A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=686456#post686456][b]Eric Wright - 2017.06.20. 07:42[/b][/url]

A mai nap egész jól ment. Az Akadémián dicséretet kaptam megfigyelésből – Astrid képe mindent megért -, jól teljesítettem, a beadandók jók lettek, mi kell még? Úgyhogy a mai napot lazítással töltöttem, megengedvén magamnak, még egy pólót is vettem, mert lassan kezd elnyűtt lenni a kedvencem. Sajnos az anyagmegerősítő varázslatok nem az erősségeim, de lemerném fogadni, hogy nem is hatnak az ilyen termékekre. Akkor miből élnének a divattervezők? Délután beugrottam egy italra a lenti részbe, a helyi törzzsel jót elröhögtem, komoly eszmecserét folytattatunk a rövid vs. bor/sör témakörben. Végül nem jutottunk konszenzusra, mivel a kidobó elvégezvén feladatát a rövid mellett érvelő vitapartnert eltávolította – konkrétan kihajított az utcára – a csárdából, nem megfelelő viselkedése miatt. Szóval egészen felhőtlenül telt a mai nap, holnap elég 11-re bemennem, tanulnom sem kell, szóval épp ideje kipróbálnom a televíziót, amit nem olyan rég szereztem be. Fel van rúnázva természetesen, mert ez egy mugli adásokat sugárzó készülék. Bizony, a Kins&Kens-be szinte utánam dobták, nem hagyhattam ott. Viszont a használatáról fogalmam sincs, pedig úgy elmagyarázta nekem „Kinskens” – sose jegyzem meg melyik-melyik -, hogy tudnom kellene kezelni. Még távizét is adtak hozzá, de amikor bekapcsolom, csak furcsa szöszök ugrálnak rajta. A legrosszabb az egészben, hogy már két órája ezzel szabadítom meg magam szabadidőmtől, milyen ironikus, igaz? A tévé épségét megmentette az, hogy kopognak, pedig már kezdtem mérges lenni.
- Igen?
- Jöttek magához.
- Kik?
- Egy fiatal lány. Ericet keresi, és eléggé meg van rémülve.
- Engem? Lány?
- Süket?
- Oké, megyek, köszönöm – felkapom a pólóm, mert egyébként eléggé meleg van most itt, a kinyitott ablak ellenére. A férfi már elment, aki szólt, mellesleg mindig elrohan, sosem tudok vele beszélgetni. Lemegyek a pulthoz és nézelődök, de nem kell sokat. Szinte az egész csárda Szeplőt nézi, aki tényleg egészen ijedtnek tűnik. Azonnal elmosolyodom – mi a fenét keres itt ilyenkor? – és oda sietek hozzá.
- Szia Szeplő! Micsoda meglepetés! – kap két puszit, meg egy ölelést, ha igényli, viszont meg kell kérdeznem, hogy miért van itt. Nemhiszem, hogy takarodó után pont rám vágyott.
- Minek köszönhetem, hogy felkerestél? – nézek rá bátorító mosollyal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=688199#post688199][b]Eric Wright - 2017.07.03. 14:16[/b][/url]

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki szeretne ilyenkor látni. Van bennem némi félsz, hogy valaki „régi ismerős” lehet, és jött behajtani valamilyen tartozást, amire már lehet, hogy nem is emlékszem. Esetleg Camille – miért kedvelem én a franciákat, nem tudom -, aki váltig állította, hogy egyszer benyújtja a számlát. Azért remélem, hogy mégsem ő, hanem valaki más, de továbbra sem tudom eldönteni, hogy ki kereshet. Astrid lehet még olyan mániákus, hogy ilyenkor felkeres, de nem hiszem, hogy lehívatna, ő inkább rám rúgná az ajtót, nem az a várakozós típus. Végül egyik tippem sem lesz igaz, helyette az általában mosolygós vörös hajú gólya örül meg nekem, nagyon. Én is örülök neki, de fura, hogy ilyen későn keres. Kölcsönös ölelés és örömködés, meg egy fejbiccentés, hogy ne hallgassanak ki minket. Arrébb is megyek, hogy kint legyünk a hallótávolságból és továbbra is kíváncsian várom, hogy miért pont engem keresett fel, hiszen biztos, hogy a suliban, meg a házában sokkal többen tudnának neki segíteni. Azért annyira nem vagyok tisztában a helyi dolgokkal, csak annyira, hogy a Roxfortban ilyenkor már takarodó volt.
- Óuh – a csodálkozás és a sajnálat hangja egyszerre tör föl a tokomból, még a szám is elhúzom. – Nos, igen, ez valószínű, és talán még kastélyfogságot is kapsz. Na, meg otthon sem biztos, hogy örülni fognak ennek a hírnek – paráztatom meg egy kicsit. Akármennyire is bírom a csajszit, kell, hogy legyen egy kis felelősségtudata. Na, de nem sokáig hagyom ám így szegényt, én nem ilyen vagyok.
- Két lehetőség van. Ma este lehetsz a vendégem, ami elég nagyképűen hangzik, mert magam is vendég vagyok, vagy visszamegyünk a suliba és valahogy majdcsak beengednek. Mindkettő büntetéssel végződhet, de mivel elég késő van, talán megértik, hogy nem mehettél vissza. Hát nem tudom. Mondjuk, lenne cserébe valami, amiben segíthetnél nekem, ha maradnál – igen, már amikor a lépcsőn lejőve megláttam eszembe jutott, hogy tudna segíteni a televízióval kapcsolatban. Mugli származás, nagyjából olyan lehet neki a működtetése, mint nekem a seprűn való közlekedés. – Van pár nagyobb pólóm, fürdőszoba, meg kanapé, még választhatnál is. Persze tudom, hogy nem ez a legjobb dolog a világon, hogy egy idegen fiúnál aludj, de jobbat nem tudok felajánlani. Vennék ki neked egy szobát, ha lenne rá pénzem, de nincs – vonok vállat. Itt nincs hitel és reggel sem lenne több pénzem, szóval ez az egy megoldás van. Vagy megpróbálunk valahogy visszajutni a kastélyba, de nem biztos, hogy jó, ha egy idegen fiú visszahoz éjjel egy lányt, akit majd jól piedesztálra állítanak a kimaradás miatt, ráadásul ugye máris indulhatnak a pletykák.
- Mit választasz Szeplő? – kutató tekintetem a szép kis vörös pofiját fürkészi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=689619#post689619][b]Eric Wright - 2017.07.11. 13:17[/b][/url]

Szóóval elaludt a padon. Ez vicces is lehetne, meg cuki sztori, de az ábrázatából nem ezt vonom le, hogy éppen nagyon szórakoztatná. megértem, neki még minden új. Ha ez két év múlva történne, akkor már csak biccentene a pultosnak egy „felmegyek Erichez” félmegjegyzéssel, és ennyi. Igen, a tapasztalat sokat számít, de neki még az is új, hogy léteznek durrfarkú szurcsókok, így érthető. Zseniális ötletem támad, hogy aludjon nálam, aminek a hátulütőibe annyira nem gondolok bele, mert én nem olyan vagyok, hogy bármi ilyet kihasználna. Inkább sajnálom szegényt, hogy ennyire megrémül, úgyhogy próbálok lovagias lenni, meg bátorítóan viselkedni. Ez vajon két különböző dolog?
- Ugyan már. Ha nem kapsz pályafutásod során büntetőmunkát, nem is vagy boszorkány – vigyorgok. – Szóval nem kell megijedni annyira, bár a szüleidet nem ismerem – vonok vállat, majd rögtön el is mondom neki a csábító lehetőséget, hogy nálam maradhat. Szerencsére él vele, aminek nagyon örülök, mert az igazat megvallva nem nagyon lett volna kedvem elbattyogni a Tanodáig meg vissza. Plusz ugye ott a tévé is, amiben segíthet, hát nem nagyszerű? Most tökre úgy hangzik, mintha kihasználnám… talán egy picit így is van, pedig inkább segíteni akarok, mint tévézni. Megkordul a gyomra Szeplőnek, én pedig tudom, hogy semmi nincs a szobámban, csak néhány zacskó csipsz, meg víz. Na, meg kávé, nagyjából ennyi.
- Egy szendvicstálat felhoznál? Sok sajttal, és írd a többihez – szólok a pultosnak, aki mogorván biccent és int a pálcájával. Egy kis cetli felröppen és egy láthatatlan kéz ráírja a rendelésem, majd elreppen a konyhában. Közben egy könyv is fellapozódik a pulton, és a nevem mellé beíródik 10 sarló tartozás… mintha a fogamat húznák, de nem akarom, hogy Anna miattam legyen megrövidítve. Közben elindulunk az emeleti részhez a szobám felé.
- Az lesz az – bökök a hármas számot viselő felé, és előre is libbenek, majd beengedem a lányt. Mivel nem éppen egy nagy fogadó, így nem egy nagy látvány várja Szeplőt sem: egyetlen szoba, egy fürdő és mellékhelyiség, egy konyhasarok, ami nagy részét egy hűtőféleség foglalja el, ami természetesen fel van rúnázva. A szobában egy ágyat és egy kisebb kanapét láthat, na meg asztalt, amit jelenleg elfoglal a tévé. Néhány polc és szekrény, egy kicsi íróasztal, néhol tintafoltokkal, és sok kviddicsplakát, na, meg egy kevés boszorkányos naptár. A mennyezeti ventilátort egy kis állatka forgatja, ahogy szalad körbe-körbe. Ennyi az össz varázslat nagyjából.
- Tudom, nem nagy, de legalább olcsó. Foglalj helyet, mindjárt jön a kaja. vagy szét is nézhetsz, ahogy tetszik. Ágyban, vagy a kanapén aludnál? – kérdezem, és máris elrongyolok a ruhásszekrényhez. Előhúzom a pálcámat és válogatni kezdek. Egy suhintás, egy ruha repül kifelé, és pottyan a földre. Egy fél perc alatt megtalálom a Falmouth Falcons pólót, meg egy egyszínű szürke strandnadrágot, szerintem ezek megfelelőek lesznek aludni és színben is passzolnak. Aztán a következő pálcasuhintással összerendeződnek a kidobált ruhák, és visszareppennek a helyükre, miközben összehajtogatják magukat.
- Remélem ezek jók lesznek – méregetem egy kicsit Szeplőt meg a pólót, és zsebre vágom a pálcámat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=690053#post690053][b]Eric Wright - 2017.07.13. 09:26[/b][/url]

Az édesapák sosem egyszerű esetek. Az enyém sem volt az, már ameddig élt. Mivel korán elment így sok emlékem nem maradt róla, de arra emlékszem, hogy sokat üldögélt a foteljében és pipázott. Mindig imádtam nézni, ahogy a füstkígyó átváltozik alakzatokká, hogy engem szórakoztasson. Akkoriban nem tudtam, de biztos vagyok benne, hogy rásegített egy kicsit, és úgy tett, mintha nem venne észre. A másik emlék az pedig az, hogy nem emlékszem, hogy mosolygott volna, rengeteg teher nyomta a vállát. Amikor később rákérdeztem anyámnál, hogy mit dolgozott az öreg, mindig terelt és ködösített. „Egy vállalat elnökeként, tudod kisfiam, nagyon nehéz”. Ilyesmiket válaszolt, szóval sosem tudtam meg igazán, hogy mivel foglalkozott, mert senki sem árulta el. Nekem meg volt jobb dolgom fiatalkoromban, hogy ne ez után loholjak, hanem inkább sima tinédzser voltam. Na, mindegy is, de megértem őt, talán az ő apja meg nem szereti a kudarcokat. A léyneg, hogy marad és már a szobámnál is vagyunk, plusz jönnek majd a szendvicsek is, aminek az összetételébe beleszól Szeplő visszamenvén. Hát, lelke rajta, ha nyuszit szeret játszani.
- Oké, te tudod. Én szeretem a húst, meg a sajtot is, de ha neked nem ízlik, hát nem gond. Ezen nem veszünk össze – nem mintha máson összeveszhetnénk, de mindenkinek lehet más ízlése. Én furcsállom ugyan, de miért szólnék bele? Tény, hogy nincs sok hús rajta, tehát látszik, hogy ilyesmiket eszik, de láttam én már fordítottját is. Anyával, aki olyan, mint egy törékeny nádszál, hatalmas kajapartikat rendeztünk. Csak nekem utána vezekelnem kellett, miközben ő vígan éldegélt ugyanolyan vékonyan. Még az is lehet, hogy volt valami praktikája erre, vagy bájitala. Vállvonás. Úgy néz ki Anna kényelembe helyezte magát, és végre meglátta a tévét is. Na, most, hogy legyek jófiú is, meg , hogyan vegyem rá arra, hogy kapcsolja be nekem anélkül, hogy hátsó szándékot vélne felfedezni az itt alvásával kapcsolatban.
- Az ám. Ma vettem, le volt árazva. Mivel nincs sok pénzem – ami gondolom, látszik – és még sosem volt ilyenem. Meg talán rá is beszéltek – hümmögök egy sort. Sokszor szoktam bemenni oda, de nagyon ritka, hogy egy tenyérméretűnél nagyobb tárgynál elhozzak valamit, és azt sem gyakran.
- Ezek meg vannak rúnázva, így a mágia nem okoz zavart a működésükben. Nagyon kevesen tudják ezt a rúnázást megcsinálni, de van itt egy bolt, akiknek a tulajai ezzel foglalkoznak. Majd nézz be oda, Kins&Kens a nevük, talán még neked is lesz ott olyan empékhárom lejáró – büszke vagyok ám, hogy ilyeneket meg tudok jegyezni. Az a cucc mondjuk nekem nem tetszett, mert a fülbe kell dugni, hát akkor, hogy szellőzne? Vigyázni kell a mugli ketyerékkel, ahogy a tévével is. Ezért nem is nagyon mertem piszkálni eddig. Közben „felruházom” a leányzót is, hogy legyen miben aludnia, remélem, megteszi neki.
- Hááát, gőzöm sincs, hogy kell. Neked van? – pillantok rá nagyon csillogó szemekkel. Hú de jó lenne, ha tudná a használatát. – Nézhetnénk rajta izéket, nem? Filmeket, vagy miket – állok kérdően, mikor is bekopognak. Gyorsan elrongyolok – tehát lépek öt lépést – az ajtóig, majd szélesre tárom.
- A rendelésed, Eric – Héloise az, aki most is csupa mosollyal nyújtja át a tálat, amit kértünk. Nagyon dögös csajszi, úgyhogy kissé bepirulok, és átveszem a vacsoránkat.
- Köszi, drága – vigyorgok vissza, ő pedig int egyet és elmegy. Sóhajtok, majd elviszem Szeplőig a szendvicseinket és a sajtokat.
- Szóval, hogy is működik ez az izé? – pillantok rá, és leteszem a kajatálat a kanapéra. Jobb lenne úgy enni, hogy közben néznénk is valamit, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=690373#post690373][b]Eric Wright - 2017.07.14. 13:17[/b][/url]

Örülök, hogy túljutottunk a lenti kocsma atmoszféráján és máris köszönthetem kedvenc szeplősömet az „otthonomban”. Mindent tőlem telhetőt megteszek azért, hogy fesztelenebb legyen, mint egy leajzott íj. Ruhát is kap, ételt is, na, meg egy tévét, amit neki kell majd szóra bírnia. Nem vagyok egy elveszett gyerek, de mivel a mugliismeret sosem volt a kedvenc tárgyaim között, így nagyjából, amit eddig tudtam a legfontosabbakon kívül, már nem is emlékeszem rá. Ez van, kimennek az ilyen feleslege információk a kobakból, ha nem használja őket az ember fia.
Tehát a kanapéba megegyeztünk, amit személy szerint annyira nem bánok, mert nem túl kényelmes. Nem, mintha az ágy egy luxuspihenőhely lenne, de jobb, mint a másik. Na, jó, mégiscsak ő a vendég.
- Az ágy kényelmesebb sokkal, de, ha ragaszkodsz a kanapéhoz, nem foglak visszatartani – ajánlom fel a magam módján még egyszer a választási lehetőséget. Majdnem elnevetem magam, amikor meglátom, hogy mennyire beindul a tévére, mert nagyjából én is ilyen fejet vághattam, amikor megláttam és megvettem Kins-éknél. Nem csoda, hiszen ez egy ilyen síkkéternyős tévé, ami elég menő állítólag. Adtak még hozzá valami energiaforrást is, amire azt mondták, hogy nemigen fog lemerülni, meg egy téglatestet sok kis műanyag kockával a felszínén, amiket ha benyomsz, majd elengedsz, visszamennek a helyükre. Egy órát elvoltam ezzel egyébként, nyomogattam őket, de mindig visszamentek, varázslatos! A másik oldala meg tök üres, szóval lehet, hogy csak fél árut kaptam, vagy van valami trükkje, hogy előhozza a többi cuccot belőle.
- Nektek egy aranybánya szerintem – természetesen a mugli vérre gondoltam, de egyáltalán nem negatív értelemben. – Az egyikük a pletykák szerint egy vámpír, a másikuk meg egy bolond-zseni határon táncoló figura. Mindketten egyébként kedvesek, és még senki sem tűnt el. Szóval a vámpírság szerintem csak ilyen közönségcsalogató trükk lehet. Mondjuk működik, mert először én is azért mentem be, hogy hátha meglátok valamit rajta – vonok vállat, de ma már tudom, hogy ez nem így van Ha vámpír is egyikük, nagyon jól rejtőzködik és vigyáz mindenre, ami vele kapcsolatos. De nem hiszem, hogy ez igaz lenne.
- Egyébként nem hobbi, nagyon nehéz tárgyakat rúnázni, mert mindhez egyedi kell. Szóval, ha valami új cucc kerül hozzájuk, előbb kísérletezgetniük kell, persze ők már rutinosak ebben – fejezem be, mikor megjön az étel. Gyorsan átveszem és visszamegyek Szeplőhöz, akinek egy rugóra jár az agya velem, helyes!
- Pont erre gondoltam én is, és… - már el is indulok a távirányítóért – ha már kiderül a neve – és az energiaforrásért. Az energiaforrás egy henger alakú cucc, amin egy be és kikapcsoló gomb van, meg két lyuk. Gondolom azzal is kell csinálni valamit, de ezt Szeplő majd vágja, tutira!
- Hát tessék, tiéd a pálya Szeplő – vigyorgok rá, majd lecsüccsenek a kanapéra, onnan nézem a műveletet. Elképzelésem sincs, hogy mi lesz, de nagyon izgulok!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=690463#post690463][b]Eric Wright - 2017.07.14. 17:10[/b][/url]

Nincs más hátra, mint előre, a hol alvás téma lerendezve. Nem tudom, hogy miért erősködik, de hát nem kötözhetem az ágyhoz, hogy jól aludjon. Kapok egy kedves fürkésző mosolyt+arcot, én pedig ugyanezt adományozom neki vissza. Mire jó a bizalom, nemde bár? Sokáig ugyan nem tart az egész, mert azonnal rárepül a tévére, aminek én nagyon örülök, tulajdonképpen már alig várom, hogy legyen valami vele, azon kívül, hogy szép alakja van és fekete színe.
- Okézsoké, majd lebaglyozzuk és összehozzuk – persze, elkísérem, hát hogyne. Még a végén megint eltévedne szegény megint, azt meg ki akarja? Ugyan bármennyiszer meglátogathatna, csak nem mindig vagyok itt bizonyos okok miatt, mint például tanulás, vagy bulizás miatt. Azok pedig fontosak, igaz? Igaz! A lényeg, hogy bírom a vöröskét, szóval evidens, hogy segítek neki mindenfélét beszerezni, na meg tartozok neki egy tévénézéssel. Neki is ugrik a dolognak, én pedig nagyon izgatottan, dobolva a lábammal figyelem, amiket csinál. Itt megnyom egy gombot, ott összedug valamit és már kész is szerinte. Hát ez eddig tényleg nem volt valami nehéz, ha tudja az ember, hogy mit kell csinálnia. A tévét megmutatja, hogy hol kell bekapcsolni és már indul is. Mindeközben pedig Szeplő dudorászik, hát eszem megfele, olyan aranyos. Látszik, hogy nem tud róla, mert olyan természetességgel csinálja, hogy nem tűnik fel neki, de a világért sem szakítanám meg a jókedvét. Az is lehet, hogy ő így tud koncentrálni.
- Szóval ott be kell nyomni – vigyorgok, mint egy idióta, de nagyon figyelek, tényleg! A lényeg viszont, hogy bejön a kép – azért tanultam valamit, nem semmi, mi?! -, de hát… mi a fene ez? Nagyon nem erre számítottam, hogy fekete, vagy fehér kis gombocskák zizegnek. Emiatt nem vennék tévét az biztos. Azonban amikor Szeplőre pillantok, látom, hogy neki sem tetszik, amit lát, szóval most még ez nem a vége, valamit még csinálni kell vele. Talán valami varázsszó, vagy ilyesmi kell az elindításához.
- Valami gond van? – próbálok agyalni, mert segíteni nem igazán tudok, de végül rájön a titok nyitjára, valamit kinyit, ilyen szúróeszköz lehet, de aztán kisebb napernyőszerűség lesz belőle, mire végez vele. Csak a napernyő a feje tetején áll, na mindegy, ő tudja, ő a szaki. Végül ki és bekapcsolja a tévét és működik.
- Azta, de király, Merlin szakállára! – komolyan tátva marad a szám és csak bámulom a kis oroszlánt aki született. Tök jó ez az egész. Felpattanok és meg akarom fogni, de a tévébe ütközik a kezem.
- Ja, ez most nem igazi? – kérdezem összezavarodva, majd visszasétálok és magamhoz veszem a tálat.
- Nagyon ügyes vagy! És köszi, köszi, köszi! Csüccs ide és együnk – vigyorgok, már nagyon várom, hogy mi következik. Időjárás jelentés. Nem semmi, miket tudnak ezek a muglik! Mutatnak képeket Európáról, meg Magyarországról is, és megmondják, hogy mi várható nagyjából. Ez igazi csoda, wow! Még kajálni is elfelejtek, csak bámulom a masinériát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=690791#post690791][b]Eric Wright - 2017.07.15. 23:00[/b][/url]

Működik! Hú, ez a tévé nagyon durva, teljesen levesz a lábamról. Egy kicsit el is felejtkezek Szeplőről, pedig ő csinálta meg egyáltalán azt, hogy mutatja a kis állatkákat. nagyon menő, és nekem van tévém. Bizony, Ericnek a csórónak, ilyen király cucca van! Kedvem támad megsimogatni a kis oroszlánokat, de sajnos csalódnom kell. Az ujjaim a tévének ütköznek, és egyáltalán nem érzem a puha szőrüket a kis drágáknak. Csalódott sóhaj kúszik fel, majd tör ki belőlem. A fenébe már!
- Műhold? – kérdezek vissza azonnal. Meg sugározza is, akkor az nem veszélyes? Vagy olyan, mint a napsugár, és akkor melegít? Ahogy hozzáértem, enyhén meleg volt, de nem volt vészes. Látja Anna, hogy ez így kevés lesz és tovább magyaráz. nagyon erősen koncentrálva figyelem őt, de csak bonyolítja a dolgokat.
- Igen, nem is értem nagyon – de mondhattam volna, hogy egyáltalán nem értem, szóval mindegy. A lényeg, hogy olyan, mint az újságban egy kép. – Ez olyan, mint a varázslóújság, csak nincs benne szöveg, hanem képet mutat, meg hangot is közvetít, nem? Várj – magyarázok és kérdezek, de eszembe jut, hogy esetleg ilyesmit nem látott még a csajszi, szóval előkeresek egy szórólapot és a kezébe nyomom. Ott egy hirdetés van, egy új seprűt mutatnak be rajta, amivel repkednek a képen. Közben leülök mellé, és hasonlóan hozzá én is nekilátok a szendvicseknek. A távirányítót a kezébe veszi, és a kép villan egyet és máris mást mutat. Közben magyaráz teli szájjal, de akkor érthetetlenül nézek rá. Szerencsére észreveszi és még elnézést is kér.
- Ugyan, segáz – nyugtatom meg, figyelek magyarázatra. Tök király ez a cucc, már elkérném, de hagyom kapcsolgatni. Lehet, hogy egyszer adok rá egy napot és minden „csatornát” megnézek, amit csak lehet. A következő rész valami zenei dolog, ahol érthetetlenül énekelnek, még a gyűrűm sem tudja fordítani. Akkor ez egy opera lesz. Igen, a zenei műfajok hasonlóak a muglikéhoz, hiszen nem egyet varázsló, vagy boszorkány „talált fel”.
- Én nem vagyok oda annyira az operákért. Nem értem őket – vallom be, de majd úgyis elkapcsolunk, előbb utóbb, mert vége lesz. Meg éhesebb vagyok annál, hogy ilyeneken fennakadjak, viszont tetszik, ahogy több oldalról, meg közelről is mutatják a szereplőket.
- Vannak, persze. Majd nézz le csárdába, vagy más helyre, lesznek koncertek. Tanul itt valami híres énekes is, Arlen Loveguard, ő nagyon menő – fejezem be a gyors felvilágosítást és egy újabb szendvicsér nyúlok. Igazán élvezem az itteni ízeket, nem tudom, hogy hogyan tudják ilyen finomra csinálni. Mindegyikben szokott lenni valamilyen szósz, ami annyira feldobja és átváltoztatja az ízvilágot, hogy nem lehet betelni vele. Közben néhány sajttal megtoldom az egészet és kezdek jól lenni, már ami a hasamat illeti.
- Kérsz teát? – nézek a kis szeplős barátomra, majd választól függetlenül előhúzom a pálcát. Intek és a teafőző a víz alá vándorol, feltölti, majd rálebeg a tűzhelyre, ami egy kisebbfajta főzőkemence-szerűség. Begyújtom – szintén a kanapéról -, majd várok, hogy felforrjon.
- Jeges teát innál, vagy meleget? – ez a kérdés csak akkor hangzik el, ha igennel válaszolt a korábbi kérdésre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=691554#post691554][b]Eric Wright - 2017.07.19. 11:20[/b][/url]

Hiába figyelek, esélytelen vagyok megérteni pontosan, hogy miket mond oly lelkesen, mert ami neki alapvető tudás, nekem erősen hiányos. Ha szuper lennék mugliismeretből, biztosan megérteném, mert olyan jól magyaráz. Igen, Szeplő egy nagyon kedves lány, így mosolyogni tudok és bólogatni, pedig mindketten tudjuk, hogy nem értem majd meg a végén. Mindent összevetve, ha megtanulom a használatát már elégedett leszek.
- Igen, gondolom a mugliknak is van ilyesmi – sőt ebben biztos voltam, de ahogy haladnak az évek, az is lehet, hogy elhagyták. A múltkor hallgattam két mugliszületésűt a cukrászdában, és ők mondták, hogy valami récével írnak egymásnak. Na, a récé az biztos nem papírból van, vagy igen?  Szóval az újság már ki is mehetett a divatból. Kiderül, hogy tévedek.
- Érdekes lehet a mugli világ, egyszer megnézném – mondjuk, biztos vagyok benne, hogy valami komoly védelem kellene mellém, mert félek valéamit rosszul csinálnék, vagy elütne a villanyos. Az az izé, ami ilyen fémjárdán megy, felül, meg rá van kötve az áramra. Ilyeneket tudok, jó mi? Az opera nem jön be, így megkapom a távirányítót, amit egy kicsit meg is simítok, mert most már tudom, hogy hogy működik. Addig meg valami magától menő szekér megy, erről tudom, hogy autó, és ezzel utaznak a muglik. Nem olyan gyors, mint a hoppanálás, de mivel nekik nincs varázserejük, jobb híján marad ez.
- Ezzel az autóval milyen gyorsan lehet eljutni mondjuk… Budapestre? – olyan várost kerestem először, amit biztos ő is ismer. Mert Pestseholse, vagy Budanekeresd szerintem nincs rajta a térképén.
- Na, nézzük csak – megnyomom ugyanazt a gombot, és valami rajzolt film ugrik be egy rövid váltás után. Ilyen varázslós rajzolt izé, az egyik figura – aki nagyon fiatalnak látszik – láthatóan elemi mágiát használ, mert egy tűzgolyó repül ki a kezéből.
- Aztaaaa – esik le az állam, és ha már itt vagyok megnyomok egy másik gombot. Elkezd hangosodni, de tényleg hangosabb a zene, a beszéd, meg minden. Azt nem veszem észre csak, hogy folyamatosan nyomom és egyre hangosabb.
- Hoppá – már üvölt a tévé, gyorsan Szeplő kezébe nyomom az irányítót. – Csinálj valamit, mer' mindjárt felrobban! – kiabálom és csak kerek szemekkel nézem a tévét. A füleimre teszem a kezemet, így enyhül a hangzavar.
- Addig megcsinálom a teát – és ahelyett, hogy a pálcával szórakoznék, felállok és magam készítem el. Oké, a tüzet már pálcával gyújtom, meg önteni is abból fogok. Amint felforr a víz, belehelyezem a teafüvet egy kisebb edényből, egy pár percig elvagyok így, miközben kevergeti magát a kész tea. Egy pálcamozdulat után kiugranak belőle az elhasznált teafüvek és szép sorjában beugrálnak a kukába. Az enyémet egy glaciussal lehűtöm jó hidegre, miután a bögrékbe öntődtek, a Szeplőét pedig melegen tálalom. Végül odalebegtetem neki egy tálcán az övét, magamnak pedig a magamét.
- Amúgy mi ez a rajzolt film? Nem is hallottam még ilyenről – érdeklődök, és egy hatalmasat harapok a szendvicsből. Ez gyorsan el fog fogyni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=692494#post692494][b]Eric Wright - 2017.07.24. 22:35[/b][/url]

- Öhö – nézek rá kissé szkeptikusan. Az interneten megvan minden. Fura ez a mugli lét, viszont már nagyon érdekel az is, hogy mi a fészkes cimbókmoha az az internet.
- Úgy, hogy különleges fűszer van benne, amit nem szoktak elárulni. Jobb, ha hozzászoksz, hogy  a varázsvilág… nos varázslatos – vonok vállat vigyorogva, de itt kérem szépen a tévé sokkal érdekesebb, mint a fura fűszerek. De amúgy azt is el tudom képzelni, hogy olyan saláta van benne, amit a megevője legjobban szeret, valami olyasmi bűbáj. De az ilyenek nagyon drágák lennének, meg nem is nagyon tanítják sehol, ez pedig Bogolyfalva szóval nemigen lehet más ez, mint valami fűszer.
- Itt is vannak szabályok a repüléssel kapcsolatban – értelmezem a szavait. Még ha mindent nem is értek pontosan, azért felfogom, hogy a mugli közlekedés sem olyan egyszerű, mint, ahogy mi gondoljuk. Persze az a sok autó valahogy el kell férjen a városokban, kell valami szabályozás. Igen a szabályozás nem csak oda kell, hanem a tévének is, és amikor benézem a gombot, amivel hangosodik, egyből baj lesz. Gyorsan át is adom a terepet a MKI-mnak, azaz a mugli ketyerék instruktoromnak, aki megmenti a helyzetet.
- Köszi, örök hála! Túléljük – mondom csendesen, de azért kínos mosollyal az arcomon. Hiába na, még ma láttam először működni, és tökre érdekes ez az egész, még én is hibázhatok, nem? Közben megcsinálom a teáját és átadom neki, a tévében pedig éppen egy rajzfilm megy.
- Ahha, az tök vicces lehet – elképzelem, ahogy megrajzolják az alakokat, meg a mozgásukat, aztán valahogy beleteszik a tévébe, vagy műholdba, ami a tévébe… á, mindegy. Szóval a végén az lesz belőle, amit látunk. Kaja és tea, élvezetes társasággal fűszerezve. Soha nem gondoltam volna, hogy majd pont egy gólya fog engem kiokosítani ezekből a dolgokból. Annyira nem bánom, hogy ő nem egy fellengzős Rellonos, hanem egy kedves Navinés. Így azért sokkal jobb nekem, meg neki is, hiszen aludhat itt, még ha holnap nagy dorgálásra is számíthat. De addig sem emlegetem neki, mert Szeplő hátha kikapcsol, és nem gondol erre az egészre.
- Ez divat kérdése? – hümmögök csak úgy két falat között, nem szánom annyira igazinak a kérdést. – Az a számítógép, az sok mindent kiszámol? Veszélyes? – érdeklődöm, miközben tömöm a majmot keményen.
- Mióta ide költöztem. A tanév eleje óta, úgy hiszem. Ez – mutatok a körbe a szegényes lakhelyen - egész olcsó és elég is nekem egyelőre. De neked jó, mert van hol aludnod, és mindig csinálnak nektek sok finomságot a manók. Igen, kínomban a Bagolykő történetét olvasgattam – nevetek, majd megnyomom a nagy piros gombot, ami azt eredményezi, hogy a tévé elsötétül. Aggodalmas arccal fordulok Szeplő felé.
- Most elrontottam?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=695116#post695116][b]Eric Wright - 2017.08.09. 07:31[/b][/url]

Belegondolva nagyon izgalmas lehet felfedezni az új világot egy mugliszületésűnek. Mindenhol varázslatok röpködnek, furcsa lények sertepertélnek, fura ruhákban járnak az emberek – legalábbis számukra -, új ételek vannak, amik máshogy készülnek, mint náluk. Én is próbáltam már ki mugli ételt és volt, ami nagyon ízlett, de biztosan nem tudnám elkészíteni, mert túl sok gép kell hozzá, és a recept sem egyértelmű nekem. Lehet, hogy később megkérem Annát, hogy segítsen egy ilyenben, ami nem túl nehéz, például valamilyen sütemény. Az biztosan nem annyira bonyolult, mint mondjuk egy leves. Imádom a levest!
- Főleg, ha van benne hús – kacsintok rá pajkosan. Tudom, nem eszik húst, de ezt most nem tudtam kihagyni. Az viszont már meglep, hogy nincs repüléstan órája, nagyon furcsa, ami még az ábrázatomra is kiül.
- Az nem kötelező? Milyen fura szokások vannak itt – vonok mégis vállat. A Roxfortban nem lehet kihagyni a Repüléstant, hiszen nagyon fontos, hogy mindenki legalább alapszinten megtanulja kezelni a seprűket. Úgy látszik, ez Magyarországon máshogy van, de itt sok minden máshogy van. Sokkal fontosabb viszont ennél, hogy van egy mugli tévém, működik és izgalmas dolgok vannak benne. Biztosan sokat fogok előtte ülni és hasznosíthatom majd a szegényes tudásom a varázstalanokról. Például a rajzfilmek nagyon mókásak, és már kezdem érteni, hogy hogyan készülnek… nagyjából. Szeplőnek elfogy a szendvicse, így biztosan nem arra fogok ébredni, hogy korog a gyomra, hihi.
- A varázslás is sok mindent elvégez helyettünk, akkor az butít? Apropó, mikorra kell beérned? – ha meg tudja mondani, akkor intek az órára, ahol a felkelés időpontjában megjelenik Szeplő arcocskája, aki éppen dörzsöli a szemét. Kis cuki lett a varázslat, de ez inkább az óra érdeme, mint az enyém. Bíboranna nagyon kis drága, mindent megmutat, hogy sikeresen kezeljen a tévémet. Azért valószínűleg fogom még kérni a segítségét, de most próbálok mindent megjegyezni.
- Remélem nem mindig lesz nekem ez ilyen bonyolult – sóhajtok, majd most már én is megdörzsölöm a szemeimet. Úgy látszik, ma már én sem fogok tanulni, nem, mintha a tévé miatt tudnék. De nem akarom, hogy a vendégem keveset aludjon, lesz neki elég baja.
- Persze, menjünk. A fürdőben át tudsz öltözni. És persze használhatod is – mosolygok felé és hagyom elmenni. Közben én is előkészülök az alváshoz, összepakolok és Szeplő után én is lefürdök. Aztán, ha már felöltöztem, meg fogat is mostam, utoljára meglátogatom őt. Egy nadrág van rajtam, most nem lenne illő meztelenül aludni, ahogy szeretek.
- Jó éjt Szeplő, örülök, hogy kimaradtál. Azért drukkolok – adok neki egy homlokpuszit és bevetem magam az ágyamba és percek múlva elnyom az álom. Igen, nem ártana máskor is korábban eltenni magam másnapra.