem volt más programom és mert nagyon kíváncsi voltam már rá, ki az, akihez a baglyok szívesen járnak.
Időben elkezdtem a készülődés, kimondottan jó kedvemben voltam. Még némán énekeltem is a tükör előtt miközben a hajamat hullámosítottam és festettem a pofim szépre.
Nem vittem túlzásba az öltözködést, nem is izgultam, csak a kíváncsiság rágta a fülem már napok óta. Vártam, hogy az órára pillantva magamhoz vehessem a táskámat és lemenjek a faluba. Mikor ez a pillanat végre eljött, hatalmasat vigyorogtam, felvettem a kabátom és a sálam, aztán normál tempóban elindultam a Pillangóba. Nem ez a kedvenc helyem, na de most teljesen megfelelt.
Az utolsó tőle kapott leveleket vettem elő a zsebemből amikor már a közelben bóklásztam. Fel kellett idéznem, kit keressek.
Kívülről benéztem a kis étterembe, ott kiszúrtam valakit, aki eléggé esélyesnek tűnt. Vidáman nyitottam be és köszöntem félhangosan. Az irányt egyből felé vettem, eléggé stimmelt a leírás és a ruházat is.
- Heló! Te vagy Rey? - az asztala mellett álltam csak meg és kíváncsian, mosolyogva pillantottam rá. - Szira vagyok, vagy Asztrid, ahogy jól esik - azt igazából elfelejtettem, hogy magyarul nem sokat beszél, de azért csak megértette a mondandómat. - Régóta vársz már?
Utoljára módosította:Álmosvölgyi Asztrid Szira, 2015. március 1. 22:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. február 28. 15:11 | Link

Á l o m k a *_*

Annak ellenére, hogy nem annak tűnik, igenis egy türelmes teremtés. Kopog kicsit az asztalon, miközben várakozik, amolyan pótcselekvésként, de amúgy birka türelemmel nézelődik, várja a randipartnerét. És itt a kulcspontja a dolognak, ha van miért várnia, ő lesz a türelem mintapéldánya.
De amikor meglátja a belépő lányt, mosolyogva pillant rajta végig. Sajnos elmarad a drámai felismerés, tovább vár, viszont feltűnik neki, hogy nézelődik. Aztán megakad rajta a szeme, és már mosolyog is, ahogy közeledik hozzá, feláll, hogy ne tűnjön parasztnak, hiszen jó gyereknek nevelték eredetileg. Oridzsinál, brit úriember. (Lehet nevetni.)
- Szia! Igen, bizony, én. - Mosolyog rá, erőteljes brit akcentussal, de már egész jól beszéli a magyart. Azért nem jött ide annyira felkészületlenül, mint amilyennek tűnt. Nem volt annyira spontán, mint ahogy azt eredetileg gondolták róla. Már régóta álmodozott arról, hogy Mark után jön, szorgos kiskutyaként, hogy simizze meg. Nem feltétlen úgy tervezte, hogy itt is marad, de hát Carpe Diem, majd lesz valami vele. Egyelőre tök elégedett az életével.
- Nem volt hosszú, csak aggódtam, nem jössz el. - Vallja be végül mosolyogva, ahogy ad egy gyors, könnyed, üdvözlő ölelést a lánynak. Nem, ő nem magyar, nála nem működik a puszi-puszi dolog, bár ő kifejezetten szereti, mégsem üdvözlési formának tartja.
- Ennél vagy teáznál inkább? - Kérdezi tőle mosolyogva, mert volt ideje felderíteni, hogy az étterem a fenti részen van. Ha Szira enni szeretne, oda kíséri fel, ha nem, visszaül a helyére. De előtte még előveszi a legudvariasabb énjét, ahogy kell, kihúzza a lánynak a széket, hogy leülhessen. Tudja, hogy ezek apróságok, de Reynek igenis fontosak. Ő szereti éreztetni másokkal, hogy igenis figyel rájuk és előzékeny, ezzel pedig ki tudja fejezni.
- Bájos a hangod. - Állapítja meg nevetgélve, ahogy leült ő is. - De valahogy nem ilyennek képzeltem. - Mert persze, mindenki képzel egy hangot, amikor olvassa a leveleket, de Sziráé még a képzelgésénél is sokkal szebb. Rey el is dönti, hogy jó ötlet volt találkozni. Szívesen hallgatná őt, sokáig, jó sokáig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. március 1. 22:33 | Link


Estélyi


Kíváncsiságom még inkább fokozódott amikor beléptem az étterembe és megtaláltam levelezőtársamat az egyik asztalnál. Kisebb csalódottsággal hatott rám, hogy Rey első körben nem azonosított be, de mindez elszállt az első percben, amikor tisztáztuk a kilétünket. Az ölelés nagyon tetszett, szeretem amikor valaki ilyen közvetlen. Viszont az aggódása...hát aranyos volt, egy "rossz gondolat volt" arckifejezéssel illettem. Még szép, hogy elmegyek egy ilyen találkozóra.
- A tea jobban hangzik - a választásom egyértelműen erre esett. A hidegebb napokon szeretek meginni egy-egy csésze finom teát, mondjuk inkább édesen.
Az, hogy közvetlen volt, az első jó pont, a második már az volt, hogy kihúzta nekem a széket miután levettem a kabátom és a támlájára akasztottam. Aranyosan mosolyogtam rá, igazán jól indult az egész.
- Óóhh...hát milyennek képzelted? - nagyon érdekelt, hogy milyenek képzelt el. Ő az én gondolataimban mindig máshogy szerepelt, de igazán pozitívat csalódtam. Helyes is, meg még kedves is, kinek ne tetszene?
Mosolyogva ültem ott vele szemben, minden figyelmem rá irányult azt leszámítva amikor jött a pincér. Nem rajongok azért, hogy még öt perce sincs az ember bent, máris a nyakára másznak, de éppen kapóra jött, már vártam a teát.
- Egy áfonyás-vaníliás gyümölcsteát kérnék - mondtam a srácnak, akivel párszor már összefutottam. Érdeklődve néztem a randipartneremre, hogy ő mire vágyik és miután elment a harmadik fél, elvigyorodtam Reyen.
- Nagyon örülök, hogy végre élőben is találkoztunk - őszinte lelkesedéssel mondtam ki ami a fejemben járt. - Nem csalódtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. március 3. 23:59 | Link

Kata
Az ígéret szép szó...

A mai napom totálisan lazán telt... Nem tanultam, nem paráztam a vizsgák miatt és nem görnyedtem a könyvtárban egy könyv felett ami nem volt meglepő. Ha ezt tettem volna, akkor minimum strébernek, maximum őrültnek tituláltam volna magam, akinek valaki beadott valami stréber-csináló szert. Az ég óvjon minket akkor, mikor nekiállok levitás módjára könyveket bújni. A hideg is kirázott a gondolatára, ahogy a dzsekim zsebébe dugtam a kezem. Ostoba gondolatok... A puccos teaház felé vettem az utam, ott volt találkozóm egy csajszival. Mondjuk, miért is megyek el ahelyett hogy hagynám lógva? A fránya becsületem tehet róla, semmi más. Mérgelődve egy kissé a dolgon léptem be és körbenéztem. Jobban bírtam a csárdát, kevesebb ember és még kevesebb diák van ott ilyentájt, de hát ha ide akar jönni, akkor jöjjünk ide. Reméltem hamar leléphetek és amint álltam a csajszi teáját és végigdumáltunk tíz percet, akkor áttérhetek az előbb említett helyre. Az az én mentsváram, nem ez a vidám, világos és nagyon is barátságos hely. Besétálva amilyen gyorsan lehetett, olyan gyorsan dobtam le magam az egyik ülőalkalmatosságra a függönyös részen, majd grimaszolva vettem tudomásul a kínálatot. Tea, forrócsoki, sütik... Elég hamar eldöntöttem hogy nem kérek semmit. Nem voltam édesszájú a teát pedig nem kívántam, így hát maradt a semmi. Mondjuk ha nem ide beszéltük volna meg, akkor jobban érezném magam. Ez a hely nekem túl rózsaszín... Mondjuk mi nem? Nagy sóhaj kíséretében próbáltam a lehető legkényelmesebb pozíciót felvenni és a plafont bámulva azon merengeni, hogy mi a jó istent keresek én ezen a helyen. Jó, tudtam. Mert megígértem... és sajnos az efféle dolgokat még betartom. Na persze ez nem jelenti azt, hogy nem hagyom az első adandó alkalommal faképnél. Lehet nem vagyok egy szőke herceg fehér lovon, de azért az ígéreteim megtartom, legalábbis egyenlőre igen. Később lehet már ezt se fogom, magamat ismerve...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. március 4. 21:15 | Link

