28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 15 ... 27 28 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 18. 19:54 | Link

Vanília Perwinkle



Amint elértük a teaházat, a barátnőm összecsukta vizes esernyőjét. Már sokan tolongtak bent, ezt kívülről lehetett látni.
Beléptünk az ajtón, Vaníliát előre engedtem. Kinéztem magunknak egy üres asztalt a sarokban. Nem a legjobb helyen volt, de legalább tovább beszélgethettünk kettesben.
-Vanília! Ott egy szabad asztal. Ülj le, hozom a teát. Itt felengedhetünk kicsit, jó meleg van. Hozom a két teát.
Amíg a pulthoz léptem volt időm megszemlélni a bent lévőket. Ahogy látom sok pár, néhány baráti társaság és pár tanár is betévedt az eső elől. Persze a szokásos bogolyfalvi lakosok is itt voltak.
Nem mondom, szép kis tömeg.
Visszafordultam Vanília felé, intettem neki, és rámosolyogtam. Most már tudom nincs nagy baj. Barátnőm buli szervezésben biztos nagyot fog domborítani, nekem nem is kell sokat beletennem a közösbe. Amolyan segítő leszek, aki kiáll a döntései mellett, néha terelgeti, mit is kéne még csinálni. De Ő sokkal tehetségesebb nálam és jobb a..., hát igen, szinte mindenben.
Ahogy megyek vissza az asztalunkhoz, véletlenül meglök egyik Eridonos társunk, de a teából egy csepp nem sok, annyi sem löttyent mellé.
Utam az asztalhoz ebben a tömegben amúgy elég gyorsan és lazán véget ért. Leültem Vaníliával szemben. Elé toltam a teáját, és megszólaltam.
-Szerintem az utolsó vizsganap hétvégéjén legyen a buli, akkor többen eljönnének. Biztos csak vasárnap mennek sokan haza. A szombat jó lenne.
Belehörpintettem a teába és vártam a válaszát.
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. március 3. 10:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 19. 07:16 | Link

Ronald Little-Leah

 Odamentem ahhoz az asztalhoz ahova Ronald vezetett. Ott leültem.
 - Ja, Ron én vaníliás teát kérnék, ha lehet. - erre el is mosolyodtam.
Jó egy ilyen kedves barát közelében lenni.
 - Szerintem vasárnap tartsuk a bulit. Tudod, én nem szeretem a nyüzsgést. Szombaton túl sokan vannak. Ezért jobbnak látom, ha vasárnap rendeznénk  a partit. - mikor befejeztem ránéztem és vártam. Megkóstoltam a teámat. Pont, ahogy én szeretem. Olyan finom édeskés íze volt. Megmagyarázhatatlan mire hasonlít, pont ahogy szeretem. Nem tudom ki készítette vagy ki kérte így, de nagyon finom volt.
 - Jó ötlet volt ide jönni. Egyet értesz? - kérdeztem tőle. Azt mondta szeret itt lenni. Tényleg nagyon otthonos és jó teát is készítenek. Ja és jó meleg is van.
 - Na, akkor van, ötleted kit hívjunk meg? Jó lenne tudni, hogy hogy készüljünk. Nem gondolom, hogy csak tervek nélkül bele kéne vágni egy ilyen buliba, ahol rengeteg ember lesz. Jobb, ha előbb meg beszéljük, ki akar jönni és ki nem. Én így vélekedek. - mikor befejeztem elkezdtem gondolkodni a meghívottak nevein. -  Vagy akár meg is hívhatnánk az összes itt maradt diákot, így senki nem marad ki és nem lesz sértődés. Te mit gondolsz? - ránéztem és vártam a válaszát. - A buli jó ötlet de hogy csak a barátainkat hívjuk meg az már  nem mi van ha más is akar jönni mi meg nem hagyjuk. - tényleg milyen rossz lenne csak egy maréknyi emberrel bulizni az nem is buli.
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. március 3. 10:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 19. 19:38 | Link

Vanília Perwinkle


-Azt hiszem Vanília igazad van. Tényleg jobb a vasárnap. Olyankor kevés falubeli lődörög az utcán. Olyankor van a helyi kviddics csapat idegenbeli meccse, amire mi nem mehetünk el.
Amúgy pedig aki itt marad, tényleg mindenki jöhessen.
Szerintem hívjuk meg a szomszéd faluból az Őrült Rozmárok zenekart is. Ismerem az énekest, ingyen el tudnám hívni.

Mondtam végig egy szusszal, amit már a pultnál elgondoltam. Talán megfelelő lesz. Habár még mindig nem tudom zenés, vagy más estére gondolt Vanília. Bármi is legyen biztos jó móka lesz.
Belekóstoltam újra mentateámba. Épp ez kell nekem. Egy kis nyugalom 5 sikeres vizsga után.
-Jönne Mary az biztos- kezdem a felsorolást, majd szép lassan jó pár név elhangzik az asztalnál. Ezek a baráti kör bulizósabbjai.
Majd szép lassan a tea hatására elálmosodom. Persze ezt nem kötöm barátném orrára. Még megsértődne, hogy pont ilyen teát kellett választanom.
Utoljára módosította:Magyar Ákos, 2013. február 20. 18:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 20. 19:28 | Link

Ron

 - Jó majd még gondolkodunk neveken de már akkorákat ásítasz, hogy egy ház is bele férne a szádba. Menj haza lefeküdni. Én is vissza megyek mert már fáradok. - szintén nagyokat ásítottam. - Jobb ha vissza megyünk a kastélyba mert a végén még itt fogunk elaludni. - elmosolyodtam. Leültem és beszélni kezdtem.
 - Na akkor meghívhatjuk Maryt és Maiát. Vele szoktam még beszélgetni. - elgondolkodtam még ki jöhetne el. Ekkor eszembe jutott. - Van egy barátnőm Lazly Jassy, meg még Emily is jöhet. Az egyik Eridonos társad. - és tovább gondolkodtam, de már annyira fáradt voltam, hogy már a szemhéjam is lecsukódni kívánkozott. - Na mindegy. Jó éjt! Majd holnap beszélünk. - felálltam és elindultam az ajtó felé. Kiléptem és nagyot szippantottam a levegőből. Sietve elindultam a kastély felé. Már sötét volt.
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. március 3. 10:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 25. 18:45 | Link

Vanília Perwinkle

Ahogy megláttam, hogy Vanília mennyire elfáradt, gondoltam jobba, ha elkísérem. Elvégre egész délután együtt voltunk. Ránk fért még egy kis együttlét. Sok mindent szerettem ebben a lányban. Főleg, hogy ki merte előttem mutatni gyengeségeit. Más lányok ilyenkor szoktak igen komoly képet vágni, amiből egy furcsa fintor lesz, mint értelmes nézés.
De Vanília nem ilyen. Látszik Őszintesége. Nem játssza meg magát. Mindig a saját énjét mutatja. Most éppen azt, hogy kicsit segítségre szorul. El kell kísérnem egészen a ház körletéig. Támogatom, mint mindig. Mellette vagyok. Engedem, hogy belém karoljon, amíg "haza" nem érkezik. Szó nélkül, de boldogan megyünk. Sétálunk, mint két közeli barát. Ez így is van. Sokan irigyelnek, hogy egy ilyen szép lánnyal megértem magam. Még többen többet látnak a kapcsolatunkban, de én tudom, hogy Vanília csak a barátságomat értékeli nagyra. Nekem ez megfelel, mert én is sokat köszönhetek neki. Ha még nem is tudja, mellette lettem igazán felelősségteljes. Ő az aki megtanított, milyen egy barát mellett kiállni, szoros szeretetet kialakítani valakivel.
Ahogy visszaértünk a kastélyba, a háza előtt megálltam. Majd meglepődtem magamon is, de megöleltem és annyit suttogtam a fülébe:
-Legyen szép napod holnap, pihend ki magad az éjjel. Holnap találkozunk. Megfelel?
Majd kissé hátrább lépve a szemébe néztem. Akkor holnap. Fordult meg a fejemben. Remélem akkor már kicsit jobb kedvvel fog rám nézni és a buli miatt jóval kellemesebben érzi majd magát. Szeretném, ha feloldódna. Ma egy kicsit feszült volt. Persze tudom, a vizsga stressz kicsit kikészítette.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nathaniel Aaron Loughlin
INAKTÍV


Polgármester Úr
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 995
Írta: 2013. február 26. 17:05 | Link

Nicol

     Nem hittem, hogy valaha is ilyet mondok, de a sok-sok ember közelsége pezsdítően hat az idegeimre. Régen bármit megtettünk volna érte, hogy elszabadulhassunk a nyüzsgő és zajos társainktól, most meg egyenesen jól érzem magamat a közelükben. Hiába, a túl sok magány sem jó... Azaz ha kellene, hozzá tudnék szokni, hozzá is szoktam az elmúlt hónapokban. Mióta Chris megszületett, alig tettük ki a lábunkat a házból, maximum csak akkor, hogyha vásárolni mentünk, vagy elvittük sétálni a babát. És úgy nagyon nem is hiányoztak a drága embertársaink, ameddig ide nem kerültünk. Már-már szükségszerű volt kiszakadnunk a házból, mert kezdtünk egymás idegeire menni. A baba pedig egy másik dolog. Azt hiszem, mondhatom, hogy beleszoktunk a szülő szerepbe az elmúlt időben, hiszen minden gondolatunkat lekötötte a jövevény. És akármennyire is pánikoltunk és tanácstalanok voltunk mindketten az elején, annyival jobbak lettünk az egészben. Most már egyedül az éjjeli sírásra kelés okoz nehézséget, de azt hiszem, már ennek a kezelésében is jobbak vagyunk, mint anno, amikor hazahoztuk őt.
     Eddig mindentől, és majdnem mindenkitől óvtuk Christ, de most mindketten úgy láttuk, hogy eljött az ideje annak, hogy kihozzuk végre emberek közé. Összeszedtük tehát a fontosabb dolgainkat, én összeraktam a babadolgokat, ameddig Nicol felöltöztette őt, majd babakocsiba ültettük, és szépen lassan elindultunk a falu központja felé. A jó idő hatására sok emberrel találkoztunk, volt köztük néhány ismerős arc is, de leginkább csak idegenek, akik mind amint meglátták a babát, kényszeresen mosolyogtak. A teaház felé igyekeztünk, ahol egy csendes kis asztalhoz telepedtünk le (mert azért annyira nem szeretjük az embereket)...
   - Mit kérsz? -
   Kérdeztem miután felakasztottam a kabátomat a fogasra. Ránézésre elég sokan voltak körülöttünk ahhoz, hogy jó időbe teljen a pincérnek, mire eljut hozzánk, így gyorsabbnak láttam, hogyha én megyek oda a pulthoz leadni a rendelést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Pyromágus.Ex-Rellonos.Drágaság.Christopher    
Scarlett Nicol Emily Loughlin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 1406
Írta: 2013. február 26. 17:20 | Link

Nate

Ez az évszázad legjobb ötlete...menjünk el sétálni, hát miért ne? Fáradt vagyok, mindjárt elalszok, legszívesebben azt mondtam volna Natenek, hogy vigye ki sétálni Christ és hagyjon engem aludni, de megszántam a szerencsétlen. Annyira próbálkozik én pedig még mindig annyira szeretem, hogy amikor öltöztettem a babát a lelkesedése rám is rámragadt. Elvisszük sétálni, pontosabban emberek közé visszük, ez azért nagy szó. Ilyenkor átlalában attól félek, hogy végig ordítani fog vagy nyüszíteni és a többi ember nem fog megmaradni a közelünkbe. Chris azonban szó nélkül tűri, hogy felöltöztessem, kíváncsian pislog rám, nyújtogatja felém a kezecsekéjét, mikor pedig odaadom neki az ujjamat, megszorítja és elmosolyodik. Miután alaposan bebugyoláltam és ráadtam egy rakat ruhát elindulok lefelé, majd mikor lent vagyok berakom a babakocsiba és hagyom Nathanielt kibontakozni, tolja csak ő a babát, úgyis akkora haverok lettek az elmúlt pár hónapban. Őszintén kicsit féltékeny voltam, amikor nála volt soha nem sírt, mindig rendesen evett...amikor bezzeg nálam van, akkor kő kövön nem marad.
Hamarabb elérünk a kiválasztott helyig, mint gondoltam volna. Besétálok, töröm az utat, ahogy az egy jó anyához illik, majd leülök a felkínált helyre és elveszem az étlapot. Nem nagyon látok semmi kedvemrevalót, ráadásul az utóbbi időben nem ettem túl sokat, mert nem kívánok igazából semmit. Fintorogva nézem az étlapot, majd felnézek a drágára.
  -Igazából, nem vagyok éhes...hozz amit akarsz.
Rábízom, úgyis tudja, mit szeretek, nem fog olyat hozni, amitől vérszemet fogok kapni, vagy legalábbis nagyon remélem. Közelebb húzom a babakocsit a székhez és leveszem Chrisről a sapkát, hogy legalább addig is csináljak valamit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


félvéla.  Chris. Cassandra. Drága.
Nathaniel Aaron Loughlin
INAKTÍV


Polgármester Úr
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 995
Írta: 2013. február 26. 19:17 | Link

Nicol

   Nem mondom, hogy én nem vagyok fáradt. A gyereksírás hosszútávon tényleg kimerítő, főleg amikor már napok óta nem láttunk friss levegőt, mert amikor a baba ébren van, akkor vele foglalkozunk, amikor meg alszik, mi is próbáljuk ezt tenni így pótolva az éjszakai alváshiányunkat. De én minden esetre örülök neki, hogy végre kimozdultunk, ha otthon maradtunk volna, olyanokká válnánk előbb-utóbb, mint az összes többi házaspár: unalmasakká, vagy pedig eltávolodtunk volna egymástól. Ezt pedig szerintem egyikünk sem akarja, sőt.
   Az elmúlt hetekben, hónapokban volt időm bőven gondolkodni. Elnéztem Nicolt, amikor Chrissel volt, vagy amikor neki csinálta a tápszert, neki engedte a fürdővizet, és látva a tömérdek gondoskodást az arcán, csak még jobban belé szerettem, már ha ez még lehetséges nálunk. A hetek alatt egy komplett kis családdá nőttük ki magunkat, amin szerintem nem csak mások, de még mi is meglepődtünk. Igaz, az elején nagyon aggódtunk, hogy mi lesz, hogy lesz, mit fogunk majd csinálni hármasban, de aztán beletanultunk, és hozzá szoktunk. Az elején pokoli volt az egész, mi feszültek voltunk, a baba meg csak sírt, és fogalmunk sem volt róla, hogy mit kellene tennünk, éppen ezért egymáson töltöttük ki a dühünket. Ha tovább maradunk bezárva a négy fal közé, megint ide jutunk, és előbb-utóbb egy olyan vitába kerülünk, amit nem tudunk utólag annyival lerendezni, hogy csak fáradtak voltunk. Ezt pedig nem akarom. Tudom, hogy a drága még talán nálam is fáradtabb, hiszen Chris minden mozzanatára felébred az éjszaka során, és azt is tudom, hogy részben csak miattam egyezett bele ebbe a kis kirándulásba. Ezért is szeretem ennyire.
   Csak bólintok a válaszára, majd a pulthoz sétálva rendelek két adag egyszerű rántott húst. A gyerek mellett enni sem volt rendesen időnk/ kedvünk, úgyhogy jórészt csak mirelit és/ vagy gyors kajákon éltünk. Főzni Nicolnak nem volt kedve, én meg nem erőltettem. Ha meg a személyzet főzött nekünk, egyszerűen nem volt energiánk együtt az asztalhoz ülni, és normálisan táplálkozni. Nem árt ezt sem bepótolni. Visszasétálva az asztalunkhoz először elveszem a drága kabátját, majd leveszem a sajátomat, és mindkettőt felakasztom a mellettünk lévő fogasra. Egy fekete inget viselek, farmerrel, aminek zsebéből leülés előtt kiszedem pénztárcámat, és az asztalra rakom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Pyromágus.Ex-Rellonos.Drágaság.Christopher    
Scarlett Nicol Emily Loughlin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 1406
Írta: 2013. február 27. 12:26 | Link

Nate

Csak felnézek rá és vállat vonok amikor elmegy, inkább a kicsivel foglalkozom. Nem tudom, mi ez a hirtelen jött laposság a kapcsolatunkban, de valószínűleg az új helyzet okozza, legalábbis, csak erre tudok gondolni. Hozzá voltunk szokva, hogy minden időnket a másikkal töltjük, nem foglalkoztunk senkivel, csak egymással. Ez most megváltozott és ettől egy kicsit távolabb érzem magamat tőle. Most is együtt csinálunk mindent, de ez csak nem ugyanolyan. Tudom, hogy ez csak átmeneti és majd elfog múlni, ráadásul még a fáradság is rátesz egy lapáttal, de én azt hittem szuper szülők és semmi nem fog változni...
Mikor visszaér felállok, megvárom amíg elveszi a kabátomat, majd visszaülök, körbepillantok, végül rajta állapodik meg a tekintetem. Csak nézem, de komolyan semmi nem jut az eszembe, amit mondhatnék neki.
  - Mit rendeltél?
Bármi is, remélem annyira nem nehéz kaja, mert kénytelen leszek lenyomni a torkomon, mindenki lelki nyugalma érdekében. Aztán valami egészen más jut az eszembe. Mióta megvan a baba, a családról szinte semmit nem hallottunk. Apám eljött minket meglátogatni, itt volt néhány napot, de semmi más.
  - Elmondtad a szüleidnek, hogy van egy gyerekünk?
Felvonom az egyik szemöldökömet, mert sejtem a választ, amint kimondom hangosan a kérdést. Nem tartjuk a kapcsolatot a család azon tagjaival, akik nem érdemesek rá, de ez azért mégiscsak egy olyan dolog, amit a családnak tudnia kell...vagy tévedek? Aztán meg, ahogy ismerem őket, biztos vagyok benne, hogy már információt cseréltek, és a kérdés innentől érvényét veszíti, de attól még elregélhetné nekem, mi volt otthon a vélemény, ha volt egyáltalán valami. Mert nálunk ez soha nem biztos. De ha más nem, legalább az egyik kívánságuk teljesült, az ami minden kékvérűbe bele van diktálva, még Nathanielbe is. Az első gyerek fiú lett...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


félvéla.  Chris. Cassandra. Drága.
Nathaniel Aaron Loughlin
INAKTÍV


Polgármester Úr
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 995
Írta: 2013. február 27. 16:14 | Link

Nicol

   Tudom, hogy tudja, hogy elég erősen próbálkozok, és látom rajta, hogy ő is igyekszik miattam. De akkor is. Ahhoz, hogy ne távolodjunk el még jobban egymástól, együtt töltött idő kellene, ami nekünk nincs, vagy legalábbis olyan értelemben nincs, ahogyan mi akarnánk. És az igazság az, hogy próbálkozhatunk mind a ketten, de ameddig nem tudunk eléggé egymásra figyelni, mert mindig van valami fontosabb dolog, amit Chrisnek meg kell csinálnunk, addig az egész nem fog úgy működni, mint régen. Sosem gondoltam volna, hogy pont nekünk lesznek ilyen problémáink, akik mióta ismerik egymást, minden idejüket együtt töltötték, de ebben is látszik, hogy az élet milyen kiszámíthatatlan. Ezt szerintem senki sem látta, nem is láthatta előre. Nem lenne itt semmi baj, hogyha beszélnénk egymáshoz normálisan, de napok telnek el, hogy csak a fiunkhoz kapcsolódó dolgokról beszélünk, ami persze egy újszülött esetében normális, ameddig mindenki megszokja a jelenlétét, de az eddigi állapothoz képest mégis csak más. Amikor lenne időnk beszélni, mindketten túl fáradtak vagyunk, és inkább alszunk egyet, úgyhogy valljuk be, mostanában nem megy túl jól a kommunikáció.
   - Rántott húst. -
   Ránézek a fáradt arcára, ahogy a kezében tartja a babát, és kényszeredetten halványan elmosolyodok, de ez aztán a kérdésére le is olvad az arcomról. A családunk egy olyan téma, amit nagyon ritkán említünk, aminek természetesen oka van. Egyikünknek sem jó a viszonya egyes rokonaival, de nálam talán még rosszabb a helyzet.
   - Nem. -
   Nem fejtem ki bővebben, a pincér időközben hozott nekünk innivalót, így inkább kortyolok egyet. Nem szeretem ezt a témát, ő is tudja. Az összes családtagom közül egyedül a bátyámnak mondtam el, aki gratulált, és megígérte, hogy majd eljön meglátogatni, de máig nem ért ide. Nem is csodálom, én is legalább három éve találkoztam vele utoljára.
   - De gondolom úgyis hallották. -
   Teszem még hozzá. Ha másból nem is, az aranyvérű családok közötti pletykaláncon keresztül úgyis megtudják előbb-utóbb, vagy már megtudták, csak nem érezték szükségét egy látogatásnak. Szerencsére. Pedig milyen büszkék lennének a legfiatalabb trónörökösre...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Pyromágus.Ex-Rellonos.Drágaság.Christopher    
Scarlett Nicol Emily Loughlin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 1406
Írta: 2013. március 7. 18:44 | Link

Nate


Napok óta keresem a megoldást a problémánkra, de az a helyzet, hogy magát a problémát sem értem teljes mértékig. Valami megváltozott, ez egészen biztos. Számba vettem azt is, hogy nem vagyunk már annyit ketten és nem is beszélünk olyan sokat amennyit kellene. Pedig az, hogy van egy gyerekünk még nem biztosíték arra, hogy a kapcsolatunk...nevezzük házasságnak nem fog megromlani. Összepréseltem a számat erre a gondolatra, mert belegondolni is borzalmas volt. Megráztam a fejemet, visszatettem Christ a babakocsiba és betakargattam, végül Nathanielre emeltem a tekintetemet. Biztos voltam benne, hogy még mindig annyira szeretem, annyi év után még mindig kihagyott a szívem egy ritmust ha úgy nézett rám. De nem voltunk már többé iskolás kamaszok, talán ezt hiányzott.
  - Remek.
Nem tudok mást mondani, megvonom a vállamat és csendben nézegetem, egészen addig, ameddig ki nem hozzák az ételt. Unott mozdulattal a kés és a villa után nyúlik, elkezdem szelni a húst, de félúton abbamarad a procedúra. A kezeim összeszorulnak az evőeszközön és lassan felnézek rá. Ez most kicsit váratlanul ért, még akkor is, ha igaza van. De ez most egy cseppet sem érdekel.
  - Annyit azért igazán közölhettél volna, hogy van egy fiad.
Most biztos, hogy átváltottam a házisárkány üzemmódba. Normál esetben ezt szimplán elintézném egy vállrándítással, de nem most. Ha a pillantással ölni lehetne, akkor a velem szemben ülő már biztosan holtan feküdne, arccal a kajában, de szerencsére nincsenek ilyen képességeim. A csöndet végül az evőeszközök csörömpölése töri meg, leejtem őket bele a tányérba, hátradőlök és összefűzöm magam előtt a kezeimet.
  - Én ezt nem akarom tovább csinálni.
Meguntam, kész. Ez az állapot tarthatatlan, ettől bármi jobb, még az is, amikor kiabálunk, mert akkor legalább csinálunk egymással valamit. Ez a családos dolog meg valami kapkodva kreált indok volt arra, hogy kiakadjak.
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


félvéla.  Chris. Cassandra. Drága.
Nathaniel Aaron Loughlin
INAKTÍV


Polgármester Úr
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 995
Írta: 2013. március 7. 19:52 | Link

Nicol

   A feszültségnek a mi kapcsolatunkban két formája van. Az egyik az, amit régen mindketten annyira imádtunk, elszórakoztunk egymással, húztuk a másik agyát. Ezt a fajta feszültséget még hiányolom is mostanában, amikor szinte élni sincs időnk, nem hogy egymásra. Régen mi voltunk egymásnak a legfontosabbak, most meg egyszerűen nem tudunk időt szakítani egymásra, ami valljuk be, szomorú. A másik fajta feszültség viszont régen sosem volt ránk jellemző, mostanában azonban időről időre beférkőzik a kapcsolatunkba, és nem hagy minket nyugodtan élni, éppen mint most. Mindketten tisztában vagyunk a sok kimondatlan dologgal, amit szeretnénk kimondani, de nem tudunk, mert fáj nekünk is, és nem akarunk a másiknak fájdalmat okozni, valamit megfogalmazni sem tudjuk nagyon a dolgot, hiszen korábban sosem kerültünk ilyen helyzetbe.
   Bólintok, majd én is nekilátok az ebédemnek. Jól esik az étel, bár nem vagyok olyan idegi állapotban, hogy egyszerre két falatnál többet le tudjak nyelni. Kortyolok egyet a kávéból, amit szintén a pincérnő hozott, majd nyugodtságot színlelve ránézek Nicolra. Tudtam, hogy ki fog akadni a válaszomon, ha régebben nem is tette volna, de ez most komoly téma. Én is tisztában vagyok vele, hogy el kellett volna mondanom a családomnak, hiszen bármennyire is nem ápolunk jó kapcsolatot, a vér összeköt minket, és joguk lett volna első kézből megtudni, hogy unokájuk született, aki ráadásul - kívánságuk szerint - aranyvérű csemete. Voltak pillanatok, amikor el is akartam nekik mondani, mi több, haza akartam vinni bemutatni az új családtagot, viszont megfordult a fejemben, hogy annak a drága nem örült volna, anyámék meg már akkor rossz behatással lettek volna Chrisre. Nem tudom, hogy mit kéne válaszolnom a kisebb - megjegyzem, teljesen jogos - kiakadásra, így csak megvonom a vállamat. Érzékelem a nem éppen kedves pillantását, amint az enyémbe fúródik, és bár legszívesebben elfordítanám a fejemet, nem teszem, állom a tekintetét. Az evőeszközök csörömpölése töri meg a pillanatot, én is hátradőlök, és magam elé húzom a kávés csészét, és kevergetem egy kicsit a forró italt. Hallom a kijelentését, de várok néhány percet mielőtt reagálnék rá, majd ránézek.
   - Akkor mit akarsz csinálni? -
   Mindketten tudjuk, hogy sok lehetőségünk van, amiből nagyon kevés a jó, és talán még kevesebb, aminek örülnénk, és ami előnyös lenne. De valahogy működésre kell bírnunk a dolgot. Attól még, hogy született egy gyerekünk, nem szabadna ennyire eltávolodnunk, sőt. A babának közelebb kéne hoznia minket egymáshoz, nem pedig éket verni közénk.
   - Mondd el, hogy mit érzel, és talán tudunk rajta segíteni. -
   Fordított esetben nem tudom, hogy én képes lennék-e mondani bármit is. Sok mindent érzek pillanatnyilag, de egyik sem olyan, ami megfogalmazható. Chrisre pillantok, aki érdeklődve figyeli a szokatlan környezetet, majd egy halvány mosollyal visszanézek a feleségem arcára, ami ugyanazt a zavart tükrözi, mint az enyém mutatna, ha nem ügyelnék annyira gondosan az elrejtésére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Pyromágus.Ex-Rellonos.Drágaság.Christopher    
Glyniss Clarkson
INAKTÍV


Csillagszemű Vadóczka
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 35
Írta: 2013. március 10. 20:36 | Link

Imád a szabadban sétálni. Nem is bírja sokáig egyhelyben, nyugatatlan személyisége miatt folyton csak szaladna, ha tehetné. Bagolyfalva utcáin sétálgatva megpillantja a teaház feliratot. -Pillangóvarázs? Jó kis név. Amúgy már jól jönne egy frissíő.-magyarázza maga elé. Az ajtón belépve egy recepció szerűségen találja magát. Jobb lesz, ha megérdeklődi jó helyen jár-e. Leszólítja a pult mögött álló illetőt és hamarost megtudja, hogy a teázó a bal oldali részében található az épületnek. Belép a függöny mögé, megköszöni a segítséget és kiválaszt magának egy ablak melletti asztalt. Kényelembe helyezi magát és egy citromos jegesteát kér csokis keksszel a felszolgálótól. Amíg várakozik, hogy kihozzák a rendelését, addig hallgatja a kellemes muzsikát és figyeli a körülötte ülő társaságot.
A tea elfogyasztása után tovább indul, hogy visszatérhessen újdonsült házába, és kipihenhesse a nap fáradalmait.
Utoljára módosította:Samantha H. McSouthernwood, 2013. március 17. 13:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Néha, nagy ritkán magamban beszélek. Remek tanácsokat adok magamnak. Időnként még meg is fogadom őket.
Scarlett Nicol Emily Loughlin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 1406
Írta: 2013. március 11. 12:04 | Link

Nate

A fal amit a közöny kettőnk közé emelt, sehogy sem akar leomlani. Nem akarom neki elmondani, mi bánt igazából, mert eszem ágában sincs megbántani. Pedig ennél az állapotnál már az is jobb lenne, ha kiabálnánk, mert akkor legalább közénk ékelődne valami érzelem, se semmi. Nem akarom, hogy Chris megijedjen, vagy rosszul érezze magát. De a mostani helyzetet is biztosan érzi, ez pedig még inkább bánt és mélyebbre ránt, ördögi kör. Meg kell törni, ez az egyetlen lehetőség. Rápillantok Natere, majd le a húsra, végül odébb lököm az asztalon, hátradőlök az egyik lábamat átlendítem a másikon és összefonom a karjaimat a mellemen. Hidegen pillantok végig rajta. A hiányos beszéddel, amit lenyom csak jobban felbőszít. Vajon mit akar ezzel elérni? Tényleg annyira távol állnánk egymástól, hogy már ezt sem tudom eldönteni? Ezek szerint nagyobb a baj, mint gondoltam.
  - Nem akarok semmit sem csinálni.
Összeszorítom a fogaimat, elég erősen ahhoz, hogy megakadályozzam, hogy sértő megjegyzések árja hagyja el a számat. Talán pont ezért nem akarom neki elmondani a véleményemet, inkább őrlődöm magamban, minthogy megbántsam. Kezdem azt érzeni, hogy ez egy rossz taktika. De ha meg elmondom mi a baj, akkor meg abból lesz a balhé. Miért kell ennek ilyen nehéznek lennie? Nem értem, tényleg tétlenül állok a dolog előtt.
  - Azt hiszem ezen nem tudsz segíteni. Vagy legalábbis nem csak a te hibád. Nem akarok beszélgetni veled.
Rápillantok, majd inkább Christ figyelem. Nem épp a legjobban fejeztem ki magamat. Csak mondtam ami először kicsúszott a számon, ennyit arról, hogy visszafogom magamat. Pedig ha jobban belegondolunk, nem is az ő hibája.
  - Úgy érzem, ha nem szedjük össze magunkat, abból nagy baj lesz. Viszont nem tudom, hogy kezdhetnénk hozzá. Én nem akarom a görcsösen próbálkozók népes táborát szaporítani, az nem én vagyok.
Grimaszolok, majd leengedem a szőke tincseimet beletúrok és eligazgatom. Amolyan pótcselekvésnek tökéletes, mert nem akarok ránézni, most legalábbis semmiképp.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


félvéla.  Chris. Cassandra. Drága.
Nathaniel Aaron Loughlin
INAKTÍV


Polgármester Úr
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 995
Írta: 2013. március 12. 15:34 | Link

Nicol


   A hangulat közöttünk meglehetősen fagyos, ami nem túlságosan gyakran jellemző a kapcsolatunkra - szerencsére. Látom rajta, és én is érzem azt a nagy mértékű tanácstalanságot, amikor tudjuk, hogy változtatnunk kell, de egyrészt nem tudjuk, hogy hogyan, és hogy hogyan hozzuk a másik tudomására véleményünket, gondolatainkat. Az egész helyzet ijesztő számomra, hiszen ilyen állapotok még sosem uralkodtak a kapcsolatunkban, sőt. Mindig az ellenkezője volt jellemző ránk, mindig egymás mellett álltunk, és gondolkozás nélkül is jól csináltuk magát a kapcsolatunkat. Most azonban nem így van, aminek vagy maga Chris születése az oka, vagy csak szimplán a változásnak, amit az életünkben, életvitelünkben okozott. Talán mégsem voltunk annyira felkészültek a gyerek dologra, mint azt gondoltuk, és aminek az ellenkezője bebizonyosodott röviddel a baba születése után. Akkor mindketten ugyanolyan tanácstalanok voltunk, mint most, csak egy egészen más témával, a gyerekneveléssel kapcsolatban. Most a saját kapcsolatunkról van szó, amit lehetetlen külső szemlélőként látni, és megfogalmazni a problémáinkat, esetleg észérvekkel változtatni. Az egyetlen dolog az egésszel kapcsolatban az, hogy tudom, bármit meg fogok tenni annak érdekében, hogy ne veszítsem el őt, őket, a családomat.
   Nem tudom máshogy lereagálni válaszát, csak megvonom a vállamat berögzött mozdulatként. Tudom, hogy nem szánta olyan közönyösnek, mint ahogy hangzott, de nem tehetek róla, jelen helyzetben nem tudok megértő lenni. Így tehát amit kapok, azt adom vissza, beszéljünk éppen közönyről, vagy ridegségről. Némán nézem az arcát, és hallgatom szavait.
   - Akkor mégis mit akarsz?! -
   Kérdezem talán egy kissé emeltebb hangnemben, mint azt illendő lenne, de nem tehetek róla, idegesít az egész helyzet, a körülmények, és az, ahogy kifejezi magát. Chris és még néhány körülöttünk ülő fej is érdeklődve fordul felém, mire igyekszek higgadtabbnak látszani, már amennyire lehetséges. Aztán ahogy folytatja, nagy erőkkel, de visszafogom magamat. Tudom, hogy a problémáink amiről beszél, nagyon is valósak, de talán nem akarom elfogadni a tényt, hogy mi is csinálhatunk valamit rosszul. Nem szólok egy szót sem. Ökölbe szorítom a kezemet, és hideg pillantással nézem őt, amint az idegessége miatt igyekszik nem felém nézni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Pyromágus.Ex-Rellonos.Drágaság.Christopher    
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 21. 19:11 | Link

Glyniss

  Igyekeztem, nehogy bezárjon a teaház mire oda érek. Rohantam, mint egy őrült. Ám a nagy sietségbe észre sem vettem a velem szembe jövő lányt. Már nem tudtam elkerülni az ütközés. BUMM! Kissé megszédültem, de gyorsan feltápázkodtam, és rögtön hadarni kezdtem:
  - Jaj, sajnálom nem volt szándékos csak siettem nehogy bezárjon a teaház. Nem akartalak fellökni. Meghívhatlak egy forró csokira kiengesztelés képp? - kérdeztem reménykedve abba, hogy valamivel ki tudom engesztelni. - Gyere! - léptem be az ajtón, a gyönyörű és otthonos helyiségbe. Szerettem itt lenni akár egyedül, akár nem. Szép hely. - Ó, de udvariatlan vagyok, még be sem mutatkoztam. A nevem Vanília Perwinkle. Neked mi a neved? - kérdeztem érdeklődve. Nagyon csinos lány volt és nem úgy tűnt, mint egy vérendző fenevad ezért szerettem volna minnél többet megtudni róla. - Melyik házba vagy beosztva, talán Rellonos vagy? - kérdeztem bizonytalanul. Ekkor a pincér is megérkezett.
   - Jó napot! Én szeretnék kérni egy citrom tortát, meg egy varázstumixot, persze, ha van. Te mit kérsz? - kérdeztem a lánytól. Már lehet hogy evett valamimit. - Köszönöm egyelőre ennyi lesz. - mosolyogtam a pincérnőre, aki vissza ment a pult mögé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Glyniss Clarkson
INAKTÍV


Csillagszemű Vadóczka
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 35
Írta: 2013. március 23. 11:29 | Link

Vanília

A kijárat felé sétál és épp az egyik asztaltársaságot figyeli, amikor valaki nekiütközik. Szúrős tekintettel végigméri az előtte álló lányt,de amint magyarázkodni kezd csak elneveti magát.
-Nem gond. Az a forró csoki pedig remekül hangzik.-válaszol barátságosan.-Én Glyniss Clarkson vagyok, és jól gondolod, friss Rellonos. Miből jöttél rá? Közben gyere, üljünk ahhoz az asztalhoz.-mutat arra, amerre nemrég foglalt helyet.-Szép ez a hely, gyakran jársz ide? Nekem ez az első alkalom. Végre szülők és tesók nélkül. Nem, mintha nem lenne jó, de a három öcsém néha az agyamra tud menni.- Visszasétál és lehuppan az egyik párnára. Cipőjét is leveszi, hogy megfelelően kényelembe helyezhesse magát.A pincérnő az asztauknhoz sétál és felveszi a rendelésüket. -Egy chilis forró csoki lesz, kókuszos-csokis piskótával. Köszönöm.-majd visszafordul Vaníliához -Kíváncsi leszek a varázsturmixra. Majdnem elcsábultam arra, de elsőre nem mertem kipróbálni, nehogy golymókká változtasson vagy nyúllábam nőljön tőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Néha, nagy ritkán magamban beszélek. Remek tanácsokat adok magamnak. Időnként még meg is fogadom őket.
Scarlett Nicol Emily Loughlin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 1406
Írta: 2013. március 28. 13:39 | Link

Nate

Úgy érzem, ha nem lépek le, méghozzá villámsebesen, azt az étterem berendezési tárgyai fogják bánni. Attól, hogy viszonylag nyugodt életet élünk, nem jelenti azt, hogy nem tudok legalább annyira kiborulni, mint régen. Azt pedig mindenki tudja, mi történik akkor, ha ideges leszek. Tányérok fognak repülni Nathaniel felé. Mély levegőt veszek és ökölbe szorítom a kezemet. Nem titok, hogy őt hibáztatom, még a saját baklövéseimért is, holott ez két emberen múlik. De az, hogy én valamit rosszul csináljak...mostanában annyi mindenbe buktam bele, annyi dologban csalódtam, hogy ezt az egyet ami talán az egyik legfontosabb inkább rákenem az előttem ülőre. Mostanában túl sok volt, túl sok mindent akartam egyszerre, túl sok mindenért vállaltam én a felelősséget. Az pedig jelen pillanatban eszembe sem jut, hogy ő milyen áldozatokat hozott, úgy gondolom annyit igazán megérdemlek, hogy most egy kicsit önző legyek.
- Nem akarok semmit, jobban mondva de, elmenni innen.
Felkelek, kissé hangosabban lököm vissza a széket a kelleténél és a kabátom után nyúlok. Egyedül akarok lenni, jobban mondva, csak nem akarom őt látni. Legalább egy negyed órára. Nem gondoltam volna, hogy valaha is elfog jönni ez a pillanat, amikor nélküle akarok lenni és nem vele, de tessék itt van. Holnap persze már bánni fogom az egészet, de most még fortyog bennem az indulat, amitől nem tudok szabadulni.
- És viszem a gyerekünket is.
Vetem még oda, de nem nézek rá. Már az ajtót figyelem amit villámgyorsan megcélzok. Vagy legalábbis próbálkozom, de babakocsival lavírozni nem olyan könnyű. Minden esetre faképnél hagyom a drágát, úgy ahogy azt illik és egyedül megyek haza.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


félvéla.  Chris. Cassandra. Drága.
László Dalma
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 28. 13:53 | Link

Katniss

Igazából fogalmam sincs, mi ennyire megnyerő abban, amit mondok, de biztos így van. A suliról a tárgyakról, az anyagról meg úgyis szívesen beszélgetek. De ez már nekem is kezd sok lenni. Egyszer ez, másszor meg az, és oké, hogy legalább jó dolog picit felkészülni a vizsgákra, és ezzel is ismétlek, deeee, na hát ez már nekem túlzás picit. A kedvenc kőnél kicsit elgondolkodom, és rá kell jönnöm, hogy nincs is igazán kedvenc kövem. De ha választani kéne, akkor talán a topáz, és az akvamarin a legkedveltebb, mindkettő a színe miatt. Kékek, ahogy én is, a ruháim nagy része, és úgy mindenestül én. Ezt el is mondom neki is, és remélem, hogy ezzel vége lassan az iskolának, de nem. A vámpíros kérdésre még felelek, de aztán számomra ennyi a dolog, tényleg nem akarok azokról a hullákról beszélni.
- Igazából csak hullák. Akik köztünk maradtak. És számomra ennyit takar az, hogy vámpír. Rémesek, meg minden, elismerem, de szerintem nem annyira izgalmasak, mint jó néhány gyógynövény, csak hogy példát mondjak.
Vonok vállat, és iszom, meg eszem tovább az előttem lévő dolgokat. Gyorsan bekebelezem, és csak hallgatom Katniss-t. Valahogy most a hamm az fontosabbnak tűnik, mert rájövök, hogy éhes vagyok. Nagyon éhes, és ez ellen egy valamit tudok tenni. Eszem. Közbe pedig a könyvekről beszél, meg a végén a kérdésemre felelve, hogy merre lakik, és kikkel. Még befejezem az utolsó kortyot, és falatot, és úgy felelek neki még, bár már összekészülve lassan.
- Hát nekem kedvenc könyvem nincs, mindenevő vagyok. Jöhet mugliregény, vagy tankönyv, akármi. És szerencsére könnyen is jegyzem meg ezeknek a tartalmát, vagy az anyagot.
Mosolyodom el, letörlöm a számat, szólok a pincérnőnek, hogy szeretnék fizetni, és nemsokára jön is, legalábbis ezt ígéri.
- Budapestet nem szeretem. Az általam legjobban nem szeretett helyek közé tartozik. Csak akkor megyek oda, ha nagyon muszáj, szóval kb. sosem. Én Fertődön érzem magam jól, meg a környéken, oda tartozom, a szüleimmel, meg a tesóimmal is ott lakunk. Közel van minden, bár varázslóknak ugye mi nincs közel?
Abbahagyom a mondókámat, mert jön a nő, és azt kérdezi, hogy külön-e. Természetesen nem, fizetek én, mindkettőnkét. Miután a pincérnő távozott, még Katniss felé fordulok.
- Hagyd csak, legközelebb én vendégeskedem. Gyere, nézzük meg, milyen állapotban van a szobátok, és majd meglátjuk, mi lesz, oké?
Mosolyodom el, felöltözöm, a könyvem a kezembe fogom, és máris indulok, remélhetőleg Katniss-szel az oldalamon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 29. 10:02 | Link

Glyniss

 - Chiliset? Te Jézusom. Leég a torkod. Nem gondolod, hogy ez egy kicsit merész gondolat? - mondtam neki aggodalmaskodva. Remélem túléli. Én egyszer már majdnem belehaltam. Na, mindeggy. - Remélem nem fogok átváltozni valami érdkes dologgá. - nevettem, majd megkóstoltam, milyen az íze.
 A gyomrom kavarogni kezdett. Finom, de átváltoztat. Lecsusszantam a székről. Mire észbe kaptam, minden olyan nagy lett. Uram atyám! Macskává változtam! Oda futottam Glyniss-hez, hogy segítsen rajtam, de gyoirsan, mert így maradok.
 - Miau! Miau! - nyávogtam, arra célozva, hogy vigyen már kiinnen. Könyörgök! Odabújtam a lábához és elpihentem.
Utoljára módosította:Vanília Perwinkle, 2013. március 29. 10:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Glyniss Clarkson
INAKTÍV


Csillagszemű Vadóczka
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 35
Írta: 2013. március 29. 18:39 | Link

Vanília

Kihozzák a rendelést és boldogan kóstol bele a forró, ámde enyhény csípős italba.-Egyáltalán nem olyan csípős, csak kellemese égeti a torkodat. Kipróbálod?-nyújtja neki a poharát. Közben megérkezik Vanília rendelése is, ami elsőre egy ártalmatlan italnak tűnik. Beleharap a kókuszos sütijébe, ám majdnem félrenyeli a falatot és köhögésben tör ki, amikor az előtte ülő lány kezd fura színt ölteni. Nem telik el egy perc se, a lába előtt egy kiscica kereng. Tág pupillákkal mered a cicára, elsőre alig hisz a szemnek, hogy Vanília az, majd úgy dönt kihasználja az alkalmat és egy kis játékra invitálja új társát. Előhúzza kesztyűjét a kabátjából és a cica előtt lengeti, hátha kapva kap a himbálódzó, puha dologra. -Na mit szólsz? Tetszik a kesztyűm?-libegteti a cica karmai előtt. Aztán ha megunta felveszi a kis szőröst és meggyömöszöli az asztalon. -Érdekes.Remélhetőleg hamarosan elmúlik a hatása ennek a szernek. Nehogy a végén kiderüljön allergiás vagy erre a varázslöttyre, és így maradsz.-vigyorog a cicus szemébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Néha, nagy ritkán magamban beszélek. Remek tanácsokat adok magamnak. Időnként még meg is fogadom őket.
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 31. 11:02 | Link

Glyniss

  A hátamra feküdtem, és rögtön játszani kezdtem a kesztyűvel. Pofozgattam jobbra balra. Hirtele abba hagytam, felálltam, és Glyniss ölébe ugrottam. Odabújtam hozzá, és simogatást vártam.  
  - Hogy tudnék eljutni a gyengélkedőbe. - gondolkodtam. - Hát persze. Rosszullétet tettetek, akkor biztos felvisz. De jó ötlet. - gondoltam, majd össze kuporodtam, és panaszosan nyávogni kezdtem. Nem akarok egy életen át macsaként élni. Holnap lesz az első anítási nap, nekem meg a hátam lesznek kötve az eszközeim és úgy szllomozokbe a termekbe. Szép is lenne.
  - Miaú! Miaú! - nyávogtam panaszosabban, mint előbb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Glyniss Clarkson
INAKTÍV


Csillagszemű Vadóczka
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 35
Írta: 2013. március 31. 21:24 | Link

Vanília

A cicus láthatólag élvezi a játékot a kesztyűvel és Glyniss is jól mulat, ám az idő múlik és Vanília csak nem akar visszatérni emberi alakjába. Kezdett gyanússá válni a dolog és ezen nem segített a cica kétségbeesett nyávogása sem.-Vanília, hallasz engem? Vissza tudsz változni?-kérdi, bár valószínűleg feleslegesen.-Buta kérdés, ha tudnál, már visszaváltoztál volna.-motyogja maga elé. Feláll az ülőpárnáról, felkapja a cicát és a pulthoz sétál reklamálni.-Már elnézést, de az asztaltársnőm macskává változott. Ez normális mellékhatása a varázsturmixnak?-kérdezi egyelőre nyugodt hangon. Semmi értelme nem lenne, ha kétségbeesne éppen most, amikor Vaníliának szüksége van rá. A pultos hölgy csak tágra nyílt szemekkel mered Vaníliára és rázza a fejét értetlenül. ~Hát ezzel sokra megyek.~gondolja magában gúnyosan.-Akkor meg tudja mondani merre találom a gyengélkedőt?-kérdi. A nő útbaigazítja, azzal Glyniss már fordul is a kijárat felé. -Legközelebb legyenek szívesek felűntetni az esetleges mellékhatásokat a kétes italok mellett, hogy elkerüljék az ilyen kényelmetlen szituációkat.fűzi hozzá véleményét a történtekhez kissé határozottab hangnemben, mint szerette volna. Azzal összeszedi mindkettejük cuccait és elindul a gyengélkedő felé.-Ne aggódj, minden rendben lesz.-nyugtatja meg kellemes hangján Vaníliát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Néha, nagy ritkán magamban beszélek. Remek tanácsokat adok magamnak. Időnként még meg is fogadom őket.
Janey Leroy
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 1627
Írta: 2013. május 15. 17:25 | Link

Csongor

Sok időt töltök otthon. A boltba is csak ellenőrizni járok be, amikor éppen Tristannal sétálni megyünk. Úgy gondolta, hogyha már ennyi időt töltök otthon és egy halomnyi ember eszi azt, amit főzök nekik, akkor kicsit jobban megtanulok főzni. Ezt pedig a legkönnyebben úgy tehetem meg, hogy Csongortól tanulok egy-két praktikát, hiszen ő ellenőrzötten jól főz. Szóval megbeszéltem vele, hogy valamelyik nap beugrok hozzá a Pillangó-varázsba. Kényelmeset öltöttem otthon magamra, mert hát főzni az ember nem a legszebb ruhájában szokott. Ma valamiért a kék színt részesítettem inkább előnyben. Na és persze most nem éppen egy anya képét sugallom, hanem a koromnak megfelelő, ám de egy életteli lány, semmmint inkább nő látszatát keltem. De egy egy cseppet sem zavar. AZ utóbbi időben úgyis kicsit az van bennem, hogy vissza akarom pörgetni az idő kerekét. Olyan besavanyodottá vált ugyanis az életem ahhoz képest, amilyen régen volt.
Amíg a falun keresztül sétálok a házamtól a Fő utczán álló étteremig kicsit el is gondolkozok. Lassan, kényelmesen megyek. Nem kell sietnem. Megnézegetem a házakat, a kirakatokat, az embereket. Kicsit úgy érzem magam, mint egy 14 éves, aki rácsodálkozik a varázsvilágra, pedig már rég elmúltam 14 és 20 is már, a varázsvilágba pedig beleszülettem. Csak egyszerűen mostanság sokfelé áll a fejem, de most elhatároztam, hogy kikapcsolok és jól érzem majd magam. Nem törődök semmivel sem, majd ha hazaértem, akkor is ott lesznek még a megoldásra váró problémák.
Megérkezem végre az étterembe. A pulthoz sétálok és az éppen a mögött álló pincérnőnek elmondom, hogy miért is vagyok itt. Ő pedig már be is vezet a kulisszák mögé. Egy hangulatos óriási konyha tárul elém, ahol mindenki a főzéssel van elfoglalva, bár a mai nap dömpingje már lement. Direkt nem délben jöttem, hiszen akkor biztos nem tudott volna rám koncentrálni.
 - Szia! Jöttem, ahogy megbeszéltük. Ráérsz most? Vagy várjak? -
A mutatóujjam a zsebembe van akasztva. Elmosolyodom és egy egészen picikét oldalra biccentem a fejem. Nem tudom miért, de ez egy rossz szokásom, ha egy picikét zavarban vagyok, mert hát most így nem tudok mit kezdeni magammal. Nem akarok semmihez se nyúlni és lehet, hogy nem is vagyok szívesen látott a többiek számára az ő birodalmukban. Szóval próbálom ilyenkor elővenni az aranyosabbik énemet és azzal meglágyítani a környezetem. Tényleg olyan vagyok, mintha egy kislány lennék még. Őszintén szóval magamra sem ismerek, de ettől még jól érzem magam most így, ahogy vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. június 1. 19:58 | Link



Violetta


Nehéz nap volt ez a mai. Így az esti órák tájékán, úgy döntök, hogy ideje megpihennem, és erre az egyik legalkalmasabb mód a Teaház. Rengeteget dolgoztam az elmúlt időszakban, kijár egy kis lazítás. Egy feszesebb fehér farmert , egy fekete szűk szabású pólót és egy fekete magas szárú sportcipőt húzok fel, hajamat felzselézem, és kellemes illatba öltöztetem mindezt.
Hűvös idők járnak, de mindig is jól bírtam a hidegebbet, sőt már-már infantilis rajongásba fordult a tél iránti mérhetetlen nagy szeretetem, így a nyár folyamán engem nem sokan fognak a falakon túl látni. Nem bírom a hülye  kánikulát, mikor legszívesebben a bőrömet is ledobnám magamról. Hozzáteszem: csontvázként, bőr nélkül is ellenállhatatlan lennék...
Azért egy szürke kötött pulcsit a vállamra dobva lépek ki a házból. Mostanság a zenét igencsak kitöröltem az Életemből, így azzal a reménnyel indulok a Teaház felé, hogy némi alkotói tevékenységbe kezdhetek hónapos kihagyások után.
Fütyörészve sétálok egyre beljebb a falu felé, közben néhány ismerős arcot vélek felfedezni, akiknek csupán csak biccentek. Néha magam is elcsodálkozok azon a hatalmas változáson, amin átmentem, mióta Magyarországon élek, az iskola, majd  a falu határain belül. Hogy már voltam nős, és hogy voltam ismét vőlegény, persze egyikre sem gondolok vissza meleg szívvel, hiszen Janey-vel aló házasságom éretlen és dependens viszony volt csupán, míg a jegyességem egyszerűen katasztrófába torkollott. De ez vagyok én: nézz szembe vele, drága Ifens, a kötöttségek nem Neked valók. Nem hiszem, hogy mostanság bárki meg fog tudni zabolázni, vagy ha sikerülne is, csupán egy könnyed játék erejéig tehetné meg. Amolyan megújult-régi Ifens ez most. Kevésbé bunkó, de határtalanul önelégült, makacs, és szabad.
Ezen gondolatok mellett nyitok be a Teaházba, ahol ismét biccentek a kiszolgálóknak, majd az egyik sarokba huppanok. Mikor a kis felszolgáló mellém rebben, mosolyogva adom le a rendelésemet.
-Jó erős fekete tea, egy csöppnyi citrommal, cukor nélkül, a lehető legforróbban, mihamarabb.
Kacsintok Rá, majd az el is tűnik, én pedig gondolataim fölé emelkedhetek...Ismét...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. június 1. 20:49 | Link

Richard
ruha

Mostanság elég sokat járok a faluba, függetlenül a megsokasodott tanulnivalóimtól meg az általános dolgaimtól. Most két szakon is tanulok, és egyik sem az, amit elkezdtem, bár talán hasonlít. Jogi asszisztens is lehetnék, ha végzek, de a mágiatörténet tanárság jobban vonz. Ez az, amit éppen annyira szeretek, mint a zenét, gitározni. Éppen ezért most a hangszeremmel indulok el így estefelé járva, és a térre kiülve gyakorlok egy keveset, csak úgy játszok rajta valamit, ami talán tükrözi a hangulatomat is, olyan egysíkú. Mit is mondhatnék, hamar megunom, talán az itteniek szerencséjére is, de visszaballagni a kastélyba nem szándékozom még. Ha már történetesen táska és pénz is van nálam, akkor valahova betérek rögvest, egy darabig csak sétálgatva próbálok választani, és végül a Teaház ajtaján nyitok be, immáron gitárommal a hátamon. Egy ekkora valami talán kicsit zavaró is lehet egy ilyen helyen, de engem nem zavar, hurcolászom szívesen, ha nem tetszik pedig van az az egyszerű megoldás, hogy nem kell rámnézni.
Nincsenek túl sokan, de egy férfi azért rögtön feltűnik, nem is tudom miért. Igazából mindenkin külön végigtekintek. Talán nem nézhetek ki én sem szörnyűen, fel van kötve a hajam lazán majdnem a fejem tetejére, csak nem áll mindenfelé. Vagy a gitár miatt néznek hirtelen többen is engem, csak az a férfi nem. Mintha gondolkodna valamin a semmibe meredve.
Tőle nem is olyan távoli, sőt, inkább közeli asztalhoz ülök le lassan, magam mellett a széken gondosan elhelyezve a kicsi kincsemet, majd ahogy egy felszolgálólányka, agy minek is nevezzem megérkezik csak mosolygok, és mondom is rögtön.
- Fekete teát kérnék, sok citrom, sok cukor. Köszönöm.
Szinte megszokás, hogy mindent megköszönjek, pedig talán nem is kellene. Furcsa vagyok ilyen szempontból, túl jó, kezdenem kéne ezzel is valamit. Amíg az italom megérkezik, mert ugye időközben a lány eltűnt a mellettem heverő hangszert figyelem csupán. Olyan érzés fog el, mintha valami külső erő kényszerítene, hogy játsszak rajta, de nem teszem, kicsit furcsa lenne. Tekintgetek közben körbe, természetes, hogy figyelek, a környezetem iránt érdeklődök, de mégis ez a furcsa idegen ragadja meg a tekintetem, ott marad, hiába is vonszolnám tovább az embereken.
Utoljára módosította:Erdős-Prinz Violetta, 2013. június 3. 11:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Köddé válik az együtt töltött idö..
#penguin owner #divorcing #mom
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. június 2. 15:31 | Link



Violetta


Észre sem veszem, hogy az étterem ajtaja nyikorgó hangon nyílik ki és nyilván  való valaki be is lépett azon, mert nem sokkal ezt követően egy hozzám közeli asztalhoz tartozó széket húznak ki. Persze a tér érzékeléséhez csak a hangokra hagyatkozok, így aligha vonhatok le megfelelő tényállásokat.
Nem nézek fel. Valahogy nem tud érdekelni, ki fia-borja tért be ide. Csak agyalok, csak görcsösen erőltetem a dallamok megpendítését a fejemben, de ideje belátnom: ma nem fogok nagy hangzásoknak teret adni, mert a mély gondolataim máshol járnak. Egészen máshol. Még a volt menyasszonyom körül lebegnek és a fájó, viharos elválásunk szülte sebeket próbálja sürgős léptekkel enyhíteni. Persze eltelt idő, és én léptem ki belőle, de néha rám törnek a gondolatok, az a sok szép emlék, és olyankor igen gyötrelmes szabadulni a fojtó magány keserű lététől. Korlátaimmal és eddigi Életemmel azonban, a hibákkal együtt, tudom; szembe kell néznem. Hogy végre lezárhassam mindezeket. Csendben, végleg.
Aztán a felszolgáló zökkent ki, dallamos hangján elsuttog valamit, melyet egy mosollyal erősít meg, de a szavak már nem értek el a tudatomig. Nem érdekel. Leteszi elém a kért teát, majd ismét motyog valamit. Felnézek rá, s mintha érteném, biccentek a fejemmel, pedig voltaképpen nem figyeltem. Egy cseppet sem. Így akár a halálos ítéletemre is rábiccenthettem volna. Mikor a kisasszony távozik, belekortyolok a forró italba, majd visszateszem a helyére. Éppen, mikor a csészét visszarakom, tekintetem egy lány tekintetébe botlik. Kerekded arcocska, szőke hajzuhatag, és gitár. Észre sem veszem, hogy tán percek is eltelnek úgy, hogy a szemem le sem veszem a lányról, de aztán lenézek a teámra. Szemre való hölgyemény, és ha a régi mivoltomat előtérbe engedném, minden bizonnyal már ott is ülnék mellette és pofátlan stílusomban, egyáltalán nem visszafogottan hangot adnék szépségének, de a szélsőség ebbéli megnyilvánulása már nem rám vallana. Így ismét kortyolok egyet a teába, majd előveszem a nálam lévő számláimat, egy papírt és egy tollat, majd összeírom az ehavi rezsi-kiadásokat. Addig is lekötöm magam valamivel, és nem percekig bámulom az előttem üldögélő teremtést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. június 3. 11:29 | Link

Ifens

Végképp nem értem, miért köti le tekintetem ennyire az idegen férfi. Alig néhány méterrel előttem ül egy másik asztalnál, tekintetünk pedig vagy percekig egymáséiba fúródnak, és voltaképp nem csinálunk semmit. Amikor azonban lenéz a teájára és is hasonlóképpen teszek, és még a fejem is megrázom egy kicsit, tudomásul véve, hogy nem tudom mit csinálok. Vagyis inkább a miértjére nem tudnék választ adni. Csendben kortyolok csak a nem is kicsit forróra sikeredett italomból, de még mindig csak nézem, le sem veszem róla a szemem. Talán zavaró lehet neki a bámulás, még nekem is az, főleg, hogy mellette életbevágó késztetést érzek a gitározásra is, mintha nem lennék normális. Valamit ír, de nem érdekel, csak figyelem, bár már tekintetemet elég sokszor leemelve róla, csészémre vagy hangszeremre fókuszálva.
Az biztos, hogy most itt a teaházban nem fogok nekiállni zenélni, tényleg borzasztóan furcsa lenne, és az egy dolog, hogy nem játszok rosszul és van önbizalmam, de az nem biztos, hogy a tulaj esetleg ilyen jó véleménnyel lenne a dologról. A teámat biztosan elfogyasztom, finom hiszen, na meg imádom is. Nem akartam kávét kérni, ha már teaház, nem vetjük meg ezt sem, na meg nem is hagyok semmit. Vele viszont nem tudom mit kezdjek. Jó nézni? Normális vagyok? Nem, dehogy, most már komolyan megkérdőjelezem magamat és a gondolkodásmódomat.
Nem tudom akarok-e szólni, beszélni, bármit is mondani, jelen pillanatban nem érzem magamat képesnek rá, és ahogy pillanatokra elbambulok ez csak biztosabbá válik. Próbálkozom olyan nyugtató módszerrel, hogy szemem lecsukom és mély levegőket veszek, persze amennyire lehet feltűnés nélkül, majd ismét kitekintek a világba, de Ő marad a központ. Kínos, zavaró, furcsa, vagy nem is tudom milyen érzés ez, hogy tudom, hogy nem kellene bámulnom, de semmit sem tudok ellene tenni. Nézegetek körbe-körbe, de mágnesként vonz vissza. Sokszor már teám felszínének fodrozódása az, amivel próbálom magamat lekötni, kisebb-nagyobb sikerrel, azaz inkább előbbi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Köddé válik az együtt töltött idö..
#penguin owner #divorcing #mom
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. június 3. 12:09 | Link



Violetta

Ezzel is idő előtt végzek, így már nem is tudom, mi az, amivel le tudnám kötni a figyelmemet a lányon kívül. Ismét lassan, kimérve végig nézem, majd akaratlanul is a szemeibe akadok, és egy félmosolyra húzom a számat. Hátra dőlök, beletúrok a hajamba, majd miután tekintetemet ismét elfordítom az ismeretlen lányról, a mosoly is eltűnik az arcomról.
Az utolsó kortyot is kiiszom a csészémből, majd határozott mozdulattal leteszem azt. Felállok, összeszedem a dolgaimat, és tán úgy tűnhet elindulok a teaházból, de mikor a lány asztalához érek, a háta mögött megállok, kaján vigyorral megszólalok:
-Ifens. Leülhetek a bájos hölgy mellé?
Mikor a lány a hangra felém fordul, rákacsintok, és mihelyst megengedi, hogy leüljek mellé, helyet is foglalok. Miért vagyok ilyen biztos a dolgomban? Mert le sem vette a szemét rólam, nem hiszem, hogy visszautasítaná magányos estéjén az én nagyszerű társaságomat. Aztán megpillantom a gitárt és természetesen nem tudok sokáig ellenállni a kísértésnek.
-Szabad?
Mosolyodok el, és mire a lány észbe kapna, már a combomon is van a hangszer és játszani kezdek rajt egy ismert számot. Nem hiszem, hogy a bent lévőknek zavaró lenne, mert a játékom és hangom is...mondjuk ki; magával ragadó, de azért próbálok a lehető leghalkabb és legdiszkrétebb lenni.
Egyre jobban élem bele magamat a dalba. Mindig is ilyen voltam, könnyen magával ragadnak a dallamok, és ahogy énekelek, hosszabb időre a lány szemeibe nézek, észre sem véve, hogy egyre hangosabb a játékom.

Zene
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. június 3. 14:11 | Link

Ifens

Ahogy feláll, teljes mértékben olyan látszatot kelt, mintha menni akarna, és ahogy elindul mintha még meg is nyugodnék valahol belül, hogy nem kell tovább gyötörnöm magam a hülyeségemmel, de aztán mégsem. Nem is követem tekintetemmel, hanem nyugodtan kortyolok egyet a teámból még, az pedig mondhatni szívütésként ér, mikor hangot hallok, ráadásul a hátam mögött álló idegentől ered, akit eddig bámultam. Fejem természetesen rögtön abba az irányba fordítom, majd innen követem tekintetemmel tovább.
- Violetta. Persze.
Igazából csak vigyorogni tudok, megszólalni tényleg nem lennék képes, de nem is akarok, jó ez most így még. Ahogy leül mellém rögtön kérdez újra, de még nem is tudok válaszolni, gitárom a kezében van és el is kezd játszani.
- Igen...
Alig hallható válasz, talán hozzám ér el a hangterjedelem, hozzá biztosan nem, de ez már tényleg mindegy. Ahogy játszik igazából mintha megszűnne minden és csak a zenével foglalkozok, a dallal, na meg persze vele. Igazán jó hangja van, és a játéka is lenyűgöző. Első látásra nem vártam volna, de vannak azért még ilyen kellemes meglepetések. Látom azt is, hogy eléggé beleéli magát a dalba, ami az egyre hangosabb előadásmódban meg is nyilvánul, így pillanatokra magamban fordítom a szöveget, hogy még értsem is. Jó azért ilyenkor, hogy sok nyelven beszél, de az angol egy alap, és most, hogy már tudom mi a helyzet, arra is tudok következtetni, hogy valószínűleg tapasztalta is, milyen ez, ha már ekkora beleéléssel énekel. Be kell vallanom, először nem rémlik, mi lehet ez a szám, de egy idő után rájövök bizony, és ahogy a szöveget is elmém valamely mély zugából előkotrom először alig hallhatóan, majd bátrabban éneklek vele. Eredetileg ez egy férfielőadós mű, de nem érdekel, ha zene, akkor engem nem lehet visszafogni, hátráltatni, korlátozni, énekelnem kell. Remélem azért Ifenst sem zavarja, hogy becsatlakozom, meg persze azt a csekély számú vendéget és az eladókat meg minden ittlévőt sem, bár hogy őszinte legyek, ez utóbbiak véleménye nem is érdekel. Ha folytatjuk tovább, már a következő ötletem is megvan, de ezek csak pillanatnyi tervek, nem tudom még mi lesz, bár a jelen a fontos, az a lényeg most.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Köddé válik az együtt töltött idö..
#penguin owner #divorcing #mom

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 15 ... 27 28 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed