28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 ... 16 ... 27 28 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. június 3. 14:54 | Link



Violetta


Csak egyre hangosabban énekelek. Élvezem a zenét, azt, hogy általa mindig ki tudom zárni a világot, hogy általa minden olyan egyszerű és megoldott lesz hirtelen. Hogy mindig kicsit újra élhetem az emlékeimet. Egészen más utakat járok be vele, és néha ez már-már megrészegít. Becsukott szemmel énekelek, a hajlítások, rekesztések pedig pont ott vannak elrejtve, ahol azoknak lenniük kell. Elég régóta foglalkozok ezzel, nem okoz gondot, sőt. Aztán elmosolyodok, mikor meghallom a lány tisztán csengő hangját, ránézek és mosolyogva kacsintok rá, majd jön a refrén és már úgy énekeljük együtt, mintha mindig is együtt dolgoztunk volna. Egyre jobban mosolygok. A refrént követő második résznél pedig csak gitározok, és hagyom, hogy a lány énekeljen, hiszen hamar észre veszem, hogy ismeri a dalt. Ennek pedig nagyon örülök, mert az egyik kedvenc előadóm énekli. Violetta dalába csak néha aláénekelek, hogy minél színesebbé tegyem a dalt, majd a refrénnél ismét hallható lesz mély orgánumom.
Lassan véget ér a szám. Nem is foglalkozok a környezettel, csak a zenére és az előttem ülőre összpontosítok. Ahogyan közeledek a vége felé, finoman elhalkítom a hangom, végül néhány akkorddal le is zárom azt. Az eredeti szám zongorázva van, de nagyon könnyű volt átírnom a gitárra és meg kell hagyni remek kis produkciót nyújtottunk úgy, hogy nem is ismerjük egymást. De a dallamok közelebb hozhatnak két embert, mint a szavak.
Csak elmosolyodok arra, hogy mindenki tapsban tör ki, majd csak csendben mosolygok a lány szemeibe, és ismét lefogok egy akkordot.
Ez a dal csibészebb, dallamosabb, játékosabb, pörgősebb, mint az előző, és egy nagyon régi szám. Remélhetőleg ezt is ismerni fogja az előttem ülő. Bár nem nagyon érdekelt a környezetem, de meg kell hagyni, felszabadultabb lettem a tapsot követően, és már teljes produkcióval szolgálhatok.

Zene .
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. június 3. 15:25 | Link

Ifens

Furcsa, hogy még így ismeretlenül is milyen jól hangzik, amit itt művelünk, pedig igazából ez csak annyit tesz, hogy énekelgetünk, részemről hódolok egy nagy szenvedélyemnek ezen belül. Lételemem,és már magában az felszabadít, hogy tehetem. Végig csak mosolygok, a szemkontaktust tartva, majd ahogy a refrén utáni második részt rám hagyja magabiztosan éneklem ki a megfelelő hangokat, ahogyan azt régen az énektanáromnál is. Csak ez most már, sokkal felszabadítóbb itt zenélni. Ahogy a dal végére érünk igazán már engem az sem zavar, a környezetet rég kizártam, vele együtt halkítom el én is a hangom, majd csak vigyorgok tovább, és arra eszmélek, hogy az ideiglenes kis közönségünk tapsol, nem is mondhatnám, hogy visszafogottan és halkan.
Eszembe sem jut már, hogy igyak, vagy bármi mást is csináljak ezen kívül, mint eddig, és meg sem tudok szólalni, mert újból belekezd a gitározásba, viszont az előzőtől mondhatni ég és föld különbséggel bíró számot játszik.
Még szerencséje van, hogy ezt is ismerem, mondhatni alapismereti kötelező mű, vagy csak én érzem így, de ezt már sokkalta felszabadultabban és boldogan éneklem vele együtt. Nincs szükségem rá, hogy az énektudásomat bárhonnan is előkaparjam, folyamatosan csiszolom, és most már a gyakorlás is megvolt az előzővel. Felőlem egész este csinálhatnánk ezt, én élvezem.
Még jó, hogy több dologra is tudok egyszerre koncentrálni, így ahogy számat a dalszövegben sorban egymás után következő szavak hagyják el, úgy agyam valami teljesen más témát ölel fel, méghozzá azt veszi végig, hogy nem is ismerem ezt az alakot, váltottunk ha maximum nyolc szót összesen, és tessék.
Ahogy vele együtt kezdtem, bizonyos részeknél periodikusan én hallgatok és vigyorgok, de azt nem mondhatom, hogy nyugodtan, a ritmus magával ragad, szépen csendben ülni nem is tudnék. Azonban ez a dal sem tart sokáig, azaz a végtelenségig, inkább úgy fogalmaznék, mivel így, hogy az ember előadja és nem csak hallgatja másképp érezni. Az ismételt taps mintha várható is lett volna, vagy természetes, de nem érdekel.
Az az igazság, hogy nekem mindenféléhez lenne kedvem éneklés terén, tehát csak mosolygok, és egy félpillanaton belül úgy döntök, hogy mégiscsak lehúzok még egy nagy korty teát, ami már el is hűlt, meg ez volt az utója, és így most ismételten tekintetét keresve nézek rá, várva, hogy megint elkezd-e valamit, vagy nem. Utóbbi esetben nekem van ötletem, saját dal, szívesen előadom, hangulatzenének is tökéletes, de vevő vagyok én egyéb ötletekre is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Köddé válik az együtt töltött idö..
#penguin owner #divorcing #mom
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. június 3. 15:43 | Link



Violetta


A pörgős számra több embernek a lába megmozdult, ami nem is meglepő. A taps mellett ez a másik felemelő érzés. Ha a hétköznapokba belesavanyodott emberek szívét egy kicsit megdobbantod, ha kizökkented Őket a problémáikból, s ezáltal magadat is. Néha az a legjobb, ha csak kizárod a múltad, a jelened, és a jövődbe egy kicsit sem gondolsz bele. Felpattansz egy hangjegyre és hagyod, hogy oda vigyen, ahova csak akar. Baj a zenéből sosem lehet.
Lassan véget ér a szám, és csak mosolygok a tapson, de a szememet nem veszem le a lány tekintetéről. Ismét csend emelkedik felénk. Már régen zenéltem, így nehéz tőlem megszabadulni. Az is lehet, hogy az előttem ülőnek kezd elege lenni abból, hogy hangszerét sajátomként használom, de csak úgy jönnek a gondolatok és emlékek, velük együtt pedig a dallamok. Ismét az egyik kedvencemhez térek vissza és mikor csend emelkedik felénk, csak egy akkord kíséretében lesz hallható mély hangom:

If you ever leave me, baby,
Leave some morphine at my door
'Cause it would take a whole lot of medication
To realize what we used to have,
We don't have it anymore.


Hangom lágy, a lelkek mélyéig hatoló. A dalszöveg ismét a szerelem árnyabb oldalát idézheti, és tán úgy is hathat, mintha Violettának énekelném, de ez így is van rendjén. A zene mindig is közelebb hozta az embereket. Figyelem emelkedik rám, én pedig csak énekelem a dalt, hatalmas beleéléssel, néha becsukom a szemeimet is, és úgy adom bele minden gondolatomat.


A szám végéhez közeledve a szokásos módon, magamhoz és a dalhoz méltóan fejezem be, majd a taps közepette csak mosolyogva kacsintok a lányra, és felé nyújtom a hangszerét is.
-Köszönöm.
Suttogom oda neki, még mindig mosolyogva, majd pedig beletúrok a hajamba, és összefonott kézzel dőlök hátra a széken.

Zene .
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. június 3. 17:27 | Link

Ifens

Valami ilyesmit vártam ténylegesen, hogy nem hagyja abba. Csak reménykedtem benne, de kivételesen hangot is adtam volna a dolognak, mert ha zene, akkor zene, és valóban eltűnik minden korlát, a határok. Na itt olyan nincsen, és ahogy hallgatom amibe újonnan belekezd azt a görbületet szerintem már le sem lehetne vakarni arcomról. Furcsán gyegéd és kedves, lágy hangzása van most ennek a dalnak, jó értelemben persze, és nagyonis tetszik. Én ezt nem is ismerem, na meg nem is akarnék belerondítani, hadd énelekelje csak el, én pedig figyelem, élvezem az előadást. Még ha olyan érzésem is lenne mondanivalóját tekintve, hogy nekem is szólhat, de ezt betudom Ifens természetesnek ható tudásának, mivel itt a légyeg, hogy átadd a dal mondanivalóját, és ez neki nagyon jól megy. Magam részéről már nem tudom mi lehet a heyzet, de nem problémázok én ilyeneken, hanem inkább megtapsolom, ahogy a szám végére ér, egyetemben a többi ittlévővel.
- Bármikor.
Hatalmas mosoly kíséretében veszem át, azaz vissza a hangszerem, majd egy cseppet elgondolkodok, és hozzá hasonlóan combomra fektetem elsőképp. Ez valamiféle saját alkotás lesz most, csak át kell még gondolnom, mert Vivi adta alá a ritmust mindig, ráadásul nem is gitárral.

- I'm coming up only to hold you under.
And coming up only to show you wrong.
And to you is hard: we wonder...
To know you all wrong, we warn.
Really to late to call, so we wait for...
morning to wake you. Is all we got.
To know me as hardlly golden.
Is to know me all wrong, they warn.


Megszokott énekhangomon adom elő, noha sokkal jobban, magasabb képzettségi szinten, mint mikor ez megíródott. Ide az eredeti szöveg helyett egy kisebb gitárszólót iktatok be pár akkorddal, nem bonyolítok túl semmit, hosszú lenne. Ezután folytatom csak a refrénnel, azaz az első versszak első részének megismétlésével, majd hangomat fokozatosan visszaveszem és még néhány akkordnyi játékot hozzácsapva zárom a dalt. Természetes az is, hogy végig Ifenst figyeltem, na meg a taps is, most pedig nem mondhatnám, hogy van ötletem hogyan tovább. Énekeljek még? Érzem a késztetést, de.. nem tudom.


zene
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Köddé válik az együtt töltött idö..
#penguin owner #divorcing #mom
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. június 3. 20:56 | Link



Violetta


Csak mosolygok a lány válaszán, majd belekezd egy számba és a mosoly töretlen lesz arcomon. Csendben figyelem a lány minden rezdülését, ahogyan a hangja cseng, és ahogyan a szemei megcsillannak minden egyes hang után és ez a legfelemelőbb benne. A tapsvihar után, félmosollyal nézek Violettára és elismerően biccentek egyet, majd csak halkan suttogom neki:
-Gratulálok, Kedves!
Kacsintok rá végül, aztán ismét körülölel minket a teaház moraja, ami némiképpen mindig visszaránt a realitás talajára, egy racionális világ túlontúl kocka, szabályos eszméi közé, amik sosem fértek meg igazán a zene dallamos, kalandos létével.
Aztán finoman veszem ki a lány kezéből a gitárt, ami ismét a combomon pihen. Aztán mosolyogva a lány tekintetébe fúrom a sajátomat, ismét kacsintok és belekezdek egy nagyon régi és szintén nagyon ismert számba, amit minden bizonnyal Ő is dúdolni fog. Az eddigiek is nagyon jól álltak a stílusomhoz és hangomhoz, de ez valahogyan nagyon jónak hat, így a moraj ismét szűnni látszik, és mindenki tekintet ránk szegeződik.

I walk this empty street
On the Boulevard of Broken Dreams
Where the city sleeps
And I'm the only one and I walk...


Néha a gitár és a lány között cikázik a tekintetem. Ismét Violettára emelem, és rá kacsintok, majd némi akkord után felcsendül a második rész is, még nem a dalnak ismét vége szakad, én pedig mosolyogva szólalok meg.
-Most építek egy stúdiót. Gibson a szerelmem. Marshall erősítők. És miegymás.
Aztán előkapok a hátsó zsebemből egy névjegykártyát, melyen a címem is szerepel.
-Keress meg!
Kacsintok rá, átnyújtom a gitárját, és amilyen gyorsan idejöttem, olyan gyorsan távozok, az ajtó már csukódik is. Miért történt mindez így? Mert így van meg az igazán kerek varázsa, s ha Violetta bármit is szeretne, fel fog keresni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. június 4. 16:17 | Link

Ifens

Ismert számok után előrukkolok valami sajáttal, meg még nem is sikerül rosszul, dicséretet kapok érte. Nem a megszokott szavakkal, megszokott módon, de a helyzet sem mindennapi, és nem is zavar. Csak vigyorgok, és egy 'te sem vagy semmi' semmi megjegyzést még súgva kap ő is, ahogy intézte felém az előbbit.
Nem is ő lenne már szerintem, ha nem venné ismét kézbe a gitárt és kezdene bele még valamibe, aminek dallama megint csak tőlem szintén hallható hamarost, de ismételten hagyom kibontakozni, mint eddig, és dúdolom csendesen mosolyogva rá.
Ahogy a dalnak vége szakad mintha várnám, hogy megint az a csend letelepedjen kicsit, de nem történik ilyesmi, mert megszólal, csak most beszédhangján. Ezen néhány kijelentésével azonnal felkelti az érdeklődésemet, majd ahogy hátsó zsebéből előkotor valamit, ami mint kiderül névjegykártya szemem is felcsillan. A kacsintást tulajdonképpen csak most észlelem, bár rémlik, hogy már kicsivel korábbról is van ilyen emlékem, percekkel vagy csak kevéssel.
A gitáromat átveszem újból, majd csak figyelem, ahogy mondhatni sietősen, azaz inkább gyorsan távozik. Az, hogy feltűnés nélkül, már nem elmondható, mivel a rögtönzött kis produkciónk után természetes, hogy egy ideig még ránk tapadnak tekintetek, miután elmegy már csak rám. Pár másodperc telik csak egy úgy, hogy bámulom a papírt a kezemben. Richard J. Ifens, és itt lakik a faluban, mint gondoltam. Diáknak nem tudtam volna elképzelni, de csak vigyorgok ki a fejemből, és ahogy összeszedem magam kissé már le is lépek. A fizetést régen elintéztem, tehát nem kell aggódnom, csupán nyugodtan elindulok vissza a kastélyba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Köddé válik az együtt töltött idö..
#penguin owner #divorcing #mom
Pethő Csongor
INAKTÍV


cakeboy.
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 19
Írta: 2013. június 13. 21:01 | Link

Janey


A mai nagyon nem az én napom, ahogy a tegnapi vagy a tegnapelőtti sem volt az. Már nem is számolom, mióta tart, csak arra az egy napra emlékszem, mikor elkezdődött. Minden alkalommal, mikor csak eszembe jut, kedvem lenne teljes erőmből a falhoz vágni egy tányért. Ám még mindig van bennem annyi önuralom, hogy ne tegyem.
Elvégre, teljességgel érthetetlen ez az egész reagálásom a történtekre. Nem most kellett volna kiborulnom, hanem sokkal-sokkal régebben. Odetthez még nem is kötődtem annyira, mint annak idején... á, nem is akarom még gondolatban sem kimondani a nevét. Lehet csak annyi a magyarázata ennek, hogy a sok minden eddig halmozódott, és most bumm, mindennel együtt zúdult rám.
Kívülről mostanában biztosan sokszor mogorvának tűnhetek, vagy legalábbis tutira nem vagyok lélekben jelen az idő nagy részében. Az még a jobbik eset, ha sikerül elterelnem másfele a gondolataimat, akár így, akár úgy. Mostanában elég gyakran megfordulok a csárdában is például, ahelyett, hogy otthon legyek esténként, és Rózsa nénivel vagy Abigéllel töltsem az időt. Abi miatt is bűntudatom van, hogy ennyire nem foglalkozok vele már. De most egyszerűen nem bírok örülni a kis dolgainak, és türelmem sincs hozzá, hogy eljárogassak vele ide-oda. Nem is érdekel!
A konyhapultra támaszkodva, lehunyt szemekkel azon agyaltam, miért nem lehet egyszerűen kikapcsolni a gondolatokat és az érzéseket. Aztán csak úgy lenni a semmiben, és, ha eleget voltam ott, majd visszakapcsolni mindent.
Gondolataim össze-visszaságába furakodott be valami ismerős hang, s mikor ráeszméltem, mi is történik, villámgyorsasággal zártam el a tűzhelyet az éppen kifutó víz alatt. Óvatlanságomban és szétszórtságomban pedig csupasz kézzel fogtam meg a fedőt, hogy felemelve azt megnézzem, mekkora kárt szenvedett a tészta. Ezt a mozdulatot rögtön megbántam: ahogy megmarkoltam a fedőt, úgy dobtam is ki a kezemből, az pedig hangos csörömpöléssel vágódott a földre.
- A ro... - Csúnya beszéd. Közben pedig bedugtam a kezem a csap alá, hogy egy kis hideg vízzel enyhítsem a fájdalmat. Igen, én továbbra is csak a legszükségesebb esetekben használtam a pálcám, helyette mugli módszerekhez folyamodtam világ életemben. Ennek is megvan a miértje.
És ekkor lépett be Janey, akit rögtön észre is vettem. Tudtam, miért jött, emlékeztem rá, hogy mára beszéltük meg a találkozót.
- Ráérek. - Sóhajtottam, ahogy végignéztem a romokon. Ezzel már nincs mit tenni.
- Gyere, hátrébb megyünk... ott van egy kis szabad tér, ahol most nem dolgoznak. - Mutattam a konyha egy távolabbi része felé, és el is indultam, hogy mutassam az utat a dolgozó szakácsok között.
- Na, és mi a helyzet? Felkészültél? - Mostanra sikerült annyira lehiggadnom, hogy rámosolyogjak Janeyre. Hisz ő tanulni jött ide, ez pedig nekem egy jó alkalom, hogy eltereljem a figyelmem; és - ha csak udvariasságból is, de - derűt erőltessek magamra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

a Pillangóvarázs főszakácsa.
Janey Leroy
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 1627
Írta: 2013. június 14. 21:32 | Link

Csongor

A szakácsok világa számomra mindig is különleges volt. Olyan ez, mintha egy teljesen másik világba lépne át az ember. A művészek világába. Számomra persze olyan sokat nem jelent a főzés, hogy annak a művészetét a legfelső fokon elsajátítsam. Hiszen a szakácsok tényleg igazi művészek. Amit a kajákkal tudnak művelni, azok számomra néha olyan összetett dolgok, amelyeket biztosan képtelen lennék megtanulni. Én más művészetben vagyok otthon. Már, ha az egyáltalán művészetnek nevezhető.
Amikor belépek és köszönök a mai mesteremnek szerencsésen meg is ijesztem talán, vagy csak éppen rossz napja van, de a fedőt csupasz kézzel fogja meg és dobja el. Ilyen helyzetekben elég kellemetlenül érzem magam, hiszen nevetni illetlenség, maga a jelent mégis elég nevetségesnek mondható számomra mindig. De most inkább a szinte tapintható idegesség miatt csak aggódó arcot vágok a kezére nézve, ami szerencsére nem tűnik túl sérültnek. Szóval teljes lelki békével fogom magam és megyek utána arra, amerre vezet. Egy kicsit nyugisabb részhez, ahova mintha még az egész konyha zaja se érne annyira el.
 - Ó, semmi érdekes, ma éppen nem gyújtottam magamra a konyhát, de azért a süteményt sikeresen bent felejtettem a sütőben, elég szórakozott tudok néha lenni. A felkészülésben meg nem vagyok egészen biztos. Előre szólok, hogy lehet szörnyen ügyetlen leszek. -
Vigyorgok rá és próbálom is egy kicsit őt jobb kedvre deríteni. Nem szeretném esetlegesen ezt a konyház magunkra gyújtani, Zoey biztosan nem venné túlzottan jó néven a dolgot, amit teljesen meg tudok érteni. Szóval a legjobb az lesz mindenki épsége és a jó hangulat érdekében, ha most én is inkább a vidámabbik és barátságosabbik felemet veszem elő, ahogyan azzal Csongor is próbálkozok, bár az a mosoly annyira nem sikerült valódira, mint tervezte.
 - Na és mivel fogunk kezdeni? Amúgy azt ugye tudod, hogy aztán a főztünket meg is kell velem enned? -
Bár egy közös vacsorát éppen nem beszéltünk meg, és talán furán is veszi ki magát, de ez egy cseppet sem zavar jelenleg, hiszen most nem a megszokott Janey áll itt, aki többnyire megfontolt. most inkább kikapcsolok egy kicsit és semmire sem koncentrálok a főzésen kívül. Kell egy pár óra kikapcsolódás valakivel, aki semmi gondomra nem emlékeztet. És különben is, mindenképpen meg akarom kóstolni a főztünket, és ezt ki mással tehetném meg, mintsem azzal, akivel elkészítem?
Utoljára módosította:Janey Leroy, 2013. június 14. 21:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zoé
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. június 18. 20:08 | Link

Kőszegi bácsi

Hosszú nap volt a cukorboltba. A hétköznapok nem szoktak annyira kemények lenni, de ma annyira tele volt a bolt, hogy egy másodpercre sem tudtam megállni. A zárás időpontja nem igazán akart elérkezni, a percek csigalassúsággal teltek és ahogy ment le a perzselő nap, egyre éhesebbe lettem. Ehettem volna valami finom cukorkát, de őszintén szólva már a gondolattól felfordult a gyomrom, így amikor beráztam, úgy éreztem nem bírom ki míg visszaérünk a kastélyba. Egy hirtelen ötlettől vezérelve tértem de az étterembe, de ahogy megcsaptak az illatok, biztos voltam benne, hogy nem fogom megbánni. Amúgy is régen ettem már valami igazi finomat és kiadósat. Helyet foglalok az egyik sarokban lévő asztalnál és az arcom elé húzom az étlapot, úgy teszek, mintha inkognitóban lennék. A helyzet valójában az, hogy senkit nem érdekel, hogy itt ülök-e vagy sem, és amikor a pincér megérkezik inkább berekesztem a játékomat. Gyorsan elhadarom, hogy pontosan mit is szeretnék enni, innivalót is rendelek hozzá majd hátradőlve halkan dobolok az ujjaimmal az asztalon. Néhány másodperces csöndes szenvedés után végül úgy döntök, hogy addig amíg várok kezdek magammal valamit. Mikor kihozzák az ananászlevemet, csöndesen megköszönöm, majd előveszek a táskámból néhány füzetet és egy tollat, majd széthajtogatva őket a bolt bevételeit és kiadásait kezdem ellenőrizni. Emmával nagy terveink vannak a jövőt illetően és úgy tűnik, egész jól haladunk ahhoz, hogy meg is valósítsuk amit akarunk. A kis számolgatás olyannyira jól sikerül, hogy azt sem veszem észre, hogy közben kihozzák a rendelésemet. Teljesen fellelkesülök a gondolattól, hogy valószínűleg a nyár folyamán leköltözhetünk a faluba. Ha Emma ezt megtudja, teljesen odáig lesz. Még ma este el kell neki mesélnem, az sem lesz túl nagy probléma, ha már alszik, ez simán megér néhány sértődött megjegyzést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Gábor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 570
Írta: 2013. június 20. 22:10 | Link

Zoé nénnye

Nem mondható meg pontosan, hogy egy bagolykői teljes állású tanár milyen gyakran téved le a faluba, pláne úgy, hogy semmilyen szál nem köti oda. Ha nagyon boncolgatnánk a témát és nagyító alá vennénk a családfát, nem is kellene sokáig vezetni ujjaink a papíros felett görnyedve, míg meg nem találnánk a legközelebbi rokont, akinek köze van a faluhoz, de ez most lényegtelen.
A kastélyban mindene megvolt, amire csak vágyhatott egy olyan alak, mint Gábor. Kapott egy tantermet, amin hála az égnek még osztozkodnia sem kellett, mert azt nem bírta volna elviselni. Egyszerűen nem... Nincs baja a kollégákkal, de meg kell húzni a határt. Aztán ott volt a lakrésze, mely tanterméből nyíló lépcsősorokon vezette fel az arra járót. És ezen magánrezidencia, már ha hívhatjuk így, egyáltalán nem volt kicsi. Nem tisztségéből adódóan kapott ekkora szállást, szerencsésnek és rafináltnak gondolta magát, hogy az átlagnál talán valamivel nagyobb otthont zsebelhetett be.
Mint mondtam, ritka látvány, de mégis megesik. Talán a sok diákból lesz elege az embernek, s ekkor kiereszti a fortyogó gőzt, lemerészkedik a faluba és szórakozik egy kicsit. Nem a csárdába vagy a pubba viszi útja, hiszen nem tartja túl vonzónak egy falu késdobálóját. Hanem az étterem... Az már egészen más tészta a szemében. Oda csak jó emlékek kötik. Furcsa és kalandos ügyek, amikből aztán nem lett semmi, mégis ficánkoló gondolatokat ébresztettek a tanár úr elméjében, melytől máris jobb kedvre derült. De az étellel, a kiszolgálással és a környezettel is maximálisan elégedett volt. Tíz pontból tizenegyre értékelte volna egy skálán, ha felmérést, közvélemény kutatást csináltak volna a faluban.
Társaság nélkül, elegáns öltözetben belépett. Halk, puha lépteivel igyekezett senkit sem felzavarni. Egy olyan asztalt szeretett volna találni, ami nincs szem előtt. A sarokra esett a választás, ott el lehet bújni. Van is mitől. A gondoktól... De pechjére, amit csak egy bosszús arckifejezéssel tárt a külvilág elé, az az asztal foglalt volt. Viszont szerencséjére, már-már mesebeli módon egy olyan arcot pillantott meg belefeledkezve a mindennapok szürke gondjaiba, akitől mosolyogni támadt kedve. Szemei felcsillantak, lépteit szaporábbra fogta és másra nem is koncentrálva megközelítette kiszemeltjét. Zorát.
- Hát te, hogyhogy itt? Azt hittem járőrözöl - közölte, ahogy rátámaszkodott a székre - Ugye leülhetek? Micsoda szerencse, hogy összefutottunk... - jegyezte meg elgondolkodva - Mesélj, mi újság? Minden rendben?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zoé
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. június 20. 22:30 | Link

Kőszegi bácsi

Egyre lázasabban kutattam a számok után, újra és újra átszámoltam, mintha nem akartam volna hinni a saját a szememnek. De mindannyiszor ugyan az a szám jött ki. Nem csalás volt, még csak nem is ámítás, hanem egy valódi csoda. Egy kívülálló számára ez ugyan nem jelentett semmit, de nekem. A cukorkabolt profitot termelt, annyit, amiről csak álmodni mertünk volna Emmával. Mennyire odalesz, ha ezt megtudja. Elégedetten csaptam össze a kezeimet, összecsuktam a bőrkötéses jegyzetfüzetet és nagyot kortyoltam az italomból. Annyira lefoglalt a tulajdon boldogságom, hogy először észre sem vettem, hogy valaki felém közelít. Egészen biztos voltam benne, hogy a mai estét egyedül fogom tölteni, ráadásul nem akartam sokáig itt időzni, hiszen mára még komoly terveim voltak. Tulajdonképpen fel akartam verni a ház összes alvó lakóját és világgá kürtölni a sikerélményünket. De aztán egy hang kizökkentett a tervezgetésből. Egy hang, ami olyan ismerősen csengett, mégis egészen biztos vagyok benne, hogy soha nem hallottam. Lassan néztem fel az idegenre, aki kedvesen mosolygott...rám. Úgy szólított meg, mintha már nagyon jól ismerne. Én, a magam részéről köpni-nyelni nem tudtam, pislogtam rá néhány másodpercig, mint hal a zacsiban. Vajon mit akarhat tőlem? Tudtam, hogy ő tanítja a Gemmológiát az iskolában és azt is hallottam, hogy elég jól néz ki - ebben nem tévedtek -, abban viszont száz százalékig biztos voltam, hogy személyesen még nem találkoztunk. Aztán, mint derült égből villámcsapás fél másodperc alatt minden helyrerázódik. Hát ezért járkál el Zora. Mostanában, ugyan gyakran hulla fáradt, de mégis mosolyog és jobb kedve is van, nem hiába, ettől nekem is jó kedvem lenne.
-  Járőrözök. Letesztelem az étel minőségét és utánanézek nem szökött-e le egy diák se a faluba.
Villantok egy mosolyt és igyekszem úgy tenni, mint aki repes az örömtől, hogy láthatja, jól játszom Zorát, valószínű, hogy foglalkozási ártalom. Tudom, gonosz dolog másnak kiadni magadat, de hát nem tehetek róla, annyira csábító a helyzet és ha már ő nem mesél, akkor kénytelen vagyok kideríteni a részleteket.
-  Persze, foglalj csak helyet nyugodtan.
Fogalmam sincs, hogy vajon tegezi, vagy magázza a tanerőt, de ha Kőszegi prof. ilyen lelkesedéssel áll hozzá az én drága húgomhoz, akkor biztos nem kőzetmintákat szoktak elemezgetni...
-  Igen, mostanában jobban alszom és volt időm egy kicsit rajzolni is. És te? Minden rendben veled?
Zavartan pislogok, kicsit személyesnek érzem a dolgot és elfog a bűntudat, de gyorsan elhessegetem a kis angyalt a vállamról, végül is, mi baj lehet?
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2013. június 20. 22:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Pethő Csongor
INAKTÍV


cakeboy.
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 19
Írta: 2013. június 23. 14:42 | Link

Janey

Mialatt a konyha hátsó része felé igyekeztünk Janeyvel, azon gondolkodtam, mikor volt utoljára ilyen nehéz magamra erőltetni egy kis mosolyt. Mostanában néha azon kaptam magam, hogy egyszerűen már a főzés sem érdekel. Nem tud lázba hozni, mint régebben. Vagy megnyugtatni. Pedig nekem ez volt az életem, sőt még mindig az! Csak most kicsit elveszett valami, ami én vagyok.
Megint ilyeneken filozofálgattam, amit nem nagyon szerettem magamban. Elvonja a figyelmem minden másról. Igazából most is kedvem lett volna inkább hazamenni, bezárkózni és zenét hallgatni. Fortyogni magamban. De nem akartam megszegni az ígéretemet, és másnap átpasszolni Janey-t. Úgyhogy engedtem, hogy elterelje a gondolataimat.
Megmosolyogtam.
- Láttál az előbb, én is ügyetlen voltam. Megesik. - Válaszoltam, miközben egy ronggyal letakarítottam a konyhapultot, ami előtt megálltunk, és ami a munkaasztalunk lesz az elkövetkezendő órában. Vagy akár többen. Nem beszéltem meg az időtartamot a lánnyal, az úgyis egyénfüggő, kinek mennyi idő kell egy étel elkészítésének a megtanulásához.
- Bár azért a konyha felgyújtását tényleg próbáld elkerülni, az ártalmas az egészségre! - Na jó, ez béna volt. Hagyjuk a viccelődést és társait inkább.
- Meg kell ennem nekem is? Ajjaj. - Néztem aggodalmasan Janey-re, ám valójában nem tartottam attól, hogy valami nagyon ehetetlent sikerül összehoznunk. Szerintem csak egy kis gyakorlás kell neki, az alapok jó elsajátítása, ennyi.
- Akkor jól meg kell gondolnom, mit is főzzünk... - Folytattam, és látszólag a gondolataimba merültem. A fejemben lévő szakácskönyvet lapozgattam. Nagyon egyszerűt nem szerettem volna. Tejbegrízt, rántottát biztos tud készíteni. Inkább valami olyasmi kellett, ami szintén egyszerű, de több lépésből áll, és azért oda is kell rá figyelni.
- Rakott krumpli. Megtanulunk szeletelgetni, hámozgatni... nem bent hagyni a kaját a sütőben, és nem felgyújtani a konyhámat. Mit szólsz? - Vázoltam fel a terveimet, és ha Janeynek is megfelelt, rögtön fel is tettem neki a következő kérdést.
- Akkor...hogyan állnál neki?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

a Pillangóvarázs főszakácsa.
Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. június 26. 11:13 | Link

Életem
előzmény: tavacska

- Remek ötlet.
Nem próbálom bőven kifejteni, csak örülök, hogy velem van, hogy itt lehetek vele, és hogy most megyünk enni: együtt.
Ő áll fel előbb, én pedig csupán mosolygok rá, majd hasonlóképp teszek. Nem nyújtózkodok, csak nézem, vigyorgok, mert boldog vagyok. Átölel, és én is ezt teszem. Két kezemet a derekánál átnyúlva fonom össze, de hamar a hátára kúszik fel, és ahogy húz magához én sem teszem másképp. Fejemet mellkasára hajtom, aztán már érzem is buksikmon az állát, amire automatikusan megint elmosolyodok. Magassarkúban vagyok, és még így is mennyivel magasabb nálam... mégsem frusztráló érzés a különbség, mert nem érdekel.
- Tudom... mert te is!
Ez enyhe kifejezés, de majdcsak megtanulok kezdeni azzal valamit, hogy nem lehetek mindig mellette, az lehetetlen, hogy folyton vele legyek, még ha ez is minden vágyam jelen pillanatban.
Mennyi idő telik el így, hogy állunk, és nem csinálumk semmit, mégis olyan rövidnek tűnik, majd vége szakad, és kézenfoga indulunk a Pillangóvarázs felé. Ott találkoztunk először, azaz a teaházban.. Mégis.. imádom azt a helyet. Kérdésére először csak vigyorgok, közben persze végiggondolom.
- Nem tudom igazából. Nézegettünk házakat, de vagy nem tetszett, vagy valamiért nem volt jó. De mondjuk van, ami talááán... csak ez még kezdetleges, és fogalmam sincs mi lesz. Olyan sokáig biztos nem tart már...
Tisztába vagyok vele, hogy ha leköltözünk, akkor sokkal közelebb leszek hozzá, az átjárás egyszerűbb és gyorsabb lesz. Így viszont valószínű, hogy Anyának is mihamarabb be kell mutatnom, ismerni akarja majd, aminek én persze örülök és csak remélem, hogy jól kijönnek majd. Riri szeretni fogja, szerintem.
- Képzeld... néhány napja gondoltam meglátogatlak... de nem találtalak otthon, viszont Katherinnel megismerkedtem. Nem is mondtad, hogy van egy húgod.... Kedves lány.
Jó, persze, a kezdeti nehézségek ellenére, de megoldottuk. Azt pedig nem is számonkérő hangon mondom, hogy nem említette, nem érdekel annyira, hogy fennakadjak rajta, mindent csak az aranyos énem és viselkedésemet megtartva teszek.
Haladunk, aminek eredményeképpen már a fő utcán sétálhatunk, közeledve a célhoz, majd biztosan el is érve azt, amikor nekem már azon járna agyam, mit is egyek, de nem, az most nem fontos annyira.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Köddé válik az együtt töltött idö..
#penguin owner #divorcing #mom
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. június 29. 17:25 | Link



Manóm


A hely, ahol meglátott. Ahol megláttam. Ahol a szavak helyett a zene emelt minket egészen más magaslatokba. Ahol beleszerettem abba a kerek kis pofiba, abba az utánozhatatlan mosolyba, és azokba az igencsak rakoncátlan tincsekbe. Ahol belenézhettem abba az elbűvölő szempárba, aminek csillogása felbecsülhetetlen. Kinyitom előtte az ajtót, majd én is belépek, és a legközelebbi asztalhoz sétálunk, ezt követően leülünk. Kihúzom neki a széket, majd mikor lecsüccsen, betolom, végül jómagam is helyet foglalok.
-Szóval megismerted, az én elbűvölő Húgom...
Forgatom meg szemeim vigyorogva, hiszen Kath a testvérem, és pontosan jól tudom, hogy milyen kiállhatatlan modorú tud lenni. Pont, mint a bátyja.
-Nos, nem mondtam, mert azóta nem találkoztunk. Igen, nem rég kiderült, hogy van egy Húgom. Vagyis még Eli-vel voltunk otthon, mikor az is kiderült, az anyám, nem az édesanyám. És rá pár héttel bekopogtatott Kathrine. Aminek kifejezetten örülök. Le sem tagadhatnánk, hogy tesók vagyunk.
Mosolyodok a Kedvesemre, aztán egy felszolgáló terem mellettünk és szakítja meg a beszélgetést.
-Caesar salátát kérek szépen, és narancs levet. Te, Édes?
Simogatom meg a lány kezét, és várom, hogy Ő is leadja a rendelését. Mikor ez megtörténik, a pincér el is tűnik, mi pedig folytathatjuk a beszélgetést.
-Eszméletlenül ideges vagyok. Ez az egész baba projekt, Elisabeth-tel. Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy így születik a világra egy apróság. Annyira felelőtlen dolognak érzem ez, Elisabeth részéről. Hiszen munkája sincs, tanul, és...egyébként is.
Totálisan kikészít a gondolat, hogy apa leszek, és hogy Elisabeth az anyja. Egyszerűen nem tudom ezt megemészteni már.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. június 30. 15:34 | Link

Életem

Csak mosolygok a szemforgatásra, de nem úgy, mintha azt akarnám mondani, hogy teljesen egyetértek, mert tényleg szimpatikus lány, és ahogy beszélgettünk biztossá vált bennem az is, hogy kedves. Vagyis valami ilyesmi érzésem volt, és csak jót tudok Kathről mondani.
- Uhh.. ez nem semmi. De tényleg ez a fontos, hogy nem a negatív hozzáállás vezet célra.
Visszamosolygok Rá. Sikerül felfognom is még ép ésszel, hogy mit mond, és persze végig azon gondolkodok, hogy ez így milyen lehet Neki... Azaz lehetett, inkább csak a múltra koncentrálok, ha rossz dolgokról van szó, mivel a jelen tökéletes. A kisebb-nagyobb hibákkal is csodálatos, mert boldogok vagyunk. Ez pedig tényleg nem azt jelenti, hogy nincsenek problémák, csak megtanuljuk félretenni őket.
- És az öcséddel mi újság? Nem tudsz valami róla? Ő mikor költözik hozzád?
Természetes, hogy érdekel, de ezt a kérdést már csak gyorsan intézem felé még a felszolgáló érkezése előtt.
- Ugyanazt.
Csak mosolygok a felszolgálóra egy pillanat erejéig, majd ismét a Kedves lesz figyelmem tárgya.
Kezéhez nyúlok, ahogy hallgatom, amit mond, nyugtatásképpen pedig először is összefonom ujjainkat, és egy halovány félmosolyt is megeresztek felé, amikor végez.
- Nyugodj meg, kérlek. Nekem nincs jogom ítélkezni felette, ahogy senkinek, bár mélységesen egyetértek Veled, felelőtlenség, amit csinál. Szerintem viszont meggyőzni sem tudod semmiről, egy anyának a legnagyobb kincs a gyermeke, és hidd el, hogy minden áron meg fogja védeni. Sajnálom a picit, de majd Elisabeth tanul a saját kárán. Nem tudom a szüleivel milyen viszonyban áll, de azt is lehetségesnek tartom, hogy majd ők segítik, amíg össze nem szedi magát, és... Nem tudom, de majd lesz valahogy. Együtt átvészeljük.
Bíztatólag mosolygok Rá, és egy pillanatra magamban elcsodálkozom, hogy mennyi mindent össze tudok hordani. Túl sok ez a beszéd, talán nem csak nekem meglepő, de az biztos, hogy enyhén sokkol. Viszont csak a másodperc töredékének erejéig, mert utána betudom annak, hogy Ő hozza ki belőlem, és ez csak jó lehet.
- Megértem, hogy ideges vagy, és nem értesz ezzel egyet, de ez semmit sem old meg.
Csak úgy még összegzésként hozzáteszem, hogy biztos legyen, mit akarok ezzel mondani. Azaz a hosszú, előzetes beszédembe sokkal több minden benne volt, de ez még kellett.
- Amúgy... a baba zavar igazán, vagy hogy Elitől lesz?
Nem terveztem feltenni ezt a kérdést, meg nem is foglalkoztat, de az agyam néha másodpercekre automata üzemmódba lép, és valami más veszi át az irányítást a gondolataim meg a cselekvéseim felett. Nem kell ehhez nekem módosult tudatállapot, ilyen vagyok. Addig is csak egy bizonytalan féloldalas mosollyal fürkészem tekintetét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Köddé válik az együtt töltött idö..
#penguin owner #divorcing #mom
Janey Leroy
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 1627
Írta: 2013. július 4. 19:18 | Link

Csongor

Na jó, azért annyira nem vagyok analfabéta főzésből, mint ahogyan arra Csongor számít. De erre hamarosan ő maga is rájön majd, de ne ugorjunk ennyire előre még. Szóval a nehéz tetőt dobáló szakácsot követve érkezünk meg egy nyugalmasabb helyre, ahol már nem kell fennhangon beszélnie egyikünknek sem ahhoz, hogy a másik is meghallja, amit mondunk. Szóval ide beérkezve adom ki előre a figyelmeztetéseket, hiszen már volt, hogy a Wasser mentette meg a konyha épségét, amikor is valami új főzési módszerrel próbálkoztam, sikertelenül. De az egyszerűbb kajákat nem szenesítem el azért, annál azért jobb vagyok, most inkább azért vagyok itt, hogy új fortélyokat lessek el és ne csak a világ legegyszerűbb receptjeit tudjam elkészíteni, persze a legbonyolultabbakra sem vágyok.
 - Na jó, azért a főztöm többnyire ehető, már lassan 4 éve egyedül élek, szóval volt időm megtanulni, hogyan is kellene nem elsózni az ételt, de a könnyű szintnél nehezebb receptek még igen nagy fejtörést okoznak nekem, na meg szeretnék egy-két fortélyt megtanulni, hogy mivel bolondíthatom meg a hétköznapi kajákat, persze azért lehetőleg még a könnyűnél max egy lépcsőfokkal nehezebb kajáig menjünk. Oké? -
Mondom el, hogy akkor most pontosan mi is az, amit meg szeretnék tanulni és hozzá megeresztek egy mosolyt is. nekem nincsenek kiskutya szemeim, de még csak olyan se, ami picit is meg tudná lágyítani bárki szívét, így nem vetek be semmilyen extra aranyosnak mondható nézést, hiszen nincs.
 - Hát a szeletelést és a hámozást szeretem varázslattal megoldani. Kényelmes nő vagyok. -
Na ez így hosszú lesz, ha szépen rájön, hogy én nem is vagyok annyira könnyű eset, mint előre tűnt, hiszen nem szeretek krumplit hámozni és szeletelni sem, szabad kézzel nem is tudok szépen, ezért vannak ilyen apró bűbájrafinériák rá, hogy ezeket az ember megúszhassa. Aranyvérű egy boszi vagyok, és amit lehet, azt elintézem pálcával.
 - Szóval akkor mi legyen? Komolyan hámozzak és szeleteljek? Mert puszta kézzel az nem megy valami jól. -
Vigyorgok, nem is tudom, hogy miért vagyok most kicsit ilyen gyerekes, de nem is foglalkozom azzal, hogy hogyan is viselkedem. Néha bizony az embernek ilyennek is lennie kell, legfeljebb Csongor páros lábbal repít innen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Merkovszky Nikoletta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 5. 17:31 | Link

"Zöld szemek" Runa és a Mesélő

Apu hiába állítja, hogy jól megvan velünk így hármasban, ezt azért nem hiszem el. Minden férfinak hiányzik egy szerető társ, akit nem pótol egy gyerek, sem egy unokahúg. Egy pillanatig sem gondolkodtam el azon, hogy az életébe avatkozom bele, bennem csak az munkált, hogy neki jobb legyen, boldogabb legyen, legyen aki szeresse, és legyen, akit ő is szerethet, de hogy ezt ő tényleg akarja-e, az őszintén szólva hidegen hagyott. Természetesen nem akartunk olyan „anyát”, aki nem felel meg nekünk, ezért apu nem tud az akciónkról, teljes titokban leteszteljük a jelentkezőket, és csak azzal hozzuk majd össze, aki minden szempontból ideálisnak tűnik nekünk. Ha eddig nem volt világos, hát elmondom, hogy Runával beszéltük ezt meg, aki majdnem testvérem, de igaziból teljesen az. Amíg nem tudtunk egymásról, mert apu csak később ismertetett össze minket, bár felesleges volt, hiszen a kastélyban is egy szobában laktunk, és most apu házához is mindkettőnknek kulcsa van. Sokszor rágtam apu fülét, hogy ne áldozza fel magát miattunk, süket fülekre talált a kérés, de szerintem leginkább csak azért, mert nem akart a keresgéléssel foglalkozni. Ezért találtuk ki Ruval, hogy majd mi megkeressük neki az igazit, de erről ő mindaddig nem tudhat, amíg meg nem találjuk. Legyen meglepetés, különben leállítaná az egész akciót. Fel is adtunk egy hirdetést az alábbi szöveggel:

Keresem életem szerelmét, azt a társat, akit körülvehetek szeretettemmel, akinek megadhatom mindazt, amire vágyik, nem csak anyagilag, hanem érzelmileg is. Mellettem biztonságot, szeretetet és izgalmakat is lelhetsz. Eddig a sportnak szenteltem az életem, nem kispályás szinten, de ezek után te lehetsz a középpont. Kisportolt, jóképű, 34 éves, aranyvérű mágus vagyok, különleges képességgel. Ha téged kereslek, küldj magadról egy fényképes bemutatkozó levelet az elérhetőségeddel, és értesítelek, hogy hol találkozzunk. Jelige: „Zöld szemek”

Az első rosta megvolt már, kilőttünk egy féltucat alkalmatlan jelentkezőt, aki vagy túl ronda volt, vagy túlságosan is szép. Illetve egyéb más miatt nem felelt meg. Megírtuk nekik a találka helyszínét, mindegyiket félóra eltéréssel hívtuk ugyanoda, a Pillangó-varázs Étterem és Teaházba. Pont a mai nap, hogy fogadnunk kell a jelentkezőket, ezért sietősre veszem a lépteimet, hogy jóval az első jelölt előtt érjek oda, mert vannak előkészületek. Hamarosan oda is érek és benyitok a hangulatos kis üzletbe, majd a legszimpatikusabb asztalnál helyet foglalok, majd a megjelenő pincérlánytól egy óriási pálcikás, zöld vattacukrot rendelek, ugyanis ez az ismertetőjel, továbbá egy túrótortát, három gombóc nutellás fagyival, és limonádét, utóbbiakat saját fogyasztásra. Már csak Ru hiányzik, aztán kezdődhet is a móka.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. július 5. 20:47 | Link

Nővadászat - Niki és Mesélő

Az utóbbi időben ismét csak rengeteg változás állt be a életében. A lelke kezd egyre zavarosabbá válni, mind több és több a kérdés, kétely. Változik a környezete, az emberek, ezen nincs mit csodálkoznia; mindenki halad előre idővel, csak ő meg nehézkesen dolgozza fel az újdonságokat. A kezdeti öröm, amit a nagybátyja iránt érzett, majd az azt követő még nagyobb meglepetés és ujjongás, amit Nikivel való rokoni kapcsolatának felfedezésekor megélt, már összekeveredett jó néhány kétellyel és kérdéssel. Helyes ez így? Nikinek hiányzik tizenhét év az életéből, amit a nagybátyjával tölthetett volna. Ádámot ő még hamarabb ismerte meg, mint Niki. Hiába tagadja, bűntudatot érez és olyan gondolatok is szokták gyötörni, hogy talán bizony nagyon útban van a boldog apa-lánya kapcsolat alakulásában. Amolyan ötödik kerék vajon, aki talán egy nap majd feszélyezett mosolyokra ébred és terhes légkörre? Egyelőre nem akar ebbe belegondolni, csak reméli, hogy ő gondol mindent túl főleg azok után, hogy az anyját még mindig hiányolja, hiányolni is fogja, csak most ez az űr még mindig elég nagy. Ezért kapaszkodna Ádámba is, Nikibe is, noha ki nem mondja ezt nyíltan, de azért reméli, hogy eme két fontos ember nem fogja majd megsokallni őt egy adott ponton.
Miközben koptatja a Fő utza kövezetét, egyre-másra ezen töri az agyát, na meg felváltva mosolyog is, elvégre annyira rájuk vall, hogy puszta szeretetből megpróbálják egyből majdnem kiházasítani Ádámot. Jó, persze egyelőre csak az önéletrajzokat nyálazták és szelektálták végig, de máris olyasmi tervek is megfordultak az agyukban, hogy hova toldjanak még a házhoz, ha jön az új asszony? Ezek fontos kérdések, az ő fantáziájuk meg végtelen. Megegyeztek Nikivel, hogy meginterjúztatják a hölgyeket, jól megizzasztják mindegyik jelöltet és a végén döntenek, kivel tárgyalnak le randit Ádámnak. Az a terv negyedik fázisa, hogy Ádámot hogy veszik majd rá a konkrét randevúra, bár talán nem is lesz olyan nehéz, mint amennyire hiszik. A nagybátyja mondta már párszor viccelődve, hogy vakmerő, hát akkor feltételezi, hogy a szerelemben is az lesz. Csak nem hagy ki egy magától kínálkozó, jól megfontolt esélyt, nem? Na ugye!
Végre eléri a Pillangóvarázst, lenyomja a kilincset és belép a teaházba. Még sosem járt itt, így elsőre az az érzése, hogy egy hotelbe érkezett. Jobbra is, balra is függöny állja el az útját, szemben recepciós pulthoz hasonlító.... hát pult, jobb szava nincs rá, s az úr, akinek, ha jól hallotta, értésére kell adnia, hogy a teaházba vagy az étterembe óhajt-e menni. Teaház, eldöntve. A függönyt széthúzzák előtte, így az út is szabaddá válik. A pultra csak egy pillantást vet, a fülig mosoly pultos hölgyre bágyadt ajakgörbületet villant, majd a benti gyér fény mellett amilyen gyorsan csak tudja, felkutatja Nikit tekintetével. Nem sokat teketóriázik, miután belőtte unokanővérét, elkezd szlalomozni az asztalok és párnán ülő népek között, hogy a végén Niki mellett kössön ki és lehuppanjon a mellette levő párnára. És nos, ha már a pincér is megjelent, részéről rendel egy ház specialitása pillangó-varázst és ezzel egy időre le is tudta az igényeit.
-Szia. Sokat vártál?- kötelező megkérdeznie, mivel izgul, s ha izgul, udvariasodik és mivel most udvariasságra is lesz szükség, ez nem is annyira nagy baj. Egyelőre pótcselekvésként előszed egy hajgumit és pár gyors mozdulattal oldalra fogja egy csomóba fekete fürtjeit. A fülében ott villog a megszokott pillangós fülbevalója, a teniszcipőin éppen mintha elrepülni készülnének az absztraktra sikeredett lepkék, a farmere az rendben, de a bordó felsőjének ujja meg van erősen gyámbászva. Még mindig húzogatja a ruhái ujjait, ha ideges, most pedig kissé az. A régi szokásait nehezen vetkőzi le.
-Kíváncsi vagyok, milyenek lesznek. Nem akarom, hogy egy színészkedőt fogjunk ki neki.- sóhajt egyet, mert eszébe jutott a mostohaanyja, aki nyár óta bizony tényleg a mostohája. Ezt Nikinek is mesélte, hogy Claire most már hivatalosan is boldogítja a "Szólíts nyugodtan Anyunak" szlogenjével és bombázza a baglyaival is. No de erről most csak a hangsúlya és a pillanatnyi orr ráncolása árulkodik, de azok is eltűnnek, amint megérkezik a rendelése. A pillangós süti láttán felragyog az arca és nem rest Niki elé tolni a csinos rendelést.
-Megkóstolod te is?- szívesen osztozkodik, ha van kivel.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. július 5. 21:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 604
Összes hsz: 1001
Írta: 2013. július 6. 16:03 | Link

Niki és Runa


Eszter kissé esetlenül topogott végig a Fő utcza macskakövein. Mindvégig az járt a fejében, hogy meg kéne fordulnia, ez az egész hülyeség, és kényelmetlen, és tulajdonképpen ő nem is akarta. Valójában a nővére jelentkezett a nevében a társkereső hirdetésre. Mindig is piszkálta, hogy már évek óta nem volt senkije, és egy harminc éves nőnek (bár Molly a kislányos arcával nem nézett ki ennyinek, legalább öt évet simán letagadhatott volna - ha nem többet!) minden lehetőséget meg kell ragadnia, hogy "pasit szerezzen". Na igen, ezek csak Timi gondolatai voltak, Eszter teljesen másképp vélekedett a szerelemről és egyebekről. A saját kis romantikus felfogásában.
Annyiban azonban igaza volt Timinek, hogy amilyen szerencsétlen ez a lány, aki még magassarkúban sem képes normálisan menni, nem árt, ha kihasznál minden ismerkedési lehetőséget. Főleg akkor, ha amúgy nem igazán járogat el sehova sem a szabadidejében.
Eszter egyébként a fővárosban élt, egy pergameneket gyártó cég főnökének volt az asszisztense. De ezt majd biztos elmeséli, ha beszélgetnek a férfival, akivel nemsokára megismerkedik. Uramisten! Olyan közel volt minden, Eszter szíve pedig minden lépéssel hevesebben dobogott. Elég, elég - csitította magát - nem vagyok már kislány, hogy megijedjek egy ilyen helyzettől. Felnőtt nő módjára fogom végigcsinálni ezt az egészet. Ügyelek majd arra, hogy semmiféle ostobaságot ne mondjak, vagy csináljak!
Ezzel vett egy nagy levegőt, ujjait végigfuttatta félhosszú, vöröses barna haján, mely két oldalt volt eltűzve (Timi szerint fel kellett volna tupírozni, hogy "dögösebb legyen", de Eszter egyedül a magassarkú viselésében engedett testvére unszolására); megigazította térdig érő, pöttyös szoknyáját és barackszínű blúzát is. Ismét vett egy nagy levegőt (Istenem, csak el ne ájuljak!), azzal belépett a Teaház ajtaján.
Nem járt még itt azelőtt, de az egyik dolgozó útba igazította, így nem sokkal később már a kellemes füstölő-illatú helyiségben pásztázta szemeivel az asztalokat. Míg végül megpillantotta a zöld vattacukrot. Azonban a férfi sehol. Habozott pár percig, míg végül erőt vett magán, és az említett asztalhoz sétált, ahol két lány üldögélt.
- Sziasztok! Ne haragudjatok... a hirdetés miatt vagyok itt. - Ennyit mondott csak, de nagyon ostobán hangzottak a szavak a fejében, így készen állt arra, hogy a következő pillanatban kinevetik, ő pedig vörös fejjel iszkolhat ki a teaházból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Merkovszky Nikoletta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 6. 17:51 | Link

Runa húgi és a Mesélő (Eszter)

A függöny mozgására figyelek fel a következő pillanatban, de megnyugszom, mikor látom, hogy csak Runa az. Még épp csak belefogtam a megrendelt finomságokba, persze némi rossz érzéssel a gyomrom táján, mivel a fenekem látja kárát minden újabb falatnak, ezzel együtt mintha fizikailag is érezném, hogy a látványtól is szűkebb lesz a farmerom. Nem öltöztem ki feleslegesen, nem nekem kell jó benyomást kelteni, én elég ha csak vagyok, sőt időnként, egyesek szerint sok is. Remélem Runa nem így gondolja.
-Szia! Most azt kéne mondanom, hogy nagyon sokat, mert minden perc nélküled egy örökkévalóság, tudod?! Egyébként meg én is most érkeztem. Megrendeltem a vattacukrot. Én is imádom, csak nehogy elfogyjon, mire kell! Izgulsz? - hadarom mintegy köszönés helyett, mellett, bár ez első félmondat lehetne kétértelmű is akár, de most nem arra gondolok. Valóban, mióta megtudtam, hogy rokonok vagyunk, sokkal többet vagyok vele, és egy pillanatig sem unom, vagy kívánnám a Világ másik felére. Olyan ő már, mint a testvérem, s ha nincs velem, hiányérzetem van, mintha a másik felem hiányozna.
- A színészkedőket rögtön kiszúrjuk. - nyugtatom meg, majd folytatom, de a mondat második része már nem biztos, hogy olyan megnyugtató.
- Ezért vagy itt te. Írtál össze kérdéseket? Tudod, amivel kiszűrjük majd a rosszakat?! - Választól függetlenül előveszem a saját listámat és elé tolom, amivel párhuzamosan ő meg a saját sütijét kínálja. Eszek egy falatot, csak a béke kedvéért, de jobban izgat most, hogy mit szól a kérdéseimhez?
Ezek állnak a pergamenen, amit a jelölteknek majd ki kell tölteniük:
Hány másodperc alatt futja a százat?
Meddig bír fél lábon állni?
Hogy viszonyul a szemtelen tinikhez?
Mennyit költ havonta ruházkodásra?
Ki a kedvenc sportolója?
Mi fogta meg a hirdetésben?

- Szerintem lényegre törő kérdések, és sok mindent elárulnak az illető hölgyről. Nem gondolod? -
A szóban forgó első számú meg is érkezik, tanácstalanul tekint körbe, mintha nem hinne a szemének, hogy jól látja az a zöld vattacukrot az asztalon. Ennél jobban felhívni magunkra a figyelmet, már nem is tudnánk, még intek is neki, talán csak ekkor veszi a bátorságot, hogy közelebb jöjjön. Még oda sem ért, már oda is súgom Runak az ítéletemet.
- Túl félénk. Szerintem nem jó. - Az időközben meg is érkező hölgyre viszont kedvesen mosolygok, meg kell adni azért az esélyt mindnek. - gondolom.
- Szép napot hölgyem! Ne lepődjön meg, jó helyen jár. Mi vagyunk a fogadó bizottság. Tudja a férfi, aki társat keres, nagyon híres és elfoglalt, így mi vagyunk, akik első körben szelektálunk. VELE csak az találkozhat, aki minden szempontból megfelel, mert nem teheti ki magát kellemetlenségeknek. Ugye megérti?! Az ő pozíciójában, nem lenne helyes. Viszont, ha megfelel, akkor jöhet az igazi randi. - vázolom fel a tényállást, és a nő elé tolom a pergament a kényes, de annál lényegesebb kérdésekkel.
- Ezt kérem töltse ki, aztán még közben kérdezünk. - nézek Ru-ra bátorítást remélve, hogy besegít.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. július 8. 12:59 | Link

Big Sis és Eszter  Smiley


Viszonylag hamar idetalált, a segítség sem maradt el, melyik függöny mögé kellene belépjen, hogy a teaházba jusson, így tényleg kevéske idő múlva ott ül már egy párnán Niki mellett egész vidám képpel. Érzései szerint ő sem öltözött ki nagyon, elvégre a farmer és az ing minden, csak nem hivatalos öltözék. Arra azért kicsit meglepődik, sőt el is pirul, amit Niki mond, az első másodpercekben pedig csak dadog és "É-Én" stílusú válaszfoszlányok törnek fel a torkából.
-Tényleg olyan már, mintha a nővérem lennél, mióta megszülettünk.- nyögi ki a végén egyre szélesedő, nevetésre álló mosollyal. Niki a nagytestvér, ez világos. Most is felnéz rá, bár nem akarja lemásolni a lányt mindenben. Inkább azt kedveli nagyon Nikiben, mennyire erős a jelleme és nagy a kitartása.
-Borzasztóan. Sosem voltam még ilyesmin, vagyis... sosem játszottam kerítőt.- a mondat második felét csak elsuttogja közvetlen Niki füle közelében, mert mégis csak a "kerítő" szóról az emberek legtöbbjének nem túl jó és erényes dolgok szoktak eszükbe jutni.
-Hát ő... én.... majd fejből teszem fel őket, ha nem baj.- most aztán eléggé behúzza a nyakát, mert tényleg nem készült egy fia kérdéssel sem. Nem úgy Niki: ő összeírt egy egész szép sorozat kérdést, bár az első kettőn eltátja a száját, annyira nem érti, mit keresnek a sorban.
-Miért fontos, hány perc alatt futja le a százat és meddig tud fél lábon állni?- nem állja meg, hogy ezt meg ne kérdezze unokanővérétől. Persze arra azért bólogat egy sort, hogy a lényeges kérdések mennyi mindent elárulnak valakiről, de többre nincs ideje, ugyanis befut az első jelöltjük. Inkább hallgat a félénkséget illetően. Ő is nagyon csendes és visszahúzódó szokott lenni, bár persze első percekben fogalma sincs, hogy ez mennyire igaz erre a hölgyre, vagy csak a pillanat hatása miatt viselkedik ilyen félénken?
Niki átveszi gyorsan a stafétabotot és rögtön a közepébe vág, de azért a mondandó legvégén ő is vesz egy nagy levegőt, nagy mosolyt villant Eszterre és belefog a saját beszédébe is. Igyekszik nem elnyújtani majd.
-Csókolom! Igen, tényleg az a helyzet, hooogy a jelölt bácsi elég elfoglalt és most mi helyettesítünk, de ne tessék megijedni. Mi is azon vagyunk, hogy mindenkinek jó legyen, amennyire csak lehet. Szóval öhm....- vet egy zavart pillantást a kérdésekre, amiket Niki Eszter elé tolt. Mit is kérdezhetne? Mit? Valamit kell....
-... esetleg tetszene mesélni a családjáról? Úgy értem, otthon tetszik-e még lakni, van-e testvér, szeretne-e a néni családot?- lhet, hogy van, aki azért jelentkezik, mert csak egy kalandot akar egy jóképű férfivel, nem? Az ilyet is ki kell szűrni, erre jók a kérdések.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 604
Összes hsz: 1001
Írta: 2013. július 9. 21:59 | Link

Niki és Runa

Az a helyzet, hogy fogalmam sincs, Eszter jobban járt-e így, ahogy. Ő is épp ezen gondolkodott, miközben hallgatta az egyik lányt, és megtudta, hogy valójában hogyan is fog zajlani ez a randi. Eszter nem tudta eldönteni, örülhet-e annak, hogy egyelőre nem kell feszengenie a férfi jelenlétében, mikor cserébe kap két tinilányt, akik majd jól letesztelik őt. Nos, nem. A nő cseppet sem volt nyugodtabb ettől az új helyzettől (bár a vörös fejjel elviharzás következett volna be!), de azért engedelmesen maradt, leült, végigolvasta az elé tett kérdéseket.
Ahogy mogyoróbarna szemei sorról-sorra végig futottak a kérdő mondatokon, Eszter úgy jött egyre jobban és jobban zavarba.
Hány másodperc alatt futja a százat? Sosem mérte le. Nem mintha, sokat szokott volna futni. Ő inkább a biciklizést szerette, de azt sem versenyszerűen művelte. Most is eszébe jutott Timi, hogy mennyire nem kellett volna rá hallgatni! Ugyan már, nem kell sportolónak lenned! Ez csak arra megy ki, hogy jó-e az alakod, és a tied jó, szívem! - hangzottak testvére szavai újra a fejében.
Szeretett volna elsüllyedni most rögtön, vagy megszűnni. Azért igyekezett úgy bámulni az előtte fekvő papírra, mint aki csak szépen akarja megfogalmazni a válaszokat, amiket amúgy már tud, mert miért ne tudna?! De érezte ő, hogy ahogy máskor sem, most sem tudta leplezni zavarát.
Kellemetlen helyzetéből a másik lány zökkentette ki, akinek a kérdései okot adtak arra, hogy ne foglalkozzon most egy ideig a lapon lévőkkel. Vett egy mély levegőt.
- A szüleim Martonvásáron laknak... én budapesti vagyok, nem lakok már velük... hanem egy kis lakásban a... - macskámmal. Szerencsére időben kapcsolt, hogy az sosem vet rá jó fényt, amikor arról mesél, hogy egy macskával osztja meg lakhelyét, így gyorsan változtatott a válaszon.
- ... a szomszédok kedvesek. Van egy nővérem, Timi - akire ezentúl nem fogok hallgatni!
- Sze...szeretnék családot, persze. - És valahol eddig bírta. Kipirult, melege volt, alig kapott levegőt, egyáltalán nem érezte jól magát ebben a helyzetben. A sok kérdés, meg minden. Nem, ez nem neki való.
- Azt hiszem... - Kezdte el Eszter, miközben felállt az asztaltól.
- ... hogy nem én vagyok a jó jelölt, úgyhogy nem húzom az időtöket. Örülök, hogy találkoztunk, sziasztok! - Köszönt el mosolyt erőltetve az arcára, de már csak azon járt az agya, hogy minél előbb ki szeretne innen jutni! Megfordult, hogy kiiszkoljon, és azért imádkozott, hogy a lányok meg ne állítsák.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Merkovszky Nikoletta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 10. 05:20 | Link

Runa és Mesélő /Eszter/


- Mindenbe bele lehet jönni. - felelem Runak aggódó kijelentésére, hogy izgul, majd így folytatom: - Légy nyugodt, perceken belül fogsz találkozni néhány olyan hölgyeménnyel, aki még nálad is jobban izgul. - Kicsit talán még én is szorongok, de csak magam miatt, na meg apu miatt, hogy mit fog szólni ehhez a magánakciónkhoz?! Ahogy közeledik az első jelölt megérkezése, úgy erősödik bennem is a félsz, bár soha nem fogok úgy izgulni, mint Ru, abban biztos vagyok. Jó ügyért cselekszünk, és ezt apu is értékelni fogja, nyugtatom meg magam. Ennek örömére egy falatot tömök a számba, húgi sütijéből.
- Komolyan kérdezed, hogy miért fontos?! Tudod, hogy apu remek sportoló! Nem lehet olyan felesége, aki nem bír lefutni 100 métert, ráadásul apu szokott reggelente futni. Egy jó hitvesnek ebben is vele kell tartani. - Büszke vagyok magamra, hogy elég rövid idő alatt sikerült sok mindent kideríteni apuról, jól haladok a tantárgyban, bár a sztárságával kapcsolatban több volt még a fehér folt, azt tudtam a legnehezebben elképzelni.
- Beleolvastam múltkor, apu készülő könyvébe, és ott írja, hogy fontos számára, hogy a környezetében lévő emberek is szeressék a sportot. Beláthatod, hogy akárki nem méltó, hogy a párja legyen. - Halál komolyan gondolom, meg azt is tudom, hogy fontos a közös érdeklődés egy kapcsolatban, és ha már nem kviddicsezik, olyat nehéz lenne találni, de legalább sportos életet éljen, és aki már egyszer is lemérte, hogy hány másodperc alatt futja a 100-at, annak fontos a sport.
- A féllábon állás, meg a humora miatt van. Te akarsz egy besavanyodott valakit a házban, akivel nem lehet egy jót hülyülni! Na, ugye. - Már el is könyvelem, hogy Ru csakis igazat adhat nekem, hiszen tesók vagyunk, hasonlít a felfogásunk, és általában egyet szoktunk érteni. Ezért volt jó vele.
Megjön az első jelentkező, de már messziről látom rajta, hogy alkalmatlan. Apunak nem jó egy félénk nő. Nem tudna mit kezdeni vele.- súgom oda tesónak, aztán mosolyogva fogadom a hölgyeményt. Felvázolom a tényállást, némileg eltúlozva a szituáció jelentőségét, valamint apu erényeit, de elfogult vagyok elég erősen, ha róla van szó. Tudom, hogy nem szereti, ha rátapadnak a csajok, de ha így, finoman tálaljuk majd neki, akkor még hálás is lesz. Hanem ez a lány, biztosan a kiesők közé fog tartozni. Nem tud mit kezdeni a kérdéseimmel sem, úgyhogy nekem, innentől lejátszott. Runa még próbálkozik, de a nő egyre idegesebb, majd elnézést kérve elrohan. Hacsak Ru meg nem állítja.
- Hát ennek meg szerinted mi baja lett? - fordulok cinkosomhoz nevetve. - Szerinted ennyire félelmetesek voltunk? -

Utoljára módosította:Merkovszky Nikoletta, 2013. július 10. 12:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. július 11. 10:06 | Link

Niki és (még) Eszter


Na igen, most hogy mondja el, hogy az is bőven aggasztja, hogy körbeizgulják majd egymást a jelöltekkel és nem lesz semmi a nőkerítésből? Plusz Ádám mit fog szólni mindehhez? Nem tudja hirtelen elképzelni, hogy a nagybátyja meg fogja nekik köszönni, hogy beleszóltak a szerelmi ügyeibe. Jó, Runa amúgy is pánikolós fajta úgy hogy nem kell ezeken a gondolatokon csodálkozni. Mondjuk Niki okfejtésén úgy elkezd pislogni, hogy még aggódni is elfelejt. Nevezzük jobb kifejezés híján megdöbbenésnek, bár ő szegény jelöltek helyében is elkezdene már félni, mert Niki tényleg az álomtársat keresi. Fejet vakarni sem mer ebben a szituációban, csak imádkozni, hogy legyen valaki, aki a nővére fogára való lesz és ez által Ádáméra is.
-Akkor engem ki fog tagadni, mert az egyetlen mozgás, amiben jó vagyok, az a saját lábamban való pofára esés. Mikor kicsi voltam, még a lábamat is eltörtem az első randimkor a seprűvel. Azt sem tudom, hogyan fogok átmenni a Repüléstanon.- sóhajt fel letörten, miközben lekortyolja a fél tea adagját és kapirgál a süteményéből is egy falást.
~Akarni nem akarok, de megkínozni sem szeretném a jelentkezőket. Nehogy pont a visszájára forduljon az egész és Bogolyfalváról kiutálják Ádámot. Nikiiii, erre nem gondoltál!~ magában visong egy sort, de hangosan inkább nem mondja ki egyrészt, mert nem akarja letörni a majdnemnővér nővére lelkesedését, másrészt majd valahogy próbál enyhíteni a légkörön, ha veszélyessé válnának a tökéletes-háziasszony-kérdések. Na, valahogy csak alakul majd ez az egész interjú-randevú cucc.
Közben befut a legelső jelöltjük és részéről már-már rokonléleknek érzi a nőt az elhagyatottságával, zavarával, úgy egészében, sőt megölelgetné, ha nem volna mégis a hölgy vadidegen és egy randi interjú alanya. De amúgy tényleg megölelné. Próbál segíteni rajta ahogy tud, még biztatóan mosolyog is mellé, bólogat arra, hogy a szülők Martonvásáron laknak, bár az azt sem tudja, hol van a térképen, de biztosan nagyon szép hely! A nővér is egy jó pont, a szomszédok is. Jó, igazából fogalma sincs, mit kellene keresnie egy nőben és mivel az egész világot a keblére ölelné, úgy gondolkodás nélkül bemutatná Esztert is Ádámnak, de ezért Niki a rangidős. Mikor Eszter távozóra fogja, kissé letörten sóhajt egyet, hogy kezd beigazolódni a félelme és kénytelen lesz mégis elmondani a gondolatait Nikinek.
-Mi... Mi is örülünk. Szép napot kívánok! - makogja még utána, mielőtt Eszter eltűnne teljesen a színről, aztán Nikihez fordul egy sóhajjal.
-Röviden? Rá bizony. Szeretlek, de most őszinte leszek, még ha meg is versz érte. -bevezetőként megvakarja a fejét, ez egy fontos mozzanat! Ezzel is időt nyer. Igazság szerint nehezére esik megmondani a véleményét mindenkor, de ha az összes jelöltet el fogják üldözni az nagyon gáz lesz több szempontból is.
-A száz méteres időt jobbára csak az egészségmegszállottak, a profi sportolók és néhány olyan ember méri, akit ez érdekel. Jobbára férfiak. Annak az esélye, hogy egy átlagos, szerető, aranyos és csendes nőt találjunk, sokkal nagyobb, mint egy fitnesz- vagy amúgy sportguru előkerítése. És szerintem a fél lábon állás csak nekünk vicces, de ők már kinőttek ebből. Maximum a kaja csatát veszik viccnek. És ráhoztuk már eleve azzal is a frászt, hogy Ádámot olyan elérhetetlennek állítottuk be azzal, hogy "elfoglalt" meg "Vele csak akkor találkozhat" meg "az ő pozíciójában", meg ilyenek. És hogy meg kell felelniük. Sokan nem szeretnek megfelelni, meg minek felelnének meg egy kislánynak és egy frissen felnőtt nőnek? Szóval.... szóval szerintem ez történt és... bocsi.- kivételesen sok szempontból megérti, hogy Eszter mitől pánikolt be. Ha ő lett volna a helyében, tán még sírva is fakad és elnézést kér, mert nem mérte le a száz métert. Most már egyrészt azt várja, jön-e a következő jelölt, másrészt Niki reakcióját, hogy bezárkózik-e előtte és hátbatámadásnak, árulásnak vagy hogyan fogja felfogni a véleménykülönbségét? Inkább megmondta mégis, mit gondol, mint hogy mindegyik interjú így peregjen le. Behúzott nyakkal várja a nővére ítéletét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 604
Összes hsz: 1001
Írta: 2013. július 17. 22:29 | Link

Niki és Runa - csapó kettő.


Nos, hogy Eszterrel mi is történhetett, miután kiviharzott a teaházból, talán sosem tudhatjuk meg. Lehet, hogy néhány járókelő fel tudna minket világodítani arról, hogy vajon feldúlt volt a lány, miközben végigsietett a macskaköves úton, esetleg fel is döntött valakit figyelmetlenségében? Könnyes volt az arca, vagy csak szimplán még mindig vörösben tündökölt?
Azt pedig már csak ő tudja, hogy vajon megbánta-e az eljövetelt vagy éppen azt, hogy ilyen hamar elmenekült a kellemetlen helyzetből? Engem még az érdekelne például, hogy Timi mekkora leszidást kapott testvérétől emiatt a "randi" miatt.
Nos, ezt mind az olvasó fantáziájára bízom, ahogy azt is, hogy ezután hogyan alakult Eszter élete (reméljük, végül hepienddel), én most kilépek ebből a történetből, hogy átugorhassak egy másik emberébe, név szerint Dorota Zsitovszky-éba, aki épp ebben a pillanatban lépett be a Pillangóvarázs teaház-részlegébe.
Dorota egy 50 év körüli, alacsony, tömzsi nő volt. Hosszú, sötétkék egyberuhát viselt, sötétbarna haja szoros konytba volt rendezve - mindez azt vélte sugallni, hogy a nő igencsak konzervatív nézeteket vall. Szigorú tekintete végigpásztázta a teaházban üldögélőket. Általában nem jelentett semmi jót, ha a nő valakit kiszúrt magának, de most egyelőre biztonságban volt mindenki. Dorota ma egy nagyon fontos ügyet jött elintézni, nem pazarolhatta mások kioktatására az idejét.
Ahogy kiszúrta azt a bizonyos jelzést, ami a hirdetéssel volt kapcsolatos, nyomban a lányokhoz sietett. Kissé meglepődött, hisz másra számított, de a nő jól tudott alkalmazkodni, így miután végignézett egy fintor kíséretében a lányokon, megszólalt.
- Itt lenni hirdetésben írt férfi? - Valamiféle akcentussal beszélt a nő, de érezhető volt rajta, hogy valószínűleg ez csak erőltetés. Tudna ő magyarul beszélni rendesen is. Lehet, az akcentus csak az egyik eszköze a megfélemlítésre. Mert Dorota szerette, ha tartottak tőle az emberek.

Utoljára módosította:Mesélő, 2013. július 17. 22:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Merkovszky Nikoletta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 23. 23:38 | Link

Runa, Dorota

Az már egyértelmű volt, mikor Runára néztem, hogy nem vele kellett volna elkezdenem ezt a kalandot, hiszen ha őszinte akartam volna lenni magamhoz, bevallottam volna, hogy nem akarok én apunak sem barátnőt, sem feleséget, viszont ez az egész herce-hurca, jó mókának ígérkezett. Ru arcán csak az aggodalom tükröződik, túl komolyan veszi ezt az egészet. Remélem, hogy megnyugszik majd, és ha jönnek a lányok, ő is élvezni fogja a helyzetet, de nem így történt. Azzal a hatalmas szívével, még egy bibircsókos vasorrú bábát is a keblére ölelt volna, még akkor is, ha az közli, hogy épp arra készül, hogy ropogós sültet süssön belőlünk. Nem szimpatizált a szelektálási módszereimmel sem, pedig az tökéletes volt. Minden kérdés a helyén volt, mindnek funkciója volt.
- Apa emiatt nem fog kitagadni, hisz a nagybátyád, de mi most végül is egy idegent keresünk mellé, és az legyen minden szempontból tökéletes! Reptanból meg a szóbelin behozod a gyakorlati hiányosságaidat – legyintettem egyet az aggodalmaskodására. Ami aput illeti, alaptalan volt, ám, ami a reptant afelől voltak fenntartásaim, ismerve Markovits professzor szigorát.
Befut az első jelölt, de azután hamarosan ki is fut. Nem is bánom, apu mellé egy erősebb idegzetű hölgy való. Megijedni néhány egyszerű kérdéstől?! Nem kár érte. Ám a hölgy távozásával megérkezik Runa menetrend szerinti szemrehányása. Igazság szerint már vártam, hogy mikor fakad ki. Eszter távozása kihozta belőle, ami eddig nyomta a szívét. Figyelemmel végighallgatom, hátradőlve a széken, majd csak mikor kiadott mindent magából, akkor nyitom szóra a számat.
- Oké, rendben van! Legyen neked igazad! Nem vitázom. Próbáljuk másképp ki a dolgot, de akkor a következő hölgy kikérdezése a tiéd! Én nem szólok bele. Ha neked tetszeni fog, akkor összehozzuk apuval. - Azzal a mondat végére a pontot, a kérdőívem szétszakításával teszem fel, ezután karba font kezekkel figyelem az ajtót, az újabb jövevény reményében. Ám csak egy idősödő hölgy lép be a nyíló ajtón. Nem is akarok hinni a szememnek, amikor a néni, meglátva a zöld vattacukrot, elindul az asztalunk felé. Mielőtt megérkezett volna, odasúgom Runának.
- Ezt ki hívta ide? Úgy emlékszem eleve kihúztuk a listából, mert túl öreg. Akkor meg mit keres itt? -
Az öreg hölgy, aki éppen a nagymamám is lehetett volna, fura akcentussal egy kérdést intéz felénk.
- Férfi?! Hirdetett?! Nincs itt olyan. Nem tudom, hogy miről beszél – felelem gondolkozás nélkül, aztán egy óriási adagot letépek a zöld vattacukorból, és a számba tömöm. Észbe kapva, hogy most hallgatnom kell, Runára mutatok két kézzel, majd a nénire, én pedig szótlanul elmerülök a limonádém élvezetében. ~ Tiéd a pálya húgi! ~
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. július 29. 09:34 | Link

Nikim és Dorota

Bizony meglehet, hogy Niki a rossz partnert választotta ki ehhez az akcióhoz. Runa hajlamos mindentől szívrohamot kapni és mindenkinek mindent megengedni. Megeshet, hogy tényleg hozzáadna egy Vasorrú Banyát Ádámhoz, csak mert az cuki és kedves volt vele és ő sem akarná megbántani, hogy szépség terén nem a banya a nyerő.
-Úgy gondolod?- ő és a repüléstan... Egyáltalán minek vette fel? Mert hülye maximalista gyogyós? Markovits professzor majd egy szép bukó jeggyel fogja értékelni az "igyekezetét", már látja előre lelki szemeivel a szörnyű tényt.
Na de visszakanyar a jelöltekhez. Az első hölgynek hamar inába száll a bátorsága (szerinte) érthető okok miatt, amiket nem rest megosztani Nikivel sem persze csak a maga visszafogott stílusában, ahogy azt szokta. Szerinte ezek kényes pontok, hogy Ádám mennyire "elérhető" a nőknek, meg hogy ők milyen kérdéseket tesznek fel a jelölteknek. Ám arra nem számított, hogy őszinteségi rohama eredményeképpen rögtön rászakad a kérdezés felelőssége. Nyel egy nagyot és már dadogva próbálná közölni, hogy ez annyira mégsem frenetikus ötlet, mikoron is egy nagyi-korabeli néni lép be az ajtón és félreérthetetlenül kezd masírozni feléjük. Unokanővére döbbenetét osztja, azonban válaszolni képtelen, bár titkon egyetért Niki hirtelen stratégiájával, hogy azonnal letagadja a párkereső akciót. Ki akarna egy anyja-korabeli nőt feleségül venni? Ennyire lököttnek vagy magabiztosnak még a nagybátyját sem gondolja. Ezzel együtt nevetésszerűen felhorkan Niki ártatlan hangvételű tagadására, meg a látványra, ahogy unokanővére enni kezdi a zöld vattacukrot. Azért köhög párat utána, hogy ne legyen olyan feltűnő a dolog, bár ha feltűnt, ezen már nem lehet segíteni (nem is akarna nagyon) .
-Ha a lakatost keresi, ő két bolttal arrébb van.- hirtelen indíttatástól vezérelve követi unokanővére stratégiáját, mert egy ilyen koros hölggyel ő sem tudna mit kezdeni, de hogy a nagybátyja bottal sem őiszkálná meg, abban olyan biztos, mint Marie Antoinette lefejezésében.
-De pontosan milyen hirdetésről is van szó?- avagy hogyan játsszuk tovább a hülyét? Niki, veregesd magad vállon- ez a Runa a te behatásod eredménye.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 604
Összes hsz: 1001
Írta: 2013. augusztus 2. 21:34 | Link

Niki és Runa


Dorota egyre nagyobb türelmetlenséggel figyelte a lányok értetlenségét. Ő egy világos és egyszerű kérdést tett fel. Erre mit kap vissza, mit? Össze-vissza magyarázást, és felesleges visszakérdezéseket. Ő maga biztos volt a dolgában, és abban, hogy nem jár rossz helyen. Itt volt a jelzés, és különben is, Dorota-t nem lehetett átvágni! Nem-nem! Ő valamiféle különleges képességgel született - vagy nevezzük ezt bárminek -, ami megsúgta a sumákolást és a félrebeszélést.
Most azonban nem akart aközött dönteni, hogy a lányok most tényleg ennyire értetlenek, vagy csak őt akarják itt félrevezetni. Mindkettő idegesítette őt, úgyhogy mindegy is volt.
Amint lehetett, az asztalra csapott, kicsit sem zavartatva magát.
- Nincs idő lakatos, se félrebeszélés! - Azzal kihúzta a széket, és helyet foglalt, majd némi helyezkedés után ismét szóra nyitotta száját.
- Idefigyelni rám, lányok... - Közelebb hajolt a vele szemben ülőkhöz, hogy rájuk meresztgethesse sötét szemeit. A sötét tekintettel pedig azt szerette volna elérni, hogy a két lányka, még csak egy pisszenést se merjen megejteni, amíg ő beszél. Úgyis csak az a fontos, amit ő mond. Legalábbis egyelőre.
- Férfi nincs itt. Nagy hiba lenni! - Ingatta meg kontyos fejét. Hát, hogy mérje ő fel így a jelöltet? Gondterhelt arccal emelte fel a táskáját, és elkezdett benne kotorászni. Nemsokára egy pergament húzott elő, gondosan széthajtogatta, majd újabb kotorászás után szemüveg is került a hölgy orrára. Szemeivel átfutotta a papírlapra írt sorokat, majd felpillantott a lányokra.
- Miss Delarosa nevében lenni itt. Ő elfoglalt, de érdeklődik a férfi iránt. - Hupsz, hogy ezt eddig nem említette volna, hogy nem is ő tart igényt a hirdetésben szereplő alanyra, hanem a sokkal fiatalabb, csinosabb, gazdagabb úrnője?
- Aki nem lenni itt. - Igen, muszáj megint megjegyezni, egy fintor kíséretében. Nagy hiba ez, nagy...
- Jól figyelni, mert csak egyszer kérdezni! - Adta ki az utasítást, majd a lapra pillantott.
- Lenni királyi, főnemesi vérvonal férfi családjában? Mugliszármazás kizárva? Aranyvér a jó vér. Férfi szeret lovagolni? Krikettezni? Vadászni járni? Szeret politika? Bálok? Illemet tudni? Mi foglalkozás? Sok pénze lenni? - És csak kérdezte, és kérdezte az ehhez hasonlókat. Azt hiszem, a mi kis Dorotánk egy sznob, unalmas és persze aranyvérű (nagyon fontos!) férfit keres az ő drága Miss Delarosa-jának.
Utoljára módosította:Mesélő, 2013. augusztus 3. 10:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. augusztus 6. 20:47 | Link

Dorota, a rém, és Niki, a megfigyelő

Ezúton közöljük, kedves Dorota, hogy a banyák kora régen leáldozott. Manapság nem menő a szigor, ha tiszteletet és csendet akar kicsikarni, bár tény, megfélemlítésnek még mindig remek eszköz. Csak vigyázzon, drága Vaslady, nehogy egy adag rajzszögbe üljön egy nap, mert holmi buzgó alattvalói megelégelték keménységét.
Már az akaratosság sem imponál neki, de fogadni merne, hogy ha unokanővérére nézne most, valami hasonló elégedetlenség halvány árnyait fedezhetné fel Niki arcán is. Persze azután, hogy legombolta róla a pókerarc különösen vastag és makacs rétegét. Niki holtbiztos, hogy nem viccelt, mikor kijelentette, hogy ebbe nem szól bele.
Nagyon durván kezd felmenni benne a pumpa, mikor Őnagysága előadja a Marie Antoinette-féle különszámot: ha nincs kenyér, kalácsot az embereknek, figyeljetek csak rám, mert nekem van csak fontos mondanivalóm. Egy fenét! Ahogy Dorota halad előre a beszédben, úgy kezd egyre látványosabban lüktetni a homlokán az a bizonyos dühér, ellenben a szája körül mind szélesedik a mosoly, mintha egy cukorborsó kislány lenne, aki a nagymamája ezeréves történetét hallgatja teljes lelkesedéssel. Felkönyököl az asztalra Dorotával farkasszemet nézve, s mikor a tisztes matróna végre befogta hatalmasra méretezett és nagyképű lepénylesőjét, ő is belefog a tisztes visszavágásba.
-Szerintem beszéljünk nyíltan, Miss Dorota.- jó erősen megnyomja a Miss szót, mintha szándékosan lenézné a korosabb hölgyet, azaz még annyira sem érdemesíti, hogy tisztes feleségnek nézze. Másképp mi a fenét keresne itt? Paraszti észjárás eleje volt ez, de azóta már mindketten megvilágosodtak, hogy ez a kontyos Elvtársnő csak egy kerítőnő.
-A hirdetést A FÉRFI adta fel, tehát Ő KÉRDEZ. Neki JOGA VAN nem megjelenni, ha túl elfoglalt. És elfoglalt, szavamra. Sokkal elfoglaltabb, mint Miss Delarosa valaha is lehet. Nnos... Ha előbb ön válaszol a MI kérdéseinkre, akkor esélyes, hogy én is válaszolok az ÖN kérdéseire.- vesz egy mély levegőt és közben vállon veregeti magát, hogy elolvasta Niki kérdéseit, mielőtt a majdnem-nővére széttépte a lapot. Így most fejből tudja citálni az összes kérdést hála a fotografikus memóriájának.
-Hány másodperc alatt futja a százat? Meddig bír fél lábon állni? Hogy viszonyul a szemtelen tinikhez? Mennyit költ havonta ruházkodásra? Ki a kedvenc sportolója? Mi fogta meg a hirdetésben?- mikor szépen és érthetően elsorolta őket, még mindig a legangyalibb mosolyát villogtatja, de immár minden feszültség nélkül. Határozottan élvezi a helyzetet, de később nem fog elfelejteni bocsánatot kérni Nikitől. Nem gondolta volna, hogy a flúgosokat is bevonzza a hirdetés, bár Esztert egyáltalán nem tartotta annak, csak súlyosan önbizalomhiányosnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. október 8. 15:17 | Link

Lea

Az utolsó simításokat végzi a fekete öltönyén. Senkinek sem fog feltűnni a megjelenése, hiszen egyébként is hasonló ruhákban van, amikor tanítási idő van. Ritkán enged meg magának lazább stílust, főként olyankor, ha egyedül van, vagy, ha nem az iskolai dolgait végzi. Most viszont étterembe készül, ahol ma este 6-ra foglalt egy kétszemélyes asztalt. A tulajdonos Zoey Rutheford egy kis kedvezményt is adott a tanári mivolta miatt, amit elfogadott, bár nem lett volna rá szüksége. A lényeg a jó viszony, tudja, hogy a Bagolykő tanulója volt az azóta felcseperedett hölgy, így illendő volt a felajánlás acceptálása. Fél órával korábban indul, még beugrik egy kis csokor vadvirágért, ami az asztal fő díszét fogja alkotni a gyertya mellett. Az idős virágárus nénivel kedvesen bánik, biztos benne, hogy az asszony gondosan válogatta azokat számára. Megérkezvén az előtérbe leveti a kabátját, már csak tíz perce van hat óráig, addig pedig várja a partnerét. Egy kis szorongás van benne, nem véletlenül igazgatja az egyébként remekül álló ruháját. A pincér szól neki, hogy szabad az asztal, akár fel is mehet, de ő inkább megvárja a lányt. Amikor megérkezik Lea, egy kézcsókkal fogadja és ha van kabátja lesegíti róla.
- Szia! Örülök, hogy elfogadtad a meghívást! – közli a lánnyal, hiszen bagolyba küldött egy kedves kis meghívót neki, amit órákon át fogalmazott, pedig csak néhány sor és mondatot rejtett a kész szöveg. Talán kicsit régimódi, de a kezdeti szorongása most inkább idegességgé változott. Nagyon ritka, hogy ilyesmire adja a fejét, ettől függetlenül megpróbál természetesen viselkedni.
- Mehetünk? – kérdezi, pozitív válasz esetén pedig az emeleti lépcsők felé mutat, majd egy lépéssel lemarad az induló lány mögött, ahogy illik. Az asztalbál már ég a gyertya, a virág pedig a vázában, Vécsey pedig elégedetten ideges, még mindig. Remélhetőleg majd elmúlik nála.
- Foglalj helyet, kérlek! – kéri fel a lányt és kihúzza számára a széket is, hogy Lea kényelmesen leülhessen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 ... 16 ... 27 28 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed