A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=762191#post762191][b]Borbély Nimród - 2019.06.23. 19:28[/b][/url]

Lefogta a húrokat, a hangok pedig magától értetődően hagyták el az ajkait. Egész sokan voltak a kocsmában, és ez elégedettséggel töltötte el. Na nem mintha a nagyközönség felérne egy falusi közeggel, de ez is megtette. Hónapok óta itt rostokolt, és lassan már Ákos sem válaszolt az üzeneteire. Az igazi közönsége azt sem tudta, hol van. Az igazi közönsége, akik nem használnak varázslatot, és akik úgy fogadták el, ahogy van.
- Now we call against the tide / those distant days are flashing by... - Behunyt szemmel énekelt. Addig sem látta azokat az értetlen tekinteteket, akiknek fogalmuk sem volt, miről szólnak a dalai. A legtöbbjük talán a szavakat sem értette, még akkor sem, ha magyarul énekelt volna nekik. Mindegy is. Nimródnak most csak a közönség kellett. Kész szerencse, hogy a csárda tulaja benne volt az alkuban. Ingyen ital, cserébe ő ingyen szórakoztatja a részeg vendégeit. Ha nem is a legjobb megoldás, de amíg nem kezdődik el a turné és itt ragadt a faluban, lefoglalja magát.
Kinyitotta a szemét, és végigmérte a közönséget. A fele sem hallgatta meg. A mocskos kis történeteiket mesélték egymásnak, vagy éppen a pohár fenekére koncentráltak.
Felsóhajtott és letette a gitárt maga mellé. Épp itt volt az ideje, hogy begyűjtse a kemény munkával megkeresett italát. A pulthoz indult, megejtett pár szép szót a pultos lánynak és kikérte az italát, majd háttal a pultnak támaszkodva figyelte az embereket, hátha akad itt valaki érdekes, akivel elszórakozhat aznap este.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=762486#post762486][b]Borbély Nimród - 2019.06.26. 02:23[/b][/url]

Belekortyolt a whiskey-be, miközben végigsiklott tekintete az italozókon. Többnyire a kastélyból kiszökött diáklányok közül válogathatott. AKadt egy-két idősebb is, de nem az esete, úgyhogy kénytelen lesz addig játszani a színpadon, amíg fel nem ajánlkozik neki valaki.
Lehúzta a poharában maradt fűszeres italt. Visszamegy ő a színpadra, nem kell neki kétszer mondani, csak még könnyít magán. Talán nem kellett volna az a két korsó sör, mielőtt nekikezdett volna az estének. De hát szokások és hagyományok, minden koncert előtt legurul legalább egy.
A tömegen kellett átverekednie magát, mire a pulthoz ért. Mondhatnánk, hogy csak egy üveg vizet akart kérni, ha kiszáradna a torka, nade mennyivel hatásosabb ebben az esetben a sör. Így hát mire odaverekedte volna magát, a pultos csaj (akinek a nevét még mindig nem tudta, nade nem is volt olyan fontos) helyett már az a magas csávó szolgált ki. Hallott róla pletykákat, nem is akart közelebbi ismeretséget szerezni vele. Épp elég, hogy varázstalan, nem kell újabb konfrontáció.
- Egy korsó sör lesz - kiáltott oda neki, hogy felhívja magára a figyelmet. - És megköszönném, ha rögtön a színpadhoz hoznád! - Semmi passzív agresszív üzenet, csak egy egyszerű kérés, ha már amúgy is azt a csajt fűzte ott.
A pultos bólintott, ő meg szemügyre vette a kis vöröst. Az arcát eltakarta a haja, de az a ruha épp eleget mutatott belőle ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődését, így ahelyett, hogy elindult volna a színpad fele, még egy rövid ideig legeltette csak rajta a szemét. Talán mégsem kell beérnie valami diáklánnyal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=762591#post762591][b]Borbély Nimród - 2019.06.27. 17:38[/b][/url]

Valószínűleg többet ivott, mint amennyit zenélt az este. Talán ezért is láthatott olyan arcot, akit szinte már el is felejtett. Biztos csak beképzelte egy pillanatra. Hisz Ő nem lehetett itt. Ő mugli volt. Varázstalan, ahogyan Nimród is, semmi köze nem volt ehhez a társadalomhoz, és ebben legalább annyira biztos volt, mint a hírnevében.
Elnézett a pultos felé, aki éppen a sört csapolta neki, majd vissza a nőre. Ugyanaz az arc, csak fehérebb, mint amire emlékezett. Ugyanolyan vörös haj keretezte és ugyanazok a zöld szemek néztek vissza rá, mint azon a nyáron. Igen, ez biztosan ő volt, csak nem hallucinálhat ilyen hosszan.
Mindenesetre nem volt mit vesztenie, nem igaz? Megejtett egy mosolyt, miközben a pultra könyökölt. Felvette a szokásos stílusát. Nem, nem volt zavarban. Elvégre az nem volt több, mint egy nyári kaland, nem igaz? Csak egy turné a sok lánnyal, akik rajongtak értük.
- Nem gondoltam volna, hogy itt futunk össze - vállat vont, adta a lazát, mintha nem lenne nagy dolog. Nem. Nem volt nagy dolog, csak... Váratlan. Letagadta, hogy mennyire nem volt ínyére, hogy pont egy ilyen közegben találkoztak. Hogy kiderült róla is, hogy boszorkány, mint azok, akik megvetették azért, ami ő volt.
- Azt hittem, nem vagy oda az ilyen kis falvakért. Gondolom, volt okod rá, hogy ide gyere... - A pultos fele pillantott, aki már régen leszállíttota a sört a színpadra a széke mellé. Igen, szinte teljesen biztos volt benne, hogy miatta lehetett most itt. Talán valami új pasi lehetett. Talán már a férje. Elvileg, benne van már a korban, nem igaz? Hány éve is volt? Öt? Hat?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=762983#post762983][b]Borbély Nimród - 2019.07.03. 04:04[/b][/url]

Úgy tűnt, a nőt meg sem lepte, hogy egy varázslófalu egyik kocsmájában futnak össze. Annál inkább Nimródot. Nem voltak előítéletei a mágiával bírókról, de... De. És emlkei szerint az előtte álló nő kevésbé hajazott azokra a boszorkákra, akiket eddig ismert.
- Másé, mi? Azt hittem, ez téged nem fog olyan könnyen megállítani - Még mosolygott, egészen addig, amíg meg nem kapta az első pofont.
Ami igaz az igaz, régen volt már, de a memóriája nem annyira rossz. Borbála. Az, hogy mi a vezetékneve azonban már nem tudta. Arra az enyhe francia akcentusra azonban nagyon is jól emlékezett azokról az estékről.
- Borbély Nimród, ha esetleg nem hallanál a rádióban - vette fel a másik stílusát. Egy mérges ex. Vagy valami olyasmi. Egyelőre inkább szórakoztatta, mintsem dühítette volna  jelenet. Emlékezz vissza, nem is voltak olyan rosszak azok a fülledt, nyári éjszakák - üzente a továbbra is az arcán virító mosolya. De még mennyire jók voltak azok az éjszakák!
- Talán igazad van, nem szabad a rajongóimat megváratni, nem igaz? - vont vállat a kijelentésre könnyedén. Neki ugyan nem volt oka, hogy mérges legyen. - Csak néhány szám... - akarta volna folytatni, de gyorsabban mozdult, minthogy gondolkodott volna. Már fordult is a színpad felé, hogy egy pár korty sör után visszaüljön a székbe és játszon.
- A következő dalt valószínűleg ismeritek. Egy régi darab. Azon a nyáron született, mikor életem talán legelveszetebb pillanatában találkoztam valakivel. Aki utat mutatott. - Megköszörülte a torkát, mielőtt elkezdte volna. Remélte, hogy Bori nem lépett le. Bízott benne, hogy nem ment el. Mert ezt a dalt akkor írta, azon a turnén. Miatta.
- Don’t know what to say to you now / Standing right in front of you / Don’t know how to fade in and out / Don’t know how to play it cool.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=764165#post764165][b]Borbély Nimród - 2019.07.17. 04:44[/b][/url]

Behunyta a szemét, mikor elkezdett játszani. Mindent kizárt maga körül. A cseverésző közönséget, a poharak koccanását, a fényeket. Emlékezett arra a szobára. A fülledt melegre. Érezte a bőrén a spalettákon átszűrődő napot. Emlékezett arra, mikor reggel felkelt. Ő még aludt. Őt nézte. A világos bőrét. Az alakja vonalát. A dallam pedig úgy kúszott a fejébe, olyan természetesen, mint ahogyan most énekelt.
- Let’s leave the atmosphere, disappear / There’s always something left to lose - Kinyitotta a szemét és Borit kereste. Tekintete a pultnál állókon futott végig. Elment. Pedig azt akarta, hogy hallja. A dalt, amit miatta írt. Mert ő értené.
- Let our hearts be the only sound / I want to go where the lights burn low and you’re only mine. - Nem igazán érdekelte, ki figyeli, vagy ki van még ott. Most neki énekelt. Annak aki már elment. Pont úgy, ahogyan a turné végeztél Nimród ment el.
Lefogta a húrokat, miközben végigjáratta tekintetét az előtte állókon. Mind fiatal diáklány. Mind örömmel menne el vele egy körre. Aztán meglátta őt. A falnak dőlve, azzal a mosollyal az arcán, amit olyan tisztán látott maga előtt.
- Let's be reckless, unaffected / Running out until we're breathless / Let's be hopeful, don't get broken / And stay caught up in the moment - Mosoly kúszott az ő arcára is. Már nem is figyelt másra, csak rá. Neki intézte a szavakat. Látni akarta, mit szól hozzá. Tudni, hogyha lesétál a színpadról, nem fogja elküldeni. Hogy leülnek meginni egy whiskey-t. Talán kettőt.