Á l o m k a *___*
zenécske

Arra a megállapítására, hogy félt, nem jön el, csak egy sokatmondó tekintetet kap, amitől ő nevetgél kicsit. Aztán pedig előveszi az igazi önmagát, ahogy megölelgeti a lányt és kihúzza neki a széket, amint eldöntötte, hogy ő teázni szeretne. Szira kívánsága parancs, legalábbis most biztosan, főleg addig, amíg ilyeneket kér.
- Te ittál már itt valamit? Mit ajánlasz? - Kérdezgeti a lányt mosolyogva, mert hát ő szereti a teát. Gyerekkora óta be van vezetve a délutáni teaidő, ahogy nőtt fel, egyre rugalmasabb volt az időpontja, aztán már el is maradozott. Nem veszik már olyan halálosan komolyan, na, de attól még jó szokása.
- Hm... azt hiszem, picit harsányabbnak. De így is édesen csicseregsz. - Nevetgél kicsit, mert leginkább egy kismadárhoz tudná hasonlítani a lányt. Még ha nem is beszél olyan sokat, törékeny kis tüneménynek tűnik, és szabadnak. Ő maga is szívesen lenne madár, valami igazán szabad madár, hogy elrepülhessen és soha senki ne korlátozhassa.
Amikor megjön a pincér, ő azt kéri, amit Szira javasolt neki, ha nem tudott semmit mondani a lány, akkor pedig választ valami szimpatikus teát. De nem az lesz neki úgysem a lényeg, sokkal inkább a társaságát. Szívesebben nézi Szirát, a lány kedves vigyorát, tényleg jól esik neki végigpillantani rajta. Kicsit megmelengeti és kicsit élőbbnek érzi magát tőle. Talán ezért nem tud meglenni egyedül szinte soha.
- Hát még én hogy örülök! - Mutat a vigyorára könnyedén, amit még most sem tud letörölni az arcáról. - Én csalódtam, kellemesen. - Mondja mosolyogva a lányra, majd amikor megkapja a teáját, megköszöni szépen, csak annyi időt fecsérel rá, hogy beízesítse, így tudja kevergetni, miközben mosolyogva pillant fel.
- Mi történt veled, amióta nem hallottam felőled? - Kérdezi, kedvesen, érdeklődőn pillantva a lányra. Nem, mellette aztán tényleg nem lehet unatkozni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kovács Kata Flóra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 110
Írta: 2015. március 8. 00:44 | Link

Kilián
Forrcsoki pajti *-*


A könyvtárba készült most mégis a falu felé veszi az irányt. Pedig a délutánt tanulással kéne töltenie, ha jó jegyeket szeretne szerezni a vizsgáira. Anyja egyik kikötése, hogy jól kell teljesítenie különben, hazaparancsolja. Azt pedig nem szeretné. Bár rég látta a tesóját, mert eddig még nem sikerült elcsábítani ide. Viszont, ami késik, nem múlik. De visszatérve az első dologra, épp a lépcsőn ment le, mikor meglátta Ádit. Vagyis azt hitte, hogy ő az, de mint kiderült mégsem. Kicsit szégyelte magát amiatt, hogy ennyi idő után nem ismerte meg. Könyvek nem voltak a kezében, mert úgy gondolta, hogy ahová megy ott lesz minden, így volt lehetősége felugrani Ádi hátára. Már kérdezni akarta, hogy vele tart-e, de megpillantotta az arcát és gyorsan leszállt róla. Á, dehogy volt kínos a dolog, kicsit sem. Gyorsan bocsánatot kért lehajtott a fejjel, és indult volna el, mikor felmerült a forrócsokizás. Erre az ajánlatra ki mondhatna nemet?
Most délutánra beszélték meg a találkozót a pillangóban. A lánynak mindegy lett volna, hogy hova mennek, csak a gyorsétterembe ne. Oda nem térne vissza. Ha a fiú a csárdát választotta volna, kicsit vonakodva, de igent mondott volna. Oda ijesztő emberek járnak és nem olyanoknak való, mint Kata. Mindazonáltal jobban szereti a nyugodt helyeket, amik inkább rózsaszínek és giccsesek, mintsem lepukkantak és veszélyesek. És a bátyja sem örülne neki, ha ilyen helyekre járkálna. Nem sokat járt a faluban, így előbb indult, mint tervezte, és jól is tette, mert eltévedt útközben. Nem erőssége a tájokozódás, ezt már tapasztalta párszor. De sikeresen megtalálja a helyet, amit keresnie kell és be is tér. Körbenéz a helyiségben és megpillantja a srácot, akit keres. Mosolyogva közeledik felé, majd leül a szemközti székre.
- Szia - köszön, és a pincéreket kezdi keresni. Nem siettet senkit, majd idejönnek hozzá, ha lesz idejük. Kata addig a szemben ülő fiút kezdi el nézni. Még nem is tudja a nevét.
Utoljára módosította:Szenyorrríta Nagy-Máday Kata , 2015. április 2. 15:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. március 10. 22:36 | Link

Kata
Az ígéret szép szó...

Miután a csajszi a hátamon landolt, azután egy eléggé sötét pillantással méregettem őt. Mégis milyen jogon néz engem potenciális célállomásnak?! Mindegy. A lényege az volt, hogy bocsánatot kért. Nem kezdtem el leüvölteni a fejét, de azért nem igazán örültem az incidensnek. Az ötlet, mármint a forrócsokizás eléggé érdekesnek tűnt, na meg érdekelt mégis miért landolt rajtam. Mára beszéltük meg, tehát betévedtem elsőként és vártam rá. A csárda jobban az én stílusom volt, de egy két órát kibírok itt... De azért azt az édes nyavalyát biztosan nem fogom meginni... Inkább szúrjon le valaki. A lány késett, én meg untam magam, de lefoglalt egy időre a szemlélődés. Mondjuk nem volt hosszú távú az érdeklődés, de legalább megérkezett akire vártam, végre. A mosoly amivel köszönt meglep, mert általában mindenki úgy viszonyul hozzám, hogy ha lehet elkerül.
- Szia. - mondom halálos nyugalommal, habár az én arcomon sem öröm, sem mosoly nem lelhető fel. A lány máris a pincéreket keresi a tekintetével, én meg őt nézem és várok valami reakciót. Hamarosan újra rám emeli a barnáit, én meg hátradőlök kényelmesen.
- Van itt valami értelmesebb is mint a forrócsokoládénak elkeresztelt lötty? - kérdezem tőle, mivel nem szokásom ide járni. Valójában az életben be nem tévednék ide ha egyedül lennék, de a csajok bírják az efféle helyeket. A jó isten sem érti őket, nemhogy én. Ahogy így bájosan elcsevegünk a pincér is megérkezik. A lány felé intek, hogy majd ő rendel valamit, én meg reménykedem egy itallapban. Örülnék ha nem csak teát és vizet ihatnék, de a franc se tudja. Mikor a nagyon nyálas és lelkes pincér végre elhúzza a csíkot, akkor újra a szemben ülő csajszit szemlélve kérdezek tőle.
- Szóval. Ez afféle random megnyilatkozás volt? Mármint azt vágom, hogy nem rám akartál ugrani... - nézem őt egy ideig, majd az itallapra emelem a tekintetem átfutva azt. Még a végén tényleg vizet iszom....
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. március 25. 21:10 | Link


Estélyi


Hosszú hümmögés és gyors listaolvasás után tudtam csak választ adni a srácnak. Nem mondanám, hogy gyakran, de be szoktam térni a Pillangóba amikor úgy adódik.
- Minden finom, aminek nem gyanús a neve. Például a karamellizált békanyál...brr - a hideg is kirázott mikor belegondoltam, milyen íze volt annak a teának. Hagyján, hogy a teának olyan íze volt, de esküdni mernék rá, hogy az ténylegesen békanyál tartalmú ital.
Félmosollyal, picit kuncogva vettem tudomásul, hogy nem rossz értelemben okozott neki meglepetést a hangom. Általában nem érdekel mit gondolnak rólam mások, vele viszont ez kivételes alkalom volt. Zavarba azért nem jöttem, de jó, hogy jöttek felvenni a rendelést. Alig vártam, hogy átmelegítsen a gyümölcsös ital.
Feszengés nélkül tudtam közölni vele a gondolataimat, ahogy az sokakkal nem ment volna. Nem minden emberre tudok úgy ráhangolódni, ahogy rá. Meg hát nem minden ember olyan vidám és kedvelhető, mint Ray.
- Mernél mást mondani - viccelődtem vele kicsit. Nos persze ha leakart volna lépni, akkor sem csinálok jelenetet, de biztos, hogy megsértődtem volna. Szerencse, hogy a kedvessége mellett még udvarias is.
A pincérnek biccentett amikor lerakta elé a teát. Kiskanállal kóstolt bele először, aztán tett bele egy kockacukrot. Míg a kiskanállal kevergette a csésze tartalmát, az asztal fölött a szemben ülőt nézte, mosolygott rá.
- Semmi említésre méltó - vontam meg a vállamat egyszerűen. - Képzeld, a bestiaboltban vannak kiskutyák, oda járok már napok óta játszani velük. Szereted a kutyákat, igaz? - reméltem, hogy az emlékezetem nem csal és nem a cicákat sorolja első helyre. Nem mintha azzal gond lenne...
A teám tökéletesre sikerült, az első korty után közelebb toltam a fiúhoz, hogy ha seretné, kóstolja meg nyugodtan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. március 28. 21:19 | Link

Á l o m k a *__*

- Pedig pont azt néztem ki magamnak! - Sóhajt lemondóan, amikor hallja, hogy a karamellizált békanyál nem nyerő. Persze, utána elneveti magát, mert dehogy volt komoly, csak kell neki egy kis könnyedség. Mondjuk szereti a bizarr dolgokat, a furcsaságokat, de azért teánál inkább választ magának valami finom, könnyed italt. Ami illik a személyiségéhez és valószínűleg ízleni is fog neki. Mert nem mindegy ám, milyen teát iszogat, jónak kell lennie, hogy valami igazán finom ízről jusson eszébe mindig Szira.
- Mernék, de sajnos, túl őszinte vagyok. - Vigyorog rá csábosan, mert igen, még ebből a játékos fenyegetésből is ki tudja magát hozni jól. A dumája, nos, az egyetlen dolog, ami miatt nem csapták már réges rég ki, ami miatt itt lehet a suliban. És persze élete rengeteg pontján, különböző részein sikerült már hasznosítania ezt. Tulajdonképpen ez a szuperképessége, azon kívül, hogy minden helyzetben tud komolytalan és lökött lenni.
Ahogy megkapja a teáját, megköszöni, és ő is elkezdi kicsit kevergetni, hogy a cukor feloldódjon benne. Közben megenged magának egy-egy lopott pillantást Szirára, hiszen éppen most nem figyel rá. Csodálhatja kicsit, magába ihatja a látványát, amit sokáig kellett nélkülöznie. Persze, imádta a sorokat, a baglyokat amiket kapott tőle, de a valóságban sokkal kellemesebb jelenség.
- Váó, ez nagyon jól hangzik! Igen, nagyon szeretem a kutyusokat. - Mosolyogva jegyzi meg és bólint is hozzá. És már fel is bukkan lelki szemei előtt a látvány, Szira, iszonyat édes kutyusok között. Na jó, nem tudta, hogy ezt a dolgot lehet fokozni, de úgy kell neki. A látvány kiütéssel győzött, kell neki egy kis idő, amíg visszatér a valóságba és ismét beszédképes lesz az úriember.
- Egyszer veled mennék szívesen. - Hívatja meg magát szégyentelenül. - Sőt, igazából szeretnék is egy kutyust, de a bátyám nem díjazná, meg amúgy sem lenne időm vele foglalkozni minden nap. - Sóhajt lemondóan. Na, ő, Mr. Felelőtlenség, még így is mázli, hogy Azura szinte mindig vele van a zsebében. Így nem feledkezik meg róla, nem felejt el neki enni-inni adni, nem hagyja otthon a szobájában. De egy kutyussal játszani kell, sétáltatni kell, foglalkozni vele, nem csak etetni meg ilyesmi. Nem éppen egy olyan embernek való, mint Rey.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 15 ... 23 ... 35 36 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed